CoG

Ismertető az etióp ortodox Tewahido egyházról és kánonjáról

Az Etióp Ortodox Tewahido Church (amharic nyelven: Yäityop'ya ortodoks täwahido bétäkrestyan) egy keleti ortodox egyház, ami a Kopt Egyház része volt 1959-ig. Ekkor VI. Cyril kopt egyházfő engedélyezte az etióp egyháznak azt, hogy saját pátriárkája legyen és ezzel önrendelkezési jogot kapott. Ez az egyház az egyedüli olyan keresztény egyház a Szaharán alul fekvő Afrikában, amelyik létezett a kontinens európai kolonizációját megelőzően is. Az etióp Tewahido (egyé tett) egyháznak valami ötvenmillió tagja van világszerte, s így a keleti ortodoxia legnagyobb létszámú egyháza. A további keleti ortodox egyházak és híveik létszáma: A Kopt Ortodox Egyház (kb. 20 millió), az Örmény Apostoli Egyház (9 millió), a Szír Ortodox Egyház (5.6 millió), az indiai Malankara Ortodox Egyház (3 millió), és az Eritreai Ortodox Tewahido Egyház (2.5 millió). Az etióp egyház jelenlegi pátriárkája Abune P’awlos (szül. 1935, 1992-től pátriárka). Az Etióp Ortodox Egyház [szűkebb körű] kánonja 81 könyvből áll, ezzel a legterjedelmesebb keresztény kánont mondhatja magáénak, s nem titok, hogy az etióp kánonnak az ismertetése volt a fő célunk ennek az írásnak a megjelentetésével. Ez az írás informatív jellegű és arra is rá kívánunk mutatni, hogy a kereszténységnek több formája létezik annál, mint amit a nyugati világ kereszténysége közvetlenebbül ismer. Az alábbi információk elsősorban az Etióp Tewahido Egyház 1983-ban kiadott hivatalos ismertetését tükrözik, némi kommentár, illetve kiegészítés hozzáadásával.   



Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2012, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weboldal: http://www.churchofgod.hu


Az etióp kereszténység kialakulásának és történelmének rövid áttekintése

Az etióp nép egyike a bibliai Khám fiától, Kush-tól származó (1Móz. 10:6) nemzetségeknek, és egyike volt azon kevés népeknek, amelyek nem tekintettek ellenségesen Izraelre és Izrael Istenére az ószövetségi időkben (vö. Zsolt. 87:4), továbbá egy jelentősebb számú izraelita kolónia élt közöttük (vö. 2Krón. 21:16; Ézs. 18:1; Zef. 3:10). Izrael vallása tehát ismert és elfogadott volt Etiópia szerte. Jól ismert bibliai történet Makedának, Sába királynőjének és Salamon királynak a találkozása és kapcsolata. Az etióp szent hagyomány szerint a királynő terhesen tért haza és fiút szült, akinek a Menelik (jelentése: a bölcs ember fia) nevet adta. Mindezt az etióp Kebra Negas (A királyok dicsősége) címet viselő gesta is lejegyzi, Menelik utódainak nyilvántartásával egyetemben. Ez a munka említést tesz arról is, hogy a felnőtt Menelik meglátogatta apját Jeruzsálemben és a látogatást követően a visszatérésekor vele taEtióp zászlórtott Azeriás, Zadoknak, a főpapnak a fia és egy jelentős számú (12000 fő) izraelita kolónia. A leírások szerint ekkor a szövetség ládáját is magukkal vitték, amit Axumban, Etiópia ősi fővárosában helyeztek el, és az izraeliták vallása ekkor Etiópia nemzeti vallásává lett (ez a momentum máig sok vita tárgyát képzi, a láda valószínűleg egy másolat lehetett). Így Etiópia az első és egyedüli olyan afrikai országgá vált, ahol az egy igaz Istent imádták és megtartották Isten szombatjait. Maga Makeda, vagyis Sába királynője már Salamonhoz érkezésekor is az egy Istenben hitt, amit érzékeltet a Salamonhoz intézett beszéde is (1Kir. 10:9). A bibliai hit tehát jelen volt Etiópiában már az ószövetségi időkben is, és a kereszténység megjelenésekor azt az ősi héber hagyományok megtartásával vették fel. A nevezetes Hailé Szelasszié (1892-1975), aki 44 éven át volt Negus, azaz Etiópia császára, Salamon király 237. generációs utódja volt (Dávid szerteágazó királyi vérvonalát illetően lásd a Dávid Trónja című írást). Származásuknál fogva az etióp császárokat ősidők óta a Mo`a Anbesa Ze'imnegede Yihuda (Júda törzsének oroszlánja) titulussal illetik. Ezt szimbolizálja az etióp nemzeti színekben feltüntetett és koronát viselő oroszlán az egykori császári zászlón (lásd a jobboldalon).

Külön említést érdemelnek az etióp falasák, azaz a fekete zsidók is, akik a modern judaizmus követői. A falasákat az izraeli kormány két nagyobb hullámban áttelepítette Izraelbe, aminek nagy nemzetközi visszhangja volt. Az első hullámban (1984-85) 120.000 falasa, majd 1991-ben az utolsó 3500 is elhagyta Etiópiát.

