CoG

Edom, Edóm, Ézsau

Törökország és Közép - Ázsia a Biblia próféciáinak fényében

Letölthető Word dokumentum

PDF

Ábrahám fiának, Izsáknak és feleségének Rebekának iker fiai születtek, név szerint Ézsau és Jákob. Az isteni rendeltetésnél fogva e két testvérnek két egymással teljesen ellentétes életút és sors jutott. Így már az anyjuk méhében is tusakodtak egymással az elsőségért (1Móz. 25:22). Ézsau jött először a világra, Jákob pedig a sarkába kapaszkodva követte őt. Miután felnőttek a testvérek, maguk is családot alapítottak, miáltal két hatalmas nemzetközösség pátriárkái lettek. Az utódaik között maradandóan fennálló ellentét több, mint egyszerű testvérviszály, ugyanis a két nép sorsa két teljesen ellentétes végzetet példázott: az üdvösségre választott Jákob/Izraelt, és a kitagadottságra ítélt Ézsau/Edomot (Róm. 9:10-13). Ennek az írásnak nem célja részletesen bemutatni a két nemzet üdvtörténeti jelentőségét (ezt megtettük már több más írásunkban), e tanulmányban elsősorban Ézsau leszármazottainak azonosításával és próféciai szerepükkel foglalkozunk. Edom, illetve az edomiták több mint 130 alkalommal vannak megemlítve a Szentírásban, ami önmagában is azt mutatja, hogy egy bibliailag fontos és jelentős népről van szó, amelynek igen fontos történelmi szerep jutott. Nagy probléma azonban az, hogy a fősodratú (katolikus és protestáns) kereszténység vagy csak találgatásokba bocsátkozik, vagy pedig hasztalan teóriákat fabrikál az edomita nép modern identitását illetően. Ennyire lehetetlen lenne konkrétan beazonosítani ezt a fontos bibliai népet a modern nemzetek soraiban? Koránt sem! Az adott bibliai kulcsok és az elérhető történelmi források párosításával pontos választ adhatunk erre a sokak számára rejtélyes kérdésre. 


 

Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2012, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weboldal: http://www.churchofgod.hu


I. Rész

A bibliai Edom nyomában

 

Ézsau, vagy másik nevén Edom talán leginkább arról vált hírhedtté hogy mindent eladott egy tál levesért. Ézsau és Jákob születésének körülményeit az alábbiak szerint örökítette meg a Szentírás:

1Mózes 25:23-26 23 JHVH pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek! 24 Elérkezett a szülés napja, és ikrek voltak a méhében. 25 Kijött az első: vöröses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. 26 Azután kijött a testvére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. 

A Biblia egyik legismertebb története szerint Jákob egy tál vöröses színű lencselevesért vette meg a születési jogot, ami magában foglalta a számos nagyszerű fizikai áldás mellett az örökre szóló ígéreteket is:

1Mózes 25:29-34 29 Egy alkalommal Jákob ételt készített. Ézsau éppen kimerülten jött haza a mezőről. 30 Ézsau így szólt Jákobhoz: "Adj gyorsan ebből  ebből a vörös (étel) ből itt, mert nagyon kimerült vagyok." Ezért elnevezték Edomnak. 31 "Előbb add el nekem elsőszülöttségi jogodat" - válaszolta Jákob. 32 Ézsau így szólt: "Na, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttségi jog?" 33 "Esküdj meg előbb!" - mondta Jákob. Erre megesküdött, és így eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak. 34 Jákob pedig adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Evett és ivott, felállt és kiment. Ilyen kevésre becsülte Ézsau az elsőszülöttség jogát.

Innentől lett Ézsau neve Edom. Az Edom és Ádám nevek kapcsolatban vannak egymással, ugyanis Ádám testét [a szintén vöröses színű] agyagból gyúrta Isten. Ádám az elbukott ember, aki megtagadva a szellemét, a Sátán által szított testi vágyak hatalmába került. Ahogy Jákobból Izrael lett, vagyis az, "aki Istennel győz", úgy Ézsau a bukott és kitagadott embert jelképező Edommá lett. Izraelben a megváltás, Edomban pedig a kárhozat nyilvánul meg, hiszen ő egy archetípusa volt annak az embernek, aki annak ellenére, hogy örököse lehetne az isteni ígéreteknek, a mulandó testi élvezetekért mégis feladja az örökségét (a tökéletes szellemi létet, az üdvösséget). Jákob tisztelte szüleit [az ígéretek birtokosait, akiknek jogukban volt azt tovább adni] és engedelmes volt akaratuknak. Ézsau megtagadta tanításaikat és idegen, tiltott asszonyokat vett feleségül, ráadásul a hírhedt kánaániták lányai közül, ami jogos fájdalmat okozott szüleinek (1Móz. 26:34-35; 27:46). Az áldásokban való részesülés egyik feltétele volt ugyanis az, hogy kánaánitát nem vehettek el maguknak az ígéret gyermekei (1Móz. 28:1-5).

Amikor felnőttek, s eljött az ideje az ábrahámi áldások továbbadásának, az isteni akarat vagy gondviselés úgy hozta, hogy a testi és szellemi áldások Jákobra szálljanak:

1Mózes 27: 27-29 27..."Lám, fiam illata olyan, mint a termékeny föld illata, amit az Úr megáldott. – 28 Isten adjon neked az ég harmatából és a föld kövérségéből búzát és bort bőségben. - 29 Népek szolgáljanak neked és nemzetek hódoljanak előtted. Légy ura testvéreidnek, s hajoljanak meg előtted anyád fiai. - Legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged."

Hogy pontosan mit is jelentettek azok az ígéretek és az az örökség, amit Ézsau szó szerint elherdált, azt az Izrael háza – az elveszett tíz törzs című írás vázolja sokkal részletesebben.

Később Ézsau mégis áldásokat kért apjától, aki ekkor a prófétaság szellemében beszélve, vagyis az isteni elrendelésnek megfelelően, már sokkal inkább egy megátkozott, mintsem áldásos sorsrészt jövendölt meg fiának:

1Mózes 27:37-41 37..."Nézd, úrrá tettem fölötted és minden testvérét szolgául adtam neki. Elláttam búzával és borral. Mit tehetek még érted, fiam?" 38 Ézsau így szólt apjához: "Csak egy áldásod van-e atyám? Áldj meg, atyám!" Izsák hallgatott, mire Ézsau elkezdett hangosan sírni. 39 Apja felelt Ézsaunak és így szólt: "Nézd, lakóhelyed messze lesz a termékeny földtől és messze az ég harmatától. 40 Kardodból kell élned és testvérednek kell szolgálnod. De ha rugdalódzol, lerázod igáját magadról.

Az "áldások" szerint Ézsau öröksége kopár hegyek, kietlen, terméketlen föld lesz, távol az ígéretektől, a bőségességtől. Részben az ígéretek elvesztése miatt, de a bosszúvágytól és haragtól is fűtve az edomiták egy harcias, zsákmányszerző néppé váltak, amelyet mégis kordában tart testvére, Izrael. Ezzel megszületett köztük az örök ellentét, s Ézsau részéről az állandóan ott lappangó, de valójában reménytelen bosszúvágy:

1Mózes 27:41 41 "Ézsau ettől fogva gyűlölte Jákobot az áldás miatt, amellyel apja megáldotta. Ézsau így szólt magában: "Nemsokára közeledik a gyász ideje atyám halála miatt, akkor majd leütöm testvéremet, Jákobot."

Ez a bosszúvágy Edom nemzeti karakterisztikájává vált. Habár Izrael királyságának idején az izraeliták uralták Edomot, a próféciának megfelelően a későbbiekben sikerült ezt Edomnak leráznia.


Ézsau/Edom nemzetségei

Ézsau, talán egy születési rendellenességnél fogva, szokatlanul szőrös testtel jött a világra (1Móz. 25:26). Ennek megfelelően az utódaira is jellemző a szokásosnál talán erősebb testi szőrzet. Ézsau Isten és az ősatyák minden figyelmeztetése és óvása ellenére a gonoszságáról hírhedt, s ezért az eltiltott Kánaánból, valamint az Izmaelitáktól vett feleségeket magának.

1Mózes 26;34-35 34 Amikor Ézsau 40 éves volt, feleségül vette Jehuditot, a hettita Beeri lányát és Bászmát, a hettita Elon leányát. 35Ezek szívfájdalom voltak Izsák és Rebekka számára.

1Mózes 36:1-6,8 1 Ézsaunak, vagyis Edomnak ezek az utódai: 2 Ézsau Kánaán leányai közül vett feleséget: Adát, a hettita Elon lányát és Oholibámát, Anának, a horita Cibeon fiának lányát, 3 továbbá Bászmátot, Izmael lányát, Najobot húgát. 4 Ada szülte Ézsaunak Elifázt, Bászmát szülte Reuelt, 5 Oholibáma szülte Jeust, Jalamot és Korachot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek. ... 8 Így Ézsau a Szeir-hegységben telepedett le. Ézsau (neve) Edom is.

Magától értetődően Ézsau még tiszta szemita, azaz világos bőrű ember volt, ám az itt felsorolt feleségeinek etnikai hovatartozásai által a leszármazottai már kevert nemzetségeket alkottak. Utódait értelemszerűen ezeknek az adott keveredéseknek a jegyei, illetve vonásai jellemezték. Ez egyben egy fontos kulcs is, ugyanis az edomita nép elsősorban szemita és khámita keverék, így ennek a kevertségnek a jegyeit viselik. Külsejükben tehát leginkább az izmaelita arabokra hasonlítanak, akikkel egyébként szintén keveredtek. Ézsau Najobot nevű felesége izmaelita volt, s mivel Izmael maga fél egyiptomi volt, aki később szintén egyiptomi asszonyt vett el, így az ő utódai, az arabok, háromnegyed részben egyiptomiak. Az egyiptomi nép [bibliai nevük Micrajim], Khámhoz vezette vissza eredetét, így nyilvánvalóan a sötétebb bőrű embertípus jegyeit viselték. Ézsaunak volt két kánaáni felesége is [a kánaániták szintén egy khámita nép] s utódainak genetikája így kb. 50%-ban kánaáni, 32%-ban fehér és 18%-ban egyiptomi, másképpen szólva, utódai durván 50-50%-ban viseltek szemita és khámita faji jegyeket. Ez tükröződik arcvonásaikban, a kreol bőrszínükben és az inkább sötétbarna, vagy fekete hajszínükben is, amit kiegészít az erős testi szőrzet. Meg kell még jegyezni azt is, hogy Ézsau utódainak nevei már nem héber nevek. Edom különböző feleségeitől származó utódai egy sajátos etnikai mozaikot alkotnak, amely elhagyta a szemita gyökereit úgy etnikailag, mint kulturálisan és nyelvükben is. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy Izsák és Rebeka nem szívlelte az idegen asszonyokat, és Ézsau talán csalódottságában felejteni kívánta héber gyökereit, az utódai pedig még inkább.

