CoG

Újhold és Szombatnapi üzenet

Ez az újholdnapi és szombatnapi üzenet Isten aratási ünnepeinek a megváltás tervéhez való viszonyulását mutatja be. A cikk a United Church of God ‘Good News’ című magazinjának 2003. Szeptember-Október számában jelent meg.

Isten aratási ünnepei

Jerold Aust

 

A mai, modern ember számára még elképzelni is nehéz egy ideális, szennyeződésektől, katasztrófáktól mentes, teljesen egészséges földi létet, ahol a termőföldek dúsak a tápanyagban, s ahol a bőséges termést nem veszélyeztetik sem kártevők, sem kedvezőtlen időjárás. Az állatok szabadban, természetes eledelen élnek, a gyümöcsösök roskadnak a termés alatt, és a zöld környezet teli virágokkal, tisztaságát és szépségét nem szennyezik mesterséges, káros anyagok. A falvak és városok szellősek, nincsenek zsúfoltan egymáshoz épített házsorok, a gyerekek gondtalanul játszhatnak az utcán és tereken, az idősek pedig a gyümölcsfák alatt beszélgetnek. Az embereknek nem kell félniük a bűnözéstől, balesetektől, szegénységtől és betegségtől.

Mindez annyira lehetetlennek tűnik a mai világban, hogy valóban még elképzelni is nehéz – mert ha ilyen körülmények közt élhetnénk, az egy földi paradicsom lenne. Pedig mindez nem egy utópikus álom, ugyanis Isten kijelentette, hogy eljön az idő, amikor a föld egy, az egész bolygót átfogó Édenkertté fog válni! Az emberiség megpihenhet a bűnös világ szenvedéseitől, és olyan szoros kapcsolatban élhet Teremtőjével, amelyet sem egyének, sem kormányzatok nem képesek meggátolni vagy akadályozni.

A bibliai igazságok között talán azt az igazságot képzeli az ember a legvalószínűtlenebbnek, hogy ez a föld egy valóságos mennyei paradicsommá fog válni a jövőben. Pedig ez az igazság. Nem az emberek mennek a "menyországba", hanem a mennyek országa és a paradicsomi tökéletesség jön el a földre! Mindezt csak olyan emberi szavakkal tudjuk vázolni, amelyek valójában ki sem fejezhetik az eljövendő világ szépségeit és örömeit. Pedig Istennek szándékában áll népét felkészíteni erre az új világra, s pontosan ennek érdekében adta meg nekünk azokat az ünnepnapokat, amelyek erre az eljövendő tökéletes világra mutatnak rá. Azok, akik várják mindennek az eljövetelét, felkészülnek az eljövendő dolgok beteljesedésére, és Isten egyháza ezeknek az ünnepeknek az Isten által elrendelt megtartásával várja azok valóságának beteljesedését. Isten az ünnepeiben megadott rend szerint végzi megváltó munkáját. Az egyház szintén az ünnepekben meghatározott módon halad a cél felé. Az ember előtt áll annak választása, hogy Isten utasításait és egyházát követve részt vesz-e ezekben az ünnepekben, vagy az emberi tradíciókból eredő ünnepeket választja. A választás rajtunk áll.

Ezeket a jelentőségteljes ünnepeket maga Isten hozta létre, s részben azért adta nekünk, hogy általuk jobban megérthessük nagy tervét az emberiség jövőjével kapcsolatban, s reménnyel várjuk az ígéretek teljességének eljövetelét. Röviden, emlékeztetnek és felkészítenek bennünket az Isten országának eljövetelére.

 

A három aratási idény, mint az emberiség megváltásának tükrözője

Az Isten Bibliában megadott hét ünnepnapjának mindegyike a Szentföld három aratási idényének valamelyikére esik, amelyek: az árpa aratása, a késő tavaszi búza aratása, és végül a jóval nagyobb késő nyári betakarítás idényére.

A három aratási idényt, s kapcsolatukat az Isten ünnepeihez az 5Mózes 16 vázolja:

5Mózes 16:16 Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi Istenednek, az ÚRnak a színe előtt azon a helyen, amelyet ő kiválaszt: a kovásztalan kenyér ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senki se jelenjék meg üres kézzel az ÚR színe előtt.

Ezeket az ünnepeket általában az egész család megünnepli (lásd Nehemiás 8:1-12), de a férfiaknak mindenképpen meg kellett jelenni, még ha távolra is kellett menni az ünnepnapokra, és az egész család nem volt képes utazni.

Ez a hét ünnepet magábanfoglaló három fesztivál-idény szimbolikusan az emberiség üdvösségre jutásának a folyamatát mutatja be. Az egymást követő aratások mérete egyre növekszik, illetve mindegyik aratás nagyobb, mint az előző volt. Vizsgáljuk meg ezeket az aratásokat a bibliai sorrendjükben.

