CoG

A második 2. zsoltár

A 2. Zsoltár egy messiási zsoltár, ami rövid terjedelme ellenére rendkívül sok és fontos mondanivalót tartalmaz. A zsoltár felvázolja Jézus Krisztus földi uralmának eljövetelét, annak körülményeit, egy Isten ellen lázadó világban. Ugyanakkor kijózanító szándékú figyelmeztetést ad a lázadók számára, elsődlegesen az uralkodóknak, a bíráknak, vagyis a föld hatalmasainak: ne lázadjanak Isten Felkentje ellen, mert hamarosan ítéletben részesülnek. Ez a rövid zsoltár néhány próféciai érdekességet is tartalmaz, amire rámutatunk az alábbiakban. Habár maga a Zsoltárok könyve nem jelöli meg a 2. Zsoltár szerzőjét, Péter Dávid királynak tulajdonítja azt, amikor felidézi az Ap.Csel. 4-ben.



Church of God
Email:
p.poli@mailcity.com
Copyright 
© 2011, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weboldalunk: http://www.churchofgod.hu


 

A 2. Zsoltár – Figyelmeztetés az Isten ellen lázadó világnak

 

Zsoltárok 2:1-12 1 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? 2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak JHVH ellen és felkentje ellen: 3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! 4 A mennyben lakozó kineveti, JHVH kigúnyolja őket. 5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: 6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! 7 Kihirdetem JHVH végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! 8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. 9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! 10 Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek! 11 Félelemmel szolgáljátok JHVH-t, reszketve vígadjatok! 12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!

A zsoltár üzenete négy részre osztható fel: 1. A világ urai mintegy összebeszélve lázadnak a Messiás országlása ellen (1-3 versek); 2. Az Atya reakciója, illetve válasza a lázadóknak (4-6 versek); 3. Az eljövendő messiási uralom felvázolása, amit maga a Messiás (Jézus Krisztus) üzen (7-9). 4. A Szent Szellem hangja, a megtérésre és a messiási uralom elfogadására való buzdítás (10-12 versek).

1. Az Isten és Felkentje ellen lázadó világ:

Zsoltárok 2:1-2 1 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? 2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak JHVH ellen és felkentje ellen:

A zsoltár egy kérdéssel kezdődik: "Miért?" Miért lázadnak fel Isten ellen az Ő teremtményei egyénenként és nemzetekbe tömörülve? A kérdés itt csupán "költői", választ nem kapunk rá. A zsoltár célja nem az, hogy választ adjon a teremtés olyan kérdéseivel kapcsolatban, hogy pl. mi a bűnnek a megváltás tervében meghatározott szerepe, stb (az ilyen kérdések megértéséhez talán Az eleve elrendelés és A korok terve című írások nyújtanak segítséget). A zsoltár e bukott világ legjellemzőbb, adott karakterisztikáját vázolja elénk a költői kérdés mögött: a világ népei a Sátán hatalma alá rekesztett emberiség szellemiségében gondolkoznak. Az édeni elbukás óta az ember önmaga akarja megválasztani és irányítani a sorsát a maga elvei, tevei szerint, ha mindezt mégoly hiábavalóan is teszi. Hiúság, mert halálhoz vezet. A népeket uraló "királyok", politikai vezetők, kormányzatok fejei, egyszóval a világ hatalmasai összeesküsznek Isten és Felkentje ellen! Itt egy "összeesküvés-elméletet" látunk felvázolva, ami egy valós és igaz összeesküvés. Ez az egész lázadás és Isten-ellenes összefogás vagy "összeesküvés" az emberiség hiú ábrándjainak jegyében folyik.

A szövegkörnyezet tisztán elárulja, hogy itt nem csupán egy történelmi folyamat vázolódik fel, hanem egyben az is, amibe ez a lázadás torkollani fog e kor végén. Amikor Krisztus visszatér, hogy átvegye uralmát, s megkezdje királyságát a földön, a királyok és népek összefognak ellene, hogy megakadályozzák azt. A cél: mindenáron és minden eszközt bevetve megtartani az önrendelkezést.

