CoG

A bűn legyőzése [011]

 (Edition 2.0 19940402-19970301)

Ez az írás párhuzamot von a keresztények bűnből való kijövetele, és Izrael Egyiptomból való kivonulása között. A Kovásztalan Kenyér Ünnepe alatt történt kivonulás számos hasznos leckét tartalmaz számunkra.


 

PO Box 369, WODEN ACT 2606, AUSTRALIA

Email: secretary@ccg.org

(Copyright © 1994, 1997 Christian Churches of God)

Minden jog fenntartva: A kiadványok errõl a honlapról szabadon másolhatóak és terjeszthetõek abban az esetben, ha a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra vagy terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Rövid kivonatok vagy idézetek felhasználhatók kritikai hozzászólásokban és elemzésekben a kiadási jog megsértése nélkül.

Ez a kiadvány megtalálható a World Wide Web-en

http://www.logon.org és http://www.ccg.org és www.churchofgod.hu 


 

Hatékony lépések a bűn elleni harcban

Évente, a Pászka (Peszach) ünnepének eljövetelekor leckeként tekintünk vissza Izrael egyiptomi kivonulására. Isten felemelt kézzel hozta ki népét, Izraelt a rabságukból, akik így Isten ereje által diadalmasan megszabadultak, az elhagyott Egyiptom pedig romokban hevert. Azonban nem sokkal Egyiptom elhagyása után, Izrael egy nem várt meglepetéssel került szembe. Fáraó és serege üldözőbe vette őket. Isten mindezt előre tudta, és tervéhez tartozott.

2Mózes 14:1-4 1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahiróth előtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Czefón előtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett. 3 Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felől: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta őket a puszta. 4 Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és űzőbe veszi őket, hogy megdicsőíttessem a Faraó által és minden ő serege által és megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.

Igen, Isten előre tudta azt, hogy Fáraó serege üldözni fogja az izraelitákat, és célja volt vele.

2Mózes 14:5-13 5 És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az ő szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból! 6 Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az ő népét. 7 És vőn hatszáz válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb szekerét és hárman-hárman valának mindeniken. 8 És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét, hogy űzőbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal. 9 És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék őket a tenger mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón előtt. 10 A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai. 11 És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból? 12 Nem ez volt-é a szó, a mit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában hallunk meg. 13 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.

Izrael teljesen menthetetlennek érezte magát a Fáraó seregének láttán, és azt a vég eljövetelének vették. Ám Isten újra közbelépett érdekükben, és az egész üldöző sereget a tengerbe pusztította.

Izrael tehát újra megmenekült, de ezzel nincs vége a történetnek. Az 1Korinthus 10-ben Pál tömören összegzi Izrael vándorlásának eseményeit az elkövetkező 40 évben.

1Korinthus 10:1-10 1 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; 2 És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; 3 És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; 4 És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig Krisztus volt. 5 De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. 6 Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak. 7 Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. 8 Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. 9 Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. 10 Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.

Mindez nagyon fontos lecke számunkra, hiszen tudjuk, hogy Izrael egyiptomi kivonulása a keresztények bűnből való kijövetelét szimbolizálta. Azt, ahogy elhagyják ennek a világnak a rendjét és ennek a világnak az urát, Sátánt. A Fáraó természetesen Sátánt jelképezte, és valójában Sátán eszköze is volt, mert alighogy Izrael elhagyta Egyiptomot, Fáraó utánuk eredt, hogy visszavigye őket uralma alá. Isten megmentette Izraelt, a Fáraó seregét pedig elpusztította a Vörös-tengerben. Izrael ki lett víve Egyiptomból. Viszont Egyiptom nem lett kivéve Izraelből! Ezért következetesen bűnökbe estek, elbuktak és engedetlenül célt tévesztettek. Pontosan azért, mert Egyiptom az elméjükben maradt, és mert Egyiptom láthatatlan uralkodója, Sátán, folytatta bennük a bűnökre vezető munkáját. Ezen az állapoton nem változtatott az, hogy elhagyták Egyiptomot, és az sem, hogy mindnyájan „megkeresztelkedtek Mózesben".

Pál mindezt leckeként idézi fel a keresztények számára:

1Korinthus 9:24-27 24 Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. 25 Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. 26 Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; 27 Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.

A 10. fejezet közvetlen folytatása a 27. versben leírtaknak, és abban Pál Izrael példáját hozza fel tanulságunkra és figyelmeztetésül, hogy abból okulva nehogy hiábavalóan fussuk a versenyt.

1Korinthus 10:11-12 11 Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett. 12 Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.

