CoG

Az advent előtti ítélet

 (Edition 2.0 19970904-20000712)

A Hetednapi Adventista Egyház neves kutatója, Dr. Samuele Bacchiocchi az Andrews Egyetemről, nemrégiben megvizsgálta a bibliai ünnepek témakörét, majd arra a következtetésre jutott, hogy azok érvényben vannak és megtartandóak. Ez természetesen nagy probléma elé állítja a hetednapi adventista felekezetet, ők ugyanis eddig a Nagy Engesztelési Nap jelentőségét, és a választottak feletti ítéletet Ellen G. White hibás tanításainak szemszögéből értelmezték. Sam Bacchiocchi maga is kemény feladat elé került, amikor a bibliai ünneprendszer jelentőségét egyeztetni kívánta a hetednapi adventisták hitrendszerével. Ez egy valóban nehéz kérdés, méghozzá az alábbi írásban vázolt okok miatt. A judaizmus is hasonló problémával küszködik, amikor sem a Messiás két adventjét, sem az egyház elhívását és szerepét nem érti, s így persze az isteni terv menetrendjével sincs tisztában. Az adventizmuson belül pedig egy jellegzetes probléma az ítélkezési folyamat félreértése. Az adventisták által hirdetett pre-advent (advent előtti, vizsgálati) ítélet jól láthatóan nagy probléma elé állítja Sam Bacchiocchit, hiszen az ünnepi folyamat logikájába úgy, ahogyan ők tanítják, nem illeszthető be. 


 

PO Box 369, WODEN ACT 2606, AUSTRALIA

 Email: secretary@ccg.org

(Copyright © 1996, 2000, Wade Cox)

 Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

 Weboldal: http://www.logon.org vagy http://www.ccg.org 


A pre-advent ítélet

A Hetednapi Adventista Egyház neves kutatója, Dr. Samuele Bacchiocchi az Andrews Egyetemről, nemrégiben megvizsgálta a bibliai ünnepek témakörét, majd arra a következtetésre jutott, hogy azok érvényben vannak és megtartandóak. Ez természetesen nagy probléma elé állítja a hetednapi adventista felekezetet, ők ugyanis eddig a Nagy Engesztelési Nap jelentőségét, és a választottak feletti ítéletet Ellen G. White hibás tanításainak szemszögéből értelmezték. Sam Bacchiocchi maga is kemény feladat elé került, amikor a bibliai ünneprendszer jelentőségét egyeztetni kívánta a hetednapi adventisták hitrendszerével. Ez egy valóban nehéz kérdés, méghozzá az alábbi írásban vázolt okok miatt. A judaizmus is hasonló problémával küszködik, amikor sem a Messiás két adventjét, sem az egyház elhívását és szerepét nem érti, s így persze az isteni terv menetrendjével sincs tisztában. Az adventizmuson belül pedig egy jellegzetes probléma az ítélkezési folyamat félreértése. Az adventisták által hirdetett pre-advent (advent előtti, vizsgálati) ítélet jól láthatóan nagy probléma elé állítja Sam Bacchiocchit, hiszen az ünnepi folyamat logikájába úgy, ahogyan ők tanítják, nem illeszthető be.

A nehézségek miatt a következő kérdést tette fel:

"A kérdés: Nem jött-e el annak az ideje, hogy a Hetednapi Adventista Egyházon belül kiegészítsük a pre-advent ítélet tipológiai alapját azzal, hogy belevesszük a Kürtök ünnepét is?"

Sam Bacchiocchi Rabbi S. M. Lehrman magyarázatait eleveníti fel az alábbiakban:

"Általában maga a Biblia adja meg az okát az ünnepek megtartásának, de a Rosh Hashanah [a zsidó értelemben vett Új év és Kürtök ünnepe] esetében nem találunk ilyen okot, mivel egy szellemileg ép állapotban lévő egyén számára magyarázat nélkül is világosnak kell lennie. Az utánunk jövő tanítóknak tartozunk azzal, hogy ebben az ünnepben egy ítéletnapot vetítsünk eléjük, amikor minden halandó megjelenik a Mennyei Trón előtt, hogy elszámolást adjon tetteiről, és részesüljön a megígért bocsánatban."

(The Bible which usually gives the reason for every observance does not do so in the case of Rosh Hashanah [New Year or Feast of Trumpets], deeming the spiritual well being of each individual too obvious to require comment. To subsequent teachers we owe the picture of a day of judgment on which all mortals pass before the Heavenly Throne to give an account of their deeds and to receive the promise of mercy.")

