CoG

Juda testamentuma a bátorságról, a pénzsóvárságról és a paráznaságról

I. 1 Judah szavainak hiteles másolata ez, amelyeket halála előtt intézett fiaihoz, 2 mikor összegyűltek nála, így szólt hozzájuk: 3 gyermekeim, figyeljetek atyátokra, Judáhra. Negyedik gyermeke voltam atyámnak; és Léa, az anyám Judahnak nevezett, mondván, köszönetet adok az JHVH-nak, amiért egy negyedik fiat is adott nekem. 4 Fiatal koromban heves, hirtelen természetű voltam, de engedelmeskedtem atyám minden szavának. 5 Magasztaltam anyámat, és a tőle született nővéremet. 6 Történt pedig amikoron már férfivá értem, mikor atyám, Jákob már fölnevelt engemet, ezeket mondotta nékem: király leszel majdan, és mindenben siker kísér.

II. 1 Az Úr kegyelmét adta minden cselekedetemre, akár a mezőn, akár a házamban végeztem azokat. 2 Emlékszem, abban az időben mindenki láttára együtt futottam a szarvasünővel, földreterítettem azt, és ételt készítettem belőle atyámnak. 3 Futás közben kaptam el az őzet és a mező minden négylábú állatát, meg tudtam fogni a vad kancát, legyűrtem és megszelídítettem. 4 Az oroszlánt megöltem, és a szájából vettem ki a kecskegidát, a medvét mancsánál ragadtam meg, levetettem a szikláról, és szörnyethalt; 5 utolértem a vaddisznót, futás közben elkaptam és széttéptem. 6 Hebronban egy leopárd ugrott a kutyámra, és farkánál megragadva a sziklákhoz vágtam, így zúztam össze. 7 A mezőkön legelésző vadbikát szarvainál fogva megragadtam, körbeforgással elgyengítettem, miközben az hánykolódott, elveszejtettem.

III. 1 És amikor a kananeusok királyai közül kettő felvértézetten, sok néppel maguk mögött a nyájainkra tört, én egymagam Hászur királyára rontottam és a porcaiba vágtam, lerántottam és végeztem vele. 2 A másik királyt, Táfuát, aki lóháton ült, szintén megragadtam, és ugyanígy szétkergettem ennek népét is. 3 Ákhor, az óriás király gerelyeket vetett rám lóhátról, amelyek elém s mögém fúródtak [a földbe], mire én egy hatvanfontos követ vágtam hozzá, ami megölte a lovát. 4 Két álló órán át öldökölve küzdöttünk, és én pajzsát kettéhasítottam, lábait lecsaptam és megöltem őt. 5 És amikor én már a páncélzatát fejtegettem le a testéről, kilenc férfi támadt rám a társai közül, és tusakodni kezdtek velem. 6 Ruhámat letépték a kezemről; de négyüket az ellenem felhordott kövekkel csaptam agyon, a többiek elmenekültek. 7 És atyánk, Jákob ölte meg a hatalmas erejű, tizenkét könyök magasságú Beeliszath-ot, akiminden királyok királya volt. 8 És félelem szállta meg őket [a kánaánitákat], és megszüntették minden ellenünk való hadakozásukat. 9 Ezek után atyám mentes maradt mindenféle háborgatástól, amikor a testvéreimmel voltam. 10 Mert atyám látomást kapott arról, hogy az erősség angyala mindenhol ott kísér engemet, és soha nem fognak diadalt venni rajtam.

IV. 1 És dél felől nagyobb háború jött ránk, mint amelyet Sékemben vívtunk; és én beálltam testvéreim csatasorába, ezernyi férfit üldözőbe vettünk, magam megöltem belőlük kétszázat, köztük négy királyt. 2 Így jutottunk el védősáncaikhoz, ahol további két vezérüket öltem meg. 3 Eképpen foglaltuk el Házort, és szabadítottuk ki a királyok foglyait.

