CoG

Britannia bibliai vonatkozású történelme


Letölthető PDF dokumentum


A római birodalmi, majd a katolikus propagandának köszönhetően az ókori britekről és keltákról egy olyan mardandó, de hamis kép alakult ki, hogy azok primitív, félig, vagy teljesen meztelenül szaladgáló brutális fejvadászok voltak, amíg a rómaiak meg nem jelentek a szigeten és elhozták számukra a magasfokú kultúrát. Pedig a szorosan összefonódott brit és kelta kultúra nem csupán művészetében és gazdaságában volt kiemelkedő, hanem ami ennél sokkal lényegesebb, a gyakorlati életben is alkalmazott bibliai koncepciókra épül társasalma miatt, már jóval a kereszténység megjelenése előtti időkben is. A kereszténység felvételével pedig az igaz bibliai kereszténység egy fontos fellegvárává lett. Mint látni fogjuk, „az áldások ezen szigete” számos bibliai prófécia beteljesedésének vált a színhelyévé, a britektől kezdve a keltákon át az anolszászokig és az angol királyi házig. Ez a történet, élő bibliai történelem!

 

Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2013, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül. 

Weboldal: http://www.churchofgod.hu


Britannia az áldások szigete

„... tanítására [törvényére] várnak a szigetek.” (Ézsaiás 42:4)

Anglia, vagy Nagy Britannia történelmének mélyrehatóbb ismerete arra a következtetésre kell juttassa az embert, hogy ez az ország igen bőkezűen részesült az Isten áldásaiban és a gondviselés keze jelen volt végig a hosszú történelme folyamán. Britanniát soha nem hódították meg teljesen idegen erők, s ez nem feltétlenül a britek, a kelták és az angolszászok erényének volt köszönhető, mint inkább annak a bizonyos isteni gondviselésnek. Egy példa erre a XVI. századi angol spanyol háború, amikor Anglia még viszonylag egy kis és elszigetelt ország volt, Spanyolország pedig a kor szó szoros értelemben vett katonai és gazdasági „nagyhatalma”. Az Anglia ellen küldött spanyol „Nagy Armada” szégyenletes megsemmisítése legalább annyira az időjárásnak és „szerencsének” volt köszönhető, mint a brit flotta képességeinek. A korai, a valós krisztus kereszténységet gyakorló quldee (kelta) egyház messzeható befolyása érzékelhető a Westminster Confession tételeiben is. Ma ez már szinte hihetetlennek tűnik, de a szigetország egykor nagyrészt a Biblia igazságaira és törvényeire épült társadalom volt, s emiatt szigorúan elszigetele magát Róma befolyásától.

Ennek a jelenségenek a Bibliához visszavezethető okai vannak, ugyanis Britannia vált a judaita királyi ház dávidi vérvonalának, valamint az elveszett tíz törzs vezető törzsének, Efraimnak a hazájává, s nem utolsó sorban itt eresztett először gyökeret Isten igaz egyháza is, Arimatiai Józsefnek és társainak a közreműködésével i.sz. 36-ban.

Arimateai József életének elemzése és története során Britannia és a britek ismétlődő motívummá válnak. József életének korai szakaszában Britanniában kereskedett, s a brit királyi ház több tagjának ismerőse, benfentes barátja volt. Miután a zsidók elüldözték őt otthonából, több társával együtt végleg a brit szigeten telepedett meg, ahol létrehozták a culdee, vagyis az ó-kelta egyházat. József lánya, Anna, a brit királyi házába házasodott be, s ezzel a történet a mai napig folytatódik, hiszen az angol királyi ház Tudor ágában így jelen van József vérvonala, s általa Dávid, s fia Nátán vérvonala is! Miért éppen Britannia? Erre egyetlen válasz létezik: A gondviselés egy bevégzett isteni rendeltetés alapján szőtte össze csodálatos módon az események fonalait. Ennek - egyéb szálak mellett - egy fonalát a dávidi királyi házból származó Arimateai József, egy másik szálát pedig a trójai királyi házból származó brit uralkodók tették ki. József és a brit uralkodók távoli unokatestvérek voltak! E két királyi ház egy tőből fakadt, pátriárkájuk ugyanis a biblia Juda volt, akinek a híres királyi jogarral kapcsolatos születésjogi ígéretetit (1Móz. 49:10) a két fia, Pérez és Zera örökölték! A bibliai leírások szerint, a két uralkodó ház között egy rés, vagyis egy “elszakadás” keletkezik (1Móz. 38:27-30), ami egyszer majd át lesz hidalva, azaz, meg lesz szüntetve. A Pérez vonaláról származó Arimateai József része volt a szóbanforgó rés áthidalás beteljesedésének, amikor a Zera házából származó brit uralkodóház egy tagjához adta leányát feleségül! A Judának adott és két fiában beteljesedő királyi prófécia alapos és részletes ismertetésével a Dávid trónja című írásunk foglalkozik. Ebben az írásban elsősorban a témakör brit vonatkozását elemezzük.

