CoG

A nemzetek szerepe a Bibliai próféciák alapján [3]

Dávid Trónja - Isten örök szövetsége Dáviddal

1. Rész

Letölthető Word dokumentum

PDF

A Biblia egyik legrejtelmesebb kijelentése szerint Isten egy örökre szóló ígéretet tett Dávidnak, miszerint utódaiból minden nemzedéken át ülni fog valaki népének, Izrael házának a trónján. Ez tehát magában foglalja a messiási korszak eljöveteléig tartó időszakot, így jelen korunkat is, ami után pedig örökre Krisztus birtokába kerül! Ez a szóban forgó ígéret korokon át foglalkoztatta a bibliaolvasókat, az egyszerű laikustól a komoly teológusokig egyaránt. Aki a bibliai és szekuláris történelemben némileg jártas, az igencsak vakarja a fejét ezzel az ígérettel kapcsolatban, ugyanis a történelmi tények látszólag cáfolják ennek a valóságát. Vagy talán mégsem? Erre a válasz részben Izrael házának identitásában rejlik. Amennyiben rátalálunk ezen népre, s afölött ma is egy királyi ház uralkodik, akkor már közelebb kerültünk az igazsághoz. Mi az Isten Gyülekezeteiben tisztában vagyunk azzal, hogy az Izrael nevét, valamint a születésjogot öröklő József két törzsének, Efraimnak és Manassénak a leszármazottai az angolszász nép. Így, amennyiben Izrael házát az USA és a Brit Nemzetközösség tagállamai teszik ki, akkor az angol királyi trón az Dávid trónja! Ebben az írásban a dávidi ígéret beteljesedésének történetére és annak jelentősebb mozzanataira vetünk fényt. A Biblia idevonatkozó részeinek elemzése mellett a rendelkezésre álló történelmi forrásokat is megvizsgáljuk, s ezek alapján vázoljuk fel a dávidi királyi ház Angliába kerülésének kalandos történetét. Az itt leírtakból minden kétséget kizáróan látni fogjuk, hogy Isten mennyire hűséges az ígéreteihez, soha nem hazudik, és a történelemben mindig véghezviszi megadott szavát! Dávid háza fennáll és uralkodik Izrael házán a Messiás eljöveteléig, amikor is ő maga fog arra a trónra ülni. 


E-mail: p.poli@mailcity.com  

Copyright © 2001, 2004, 2016 Isten Egyházának Gyülekezetei

COG anyagokból összeállította: Póli Pál

 A Biblia idézetek a Károli Gáspár és a Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliájából valók 

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra, illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

 http://www.churchofgod.hu



A dávidi szövetség

 

„Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat!" - Zsoltárok 89:4-5

 

Isten tett néhány az emberiség történelmét nagyban befolyásoló, hatalmas jelentőségű ígéretet Dávidnak és az ő utódainak. Isten ezen ígéreteit szavához mérten mindvégig hűségesen be is tartott a történelem folyamán. Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy a történelmet formáló Isten megváltoztathatatlanul képes bevégezni mindazon ígéreteit, amelyeket lejegyzett számunkra az írott Szavában. A Dávidnak megadott ígéretsor egy nagyon határozott és ismételt kijelentés volt JHVH-tól, és mégis, sokan az általuk ismert történelmi valóságban egyszerűen nem látták az ígéret beteljesedését. Emiatt némelyek még a Biblia hitelességét és ihletettségét is megkérdőjelezték. Lássuk hát ezt a szóban forgó ígéretet:

2 Sámuel 7:11-16 11 … s íme, előre megmondja neked JHVH, hogy házat alkot [dinasztiát] neked JHVH. 12 Amikor ugyanis letelnek napjaid, s aludni térsz atyáidhoz, felemelem utánad ivadékodat, aki ágyékodból származik, s megszilárdítom királyságát. 13 Ő fog házat építeni nevemnek, s én megszilárdítom királysága trónját mindörökre. 14 Atyja leszek neki, s ő fiam lesz nekem: ha valami gonoszat cselekszik, megfenyítem őt az emberek vesszejével, s az emberek fiainak csapásaival. 15 De irgalmasságomat meg nem vonom tőle, mint ahogy megvontam Saultól, akit eltávolítottam színem elől, 16 hanem állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor.«

Jól láthatóan Isten itt határozottan és egyértelműen megígérte Dávidnak, hogy mindenkor fog ülni utódaiból valaki az Ő trónján, ami a JHVH trónja. Ez az ígéret annyira egyértelmű, hogy semmi szimbolikus vagy rejtett üzenetet nem kell keresnünk mögötte. Amikor Dávid után fia, Salamon került JHVH trónjára, Isten vele is megerősítette az apjának adott ígéretét a dávidi dinasztiával kapcsolatban:

1Krónika 29:23 És üle Salamon JHVH székébe, mint király az ő atyjának, Dávidnak helyében…

1Krónika 22:10 Ő csinál az én nevemnek házat; ő lészen nékem fiam és én néki atyja leszek, és megerősítem az ő királyságának trónját Izráel felett mindörökké.

2Krónika 21:7
De JHVH nem akarta elpusztítani Dávid házát,
mert szövetséget kötött Dáviddal, és megígérte, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.

A sokat vitatott ígéret lényege tömören a következő: Amíg az emberi történelem tart, addig Dávid utódaiból, vérszerinti leszármazottaiból mindvégig ülni fognak királyok Izrael trónján! Nem több, nem kevesebb! De betartotta-e Isten ezt az ígéretet, s ha igen, akkor miként? Az általunk ismert történelem ennek teljesen ellent mond, vagy elszalasztottunk valamit?

Mielőtt a konkrét történelmi tényekre térünk - biztos, ami biztos - lássunk még néhány további bibliai szöveget, amelyek kétségtelenné teszik a „dávidi szövetség” ígéretét:

1Krónika 28:4 Engem választa JHVH, Izráel Istene az én atyámnak egész házából, hogy lennék királya az Izráel népének mindörökké; mert Júdát választotta előljárónak és a Júda törzsében az én atyámnak háznépét; az én atyámnak fiai közül pedig engem méltóztatott királylyá tenni egész Izráel felett.