V.  1 Másnap elmentünk Areta alá, az erős, a sáncokkal ellátott város alá, amely annak előtte halálosan megfenyegetett bennünket. 2 Én és Gád a várost keleti oldala felől közelítettük meg, Ruben és Lévi nyugatról és dél felől. 3 Ők, akik a falakon belül voltak, azt gondolták, hogy mi csupán egyedül vagyunk, felénk csoportosították támadásukat, 4 de az ott elrejtőzködő testvéreink karókon felmásztak a sáncokra, és bejutottak a városba a védők tudta nélkül, 5 és elfoglalták azt a kard élével. Voltak olyanok, akik a toronyba menekültek, mire a tornyot felgyújtottuk, az ottlevőket elfogtuk. 6 Amikor elhagytuk a várost, Taffosz férfiai rátörtek a fogházainkra, s mi fiainkkal együtt üldözőbe vettük őket Taffoszig. 7 Akkor ezeket is lemészároltuk, a városukat pedig felégettük, s mindent, amit abban találtunk, zsákmányként elhurcoltunk.

VI. 1 Amikor pedig Kuzéba vize mellett voltunk, Jóbel fiai támadtak meg bennünket 2 és mi megküzdöttünk velük, megfutamítva őket, és szövetségeseiket, Shilo fiait velük együtt legyilkoltuk, és nem hagytunk nekik lehetőséget arra, hogy újra megtámadjanak bennünket. 3 Öt nap múlva Makhir férfiai törtek ránk, hogy elragadják zsákmányainkat. Heves csatát vívtunk velük, mert az erős férfiaknak egész tömege volt közöttük, de már azelőtt megöltük őket, mielőtt csatarendbe álltak volna. 4 Amikor pedig városuk alá érkeztünk, asszonyaik a hegy csúcsáról köveket gurítottak le ránk, arról a csúcsról, amelyre maga a város épült. 5 Én és Simeon elrejtőzködtünk a város mögött, majd elfoglaltuk a magasságot, és az egész várost leromboltuk.

VII. 1 Másnap hírül adták nekünk, hogy két város királyai hatalmas sereggel vonulnak ellenünk. 2 Erre én és Dán ammoreusoknak álcáztuk magunkat, és mint szövetségesek jutottunk be a városukba. 3 Az éj leple alatt kinyitottuk a kapukat az odaérkező testvéreinknek, majd minden férfit és mindenüket elpusztítottunk, amijük csak volt elzsákmányoltuk, a hármas védőfalat pedig leromboltuk. 4 Majd Tamna alá érkeztünk, amely minden ellenünk harcoló királynak a legfőbb menvára volt. 5 Ott felfuvalkodottságomban ragadott el az indulat engemet, a hegytetőn rájuk rontottam, de ők köveket meg nyilakat szórtak rám, 6 és ha akkor Dán, a testvérem nem jön segítségemre, elveszejtettek volna engemet. 7 Dühösen rájuk vetettük magunkat, erre azok mind elfutottak, ahányan voltak, annyi felé menekültek, majd atyámat kérlelték, hogy békét köthessenek velünk. 8 Ezek után már semmiféle kárt nem tettünk bennük, sőt minden foglyot visszaadtunk nekik. 9 Akkor én felépítettem Tamnát, atyám pedig Rambáélt. 10 Amikor ez a háborúskodás folyt, húszesztendős voltam, a kánaániták pedig rettegtem tőlem és testvéreimtől egyaránt.

VIII. 1 Ekkorra már igen sok jószágom volt, a pásztoraim vezére pedig az adullámi Iram volt. 2 Mikoron elmentem hozzá, megláttam ott Barszánt, Adullám királyát, aki vendégségbe hívott bennünket, lakomát adott elénk, és rávett engem arra, hogy vegyem feleségül lányát, Bathsuát. 3 Ő pedig megszülte nekem Ert, Onánt és Selahot, de közülük kettőt gyermektelenül ragadott el az Úr, csak Selah maradt életben, az ő gyermekei vagytok ti.