Az 1Mózes 36 teljes fejezete Ézsauval, illetve a leszármazottaival foglalkozik, ismertetve velünk:

1. - Ézsau feleségeinek származását és a tőlük született gyermekei számát, valamint neveiket (1Móz. 36:1-8)
2. - Az Ézsau fiaitól és unokáitól származó nemzetségeket (1Móz. 36:9-14)
3. - A nemzetségfőket (1Móz. 36:15-19)
4. - A kánaáni horiták nemzetségtábláját, akikkel Ézsau keveredett  és egy új nemzetet alkottak (1Móz. 36:20-30)
5. - Edom királyait (1Móz. 36:31-39).
6. - A különböző nemzetségi törzsfők székhelyeit (1Móz. 36:40-43)

Ézsau fiai:                              Ézsau unokái és leszármazottai, akik törzsfőkké lettek;

Adától a hettitától:
1. Elifáz az elsőszülött

- Elifáz és feleségének fiai, illetve leszármazottai: Temán, Ómár, Szefó, Gátám, Kenez. Elifáz ágyasától, a horita Timtától; Amalek (1Móz. 36:11-12). Husám Temán fiának a fia, a “temaniták földjéről”. (1Móz. 36:34)

Bászmáttól, az ismaleitától:
2. Reuel

- Reuel és feleségeinek fiai: Náhát, Zára, Sáma és Meza (1Móz. 36:13)

Oholibámától, a horitától:
3. Jerush
4. Jalam
5. Korah

- Az ő fiaik nevei nincsenek lejegyezve, ám ők is törzsfőkké lettek

 

Edom korai királyainak listája (1Mózes 36:31-39):

Bela (Beor fia)
Jobáb
Husám a témánita
Adad
Szamla
Saul
Baal-Hanan
Hadad

(Az itt mellékelt linken Ézsau részletesebb, átfogóbb genealógiája látható)

Ézsau és fiai a Szeir hegyen telepedtek meg, s ahogyan maga Ézsau, úgy közvetlen leszármazottai is tovább keveredtek az itt őshonos kánaáni horitákkal (mint tette ezt pl. Elifáz). Az edomita nép tehát ennek a tiltott kapcsolatnak a frigyéből jött létre, ennek sajátosságait viselték, jól példázva azt, hogy Isten miért tiltotta el népét az idegenekkel való keveredéstől. A későbbiekben azonban - bizonyára valami viszály folytán – az edomiták kipusztították, illetve kiűzték a horiták maradékát a területről (5Móz. 2:12). Ha megfigyeljük, Ézsau leszármazottainak a nevei már nagyrészt nem héber nevek. Edom egy nevezetes unokája a hírhedt Amálek volt (1Móz. 36:12), a tőle származó törzs tagjai félelmetes harcosok hírében álltak és Izrael egyik legádázabb ellenségének számítottak. Mi több, a jelek szerint a szálas méretű és vad amálekiták a
Nefilim vérvonal hordozói közé tartoznak.

Edom az Igazak könyvében és a Jubileumok könyvében

Az Igazak könyve (héb. Szefer HaJasher) számos dologban kiegészíti a Szentírás Ézsauval kapcsolatos leírásait. Így többek között megadja Szeir pontos genealógiai vonalát Kánaánig, Kám fiáig visszamenőleg, valamint Szeir hét fiának és unokáinak nevét is. Ennek a munkának a legjelentősebbnek mondható, Ézsauval kapcsolatos leírása mindenképpen a Nimróddal való viszálya kell legyen. Ez a viszály azzal végződött, hogy az ekkor mindössze tizenhat éves Ézsau megölte a már vén, 215. évében járó Nimródot! Ézsau - ahogyan egykor maga Nimród is - már fiatalemberként egy messze földön híres vadász, nevezetes vitéz, elismert harcos és uralkodó volt. Maga a történet leírása:


Szefer HaJasher 27:1-16 1
És Ézsau, Ábrahám halálát követően gyakran kiment a pusztába vadászni. 2 És Nimród, Bábel királya, aki nem volt más, mint Ampraphel, szintén gyakran eljárt vadászni a vitézeivel a mezőre, és körüljárni [a terepet] az embereivel a nap hűvösében. 3 És Nimród minden ilyen alkalommal figyelemmel követte Ézsaut, mert féltékenység támadt szívében Ézsau iránt minden egyes napon. 4 És egy alkalommal, amikor Ézsau kiment a mezőre vadászni, meglátta Nimródot, amint két vitézével poroszkált a mezőn. 5 És bár vele indult minden vitéze és embere, akik kísérni szokták őt a pusztába, de azok hátramaradtak a távolban, messze tőle, lévén, hogy más irányban keresték a vadakat, és Ézsau elrejtőzködött Nimród elől, hogy becserkéssze őt a csalitban. 7 És amikor Nimród és a két vele lévő vitéze a közelébe értek, Ézsau hirtelen előugrott a rejtekhelyéről, kardot rántott és Nimródra rontva levágta annak fejét. 8 És Ézsau elkeseredett küzdelmet vívott a Nimródot kísérő két vitézzel, amikor azok kihívták, rájuk rontott és megölte őket a kardjával. 9 És Nimród vitézei, akik hátramaradtak, a távolból meghallották és felismerték a két vitéz kiáltozásait és futni kezdtek, hogy megtudják az okát, de a királyukat a két emberével már holtan találták a földön. 10 És amikor Ézsau meglátta, hogy Nimród vitézei közelednek a távolból, elfutott, s így menekült meg; És Ézsau magával vitte Nimród értékes ruházatát, amit apja [Kus] hagyott rá, s amely által Nimród győzedelmeskedett az egész földön. És miután elmenekült, elrejtette azokat a saját házában. 11 És Ézsau fogta a ruhákat és tovább futott a városba Nimród emberei elől, és apja házába tért, aggódva és a harctól kimerülten, és bánatában a halált kívánta, amikor Jákobhoz, testvéréhez tért, s leült mellé. 12. És ezt mondta testvérének, Jákobnak: Íme, meghalok a mai napon, mi hasznomra van a születési jog? És Jákob okosan kezelte ezt a dolgot Ézsauval kapcsolatban, és Ézsau eladta a születési jogát Jákobnak, ugyanis mindez az Úr keze által történt. 13 És vele [eladta] a machpelahi barlangban lévő sírhelyét is, amit Ábrahám vásárolt meg Heth fiaitól, mint [családi] temetkezéshelyet, ezt Ézsau eladta Jákobnak, és Jákob mindent megvett testvérétől, Ézsautól, azok adott értéke szerint. 14 És Jákob mindezt megírta [a szerződést] egy könyvbe, tanúk szeme láttára, majd lepecsételte és a könyv Jákob kezében maradt. 15 És amikor Kús fia Nimród meghalt, az emberei lesújtva felemelték őt és hazavitték, és eltemették őt a [saját] városában, és Nimród teljes életének napjai kétszáz és tizenöt év volt, és akkor meghalt. 16 És Nimród uralkodásának napjai a föld népe fölött egyszáz és nyolcvanöt év volt; és Nimród Ézsau kardja által halt meg, szégyenben és megvetésben, és Ábrahám magja okozta halálát, ahogyan azt egykor az álmában meglátta.

Látható, hogy a heves vérű Ézsau bizonyítani kívánta önmagát és érdemeit, s mivel lehet nagyobb dicsőséget elérni, mint annak a Nimródnak a megölésével, aki az akkor ismert világ legnevezetesebb harcosa és uralkodója volt, aki erejének teljében még Istennel is szembe mert szállni Bábel tornyának felépítésekor. Ki tudja - gondolhatta - talán egyszer még őt is kikiáltják majd a világ egyedüli királyának. Ézsau tehát Nimród módjára, a saját érdemei alapján kívánt naggyá válni, ami talán a legjellemzőbb sátáni szellemiség. Egy további, igen érdekes kiegészítése a Szentírásnak a születési jog eladásával kapcsolatos. Amikor Ézsau eladja a születési jogát Jákobnak, ott a bibliai leírás nem vázolja a vadászatból hazatérő Ézsau "rettenetes fáradságának" az okát (1Móz. 25:29-30), és emiatt a következő mondata egyenesen rejtelmesnek, vagy érthetetlennek mondható: "Íme úgy is meghalok, mit számít nekem az elsőszülöttség?" A Szentírás nem tér ki a halálfélelem okára, erre a Jásher könyvében található történet adja meg a magyarázatot: A Nimródot megölő Ézsaut üldözőbe vették annak vitézei és halálra keresték! Ézsau menekült előlük és ennek a halálfélelemnek az állapotában adta el a születési jogát. Nem is csoda, hogy akkor és abban az állapotban ezt "semmibe vette" (1Móz. 25:34). Természetesen később, amikor az áldásokra sor került és ténylegesen Jákobé lett a születési jog, Ézsau pedig már régen túljutott a veszélyen és józanabbul fogta fel a helyzetet, akkor "örökre megharagudott Jákobra a [születésjogi] áldás miatt", s eltervezte Jákob meggyilkolását (1Móz. 27:41). Innentől aztán örök riválisokká váltak, ami kíséri utódaikat is. A Szentírásban meg lett örökítve, hogy Ézsau és Jákob kibékült (1Móz. 33), ám ez nem hozott magával maradandó békességet. Ézsauban gyakran felforrt a vér testvére ellen a továbbiakban is, és egy sor kibékülés és háború után Ézsau végül is Jákob keze által halt meg (Jub. 38:2).

A Jubileumok könyve szintén tartalmaz egy kiegészítést

Jubileumok 26:34-35 34. És kard által fogsz élni, és szolgálni fogod majd a fivéredet. És eljön majd az idő, hogy amikor naggyá válsz, és lerázod az igáját magadról, teljességgel vétekbe esel és halálos bűnt követsz majd el, és ivadékodat kiirtják az egek alól." 35. És Ézsau fenyegetni kezdte Jákobot az áldások miatt, amelyekkel az atyja megáldotta, és ezt gondolta szívében: "Jöjjön csak el az atyám gyászolásának ideje, hogy megöljem testvéremet, Jákobot."

A kiemelt rész nem található meg a kanonizált írásokban, bár mondanivalója gyakran és következetesen ismételt: Az utolsó időkben, a nemzetek megítélésekor Edomra teljes pusztulás vár. 


Edom nyomában

A Biblia leírása szerint Ézsau leszármazottai eredetileg a Palesztinához dél-keleti irányban közel fekvő hegyek közt telepedtek meg, Szeir és Petra környékén  (1Móz. 32:3). Tudjuk, hogy Edomnak sokkal korábban voltak királyai, mint Izraelnek (1Móz. 36:31; 1Krón. 1:43-54), így ez a nép egy társadalmi szervezettségben élt, ami az alapja egy nemzet fennmaradásának. A korabeli egyiptomi források megemlítik az itt lakó edomitákat, akiket sátorban lakó nomádokként jellemeznek, s nagyrészt ezt az életformát követték az i.e. 7. századig. Az Egyiptomot is gyakran megtámadó, rejtélyes és vitatott eredetű, harcias hükszoszokat az edomita Amálek törzsével lehet azonosítani. Jákob utódai, az izraeliták több, mint 400 esztendőt töltöttek Egyiptomban. Ezen évszázadok alatt Izrael és Edom népessége is alaposan megszaporodott, jelentősebb nemzetekké váltak. Mivel az edomiták nem kerültek fogságba, így Izraelnél jóval korábban szervezhették meg az államukat és tettek maguk fölé királyokat (1Móz. 36:31). A két nemzet közötti viszály újra kiéleződött, amikor az edomiták nem engedték át területeiken az egyiptomi fogságból kiszabadult, és a 40 éves vándorlás végén az ígéret földjére tartó izraelitákat (5Móz. 2:29; 4Móz. 20:21, Bír. 11:17). Később Izrael első királya, Saul háborút indított az edomiták ellen és legyőzte azokat (I.Sám. 14:47-48). Valami negyven évvel később ez megismétlődött Dávid király uralkodása alatt is (II. Sám. 8:13-14) és Izrael hosszú időn át uralta Edomot.

