CoG

Izrael háza - Az elveszett 10 törzs

Letölthető Word dokumentum

PDF

A bibliai történelemben valamelyest jártas ember számára ismert kell, hogy legyen „az elveszett tíz törzs” fogalma. Az már kevésbé ismert tény, hogy a Szentírásban tucat számra találhatók olyan azonosító jelek, amelyek által Izrael elveszett törzseit viszonylag könnyen fel lehet ismerni a modern nemzetek között. Isten Ábrahám engedelmességéért, Önnönmagára megesküdve ígért meg bizonyos, feltétel nélküli testi, illetve fizikai vonatkozású áldásokat, amelyeket a Szentírás „születésjogi áldásnak” nevez. Ezeket az áldásokat Ábrahám egy adott vérvonala örökölte: Izsákon keresztül Jákob, majd az ő József nevű fiának a két fia. Az általánosnak mondható feltételezés szerint ez az áldás a zsidó népet illeti és bennük teljesedett be. Viszont elkerülhetetlenül szembe kell néznünk azzal a kényes ténnyel, hogy az Isten által aprólékosan vázolt speciális testi áldások nem a zsidóknak adattak, és soha nem is teljesedtek be e nép történelmében. Mi ennek az oka? A mindenható Isten talán nem lenne képes betartani az adott szavát? Az „lehetetlen, hogy Isten hazudjon” (Héb. 6:18), így ezeknek az áldásoknak maradéktalanul be kellett teljesedniük abban a népben, akiknek az szánva volt! Ez a nép pedig nem a zsidó nép volt. Nem kevesebb, mint Isten mindenható ereje, saját szavához való hűsége, s így az Ő tökéletes jelleme a tét. Ebben az írásban részletesen felvázoljuk, majd követni fogjuk ezeknek az alig ismert áldásoknak nemzedékről-nemzedékre való öröklését, mígnem azoknak birtokába kerültek, akiket az megilletett: az elveszett tíz törzsként ismert nép két vezető törzsének, József fiainak, Efraimnak és Manasszének. Izrael fantasztikus történelme a legjobb példája Isten történelmet, nemzetek sorsát formáló erejének (Jób 12:23, Dán. 14:22; Zsolt. 33:10-19) és hűségének. 


Email: p.poli@mailcity.com
Ez az írás különböző angol nyelvű COG forrásmunkák felhasználásával lett megírva.

Copyright © 2016, Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

 

http://www.churchofgod.hu


 

I. Rész 

Az ábrahámi szövetség kettős ígéretei

Előszó

Az elmúlt évszázadban aktuálissá vált az utolsó időkre szóló próféciák üzeneteinek megértése valamint hirdetése, és ennek megfelelően Isten Gyülekezetei is fokozottabb hangsúlyt fektettek a prófétai kijelentésekre. Ezzel párhuzamosan időszerűvé vált az „elveszett” izraelita törzsek végső figyelmeztetése, illetve a nemzeti megtérésüket sürgető felhívás is. Ez a figyelmeztető és felhívó hang Izrael nemzeti helyreállításának a kezdete. Az 1Mózes 10-ben bemutatott és az egyház által beazonosított nemzetek mai leszármazottai ugyancsak hallhatják és megérthetik az őket érintő próféciai figyelmeztetéseket. Miért tartjuk ezt egy fontos feladatnak? A bibliai írások csaknem egyharmada próféciai jellegű, és ezek jelentős része az utolsó időkre szól, vagyis arra az időre, amely Krisztus második eljöveteléhez vezet, és azon is túl az ő ezer éves uralmának idejére. Ennek az időnek a küszöbén állunk, hiszen beteljesedni látjuk mindazokat a jeleket, amelyeket maga a Messiás adott meg a visszajövetelének előjeleiként. Az utolsó időkben az egyház egyik szerepe az, hogy figyelmeztesse a világot az eljövendő ítéletre, és az Úr haragjának nagy napjára, amikor Isten e kornak a végén büntetést mér ki a lázadó nemzetekre (Ésa. 13:1-22; Sof. 1:14-18; 2Pét.3:10 stb.). Az egyház a prófétaság szellemének birtokában tesz eleget ennek az egyre inkább kibontakozó feladatnak, mint az Isten igazságainak és titkainak gondviselője és hirdetője (1Tim. 3:15; 1Kor. 4:1-2; Eféz. 1:13; 1Thess. 2:13; 2Pét. 1:19; 3:2 ). Minden bibliai igazság hirdetése a feladatunk részét képzi, így a prófétai figyelmeztetések hirdetése is. A Szentírás úgy utal erre a feladatkörre, mint „Ezékiel figyelmeztetető üzenete” vagy a „figyelő kürtjele” (Ezék. 33:2-9; Ámos 3:6-8; Jer. 4:15) vagy még tömörebben: “a figyelő hangja”. Az ítélet az Isten (egy)házánál kezdődik (1Pét. 4:17), amely ma elsődlegesen szellemi Izrael (Gal.6:16), vagyis a Szent Szellemmel betöltött hívők eklézsiája (lásd az  Izrael és az egyház titka című írást). A legtöbb prófétai figyelmeztetés viszont Istennek az utolsó időkben élő testi népéhez, Izraelhez szól. A „figyelő hangja” tehát egy felkészítés, figyelmeztetés az izraeliták végső, a nagy nyomorúság alatt elszenvedendő büntetésének közeli eljövetelére (Jer. 30:5-7). Ekkor „mérettetik meg” Izrael és Júda háza (Ezék. 9:1-11; Zak. 10:1-12). Ez a hang azonban a remény hangja is egyben, hiszen az Isten korrigáló büntetését a megtérés és a teljes helyreállítás követi, amikor is Izrael népei vissza lesznek oltva a saját, jó olajfájuk tövébe, amelyről ideiglenesen le lettek vágva a hűtlenségük miatt. Izrael maradéka hazatér a saját földjére, megköti az új szövetséget és Krisztus uralma alatt betöltik mindazt, amit Isten elvárt tőlük. A nagy nyomorúság azonban nem kerülhető ki, és ezen a ponton még a figyelmeztetésnél tartunk. Ahhoz, hogy az egyház betölthesse a figyelő, vagy őrszem szerepét, szükséges az identitásukat elvesztett izraelita törzsek beazonosítása. Emellett szükséges azoknak a nemzeteknek a beazonosítása is, amelyeknek kiemelkedő próféciai szerepük lesz a végidők eseményeiben. A pogány nemzetek ugyanis szintén meg lesznek mérve és büntetve a nagy nyomorúságot követően, az Úr haragjának napján. A pogányok büntetése annak mértékében fog megtörténni, hogy milyen kegyetlenséggel viszik véghez Isten korrigáló büntetését Izrael nemzetein (Abd. 13-15), és az üldözés alatt álló igaz hívőkön. A nemzetek tehát szintén figyelmeztetve kell legyenek az eljövendő ítéletre. Az egyház nem állhat tétlenül a végidőkben, hanem egy határozott prófétai szerepet fog betölteni a megtérésre való felhívással, és hirdeti a bibliai próféciák súlyos kijelentéseit (2Pét. 1:19). 

Az ú.n. Ószövetség egy nagyon fontos része a Szentírásnak, nem csak az egyetemes üzenete miatt, hanem abból a szempontból is, mert ez az Isten választott népének, Izraelnek a „történelemkönyve” is egyben. Nem csupán a múlt történelméé, hanem a jelené és jövőé is. A Biblia tartalma elsősorban ehhez a néphez és az Izraelbe beoltott választottakhoz szól. A többi nemzet általában csak úgy van megemlítve, ahogy azok Izraellel kapcsolatba kerültek, vagy kerülnek majd valamilyen oknál fogva. Mivel a Biblia az eredeti nevükön, ősapjuk után nevezi meg a nemzeteket, nem pedig a ma használt ország vagy nemzeti megnevezésük alapján, így szükségessé vált a népek beazonosításának ismerete. Nagyszámú és nagyon részletes prófécia szól a végidőkben élő Izrael házához. Viszont az egységes Izrael Salamon uralmát követően kettészakadt, név szerint Izrael házára és Júda házára. Az északi területeken elhelyezkedő Izrael háza hamar bálványimádatba esett, és Isten emiatt a kegyetlen asszírok kezébe adta őket. Az asszírok i.e. 721-ben elhurcolták a tíz északi törzs teljes lakosságát, és a birodalmuk észak-keleti határterületeire deportálták őket, ezt követően pedig nyomuk veszett. Izrael teljesen eltűnt a történelem színteréről, elvesztették nemzeti identitásukat és azóta is csak úgy ismeri őket a világ, mint „az elveszett tíz törzset”. Az asszírok babiloni népelemeket telepítettek be a helyükre, akiket szamaritánusokként ismerünk.

Később Júdában is felütötte fejét a hitszegés, ezért i.e. 586-ban Isten a Nebukadnezár által uralt babiloni birodalom kezébe adta a zsidókat is. A babiloni birodalom összeomlása és a méd-perzsa birodalom megalakulása után Czírus perzsa király engedélyezte a zsidók hazatelepedését, akiknek egy része aztán három hullámban haza is tért Júdába a hetven évig tartó fogságból. Az első csoport Zerubábel, a későbbi kettő pedig Ezsdrás, majd Nehemiás vezetése alatt költözött haza. A Szentföldön így csak Júda és Benjámin népei, vagyis a „zsidó nép” maradt meg (Ezdr.1:5; 4:1; 10:9; Neh. 11:4; 5:7-8, 17; 1Ezdr. 5:1-73). Néhány évszázaddal később a hazatért zsidók között született meg és végezte el megváltó munkáját a Messiás. A zsidók többsége megtagadta őt, s röviddel ezután a szórványság sorsára lettek ítélve. Identitásukat azonban - Izrael házával ellentétben - mindvégig megőrizték, és az általános közvélemény is őket tartja Isten egyedüli testi népének. 

De valóban elvesztek volna Izrael törzsei? Bibliailag ez egy több szempontból is elfogadhatatlan álláspont. Példának okáért, az északi királyság vezető törzse Efraim volt, s ő volt az, aki a híres bibliai születési jog sajátos és egyedi testi áldásának az örököse lett. Ezeknek az áldásoknak pedig be kell teljesednie, mert Isten önmagára megesküdve és feltételek nélkül ígérte meg azokat Ábrahámnak, az ő engedelmességéért és hűségéért! Ezek az ígéretek soha nem teljesedtek be a zsidó népben, bárhogy is keressük ott, hiszen valójában nem is rájuk vonatkoztak! Az is tény, hogy számos prófécia úgy utal az elveszett Izrael házára, mint a végidők eseményeinek egyik fő szereplőjére. A próféciák arra is rámutatnak, hogy a Messiás eljövetelekor Ő fogja majd Izrael és Júda régen kettészakadt házait újra egyesíteni eredeti földjükön (Ezék. 37:15-28). Júda kilétével, úgy ahogy, tisztában van a világ, de hol lelhető fel Izrael? Mi történt velük, miután nyomuk veszett? Ha a közeli jövőben be kell teljesedniük az Izrael népeihez szóló próféciáknak, azok mely modern nemzeteket érintik? Ennek ismeretében lényegesen mélyebb értelmet kap a mai nemzetek geopolitikai leosztása és a végidőkbeli szerepük. Ne feledjük a Dánielnek átadott üzenetet sem: Az istentelenek közül senki sem érti meg ezeket, de az értelmesek azonban megértik (Dán. 12:10).

Az Ábrahámi Szövetség elemei és ígéretei

Amikor Isten Ábrahámmal megkötött szövetsége jön szóba, akkor egy zsidó ember általában a nemzeti választottságra, egy keresztény pedig a jól ismert messiási ígéretekre, Krisztus áldozatára, illetve az üdvösségre gondol. És valóban, az ábrahámi szövetség ígéreteit két kategóriába sorolhatjuk: Vannak a kizárólag csak Ábrahám testi utódait érintő, fizikai jellegű ígéretek, áldások, és vannak a szellemi ígéretek, amelyek Ábrahám testi utódai mellett az egész emberiségre kiterjednek. A nemzeti vonatkozású örökségét a Biblia „születési jog”-ként nevezi meg. A „megáldatnak a te magodban (egyes számban) a földnek minden nemzetségei” a jobban ismert messiási vagy szellemi ígéret. Ez Krisztusban teljesedett be, és általa kiterjedt a pogányokra is. De ha nem hihetünk az elsőben, mert nem látjuk annak valóságát, akkor kétségeink támadhatnak a másodikat illetően is! A szellemi ígéretekkel több más írásunk foglalkozik behatóbban. Mivel ennek a tanulmánynak elsődleges célja a testi ígéretek öröklődésének a bemutatása, így erre fektetjük a hangsúlyt. Mit értünk a testi ígéretek alatt? Nos, ezeket azért nevezzük „testinek”, mert ebben a fizikai világban kell megvalósulniuk, a nemzeti nagyság, nemzeti gazdagság, prominencia, illetve méltóság formájában. Kevesen fogják fel ennek a történelemformáló ígéretnek a teljes, és próféciailag is rendkívül fontos jelentőségét. Ez az ígéret tehát külön áll azoktól a „szellemi” vonatkozású ígéretektől, amelyek jóval közismertebbek a keresztény világban. Bár a két ígéret szorosan kapcsolódik egymáshoz, mégis két szálon futnak. A nemzeti vagy testi ígéretek mibenlétét az alábbi versek vázolják fel:

1Mózes 12:2-3 2 És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. 3 És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt …

Amint látjuk, mindezek határozottan a fizikai világban megnyilvánulandó áldások, s ennek az ígéretnek a kibontakozását minden részletében követni fogjuk. Az alábbiak pedig a szellemi, vagy üdvösségi ígéretek:

1Mózes 12:3. … és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei

1Mózes 22:18 És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.

A szellemi vagy kegyelmi áldásról itt csak egy rövid összefoglalót nyújtunk: A szellemi ígéreteket minden olyan személy örökli, aki Ábrahámnak, a hit atyjának (Róm. 4:16) a fiává lesz a hitben, függetlenül attól, hogy az ő természetes fiai (izraeliták) vagy pedig a pogányok közül „a jó olajfába beoltott” fiai, vagyis, szellemi izraeliták, (Róm. 4:13-14; Gal.3:16-29). Természetesen a Messiás, aki lehetővé teszi számunkra a szellemi ígéreteket maga is Ábrahám magvából jött. Még a szellemi ígéretek is elsődlegesen Ábrahám testi utódainak lettek megadva, s valójában nekik is lett először felajánlva és meghirdetve, hiszen az apostolok Júdához és az Izrael elveszett házához vitték legelőször az evangéliumot (lásd a  Kikhez lett elküldve a tizenkét apostol című írást). A szellemi ígéretek feltételeit azonban Izrael egésze nem volt képes elfogadni csupán annak egy választott maradéka (Róm. 9:27-28; 11:5). Mindezzel természetesen próféciák teljesedtek be, mert Istennek eleve szándékában állt az, hogy népének részévé tegye a pogányok választottait, az izraelita identitás egy újabb, magasabb szintű fázisában, a szellemi Izraelben, az egyházban (Gal.6:16; Róm.9:6; Eféz.2:12, 3:6). Az egyházkorszakban tehát csak egyéni testi izraeliták vannak elhívva, csakúgy, mint egyének minden más nemzetből. Isten maradéktalanul véghezviszi mindazokat a dolgokat, amelyeket kijelent, még annak ellenére is, hogy Izrael a történelem folyamán csaknem állandóan lázadásban állt ellene. Isten maga hozott vakságot Izraelre (Róm. 11:8), miáltal elvesztették a szellemi elsőszülöttség jogát és megnyílt az üdvösség a pogányok felé. A pogányok teljes számának bemenetele után, az utolsó időkben, Izrael „féltékenysége” megtérést fog eredményezni, s akkor helyre lesznek állítva önmaguk örökségéhez, és vissza lesznek oltva saját, jó olajfájuk gyökeréhez (Róm.11:11-12, 14-19, 25-26). Így üdvözül majd egész Izrael, a természetes és a beoltott ágak együtt. Mindezek viszont nem teszik semmissé azokat a testi ígéreteket, amelyet Isten feltétel nélkül adott meg Ábrahámnak és utódainak az ő engedelmességéért, és amelyeknek ebben a korban kell beteljesedniük. Ez a nemzeti ígéret a születési elsőség jogához volt kötve, így Ábrahám magvának csak egy bizonyos ágára vonatkozott. A testi vonatkozású áldások a következőképpen bontakoztak ki:

1Mózes 15:5-6 5 És kivitte őt, és mondta: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és mondta neki: Így lesz majd a te magod6 És hitt JHVH-nak és tulajdoníttatott az neki igazságul.

1Mózes 17:1-10 1 Mikor Ábrám kilencvenkilencz esztendős volt, megjelent JHVH Ábrámnak, és mondta neki: Én a mindenható Isten (El Shaddaj) vagyok, járj előttem, és légy tökéletes. 2 És megkötöm szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítalak téged3 És arcára borult Ábrám; az Isten pedig szólt neki, mondva: 4 Ami engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszel5 És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged6 És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled7 És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek neked Istened, és a te magodnak te utánad8 És adom neked és a te magodnak te utánad a te bujdosásod földjét, Kanaánnak egész földjét, örök birtokul; és Istenük leszek nekik9 Annakfelette mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint. 10 Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.

Ábrahámnak összesen nyolc fia volt, akik nagy nemzetekké lettek, az ígéreteket azonban csak utódainak egy adott ága örökölte. Ez a választott nép Izrael, amelynek maga Isten lett az uralkodója. Mert „Istenük leszek nekik”, ami egy örökre szóló ígéret. Ez a szövetség egy nagyon jelentős lépés volt az emberiség megváltásának menetrendjében, hiszen ezáltal létre lett hozva egy olyan nemzet e Sátán által uralt világban, amely fölött közvetlenül Isten uralkodott. Izrael az Isten királysága, vagyis Isten országlása alá vont testi nép volt (5Móz. 5:8-9), de az ígéretek alapján az örök, szellemi szövetség örökösei is. Ennek a szövetségnek a fizikai jele a test körülmetélése volt.

Isten eleve meghatározta azt, hogy Ábrahám leszármazottja közül melyik nemzetre száll majd a szövetség és az áldások öröklése, beleértve a fizikai vonatkozású születési jogot is. Habár maga Ábrahám első fiának, Ismaelnek szánta ezeket, Isten tudatta vele, hogy nem benne, hanem majd a szeretett, ám meddő feleségétől született fiának az utódaiban fognak beteljesedni. A későbbiekben még látni fogunk néhány példát arra, hogy Isten gondviselő keze miként irányította az örökösödési folyamatot.

Az ígéretek tehát a Sárától született gyermekre, majd annak utódaira szálltak, ideértve az áldást, a népekké vagy nemzetekké válást is:

1Mózes 17:15-16 15 És mondta Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára (hercegnő) az ő neve. 16 És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekkénemzetek királyai származzanak tőle.

1Mózes 17:18, 21 18 Az Isten pedig mondta: Kétség nélkül a te feleséged Sára szűl neked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet vele örökkévaló szövetségül az ő magvának ő utána.... 21 Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, akit neked szül Sára ezen időkben a következő esztendőben.

Sárának egyetlen fia született, akit Izsáknak neveztek, s akinek leszármazottai különállóan, vagyis Ábrahám többi fiától teljesen függetlenül is népeket és nemzeteket fognak alkotni. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert vannak, akik azt állítják, hogy a nemzetek sokaságának ígérete nem Izsákban, hanem Ismáelben és Ábrahám további utódaiban váltak valóra. Ám amint látjuk, a szövetség - minden velejáró ígérettel együtt - kizárólag Izsákkal és az ő magvával fog folytatódni. Ez azt jelenti, hogy Ismael és Ketura fiai ezen a ponton végleg kiestek a képből a szövetséget és annak velejáróit illetően (vö. 1Móz. 21:10). Külön említést érdemel az ígéretek azon prófétai aspektusa is, miszerint a választott vonalon majd nemzetek királyai származnak tőle. Ez azt jelenti, hogy utódainak egy ága a nemzetek uralkodóivá, királyaivá lesznek. Az ígéreteknek ezt a bizonyos elemét a „királyi ígéreteknek”, vagy röviden csak „a jogar öröklésének” nevezzük.

A születési jog tehát (ha csak közbe nem szól a sors keze) apáról fiúra száll, konkrétan az elsőszülöttre. Ez esetben minden kétséget kizárólag Izsák volt az örökös és ennek megfelelően:

1Mózes 25:5 Valamije pedig Ábrahámnak volt, mindazt Izsáknak adta.

Isten személyesen is megerősítette a szövetséget Izsákkal, annak mindkét részelemével együtt. Ezek szerint az ígéretek és áldások majd Izsákról az ő fiainak egyikére fognak szállni.

1Mózes 26:3-6 3 Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerősítsem az esküvést, mellyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak. 4 És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: 5 és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei6 Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.

Izsák a saját rokoni köréből származó Rebekát vette el feleségül, mert Isten számára fontos volt az, hogy megőrizze a testi népének genetikai tisztaságát. Az Izsákkal hazatérő Rebekát családja ezzel a prófétai áldással búcsúztatta el:

1Mózes 24:60 És megáldák Rebekát, és mondák neki: Te mi hugunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját.

Ez nem csupán a családi búcsúzkodáskor elhangzott, szimbolikusan értendő, vagy általános jókívánság volt, hanem egy céltudatos, ihletett és próféciai jelenőséggel bíró kinyilatkozás Izsák és Rebeka utódait illetően. Ha megfigyeljük, ez a családi áldás pontosan a születésjogi ígéreteket foglalta magában.

Izsáknak két fia született, akik ikrekként jöttek a világra, név szerint Ézsau és Jákob. Habár Ézsau néhány perccel korábban született meg (1Móz. 25:23), a gondviselés ezúttal is közbelépett (Róm. 9:13), és így Jákob örökölte az ígéreteket. Ézsau elvesztette, pontosabban eladta a születési jogát egy tál levesért (1Móz. 25:29-34), s így ő és utódai ugyancsak kiestek az áldások vonalából. Maradt Jákob, aki egyébként ravaszsággal vette rá Izsákot az áldások átadására, annak ellenére, hogy Isten ezt már amúgy is neki rendelte. Ez részéről kishitűségre és türelmetlenségre is vall, de nem változtatott azon, hogy az ő utódaival folytatódott a szövetség és az áldások vonala. Nem utolsósorban ő volt az, akinek Isten megváltoztatta a nevét Izráelre:

1Mózes 32:28 Amaz pedig mondta: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.

1Mózes 35:10-12 10 És mondta neki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel legyen neved. És nevezte nevét Izráelnek. 11 És mondta neki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, növekedjél és sokasodjálnép és népek sokasága legyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból12 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, neked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet. (v.ö. Ezék. 37:15-25; 39:27-28; 47:13-23; 48:1-35).

A névadással egy időben Isten felelevenítette Jákob/Izraelnek az ígéreteket azt illetően, hogy az általa nemzett tizenkét törzsben fog kibontakozni az áldás: „megáldom, hogy legyen néppé és népekké". Népek, többes számban, vagyis a Biblia rámutat, hogy Izrael népekből, vagyis nemzetekből áll, nem csupán egyetlen népből, a zsidókból! Ez az adott ábrahámi nemzetközösség a „választott nép”, övéké a születési jog az áldásokkal, valamint a messiási ígéretek is, miáltal e népbe, ebbe az örökségbe beoltva üdvözülnek az elhívott pogányok is. A zsidó nemzet mindig is egyetlen nemzet volt, még a diaszpórában is megőrizték a zsidó nemzeti identitást, nem váltak külön népekké. Ha ma nem találunk a zsidók mellett több izraelitát, akkor Isten hazudott, vagy képtelen volt ezt az ígéretét megtartani? Távol legyen! 

A szövetség Izrael fiaiban bontakozik ki

Ebben a részben azt vizsgáljuk meg, hogy miként kerül az addig egyénről-egyénre öröklődő ígéret egy teljes nemzetség kezébe. A folyamatok minden mozzanatát továbbra is Isten keze irányította. A választott ág tagjainak meg kellett őrizniük a tiszta szemita vérvonalat. Így Ábrahám saját népéből vétetett feleséget Izsáknak, aki pedig arra utasította Jákobot, hogy ne vegyen magához kánaánita asszonyt, hanem menjen el Mezopotámiába, és a saját rokonságukból vegyen feleséget:

1Mózes 28:3 Előhívatta azért Izsák Jákóbot, és megáldotta őt, és megparancsolta neki és mondta: Ne vegyél feleséget a Kananeusok leányai közül. Kelj fel, menj el Mesopotámiába, Bethuélnek, a te anyád atyjának házához, és onnan vegyél magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közül.

Ahogy az áldások Jákobra és az ő fiaira szállnak, egyéb részleteket kapunk azok jellegével kapcsolatban és további olyan dolgokat tartalmaznak, amik előfeltételei a nemzeti nagyságnak: a kedvező időjárási állapotok a bőséges termeléshez, tápanyagokban dús termőföldek, amelyek hatalmas mennyiségű és jó minőségű gabonát és szőlőt teremnek. Az áldásos gazdasági helyzet pedig nemzeti felemelkedést eredményez:

1Mózes 27:28-29 28 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét. 29 Népek szolgáljanak neked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te testvéreiden, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, aki téged átkoz, és aki téged áld, legyen áldott!

Amikor egy nemzet gazdaggá, stabillá és erőssé válik, akkor más nemzetek vagy fölnéznek rá, vagy pedig irigylik azt. Mert kölcsönt adnak, de kérniük nem kell, meghajolnak előttük a népek és szolgálnak nekik még a velük rokon népek is. A különálló zsidó történelemre ez sem volt jellemző soha. És itt különös hangsúlyt kell fektetni a születésjogi áldás legközismertebb és sajnos leginkább félrealkalmazott elemére: „Átkozott, aki téged átkoz, és aki téged áld, legyen áldott!”. Manapság divatossá vált az ígéretek ezen elemét kizárólagosan a zsidókra vonatkoztatni. Némelyek pedig nem átallják az istentelen politikai cionizmus szolgálatába állítani ezt a kijelentést. Holott ez a fizikai áldások részeként ugyancsak a születésjog népét illeti! A testi ígéreteket öröklő népének irigyei, gyűlölői és átkozói átkokat hoznak magukra, még akkor is, ha nincsenek tisztában az általuk gyűlölt és átkozott Izrael nemzeti identitásával.

Isten később egy álomlátomásban megerősítette Jákobnak az ígéreteit, és ezáltal megint csak további részletekhez jutunk. Az utódok számának sokasága ezúttal is említésre kerül, de kiegészül azzal, hogy ez a sokaság szétterjed majd a föld négy égtája felé, és ez a szerte terjedt, gazdag áldásokban részesülő nagy nép Isten védelmét élvezi:

1Mózes 28:13-15 13 És ímé JHVH állt azon (létrán) és szólt: Én vagyok JHVH, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet amelyen fekszel neked adom és a te magodnak. 14 És a te magod olyan lesz, mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugatra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. 15 És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova mész, és visszahozzalak erre a földre; mert el nem hagylak téged, amíg be nem teljesítem, amit neked mondtam.

Isten tehát Jákob magvát szaporítja meg, teszi nemzetekké és terjeszti ki a négy égtáj felé, miközben oltalmat, jólétet biztosít számukra. A kor végén pedig hazavezeti őket a négy égtáj felől. Ez nem a zsidó diaszpórában teljesedett be, ahogy azt sokan hirdetik, ami még nyilvánvalóbbá válik az alábbiakban, amikor a születési jogot öröklő törzs egyéni próféciáit elemezzük. Jákobtól tizenkét törzs, vagyis önálló nemzetség származott. Ezek mindegyike kapott egyéni ígéreteket és áldásokat, ám maga a születési jog specifikus áldásait egyetlen pátriárka, majd az ő utódai örökölték. És ezzel már egy népesség birtokába kerül az ígéret minden részeleme:

1Mózes 22:16-18 16 És mondta: Én magamra esküszöm azt mondja JHVH: mivelhogy e dolgot cselekedted, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: 17 Hogy megáldva megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, amely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. 18 És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.

Mint láttuk, Jákobnak a nevét Isten változtatta meg Izraelre, aminek jelentése: „aki Istennel [értsd, az ő segítségével] győz”. Ezt a nevet örökölték az utódai, Izrael nemzetei, valamint a „beoltottak”, vagyis az egyház is (ez utóbbi a szellemi háborúban győz Isten segítségével (Eféz.2:12; 3:16)). Jákobnak tizenkét fia született, akik a tizenkét törzs, a majdan naggyá váló egyéni nemzetek atyjai voltak, és rájuk vonatkozóan jelentette ki Isten, hogy: „nép és népek sokasága legyen te tőled”. Vagyis Izrael utódai nép és népek sokasága lesz, akik együttesen teszik ki az egész Izrael házát, noha teljesen különálló nemzetekként. Izrael messze több és nagyobb, mint a zsidókként ismert nép. A nép és népek elkülönítés a kettészakadt Júda és Izrael házaira utalt. A törvény szerint az egyéni izraelita nemzeteknek ugyancsak kötelességük volt megtartani a tiszta identitásukat, hiszen még házasságra is csak saját törzseikhez tartozó nőkkel léphettek amiatt, hogy ne veszítsék el földi örökrészüket. Ugyanis Isten megkötött egy szövetséget Izraellel és átadta nekik a Törvényt, ami szintén az ábrahámi áldások és ígéretek része volt. Mózes halála előtt maga is megáldotta Izraelt, ami magában foglal számos már jól ismert elemet:

5Mózes 33:1, 26-29 1 Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az ő halála előtt.  26 Nincs olyan, mint Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön. 27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd! 28 És bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az ő egei harmatot csepegnek. 29 Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan mint te? Nép, akit JHVH véd, a te segítségednek pajzsa, és aki a te dicsőségednek fegyvere! Hízelegnek majd neked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.

Még az Izrael ellenségei által felbérelt Bálám próféta is hamar felfogta, hogy jobb áldani Izraelt, mintsem átkozni azt, és próféciája ugyancsak a születésjogi áldásokat tükrözi:

4Mózes 24:5-9 5 Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel! 6 Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint JHVH plántálta áloék, mint cédrusfák a vizek mellett! 7 Víz ömledez az ő vedreiből, vetését bő víz öntözi; királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az ő országa. 8 Isten hozta ki Égyiptomból, az ő ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri. 9 Lehever, nyugszik, mint hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki serkenti fel őt? Aki áld téged, áldott lészen, és aki átkoz téged, átkozott lészen.

Mindezek ugyancsak a feltétel nélküli áldások részét képzik, és be kellett, hogy teljesedjenek Ábrahám választott utódaiban – vagyis Izsák ágán – különben Istent teljes joggal hazugsággal lehetne vádolni, hiszen saját nevére esküdve adta ezeket Ábrahám engedelmességéért! Vizsgáljuk csak meg alaposabban az áldás bizonyos elemeinek teljes lényegét. Először is "áldások áldása kerül rájuk". Az evilági áldásokat egy testi nemzet esetében annak nemzeti nagysága, gazdagsága, katonai ereje és befolyása jelenti. Ezek szerint Izsák (vagyis az ígéret gyermekeinek, Izraelnek) utódainak száma annyi lesz, mint égen a csillag, vagy mint a homok a tenger partján. Csakis egy hatalmas számú népcsoportot lehet ily módon jellemezni. És ismételten, ezt a népcsoportot olyan egyedi áldásoknak kell kísérni, amelyek megfelelnek az adott ígéretek alábbiakban részletezett pontjainak:

1. Nemzeti nagyság, hatalmas számú, jólétben élő népességgel, amely egy jól működő gazdasággal és katonai hatalommal rendelkezik, ami pedig nemzetközi elismertséget, befolyást eredményez. De mindezek a zsidókban, Isten mindenki által ismert testi népében soha nem teljesedtek be! Júda a történelmének bármely időszakában legfeljebb csak egy közepes nagyságú nép volt, a mai arányokban pedig még ennek sem lehet mondani. Maga Izrael állama meglehetősen jelentéktelen méretű lakossággal bír, ipara, gazdasága sem különösebben figyelemreméltó. A nemzeti gazdagság tekintetében nem mondható egy igazán gazdag nemzetnek. Az USA évtizedek óta hatalmas méretű anyagi és katonai segélyt nyújt számára, így tehát inkább kölcsönökre, adományokra szorul, mintsem kölcsönöket ad. Az Izrael államban élő zsidó nép életszínvonala pedig legfeljebb ha megközelíti a gazdaságilag fejlett nyugati országok polgáraiét, de semmiképpen nem bír egy különlegesnek, egyedinek mondható jóléttel. Pedig ezek az ígéretek megvalósultak! („Izrael” államának befolyásáról itt nem beszélünk, mert az nem a fenti áldásokból fakad, hanem a Sátán zsinagógájának hatalmából.)

2. Ábrahám magvának bírni kell az ellenségeinek kapuit. Mit jelent ez? Mit nevezhetünk az ellenségeink kapuinak? Már az ókorban is ismert volt a főbb útvonalakat összekötő kereskedelmi gócpontok, hegyi átjárók, kikötők, vagy tengerszorosok birtoklásának fontossága. Minden birodalom uralni kívánta az ilyen természetes „kapukat”, hiszen ezek által korlátozták ellenfeleik mozgási lehetőségeit. A modern geopolitikai világban ezek megfelelői az olyan stratégiai fontosságú helyek, mint pl. a Gibraltári szoros, a Szuezi csatorna, a Panama-csatorna, Hong Kong kikötője, a Tűz-fok, a Jóreménység-fok, a Malaga-hágó, stb. Vagyis tengeri átjárók, hegyszorosok, és egyéb olyan stratégiailag fontos pontok, amely háborúk esetén katonai fölényt biztosítanak, békében pedig nagy jövedelmet hozó kereskedelemi központokként szolgálnak. Ne felejtsük el, ezek a nemzeti nagyságot biztosító, testi vonatkozású ígéretek. Az ígéretnek ezt az aspektusát szintén nem lehet beteljesedve látni a zsidó nép eddigi történelmében, hiszen az utóbbi kétezer esztendőben mások kapui mögött kellett menedéket találniuk. Emellett még a zsidóság egy részének otthont adó Izrael állama sem mondható a legbiztonságosabb helynek.

Hogy miért nem lelhetjük meg ezeknek az áldásoknak a nyomait a zsidó nép körében? Azért, mert nem ők örökölték a születésjogot, s így eleve nem is nekik voltak szánva. Akik pedig örökölték, azok meg is kapták pontosan úgy, ahogyan azt Isten megígérte nekik. Ahhoz hogy a törzsek megkapják és betöltsék egyéni sorsrészüket, először el kellett válniuk egymástól.

A születési jog és a királyi áldások különválnak

A nép (Júda) és a népek sokasága (Izrael tíz törzse) arra volt rendeltetve, hogy két néppé váljanak és elszakadjanak egymástól. Így Izrael és Júda már a szétválásuk előtt is külön voltak számon tartva (1Sám. 11:8), mintegy előre vetítve a majdani szakadást, ami eleve el volt rendelve. Amikor aztán a későbbiekben meg is történt az egyesült királyság felbomlása, attól fogva a születési jog és a királyi pálca ígéretei is elszakadtak egymástól. Az örökségek tekintetében a két érintett törzs József és Júda volt:


1Krónika 5:1-2 1 Rúbennek, Izráel elsőszülöttének fiai (mert ő volt az elsőszülött; mikor pedig megfertőztette az ő atyjának ágyasházát, az ő elsőszülöttségi joga a József fiainak adaték, a ki Izráel fia vala, mindazáltal nem úgy hogy ők neveztessenek származás szerint elsőszülötteknek, 2 Mert Júda tekintélyesebb vala az ő testvérei között, és ő belőle való volt a fejedelem, hanem az elsőszülöttségnek haszna lőn Józsefé)

1Mózes 49:10  Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot [a királyi jogar], sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek néki engednek.

Bár Izrael elsőszülötte Rúben volt, ő elvesztette az elsőszülöttség jogát és annak áldásait, mivel együtt hált Bilhával, apja ágyasával (1Móz. 35:22; 49:3-4). Így tehát József, majd az ő két fia örökölték a születési jogot a hatalmas nemzeti és földi áldásokkal! Júdáé pedig a királyi pálca ígérete lett, ami egy duális ígéret, ugyanis magában foglalja a messiási genealógiai vonal (a fejedelem) ígéretét (1Móz.49:10), és magában foglalja a Dávidi, fizikai királyság folytonosságát Izrael fölött (1Krón. 28:1-10; 2. Sám.7:12-16; Zsolt. 89:3-37). A „királyok származnak a te ágyékodból”, vagyis jogar birtoklás ígéretével a Dávid Trónja című írásunk foglalkozik részletesen. Annak ellenére, hogy a Krónikák könyve Júda házának volt a genealógiai és történelmi leírása, mégis tökéletesen tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy a születési jog József házára szállt, pedig ekkor már József fia, Efraim a tőlük elszakadt és különálló Izrael házának a vezető törzse volt. Már a megnevezések is árulkodóak. Habár Jákob fiai mindannyian izraeliták, az Izrael, mint nemzeti megnevezés az elsőszülöttségi jog része volt, amint azt látni fogjuk Jákob fiainak adott áldásaiból is.

A születési jog öröksége József fiaira száll

Ezzel el is jutottunk a „születési jogi haszon” öröklésének a végső mozzanataihoz. Miután egyértelművé vált annak a ténye, hogy a törzsek külön nemzetek lesznek, külön történelemmel, külön jellemzőkkel, akik egyéni, sajátos áldásokat kapnak a jövőben, így fontos volt meghatározni a születési jog örökösét, aki József volt. Mivel azonban Józsefnek két fia volt, így még az ő esetükben is fontos volt az elsőség joga. Az isteni döntés ezúttal is felülírta a természetes öröklődési folyamatot azáltal, hogy Jákob az áldásának fő részét nem Manasszének, József elsőszülöttjének adta, hanem Efraimnak, a kisebbik fiúnak. Jákob ezt azzal nyomatékosította, hogy az áldásra emelt kezeit keresztbetéve, jobb kezét a fiatalabb Efraim fejére tette, a bal kezét pedig Manasszé fejére (1Móz. 48:13-14). Ennek az áldásnak a részletei több szempontból is nagyon fontosak. Az ekkor elhangzottak olyan próféciai kijelentéseket tartalmaztak, amelyek nélkülözhetetlen kulcsként szolgálnak a születésjogi áldásokat öröklő, ám időközben „elveszett” törzsek kései leszármazottainak a beazonosításához. Jákob először is feleleveníti az Istennel való korábbi találkozását, és az akkor kapott ígéreteket (1Móz. 48:3-4). Ezután Jákob József gyermekeit a maga fiainak nyilvánítja (1Móz. 49:5), vagyis nem unokákként lettek számon tartva, hanem Jákob saját fiaiként. Ily módon József két törzsévé lett Izraelnek, és Izrael ezzel az eseménnyel valójában tizenhárom törzzsé, vagy nemzetté vált! Ez a tény a későbbi, törzsekre vonatkozó próféciákban szintén fontos szerepet kap. Az örökbefogadást követte maga az áldás, amiről minden túlzás nélkül azt lehet mondani, hogy ez a világtörténelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt! Ennek elemei egy hatalmas népcsoport történelmi sorsát határozták meg a lehető legpozitívabb módon, hiszen az Isten által megadott születésjogi ígéretek beteljesedése bennük fog megnyilvánulni. Nem a maguk érdeméből, hanem Ábrahám hite és engedelmessége miatt nemzeti nagyság, bőség és hatalom jutott nekik osztályrészül! Hangsúlyozzuk ki, a többi törzs képviselői nem voltak jelen ekkor, így minden itt elhangzott ígéret csak József két fiára vonatkozik. Az örökbefogadás és az áldás szövege:

1Mózes 48:3-22 3 És mondta Jákób Józsefnek...5 Most tehát a te két fiad, akik neked Égyiptom földjén azelőtt születtek, hogy én hozzád jöttem Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manassze, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek6 Ama szülötteid pedig, akiket ő utánuk nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségükben. … 8 És meglátta Izráel a József fiait és mondta: Kicsodák ezek? [prófétikus utalás Izrael háza identitásának elveszésére!] 9 József pedig mondta atyjának: Az én fiaim, akiket Isten itt adott nekem. És mondta: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg. ... 13 És fogta József mindkettejüket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manasszét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vitte őket hozzá. 14 Izráel pedig kinyújtotta az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik volt, az ő balkezét pedig Manassze fejére. Tudva tette így kezeit, mert az elsőszülött Manassze vala. 15 És megáldotta Józsefet s mondta: Az Isten, aki előtt jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig: 16 Amaz Angyal, aki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön17 Látva pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszett neki, és megfogta atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manassze fejére tegye át. 18 És mondta József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet. 19 Nem akarta pedig az atyja és mondta: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnövekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnövekedik, és az ő [Efraim] magja népek sokaságává lesz. 20 És megáldotta őket azon a napon, mondva: Ha áld, téged említsen Izráel, mondva: Az Isten téged olyanná tegyen mint Efraimot, s Manasszét. És Efraimot elé tette Manasszénak. 21 És mondta Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és visszavisz titeket a ti atyáitok földjére. 22 Én pedig adok neked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.

József fiainak sorsrésze páratlanul áldásosnak mondható, és nem csupán a többi nemzethez viszonyítva, de még Izrael további tizenegy nemzetéhez viszonyítva is. Jákob többi fiai bár szintén izraeliták, ebben a bizonyos áldásban nem részesültek. Igen, még a méltóságra elhívott Júda törzse, a zsidók sem! József e két nemzetsége lesz különösen nagyszámú néppé, és mint a halak, úgy megsokasodnak és osztályrészük nagyobb, mint testvéreiké. Ez a két törzs aztán a leírtaknak megfelelően egy nagy néppé [Manassze] és népek sokaságává [Efraim] vált, akik bibliailag Ábrahámban, Izsákban és Jákobban vannak megnevezve. E két törzs tehát önmagában is egy nagy nemzetközösséget alkot. Ezeknek a próféciai verseknek minden apró részletét fontos az emlékezetünkbe vésni, ha meg kívánjuk érteni a Szentírás bizonyos üzeneteit. Mert ha Isten igaz, akkor ma él a földön két ilyen egy tőről, Józseftől származó testvérnép, akik egy nagy néppé és egy nagy népközösséggé váltak, s akik fizikai tekintetben messze áldottabbak lettek a többi népnél. Pontosan úgy, ahogy az angolszász nép áldottá és gazdaggá vált a Brit Nemzetközösség országaiban és egy nagy országban, az USA-ban! Itt előrebocsátva be is azonosítottuk József fiait az angolszász néppel, ami az alábbiakban még alaposabban ki lesz fejtve. Tehát Efraim és Manasszé az elveszett tíz törzs legjelentősebb elemei a modern világban. Még az egykori asszíriai fogság, s az „elveszettség” sem gátolhatta meg ennek az ígéretnek a beteljesedését. Efraim és Manasszé Ábrahámban kapták az áldásokat, Izsákban lelhető fel a nevük eredete (Issak’s sons azaz saxons vagy Berit’ ish, a szövetség embere), és Izrael a nemzeti identitásuk, mint Isten háza (Béthel). Nem ok nélkül viselte hát az Efraim vezetése alatt álló északi királyság az Izrael (háza) nevet a kettészakadt királyság ideje alatt! E név birtoklása ugyanis a születési jog részét képezte. A déli királyságra Júda házaként utal a Biblia, mivel annak lakóit elsősorban Júda törzsének utódai, a zsidók tették ki. Habár a zsidók egyike az izraelita törzseknek, vagy nemzeteknek, őket ősapjuk, Júda után zsidóknak nevezi a Szentírás. Így a héber szövegekben maga a zsidó (yehudim) név csakis Júda lakosait jelöli, és ez a megnevezés a 2Királyok 16:6. versében fordul elő először, ahol a leírás szerint a zsidók éppen harcban álltak a tőlük korábban elszakadt Izrael házával. A nemzet kettéválásának körülményeivel és a két részre szakadt királyságban végbement fontosabb eseményekkel az alábbiakban még részletesebben is foglalkozunk. (Mielőtt azonban folytatnánk, talán segítséget nyújt, ha vizuálisan is áttekintjük a születési jog két aspektusának örökösödési vonalát a mellékelt ábrán)

Jákob megáldja az egyéni törzseket

Röviddel azután, hogy az idős Jákob magáénak fogadta József két fiát és gazdagon megáldotta őket, egybehívta az összes fiát, hogy egyénenként áldásokban részesítse őket és prófétáljon a jövőjük felől:

1Mózes 49:1-2 1 És szólította Jákób az ő fiait, és mondta: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg nektek, ami rátok következik a messze jövőben2 Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! Hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.

Tehát Jákob adott prófétai áldásainak a valósága majd csak „a messze jövőben” (1Móz.49:1) vagyis a végidőkhöz közeli időszakban nyilvánul meg teljes mértékben. Mivel a törzseket Mózes is megáldotta korábban (1Móz. 33:1-29), a teljesség kedvéért az általa megadott próféciákat is felelevenítjük. E két próféta által elmondottak tartalmaznak néhány olyan törzsi karakterisztikát is, amelyek árulkodó jegyekként szolgálnak a törzsek mai leszármazottainak a beazonosításához. Itt csupán magukat a próféciákat ismertetjük, röviden vázolva az azonosító jeleiket és bemutatva a törzsek modern identitását. A próféciák konkrét beteljesedésének körülményeit az egyéni törzsekkel foglalkozó írások vázolják majd részletesebben. Jákob és Mózes áldásai a pátriárkák születési rendje szerint:

Rúben:
Izrael elsőszülött fia a következő próféciai kijelentéseket kapta:

1Móz. 49:3-4 3 Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban4 Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő.

5Mózes 33:6 Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.

Az elsőszülött Rúben lett volna eredetileg a születési jog örököse, de elvesztette azt, mivel apja ágyasával hált. A neki adott ígéretek szerint utódai egy viszonylag nagyszámú, eleven, méltóságteljes, nagyhatalmú és befolyásos néppé válnak. Rúben törzse Franciaországgal van beazonosítva. A népességének számát illetően Rúben valóban a második legnagyobb izraelita nemzetté lett József után. Az „állhatatlan, mint a víz” kijelentés pedig a nemzeti karakterük jellemzőjévé vált. A Rúben által elkövetett szexuális incidens következményének felelevenítése azt mutatja, hogy soha nem tud beletörődni az elsőség elvesztésébe, és megkísérli a lehetetlent, vagyis annak visszaszerzését. Ennek megfelelően „állhatatlanul” zavaros politikát folytat, s utódainak karakterét meghatározza a Józseffel való vetélkedés. A történelem a bizonyítéka annak, hogy amennyiben módjukban állt, gátolták József utódainak érdekeit, s tették, teszik ezt még akkor is, ha egy oldalon állnak. (Lásd a francia-angolszász érdekellenességet, ami egy történelmi precedens.) A Rúben törzsének részletesebb beazonosításával és a rájuk vonatkozó részletes próféciákkal egy külön írás fog majd foglalkozni.

Simeon és Lévi: a következőket kapták Jákobtól:

1Mózes 49:5-7 5 Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverük. 6 Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesűljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvük telve inát szegték az ökörnek. 7 Átkozott haragjuk, mert erőszakos, és dühük, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.

Simeon és Lévi utódai, amint a prófécia is kimondta rájuk, nem válhattak önálló nemzetekké, hanem Izrael többi nemzetségei között, szétszórva kell élniük. Simeon ismertebb elemeit képzik pl. a bretonok, jelen vannak a kanadai Quebec tartományban, és természetesen az egyéb angolszász országokban is. Lévi a papság törzseként egy külön áldásban részesült.

5Mózes 33:8-11 8 Léviről pedig mondta: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, akit megkísértettél Masszában, akivel perbe szálltál Mériba vizeinél. 9 Aki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról: Nem láttam őt; és az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a Te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez. 10 Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölőt tesznek a Te orcád elé, és égőáldozatot a Te oltárodra. 11 Áldd meg Uram az ő erejét, és az ő kezének munkája legyen kedves előtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az ő gyűlölőinek, hogy fel ne kelhessenek!

A léviták ugyancsak szétszóródva élnek az izraelita nemzetek között, részben Júdában, a kohen (pap) családnevet nevet viselő zsidók pl. valószínűleg nagyrészt a leviták leszármazottai.

Júda: A királyi törzs, az ő áldásai különösen figyelemre méltóak. Noha a születési jog nem erre a törzsre szállt, a királyi ígéreteknek ők lettek az örökösei.

1Mózes 49:8-12 8 Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz, s meghajolnak előtted atyáidnak fiai. 9 Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtve, felmentél, fiam! Lehevert, lenyugodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel? 10 Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek neki engednek11 Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében. 12 Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai.

5Mózes 33:7 Ez pedig a Júda áldása; és mondta: Hallgasd meg Uram a Júda szavát, és vidd be őt az ő népéhez. Az ő keze elégséges legyen neki, de légy segítsége az ő szorongatói ellen.

Júdának három nemzetsége volt, s nekik viszonylag fontosabb próféciai szerep jutott. A királyi ígéretek a Támártól született Pérezre és Zarahra szálltak. E két testvértől származik a világ csaknem minden uralkodóháza, s Pérez vonaláról maga a Messiás is (a királyi ígéretek beteljesedését a Dávid Trónja című vázolja részletesen). Azt gondolnánk, hogy Júda törzsét a legkönnyebb beazonosítani, hiszen Izraellel ellentétben a zsidók soha „nem vesztek” el, bibliai és szekuláris történelmük egyformán jól ismert. A valóság azonban ennél bonyolultabb és pontatlanság lenne a mai közel-keleti „Izrael” államának a lakóit Júda teljes törzsével beazonosítani, annak ellenére is, hogy az ott élő lakosok nagy száma valóban zsidó származású. Tartsuk figyelemben, hogy Zara és Pérez mellett Júda Sela nevű fél-kánaánita fia egy külön zsidó nemzetséggé lett, akik nem örökölték a „jogart”, ám jelen vannak a zsidóságban, így a mai zsidó államban is. A helyzetet tovább bonyolítja az a tény, hogy a Júdaizmusnak nevezett vallásba számos teljes népelem és számtalan egyén tért be, akik emiatt zsidókként vannak számon tartva, noha nem Júda leszármazottai. Más szóval a mai zsidóság egy jelentős hányadának genetikailag semmi köze nincs Ábrahámhoz, és közvetlenül az ígéretekhez sem. Még tovább kuszálja a képet az, hogy a Szentírás megemlít olyanokat, akik „zsidóknak mondják magukat, de hazudnak és nem azok” (Jel. 3:9). Ennek a „Sátán zsinagógájának” nevezett hamis zsidó testületnek a valósága az elé állít bennünket, hogy Júda esetében nem csak a tőle származó nemzetséget kell beazonosítani, hanem azokat a „zsidókat” is, akik nem tőle valók, hanem Sátántól. Ezzel a fontos kérdéssel a Sátán zsinagógája I.  című írásunk foglakozik.

Zebulon: Az ő leszármazottai a mai Hollandiában és Dél-Afrikában (a búrok) élnek, a vele kapcsolatos részletesebb azonosító írás előkészületben van:

1Mózes 49:13 Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Czídonig ér.

Iszakár: leszármazottai a mai Finnországban és részben Fríziában élnek. A vele kapcsolatos beazonosító és próféciai információk a nevére kattintva már elérhetőek.

1Mózes 49:14-15 14 Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész. 15 S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.

5Mózes 33:18-19 18 És Zebulonról mondta: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban. 19 Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bőségét szopják, és a fövénynek rejtett kincsét.

Dán: Dán törzsi elemei ma Írországban és Dániában élnek.

1Mózes 49:16-18 16 Dán ítéli az ő népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége. 17 Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik. 18 Szabadításodra várok Uram!

5Mózes 33:22 És Dánról mondta: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.

Ennek a törzsnek különösen nagy szerepe van a Dávidnak ígért áldások szempontjából, a királyi házat és a trónt illetően, amelyen – Isten örökre szóló ígérete szerint – valaki mindig fog ülni utódaiból a Krisztus eljöveteléig, amikor ő átveszi azt mindörökre. (lsd. a Dávid Trónja című írást). A nevére kattintva róla is alaposabb információk olvashatók. 

Gád: Gád törzse a mai Svájc. Gád nevének jelentése: Sereg.

1Mózes 49:19 Gád! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába.

5Mózes 33:20-21 20 És Gádról mondta: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nőstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát. 21 Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, JHVH-nak igazságát cselekedte, és az ő végzését Izráellel együtt.

Ez több módon is jellemzője a svájciaknak, ugyanis ez az egyetlen izraelita nép, amelynek minden férfitagja része a honvédelemnek. Gád törzsét a legelső hullámokban deportálták, így nagy részük a legkorábbi helvét-kelta izraelita hullám részeként érkezett Európába. Kisebb részük pedig jóval később, a többi izraelita néphez hasonlóan a germán népekből vált le, valamikor a népvándorlás idejében.

Áser: Áser a mai Belgium és Luxemburg.

1Mózes 49:20 Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.

5Mózes 33:24-25 24 És Áserről mondta: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az ő atyjafiai előtt kedves, és áztassa lábát olajban. 25 Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erőd.

Naftali: Leszármazottai a svédek.  

1Mózes 49:21 Nafthali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves.

5Mózes 33:23 És Nafthaliról mondta; Ó Nafthali, aki JHVH-nak jó kedvével bővölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.

Efraim és Manassze: József e két fia örökölte a születési jogot, így az ő áldásaik terjedelmesebbek és jelentősebbek a többi törzsénél. Ők egyben Izrael nevének a jogos örökösei is! Leszármazottaik a mai angolszász népek, és ennek ismerete elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a Biblia próféciáit megértsük, különösen a végidőkre vonatkozóan. József a termékeny ág, amelyről a Zsoltárok. 80:2 ír. 

1Mózes 49:22-26 22 Termékeny fa József, termő ág a forrás mellettágazata meghaladja a kőfalat23 Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók: 24 De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától. 25 Atyád istenétől, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélységáldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival26 Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közűl kiválasztatottnak koponyájára.

5Mózes 33:13-16 13 Józsefről pedig mondta: Áldott JHVH-tól az ő földje az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülő mélységes vizekkel; 14 A nap érlelte drága terméssel; és a hold sarjasztotta drágaságokkal; 15 És az ős hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival16 földnek drágaságaival és bőségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az ő atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára! Tehenének első fajzása dicsőségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim tízezrei és Manasszé ezrei.

Efraim a Brit nemzetközösség tagállamai, Manassze pedig az Amerikai Egyesült Államok. A B’rit-ish héber jelentése: a szövetségi nép vagy a szövetség népe. Ez az oka az angolszász nemzetek mérhetetlen gazdagságának és nagy hatalmának. E két törzzsel kapcsolatban több külön írás fog megjelenni.

Benjámin: Modern leszármazottai a mai Norvégia, Izland és a kanadai Quebec tartomány francia nyelvű lakosai. Benjámin Júda törzse mellett maradt az egyesült királyság kettéválasztásakor, de a próféciák rámutatnak, hogy Krisztus eljövetele után elválnak majd Júdától. Ez meg is történt a jeruzsálemi templom lerombolása után (i.sz. 70). Nevére kattintva több információ olvasható. A rá vonatkozó próféciák:

1Mózes 49:27 Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.

5Mózes 33:12 Benjáminról mondta: JHVH kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi őt minden időben, és az ő vállai között lakik.

Az alábbiak pedig Izrael törzseinek együttes áldásai:

1Mózes 49:28 Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az amit mondott nekik az ő atyjuk, mikor őket megáldotta; mindegyiket tulajdon áldásával áldotta meg.

Amint látjuk, Izrael 12 nemzetsége teljesen különálló és egymástól független áldásokat kapott. Amennyiben Izrael csak a zsidókból állna, akkor elég lett volna csupán egyetlen áldás. Ez sokak figyelmét elkerüli. Az adott próféciák beteljesedését azok tulajdonosaiban kell látnunk, nem pedig egy olyan népre vonatkoztatni, amely nem bírja azokat. A zsidók történelmében azért nem valósultak meg ezek az ígéretek, mert egy kivételével, jelesül a Júdának adott áldáson kívül, eleve nem rájuk vonatkoztak.

 

Folytatás: II. Rész - Az elveszett törzsek nyomában >