Britannia bibliai vonatkozású
történelme
Church of God
Email: p.poli@mailcity.com
Copyright © 2013, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei
Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.
Weboldal: http://www.churchofgod.hu
Britannia
az áldások szigete
„...
tanítására [törvényére]
várnak a szigetek.” (Ézsaiás
42:4)
Anglia, vagy Nagy Britannia történelmének mélyrehatóbb ismerete arra a következtetésre kell juttassa az embert, hogy ez az ország igen bőkezűen részesült az Isten áldásaiban és a gondviselés keze jelen volt végig a hosszú történelme folyamán. Britanniát soha nem hódították meg teljesen idegen erők, s ez nem feltétlenül a britek, a kelták és az angolszászok erényének volt köszönhető, mint inkább annak a bizonyos isteni gondviselésnek. Egy példa erre a XVI. századi angol spanyol háború, amikor Anglia még viszonylag egy kis és elszigetelt ország volt, Spanyolország pedig a kor szó szoros értelemben vett katonai és gazdasági „nagyhatalma”. Az Anglia ellen küldött spanyol „Nagy Armada” szégyenletes megsemmisítése legalább annyira az időjárásnak és „szerencsének” volt köszönhető, mint a brit flotta képességeinek. A korai, a valós krisztus kereszténységet gyakorló quldee (kelta) egyház messzeható befolyása érzékelhető a Westminster Confession tételeiben is. Ma ez már szinte hihetetlennek tűnik, de a szigetország egykor nagyrészt a Biblia igazságaira és törvényeire épült társadalom volt, s emiatt szigorúan elszigetele magát Róma befolyásától.
Ennek a jelenségenek a Bibliához
visszavezethető okai vannak, ugyanis Britannia vált a judaita királyi ház
dávidi vérvonalának, valamint az elveszett tíz törzs vezető törzsének, Efraimnak a hazájává, s
nem utolsó sorban itt eresztett először gyökeret
Isten igaz egyháza is, Arimatiai
Józsefnek és társainak a közreműködésével i.sz. 36-ban.
Arimateai
József életének elemzése és
története során Britannia és a britek
ismétlődő
motívummá válnak. József
életének korai szakaszában Britanniában
kereskedett, s
a brit királyi ház több tagjának ismerőse,
benfentes barátja volt. Miután a
zsidók elüldözték őt otthonából,
több társával együtt végleg a brit
szigeten
telepedett meg, ahol létrehozták a culdee,
vagyis az ó-kelta egyházat. József lánya,
Anna, a brit királyi házába
házasodott be, s ezzel a történet a mai napig
folytatódik, hiszen az angol
királyi ház Tudor ágában így jelen
van József vérvonala, s általa Dávid, s fia
Nátán vérvonala is! Miért éppen
Britannia? Erre egyetlen válasz létezik: A
gondviselés egy bevégzett isteni rendeltetés
alapján szőtte össze csodálatos
módon az események fonalait. Ennek - egyéb
szálak mellett - egy fonalát a
dávidi királyi házból
származó Arimateai József, egy másik
szálát pedig a
trójai királyi házból
származó brit uralkodók tették ki.
József és a brit
uralkodók távoli unokatestvérek voltak! E
két királyi ház egy tőből fakadt,
pátriárkájuk ugyanis a biblia Juda volt, akinek a
híres királyi jogarral
kapcsolatos születésjogi ígéretetit (1Móz.
49:10) a két fia, Pérez és Zera örökölték! A bibliai leírások szerint, a
két uralkodó ház között egy rés, vagyis egy “elszakadás” keletkezik (1Móz. 38:27-30),
ami egyszer majd át
lesz hidalva, azaz, meg lesz szüntetve. A Pérez
vonaláról származó Arimateai
József része volt a szóbanforgó rés
áthidalás beteljesedésének, amikor a Zera
házából származó brit
uralkodóház egy tagjához adta
leányát feleségül! A
Judának adott és két fiában beteljesedő
királyi prófécia alapos és részletes
ismertetésével a Dávid trónja című írásunk foglalkozik. Ebben az írásban elsősorban a
témakör brit vonatkozását elemezzük.
Habár
a
briteket a kelták egy alelemeként tartják
számon, a történet azért árnyaltabb
ennél. A briteknek meglepően ősi történelmük
van, hiszen az i.e. 1100-as
évekhez vezethető vissza, amikoris a szigetre érkezett a
trójai királyi házból
származó Brwt, vagyis a latin nevén
jobban ismert Brutus. Ez a Brwt vált Britannia és a britek névadójává.
Természetesen már Brwt érkezése, majd Britannia megalapítása is a mozgásban
lévő próféciai folyamatok része volt. Amint azt a már említett Dávid trónja
című
írás felvázolja, a trójai királyi
ház eredete Juda Zerától származó,
Darda nevű
unokájához vezethető vissza. Ez az uralkodóház pedig nem halt ki Trója elestével (Kr. e. 1182
körül).