Habár a keresztény vallás a 4. században, az Axumi király, Ezana uralma alatt vált az ország hivatalos vallásává, azonban maga a kereszténység már ennél sokkal korábban létezett Etiópiában. Az etióp kereszténység kialakulása tulajdonképpen az Ap.Csel. 8:26-40 versekben vázolt eseményekkel vette kezdetét, amikor i.sz. 34-ben Kandaké etióp királynő egy magas rangú udvari tisztviselője Jeruzsálembe ment, hogy ott Izrael Istenének hódoljon és a hazafelé tartó tisztviselővel Fülöp dékánus Isten utasítására megismertette Krisztust, majd bemerítette őt. Az etióp hagyományok szerint a tisztviselő, miután hazatért, evangelizációba kezdett és megalapította az etióp egyházat. A kereszténység terjedésével aztán további evangélisták érkeztek, akik szintén hirdették az örömhírt szerte Etiópiában, és a helyi hagyományok szerint még Máté apostol is végzett itt munkát. Az etiópok ezekben az eseményekben látják a Zsoltárok 68:32 beteljesedését, ami ezt mondja: "Etiópia sietve emelje kezét Istenhez."

Az apostolok által létrehozott kereszténység arculata megváltozott az évszázadok során, ahogy történt ez a keresztény világ egészében is. A 4. században pedig elindult egy jelentős eseménysorozat, ami kialakította az etióp kereszténység végleges jellegét. A már említett Ezana király pártfogásába vett két szíriai görög tanítót, Frumentiust és Aedesiust. A testvérpár még fiatalon hajótörést és rablótámadást szenvedett el az eritreai partvidéken, és ennek túlélőiként kerültek az etióp királyi udvarba. Itt hamarosan befolyásos pozíciókba kerültek, és a keresztény hit felvételére bírták Ezanát, akit meg is kereszteltek. Ezután Ezana Alexandriába küldte Furmentust, hogy kérje meg Athanasiust egy etióp püspök kijelölésére. Athanasius magát Furmentust jelölte ki erre, aki visszatért Etiópiába és i.sz. 330-ban a királyság püspöke lett, s innentől az Abba Selama, Kesaté Birham (a Békesség Atyja és a Fény megmutatója) nevet, illetve titulust viselte.

A következő nagyobb jelentőségű esemény hozzávetőleg egy évszázaddal később történt meg, amikor az i.sz. 451-ben lezajló Kalkedóni Zsinat után Marcian bizánci császár üldözni kezdte azokat a keresztényeket, akik nem fogadták el ennek a zsinatnak a határozatait. Ezen a zsinaton többek között azt vitatták meg, hogy Krisztus egy, vagy két természettel bírt-e. A zsinat a nyugati egyház (Róma, Bizánc) nézeteit tette hivatalossá, vagyis a kettős természetet fogadta el, a keleti gyülekezetek pedig általában az egy természet mellett szavaztak. Ekkor és emiatt vált ketté a nyugati és keleti ortodoxia, amely szakadás a mai napig tart. Azok, akik nem fogadták el a kettős természetet, ki lettek tagadva és üldözve voltak. Az V. század utolsó évtizedeiben Etiópia a kalkedóni zsinat határozatait elvető, és ezáltal eretneknek minősített és üldözött keresztények menhelyévé vált. Ennek az üldözésnek következményeként érkezett meg isz. 480-ban az Axumita Ella Amida király udvarába a nevezetes "kilenc szent" is. A kilenc szent név szerint: Abba Aftse, Abba Alef, Abba Eragawi, Abba Garima, Abba Guba, Abba Liqanis, Abba Pantelewon, Abba Sehma és Abba Yem’ata. Érkezésükkel új erőt és irányvonalat kapott az etióp kereszténység. Általuk és tanítványaik által az evangelizáció kiterjedt szerte Etiópiában, azokra a területekre is, amelyek addig a pogányság fellegvárainak számítottak, és a hívők száma nagyban megnövekedett. Teret nyert a művészet, templomok, kolostorok sokaságát építették meg, amelyek közül sok a mai napig fennáll. S végül de nem utolsó sorban, nekik köszönhetően lett a Septuaginta arra a ge’ez nyelvre lefordítva, amit ekkor Etiópia-szerte beszéltek. Ekkortájt kerültek fordításra azok az apokaliptikus írások is, amelyeknek egy része (mint pl. Énok könyve) csak etióp nyelven maradt fenn teljes szöveggel. Ezekkel az eseményekkel új korszak köszöntött az Etióp Ortodox Egyházra, ami a keleti ortodoxia részeként ekkor elfogadja az első három egyetemes zsinat határozatait (Nicea, isz. 325; Konstantinápoly, i.sz. 381 és Efezus, i.sz. 431) – ami azt jelenti, hogy elfogadják a szentháromság tant is – de elveti a Kalkedóni zsinat (i.sz. 451) döntését.

