CoG

Bábel, az újrakezdés és a célt tévesztett kezdetek bölcsője?

Letölthető Word dokumentum

Letölthető PDF dokumentum

Sokunk számára mindig egy részint rejtelmes, ugyanakkor érdekfeszítő és rendkívül tanulságos esemény Bábel tornyának története, már ahogyan az a Szentírásból és az azzal közvetlenül kapcsolatos irodalomból megismerhető. Ezeket a leírásokat elemezve megállapíthatjuk azt, hogy a világ nem sokat változott az elmúlt csaknem 4000 évben, vagy egy találó mondással élve: „Minél inkább változik a világ, annál inkább ugyanaz marad”. És valóban, Bábel hagyatéka jobban fellelhető a mai politikai, vallási és kulturális életben, mint azt bárki gondolná. Ez nem véletlen, hiszen Bábel volt az általunk ismert emberi kultúra bölcsője. Az eltelt évezredek nem sok változást hoztak, modern világunk nem eltávolodott Bábeltől és a bábeli ideáktól, mint inkább gyökeresen visszatért azokhoz. A bábeli hatást – vagy ha úgy tetszik, a neo-bábelizmust – az alábbiakban a Szentírás, a Jubileumok könyve, a Jásár könyve és a Pseudo Philo [vagy A Bibliai Antikvitás könyve] idevonatkozó leírásai alapján kívánom megvizsgálni. Bábel népének össze lett zavarva a nyelve és szét lettek szórva a föld színén, de az ott megfogant ideákat korunkban készülnek megvalósítani: a globalizmust, a népek keveredését és az intézményesített antikrisztusizmust propagáló luciferiánus háttérhatalmi erők és a kiszolgálóik. Az ókori példát megvizsgálva nyilvánvalóbbá válik a folyamatok ismétlődése, s ha a kedves olvasó netalán korunkra ismer, az nem a véletlen műve.


 

Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2019 Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weboldal: http://www.churchofgod.hu


 

Bábel, az újrakezdés és a célt tévesztett kezdetek bölcsője

A Szentírásban röviden csak annyit olvashatunk Nimródról, hogy „ő volt az első uralkodó a földön”. (1Móz. 10:8) és Bábel tornyáról is csak néhány rövid mondat található. Az özönvíz utáni néhány száz esztendő így egy nagyrészt ismeretlen fehér folt. A nemzetségtábláktól eltekintve a Szentírás csupán egy néhány rövid soros, bár sokat mondó fejezete vázolja elénk e korszak legfontosabb eseményeit (1Móz. 11:1-9). Pedig ez egy rendkívül meghatározó időperiódus volt és hasznunkra válik, ha jobban megismerhetjük. Ekkoriban ugyanis teljesen megváltozott a föld és nagyon sok maradandó hatású negatív folyamat bontakozott ki, amikből fontos leckéket lehet levonni. A korszak megismerésében sokat segít az itt is felhasznált apokrif és egyéb kánonon kívüli irodalom, valamint az olyan történelmi leírások, mint a Bibliai Antikvitás könyve, illetve Josephus történelmi munkái. Ezek mind a bibliai vonatkozású irodalom részét képzik, amit a korai keresztények is ismertek és használtak. A judaizmus részéről pedig ott vannak a Midrások és Targumok, amelyek a fentebb említett irodalom tartalmának a zsidó kommentárjai.

Az özönvíz előtti emberiség olyan mértékű romlásba, törvénytelenségbe és fajtalanságba merült, hogy Isten pusztulásra ítélte az egész akkori világot, amit a pusztító vízözön által vitt véghez (1Móz. 6:5-7). A történet jól ismert. Ezt az egyetemes pusztítást mindössze 8 ember élte túl, az igaz Noé és családja (1Móz. 7:24; 2Pét. 2:5). Péter apostol I. levelének 3:18-21 verseiben az özönvizet szimbolikus módon a bemerítkezéshez hasonlította, (1Pét. 3:18:21), érthetően, hiszen az egy új kezdetet, új reményt, egy tiszta lappal való kezdést hozott el az emberiség számára. Hogy miként éltek ezzel, az hamarosan kiderül. A Midrásokban ezt a rövid, de meghatározó korszakot rendkívül találóan „az elszakadás nemzedékének” nevezik, s ez természetesen az Istentől való elszakadásra, elpártolásra utal.

A bárkából való kijövetel után Isten megáldotta Noét a fiaival együtt, s ismertette velük akaratát és törvényeket adott számukra (1Móz. 9:1-17). Egy nagyon becstelen családi incidens elkövetése után Noé Khám nevű fia és annak utódai, különösképpen Kánaán, átok alá estek. Sém áldásban részesült, Jáfet pedig egyféle köztes, se nem áldott, se nem átkozott sorsrészt kapott Istentől (1Móz. 9:19-28), mielőtt utódaik benépesítették a földet. Khám az átok miatt neheztelt Noéra, elkülönült apjától és testvéreitől és egy várost alapított magának. Példáját Jáfet is követte, aki ugyancsak elhagyta apját és szintén várost alapított magának. Egyedül Sém maradt meg Noé közelében (Jub. 7:13-17). Így a noéi nemzetségek először egymástól elkülönülve telepedtek le a maguk választotta területeken, s csak valamivel később határozták el, hogy egy néppé lesznek. A Jubileumok könyvéből megtudhatunk egy további nagyon fontos részletet, miszerint Isten sorvetés által határozta meg a három fő nemzetség földi örökrészeit (Jub. 8:9-30; 9:1-15). A három fő nemzetség egyben három rassztípust alkotott, amelyek ekkor hetven nemzetséget alkottak. Isten a rasszok és nemzetségek alapján osztotta el őket a földön létre hozva a nemzet intézményét, amit maradandó intézménynek szánt. Az igaz Noé természetesen tanította és egyben figyelmeztette is az utódait, akik ennek ellenére a gonosz szellemek befolyása alá kerültek, engedve azok kísértéseinek:

Jubileumok 7:26-27 26 'És mi maradtunk meg, én és ti, fiaim, és minden, ami velünk együtt lépett be a bárkába, és íme látom a ti dolgaitokat előttem, hogy nem jártok igazságosságban: hogy a pusztítás útján kezdtetek járni, és elpártoltok egymástól, és irigykedtek egymásra, és (emiatt van) hogy nem vagytok összhangban, fiaim, egyiktek sem az ő fitestvérével. 27 Mert látom, és íme a démonok elkezdtek csábítgatni titeket és a gyermekeiteket, és én most félek miattatok, hogy az én halálom után embervért ontotok majd a földön, és hogy ti is el lesztek törölve a föld színéről.

