CoG

Az evangélium

A kereszténységnek nevezett vallás talán leggyakrabban használt kifejezése az evangélium, aminek hirdetését e hit képviselői a legfőbb földi küldetésüknek tartják. E cél érdekében az egyházak hatalmas pénzösszegeket adományoznak illetve gyűjtenek be, és az evangélium az egyike azon kevés közös dolognak, amelyben tökéletes és teljes az egyetértés a megszámlálhatatlan felekezet között. Vagy mégsem egészen így van? Ha ugyanis rákérdezünk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a különböző keresztény felekezetek még csak abban sem egyeznek meg igazán, hogy mi is maga az evangélium. Mi tehát az evangélium? Talán az a népszerű tanítás, hogy halálunk után a "mennybe kerülünk", ha a "szívünkbe fogadjuk" az Úr Jézus Krisztust és "Istennek tetsző életet élünk"? Szinte hihetetlenül hangzik, de az igaz evangélium a legkevésbé ismert, hirdetett, tanított és képviselt eleme a kereszténységnek. Pedig a Biblia oly tisztán és egyértelműen meghatározza, hogy mi is az evangélium. Jézus Krisztus rövid emberi küldetésének egész ideje alatt ezt az evangéliumot hirdette: az örömhírt az Isten országának közeli eljöveteléről (Márk. 1:1). A modern kereszténységen belül csak kevesen tanítják, hirdetik az Isten országának valós eljövetelét a földünkre, és mindazt, amit az magában foglal majd: Isten uralmának ránk, nemzetekre és egyéni emberekre való kiterjedését, annak az országlásnak mindenhatalmával, erejével és törvényzetével, amint azt a próféták is megjövendölték. Ez az írás tehát az emberiség egyetlen reményével, az igaz örömhírnek, az Isten eljövendő országának ismertetésével foglalkozik, részletesen elemezve az isteni tervet, amely lehetővé teszi számunkra az abba való belépésünket. Röviden bemutatunk néhányat az olyan közismertebb hamis üzenetekből is, amit az evangélium nevében hirdetnek, ám nem része annak. 


Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © Isten Egyházának Gyülekezetei 2006

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

 Webcímünk: www.churchofgod.hu


 

Előszó: Minden, ami nem evangélium

Egy USA-ban élő, de világszerte ismert "evangelista" hosszasan azt fejtegette rádióműsorában, hogy az evangélium nem hozzánk, nem a mai emberekhez szól. A legtöbb felekezet csupán a teljes evangéliumi üzenet egy-egy kiragadott aspektusára koncentrál, s így gyakran hallhatunk a "kegyelem evangéliumáról" vagy az "üdvösség evangéliumáról". Vannak, akik a maguk adalékaival toldják meg az evangélium szót, amely csaknem egy gumifogalommá válva, újabb és újabb értelmet kap a konzumkeresztények éppen aktuális "megújhodási mozgalmában". Ide sorolható pl. az egyre nagyobb teret hódító "bővölködés evangéliuma", ahol elsősorban a testi életben elért gazdagságot és jólétet jelenti az örömüzenet. Az evangélium sokat hígult azáltal is, hogy ma már egyre inkább Krisztus személyéről, élettörténetéről szól, mintsem az általa elhozott és meghirdetett isteni üzenetről. Számukra a fogalom kimerül a karácsonyi betlehemes jászolképben, és az ahhoz fűződő hagyományokban. Mások még radikálisabban eltérve a Bibliától, egyféle szociális vagy radikális evangéliumot hirdetnek, aminek célja a társadalmak "igazságossá tétele", gyakran politikai ideológiákkal és eszközökkel párosítva. Vannak, akik még ennél is tovább mennek, s az "elme szabadságának", vagy a "tudományos vallásosságnak" az evangéliumát terjesztik, önmegváltóvá téve az embert. Emellett aztán vannak csoportosulások, amelyek azt hirdetik, hogy az ő adott felekezetük, vagyis az ő "keresztény egyházuk" képviseli az Isten országát e földön. Egy felekezet Evangelista Egyháznak nevezi magát, s mint nevük is elárulja, céljuk az evangelizálás, de ezalatt inkább a saját felekezetükbe való hittérítés értendő, mintsem a valós bibliai üzenet őszinte közvetítése. Láthatóan teljes káosz és zűrzavar uralkodik még az evangélium mibenlétét illetően is!

A fentebb elsorolt nézetek a legjobb esetben részigazságok, rosszabb esetben pedig hamis, emberek által létrehozott álevangéliumok! Természetesen ez egyáltalán nem mondható újkeletű jelenségnek, hiszen az elmúlt ezernyolcszáz esztendőben az igaz evangélium nagyrészt el volt fedve az emberek előtt, sokszor éppen a nagy "történelmi" egyházak hiányosságai miatt. Sajnos a legtöbb homályosítás és tévtanítás valóban mindig a magukat kereszténynek nevező emberektől jött és jön ma is.

Hatalmas meglepetés és csalódás fogja érni azokat a keresztényeket, akiknek hitét emberi hagyományokra épült tanítások, és egy elferdített evangélium formálta az Isten országát illetően, amikor az megnyilvánul teljes dicsőségében. Pedig az ezzel kapcsolatos bibliai igazság oly tiszta és egyszerű, még ha sokkoló és megrendítő üzenet is. Az ősegyház utolsó maradékainak, a nazarénusok és ebioniták negyedik századi kihalásával a valós örömhír hirdetése a "földalatti" keresztény mozgalmak munkájává vált, amelyeket a közben világegyházzá növekedett római katolikus rend minden erejével elnyomott és üldözött. Krisztus ígérete azonban fennáll, és mielőtt eljön a vég, az igaz evangélium meg lesz hirdetve szerte a világban.

 

1. Rész

A Krisztus és az apostolok által meghirdetett evangélium – Isten országlásának közeli eljövetele!

 

1.1 Meghatározás

Magát az evangélium szavunkat a latinból vettük át, ami a görög euaggelion latin változata, jelentése jó hír, vagy örömhír. Mindkét változatban fellelhető az "angyal" szó, amiről tudjuk, hogy hírnököt, üzenetet jelent. Az örömhír fogalma nem a kereszténységgel jött létre, a szónak a próféták által is használt héber megfelelői a basar, vagy besorahkifejezések. Amennyiben az újszövetségi evangéliumot nem vágjuk el a héber Szentírás próféciáinak basar üzenetétől, hanem arra építve elemezzük, akkor gyorsan helyreáll a helyes bibliai kép. Ez lényeges, hiszen mára a világi kereszténységnek köszönhetően számos, köztudatba beépült, de téves szemlélet homályosítja el ezt az üzenetet. De kezdjük az Újszövetséggel, hiszen az tette számunkra elérhetővé mindazt, amit az örömhír magában foglal. Az Újszövetség így mutatja be "Krisztus Jézus örömhírének kezdetét":

Márk 1:14-15 14 Azután, hogy Jánost tömlöcbe vetették, Jézus Galileába ment s közben az Isten örömhírét így hirdette15 "Betelt az idő, közel jött az Isten királysága,térjetek más felismerésre [belátásra a bűnt illetően, értsd: térjetek meg] és higgyetek az örömhírnek!"