A babiloni birodalom idején az edomiták Isten ítélete alá kerültek a környező népekkel (Moáb, Ámmon, Tírus) együtt és a nagy babiloni hódító, Nebukadnezár kezébe lettek adva (Jeremiás 27:3, 6-9). Nebukadnezár a korszak katonai szokásait követve az edomita lakosság nagy részét fogságba vitte és a birodalom más területére telepítette át. Ennek a műveletnek köszönhetően az edomiták zöme eltűnt az ismert történelem színteréről. Egykori lakhelyüket, a Szeir hegyvidékét a nabateita nevet viselő arab törzsek népesítették be, az ott még megmaradt csekély edomita népelem pedig valamivel nyugatabbra húzódott. Ezek az edomiták aztán a görög periódus alatt erősen hellenizálódtak, az általuk lakott terület pedig Idumea néven lett ismert a két testamentum közti időkben. A Makkabeus korszakban a János Hyrcanus (i.e. 135-105) által vezetett zsidók uralma alá került az itt lakó edomiták teljes lakossága, akiket Hyrcanus rákényszerített a judaizmus felvételére. Ekkor Idumea összlakossága (a becslések szerint legkevesebb másfél millió ember) körülmetélkedett, felvette a zsidók vallását, szokásait, és ily módon betértek a judaizmusba, valamint bekeveredtek a zsidóságba. Ez egy vitathatatlan történelmi tény, amit a zsidó források is elismernek és hitelesítenek:

Hyrcanus János idejében (az i.e. második század végén) ... az edomiták a zsidó nép részévé váltak. (Encyclopaedia Judaica "EDOM" cómszó alatt (Jerusalem, Israel: Encyclopaedia Judaica Company, 1971) 6. kötet 378. old.)

A [nem izraelita] edomiták beleolvadtak a zsidó nemzetbe ... "EDOM, IDUMEA", The Jewish Encyclopedia  "EDOM, IDUMEA" címszó alatt (New York & London: Funk and Wagnalls Company, 1904, V. kötet, 41. old).

Ezen okoknál fogva tehát elmondhatjuk, hogy a zsidóságban igen jelentős számban vannak jelen a megátkozott és kitagadott Ézsau, illetve Edom leszármazottai! Viták tárgyát képzi, és különböző elméletek születtek azzal kapcsolatban, hogy ezek az edomita "zsidók" bibliai szemszögből nézve "igaz zsidók"-e, avagy hamis, "álzsidók", esetleg Sátán palántái. (Erre itt nem szakítunk időt, lásd A Sátán zsinagógája I., ennek az írásnak inkább az a célja, hogy fényt vessen az edomita népesség fő elemeinek a további sorsára.) Az Újszövetségből jól ismert Heródes például maga is egy ilyen idumeai származású prozelita "zsidó" volt, aki elpusztíttatta a Betlehemben és annak környékén élő kétévesnél fiatalabb fiúgyermekeket (Mt. 2:16), valamint eltette láb alól a zsidó királyi ház tagjait, beleértve egyik feleségét és saját gyermekeinek némelyikét is. Az idumeaikkal kapcsolatos utolsó történelmi leírás Josephustól származik, aki lejegyezte, hogy a római háború idején (i.sz. 66-70) lezajló zsidó belharcokban húszezer idumeai harcos is részt vett, akik nagy kegyetlenséggel pusztították Jeruzsálem civil lakosait a Zelóták oldalán. Ezt követte a zsidóság, köztük az idumeai betértek szórványba kerülése.

Innentől azonban elsődlegesen arra keressük a választ, hogy mi lett a sorsa azoknak a messze nagyobb számú edomita népelemeknek, amelyeket Nebukadnezar telepíttetett ki erről a területről! Nekik ugyanis látszólag nyomuk veszett, amikor az alábbi próféciák beteljesedtek az i.e. 600-as években:

Jeremiás 27:1-6 1 [Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:] 2 Így szólt hozzám az Úr: Csinálj magadnak köteleket és egy igát, és vedd a nyakadba őket. 3 Aztán üzenj Edom királyának, Moáb királyának, az ammoniták királyának, Tírusz királyának és Szidón királyának azoknak a követeknek a közvetítésével, akik Cidkijához, Júda királyához jöttek Jeruzsálembe. 4 Ezt az üzenetet adják át uralkodóiknak: „Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene, így szóljanak uralkodóikhoz: 5 Én teremtettem a földet, az embert és az állatokat, amelyek a föld színén vannak, nagy hatalommal és kinyújtott karral. Én annak adom, akinek akarom. 6 Most ezeket az országokat mind Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe adtam, aki az én szolgám; [lásd még Jer. 25:9-21]

Edom tehát egyike volt azon nemzeteknek, amelyeket Isten megítélt és a babiloniak fogságába adott. A babiloniak, ahogyan korábban az asszírok is, kitelepítették és a birodalmuk másik oldalára deportálták a leigázott népeket. Ezzel - ahogyan korábban Izrael Házának tíz törzse is - Edom eltűnt az ismert történelem színteréről, kivéve azt a helyben maradt kis elemét, amely idumeai néven a zsidóságba asszimilálódott Hyrcanus idejében. Tegyük hozzá, hogy Judea i.sz. 70-ben végbemenő lerohanásával Idumea is megszűnt létezni, a nép a zsidókkal együtt, illetve azok részeként szórványba került.

Hová tűnt hát Edom népének főbb testülete, amelynek egy nagy és erős népként számos fontos próféciát kellett és kell beteljesítenie a történelem folyamán egészen a végidőkig? Az teljesen bizonyos, hogy ezek a próféciák nem teljesedhetnek be a zsidóságba asszimilálódott idumeitákban. De akkor hol kell keresnünk őket?

Lényeges azt felderítenünk, hogy voltak-e esetleges korai edomita elvándorlások, s ha voltak, mely területeket érintették, valamint azt, hogy a babiloniak birodalmuk mely területeire deportálták az edomitákat. Az eredeti hazájukból kitelepített különböző bibliai népek, nemzetségek gyakran megőrizték ősapáik neveit az új lakhelyeik folyóinak, hegységeinek és településeiknek a megnevezéseiben, ezzel egy fontos kulcsot adva kezünkbe a beazonosításukhoz. Ennek, és a meglehetősen csekély mennyiségű velük kapcsolatos írásos feljegyzéseknek köszönhetően követni tudjuk az otthonukból kitelepített edomiták nyomait is. Csaknem ezer év elteltével az addig viszonylag jelentéktelennek számító edomita népelemek berobbannak a világtörténelem színpadára, egy erős, meghatározó népként és kultúrkör kialakítóiként. Ez pedig nem más, mint a belső-ázsiai türk népek turáni kultúrköre! Feltűnő módon Ézsau nemzetségeinek nevei, illetve neveik változatai gyakran előfordulnak bizonyos közép-ázsiai területeken, mint pl. a türkisztáni Amalek városa (Paul Herrman’s Sieben vorbei und Acht Verweht, 451. old.). Az egyiptomiak az Amu névvel jelölték meg az amálekitákat, s ez a neve a szintén türkisztáni Amu Darja folyónak, s itt található a Szir Darja, a Szeir hegyéről, az edomiták ősi lakhelyéről elnevezett folyó is. Közép-Ázsia szerte fellelhetők az Edomra, Amálekre és Témánra utaló helységnevek:

Amalik városa
— A Tarim folyó, amit egykor Yumalak-Darya néven ismertek
Edomka nevű város Dél-Szibériában
— A Taman Agha Afganisztánban
— Az Örményországban található, és Strabó által bemutatott Odomantis régió [Strabo 3:359; 5:325].  Hérodotosz ezeket Sziro-Painonesz-nek nevezte, ami kapcsolatban állhat a Szeir névvel [Herodotus 5:15].

Mint már korábban láthattuk, Nebukadnezár babiloni hódító deportálta az edomiták messze nagyobb részét. A kevés elérhető történelmi forrás (lásd. Pl. David Shea, The Early Kings of Persia és az Universal History V. köt.) azt tanúsítja, hogy az edomitákat Perzsia bizonyos területeire telepítették, majd tovább nyomták őket Belső-Ázsiába. A jelek szerint az Iraki Basra városa a korábbi Edomban fekvő Bozra (1Móz.36:33; 1Krón. 1:4, Ézs. 34:6; 63:1) nevű város után lett elnevezve. A perzsa tartományt, ahová a kitelepített edomiták kerültek, hosszú időn keresztül Temani földjének nevezték, ahogy később a belső ázsiai Türkmenisztán is ezt a megnevezést viselte. Strabó két belső-ázsiai törzset az Odomantes és Edoni nevekkel azonosít, amely törzsek “a környező népek területeire való kiterjeszkedéssel [hódításokkal] növelték magukat." (1. köt.,7. fej., 36. vers; 2. Köt. 14:5).

A történészek kutatásai arra mutatnak, hogy az egykori Perzsia, vagyis a mai Irán területén fekvő Temánia földjének egy nevezetes uralkodója Husám volt. Husám az edomiták harmadik királyaként van megemlítve (1Móz. 36:34), aki azonos azzal a királlyal, aki névadója az ősi történelemből ismert perzsiai Husám királyságának is. Ez azt bizonyítja, hogy Husám uralkodása alatt a temaniták bizonyos elemei elkerültek a Palesztinai területekről, és Irán sziklás hegyvidékein telepedtek meg. Eszerint az edomiták már a nagyon korai időktől kezdve, évszázadokkal a babiloni deportálást megelőzően is jelen voltak Perzsiában. A Szentírás szerint Husámot Adad követte királyként Edom fölött (Edom korai királyai még nem alkottak dinasztiát). Adad uralomra kerülésével azonban az iráni edomita kolónia nem szűnt meg létezni, és fölöttük továbbra is Husám leszármazottai uralkodtak!

Ezen a ponton forduljunk inkább a történészekhez, ugyanis a Szentírás nem tér ki ezekre a részletekre. Husámnak volt egy bizonyos Alfidun nevű fia, akinek aztán két fia született. Az első fia a Tur vagy Tür nevet viselte, aki a közép ázsiai edomita törzsek uralkodója lett. Az ő nevéhez vezethetjük vissza a türk (török) megnevezést, ahogy az ő nevéhez fűződnek még az Ural Altáj vidékén fekvő Türkisztán és Turán megnevezések is! Alfidun másik fiát Iregé-nek hívták, Irege fia Manougher volt, akit Phirouz-nak is hívtak. A phirouziták voltak a görög legendákból ismert perszesz nép, s a perzsa nép megnevezését hozzájuk lehet visszavezetni, noha a perzsák nem edomiták.  Maguk a türkök az eredetmondáikban szintén egy bizonyos Türk nevű egyénhez vezetik vissza nevük és fajuk eredetét, aki kétségtelenül azonos volt a fentebb említett Tur-ral, a husámi Alfidun fiával. Az eredeti perszesz/perzsa megnevezés tehát eredetileg egy türk népet jelölt, majd róluk Perzsiának nevezték el azt a területet, ahol éltek. A perzsa megnevezés a türkök továbbvándorlása után is megmaradt ezen a területen, akkor azonban már az iráni népre vonatkozóan. Az feltétlenül hangsúlyozandó, hogy a Perzsiát belakó iráni nép (a bibliai Midián leszármazottai) nem azonosak és nem állnak rokoni viszonyban az edomitákkal. A fentieket Dr. Herman Hoe Compendium of World History című munkájának II. kötete részletezi, amelyből itt csak rövid kivonatokat idézünk:

3. Hushang,  (“a Piszhdud” (jelentése: bíra)). Hushánggal kezdődött meg a bíra-királyok dinasztiája. De ki volt ez a Husháng? Nos, ennek a perzsa névnek a héber megfelelője a Husám. Nyomára lelhetünk-e egy bizonyos Husámnak a bibliai leírásokban, akinek hozzávetőleg Mózes és Józsué idejében kellett élnie? Forduljunk az 1Mózes 36:31,34 verseihez: 31 Ezek a királyok uralkodtak Edom földjén, mielőtt izraelita király uralkodott. … 34 Amikor Jobáb király meghalt, helyette a temaniták földjéről való Husám kormányzott királyként. … Ez a Husám vagy Husháng tehát azonos azzal a bibliai leírásból ismert temánita királlyal, aki Ézsau/Edom fiait uralta. Mivel ez a király perzsa illetőségű, ez azt bizonyítja, hogy Edom gyermekei már a korai időkben megkezdték az elvándorlást a Vörös tenger mentén Perzsia, illetve Türkisztán felé [ezek a megnevezések az adott területek későbbi megnevezései].
 