Habár a briteket a kelták egy alelemeként tartják számon, a történet azért árnyaltabb ennél. A briteknek meglepően ősi történelmük van, hiszen az i.e. 1100-as évekhez vezethető vissza, amikoris a szigetre érkezett a trójai királyi házból származó Brwt, vagyis a latin nevén jobban ismert Brutus. Ez a Brwt vált Britannia és a britek névadójává. Természetesen már Brwt érkezése, majd Britannia megalapítása is a mozgásban lévő próféciai folyamatok része volt. Amint azt a már említett Dávid trónja című írás felvázolja, a trójai királyi ház eredete Juda Zerától származó, Darda nevű unokájához vezethető vissza. Ez az uralkodóház pedig nem halt ki Trója elestével (Kr. e. 1182 körül).

A trójai háborúról Homérosz ad leírást az Iliászban, s ahol ő befejezte a történetet, ott a római Vergilius folytatta a híres Aeneiben (ez a jóval korábbi leírásokon alapuló történet egy verses összefoglalása volt i.e. 30-19 között). Ez a klasszikus munka a trójai királyi vérvonal egy adott túlélőjének, Aeneasnak a hányattatásait mutatja be. Leírást kapunk arról, hogy miként került ez az uralkodóház Kis-Ázsiából Európába, számos későbbi uralkodóház megalapítójaként! Aeneas, Anchises-nek, az elit dardaita seregek vezének a fia volt, aki Trója utolsó királyának, Priamosznak egyik lányát, Creusát vette el feleségül (aki egyébként harmadik unokahúga volt, mindkettőjük őse Trois). A házasságból született egy fiuk, akit Ascaniusnak neveztek el. A város elestével Aeneasnak apjával, fiával és a dardaita nemesek egy részével sikerült hajókra szállni, és elmenekülni a városból. Feleségének, Creusának azonban nem sikerült elhagynia Tróját, ő elveszett az óriási zűrzavarban. A trójai menekülők először Észak-Afrikába (Karthágóba), majd onnan Itáliába hajóztak, ahol Aeneas elvette az ottani királynak, a kittimitákat uraló Latinusnak a lányát, Laviniát. Laviniától született egy Silvius nevű fia. Közben az első fia, Ascanius szintén megházasodott, s miután fia született, azt szintén Silviusnak nevezte el. Ascanius alapította meg Alba Longa városát, amiből a későbbiek folyamán Róma lett. Ascanius fia, Silvius teherbe ejtette Lavina lányát, tehát unokatestvérét. A lány egy fiút szült, akit Brutusnak neveztek el. Brutus később fiatalemberként egy vadászat közben véletlen folytán megölte apját, és emiatt el kellett menekülnie Itáliából. Először Görögországba vette útját, ahol úgy Pandrasus, a görögök királya, mint az ott ekkor már alattvalóságba került trójaiak elismerték királyi származását. A király még lányát is hozzáadta feleségül. Miután azonban a trójaiak maradékát egy lázadásba vezette a görögök ellen, onnan is menekülnie kellett. Először ő is Észak-Afrikába vetődött, majd onnan Galliába és Ibériába hajóztak, ahol csatlakoztak hozzá olyan további trójaiak, akiknek a korai kolóniáit felduzzasztották a Trója eleste után odáig vetődött menekültek. Innen addig hajóztak, míg egy csaknem üres szigetre értek, amit a gallok Albionnak, vagyis a "Fehér-sziget"-nek neveztek. Ez a sziget a mai Anglia, amelynek lakóit Brwt/Brutus után nevezték el briteknek. Egy érdekes "véletlen" folytán, a BRWT, névnek van egy héber jelentése, ez pedig: “szövetség”. Következésképpen, Britanniát joggal nevezhetjük, a "szövtség országa"-ként, hiszen ez a szigetország számos ószövetségi prófécia és ígéret beteljesedésének a színhelye lett, amint azt a Brutus egy leszármazottával házasságra lépő Anna, Arimateai József lányának az esete is mutatja!