Jubileumok 8:1-7 1 És a huszonkilencedik jubileum idején, annak kezdetén, az első évhétben, Arpaksád feleséget vett maga mellé, akinek neve Raszú’eja volt, Szúszánnak, Elám fiának a lánya, és ő fiút szült neki ennek az évhétnek a harmadik évében, akit Káinam-nak nevezett el. 2 És a fiú felnövekedett, és apja megtanította őt az írásra, és ez elindult, hogy keressen magának egy olyan területet, ahol várost alapíthat magának. 3 És egy írást talált, amelyet még a régiek véstek kőbe, és elolvasta a leírottakat, és lemásolta magának azt, amivel vétket követett el; mert abban az Őrangyalok tanításai voltak, arról, hogy miként figyelték a nap és a hold és a csillagok állásait, hogy azok jeleiből jósoljanak. 4 És leírta ezeket, de nem árult el semmit mindebből, mert félt, hogy Noé fülébe jut, s az haragra gerjed rá emiatt.

Jubileumok 10:1. És ennek a jubileumnak a harmadik (év)hetében elkezdték a tisztátalan szellemek félrevezetni Noé fiainak gyermekeit, hogy bűnbe vigyék és pusztítsák őket.

Nyilvánvaló, hogy Káinam belemerült az okkult iratok tanulmányozásába, majd az olvasottak gyakorlásába, illetve népszerűsítésébe, ami aztán futótűzként terjedt el a földön:

Pseudo Philo 4:15 És akkor mindazok, akik a földön lakoztak az egeket kezdték vizsgálni és előrejelzéseket vontak le [a csillagok állásából] és jósoltak azokból, és átvitték a tűzön a fiaikat és lányaikat. ...

Az özönvíz előtti világ féktelen okkultizmusa túlélte a vízözönt és hihetetlen gyorsasággal fertőzte meg a megmentett emberiség korai nemzedékeit. Az okkultista gyakorlatok által szélesre kinyitott ajtón beáramlott a negatív, gonosz szellemi befolyás. Ekkor lettek levetve a ma is ismert modern okkultizmus alapjai. Ezáltal nemcsak az asztrológia, a csillagjóslás és az egyéb korunkban is gyakorolt okkult formák kerültek át az özönvíz innenső oldalára, de a kegyetlen istenek imádata, és annak szörnyű velejárója, az emberáldozatok felajánlása is. [Ajánlott olvasmányok: A hexagram és a Karácsony-Szaturnália] Az okkultizmusba való bemerülés meghozta a maga eredményét és így Noé prófétai meglátása igen korán beteljesedett (Jub. 7:26-27). Miután a bukott szellemi rend képes volt jelentős mértékben visszanyerni a korábbi befolyását az emberiség fölött, újra belefogtak az emberi nem genetikai megrontásába, így ismét megjelentek az óriások, a refák és a Nefilim. Ezúttal azonban Isten már csak egy messze korlátoltabb és csak egy adott lokalitást érintő megrontást engedélyezett. Mindenesetre, az akkori világ népessége a példabeszédek kutyájához hasonlóan rövid úton „visszatért az okádásához” (vö. Péld. 26:11; 2Pét. 2:22).

A kibontakozó lázadás és törvénytelenség korában született meg a nevezetes Nimród [nevének jelentése „lázadás”], Kús legkisebb és legkedveltebb fia (1Móz. 10:8). Nimród korán kitűnt a rendkívüli erejével és képességeivel; „nagy vadász volt az Úr előtt”, és a khámiták fejedelmükké választották:

Jásár 7:23 És Kus, Noé fiának, Khámnak fia feleséget vett magához az időben, öregsége korában, és az fiút szült neki, és Nimródnak nevezték el, mondván: Ez időben kezdtek az emberek fellázadni és áthágásokat elkövetni Isten ellen, és a fiú felnőtt, és az apja nagyon szerette őt, mert öregkorának fiúgyermeke volt.

Az okkult erők fogságában

Nimród életútjának van egy messzeható okkult töltete. A Jásár könyve lejegyzi, hogy Khám ellopta Noétól azokat a bőrruhákat, amelyeket Isten átadott Ádámnak az ember bukása után (1Móz. 3:21). Ezeket a ruhákat a sétita papság örökölte, amelyek aztán Énokhoz kerültek, majd pedig Matuzsálemen keresztül Noéhoz. Noé magával vitte azokat a bárkába (Jás. 7:24-26), Khám pedig a bárkából kijövet ellopta tőle:

Jásár 7:27-28 27 És amikor elhagyták a bárkát, Khám ellopta ezeket a bőrruhákat az apjától, Noétól és fogta azokat és elrejtette azokat a testvérei elől. 28 És amikor Khám az elsőszülöttjét, Khúst nemzette, titokban neki adta ezeket a bőrruhákat és azok Khúsnál voltak sok napon keresztül. 29 És Khús is elrejtette azokat a fiai és testvérei elől és amikor Khús Nimródot nemzette, akkor, szeretete jeléül, neki adta a bőrruhákat. És Nimród felnőtt és amikor húsz éves volt, felvette magára ezeket a bőrruhákat. 30 És Nimród erős lett, amikor felvette a ruhákat, és az Isten adta ezt a hatalmat és erőt neki, és hatalmas vadász volt a földön, igen, hatalmas vadász volt a mezőn, és állatokra vadászott és oltárokat épített, és felajánlotta azokon az állatokat az Úr előtt.