Ez a fenti idézet annyi további információval szolgál, hogy a Dávidnak adott ígéret lényegében Júda törzsi áldásának részét képezi, s a Júdának adott áldáson belül (a királyi jogart illetően, vö. 1Móz. 49:10) bontakozik ki oly módon, hogy Dávid családfája lett az a választott dinasztia, ami tartani fogja a királyi jogart a Messiás eljöveteléig (Ézs. 9:6-9). A Júdát illető királyi ígéretre később részletesebben kitérünk még, de egyelőre lássuk a Dávidnak adott szövetség további részleteit:

Zsoltárok 89:4-5 »Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: 5 örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.«

Zsoltárok 89:28-38 28
S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között.  29 Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad.  30 Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll. 31 De ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint, 32 ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik:  33 vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket. 34 De nem vonom meg tőle kegyelmemet, és hűségemet nem hazudtolom meg.  35
Nem töröm meg szövetségemet, s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.  36 Megesküdtem egyszer szentségemre: nem hazudom Dávidnak,  37 örökké tart nemzetsége, és mint a nap, színem előtt a trónja,  38 megmarad örökké, miként a hold, a hűséges égi tanú.«

Tekintsünk fel az égre akár nappal akár éjjel, és ha látjuk ott a napot és a holdat, akkor - ha Isten szava igaz - Dávid egy utódjának ma is ülnie kell az ő trónján. Itt nem kevesebb forog kockán, mint a Biblia Istenének hitelessége. Ha Dávidtól kezdve nemzetségről nemzetségre szól az ígéret – valójában mindörökké, hiszen Krisztus visszatérésekor Ő Maga is arra a trónra fog ülni – akkor a jelenben is léteznie kell! Ha Dávid utódai közül némelyek [többes számban] megrontják, és nem tartják meg a parancsolatokat, Isten megbünteti őket „vesszővel” [sorscsapásokkal], de nem veszi el dinasztiájuktól az uralmi jogart Dávid miatt, mert az megmarad örökre (38. vers)! Tehát nem csak egy személyről van szó, hanem királyok dinasztiáiról, ami a mai napig fennáll és létezik, ha Isten nem hazudott. Ezt erősíti meg Isten a továbbiakban Jeremiás prófétán keresztül is:

Jeremiás 33:20-22 20 Ezt mondja JHVH: Ha megszeghetnétek szövetségemet a nappallal és az éjszakával, úgyhogy ne legyen nappal és éjszaka, amikor elérkezik az ideje, 21 csak akkor szűnne meg szövetségem szolgámmal, Dáviddal, hogy ne legyen többé utóda, aki trónján ül… 22 Mert ahogy nem lehet megszámlálni az ég seregét, vagy megmérni a tenger partján a fövényt, úgy megsokasítom szolgámnak, Dávidnak utódait és a levita papokat, akik velük együtt nekem szolgálnak.

Jeremiás 33:25-26 25 Azért ezt mondja JHVH: Amint igaz, hogy én teremtettem a nappalt és az éjszakát, és én szabtam törvényt az égnek és a földnek, 26 éppen olyan biztos, hogy nem vetem el soha Jákobnak és szolgámnak, Dávidnak utódait úgy, hogy ne az ő utódai közül válasszak uralkodókat Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai számára.

Isten Önmagát ismételve mondja azt, hogy megsokasítja Dávid utódait, és mindig lesz örököse, aki a trónján ül és uralkodik Ábrahám, Izsák és Jákob (Izrael) leszármazottai fölött. Ha nem tudjuk felbontani Isten szövetségét a nappal és az éjszakával, akkor ez az ígéret érvényben van ma is, és valakinek most is ülnie kell Dávid trónján, aki uralkodik Izrael háza fölött! De folytassuk tovább:

2Krónika 13:5 Nektek tudnotok kellene, hogy JHVH, Izráel Istene Dávidnak és fiainak adta Izráel királyságát, örökre megmaradó szövetséggel..

A következtetést nem lehet elkerülni: ha ez a trón Dávid utódain keresztül mindig létezett a történelem folyamán, akkor ma is léteznie kell, és létezni fog Krisztus eljövetelekor, aki arra a trónra fog ráülni. A kérdés az, hogy ha ma is fennáll, akkor hol található meg, és ki ül azon jelenleg? Ennek története messze túltesz a legizgalmasabb fikción.

Dávid trónjának nyomában

Kezdjük egy kis történelmi háttérrel. Az Izrael házát kitevő tíz északi törzs bálványimádata miatt az asszírok fogságába került az i.e. VIII. század utolsó felében. Az érintetlen Júda királyságának lakóit figyelmeztette Isten, hogy tanuljanak Izrael példájából és ne kövessék azt: „Ha te paráználkodsz is, Izrael, legalább Júda ne vétkezzék!” (Óz. 4:15) Amint tudjuk, Júda csak ideig-óráig volt erre képes, majd túltett még Izrael vétkein is: „Látta, hogy éppen azért, mert házasságtörést követett el az elpártolt Izrael, elbocsátottam őt, és válólevelet adtam neki; mégsem félt nővére, a hűtlen Júda, hanem elment, és ő is paráználkodott… »Inkább igazlelkűnek látszik az elpártolt Izrael, mint a hűtlen Júda.(Jer. 3:8,11)

Júda Babilon keze által lett megbüntetve és általuk került nemzeti fogságba, noha csak ideiglenesen (70 év után hazatérhettek). Ám a babiloniak feldúlták Jeruzsálemet, a templomot elpusztították és véget vetettek a dávidi dinasztia uralmának. A dávidi ház Jeruzsálemben utolsóként székelő királya Cidkija (Sedékiás) volt:

Jeremiás 52:10-11 10 „Babilon királya lemészároltatta Cidkija fiait a szeme láttára, sőt Júda összes főemberét is lemészároltatta Reblában. 11 Azután megvakíttatta Cidkiját, bilincsbe verette, majd elvitte őt Babilon királya Babilonba, és börtönben tartotta halála napjáig. (vö. 2Kir. 25:7).

Ismételten, Júdában az utolsó dávid-házi uralkodó Cidkija volt, akinek fiait és Júda nemeseit mind lemészárolták a babiloniak. Más szóval kipusztult a királyi ház, valamint a zsidó nemesség is, és nem maradt fenn trónörökös! Bibliai és történelmi tény, hogy innentől fogva már soha nem uralkodott Dávid házából király Júdában, illetve Jeruzsálemben. E tények ismeretében jogos a kérdés: Isten minden ígérete ellenére mégiscsak megszegte volna a szavát? A válasz egy határozott NEM – s ehhez elég csak felnézni a csillagos égre! Ha pedig nem, akkor ezen a trónon ma is ül valaki Dávid leszármazottaiból.