7. Alphidun (i.e. 1361-1241BC) A trónörökös 123 évet élt. Dahák lányát vette feleségül, s birodalmát két fia között osztotta meg. Tur kapta meg a [mai] türkisztáni területeket. Irege pedig, aki egy perzsa asszonytól származott, a perzsiai területeket örökölte. Így a témánita Tur [vagy Tür] leszármazottaihoz vezethetjük vissza a turáni, illetve türk megnevezéseket. Egy családi viszály eredményeként Alfidun minden fiát megölték és a királyságot Irege fia, Manougeher örökölte.
 
8. Manougeher (i.e. 1241-1121), akit Pirúznak [Phirouz] is neveztek. Róla nevezték el Irán lakóit perzsáknak, akik azonosak a görögök által perszesz-nek nevezett néppel a Trójai Háború idején.

9. Nodar (i.e. 1121-1114)

10. Apherasiáb (i.e. 1114-1102) Tur leszármazottja, Türkisztán nagy kánja, aki egyesítette a tatárföldet Perzsiával. Az állandó lázadások azt eredményezték, hogy Kajomaras egy leszármazottja kerüljön a perzsa trónra.

11. Zaáb, vagy Bazaáb (i.e. 1102-1072). Ki volt ez a Zaab? Vegyük elő az 1Mózes 36:39 versét, miszerint Hadarnak, Edom királyának feleségét Meetábel-nek hívták, ő Mátrednek, Mezaáb lányának volt a lánya. A Zaáb név a héber Mezaáb rövidített formája … Hadar volt Edom utolsó királya, mielőtt [az edomita dinasztia alapító Saul (1Móz. 36:37)] uralkodni kezdett. A perzsiai edomita kronológia tökéletes harmóniában áll a bibliai leírással! … Az 1Mózes 36-ban lejegyzett edomita királylista nélkül lehetetlen lenne beazonosítani a korai perzsa uralkodókat.


Megjegyzés: Bizonyos vélemények szerint Dr. Hoe itt megadott kronológiai számításai tévesek, s az adott évszámok mindegyikét 40 évvel korábbra kell tenni, de ez az esetleges kis időeltolódás nem érinti magukat az eseményeket.

Amint láttuk, a Temani földjeként megnevezett perzsa és a türkmenisztáni sziklás, kietlen fennsík vált a türk népek bölcsőjévé, s az itt meghonosodott edomita kultúrára a történészek az I. Sialk és II. Sialk korszakok névvel utalnak. A Temani-ban és a Türkisztánban feltárt, egymáshoz hasonlító kerámiák tanulmányozói szintén alátámasztják azt, hogy azok azonos kultúrkörből valók. Peter Delev történész a “The Edonians” című munkájában kifejti, hogy az Odomante és Edoni nép egy tőről fakad és így testvérnépről van szó. A Nebukadnezár által deportált edomiták újraegyesültek azon testvéreikkel, akik sokkal korábban kerültek el Belső-Ázsiába.

Az oszmáni türkök vezető rétegét az ottománok tették ki, akik az odomentes törzsek leszármazottai voltak. Az odomentes, oszmán/ottomán megnevezések minden bizonnyal az eredeti edomita Temán későbbi formái. Az oszmán törökök pedig azonosak azzal az oghuz türk néppel, amely a későbbiekben visszafordult nyugati irányba a belső ázsiai vidékekről, hogy a mai Törökország területén állapodjanak meg. Az oghuz türkök egy jelentősebb nemzetsége a seldzsukok voltak. A legismertebb és legnevezetesebb török nemzetség az ottomán, akiknek megnevezése nyilvánvalóan Ézsau Temán nevű fiához vezethető vissza – bár ezt sokan úgy vitatják, hogy nem szolgálnak semmi alternatívával. A Biblia egy teljes próféciai könyve (Abdiás) csak velük foglalkozik. A tények tehát azt mutatják, hogy a fogságba hurcolt edomiták valamivel később Perzsián keresztül Közép-Ázsiába vándoroltak. Hosszú idő eltelte után egy jelentős részük visszakanyarodott nyugat felé és Kis-Ázsiában, a mai Törökország területén telepedtek meg. Ézsau utódai tehát a kis-ázsiai és belső-ázsiai, nem a jáfetitta, vagy a mongoloid rasszhoz tartozó, türk népek. Abdiás Edomra vonatkozó próféciái közvetve említést tesznek a törökök által uralt Dardanellákra, mint az átjáróútra, vagy "résre" (Abd. 14).

A fentebbiekben már megemlített néhány jeles kivételt leszámítva a modernebb történészek mindeddig egyszerűen nem tudták, vagy nem akarták megfejteni a türk vagy török népek legősibb valós eredetét. A tudományos köröknek nem érdeke a bibliailag korrekt történelem feltárása és bemutatása egyetlen nép esetében sem. Még maguk a türkök is csak a Turánig vezetik vissza a saját történelmüket. Ennek egy oka az, hogy a nem mongoloid türkök először Közép-Ázsiában tűnnek fel ezen a néven. Egyedül a korrekt bibliai ismeretek derítenek fényt arra, hogy honnan és mi módon került Ázsia mélyébe ez a teljesen nyilvánvalóan nem keleti eredetű, illetve nem mongoloid nép.

A kínai források T'u csüeh-nek nevezték őket, ami a türket név megfelelője, s aminek jelentése erős, erőteljes. Ez a megnevezés tehát egy vad, harcias népet jelöl. A korai kínai történetírók szerint a t'u csüeh, vagyis a türkök szoros törzsszövetségben álltak a Hsiung-nu néppel, vagyis a mongoloid hunokkal. Ez a hun-türk kapcsolat már jóval ismertebb történelmi tény. Ez a törzsszövetségi kapcsolat annyira szorossá vált, hogy később a t'u csüeh a hunok egy alágának tartotta magát. A hatalmas hun törzsszövetség vad, nyilas népeinek egy elemét a türk törzsek tették ki.

A türkök hatalmas belső-ázsiai dominanciájának legkiterjedtebb határait a baloldali ábrán láthatjuk. Az idők során a legtöbb más néphez hasonlóan a türkök is elvesztették a bibliai nemzettségtudatukat, és a hosszú évszázadokon át tartó, mongoloid népekkel való kapcsolataik és szövetségeik miatt a mai napig büszkén a hunok leszármazottainak, de legalábbis rokonainak tartják magukat. Nem mellékesen ez oknál fogva a magyarságot is rokonnépként tartják számon, akikben a velük való korai kapcsolatok miatt szintén jelen vannak edomita elemek! Amikor az ősi türkök a külső mongóliai Altáj hegyvidékre települtek és ott kapcsolatba kerültek a mongoloid népekkel, akkor azokkal együttesen egy sajátos kultúrkört alkottak, a turáni népek kultúrkörét. Nyelvük így az ural-altáji nyelvcsaládba tartozik, a török nyelv ennek a nyelvcsaládnak egy fontos ágazatává fejlődött. A türkök és a belső ázsiai jáfetita népek sokat kölcsönöztek egymástól. Gómer Togarma nevű fiának nemzetségeivel (tatárok) annyira szoros kapcsolatban álltak, hogy a “türk-tatár” kifejezés egy jól ismert névpárosítás lett. A számos etnikumot magában foglaló Turáni kultúrkör névadója is Tur, a türkök egy őse volt. A türkök még egy ominózus "ajándékot" hoztak magukkal a keleti népek számára: mégpedig az amálekiták által a feltételezhető
Nefilim vérvonalat. A Hor Türk-ként ismert népelem Amálek után kaphatta nevét, annak [fél] horita származása miatt (a horiták a nefilim törzsek egyike volt).

Habár a bibliai nemzetségtáblákat elvető, illetve nem ismerő tudományos történészek nagy része nem képes a türk népek eredetét és őstörténetét megfejteni, a belső-ázsiai türk népek középkori történelmét már részletesen ismertetik. A XI. században a türkök legnagyobb eleme, az oguzok nyugatabbra vándoroltak Közép-Ázsiából, innentől nyugati türkökként utaltak rájuk. Az oguzok már az V. századtól kezdve több fontos birodalmat létrehoztak, a legnevesebbek a doktürk, szeldzsuk, szafavid, majd ottomán birodalmak. A szeldzsuk és ottomán birodalom létrehozása az Ertoghrul dinasztia nevéhez fűződik. A szeldzsukok által az edomiták visszakerültek a Közel-Keletre. A ottomán törökök a X. században felvették az iszlám vallást, aminek példáját követték a közép-ázsiai türkök is. A törökök i.sz. 1063-ban átkeltek az Eufráteszen majd elfoglalták Kis-Ázsiát, i.sz. 1071-ben pedig elfoglalták Jeruzsálemet. Két évszázaddal később betörtek Frígiába, majd a Balkán félszigetre. Ezután következett Makedónia és Bulgária, majd Magyarország is százötven éves török hódoltság alá került.

Az oguz vagy nyugati türkök egyáltalán nem a mongoloid rasszhoz tartoznak, kinézetükben némileg az európai, de ennél inkább az arab embertípusok jegyeit viselik. Bőrszínük változó, az egészen világostól a sötétebb árnyalatig, jól tükrözve a sajátos szemita és kánaánita (hamita) keveredés jegyeit. Etnikai arculatuk egyik meghatározója az, hogy Ézsau különböző nemzetiségű feleségeket vett magához, a türk népeken belül tehát már emiatt is van némi változatosság, amit a jáfetita népekkel való keveredés még tovább színesített. Nem mellékesen a türköket az erősebb testszőrzet jellemzi, a mongoloid népeket pedig sokkal gyérebb. A nyugati türkök elsősorban a mai Törökország, Azerbajdzsán és Türkmenisztán területén élnek, de elemeik megtalálhatók Irán észak-keleti vidékein, Ciprusban, Bulgáriában és a Balkánon is. A nyugati türkök nagyrészt a bibliai Témán leszármazottai, hozzá fűződik az ottomán birodalom megnevezése is. Ma a közép-ázsiai türkök Törökországot tekintik a türk modernizáció és haladás mintapéldájának, és a pán-türk összefogás meghatározó szereplőjének. Természetesen az iszlám vallás szintén egy összekötő kapocs.
 
A közép-ázsiai türkök jelentős számban megtalálhatók Kazahsztánban, Kirgíziában, Tádzsikisztánban, Türkmenisztánban és Üzbegisztánban. Ők a maguk türk nyelveit beszélik és az Iszlám vallást gyakorolják. Sokuk él még Kína Xinjian tartományában, ahol ujguroknak nevezik őket. Bizonyos nemzetségek, mint a tatárok és kazárok a türk és mongoloid népek keveredéséből származnak. A keletebbi türkök között magától értetődően jobban fellelhetők a mongoloid népekkel való keveredés jegyei. Az üzbégek és a hozzájuk közelálló Nogai nemzetség az ősi kipcsak és kazak klánok leszármazottai. A kazak egy ősi türk szó, jelentése vándorló, vagyis nomád. Az oroszok a kazak szóval jelöltek minden vad, nomád népet, innen ered a kozákok neve is, akik bár nem türkök voltak, de hasonló életmódot folytattak. A tádzsikok nem tisztán türk nép, magukat Perzsiából származó türk, arab és perzsa keveréknek tartják, de kulturálisan és az iszlám vallás miatt is a türkökkel azonosulnak. Maga a taz, vagy tadzs megnevezés egy arab szó, amellyel az általuk meghódított területek "félvér," azaz kevert népeire utalnak. Meg kell még említeni Afganisztánt is, ahol az ország északi részén számos türk népelem él. Mindent összevetve Edom leszármazottai együttesen egy jelentős, a százmilliót is meghaladó etnikumot tesznek ki.