Ennek az eseménynek máig ható következményei vannak. Nem túl nehéz kikövetkeztetni azt, hogy Khám miért lopta el a bőrruhákat, a történet szinte önmagát magyarázza: Noé az Isten papja volt, „az igazság hírnöke” (2Pét. 2:5), aki azért őrizte meg az igazak vonalán továbbadott bőrruhákat, mert tisztában volt azok üdvtörténeti jelentőségével (a bűnbe esett embert Isten ruházta fel az áldozatnak [Krisztusnak] a bűnt elfedő „ruházatával”, vagyis igazságosságával). A szigorúan genetikai vonalhoz kötött sétita papságot „a nemzetek papsága”, vagyis a Melkizedek papsága követte. A melkizedeki rend főpapja pedig király is egyben (vö. 1Móz. 14:18). Khámban bizonyára felmerült a kérdés, hogy ki követi majd Noét, mely nemzetség fogja örökölni a méltóságos papi/királyi vérvonalat? A jelek szerint azt gondolta, hogy ha eltulajdonítja a ruhákat, akkor az ő utódai kapják meg ezt a magasztos sorsrészt. Nem úgy tekintett a királyságra [földi hatalomra], és a papi címre [szellemi hatalomra], mint szolgálatra, hanem úgy, mint ami tiszteletet, elismerést és méltóságot hoz utódaira, s akiknek így messze magasztosabb sorsrésze lesz a történelemben, mint testvéreié. Emiatt adta azokat az elsőszülött fiának, vagyis a jogörökösének, aki aztán a maga legkedvesebb fiának, Nimródnak adta tovább. Annak a Nimródnak, aki ebből a jogtalanul eltulajdonított „isteni felruháztatásból” fakadóan valóban rendkívüli hatalmat és erőt kapott, ám hatalmát és erejét önmaga felmagasztalására és mások elnyomására használta fel. De „papként” sem jeleskedett, a luciferi önmegvalósítás szellemiségét közvetítve vetette le egy olyan vallásrendszer alapjait, ami a mai napig fertőzi a világot. Így vitte bűnbe az egész akkori emberiséget, miáltal az Antikrisztus elő típusává tette önmagát. Nimródnak semmi jogalapja nem volt sem a királyságra, sem pedig a papságra. Hatalmát az alapozta meg, hogy amikor a ruhákat felvette, különleges erőre tett szert, s az által győzedelmeskedett a harcaiban, s erejénél fogva sajátította ki és gyakorolta a királyi/papi hatalmat. Emiatt még a korai egyiptomi fáraók és papjaik is rituális, azaz szakrális viseletként használták a „varázsruha” megfelelőjeként az állatbőrből készült ruházatot, ami általában párducbőrből készült. A koraiak ekként szimbolizálták a „szakrális” nimródi hatalom öröklését, ami a melkizedeki mintának, vagyis az őt illető királyság/papságnak a luciferi másolataként funkcionált. A luciferianizmus modern „papságának,” a szabadkőműveseknek a szertartásos bőrköténye ugyancsak ezt a bőrruhát, illetve az okkult általi erőt, hatalmat szimbolizálja. Aki fel kívánja magát magasztalni, az megaláztatik (Mt. 23:12), s ez Khám esetében maximálisan be is teljesedett, mert fel kívánta magasztalni magát és utódait, s e helyett - egy kirívó bűn által - megaláztatott földi sorsrész jutott nekik osztályrészül (lásd a Khám és az átok című írást). Sém volt az, aki megkapta a noéi áldást, ő volt a sálemi Melkizedek, ő lett felmagasztalva, az ő vonaláról lett elhívva Ábrahám, majd Isten fizikai népe, s közülük jött el a Messiás is, aki által a föld minden népének tagja szövetségre léphet Istennel.

Nimródnak még korunkban is kultusza van. Az istenellenes luciferiánus körökben, az okkult élharcosaként tisztelik őt, az Antikrisztus elő típusaként tekintenek rá és ennek megfelelő nimbusz övezi a személyiségét.

Nimród színre lép – a régi Új Világrend

A Jásár könyvében azt olvashatjuk, hogy egy a khámiták és jáfetiták között kitört háborúskodás során Nimród állt a khámiták élére és győzelmet aratott a jáfetiták fölött. Ezt követően a khámiták megtették őt királyuknak. A nemzetségek ekkorra már némileg felszaporodtak, és a khámiták példáját követve a jáfetiták, majd pedig a sémiták is fejedelmet választottak maguk fölé. Ezek voltak első szervezettebb értelembe vett társadalmi formák és a nemzetségek megválasztott fejedelmei elhatározták, hogy a háborúskodás helyett inkább együtt fognak működni:

Pseudo Philo 5:1-3 1 Ekkor előálltak Khám gyermekei és Nimbrótot [Nimródot] tettek meg a fejedelmükké; Jáfet fiai pedig Fenech-et tették meg a fejedelmükké; Sém fiai pedig szintén összegyűltek és Jektánt [Joktánt] tették meg a maguk fejedelmévé. 2 És amikor e három [vezér] találkozót tartott, megbeszélték, hogy utána járnak az őket követő népeknek, s számba veszik azokat. És ezt akkor tették meg, amikor Noé még életben volt, méghozzá azt, hogy minden ember egybe legyen gyűjtve; és együtt éltek egymással, és béke volt a földön. 3 És a 340 évre rá, hogy Noé elhagyta a bárkát, miután Isten felszárította a vizeket, a fejedelmek megszámlálták népeiket.

A fejezet további részében meg vannak adva az egyéni nemzetségek létszámai is, de itt csupán a végeredményt idézzük: „És ezek Noé nemzetségeinek számai, akik elváltak egymástól, s a teljes számuk együttesen 914.000 volt.” (Ps. Philo 5:8). A népszámlálás után indultak meg új lakhelyet keresni maguknak. Időközben a három nemzetség legfőbb királya Nimród lett aki „alattvalói és népe fölé hercegeket, bírákat és főembereket helyezett, ahogy ez a királyoknál megszokott.” (Jásár 7:40). A Jásár könyve hasonló leírást nyújt, szintén érzékeltet egy népszámlálást és lejegyzést nyújt nemzetségek együttes honkereséséről is:

Jásár 9:23 És minden nemzetség - együttesen valami hatszázezer ember -, egy megfelelő helyet keresett a város és a torony megépítéséhez. Az egész föld felszínén nem találtak különbet, mint egy a Sinártól keletre fekvő völgyet, ahová valami kétnapos gyalogút vezetett, és odavándoroltak és ott megtelepedtek.

Jásár megadja a Sínár felé elindult emberek számát, ami ugyancsak érzékeltet egy népszámlálást. Tudjuk, az Isten törvényét átvevő Izrael számára tilos volt a népszámlálás, mert egyedül Isten ismeri az övéit, s nem a népesség száma dönti el a sikert a harcban sem. Istennél nincs változás, törvénye örök, és feltehetően már Noé is ismertette velük ezt a tilalmat. Minden esetre a sorok között olvasva is kivehető, hogy ezzel is vétket követett el az emberiség. Az egy néppé való válás szándéka eleve nem volt tiszta, s ugyebár vétket, további vétkek követnek, immáron egy velejéig gonosz uralkodó vezetése alatt:

Jásár 7:42-47 42 És [Nimród] uralkodása alatt, szívének vágya szerint, miután körben meghódította összes ellenségeit, tanácskozott tanácsosaival hogy megépítse a várost palotája miatt, és így tettek. 43 És találtak egy nagy völgyet kelettel szemben, és építettek egy nagy és széles várost, és Nimród a város helyének nevét, amelyet épített Sinárnak nevezte, mert az Úr erősen megrázta ellenségeit és elpusztította azokat. 44 És Nimród Sínárban lakozott, biztonságban uralkodott, és az ellenségeivel való harcokban legyőzte azokat, és minden csatájában sikerrel járt, és birodalma igen naggyá lett. 45 “És minden nép és nyelv hallotta hírnevét és atyjuknak tekintették őt, és a földig meghajoltak előtte és ajándékokat hoztak neki, ő pedig urukká és királyukká lett, és mindannyian uralma alatt éltek Sínárban Nimród uralkodott a földön Noé minden fia fölött és azok mindannyian alattvalói és követői voltak. 46 És az egész föld egy egységes nyelvet beszélt, de Nimród nem követte az Úr útjait, és gonoszabb volt, mint bármely ember őelőtte az özönvíztől kezdve az ő idejéig. 47 És fa és kő isteneket készített, és leborult előttük, és az Úr ellen lázadt, és megtanította összes alattvalóit és a föld népét bűnös útjaira;