A hagyományok szerint Brutus és az őt követő trójaiak Devon partjánál érték el Agnliát, majd a Dart folyón felhajózva a mai Totnes-nél kötöttek ki. Itt a Fore Street-en a mai napig megtalálható “Brutus köve”, amit arról nevezetes, hogy a legendák szerint a hajóról partraszökkenő Brutus ezen a kövön landolt. Brutus i.e. 1103-ban alapította meg a Temze folyó partján (a mai London területén) a CAER TROIA vagyis, a “Troia Newydd” nevű várost: az “Új Tróját”. A város e megalapítását a mai napig egy emlékkővel jelzik Londonban. Brutust itt királlyá kiáltották, aki így a britek első királyaként i.e. 1004-1081 között uralkodott. Nennius a VIII. században élt angolszász történész ősi brit levelekre alapozva írta le, hogy a britek Brwet után kapták a  nevüket, s még azt is megjegyzi, hogy Új Trója megalapítása akkor történt, amikor Izraelben Eli volt a főpap, Sámuel próféta idejében. Nennius azzal folytatja, hogy a nemzet három részre lett elosztva Brwt három fia által, ezek Loegria, Albania és Cambria (későbbi neveiken: Anglia, Skócia és Welsz). Lásd még a THE KINGS OF THE ANCIENT BRITONS: A CHRONOLOGY”:  www.biblebelievers.org.au/nation08.htm

A trójai Aeneas itáliai utódaitól származott a híres ikerpár, Romulusz és Rémusz, majd Romulusztól a korai római császárok is, és így a klasszikus latin (kittimita) Rómát a ugyancsak a trójai királyok uralták hosszú időn át. Brutus leszármazottai pedig  a brit királyok hosszú sorát alkották, s alkotják az angol királyi ház egy fontos ágát a mai napig. Egy fél évezreddel Brutus és a trójaiak megérkezése után i.e. 500 körül a britek már egy erős, gazdaságilag fejlett, valamint egy igazságos jogrend által irányított és rendezett országot mondhattak maguknak. Egy nemzetet pedig az Isten törvényeinek gyakorlása tesznek naggyá:

2Sámuel 23:3-4 Aki igazságosan kormányozza a népeket és Istent félve uralkodik az olyan, mint reggel a világosság, amikor fölkel a nap [felhőtlen reggelen], és eső után sarjadzásra készteti a földön a füvet.

Példabeszédek 14:34 Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek.

A brit királyok nem voltak despoták! A nevezetes eredeti angolszász jogrend a briteken keresztül a trójai királyokhoz, általuk pedig a bibliai Judáig, s a neki adott királyi ígéretekhez vezethető vissza, s ez a bibliai történelem része!

Ennek egy fontos momentuma az ún. Molmutin Törvények beiktatása volt az angliai Cornwall-ban, az i.e. 510 körül uralomra került brit király, Dunvallo Molmutius (britül Dyfnwall Moelmud), a trójai Brutus egy leszármazotta által. A brit őstörténelemmel foglakozó Geoffrey of Monmouth (i.sz. 1100-1155) lejegyezte, hogy az ún. Molmutin Törvények elsősorban a trójai származású brit királyok ősi törvényei voltak, s emiatt ezt a köznyelvben gyakran a Trójai Törvénykód-nak is nevezték. Moelmud tulajdonképpen a trójai elődje, Brutus által rendeletben tartott törvénykódot kodifikálta és tette köztörvénnyé az általa uralt területeken. Hogy ez a véletlen műve volt-e, vagy a gondviselésé?:

Példabeszédek 21:1 Mert az igaz Királynak szívét az Úr vezérli. 