Jézus Krisztus tehát azzal kezdte földi küldetését, hogy meghirdette a örömhírt, az evangéliumot, ami az Isten országának közelgő eljöveteléről szól! Az örömhír lényege röviden és egyszerűen annyi, hogy Isten közvetlen uralma hamarosan kiterjed az egész földre, az emberiség visszatérhet Isten rendje és uralma alá, amitől lázadása vágta el. Véget ér az a korszak, amelyben az esendő és gyarló ember önmagát igazgatja, a maga választásai szerint él. Az egyértelmű kijelentés ellenére mégis kevesen tanítják és hirdetik az Isten országát azok közül, akik Krisztus követőinek mondják magukat. Legtöbben persze fel sem fogják, meg sem értik, mit is takar, illetve mit jelent a gyakorlatban Isten országának eljövetele. Az emberek ösztönösen, vagy inkább bukott természetük által vezérelve nem kívánják feladni önmagukat, választásaikat, illetve a saját életük fölötti kontrollt. A testiségüknél fogva képtelenek alávetni magukat az Isten levetett rendjének (Róm. 8:7), és amennyire lehet, kerülik is az ezzel kapcsolatos tanításokat. De mi is pontosan az Isten rendje vagy országa? Ezt az alábbiakban részletesen megvizsgáljuk, ám előtte különös hangsúlyt kell fektetni Krisztus felhívására: Mivel közeledik Isten országa, és Sátán uralmának megszűnése, fel kell ismernünk, hogy életünkben változásokat kell hozni. Ez röviden és tömören azt jelenti, hogy ha meg szeretnénk látni Isten eljövendő országát, akkor meg kell térnünk a bűneinktől.

A közhiedelem szerint a megtérés azt jelenti, hogy megbánjuk bűneinket, és ha Krisztust a "szívünkbe fogadva" elhisszük az életéről szóló szép történeteket, s azt, hogy halálával "megváltott" bennünket, akkor már bármit is teszünk a továbbiakban, biztosítottá lett számunkra az, hogy "halhatatlan lelkünk" a "mennyországba" kerül a természetes halálunk eljövetelével. Legtöbben ezt értik a megváltás és az evangélium üzenete alatt. Azt már csak kevesen teszik hozzá, hogy mit is jelent valóban megtérni, és egyben mik az elvárásai a megszentelődésünknek, vagyis a bennünk végbemenő tökéletesedés folyamatának.

A Biblia sehol nem tanítja azt, hogy halálunk után a mennyországba kerülünk, ellenkezőleg, azt tanítja, hogy a mennyek országa jön el a földre. Ez tehát nem is lehet az evangélium, ahogyan a bűneink megbánása sem elégséges önmagában, ha nem követi azt egy új élet, amelyet már Isten Szelleme vezet. Bibliai értelemben a megtérés valójában a bűntől való elfordulást jelenti, vagyis irányváltást az Isten igazságossága felé, és erre ki is fogunk térni a továbbiakban. Való igaz, a bűntől való menekülésnek és az üdvösség elnyerésének elengedhetetlen feltétele a Krisztusba, az Ő véráldozatába és az evangéliumba vetett hit! De hogyan hihetünk valamiben, amiről nem is tudjuk, hogy mi is az valójában?

Az írások titokként utalnak az evangéliumra, az egy misztérium, aminek megértése teljességre jut az utolsó időkben, az ember uralmi korszakának lezárásával. Valóban megérteni csak azok fogják, akiknek neve benne van az Élet Könyvében. De tárjuk fel ezeket a titkokat és a teljes evangéliumot!

 

1.2 Az evangélium Krisztus előtt

Talán sokak számára meglepő, de az evangélium hirdetése nem Krisztus földi szolgálatával kezdődött meg, és nem is Izrael nemzetével, vagy akár Ábrahám elhívásával. A Jelenések 14:6 az örökkévaló evangéliumként utal rá. Mert az evangélium létezett a világ megalapításától, csakúgy, mint az örök szövetség, amelynek részeként a Krisztusként eljött lény önmagát adta azért, hogy elvégezze Isten munkáját (Ján. 5:36), majd meghaljon a világ Bárányaként, s akit így a világ megalapítása óta megöltek (Jel. 13:8). Péter így mutat rá ennek a lénynek az elválasztottságára és munkájára:

1Péter 1:19-20 19 ... hanem a Krisztusnak, mint egy hibátlan, mocsoktalan báránynak drága vérén [lettünk megváltva], 20 kit a világ megalapítása előtt már kiszemeltek, de csak az idők utólján tettek láthatóvá értetek.

Isten eltervezte megmentésünket, még az emberiség megteremtése és elesése előtt:

2Timóteus 1:8-9 8 Ne szégyellj hát Urunk mellett tanúságot tenni, ne szégyellj engem, ki érte vagyok fogoly, hanem szenvedd el a gonoszt velem együtt az örömüzenetért, annak az Istennek hatalmából, 9 aki megmentett, és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott bennünket, nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen, melyet a Krisztus Jézusban örök idők előtt adott már nekünk,

Az evangélium valósága az örök szövetségen belül bontakozik ki, ebbe lett elhívva Ábrahám, aki szintén hallotta az evangéliumot (Gal. 3:8), majd Izrael, és végül a pogányok is.

Igen, egy másik meglepetés: Izrael hallotta az örömüzenetet, akik engedetlenségüknél és hitetlenségüknél fogva nem mehettek be az Isten országába (Héb. 3:18:19). Izrelnek hirdetve volt az, amin Isten dolgozik a világ megalapítása óta:

Héberek 4:2-3 2 Mert nekünk [hívőknek] is éppen úgy hirdették az örömüzenetet, mint azoknak [Izraelnek]. De azoknak a hallott ige nem használt, mert a hallottakat nem kapcsolták össze hittel. 3 Mi tudniillik, akik hittünk, bemegyünk a nyugalomba, ahogy megmondotta: "Ahogy megesküdtem haragomban: Nem mennek be nyugalmamba", ámbár munkái a világ megalapítása óta megtörténőben vannak.

Jézus rámutatott, hogy az Isten országát [már korokkal ezelőtt] előkészítette nekünk az Atya (Mát. 25:34). Ő maga annak a munkáit végzi az Atyával együtt (Ján. 5:17; 14:10), s elhozta az örömhírét annak, amiért ez a munka folyik. Ebben a munkában mi is részt kapunk azáltal, hogy hiszünk abban, Akit Isten elküldött az üzenetével (Ján. 6:9), s követjük Őt, tesszük azt, amit kijelentett, hogy tennünk kell. Az örömüzenet röviden az Isten országa, az üdvösségünk és megváltásunk:

Róma 1:16 Mert nem szégyenlem az örömhírt. Hiszen Istennek hatalma az minden hívőnek megmentésére, zsidónak is, sőt annak először, meg hellénnek [pogányoknak] is.

 

1.3. Az evangélium hirdetése Izraelnek

Az örömhírt tehát nemzeti szinten Izrael hallotta elsőként az ószövetségi időkben. A próféták írásai előremutattak az isteni országlásra, amelyek mondanivalóját nem választhatjuk el, illetve nem különíthetjük el az újszövetségi üzenettől, ezért elengedhetetlenül fontos megismerni a hébereknek hirdetett örömhírt, vagy basar-t. Jézus maga is a próféták szavaira építette üzenetét, így nem egy új, és az addigiakat megdöntő üzenettel állt elő, hanem egy régóta meghirdetett, és régóta várt dolog beteljesedésének kezdetét hozta el.