Ez esetben pedig utána kell járnunk annak, hogy hová került, mert Isten és a Szentírás hitelessége a tét. Ezt a feladatot nagyban megkönnyíti az, hogy maga a Biblia árulja el a trón székhelyét! Az nyilvánvaló, hogy Júdában nem maradt fenn, nem ott lett helyreállítva, onnan ki lett gyomlálva. Mint az alábbiakban majd látni fogjuk, a trón Júdából Izrael háza fölé, az elveszettnek nevezett törzsek fölé lett áthelyezve és azt is, hogy miként. A próféciákból lépésről lépésre követhető a dávidi trón hányattatása, és hogy miként került Júdából Izrael háza fölé. Ennek története Jeremiással kezdődik, aki feleleveníti a dávidi szövetséget:

Jeremiás 33:25-26 25 Ezt mondja JHVH: Ha már nem lesz érvényben a nappalra és éjszakára vonatkozó szövetségem, ha már nem én szabom meg az ég és a föld rendjét, 26 akkor vetem el Jákóbnak és szolgámnak, Dávidnak az utódait is úgy, hogy nem választok ki utódai közül senkit, aki uralkodnék Ábrahám, Izsák és Jákób utódain. Mert én jóra fordítom sorsukat, és megkönyörülök rajtuk.

Mint azzal minden alaposabb bibliaolvasó tisztában van, Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottait nem csak a zsidó nép teszi ki, hanem az Izrael házának nevezett és elveszettnek tartott tíz törzs is. Ezek a törzsek az adott időben felvették a bibliai áldásaikat és nagy nemzetekké váltak. Izrael neve József két fiára szállt az elsőszülött jogával együtt (1Móz. 48:16; IKrón. 5:1-2). József utódai a mai angolszász népek, és a Biblia kijelentése szerint József utódai, Efraim és Manassé viselik jog szerint Izrael nevét (1Móz. 48:16). Dávid trónja pedig Júdából Izrael népe fölé lett átplántálva, méghozzá az Izrael vezető törzsének számító Efraim népe fölé! Ez természetesen azt jelenti, hogy Dávid trónja az angol királyi trón, és Erzsébet királynő és az angol királyi ház tagjai Dávid király leszármazottai! A hátralévő fejezetekben azzal foglalkozunk, hogy bemutassuk, miként került a trón Angliába.

Jeremiás próféta küldetése

A dávidi trón megmentését és Izrael háza fölé telepítését Isten egy prófétára bízta. Ez a próféta Jeremiás volt, akinek tényleges küldetését és feladatát nagyon kevesen ismerik igazán. Erre a rendkívül fontos és titokzatos küldetésre Jeremiás könyvének kezdő soraiban találunk utalásokat:

Jeremiás 1:10 Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!

Jeremiás próféta bizonyos népek és országok fölé lett rendelve Isten által, hogy sorsdöntő dolgokat vigyen véghez bizonyos nemzetek érdekében. Tehát Jeremiás munkásságát Isten nem csak egy nemzethez, Júdához kötötte, hanem számos nemzethez. Jeremiás egy Júdában élő zsidó ember volt, így természetesen prófétai küldetése Júdára is vonatkozott, de nem csak egyedül Júdára. Isten népek és országok fölé rendelte őt. Jeremiás két határozott feladatot kapott ebben a több népet érintő küldetésben. Először is gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj”, másodjára pedig „építs és plántálj”. A prófétának adott küldetés első része sokkal ismertebb tény, mint a második. Az ugyanis közismert, hogy Jeremiás mint próféta figyelmeztette Júdát a fogságba menetelük eljövetelére, és általa lett az ekkor még Júdában fennálló dávidi királyi szék “kigyomlálva”, és onnan “lerombolva”!

Júda hosszú időn át tartó hanyatlása végül is bálványimádásban végződött (Jer. 3:10-11), mint korábban Izrael házának esetében is, akiket az asszírok vittek fogságba körülbelül százhúsz évvel korábban. Mivel az ismételt figyelmeztetések mind hiábavalónak bizonyultak, ezért Isten a babiloniak kezébe adta Júdát. Mint láttuk, Júda utolsó királya Cidkijás volt, akit a babiloniak elfogtak, fiait és a júdai nemeseket kivégezték, őt magát pedig megvakították és börtönbe vetették, ahol meg is halt (39:1-7; 52:1-11). Dávid háza ezzel kihaltnak látszott.

Csakhogy ekkor még élt egy korábban uralkodó Dávid-házi király, Jekóniás (vagy Kóniás a Károliban, de Joachinnak is nevezték), aki maga is egy babiloni börtönben ült. Őt Júda fogságának harminchetedik évében szabadon engedték, sőt még méltóságát is visszakapta, és haláláig gondoskodtak róla (2Kir. 25:27-30). Jekóniásnak volt egy Sealtiél nevű fia, s az ő neve megtalálható a Máté 1:12-ben megadott genealógiában, ami valójában Miriam férjének, Józsefnek a genealógiája (Mát 1:16). Később, miután a perzsa birodalom került Babilon helyébe, Jekóniás unokáját, Zerubbábelt tették meg Júda kormányzójává. Ő azonban nem lett király, aminek meg volt a maga oka, ugyanis Isten határozottan megtagadta az királyi trónt Jekóniás leszármazottaitól:

Jeremiás 22:24,30 24 Életemre mondom neked, Konjáhú, Jójákim fia, Júda királya, ha pecsétgyűrű volnál is a jobb kezemen, még onnan is lehúználak! - így szól JHVH. ... 30 Így szól JHVH: Úgy tartsátok számon ezt az embert, mintha gyermektelen volna, olyan emberként, akinek sikertelen az élete. Mert egyetlen ivadékának sem sikerül Dávid trónjára ülnie, vagy valaha is uralkodnia Júdában.  (MB újfordítású Biblia)

Erre a zavaros és tragikus időszakra utal a zsoltáros elkeseredett panasza is:

Zsoltárok 89:39-40 39 De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre. 40 Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját..

Kónjáhu vagy Kóniás nevének jelentése sokat elárul. Őt eredetileg Jekóniásnak nevezték, ennek jelentése: alapozza őt meg Jehova. A szent nevet azért vonták meg nevétől, hogy érzékelhető legyen az, hogy Isten elhagyta őt (a pecsétgyűrű szimbolikus jelentésért lásd Aggeus. 2:23), és ivadékából senki nem ülhet a trónra!

Ha viszont Kóniás utódaiból senki nem ülhet Dávid trónján, az azt jelenti, hogy a királyi háznak egy másik trónörökös ágán kellett folytatódnia!