IX. 1 Tizennyolc esztendeig tartó békességben éltünk atyám és mi mind, Ézsauval, atyánk testvérével, annak fiai meg velünk; azután történt ez, hogy mi kijöttünk Mezopotámiából, Lábánból. 2 Amikor letelt a tizennyolc esztendő, negyven esztendős koromban, ellenünk jött Ézsau, az atyám testvére, hatalmas és erős sereggel. 3 Jákob nyilától esett el Ézsau, halottként vitték Szeir hegyére, majd pedig felvitték őt a magasanfekvő Eirramnába, és ott eltemették. 4 Mi pedig üldöztük Ézsau fiait, városuknak vasból épült falai és bronzból készült kapui voltak, és nem tudtunk oda behatolni, így körülfogtuk és ostrom alá vettük azt. 5 Húsz nap telt el, de még akkor sem nyitották meg; látva ezt, létrát vittem oda, pajzsot tettem a fejemre, felmentem azon, miközben még három talentumnyi köveket is félrelöktem, amikor pedig feljutottam, mintegy négy hatalmasságot ejtettem el. 6 Akkor már feljutott Ruben meg Gád is, és ők további hatvanat pusztítottak el ott. 7 Erre békét könyörögtek ki tőlünk, és mi atyánk tanácsát megfogadva legyőzöttekként fogadtuk el őket. 8 És fizették nekünk a kétszáz véka búzát, meg az ötszáz mérő olajat, és az ezerötszáz mérő bort addig, amíg kitört az éhínség, és Egyiptomba mentünk.

X. 1 Ezek után történt, hogy fiam, Er feleséget vett magához, Támárt Mezopotámiából, Arám leányát. 2 Er pedig gonosz volt, megfeledkezett Támárról, mivelhogy ő nem volt Kánaán földjéről való, ezért az Úr angyala elveszejtette őt a harmadik nap éjszakáján. 3 És nem hált még Támárral, mert anyjának gonosz terve miatt nem akart gyermeket tőle. 4 A házasság napjaiban összeadtam vele Onant, de ő ugyanúgy gonoszságában nem ismerte meg Támárt, holott egy évet élt vele. 5 És amikor bevezettem hozzá, hogy végre tegye meg, együttháltak ugyan, de magvát, anyja parancsának megfelelően a földre eresztette, és Onan is meghalt a gonoszsága miatt. Selaht is hozzá akartam adni, de az anyja, Báthsua ezt már nem engedte meg, mert rosszat forralt Támár ellen, mivel az nem volt Kánaán leányai közül való, mint ahogyan ő maga.

XI. 1 És bár tudtam én azt, hogy gonosz egy faj a kánaánita, de ifjúságom vágyai elvakították a szívemet. 2 És amikor láttam őt bort tölteni, a bortól való bódulat miatt kelepcébe estem és így vettem őt magamhoz, anélkül, hogy kikértem volna atyámnak a tanácsát. 3 Ő pedig a távollétemben Kánaánból vett feleséget Selah mellé. 4 Amikor megtudtam, hogy mit tett, megátkoztam őt lelkem keserűségében. 5 És fiait követve ő is meghalt a gonoszsága miatt.

XII. 1 Ezek után két évre, Támár özvegy lévén, megtudta, hogy én birkanyírásra megyek, felékesítette magát, mint egy menyasszony, és leült a város előtti kapunál. 2 Törvényben van ugyanis az amorreusoknál, hogy a menyasszonyt hét napon át kiültetik a városkapuba, hogy paráználkodjon. 3 Hózéb vizeinél megittasodva, a bor miatt nem ismertem fel őt, mert megtévesztett engemet szépsége és díszes öltözete. 4 Így hát odahajoltam hozzá, és megszólítottam: - betérnék tehozzád. Erre ő így válaszolt: - Mit adsz ezért énnekem? Akkor én átadtam neki foglalóként a botomat, övemet, meg királyi fejékemet, betértem hozzá, ő pedig fogant. 5 De nem tudtam én akkor, hogy mit is teszek valójában. El akartam veszíteni őt, erre ő titokban elküldte hozzám a foglalóját, és az megszégyenített engem. 6 Magamhoz hívattam, és visszahallottam tőle a szavakat, amelyeket titokban mondtam neki, amikor részegségemben vele háltam; és nem tudtam elveszíteni őt, mert ez az Úrtól volt. 7 Erre én ezt mondtam neki: - Nemde álnokul cselekedtél, egy másik asszonytól kaptad ezeket a zálogtárgyakat is. 8 De egészen halálomig többé soha nem közeledtem hozzá, mivel elkövettem ezt az utálatosságot egész Izrael szeme láttára. 9 Később a város lakosai elmondták, hogy nem volt a városban [parázna] menyasszony, ő más vidékről való volt, és csak rövid ideig ült ott a kapuban, 10 és azt gondolta, senki nem tudja meg, hogy betértem hozzá. 11 Mindezek megtörténte után mentünk le Egyiptomba Józsefhez az éhínség miatt. Negyvenhat éves voltam akkor, és hetvenhárom esztendőt éltem meg itt.