Maga Krisztus népéhez: Júdához és a szétszórt Izraelhez hozta üzenetét (Mát. 10:6; 15:24), hozzájuk szólt, nekik hirdette meg először az örömüzenetet. Azoknak, akik várják e prófécia beteljesedését:

Ézsaiás 52: 7-8 7 Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt [basar] hoz; aki békét hirdet, örömhírt [basar] hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: "Uralkodik a te Istened." 8 Figyelj csak! Őrszemeid felemelik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra.

Amint a Héberek 4:2 már rámutatott, az izraeliták hallották az örömüzenetet, azonban legtöbbjükben nem párosult a hittel. De Izraelben sem volt mindenki hitetlen. A zsoltáros Dávid felfogta az örömüzenetet, hittel nézett előre az Isten országára, és a munkára, ami elhozza azt.

Zsolt 145:10-13 10 Dicsérjen téged, Uram, minden alkotásod, és híveid dicsőítsenek! 11 Beszéljenek országod dicsőségéről, és énekeljenek mindenhatóságodról, 12 hirdessék az emberek hatalmas tetteidet és királyságodnak ragyogó fönségét! 13 Királyságod örök királyság, uralmad tart minden nemzedéken át. Az Úr hűséges mindenszavában, és jóságos minden művében.

Izraelnek a prófétákon keresztül lett meghirdetve az örömüzenet, akik tisztában voltak annak lényegével. Nem véletlenül, amikor Krisztus megkezdte tényleges munkáját, mondanivalóját a zsidók által jól ismert ószövetségi próféciákra alapozta, sőt, azok beteljesedéseként mutatta be küldetését.

Amikor ez a Názáretben megszületett, Jahshúa nevet viselő zsidó férfi a szokása szerint megjelent a zsinagógában, ott egy alkalommal Ézsaiás könyvének 61. fejezetéből olvasott fel részeket, majd közölte a jelenlévőkkel, hogy tanúi azon igék beteljesedésének (Luk. 4:17-22). Tehát az örömhír elhozatalára ez a Jashsúa nevű, názáreti zsidó férfi lett felkenve, akit aztán nevének és elválasztottságának görög megnevezése után Jézus Krisztusként ismert meg a világ.  Ez a Szent Szellem által megfogant férfi volt, aki az Isten Fiaként meghirdette Isten országának közeli eljövetelét a földre:

Lukács 4:17-19 17 Ézsaiás próféta tekercsét adták oda neki. Amikor felnyitotta a tekercset, egy helyre bukkant, amelyen ez volt írva: 18 "Az Úrnak Szelleme rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy szegényeknek örömöt hirdessek, Ő küldött, hogy szabadítást hirdessek a foglyoknak, szemük megnyílását a vakoknak, szabadon engedjem a szétzúzott szívűeket, 19 hogy kihirdessem az Úrnak kedves esztendejét."

A Lukácsban idézett rész azonban kihagyja az üzenet egy nagyon fontos elemét:

Ézsaiás 61:1-2 1 Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt (héb. basar’vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket; hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást és a megkötözötteknek a börtön megnyitását; 2 hogy hirdessem az Úr kegyelmének [vagy az "elengedésnek"] esztendejét, és Istenünk bosszújának napját ...

A kiemelt rész tehát szintén az örömüzenet része, ha a tekercs felolvasásakor ugyan nem is, de valamivel később Krisztus nyilvánvaló utalást tesz erre az eseményre, amikor a visszatérésének napjait vázolja:

Lukács 21:22 Mert a bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjen, ami meg van írva.

Jézust JHVH, az Atya kente fel azért, hogy a Szent Szellemben vezetve elhozza az örömhírt az Isten országlásáról, ami az egyetlen megoldás az emberiség problémáira. Az elengedés éve a jubileumi évre (minden 50. év) utal, ami a teljes felszabadulás éve volt az izraeliták számára, akik ilyenkor visszakapták családi örökségeiket. Izrael számára ez egyben a nemzeti megváltást is jelenti, amikor a Messiás visszatérésével megtérnek uralma alá. Az utolsó mondat pedig az evangélium hirdetését megelőző kijózanító figyelmeztetéshez kapcsolódik a megtérést illetően, mert Isten bosszúja, Isten haragjának nagy napja eléri mindazokat, akik nem fogadják be az örömüzenetet. Ézsaiás teljes próféciája lényegében a basar meghirdetéséről szól, hiszen a könyv jelentős része az isteni országlást, annak jellemzőit vázolja, ahogyan a könyv nemzetek megbüntetését vázoló fejezetei is annak részét képezik (Ézs. 63,64,65,66 fejezetek), s ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni! Az ítélet is az örömhír része, mert a gonoszok elnyerik büntetésüket. Azzal, hogy Jézus magára vonatkoztatta a fentebbi próféciát, azzal automatikusan magára vonatkoztatta a hallgatói által nagyon jól ismert összes többi messiási próféciát is. Nem véletlenül okozott megoszlást a zsidók között.

Később, amikor Keresztelő János tanítványai bizonyítékot kértek Jézust illetően, Ő megintcsak Ézsaiás próféta egy írására utalt, amelyet magára értelmezve hitelesítette küldetését:

Máté 11:5 A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.

Tudjuk, hogy a legkorábbi keresztények mindannyian zsidók voltak, akik Krisztus evangéliumát határozottan a héber Szentírásban megjövendöltek alapján értelmezték. Számukra az üzenet nem csupán egy személyről szóló szép üzenet volt, hanem a várt Messiás jött el, az Isten üzenetével, s tudták: ez Isten országának eljövetelét, és Izrael nemzetének majdani helyreállítását [is] jelenti. Őket tehát sajátos, mély és szoros érzelmek fűzték az evangéliumhoz. Azért is reménykedtek oly sokan abban, hogy az ígéretek mindegyike még az ő életükben megvalósul (vö. Ap.Csel. 1:6). Egy zsidó számára az evangéliumnak harmóniában kellett lennie az Ószövetségben megírtakkal Isten országát illetően, s ezt a harmóniát a kereszténységnek is fel kell ismernie, el kell fogadnia. Mindennek, amit az Ószövetségben olvasunk a Messiásról, annak Jézusban kell beteljesednie, ahogyan ezt maga is megmondta:

Lukács 24:44 Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."

A zsidók többsége viszont nem fogta fel, hogy Isten országa nem csupán fizikai, nemzeti megváltás lesz, hanem az egyéni ember szellemi megváltása is. Nem értették meg, hogy ez okból a Messiásnak először Bárányként kell eljönnie, hogy lehetővé tegye a bűntől való megtisztulást, s az így megigazultak részesülnek majd a szellemi országlásban. Jézus ezzel kapcsolatban hozott további rálátást az örömhírre, összekapcsolva azt az egyéni megváltásunkkal, üdvösségünkkel.

 

1.4 Az üzenet már nem csak a hébereké

Krisztus bármerre járt rövid földi küldetése alatt, továbbra is az Isten országának eljövetelét hirdette örömhírként. Tanítványainak többször is példázatokban vázolta Isten országát, annak működését, illetve bizonyos aspektusait és titkait (Márk 4:26-33).