A még egynyelvű emberiség történelmének ezen szakaszát a sumér kultúraként tartjuk számon. Amire együttesen elszánták magukat, azt be kívánták fejezni és a lázadás teljes mértékűvé vált:

Pseudo Philo 6:1-2 1 És akkor mindazok [az özönvíz utáni emberiség], akik [addig] elkülönülten laktak a földön, ezután egybegyűltek és együtt lakoztak; és elindultak Keletről és rátaláltak egy síkságra Babilónia földjén és ott letelepedtek (vö. 1Móz. 11:2), és minden ember így szólt a felebarátjához: Íme, az fog majd történni, hogy mindannyian szétszóródunk, minden ember [elválik] a maga testvérétől, és az utolsó napokban egymás ellen fogunk harcolni. Most tehát fogjunk össze és építsünk magunknak egy tornyot, amelynek teteje eléri az eget, és nevet és hírt szerzünk magunknak a földön. 2 És mindegyik ekként szólt a felebarátjához: Fogjuk a téglákat és mindegyikünk írja rá a maga nevét a tégláira és úgy égesse ki; amelyik nem ég ki teljesen, azt keverjük malterba, ami pedig kiég, az legyen tégla.

Jásár 9:24-26 24 És téglákat kezdtek verni és tüzeket gyújtottak, hogy hozzákezdjenek a város és a torony építéséhez, amit elterveztek. 25 És a torony építésével áthágást és bűnt követtek el … S miközben a tornyot építették a mennyek Ura és Istene ellen, szívükbe vették, hogy harcoljanak ellene és a mennybe emelkedjenek. 26 És az egész nép, és az összes család három részre osztotta fel magát; az első részük azt mondta, felemelkedünk a mennybe és harcolni fogunk ellene; a második részük ezt mondta, felemelkedünk a mennybe és a mi isteneinket helyezzük oda, akiket szolgálni fogunk; a harmadik részük pedig azt mondta, felemelkedünk a mennybe és lecsapunk rá nyilakkal és lándzsákkal; és Isten tudta minden gonosz gondolataikat és látta a várost és a tornyot, amit építettek.

„Erre az elbizakodottságra, az Isten gyalázására és megvetésére Nimród szította fel őket. Ő Noé fiának, Khámnak az unokája volt, egy iszonyatosan nagy erejű, vakmerő ember. Meggyőzte őket a felől, hogy ne Istennek tulajdonítsák, s ne Tőle várják a boldogságot, hanem higgyenek abban, hogy a saját bátorságuk által nyernek boldogulást. És uralma fokozatosan valóságos egyeduralmi zsarnoksággá fajult. Mert abban bízott, hogy az embereket egy módon lehet elfordítani Istentől, ha minél inkább bíznak makacsul a maguk erejében. ... A nép helyeselte Nimród szándékait, mert szolgaságnak tartotta tovább is engedelmeskedni Istennek.” - (Flavius Josephus, A zsidók történelme 1.113-14)

A Peudo Philo 6:1 idézete rámutat, hogy szándékukban állt a próféciai jövőt megváltoztatni. Tudták azt, hogy az Isten által nemzetekre bontott emberiség bűnei az egymás ellen viselt háborúkkal lesz megbüntetve, illetve korrigálva, s ennek elejét kívánták venni. Nimród és a bábeli közösség évezredekkel megelőzte korát a női egyenjogúság tekintetében is, ha nem is éppen a legpozitívabb értelemben:

III. Báruk 2:7 ..... És [az angyal] ezt mondta nekem, ők azok, akik az ellenszegülés tornyát építik Isten ellen, s akiket az Úr szétzavart.

III. Báruk 3:2-8 3 És megmutatott nekem egy nagy síkságot, ami tele volt emberrel, 4 akiknek kinézete olyan volt, mint a kutyáké, s lábaik mint a szarvasoké. 5 És megkérdeztem az angyalt: kérlek, uram, mond meg nekem, kik ezek? És ő ezt mondta: Ezek azok, akik elhatározták, hogy felépítik a tornyot, mert akiket itt látsz, azok hajtották a tömegeket, úgy férfiakat, mint a nőket, hogy készítsenek téglákat; s a téglákat készítő asszonyok közül nem engedték el azokat a gyermekszülés órájában sem, hanem úgy kellett megszülnie [a gyermeket kihordani], hogy közben készítette a téglákat, majd gyermekét a kötényébe téve folytatta a téglakészítést. 6 És amikor a torony magassága négyszázhatvanhárom könyök magas volt, megjelent az Úr és összezavarta a nyelvüket, 7. És fúrószerszámot fogva átakarták szúrni az eget, mondván; lássuk, hogy agyagból, rézből, vagy vasból készült-e az ég (mennyboltozat). 8 És amikor Isten látta ezt, nem engedte őket tovább, hanem vaksággal és a beszédük összekeverésével verte meg őket, és olyanná tette őket, mint amint látod.

A lázadó kor nemzedéke egy sátáni ihletésű emberfeletti erőfeszítéssel, kegyetlen precizitással és könyörtelen elvárásokkal építette az „ellenszegülés tornyát”. „Ha egy tégla leesett, azt megsiratták, de ha egy ember aláesett a halálába, arra oda sem tekintettek" (Jásár 9:28). A rendszert a halál kultusza élteti. A különféle humanista izmusok által kirobbantott istenellenes forradalmak azért ölték meg és ölik meg továbbra is a saját fiaikat, mert a rendszert megalkotó „isten” ugyancsak fölfalta saját fiait. Így tettek a jakobinusok és a bolsevik utódaik, ahogy egyre nyilvánvalóbbá válik a szélsőséges liberalizmus halálkultusza is (itt gondoljunk csak az abortált emberi lények tízmillióira). A különböző izmusokban egyedül az ügy, a cél számít, a járulékosan elpusztult százmilliók égőáldozatok a halál kultuszának oltárán, és még az ünnepeik is a halál kultuszának ünnepei. Nem kevésbé fanatikus önfeladás várattatik el az Új Világrend Isten ellen szegülő téglakészítőitől és építőitől sem, mint Bábel tornyának építőitől. Ha beleolvasunk a New Age neves guruinak a „felemelkedett mesterek” által átadott Nagy Tervébe, akkor láthatjuk, hogy kizárólag a legelkötelezettebb, legodaadóbb és a [luciferi] beavatást felvállaló egyének kapnak lehetőséget az Új Korszak-ban való részvételre, az emberiség nagy részére azonban, mint a föld parazitáira a végpusztulás vár. A nemzet és a család intézményei elavult bibliai csökevények, sőt még az emberi nemiség és az emberi nem genetikai tisztasága is olyan hátrányos, visszatartó koloncok, amik gátolják az evolúciós kvantumugrást és a szellemi felemelkedést. A kőbe vésett New Age manifestó szerint az emberiség jelenlegi hétmilliárdot meghaladó számát ötszázmillió főre kell „lefaragni” és azon a szinten tartani. Jeligéjük az „arasson a kegyes halál”.