XIII. 1 Most pedig halljátok meg gyermekeim, amit én, a ti atyátok parancsolatként meghagyok nektek. Szavaimat őrizzétek meg, az Úr igazságai szerint cselekedjetek, engedelmeskedjetek az Úr Isten parancsolatainak. 2 Ne kívánságaitok szerint járjatok, se gondolataitok vágyai szerint, se szívetek gőgjét követve! Ne hevüljetek ifjúságotok erejének cselekedeteiben, mert mindez tisztátalan az Úr szemében. 3 Valamikor én is kérkedtem a háborúkban szerzett dicsőségemben, a szép alkatú asszonyok arca nem csábított el, megfeddtem Rubent, a testvéremet Bilha, atyám asszonya miatt, de a féltékenység és a paráznaság szelleme feltámadt bennem is, úgy, hogy elbotlottam Báthsuával a kánaánitával, meg Támárral, aki fiaim jegyese volt. 4 Apósomnak pedig ezt mondtam: - kikérem atyám tanácsát, és majd úgy veszem el a lányodat. Ám ő nem hajlott erre, hanem lánya miatt megmutatott nekem egy hatalmas tárház aranyat; mivelhogy király volt ő. 5 És felékesítette a lányát arannyal meg gyöngyökkel és meghagyta neki, hogy felszolgáljon nekünk asszonyi szépségében, amint lakomázunk. 6 Akkor a bor elfordította a szemeimet, szívemet meg elhomályosította a gyönyörűség. 7 Vágy fogott el engem utána, megszerettem és lefeküdtem vele, és ezzel megszegtem az Úr törvényét és atyáim törvényét, és feleségül vettem őt. Szívemnek gondolataiért azzal fizetett nekem vissza az Úr, hogy nem lelhettem örömet a gyermekeiben.

XIV. 1 Ezért gyermekeim, ne részegedjetek le a bortól, mert a bor elfordítja értelmünket az igazságtól, belopja a vágyak indulatát, és tévelygésbe viszi szemeinket. 2 A paráznaság lelke a bort szolgaként használja fel, értelmünket a gyönyörök keresésén járatja, és ez a kettő elveszi az ember erejét. 3 Ha pedig valaki a lerészegedésig issza a bort, bemocskolt gondolatai közepette összezavarja az értelmét a paráznaság végett, és feltüzeli testünket az együtthálásra, és ha vágyaink tárgya jelen van, elköveti a bűnt, de szégyent nem érez miatta. 4 Ilyen a bor gyermekeim, a részeg embert pedig senki sem dicséri. 5 Látjátok, engemet is megtévesztett, és nem szégyenkeztem ott a városban a nagy sokaság előtt, hanem mindenki szeme láttára odahajoltam Támárhoz, így elkövettem azt a nagy bűnt, és a fiaim szégyenének lepleit felfedtem. 6 Bort ittam, és nem szégyenkeztem az Úr parancsolata miatt, hogy kánaánita asszonyt vegyek magamhoz. 7 A borivónak mértékletességre van szüksége, a mértékletességre, s ez a mértékletesség: a borivó annyit igyon, ameddig megtartja az illendőséget. 8 Mert ha eljut odáig, hogy az eszét elveszti, a tévelygés szelleme megtámadja elméjét, hogy részegségében szégyenletes dolgokat műveljen, a törvényt megszegje a szégyen érzete nélkül, sőt, bűnével még inkább tűzbe jön, és azt tartja, hogy helyesen cselekedett.