Lukács 16:16 A törvény és a próféták Jánosig tartottak; azóta Isten országának örömhírét hirdetik és mindenki erőszakkal igyekszik oda.

Lukács 4:43-44 43 De ő ezt mondta nekik: "Más városokban is kell hirdetnem az Isten királyságának örömhírét, mert evégre küldöttek." 44 S Júda zsinagógáiban hirdette az igét.

Amikor a hetvenet szétküldte, ekként bízta meg őket:

Lukács 10:9,11 9 Orvosoljátok azokat, akik benne elerőtlenültek. Mondjátok nekik: Közel van hozzátok az Isten királysága. 11. ... tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.

Apostolait szintén ezzel a feladattal bízta meg:

Lukács 9:1-2 1 Összehívta a tizenkettőt, aztán hatalmat és fennhatóságot adott nekik valamennyi ördögi szellemen, arra is, hogy betegeket gyógyíthassanak. 2 Majd elküldte őket, hogy az Isten királyságát hirdessék, és gyógyítsanak.

Pál apostol szintén az igaz evangélium hirdetője volt, vagyis Isten országának eljövetelét hirdette, de ő nem csupán az izraeliták, hanem a pogányok számára is elérhetővé tette.

Ap.Csel. 19:8 Pál azután bement a zsinagógába, ott három hónapon át bátran szólott, az Isten királyságát fejtegette és igyekezett meggyőzni őket.

Ap.Csel 20:25 Most lám tudom, hogy sem ti, sem senki azok közül, akik között a királyságot hirdetve jártam, többé nem fogjátok látni orcámat.

Ap.Csel. 28:23,31 23 Miután egy napot tűztek ki neki, többen lementek hozzá a szállására. Ezeknek azután bizonyságot tett. Kifejtette előttük az Isten királyságát, s Jézus felől reggeltől estig igyekezett meggyőzni őket mind a Mózes törvényéből, mind a prófétákból. 31 Közben hirdette Isten országát ....

Pál rendkívül határozott, és szokatlanul kemény módon kettős átkot mondott mindazokra, akik más evangéliumot hirdetnek, mint a Krisztus örömüzenetét:

Galaták 1:7-9 7 Örömüzenet ugyan nincs más, de vannak némelyek, akik nyugtalanítanak titeket, és akik át (ki) akarják forgatni a Krisztus örömüzenetét8 De, még ha mi, vagy mennyből való ember hirdetnénk is valamit néktek azon kívül, amit előbb örömüzenetként hirdettünk: Átok legyen! 9 Ahogy előzőleg megmondtuk, és most újra mondom, ha valaki amellett, amit már elfogadtatok, még valami más örömüzenetet hirdetne nektek, átok legyen.

Ennek fényében első látásra furcsa az, hogy a világ előtt mégis csaknem teljesen elveszett az evangélium fő üzenete, s ijesztő, hogy mennyien mernek meghirdetni mindenféle más üzeneteket az örömhír névjegyével. Mindez érthetővé válik, ha felfogjuk, hogy Isten országa jelenleg egy titok, ami el van zárva a világ nagy része elől, és e korban csupán a választottaknak adatott meg a szükséges értelem!

Máté 13:10-17 10 Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben?" 11 "Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem. 12 Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van13 Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. 14 Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. 15 Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket. 16 A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. 17 Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.

Márk 4:11-12 11 "Megkaptátok az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak, 12 hogy: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, s bocsánatot nyerjenek."

Krisztus tehát a többség elől inkább elfedte a titkokat, és csak a választottak számára fedte fel azokat. Pál apostol e titokra utal, amikor a római hívőktől elbúcsúzott levelében:

Róma 16:24-27 24 Az Úr Jézus kegyelme mindnyájatokkal! 25 Annak pedig, akinek hatalmában áll megerősíteni benneteket evangéliumomban, a Jézus Krisztusról szóló tanításban, annak a titoknak kinyilvánításában, amelyre ősidők óta csend borult, 26 de amelyet most az örök Isten parancsára a próféták írásai kinyilatkoztattak, és minden nemzet előtt ismertté tettek, hogy így a hit befogadására eljussanak27 neki, az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké! Amen.

Isten nem küzd kétségbeesetten Sátánnal az emberek "lelkeiért", nem folytat elkeseredett harcot a célból, hogy minél több lelket meg tudjon menteni tőle a maga országlásába. Isten teljes mértékben ura a helyzetnek, kiterjeszti a maga hatalmát a maga idejében, a maga módszerével, lépésről-lépésre haladva az emberiség megváltásának tervében. Ennek a tervnek pedig része az Isten elsőszülötteinek az országlásába való beléptetése a későbbi nagy szellemi aratás előtt. Ezért ma az országlás titkai csak a választottaknak adatnak meg e korban, számukra feltárja a titkokat, értelmet, akaratot és erőt ad arra, hogy kövessék rendeleteit, és hátat fordítva Sátán világának, Isten saját fiaivá legyenek.

A fentiekből láthatóan Isten országa egy olyan valami, amit meg kell értenünk, amiben hinnünk kell, és be kell fogadnunk azért, hogy megmeneküljünk, és ezt Jézus maga jelentette ki. Így nekünk nem lehetnek kétségeink afelől, hogy mi is tulajdonképpen az Isten országa, fel kell fogni azt, mit is jelent ténylegesen az uralmának eljövetele. Mi tesz ki egy országlást, vagyis miből áll az uralom gyakorlása? A kérdésre talán egyszerűnek tűnik a válasz, de Isten országával kapcsolatban szintén sok egyéni értelmezés terjeng. Vannak, akik az egyházat tartják Isten országának, egyesek pedig csupán a Millennium idejére vonatkoztatják azt, mások pedig a mennyországot értik alatta, de szorosan összekapcsolva a halhatatlan lélek tanával. Emellett az olvasó bizonyára hallott már ilyen és hasonló sallangos kijelentéseket keresztény elöljáróktól: "Ha mi keresztények mindannyian összefogunk, akkor együttesen létrehozhatjuk a világbékét, megvalósíthatjuk az egymás iránti toleranciát, az emberiség testvéri szeretetét, s ezzel elhozzuk az Isten országát az emberi szívekbe". Mint annyi más bibliai fogalom, az Isten országa is egy szentimentális közhellyé lett degradálva, elvesztve valós jelentőségét és erejét.

 

1.5 Az evangélium, mint feltárt titok

Pál az efézusiakhoz írt levelében szintén rámutat, hogy az evangélium több, mint egy kifejezés, egy mély titok, amelyet Isten nyilvánít ki a hívőknek.

Efézus 6:19 ... és énértem is [imádkozzatok], hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az evangélium titkát.

Pál maga is kinyilatkoztatásból ismerte meg e titkot, amelynek része az, hogy az Izraelnek adott ígéretekbe a pogányok is be lettek vonva az evangélium által.

