CoG

A demokrácia és a Biblia

Winston Churchill egy elhíresült mondása szerint minden létező államforma rossz, de a sok rossz közül a demokrácia a lehető legjobb. Természetesen a demokrácia, mint minden más emberek által megalkotott dolog, magában hordozza a saját pusztulásának magjait, lévén egy rendkívül manipulálható és esendő rendszer. Ennek ellenére a bibliai zsidó-keresztény hagyományokra épült nyugati világ a demokráciában látja az emberiség problémáinak megoldását. Európa-szerte léteznek az ún. "kereszténydemokrata" pártok, amelyek a "keresztény értékeket képviselik" a politika mezején. A demokráciák élén járó USA elvben a konzervatív keresztény hit fellegvárának számít, ahol az "evangéliumi keresztények" mintegy hetvenmilliós szavazótábora rendkívül aktív a politikában. Ez önmagában is kimeríti az oximoron fogalmát, ugyanis a zsidó-keresztény eszme és értékrendszer annak a Bibliának a tanításaira épült, amely nemhogy alátámasztaná a demokratikus államforma létjogát, mint inkább kizárja azt. Jogos tehát a kérdés: hogyan fér össze a bibliai keresztény hit a demokrácia elveivel és a politikában való részvétellel?


Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © Póli Pál, Isten Egyházának Gyülekezetei 2007


Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.  

Weblap: www.churchofgod.hu


A demokrácia és a Biblia

A keresztények nem élnek burokban, nincsenek zárt gettókban elkülönülve a világtól, életüket mint mindenki más, abban a világban élik meg, amelynek a Biblia szerint Sátán az istene (2Kor. 4:4). A Biblia tanítása szerint ez a hatalmas erejű szellemlény, és a vele elbukott angyalok megtévesztették és sikeresen eltérítették az emberiséget az isteni rendtől. Az Isten választottai tehát nem lettek fizikailag kiragadva e Sátán által uralt és félrevezetett világból, ám mégsem részesei ennek a világnak! Jézus Krisztus maga ad magyarázatot erre az állapotra:

János 17:14-16 14 Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. 15 Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. 16 Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.

János 17:15-17 15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. 16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17  Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.

Mit értünk az alatt, hogy a világban élnek, de mégsem a világból valók? Bár a krisztusi hívők testileg szintén a világban élnek, de nem részesei a Sátán által lérehozott rendszereknek, sem az Isten ellen lázadó életvitelnek. Nem téveszti meg őket egyetlen politikai, kulturális és erkölcsi eszmerendszer sem, mely Istentől idegen.

Krisztus az Isten pontos képmása (2Kor. 4:4; Kol. 1:15, 2:9), az egyház tagjainak pedig Krisztus teljességével kell betelniük (Ef. 4:13). Krisztus természetének fokozatos felöltésével a hívők is Isten képmására alakulnak át (Kol. 3:10; Ef. 3:19). Ez a Krisztus és Isten képmásává való formálódás azt vonja magával, hogy személyiségünk, jellemünk, akaratunk pontosan az Ő jellemvonásaikat, akaratukat tükrözi. Mindezek egy bennünket közvetlenül érintő, sokat vitatott, de fontos kérdés elé állítanak bennünket: részt vesz-e általunk Isten, illetve Krisztus a politikában? A keresztényeknek vajon lehet-e a politika eszközeihez nyúlni annak érdekében, hogy evangelizálhassák, vagy jobbá tegyék ezt a világot? Ezenfelül – figyelembe véve a politika működési elvét –, tehetnek-e meghasonló lépéseket, köthetnek-e kompromisszumokat az Isten által gonosznak minősített cselekedetekkel, vagy az istentelen erkölcs és életmód támogatóival? A válasz természetesen egy határozott nem, s ha egy hívő mégis erre szánja magát, azt nem Isten és Krisztus követőjeként teszi, hanem a Sátán alá rekesztett emberi természeténél fogva, azaz a világ részeként.

Bár a keresztények világtól való elkülönülése nem annyira testi, mint inkább szellemi, de Krisztus példáját követve minden körülmények között Isten országát kell képviselniük ebben a számukra elfogadhatatlan, és ellenséges szellemiségű világban. Tény, sem Krisztus, sem a bibliai hit élharcosai soha nem voltak részesei a világnak, hanem hitük által megítélték azt(Héb. 11:7), és nem tartották számukra méltó helynek (Héb. 11:38). A világ gyűlöli az igazakat, éppen azért, mert az általuk elfogadott normáktól eltérően élnek és gondolkodnak:

János 15:18-19 18 "Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. 19 Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok,hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ (vö. Ján. 17:6,9,11).

A fentieket kiegészítve Péter apostol rámutat, hogy ebben a világban mi csupán idegenek, vagy áthaladó jövevények vagyunk (1Pét. 2:11), akiket Isten elválasztott magának egy szent, papi nemzetségként (1Pét. 2:9). Pál pedig figyelmeztet arra, hogy nem lehetünk a hitetlenekkel felemás igába zárva, hiszen az igazság nem fér össze a gonoszsággal (2Kor. 6:14), és Isten Fia kiragadott bennünket ebből a jelenlegi gonosz világból (Gal. 1:4). A következetes apostoli tanítás szerint a világ és a világ dolgainak szeretete a testi ember jellemzője, s ha még a világhoz tartozunk, akkor nem él, sőt, nem is élhet bennünk az Atya szeretete: 

1János 2:15-17 15 Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. 16 Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. 17 A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

Jakab 4:4 Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.

A Biblia tudatja velünk, hogy miként végződik a világ, és mi lesz a vége azoknak, akik ahhoz tartoznak, majd figyelmezteti Isten népét arra, hogy fussanak ki abból (Jel. 18:2-5). Az Istentől kapott hit tehát e múlandó világ legyőzésére vezet bennünket, nem pedig az oly módon történő megjobbítására, amely annak részévé tesz bennünket, amit tulajdonképpen el kell hagynunk és le kell győznünk.

Ez igazán kemény beszéd, és további kérdéseket von maga után: A demokratikus eszmék és a velejáró politika a világ eszközei-e, avagy Istené? Mert amennyiben ezek a sátáni világ elemi eszközei és velejárói, úgy a hívők nem vehetnek részt ezekben, hiszen mint láttuk, a világ és annak akarata szemben áll Isten akaratával. A világnak pontosan emiatt kell elmúlnia(2:17.vers), és nekünk, hívőknek emiatt kell legyőznünk (5:4. vers), és hátrahagynunk (Jel. 18:4) a világot.

A Szentíráson keresztül Isten levetette népe - de lényegében az egész emberiség - számára azokat a törvényeket és parancsolatokat, amelyek által élniük kell, amennyiben az Ő utait választják. Kijelentette, követésük életet ad és áldást hoz rájuk, elvetésük pedig halált és átkokat (5Móz. 30:19).

Később Jézus Krisztus teljes életével példázta számunkra azt, miként kell azokat a parancsolatokat a gyakorlatban szívből megélni, betölteni. A Benne hívőknek pedig mindenkor és mindenben az Ő példáját kell követni (Fil 2:5). Márpedig ha Krisztust követjük mindenben, akkor illik tudnunk azt, hogy Ő miként viszonyult a politikához vagy a velejáró hatalmi harcokhoz. Vajon, ha Krisztus ma élne, részt venne-e a pártok politikai csatározásaiban? Részt venne-e szavazásokon bármely politikai oldal, vagy azok programjai, jelöltjei mellett, vagy ellen? Ezekre a kérdésekre nem ajánlatos érzelmi alapokra épült, elfogult és elhamarkodott válaszokat adni! Az alábbi fejezetek a Biblia szemszögéből adnak majd feleleteket ezekre a nagyon fontos kérdésekre, úgy az Ó-, mint az Újszövetség tanításaiból.