XV. 1 Az, aki paráználkodott és felfedte szemérmét, az a paráznaság rabja lesz, nem fogja fel, hogy amiatt éri kár, s nem szégyenkezik, amikor megbecstelenül. 2 Lehet az ember király, ám amikor paráználkodik, elveszti királyságát és a paráznaság szolgájává válik, ahogyan én is szégyenbe estem. 3 Mert átadtam érte pálcámat, amely a nemzetségem kormány-pálcája, az övemet, amely az erősségem, hasonlóan a diadémomat is, ami a királyságom dicsősége. 4 Én pedig megbántam mindezeket, bort és húst egészen öregségem idejéig nem vettem magamhoz, és semmiféle gyönyörkeltőre rá nem tekintettem. És az Isten angyala megmutatta nekem, hogy az asszonyok mindenkor uralkodnak királyon és kolduson egyaránt, a királytól elragadják a dicsőségét, a hőstől az erejét, a koldustól pedig még azt a keveset is, amije van.

XVI. 1 Vigyázzatok hát, gyermekeim, a bor határára, mivel négy gonosz szellem lakozik benne: a heves vágyódásé, a a haragé, a tékozlásé és a piszkos nyereségvágyé. 2 De ha mértékletesen, az Úr félelmében, a tisztességnek megfelelően isszátok, élni fogtok, ha pedig nem a tisztességnek megfelelően isszátok azt, és ha elvetitek magatoktól az Úr félelmét, akor majd lerészegedtek, ezáltal szégyenletes dolgokba fogtok keveredni. 3 Így hát ne igyatok mértéktelenül, nehogy a gőg, a veszekedés, a rágalom és az Úr parancsai megszegésének szavai legyenek az ajkaitokon, mer így még idő előtt elpusztultok. 4 A bor képes arra, hogy az Isten titkait másoknak is feltárja, ahogyan ezt én is tettem az Úr parancsaival, amelyeket Jákobnak, az atyámnak titkaival együtt felfedtem a kánaánita Bathsuának, pedig az Úr meghagyta mindannyiunknak, hogy nem szabad feltárni nekik ezeket.

XVII. 1 Megparancsolom nektek gyermekeim, hogy ne ragaszkodjatok az ezüstpénzhez, és ne tekintsetek az asszony szépségére; mert az ezüst szeretete és a szépsége miatt estem hibába Bathsuával, a kánaánitával. 2 Tudom, hogy e két dolog miatt esik gonoszságba a nemzetségem, 3 meg azt is, hogy a fiaimtól származó megfontolt embereket is tönkreteszi, és olyanokat művelnek, amelyek Judah királyságát kisebbítik, azt, amit az Úr megadott nekem az atyám iránti engedelmességemre való tekintettel. 4 Mert sohasem szomorítottam meg atyámat, Jákobot, hanem mindent, amit csak meghagyott nekem, megtettem. 5 Ugyanúgy Ábrahám, atyámnak atyja is megáldott engemet, hogy uralkodjam majd Izrael felett; hozzá hasonlóan Izsák is áldást mondott reám. 6 Így tudom én azt, hogy belőlem fog felkélni a királyság.

XVIII. 1 Mert tudom azt, Énoknak, az igaznak a könyvéből, hogy mi minden gonoszságot fogtok majd véghezvinni a végső napokban. 2 Őrizkedjetek tehát gyermekeim a paráznaságtól meg a pénzsóvárságtól, hallgassatok Judahra, az atyátokra! 3 Mert ezek fordítanak el benneteket az Isten törvényétől, elhomályosítják a lélek gondolatait, nagyzolásra tanítanak, és nem teszik lehetővé azt sem, hogy az ember irgalmasságot gyakoroljon embertársaival. 4 Minden jóságtól kifosztja a lelket, fáradtság és levertség a következménye, az álmot elveszi, a testet tönkreteszi, 5 az Istennek bemutatott áldozatot eltapossa, az áldásra nem emlékezik, a próféta szavára nem hallgat, és az isteni szóra felingerül. 6 Nem az Isten parancsaival, hanem kétféle szenvedéllyel szolgálja az Istent, és így voltaképpen nem is tud hallgatni az Istenre, mert a lelke elvakulttá válik, ezért nappal is úgy jár, mint a sötétben.