A lázadó rendszer mindenkor üldözi az igazakat

Amikor Nimród királlyá lett, azzal az emberek Isten uralmát és vezetését tagadták meg. Amint az, az eddigiekből is látható, a lázadás felvállalttá és teljessé lett. Nimród uralkodása alatt nem csak a törvénytelenség növekedett meg rohamosan, de ez időben lett intézményesítve egy máig domináns hamis vallásrendszer is, amit bibliai körökben Babiloni Misztériumoknak neveznek. Mielőtt folytatnánk a fenti történetet, ne menjünk el megjegyzés nélkül a Pseudo Philo ezen versén: „És mindegyik ekként szólt a felebarátjához: Fogjuk a téglákat és mindegyikünk írja rá a maga nevét a tégláira és úgy égesse ki.”  Egy percig se gondoljuk azt, hogy „a nagy testvér” illetve a teljes odaadást megkövetelő rendszer, valamint az azt hűen kiszolgáló rétegek negatív társadalmi nyomása egy új keletű dolog. Félelmetes, ugyanakkor ismerős jelenség az, amit akkor tettek az emberek: egyénenként a nevüket adták a lázadáshoz, mintegy bélyegéül annak, hogy meg kívánják dönteni Isten uralmát! Mivel a torony az ember Isten ellenes önrendelkező világrendjét szimbolizálta, így az azt építők személy szerint jelképes módon a torony [az új világrend] építőanyagaivá, az összekötő malterjává és téglájává tették magukat. Bábelben nem létezett még a vonalkód, sem az azonosító QR kód, az emberek a nevük építőanyagra való aláírásával tettek bizonyságot afelől, hogy önkéntesen, hűségesen és odaadóan állnak az ügy mellé. Ennek fényében ne furcsálljuk azt, hogy a szabadkőművesek Nimródot tartották az első nagy „építőmesternek”. A titkos társaságok a fizikai építészettel kódoltan azt jelképezik, amit valójában fel kívánnak építeni: Egy luciferiánus Új Világot [New Age] és egy Új Világrendet, aminek fejedelme megköveteli az istentelen rendszer bélyegének önszándékból való felvételét! De mi van azokkal, akik nem kívánják kiszolgálni ezt a rendszert? Nemde Istennek mindig is voltak hű szolgái, a hetven bukott angyali fejedelemségek alá adott nép mellett pedig volt két olyan nép, ami JHVH birtokában maradt: Izrael és az Egyház. A Melkizedek rendbeli papság ugyancsak szolgálatban állt már ekkor. Voltak-e igazak Bábelben? Igen. Jól példázták-e a hitet és az Isten iránti hűséget? Igen. Levonhatunk-e leckéket ebből? Ismét igen. Folytatva hát a torony építőivel, s a rendszer azokhoz való hozzáállásával, akik megtagadták részvételüket az istentelen világrend felépítésében:

Pseudo Philo 6:3-5  3 És fogta minden ember a maga tégláit, kivéve tizenkét férfit, akik nem tették meg ezt, és ezek a neveik: Ábrám, Náhor, Lót, Rugé, Tenuté, Zaba, Armodath, Jobab, Eszár, Abimáhel, Saba, Aufin (Ofír). 4 És a föld népe megragadta őket, és a fejedelmeik elé vezették őket, így szólván: Ezek azok a férfiak, akik megtagadták a tanácsunkat [közös határozatunkat] és nem járnak velünk egy úton. És a fejedelmek ezt mondták nekik: Mire föl nem fogja meg mindegyikőtök a maga tégláját a föld népével együtt? És ők ekként válaszoltak: Mi nem rakunk téglákat veletek, és nem is csatlakozunk a tervetekhez. Egy Urat ismerünk, és mi Őt imádjuk. És ha még a tűzbe is vettek bennünket a tégláitokkal együtt, akkor sem engedünk nektek. 5 És a fejedelmek haragra gerjedve szóltak: Amint mondták, úgy tegyetek velük, és ha nem rakják a téglákat veletek együtt, égessétek meg őket a tűzben a tégláitokkal együtt. 

Ma ez Isten egyháza az igazak testülete. A 4. verssorban leírttal kapcsolatban talán emlékezünk Jahósua figyelmeztető szavaira, mert amint akkor történt, úgy a végidőkben is hasonló állapotok fognak uralkodni és a lázadó társadalom tagjai elárulják majd az igazakat, s kiszolgáltatják őket az üldözőknek:

Máté 10:21-22 21 Halálra adja majd testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák. 22 Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.  (vö. Márk 13:12)

A feldühödött fanatikus csőcselék és az elöljáróik azonnali vesztét kívánták a tizenkét férfinak, amikor megszólalt érdekükben Joktán, aki a sémiták kapitánya és a többi kapitány feje volt:

Pseudo Philo 6:6-7 6 Ekkor megszólalt Joktán, a kapitányok legfőbb fejedelme: Ne legyen így, hanem adjunk nekik hét napnyi időt. És az legyen, hogy ha megbánják e gonosz határozatukat és velünk együtt rakják a téglákat, akkor élni fognak; ha pedig nem, akkor égettessenek meg a szavaitok szerint. Ugyanis az állt a szándékában, hogy megmentse őket a nép kezéből, mert azok az ő nemzetségéből valók voltak, s mert Istent szolgálta. 7 Ezek után megfogták és bezárták őket a király palotájában. ...