Efézus 3:3-9 3 Kinyilatkoztatásból ismertem meg a titkot, mint föntebb röviden megírtam. 4 Ha elolvassátok, megérthetitek, hogy betekintettem Krisztus titkába, 5 amelyről korábban nem tudtak az emberek úgy, ahogy most a Lélek a szent apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta. 6 Eszerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és részesei az ígéretnek, az evangélium révén7 Ennek lettem szolgája Isten kegyelmi adományából, amelyet hathatós erejével juttatott nekem. 8 Nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott osztályrészül a kegyelem, hogy Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdessem a pogányoknak, 9 és felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség teremtőjében, 10 hogy most az Egyház által az Isten szerfölött sokrétű bölcsessége nyilvánvalóvá legyen a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt.

Vagyis a pogányok is ugyanúgy örökösei lehetnek Isten országának, mint ahogyan az Izraelnek meg lett ígérve. Az Izraelbe beoltott pogányok megkapják Isten országának titkait, annak az országlásnak vagy az evangéliumnak a hirdetése révén. Pál leveléből kivehetjük, hogy az Isten országának megvalósulása olyan titok, amely az egyházban nyer feltárást. Sőt, minden újszövetségi tanításnak az a célja, hogy feltárja előttünk a helyes utat, és bevezessen bennünket Isten országába.

Kolossze 1:25-28 25 Ennek lettem a szolgája, Isten rendeletéből, amelyet értetek kaptam, hogy az Isten szavát egészen érvényre juttassam: 26 Azt a titkot, amely korszakok és nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most szentjeinek kinyilatkoztatott. 27 Velük akarta megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titokKrisztus bennetek a megdicsőülés reménye. 28 Őt hirdetjük, amikor intünk és a teljes bölcsesség birtokában tanítunk mindenkit, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Jézus Krisztusban.

Amikor az egyház tanít vagy int, azt Isten tanítása szerint teszi, hogy tökéletessé tegyék az embert Krisztusban az újszövetségi ígéretek elnyeréséhez. Emlékezzünk, a titok ki lett nyilatkoztatva, így az igazság oszlopának is nevezett egyház számára az már nem titok (1Tim. 3:15; 1Kor. 4:1), akik nem ismerik e titkot, azok nem részei az igaz egyháznak. Mint a korábbi efézusi idézet rámutatott, a titok része az is, hogy a pogányok Izraelbe lettek beoltva, és így van örökségük Jézus Krisztusban. Más szóval: feltárja azt, hogy miként van Krisztus révén részünk az Izraelnek adott ígéretekben az Isten országát illetően (lásd az Izrael és az egyház titka című írást). Ennek természetesen szerves része az is, hogy szívünkbe ülteti parancsolatait, ahogyan megígérte Izraelnek:

Jeremiás 31:33 Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok - mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom.

Ezékiel 36:26-27 26 Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. 27 Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok.

Ezekre a próféciákra utalnak a Héberek 10:16 és 2Korintus 3:3 idézetek, amelyek a pente-cost, vagyis pünkösd napján kezdték meg beteljesedésüket az újszövetsegi egyház létrejöttével, amikor a Szent Szellem ereje rászállt a hívőkre, ami képes szívünkbe helyezni az Isten parancsolatait.  A törvény előírása szerint ez a nap szent gyülekezeti nap, s ez a nap pontosan egybeesett azzal a nappal, amelyen Izrael megkapta a kőtáblákra írott törvényt, ami nem véletlen egybeesés. A fenti, a szívbe ültetett törvény Izraelnek lett megígérve, ahogyan az új, vagy helyesebben a megújított szövetség is, amibe mi pogányok is be lettünk oltva.

Ezt jelenti tömören a bennünk élő Krisztus, az Istentől való születés és a bennünk elültetett mag is:

1János 3:8-10  8 Aki bűnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse. 9 Azok, akik az Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert az Istentől születtek. 10 Erről ismerhetők fel az Isten gyermekei és a sátán fiai.

Pál tehát nem véletlenül említette meg a bennünk élő Messiást a korábban idézett Kolossze 1:27-ben, ezzel közvetlenül arra utalt, amit Krisztus véghez visz bennünk az Újszövetség keretein belül. Azon a szövetségen belül, amely a szívünkbe ültette az Isten parancsolatait, hogy a megszentelődésen át a megdicsőüléshez vezessen, abból a célból, hogy belépést nyerjünk Isten országába (1Ján 2:3-6).

A modern "keresztény" tanítók leggyakrabban Pál leveleiből idéznek, tanításaikat csaknem kizárólag Pál - gondosan kiragadott - soraival támasztják alá. Ennek egyetlen oka az, hogy Pál leveleiben vannak bizonyos nehezen érthető részek, amelyekre gyakran hivatkoznak a célt tévesztett, állhatatlan emberek, s amelyekkel igazolni próbálják a törvány alóli szabadságukat, vagy talán inkább szabadosságukat.

2Péter 3:15-16 15 Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében 16 minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi Írást is. 17 Szeretteim, mivel már eleve tudtok erről, vigyázzatok, nehogy a gonoszok (atheszmosz, törvénytelen) tévedése elsodorjon benneteket, és elveszítsétek biztonságotokat.

Az ilyen emberek ezt saját vesztükre teszik. Számukra még a bűn fogalma is meghatározatlan, holott a Szentírás nagyon is meghatározza, mi a bűn (1Ján. 3:4).

1János 3:4 Mindaz, aki bűnt követ el, a törvényt is megrontja, mert a bűn a törvényrontás.

Jól láthatjuk, hogy mi mindent hirdetnek az evangélium nevében, s Pál szavait kiforgatva, rá hivatkozva legtöbben a törvénytelenséget hirdetik. Pedig az ilyen és hasonló üzenetek hallatára lényegében értemetlenné válna a megtérésre való felhívás:

Márk 1:15 "Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban."

Lukács 16:16-17 16 A tóra [törvény] és nebi’im [próféták] Jánosig tartottak. Azóta JHVH országának basar-ja [örömhíre] terjed, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül. 17 Hamarabb ér véget ég és föld, mint hogy egyetlen vessző is elvesszen a törvényből.

Ezért még a megtérés fogalmát is elferdítik egy szentimentális érzelemre, ami nem követel meg valós irányváltást az ember életvitelében. Mindenki felelőssége visszatekinteni és elemezni mindazt, amit evangéliumként, örömhírként hallott azoktól, akik annak hirdetőjének, képviselőjének vallják magukat. Ha ezek az evangéliumok magukban foglalnak bármilyen üzenetet, ami elveti vagy lekicsinyli a tórában megadottakat, amelyek akár nyíltan, akár burkolt formában a parancsolatok elvetését, elévülését hirdetik, és ugyanakkor elfedik az igaz megtérés jelentőségét, azok nem tanúi Istennek és az igaz evangéliumnak - nincs bennük világosság (Ézs. 8:20), és legjobb esetben is utolsók lesznek Isten országában (Mát. 5:19).

Való igaz, az evangélium fontos része, hogy mindazok, akik Krisztusban vannak, már nincsenek kárhozat alatt, de a történet nem ezzel végződik. Az általunk ki nem érdemelt kegyelem nem engedetlenséget eredményez, hanem lehetőséget biztosít arra, hogy a halálból feltámadott Jézus elvégezze bennünk a tökéletesítésünk munkáját, ami azzal kezdődik, hogy szívünkbe írja Isten parancsolatainak megtartását (Jer. 31:34; Héb.10:16-17; Ez. 11:19-20), és azzal végződik, hogy átváltozásunkkor tökéletesekké, bűnre képtelenekké leszünk, ha addig is küzdünk az ellen.