 

A korai aratás

A legelső idényben az árpa aratása történik, ami a legkisebb termés, de egy bizonyos tekintetben a leglényegesebb. Ezt az idényt nevezzük a Pészah ünnepi idénynek, s ebbe beletartozik a kovásztalan kenyerek ünnepének hét napja is.

A Pészah/kovásztalan kenyerek aratási ünnepe alatt történik az első kéve meglengetése (3Mózes 23:10-14), s emiatt a ceremónia miatt van ennek az első, kis aratásnak olyan nagy jelentősége: ez a kéve ugyanis az Ember Fiára, Jézus Krisztusra utal, s egyes-egyedül Benne teljesedett be az első kéve jelentősége. Ő volt az első, Aki feltámadott a halálból, erőben, Isten Fiaként, s feltámadása után megjelent Isten trónja előtt. Igen, Krisztus pontosan abban az időben ment Atyjához a mennybe, ami az első kéve meglengetésére meghatározott idő. Isten elfogadva Krisztus tökéletes áldozatát, a szellemi aratások legelső "kévéjeként" maga mellé ültette. Csak ezután kezdődött meg az árpatermés betakarítása.

Ahogy az évi aratások első szezonja egy előzetesen levágott első kévével kezdődött meg, úgy Isten szellemi aratása, az emberiség üdvösségrehozása egyedül Jézus Krisztussal kezdődött meg. És ahogyan enélkül a fontos kezdet nélkül nem történhetett volna meg a további két aratási idény termésének betakarítása, úgy az emberiség megváltásának folyamata sem történhetett volna meg Jézus Krisztus halála és feltámadása nélkül (János 12:23-25).

A második aratási idény, a pünkösdi fesztivál (görög pentekoszt, jelentése "ötvenedik"), mivel ez pontosan az első kéve meglengetésének napját követő ötvenedik napra esik:

3Mózes 23:15-17 15 Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. 16 Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig és akkor mutassatok be új ételáldozatot az ÚRnak. 17 Hozzatok lakóhelyetekről két kenyeret felmutatási áldozatul; kéttized véka finomlisztből készüljenek, kovásszal sütve, az első termésből való áldozatul az ÚRnak.

Az ószövetségi időkben ezt az ünnepet az aratás ünnepének, a hetek ünnepének, vagy egyszerűen az elsőzsengék ünnepének nevezték (2Mózes 23:16; 5Mózes 16:10; 4Mózes 28:16).

Ez az ünnep az emberiség megváltásának első gyümölcseire mutat – ebben a szellemi aratásban az ószövetségi szentek és a Krisztus két eljövetele közötti kétezeréves időszakon át megszentelődött igaz keresztények nyernek örök életet. A pünkösdi ünnep szellemi jelentőségének beteljesedése akkor kezdődött meg, amikor pontosan ennek az ünnepnak az alkalmával Isten elküldte az újonnan megalakult egyházának a Szent Szellem ajándékát (Ap.Csel. 2:1-4).

A szellemi elsőzsengék aratása tehát folyamatosan tart Krisztus visszajöveteléig, amikor együttesen feltámadnak örök életre, halhatatlan szellemi lényekként (1Korinthus 15:50-52; 1Thesszaloniki 4:15-17), mint Isten aratásának elsőszülöttei. A Biblia pontosan emiatt nevezi az Isten igaz egyházának tagjait "elsőzsengéknek" (Róma 8:23; 16:5; 1Korinthus 16:15; Jakab 1:18; Jelenések 14:4).

Eddig tehát megismertük azokat a bibliai aratásünnepeket, amelyek Jézus Krisztus feltámadását és megdicsőülését, majd Isten elsőszülöttségre választott, s egyházába helyezett tagjainak a majdani első feltámadásban történő szellemi aratását jelképezik.

De ha ennél a pontnál nem mennénk tovább, akkor ismeretlenek maradnának a nagy végső betakarítással kapcsolatos ünnepek jelentőségei, és az egyházon kívül álló emberi tömegek végső sorsa. Ezt az időszakot a nagy betakarítás időszakának nevezi a Biblia (2Mózes 23:16), és mint már a neve is utal rá, ebben a nagy szellemi aratásban kerül üdvösségre a máskülönben elveszett emberiség hatalmas tömege. Sajnálatos módon csak nagyon kevés ember érti meg és tartja ezeket az ünnepeket, s így ismeretlen számukra Isten valóságos terve és célja velünk, emberekkel.