Pál figyelmezteti azokat is, akik azt hiszik magukról, hogy biztosan állnak, nehogy elessenek!

Hogyan eshetünk ki Isten kegyelméből, vagy a Krisztus áldozata által megadatott bűnbocsánatból? Pontosan ugyanazokon a hibákon keresztül, amelyekbe Izrael is beleesett, amikor szabadulásuk után hagyták az egyiptomi, illetve világi gondolkodásmódot elhatalmasodni magukon.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy bár Isten kivezetett bennünket „Egyiptomból", de „Egyiptomot" - vagyis a bűnös természetünket - nem vette el tőlünk. És ahogyan a Fáraó sem akarta Izraelt a hatalmából elengedni, hanem üldözőbe vette őket, ugyanúgy Sátán is utánunk ered, hogy a bűnön keresztül visszavigyen bennünket az ő fogságába. És ahogyan „Egyiptom" ott volt az izraeliták elméjében és szívében a vándorlásuk ideje alatt, vesztét okozva minden húsz év fölötti izraelitának, ugyanúgy a természetünkben még ott lakozó bűn a mi vesztünket is okozhatja, ha nem vagyunk óvatosak. Igen, Isten győzedelmeskedett a Fáraó fölött, de egyelőre uralomban hagyta a Fáraó urát, Sátánt, aki továbbra is vesztünkre tör, és táplálja bennünk az „egyiptomi gondolkodásmódot".

Tudnunk kell azt is, hogy a bűn nem csupán az Isten parancsolatainak megszegését jelenti, hanem egy olyan élő, dinamikus erő, amely az emberi természetünk szerves része. Pál meghatározása szerint a bűn egy törvény.

Róma 7:21-23 21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; 23 De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.

János apostol pontosan ezért jelenti ki egyértelműen:

1János 1:8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.

Amikor Pál ezeket írta, már hosszú évek óta keresztény volt, János pedig az élete vége felé járt, úgy Kr. u. 90. körül. Vagyis még oly hosszú idő után is mindketten elismerték állandó harcukat a bennük élő bűnnel. Sajnos a bemerítkezés, a megtérés, de még az Isten Szellemének beköltözése sem veszi el tőlünk ezt a bűnös természetet. Bennünk marad, mint egy dinamikus erő, állandó munkában, ellenünk dolgozva.

A bűn olyan, mint egy halálos betegség, amely a szó szoros értelmében megemészti a testet. Először csak egy kis probléma formájában mutatkozik meg, később egyre növekedve átrágja magát az egész testen, annak halálát okozva oly módon, hogy megvonja tőlünk az első feltámadásban való részünket.

Pál az élesztő példájával mutatta be ezt a folyamatot:

Galátzia 5:9 Kis kovász az egész tésztát megkeleszti.

Az analógia helyénvaló, hiszen amikor a legkisebb mennyiségű fertőzés bekerül egy közösségbe, az addig terjed, míg az egész közösséget megfertőzi.

A kovász egy élő, szerves anyag. Jellemezheti az Isten pozitív szellemét, és a Sátán szellemének gonosz, negatív hatását is. Mivel a kovász egy élő szervezet, ezért hamar gyors növekedésnek indul, és szétárad az egész tésztában, tulajdonképpen a maga formájára asszimilálja, és megváltoztatja annak természetét, amibe belekeverik.

Amikor megtérünk és bemerítkezünk („megkeresztelkedünk"), akkor Isten előtt „kovásztalanokká" válunk (1. Kor. 5:7), és megkapjuk Tőle az Ő Szellemének új kovászát. Ez az új kovász az, amelynek engednünk kell, hogy növekedve átjárja és teljesen betöltse lényünket. Mivel a bűn kovásza még a természetünk része, ha nem vagyunk éberek és lehetőséget adunk rá, akkor az indul növekedésnek bennünk, és tölti meg az életünket.

Természetesen a harc nem csak a mi elbukott állapotban lévő emberi természetünk ellen folyik, hanem maga Sátán ellen is, aki szerzője és aktív sugallója a bűnnek. Ő az, aki életet és erőt ad a bűnnek. Sátán az a légben uralkodó hatalmasság, aki a bűnös gondolatokat, hajlamokat, kívánalmakat és kísértéseket „sugározza" ránk, vágyakat gerjesztve bennünk arra, hogy megrontsuk az Isten parancsolatait, és így bűnökbe essünk (Eféz.2:2). Ez azt jelenti, hogy a harcot két fronton kell vívnunk. Harcolnunk kell a saját testi kívánságaink ellen:

1Péter 2:11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;

És minden erőnkkel ellent kell állnunk a bűn szerzőjének, Sátánnak:.