Isten becsülete és örök hűsége forgott kockán ennek az ígéretnek a betartásával. De ha megvizsgáljuk a történet folytatását, láthatjuk, miként tartotta be Isten a kimondott szavát. Jeremiás isteni küldetéséhez tartozott nemcsak a gyomlálás, hanem a plántálás is! A trónt, amelyet lerombolt Júdában, valahol máshol kellett elültetnie, hogy újra sarjadjon és nagyra növekedjen.

Amint már láttuk, az ígéret szerint Dávid magvából mindig lesznek királyok [többes számban] Ábrahám, Izsák és Jákob utódai fölött. Júdából ki lett tépve, de mint azt tudjuk, Júda nem az egyedüli utódnemzete Ábrahámnak, Izsáknak és Jákob/Izraelnek. Ez a trón a Júdától korábban elvált, majd különálló királyságokat és nemzeteket alapított Izrael háza fölé lett átplántálva, hogy a próféciai kijelentés beteljesedhessen! Más szóval, azokhoz az izraelitákhoz került, amelyeket ma elveszett törzseknek neveznek és identitásukat a legtöbb ember valóban nem is ismeri. A trón tehát Izrael nemzetközössége fölé került. A küldetés népekre és országokra szólt többes számban. Dávid utódainak uralkodása elsősorban az Izrael nevét öröklő József háza fölé került (A Józseftől eredő két törzs örökölte Jákobtól az Izrael nevet és az elsőszülött jogát a vele járó áldásokkal együtt 1Móz.48:16-19, 49:22-26; 1Krón.5:1-2), de onnan kiterjed a további izraelita nemzetekre, sőt - egy másik prófécia beteljesedéseként - még az európai pogány (nem izraelita) nemzetek nagy részére is. Így Dávid trónján ma a tőle származó és szerteágazó angol királyi ház uralkodik, elsősorban Izrael nemzete felett (az efraimita Brit Nemzetközösség és tagországai), de más ágai a beházasodások által csaknem minden európai királyi házban jelen volt, vagy van Dávid ága! A születési jog fizikai áldásai (a nemzeti nagyság, gazdagság, katonai erő) Józsefé, illetve fiaié, az angolszászoké lett, de a királyi ígéret Júdáé volt:

1Krónika 5:1-2 1 Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai. Ő volt az elsőszülött, de mivel bemocskolta apja ágyát, elsőszülöttségi joga Izráel fiának, Józsefnek a fiaira szállt. ... 2 mert Júda hatalmasabb volt testvéreinél, és fejedelem is származott belőle, bár az elsőszülöttségi jog Józsefé volt.

Ha viszont Kóniás gyermekei soha nem ülhettek az ígért trónra, akkor mely dávidi ágon maradt fenn? Cidkija (Sedékiás) volt az utolsó uralkodó Júdában, úgy a Biblia, mint a történelmi írások szerint.

Jeremiás 52:1 Huszonegy esztendős volt Sedékiás, mikor uralkodni kezde, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és az ő anyjának neve Hammutál vala, a Libnából való Jeremiás leánya.

Sedékiásnak viszont megölték minden fiát, így egy megoldhatatlannak látszó helyzet alakult ki. Bár Sedékiásra nem vonatkozott a jekóniási átok, hiszen a Jekóniást megelőző nemzedékben élt (Jekóniás nagybátyja volt), viszont neki nem maradtak férfi örökösei. A trónra jogos dávidi család egyik ágazata kipusztult, a másik ágtól pedig meg lett tagadva az.

Ezekkel az eseményekkel kezdődött meg Dávid trónjának kigyomlálása Júdából, azaz a zsidók királyságából.

Jeremiás 39:1-7 1 Sedékiásnak, a Júda királyának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban eljöve Nabukodonozor, a babiloni király és egész serege Jeruzsálem ellen, és megszállák azt. 2 Sedékiás tizenegyedik esztendejében, a negyedik hónapban, a hónap kilenczedikén ledűle a város kőfala. 3 És bemenének a babiloni király fejedelmei mind és leülének a középső kapuban: Nergál-Sarézer, Samegár-Nebó, Sársekim, Rabsáris, Nergál-Sarézer, Rabmág és mind a többi fejedelmei a babiloni királynak. 4 És mikor meglátta vala őket Sedékiás, a Júda királya és mind a vitézlő férfiak, elfutamodának és kimenének éjjel a városból a király kertjén át az ajtón, a két kőfal között, és kimenének a pusztába vivő úton. 5 És űzék őket a káldeai seregek, és elfogák Sedékiást Jerikhó pusztájában, és elhozák őt és elvivék Nabukodonozornak, a babiloni királynak Riblába, Hamát földére, és ítéletet monda rája. 6 És megölé a babiloni király Sedékiásnak fiait szeme láttára Riblában, és Júdának minden nemeseit is megölé a babiloni király. 7 A Sedékiás szemeit pedig kitolatá, és vasba vereté őt, hogy elvigye őt Babilonba.

Jeremiás 52:11
Sedékiás királynak pedig szemeit tolatá ki, és lánczra vereté és viteté őt a babiloni király Babilonba, és tömlöczbe veté őt halála napjáig.

1. A babiloni király megölette Sedékiás minden fiát, akik Dávid trónjának jogos örökösei lehettek volna!

2. Megölette Júda nemeseit is, akik esetleg a trónra kerülhettek volna.

3. Maga az utolsó, Dávid trónján ülő király fogságba került, szemeit kinyomták és később börtönben halt meg.

4. Mindebből valóban az vehető ki – amit az egész világ feltételez –, hogy Dávid trónja ekkor megszűnt létezni. Isten betartotta szavát, miszerint emberek sorscsapásaival veri meg a királyi házat, ha lázadnak ellene, de úgy tűnik, mintha közben megfeledkezett volna a Dávidnak adott szövetségéről, hiszen szemmel láthatóan nem maradtak olyan örökösök, akik fenntarthatták volna a dinasztiát. A történelem szintén bizonyítja, hogy Júdában, a zsidók között valóban megszűnt a Dávid-házi királyok uralma, mert ettől fogva nem ült többé egyetlen király sem Jeruzsálemben, illetve Júda fölött Dávid utódaiból! Még Krisztus is csak a visszatérése után fogja azt átvenni.

A dávidi trón megszűnt Júdában, ki lett gyomlálva onnan. Hogyan lehetséges mégis Dávid királyi házának a folytonossága?