 

A kora őszi idény fesztiváljai

Egy bibliai példa Istent egy gondos földműveshez hasonlítja, aki türelmesen gondozza a termést, amíg eljön az aratás megfelelő ideje.

Jakab 5:7 Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap.

Az aratás drága gyümölcse természetesen az emberiség, amely az örök élet ajándékát megkapva Isten szellemi családjának a részévé válik.

A csodálatos isteni terv, amelyre ez a három aratási idény rámutat, egyszer véget fog érni, illetve be fog teljesedni. Az utolsó aratási idény erre az időszakra mutat rá, s ezért jelentőségteljesen a nagy egybegyűjtés fesztiváljának is nevezik, ami a második feltámadásba torkollik.

Az események, amelyeket ez a végső aratási idény jelképez, minden túlzás nélkül nevezhetők az emberiség nagy reményének, ugyanis ebben az aratásban részesülnek mindazok a remény nélkül meghalt milliárdok, akiknek soha nem adatott meg ebben a korban az igazság és Krisztus ismerete. Ebben a második feltámadásban hihetetlen nagy tömegek nyerhetnek örök életet. Ez az késői aratási idény valójában négy különálló ünnepet foglal magában: a kürtök ünnepét, az engesztelés ünnepét, a sátorok ünnepét és az utolsó nagy nap ünnepét. Vegyük sorra jelentésüket.

 

A föld átformálásának megkezdése

Ennek az idénynek az első ünnepe a kürtök ünnepe (3Mózes 23:24). A Biliában a kezdődő háborúkat kürtszóval hirdették meg. A kürtök ünnepe részben az utolsó, hihetetlen pusztulásokat okozó nagy háborúra utal (Máté 24:6, 21-22; Jelenések 6:4; 9:1-21).

De a kürtök ünnepének van egy ennél jóval nagyobb fontosságú jelentése is - Jézus Krisztusnak az utolsó kürtszó hangzatára történő visszatérése a földre, hogy megmentse az emberiséget önmaga teljes kipusztításától (Jelenések 11:15; Thesszaloniki 4:16).

Ha Krisztus nem lépne ekkor közbe, az emberiség megszállott vezetői elpusztítanák az egész földet, annak teljes lakosságával együtt (Máté 24:22).

Jelenések 11:18 Haragra lobbantak a népek, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek; és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet.

Krisztus megmenteni jön a földet, nem elpusztítani, de megbünteti azokat, akik ellene fordulnak. Krisztus visszajövetelével egyben aktívan megkezdődik a föld helyreállítása is Isten uralma alá, s ezzel az emberiség nagy reményének beteljesedése.

Dániel próféta rámutatott, hogy Isten a nemzeteket csak egy meghatározott ideig adta önmaguk uralma alá, és Krisztus visszatérésével az egész világ az ő királysága alá kerül.

Dániel 2:44 Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké.

Az idény második ünnepe az engesztelés ünnepe (3Mózes 23:27-37). Ez az ünnep a következő hatalmas jelentőségű eseményre mutat rá – Sátán és angyalainak eltávolítására a föld fölötti uralmukból (Jelenések 20:1-3). Ahogyan a gonosz emberi önuralásnak is véget vet, úgy elmozdítja azoknak a lázadásra szító szellemi táplálóit is. Isten eltávolít minden gonoszt a föld színéről, és visszabékíti Magához az emberiséget.

Csak ezután kezdődik a harmadik ünnep, a sátorok ünnepe, ami Krisztus és az Ő – első feltámadásban örök életre feltámadt – szentjeinek a föld fölötti uralmának időszakára mutat (Jelenések 20:4,6). Ahogyan a sátorok ünnepe az örömök és a bőség idejét jelképezték Izraelben, úgy ez az ünnep rámutat az eljövendő, Krisztus uralma alatt boldogságban és bőségben élő emberiség millenniumi jólétére is.

A Biblia rámutat, hogy milyen hatalmas változásokat fog hozni Krisztus uralkodása. Újjáépül minden, amit a háborúk és a hanyagság pusztulásba döntött (Ésaiás 58:12). Nem kell többé hatalmas energiát és anyagi forrásokat áldozni a háborúskodásra és fegyverek gyártására, mert az emberek megtanulnak békében élni egymás mellett (Mikeás 4:3).

Az emberek élvezhetik birtokaikat és magántulajdonukat, mert nem fenyegeti többé sem igazságtalan emberi kormányzat, sem bűnözés (Mikeás 4:4). Az emberek mind megtanulnak az Isten törvénye szerint élni, s nyugodtan, békében élvezhetik annak következményeit, az áldásokkal teli bőséges és boldog életet. Az Isten ismerete és békéje betölti a földet, ahogyan a vizek betöltik az óceánokat (Ésaiás 11:9). Sátán eltávolításával még a vadállatok is békés természetet kapnak (Ésaiás 11:6-8). A sivatagok virágozni fognak, mint a rózsáskert (Ésaiás 35:1-2). A hegyeket bőséges termés alatt roskadozó gyümölcsfák és szőlősök borítják be. A szántók utolérik az aratókat, a szőlőtaposó pedig a magvetőt (Ámosz 9:13).

