CoG

Isszakár testamentuma az egyszerűségről

I. 1 Isszakár szavainak hiteles másolata ez. Mikoron összehívta fiait, így szólott hozzájuk: - Hallgassatok most gyermekeim atyátokra, Isszakárra, fogadjátok be fületekbe annak szavait, akit Isten szeret! 2 Jákobnak ötödik fia voltam, aki a mandragóráért járó fizetségképpen születtem meg. 3 Abban az időben ugyanis Ruben, a fivérem mandragórát hozott haza a mezőről, és Rákhel, aki elébe ment, elvette tőle azokat. 4 Erre elsírta magát Ruben, akinek hangjára Lia, az anyám kijött oda. 5 Ezek voltak ugyanis azok az illatozó gyümölcsök, amelyeket Harám földje termett a vízmosás alatt. 6 Rákhel akkor így szólott: - Nem adom neked ezeket, mert gyermek helyett kellenek nékem. Mert az Úr megvetett engem és nem szültem gyermekeket Jákobnak. Kettő volt belőle ugyanis. 7 Lia így válaszolt rá: - Hiányzott az néked, hogy a szüzességem férfiját elvetted, hát akkor ezeket ne vennéd el tőlem? 8 Ő pedig ezt válaszolta vissza: - Íme, legyen tiéd Jákob erre az éjszakára fiad mandragórájáért cserébe. 9 Akkor Lia ezt mondta neki: - Jákob az enyém, mert én ifjúságának asszonya vagyok. 10 Erre Rákhel: - Ne dicsekedjél, és ne kérkedjél; engem jegyzett el előbb, és miattam szolgált atyámnál tizennégy esztendőn keresztül. 11 Mit tegyek hát veled, ha ő a félrevezetés áldozata lett, és az emberi ravaszságé, - mert a cselszövés itt jár közöttünk a földön, mert ha nem járna itt, nem láttad volna meg Jákob arcát, 12 akkor nem is te lettél volna az asszonya, ezért ellenemben te jutottál hozzá. 13  – Ám tégedet meg atyám vezetett félre, azon az éjszakán félreállított, ő pedig nem láthatott engemet, hogy akkor én voltam ott, anélkül nem is alakulhatott volna minden ilyenképpen. 14 Mire Rákhel azt válaszolta: - Vegyél hát el egy mandragórát, és a másik mandragóra ellenében fizetségképpen átengedem néked Jákobot egyetlen éjszakára. 15 Így megismerte Jákob Liát, az pedig fogant és megszült engemet, a bérére való tekintettel nevezett el engemet Isszakárnak.

II. 1 Abban az időben Jákob látta az Úr angyalát, és ő megmondotta neki, hogy Rákhelnek két gyermeke fog majd születni, meg azt is, hogy Rákhel megveti a férfival való együttélést, és inkább az önmegtartóztatást választja. 2 De nem így tett az én anyám, Lia, ő az együtthálás ellenében a gyümölcsöket átengedte. Nyolc gyermek született, Lia szült ebből hatot, kettőt pedig Rákhel, mivel az Úr reátekintett a mandragórák miatt. 3 Látta ugyanis az Úr, hogy Lia a gyermekek miatt kívánt együtt lenni Jákobbal, és nem az élvezetvágyért. 4 Ezért a másik mandragórát is odaadta ő, és így egy másik napra is megkapta Jákobot, hogy foganjon, de így tett mindenkor a mandragórákkal. Az Úr a mandragórák miatt meghallgatta Rákhelt is, 5 mert ő ugyan kívánta ezeket, de mégsem ette meg, hanem letette azokat az Úr házában, a magasságbeli papjához vitte, ahhoz, aki abban az időben ezt a szolgálatot betöltötte.

III. 1 Amikor felnevelkedtem, gyermekeim, igaz szívvel jártam, és testvéreim és atyám szolgálatában földműveléssel foglalkoztam, gyümölcsöt hordtam be nekik a mezőről, ezek érésének megfelelően. 2 Atyám megáldott engemet, mert látta azt, hogy egyszerűségben élek. 3 Cselekedeteimben nem voltam ármányos, felebarátaimmal szemben nem voltam gonosz, vagy rájuk irigykedő, 4 nem szóltam meg senkit sem, emberi életet nem oltottam ki, mindenki szeme láttára egészen egyszerűségben éltem. 5 Asszonyt csak harmincöt esztendős koromban vettem magamhoz, mivel a munka fáradalma emésztette fel erőimet, és nem is gondoltam az asszony nyújtotta gyönyörökre, mert fáradtságomban inkább az álom vett erőt rajtam. 6 Atyám pedig mindenkor örvendett egyszerűségemnek. Fáradozásaimért a terményeket, mindenek első gyümölcsét, fölajánlottam az Úrnak a papokon keresztül, majd pedig atyámnak, és csak ezek után jöttem én. 7 Ezért az Úr megsokszorozta a javakat kezeim között. Jákob is hálát adott, hogy az Isten ennyire megsegít engemet egyszerűségemben. 8 Szívemnek egyszerűségében minden szegénynek és rászorulónak adtam a föld javaiból.

