CoG

Áser testamentuma

Az erény és a rossz kettős arculatáról

 

I. 1 Áser végrendeletének hiteles másolata ez, amit fiainak mondott el életének százhuszonötödik esztendejében. 2 Egészséges volt még, amikor így szólott hozzájuk: - Hallgassátok meg atyátokat, Áser fiai, mert ami az Úr színe előtt egyenes, azt most megmutatom néktek. 3 Mert az Isten két utat, kétféle gondolkodásmódot, kétféle tevékenykedést, két helyet és két célt adott az emberek fiai elé, 4 és ezért minden kettős, az egyik ellentéte a másiknak. 5 Kétféle út van, a jóé meg a rosszé, ezek miatt ott van a kettős megosztottság mindnyájunk keblében. 6 Ha a lélek jó úton akar haladni, minden cselekedete az igazságnak megfelelően történik, és ha valamiben vétkeznek, nyomban megtér. 7 Gondolatai az igazságon járnak, a rosszat kiveti magából, a gonoszságtól sietve menekül, a bűnt pedig tövestül kivágja. 8 Annak pedig, akinek gondolkodása a gonoszság felé hajlik, minden tette a gonoszságban születik meg, a jót elveti magától, a rosszhoz viszont ragaszkodik, felette Beliár uralkodik, és még ha jót is tenne, visszafordul a gonoszkodásba. 9 Ha pedig cselekedetét a jóval kezdené, annak végén már gonoszságba jut, mert hajlamainak tárháza a gonosz szellem mérgével van megtöltve.

II. 1 Ez a szellem még a jót is a rossz miatt teszi – mondotta – ezért cselekedetének végén a gonoszságba jut. 2 Könyörtelenségével az ember neki szolgál a rosszban, így mindaz, ami kettős arculatú, végezetül teljességében gonosszá lesz. 3 Az ilyen ember azok közé kerül, akik szeretnek gonoszságot elkövetni, gonoszok közé számítanak, mivel a haláluk idején ide sorolják őket. Ezzel kapcsolatban egészen nyilvánvaló, hogy bár kettős arculatú, de minden tette gonosz. 4 Még a szeretetében is, mivelhogy a gonoszságából ered, elrejti a rosszat, és úgy tünteti fel azt, mintha jó lenne, így minden tette végülis a rosszba torkollik. 5 Az egyik lop, és elítéli a másikat, rabol vagy harácsol, de ugyanakkor irgalmat mutat a szegények iránt, ezzel kétszínű, és így egészében gonosz. 6 A kapzsi ember megharagítja az Istent, felbőszíti a Magasságbelit, a szegénnyel szemben irgalmatlan, a törvényt elrendelő Urat félreállítja és lekicsinyli, a szűkölködő mellett elmegy, 7 lelkét beszennyezi, a testet csillogtatja, sokakat elítél, és csak kevés emberrel tesz irgalmasságot, és ez mind a kétszínűséghez tartozik. 8 A másik házasságot tör, vagy paráználkodik, a szemérmességet elveti, böjtölése idején gonoszságot művel, hatalmát és gazdagságát felhasználva sokakat meghurcol, csak hiábavalóságokra való tekintettel tesz eleget a parancsoknak. És ez mind kétszínűség, ez mind egészében rossz. 9 Az ilyen emberek, mint a hasított körmű nyulak, felében tiszták ugyan, de valójában tisztátalanok. 10 Mert így szólt az Isten az egek tábláin.

III. 1 Ti pedig gyermekeim, ne legyetek hozzájuk hasonlóan kétszínűek, hogy a jót és a rosszat egyaránt megtegyétek, inkább csak a jóhoz ragaszkodjatok, mert ebben talál nyugalmat az Isten, és ezután sóhajtoznak az emberek is. 2 A rosszat űzzétek el magatokból, a sátánt pedig kergessétek ki a jótetteitekből, mert mindaz, aki kétszínű, nem az Istennek, hanem saját vágyainak szolgál, mivel ők Beliár kedvében járnak, meg olyan emberek kedvében, akik őhozzá hasonlóak.

IV. 1 Minden jó embernek csak egy arculata van, így ha a két szükségtől távol történetesen bűnös gondolatuk lenne, igazak ők az Isten előtt. 2 Sokan megvetik ugyan a gonoszokat, de kettős cselekedeteket végeznek, rosszat a jó érdekében, de ezzel még az is jóvá lesz, mivel a rosszat gyökerénél fogva megvetik. 3 Vannak, akik gyűlölik az irgalmasságot, de elítélik a házasságtörést meg a rablást, és ezáltal kétszínűek, mégis minden tettükben jók, mert követik az Urat, és nem számítja egy helyre azt, aki helyesen gondolkodik, a valóban gonoszokkal. 4 A másik a feslettekkel együtt nem kíván jobb napokat látni, nehogy bemocskolódjon ajka, mely a lelkét is beszennyezné, kétszínű ő, de gyökerében mégis jó, 5 mert az ilyenek hasonlítanak az őzekhez meg a szarvasokhoz, a vad szokásaik miatt tisztátalanoknak mutatkoznak, de mindent tisztán fogadnak, mivel az Úr iránti buzgóság hatja át őket, tartózkodnak attól, amit Isten parancsai gyűlöletesekként tiltanak, megkülönböztetik a rosszat a jótól.

V. 1 Ezekből is láthatjátok gyermekeim, hogy miképpen mutat kettősséget minden cselekedet, hogy az egyik ellentétben áll a másikkal, és az egyik elrejti a másikat (a vagyonban, az ítélethozatalban ott rejlik a kapzsiság, a vidámságban a részegeskedés, a nevetésben a sírás, a nemzésben a kicsapongás). 2 Az életet követi a halál, a tiszteletadást a tiszteletlenség, a nappalt az éjszaka, a fényt a sötétség. Minden a nappal alá tartozik, az igazak meg az élet alá, ezért a halált az örökélet fogja felváltani. 3 A hazug nem az igazat mondja, sem az igazságtalan az igazságot, mert minden igazság a fényből származik, ahogy minden az Istentől. 4 Mindezt én az életemben tapasztaltam meg, de nem tévelyegtem el az Úr igazságától, a Magasságbeli parancsait kutattam teljes erőmből, és a jó irányban haladtam kétszínűség nélkül.

VI. 1 Ügyeljetek tehát arra gyermekeim, hogy színlelés nélkül, igazságban kövessétek az Úr parancsolatait, 2 mert a kétszínűek kétféleképpen bűnhődnek. A megtévesztés lelkeit gyűlöljétek, azokkal együtt, akik az emberek gyengéinek megfelelő dolgok után törik magukat! 3 Az Úr törvényeit tartsátok meg, figyelmetek ne a rosszra irányuljon, mintha az jó lenne, inkább arra figyeljetek, ami valóban jó is, és tartsátok meg azt az Úr parancsolataiban, erre törekedjetek, mert nyugalmatokat ezekben fogjátok megtalálni. 4 Az emberi élet vége megmutatja majd az igazságosságot, akkor majd felismeri az Úr meg a sátán angyalait. 5 Ha pedig a lelketek zűrzavarok közepette elhagyja ezeket, a gonosz lélek fogja meggyötörni, aki ott működik vágyaitokban, és gonosz tetteitekben. 6 De ha nyugodt örvendezésben megismeritek a békesség angyalát, az majd megvéd benneteket egész életeteken át.

VII. 1 Ne váljatok olyanokká gyermekeim, mint Szodoma, aki vétkezett az Úr angyalai ellen, és így elveszett mindörökre! 2 Tudom én azt, hogy majdan ti is bűnöket fogtok elkövetni, és ezért az ellenség kezébe juttok, a földetek pusztasággá lesz, titeket pedig szétszórnak a föld sarkainak határaiig, a szórványokban élve kisemmiznek benneteket, és olyanokká váltok, mint az elpárolgó víz. 3 Így lesz ez mindaddig, amíg a Magasságbeli nem tekint le a földre, akkor úgy fog eljönni, mint ember az emberek között, eszik és iszik, a víz által egyszerűségben összetöri a sárkány fejét. Ő fogja megszabadítani Izraelt és az összes pogány nemzetet, az Isten ember képébe mutatja magát. 4 Mondjátok el majd ezeket is a gyermekeiteknek, nehogy akkor majd engedetlenek legyenek vele szemben. 5 Az egek tábláiról ismerem, hogy ti is ellene szegültök, nem az Úr törvényére irányítjátok figyelmeteket, inkább az emberek parancsait követitek megrontva a gonoszság által. 6 Ezért titeket mind széjjelszórnak, Gáddal, Dánnal meg a testvéreimmel együtt, saját földjüket nem fogják ismerni, de még nyelvüket és nemzetségüket sem. 7 De a jószívűségből fakadó reménye folytán a hitben összegyűjt majd benneteket az Úr, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra való tekintettel.

VIII. 1 Amikor elmondotta mindezt, meghagyta nekik: - Hebronba temessetek el engemet. 2 Szép álomban elszenderülve, jó öregkort megélve halt meg, gyermekei pedig mindent úgy tettek, ahogyan azt ő nekik megparancsolta, elvitték őt, majd pedig eltemették atyái mellé.