Az etióp kereszténység sajátos arculatának kialakulását több tényező is befolyásolta. A keresztény világ egészétől való elszigeteltsége és a hódító külső erők nyomásának eredményeként az etióp kereszténység csak önmagára számíthatott és arra kényszerült, hogy a saját teológiai forrásaira hagyatkozva épüljön tovább. Ez egyébként sok tekintetben pozitívumnak mondható, hiszen az egyház így képes volt megőrizni bizonyos eredeti bibliai gyakorlatokat. Minden etióp templomban ott van egy tabot [a frigyláda mása], s az épület átadásakor azt szentelik fel, nem magát az épületet. Az etióp templomépületeknek a salamoni templom mintájára hármas beosztásuk van. A belső terem a mekedes, ahol a tabot van elhelyezve, ide csak a magasrangú papi elöljárók léphetnek be. A középső rész a kiddist, ahol a papok és a szentségeket magukhoz vevők állnak. A külső részt, a kine mahlet-et pedig az énekesek és a gyülekezet tagjai foglalják el.

A papság az ószövetségi rend szerint (papok és leviták) két részre van osztva; a papi szolgálatot végzőkre és a levitáknak megfelelő debterra-ra (énekesek, templomi szolgálók).

Az etióp egyházban szigorúan megtartják a törvényben meghatározott étkezési szabályokat, a tisztátlan és tiszta állatok megkülönböztetésétől az állatok levágásának módszeréig. Úgyszintén a tisztasági törvényeket. Azok, akik szexuális kapcsolat, magfolyás, vagy menstruáció okánál fogva tisztátlanokká válnak, a tisztátlanság ideje alatt nem léphetnek be a gyülekezeti épületbe. A nemi közösülés tiltott a menstruáció ideje alatt. A férfi, aki jelen van egy gyermek születésénél, rituálisan tisztátlanná válik, a nő pedig a szülés után 40 napig nem léphet be a gyülekezeti helyre. A gyermekeket a születés utáni nyolcadik napon metélik körül. A gyermekek bemerítése (keresztelése) az ó és újszövetségi szokások sajátos keveredése szerint megy végbe, a fiú gyermekeket negyven napos, a lánygyermekeket nyolcvannapos korukban keresztelik meg. A szombati pihenőnap megtartásának ugyan olyan mély gyökerei vannak, mint a vasárnapinak, mindkettőt gyakorolják.

[Megjegyezzük, hogy Isten Egyháza koránt sem ért egyet az ó- és újszövetségi rendtartás ilyen formájú vegyítésének minden gyakorlatával, itt csupán a szóban forgó egyház jellegzetességeit mutatjuk be. Mindemellett, a nyugati kereszténységhez hasonlóan, az etióp egyházba is beszivárogtak a pogány hagyományok és gyakorlatok.]

Az etióp keresztényeknek évszázadokon át küzdeniük kellett a fennmaradásukért. I.sz. 968-ban Yodit (Judit) királynő vezetése alatt egy negyven éven át tartó heves, zsidók általi üldöztetés vette kezdetét, ami véget vetett az Axumita periódusnak is. A zsidó származású királynő teljesen elpusztíttatta Axumot és a környékét, lerombolták a templomokat és egyéb vallási épületekt. A királynő mindemellett ki akarta irtatni a (Salamon és Menelik ágán) Dávidtól származó etióp királyi vérvonal összes tagját is. Később, az iszlám terjedésével az arab hódítások jelentettek állandó, évszázadokon át tartó veszélyt, ami gyakori pusztításokhoz vezetett.

Lebna Dengel (1508-1540) császár uralkodása alatt az iszlám veszély elérte a tetőfokát. A keresztények által lakott etióp fensíkot megszállták Ibrahim al Gazi muszlim csapatai, és évtizedeken át tartó pusztítást végeztek. A templomok és monostorok nagy részét elpusztították és felgyújtották, nagy számú értékes kéziratot vagy elraboltak, vagy pedig elégettek. Az invázió arra késztette a császárt, hogy nyugati szövetségeseket keressen és Portugáliához fordult segítségért. Udvarába már korábban is eljutottak portugál utazók, akik hírét vitték az európai technológiai fejlődéseknek, ami nagy hatással volt a császárra. Különösen a lőfegyverek gyártása érdekelte és azt remélte, hogy a nyugati keresztényekkel együttműködve megállíthatják az iszlám terjedését. A portugál csapatok 1541-ben érkeztek meg a neves utazó, Vasco de Gama vezetése alatt, és segítségükkel 1543-ra sikerült is visszaszorítani a muszlim inváziót. Ekkor már Gelewedos császár (1540-1559) uralkodott, akinek helyre kellett állítani az országot az Etiópiában addig nem látott méretű pusztításból. A portugál segítségnek azonban volt egy árnyoldala is: A katonai segítség mellett megjelentek a jezsuita ügynökök, azzal a pápai utasítással, hogy megnyerjék az országot Rómának. A jezsuiták kiépítettek egy hídfőt és rombolásuk majd száz éven át tartott (1520-1632). Először a jezsuita Juao Bermudez nevezte ki magát az etióp egyház fejének, amit az etióp keresztények egy emberként elutasítottak. Ezután Andrea de Ovideo kísérelte meg ugyanezt 1557-ben, aki némileg módosított a stratégián és Gelewedos császár megkörnyékezésével próbálkozott, hogy általa aztán elfogadtassa az európai egyház elsőségét. Ez sem járt sikerrel, Ovideot bebörtönözték és halálosan megfenyegették, de végül szabadon engedték, miután III. Julius pápa visszarendelte őt. Ezután még tettek néhány kísérletet: Pedro Paez jezsuita szerzetes 1603-ban, Almeida és Alfonso Mendez 1624-ben vezette a jezsuita tevékenységeket. St. Ignáciusz, aki a jezsuiták etiópiai térhódítását felügyelte, az ellenállást látva azt az utasítást adta, hogy tolerálják az etióp keresztények hebraikus hagyományait, amennyiben felveszik a római katolikus vallást. Pedro Paez még inkább ezt a vonalat képviselte, utódja Mendez azonban felhagyott a toleráns megközelítéssel és az erőszakos fellépés mellett döntött. Elrendelte, hogy az etióp klérus csakis az ő külön engedélyével végezhet szolgálatot, és halálbüntetés fejében a Kalkedóni zsinat döntéseit is magukévá kell tenni. Ez már túl sok volt, a klérus és vele a nép fellázadt és polgárháború tört ki, amelynek során ezrek vesztették el életüket. Suseneyos király (1607-1632) a jezsuita nyomásnak engedve felvette a római katolikus hitet, de a népakarat őt is hamar rákényszerítette, hogy térjen ki a katolikus hitből, amit meg is tett. Fia, Fasilades (1632-1667) és vele az egész nép véglegesen megelégelték a jezsuita felforgatásokat, az általuk kirobbantott polgárháborúkat, az okozott szenvedéseket, és heves küzdelem árán mind egy szálig kiűzték a jezsuitákat Etiópiából. Így a nyugati kereszténységgel való átmeneti kapcsolat nagyon negatív tapasztalatokat eredményezett, amelyek szinte máig ható mély nyomokat hagytak az etióp keresztények kollektív szellemében. A jezsuitákat érthetően az ördög misszionáriusainak nyilvánították.

A negativ tapasztalatokat csak tovább növelte az, hogy amikor 1935-ben Mussolini csapatai megtámadták Etiópiát, a nyugati hatalmak szabad utat adtak neki ebben az etióp kormány ismételt felkéréseinek ellenére. A fasiszta megszállás 1935-től 1940-ig tartott, s mivel az etióp keresztény egyház a társadalmat összetartó gerincet képezte,ezért rendkívül heves üldöztetésnek volt ezalatt kitéve. Kétezer templomot romboltak le, ahol nagymennyiségű kézirat is megsemmisült ekkor, vagy idegen kezekbe került. Az olaszok alkalmazták a koncentrációs táborokat, egyházi elöljárók és híveik ezrei haltak mártírhalált. A fasiszta megszállásnak a II. Világháború kitörése vetett véget, amikor a nyugati szövetségesek érdekei már azt diktálták, hogy szövetségre lépjenek Etiópiával. 

Az etióp egyház kezdettől fogva az alexandriai egyházzal működött együtt és maradt szoros kapcsolatban a történelem folyamán. Amikor i.sz. 380-ban meghalt Abba Selama, Etiópia első püspöke, onnantól egyiptomi (kopt) püspökök voltak az etióp egyház vezetőiként kijelölve. Ez a gyakorlat egészen a XX. század elejéig tartott. Ekkor a nyelvi, valamint a geográfiai távolságból fakadó problémák miatt elkerülhetetlenné vált, hogy hazai püspökök kerüljenek az egyház élére. Végülis 1959-ben a kopt pátriárkátus meghozta a döntést és az etióp egyház megkapta az autocephaly (egyházi önrendelkezés) státuszát, miközben megtartották a kánoni egységet a kopt egyházzal.

Sajátos vadhajtásként egy rövid kitérő erejéig megemlíthetjük még a rasztafarianizmust. Etiópia különleges, igen méltóságos múltja, sokszintű bibliai kapcsolatai és függetlensége egyedivé tették ezt a nemzetet az afrikai, illetve fekete bőrű nemzetek között. A dávidi vérvonalból származó Ras Tafari Makkonent (A Makkonen klánból származóTafari nagyherceget) 1928-ben Etiópia császárává koronázták, aki ekkor felvette a Hailé Szelasszié nevet. Ezt az eseményt Jamaika afrikai származású szegény lakosai a várt fekete messiás eljövetelének beteljesedéseként vették és elterjedt a hír: "eljött a várva várt fekete király". Habár a rasztafári megnevezés Szelasszié eredeti, koronázása előtti nevéből ered, maga a rasztafarianizmus, mint vallás, illetve mozgalom egyáltalán nem etiópiai eredetű, hanem, mint már rámutattunk, jamaikai. A mozgalom a korai időszakban egyféle fekete felsőbbrendűséget hirdetett és egy pán-afrikai szövetség létrejöttét vízionálta, mindezt az etióp biblikus hagyományokra hivatkozva és az etióp zászló élénk színei alatt. Később számos New Age elem is beférkőzött, a marihuánát pedig szinte rítusosan a szellemi képességek fejlesztésére használják. Mára az eredeti irányvonalat csak egy kisebbség képviseli, a mozgalom elvesztette eredeti jellegét, inkább a popkultúra részévé lett, amit a sajátos "raszta" divat, valamint a reggae zeneirányzat követése jellemez.

Az Etióp Ortodox Tewahido Egyháznak a történelem folyamán nem adatott meg az lehetőség, hogy Etiópián kívül is terjedhessen. Az Afrika kolonizálásával megjelenő nyugati katolikusok és protestánsok aránytalanul nagyobb anyagi lehetőségekkel rendelkeztek a széleskörű misszionáriusi és hittérítő munkák elvégzéséhez. Az etióp egyház pedig inkább egy nemzeti egyházzá vált, hiszen a történelmi szükség úgy hozta, hogy kénytelen volt a maga keresztény hagyományainak életben tartásáért és megőrzéséért küzdeni. Ebben viszont hosszú évszázadokon át példamutató sikerrel járt, és ma már képes kiterjedtebb apostoli missziót is végezni.

Az etióp ortodox egyház kánonja

Az etióp kánon úgy az Ószövetséget, mint az Újat illetően teljesen eltér minden más keresztény egyház kánonjától. Ahogyan a római katolikus egyház, úgy az etióp egyház is két alapra helyezi a hitet: a Szentírásra és az egyházi hagyományokra. A Szentírásra Isten szavaként tekintenek, amelynek kinyilatkoztatásai teljesen igazak és mérvadóak a hit megélésében. Az apostoli hagyományok pedig a le nem írt igazságokat örökítik meg, a kettő nem mond ellent egymásnak és egyforma súlyuk van.

A korai etióp Szent Írások a ge’ez nyelven íródtak és tekercsekben lettek összeállítva. Rendkívül sok másolat volt forgalomban, s ennek köszönhetően nagyszámú kézirat maradt fenn az utókorra. A ge’ez egy dél-szemita dialektus, ezt a nyelvet használták az Afrika Szarvának is nevezett területen (Etiópia, Eritrea) az axumita periódus, illetve az etiópiai császárság idején. Ma Etiópiában a ge’ez-ből továbbfejlődött, így szintén szemita amhara nyelvet beszélik, de a liturgikus nyelv továbbra is ge’ez maradt.

Az Etióp Ortodox Egyház némileg lazábban értelmezi a kánon fogalmát, mint azt a nyugati egyházak teszik. Kánonjuk ószövetségi része 46 könyvből áll, az újszövetségi része pedig harmincöt könyvből, így a teljes kánon nyolcvanegy könyvet foglal magában. (Megjegyzendő, hogy az ószövetségi részben az olyan könyvek, mint az I. és II. Királyok könyve egy könyvként szerepel, s ha ezeket a könyveket külön számítjuk, amint azt a nyugati kánon teszi, akkor az ószövetségi könyvek száma 52-re ugrik).

Az etióp kánon ószövetségi könyvei:

1. Genezis (Teremtés könyve, I. Mózes)
2. Kivonulás (II. Mózes)
3. Leviticus (III. Mózes)
4. Számok (IV. Mózes)
5. II. Törvény (V. Mózes)
6. Józsué könyve
7. Bírák könyve
8. Ruth könyve
9. I. és II Sámuel (egy könyvben)
10. I. és II. Királyok (egy könyvben)
11. I. Krónikák
12. II. Krónikák
13. Jubileumok könyve (Kufale – a leosztások könyve)
14. Énok könyve
15. Ezsdrás és Nehemiás (egyben)
16. II. Ezsdrás Ezra és az Ezra Sutuel (3.- 4. Ezsdr.)
17. Tobit
18. Judit
19. Eszter (a bővebb verzió)
20. I. Makkabeusok
21. II. és III. Makkabeusok (egyben)
22. Jób
23. Zsoltárok (+151. Zsolt)
24. Példabeszédek
25. Tegsats (Feddések könyve)
26. Metsihafe Tibeb (Bölcsesség könyve)
27. Prédikátor könyve
28. Énekek éneke
29. Ézsaiás
30. Jeremiás (egyben a Báruk könyveivel és a Siralmak könyvével)
31. Ezékiel
32. Dániel (tartalmazza a 13-14. fejezeteket -Zsuzsanna és Bél és a Sárkány történeteit)
33. Hóseás
34. Ámosz
35. Mikeás
36. Joel
37. Abdiás
38. Jónás
39. Náhum
40. Habakkuk
41. Szofoniás
42. Aggeus
43. Zakariás
44. Malakiás
45. Sirák fia Józsué könyve
46. Bengorion fia Jozefus könyve


Az etióp kánon újszövetségi könyvei:


1. Máté
2. Márk
3. Lukács
4. János
5. Az Apostolok cselekedetei
6. Róma
7. I. Korintusi
8. II. Korintusi
9. Galatákhoz
10. Efézusi
11. Filippi
12. Kolossze
13. I. Thesszalónika
14. II. Thesszalónika
15. I. Timóteus
16. II. Timóteus
17. Titusz
18. Filemon
19. Héberekhez
20. I. Péter
21. II. Péter
22. I. János
23. II. János
24. III. János
25. Jakab
26. Júdás
27. Jelenések
28. Sirate Tsion (A Rendtartás Könyve)
29. Tizaz (Hírnök könyve)
30. Gitsew
31. Abtilis
32. I. A szövetség könyve
33. II. A szövetség könyve
34. Kelemen levele
35. Didascalia (Apostoli rendelkezések)

 

 

 

 

 

 

Az etióp nyelvű Ószövetséget a Septuaginta verzióból fordították. Mint az a listázásban látható, az ószövetségi írások tartalmazzák többek között Énok könyvét, valamint Báruk és 3.-4. Ezsdrás könyveit is. Énok könyve rendkívül fontos, hiszen rálátást ad a két testamentumi periódus hithű zsidóságának a teológiai és apokaliptikus nézeteire, ami a korai egyházra is nagy hatással volt. A Jubileumok könyve (amire a korai keresztények "a kis Genezis" - ként utaltak) teljes terjedelmében szintén csak az etióp nyelven maradt fenn. Az Ézsaiás felemelkedése című munka szintén teljes verzióban van meg.

A kánon mellett nagyszámú irodalmat tartanak nyilván úgy, mint a keresztény hitet és ismeretet kibővítő, megerősítő irodalmat, amelyeket az alábbi kategóriák foglalnak magukban:
 

 1. Teológiai vonatkozású könyvek

- Haymanote Abew (Az atyák hite), amely az apostoli egyházatyák, valamint a keleti ortodoxia egyházatyáinak az írásait foglalja magában.
- St. Cyril és egyéb írók munkái.
- St. Chrysostom Jánosnak a Héber levélhez adott szövegmagyarázatai.
- St. Chrysostom János pásztori munkái.
- Asmunage-i Severious 12 szövegmagyarázati munkája Isten tanításait illetően.
- Az Isten létének valóságát bizonyító könyv, Hlawae – Melekote.
- Hawi Istennel kapcsolatos tanításainak könyve.
- Abba Georgis a misztériumokkal foglalkozó könyve.
- Az Elbaredia-i Jákob hittani dokumentációi.
- Az igaz hit (Zera Yacob idejéből).
- A szentségek öt oszlopa (katekizmus).

2. MEILAD – Az egyházi rendtartással kapcsolatos könyvek

- A liturgiákat magában foglaló könyv a 14 Anaphora-val
- Ghitsacwa – a liturgiák és imaórák alatt felolvasandó szövegek gyűjteménye
- A házasság szentségének könyve (Metsehafe Teklil)
- A bemerítkezés szentségének könyve
- A felszenteltetés könyve
- A szövetség könyve
- A halottakért való imák könyve
- A füstölők imáinak könyve
- A kánon könyve
- A megszentelődés könyve

3. Az egyházi adminisztráció és tanácsadás könyvei

- Az apostoli zsinatok nagykönyve négy részben
- A Didakhé és Abthulis
- A Niceai Zsinat könyve
- A Galatai Zsinat könyve
- Az Antiochiai Zsinat könyve
- A Lethokiai Zsinat könyve
- A Kerthicai Zsinat könyve
- Az Esrskousiai Zsinat könyve
- A Srethiai Zsinat könyve
- A Fetha Negast könyve
- Fewse Menfsawi (Szellemi gyógyír)
- Tikbe Kahenat (Elemzés a klérus szerepéről)

4. Szent könyvek

- Az Ó és Újszövetség
- Az egyház írástudóinak könyvei
- Metsehafe Menequsat (a papság könyve)

5. Énekes könyvek (leginkább St. Yared-től)

- Digua
- Thesome Digua
- Mieraf
- Zimare
- Mewasiet
- Zik
- Mezmur
- Kedasie
- Saatat (Abba Giorgis)

6. A naptárral kapcsolatos könyvek

- Abushakir könyve
- Batrik fia Sid könyve
- Kenbár fia Márk könyve
- A vakok vezetője, Demetros-tól
- A Bizen-i Monostor naptárszámítási matematikája

7. Történelmi vonatkozású könyvek

- Az első írás Sion-ról
- Lalibela életrajza (Gedle)
- Az axumi királyok történelme
- A zagwei királyok történelme
- A királyok kincseiről
- A királyi becsületről
- Tefut
- Tekla Haimanot életrajza (Gedle)
- Amid fia George
- Alexander története
- A testvérek munkái II. rész
- Könyvek a prédikálásról

8. A szűzekkel (cölibátusokkal) kapcsolatos munkák

- Írás a Jézus lábát felkenő asszonyról
- Írások a szamaritánus asszonyról
- Írások Krisztus születésével kapcsolatban
- Írások az epifániáról
- Írások a feltámadásról

9. A mártírok életrajzait vázoló írások

- St. George életrajzi munkái
- St. Kpnious életrajzi munkái
- St. Irenaeus életrajzi munkái
- St. Gelwdewos életrajzi munkái
- A menny negyven harcosának életrajzi munkái