Pál figyelmeztetése ugyanaz maradt, ezáltal ugyanúgy szól hozzánk is, mint amivel a pogányságba visszacsúszó galatákat figyelmeztette: aki más evangéliumot hirdet, azon átok legyen(Gal. 1:8)! Függetlenül attól, hogy a hirdető esetleg jószándékúan bár, de téves ismerettel hirdeti-e azt. Amennyiben az evangélium hamis, úgy átok alatt van a hirdetője, mert téves irányba vezeti hallgatóit.

Maradandóan jó példa erre az Isten törvényéhez való hozzáállás, ami egyféle vízválasztó is. A Szentírás sehol nem feddi meg azokat, akik őszintén kívánják tartani az Isten parancsolatait. Sehol nem írja azt sem, hogy azokat teljes képtelenség lenne megélni. Ellenben kijelenti, hogy az igazak megtartják Jézus hitét és az Isten parancsolatait (Jel. 14:12),és teszik ezt azért, mert az a szívükbe lett írva, és mert Jézus bennük él. A nagy ellenfél, Sátán mindent megtesz azért, hogy megtévesszen és elfordítson bennünket Istentől, s az Ő tanításától, a tórától, ahogyan megtévesztette Évát is az Édenkertben.

Sátán sikeresen megtévesztette Évát, az első Ádámnak (vagyis a testi embernek) a feleségét (2Kor. 11:3). Választásában férje is követte, ami miatt úgy ők, mint utódaik is el lettek vágva Istentől. Sátán pontosan ezt szeretné tenni a második Ádámnak, Krisztusnak, a szellemi embernek (1Kor. 15:45-48) a jegyesével, az egyházzal is. Amennyiben képes elbuktatni az egyházat, vagyis a második asszonyt, azzal képes megdönteni az Isten megváltó tervét, és ő nyert! Azzal végleg elragadná tőlünk az örök életet! Éppen ezért Sátán elsődleges célja az, hogy megtévessze és lázadásba, vesztébe sodorja a második asszonyt is. Eszközei ugyanazok, mint egykor az Édenben.

1. Meghazudtolni Istent, elferdíteni szavát és kinyilatkoztatásait: "Á, dehogy is haltok meg" (ennek mai változatát az a hamis "evangélium" foglalja magában, miszerint a hívő ember "halhatatlan szelleme" a "mennyországba" kerül a test halálával). Hazugságait egy más "Jézus", egy más szellem, és egy más evangélium hirdetése által terjeszti (2Kor. 11:4).

2. A világosság angyalaként mutatkozik (2Kor. 11:14), miközben hamis apostolainak álevangéliumain keresztül lázít az Isten parancsolatainak áthágására: "az Isten parancsolatai el lettek törölve, azok, akik megtartását hirdetik, azok legalisták, tévtanítók, eretnekek és zsidózók". A szombat intézménye ellen – ami Isten népének jele – különösen hevesek a támadások ezen a "kereszténységen" belül.

Sátán nagyon is jól tudja, hogy Isten nem tűri meg a bálványimádatot, sem az engedetlenséget, és elpusztítja a gonoszokat. Tudja: ha elhiteti és megtéveszti a második asszonyt, akor már nem lesz nehéz dolga bálványimádatba és törvénytiprásba vezetni, ezáltal elpusztítani őt is, ezzel meghiúsítva Isten tervét. És pontosan erről szól az általa elragadott, majd átformált kereszténység, amelyben Krisztus nevét kisajátítva meghamisítják a Biblia örömüzenetét, és a Baál papok (héb. khemarim, azaz feketereverendások) által bálványimádatba és törvényszegésbe lett sodorva a nagy sokaság. Sátán azonban nem képes megtéveszteni mindenkit, és nagy haraggal harcba száll azok ellen,"akik megtartják Isten parancsait és akiknél Jézus bizonyságtétele van" (Jel. 12:17).  Tudjuk, eljön az idő, amikor az asszony sikeresen elkészül, és szellemileg arra a szintre jut, hogy kész a Báránnyal való mennyegzőjére: Megadták neki, hogy fénylő, tiszta gyolcsba burkolózzék. A gyolcs a szentek igazságos viselkedése (Jel. 19:7-8). Az igazságos viselkedés felöltése előfeltételezi azt, hogy képes tudatosan különbséget tenni és választani az igazságos és igazságtalan cselekedetek között, mégpedig az Isten jól ismert mércéje által. Ez egyben a szentek állhatatossága, vagy béketűrése is ((Jel. 14:12) lásd még Az asszony és a kígyó című írást).

 

2.Rész

 Az Isten uralma kiterjed a földre

 

2.1 Isten földi országlása

A Szentírás természetesen rámutat és alaposan körülírja: miből áll, mit is jelent egy uralom alatt állni. Dániel könyvének jelentős része ezzel a témával foglalkozik. Dániel, aki valami hatszáz esztendővel Krisztus előtt élt, rámutatott, hogy Isten országa egy tényleges országlás lesz – egy uralom, egy kormányzat, amely az egész földkerekséget irányítja majd. Krisztus később olyan további részleteket tárt fel erről az országlásról, amiket Dániel még nem tudhatott a maga korában. Egy azonban biztos: mindketten egy tényleges, szószerinti országlást vázoltak elénk. Ha úgy tetszik, egy világbirodalmat. Ez azt jelenti, lesz egy uralkodó király (Krisztus), alatta egy szervezett uralmi rendszer alkirályokkal, tanítókkal, illetve papokkal (Isten feltámadott szentjei), s alattvalókkal (a millenniumi emberiség). És természetesen csakúgy, mint minden komrmányzatnak, ennek is megvan az alkotmánya, az adott törvényei, rendeletei, amelyek vezérlik a társadalmi rendet.

Vizsgáljuk meg alaposabban, miként vázolta Dániel az országlást. Amikor a babiloni Nebukadnezár és káldjai elfoglalták Júdeát, a fiatal zsidó férfiak egy jól megválogatott csoportját Babilonba vitték, abból a célból, hogy kiképezzék őket a birodalom szolgálatára. Így került Dániel, a zseniális képességű ifjú a társaival együtt Babilonba. Nem mellékesen, Dániel az Isten prófétája volt, aki megkapta a látomások és álmok megfejtésének képességét (Dán. 1:17).

Nebukadnezár volt az első, igazán világbirodalomnak számító nagyhatalom uralkodója. Birodalma hatalmas területeket és számos népet foglalt magába, köztük Júdeát és a zsidókat is. Nebukadnezár története jól ismert: a király egy éjjelen olyan álmot látott, amely erősen felzaklatta, és mindenképpen tudni szerette volna a jelentését. Maga elé rendelte a csillagjósokat, a varázslókat, s követelte tőlük, hogy mondják meg neki azt, amit álmodott, s fejtsék is meg a jelentését. Ezt természetesen egyikük sem volt képes megtenni. Ezután került Dániel is a király elé, és közölte, hogy kérése ugyan meghaladja az emberek tudományát:

Dániel 2:28 de van Isten az égben, aki fel tudja tárni a titkokat, és ő tudtodra adta azt Nebukadnezár király, ami az utolsó időkben történni fog.