Ami némi zavart okozott a bibliakutatóknak, az az, hogy a Jáfet fiától, Gómertől származó Togarma egy utóda is a Turk nevet viselte, s emiatt vannak kutatók, akik hozzá vezetik vissza a türk megnevezés eredetét. A Gómer két fia, Askenáz és Togarma azonban egy mongoloid alfajt képviselnek, nevezetesen a belső ázsiai tatár törzseket. Természetesen Gómer nemzetei, így a togarmiták is szintén szoros kapcsolatban álltak a türkökkel – ahogy a hunokkal is – és tény az is, hogy ezek a népelemek gyakran keveredtek egymással. A sokat emlegetett kazárok például egy ilyen türk-tatár, illetve edomita/togarmaita kevert nép volt.*

*Megjegyzés: A kazár birodalom lakói a középkorban szintén felvették a zsidó vallást, s egyesek az askenázi zsidóság egészét a kazárok, illetve pontosabban az edomiták leszármazottainak vélik. Akik ezen a véleményen vannak, a mai zsidóság szinte egészét az edomiták leszármazottainak tartják. Tény viszont, hogy a korai idumeai beolvadás mintájára ekkor is egy óriási edomita néptömeg vált "zsidóvá". Eszerint Kazáriában a zsidóvá lett idumeaiak egymásra találtak rég elveszett testvéreikkel, az edomita türkökkel. Az edomiták így jelentős mértékben hozzájárultak a modern zsidóság arculatának kialakulásához.

A Biblia közvetlenül utal Edom végidőbeli lakhelyére, ahol azt látjuk, hogy Edom a “keresztutakat” birtokolja, amiket módjában áll állni:

Abdiás 1:13-14 Népem kapuján ne lépj be a veszedelem napján! Ne örülj te is bajának a veszedelem napján! … 14 Ne állj ki a keresztutakra, hogy megöld a menekülteket; a szökevényeket ne fogd el a szorongatás napján!

Ha egy rövid pillantást vetünk a mai Törökország térképére, akkor azonnal feltűnik az, hogy a törökök egy egyedi és stratégiailag nagyon fontos terület birtokosai. Európa és Ázsia Törökországban találkozik! Az Ázsiából Európába nyíló “kapuk”, vagy az “átjáró keresztutak”, a Boszporusz és a Dardanella szorosok Törökország területén helyezkednek el. A próféciák szerint az edomiták vissza fognak élni e geográfiai helyzetükkel és elállják a menekülő izraelita népek előtt ezeket a keresztutakat, hasonlóan ahhoz, mint amikor megtagadták a honfoglaló izraelitáktól a földjükön való áthaladás jogát.

 

 

A harciasság a török törzsek - Edom nemzeti karakterisztikája

Amikor Ézsau apja, Izsák elé állt a maga áldásáért, az ő születésjogi áldásai inkább egy átokra hasonlítottak:

1Mózes 27: 39-40 39 Apja, Izsák felelt, és ezt mondta neki: Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed, nem hull rád égi harmat.  40 Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz, letöröd igáját nyakadról!

Az edomiták eredeti lakhelye egy kies hegyvidék volt. Később Belső-Ázsiában is a kopár, szikes és terméketlen hegyes vidékeken éltek, amelyek nem voltak jó termőföldek, s ahol a természet nem volt túl bőkezű. Részben emiatt is inkább hadakozó, portyázó életmódot folytattak és fegyverrel szerezték meg szükségleteiket. Az erősebb népekkel szövetkeztek, így a hun törzsszövetégben is jelen voltak. A i.sz. 7. században a kínaiak legyőzték a keleti türk törzseket. Az i.sz. 715. évben pedig az arabok Pezsián keresztül Türkisztánba hatoltak, és uralták a területet egészen a 13. századig. Ezután jöttek a mongolok, akik teljesen elpusztították az olyan jeles türkisztáni városokat, mint Bukhara, Szamarkand és Merv. A lakosság nagy részét szisztematikusan lemészárolták, csak a használható mesterembereknek kegyelmeztek meg. A mongol dominancia alatt a keleti türk törzsek egy része erősen elmongolosodott.

Tamerlán alatt a mongolok és a belső-ázsiai türkök létrehoztak egy óriási türk-mongol birodalmat, melynek fővárosa Szamarkand volt. 1395-ben Tamerlán legyőzte a mongol Arany Hordát, majd a keleti szokás szerint a legyőzött seregeket a maga hadseregének részévé tette. A kegyetlen türk-mongol seregek nem kegyelmeztek a testvéri ottomán törököknek sem. Tamerlán seregei rendkívül kegyetlenek voltak, az elfoglalt területeket elpusztították, a lakosságot gyakran egy szálig lemészárolták, a városokat földig rombolták, s a rabszolgák tömegeit, valamint az összerabolt kincseket fővárosukba, Szamarkandba hurcolták.

Ezután a török hatalomvágy az ottomán birodalom terjeszkedésében nyilvánult meg (1299-1915), amit szintén az állandó harcok és az agresszív hódítások jellemeztek. Edom tehát valóban aszerint élt, ahogyan Izsák megjövendölte neki: kard és erőszak által.

Az edomita türk népek karakterének és történelmének ismeretében, valamint az idevonatkozó bibliai próféciák fényében kijelenthetjük, hogy ezt a népet leginkább a nemzeti nagyságra törekvő becsvágy (szívének kevélysége, (Abd. 1:3)), az elvesztett születésjog visszaszerzéséért folytatott elkeseredett küzdelem, és az izraelita népekkel [12 törzs]* ellenséges érzelmek jellemzik. A pozitívumok szempontjából a Szentírás arról tanúskodik, hogy az edomiták egy bölcsességgel megáldott nemzet (Jer. 49:7; Abd. 1:8). 

*Megjegyzés: a keretezett [12 törzs] alkalmazása azt jelenti, hogy az adott szövegrészben határozottan nem a ma zsidókként ismert népről van szó, hanem az izraeliták mind a 12 törzsének leszármazottairól.
 


A nagyon korai időkben a türkök testvérnépüknek, az izraelita szkítáknak az árnyékában éltek (lásd
A szkíta izraelita kapcsolat című írást). A szkíták letűnése után más népekkel egyetemben kisajátították maguknak azok egykori dicsőségét, és a szkíta kultúra hagyatékosainak nyilvánították magukat. Az ottomán birodalom európai terjeszkedése szintén a nemzeti nagyságra való törekvés eredménye volt. A törökök a világháborúkban az izraelita népek ellen harcoló tengelyhatalmak szövetségesei voltak (ahogyan az antikrisztusi fenevad birodalom szövetségesei is lesznek (Zsolt. 83). A jelen korban egy sajátos politikai eszközzel, a pán-turanizmussal kívánják megvalósítani a birodalmi ambícióikat. Ennek célja a turáni népek egy gazdasági és katonai blokkba való egyesítése, nagyhatalommá tétele. Érdekes módon az ideának még Magyarországon is számos elkötelezett híve van azon, elsősorban a politikai jobboldalhoz köthető körökben, amelyek vér-rokonnak tartják a türk népeket. A New Age ideákkal alaposan megfűszerezett pan-turanizmus egy erős, Izrael [12 törzs] ellenes blokkot fog jelenteni a kor végén, a végidők háborúiban. A Pán-Turán államok:


Edomiták Európában?

A nevezetes Louis Ginzberg a "Legends of the Jews" (Zsidó legendák) című munkájában a korai zsidó legendákra hivatkozva rámutat, hogy Ézsau bizonyos elemei a latinok földjén telepedtek meg. A zsidó őstörténelmi forrásokban valóban megtalálható ez a motívum. Ugyanakkor a rabbinikus, illetve talmudista judaizmus sajátos értelmezésmódja szerint minden olyan nemzet, vagy egyén, akiket a judaizmus legnagyobb ellenségeiként tartottak számon, az istenellenes Nimródnak, vagy Edomnak, illetve ezek leszármazottainak van nyilvánítva. Ez az inkább szimbolikus megközelítés tehát nem veszi figyelembe a valós eredetet és vérvonalat. A nyilvánvaló történelmi okoknál fogva az ortodox talmudizmusban (és mellette az olyan modernebb kabbalista szekták esetében, mint a szabbateista frankisták) a római birodalom, majd a római katolikus, később pedig az egész keresztény világ lett Edomnak nyilvánítva! Ez az elfogult rabbinikus megközelítés természetesen így nem állja meg a helyét. A keresztény teológiában Ézsau és az ő szellemisége a kárhozottakat, Jákob és az ő szellemisége pedig az üdvözülőket jelképezi, függetlenül a nemzeti vagy etnikai hovatartozástól. Erre ki is térünk majd az alábbiakban. Itt inkább Edom európai kapcsolataira kívánunk több fényt vetni.

A korai források alapján elmondható, hogy csakugyan van némi valós történelmi alapja is azoknak a rabbinikus hagyományoknak, amelyek Ézsaut Rómával hozzák kapcsolatba. Így Róma, ha nem is azonosítható Ézsauval teljes mértékben, de bizonyos etnikai kötődés folytán asszociálható vele. A már korábban idézett Szefer HaJasher aránylag részletes leírást ad ennek a kapcsolatnak a mibenlétéről. Eszerint Ézsau fiának, Elifáznak Szefó nevű fiát királyukká tették a kittimiták miután szemtanúi voltak több nagy hőstettének:

Szefer HaJasher 61:24-25 24 És amikor Kittim fiai meglátták Szefó hősiességét, akkor Kittim fiai úgy döntöttek, hogy maguk fölé, királyukká teszik Szefót.  … 25 Szefó pedig uralta Kittim minden területét és Itáliát ötven éven át.

A bibliai Kittim Jáván egyik fia volt, Jáfet nemzetségéből. Jáván nyugati ágazatához a mediterrán  térség északi peremén és annak szigetein lakó latin népek és az ión [jáváni] görögök tartoznak. Kittim tehát a latin rómaiak pátriárkájának mondható. A kittimiták elismert harcosok és igen jó hajósok voltak, a korai időkben Ciprus szigetét és Főníciát lakták be, később Itáliában is megvetették a lábukat s az lett a fő hazájuk. Hosszú időn át aztán ők tették ki a római birodalom lakosságának gerincét.

Tömörítve a történet folytatását: Amikor Szefó sereget gyűjtött egy hadjárathoz, természetesen  edomita testvéreinek, sőt az Izmaelitáknak is a segítségét kérte, akik készséggel csatlakoztak is hozzá, létrehozva egy erős szövetséget (Jash. 64:7-15). Ez az edomita-kittimita kapcsolat több generáción át tartott. A kittimiták a későbbiekben összetűzésbe kerültek az edomitákkal, háborút indítottak ellenük és legyőzték, majd a birodalmukba olvasztották Edomot (Jash. 90:1-7), aminek eredményeként:

Szefer HaJasher 90:8-9 8  … Edom Kittim gyermekeinek a hűbéresévé lett. És Kittim gyermekei uralták Edomot, és Edom Kittim gyermekeinek kezei alá került és onnantól egy országot alkottak. 9 És attól az időtől kezdve nem emelhették fel fejüket többé, és országuk egyé vált Kittim gyermekeiével.

Amikor két nép egyé válik, ott elkerülhetetlen a keveredés és így volt ez a kittimiták és edomiták esetében is. Ezt alátámasztják a dél-itáliai embertípus jellegzetességei is. A kittimiták valamivel később elhagyták a közel-keleti területeiket és központjukká Itáliát tették. A Jasher könyve megemlíti még Latinoszt, a kittimiták királyát, aki után a kittimitákat latinoknak kezdték nevezni, s akik később létrehozták a római birodalmat. A kittimiták évszázadokkal később, a római birodalom terjeszkedésével kerültek újra a bibliai történelem fókuszába [ekkor már mint latinok, vagy rómaiak], a rettenetes “fenevad birodalom”-ként. A hiteles történelmi források hiányában csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk azzal kapcsolatban, hogy a későbbiekben a római birodalmat létrehozó kittimiták, vagy latinok elit köreiben és a vallási élet vezetésében mennyire volt meghatározó szerepe a korábban közéjük bekeveredett edomita elemeknek. A császárok inkább a trójai uralkodó háztól eredeztetik magukat, mintsem Ézsautól (lásd pl. Vergilius Aeneis-ét). Mindent figyelembe véve a latin népekbe olvadt edomiták csupán csak kis hányadát teszik ki Edom teljes nemzetségeinek, így Róma nem azonosítható Edommal!