 A Molmutin törvények gyorsan és hatékonyan vetettek véget a bűnözésnek, hiszen egy csapásra megszűntek a korábban gyakorinak számító útonállások, rablások és hasonló bűncselekmények!

 Példabeszédek 20:8,26 8 Amikor a király bírói székén ül, szemével minden gonoszt különválaszt. … 26 A bölcs király kigyomlálja a bajkeverőket, s hagyja, hogy gaztettük visszahulljon rájuk. 

 A közbiztonság és törvényesség a gazdasági élet egy fontos alapja. A Trójai Törvénykód Szigorúan korlátozta az adózást (!), óvta a közembert a hatalmasoktól, s így nem véletlen, hogy Moelmud uralma alatt általánossá vált a jólét és a közbiztonság szerte a brit szigeten. Törvényének különböző pontjai érintették az emberi jogokat és felelősséget, a magántulajdon szentségét, az oktatást, a vadászatot, a kilátástalan eladósodás alól való felmentést, stb..  A vas és egyéb ércbányák teljes köztulajdonban voltak, de amit az egyén magának kibányászott, az már a saját egyéni tulajdonát képezte! Aki többet termelt, az szorgalmasan megmunkálta, majd a termékeit eladta, az jobban gyarapodott, de a monopolizálás és az abból fakadó egyenlőtlenség ki volt zárva. A törvényzet – a bibliai törvény menedékvárosainak mintájára – az Isten templomait és adott városokat menhelyekként jelölte ki bizonyos bűnök elkövetői számára, az idevonatkozó bibliai törvények mintájára (v.ö. 4Móz. 35). Az ilyen minőségű élet még a mai „demokratikus” rendszerek mesterségesen megvalósított „jóléti” társadalmaihoz viszonyítva is egy hihetetlen álomvilágnak tűnhet az agyon adóztatott, de közbiztonságot nem élvező modern ember számára.

 A Molmutin törvényzet bizonyos fokig hatással volt a későbbi Magna Cartára is (i.sz. 1215) (s így közvetve a magyar Aranybullára is). Geoffrey of Monmouth [i.sz. 1100-1155] velszi krónikás a következőket jegyezte le Dunvallo Molmutius híres törvényeiről:

"Dunwallo Molmutius i.e. 510 körül emelkedett ki /.../ Úgy szemrevaló kinézetében, mint bátorságában is túltett Britannia minden királyán, aki egy arany koronát készíttetett magának. /…/ Ez a király állította fel a britek között azokat a törvényeket, amelyeket Molmutin Törvényeknek neveznek – s amik még ma is nagy tiszteletnek örvendenek az angolok között."

„Elrendelte azt, hogy az Isten templomai és a városok olyan privilégiummal rendelkezzenek, hogy azokban menhelyre lelhet a szökevény vagy vétkes ember [a 4Mózes 35-ben vázolt elvek alapján]. Elrendelte azt is, hogy az utakat tisztán kell tartani az útonállóktól /…/ Az ő idejében az útonállók kései eltompultak, és a haramiák kegyetlenségének véget vetett a földön /…/ Dunwallo halála után [i.e. 455 körül] fia, Belin vált tengertől-tengerig a sziget vitathatatlan mesterévé. Fenntartotta az atyja által elrendelt törvényeket, és megparancsolta, hogy birodalma egészében kötelező véghezvinni a nem részrehajló és határozott igazságszolgáltatást. Különösen nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a városok és utak ugyanolyan helyzetben maradjanak, mint amit Dunwallo idejében élveztek. /…/ Biztosította, hogy megőrzi magasztosságukat és méltóságukat, és kihirdette ezt, mint Common Law-t, hogy bárki, aki erőszakos cselekedetet követ el, az megkapja a méltó büntetését. /…/ "Ha valaki tudni kívánja [Dunvallo] rendeleteit /…/ olvassa el a Moulmutin Törvényeket, amelyeket Gildas a Történész [i.sz. 500-570] fordított le brit nyelvről latinra – és Alfréd király [i.sz. 880] latinból vissza az angol nyelvre."