Joktán a héberek ősapjának, Ébernek volt a második fia (1Móz. 10:25), testvére neve Péleg (1Móz. 11:16), aki Ábrahámnak és az izraelitáknak volt egy ősapja. Joktán mindenképpen meg akarta menteni a vádlottakat, amiben közrejátszott úgy az Isten és az igazság iránti szeretete, mint az a tény is, hogy a tizenkét igaz ember közül többen a saját fiai voltak (Almodath, Saba, Abimáhel, Jobab és Ofír, vö. 1Móz. 10:26-27), a többi férfi pedig testvérének, Pélegnek a leszármazottai. Joktán, Nimród egy főkapitányaként jól ismerte a rendszert, amiben szolgált, s kihasználva annak álszent nézetét, időt kívánt nyerni az igazak megmentésére. Ugyanis az a rendszer - ahogyan a későbbi változatai is -, „kegyelmes” mindazokhoz, akiket „át lehet nevelni” és lehetőséget biztosít számukra az Istentől és hittől való elpártolásra. Pontosan így lesz majd az utolsó időkben is, és Pál apostol rámutat, hogy ezzel a lehetőséggel tömegek fognak majd élni elpártolva az Antikrisztus mellé (vö. II. Thessz. 2:1-3). Sátán abban leli legnagyobb örömét, ha valaki nyíltan elfordul Istentől és mellé áll, rendszerének részévé teszi magát.

A történet hosszadalmas folytatását itt csak tömörítve vázoljuk fel. Joktán biztosítja a tizenkét bebörtönzött számára a szökést és az ehhez szükséges fegyveres kíséretet, állatokat, valamint élelmiszert és vizet, bíztatva őket: „Legyetek bátrak és ne féljetek, mert nem haltok meg. Mert Isten, akiben bíztok, hatalmas Ő, legyetek szilárdak benne, mert megszabadít és megment titeket” – mondta Joktán és a tizenkét ember közül tizenegy élt is a lehetőséggel és a hegyekbe menekülnek (Ps. Philo. 6:9). Ábrám azonban szembe kíván nézni Nimróddal és ő nem menekül el. Nimród és fejedelmei óriási haragra gerjednek, amikor meghallják, hogy a rabok zöme elmenekült, s a még börtönben lévő Ábrámon tölti ki minden dühét, elrendelve, hogy vessék őt a tüzes kemencébe. Ezt meg is teszik, de Isten megoltalmazza Ábrámot a tűztől, majd egy földrengést okoz olyan tűzorkánnal, ami eléget 83.500 embert. (Ps. Philo 6:7-17). „És Ábrám előjött a tűzből, a tüzes kemence pedig összeomlott, és Ábrám megmenekült.”  Ezt követően Ábrám a 11 társa után ment és együtt áldották az Úr nevét (18. v.). Ábrám tüzes próbáját a Jásár könyve is lejegyzi:

Jásár 12:6,24 6 Ha tetszik a királynak [Nimródnak], hogy ezt tegye, parancsoljon szolgáinak, hogy tüzet gyújtsanak éjjel és nappal a téglakemencébe, és bevetjük majd ezt az embert [Ábrahámot] abba. És a király így tett, és megparancsolta szolgáinak, hogy készítsék elő a tűzet három nap és három éjjel a királyi kemencébe, ami Kaszdimban van; és a király elrendelte nekik, hogy fogják Ábrámot a börtönből és vigyék ki, hogy megégettessék. .... 24 És az Úr szerette Ábrámot és könyörült rajta, és az Úr lejött és kiszabadította Ábrámot a tűzből és nem égett el.

Ez a történet jól ismert volt a korai keresztény körökben, a judaizmuson belül pedig a Midrások örökítették meg. A Midrásokban pl. szó szerint értelmezik az Úr szavait, mikor elhívást adott Ábrámnak és így szól hozzá: „Én vagyok az Úr, aki kihozott téged Ur Kasdím-ból” (1Móz. 15:7). Mivel az ur szó jelentése tűz, láng, fény, így a kijelentés pontos értelme: „Én vagyok az Úr, aki kihozott téged Kasdím tüzéből.”  Kasdím a sémita káldok által lakott területet jelöli, s a káldok egy igen nagyszámú elemét tették ki a bábeli lakosságnak (Ábrahám ugyancsak e nemzetség tagja volt). Ennek megvan a maga jelentősége, ugyanis a későbbiek folyamán a káldok hozták létre azt a híres-hírhedt babiloni birodalmat, ami mintául szolgált az utána következő és a kor végéig jelenlévő fenevadaknak, vagyis birodalmi rendszereknek. Az Antikrisztus uralma alatt létrehozott Nagy Babilon a babiloni örökséget élteti tovább, és szítja fel Kasdím tüzét az igazak ellen.

Tömören, a bibliai vonatkozású irodalom Nimródja egy JHVH-val szembeszálló kegyetlen, zsarnoki uralkodó volt. Az ő nevéhez fűződik az özönvíz utáni emberiség első Isten ellenes társadalmi szervezkedése, egy korabeli világállam létrehozatala, valamint számos pogány kultusz életre keltése. Bibliai megnevezése is pontosan ezekre a jellemzőire utal. Diktatórikus hatalmat gyakorolva mindent megtett annak érdekében, ha kellett az erőszak alkalmazásával, hogy elfordítsa a népet Istentől! E tulajdonságai révén Nimród az eljövendő törvénytipró (2Thessz. 2:3) prototípusa volt. Az eljövendő Nagy Babilon, az Isten ellenes, lázadó és pogány babiloni vallás és politikai rendszer mélyen, a nimródi Bábelben gyökerezik. A targumok és Rashi szerint Nimród a nyelvével (csalárd szavaival) csalta csapdába az embereket, mondván: „Hagyjátok el Sém törvényeit, s helyette ragaszkodjatok Nimród törvényeihez.”  Ez esetben a „vadász” szó egy metafora is, mivel Nimród nyelvével mesteri módon volt képes csapdába vinni az embereket (Megjegyzés: ez a művészet tovább élt az ókorban a rétorika, népet meggyőző demagógiában, amit a birodalmat vezető híres politikusok eleve kitanultak; ennek szerepe a modern korban is fellelhető, lásd mint az egyik leghíresebb modern szónokot, Adolf Hitlert, aki szintén tanulta ezt a mesterséget); ezért nevezték őt „bűnben hatalmas”-nak, vagy a „bűn hőse”-ként. Ez a kifejezés ismétlődik az 1Krónika 1:10-el kapcsolatos targumban, s ugyan ennek a könyvnek a 28-3-as verséhez azt a megjegyzést fűzik, hogy Isten megmentette Ábrahámot a tüzes kemencéből, amelybe Nimród betaszította, mivel nem volt hajlandó a bálványt imádni.