A középkori Európa keleti felére nagy hatással volt a török hódoltság is, hiszen pl a Balkán évszázadokon át török uralom alatt volt, aminek maradandó hatásai vannak. Bulgária lakosságának  pl. 9%- át a török kisebbség teszi ki. Jelen vannak Cipruson, és Görögországban is. Ma több mint 2millió török él Nyugat-Európában, akik vendégmunkásokként érkeztek.

Magyarországon 150 éven át tartott a török uralom, s nem tudhatjuk biztosra, hogy annyi idő folyamán milyen fokú keveredés ment, mehetett végbe. Az viszont történelmileg hitelesíthető tény, hogy már a korai magyarok is kapcsolatban álltak a türk törzsekkel, és a magyar törzsszövetségben voltak türk elemek is. Mindezek figyelembevételével elmondhatjuk, hogy a magyarságban is jelen van egy bizonyos fokú edomita jelenlét. Hogy ez mennyire befolyásolja az adott ember - esetleg Biblia és Izrael ellenes -  világnézetét és ideológiáját, az már más kérdés.


II. rész

Edom a próféciákban

"A nép, amelyre mindörökre megharagudott JHVH." (Malakiás 1:4)


Ebben a részben Edomnak a Bibliában lejegyzett próféciai szerepét elemezzük. Edom a leggyakrabban említett pogány nemzet a Szentírásban, így szó szerint tucatszámra találhatunk olyan próféciákat, amelyek Edomra, Ézsaura, Szeir-re, Idumeára, Bozrah-ra, vagyis a türk népekre vonatkoznak. Mint azt az első fejezet tisztázta, ezeknek a próféciáknak a nagy része elsősorban a kb. 60 milliós Törökországot érinti. Abdiás egész prófétai könyve egy, a törökökhöz szóló figyelmeztetés! Az Edomra irányuló próféciák egy része még a bibliai időkben beteljesedett, más próféciák pedig vagy duálisak, vagy pedig kimondottan az utolsó időkre szólnak. Ebben az írásban elsősorban a duális, illetve a végidőkre szóló próféciákat elemezzük.

Ahhoz azonban, hogy megértsük Edom rendkívül negatív prófécia szerepét, ismernünk kell annak teológiai okait. Mielőtt Jákob és Ézsau megszülettek volna, eleve el volt döntve, rendelve a sorsuk! Isten szerette az egyiket és gyűlölte a másikat. Nem a maguk választásán múlott, hogy a születésük után egyik a szeretetben és kegyelemben kapott eleve elrendelt sorsot, a másik pedig gyűlölt volt és megtagadott. Ugyanattól az apától, Izsáktól születtek, mégis e két gyermeknek két ellentétes életút, vagy sors jutott. Ez egy fontos tény a keresztény teológia szempontjából is:

Róma 9:11-13 11 még mielőtt megszülettek s jót vagy hitványat művelhettek volna a gyermekek, azért, hogy Istennek a kiválasztást fenntartó előzetes elrendelése nem a tettek következményeképp, hanem az elhívó akaratából szilárd maradjon, 12 – azt hallotta, hogy a nagyobbik rabszolgája lesz a fiatalabbnak, 13 ahogy írva is van: "Jákóbot szerettem, Ézsaut ellenben gyűlöltem." 14 Mit mondjunk erre? Talán csak nincs hamisság az Istennél? Szó sem lehet róla. 15 Mózeshez ugyanis így szól: "Könyörülni fogok azon, akin könyörülök, és irgalmazni fogok annak, akinek irgalmat adok." 16 Következőleg nem az akaróé, sem a futóé a jövő, hanem a könyörülő Istené.

Róma 9: 21-22 21 Hát nincs joga a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanannak az agyagtömbnek egy részéből megbecsült, más részéből nem becsült célra formáljon edényt? 22 És ha ezzel éppen haragját akarta megmutatni, és hatalmát megismertetni az Isten, és azért viselte oly nagy türelemmel a harag edényeit, akik elveszésre készültek [erre lettek elrendelve].

Még meg sem születtek, már az anyaméhben küzdöttek egymással (1Móz. 25:23). A JHVH által gyűlölt Ézsaunak a gonoszság jutott sorsrészül, tékozló és parázna lett, aki megvetette a szent dolgokat:

Héberek 12:16 Senki ne legyen parázna, és a szent dolgokat se vesse meg, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségét.

Ézsau jellemét két fő bűn határozta meg, itt elsőként a paráznasága van megemlítve. A Bibliában a paráznaság nem minden esetben a házasságon kívüli szexualitásra utal, Ézsau ugyanis feleségül vette a kánaáni asszonyokat, azok a házastársaivá lettek. A Biblia sehol nem írja azt, hogy Ézsau megcsalta volna feleségeit, paráznasága tehát inkább abból állt, hogy Isten és a pátriárkák tiltásainak ellenére eggyé vált (1Kor. 6:25) az átok alatt álló kánaániakkal (1Móz. 9:25), a házasságon és a velük folytatott szexuális kapcsolaton keresztül. Olyan bálványimádó kánaáni népelemekkel vált eggyé, amelyek némelyikében a jelek szerint a Nefilim vérvonal is jelen volt.  Ézsau tehát “szövetségszegő” volt, ami Isten szemében szellemi paráznaság. Bűne az, hogy elfordult az ígéretektől, semmibe vette a választott vérvonalat, és az átok alatt lévőkkel tette magát eggyé. És ezzel kapcsolatos a második fő bűne, az Isten szent dolgainak megvetése, az evilági, testi gondolkodás, hiszen a test éhsége miatt kótyavetyélte el az elsőszülöttnek járó ígéreteket, ami ebben az esetben az örök életre való választottság volt. A szentségtelenség JHVH szent dolgainak elvetése, semmibevétele, ami lényegében szellemi paráznaság, s valójában erre utal a Héber levél idézete is.

Az ígéreteket Jákob kapta meg, aki engedelmeskedett apjának, és Isten megváltoztatta a nevét Izraelre, mert vele jelképezte azokat, akiket szeret, akiket megvált és győzelmet ad nekik, mert életre szánta őket. Ézsauval [akinek ettől kezdődően lett Edom a neve] pedig a veszendőket, a kárhozottakat jelképezte, azokat, akik bár örökösök lehetnének, elfordulnak attól. Ez a sors a jellemzőjük lesz:

Malakiás 1:2-4 2 Nemde, Ézsau a testvére volt Jákobnak? – mondja a Úr –, és én mégis Jákobot szerettem, 3 Ézsaut pedig gyűlöltem, és hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig a sakálok (tannah, sivatagi démon) pusztaságává. 4 Ha Edom azt mondja: ‘Elpusztultunk ugyan, de majd ismét felépítjük azt, ami elpusztult’ – erre azt mondja a Seregek Ura: Hát csak építsék fel ők, én majd elpusztítom! ‘Gonoszság országá’-nak nevezik majd őket, és ‘olyan népnek, amelyre örökké haragszik az Úr.’

Két másik, az Úr napján esedékes, vagyis határozottan a végidőkre szóló prófécia szerint:

Ézsaiás 34:2-5 2 Az Úr megneheztelt az összes nemzetre, haragja fölgerjedt minden seregük ellen. Átok alá veti, s megöleti őket. 3 A megölteket szétszórják az utcákon, holttestükből bűz csap fel, vérüktől szinte megolvadnak a hegyek, 4 s az ég seregei szétoszlanak. Mint a könyvtekercs, összegöngyölődnek az egek, és seregük úgy lehull, mint a falevél, mint a szőlő, s mint a fügefáról a levél. 5 Mert kardom megittasodott az égben. Nézzétek, hogy lesújt Edomra, a népre, amelyet pusztulásra szántam.

Ezékiel 32:29 Ott van Edom minden királya és fejedelme, akik hőstetteik ellenére is a kard áldozatai közé kerültek. A körülmetéletlenek [ez a szív körülmetéletlenségére, a kárhozat gyermekeire utal] között pihennek, azokkal, akik leszálltak a sírgödörbe.

A nefilim génekkel fertőzött amálekiták a szó szoros értelmében, maradék nélkül el lesznek pusztítva:

2Mózes 17:14 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Írd be ezt a könyvbe emlékeztetőül, és add Józsué tudtára, hogy el fogom törölni Amalek emlékét az ég alól!"

A próféciák következetesen teljes pusztulást jövendölnek Edomra:

Abdiás 1:9-10,18,21 9 És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán [Ézsau unokája, Elifáz fia], úgy hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyéről az öldöklés miatt. 10 A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre! 18 És a Jákób háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik őket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott. … 21 És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és az Úré lesz a királyság.

Jeremiás 49:7-10 7 Edom felől ezt mondja a Seregek Ura: Hát nincs már bölcsesség Temánban? Tanácstalanok lettek a bölcsek, és hiábavaló lett a bölcsességük? 8 Fussatok, meneküljetek! Rejtőzzetek el a mély üregekben, Dedán lakói! Mert pusztulást hozok Ézsaura, ha eljön az ideje, hogy megbüntessem.  ... 10 Bizony kifosztom Ézsaut, feltárom rejtekhelyeit, úgyhogy többé nem rejtőzhet el. Nemzetsége kivész, nem marad fenn tovább.

Ezékiel 25:13-14 13
Kinyújtom kezemet Edom ellen, és kiirtok belőle embert s állatot, és pusztasággá teszem; Temántól Dedánig kard által pusztul el. 14 Kitöltöm bosszúmat Edomon, s népemnek, Izraelnek kezére adom. Haragom és indulatom szerint fognak Edommal bánni, s akkor majd megismerik bosszúmat - mondja az Úr, az Isten.

Ez utóbbi prófécia duális jellegű és röviden össze is foglalja Edom történelmi szerepét. Könyörtelenül Izrael [12 nemzet] ellenes, ami az I. Világháború idején antitípusként történt meg, a végidőkben pedig teljességében fog beteljesedni. A részleges, vagy tipológiai beteljesedése az I. Világháborúban akkor történt meg, amikor a britek (a bibliai Efraim, egyike Izrael tizenkét törzsének), elfoglalták Jeruzsálemet a törököktől. A háború véget vetett az ottomán birodalomnak, s ennek következménye volt a modern “Izrael” megalapítása is a brit mandátum alatt (lásd a Virágzik-e már a fügefa? című írást). Edom az Izrael nevet öröklő Efraim kezére lett adva, ahogyan azt Ezékiel (25:14) és Abdiás (1:18) megjövendölte. A prófécia teljességében és végleges formájában azonban csak a kor végén fog beteljesedni, amikor a honfoglaló izraeliták Jézus vezetése alatt megbüntetik az őket korábban üldöző nemzeteket, s mint tűz a tarlóban, pusztítják el azokat.

Abdiás próféta utolsó időkre szóló próféciája Edom ellen

A Szentírás egy teljes könyve, Abdiás próféta könyve, kizárólag Ézsau gyermekeihez, az edomitákhoz szól, ezen belül is elsősorban Temánhoz. Az Abdiás név (héb: Obadijah) jelentése: "JHVH szolgálója". Abdiás életrajza ismeretlen, így az egyik legkevésbé ismert prófétának mondható. Érdekes viszont, hogy a héber hagyományok szerint Abdiás maga is egy Izraelbe betért edomita volt, méghozzá Jób barátjának, Elifáznak egy leszármazottja. Ezzel az Edom ellenes próféciai küldetéssel pedig éppen a származása miatt lett megbízva. A hagyományok szerint Obadijah azért kapta meg a prófétaság szellemét, mert Isten száz prófétáját elrejtette, amikor azokat Jézabel parancsára üldözni kezdték. Ez azt jelenti, hogy Abdiás hozzávetőleg Izrael királyainak, Ahábnak, Ahaziásnak és Jorámnak (i.e. 874-841), valamint Jehoroámnak, Juda királyának (i.e. 848-841) az idejében élt. Jehoroám idejében az edomiták fellázadtak Juda házának uralma ellen, ám Abdiás próféciája nem ezt az eseményt, mint inkább a messze jövőt, az utolsó időket érinti, konkréten az Úr napját (v.ö. Joél 2:1-2).