Mint azt a fentebbi leírásból is láthatjuk, Dunvallo halála után fia, Belin került uralomra, aki i.e. 455-ben a szigetország egészében bevezette a „Trójai Törvényzetet”, s ő nevezte először azt common law-nak, a közösség, vagy társadalom minden rétegére egyformán vonatkozó törvénynek, amit magyarul magánjog néven ismerünk. Az ezt követő fontosabb történelmi állomások:

    -       i.sz. 37-ben Arimetai József a brit szigetre érkezett, s így általa már ekkor hallották az igaz evangéliumot a brit szigeteken. Arimetai József és a brit őskeresztények székhelye Avalonban vagy Inys Witrin-ben volt, a későbbi Glastonbury-ben. Lánya a trójai brit királyi vonalba házasodott be, s ezzel a magánjog a keresztény Újszövetség szellemisége alá került. A brit kereszténység megelőzte a római egyház megalapítását, és később a katolicizmus elterjedése után is megőrizte sajátosságait.

 
-       i.sz. 39-ben a trójai eredetű brit királyi család több tagja felvette a keresztény hitet (Brán, Caradoc), és leszármazottaikról említést tesznek az újszövetségi írásokban (Pudensz, Línusz, Klaudia, v.ö. 2Tim. 4:21). Az eredeti őskeresztény hit nagy hatással volt a Common Law további alakulására.

 
-       i.sz. 880-ban a szász [saxon] "Jó Alfred Király," keresztény uralkodó egyeztette a mózesi törvényeket Moelmud trójai törvényével, majd cikkelyekbe szedve királyságának common law-jává tette azt.

 
-       i.sz. 1409-ben a Reform Tanács kiemelten hangot adott annak a ténynek, hogy: "A brit egyházat a Palesztínából származó Arimetai József alapította meg, nem pedig a római egyház."

 
-      
i.sz. 1470-ben Sir John Fortescune angol jogász a "Praises of the Laws of England" – "Anglia törvényeinek érdemei" című munkájában így hivatkozik: "A brit törvénykód a trójai Brutusszal kezdődött i.e. 1150-ben."

 Az angolszász Common Law történelmének alaposabb megvizsgálása és visszakövetése a Júdának adott bibliai ígéretekhez vezet bennünket! Hiszen mi az Isten Egyházában tudjuk, a trójai uralkodók a Júdának adott ígéretek, vagyis a törvényadás és a királyi pálca örökösei voltak (1Móz. 49:10; Zsolt. 60:9, 108:8; lásd még a Dávid trónja című írást)! Ez önmagában is elég bizonyíték arra, hogy a Common Law egy Istentől adatott ajándék volt, amit a megígért születésjogi áldások részeként biztosított választott népének, az igaz testi Izraelnek. Ezen ismeretek egyben választ adnak Nagy Britannia hirtelen felemelkedésének okaira, ahogy az engedetlenségből fakadó hanyatlásának okaira is. Emellett választ kapunk arra is, hogy miért állt érdekében bizonyos köröknek a monarchiák felszámolása és a születésjogi nemzetek kifosztása és elpusztítása! Mert Isten az általa elrendelt judaita királyok által uralkodott, s ezt az uralmi jogot egy bizonyos vérvonalnak, az igaz Júda leszármazottainak adta. Ennek az ígéretnek a részeként Krisztus eljövetelével mindörökké az ő, Júda oroszlánjának kezébe kerül az uralmi pálca.