1Péter 5:8-9 8 Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: 9 A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.

A hívőkben két természet van jelen – az Istennek a Szent Szellem által belénk ültetett isteni természete, amely akarja az igazságosságot és az Isten törvényeinek való engedelmességet gyakorolni, és a másik, a Sátántól eredeti bűnös természet, amelyet ő állandóan éltet és táplál bennünk. Ez a két természet egymás mellett él bennünk, de teljesen ellentétes irányba akarják vezetni életünket (Róm. 7:7-25; Gal. 5:17).

Galátzia 5:17 Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.

Életünket állandó küzdelemben éljük le. Egy olyan, elménkben lefolyó harcban, amelyet ez a két ellentétes természet folytat. A siker kulcsa és a leghatékonyabb stratégia ennek a háborúnak a megvívásában a szellemi természetünk folyamatos táplálása, és a bűnös természet teljes elfojtása. Lényegében ezt a stratégiát láthattuk az 1 Péter 2:11-ben, és Pál is ezt hozza fel a Galátzia 5:16-ban.

Galátzia 5:16 Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.

Az alábbiakban bemutatjuk azokat az eszközöket, amelyek a leghatásosabbak a „szellemi természet" táplálására és a „bűnös emberi természet" elfojtására.

 

A szellemi természet táplálása

1. A Biblia tanulmányozása

Amikor Jézus megkísértésekor szembekerült a bűnök szerzőjével, Sátánnal, tudta azt, hogy miben talál erőt ellene.

Máté 4:4 Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik. (Károli)

Máté 4:4 Erre azt felelte: „Írva van: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való." (Békés-Dalos)

A bibliatanulmányozás legfőbb célja az, hogy annyira megtöltsük elménket az Isten szavaival, hogy amikor a bűn akár gondolatban vagy cselekedetekben kísértésre húz, képesek legyünk annak ellenállni a Bibliában talált példákon, válaszokon keresztül. Ezért is nevezik a Bibliát a Szellem kardjának, és azért, mert állandó olvasása egy aktív, szellemi természetet képes bennünk kifejleszteni. Ez az elsődleges fegyverünk a harcban (Eféz. 6:17).

2. Állandó imádkozás

A Róma levél 12:12-ben, Pál utasít bennünket egy másik fontos fegyver, az ima használatára:

Róma 12:12 (legyetek) ... a könyörgésben (imában), állhatatosak (kitartóak);

A keresztények számára sokszor ismételt utasítás az, hogy mindenben kérjék az Istent, imákon keresztül. (Eféz. 6:18; Filipp. 4:6; Róm. 12:12; Kol. 4:2; 1. Pét. 4:7; stb.). Az Isten Szelleme az Atyától ered (Ján. 14:16,26; 15:26), amelynek erejében csak úgy tudunk állandóan újratöltődni és növekedni, ha időt szánunk az Atyával való kapcsolat fejlesztésére. Az Istennel az imáinkon keresztül tudunk a leghatásosabban kommunikálni, és ez egyben táplálója a belénk ültetett szellemi természetnek is.

3. Meditáció

Dávid a Szent Szellem vezetése alatt írt zsoltárban ezt mondja:

Zsoltárok 119:97-99 97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! 98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. 99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

A meditáció ebben az esetben nem más, mint a Bibliában elhangzottakat tudatosan átgondolva a lényünk részévé tenni, megemészteni, hogy az adott esetben bölcsebbé tegyen bennünket, mint a bűnös természetet, vagy annak táplálóját, Sátánt. Ezáltal képesek leszünk megérteni az ellenfél stratégiáját, és értelmet nyerünk arra, hogy elhárítsuk csapásait. A meditáció tehát képessé tesz bennünket időben felismerni a támadásokat, és felkészít azok kivédésére. Ezenkívül minél többet meditálunk és elmélkedünk az Isten dolgairól, annál kevesebb esélye van Sátánnak az elménkbe kerülni, vagy a bűnös indulatoknak a felszínre törni az életünkben.

4. Befogadni a Biblia tanításait

Természetesen a fent említett pontok nem voltak eddig sem ismeretlenek, és semmi újat nem mondanak. Viszont amennyire alapvetőek, annyira nélkülözhetetlenek, és eddig még nem találtunk ezeknél jobb stratégiát a bűn elleni harcban. Fontos még a rendszeres szombati gyülekezés, az istentiszteleteken odafigyelni a tanításokra, amelyek elősegítenek bennünket a szellemi küzdelemben. A vének kijózanítóan fontos feladata a rájuk bízott nyáj folyamatos gondozása és táplálása.