XIX. 1 Gyermekeim, a pénzsóvárság bálványimádásba visz benneteket, mert akit a pénz megtéveszt, istennek mondja azokat, amik valójában nem istenek, és azt, akinek van belőle, az őrületbe kergeti. 2 A pénz miatt vesztettem el a gyermekeimet, és ha a lelkem nem alázkodik meg, és ha Jákobnak, az atyánknak, nem lettek volna a könyörgései, most gyermektelenül halhatnék meg. 3 De atyáimnak Istene, aki oly könyörületes és irgalmas, tudta jól, hogy ezeket csak tudatlanságom miatt követtem el. 4 Elvakulttá tett engem ugyanis a megtévesztés fejedelme és kormányzója, mint minden embert és minden testet; a bűnben megrontott, így ismertem meg saját gyengeségemet, bár legyőzhetetlennek tudtam magamat azelőtt.

XX. 1 Tudjátok meg, gyermekeim, hogy az emberben két szellem tevékenykedik, az igazságé és a megtévesztésé. 2 És ezek között áll az értelmünk gondolkodása, és ezen áll, hogy melyik felé fog hajolni. 3 Ennek megfelelően lesz feljegyezve az ember, hogy bensőjében az igazsághoz vagy tévelygéshez tartozik-e, és mindkettőt ismeri az Úr. 4 Nincs olyan idő, amelyben rejtve maradhat az emberek cselekedete, mivel az a bensőben felíratik az Úr színe előtt. 5 Ám az igazság szelleme mindenről tanúságot tesz, és mindent megítél; és a bűnös saját szívének ismertetése szerint ég el, és bírájára nem emelheti arcát.

XXI. 1 Gyermekeim, szeressétek Lévit, hogy életben maradjatok, ne magasztaljátok magatokat nálánál nagyobbra, nehogy a teljes pusztulásra jussatok. 2 Mert az Úr nékem a királyságot adta, de neki a papsági tisztet, és a királyságot a papságnak rendelte alá. 3 Nekem adta mindazt, ami itt a földön van, de neki meg azokat, ami odafönn az egekben. 4 Ahogyan az ég felette van a földnek, úgy van felette az Istentől rendelt papság is a földön lévő királyságnak. 5 Mert az Úr angyala mondta meg énnekem: őt választotta ki az Úr, inkább mint tégedet, hogy közeledjen hozzá, és az ő asztaláról étkezzék, és fölajánlja neki Izrael fiainak elsőzsengéjét, 6 te pedig olyan legyél, mint a tenger. Ahogyan a tengeren igazak és gonoszak egyaránt hányatnak a vihartól, egyesek majd fogságba jutnak, míg mások meggazdagodnak, úgy lesz majd benned is az emberiség minden nemzetsége, egyesek a hánykolódás közepette fogságra jutnak, míg mások zsákmányt szerezve meggazdagodnak. 7 Mert a királyok olyanok lesznek, mint a tengeri szörnyek, az embereket úgy nyelik el, akár a halakat, szabadon született lányokat és ifjakat fogságra vetnek, házakat, földeket, nyájakat, meg vagyontárgyakat rabolnak el, 8 sokaknak testét igazságtalanul hollókkal és ibiszekkel etetik meg, sőt a gonoszságaikat még kapzsisággal is tetézik. 9 Olyanok lesznek, mint a másokat lerohanó hamis próféták, és minden igazat üldözni fognak.

XXII. 1 És az Úr megoszlást hoz rájuk, így fogja megbüntetni őket, és állandó háborúskodás lesz Izraelben; 2 idegen nemzetségből való emberek között teljesedik be a királyságom, egészen addig, amíg el nem jő Izrael üdvössége, az Isten igazságának megjelenése, ő fog majd nyugalmat szerezni Jákobnak, meg az összes pogány népnek. 3 Ő lesz az, aki megőrzi országom erejét egészen az idők végezetéig, mert esküvel esküdött meg nékem az Úr, hogy nem fogja elhagyni királyságomat és magvamat egyetlen napra sem, egészen az idők végeztéig.