A „hagyjátok el Sém törvényeit” felszólítás korunk igazait is érinti. Sém volt Melkizedek (Jás. 16:11), aki megáldotta Ábrahámot (1Móz. 14:18-20). Így a kontextusban a lázadók valójában a Felséges Isten papja által adott törvények elhagyására szólították fel az emberiséget. Miután Jahósua, a Felkent elhozta az új Szövetséget, azzal a melkizedeki rend főpapi címe örökre hozzá került. E szövetség által megkaptuk Isten Szent Szellemét, ami lehetővé tette számunkra, a törvény szívből és lélekből való megélését. Ő, mint Melkizedek áldja meg főpapként Ábrahám szellemi utódait [Isten egyházát]. De a világ egésze egyre inkább afelé halad, hogy eltörölje a bibliai kereszténységet, s vele „Sém/Melkizedek (Krisztus) törvényeit”! A szégyentelen törvénytipró uralmával újra elhangzik majd a régi felszólítás: „hagyjátok el Sém [A Felkent, Melkizedek] törvényeit és ragaszkodjatok Nimród [az Antikrisztus] törvényeihez.” Aki ezt megtagadja, üldözötté válik (Jel. 12:14; 14:12), de nem elhagyottá:

„Jobb Ábrahámnak a szegény ifjúnak, akiben a prófécia szelleme élt az Úrtól, és aki ismerte az Urat három éves kora óta, és akit nem lehetett bálványimádatba vinni, mint a gonosz Nimródnak, a vén és ostoba királynak. És mivel Ábrahám nem borult le egy bálvány előtt, ő tüzes kemencébe vette, és a világ Ura csodát vitt véghez érte, és megmentette őt [a tűztől]. De Nimród még ezután sem tért belátásra a bálvány imádatával kapcsolatban, amit az előtt imádott. Mert Ábrahám kiment a bálványimádók nemzetségei közül és Kánaán földjét vette birtokába, és Ábrahám uralmának idején Nimród elvesztette méltóságát a világban." - AQoh 4:13-ként jelölt targumból

A lecke nyilvánvaló: Az igazak bemennek örökrészükbe, az ígéret földjére (Isten királyságába), az Antikrisztus és követői pedig teljes romlásra jutnak.

Bábel 2.0

A kor vége egy nagy kerülő úton visszatér a kor kezdetéhez. Amit az özönvíz utáni emberiség szándékába vett az Isten ellen lázadóan felemelt öklével, azt Isten meggátolta a nyelvek összezavarásával a rasszok elválasztásával és a nemzetek szétszórásával. Nem volt még ideje a végítéletnek, Isten az emberek sokaságát kívánta gyermekeivé tenni. Ábrahám elhívása, majd Izrael, Isten fizikai népeként való elválasztásával Isten igazsága, törvénye és tökéletes útja megismerhetővé és követhetővé vált. A nemzetek immáron különállóan, szellemi fejedelemségek alá rendelve álltak Isten ítélőszéke előtt. A nemzet intézményén keresztül azonban hatalmas felelősség hárul a népekre és pontosan e célból lettek elválasztva egymástól. Az isteni rendhez való igazodás minősége emelte fel őket, vagy hozott rájuk sorscsapásokat, tette őket méltóságosabbá, vagy alávalóbbá (Péld. 14:34). Ilyen körülmények között elhalt a globális és egybekeveredett emberiség ideája, legalábbis rövid és középtávon. Sátán és angyalai természetesen nem adták fel az eredeti szándékot, de az új helyzethez alkalmazkodva stratégiát kellett váltaniuk. Az megkönnyítette a feladatot, hogy szellemileg továbbra is ők befolyásolták az emberiséget és a szétszéledt népek magukkal vitték a bábeli kultúra számos negatív nézőpontját, így annak két legfontosabb örökségét, a totalitárius uralmi rendszert, valamint az intézményesített pogány misztériumvallást is. Nemzetekre tagozódva ugyan, de megmaradt a királyság és pogány papság, a fenevad és a nagy parázna intézménye. Az olyan korán felemelkedő nagy nemzetek, mint Egyiptom, Asszíria és Babilon mind e séma alapján hoztak létre birodalmakat. A nemzetek bábeli mintájú egyesítése lehetetlenné vált az adott körülmények között, s maradt a birodalmak megformálásában rejlő lehetőség. Az új séma lényege: A nyers katonai erőre támaszkodva és mohó terjeszkedés által teljes kontroll alá vonni a lehető legnagyobb számú népességet. A legnagyobb és legmeghatározóbb ilyen birodalmakat a Biblia „fenevadaknak” nevezi. Izrael népének egyedül kellett példázni az isteni rendszert a világban, amiben szégyenletesen elbukott. Nem maradt követendő nemzeti példa a földön, hiszen Izrael korán a pogányok útjára tért, Júda pedig képmutatóvá vált és halálra adta az evangéliumot elhozó Messiást. Ezzel azonban nem szűnt meg az isteni rend képviselete a földön, sőt, egy messze magasabb szintre emelkedett. A Sátán által uralt világ (2Kor. 4:4) és a szellemileg fogvatartott népek közül szabaddá lettek téve az erre kiválasztott egyének, megszületett Isten szellemi népe, az egyház. A korábban „tisztátalan” pogány népek tagjai Krisztusban tisztává lettek téve Isten Szelleme által. Sátán hirtelen reakciója az volt, hogy az adott kor birodalmi rendjét még inkább elnyomóbbá és kegyetlenebbé tette:

Dániel 7:7 Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, rémületes és rendkívül erős volt. Igen nagy vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. Ez egészen más volt, mint az előző vadállatok, és tíz szarva volt.

A római birodalom a kereszténység létrejötte után érte el ereje teljét, s vált minden korábbi birodalmi formációnál rettenetesebbé. Ez már nem egy a mohó éhségét kielégítő ragadozóhoz hasonlatos, hanem egy szörnyhöz, ami mindent eltiport azon felül, amit nem falt föl. Emellett volt egy olyan további szemlélete is, amellyel a korábbi fenevadak nem bírtak: Az államhatalom frigyre lépett a nagy babiloni paráznával, a hamis keresztény egyházzal. Mi több ez a rendszer meg-megújult formában fennmarad a korszak végéig. Jelenleg az utolsó fenevad színrelépése előtt állunk, de ennek az aktív szellemi előkészületei már több mint kétszáz éve folynak. Ekkor a háttérben, titkos társaságokba tömörülve aktívan színre léptek a luciferiánus erők. Az általuk propagált humanizmus egy sor olyan további izmust szült meg, amelyek közös nevezője a vehemens antikrisztusizmus volt. Ezek az erők szisztematikus aknamunkával rombolták le a bibliai értékrendet és kezdték ki a nemzet valamint a család intézményeinek lerombolását. A beavatottak és híveik minden lehetséges platformon az Új Világrend eljövetelének szükségességét hirdetik, legyen az a politikai arénában, vagy a szórakoztatóipari termékeikben. A cél egy nemzeti identitást nem ismerő globális közösség létrehozása, az ember önmegvalósítása és boldogulása Isten, s a velejáró vallási kötelékek nélkül. Bábel újratöltve, vagy Bábel 2.0, az új Nimród, az Antikrisztus alatt.