Lássuk be, hogy az emberiség történelme az egymást követő viszályok és háborúk halmaza. Ám a nemzetek, amelyek "normális" körülmények között nem képesek békében megférni egymással, hirtelen összefognak a visszatérő Krisztus ellen. Ennek előtípusát, vagy példáját láthattuk beteljesedni már Krisztus első eljövetelekor is, amikor az egyébként állandóan rivalizáló és eltérő politikai, vallási nézeteket képviselő szadduceusok és farizeusok hirtelen egységre léptek Krisztus ellen. Mindkét csoport tagjai próbálgatták őt a kérdéseikkel, s mindkét csoportnak szerepe volt Krisztus halálra adásában. De talán ennél még drámaibb példa, hogy a zsidók és rómaiak, valamint Heródes és Pilátus - akik egymás ellenségei voltak - Krisztus elítélésében hirtelen összefogtak, sőt, ezáltal barátságra jutottak:

Lukács 23:12 Heródes és Pilátus azon a napon lettek egymás barátaivá, előzőleg ugyanis ellenséges viszonyban voltak egymással.

Amennyiben tehát Krisztus és uralmának ellenzéséről van szó, akkor az ádáz ellenfelek képesek hirtelen kiegyezni és barátságra lépni egymással. Ennek a próféciának a legfőbb megnyilvánulása válik valóvá akkor, amikor az antikrisztusi uralom alatt a nemzetek félreteszik ideológiai és egyéb nézeteltéréseiket, hogy összefogjanak a visszatérő Krisztus, Isten Felkentje ellen. Ez a prófécia Péter apostol szerint Heródes és Pilátus esetében [legalábbis részlegesen, illetve előtípusként] teljesedett be:

Ap.Csel. 4:25-28 25 Te mondottad atyánknak, Dávidnak, a te szolgádnak szájával a Szent Szellemen át: Miért féktelenkednek a nemzetek, és miért van gondjuk a népeknek a hiábavalóságra? 26 Előálltak a föld királyai és egybegyűltek a fejedelmek az Úr ellen és Felkentje ellen. 27 Hát valósággal összegyűltek ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a nemzetekkel és Izráel népeivel szent gyermeked, Jézus ellen, akit te felkentél, 28 hogy megtegyék, aminek megtörténését kezed és szándékod eleve elhatározták.

Péter e szavainak igen nagy jelentősége van, hiszen ha a világi erők összefogtak Krisztus első, békés eljövetelekor, amikor azért jött, hogy feláldozza magát, mennyivel inkább összefognak ellene akkor, amikor uralkodni jön el. De még e jelen korban is láthatunk példákat arra, hogy Krisztus és híveinek ellenzése milyen furcsa "ágyastársakat" képes produkálni pl. a politika és a kultúra területein belül. A prófécia végső és teljes beteljesedése még előttünk áll, amikor a kor végén, a népek teljességben átadják magukat a gonosz szellemeknek, és harcba indulnak a Felkent ellen:

Jelenések 16:14,16 14 Ördögi szellemeknek csodajeleket tevő szellemei ezek, akik szétmennek az egész lakott föld királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindeneken uralkodó Isten nagy napjának ütközetére. 16 S összegyűjtötte őket a héberül Harmagedónnak nevezett helyre.

Jelenések 19:19 Láttam. A fenevad, a föld királyai és azok seregei összegyűltek, hogy harcba szálljanak a lovon ülővel [Krisztussal] és annak seregével.

Mindemellett, Péter világosssá teszi az Ap.Csel 4:28. versben azt, hogy mindez az Atya elrendelése folytán történik, Ő ura a helyzetnek, semmi nem történik meg az akarata nélkül.

Ebben a részben feltárulnak a lázadó nemzetek motivációi is:

Zsoltárok 2:3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!

Mik azok a "bilincsek", "kötelékek", amelyeket a lázadó világ le akar vetni magáról és össze akar törni? Az isteni rend, s legfőképpen a közösségi együttélést szabályozó és az igaz harmóniát biztosító örök szent, igaz és jó törvény:

Zsoltárok 19:8-9 8 Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi. 9 Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet.