A demokrácia létjoga

A demokrácia ismert volt jóval a kereszténység kialakulása előtt. Az ókori Görögországban minden felnőtt szabad férfi szavazhatott a társadalmat érintő fontos kérdésekben. A görögök a közvetlen demokrácia hívei voltak, vagyis a nyers többségi szavazat érvényesült. Bár ez egy fair rendszernek tűnik, de hátránya nyilvánvaló, hiszen hasonlatos ahhoz, mint amikor két farkas és egy bárány azt dönti el, hogy mi legyen vacsorára.

Később a rómaiak is átvették a demokrácia elveit, bár a görögök közvetlen demokráciáját a republikánus, azaz a köztársasági formával váltották fel. A köztársaságban a megszavazott képviselők a nép általuk értelmezett akaratát érvényesítik a szenátusban. A demokrácia népakaratot jelent, s mint neve is elárulja, ebben a társadalmi felépítésben az emberek kisajátítják maguknak a döntés jogát a mindenható Istentől. Ezért sem véletlen, hogy úgy a görög, mint a római birodalmak részei voltak annak az állóképnek, amely az egymást követő "fenevad" birodalmakat szimbolizálta Dániel próféciai könyvében (Dán. 2:31-43). Ezek az államok az Isten-ellenes földi birodalmakat képviselték, amelynek utolsó és legrettenetesebb megnyilvánulását Krisztus fogja majd megsemmisíteni, amikor elhozza a földre Isten országát (Dán. 2:44-45).

Korunkban a demokrácia a fénykorát éli, az USA-ban és általában a nyugati világ államaiban a római típusú demokrácia terjedt el (kivétel talán Svájc, ahol inkább a görög forma érvényesül). Sokat elárul azonban az, hogy a demokratikus államok polgárai általában véve nincsenek megelégedve a politikusaikkal, azok döntéseivel. Elégedetlenek a közbiztonsággal, a javak egyenlőtlen megoszlásával, és a számtalan más súlyos társadalmi problémával. Ezek a problémák és válságok nyilvánvalóvá teszik, hogy a rendszer nem tökéletes. Minden hibája ellenére, a humanizmus elveire épült nyugati demokráciák lakosai meg vannak győződve arról, hogy a lehető legjobb államformában élnek.

Mivel a demokrácia tulajdonképpen a nép akaratát érvényesíti, feltétlenül meg kell vizsgálnunk az emberi döntések megbízhatóságát, hiszen azon múlik a rendszer sikere vagy bukása. A meggyőződés önmagában sosem elég, mert az ember szempontjából a lehető legmegfelelőbbnek tűnő választások végül is a halálba vezetnek. Istennek éppen emiatt van lesújtó véleménye az emberi ítélőképességről az igazán helyes megoldások választását illetően:

Példabeszédek 16:25 Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet.

Mi okozza ezt az állapotot? Talán Jeremiás próféta szavai adnak legtömörebb választ ennek okaira:

Jeremiás 17:5-9 5 Ezt mondja JHVH: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, JHVHtól pedig elfordul szíve! 6 Olyan lesz, mint a bokor a pusztában, nem remélheti, hogy eljön valami jóOtt tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön. 7 De áldott az a férfi, aki az JHVHban bízik, akinek JHVH a bizodalma. 8 Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét. 9 Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni? 10 Én, JHVH vagyok a szívek vizsgálója, a lelkek megítélője, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli.

Láthatóan Isten nem értékeli túl magasra az emberek ítélőképességét és döntéseinek minőségét, rámutatva arra, hogy akik Isten helyett halandó emberekben bíznak, azoknak sosem lesz jó vége. Ennek elsődleges oka az az emberi esendőség, amit a 9. verssor hangsúlyoz ki. A katolikus fordítás ezt kissé eltérő szóhasználattal adja vissza, de lényegében ugyanazt mondja:"Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe?" 

A Bibliában a szív az ember benső lényét, jellemének, természetének irányát képviseli, s mint láthatjuk, a szív rendkívül csalárd és gonosz. Ez az ember default (alap) állapota, és azt jelenti, hogy nem megbízható, mert szándékai nem tiszták. Emiatt nem bízhatunk abban, hogy az Istentől elvágott ember bármiben a helyes utat választaná. A szív telítve van gonoszsággal, amibe egyedül Isten lát bele igazán, az ember nem képes annak rejtelmeit felfogni. 

Ennek a csalárd, gonosz természetnek több oka van, melyekre kitérünk az alábbiakban. Az elsődleges ok talán az, hogy a Sátán uralma alá rekesztett emberiség valójában nem is igazán ura a maga választásainak:

Jeremiás 10:23 Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit.

Az emberek érzelmeit hatalmas erejű szellemi lények befolyásolják, akik Sátánnal az élen szítják bennük az Isten iránti engedetlenséget és a gonosz hajlamokat (Eféz. 2:2), s valójában irányítják lépteiket. Sátán és angyalai szüntelenül sugározzák az önzés, viszály és irigység indulatait az emberek erre fogékony szellemébe, s az ilyen negatív érzelmekből fakadó döntések mindig visszaütnek a konfliktusok, háborúk formájában. Innen a szív gonoszsága, és annak velejáró gyümölcsei. Mert a háborúkat és konfliktusokat pontosan az olyan gonosz szándékból fakadó indíttatások okozzák, mint az önzés, irigység és kérkedés, amelyeket az ember elméjébe fogad, megérlel, majd aszerint cselekszik:

Jakab 4:1-5 1 Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? 2 Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. 3 Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. 4 Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek. 5 Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: "Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik?"

Jakab 3:14-16 14 Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. 15 Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi16 Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.

A fentiek vonatkoznak úgy az egyénekre, mint a közösségekre. Mivel a demokráciák emberanyagát a fentebb vázolt ördögi eredetű szellemiség dominálja, és mivel a csalárd szívű emberek akarata érvényesül, a demokratikus államok között is magától értetődő jelenség a viszály és háborúskodás. Hiszen: "Nem ismerik a békesség útját, eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez." (Ézsaiás 59:8). Isten pedig a békesség Istene (Róm. 15:33, 16:20), Aki a Békesség Fejedelmét (Ézs. 9:6) jelölte ki egyházának fejévé.

Ellentétben az emberrel, Isten mindent átlát úgy térben, mint időben, mindent figyelembe véve cselekszik, választásai és útai tökéletesek:

Ézsaiás 55:8-9 8 Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól JHVH. 9 Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.

Dániel 4:14,29 14 Az angyalok határozata ez a rendelet, a szentek parancsa ez a végzés. Hadd tudják meg az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorsú embert is trónra emelheti. 29 ... a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja.

Ne próbáljuk kisajátítani magunknak azokat a döntéseket, amelyeket Isten magának tart fenn! Hallgassunk tanácsára, tartsuk figyelemben figyelmeztetéseit akkor is, amikor a nagy ellenfél a demokrácia szírénénekeit sugározza minden csatornából.

A kezdet

De menjünk visszább az időben, az első emberpár teremtéséig, hiszen ott kapunk választ arra, hogy miért is kellett mindennek így lennie. Amikor Isten eltiltotta Ádámot és Évát a jó és rossz tudásának fájától (1Móz. 1:1-6), azzal lényegében azt tiltotta meg, hogy az ember önmaga határozza és válassza meg azt, ahogyan élni fog. Az élet fája pedig azt az Isten által levetett és irányított életmód (teokrácia) követését jelképezte, ami örök élethez vezet. A sorsdöntő választás meghatározta, hogy az ember önmaga akaratát követi-e, vagy alárendeli magát Isten akaratának. A legelső "demokratikus választás" tehát az Éden kertjében történt meg, ahol Sátán sugallatára hallgatva Ádám és Éva elhatározta, hogy figyelmen kívül hagyják Isten akaratát és figyelmeztetését (1Móz. 3:1-7). Ennek a választásnak a többségi szavazata elvágta az embert teremtőjétől, ám döntésük a vélt "szabadság" helyett átkokat és Sátán felettük való elnyomó uralmát hozta magával – és végsősoron természetesen a bűn zsoldját, a halált.