Dán törzse szintén nagyon korai időkben került Írországba, ahol az oda i.e. 580 körül küldetésbe indult Jeremiás próféta magával vitte a Péreztől vonalból való dávidi királyház egy leány sarját, Tea Tephit, akit ott a Zerah vonalából való miléz király felesége lett. Ezzel részben megvalósult a két testvéri uralkodóház közötti szakadás áthidalása. Ekkoriban már folyamatban volt a kelták tömegeinek britanniába való beáramlása a kontinensről, s érdekes történelmi tények számít az, hogy a kelta tömegek alávetették magukat a brit királyi ház uralkodóinak, illetve azok közül választották királyaikat. Ez érthetővé válik annak fényében, hogy a kelták által az elveszett tíz törzs első nagy hullámai érkeztek meg a szigetre.   

A következő nagy történelmi fejezet pedig már a népvándorlások idejéhez hoz el bennünket. Az angol, a szász és jut rokontörzsek 428-ban kezdtek beáramlani Britanniába két testvér, Hengist és Horsa vezetése alatt. Az Odin vérvonalából származó uralkodó testvérpár egy sereg élén Vortigen brit király zsoldjába szegődve érkezett meg Britanniába. Nem sokkal később azonban a britek ellen fordultak és a további angolszász hullámok érkezésével meghódították a szigetországot, amit az angol törzsek nevezték át engel-land-ra, vagyis Angliára. Hengist volt Kent első jut királya. Az akkor még pogány hódítók üldözték a keresztényeket, s egy alkalommal 1200 culdee imádkozót mészároltak le. Az angolok és szászok bár katonailag legyőzték a keltákat, azok azonban szellemileg hódították meg az angolokat és szászokat, így József törzsi elemei a culdee/kelta egyház részévé váltak! Ebből következően a kelta egyház által elterjesztett jogrend nagy hatással volt a későbbi angolszász jogrendre is. Ezt a hatást tükrözi az angolszász Ina király (689-726) által beiktatott *Leges Inae *[Inae törvénye], amit ó-angolszász törvénykódnak is neveznek.Az angolszászokkal Izrael messze legnépesebb törzsei József két fiának, Efraim és Manasszé nemzettségei érkeztek meg a szigetre. Ezek után már talán nem hangzik meglepően, de az angolszászok királyai is az egy tőből [Judától] fakadó trójai királyi ház olyan különböző ágazatainak keveredéséből kerültek ki, mint a brit/kelta/saxon s így van ez a mai napig. József, illetve két fia, Efraim és Manasszé volt a bibliai születési jog gazdag fizikai áldásait öröklő törzs, amely, az elveszett tíz törzs utolsó, ám vezető elemeként jelent meg a szigeten, az i.sz. 450-es években.  Angliában így három izraelita elem forrt egybe, mindegyikben beteljesedve a rájuk vonatkozó ígéretek: a judaita brit királyok, a kelták, majd végül az angolszászok. A Judától származó brit királyi vonal maradt az uralkodó ház, ezzel beteljesítve a Juda királyi pálcájára vonatkozó, valamint a Dávid utódainak adott próféciákat! A brit királyi ház tehát Juda a szemita Támártól született Zerah/Pérez vonalú házának a részét képzik, az utóbbiak pedig József törzsének két nemzetségét, Efraimot és Manasszét. Ahhoz, hogy megvalósulhasson a bibliai ígéret - miszerint Dávid utódai fognak ülni Izrael trónján -, ahhoz a pérezi/dávidi ágnak be kellett oltódnia ebbe a Brutus által megalapított zeraita királyi házba és József törzsének szintén a Brit szigetekre kellett kerülnie! Másszóval, a brit szigeteken egyesült a júdai királyi dinasztiák három ága: a dávidi (Pérez vonaláról), valamint a kálkóli és dardai (Zera két fiának vonaláról), s ez az egyesült judai királyi lett az elveszett törzsek uralkodó háza. A vérvonalak egyesítése részben Jézus távoli nagybáttyának, Arimateai Józsefnek a nővére és leánya által valósult meg. Ugyancsak József evangelizálta a brit szigeteket, ő alapította meg a culdee (vagy kelta) egyházat és  így neki több szempontból is nagy szerepe volt a brit történelemben.