A trójai háborúról Homérosz ad leírást az Iliászban, s ahol ő befejezte a történetet, ott a római Vergilius folytatta a híres Aeneisében (ez a jóval korábbi leírásokon alapuló történet egy verses összefoglalása volt i.e. 30-19 között). Ez a klasszikus munka a trójai királyi vérvonal egy adott túlélőjének, Aeneasnak a hányattatásait mutatja be. Leírást kapunk arról, hogy miként került ez az uralkodóház Kis-Ázsiából Európába, számos későbbi uralkodóház megalapítójaként! Aeneas, Anchises-nek, az elit dardaita seregek vezének a fia volt, aki Trója utolsó királyának, Priamosznak egyik lányát, Creusát vette el feleségül (aki egyébként harmadik unokahúga volt, mindkettőjük őse Trois). A házasságból született egy fiuk, akit Ascaniusnak neveztek el. A város elestével Aeneasnak apjával, fiával és a dardaita nemesek egy részével sikerült hajókra szállni, és elmenekülni a városból. Feleségének, Creusának azonban nem sikerült elhagynia Tróját, ő elveszett az óriási zűrzavarban. A trójai menekülők először Észak-Afrikába (Karthágóba), majd onnan Itáliába hajóztak, ahol Aeneas elvette az ottani királynak, a kittimitákat uraló Latinusnak a lányát, Laviniát. Laviniától született egy Silvius nevű fia. Közben az első fia, Ascanius szintén megházasodott, s miután fia született, azt szintén Silviusnak nevezte el. Ascanius alapította meg Alba Longa városát, amiből a későbbiek folyamán Róma lett. Ascanius fia, Silvius teherbe ejtette Lavina lányát, tehát unokatestvérét. A lány egy fiút szült, akit Brutusnak neveztek el. Brutus később fiatalemberként egy vadászat közben véletlen folytán megölte apját, és emiatt el kellett menekülnie Itáliából. Először Görögországba vette útját, ahol úgy Pandrasus, a görögök királya, mint az ott ekkor már alattvalóságba került trójaiak elismerték királyi származását. A király még lányát is hozzáadta feleségül. Miután azonban a trójaiak maradékát egy lázadásba vezette a görögök ellen, onnan is menekülnie kellett. Először ő is Észak-Afrikába vetődött, majd onnan Galliába és Ibériába hajóztak, ahol csatlakoztak hozzá olyan további trójaiak, akiknek a korai kolóniáit felduzzasztották a Trója eleste után odáig vetődött menekültek. Innen addig hajóztak, míg egy csaknem üres szigetre értek, amit a gallok Albionnak, vagyis a "Fehér-sziget"-nek neveztek. Ez a sziget a mai Anglia, amelynek lakóit Brwt/Brutus után nevezték el briteknek. Egy érdekes "véletlen" folytán, a BRWT, névnek van egy héber jelentése, ez pedig: “szövetség”. Következésképpen, Britanniát joggal nevezhetjük, a "szövtség országa"-ként, hiszen ez a szigetország számos ószövetségi prófécia és ígéret beteljesedésének a színhelye lett, amint azt a Brutus egy leszármazottával házasságra lépő Anna, Arimateai József lányának az esete is mutatja!
A
hagyományok szerint Brutus és az őt követő
trójaiak Devon partjánál érték el
Agnliát, majd a Dart folyón felhajózva a mai
Totnes-nél kötöttek ki. Itt a Fore
Street-en a mai napig megtalálható “Brutus
köve”, amit arról nevezetes, hogy a
legendák szerint a hajóról partraszökkenő
Brutus ezen a kövön landolt. Brutus
i.e. 1103-ban alapította meg a Temze folyó partján
(a mai London területén) a
CAER TROIA vagyis, a “Troia Newydd” nevű várost: az
“Új Tróját”. A város e
megalapítását a mai napig egy emlékkővel jelzik
Londonban. Brutust itt királlyá kiáltották, aki így a britek első királyaként
i.e. 1004-1081 között uralkodott.
A
trójai Aeneas itáliai utódaitól
származott a híres ikerpár,
Romulusz és Rémusz, majd Romulusztól a korai
római császárok is, és így a
klasszikus latin (kittimita) Rómát a ugyancsak a
trójai királyok uralták hosszú
időn át. Brutus leszármazottai pedig a
brit királyok hosszú sorát alkották, s
alkotják az angol királyi ház egy fontos
ágát a mai napig. Egy fél évezreddel Brutus
és a trójaiak megérkezése után i.e.
500 körül a britek már egy erős, gazdaságilag
fejlett, valamint egy igazságos
jogrend által irányított és rendezett
országot mondhattak maguknak. Egy
nemzetet pedig az Isten törvényeinek gyakorlása
tesznek naggyá:
2Sámuel
23:3-4 Aki igazságosan kormányozza a népeket
és Istent félve uralkodik az
olyan, mint reggel a világosság, amikor fölkel a nap [felhőtlen reggelen], és
eső után sarjadzásra készteti a földön a füvet.
Példabeszédek
14:34 Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra
van a nemzeteknek.
A brit királyok nem voltak despoták! A nevezetes eredeti
angolszász jogrend a briteken keresztül a trójai királyokhoz, általuk pedig a
bibliai Judáig, s a neki adott királyi ígéretekhez vezethető vissza, s ez a
bibliai történelem része!