Az Istentől elszakadt ember hajlamait a Sátán által gerjesztett testi vágyak irányítják (Róm. 8:5-7), emiatt önmagától képtelen alávetni magát az isteni rendnek:

Róma 8:7 A test vágya ellene mond Istennek, nem veti alá magát Isten törvényének, sőt nem is képes rá.

Már csak ennek tekintetében is, az Isten követésére képtelen népakarat (demokrácia) automatikusan az Isten-ellenes intézmények kategóriájába kerül.

Ne feledjük, még Isten fizikai népe, Izrael is el lett választva a környező világ öncélú megoldásaitól. A próféták figyelmeztették őket arra, hogy nem ajánlatos a maguk esendő akaratát és "bölcsességét" követni:

Zsoltárok 118:8 Jobb JHVHnál keresni oltalmat, mint emberben bízni.

Ézsaiás 2:22 Ne bízzatok hát emberben, akinek mindene a lehelet az orrában. Ugyan mi nagyot tarthattok felőle?

Zsoltárok 55:23 Vesd JHVHra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.

Példabeszédek 3:5-6 5 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. 6 Minden te útaidban megismered őt [bízd rá magad]; akkor ő igazgatja a te útaidat.

A szellemi elhívottak számára ezek az utasítások még inkább érvenyesek. Isten azt tanácsolja, hogy bízzuk a sorsunkat Őrá, ismerjük el az Ő utait, és akkor mindig vezérelni fogja lépéseinket a helyes irányba. A Szentírás tehát nem támogatja a "népakaratot", mint inkább hevesen ellenzi. A bibliai példák kivétel nélkül azt mutatják, hogy Isten választotta vagy jelölte ki azokat a személyeket, akiket felhasznált a munkájában. Ilyen választottak voltak Énok, Noé, Ábrahám, Mózes, a próféták hosszú sora Jézusig és az apostolokig, akik közül egyetlenegy sem vallotta, vagy tanította a demokratikus elveket. Amikor Isten egy testi népet választott magának, azt elkülönítette a többi nemzettől. Ezzel eljutottunk az Ószövetségig, és annak megvizsgálásához, hogy lehetőséget biztosított-e ez a szövetség a demokratikus rendszer kialakításához.

Az ószövetségi példa

Még mielőtt megszabadította volna az izraelitákat egyiptomi fogságukból, Isten tudatta velük, hogy saját népévé fogadja őket, Istenük lesz nekik:

2Mózes 6:7 Népemmé fogadlak titeket, és a ti Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, JHVH vagyok a ti Istenetek, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától.

Nem sokkal később kinyilatkoztatta számukra, hogy a választása követelményekkel jár, ezért átadta nekik törvényeit és parancsolatait. Ennek részeként a leghatározottabb módon megtiltotta, hogy népe emberek által levetett erkölcsi törvényeket, gazdasági és szociális rendeleteket kövessen. Ez a tiltás lényegében népének javát szolgálta, hiszen megóvta a többséget a visszaélésektől, a gazdagok, hatalmasak erejétől, és a különböző érdekcsoportok önakaratának érvényesítésétől. Isten egy ideig az általa elhívott, és Szelleme által vezetett bírákon keresztül uralta népét, később királyt adott nekik, azt ugyanis előre tudta, hogy népe egy idő múlva király után fog sóvárogni:

5Mózes 17:14-20 14 Ha majd bemégy arra a földre, amelyet Istened, JHVH ad neked, és birtokba veszed, és ott laksz, és ezt mondod: Királyt akarok emelni magam fölé, mint a körülöttem levő többi népek, 15 csak azt emeld magad fölé királlyá, akit Istened, JHVH kiválaszt. Atyádfiai közül emelj királyt magad fölé; nem tehetsz magad fölé idegen embert, aki nem atyádfia! 16 Csak sok lovat ne tartson, és ne vigye vissza a népet Egyiptomba (rabságba), hogy sok lovat szerezzen, mert JHVH megmondotta nektek, hogy ne térjetek vissza többé azon az úton. 17 Ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon, nagyon sok ezüstöt és aranyat ne gyűjtsön. 18 Amikor királyi trónjára ül, írassa le magának e törvény másolatát abból a könyvből, amely a lévita-papoknál van. 19 Legyen az nála, és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni Istenét, JHVH-t; őrizze meg ennek a törvénynek minden igéjét, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket. 20 Ne legyen gőgös a szíve atyjafiaival szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben.

Elemezzük csak részletesebben, miről is van itt szó: Izrael eredetileg Isten közvetlen vezetése és irányítása alatt élt, amit teokráciának nevezünk. Isten előre tudta azt, hogy Izrael egy idő után a pogány népekhez hasonlóan királyt kíván maga fölé. Amikor ez megtörtént, Isten engedélyezte a királyi államformát, de csakis azzal a határozott fenntartással, hogy egyedül Ő elhivatott népének királyát kijelölni, tehát nem a nép választhatta meg uralkodóját. Ezzel természetesen a demokratikus megoldás eleve ki volt zárva. A királynak pedig ismernie kellett az Isten törvényét, és kötelessége volt mindenben aszerint eljárni az uralkodása folyamán. Vagyis a teokrácia az Isten által meghatározott monarchia formájában működött tovább. Tiltott volt minden olyan gazdasági rendszer bevezetése, amely valami módon állandó rabságba, szolgaságba vagy eladósodásba vezette volna a népet. JHVH törvényeinek betartásával pl. szóba sem jöhetett a modern értelemben vett kapitalista gazdasági rendszer a maga tőkefelhalmozásával, bank- és hitelrendszerével, hiszen ez tömegeket adósít el, valamint megfoszthatja az embereket a családi örökségtől, vagyis lényegében szolgákká teszi az embert (vö. Péld. 22:7). Ugyanakkor a szocializmus illetve kommunizmus sem lehetséges alternatíva, mivel mindkettő durván sérti az isteni rend alapvelveit, és a magántulajdon szentségét. Az Isten által levetett jubileumi gazdasági törvények biztosították azt, hogy egy adott család soha ne veszíthesse el végleg a családi örökségét, hiszen a földnek minden ötvenedik évben vissza kellett kerülni a család tulajdonába. Ez kizárta az ingatlanpiacot, és nem adott lehetőséget a telkekkel való spekulációkra, ugyanakkor biztosította azt, hogy soha ne alakuljon ki egy teljesen kisemmizett, nincstelen réteg. A király sem jobbra, sem balra nem fordulhatott el az isteni törvényzettől, s ezt vehetjük akár a szó mai politikai értelemében is.

Mint láttuk, Isten előre látta választott népének elesését, de amikor eljött az idő, hogy Izrael más népekhez hasonlóan királyt válasszon magának, azt Isten lázadásnak minősítette részükről! Kérésüknek ugyan eleget tett, ám tudatta velük választásuk maradandó következményeit:

1Sámuel 8:7-17 7 JHVH pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a királyuk. 8 Veled is ugyanúgy cselekszenek, ahogyan velem cselekedtek, mióta kihoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és más isteneknek szolgáltak9 Hallgass tehát a szavukra, de szigorúan figyelmeztesd őket, és mondd meg nekik, hogy mi lesz a király joga, aki uralkodni fog felettük. 10 Ekkor Sámuel elmondta JHVH minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle. 11 Ez lesz a királynak a joga - mondta -, aki uralkodni fog fölöttetek. Fiaitokat elveszi, harci kocsijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és futnak harci kocsija előtt. 12 Parancsnokokká teszi őket ezer ember felett, és parancsnokokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését. 13 Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek. 14 Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfa-kertjeiteket elveszi, és hivatalnokainak adja. 15 Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és udvari embereinek meg hivatalnokainak adja. 16 Szolgáitokat és szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük. 17 Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek18 Akkor majd panaszkodtok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor már nem válaszol JHVH.