ApCsel 20:28 Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.

1Péter 5:2 Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal;

A vének és szolgálók segítői, munkatársai a ti örömötöknek (2Kor. 1:24).

5. Közösségi élet az Isten népével

A velünk szemben álló bűn legyőzéséhez elengedhetetlenül szükséges még a közösségi élet gyakorlása, ahol az egy hiten és gondolaton lévők állandóan ott lehetnek egymásért. Pál szintén kihangsúlyozza ennek fontosságát:

Zsidók 3:13 Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által:

Zsidók 10:25 El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.

A szövegkörnyezetből az vehető ki, hogy a Zsidókhoz írt levél írója azokra céloz, akik elhanyagolták a szombati gyülekezéseket. Természetesen a szombat kötelező pihenő nap a törvény szerint, és ahol megoldható a gyülekezés, ott a közös istentisztelet napja is.

3Mózes 23:3 Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken.

Valójában szükségünk van egymásra. Az Isten nem egymástól elzárt keresztényeket hív el. Mindannyian egy testnek, Krisztus testének a tagjai vagyunk, ahol minden tagnak megvan a neki kiszabott szerepe, és együtt végzi a munkát a többi taggal, hogy az egész test felépüljön a szeretetben. Sátán egyik hatásos módszere az elkülönítés, mert az elkülönített egyén védtelenebb a támadásai ellen.

6. Növekedés az Isten Szellemében

Ellentétben azokkal, akik azt állítják, hogy valakiben vagy jelen van az Isten Szelleme vagy pedig nincs, így értelmetlenség azzal vergődni, milyen mértékben van jelen, a Biblia szerint a Szellemben növekedni kell. Egyedül az Isten Szelleme által jövő erőben és isteni természetben való növekedés biztosítja a győzelmet a bűn és Sátán fölött.

Az Isten Szelleme az erőnek, szeretetnek és önuralomnak, illetve józanságnak a szelleme (2. Tim. 1:7). Ezt állandóan szítani és gerjeszteni kell önmagunkban (6. vers). Minden imánkban kérnünk kell Istent arra, hogy újítsa meg bennünk a Szellem erejét, amíg az teljesen betölt bennünket.

Efézus 5:18 És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,

De nem elég az Isten által adott szellemi természet táplálása, hanem azzal egyidőben el kell fojtanunk a bűnös természetet, hogy kipusztítsuk Sátán erejét az életünkből.

 

A bűnös természet elfojtása

1. Uralkodni a testi kívánságokon

Isten azt akarja, hogy élvezzük az életet. Ezért kaptuk a testi érzékek ajándékait és az elmét, amely által tervezni, gondolkodni tudunk, és élvezhetjük az életben elért eredményeinket. Viszont uralkodnunk kell az érzelmeinken, kívánságainkon, nehogy azok uralkodjanak rajtunk. Az érzelmek képesek úgy befolyásolni bennünket, hogy óvatlanná váljunk általuk a bűnös kívánalmak ellen. Az életet élvezhetjük, de mindenben mértékletesnek kell lennünk.

2 Péter 1:6 A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,

2. Kerülni a kísértést

A bűnös természet elfojtásában a másik leghatásosabb lépés a kísértés kerülése, és az attól való menekülés, amikor az felüti a fejét. Pál az 1. Korinthusi levél 6:18-ban a paráznaság bűnére vonatkozóan írta ezt, de természetesen az élet minden területére ugyanúgy érvényes. A Kolosse levélben pedig Pál határozott utasítást ad a bűnös természet cselekedeteinek kiölésére.

Kolosse 3:5 Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás;

Jézus ugyanerre utasított, bár erőteljesebben és drasztikusabban, amikor kijelentette, hogy jobb kivájni a szemünket, vagy levágni a kezünket és elvetni azokat, mintsem bűnbe esni és elveszni általuk (Mát. 5:29-30).

Nagyon sok függ attól, hogy mennyire ismételten foglalkoztatunk elménkben valamit, amiről tudjuk, hogy helytelen. Engedjük-e magunkat szokásszerűen olyan helyzetbe hozni, ami bűnre vezethet? Ha igen, akkor a bűnös természetet tápláljuk vele, és az ellenség kezére játszunk. A kísértésre vezető gondolatokat vagy helyzeteket csak állandó éberséggel lehet elkerülni.