Az emberiség egy valóságos Édenkertben fog élni egy évezreden át, amint Ezékiel megjövendöli:

Ezékiel 36:35 Azt mondják majd: Ez a pusztává lett föld itt most olyan, mint az Éden kertje. A rommá lett, elpusztult és lerombolt városokat pedig újból megerősítették, és újból laknak bennük.

Krisztus földi országlása hihetetlennek tűnik az eddigi emberi történelemhez képest. Ezzel az ezer esztendővel azonban még nem fog megszűnni igazságos uralma, csak mintegy előkészület lesz a következő hatalmas esemény számára, amit az idény utolsó ünnepe jelképez: az utolsó nagy napra.

 

A fehér trón ítélet

Az utolsó ünnepnek, a nagy fehér trón előtt lefolyt ítélkezésnek az eseményeit a Jelenések 20:11-13 versei mutatják be. Ekkor minden olyan ember, akinek nem adatott meg addig az igazság és üdvösség ismerete Ádám és Éva idejétől kezdve Krisztus második eljöveteléig, ekkor részesülhet az üdvösségben.

A nagy fehér trón ítéletére mutató ünnepnap egy önálló, külön ünnep, amely közvetlenül követi a sátorok ünnepének hét napját (3Mózes 23:36,39). Különálló, mert egy, a Millenniumtól különálló eseményre mutat rá, arra az időszakra, amikor az ezer éves isteni uralom után életre kelnek és megítéltetnek az addig ítéletben nem részesülő, hatalmas számú emberi tömegek. Azok a milliárdok, akiknek Isten akaratából addig az időig nem adatott meg az üdvösségre vezető út ismerete, de ekkor ők is befogadhatják és örök életet nyerhetnek.

Ez a feltámadás ezer esztendővel a választottak, az Istent ebben a gonosz korban is hűen szolgáló elsőszülöttek feltámadása után történik (Jelenések 20:5-6).

Ez a "második" feltámadás annyiban különbözik az elsőtől, hogy ebben a feltámadásban hús-vér testi életben kelnek életre az emberek, ahogy az Ezékiel 37:1-14 versei ábrázolják, s megítéltetnek egy adott időn át, ami után vagy örök szellemi életet nyernek, vagy pedig örökre elpusztulnak a tűznek tavában. Ezzel a többmilliárdnyi emberi szellem bearatásával végződik be az "egybegyűjtés" idénye. Ekkor megbánhatják egykor elkövetett bűneiket, megtérhetnek azoktól, s betöltekezve Isten Szellemével, ők is elnyerhetik az üdvösség és örök élet ajándékát ebben a szellemi aratásban.

 

Az örök reménység alapjai

Annyit biztosan tudunk, hogy az emberiség jövője – amire a késői aratás fesztivál periódusában megtartott sátorok ünnepe, és az utolsó nagy nap ünnepe is rámutat – előre biztosított. Vagyis Krisztus halála és feltámadása biztosítja az üdvösség elérhetőségét minden valaha élt ember számára.

A három fő aratási idényben tartott fesztiválok jelentései feltárják előttünk Isten megváltó tervét, azt, ahogyan minden ember, aki valaha is élt, elnyerheti az Isten ajándékát, az üdvösséget. Bár a mai emberiség a minden idők legmegpróbálóbb korszaka előtt áll, Isten nem hagyta magára teremtését. Gondja van nemcsak a szellemi aratásának elsőzsengéire, az egyházra, de azokra a milliárdokra is, akik követnek bennünket a második feltámadásban. Az emberiség tehát nincs cél és remény nélkül hánytatva a történelmi események sodrában.

Az őszi ünnepi idény, a termések betakarításának fesztiválja tehát szimbolikusan erre az emberiség reményét jelentő eseménysorozatra mutat rá. Ezek megtartásával emlékeztet bennünket Isten arra, hogy akaratában áll megmenteni nemcsak az elsőszülötteket, hanem az emberiség további milliárdjait is. Isten egyháza ezokból megtartja az őszi ünnepi idény jeles napjait, s üdvözli mindazokat, akik felismerik és megtartják velünk ezeket a jelentőségteljes ünnepeket, amelyek Isten gondoskodó, és az egész emberiséget megmentő munkájára mutatnak rá.