Tehát az egyetlen konkrét alkalom esetében, ahol egy demokratikus elveken alapuló szavazást látunk kibontakozni Izrael részéről, látható, hogy azt Isten határozottan elítélte. Emellett határozott negatív következményei is voltak, ugyanis a döntéssel Izrael nagyon sokat veszített az Isten közvetlen uralmával járó előnyökből. Ostobaságuk eredményeként nehéz adóterheket kaptak, katonai szolgálatot kellett végezniük, szolgaságba kerültek, s ez alól nem kapnak felmentést a kor végéig. Ennek nem kellett volna így lennie; az okokat, amiért mégis megtörtént, a 7-8 versek összegzik. A népakarat tehát adókat, telhetetlen bürokráciát, katonai szolgálatot, sokak számára pedig a családi javak elvesztését, egyenlőtlenséget, szegénységet eredményezett. Ha ezeket a társadalmi gondokat a demokráciában is felleljük, akkor nem annyira áldásként kell rátekinteni, mint inkább az Istentől való elfordulás eredményének, azaz átkoknak.

Az Ószövetség lejegyez néhány olyan példát, ahol bizonyos egyének megpróbálták a demokratikus eszméket erőltetni, és "választási kampányba" kezdtek. Egy ilyen személy a Lévi törzséből származó Kórah volt, aki társaival együtt úgy gondolta, hogy ő jobban megfelel a nép vezetésére, mint az Isten által felkent egyének. Kórah láthatóan a demokrácia republikánus formájának híve volt, ugyanis Izrael közösségének vezetői ("képviselői") közül kétszázötven ember szavazatát, illetve támogatását élvezte (5Móz. 16:1-2), akik megkérdőjelezték az Isten által felkent vezetők hitelességét:

4Mózes 16:3 Ezek egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat JHVH gyülekezete fölé?! Hiszen az egész közösség a maga egészében szent, és közöttük van JHVH!

Isten nem osztotta Kórah véleményét, haragjában elpusztította őt és követőit is teljes családjukkal együtt (4Móz. 16:32). Később azokat is megbüntette, akik zúgolódtak a Kóráht és társait érő ítélet szigora ellen (4Móz. 17:14). Isten láthatóan nem szívleli sem az önjelölt vezetőket, sem azok követőit és támogatóit, mert valójában az Ő uralmát vitatják. 

Ha nem JHVH építi a házat, a munkálkodás hiábavaló (Zsolt. 127:1). A Biblia kijelentése szerint Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja az uralmat [kirendeli], akinek akarja (Dán. 4:29).

Isten kinyilatkozott akarata szerint Izrael a királyság intézményesítésével ez alá az államforma alá lett rendelve maradandóan és örökre szólóan. Más szóval, Isten szentesítette a királyságot, és Izrael fölött a jog szerint Dávid királyi háza uralkodik (1Krón. 22:10, 28:4; 2Krón. 13:5 Zsolt. 89:4-5, 36-38).  Ez egészen addig tart, amíg a visszatérő Messiás örökre elfoglalja azt a trónt (1Móz. 49:10; Zsolt. 45:6; Luk. 1:32-33; Jn. 12:15; Héb. 1:8; Jel. 17:14; lásd még a Dávid Trónja című írást).

Ezek után megállapíthatjuk, hogy az Ószövetség egyszerűen kizárta a demokratikus államformát, mint lehetőséget -  de mi a helyzet az Újszövetség esetében?

Az újszövetségi példa

Isten előre tudta az emberiség elbukását, és tudta, hogy a világ a teljes pusztulás felé sodródik a választásai miatt. Éppen ezért, Isten már az ember teremtése előtt kidolgozta a megmentésünk tervét. Bár a megváltás teljessége csak a kor végén fog megvalósulni, Isten már közvetlenül az elbukás után elkezdte a megszabadításunk folyamatát (1Móz. 3:15).Ennek a tervnek része volt egy egész nép elhívása az isteni uralom alá, amelynek az lett volna a feladata, hogy példázzák annak az uralomnak az előnyeit a többi nemzet számára. Ez a nép Izrael volt, amely kudarcot vallott ennek a fontos feladatnak az elvégzésében. Ahelyett, hogy példázták volna az Isten földi országlását és az azzal járó előnyöket, maguk is az elbukott világ rendje után sóvárogtak, majd visszatértek abba. Ez pedig leckeként áll előttünk, szellemi választottaknak (1Kor. 10:6). 

A megfelelő időben Isten elküldte a Megváltót, hogy általa visszabékítse Magához az elbukott emberiséget. A visszabékültek visszakerülnek Isten közvetlen uralma alá. Ezokból jött létre Isten szellemi népének közössége, az egyház, amelynek tagja újjászületnek a bennük lakozó Szent Szellem által. Ennek a Szellemnek a birtokában és erejével már fiakként, benső indíttatásból vetik alá magukat Isten tökéletes akaratának (Róm. 8:9-14). Ugyanez a Szellem lehetővé teszi azt is, hogy a hit által képesek legyenek ellenállni Sátán gonosz szellemi uszításainak, s végül győzedelmeskedjenek felette, és az általa uralt világon:

1János 5:4 Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.

Az egyház az Igazság bástyája (1Tim. 3:14), így ha Isten elfogadhatóvá tette volna a demokratikus gyakorlatot a szellemi népének, akkor arra feltétlenül kellene utalást találni az Újszövetségben. Végtére is akkoriban a görög és római kultúra dominált, így mindenki számára ismerős volt a demokrácia fogalma. Ám az egyházban mégis egy teljesen más kormányzati felépítés, a teokrácia működik. Az egyház feje Krisztus, Krisztus feje pedig Isten, Aki maga jelöli ki a szolgálatokat és karizmákat:

Efézus 4:11-12 És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul,

Éppen ezért, amikor az öngyilkos Júdás helyébe egy másik apostol kijelölésére került sor, akkor nem egy demokratikus szavazás keretein belül hoztak döntést, hanem Isten akaratára bízták a választást:

Ap.Csel. 1:23-26 23 Ekkor felállítottak kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, 24 és így imádkoztak: "Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, 25 hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson." 26 Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.

Még a tizenkét apostolnak sem adatott meg az, hogy az emberek szívébe lássanak, és nem tartozott a hatáskörükhöz egy ilyen fontos döntés meghozatala. Ennek pontosan ugyanaz az oka, amit JHVH világossá tett Sámuel előtt, amikor kijelölte Izrael királyát. Bár Sámuel Isten prófétája volt, mégis tévedett azzal kapcsolatban, hogy Isten kit választ majd Izrael királyává:

1Sámuel 16:6-7 6 Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, [Sámuel] ezt gondolta: Biztosan ez lesz JHVH felkentje, aki most itt van. 7 De JHVH ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de JHVH azt nézi, ami a szívben van.

A próféták és az apostolok nem a maguk elgondolásait hagyták ránk, hanem Isten akaratát tették, és azt ismertették előttünk. Azok a keresztények, akik hisznek a demokratikus döntések hatályában, akarva-akaratlan úgy gondolják, hogy nagyobb felhatalmazás birtokosai, mint a próféták és az apostolok voltak, valamint olyan mély ismeretük és rálátásuk van a világ dolgaira, amellyel azok nem rendelkeztek.

Vannak, akik bizonyos igehelyek rossz értelmezése miatt esnek tévedésbe, mások pedig szándékosan olvassák bele a maguk akaratát. Az  ApCsel 15. részében pl. azt olvashatjuk, hogy az apostoloknak és véneknek döntést kellett hozniuk egy rendkívül fontos kérdésben, a pogány hátterű hívők körülmetélését illetően. Itt azonban szó sem volt szavazásról, ehelyett inkább Isten levetett szavának és akaratának kívántak megfelelni, s tették ezt egy biblikus elv szerint. Ez a tanács nem egy demokratikus döntést hozott, itt ugyanis az Isten szelleme által vezetett egyének egy biblikus alapelvet, a tanács elvét alkalmazták: "Ha nincsen vezetője, szétesik a nép, a sok tanácsadó sikerre viszi ügyét" (Péld. 11:14).