Zsoltárok 119: 86 Minden parancsod igazság

Zsoltárok 119:152: … parancsolataidat örök időkre alapítottad.

Róma 7:12 Így tehát a törvény szent, és a parancsolat szent, igazságos és jó.

A lázadóknak viszont teher, rablánc és bilincs a törvény, s éppen ezért fognak harcolni a Felkent ellen, mert az uralmával helyreállítja az Isten országát, s velejáróként az Isten parancsait, azok által ítélve meg a nemzeteket:

Ézsaiás 2:3 Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása."

 

2. Az Atya Isten válasza

Zsoltárok 2:4-6 4 A mennyben lakozó kineveti, JHVH kigúnyolja őket. 5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: 6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!

Ebben a részben maga az Atya szólal meg, és inti meg a lázadókat. Ezzel kifejezi, hogy Ő az Ura a helyzetnek, a lázadókat megvetően kineveti, hiszen semmit nem tehetnek ellene, sőt, még akaratán kívül sem. A világmindenség teremtője és fenntartója elleni összeesküvés valóban nevetséges és ostoba dolog. Az emberek különböző -izmusokat találnak ki és vezetnek be, csak az Isten útjait ne kelljen követniük. Az Atya méltán mutatja ki gúnyos megvetését, amire máshol is láthatunk példákat a Zsoltárokban:

Zsoltárok 37:13 Ám az Úr kineveti a gonoszt, mert előre tudja, hogy eljön az ő napja.

Zsoltárok 119:118 Megveted mind, akik rendeleteidtől eltérnek, mert szándékaik gonoszok.

Ezután határozott bizonyságot tesz afelől, hogy haragja nem marad el, az adott időben véget vet a lázadásnak az általa felkent Király, Jézus Krisztus keze által.

Ne feledjük, Istennek hatalmában és jogában állna azonnal lecsapni a lázadókra, és megsemmisíteni minden gonosztevőt. És bár gúnyosan kineveti erőlködéseiket, ám közben visszatartja magát, mert ezáltal lehetőséget ad számukra a megtérésre. Ezt fontolja meg minden lázadó, amig ez a lehetőség fennáll, mert eljön a kijelölt idő, amikor már "haraggal fordul feléjük és megretteni őket gerjedelmében"!

Igen, Isten türelmi ideje hamarosan lejár, és eljön az Ő haragjának nagy napja e lázadó, meg nem térő világra (Róm. 1:8; 2:5; 9:22; Jel. 6:17; 14: 9). Isten maga helyezte Krisztust a királyi pozícióba, abból a célból, hogy által helyreállítsa az Isten országát a földön, aki az erre kijelölt időben visszatér és:

Ézsaiás 2:4 Ő tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek.

Ézsaiás 11:2-4 2 Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, 3 s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, 4 hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. 5 Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.

 

3. Az eljövendő király

Zsoltárok 2:7-9 7 Kihirdetem JHVH végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Ma adtam neked életet! 8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. 9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!

Ebben a részben a Felkent szólal meg, utalva az Atyához való viszonyára. Jézus Krisztus kifejti, miként ruházta Őt föl uralmi hatalommal az Atya, hogy a világ királya és ítélője legyen. Krisztus itt összefoglalja teljes küldetését, kezdve attól a ponttól, hogy Isten ezt mondta neki: "Fiam vagy te, ma nemzettelek téged." A zsoltárok megírásának idejében ez még prófécia volt, maga az esemény Krisztus bemerítkezésével, illetve a Szent Szellem reászállásával teljesedett be. Krisztust ettől a naptól nyilvánította maga által nemzett fiának az Atya, amikoris így szólt le az égből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik." ((Mát. 3:17) Ennek bővebb és alaposabb magyarázatáért lásd Jézus Krisztus és a bemerítkezés általi újjászületés című írást).