Az ünnepek jelentősége valójában megtalálható a Bibliában, csakhogy a rabbinikus judaizmus nem ismeri el az Újszövetséget, így az abban kibontakozó további értelmezést sem. S ez az egyik fő probléma. A másik nagy probléma az, ahogyan az adventisták értik a pre-advent ítéletet.

Az adventista pre-advent tan ugyanis egy fiktív, ha úgy tetszik: kitalált történelmen alapul. E fikció szerint Krisztus 1844-ben lépett be a szentélybe. Ennek a dátumnak a meghatározása egy sor komoly félreértésen, vagyis tévedésen alapul.

Az első nagy tévedés az, hogy a Német-Római Birodalom 1260 éves (a bibliai "idők, idő és fél idő" elve alapján Jel. 12:6,14, illetve az egész Jel. 12. fejezetének értelmezése) uralmi periódusának végét a francia forradalomban vélték megtalálni. Az adventisták Miller és White alatt az adott időszak kezdetét i.sz. 538-ra tették, a végét pedig 1798-ra. Eköré építették az adventista mozgalmat 1842-44 között. Azt helyesen vezették le, hogy a Német-Római Birodalomban elevenedik meg a Fenevad rendszere a Nagy Paráznával. A hiba azonban az időtartam kiszámolásába csúszott be, így a meghatározott idő évei eltolódtak, ráadásul félreértették a fenevad bélyegének jelentését is. A konkrét hibáik a következők:

1. Úgy gondolták, hogy a francia forradalom vetett véget a pápai uralomnak és a Német-Római Birodalomnak. Legtöbben a dátumot 1798-ra tették, többek között E. G. White is ezen a véleményen volt. Eköré építettek fel aztán egy furcsa teológiát, ami szerint a két tanúbizonyság az Ó- és Újszövetség volt. Őket taposták Párizs utcáin a forradalom alatt stb. Ezekből a tévedésekből kiindulva Krisztus eljövetelét 1842-re tették. Ezt a dátumot aztán megváltoztatták: először 1844 Páska ünnepére, majd ugyanabban az évben az Engesztelés ünnepére. Az advent természetesen nem történt meg, s azok az adventisták, akik a "nagy csalódás" miatt nem hullottak ki a mozgalomból, E.G. Whitehoz hasonlóan újra a tervezőasztalhoz ültek, hogy valami módon értelmet tulajdonítsanak ennek a hamisnak bizonyult próféciának.

Természetesen Ellen White jobban tette volna, ha elveti ezt az egész okfejtést. Meg kellett volna vizsgálnia, hogy hol és miképpen bukott el az értelmezés logikája, és helyette megfelelő magyarázatot keresni. Lényegében a hiba a téves dátum meghatározásában rejlett, illetve az abból kiinduló számítgatásban. A római birodalmi rend hatalma ugyanis nem 1798-ban szűnt meg, ahogyan ők hirdették, sem 1914-ben, ahogyan azt az egyéb advent mozgalmak hirdetik. Ez az utóbbi nézet arra épült, hogy Napóleon bukása a Német-Római Birodalom bukása is volt egyben, így az 1260 év kiindulási pontját onnan visszaszámolva próbálták meghatározni a történelemben. Emiatt egy sor olyan hibás dátumot jelöltek meg, mint pl. Justinianus birodalmi helyreállításának időpontját, vagy a Busta Gallorumot stb.

A probléma az, hogy Napóleon nem bukott meg véglegesen, csak az 1815-ös a waterloo-i csatában, és ő, vagy birodalma egyébként sem volt része a Német-Római Birodalomnak. A valóságban Napóleon volt az, aki ideiglenesen felfüggesztette a Német-Római Birodalom uralmát 1806-ban, ami az 1815-ben elszenvedett veresége után ismételten helyreállt a Német Konföderációban, Ausztria vezetése alatt.

Ez a birodalom csak 1850-ben szűnt meg, azzal, hogy maga bomlott fel. Hadseregét is csak 1872-ben szerelték le. Az adventisták dátuma ellen tanúskodik még az is, hogy az inkvizíció intézménye még 1823 és 1846 között is aktívan működött a Pápai Államokban (ld. M. Martin Decline and Fall of the Roman Church, 254. old.), s így a fenevad hatalma még nem törhetett meg.