Ezeknek a szálaknak az összefonódásával talán mélyebb értelmet kapnak Jézus Krisztusnak a tanítványaihoz intézett következő utasítása:  

Máté 10:5-6 5„Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be, 6 inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz. 

 Annak érdekében, hogy a tanítványok betölthessék ezt a küldetést, ahhoz az elveszett izraelita törzsek által lakott területekre kellett menniük. Igen, az üdvösség megnyílt a pogányok számára is (Ap.Csel. 10-11), és Krisztus utasította a tanítványokat, hogy hirdessék az evengéliumot minden nemzetnek számára (Mt. 28:19-20), ugyan kivehető egy fontossági sorrend is. Eszerint, először a zsidókhoz (Róm 1:16), majd az elveszett iztaelitákhoz (Mt. 10:5-6), s végül a nemzetekhez kellett szólniuk. Még a “pogányok apostola”-ként ismert Pál munkájának is részét képezte az, hogy Izrael gyermekeinek hirdessen (Ap.Csel. 9:15). A korai egyházatyák leírásaiból tudjuk, hogy az adott apostolok mely területeken hirdette az evangéliumot. Az i.sz. 300-as években Eusebius pl. a következőket írja:

 “A szent apostolok és a Megváltó tanítványai szerte szóródtak az egész világban. A hagyományok szerint Tamás Pártia számára lett kiválasztva, András Szkitiába, János [Kis] Ázsiába, ahol az Efézusban bekövetkező haláláig maradt. Péter láthatóan Pontiusban, Galatiában és Bithiniában, Kappadókiában és [Kis] Ázsiában prédikált a szórványban élő zsidókhoz [vagy inkább izraelitákhoz]”. - Eusebius, Egyháztörténelem, III. Könyv. 1. Fej.

 Eusebius egy másik munkájában pedig ezt írja: “Az apostolok átkeltek a tengeren azon szigeterke, amelyeket a Brit szigetek nevet viselik.” (Demonstatio Evangelica, III. Könyv. 7. Fej.) Habár ez utóbbi idézetnél Eusebius nem nevezi meg az apostolokat, de az eddigiek alapján nem lehet kizárni, hogy Fülöpre, vagy Arimateai Józsefre utalt.

 A korai brit történész, Gildas, “a Bölcs” az i.sz. 550 körüli években a következőket jegyezte le:

“Bizonysággal tudjuk, hogy Krisztus, Isten igaz Fia, szigetünkre bocsátotta az ő tanításait megismertető  fényét Tiberius Cézár utolsó évében.” (De Excidio Britanniae) Tiberius császár i.sz. 37 Márciusában halt meg, ami azt jelenti, hogy néhány évvel Krisztus halála és feltámadása után, i.sz. 36-tól kezdve az evengélium hirdetve volt Briatnniában! Ez a dátum még korábbi annál, hogy az apostolok szétszóródtak volna az ismert világban a küldetésüket elvégzéséhez és a keresztény gyülekezetek létrehozásához. Viszont ez a dátum szorosan összekapcsolható a Saul által felügyelt rettenetes keresztényüldözéssel. Saul i.sz. 35 körül tért meg, de az addig folytatott üldözések miatt számos hívőnek menekülnie kellett Judeából. Mindez alátámasztja  brit, sőt, még a katolikus hittörténelem azon tételét, hogy a brit egyházat Arimateai József alapította meg nem sokkal Krisztus feltámadása és a keresztények első nagy üldöztetése után.

 Azt azonban a történelmi tények fényében biztosra tudjuk, hogy említett területeken vagy teljes egészében, vagy pedig legalább részlegesen, az elveszett tíz törzs elemei laktak ebben az időben. (Lásd még a Kikhez lett elküldve a 12 apostol ? és A Szkíta izraelita kapcsolat című írásokat).

 A próféciáknak megfelelően azonban a nem is oly rég még dicsőséges izraelita nemzetek mára siralmas szellemi és fizikai állapotban sínylődnek, s ez csak a kezdet, ami a Nagy nyomorúság vészkorszakában fog tetőzni. De ez már egy másik történet.



CoG