10. Filozófiai vonatkozású könyvek

- Wogris, a Bölcs
- Angare Felasfa (filozófiai válogatások)
- Az Axumbeli Zera Yacob kommentárjai

11. A nemzet hagyományait és kultúráját érintő munkák

- Az ifjúkor és a vénség
- Etiópia szokásai és hagyományai

12. Természettudományi és egyéb tudományos könyvek

- Könyvek a természetről és tudományokról I. és II. rész
- Aximaros
- Phisagolos

13.  Könyvek, írások, kompozíciók

- Kompozíció a Jézus mellett megfeszített latrokról
- St. Mária csodáiról és az egyéb apokrifus irodalomról

14. Ősi nyelvészeti és irodalmi munkák

Egyházrend

Az etióp egyháznak a keresztény életet és az istenimádatot szabályozó utasításait a Szinodosz és a Didaszkália, két ősi írásgyűjtemény foglalja magában. Ezek az etióp irodalom második korszakából származó munkák szorosan asszociálhatók az újszövetségi írásokkal.

A Szinodosz az etióp Újszövetségnek a része és több elemből tevődik ki: Az apostoli konstitúció, Az apostoli rendeletek, Az apostoli kánonok, valamint a különböző zsinati határozatok (Nicea, Gangra, Sardica, Antioch, Új-Caesara, Aneyra, Laodienea) és teológiai, pásztori tézisek. A Szinodosz (ez teszi ki a Corpus juris Eccleasiastic-ot) az alábbi nyolc munkából áll:
 
1. Szt. Chrysostom János dialógusainak magyarázatai.
2. A Szentháromság lényege.
3. Az Istenfélelem.
4. Az ősi nép és a zsidók cáfolata.
5. Az örmény Szt. Gregory diskurzusa a zsidók ellen.
6. Buzdító írások (hortatorium) azon hívők számára, akik a bölcsesség és ismeret útjait kívánják járni.
7. A Niceai Atyák diskurzusa a Szentháromságról.
8. Az Urunk Péternek adott bűnbánati kánonjai.
 



A teljes kép érdekében szükséges néhány kiegészítő információt nyújtani az etióp kánon bizonyos könyveivel kapcsolatban. Itt hagyatkozni fogunk olyan nyugati kutatók munkáira is, akik behatóan foglalkoztak az etióp egyház szent írásaival, mint pl. J.M. Harden és R.W. Cowley. A nyugati kutatók két nagy kategória szerint osztályozzák az etióp írásokat, nevezetesen a szűkebb kánon és a széleskörű kánon, az utóbbi magában foglalja a teljes előzőt, plusz 9 könyvet. A teljes széleskörű kánont eddig nem adták ki úgy, hogy azt egyetlen könyv foglalja magában (mint pl. a nyugaton ismert Biblia).

A Jubileumok könyvének és Énoknak a fejezeteit és verssorszámozásait a nyugati fordítók nem követték, teljesen más számozást alkalmaztak. A ge’ez, illetve amhara fordításokban Eszter, Jób, Dániel és a Zsoltárok könyvei szintén az LXX bővebb változatait követik.

A Makkabeusok (Mäqabiyan) három könyve a kánoni rend szerint tulajdonképpen két könyv, mivel a 2. és 3. könyvet valójában egy könyvnek tekintik, s ezek közül egyik sem azonos az LXX-ben található és a római katolikus valamint a görögkeleti ortodox egyházak által használt négy, a Makkabeusok nevét viselő könyvvel. Az etióp verziók nem tartalmazzák a zsidó eredetű Hasmoneus dinasztia alatt élő Júdának és testvéreinek, illetve az asszonynak és hét fiának a történeteit, hanem teljesen más eseteket vázolnak fel. Ez arra utal, hogy a Makkabeus név alatt számos könyv terjedt a két testamentum közötti időszakban, amelyek részben a nyugati, részben pedig a keleti ortodoxia egyházaiban maradtak fenn.
 

Az általánosan elfogadott Jeremiás könyvének 1-52 fejezeteit Báruk könyvének 5 fejezete követi (ez rövidebb, mint az LXX verzióé), ezt pedig a Säqoqawä Eremyas, amit a Siralmak 5 fejezete, a Sir. 6. fejezete (levél a fogságban szenvedőkhöz), a Sir. 7. fejezete (Prófécia Pashur Ellen (7:1-5)) követ, majd "Báruk további szavai" (4. Báruk. Sir. 7:6-11).

A ‘Pseudo-Josephus’ (Yosëf Wäldä Koryon, vagyis a Zëna Ayhud or Mäshäfä Serew – A zsidók történelme) egy nyolc részből álló, Jospehus munkáit összefoglaló írás.