A dávidi trón átplántálása – Jeremiás küldetésének második része

Jeremiás elhívásának második eleme a Júdából kigyomlált trón elplántálása volt. Cidkija és fiai halálával az örökségre jogosult dávidi ág kihaltnak látszott. De ez csak látszólag volt így! Az Isten törvénye szerint abban az esetben, ha nem marad élő férfi örökös, akkor az örökség a női utódokra száll, akik így jogos örökösei lehetnek mindennek, amit az atyjuk rájuk hagyott:

3Mózes 27:8 Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Mikor valaki meghal, és fia nem leend annak, akkor adjátok annak örökségét az ő leányának.

Ez a törvénytétel tette lehetővé még azt is, hogy Krisztus anyai (tehát női) ágon váljon Dávid trónjának törvényes örökösévé. A babiloni király erről nem tudhatott, mert a király leányai mind életben maradtak (Jer. 41:10)! A dávidi trón örökségének joga a törvény előírása szerint Sedékiás lányaira szállt! Jeremiásnak tehát a király életben maradt leányaiból kellett elplántálnia Dávid trónját az arra elrendelt helyen! Az alábbiakban látni fogjuk, hogy miként valósult ez meg.

Júda eleste után a zsidók a babiloniak fogságába kerültek, de Jeremiás egy katonatiszt rendeletének köszönhetően különleges szabadságjogot élvezett, amivel szabadon járhatott és kelhetett, amerre kedve tartotta:

Jeremiás 40:2-5 2 És a poroszlók feje elvivé Jeremiást, és monda néki: JHVH, a te Istened rendelte ezt a büntetést e hely ellen. 3 És ráhozta és megcselekedte JHVH, a mint megmondotta vala. Mert vétkeztetek  JHVH ellen, és nem hallgattatok az ő szavára, azért teljesedett be ti rajtatok e dolog. 4 Mostan azért ímé, én téged ma megszabadítalak a láncztól, a mely a te kezeiden van; ha tetszik néked Babilonba jőnöd, jőjj velem, nékem pedig gondom lesz reád, ha pedig nem tetszik néked, hogy eljőjj velem Babilonba, maradj itt. Ímé, az egész föld előtted van, a hova jobbnak és helyesebbnek látszik menned, menj oda. 5 (De ő még nem tér vala vissza.) Vagy menj vissza Gedáliáshoz, Ahikámnak, Sáfán fiának fiához, a kit a babiloni király tiszttartóvá tett Júda városaiban, és lakjál vele a nép között, vagy akárhová tetszik menned, oda menj. És ada a poroszlók feje néki étket és ajándékot, és elbocsátá őt.

Ez a teljes szabad mozgáslehetőség tette képessé Jeremiást arra, hogy megkezdje küldetésének második részét, amely a dávidi trón Júdából Izraelbe való átplántálása volt. Ez a kedvezmény az isteni gondviselés eredménye volt, hiszen nem csak szabadon mehetett, amerre akart, de még élelemmel, sőt költőpénzzel is ellátták az útjához! Minderre szüksége is volt ahhoz, hogy el tudja végezni küldetésének még hátralévő részét. Ezzel eljutottunk Jeremiás könyvének egy nagyon érdekes részéhez, aminek jelentőségét kevesen fogják fel. Jeremiás a felkínált lehetőséget kihasználva Micpába ment:

Jeremiás 40:6 Jeremiás pedig elment Gedaljához, Ahikám fiához Micpába, és ott lakott vele az országban maradt nép között.

Ez a bizonyos Gedalja a babiloni király által lett kormányzóként kinevezve a zsidók maradéka fölött, és mivel Jeruzsálem romokban állt, ezért Micpába tette át a székhelyét. Ammon királya viszont összeesküvést szőtt egy Ismáel nevű zsidóval, és megölték Gedalját, valamint az ott levő zsidók egy részét. Jeremiás a túlélők között volt.

Jeremiás 41:10 Azután foglyul ejtette Jismáél Micpában a nép egész maradékát, a király leányait és az egész népet, amely Micpában maradt, akiket Nebuzaradán testőrparancsnok Gedaljára, Ahikám fiára bízott. Foglyul ejtette őket Jismáél, Netanjá fia, és elindult, hogy visszamenjen az ammóniakhoz.

A szövegben mintegy mellékesen van megemlítve, hogy a túlélők között voltak a király leányai is! Sedékiásnak, Júda királyának a leányai Dávid dinasztiájából, akik így Dávid trónjának jogos örököseivé váltak a törvény rendelete által. Mint láttuk, minden lehetséges trónörökös elpusztult, kivéve a király leányait, akik igen fiatalok lehettek, hiszen Sedékiás mindössze harminckét esztendős volt, amikor meghalt (v.ö. 2Krón. 36:11). Mindebből már nem nehéz következtetni, hogy Jeremiás miért ment éppen Micpába! Mert az egyedüli és törvény szerint jogos trónörökösök ott tartózkodtak. A királyi szék már megszűnt Júdában, és Babilonból tartományi kormányzók lettek kihelyezve Júda fölé. Jeremiás itt, Micpában kezdte meg a plántálás feladatát, ami lényegében abból állt, hogy legalább egy trónörökös leányt visszahelyezzen Dávid trónjára. A dávidi trónt, annak minden dicsőségével és hatalmával együtt át kellett menteni, hogy fennmaradhasson, de ezúttal már nem Júdában, hanem átplántálva azt Izrael háza fölé.

Jeremiás Egyiptomban - a miléz kapcsolat

Nem sokkal ezután egy Jóhánán nevű személy került Ismáel helyébe, s ő lett a vezetője ennek a júdai maradék népnek. Valamivel később Jóhánán az egyiptomi Tahpanhészbe költöztette a menekülteket abban a hiábavaló reményben, hogy Hopra* fáraó képes lesz őket megvédeni a továbbiakban. Hoprának volt egy palotája Tahpanhészben (Jer. 43:9).

Jeremiás 43:5-7 5 És magával vitte Jóhánán, Káréah fia és a haderő vezérei Júda egész maradékát, akik visszatértek Júdába azok közül a népek közül, amelyek közé szétszóródtak mint jövevények: 6 a férfiakat, a nőket és a gyermekeket meg a király leányait és mindenkit, akit Nebuzaradán testőrparancsnok otthagyott Gedaljánál, Ahikám fiánál, Sáfán unokájánál, végül Jeremiás prófétát és Bárúkot, Nérijjá fiát is. 7 Elmentek tehát Egyiptomba, mert nem hallgattak JHVH szavára; és eljutottak Tahpanhészig (Táfnesig).