Példabeszédek 21:1 Mert az igaz Királynak szívét az Úr vezérli.
"Dunwallo
Molmutius i.e. 510 körül emelkedett ki /.../ Úgy
szemrevaló kinézetében, mint
bátorságában is túltett Britannia minden
királyán, aki egy arany koronát
készíttetett magának. /…/ Ez a
király állította fel a britek között
azokat a
törvényeket, amelyeket Molmutin Törvényeknek
neveznek – s amik még ma is nagy
tiszteletnek örvendenek az angolok között."
„Elrendelte
azt,
hogy az Isten templomai és a városok olyan
privilégiummal rendelkezzenek, hogy
azokban menhelyre lelhet a szökevény vagy vétkes
ember [a 4Mózes 35-ben vázolt
elvek alapján]. Elrendelte azt is, hogy az utakat tisztán
kell tartani az
útonállóktól /…/ Az ő
idejében az útonállók kései
eltompultak, és a haramiák
kegyetlenségének véget vetett a földön
/…/ Dunwallo halála után [i.e. 455
körül]
fia, Belin vált tengertől-tengerig a sziget vitathatatlan
mesterévé.
Fenntartotta az atyja által elrendelt törvényeket,
és megparancsolta, hogy
birodalma egészében kötelező véghezvinni a
nem részrehajló és határozott
igazságszolgáltatást. Különösen
nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a városok
és utak ugyanolyan helyzetben maradjanak, mint amit Dunwallo
idejében élveztek.
/…/ Biztosította, hogy megőrzi magasztosságukat
és méltóságukat, és kihirdette
ezt, mint Common Law-t, hogy bárki, aki erőszakos cselekedetet
követ el, az
megkapja a méltó büntetését.
/…/ "Ha valaki tudni kívánja [Dunvallo]
rendeleteit /…/ olvassa el a Moulmutin Törvényeket,
amelyeket Gildas a
Történész [i.sz. 500-570] fordított le brit
nyelvről latinra – és Alfréd király
[i.sz. 880] latinból vissza az angol nyelvre."
Mint azt a fentebbi leírásból is láthatjuk, Dunvallo
halála után fia, Belin került uralomra, aki i.e. 455-ben a szigetország
egészében bevezette a „Trójai Törvényzetet”, s ő nevezte először azt common law-nak,
a közösség, vagy társadalom
minden rétegére egyformán vonatkozó
törvénynek, amit magyarul magánjog néven
ismerünk. Az ezt követő fontosabb történelmi
állomások:
- i.sz.
39-ben a trójai
eredetű brit királyi család több tagja felvette a
keresztény hitet (Brán,
Caradoc), és leszármazottaikról
említést tesznek az újszövetségi
írásokban
(Pudensz, Línusz, Klaudia, v.ö. 2Tim. 4:21). Az eredeti
őskeresztény hit nagy
hatással volt a Common Law további
alakulására.
- i.sz.
880-ban a szász
[saxon] "Jó Alfred Király," keresztény
uralkodó egyeztette a mózesi
törvényeket Moelmud trójai
törvényével, majd cikkelyekbe szedve
királyságának common law-jává tette azt.
- i.sz. 1409-ben a Reform
Tanács kiemelten hangot adott annak a ténynek, hogy: "A brit egyházat a
Palesztínából származó Arimetai József alapította meg, nem pedig a római
egyház."
- i.sz. 1470-ben Sir John
Fortescune angol jogász a "Praises
of the Laws of England" – "Anglia törvényeinek érdemei" című
munkájában így hivatkozik: "A brit törvénykód a trójai Brutusszal
kezdődött i.e. 1150-ben."
Az angolszász Common Law
történelmének alaposabb
megvizsgálása és visszakövetése a
Júdának adott bibliai ígéretekhez vezet
bennünket! Hiszen mi az Isten Egyházában tudjuk, a
trójai uralkodók a Júdának
adott ígéretek, vagyis a törvényadás
és a királyi pálca örökösei voltak (1Móz.
49:10; Zsolt. 60:9, 108:8; lásd még a Dávid trónja című
írást)! Ez önmagában is elég
bizonyíték arra, hogy a Common Law egy
Istentől adatott ajándék volt, amit a
megígért születésjogi áldások
részeként
biztosított választott népének, az igaz
testi Izraelnek. Ezen ismeretek egyben
választ adnak Nagy Britannia hirtelen
felemelkedésének okaira, ahogy az
engedetlenségből fakadó hanyatlásának
okaira is. Emellett választ kapunk arra
is, hogy miért állt érdekében bizonyos
köröknek a monarchiák felszámolása
és a
születésjogi nemzetek kifosztása és elpusztítása!
Mert Isten az általa elrendelt judaita királyok
által uralkodott, s ezt
az uralmi jogot egy bizonyos vérvonalnak, az igaz Júda
leszármazottainak adta.
Ennek az ígéretnek a részeként Krisztus
eljövetelével mindörökké az ő, Júda
oroszlánjának kezébe kerül az uralmi
pálca.
Máté 10:5-6 5 … „Pogányokhoz vezető útra ne
térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be, 6 inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz.