CoG

Az Elohim vagy isteni tanács

 

Az ókori világban széleskörűen elterjedt nézet szerint a földünket szellemi hatalmasságok, vagyis istenek uralják. A kereszténység egyike a nagy monoteista (egy Istenben hívő) vallásoknak, ami bibliai értelemben azt jelenti, egyedül az egy Istennek szolgálnak. Az univerzum mindenek fölött álló, korlátlan hatalmú örök királya és egyedül igaz Istene az ELOAH, az Atya Isten, Aki JHVH-ként, a mennyei seregek Uraként nevezte meg Önmagát. Ő az Atyja, Istene és Teremtője minden létezőnek. Ő az Atyja és Istene Jézus Krisztusnak és nekünk, az elsőszülöttek egyházának is (Ján. 20:17). Az igaz keresztény hit tehát valóban egy abszolút értelemben vett monoteista hit, amelyben a Fiún keresztül az Atyára, az egyedül igaz Istenre irányul az imádat. Másrészt azonban a Biblia megerősíti az ókori népek hiedelmét a világot vezérlő istenekkel kapcsolatban, sőt, kijelenti azt is, hogy ma ennek a megtévesztett, gonoszság alá rekesztett világnak Sátán az istene (theos-a) (2Kor. 4:4) és az alatta álló szellemi hatalmasságok vezérlik az emberiség messze legnagyobb részét. Hogyan hozható össze ez a két ellentétesnek látszó nézet? Ennek az írásnak a célja bemutatni az Isten által delegált, és a földet uraló szellemi fejedelemségek – a Biblia megnevezése szerint az isteni gyülekezet, vagy isteni tanács – szerepét világunk vezérlésében. E jelen gonosz világ (Gal. 4:1; Eféz. 5:16) csak egy meghatározott időig lett alávetve a bukott fejedelemségeknek, uralmuk Krisztus visszatérésével fog megszűnni véglegesen, amikor elveszítik pozícióikat, ítéletben részesülnek, és elnyerik büntetésüket addigi igazságtalan uralkodásuk miatt.


 

Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © 2002, Isten Egyházának Gyülekezetei

Bryan T. Huie azonos címû írását feldolgozta és kibõvítette Póli Pál 

 Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

http://www.churchofgod.hu 


 Az  Elohim [isteni] tanács

 

1Korintus 8:4-6 4 A bálványáldozatok evését illetőleg tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs több Isten, csak egy. 5 Vannak ugyan úgynevezett istenek égen is, földön is,aminthogy van sok isten és sok úr6 Nekünk azonban egy az Istenünk, az Atya, akitől van a mindenség, mi meg ő reá nézve, és egy az Úr, a Krisztus Jézus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.

Az Isten létében hívő legtöbb egyén tisztában van azzal, hogy a Felséges Atya Isten az univerzum korlátlan és mindenható Ura. Viszont még a keresztény körökben is rendkívül nagy tudatlanság uralkodik azzal kapcsolatban, hogy Isten miképpen uralja a világmindenséget, és milyen szerepet delegált ki az Általa létrehozott szellemi létvalóság lényeinek ebben az uralomban. Ezzel az írással nem kívánjuk teljes mértékben kimeríteni a témakört, itt elsősorban a kevésbé ismert ún. mennyei, illetve "elohim tanács" szerepére térünk ki. Az elohim tanács az Isten szellemi fiaiból, közismertebb nevükön angyali lényekből áll, szám szerint hetven főből, plusz az Atya és a Fiú. Az istenfiak  egyharmada elbukott a Sátán által vezetett lázadásban, és amióta Isten ellen munkálkodnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Isten megvonta volna tőlük a nekik eredetileg kiutalt hatalmakat és felelősségeket. Meg kell jegyezni, hogy az angyal kifejezés a modern köztudatban a róluk kialakított igen téves kép miatt megtévesztő lehet. Ezek a lények ugyanis olyan szellemi hatalmasságok, uradalmak, akik hatalmas nemzetek sorsát, választásait vezérlik a földön. Lázadó, igazságtalan szellemi vezérletük egy gonosz korszakot (Gal. 1:4) eredményezett világunkban, ami Isten országának eljöveteléig tart. Ma csupán az Isten egyházát képező hívők lettek kivonva e gonosz korszak uralma alól (Gal. 1:4), akik ellen elkeseredett harcot folytatnak a bukott szellemi erők.

Pál gyakran utalt a világunkat továbbra is szellemi fogságban tartó bukott mennyei hatalmasságokra, akikkel a nemzetek közül kihívott, e világból megváltott és szellemileg újjászületett hívőknek állandó szellemi küzdelmet kell megvívniuk:

Efézus 6:12 mert a mi küzdelmünk nem vér és hús ellen folyik, hanem a mostani sötétségnek fejedelemségei, fennhatóságai és világuralkodói ellen, a rosszaság szellemi lényei ellen, kik a mennyeiekben vannak.

Ez az írásrész tisztán rámutat, hogy ezek a bukott szellemlények állandó támadásban állnak Isten népe ellen, a célból, hogy szellemileg lerombolják azokat. A harc nem testi, hanem szellemi, és a tét mindkét fél számára óriási – az eljövendő kor világának vezetése. Ahogy Krisztus legyőzte az Őt megkísértő Sátánt – amivel elnyerte a föld fölötti uralom jogát, s átveszi azt Isten országának eljövetelével –, úgy a szellemi küzdelem megnyerésével a szentek is elnyerik jutalmukat, amikor a mostani, lázadásban lévő szellemi erőket Isten kiveti a hatalmukból, és pozícióikat a küzdelemben győzedelmes szenteknek adja át.

Szerte a Bibliában számos utalás található ezekre a szellemi uradalmakra, erőkre. Sajnálatos módon egyes idevágó szövegrészek eredeti jelentését eltorzították az írásmásolók és fordítók, a saját teológiai előítéleteik miatt, és ez okból egy nagyon fontos igazság homályossá vált a legtöbb hívő számára. Ebben az írásban olyan bibliaidézeteket elemzünk, amelyek olvasásakor az átlag olvasó legtöbbször átsiklik, anélkül, hogy felfogná azok valós jelentőségét. Kezdjük egy sokat vitatott idézettel, az 5Mózes 32. fejezetében található Mózes búcsúénekének egy részével, a tradícionálissá vált Maszoréta szövegek alapján (a Maszoréta iratokat a szórványban élő zsidóság véglegesítette az i.sz. 8-10. századok között):

5Mózes 32:7-9 7 Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt nemzedékek éveire! Kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmondják:  8 A Felséges részt adott a népeknek, és szétosztotta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint9 Mert az ÚR része az ő népe, Jákób a kimért öröksége.

Ez a szöveghasználat a Maszoréta iratok fordítása alapján terjedt el, de néhány, a Maszorétáknák jóval korábbi szövegben teljesen másképp van megfogalmazva a 8. vers. Úgy az i.e. harmadik században a héber írások görög nyelvre fordított változatában, a Szeptuaginta néven közismertté vált írásokban, mint a Qumránban feltárt holt-tengeri tekercsek közt megtalált ószövetségi szövegekben a következő változatot láthatjuk:

5Mózes 32:7-9 7 Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt nemzedékek éveire, kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmondják: 8 Amikor a Felséges elosztotta a népek örökségeit, amikor elkülönítette az emberfiakat, megszabta a népek határait az Isten fiainak száma szerint9 Mert az ÚR része az ő népe, Jákób a kimért öröksége (az RSV alapján).

Ugyanez a szövegrész a görög Szeptuaginta Sir Lancelot C.L. Brenton által 1851-ben angol nyelvre fordított változatának magyar megfelelőjében így hangzik:

5Mózes 32:7-9 7 Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt korok éveire: kérdezd meg atyádat, elbeszéli, és véneidet, majd elmondják neked: 8 Amikor a Felséges elválasztotta a népek örökségeit, amikor elkülönítette egymástól Ádám fiait, megszabta a népek határait az Isten angyalainak száma szerint9 És az ő népe, Jákób az JHVH része lett, Izrael vált az ő kimért örökségévé. (a Brenton’s LXX alapján).

Az Isten angyalai a görögben szereplő aggelon theou pontos fordítása, s ez a kifejezés található csaknem minden, ránk maradt Szeptuaginta kézíratban. Némely, a korábbi időkből fennmaradt kéziratban azonban a huion theou, vagyis Isten fiai kifejezés szerepel. Ez a héber beney ‘elóhim pontos megfelelője, amit pedig a holt-tengeri tekercsek közt megtalált 5Mózes 32:8 tartalmaz.

A Szeptuaginta fordítói nagyon jól tudták azt, hogy az 5Mózes 32:8-ban említett Isten fiai (beney ‘elóhim) kifejezés a mennyei szellemlényeket (angyalokat) jelöli, s azért fordították angyalnak a valamivel későbbi Szeptuaginta verziókban, hogy egyértelművé tegyék, itt a mennyei szellemlényekről van szó. Ezt a fordítást használták aztán a további olyan igerészekben is, ahol Isten fiairól van szó. (pl. Jób. 1:6; 2:1; 38:7). Így lett az eredeti huion theou-ból aggelon theou.

Néhány, a Biblián kívüli ősi írás szintén megemlíti az emberiség hetven nemzetségre való elosztását a szellemi fejedelemségek uralma alá. Egy ilyen írás a Jásher könyve (Szefer HaYasher, amit a Biblia is megemlít (Józs. 10:13; 2Sám. 1:18)). Ebben a következőképp van vázolva az 5Mózesben megírt esemény:

Jásher 9:31-32 31 És építették a tornyot és a várost, s tették ezt a dolgot mindennap, sok napon és éven keresztül. 32 És Isten így szólt a hetven hozzá közel álló angyalhoz: Menjünk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy egyik ember ne értse meg a másiknak a nyelvét, és aképpen cselekedtek velük. (az 1887-ben, J.H. Parry & Company által, Salt Lake City, Utah-ban kiadott angol fordítás alapján)

Egy ősi Targumban (a Pseudo-Jonathan Targum-ként közismertté vált írásban) megtalálták az 5Mózes 32:8-9 verseinek arám nyelvű parafrázisát, amely határozottan a Szeptuagintában található szóhasználatot támasztja alá, viszont megtalálható benne az "Izrael fiainak száma szerint" szöveghasználat elterjedésének valószínűsíthető oka is:

5Mózes 32:8 Amikor a Felséges felosztotta a világot a Noétól származó nemzetek között, az emberek gyermekeinek és az írások és a nyelvek akkor történt elkülönítésekor, sorsot vetett... Kijelölte a nemzetek határait, Izrael teljes, hetvenfős lélekszámának megfelelően, akik Micraim-ba [Egyiptom] mentek. A Felséges felosztotta a földet a Noétól származó nemzetek között, elválasztotta egymástól az emberek gyermekeinek írását és nyelveit az elosztás időszakában, sorsot vetett a hetven angyal, a nemzetek fejedelmei között, akiknek megbízatása volt a város felülvigyázása már abban az időben is. Meghatározta a nemzetek határait a Micraim-ba levonuló Izrael teljes, hetvenfős száma szerint  (Targum Pseudo-Jonathan, J.W. Etheridge angol forításás alapján, kiemelés hozzáadva).

Máig tartó heves viták folynak arról, hogy a Maszoréta vagy a Szeptuaginta verzió a hitelesebb. Az azonban bizonyos, hogy a Szeptuaginta jobban összhangban van a többi korai héber írásanyag tartalmával, és hitelesíti azt az ókorban széleskörűen elterjedt nézetet, hogy Isten a nemzetek fölötti uralmat ennek a hetven uradalmi elohim lénynek delegálta ki. Ennek a rendnek a fennállását természetesen számos más bibliaidézettel alá lehet támasztani, amelyekre az alábbiakban ki is térünk.

Az említett Targum kiemeli a Mózes által említett "emberek fiainak szétválasztását", ami határozottan az 1Mózes 10 fejezetében található eseményekre utal, amikor Nóé utódai hetven nemzetséget alkottak:

1Mózes 10:32 Ezek Nóé fiainak a nemzetségei, származásuk szerint népekre tagolódva. Ezektől ágaztak szét a népek a földön az özönvíz után.

Az 1Mózes 10. fejezetében leírtak adják a hátterét az 5Mózes 32:8-ban elhangzott kijelentésnek. A népek (héb. goyim) elválasztása és lakterületeinek kijelölése tehát Isten határozott akaratából történt. Ugyanaz a héber gyökszó, a parad (elválasztani) megtalálható úgy az 1Mózes 10:32-ben, mint az 5Mózes 32:8-ban.

Meg kell jegyezni azt, hogy amennyiben Mózes tényleg a Noé utódainak özönvíz utáni egymástól való elválasztására utal (pontosabban a Bábel tornyával kapcsolatos eseményekre), abban az időben még nem létezett Izrael nemzete! Éppen ezért Izrael nincs is a hetven nemzetség között az 1Mózes 10 fejezetében. Izrael néppé válásának kezdete a héber Ábrahám elhívásával kezdődött meg a népek elosztása után. Ez okból a "határok elosztása Izrael fiainak száma szerint" kijelentést nem lehet közvetlenül összefüggésbe hozni a nemzetek elosztásával kapcsolatban, ugyanakkor Izrael JHVH osztályrészeként, örökségeként lett megalkotva.

Mi lehet ennek a látszólagos ellentmondásosságnak az oka? Ha az 5Mózes 32:8-nak a Szeptuagintában és – a Maszorétáknál jóval korábbi – qumráni héber írásokban előforduló változatát fogadjuk el (amit a Jásher könyve is megerősít), akkor ugyanabba a dilemmába kerülünk, amibe minden valószínűség szerint a későbbi, a Maszoréta szövegekként ismert zsidó kéziratok másolói is kerültek: ez alapján, a korai héberek szent Írásaiban egykor megtalálhatók voltak bizonyos politeizmusra utaló kijelentések? Ez attól függ, mit nevezünk politeizmusnak.

Az ősi héber nyelv professzora, Michael S. Heiser rámutatott, hogy mindent figyelembe véve, jó okunk van ennek az adott idézetnek a korai verziókban található szövegeit hitelesnek tartani. Egy ezzel a versrésszel kapcsolatban megjelent cikkében ezeket írja:

"... Mit jelenthet a szöveg pontos mondanivalója, amikor az 1Mózes 10-11-ben leírt eseményeket kapcsolatba hozza a mennyei lényekkel? Erre irodalmi és fogalmi párhuzamokat találhatunk az Ugaritban feltárt irományokból, amelyek még összefüggőbb képet nyújtanak az 5Mózes 32:8-ban utalt hetvenes számmal kapcsolatban – ezek [a feltárt írások] hasznos és jelentős muníciót biztosítottak azoknak a szövegelemzőknek az érveihez, akik eddig is vitatták az MT [Maszoréta] verzióban található "Izrael fiainak száma szerint" szöveghasználat hitelességét. Az ugariti mitológiák határozottan kijelentik, hogy az általuk hitt pantheon feje az El (akire, csakúgy, ahogyan a Biblia Istenére is, El Elyon-ként, azaz Felségesként utaltak), aki hetven fiának atyja volt, és az "El fiait" (ugaritul bn ’il) ebben a számban szervezte meg. Ez egy kikerülhetetlen nyelvészeti párhuzamot von a héberben használt kifejezésekkel, amelyek az LXX verzió hitelességét erősítik meg. Ennek a felfedezésnek az eredményeként számos írásszakértő az LXX-ben használt szöveget fogadja el hitelesnek a logika és philologika alapján: Isten (az 5Móz. 32:8 El Elyon-ja) a földet azoknak a mennyei lényeknek a száma szerint osztotta el, akik a teremtés kezdetétől léteztek. 

.... Mindemellett, bár az 5Mózes 32:8 pontos és hiteles szövege  "Isten fiait" mond, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az izraeliták vallása politeisztikus vallás volt" (Michael S. Heiser, "Deuteronomy 32:8 and the Sons of God" 3. old).

Az ugariti egy ősi közelkeleti nyelv, amely szoros kapcsolatban állt a bibliai héber nyelvvel. A feltárt írásaikból láthatóan az ugaritiak isteni mitológiáikat az olyan, még özönvíz előtti igazságokra alapozták, miszerint az egy igaz Isten kiutalta a föld fölötti uralmat az angyali teremtményeinek. Ismereteiket valószínűleg az ekkor Szálemben szolgáló Melkizedek-rendi főpap tanításai alapján nyerték; annyi bizonyos, hogy tartalmuk sokban közel áll a bibliai tényekhez. Ugyanis az ugariti írások gyakori motívuma az isteni tanács, ahol El elnökli az isteni fiak gyülekezetét a Szent Gyülekezés Hegyén.

Egy ehhez hasonló, a mennyei gyülekezet működésére némi rálátást nyújtó eseményt láthatunk az 1Királyok 22 és a 2Krónika 18 fejezeteiben, ahol Mikájehú, JHVH prófétája vázolja egy látomását Ahábnak, Izrael királyának, és Jósafátnak, Júda királyának:

2Krónika 18:18-22 18 Míkájehú pedig ezt mondta: Halljátok az ÚR igéjét! Láttam az URat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján19 És ezt mondta az ÚR: Ki fogja rászedni Ahábot, Izráel királyát, hogy fölvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta. 20 De előlépett egy lélek, megállt az ÚR előtt, és így szólt: Majd én rászedem őt! Az ÚR ezt kérdezte tőle: Hogyan? 21 Az így felelt: Elmegyek, és hazug lélek leszek minden prófétája szájában. Az ÚR pedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így! 22 Íme így adott az ÚR hazug lelket valamennyi prófétád szájába. Az ÚR kimondta vesztedet.

A fenti idézetben megemlíti a mennyei sereget (héb. tzeva’ hasham ayim), amely JHVH előtt áll. Természetesen e mennyei sereg kifejezés csakis a mennyei szellemlényekre, az angyalokra utalhat – egészében idetartoznak úgy a jók, mint a gonoszak –, s közülük tevődnek ki az elohim tanács tagjai is. Mikájehú ezen látomásából is láthatóan JHVH teljes mértékben kontrollálja az eseményeket. Ez azt jelenti, bármit is tesznek a gonosz erők, JHVH engedélyével, beleegyezésével teszik, s végső soron az Ő céljait, akaratát szolgálják. Ebben az esetben éppen a gonosz Aháb király elpusztítását (1Kir. 22:20; 2Krón. 18:10).

Számos további írásrészben találhatunk még utalásokat a mennyei seregekkel kapcsolatban. Néhány "hittudós" megpróbálja úgy beállítani ennek a kifejezésnek a jelentését, mintha az elsősorban a mennyei égitestekre és csillagokra vonatkozna, nem pedig élő, tudatos szellemlényekre, így elvetve a témakör jelentőségét. A szövegkörnyezetek figyelembevételével azonban vitathatatlan, hogy a tzeva’ hasham ayim gyakran és elsősorban a szellemi létvalóság egészére utal. 

Éppen ezért, a New Bible Dictionary-ban pl. a következőket olvashatjuk a "mennyei seregek" címszó alatt:

tzeva' hasham ayim (mennyei seregek) kifejezés valami tizenöt alkalommal fordul elő az Írásban, legtöbb alkalommal a pogányok imádatának tárgyaként (5Móz. 4:19, stb). Az ‘égi testek’ és ‘angyali lények’ két megmagyarázhatatlanul egybefonódó kifejezést foglal magában. Az LXX fordításban használt kosmos, stratia és dynamis szavak használata nem segít a probléma megoldásában. Kétségtelenül, a héber felfogásban nem volt jelentősége a két fogalom egybevonásának, és a mennyei égitesteket szorosan asszociálták a mennyei lényekkel... Maga a Biblia mindenképpen azt a látszatot adja, mintha különböző rangokban lévő angyalok lennének úgy az egyének, mint a nemzetek fölé helyezve; a modern kozmológia fényében nézve, ha fenntartjuk ezt az álláspontot (márpedig a Biblia alapján fenn kell tartanunk), akkor a "mennyei sereg"  fogalmat ennek alapján helyes módon kell kiterjesztenünk a duális értelmére, aszerint pedig a fizikai univerzumnak, bolygóknak, csillagoknak, nebuláknak stb. felügyelete a szellemi lények hatásköréhez tartozik (New Bible Dictionary "Host, Host of Heaven" 495. old.)

Egy ezzel nagyon szoros kapcsolatban álló kifejezés a jól ismert "Seregek Ura" (héb. JHVH tzeva’ot) cím is, amelyről a New Bible Dictionary az alábbiakat írja:

Egyesek úgy vélik, hogy Istennek ez a titulusa az Izrael "serege" fölötti uralmával kapcsolatban jött létre; de a kifejezés használata, különösen a prófétákban, tisztán azt érzékelteti, hogy e cím [Istennek] a ‘mennyei sereghez’ [értsd. angyalok] való viszonyára utal; ez a fogalom lehetett a cím elsődleges és eredeti értelme mögött. (New Bible Dictionary "Az ég seregei" 495. old).

Később, Izrael seregének megszervezése és négy szakaszra való leosztása (4Mózes 2:1-34) valójában a mennyei sereg szervezeti felépítését tükrözi.

Az alábbi írásrészek pedig szintén azt bizonyítják, hogy a mennyei seregek kifejezés jóval többet takar, mint csupán a az éjjeli égen látható fizikai égitestekre, csillagokra való utalást:

Nehemiás 9:5-6 5 ..."Keljetek föl, s magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket!"] Áldott legyen dicsőséges neved, amely fölötte van minden áldásnak és dicséretnek! 6 Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol előtted.

Csakis élő, tudatos teremtmények tudják Istent imádni, így az ég serege kifejezés itt legalább részben a mennyei teremtményekre, vagyis az angyalokra utal.

Jeremiás 19:13 Jeruzsálem házai és a júdai királyok palotái olyan tisztátalanok lesznek, mint az egész Tófet, mindazokkal a házakkal együtt, amelyeknek a tetején az ég egész seregének tömjéneztek, és italáldozatokat mutattak be más isteneknek.

Ebben az idézetben pedig Jeremiás rámutat az ég seregeinek való áldozások bűnére. A héber grammatika felépítéséből látható, hogy az ég seregei és a más istenek kifejezések itt szinonimák, vagyis egyazon lényekre utalnak. Az ég seregeinek bukott elemei a pogány népek istenei, vagy azok az elohim lények, akiket Isten a nemzetek fölé rendelt fejedelmekként.

Az ókori izraeliták egyik legsúlyosabb bűne a szinte folyamatos bálványimádat volt. Ez azt jelenti, hogy imádatukat nem az egy igaz Isten felé, hanem az alárendelt istenfiakhoz, a mennyei seregek tagjai felé irányították:

2Királyok 17:15-16 15 Megvetették rendelkezéseit és szövetségét, amelyet őseikkel kötött, és intelmeit, amelyekkel intette őket. Mivel a hiábavalóságot követték, maguk is hiábavalók lettek, és követték a körülöttük levő népeket; pedig megparancsolta az ÚR, hogy ne tegyenek úgy, mint azok. 16 Elhagyták Istenüknek, az ÚRnak minden parancsolatát, és öntött bálványt csináltak maguknak: két borjút. Asérá-szobrot is készítettek, és leborultak az ég minden serege előtt, és szolgálták a Baalt.

2Királyok 21:3-6 3 [Manassé] Újra megépíttette az áldozóhalmokat, amelyeket apja, Ezékiás elpusztított, oltárokat állított a Baalnak, és bálványoszlopot készíttetett, amilyet készíttetett Aháb, Izráel királya. Leborult az ég minden serege előtt, és tisztelte azokat. 4 Oltárokat építtetett az ÚR házában, amelyről pedig ezt mondta az ÚR: Jeruzsálemben lesz a nevem. 5 Oltárokat építtetett az ég minden seregének az ÚR háza mindkét udvarában. 6 A fiát is elégette áldozatul. Varázslást és jelmagyarázást űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dolgot vitt véghez, amit rossznak lát az ÚR, bosszantva őt.

A Bibliából tudhatóan a mennyei seregek jelen voltak a föld megteremtésekor. A Jób 38:4-7 versei bemutatják, amint JHVH kérdéseket tesz fel Jóbnak a teremtést illetően, ahol jelen voltak Istennel a fiai is:

Jób 38:4-7 4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! 5 Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? 6 Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, 7 amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?

Minden kétséget kizárva, az Isten fiai (beney ‘elohim, és a hajnalcsillagok, akik egy osztálya vagy rendje az égi seregeknek, az istenfiaknak) jelen voltak a föld eredeti megteremtésekor, majd a hatnapos újjáteremtésekor is. Az 1Mózes 1. fejezetében olvasható teremtéstörténetben az isteni többesszám ezért nem véletlen:

1Mózes 1:26 Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkramagunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog."

A szentháromságban hívők gyakran próbálják ezt egy ószövetségi bizonyítékként beállítani a háromságtanuk alátámasztására. Itt a többesszám természetesen nem egy három személyből álló Istenfő tagjaira utal, hanem az elohimnak is nevezett isteni fiakra. Az alaposabb bibliaszótárak, mint pl. a The Eerdmans Bible Dictionary, megjegyzései ezt a pontos értelmezést támasztják alá:

Az olyan többesszám alkalmazása, mint "a mi képünkre és hasonlóságunkra"stb. kifejezések (1Móz. 1:26; v.ö. 3:22; 11:6-7) a más helyeken Isten fiaiként említett, és az Istennek alárendelt istenfiakra utal (1Móz.6:1-4; Jób. 1:6; Zsolt. 29:1), itt [az ember teremtésekor] az Isten trónja körül álló, ún. mennyei tanács tagjaira (v.ö. Zsolt. 82:1). A későbbiek folyamán ezt az elnevezést az angyal szó széleskörű elterjedése váltotta fel (The Eerdmans Bible Dictionary, "Trinity" címszó 1019. oldal).

Az 5Mózes 32:8 versével egy teljesen párhuzamos vers az 5Mózes 4:19 verse, amely szintén a mennyei seregek [a kifejezést duálisan a fizikai égitestekre és szellemi lényekre is alkalmazva] nemzetek fölé rendelését tárgyalja:

5Mózes 4:19 Ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, ne tántorodj meg, ne borulj le azok előtt, és ne tiszteld azokat; mert azokat az ég alatt levő többi népnek rendelte el Istened, JHVH.

A dualitás egyértelmű, mert először az égitestekre utal, majd a népek fölé rendelt szellemi seregre. Az "égi sereg" tagjai tehát az ég alatt élő pogány népek fölé lettek elosztva, kirendelve, s ez nem vonatkozhat csupán a fizikai égitestekre. A ‘rendelte’ szó a héber chalaq szó fordítása, és ennek a szónak a jelentése: kijelölt, kiosztott, kirendelt. Ez az idézet valóban nagyon szorosan egybevág az 5Mózes 32:8 versével, illetve pontosan egy témát tárgyalnak: a szellemi fejedelemségek pogány népek fölé rendelését Isten által.

 

A szellemi fejedelemségek említése az Újszövetségben

Az Újszövetség megerősíti ennek az ősidőkben mennyei tanácsként ismert rendnek a létét és működését, bár abban már az akkori kor nyelvezetével utal rájuk. Pál apostol pl. pontosan ezekre a szellemi erőkre utalt az Efézus 6:12-ben, amikor a hatalmasságokat, fejedelemségeket és e világ szellemi kormányzóit említi. Szerte az Újszövetségben számos további olyan idézetet találhatunk, amelyek megemlítik ezeket a szellemi erőket, amint ezt az alábbi példákból is láthatjuk:

Máté 24:29 Ama napok nyomorúságát követően tüstént elsötétül majd a nap, a hold nem sugároz fényt, a csillagok az égből lehullanak, és a mennyei hatalmak meginognak.

Márk 13:24-25 24 Ámde azokban a napokban, ama szorongás után a nap el fog sötétedni, a hold nem adja többé fényét, 25 a csillagok hullani fognak az égből, s a mennyekben lévő hatalmak meginognak.

Lukács 21:25-26 25 Azután jelek fognak támadni a napon, holdon és csillagokon, a földön olyan szorongás ül majd a nemzetekre, mint amilyen a zúgó és hánykódó tengeren érzett bizonytalanság. 26 Az emberek a lelküket lehelik majd ki attól a félelemtől és annak várásától, ami még a föld lakóira jön. Mert az ég hatalmai meg fognak rendülni.

Róma 8:38-39 38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem elkövetkezők, sem hatalmak 39 sem magasságban, sem mélységbenlakók, sem semmi más teremtés sem képes elszakítani minket Isten szeretetétől, melyhez Urunkban, a Krisztus Jézusban jutottunk.

1Korintus 15:24-25 24 azután a vég, mikor a királyságot átadja az Istennek és Atyának, mikor félretesz minden fejedelemséget, minden fennhatóságot és hatalmat25 Addig kell ugyanis királynak lennie, míg lába alá nem veti mind az ellenségeit.

Efézus 1:20-21 20 Ez az erő hatott a Krisztusban, mikor Isten őt a halottak közül feltámasztotta, a mennyeiekben jobbjára ültette, 21 minden fejedelemség, fennhatóság, hatalom, uraság és minden név fölé, melyet nemcsak ebben a korban, hanem az elkövetkezőben is neveznek,

Efézus 3:8-11 8 Nékem, az összes szentek közül a legkisebbnek adták azt a kegyelmet, hogy a nemzeteknek örömüzenetül hirdethetem a Krisztus kinyomozhatatlan gazdagságát 9 és megvilágíthatom, hogy miben áll annak a titoknak sáfársága, mely örök korok óta el volt rejtve Istenben, aki a mindenséget azért teremtette, 10 hogy most a mennyei fejedelemségekkel és fennhatóságokkal az eklézsián keresztül megismertethesse az Isten sokféle bölcsességét 11 az örök korokban előzetesen tett elhatározásának megfelelően, mely Urunkban, a Krisztus Jézusban született meg,

Kolossze 1:15-16 15 Ő a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtésben az elsőszülött, 16 mert benne teremtettek mindent a mennyekben és a földön, láthatókat és láthatatlanokat, a trónokat, az uraságokat, a fejedelemségeket és a fennhatóságokat is. Őrajta keresztül és ővégette teremtették a mindenséget.

Kolossze 2:9-10 9 Mert testileg őbenne lakozik minden, ami az istenséget betölti, 10 titeket pedig ő tölt meg. Ő minden fejedelemségnek és fennhatóságnak feje.

Kolossze 2:13-15 13 Titeket is, akiket halottakká tettek az elesések és húsotok körülmetéletlen volta. Ővele együtt megelevenített, azután, hogy minden elesésünket megbocsátotta, 14 azután, hogy az ellenünk kézzel írt és tételekbe foglalt kézírást kitörölte, és azt a kereszthez hozzászegezve eltolta az útból, 15 amennyiben a fejedelemségeket és fennhatóságokat lefegyverezte, őket nyilvánosan kipellengérezte és ezzel diadalmenetben meghurcolta.

1Péter 3:22 [Krisztus] aki miután a mennybe ment, Istennek jobbján van, s alája vannak vetve angyalok, fennhatóságok, és hatalmak.

Héberek 2:5 közvetett módon tudatja velünk, hogy a jelen világ angyali hatalmasságok alá van rendelve:

Héberek 2:5 Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő lakott földet, melyről beszélünk.

A kijelentés, miszerint az eljövendő világ nem az angyaloknak lesz alávetve, érzékelteti azt, hogy ellentétben az eljövendő korszakkal, a jelen világ az angyalok hatalmának van alávetve, és ők vezérlik ezt a világot Isten engedélyével.

 

A tanács funkciója

Jób könyvének 1. és 2. fejezeteiben olvashatunk az Isten fiainak (a beney ‘elohim) egybegyűléséről Isten előtt, amikor egy mennyei tanácskozás részeként jelennek meg:

Jób 1:6-7 6 Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük. 7 Az Úr így szólt a sátánhoz: "Honnét kerülsz ide?" A sátán ezt felelte az Úrnak: "Szerte bebarangoltam a földet és bolyongtam rajta."

Jób 2:1-2 1 Történt egy napon, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr színe elé járultak. Közöttük volt a sátán is. 2 Ekkor az Úr így szólt a sátánhoz: "Honnét kerülsz ide?" A sátán azt felelte az Úrnak: "Szerte bebarangoltam a földet és kószáltam rajta."

E két idézetből láthatóan az Isten fiai (beney ‘elohim) időközönként megjelennek Isten előtt. Hogy milyen gyakran, azt nem tudhatjuk, és az egybegyűlés okai sincsenek egyértelműen megadva. Az azonban kitűnik Jób könyvéből, hogy az ilyen tanácskozások alkalmával a földdel, illetve emberekkel kapcsolatos határozatok születtek meg. Ez esetben Jób sorsával kapcsolatban, ami hatalmas változásokat hozott az életében.  Sátán jelen volt az egybegyűltek között, bár azt nem tudhatjuk, hogy pontosan milyen pozícióban, a tanács tagjaként, vagy a tanács határozatát befolyásoló kérelmekkel, indítványokkal jelenik meg? A Biblia más szövegei azonban rámutatnak, hogy e világ istene a Sátán (2Kor. 4:4), ő uralja a földkerekség országait, nemzeteit és birodalmait, sőt hatalmában van uralmat adni annak, akinek akar (v.ö. Luk. 4:5-7). Mindezt Krisztus sem vitatta. Jób könyve arra is rámutat, hogy a végső szó mindig Istené, Ő határozza meg, mit és meddig tehetnek meg ezek a fejedelemségek.

Az alábbiakban pedig további olyan igerészeket láthatunk, amelyek erről a mennyei tanácsról beszélnek:

Jób 15:7-8  7 Te születtél talán az első embernek, s már a halmok előtt a világra jöttél? 8 Megfigyelő voltál Isten tanácsában? Minden bölcsességet magadhoz ragadtál?

Jeremiás 23:16-18 16 Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassatok arra, amit ezek a próféták mondanak nektek, mert félrevezetnek benneteket. A maguk kitalálta látomást hirdetik, nem az Úr ajkáról valót. 17 Akik elvetik az Úr szavát, azoknak ezt mondják: "Békétek lesz." És azoknak, akik szívük gonoszsága szerint járnak: "Semmi baj nem érhet titeket." 18 De ki vett részt JHVH tanácsában? Ki látta őt és ki hallotta szavát? Ki figyelt oda szavára, hogy hírül adhatná?

82. Zsoltár talán az egyike a legtöbbet eláruló igerészeknek a mennyei tanáccsal kapcsolatban. Itt pontosan azok a lények vannak említve, amelyek a nemzetek fölé lettek rendelve. Krisztus a világtól elválasztott Izrael és az abba beoltott pogányok feje, a tanács igazságos uralkodója, a hetven igazságtalan uradalom pedig a hetven pogány nemzet fejedelmei:

Zsoltárok 82:1-8 1 Ászáf zsoltára. Isten [Elohim] ott áll az isteni [El] gyülekezetben, ítéletet tart az istenek [elohim] fölött: 2 Meddig ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek?! (Szela.) 3 Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és szűkölködőnek! 4 Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből! 5 Nem tudnak és nem értenek semmit, sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak. 6 Azt mondtam ugyan, istenek [elohim] vagytok, a Felséges fiai [Bene Elyon] mindnyájan, 7 mégis meg fogtok halni, mint az emberek (héb. adam, ember], és elhullotok, mint bármelyik főember [héb: szár, fejedelem]. 8 Jöjj, Isten [Elohim], légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged!

Ennek a Zsoltárnak a tárgya tehát a mennyei tanács, ahol Isten végsősoron felvigyázza és megítéli az istenek működését. A zsoltáros rámutat, hogy Isten igazságtalannak és elégtelennek találja az "istenek" [elohim] uralmát, mert gonoszul, nem Isten mércéje szerint ítélkeznek és nem végzik helyesen feladatukat a földön, amit Isten rájuk bízott. Ászáf rámutat, hogy a föld alapjai megrázkódnak ezeknek a lázadó elohim lényeknek a cselekedetei miatt, és figyelmezteti őket mindennek a végkimenetelére, a rájuk eljövendő ítéletre. E szellemi fejedelemségek a lázadó, korrupt és igazságtalan uralkodásuk miatt el fognak pusztulni, csakúgy, mint a [lázadó] emberek [adam] is elpusztulnak örökre. Bár számos modern szövegmagyarázó megkísérli akképpen magyarázni ezt a szövegrészt, hogy itt nem szellemlényekről van szó, mert a halál az csakis testi, emberi uralkodókat érinthet, viszont nem sok értelme van, illetve nem lenne túl logikus egy ember halálát az emberi halálhoz hasonlítani. A Zsoltár vége Isten országának eljövetelére mutat: Isten Krisztuson keresztül megítéli a földet és átadja a Neki járó hatalmat, hogy Ő minden népet azok jogos örököséhez, Istenhez vezessen.

Zsoltárok 82:7 fejedelmekként (héb, szár) utal ezekre az uradalmi elohim lényekre, akik igazságtalanul ítélkeznek. A fejedelem jelző, és a nekik kiutalt pozíció határozottan kapcsolatba hozza ezeket a lényeket nemcsak az 5Mózes 32:8-ban említett, a nemzetek fölé rendelt fejedelemségekkel, hanem egy, a Dániel könyvében megírt eseménnyel is:

Dániel 10:5-13 5 Föltekintettem, és láttam egy gyolcsruhába öltözött férfit, akinek színarany öv volt a derekán. 6 Teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő réz, és beszéde oly hangos volt, mint egy tömeg zúgása. ... 12 Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem. 13 A perzsa birodalom fejedelme ugyan utamat állta huszonegy napig, de Míkáél, az egyik legfőbb vezér, segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban,

Ez az egyik legrejtelmesebb írásrész, amely némi rálátást ad a szellemi lények aktivitásaira, és a nemzetek irányításával kapcsolatos működésükre. Isten Gábriel arkangyalon keresztül kinyilvánította Dánielnek, hogy mi fog történni a választott néppel az utolsó időkben, de a hatalmas angyal huszonegy napot késlekedett "a perzsa birodalom fejedelmének" ellenállása miatt, aki meg akarta akadályozni azt, hogy az arkangyal véghezvigye ezt az Isten által neki adott feladatot. Ez a perzsa fejedelem nem lehetett a birodalom emberi feje, egyetlen embernek nincs olyan hatalma és ereje, hogy ellent tudjon állni a leghatalmasabb arkangyaloknak. Más szóval: ez a perzsa fejedelem a nemzetek fölé rendelt elohim lények egyike volt. Ennek a szellemi fejedelemnek olyan hatalma és ereje volt, hogy Mikáélnek (az egyik legfőbb angyali fejedelem, aki Izrael védelmére lett rendelve) kellett Gábriel segítségére sietnie, mert az különben a Dánielnek szánt üzenetet talán nem is lett volna képes átadni.

Dániel 10:20-21 20 Azután így szólt: Tudod-e, miért jöttem hozzád? Nekem most újra harcolnom kell Perzsia vezérével, és ha abból a harcból kikerülök, a görögök vezére következik. 21 De előbb elmondom neked, hogy mi van megírva az igazság könyvében. - Senki sincs, aki velem tartana azok ellen, csak Mikáél, a ti vezéretek.

Az üzenet átadásával rámutatott, hogy a küzdelem még nem ért véget, s előre tudta a perzsákat követő görögök szellemi fejedelmének felemelkedését, akivel ugyancsak harcot kell majd vívnia a mennyei létvalóságban végbemenő állandó szellemi küzdelmek részeként. Ez a néhány sor egyedi rálátást ad a nemzetek fölé rendelt szellemi fejedelmek erejére és direkciójára, továbbá a köztük és az Isten céljaiért küzdő, Hozzá hűséges hatalmasságok közt lezajló állandó tusakodásra, amit mi itt a földön nem érzékelhetünk közvetlen módon.

Ugyancsak Dániel könyvében található egy másik rendkívül titokzatos és különös kijelentés is, a kor végén megjelenő antikrisztusi világvezérrel és a mennyei seregekkel kapcsolatban:

Dániel 8:10-11 10 [a kis szarv] Felnőtt egészen az ég seregéig, és a földre dobott néhányat ebből a seregből, a csillagokból, és összetaposta őket. 11 Még a sereg vezérével [Jashúa a Messiás]is szembeszállt, elvette tőle a mindennapi áldozatot, és feldúlta szent helyét.

Ez az igerész rámutat, hogy a Sátán által megszállt antikrisztusi fenevad bizonyos fokig még a szellemi létvalóságra is kiterjeszti a hatalmát, és az addig Istenhez hűséges mennyei seregekből is sikerül néhányat a földre vetnie és összetaposnia. Ez csakis azt jelentheti, hogy képes lesz némelyeket megtéveszteni és uralmát kivetni rájuk, vagyis képes őket eltántorítani Istentől. A sereg vezére kifejezés itt Jashúára utal (v.ö. Ef. 1:21; Kol. 2:10; 1Pét. 3:22), Aki a mennyben lévő szentek szentjében van, amely ellen szintén támadást indítanak a lázadó angyali seregek (v.ö. Jel. 12:7-10), de Mikáél arkangyal és angyalai visszavetik őket a földre. A feldúlt "szent hely" a földön lévő szellemi templom, az egyház, ami egy ideig a fenevad kezébe adatik (Jel. 13:7), és amiatt szűnnek meg a hívők szellemi munkásságára utaló nappali áldozatok (Az ószövetségi nappali áldozatok az egyház munkáját, áldozatait előképezték, amely az Újszövetség alatt már nem egy kőtemplomban, hanem a szellemi templomban megy végbe).  A lázadó mennyei és földi hatalmak együttműködése és kapcsolata hasonló a szentek Jashúával való együttműködéséhez és kapcsolatához, ezért ugyanaz a harc megy végbe a szellemi és testi létvalóságokban.

Zsoltárok 82 csupán utal az igazságtalan uradalmak megítélésére, de Ézsaiás néhány próféciájából további részleteket tudhatunk meg ennek időzítésével és körülményeivel kapcsolatban, ami, mint látjuk, szintén a végidőkben teljesedik be, az Úr napjának eljövetelével:

Ézsaiás 24:19-22 19 Recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld. 20 Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl. 21 Azon a napon majd meglátogatja JHVH az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön. 22 Összegyűjti őket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idő múltán megbünteti őket.

Ebből az írásrészből kivehetően, azon a napon, amelyen Isten megbünteti a földet, ugyanakkor kiveti uralmukból a lázadó mennyei seregeket is, akik addig a földet és nemzeteket uralják az égből, és akik üldözték Isten népét. Ekkor veti Krisztus a lázadó angyalokat a mélységbe a végítélet napjáig, ami valami ezer esztendővel később következik be a "nagy fehér trón" ítéletekor (v.ö. Ézs. 14: 5-17; Jel.20:11-14). Ugyancsak a mennyei seregek elbukását vázolják Ézsaiás 34:1-5 versei is:

Ézsaiás 34:1-5 1 Jöjjetek ide, népek, halljátok, figyeljetek, nemzetek! Hallja meg a föld és ami rajta él, a világ és minden szülötte! 2 Megharagudott JHVH minden népre, haragra gerjedt egész seregükre, kiirtja, vágóhídra viszi őket. 3 Az elesettek szétszórva hevernek, bűzt árasztanak a hullák, hegyek olvadnak meg a vértől. 4 Széthull (héb. namaqu, elolvad, szétfoszlikaz ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy tekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, ahogy lehull a fügefáról. 5 Vért akar inni mennyei kardom, ezért lesújt Edómra, a népre, amelyet kiirtásra ítéltem.

Ahogyan a Messiás elpusztítja az Őt megtámadó földi seregeket Armageddonnál, az őket uraló mennyei seregek (héb. tzeva’ hashamayim) hatalmának is véget vet. Az Örökkévaló Isten mennyei kardját Krisztus forgatja, amellyel lecsap a földi és mennyei lázadókra. Az Ézsaiás 34:4 szerint széthullik, elfoszlik (héb, namaqu) az ég serege. A Zakariás 14:12-ben ugyanez a szótő (maqaq) található, amikor vázolja a Jeruzsálemet megtámadó seregek elpusztítását.

Az Ézsaiás 34:4 és a 2Péter 3:10-12 versei tehát lényegében egyazon eseményről beszélnek, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, mert ez egy további újszövetségi utalás a témában. Péter ugyanis - Ézsaiáshoz hasonlóan - az Úr napján bekövetkező események részeként szintén az egek és az elemek megolvadását illetve elfoszlását vázolja: 

2Péter 3:10-12 10 Úgy fog eljönni majd az Úrnak napja, mint egy tolvaj. Ha eljön, az egek zúgva tovatűnnek, az elemek égve felolvadnak, a földet és rajta az ember munkáit nem lelik meg. 11 Ha ezek így mind feloldódnak, milyenekké kell lennetek szent forgolódásban és istenfélelemben, 12 hogy kell várnotok, sőt siettetnetek az Isten napjának megjelenését, mely miatt az egek égve feloldódnak majd s az elemek [stoicheia] égve megolvadnak.

A görög stoicheia szót leggyakrabban elemek-ként fordították, ám e kifejezés alatt nem csupán fizikai dolgokat kell érteni. Ez a kifejezés gyakran a mennyei szellemlényekre vonatkozik, amivel a legtöbb bibliaoktató tisztában is van. A szónak ez a használati módja jól kivehető Pál alább idézett leveleinek a szövegkörnyezetéből is:

Galaták 4:1-3 1 De azt mondom, ameddig az örökös kiskorú, semmivel sem különb a rabszolgánál, noha mindenek (mindennek) ura. 2 Mégis gyámok, és sáfárok alatt van az atyjától előre meghatározott időig. 3 Így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá [ta stoicheia tou kosmouvoltunk vetve rabszolgasorsra.

Galaták 4:9 De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újrakezdeni? Ismét az [Istenhez mérten] erőtlen és alávaló elemek [stoicheionrabszolgái akartok lenni?

Kolosszé 2:8 Vigyázzatok, hogy valaki a tudományon keresztül üres félrevezető szavakon át zsákmányul ne ejtsen titeket, az emberi hagyományokhoz, a világ elemeihez [ta stoicheia tou kosmou ] tartva magát, és nem a Krisztushoz.

Kolosszé 2:18-20 18 Alázatoskodással vagy angyalok tiszteletével tetszelegve meg ne fosszon titeket a pályadíjtól senki, aki látomások után indul, s akit ok nélkül felfuvalkodottá tesz a hústól vezetett értelem, 19 ki nem kapaszkodik bele erősen a Főbe, noha az egész test belőle kapja növekedését. Amennyiben a kapcsokon és kötelékeken át ellátva és egybekötözve Isten adja növekedését. 20 Ha pedig már a világ elemeitől [ton stoicheion tou kosmou értsd, a kozmosz elemi szellemei-től], elszakadtatok, s a Krisztussal együtt meghaltatok, miért állítotok fel, mintha még a világban élnétek ilyen tételeket:

A Strongs Greek/Hebrew Dictionary meghatározása szerint a stoicheion (SGD 4747) kifejezés valami rendszerezett, rendszerben álló felépítésre utal. Tehát egy ilyen formában alapvető, vagy elemi-en elrendezett dologra.

Dictionary of Paul and His Letters (Pál leveleinek szótára) pedig a következő megjegyzést teszi az itt szóbanforgó "elemekről", vagyis szellemi erőkről:

"A legtöbb szövegértemező megegyezik abban, hogy a Pál által használt ta stoicheia tou kosmou kifejezés bizonyos szellemi erőkre utal .... Rendelkezésre állnak Biblián kívüli zsidó eredetű írásos bizonyítékok arra, hogy a stoicheia szót úgy szellemekre, mint csillagokra vonatkozóan is használták, bár ezek nem az első századból származnak (i.sz. második, harmadik századból), viszont igazoltnak látszik az, hogy a kifejezésnek ugyanezt az értelmezését reprezentálták Pál korában is. A Salamon Testamentuma című zsidó-keresztény írás eredetét a kutatók általában az i.sz. harmadik századra teszik*, de tartalmazhat olyan részeket, amelyek már az első században is létezhettek. Ez az írás határozottan bizonyítja a stoicheia szó szellemlényekre vonatkozó értelmezését. Az írásban hét megkötött szellemlény jelenik meg Salamon előtt, akik ezzel a kifejezéssel mutatják be magukat a királynak: Mi ennek e sötét világnak [kosmokratores tou skotous v.ö. Eféz. 6:12,] astoicheiá-i, uradalmai vagyunk, ... csillagaink kicsinynek tűnnek a mennyben, de úgy vagyunk nevezve, mint istenek (Sal.Test. 8:2-4)" ("Elements/Elemental Spirits of the World" 231-232 old. (kiemelések hozzáadva)).

* Megjegyzés: Salamon Testamentumát a modern "kutatók" – számos más írással együtt – egy második-harmadik században keletkezett, ún. Pszeudoepigráf iratnak tartják, ami nem feltétlenül igaz. Teszik ezt több okból is: 1. Mert az eddig megtalált kéziratok ezekből az évszázadokból származnak. 2. Mert ezekben az írásokban olyan gyakori utalások vannak Krisztusra, amit nem tudnak elképzelni korábbi időkből. 3. Nem kívánják feszegetni az ihletettségük, illetve a kanonizáció kérdéseit.

Ha tehát a Péter által használt stoicheia kifejezést a megfelelő értelemében vesszük (vagyis úgy, amit a szó Pál leveleiben is jelent), akkor láthatóvá válik, hogy Péter lényegében Ézsaiás próféta kijelentéseire utalt, azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni az Isten ellen álló szellemi erőkkel. Ézsaiás kijelentése szerint a mennyei seregek felbomlanak, eloszlanak; Péter ehhez hasonlóan azt írja, hogy ezek az elemi szellemek a tűzben emésztődve oszlanak föl vagy bomlanak el (v.ö. Mát. 25:41). Az univerzum és annak törvényszerűségének fenntartása az angyalokra lett bízva, vagyis az univerzumban működő erőket az angyalok irányítják Isten delegálásából. Így az angyali erők állanak az univerzum fizikai erői mögött, szellemi elemek a fizikai elemek mögött, s ez fontos része a delegált mennyei uralmi felépítésnek. Péter ezzel egyben arra is rámutat, hogy a lázadásban álló szellemlények a meg nem térő emberi bűnösök sorsára, a tűzben való teljes megsemmisülés sorsára jutnak.

 

Jashúa a Mennyei Tanácsban

János evangéliumának 10. fejezetében Jashúa a zsidóknak adott válaszában fedi fel önmaga kilétét:

János 10:24-38 24 Körülfogták a zsidók és megkérdezték tőle: "Meddig tartod még feszültségben a lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd ki a nyilvánosság előtt." 25 "Már mondtam, és nem hiszitek – felelte Jézus nekik. – A tettek, amelyeket Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem. 26 Ti azonban nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. 27 Az én juhaim hallgatnak szómra, én is ismerem őket, ők meg követnek engem. 28 Örök életet adok nekik, úgy, hogy soha el nem vesznek, senki sem fogja kiragadni őket a kezemből. 29 Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindeneknél és senki sem képes kiragadni őket Atyám kezéből. 30 Én és az Atya egy vagyunk" 31 A zsidók újra köveket hoztak, hogy megkövezzék. 32 Jézus megszólította őket: "Sok nemes tettet mutattam nektek, melyek Atyámtól valók-, közülük melyik tettemért köveztek meg engem?" 33 "Nemes tettért nem kövezünk meg téged – felelték neki a zsidók –, hanem káromlásért, azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad." 34 Jézus ezt felelte nekik: "Nincsen megírva törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok? 35 Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szava szólott, és az Írás fel nem bontható –, 36 akkor ti annak mondjátok, hogy: Káromolsz! – akit az Atya megszentelt és a világba küldött s csak azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? 37 Ha nem Atyámnak a munkáit végzem, ne higgyetek nekem. 38 De ha azokat teszem, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy felismerhessétek és tudhassátok, hogy bennem az Atya van és én az Atyában."

Ebben a részben a zsidók rákérdeznek Jashúa kilétére, illetve arra, hogy valóban Ő-e az ígért Messiás (24. vers). Jashúa pedig közvetve kijelenti, igen, ő az, s ezt az Atya nevében általa véghezvitt tettek bizonyítják (25. vers). A zsidók mégsem hittek a szavában, Krisztus ennek az okát is tudatja velük: azért nem fogják fel a kilétét, mert nem tartoznak a juhai közé, akiket az Atya neki adott (26-29. versek). Majd azzal a kijelentéssel tetézte mindezt, hogy Ő és az Atya egyek (30. vers).

Jashúa válasza, és különösen ez az utóbbi kijelentése annyira felbosszantotta a zsidókat, hogy készen álltak azonnal megkövezni (31-33 versek), ezért az általuk vélt "istenkáromlásért". Jashúa egy, a zsidók által nagyon jól ismert írásrésszel válaszolt a vádra (34-36. versek, amivel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a görögben használt theon szó a héber elohim megfelelője). A kérdés számunkra az, hogy mit értettek a zsidók Jashúa válasza alatt, más szóval mi volt a pontos oka annak, hogy meg akarták Őt kövezni? Úgy értelmezték, mintha ember létére az Atya Istennel egy személyként jelentette volna ki önmagát, ahogyan azt sok modern keresztény érzékeltetni próbálja? Vagy pedig lényegesen mást értettek Jashúa válaszából, ami bár nagyban eltér a trinitaristák értelmezésétől, ugyanakkor a zsidók szemében hatalmas áthágásnak számított.

Egyáltalán nem kell találgatni vagy feltételezni bármit ezzel kapcsolatban, mert maguk a zsidók adják meg a választ az Írásban arra, hogy miként értelmezték Jashúa kijelentését:

János 19:6-7 6 Mikor a főpapok és a szolgák őt meglátták, ezt kiáltozták: "Feszítsd meg! Feszítsd meg!" – "Vegyétek őt ti és feszítsétek meg – mondta nekik Pilátus. Én a vádra semmi okot nem találok benne." 7 A zsidók ezt felelték neki: "Nekünk törvényünk van s a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiának mondotta magát."

Ez a válasz! Jashúa "bűne" az volt, hogy Isten fiának mondta magát! A zsidók nagyon is tisztában voltak azzal, hogy Jashúa itt milyen értelemben értette magát az Isten fiának: ez számukra azt jelentette, hogy ő egy isteni (elohim, vagy theosz) lénynek, más szóval az Isten fiainak egyikének mondta magát. Nem volt nehéz megérteniük, hiszen a válaszában közvetlen módon úgy idézte a Zsoltárok 82:6 versét, hogy láthatóan magát annak a mennyei tanácsnak a tagjai közé sorolta, akiket isteneknek (elohim) vagy gyakran Isten fiainak (Jób 1:6; 2:1; 38:7. stb.) nevez a Szentírás. Mintha ezzel azt mondta volna, valójában semmi különös nincs abban, hogy Ő ekképpen nevezi magát. Nagyon jól tudjuk, ahogyan a zsidók is tudták, ez a Zsoltár elsősorban az Isten mennyei fiairól, az isteni tanács tagjairól szól. Jashúa válasza tisztán biblikus volt, amikor lényegében ezt mondta: Miért nevezitek káromlásnak azt, ha én az Isten fiának nevezem magam, amikor maga az Atya nevezi így a mennyei tanács tagjait. Való igaz, Jashúa ezzel azt jelentette ki, hogy ő az ‘elohim (35-36. versek) lények egyike, ráadásul az a lény, akit az Atya küld a világba, s akiről a Zsoltár azt mondja, eljövetelével igazságban ítélni és uralni fogja majd a földet (Zsolt. 82:8). A zsidók ezzel nem voltak képesek megbékélni.

Jashúa válasza emellett azért foglalta magában a 82. Zsoltár 6. versét, mert ezzel azt is határozottan egyértelművé szándékozta tenni, hogy Ő, Jashúa a Messiás, a mennyei elohim létvalóságban élt és létezett az emberi eljövetele előtt (valójában a tanács feje, annak igazságos ‘elohim’-ja, akit az Atya népe, Izrael fölé rendelt). Röviden szólva rámutatott a testi eljövetele előtti pre-egzisztenciájára és pozíciójára a tanácsban, amelyről a 82. Zsoltár beszélt. Természetesen mást jelentett az ‘elohim (isteni) létvalóságból való származását megvallani, és mást jelentene, ha magát a HaElohim-nakaz Istennek, vagyis a Felséges Atya Istennek mondta volna.

A legtöbb keresztény teljesen hibásan értelmezi ezeket a szövegrészeket, elsősorban a 30. vers alapján. Úgy tartják, hogy Jashúa kijelentése az Atyával való egységét illetően az átaluk vélt "szentháromság" tanát támasztja alá. A bibliai szövegek önmagukat magyarázzák, amelyekből tisztán kivehetjük azt, hogy valakivel egységben lenni nem azt jelenti, hogy egyazon személyről lenne szó (v.ö. pl. Ján. 17:11,22). Ha pontosan, biblikusan értelmezzük Krisztus kijelentését, akkor Ő, mint elohim, egy az isteni fiak közül, semmiképpen nem lehet egyazon az Atyával. Emellett, a Lény, aki mielőtt eljött emberi testben Jashúaként, egyike volt az Isten fiainak, de azok közül az egyedüli elohim, aki emberként született meg Isten Fiaként a Szent Szellem fogantatásán keresztül. Ez a születése tette Krisztust a monogenesz huiosz-szá, vagyis az egyszülött fiúvá (Ján. 3:18) és a monogenesz theosz-szá, vagyis az egyszülött istenné ((Ján. 1:18), ez utóbbit gyakran egyszülött fiúként fordítják a Receptus ferdítése alapján, annak ellenére, hogy az eredeti görög szövegben monogenetheos szerepel). E két idézet jelentése lényegében ugyanaz, hiszen az ‘elohim (vagyis az isteni) névvel jelölt lények mindannyian az Isten fiai, de közülük csupán egy volt a Szent Szellem által monogenes, azaz megszült. A Messiásként eljött lény volt az Isten által "Kiválasztott" (Énok 45:3; 46:3; 49:4) és Felkent erre az egyedien különleges és magasztos célra. Választott és felkent, a társai, az Isten többi fiai közül (Héb. 1:8-9. Zsolt, 45:7:8; lásd még a JHVH Angyala és A Messiás kilétének újszövetségi azonosítása című írásokat).

A Szent Szellem teszi lehetővé Krisztus és az Atya egységét, továbbá az egységet az igaz hívők, Krisztus, és az Atya között. De nézzük csak meg közelebbről, miként is használja a Szentírás az ‘eggyé lenni’ kifejezést. Egy jó példa erre Ádám és Éva házasság általi egysége:

1Mózes 2:21-25 21 Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. 22 Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. 23 Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy [echad] testté25 Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.

Jashúa maga is idézte ezt az írásrészt, amikor a házasság szentségéről beszélt a farizeusoknak (Mát. 19:3-9; Márk 10:2-12). Természetesen a férfi és az asszony nem a szó szoros értelmében válnak egy testté a házasság után. A házasságon belüli "egységet" tehát másképpen kell értelmezni, nem szószerint. Az itt használt héber szó (héb. echad) egy gyakori jelentése: egység. Jashúa ebben az értelemben használta az ‘egyek vagyunk’ kifejezést, ugyanis minden tekintetben egy akaraton volt az Atyával, egy szándékban és egy célban(Mát. 26:39; Ján. 5:30; 14:10,24).

Jashúának nem sokkal a megfeszítése előtt adott "főpapi imájából" láthatjuk, hogyan is értelmezte az Atyával való egységet:

János 17:11 Én ezentúl nem vagyok a világon, de ők a világban vannak, én hozzád megyek, Szent Atyám, őrizd meg őket neveddel, melyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.

Jashúa azért imádkozott, hogy a tanítványok, akiket az Atya elhív, pontosan úgy legyenek egyek (vele és az Atyával), ahogyan Ő és az Atya egyek! Miként legyenek egyek?  Egyek valamiféle isteni háromság részeként? Vagy inkább az Isten Szent Szellemének vezetése által lesznek egyek az Isten akaratának és céljainak véghezvitelében, ahogy Jashúa maga is eképpen volt egységben Atyjával a földi küldetésében? Hogyan is lehetne másképpen eggyé egy sokaság?

János 17:20-23  20 Nem egyedül ezekért kérlek, hanem azokért is, akik az ő beszédükért fognak bennem hinni. 21 Hogy mindannyian egyek legyenek, hogy amiként te, Atyám bennem vagy és én tebenned vagyok, ők is bennünk legyenek, hogy a világ elhiggye, hogy te küldtél engem. 22 Én azt a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, mint mi egyek vagyunk23 én bennük és te énbennem, hogy az egységük befejezett legyen, hogy a világ felismerje, hogy te küldtél engem, s hogy úgy szeretted őket, mint ahogy engem szerettél.

Amikor Krisztus azért imádkozott az Atyához, hogy "legyenek egyek, ahogy mi egyek vagyunk", azzal nem azt kérte, hogy a hívők váljanak egy bizonyos "szentháromság" részévé. Jashúának – saját szavaiból ítélve –, az Atyával való egysége abból állt, hogy az Atya benne élt (a Szent Szellem által), és Ő pedig az Atyában (azáltal, hogy mindenben és mindenkor az Atya akaratát, nem pedig sajátját vitte véghez). Jashúa a Szent Szellemmel teljességig betöltekezve, életének minden pillanatában ismerte és követte az Atya akaratát; s megmaradt az Atyában, mert kivétel nélkül mindig az Atya akaratát cselekedte. Amikor a hívőkért imádkozott, imájában kérte az Atyát, hogy tegye a hívőket eggyé magával is és az Atyával is, úgy, ahogyan ők egyek. Ez az Isten Szelleme által teljesedik be, amint az Krisztuson keresztül kiáradva betölti az igaz híveket, akik hitük által követik annak vezetését. Akik nem egyek az Atyával és a Fiúval ily módon, azok nem tartoznak hozzájuk. Akik egy "örökre bezártkörű háromságban" hisznek, hogyan lehetnek egyek azzal, amivel elérhetelen cél eggyé lenni?

Amikor egy teremtett lény a saját akaratát Isten akarata elé helyezi, azzal automatikusan politeistává válik, hiszen önmagát, saját akaratát teszi életének urává, ezzel önmagának istenévé lesz az igaz Isten előtt vagy helyett. Aki ezt teszi, az természetesen nem egy Istennel és Fiával, megszegi az első parancsolatot és a bálványimádat bűnében áll.

 

A hetven, plusz kettő

A világ hetven pogány nemzetségétől elválasztottan áll Izrael nemzete, amely JHVH osztályrészeként és kimért örökségeként lett megalkotva (5Móz.32:9). Testi Izraelnek a hitetlenség miatt letördelt ágai visszakerültek a pogány nemzetek fejedelmei alá, így Izrael mai állapotában a választott testi izraelitákból és a pogány nemzetek közül elhívott, közéjük beoltott egyénekből tevődik ki (Róm. 11:17). Ez ma Isten Izraelje (Gal. 6:16), az Isten által magának választott szent nemzetség (1Pét. 2:9), amelybe az adott időben visszaoltatik az egész testi Izrael is (Róm. 11:23-24).

Ez lényeges, mert a nemzeteket és fejedelmeiket jelölő hetvenes szám nem teljes önmagában. A mennyei tanácsban az Atya és a Fiú teszi ki a tanács vezetését, felülbírálását, különállóan a hetven elohim lény mellett, így a teljes tanács száma hetvenkettő. Ezt a számot tükrözi az Izraelben felállított vének tanácsa (ami később a Szanhedrin-ként vált ismertté). A hetven kijelölése (4Móz. 11:16-17) természetesen a mennyei tanács száma szerint történt (akik "erőt kaptak egyszer" (v.ö. 4Móz. 11:24). Ez a hetven izraelita bíra tehát a pogány népek fölött álló, földünkön uralkodó fejedelemségek számát reprezentálta. A táboron belül maradt viszont két külön próféta, Eldád és Medád, "akiken megnyugodott a Szellem, mert az összeírtak között voltak" (4Móz. 11:25), s akik a mennyből uralkodó Atyát, és Jashúát, az Izrael fölé rendelt igazságos elohimot reprezentálták.  "Mert JHVH  osztályrésze az ő népe, Jákób az ő kimért öröksége."

Izrael nemzete azért lett elválasztva a pogány népektől JHVH örökségeként, hogy reprezentálják uralmát, igazságosságát és törvényzetét az igazságtalan fejedelmek által vezérelt bukott világ nemzetei előtt. Először, az Ószövetség stádiumában csupán testi, fizikai alapon, majd az Újszövetség eljövetelével már szellemi szinten is. Bár Izrael egy nemzet, de JHVH saját határozata szerint két stádiumban teljesíti be bennük akaratát, részben azért, hogy a pogány népek közül elhívottakat is beolthassa az Ő örökségébe.

Az Ószövetség elmúlásával és az Újszövetség eljövetelével a "Szanhedrin" funkciója a szellemi Izraelhez, vagyis az egyházhoz került. Ez a változás akkor ment végbe, amikor Jashúa kijelölte és felhatalmazta a hetvenkettőt (Luk. 10:1-12). E hetvenkettő már a jövő igazságosság uralmát jeleníti meg, hatalmuk van azon démoni erők fölött (Luk. 10:17), amelyektől átveszik a hatalmat Jashúa visszatérésekor. Jashúa nem véletlenül említi meg Sátán bukását, s a választottak hatalmát a bukott erők fölött (Luk. 10:18-20). A hetvenkettes szám még annyiból fontos, hogy e szám szorzata teszi ki a szintén uralmi pozíciókkal kapcsolatos 144.000 számát, de ez már egy másik írás tárgya lesz.

 

Összegzés:

A jelen világot még olyan gonosz angyali hatalmak vagy szellemi fejedelemségek vezérlik, amelyeknek Isten delegálta, illetve engedélyezte a hatalom gyakorlását egy adott ideig és adott célból. Ahogyan az általuk uralt nemzetek, úgy ezek a bukott szellemi hatalmasságok is általában Isten kinyilvánított akarata és céljai ellen cselekszenek, a maguk akarata és gonosz szándékai szerint. Isten képes lenne bármikor megakadályozni választásaikat, de nem gátolja meg sem a szellemi, sem a testi teremtés szabadakaratú választásait, illetve csak alkalmanként lép közbe és akadályoz meg bizonyos eseményeket a szellemi gyermekeinek érdekében. A Mindenható Isten tehát nem lép közbe minden egyes rossz és istentelen választás alkalmával, hanem hagyja, hogy a fokozódó mértékben történő lázadás és gonoszság megérjen, és meghozza a maga gyümölcsét az engedetlenség gyermekeinek sorsában. Az Istentől magát elvágó világ és annak hatalmasságai állandó lázadásuk által az Isten ellenségeivé váltak. Ez a lázadás – úgy a szellemi, mint a testi világot illetően – a meghatározott időben biztos ítéletet és elkerülhetetlen büntetést fog maga után vonni az Isten haragjának nagy napján. A Messiás az egyetlen igazságos elohim vagy uradalom ebben az isteni tanácsban (Zsolt. 82:8), az Atya akaratából Ő a feje a hatalmasságoknak (Kol. 2:9,13-15), Aki győzedelmeskedni fog a bukott uradalmak szándékai fölött, ha a jelenben még engedélyezi is működésüket és igazságtalan gyakorlataikat. A Messiás fogja kivetni hatalmukból, és Ő fogja megítélni a bukott fejedelemségeket a második eljövetelével, miután örökrészül kapja a földet. Ő ma csupán Isten szellemi népének, Isten szent Izraeljének, az egyháznak az uralkodója, egyedül csak ők ismerik és csak ők követik Krisztust és igazságosságát. Krisztus az egyház feje, Ő volt, Aki közbenjárt érte, megváltotta azt e gonosz világból, és lehetővé tette a választottak számára, hogy örök szövetségre lépjenek az egyedül igaz Istennel. Minden más nemzet és egyén továbbra is Sátán és fejedelmeinek uralma alatt gyötrődik Istentől elvágva.

Bár Krisztus legyőzte Sátánt az első eljövetele alkalmával, viszont akkor még nem vette át tőle a királyságot, abból a célból, hogy a második eljöveteléig eltelő időben felkészítse magának az eljövendő kor társörököseit és társuralkodóit maga mellé. Azokat, akik majd a gonosz szellemi uradalmak helyébe fognak kerülni, miután el lesznek távolítva az emberiség színe elől. Sátán ma még továbbra is e világ királya, ahogyan az alatta lévő uradalmak is még e világnak és a nemzeteknek a szellemi fejedelmei, amíg a Messiás az eljövetelével meg nem fosztja őket hatalmuktól, és az akkor Általa feltámasztott szenteknek adja át uradalmaikat. E korban az Isten egyháza azért küzdi meg ezt a hihetetlen kemény szellemi harcot, hogy a gonoszság szellemi erőinek legyőzésével méltók legyenek, és elnyerjék az eljövendő korszakban nekik elrendelt uralmi pozíciókat. Ezek az angyalok mindenképpen el akarják buktatni a választottakat, mert általuk ítéltetnek meg. Pál utal erre az 1Korintusi levélben:

1Korintus 6:3  Nem tudjátok, hogy angyalokat fogunk ítélni, nem a mindennapi élet dolgait?

Ítélet alá csak a gonosz, bukott angyalok kerülnek; az Istent hűen szolgáló és vétlen angyalok nem kerülnek ítélet alá. A bukott szellemi erők azért támadják oly hevesen a választottakat, mert ha sikerülne őket bármiképpen eltéríteniük az Istentől, azzal elkerülnék az általuk való megítéltetést. Hiszen ha a választottak elbuknának, akkor örökségük mellett természetesen elveszítenék az angyalok megítélésének jogát is, a bukott seregek pedig felmentésként hivatkozhatnának arra, hogy még Isten Szellem által vezetett választottai sem voltak képesek megfelelni Istennek.

A választottak ezért tartják Isten parancsolatait, mert Uruknak engednek, s megalkuvás nélkül, állhatatosan küzdenek minden olyan erővel szemben, amely le szándékozza téríteni őket erről az útról, hogy koronáiktól megfosszák őket. Aki győz, mindent elnyer (Jel. 21:7), aki veszít, mindent elveszít.