* The Encyclopaedia Britannica
: “Apries . . . héberül Hopra a 26. egyiptomi dinasztia negyedik királya (uralkodásának ideje i. e 589-570), aki apja, II. Psamtik után került trónra. Hopra képtelen volt szövetségesét Sedékiást, Júda királyát megsegíteni a babiloniak ellen, de Jeruzsálem eleste után számos zsidónak menedékjogot biztosított Egyiptomban” (Micripaedia, a “Hopra” címszó alatt,1985, I. köt. 496. old).

A zsidók tahpanhészi tartózkodásának számos nyoma fennmaradt ebből az időből, és itt történt néhány olyan esemény, aminek nagy jelentősége van a további eseményekre nézve. Tahpanhészt az egyiptológus Flinders Petrie tárta fel 1886-ban, aki, amikor részletesen bemutatja a várost, kitér annak egy épületére:

„Tahpanhész egy a határ közelében lévő fontos garnizon volt az időben, amikor a zsidó menekültek ideérkeztek ... Ez a város lett a görögök Daphnea nevű városa és a modern Tell Defneh is, amely Palesztina kapujában áll. Itt, szinte a régi korok visszhangjaként fennmaradt egy építmény romja, ami a Qasr Bint el Yehudi nevet, vagyis ‘a zsidó leány épülete’ nevet viselte...” (Egypt and Israel, 1911, 85-86. old).

Mi minden történt Jeremiással és társaival az egyiptomi tartózkodásuk alatt? Jeremiásék legalább két esztendőt töltöttek Egyiptomban (JFB, New Commentary on the Whole Bible, 1. köt 1070. old), mialatt történt néhány meghatározóan fontos esemény Jeremiás küldetésével, illetve a trón átültetésével kapcsolatban. A legkevesebb két esztendő alatt a fáraó többek között örökbe fogadta Sedékiás egyik lányát, aki után elnevezték a fentebb említett épületet. Ez a lány (Scota, vagy Tara Tephi) eljegyzést kötött egy, a fáraó zsoldjában szolgáló, Nuil nevű miléz herceggel. Tahpanhész ugyanis egy fontos katonai város volt, ahol hivatásos, elit zsoldos katonák szolgáltak. A milézek - amint korábban a spártai és trójai testvéreik is - a kor legjobb katonái között voltak számon tartva és gyakran szegődtek el mások zsoldjába, így Egyiptomba is (a mellékelt kép korabeli miléz katonákat ábrázol). Mint látni fogjuk, a milézek nem véletlenül voltak jelen a városban, s nem véletlen történt az sem, hogy éppen egy miléz uralkodó jegyezte el a király leányát. Ahhoz, hogy ez a történet érthetővé váljon, fontos bizonyos történelmi tényeket megismerni a milézekkel kapcsolatban. Petrie a miléz befolyásról a következő megjegyzést teszi:

„Psamtik [I. Psammethichus, a 26. egyiptomi dinasztia megalapítója, amelynek Hopra a negyedik uralkodója volt] három megerősített garnizonnal védte Egyiptomot, az ióniai és cariáni zsoldosait elsősorban a pelusiai Daphnae-be helyezve .. az északkeleti vidékeken, ahonnan akkoriban a támadásokat várták”  (uo. 40. old).

És ezzel válik a történet igazán érdekessé! E háborúkról számos történelmi leírás fennmaradt. A fentebb említett görögök kis-ázsiai görögök voltak (a mai Törökország nyugati területeiről). Az ión és kari kifejezésekkel a kis-ázsiai Milétosz városának lakóit jelölték ekkor és ezeket a milétosziakat nevezték milézeknek:

 “A görögök még az egyébként idegeneket nehezen elviselő Egyiptomban is képesek voltak kolóniát alapítani ...  I. e. 650-ben a milézek létrehoztak egy kereskedelmi központot Naucratis mellett a Nílus Canopi ágánál. I. Psamtik fáraó megtűrte a jelenlétüket, már csak azért is, mert rendkívül jó zsoldoskatonák voltak, és emellett az általuk folytatott kereskedelemi vállalkozásokból is jelentős adót volt képes beszedni.” (Will Durant, The Story of Civilization, 1966, II. köt.: The Life of Greece, 173.old).

Milétosz városa, illetve annak lakói, a milézek hatalmas jelentőséggel bírnak e történetet illetően. Itt előzetesen csak a lényeget említjük meg: ezek az ióniai milézek etnikailag nem görögök voltak, hanem egy Zerah-tól származó zsidó néptöredék, amely még jóval korábban levált az izraeliták fő törzsi elemeiről (Ezzel az írás második részében foglakozunk aprólékosabban).

Ez a „görög” zsoldossereg tehát elsősorban azokból a milézekből tevődött ki, akik valójában Júda fiának, Zeráhnak a leszármazottai voltak, akik a nagyon korai időkben szakadtak el Izraeltől. A fáraó parancsára ezek a miléz zsoldosok őrizték a menekültek között lévő Dávid-házi herceglányokat is.

„Tahpanhészben, ahol Jeremiás is tartózkodott….volt egy Damietta nevű helyőrség, ahol a miléz zsoldosok tartózkodtak…. [a katonák] Káriából és Milétoszból voltak ott, ahonnan a nevük is ered. A milézek először kereskedőkként jöttek Egyiptomba még Psammeticus idejében (i.e.663-609), de később már zsoldosokként is szolgáltak. Ezek a miléz zsoldosok szolgáltak Tahpanhészben abban az időben is, amikor Jeremiás és a király lányai odaérkeztek i.e. 585-ben.” (John Mclaren, The History of Caledonia)

Szerencsére a milézek egyiptomi tartózkodása aránylag jól ismert abból az időből, amikor Hopra uralkodott, és Jeremiásék ott tartózkodtak. A háborús hangulat miatt az egyiptomiak ekkor különösen nehezen tűrték meg az idegeneket, köztük a náluk szolgáló, de elkülönülten élő milézeket:

„A görögök [milézek] nagy szerepet játszottak a továbbiakban is II. Psammeticus és Apries (a bibliai Hopra) uralkodásainak ideje alatt. Ez utóbbi fáraó uralma alatt egy nacionalista lázadás lángolt fel az egyiptomiak között [cca i.e. 570] a király és a görög [miléz] réteg ellen. Ennek eredményeként Amasis (II. Ahmosis) generális került a trónra, aki visszarendelte a görögöket Daphnai-ból” (Chamber’s Encyclopedia, 1959, Vol. 5) —, és a jelek arra mutatnak, hogy később úgy őket, mint a Hoprához hű más rétegeket is kiutasította az országból.