A Didaszkália (etióp Didasqelya) a korai kereszténység által jól ismert és használt írás volt. Ez a munka görög nyelven jelent meg, összeállítását valamikor a harmadik és negyedik századra teszik, és a keresztény életvitel szabályzatait foglalja magában. Tartalmát a negyedik században az Apostoli Konstitúció részévé tették. Tudni kell azonban, hogy a Didaszkália latin, arab és szír nyelvű verziói a tartalmukat illetően eltérnek egymástól és eltérnek az etióp verziótól is. A nyugaton ismert latin Didascalia Apostolorum tehát nem azonos az etiópiaival. Az etióp Didaszkália 43 fejezete magában foglalja az Apostoli Konstitúció első hét könyvét, és így egy átmenet a rövidebb szír verzió és a végleges Apostoli Konstitúció között. Tartalma röviden a következőket témákat érinti: A keresztény erkölcsi tanokat, a Szentírás tanulmányozásának fontosságát, a férj és feleség egymás iránti kötelezettségeit, a keresztény szolgálók hivatását és kötelességeit, az özvegyek felelősségeit, a bemerítkezés módját, a bemerítkezést csak felszentelt egyének végezhetik, a szűzi fogadalmakat, a mártírok iránti tiszteletet, a keresztény ünnepek tartását, a húsvét idejének asztronómiai kalkulálását, eretnekség ellenes figyelmeztetéseket, a halottak iránti tiszteletadást, az imák használatát.

A Sinodos szintén egy egyházrendi gyüjtemény. Azt a részét, amelynek eredetét az apostoloknak tulajdonítják, a következő négy részre osztották: Ser`atä Seyon (30 kánon), Te'ezaz (71 kánon), Gessew (56 kánon) and Abtelis (81 kánon). A Sinodos MSS ennél több anyagot tartalmaz, tartalmuk és sorrendjük igen változatos.

Kelemen (Qälëmentos) könyvének tartalma szintén más, mint a nyugati kereszténység által ismert római, illetve korinthusi címzetű kelemeni leveleké, de nem azonos a szír egyház "Kelemeni Oktateuch" - jával sem. Sőt, ennek a hét részből álló levélnek Kelemen nem is a szerzője, hanem a címzettje, ugyanis a levelet Péter apostol írta Kelemenhez. Vagyis ez a levél a címzett nevét viseli. A Sinodos Te'ezaz, Gessew és Abtelis részei tartalmaznak Kelementől származó írásokat, amelyekre gyakran 1., 2., illetve 3. Kelemenként utalnak.

A Szövetség könyve (Mäshafä Kidan) egy kétrészes könyv, a 1-60. része elsősorban az egyházi renddel és szabályokkal foglalkozik, a 61. rész pedig Jézus azon tanításaival és utasításaival, amelyeket a feltámadása után adott a tanítványoknak Gallileában.

Néhány európai kommentátor, így Harden is megjegyzi, hogy Hermász Pásztora (Herma Näbiy) és Ézsaiás felemelkedése (Ergätä Isayeyas) ugyancsak része a szélesebb körű kánonnak, habár az itt leközölt hivatalos felsorolásban nem szerepelnek.

A fentebb bemutatott íráscsoport vitathatatlan kánoni jogot élvez az etióp egyházban. Az utolsó császár kijelentésével élve: "Ez a teljes Biblia".
 

Utólagos megjegyzések

Habár a hit dolgainak tekintetében általában véve nem számíthatnak igazán mérvadónak az archeológiai feltárások (pl. Jerikó létezése nem attól függ, hogy felfedezték-e s ezáltal tudományosan is megerősített tény), de egy eseményen keresztül óriási jelentőségű segítséget nyújtott a régészet. Ez a Holt Tengeri Tekercsek gyűjtőnévvel takart irodalom feltárása volt. Énok és a Jubileumok könyve kizárólag etióp nyelven maradtak fenn teljes példányokban, de a feltárásoknak köszönhetően mára előkerültek héber nyelven megírt részek is, noha csak töredékekben. Hogy ennek az irodalomnak mekkora jelentősége volt, azt tudjuk abból is, hogy az apokaliptikusok és esszénusok rendkívül sok példányban másolták le és őrizték meg ezeket az írásokat. Ismert tény az is, hogy a korai keresztények között szintén rendkívül nagy népszerűségnek örvendtek ezek az írások, amit számos korai egyházatya idézete bizonyít.

Az elmúlt negyed században - a nyugati kereszténységnek a kánonnal kapcsolatos makacs álláspontja ellenére - egyéni hívők tömegei merülnek bele Énok könyvének, a Jubileumoknak valamint az egyéb elérhető "etióp" írásoknak a tanulmányozásába. Szellemileg merítenek abból, ami szellemi táplálékot nyújt, ezzel némileg hiteltelenítve saját egyházuk kánoni álláspontját. A történelem ismétli önmagát, hiszen ez az irodalom rendkívül népszerű volt az i.e. 200 és i.sz. 200 közötti korban, különösen a korai keresztények között, tanulmányozásuk pedig ma újra reneszánszát éli. Ennek a folyamatnak a részeként egyre többen veszik fel a kapcsolatot az etióp egyházzal azt kérve, hogy az tegye elérhetővé angol nyelven az etióp kánon összes könyveit tartalmazó Szentírást. Tény, hogy az egész kereszténység hálával tartozik az etióp egyháznak, amiért megőriztek olyan fontos írásokat, amelyek egyébként végleg elvesztek volna.