Abdiás próféciája rámutat, hogy Edom egy konföderáció részese lesz (v.ö Zsolt. 83:6) az utolsó időkben, közvetlenül Krisztus visszatérése előtt, a végidők háborúiban:

Abdiás 1:1-9 1 Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról: Hírt hallottunk az Úrtól! És hírnök küldetett a népekhez: keljetek fel és támadjunk reá haddal! 2Ímé, kicsinynyé tettelek a népek között; felettébb útálatos vagy. 3 Szíved kevélysége csalt meg téged, ki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az ő szívében: Ki vonhatna le engem a síkra?! 4 Ha oly magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr. 5 Ha tolvajok törnének reád, avagy éjjeli rablók, (hogy elpusztíttattál!), nem annyit lopnának-é, a mennyi elegendő?! Ha szőlőszedők jönnének reád, nem hagynának-é gerezdeket?! 6 Mennyire kifosztogatták Ézsaut; felkutatták rejtett kincseit! 7 A határig űznek ki összes frigytársaid; megcsalnak, levernek szövetségeseid; kenyeredet tőrül vetik alád. Nincsen benne okosság! 8 Azon a napon, ezt mondja az Úr, nem vesztem-é ki a bölcseket Edomból, és az értelmet az Ézsau hegyéről?! 9 És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyéről az öldöklés által.

A fenti sorok rámutatnak arra, hogy az edomiták a szívük kevélysége miatt, vagyis a hiú becsvágytól hajtva lépnek szövetségre olyan népekkel, amelyek aztán majd ellenük fordulnak és elpusztítják őket. A következő sorokból kiderül, hogy a Jákob nyomorúságának (Jer. 30:7), vagy más néven a nagy tribulációnak (Mt. 24:21) nevezett időszakban az edomiták az izraelitákat sanyargató, pusztító népek oldalán állnak, elégtétellel “élvezve” testvérük pusztulását, és még a menekülésük útját is elállják az izraeliták “végső büntetésének idején” (v.ö. Ez. 35:5):

Abdiás 1:10-14 10 A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre! 11 A mikor vele szembeálltál; a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek: olyan voltál te is, mint bármelyik közülök. 12 De ne gyönyörködjél öcsédnek napján, az ő szerencsétlenségének napján; és ne örvendj a Júda fiain az ő veszedelmök napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján. 13 Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján; ne gyönyörködjél te is a baján nyomorúsága napján; és ne nyúlj az ő jószágához nyomorúsága napján; 14 A résre [keresztutakra] se állj fel menekülőit elveszíteni; és ne áruld el az ő megmaradottait a szorongattatás napján!

Izrael végső, és megtérésüket eredményező nagy büntetése a nagy nyomorúságban következik be, s az azt követő próféciai esemény már az Úr napja lesz, amikor Isten megbünteti a népét sanyargató nemzeteket. Ez elsősorban a fenevad birodalmát és szövetségeseit jelenti, azokat, akik elkötelezetten felvették a fenevad bélyegét és örök kárhozatra ítéltetnek:

Abdiás 1:15-16 15 Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedtél, úgy cselekesznek veled; a mit te fizettél, visszaszáll fejedre. 16 Mert a mint ti ittatok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen az összes népek; bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna.

Izrael mind a 12 törzse helyre lesz állítva, és birtokba veszik örökségüket a Messiás vezérlete alatt. Ekkor Isten a helyreállított izraeliták [12 törzs] keze, vagyis katonai ereje által ítéli meg, és pusztítja ki Edom utolsó maradékát:

Abdiás 1:17-21 17 De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az, és a Jákób háza birtokba veszi az ő örökségét. 18 És a Jákób háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik őket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott. 19 A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szerint bírják az Efraim mezőit és Samaria mezőit; Benjámin pedig a Gileádot. 20 Izráel fiainak ez a száműzött serege azokat, a melyek a Kananeusoké, mind Sarfátig; a jeruzsálemi száműzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat. 21 És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és JHVH-é lesz a királyság.

Az utolsó verssorok Sion végleges felszabadulását és Jézus Krisztus millenniumi uralmának eljövetelét vázolják, vagyis JHVH földi királyságának megvalósulását! Abdiás ezen próféciájával az Ezékiel 35. fejezetének próféciája is párhuzamosítható:

Ezékiel 35:1-14 1 Az Úr szózatot intézett hozzám: 2Emberfia, fordulj Szeir hegysége felé és jövendölj ellene! [v.ö. Abd. 1:1] 3 Így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, ellened fordulok, Szeir hegysége, kinyújtom ellened kezemet és kietlen pusztasággá változtatlak, 4 városaidat meg romhalmazzá teszem. Pusztává leszel, és megtudod, hogy én vagyok az Úr. 5 Mivel örökös ellenség voltál, és a kard hatalmába adtad Izrael fiait, szorongatásuk idején, végső bűnhődésük idején a kard hatalmába adtad Izrael fiait [v.ö. Abd. 1:10-14], 6 azért amint igaz, hogy élek – mondja az Úr, az Isten –, elborítlak vérrel, és vér fog üldözőbe venni. Bizony így lesz: vérontással vétkeztél, azért vér fog üldözni. 7 Pusztasággá és sivataggá teszem Szeir hegyét, és kiirtok mindenkit, aki arra jár. 8 Hegyeit elborítom az elesettekkel, halmaidon, völgyeidben és folyóid mentén azok hevernek majd, akiket kardélre hánytak. 9 Örökre pusztasággá teszlek, és városaidban nem laknak többé. [v.ö Abd. 1:15-16] Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 10 Mivel így beszéltél: „Ez a két nemzet és két ország az enyém lesz, megkaparintom őket [v.ö. Abd. 1:3], még ha az Úr volt is ott”, 11 azért amint igaz, hogy élek – mondja az Úr, az Isten –, haragod és irigységed szerint bánok majd veled, teljesen úgy, amint te bántál velük, gyűlölettel telve, és megmutatom neked, hogy ki vagyok, amikor majd ítéletet tartok fölötted. 12 Tudd meg, hogy én, az Úr, az Isten, hallottam minden gyalázó szavadat, amelyet Izrael hegyeire kiejtettél, amikor így beszéltél: „Pusztulás lett a sorsuk, a mi zsákmányunk lettek.” 13 Kitátottátok ellenem szátokat, és kihívóan beszéltetek rólam – hallottam. 14 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Az egész föld örömére pusztasággá teszlek. 15 Amint te örültél, hogy Izrael házának öröksége elpusztult, így teszek majd én is veled. Sivataggá változol, Szeir hegye, egész Edommal egyetemben. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

Abdiás és Ezékiel próféciáival párhuzamosíthatjuk még a 83. Zsoltár próféciai üzenetét is, amely megnevezi azokat a népeket, amelyek Edommal szövetségre lépve Isten népe ellen harcolnak Jákob nyomorúságának idején. Ez egy rövid zsoltár, de tartalma sokat vitatott. A modern protestantizmus interpretációja szerint a felsorolt szövetségesek a jelenlegi cionista Izrael államát támadják meg, ám a próféciai kontextusból és az ezzel párhuzamos igerészekből tisztán kivehető, hogy ez a szövetség Izrael teljes népe, illetve maradéka ellen lép majd föl, azzal a szándékkal, hogy megakadályozzák azok nemzeti fennmaradását:

Zsoltárok 83:1-19 1 Ének; Aszáf zsoltára. 2 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten! 3 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik. 4 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek. 5 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét! 6Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened: 7 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok; 8 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt. 9 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak.  Szela. 10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál! 11 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek. 12 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel, 13A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! 14 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt; 15 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket. 16 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket! 17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, 19Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.

A szövetség részese Edom is, amelynek e konfliktusban való szerepét már láttuk Abdiás és Ezékiel próféciáiból. Ez a szövetség elsősorban egy közel-keleti népekből álló szövetség lesz, amelynek Asszíria is a része lesz! Asszíria szerepe rendkívül fontos, hiszen rámutat, hogy az asszírok által dominált európai fenevad birodalomnak lesznek közel-keleti szövetségesei is, jelesül bizonyos arab törzsek, valamint Jordánia [Moáb, Ammon] és Törökország [Edom] és a szintén edomita Amálek.

Azt tudjuk a próféciákból, hogy Asszíria az Isten haragjának eszközeként kulcsszerepet tölt majd be az izraelita nemzetek végső büntetésében, mielőtt őt is utoléri Isten ítélete (Ézs. 10:5-19). Amikor az asszírok katonai ereje által dominált európai fenevad bevonul a Szentföldre, akkor a felsorolt nemzetek a szövetségesei lesznek.

Dániel 11:41 Amikor [az antikrisztus] bevonul a dicsőséges országba, tízezrek esnek el. Kezéből csak a következők menekülnek meg: Edom, Moáb és Ammon fiainak maradéka.

Ezek a nemzetek ugyanis a fenevad szövetségesei lesznek. Ezt a New Bible Commentary is érzékelteti, ahol a következőket olvashatjuk: "Asszíria lehet a sötét irányító erő, a koalícióban résztvevő nemzetek frontvonalai mögött." (u.o. 540. o. és lásd még a Németország – Asszíria Isten haragjának eszköze című írást).

A Szentírás próféciái tehát rámutatnak, hogy Törökország, az antikrisztus és a teljes sátáni szellemiség által vezetett európai "fenevad birodalom" szövetségeseként, kéjes örömmel fog részt venni Izrael és Juda üldözésében és szisztematikus pusztításukban Jákob nyomorúságának idején, s ezzel elkövetik a megjövendölt halálos bűnt.

Jubileumok 26:34 … És eljön majd az idő, hogy amikor naggyá válsz, és lerázod az igáját magadról, teljességgel vétekbe esel és halálos bűnt követsz majd el, és ivadékodat kiirtják az egek alól."

Ezek után ennek a megátalkodott, antikrisztusi szellemiség által irányított szövetségnek a tagjai, így Edom is, ítélet alá kerülnek, mint azt a 83. Zsoltár és Abdiás is vázolja. Edomot elárulják és pusztítják korábbi szövetségesei, majd maradékukat a helyreállított Izrael keze által semmisíti meg Isten.

Az Edom végső pusztulására vonatkozó további bibliai próféciák:

Joel 3:19 Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erőszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén.

Jeremiás 49:7-18 7 Edom felől ezt mondja a Seregek Ura: Hát nincs már bölcsesség Temánban? Tanácstalanok lettek a bölcsek, és hiábavaló lett a bölcsességük? 8 Fussatok, meneküljetek! Rejtőzzetek el a mély üregekben, Dedán lakói! Mert pusztulást hozok Ézsaura, ha eljön az ideje, hogy megbüntessem. 9 Ha szüretelők törnek rád, nem hagynak egy gerezdet sem maguk után. Ha tolvajok lepnek meg éjjel, annyit rabolnak, amennyi nekik tetszik. 10 Bizony kifosztom Ézsaut, feltárom rejtekhelyeit, úgyhogy többé nem rejtőzhet el. Nemzetsége kivész, nem marad fenn tovább. Szomszédai közül egyik sem mondja: 11 Hagyd rám árváidat, majd gondot viselek rájuk; bízzanak bennem özvegyeid! 12 Mert ezt mondja az Úr: Ha azok, akik meg sem érdemelték, hogy kiigyák a kelyhet, mégis kiitták, akkor te hogyan maradhatnál büntetlenül? Bizony, nem maradhatsz büntetlenül, hanem neked is ki kell innod. 13 Mert saját magamra esküszöm – mondja az Úr –, hogy borzalom, gyalázat, pusztulás és átok lesz Boszra, sőt örökre rommá válik összes többi városa is. 14 Üzenetet kaptam az Úrtól, elküldte követét a nemzetekhez: „Gyűljetek egybe, vonuljatok fel e nép ellen, szálljatok harcba vele!” 15 Mert kicsivé teszlek a népek között, megvetetté az emberek körében. 16 Fölfuvalkodottságod csalt meg téged, a te elbizakodott szíved. Ez vitt romlásba téged. Bár a sziklahasadékokban lakol, és elfoglaltad a dombok tetejét, ha olyan magasra rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is lerántalak – mondja az Úr. 17 Pusztasággá lesz Edom; aki csak elmegy mellette, megborzad, és csapásai láttán felszisszen. 18 És amint a felforgatott Szodomával, Gomorrával és szomszédaival történt, senki sem lakik ott többé – mondja az Úr –, senki sem telepszik meg ott újra.