Ez a tanács nem az Isten akaratán próbált változtatni, mint inkább annak megfelelni igei alapon. A tanácsosok kikérése egy határozottan biblikus koncepció, hiszen Isten nem minden alkalommal nyújt direkt természetfölötti kinyilatkozást, és gyakran a Szelleme által vezetett népén keresztül ismerteti akaratát. Mi több, Isten maga is fenntart egy mennyei tanácsot (2Krón. 18:16-2; lásd még Az Elohim vagy Isteni tanács című írást). Amikor a korai egyház ezt az eljárást alkalmazta, azzal nem egy új irányelvet alakított ki, mint inkább követte az ószövetségi rendet.

Még valamit érdemes megjegyezni, szintén a Cselekedetek könyvéből:

ApCsel. 5:38-39 38 A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; 39 ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok."

A bölcsek felismerték, hogy az emberek szándékai hosszútávon semmire nem jutnak, és Isten akarata ellen harcolni hiábavaló dolog. Ez ma is megszívlelendő tanács. A világias keresztények közül mégis sokan hisznek abban, hogy az Újszövetség jelenleg támogatja a demokratikus megoldásokat, ugyanakkor helyesen, de ennek a véleménynek teljesen ellentmondóan azt hirdetik, hogy Isten országában nem lesz demokrácia.

Jézus kijelentette az apostoloknak, hogy uralkodni fognak Izrael tizenkét törzse fölött az Isten országában (Luk. 22:30). Jézus rámutatott arra is, hogy nem demokratikus alapon jutottak elhivatásukhoz, hanem felső döntés alapján (Ján. 6:70; 15:16). Hasonlóan, Dávid Isten határozatából lett Izrael királya úgy egykor (Ap.Csel. 13:22), mint majd az Isten eljövendő országában (Jer. 30:9; Ez. 34:23-24). Jézus tudatta tanítványaival, hogy maga az Atya dönti el, hogy ki milyen felelősségi posztot tölt majd be az eljövendő korban (Mát. 20:30). Amikor Krisztus visszatér, Ő osztja ki a jutalmakat (Jel. 22:12).

Mivel Isten országa nem a demokrácia elvei szerint fog működni, így egyházában sem lehet ezt a megoldást alkalmazni, vagy támogatni. Isten az egyedüli lény, Aki mindent átlát, mindent tud, s tökéletes tudása birtokában tökéletesek a döntései. Ezért is jelenti ki, hogy az Ő gondolatai nem az emberek gondolatai (Ézs. 55:8). Krisztus az egyház feje (Ef. 1:22, 4:15, 5:23; Col. 1:18), a test Őt követi (1Kor. 12:21). Korábban az Efézus 4:11-12 versekből már láttuk, hogy az országlását képviselő egyházban is Isten jelöli ki a pozíciókat.

Jézus földi küldetésekor az Isten országának eljövetelét hirdette, és megtérésre szólította az embereket (Márk 1:14-15), ami előfeltétele annak, hogy bárki visszzakerüljön Isten uralma alá. Jézus ezt az Istentől rábízott hatalommal végezte el, s megtagadta azt, hogy akár a legminimálisabb szinten is részt vegyen a világ ügyeinek intézésében (Luk. 12:13-14). Való igaz, Jézus azt tanította híveinek, hogy az adókat meg kell fizetnünk a földi helytartóknak (Mát. 22:17-21), ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy az Ő országlása nem e világból való (Ján. 18:36). Tanítványainak hirdetniük kellett az evangéliumot szerte a világban, ám nem e gonosz világ részeként (Ján. 17:16; Gal. 1:4), hanem egy, a világtól elkülönült szent nemzetként (1Pét. 2:9). 

A Biblia egyértelmű azzal kapcsolatban, hogy az emberi természet nem változik az idő haladásával, illetve nem javulni fog, hanem inkább rosszabbá válik, ahogy az utolsó idők felé haladunk:

2Timóteus 3:1-5 1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. 2 Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; 3 szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, 4 árulók, vakmerők, felfuval-kodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. 5 Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől.

A keresztényeknek nem szabad együttműködniük a jóság látszatát mutató gonoszokkal, hanem el kell fordulni azoktól. A világ rohan a maga pusztulásába, amit a keresztények csak akkor kerülhetnek el, ha kívül állnak a világon, azaz nem vesznek részt a bűneiben és gyakorlataiban – beleértve az önakarat érvényesítését is:

Jelenések 18:1-4 1 Ezek után láttam, hogy egy másik angyal leszállt a mennyből: nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet. 2 És ezt kiáltotta erős hangon: "Elesett elesett a nagy Babilon, amely ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan lélek, minden tisztátalan állat és minden utálatos madár rejtekhelyévé lett. 3 Féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői". 4 Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: "Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket;

Pál apostol igen találóan Krisztus követeinek nevezte a keresztényeket (2Kor. 5:20). A követek hazájukat idegen országokban képviselik, gyakran egy teljesen más kultúrában, olykor ellenséges környezetben. A követek nem avatkozhatnak bele az ország belügyeibe, nem vehetnek részt a közéletben, hiszen nem részesei annak a társadalomnak. Ma a keresztények arra várnak, hogy Uruk visszatérjen, de ennek még nincs itt az ideje (Jn. 18:36). Amikor elhangzik az utolsó trombitaszó, és a királyként visszatérő Krisztus magához vesz minden kormányzatot (1Tessz. 4:16; Jel. 11:15, 19:15-16), akkor a feltámadott szentek is elnyerik vele a királyságukat a földön (Dán. 7:17-18; Jel. 1:6, 5:10, 20:6).

A hívők egy szent (elválasztott) nemzetnek, Isten tulajdon nemzetének a követei e világban, ahol jövevényeknek és idegenekeknek számítanak:

1 Péter 2:9-11 9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; 10 akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok. 11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak.

Az idegenek, vagy ideiglenesen áthaladó jövevények természetesen nem szavaznak abban az országban, amelyen áthaladnak. Megfordítva ezt: aki otthon van a világban, az nem tartozhat Isten választott népéhez.

Mi a helyzet konkrétan a szavazással? Összegezve: a keresztények nem részei a világnak (Jel. 18:1-4), hanem Krisztust és Isten országát reprezentálják a világban (2Kor. 5:20),megtartva Isten parancsolatait és Krisztus bizonyságtételét (Jel. 12:17). Nem lehet egyszerre két mestert szolgálni (Mát. 6:24; Luk. 16:13). Jézus királysága nem e világból való (Ján. 18:36), sem Ő, sem az apostolok nem vettek részt a világ ügyeiben (1Kor. 5:12), így természetesen szavazásokon sem. A krisztusi és apostoli példát követve Isten Egyháza nem vesz részt a politikában, a szavazásokon, sőt, még peres ügyeit sem viszi a világi igazságszolgáltatás elé:

1Korintus 6:1-5 1 Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek, s nem a szentek előtt törvénykezni? 2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti ítélkeztek a világ felett, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? 3 Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! 4 Ha tehát hétköznapi ügyekben pereskedtek, akkor azokat ültetitek a bírói székbe, akik semmit sem számítanak a gyülekezet előtt? 5 Megszégyenítésül mondom nektek!

Pál szégyenteljes cselekedetnek nyilvánította egy hívő részéről, ha az nem az egyházon belül intézi el peres ügyeit, hanem a világi hatóságokhoz fordul igazságszolgáltatásért! A keresztények királyok, papok, ítélkezők lesznek majd Isten országában, éppen azért, mert ők már ebben a sátáni korban megtanulják alávetni magukat Isten alkotmányának, illetve törvényének. Vagyis megélik azt az életmódot, amit tanítani fognak a millenniumi emberiségnek. Ezért a mindennapos ügyeiket több, mint elhivatottak megítélni, nem pedig olyanok elé vinni, akik az egyház szemében a sátáni rend alatt álló hitetlen pogányoknak számítanak.