„Az idegenek elleni ellenszenvet csak fokozta az, hogy bár Ahmoses a görög zsoldosokat már kizárólag csak a főváros körül engedte megtelepedni, de királyi testőrségét még ő is belőlük állította ki. Az egyiptomiak nagy többsége pedig nem viselte el az idegen elem jelenlétét, ellenálltak neki; és végül egy heves nacionalista lázadás tört ki az idegenek ellen, hogy azokat mind eltávolítsák Egyiptomból’ ("Egypt", Encyclopaedia Britannica, Macropaedia, 1985, 18. köt. 165. old; "Ahmose II", Micropaedia, 1. köt. 168. old).

”Hopra fáraó meggyilkolása után a milézek elhagyták Tahpanhészt ... és Nabukodonozor ott állította fel táborát. A milézek, akik addig Hoprát szolgálták, ekkor elhagyták Egyiptomot, és nyugat felé hajózva először az Ibériai-félszigetre, majd később Írországba költöztek. Velük volt Scota [Tea Tephi, a zsidó heceglány] és Nuil [Eochaid, a zerahita miléz herceg], az ír királyi dinasztiák megalapítói….” (Brian Williams, Brittain’s Royal Throne, 67-68. old).

Amikor Jeremiásék Egyiptomban tartózkodtak, Jeruzsálem már rég elesett. A menekültek először ugyan védelmet élveztek, de Isten megjövendölte, hogy Hoprát, a fáraót ellenségeinek kezébe adja (Jer. 44:30), és mindazokat, akik az akarata ellenére Egyiptomba menekültek néhány kivétellel el fogja pusztítani (Jer. 44:27). És éppen ezek a háborús események váltották ki az egyiptomiakban a zsidók és az idegenek iránti bizalmatlanságot, aminek eredményeként elűzték a grékó-izraelita [miléz] elemeket is az országból. A prófécia szerint az idemenekült zsidók nagy része elpusztul, ha nem az idegenellenes mészárlásokban, akkor Nabukodonozor inváziója alatt (ami már Jeremiásék ott-tartózkodása után történt meg), amelyben a Nílus-völgyi települések mind le lettek rombolva. Egyiptom innentől kezdődően végképp elvesztette nagyságát, s az Ezékiel által megjövendölt „alacsonyrendű” királysággá vált (Ez. 29:14-15).

Isten korábban figyelmeztette ezeket az Egyiptomba menekült zsidókat Jeremiás próféciáján keresztül, hogy ott csaknem mindannyian el fognak pusztulni kard és éhínség által. Néhányan – azok, akik eleve nem szándékoztak Egyiptomba menni – megmenekültek és visszatértek Júdába, a többség azonban elveszett, mert nem hallgattak Jeremiás figyelmeztetésére (Jer. 42:15-16; 43:2-4).

Jeremiás 44:13-14,28 13 Megbüntetem az Egyiptomba települőket, ahogyan Jeruzsálemet is megbüntettem fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel! 14 Nem menekül és nem szabadul meg senki Júda maradékából, akik Egyiptomba mentek, hogy ott lakjanak mint jövevények. Nem térhetnek vissza Júdába, pedig sóvárognak arra, hogy újból ott lakjanak. De nem térhet vissza, csak néhány menekült! .... 28 De akik megmenekülnek a fegyvertől, vissza fognak térni Egyiptomból Júdába, szám szerint kevesen. Majd megtudja Júda maradéka, mindazok, akik Egyiptomba mentek, hogy ott lakjanak mint jövevények, hogy kinek a szava valósul meg, az enyém, vagy az övék?!

A zsidóknak csupán egy kis maradéka tért haza, de mi történt Jeremiással, Bárukkal és a király leányaival a továbbiakban? Maga Jeremiás könyve nem tesz határozott kijelentést, csupán bizonyos következtetéseket enged levezetni.

Isteni gondviselés alatt

Báruk Jeremiás írnoka és állandó útitársa volt ebben a küldetésben. Ezért a történethez nagyon fontos kitérni egy Báruknak adott ígéretre is, hiszen Báruk élete szintén isteni gondviselés, illetve oltalom alatt állt.

Jeremiás 45:2-5 2 JHVH, Izráel Istene, ezt mondja rólad, Báruk: 3 Te így beszélsz: Jaj nekem, mert JHVH kínnal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem találok nyugalmat! 4 Ezt feleld neki: Így szól JHVH: Nézd csak, amit építettem, azt most lerombolom, és amit ültettem, most kigyomlálom az egész országban. 5 És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! Mert most veszedelmet hozok minden emberre - így szól JHVH -, de te életedet ajándékul kapod, bárhová mégy.

Jeremiás magától értetődően gondviselés alatt állt ebben a munkában, hiszen Isten nemzetek, népek fölé rendelte (Jer. 1:10), és általa végezte el a trón plántálását. Küldetésébe magával vitte írnokát, Bárukot, és a király leányait is, akiket el kell plántálnia. Ézsaiás egyik duális próféciája egyben utal Júda szabadulására, valamint a királyi ház megmenekülésére is:

Ézsaiás 37:31-32 31 Júda házának maradványa pedig, a mely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül. 32 Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyéről; a seregek JHVH-jának buzgó szerelme művelendi ezt!

Egy ezzel párhuzamos további prófécia a dávidi ház újjáélesztéséről és Júda maradékának helyreállításáról, ahol királyi ház maradékának elplántálása és gyümölcsöztetése ugyancsak Júda menekülésével van egybehozva (Ne feledjük, Júda Pérez és Zerah nevű fiai a királyi törzset alkották, így itt Júda és a királyság szinonimák):

2Királyok 19:30 Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn.

Ha áttekintjük az alábbi összegzés pontjait, akkor a következtetés elkerülhetetlenné válik:

1. Jeremiás idegen földön tartózkodott, történetesen éppen ott, ahová a király leányai is menekültek.

2. Ezek a királylányok voltak az egyedüli túlélők Dávid házából, akik még jogos trónörökösei lehettek.

3. Ahol ezek a zsidó menekültek tartózkodtak, ott egy Izraeltől rég elszakadt zsidó töredék is szolgált, Zerahnak azon utódaiból, akik az antik világ számos városállamának királyi házát alkották. Pérez háza „adósa” volt Zerahnak a születésük alkalmával okozott „szakadás” miatt.