Más szóval: egyetlen, általuk várt esemény sem történhetett volna meg 1850-nél korábban, és ezt az amerikai adventisták nem értették meg, részben azért, mert nem sok fogalmuk volt a kontinentális Európa politikai világával kapcsolatban, és ismereteik is elég homályosak voltak, hiszen a napóleoni háborúkban Amerika nem vett részt.

Az advent semmiképpen sem történhetett volna meg 1844-ben, amikor az Inkvizíció még aktívan működött, és az 1260 esztendő sem ért véget. A Birodalom kezdetét így legfeljebb i.sz. 590-re lehet tenni, ami egybeesik I. Gergely nyilatkozatának évével. Mindazonáltal itt elegendő azt megjegyeznük, hogy a prófécia hamisnak bizonyult.

 

2. Ellen White azt a megoldást választotta, hogy allegorizálja a hamis próféciát, méghozzá úgy, hogy a meghatározott időben Krisztus foglalta el a mennyei szentélyt. Tehát a dátum helyes volt, csak nem a Földre tért vissza Krisztus, hanem a mennyei szentélybe lépett be ekkor. Az adventisták valós bibliai igazságokat hirdettek, csak eltorzították azok értelmét, és a hozzájuk tartozó időmeghatározásokat. Azzal, hogy nem ismerték be a hibát és tévedésüket, egy fél évszázadnyi ideig bénították az utolsó időkre vonatkozó igazságok hirdetését. Az Újszövetség rámutat, hogy Krisztus mikor lépett be a szentélybe, s ez mennybemenetelével történt, a feltámadását követően. A Zsidókhoz írt levél 8. fejezetének 1-2. versei vázolják, hogy Krisztus Főpapként ül a mennyei, igaz szentélyben. Ez az első század óta így van, és azóta is közbenjár a választottakért, hogy visszatérjenek Istenhez. Ha pontos dátumot akarunk, akkor i. sz. 30, Niszán hónap 18-án, azaz vasárnap, a világi naptár szerint kalkulálva pedig április 30-án lépett be Krisztus a szentélybe (lásd még A megfeszítés és a feltámadás időzítése [159] című írást). A Zsidókhoz írt levél arra is rámutat, hogy "egyszer s mindenkorra belépett a szentélybe, és örök váltságot szerzett." Ez volt a nézete és hite az igaz egyháznak az elmúlt ezerkilencszáz évben. Ha Krisztus nem lépett volna be a szentélybe 1844-ig, a megelőző korok szentjei, mártírjai hiábavalóan haltak volna meg. Az 1844-es szentélybelépés tana egy abszurdum és eretnek tanítás, ráadásul egy szektás gondolkodást eredményezett, mint minden olyan tanítás, ami racionalizálja és megmagyarázza a hibákat, ahelyett, hogy elvetné és korrigálná azokat. Ez a nézet emiatt maradt fenn kihívás nélkül az egyház egy jelentős részében.

 

3. Az 1844-es időmeghatározás figyelmen kívül hagyott olyan további próféciákat is, amelyeknek be kell teljesedniük a vég előtt. Egy különösen fontos próféciát is kihagytak a képből, ami rámutat, hogy az advent be sem teljesedhet még vagy 190 évig. Ezt a bizonyos próféciát Russel és a Jehova Tanúi sem értették meg, ennél fogva alkották meg az 1914-es évvel kapcsolatos értelmezésüket, amely szintén hamisnak bizonyult. A szóbanforgó prófécia Egyiptom bukását és a "pogányok idejét" taglalja (lásd az Egyiptom elbukása [36]: a Fáraó törött kezének próféciája című írást). Az ezzel kapcsolatos esemény az egyiptomi Kopt Egyház 1996-os újraegyesülése Rómával, amelytől még i.sz. 451-ben szakadtak el, miután önálló egyházként működtek.

 

Mint már rámutattunk, a pre-advent ítélet az egyház létrejöttével kezdődőtt meg i.sz. 30. Pünkösdjén. Az első advent óta ítélet van a világ felett (János 12:31).

Az egyház tagjai bemerítkezésük után megítélés alatt állnak, amit Péter apostol is kihangsúlyozott:

1Péter 1:17 Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét,

1Péter 4:17 Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában?

Az ítélet folyamatában részesül mindaz, aki eleve elrendelt, választott és elhívott, és így megigazíttatik és dicsőségre jut (Róm. 8:29-30).