XIII. 1 Nagy szomorúságomra vannak, gyermekeim, a ti kicsapongásaitok, varázslataitok, meg bálványimádásaitok, amelyeket majd az országlás ellen műveltek, követvén azokat, akikben a varázslás szelleme van, meg ezeknek sugallatait. 2 Leányaitokat a megtévesztés démonainak az énekeslányaivá, meg szajháivá teszitek, és belekeveritek magatokat a pogányok mocskaiba; 3 amelyekért éhínséget meg dögvészt bocsát rátok az Úr, halálra és kardélre ítél benneteket, mint a kutyákat szétkergetnek benneteket, szemetek begyullad és kialszik, csecsemőiteket elszakítják tőletek, elragadják tőletek az életetek társát, vagyonaitoktól megfosztanak titeket, az Úr templomát felégetik, földetek pusztasággá válik, ti meg a pogányok szolgáivá lesztek. 4 Asszonyaik számára közületek fogják csonkítani eunukhjaikat; 5 mígnem visszatértek az Úrhoz jószándékú szívvel, és megtérve az Isten törvényeiben fogtok járni; akkor könyörülettel tekint rátok az Úr, és kiszabadít benneteket a pogányok fogságából.

XXIV. 1 Mindezek megtörténtével fölkél nektek a csillag Jákobból békességben, fölkél egy ember az én magvamból, mint az igazság Napja, egyszerűségben és igazságosságban jár az emberek között, és semmiféle bűnt nem találnak őbenne. 2 Az ég megnyílik felette, hogy a Szent Atya szellemének áldása kiáradjon rá, és kiárassza rátok a kegyelem szellemét. 3 Akkor az igazságban fiaivá lesztek, és elsőtől az utolsóig, minden parancsolatát megtartjátok. 4 A magasságbeli Isten hajtása ő, minden test életének forrása. 5 Ő fogja fénylővé tenni királyságom jogarát, és a ti gyökereitekből sarjad majd ki a hajtás; 6 és benne fog felkélni az igazságosság pálcája a pogányok számára is, megítél és megszabadít mindenkit, aki csak segítségül hívja az Úr nevét.

XXV. 1 Ezek után az életre támad fel Ábrahám, Izsák és Jákob, én meg testvéreimmel együtt vezérek leszünk, olyanok, akik kormányozzák Izraelt. Lévi elsőként, én a második, József a harmadik, Benjamin negyedik, Simeon ötödik, Isszakár hatodik, s így rend szerint. 2 Az Úr megáldja Lévit, a jelenlét angyala pedig engemet, a dicsőség erősségei Simeont, az ég Rubent, a föld Isszakárt, a tenger Zebulont, a hegyek Józsefet, a sátor Benjamint, a csillagok Dánt, a föld bősége Naftalit, a Nap Gádot, az olajfa pedig Ásert. 3 Mindnyájan egyetlen néppé leszünk az Úr előtt, egy nyelvvé, és Beliár megtévesztő szelleme nem lesz már többé, mert tűzbe lesz vetve mindörökké. 4 Akkor majd mindazok, akik szomorúság közepette haltak meg, örömben támadnak fel; akik pedig szegénységben éltek az Úrért, gazdagokká lesznek. Az éhezőket jóllakatja, az erőtleneket megerősíti, és azok, akik az Úrért haltak meg, életre kelnek.A szarvasok örvendezésükben együtt futnak Jákobbal, az Izraelben élő sasok örvendezve szárnyalnak. Ám az istentelenekre szomorúság vár, a bűnösök akkor majd siránkoznak, és minden nép dicsérni fogja az Urat az idők végezetéig.

XXVI. 1 Tartsátok meg hát, gyermekeim, az Úr összes törvényét, mert ebben van minden olyan ember reménysége, aki csak az ő útján halad. 2 Majd így szólt hozzájuk: Íme, ma itt a szemetek láttára meghalok, száztizenkilenc esztendős koromban. 3 Ne előkelő öltözetben temessetek el, a benső részemet ne vegyétek ki, mert ilyet csak az uralkodók tesznek, hanem majd vigyetek engem magatokkal Hebronba. 4 Amint elmondta ezeket, elszenderült Judah, fiai pedig mindent úgy tettek, ahogyan ő azt meghagyta nekik; Hebronban atyái mellé temették el.