Ézsaiás 34:1-8 1 Jőjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei. 2 Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregökre; megátkozá, halálra adta őket. 3 Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bűze felszáll, és hegyek olvadnak meg vérök miatt. 4 Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb. 5 Mert megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre. 6 Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén. 7 Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértől, és poruk borítva lesz kövérrel. 8 Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje (Abd. 1,10-14.) Sionnak ügyéért.    

Az Edomot, és minden más népet érintő, jogos ítélet után Krisztus beiktatja a millenniumi királyságot. Akkor végre lejár Sátán uralmának ideje és "JHVH-é lesz a királyság", Izrael és a népek maradékai Isten akarata és törvényei szerint fognak élni, ezer éven át tartó békében és nyugalomban.

A 4Ezsdrás próféciai üzenete szerint Ézsau a vége ennek a gonosz korszaknak, Jákob pedig a kezdete az eljövendő kornak, ahol Istennek szívből, bensőből engedelmeskedve élünk majd. 

4Ezsdrás 6:7-10 7 És válaszoltam szólván, „Mi fogja az időket különválasztani (megosztani)? Vagy mikor jön el az első korszak vége és a következő korszak kezdete?"  8 Ő mondta nekem, „Ábrahámtól Izsákig, mert őtőle született Jákob és Ézsau, mivel Jákob keze Ézsau sarkába kapaszkodott a kezdetektől. 9 Mert Ézsau a vége ennek a korszaknak, és Jákob a kezdete a következőnek. 10 Mert az ember kezdete az ő keze, és a vége az ő keze; 

Az Edommal kapcsolatos fontosabb igerészek, illetve próféciák listája: Ézs. 11:14; 34:6; 63:1, 6; Jeremiás 9:26; 25:21; 49:7-10, 17-24; Siralom 4:21-22; Ezék 25:12-14; 35:1-15; 36:5; Joel 3:19; Ám. 1:6-12; 2:1; 9:12; Abd. (a teljes könyv); Mik 1:12; Mal 1:2-4. Plusz: Josephus Antiquities XI.6.5

Eszter könyve, mint prófécia


Eszter könyvének van egy, a témához szorosan kapcsolódó próféciai vonatkozása (lásd az
Adalékok Eszter könyvéhez című írást). A könyv jól ismert története szerint Hámán, az agágita (Eszt. 3:1), a zsidók nagy ellensége, alattomosan kitervelte az egész zsidóság elpusztítását. Ez nem volt véletlen, és Hámán gyűlöletének nem csupán szellemi, de vérvonalbeli okai is voltak! Hámán ugyanis annak az amálekita Agágnak volt a leszármazottja, akit Saul és az izraeliták java része az Isten szigorú utasítása (I.Sám. 15:2-3,18; 15:9,19) ellenére életben hagyott. Noha Sámuel próféta aztán megölte Agágot (15:32-33), a további bibliai utalások azonban határozottan azt mutatják, hogy Saul nem csak a királynak kegyelmezett meg, hanem az amálekiták egy részének is. Ez pedig azt jelenti, hogy az amálekitáknak, s így Agág királyi vonalának is voltak túlélői. Ezt biztosra tudhatjuk, hiszen végül ironikus módon Saul életének éppen egy amálekita vetett véget (II. Sám. 1:1-16). A Sault követő Dávidnak pedig a továbbiakban is harcolnia kellett az amálekiták ellen, majd az I. Krónika 4:43 egy jóval későbbi eseményt vázolva azt írja, hogy a simeoniták megverték az amálekiták maradékait  (1 Krón. 4:43). Mivel nem pusztultak ki, "JHVH harcol az amalekitákkal nemzedékről nemzedékre" (2Móz. 17:16), és tudjuk, az amálekiták jelen lesznek a végidők egy Izrael ellenes szövetségében is (Zsolt. 83:7)! Maga Hámán is csak úgy származhatott Agágtól, hogy annak voltak túlélő utódai.

Mivel az izraeliták hagytak amálekita túlélőket, azok minden tőlük telhető módon és minden lehető alkalmat megragadva Izrael vesztét kívánták és kívánják okozni, hiszen még genetikailag is szinte erre vannak "kódolva". Ezt bizonyítja Hámán példája is Eszter idejében, s tudjuk, hogy a majdani keleti federációt vezérlő Góg is kapcsolatban áll ezzel a vérvonallal.
 
Maga Eeszter a szó szoros értelmében nem volt zsidó, ugyanis nem Juda törzséből származott, hanem Benjáminéból, s történetesen attól a Kistől, akitől az Agágnak megkegyelmező Saul is származott (Eszt. 2:4-6; I. Sám. 9:1)! Ez azt jelenti, hogy Eszter történetében ugyanazon családok kései képviselői álltak szemben egymással, mint egykor Saul idejében. Annyi különbséggel, hogy Hámánnak eszébe sem jutott volna az, hogy esetleg megkegyelmezzen akár egyetlen judaitának is.

Bár Amálek Edom részét képzi, de a két nép gyakran külön van megemlítve. Ennek oka az, hogy az Ézsautól és horita ágyasától származó Amálek, leválva az edomita népek fő testületétől, lényegében egy maga útját járó, külön nemzetséget képvisel. Amálek Izrael ellen fordult még azelőtt, hogy Izrael elfoglalta volna az Ígéret Földjét (2Móz. 17:8-16). A történet ismert eleme, hogy Mózesnek a magasba kellett emelnie a kezeit, hogy az izraeliták győzedelmeskedhessenek. A történetnek azonban van egy végidőkkel kapcsolatos vonatkozása is, hiszen amikor Izrael törzseinek maradékai hazatérnek, hogy újra elfoglalják egykori hazájukat, akkor Amálek egy Izrael ellenes szövetség részeként ellenük vonul "hogy kitöröljék őket a népek sorából"(Zsolt. 83:5-7).

Eszter könyvének történetében az Amálektől származó Hámán, az agágita testesítette meg azt az erőt, amelyen keresztül Sátán Júda teljes kipusztítását akarta elérni. A kor végén az antikrisztusi erők pedig a helyreállítás folyamatában részesülő Izraelnek a teljes megsemmisítését kívánják elérni. Hámánnak tíz fia volt, akik az antikrisztus mellé elkötelezett tíz királyt jelképezték. Krisztus visszatérésekor harcolni fog az antikrisztusi erők ellen, megsemmisíti azokat, de a fizikai síkon történő harcokban Izrael maradéka is részt fog venni, hogy elpusztítsák azokat, akik el akarták őket pusztítani, amint ezt már korábban láttuk Abdiás próféciáinak elemzésekor is (Abd. 1:18). Az Eszter könyvének 9:1-7 részében felvázolt purimi események az antikrisztus és a mellette harcoló tíz király elpusztítását előképezték. A történet tehát erőteljes módon tárja elénk az utolsó idők végső háborúit is, ahol Edomnak szimbolikus és valós történelmi szerepe lesz.

Az tehát egyáltalán nem véletlen, és nem egy mellékes motívum, hogy a történetben Hámán Amálek leszármazottja volt. Eszter könyvének szereplői ugyanis jelképesen módon úgy a Sátánt/antikrisztust [Hámán és tíz fia], mint Krisztust [Márdokeus] és az őt követő erőket [Izraelt] személyesítik meg.

Eszter könyvének a próféciai vonatkozásából rálátást nyerhetünk az Izraelt érintő utolsó nagy pusztulás körülményeire. Amálek jelen lesz a végidők Izrael-ellenes szövetségében, amikor a purim [a rendeltetés] úgy hozza, hogy végre valós esélyt látnak Izrael végleges elpusztítására. Ahogy az agágita Hámán Márdokeus elleni gyűlölete olyannyira mély volt, hogy annak egész népét ki akarta irtani, úgy a végidők amalekitái is megkísérlik ezt a népirtást az antikrisztusi erők részeként.


Edom túlélői, Edom igazai

Edom, mint nemzet pusztulásra van ítéltetve és nemzetségeinek egésze el fog veszni (Jer. 49:7-10), ami azt jelenti, hogy amikor Jézus visszatér és megítéli a népeket, az edomitáknak nem lesz maradéka. Más szóval nem lesznek edomiták, kik bemehetnének a Millenniumba az olyan nemzetek maradékaival együtt, amelyek nem lettek "kivágva”. Ezt, mint korábban láttuk, több prófécia is ismételten nyilvánvalóvá teszi. Mindezek mellett, Edomnak lehettek, és mindig voltak is igazai az egyének szintjén! Hiszen Isten maga fektette le a törvényben azt, hogy azok az edomiták, akik Izraelhez kívántak csatlakozni, megtehették ezt és Isten népének, Izraelnek a részévé lehettek, amit Isten a törvényébe is foglalt:

5Mózes 23:8-9 8 Az edomitát ne utáld, mert testvéred. … 9 Harmadik nemzedékük beléphet az Úr közösségébe.

Izrael az Úr népe, közössége, s az Isten igazságaira vágyó edomiták beléphettek ebbe a közösségbe, ami által ők is Isten szeretett népévé lehetnek. Mivel a törvényből egy pontocska sem múlik el, ez azt jelenti, hogy az edomiták részesei lehetnek a szellemi Izraelnek, vagyis az egyháznak is. Egyéni szinten egy edomita ugyan olyan szellemi izraelitává válhat, mint bármely más nép tagja, s minden egyes embernek, aki be lett oltva a jó olajfába (Róm. 11:16-17, 24), annak ez az olajfa válik az elsődleges identitásává.

Habár Edom mint nép egy negatív szerepet tölt be az üdvtörténetben, ez azonban nem zárta ki azt a tényt, hogy az edomiták között voltak páratlanul igaz emberek is. Sőt, a valaha élt legigazabb emberek egyike, az igaz
Jób, edomita volt, ahogy a minden bizonnyal temánita származású Abdiás próféta is. Ámosz próféta alább idézett záró szavaiban ott találhatjuk Edom reményét is:

Ámosz 9:11-12 11 Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán. 12 Hogy örökségképen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemről neveztetnek, ezt mondja az Úr, a ki megcselekszi ezt!

Mindez azt jelenti, hogy Edom, mint nép nem marad fenn ugyan, de az edomiták igazainak minden korban megadatott az, hogy egyénileg Isten népének részévé váljanak és üdvözüljenek! A végidőkben az Isten által megtartott maradékuk szintén Izrael részévé válik és izraelitákként mehetnek be a Millenniumba! Az egyházkorszakban, vagyis Jézus visszajövetele előtt szintén a választottak részévé válhatnak, a megtérés és bemerítkezés után.

Tehát az edomitáknak lehetőségük van megtérni Istenhez és örökségébe kerülni vagy most az egyházban, vagy pedig Krisztus visszatérése után a helyreállításkor a fizikai Izraelbe való csatlakozással, illetve az Izrael által bírt maradékként.


CoG