A Bibliában egyébként egyetlenegy alkalommal olvashatunk szavazásról, amelyben Saul, a későbbi Pál apostol vett részt még megtérése előtt:

ApCsel. 26:9-10 9 Eleinte magam is úgy véltem, hogy a názáreti Jézus ellen minden úton-módon föl kell lépni. 10 Ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A hívők közül sokakat börtönbe juttattam, erre maguktól a főpapoktól kaptam felhatalmazást. Szavazatommal hozzájárultam a halálos ítéletükhöz.

Ezzel az idézettel speciálisan nem azt kívánjuk bizonyítani, hogy bármiféle szavazás eleve és csakis gonosz lehet. Bizonyos szinten és dolgokban elfogadható kijelölni olyan posztokat a gyülekezetben, amelyek nem kívánnak isteni felhatalmazást (ApCsel. 6:3; Tit. 1:5; 1Tim. 3:1-10), de ezeknek a kijelöléseknek szigorú feltételei vannak, és szintén a Szellem által irányított tanácsosság elve szerint kell eljárni. A politikai választásokon való részvételről pedig már megállapítottuk, hogy nem része a keresztény hitnek. Ez a fenti idézet annyiból érdekes, hogy a "szavazat" kifejezés egyedül itt fordul elő a Szentírásban, s látható bizonyítéka annak, hogy még a szigorúan vallásos embereknek sem ajánlatos a maguk szívére hallgatni, mert ezzel legtöbbször Isten-ellenes döntések születnek. Ezek az elöljárók Krisztus ellen léptek fel, és döntésük a keresztények üldözését eredményezte, miközben azt vélték, hogy Istennek tetsző dolgot művelnek! Ennél jobb példát talán nem is találhatunk az Istentől elvágott ember demokratikus formában megnyilvánuló ítélőképességének elégtelenségére. 

Még a közéleti szerepet gyakran felvállaló katolikus egyház teológusai közül is sokan felismerik, hogy a demokrácia mennyire problémás dolog. Ennek egy kiemelkedő példája Michael Hull katolikus pap alábbi megfigyelése:

"A 'demokráciát' nehéz pontosan meghatározni, és alapjait nehéz artikulálni már csak azért is, mert a kifejezést ma már oly sokféleképpen alkalmazzák, különösen az olyan érdekcsoportok, mint a politikai pártok, a média és kormányzatok. Tudjuk, hogy a demokrácia népuralmat jelent (görög: demokratia)... Ám a természet törvényeinek elismerése nélkül a demokráciák a többség zsarnokságává válnak, nem beszélve a társadalmi és erkölcsi romlás velejáró elkerülhetetlenségéről. A demokráciák erkölcsi elkorcsosulását semmi nem fejezi ki világosabban, mint az, ahogyan az ember élethez való jogához viszonyulnak. Tartsuk figyelemben azt a többmillió, még az anyjuk méhében elpusztított gyermekéletet, amelyet teljesen legálisan oltanak ki az olyan, úgynevezett demokratikus államokban, mint az USA és az európai államok többsége.

Azt azonban biztosra tudjuk, hogy ennél valami sokkal jobb fog eljönni a kor végén: Jézus Krisztus királysága és uralma.

Forrás: The Foundations of Democracy According to Theologian Father Michael Hull. Zenit.org September 1, 2006 Code: ZE06090135. (A Zenit.org, egy Vatikán által támogatott hírügynökség )

Mi, az Isten Gyülekezeteiben a "természet törvénye" helyett inkább az Isten törvénye kifejezést használjuk, de abban egyetértünk a cikkel, hogy a demokráciák zsarnokságba fulladnak, és súlyos erkölcsi romláshoz vezetnek. Azzal szintén egyetértünk, hogy Jézus Krisztus visszatér, mint király, és az Ő uralkodása valóban jobb lesz annál, mint amit a demokráciák biztosítanak.

Mit tehetünk a világi vezetőkért?

Ha a keresztények nem vehetnek részt a politikában, mit tehetnek nemzetük érdekében? Az utasítás rendkívül egyszerű és rövid: imádkoznunk kell az ország vezetőiért:

1Timóteus 2:1-3 1 Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért 2 és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben. 3 Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében,

Igen, annak a világnak a vezetőiről van szó, amelyhez mi nem tartozunk, de akiknek Isten által engedélyezett hatalma van fölöttünk (Jn. 19:11), ezért Isten előtt kedves dolog, ha értük imádkozunk. Ha ezt megfelelően tesszük, csendes és békés életet élhetünk (a politikában való részvétel megfoszt úgy a békétől, mint a csendes, nyugodt élettől).

Emellett imádkoznunk kell Isten munkájáért is, és azokért, akik azt végzik, mert azzal Isten országának eljövete lesz hirdetve a világban:

Lukács 10:2 Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra.

2 Thess 3:1-3 1 Végül, imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen, és dicsőségre jusson, mint nálatok is, 2 és hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől. A hit ugyanis nem mindenkié. 3 Az Úr azonban hűséges, megerősít benneteket és megoltalmaz a gonosztól (vö. 1Tessz. 5:25).

Sokan nincsenek megelégedve a türelemre szólító bibliai tanácsokkal, és érthető módon az ember jobbá szeretné tenni környezetét, de tudnia kell korlátozottságát. Bár az ember cselekedni kíván, de Isten utasít az elhamarkodott döntések ellen, és türelemre int:

Hóseás 12:7 Te pedig térj vissza Istenedhez, maradj hűséges, tartsd meg a törvényt, s mindig a te Istenedben reménykedjél.

Azzal tesszük meg a tőlünk telhetőt, ha megtartjuk parancsolatait, és bizalommal várunk Isten munkájának kimenetelére. Egyedül Isten tudja a legmegfelelőbb megoldást, és mindennek a tökéletes időzítését. Ez a tehetetlenség fájdalmas kínszenvedésnek tűnik, de egyszer mindörökre elmúlik:

János 16:20-21 20 Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. 21 Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.

Az egyházi vezetők és az egyházi kormányzat

Az Újszövetség elénk tárja az egyház kormányzati működését, ahol Isten jelöli ki az embereket a posztjaikra:

Efézus 4:11-16 11 És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, 12 hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, 13 míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, 14 hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; 15 hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. 16 Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.

Azok, akiket Isten kijelöl a fenti szolgálatok bármelyikére, nem élhetnek hatalmukkal vissza úgy, mint azt a világ elöljárói teszik. Ellenkezően, az isteni kormányzatban az elöljárók tulajdonképpen a közösség szolgálói, ahogyan Krisztus is szolgálatból adta értünk életét:

Máté 20:25-28 25 ... "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. 26 A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, 27 s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. 28 Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért."

A közösségnek pedig az igazság ismeretében fel kell ismerni úgy az Isten által adott, mint az önjelölt elöljárókat, amit gyümölcseikből is látnak:

Máté 7:15-20 15 Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. 16 Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? 17 Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. 18 Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. 19 Kivágnak és tűzre vetnekminden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. 20 Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket.

A gyülekezet elöljáróit gyümölcseikről, életük példamutatásából ismerjük meg, nem pedig arról, hogy mennyien szavaztak rájuk. Jézus nem elégszik meg a látszatkeresztényekkel, akik nevét ismételgetik, Rá hivatkoznak, de valójában nem követik Isten akaratát:

Máté 7:21-23 21 "Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? 23 És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!"