4.
Jeremiásnak a küldetése az volt, hogy építsen és plántáljon, s ez a plántálás a dávidi trón Izrael házába való elplántálásának a feladata volt! Ebben a munkájában állandó segítőtársa volt Báruk, akinek nevét még látni fogjuk a történet folytatásában.

Mindezek nem történhettek merő véletlenségből, különösen, ha figyelembe vesszük a Dávidnak adott örök szövetséget, és Jeremiás munkásságának részleteit! A történet ugyanis nem ért véget Egyiptomban, mert a királyi házat még el kellett plántálni, és fel kellett építeni Izrael háza fölé. Jeremiás munkájának ez a végső fázisa a messzi brit szigetekre vitte őt, és a király leányait a beházasodott miléz herceggel.

Miért nem Júdában lett a trón helyreállítva?

Ezen a ponton jogos a kérdés, hogy a trón miért nem Júdában lett helyreállítva. Valójában Isten megadta az esélyt a zsidóknak arra, hogy a trón ott helyben is fennmaradjon. Ennek azonban az volt a szigorú feltétele, hogy bízzanak a szavában, s ennek megfelelően a helyükön kellett volna maradniuk ahelyett, hogy Egyiptomba meneküljenek (Jer. 42:10). Végül mégis azt tették, amit Isten megtiltott nekik, s mivel így nem feleltek meg a feltételnek, Isten nem Júdában állította helyre a dávidi királyságot.

Az Egyiptomba menekült zsidók többsége elpusztult az engedetlenségük miatt, maradékukat pedig elűzték az egyiptomiak. Jeremiásnak és a király lányainak is tovább kellett menni, de merre? Júdába teljesen értelmetlen lett volna visszatérniük, az babiloni uralom alá került, s ott lehetetlen lett volna megfelelően elplántálni a trónörököst. Ráadásul, ha Nabukodonozor eddig nem is tudott a király leányairól, ezek után valószínűleg hírt kapott afelől, hogy Hopra védelmében voltak. Jeremiás pedig, aki addig a babiloniak segítségét élvezte, elveszíthette a kegyet, hiszen az ellenség táborában élt, és a királylányok gondviselője volt. Mindenesetre a történelmi és bibliai tények azt bizonyítják, hogy ezek után nem uralkodott dávidi király Júdában. A zsidók hetven évig voltak a babiloni fogságban, majd egy részük hazatelepedett, de Júda, mint önálló királyság nem létezett többé.

Milyen lehetőségei voltak a Jeremiás vezetése alatt álló csoportnak? Találni egy félreeső, csendes helyet, ahol letelepedhettek volna, hogy leéljék az életük hátralévő részét? Vagy az egész eseménysorozatot Isten irányította oly módon, hogy egy távoli, meghatározott területre vezesse őket, hogy beteljesedjék a Jeremiásnak adott isteni küldetés? Nem kell találgatnunk, hiszen követhetők az események szálai. A csoport egy rövid időre visszatért ugyan Júdába, de az inkább csak egy érintőleges átutazás volt, hiszen nem maradtak ott. Azonban a Szentírásban nem találhatunk további velük kapcsolatos leírásokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne nyomon követni a jeremiási küldetés végcélját.

Az a kevés bibliai információ – többek között magától Jeremiástól – arra mutat, hogy a trón Izrael háza fölé lett rendelve (vö. pl. Jer. 33:17). Ez egy elengedhetetlenül fontos kulcs: Mivel Júdában hiábavaló lenne keresni, így Izrael házában kell nyomon követni a dávidi trón sorsát. Vagyis azon törzsek között, amelyeket valami százötven évvel korábban elhurcoltak az asszírok, és amelyeket onnantól az „elveszett törzsekként” tart számon a világ.

Ne feledjük, Jeremiás feladatának bevégzésétől kezdve Dávidnak mindig lennie kell magvából vagy utódaiból (többes számban Jer. 33:26) olyan személynek, aki uralkodik Izrael háza fölött. Ezékiel próféta, aki Jeremiás kortársa volt, egy példabeszédében megerősíti azt, hogy a trón Izrael házában lesz elültetve. A példabeszéd ugyanis Izrael házához szól (Ez. 17:2), nem Júdához. Ezékiel példabeszédét egy külön fejezetben részletesen elemezni fogjuk, itt elég csak azt kihangsúlyozni, hogy Ezékiel próféciája szerint a trón Izrael házába, az „elveszett törzsek” között lesz elplántálva. Ez az oka annak, hogy a dávidi trón soha többé nem volt jelen Júda további történelmében. Ez egy nagyon fontos nyom, amely megkönnyíti Jeremiás útjának követését, különösen annak ismeretében, ha tudjuk, hol tartózkodtak ekkor a szerteszóródott izraeliták elemei.

Amennyiben az izraeliták vándorlásait nyomon követjük, akkor tisztázódik az, hogy pontosan hol és miképpen ment végbe a dávidi trón átültetése. Mielőtt Jeremiás és csoportja elindult volna ennek a feladatnak a beteljesítésére a távoli országba, először vissza kellett térniük Júdába egy rövid időre. Itt ugyanis magukhoz vehettek néhány olyan fontos kegytárgyat, amelyeknek később még szerepe lesz a történetben. Ezek után végre nekiindultak, hogy egy távoli, idegen földön „elplántálják” a hercegnőt, és általa megalapozzák Dávid trónját Izrael háza fölött!

Az Izrael háza – az elveszett tíz törzs és a Dán törzse a próféciákban című írások részletesen bemutatják az izraeliták vándorlásait a mai hazáikba, és kiegészítésül szolgálnak a témakörhöz. A Júda törzsének kialakulását  bemutató írás némi további szükséges háttérismeretet biztosít.

Ezen a ponton azonban a történet fonalát ideiglenesen megszakítva egy rendkívül fontos kitérőt kell tennünk, ugyanis ezek az események egy jóval nagyobb próféciai kép részelemét képezik. Csakis a teljes, átfogó képet látva érthetjük meg tökéletesen a dávidi trón fennmaradásának körülményeit és jelentőségét. A dávidi szövetség lényegében egy jóval korábbi ígéretnek, Júdának, a zsidó nép pátriárkájának adott ígéretnek egy fejleménye. Az írás következő részében a Júdának adott királyi ígéret messzemenő jelentősége lesz elemezve, külön hangsúlyt fektetve a Júda Zerah nevű fiától származó királyi dinasztiák bemutatására.