IV. 1 Most pedig figyeljetek reám, gyermekeim, járjatok a szív egyszerűségében, és meglátjátok, hogy így mindent az Isten tetszése szerint fogtok tenni! 2 Az egyszerű ember nem vágyódik aranyakra, nem vetélkedik felebarátjával, nincs igénye különféle étkekre, és választékos öltözetet sem óhajt magának. 3 Nem igényli a hosszú életet, hanem egyedül csak azt cselekszi, ami az Isten akarata. 4 A megtévesztés szelleme nem vesz hatalmat rajta, és az ilyen ember nem törekedik arra, hogy magához ragadja az asszonyi nem szépségét, mert gondolatai nem szennyeződtek be ferdeségekben. 5 Ugyanúgy az indulatosság sem tud beférkőzni a gondolatai közé, irigykedés sem tölti be a lelkét, nem telhetetlen, és nem is gondol a javak halmozására, 6 mert élete egyenes útján halad, mindent egyszerűségben lát meg, szemeivel fel sem fogja a rosszat, ami a világ megtévesztőjétől ered, mivel nem ismeri azt, ami ellentétben áll az Úr törvényeivel.

V. 1 Tartsátok meg az Isten törvényét, gyermekeim, mert aki elveti magától az egyszerűséget és a gonoszság szerint jár, az nem teszi meg az Isten parancsolatait sem, és még az embertársain sem segít az ilyen. 2 Ellentétben ezekkel, szeressétek az Urat és embertársaitokat, a szegényeken meg az erőtleneken könyörüljetek! 3 Hátatok ott görnyedjen a földművelésben, dolgozzatok a szántóföldeken, végezzetek különféle mezei munkákat, adományaitokat pedig hálaadással ajánljátok fel az Úrnak, 4 hogy a föld termésének elsőzsengéjét megáldja az Úr, ahogyan ő minden szentet áldásában részesít, Ábeltől egészen mostanáig mindenkit. 5 Más gyümölcsökben ne legyen részed, mint a föld javaiban, csak abban, ami munkád fáradságából ered. 6 Atyám megáldott engemet a föld, és annak kezdettől meglevő terményeinek áldásában. 7 Lévit és Judát emelte dicsőségre az Úr Jákob fiai között, közöttük vetett sorsot, egyiknek a papi tisztet, másiknak pedig a királyságot adta. 8 Hallgassatok tehát reájuk, járjatok atyátok egyszerűségének megfelelően, mert Gádnak adatott meg az, hogy elpusztítsák mindazokat, akik megrabolják Izraelt!

VI. 1 Tudomásom van arról is, gyermekeim, hogy a végső napokban a ti fiaitok is elhagyják az egyszerűséget, a telhetetlenek közé jutnak, az ártatlan életnek hátat fordítva gonosztettek közé keverednek, elvetik az Úr parancsait, és Beliárhoz pártolnak, 2 otthagyják a földművelést, gonosz hajlamaikat követik, ezért szétszóratnak a pogány nemzetek között, és az ellenségeiket fogják kiszolgálni. 3 Ezeket majd mondjátok el a gyermekeiteknek, mert ha vétkezni fognak is, gyorsan térjenek vissza az Úrhoz! 4 Irgalmas az Isten, megkegyelmez nekik, és visszavezeti őket földjeikre.

VII. 1 Százhuszonkét esztendőt értem meg, egészen halálomig nem ismertem meg a bűnt, 2 feleségemen kívül mást nem ismertem meg, az égboltozat kémlelésében sem paráználkodtam a szemeimmel. 3 Halálom órájáig bort nem ittam, egyetlen egyszer sem kívántam azt, ami a másé, 4 cselszövés nem volt szívemben, ajkamat hazugság nem hagyta el. 5 Együtt éreztem minden szenvedő emberrel, és a kenyeremet megtörtem a szegényeknek. Egymagamban sohasem ettem, határaimat el nem hagytam, minden egyes nap Istennek tetsző dolgokat cselekedtem, és az igazság szerint jártam el. 6 Az Urat minden erőmből szerettem, hasonlóan szerettem embertársaimat is, úgy, mintha azok a gyermekeim lennének. 7 Ti is így tegyetek, gyermekeim, és akkor elmenekül tőletek Beliárnak minden szelleme, a gonosz embereknek egyetlen cselekedete sem fog eluralkodni rajtatok, de minden földön élő állat felett uralkodni fogtok. Legyen veletek az ég Istene, aki a szív egyszerűségében jár együtt az emberekkel. 8 Ezeket hagyta meg nekik, és őt is hasonlóan Hebronba vitték, és ott a barlangban atyáival egy helyre temették. 9 A lábait kinyújtotta, és az ötödik napon temették el szép öregségében, mert minden tagja egészséges volt még, erőben szenderült el az örök álomra.