Az olyan keresztény vallási vezetők, akik nem tartják meg Isten parancsolatait, és nem Isten akaratának megfelelően viszonyulnak a világhoz, azon belül a politikához, azok megtévesztő hamis tanítók, akiktől óvakodni kell! A keresztények feladata az evangélium hirdetése (Mát. 18:19-20), hiszen azáltal kerülhet az ember vissza Isten uralma alá. A politikán keresztül senkit nem lehet Istenhez vezetni, sem az isteni áldásokat elnyerni, vagy kierőszakolni.

Sátán emberi eszközei – a háttérhatalom irányító kezei és a szabadság illúziója

Nem kell feltétlenül kereszténynek lenni ahhoz, hogy az ember lássa azokat az ellentéteket, amit a demokrácia magáról hirdet és amit valójában produkál, illetve ami érzékelhető a gyümölcseiből. Egy Alexander Tytlernek (skót történész) tulajdonított mondás szerint:

  "A demokrácia képtelen fennmaradni állandó államformaként. A demokrácia csupán addig létezik, amíg a szavazók felfedezik, hogy miként szavazhatják meg maguknak az államkassza java részét."

Ez a mondás még a modern demokrácia korai korszakából származik, amit ma illik kibővíteni a következő megfigyeléssel: "a demokrácia csupán addig létezik, amíg a politikusok felfedezik, hogy miként nyerhetnek szavazatokat alaptalan ígéreteikkel."

A demokráciát ma mégis egyre többen tekintik egy mindent orvosló gyógyírnek a világ problémáira. A nyugati demokráciák vezető nagyhatalma, az USA pl. minden fenntartás nélkül veti be gazdasági és katonai befolyását abból a célból, hogy "demokratizálja" a világot. Az eszme terjesztése azért sikeres, mert mindenki számára elfogadható fair megoldást ígér, hiszen  – legalábbis elméletben – a többség akaratából kifolyólag a többség érdekei érvényesülnek. A nyilvánvaló valóság azonban azt mutatja, hogy csupán egy szűk réteg érdekei érvényesülnek igazán, és példaként talán elég a demokratikus államok javainak egyenlőtlen elosztására tekinteni.

Mára a nyugati világ demokratikus államaiban a javak 95%-a a lakosság 5%-ának a kezébe összpontosul. Vagyis, a lakosság 95%-ának, tehát a döntő többségnek a javak maradék 5%-án kell osztozkodnia. A demokráciából jól megélő politikusok persze el szeretnék velünk hitetni azt, hogy ez a többség akaratánál fogva van így. Mennyire reális az, hogy a döntő többséget kitevő átlagkeresetű és szegényebb rétegek demokratikus határozatának eredményeként került a javak csaknem 100 %-a az 5 %-nyi kisebbség kezébe? Volt-e ezzel kapcsolatban valaha is bármiféle szavazás? Vagy mikor szavazta meg a keményen dolgozó emberek döntő többsége azt, hogy keresetük nagy részét elvegyék tőlük adók formájában, és olyanoknak adják, akik nem hajlandók dolgozni (vö. 2Tessz. 3:10)? A megélhetési politikusok saját maguk szavazzák meg a fizetésüket, azt nem viszik a népakarat elé. A hatalmon lévők számos törvénytelenséget követhetnek el sérthetetlenül a demokrácia nevében. A gazdagok és hatalmasok mindig képesek manipulálni a politikát annak érdekében, hogy még több hatalmat tudjanak kisajátítani a többség további kizsákmányolására. Végül pedig, a politikusok választásokat nyernek a többségi szavazatok által akkor is, ha a tényleges szavazóknak csupán elenyésző kisebbsége adott le szavazatot. Hogyan lehet ezt őszintén a többség akaratának nevezni?

A jelenleg folyamatban lévő globális demokratizálás végcélja nem annyira a "szabadság" terjesztése, mint inkább az, hogy a háttérben működő gazdasági és pénzügyi hatalmak további országokat tudjanak kizsákmányolni, és további milliókat tegyenek eladósodott rabszolgákká. Ez tömören a globális új világrend lényege.

Keresztényként egy pillanatig se áltassuk magunkat, hogy a demokrácia annak az isteni rendet megtagadó világnak a szüleménye, amelynek a hívők Krisztus szerint nem lehetnek részesei. Isten nem jobbítgatni, nem toldozni-foldozni kívánja a jelen kor velejéig romlott világát, hanem mindenestől eltörli ezt, hogy helyébe egy tökéletes világrendet hozzon a földre – a próféták és Jézus Krisztus által meghirdetett ‘Isten országá’-t.  

Mint láttuk, az első demokratikus "szavazás" az Édenkertben történt, ám a döntésüket már ott is Sátán befolyásolta (1Móz. 3:1-5), aki azóta is a maga hatalma alatt tudja az emberiséget. Ez a kisértő lény az ember örök ellenfele, és folyamatosan hinti szellemükbe az Isten iránti bizalmatlanság magjait, megtéveszti és irányítja őket.

Ha a bukott emberiség el lett vágva Istentől, s ha Isten eltiltotta népét a demokratikus elvektől, akkor ez az államforma csak egyetlen más forrásból származhat: Sátántól. Ő volt az, aki a világosság angyalaként tündökölt az Édenben, s a világosság angyalaként (2Kor. 11:14) sugallja nézeteit az emberi elmékbe a mai napig:

2Korintus 11:14-15 14 Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát15 Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.

Ez a "világosság" egyre nagyobb szakadékot állít az ember és Isten közé. Sátánnak szintén vannak elkötelezett hívei, akik hűen követik őt, mint fontos eszközök a megtévesztés és hamis ideológiák terjesztésében. Mivel Sátán e világ istene, így érthető, hogy az őt szolgálók töltik be a világ hatalmi pozícióit, akik otthonosan forognak a mesterük által kreált rendszerben, és annak játékszabályaiban. Emiatt mondta Krisztus: "igen, e világ fiai a maguk módján okosabbak, mint a világosság fiai" (Luk. 16:8). A Szentírás máshol a Sátán zsinagógájának nevezi azt az emberi szervezetet, amelynek hatalma van ahhoz, hogy üldözze Isten választottait (Jel. 2:8; 3:9). Sátán megtévesztő emberi eszközei a világosság küldötteinek mutatkozva gyakran a biblikus értékekre hivatkoznak, hogy annak pontos ellentétét valósítsák meg. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy úgy a baloldali, mint a jobboldali eszmék is ennek az ördögi világosságnak a termékei, maga a politika pedig az ördög gyermekeinek globális játéka.

A világ intézményei, a bankok, a média, az oktatás, a kereskedelem, az egészségügy, de gyakran még a vallási szervezetek is egyre inkább Sátán zsinagógájának irányítása alatt állnak. Eljön az idő, amikor csakis azok használhatják ezeket az intézményeket, akik felveszik uruknak, Sátánnak a bélyegét, és elfordulnak Istentől. Semmit nem kívánnak annál jobban, mint az Isten egyházának vezetését átvenni, hogy belülről lerombolják azt az egyetlen intézményt, amely képes nekik sikeresen ellenállni. Krisztus figyelmeztetett a búza közt megbúvó konkoly jelenlétére, és tudjuk, hogy Sátán szolgái az igaz egyházon belül is aktívan működnek, akik ha tehetik, még a választottakat is megtévesztik (Mát. 13:24-30; Mát. 24:24, lásd még A Sátán zsinagógája című írást).

Sátán gyülekezetének eddig sikerült az elvilágiasodott keresztények nagy részét a politikai harcok barrikádjaira vinni. Sokan a baloldali érzelmű pártok hangzatos programjainak estek áldozatul, hiszen a szociális problémákra érzékeny keresztények ebben az oldalban látják a szegények és elesettek érdekeinek képviselőit. A komoly bibliai ismeretek hiányában úgy vélik, hogy a baloldal által felvázolt megoldások állnak legközelebb a krisztusi tanításokhoz.