A Kürtök és az Engesztelés ünnepei nincsenek kapcsolatban az ítéletettel. A kürtök ünnepe Krisztus eljövetelére mutat rá, az Engesztelés pedig az Istennel való megbékülésre. A hetedik, utolsó trombita zengésekor Krisztus visszatér, és a világ birodalmai elbuknak előtte. A 4Mózes 10:1-ből láthatjuk, hogy két ezüst trombitát kellett megszólaltatni alkalmanként. Ez a két ezüsttrombita a két adventre mutatott rá. Krisztus visszatérésének eseményeit nem csupán a Jelenések könyve vázolja, hanem Jerikó elesésének körülményeiben is láthatjuk Józsúé idejében (lásd még a Jerikó eleste [142] és az Adalékok Eszter könyvéhez [63] című írásokat).

Az Engesztelés ünnepének szimbolikája egy dualitást vázol elénk a megszentelődést illetően. A lenvászon papi öltözet a Messiás papi szerepére és első adventjére mutat rá, míg a főpap királyi öltözéke a második adventkor királyként megjelenő Messiást jelképezi. Az Azázel bak pedig Sátán és angyalainak megkötözését, befolyásuk megszüntetését jelöli, helyettük a Messiás király veszi át a Föld uralmát. Ez tömören a 3Mózes 16:1-34-ben vázolt események jelentése.

Ezt a szimbolikát nagyon is megértettek Izraelben már Krisztus eljövetele előtt is, amint láthatjuk a Holt- tengeri tekercsek bizonyos szövegeiből is. A Damaszkusz Rendelet VII-ként ismert töredékből (a IV. barlangból) is  láthatóan ismert volt a kettős advent, ahol említve van az Ároni, azaz a papként eljövő Messiás, illetve Izrael Messiása, a királyként eljövő Felkent  (lásd Vermes Géza: A Holt Tengeri Tekercsek).

Ez azt jelenti, hogy a papi Messiás az első advent alkalmával történt keresztáldozatával és feltámadásával lehetővé tette Izrael és a beoltott pogányok visszabékítését Istenhez.

A mi ítéletünk most van, mert mint láttuk, az ítélet az Isten egyházával kezdődik. A korintusi gyülekezet parázna tagját vissza kellett vetni Sátán kezébe, hogy az élete megmenekülhessen az utolsó napon (1Kor. 5:5), bár úgy tűnik, az egyén aztán megtért és visszatért az egyházba. A világ jelenleg nincs ítélet alatt, az emberiség egésze a Millennium idején, majd annak végén, a Nagy Fehér Trón előtt esik ítélet alá (Jel. 20:11). Éppen ennek jelentősége miatt számít egy különálló nagy ünnepnapnak a Sátoros ünnep hetedik napját követő Utolsó Nagy Nap.

Az Utolsó Nagy Nap már az Isten Városának eljövetelére készíti fel a világot, Krisztusnak, a királyi Messiásnak és szentjeinek millenniumi uralmát követően. A második feltámadás után bekövetkező ítélet egy ítélkezési periódus, avagy korrigáló periódus (krisis), nem pedig kárhozató, ahogyan pl. a KJV rosszul fordított szövege érzékelteti (Jel.5:29). A nézet, miszerint az ekkor feltámadókat egyedül a kárhozatra ítélik, egy eretnek tanítás, ami torz képet ad Isten szerető, tökéletes természetéről (lásd még A holtak feltámadása [134] című írást).

Ellen G. White Jeromos nézetét vette át a mennyei Millennium tanításával kapcsolatban, amelyet a szombattartó gyülekezetek mindig is eretnekségnek ítéltek a történelem folyamán. E. G. White viszont rákényszerült erre, mert egyszerűen nem talált más logikusnak hangzó kiutat, ami magyarázatot adna az 1844-es dátummal kapcsolatos hamis próféciának. Az adventisták tehát ahelyett, hogy elismerték volna a tévedést, inkább egy olyan magyarázatot alkottak, amely azóta is a hibás tanok béklyóiban tartja a felekezetet. E. G. White Millenniummal kapcsolatos téves értelmezése által nagymértékben kisiklottak az adventisták tanai, de ez már egy másik írás témája.

Nem lehet új bort önteni a régi, vagy szakadozó tömlőbe. A Példabeszédek 16:3 szerint, ha az Úrra bízzuk a vezetésünket, a helyes irányba tereli gondolatainkat. Fordítva nem működik. Ha a magunk elgondolásai szerint járunk, nem várhatjuk, hogy Isten megáldja elgondolásainkat. Amikor viszont Isten megnyitja szellemünket az ünnepnapjainak igazságára, akkor el kell kezdenünk azok megtartását, és Ő tovább vezet bennünket az értelemben és igazságban.