3. Foglyul ejtvén minden gondolatot

Pál rámutat ennek fontosságára:

2Korinthus 10:5 ...foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;

Ezt a valóságban megtenni nagyon nehéz, és szigorú önfegyelmet kíván meg a részünkről. Állandó éberséggel kell ellenőrizni azt, hogy mit engedünk be az elménkbe, figyelembe véve azt, hogy mi a jó, tiszta és igaz az Isten szemében (Filipp. 4:8). Sátán minden adandó lehetőséget fel fog használni, és különböző érvekkel, figyelmünk elterelésével az elménkbe kerülve próbálja megakadályozni a bűnös természetünk elfojtását.

4. Uralkodni az érzelmeken

Mindannyian hajlamosak vagyunk a haragra, de vannak egyének, akiknek személyiségüknél fogva különösen nehéz a haragon uralkodni. Az ilyen személyek hamarabb haragra tudnak gerjedni, és ha ez megtörtént, képtelenek uralkodni rajta. A harag működése és romboló ereje, továbbá az, hogy hogyan tudjuk elfojtani, az önmagában egy nagy témakör, amivel talán érdemes lesz egy külön írásban foglalkozni. Itt csak a legtömörebb bibliai utasításokat mutatjuk be a haraggal kapcsolatban:

Jakab 1:19-20 19 Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. 20 Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.

Kolosse 3:8 Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.

Efézus 4:31 Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt;

Galátzia 5:20 Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,

A Biblia világosan rámutat arra, hogy a harag a legtöbb esetben a bűnös természet munkája.  Természetesen van egy bizonyos fajta igazságos harag is, mint pl. amikor Jézus kikergette a pénzváltókat a templomból, de a legtöbb esetben az emberekben nem ez a fajta harag működik). A harag hamar felütheti bennünk a fejét, amikor sértésnek, támadásnak, vagy akár kellemetlenségeknek vagyunk kitéve. A harag, ha nincs időben elfojtva, ha nem uralkodunk rajta, akkor nyitottan hagyja elménket, és helyet ad Sátánnak, aki azonnal kihasználja az alkalmat.

Efézus 4:26-27 26 Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; 27 Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.

Vagyis a sértődés és az elszenvedett fájdalmak mellett, amelyeket a kapcsolatainkban okozhat, a harag tud bennünket legnyitottabban hagyni a Sátán támadásainak. A harag leghatásosabb ellenszere az állandó nyugalom és békesség, ötvözve az együttérzéssel és megbocsátó, elnéző tulajdonsággal.

5. Ne szeressétek a világot

Ez a világ a Sátán területe. Ezért lett minden kimondottan úgy megtervezve benne, hogy elvonjon bennünket az Istentől – a figyelemelvonás és a ravasz megtévesztés világa ez. Nem hiába utasít bennünket a Biblia arra, hogy ne szeressük ezt a világot.

1János 2:15-16 15 Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. 16 Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.

Meg kell változtatnunk, át kell alakítanunk a természetünket.

Róma 12:1-2 1 Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. 2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Ha szeretjük a világot, akkor nincs elfojtva bennünk a bűnös természet, és az a harc elvesztéséhez vezethet a két különböző természet küzdelmében.

Befejezésül:

Az adott harc elkerülhetetlen, de az előttünk álló tét túl nagy ahhoz, hogy meghátráljunk. A bűn sokkal álnokabb és áthatóbb, mint az Isten törvénye elleni néha elkövetett engedetlenség. A bűn egy aktív erő, amelynek hatalma és ereje Sátántól, az ördögtől ered, aki a bűnt először létrehozta, és mint a fő megtévesztő, állandóan és erőteljesen munkálkodik az elménkben és testünk tagjaiban.

A bűn legyőzése, más néven a megszentelődés az a folyamat, amelyben Isten belénk ültetett természetét állandóan tápláljuk, növeljük, ami által a bűnös testi természetet elfojtjuk, legyőzzük Mindez teljesen odaadó akaratot és állandó éberséget követel meg.

Soha nem szabad feladni. Jézus mindenben előttünk járt, legyőzte a világot, és megad nekünk minden kellő erőt és segítséget ahhoz, hogy mi is képesek legyünk azt megtenni. Az Ő áldozata örök, és teljesen elégséges arra, hogy fedezze minden bűnünket, amit valaha is el fogunk követni. Akik az Ő kezében és az Ő Atyjának kezében vannak, azokat soha nem hagyják elveszni. Ha Istenre tekintünk és követjük a példát, amelyet Krisztus megadott, ha kérjük Istent a Szent Szellem erejéért, és egymást segítjük, bátorítjuk, akkor győzni fogunk. A siker és a győzelem valóban elérhető.