„Mint Noé idejében”

Keresztény körökben szinte közhelyszerűvé vált annak a mantraszerű ismételgetése, hogy a kor végén a világ állapota hasonló lesz ahhoz, mint amilyen Noé napjaiban volt (Mt. 24:37). Az adott igerészhez fűződő magyarázatok szinte kizárólagosan az özönvíz előtti korszakot, a nefilim gonosz világát és annak vízözön általi elpusztítását érintik. S noha valóban ez áll a fókuszban, ne felejtsük el azt, hogy Noé 350 évet élt az özönvíz után is, amely időszak ugyancsak „Noé ideje”, s mint láttuk, ez a periódus magában foglalta a bábeli torony építését is. Magától értetődően ennek a periódusnak szintén megvannak a maga nagy leckéi.

Az özönvíz utáni emberiség korai nemzedékei kihívások, döntés és válaszút előtt álltak: hogyan és merre tovább? Előttük állt az egész föld és a jövő megformálásának felelősségteljes feladata, egy megfelelő társadalmi rend létrehozása. Talán fülükbe csengett még apjuknak, nagyapjuknak, dédapjuknak, Noénak az Istentől kapott figyelmeztető szavai és tanításai, de vágyaik és ingereik elnémították ezt a benső hangot és belefogtak a saját, önrendelkező világuk felépítésébe. Isten látva mindezt, így szólt:

1Mózes 11:6 „Nézzétek, egy népet alkotnak, és egy nyelvet beszélnek. Ez [a torony építése] csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják.

Isten egy adott időkereten belül végzi el az emberiség megváltásának a munkáját. Ezen belül vannak bizonyos korszakok. Az özönvíz után a nemzeteknek egy négyezer éves időszak adatott arra, hogy nemzetségekre osztva a maguk akarata szerint és saját rendszereiken belül funkcionáljanak és essenek ítélet alá. Sátán ezt oly módon kívánta megakadályozni, hogy egy nagy kevert masszában egységessé tegye az emberiséget, amit centralizáltan irányíthat, s amely rendszer így csírájában fojthatja el az Istenhez hű emberek szolgálatát és testületté formálódását. A gazdasági és technológiai fejlődés sokkal rohamosabb léptékekkel haladt volna, s ebből fakadóan a teljes kontrol is korábban valósult volna meg. Ha ez a rendszer megmaradt volna, akkor nem lett volna választott nép, nem jött volna létre Izrael, Isten fizikai nemzeteként, s ebből következően az Isten szellemi népét magában foglaló egyház sem jöhetett volna létre. Istennek az emberiséggel való terve csődöt mondott volna és a világ egy megátalkodott pogány masszaként együttesen pusztult volna el az isteni ítélet elkerülhetetlen eljövetelekor. 

Bábel teljes története megismétlődik a kor végén. Amikor eljön az Új Világrend, vagy ha úgy tetszik, amikor az Antikrisztus felteszi a fejkövet az elkészült piramisra, a kapitányok és az építők üldözni fogják azokat, akik nem írják nevüket a téglára, nem csatlakoznak az ügyhöz:

Szt. Efrém – Az Antikrisztusról  „Mert a gyötrő [Antikrisztus] azt teszi, hogy mindenkinek magán kell viselnie a fenevad bélyegét, amikor az a maga idejében – vagyis annak elrendelt idejében – eljön hogy megtévesszen mindenkit a csodáival. Abban az időben csak azok vásárolhatnak élelmiszert és egyéb szükségleteket, akik magukon viselik a bélyeget, és felügyelőket helyez föléjük, akik véghezviszik a parancsait.”

Az egyház egy része megmenekül, s a menhely ezúttal is a „hegyekben” lesz, mások viszont üldöztetve lesznek, és keresztül kell menniük a tűz próbáján. (Lásd A pusztai menedék II.  című írást. Megjegyzés: A Jásár könyve szerint Hárán, Ábrahám fivére a tűzben halt meg, mert nem tiszta szívvel és hittel követte az Urat). Ábrahám természetesen azokat jelképezi, akik szembeszállnak a rendszerrel és megtartatnak a hitük által. Pontosan ez a történet ismétlődött meg Nebukadnezár király idejében - szintén Kasdímban, a káldok földjén (vö. Dán. 3), s ugyan ez fog megismétlődni a végidők Nagy Babilonjában, az antikrisztusi uralom alatt is:

Ireneaus Eretnekek ellen V. könyv 29:1 És [az Antikrisztus] is összefoglalja az özönvíz óta kigondolt bálványok összes tévedését, együtt a próféták gyilkosaival és az igazak levágóival. Mert a kép, amelyet Nabukadnezár felállított bizony hatvan sing magas volt, míg a szélessége hat sing volt; ami miatt Ananiást, Azariást és Misaelt, amikor nem imádták azt, a tüzes kemencébe vetették. Ami velük történt, azzal prófétai módon kimutatták az igazak ellen feltámadó haragot a vég idején. Merthogy a kép egészében előképe ama ember eljövetelének, kijelentve, hogy kétségtelenül minden embernek egyedül őt kell imádnia. Így tehát Noé hatszáz éve, melynek idején az özönvíz megtörtént az elpártolás miatt, és a képmás singjeinek száma, amely miatt az igaz embereket a tüzes kemencébe küldték, ezek jelzik ama férfi nevének számát, akiben a hatezer év elpártolásának teljessége, igazságtalansága, hamis próféciája és csalása összpontosul; amely dolgok miatt a tűz világkatasztrófája el is fog jönni [a Földre].

Korunkban az emberiség ismét eddig nem látott új kihívások, döntés és válaszút előtt áll. Hogyan és merre tovább? Előttünk állnak az általunk beszennyezett föld, a klímaváltozás, a társadalmi egyenlőtlenségek, a technológiai fejlődéssel járó etikai kérdések problémái és megannyi más probléma megoldásának a felelősségteljes feladata. Sokak elméjében talán még halványan ott derenghet az, amit esetleg a Szentírásban olvastak, vagy fülükben cseng az, amit Isten igazaitól hallottak. De mit választ, mit tesz az emberiség? Istent, vagy az önmegvalósítást? A kérdés költői, hiszen tudjuk, az Új Világrend hiú ábrándjában látják a megoldást, s e torony építését választják.

Pedig előttük áll a bábeli lecke és tudniuk kellene, hogy:

„Ha nem az Úr építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői” (Zsolt. 127:1)