Krisztus idézi Atyjának vele kapcsolatos végzését és ígéretét: "Kérd tőlem". A mindenható Isten ígéreteinek megvalósításába bevonja azokat is, akiknek az ígéret szól. Elvárja tőlünk, hogy imádkozzunk az általa megígért dolgok megvalósulásáért, mint pl. országának eljöveteléért. Igy van ez a Felkent esetében is, akinek szintén kérnie kellett az Atyától a neki adott ígéretek beteljesedését, s Aki számos alkalommal imádkozott is azok megvalósulásáért az Atyához. Az apostoli tanítás szintén felszólítja a hívőket az állandó imádkozásra. Ez természetesen egy fölé- és alárendelt viszonyt alkot nemcsak az Atya és a hívők viszonyában, de az Atya és Krisztus viszonyában is. Aki alacsonyabb, az kér a fölötte állótól.

Krisztus tehát attól a naptól kezdve, hogy Istentől születtetve megkezdte munkáját, imáival és tetteivel véghezvitte mindazt, amiért azt a hatalmat érdemelte ki, hogy vasvesszővel uralja a népeket. Feláldozva saját magát és akaratát, felvállalta azt a kereszthalált, amellyel megváltott bennünket, s amely méltóvá tette arra, hogy a világ vasvesszővel uralkodó királya legyen. Uralma teljesen igazságos lesz, Isten törvényének és parancsolatainak fényében. A hamis és a gonosz bármilyen megnyilvánulása a legminimálisabb szinten sem lesz tolerálva. Krisztus mint cserépedényeket töri össze vasvesszejével mindazokat, akik nem kívánnak Isten általa gyakorolt uralmához igazodni.

Ne feledjük, a Szentírás több helyen formálandó agyagként, illetve cserépedényként ábrázolja a teremtményeket:

Ézsaiás 64:7 URam, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian.

Róma 9:21 Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? (lásd még 2Kor. 4:7)

Igen, Istennek hatalmában áll úgy formálni az agyagedényeket, ahogyan kívánja, és ha az agyagedények ellene fordulnak, hatalmában és jogában áll szétzúzni azokat. Mivel ez prófécia, így ugyanolyan bizonyossággal meg fog történni, mint azok a próféciák, amelyek Krisztus első eljövetelét jövendölték meg.


 4. A Szent Szellem intelmei

Zsoltárok 2:10-12 10 Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek! 11 Félelemmel szolgáljátok JHVH-t, reszketve vígadjatok! 12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!

Ebben a részben a Szent Szellem üzen Dávid által, s figyelmezteti a lázadókat a megtérésre és az ítélet közelségére. Ez egybekapcsolódik a Szellem egyik fontos szerepével, ami "meggyőzni a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről" (Ján. 16:8).

Ez azt jelenti, hogy a kegyelmes Isten biztosította a lázadók számára a megtérés lehetőségét. Ennek fenyében a Szellem azt javasolja a királyok számára, hogy térjenek észhez, és hallgassanak az intelemre, amíg van rá lehetőség. Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy ez az üzenet mennyire aktuális! Ugyanis minden egyes mai kormányfőnek, nemzetfőnek, uralkodónak és hatalmasnak ugyanúgy szól, mint a régi korok uralkodóihoz, vagy a jövendőbeliekhez!

A lázadás örök pusztuláshoz vezet, s akiknek nagy hatalom adatott, azoktól sok váratik el (Luk. 12:48), és a nagyobb felelősség szigorúbb ítéletet von maga után. Isten egyháza feladatához mérten mindent megtesz annak érdekében, hogy tudassa a hatalmasokkal: nincs bocsánat azok számára, akik nem veszik komolyan a figyelmeztetést, és nem igazodnak ahhoz. Isten ellenségei közé számíttatnak. Sokak szerint e bukott világban lehetetlen megvalósítani egy igazságos társadalmi rendet. Ha ez valóban igaz lenne, akkor a Teremtő Isten nem hívná fel az uralkodókat a megtérésre, ahogy alábbi szavai is értelmetlenek lennének:

2Sámuel 23:3-4 Aki igazságosan kormányozza a népeket és Istent félve uralkodik, az olyan, mint reggel a világosság, amikor fölkel a nap [felhőtlen reggelen], és eső után sarjadzásra készteti a földön a füvet.