Mások pedig elrettennek az egyre növekvő bűnözés és az elképesztő számú abortusz láttán, a pornográfia, a homoszexualitás és egyéb devianciák egyre nyilvánvalóbb térnyerésén, és az ezek ellen fellépő jobboldalban látják a problémák megoldását. Sajnálatos módon, a felületes bibliaismeret és az elvilágiasodott gondolkodásmód miatt az ellangyult keresztények nagy részét meg lehet téveszteni valamely oldal szemfényvesztéseivel. Egy Bibliát jól ismerő, hitében megalapozott hívő hamar átlát mindkét oldal képmutatásán, és tisztában van azzal, hogy a valóban biblikus értékeket senki nem képviseli a világon az egyházon kívül. A teokratikus államforma alatt működő egyház pedig minden emberi ideológián kívül áll.

Érthető módon, a világ rabja ennek a rendszernek, hiszen nekik nincs Istenük, akiben bízhatnak, számukra egyedül a politikusok nyújtanak megoldásokat. Az olyan, embereket közvetlenül érintő fontos kérdések, mint a gazdaság, a közbiztonság, a honvédelem, az egészségügy és a környezetvédelem, mind a politika színterén dőlnek el, így szükségesnek látják a részvételüket. Elképesztő módon, a vallás is egyre inkább a politika eszközévé válik, ami a "hívők" legnagyobb szégyene, hiszen a politikában való részvételük eredménye.

A közéletben aktív szerepet vállaló "keresztények" általában olyan célprogramokkal fellépő politikusokra szavaznak, akiknek bizonyos nézetei összeegyeztethetők a Biblia egyes tanításaival. A hangsúly a bizonyos szón fekszik, ugyanis más nézeteik szöges ellentétét képviselik a bibliai tanításoknak. Bár egy politikus felléphet egy konzervatív, közbiztonságot és gazdaságot, életszínvonalat javító célprogrammal, de ha támogatja a nők abortuszhoz való "jogát" és a homoszexuális életmódot, akkor nem képvisel keresztény értékeket. A Szentírás szerint ugyanis nincs "kicsit keresztény" vagy "keresztényibb", csupán krisztusi ember, és "az illatszerbe került légy megbüdösíti azt" (Préd. 10:1).

Az egyház feladata az embereket, beleértve a langymelegen alvó keresztényeket is ráébreszteni a valóságra.

Egy gyermek elragadtatott élvezettel képes nézni az előtte zajló bábjátékot, hiszen számára élőnek tűnnek a színes "beszélő" és "mozgó" bábok. Amikor nagyobbá válik, felfogja és megérti, hogy a bábokat zsinórokon rángatják, és a bennük rejlő élet csupán illúzió. Miután kiderül, hogy a háttérben láthatatlan kezek irányítják a mozdulatokat, a bábok soha többé nem nyerik vissza varázsukat.

Az emberek többsége, beleértve a magukat kereszténynek vallókat is, hasonló gyermeki tudatlansággal szemlélik a körülöttük forgó színes, fejlődő világot. Fel sem fogják, hogy amit a felszínen látnak, az csupán illúzió. Az életük minőségét politikusok döntik el, hiszen ők hoznak határozatokat a munkahelyek kialakításáról, valamint az adózással, az oktatással és egészségüggyel kapcsolatban. Ha egyszer, valami véletlen folytán megadatik nekik, hogy a színfalak mögé tekintsenek, akkor látják, hogy a politikusok, a tudósok, az oktatási és vallási vezetők, a médiaszemélyiségek mind egy globális hatalom láthatalan kezei által, zsinórokon rángatott bábok. Remélhetően, az illúziók lerombolásával soha nem nyeri vissza varázsát ez a kialakuló szép új világrend.

A reneszánsz egyik neves politikusa és írója, Niccolo Macchiavelli A Herceg című politikai remekművében a következőket írta: "a kormányzatok egyetlen dolog miatt léteznek, azért, hogy a lehető legtöbb embernek a lehető legtöbb alkalommal hazudjanak.". Ehhez pedig nem kell kommentár, hiszen ennek a kijelentésnek az igazságtartalmával a magyar közélet is durva módon szembesült a közelmúltban. Miért ez a szinte velejáró hazudozás a politikusok részéről? Sorolhatjuk az okokat: teszik természetesen a kormányra jutás érdekében, majd a korábbi hazugságaik elfedését további hazugságokkal próbálják elfedni. Hazudniuk kell azért is, hogy az őket irányító kezek láthatatlanok maradjanak. De nem kell sorolni, hiszen a Biblia feltárja a hazugság forrását és okát. Minden hazugság forrása Sátán, aki az emberek elpusztítására hozta létre ezt a rendkívül hatékony módszert, s fiai máig ezzel a módszerrel dolgoznak az emberiség ellen:

János 8:44 Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.

Mindazok, akik e forrásból merítenek, azok az ő gyermekei, és hozzá hasonló embergyilkosok. Pál apostol utal rá, hogy egy hívő mennyire lehet toleráns a hazugsággal, és egy benne rejlően hazug rendszerrel szemben: 

2Korintus 13:8 Az igazság ellen nem tehetünk semmit, csak az igazságért.

A hívő megalkuvás nélkül a tiszta igazságot éli és tanítja. Szerencsére, az igazság egy nagyon makacs dolog, amit ideig-óráig el lehet fedni és ferdíteni, de előbb-utóbb a felszínre kerül. A felismerése hideg zuhanyként ébreszti fel az embert, lerombolja a hazugság által felépített illúzióikat, és egy következő lépés elé állít.

Isten Mózesen keresztül egy olyan tökéletes kormányzati rendszert vázolt fel a fizikai emberiség elé, amely létbiztonságot nyújtott minden polgárnak, óvott az elszegényedéstől, a bűnözéstől és az erkölcstelenségtől. A Világegyetem Mestere azért tiltja a demokratikus államformát, mert az egy sátáni hamisítvány, mely megfosztja az embert az áldásaitól. Figyelmezteti az embert, hogy ne törvénykezzen önnön akarata szerint, hanem válassza az Őáltala lefektetett utat, amely az élethez, bőséghez és békéhez vezet. Vagy engedünk megtérésre hívó szavának, hátat fordítunk a világnak, és szövetségre lépünk Vele, vagy pedig megtagadjuk azt, és ugyanazon törvények által pusztulunk el a számadás napján, JHVH haragjának nagy napján, a szellemek aratásakor (Ézs. 13:6-10; Jel. 14:13-20, 19:15).

Aki elvesztette reményét abban, hogy a világ képes lesz orvosolni a saját problémáit, és felismeri azt, hogy Isten keze nélkül az emberiség a teljes pusztulás felé sodorja önmagát, annak lehetősége van megismerkedni az egyetlen helyes alternatívával, és szövetségre léphet a világegyetem Istenével. Ez az evangélium lényege, ami lehetővé teszi, hogy Istenhez járuljunk a Bárány vérén keresztül, és hátrahagyva a világot, az Ő oltalma alá kerüljünk. Isten népe nem a demokráciák elterjedésében látja a világ problémáinak megoldását, hanem az örök szövetséghez való visszatérésben, és ezért mi egyedül az Isten országának örömhírét, igazságát hirdetjük a népeknek, hogy beférkőzhessenek abba (Luk. 16:16).

Az írást Winston Churchill egyik kijelentésével vezettük be, és egy másik, szintén tőle származó, nagyon reveláns kijelentéssel zárjuk le.

"A legtöbb ember beleütközik az igazságba valamikor az élete folyamán. Ezt az ütközést követően az emberek java része feláll, leporolja magát, és továbbáll a dolgát végezni, mintha mi sem történt volna."

Ez az egyetlen dolog, amit nem ajánlatos tenni az igazság hallatán. Ha egyszer felismerjük az igazság hangját, azt nem lehet "visszacsinálni", nem lehet leporolni magunkról, hanem felelősségünkben áll befogadni és követni. Vagy pedig szándékosan megtagadni, és viselni a döntésünk velejáró következményeit.