Az Isten szerint az uralkodók okulhatnak, lehetséges számukra, választásukban áll Isten félelmében igazságosan uralkodni! Az Isten félelmében való uralkodás követelménye az, hogy az Ő hogy törvényei által éljenek és ítéljenek. Az ördögi összeesküvések által vezérelt, nemzeti szuverenitást fölülíró hatalmi szerveződéseknek lehet nemet mondani, nem embereket, háttérhatalmakat kell félni, hanem Istent.

A Szellem ismerteti velük azt is, hogy miként lehet megtérni: először is meg kell tanulniuk félni az Urat. Az Úr félelme a bölcsesség kezdete (Péld. 9:10), ami eltávolít a gonosztól (Péld. 16:6; Jób. 28:28), s ez elválaszt a lázadóktól (Péld. 24:21), tisztává teszi az embert és örökre megmarad (Zsolt. 19:10). A Szentírás több fontos része rámutat, hogy az Isten alapvető elvárása az, hogy féljük Őt, s akik félik Őt, azoknak a parancsolatokat is meg kell tartaniuk.

Ézsaiás 8:13 A Seregek Urát - őt valljátok Szentnek, csak tőle féljetek, csak tőle remegjetek.

Prédikátor 12:13 Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége.

1Péter 1:17 Ha Atyának hívjátok azt, aki részrehajlás nélkül ítél meg mindenkit a tettei alapján, éljetek istenfélelemben zarándoklástok idején.

Ez a félelem nem egy zsarnoktól való rettegés, mint inkább egy privilégium. A teremtett lény tiszteletteljes félelme az iránt a felfoghatatlan erejű és hatalmú Lény iránt, Aki a világmindenséget megalkotta és fenntartja, s Aki kinyilvánította önmagát nekünk. Ha felfogjuk hatalmát, felfogjuk azt is, hogy mindent, amit megígért, meg is fogja valósítani, és ez igaz a jók megjutalmazásával, s a gonoszok büntetésével kapcsolatban is.

A felszólítás második része: "reszketve vigadjatok". A hatalmasoknak mindig módjukban áll vigadni, de tegyék azt reszketve, mert eljön a számadás ideje. Még a megtért, megváltott hívőknek is félelemmel, reszketve kell dolgozniuk üdvösségükön (Filippi 2:12). Mert örömünk van a szentségre szóló elhívásban, a kegyelemben, de az áldások élvezetének közepette sem feledkezhetünk meg azok forrásáról.

A föld királyainak és bíráinak, hatalmasainak ajánlatos megcsókolniuk a Fiút. A csókkal sok mindent ki lehet fejezni, így az alázatot, a gyengéd, szerető érzelmet, a tiszteletet és alárendeltséget. Mindez méltán kijár a királyok Királyának (Jel. 19:16). Aki Szereti Istent, az szereti a Fiút is. Az uralkodóknak nem szégyenére, hanem dicsőségére válik a Fiút megcsókolni, ezzel kimutatva iránta való tiszteletüket és szeretetüket.

Ha pedig megtagadják az intelmeket, elvetik a felajánlott kegyelmet, meggyalázva ezzel a Fiú áldozatát, bizony, hamar fellángol az Ő haragja, és elpusztítja a lázadókat. Isten haragja igazságos és gyors, ami egy pillanat alatt fellobban. A haragja által eljövő pusztítás hirtelen támad a lázadókra, akik azt hiszik, megvalósították a maguk nyugalmát:

1Tesszalonikai 5:3 Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni.

A zsoltár utolsó mondata egy áldás: azok, akik hallgatnak rá, és hozzá menekülnek, azok igaz békességre és áldásra jutnak, még Isten haragjának napján is. Isten szeretete hosszútűrő, és kegyelme gazdag a megtérők számára, ám a csökönyösek nem maradnak büntetés nélkül:

2Mózes 34:6-7 6"Jahve, Jahve, irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, gazdag kegyelemben és hűségben. 7 Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, …"

Krisztus uralma pedig eljön minden emberi erőlködés ellenére! Ámen!