Nebukadnezár álma Istentől jött, aminek a megfejtését Dánielnek adta, azért, hogy tudassa úgy a királlyal, mint velünk, olvasókkal is, hogy van Isten az égben, aki az igaz, mindenek feletti uralkodó, annak ellenére is, hogy az emberek jelenleg lázadásban állnak uralma ellen. Az álom vázolása rámutat, hogy a világot egymást követő emberi birodalmak fogják uralni addig, amíg Isten véget vet majd minden emberi hatalomnak, s a maga uralma alá vonja az egész emberiséget. Ennek időpontját "az utolsó időkre" teszi, amihez mi közelebb állunk, mint gondolnánk.

Ezért ez az üzenet nem csupán egy kétezerötszáz éves elévült történet, hanem hozzánk szól, bennünket figyelmeztet, azokat, akik az "utolsó időkben" élünk. Tudjuk, hogy a próféciák szerint már csupán egyetlen hatalmas, de nagyon rövid idejű fellángolása lesz a "fenevad birodalmának" (Jel. 17:12-13), s azt már Isten országlása követi. Ez az evangélium, amit Krisztus hirdetett az embereknek. Az örömhír, hogy hamarosan véget ér az ember önpusztító, igazságtalanságot és boldogtalanságot okozó uralma, és eljön végre Isten országa. Aminek eljöveteléért csaknem teljes kétezer éve imádkoznak Krisztus követői!

Dániel 2:28-35 versei vázolják az álomban látott állóképet , ami nagyobb volt, mint bármely más ember által épített szobor, oly hatalmas, hogy még az álomban is ijesztő volt. A szobor feje színaranyból volt, a mellkasa és karjai ezüstből, a gyomra és tompora bronzból, lábai pedig tömör vasból, kivéve a lábfejeket, ami a vasnak és agyagnak keverékéből állt.

Mint látni fogjuk, az állókép az emberiség által létrehozott, és egymást követő birodalmakat jelképezte, azokat a mérvadó nagyhatalmakat, amelyek domináltak egy-egy korszakot.

Dániel 2:34-35 34 Ezt láttad, míg a (hegyről) le nem vált egy kő anélkül, hogy hozzáért volna valakinek a keze. Ez eltalálta a szobor vas- és agyaglábát és darabokra zúzta. 35 Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, s olyanná lett, mint nyáron a szérűn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet.

Ha megfigyeljük, az állókép csupán egy meghatározott ideig állhatott fenn, addig, amíg egy természetfölötti (azaz nem emberi kéz által vetett) kő a lábait szerte törte, majd az egész állókép összeomlott, szétzúzódott, és porait szertefújta a szél. Más szóval az egész a semmivé lett! Megszűntetése nem békés módon történik, hanem egy irtózatos méretű, Krisztus-ellenes háborúban fog elveszni. Ezért részei az örömhírnek az Ézsiás 63,64,65,66 fejezetei is, ahol a lázadó nemzetek büntetéséről olvashatunk, Izrael helyreállításáról, és a népek megtéréséről. Mert csak a emberiség, a nemzetek lázadásásának megszűnésével lesz ténylegesen beiktatva Isten országa: "A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet."

Ez nem egy hétköznapi álom volt: Isten sugallta, és a Szentírás részévé vált, mert fontos dolgokat kívánt általa üzenni. És nem csupán Nebukadnezár királynak, hanem mindenbibliaolvasónak, így korunk emberének is. Az álom jelentését illetően nem kell találgatnunk, a Biblia jól érthetően megmagyarázza önmagát, s Isten Dánielen keresztül megadta annak pontos jelentését. Nem kell tehát nekünk, embereknek fejtegetni, vagy magyarázatokat találni az álom jelentésére, mert Isten maga tárta azt fel. Az álom megfejtésekor Isten mindenekelőtt rámutat, hogy Ő az, akit hatalmat adott e királynak.

Dániel 2:37 Ó király, te vagy a legnagyobb a királyok között. Az ég Istene királyságot, erőt, hatalmat és dicsőséget adott neked.

Számunkra most csupán annak van jelentősége a történetből, hogy ez a király hatalmat, uralmat kapott   korának leghatalmasabb birodalma fölött. Babilon tehát a világtörténelem egy meghatározó birodalma volt, de korántsem az egyetlen. Az álom ugyanis rámutat, hogy Babilon hanyatlása után további birodalmak lépnek majd helyébe:

Dániel 2:39-40 39 Utánad egy másik birodalom támad, egy nálad kisebb, majd egy harmadik birodalom, amely bronzból való lesz, és uralma alá kerül az egész föld. 40 A negyedik birodalom kemény lesz, mint a vas. A vas mindent összetör, és összezúz.

Itt egy pillanatra meg kell állnunk. Az tehát adott tény, hogy a földet bizonyos nagyhatalmak dominálják, amelyek egymás után lépnek színre. Tény az is, hogy itt olyan birodalmak, országlások vannak bemutatva, amelyek e földön uralkodtak, s gyakorolták hatalmukat. Ezeknek a birodalmaknak alapvető jellemzője az volt, hogy valós, tényleges hatalmat gyakorolnak az alattvalóik fölött! Ez azért lényeges, mert a kőből heggyé váló, majd a földet betöltő isteni országlás nem az emberek szívében lángoló légies szentimentalizmust jelenti, hanem egy határozott uralmi rendszert. Így nem jelentheti az egyház uralmát sem, hanem egy szószerinti hatalmat gyakorló kormányzatot, amelynek fennhatósága kiterjed a föld minden népére. Egyszerűen nem lehet félreérteni, mit jelent az országlás kifejezés, a válasz teljesen nyilvánvaló a fenti kinyilatkozásból. Az egész állókép olyan birodalmakat mutatott be, amelyek a történelemből közismerten egymást felváltó, nagyon is valós birodalmak voltak, amelyek ténylegesen kormányozták az alattvalóikat.

A negyedik birodalomra részletesebben ki kell térni, mert annak a birodalomnak lerombolása után fog eljönni az Isten országa. Ez kemény, mint a vas, ami mindent összetör és összezúz. Vagyis katonai ereje, szilárdsága és kegyetlensége felülmúlja a korábbi birodalmakét. Az arany nemesebb és értékesebb, mint az ezüst, az ezüst nemesebb és értékesebb fém a bronznál, a vas pedig bár egyáltalán nem nemes, de képes összezúzni mindent. Az egymást követő birodalmak tehát egyre hitványabb szellemi és morális értékeket képviseltek, miközben egyre keményedtek, egyre erősebb kézzel és durvább katonai erővel gyakorolták hatalmukat. Végtére is, Nebukadnezár még elismerte maga fölött Isten szuverén uralmát (Dán. 2:47; 4:37). Tudjuk, hogy a babiloni birodalmat a perzsák birodalma követte, akiktől aztán a makedón-görögök vették át a nagyhatalmi stafétát. Végül pedig az utolsó, a szoborkép lábait kitevő, vasból lévő Római birodalom ideje következett, amelynek császárai már magukat tették istenekké. A két vaslábszár a birodalom kelet-nyugati megoszlását jelképezte, az egyik Róma, a másik Konstantinápoly alatt. A lábak a lábfejek tíz lábujjaiban végződnek, amelyekben a vas agyaggal volt keveredve, tehát voltak gyengeségei. Viszont e birodalomnak volt kontinuitása, azaz nem szűnt és szűnik meg a kor végéig, amíg a kő összezúzza. Dániel további próféciáiból (Dán. 7) és a Jelenések (Jel. 13,17) könyvéből tudjuk, hogy a negyedik, a római birodalmi rendszer időnként újjáéledve, vagy ha úgy tetszik, feltámadva fennmarad a kor végéig. A végidőkben a tíz lábujjal jelképezett királyok szövetsége (vö. Jel. 17:12-13, 18) hozza majd létre a római birodalom utolsó, és rövid ideig tartó hatalmi megnyilvánulását, aminek az Isten országa vet véget egyszer s mindenkorra  Krisztus eljövetelével:

Dániel 2:44 Ezeknek a királyoknak az idejében az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szűnik meg soha. Ez a birodalom nem száll át más népre. Összetöri és elpusztítja az összes többi birodalmat, maga azonban állni fog mindörökké.

Isten országa elsöpri az emberiség önmaga fölötti uralmát, birodalmait, és az az ország nem szűnik meg soha. Ez az evangélium! Ennek az országlásnak az Isten által véghezvitt eljövetele, és a lefektetett út, ami által bejuthatunk ebbe a királyságba, az igaz evangélium. Ezért részei az örömhírnek nemcsak az Ézsaiás 61,62 fejezetei, de a további, a63,64,65,66 fejezetek is, ahol a lázadó nemzetek ítéletéről, Izrael végleges  helyreállításáról, és a népek megtéréséről olvashatunk. Mert csak a emberiség lázadásának teljes megszűnésével lesz ténylegesen beiktatva Isten országa az emberiség fölött: "A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet."

És ezzel jön képbe a mi sajátos korunk. Jelen pillanatban a vassal jelképezett római birodalmi rendszer "alvó módban" áll, vagyis az időszakosan megnyilvánuló uralmának szünetében. Ma egy olyan történelmi periódusban élünk, ami ennek a fenevadnak vagy világbirodalomnak az utolsó, végzetes "felébredéséhez" vezet.

Ennek megértéséhez részletesebben is át kell tekintenünk ezeket a próféciákat. A prófécia elhangzásának idejétől kezdődően csupán ez a négy, itt említett világbirodalom léte volt megjövendölve. Dániel további próféciáiból, és a Jelenések 13, 17 fejezeteiből tudjuk, hogy a negyediknek, az eredeti vasnak, azaz a római birodalomnak tíz alkalommal lesz történelmi fellángolása, életrekelése. Röviden, a római rendszer bizonyos periódusonként, tíz alkalommal nyer uralmat, vagy hatalmat. A tízből hét egy világegyház befolyása alatt áll (Jel. 17:9). Hatalmuk az állam és egyház szoros szövetségéből fakad. A szóban forgó egyházat titoknak, Nagy Babilonnak nevezi a Szentírás (Jel. 17:5). Ez egy világegyház, ami nevében keresztény, de valójában a babiloni misztériumok gyakorlója, és üldözi Krisztus igaz híveit (Jel. 17:6).

A világegyház befolyása alatt álló hét birodalmi fellángolásból eddig hat jelent meg, és tűnt el a történelem színteréről. Hátra van még a hetedik, az utolsó, ami az állókép vaslábaival szimbolizált római rendszer tíz lábujja. Ennek megformálódása a szemünk láttára megy végbe, s a jelen kor geopolitikai folyamatai fogják eredményezni. Ez lesz a tíz európai király szövetségéből álló római birodalmi rend utolsó, csak rövid ideig tartó, de annál hevesebb feltámadása, amely még a visszatérő Krisztus ellen is harcolni fog, de a Bárány legyőzi őket(Jel. 17:12-14). "S ezeknek a királyoknak az idejében az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szűnik meg soha" (Dán. 2:44). A szentekkel visszatérő Krisztus vet véget ennek a hamis vallás által irányított szörnyűséges birodalomnak, elhozva az Isten országlását a földre (Jel. 19:11-16).

Jelenések 17-ben nem egy kis nyáj, nem az igaz hívők, hanem egy hatalmas világegyház van bemutatva, amely paráználkodik a királyokkal és nagy vizek fölött ül (1-2 versek). A 15. vers rámutat, hogy a nagy vizek, amelyeken a parázna asszony ül, valójában népek, törzsek, nemzetek és nyelvek. Ez a parázna, hamis vallás egy olyan világméretű egyház, amely magát Isten egyházának mondja, miközben babiloni misztériumokat gyakorol, és üldözi Krisztus valódi szolgáit. Paráznasága pedig abból áll, hogy politikai érdekszövetségre lép a királyokkal és uralkodókkal, akiknek állami és katonai hatalmát az igaz hit képviselői ellen használja fel. Paráznaság, mert az igaz egyház Krisztus jegyese(Ef. 5:23; Jel. 19:7; Mát. 25:1-10, stb). Az Isten egyháza örök szövetségre, szellemi házasságra lép Krisztussal a visszatérésekor, s addig is jegyeseként hű marad hozzá. A Nagy Babilon ellenben parázna módon Krisztus hitvesének (az igaz egyháznak) vallja magát, miközben a föld királyaival, uralkodóival él "vadházasságban", vagyis paráznaságban. Az Isten igaz egyháza hűségesen aláveti magát fejének és vőlegényének, Krisztusnak, míg a Nagy Babilon uralja és manipulálja a választott szeretőjét (a föld uralkodóit), akikkel paráználkodik, és e paráznaság borai megrészegítik (megtévesztik) az egész föld lakosait (Jel. 17:2). Ez a frigy tisztátlan és parázna, mert nem a hűség motiválja, hanem az érdek, ahol mindkét fél azt nézi, miként használhatja ki a másikat a maga javára. Ahogyan egy csapodár, istentelen asszony uralni és irányítani kívánja a férjét, úgy a nagy parázna egyház is uralni kívánja választott párját, a világi uralkodókat, hátat fordítva Krisztusnak.

Az történelmi tény, hogy a Szent Német-Római Birodalom uralkodóit ez a nagy világvallás irányította. A Jelenésekből tisztán láthatjuk, hogy a római fenevad (birodalom) utolsó fején (feltámadásán) is ez a parázna asszony (hamis vallás) ül majd, s irányítja azt a maga érdekei szerint. A birodalom éppen emiatt fog harcba szállni a visszatérő Krisztussal, akit a hamis egyház feje az antikrisztusnak nyilvánít majd ki.

Mivel az állam és vallás szövetsége alatt álló római rendszernek már csupán egy rövid feltámadása lesz, s mivel eljövetelének jelei megkezdődtek, így tudjuk, közel e világnak a vége, és az örömhír valósága, Isten országának eljövetele!

Az állókép bemutatásának módja kétséget kizáróan bizonyítja, hogy amiként a káldok birodalma vagy a rómaiak birodalma egy határozott, tényleges uralom volt, úgy Isten országa is egy tényleges, valós kormányzatot, rendszert jelent.

 

2.2 A Messiás Király – az emberiség megmentője

Dániel próféciáiból láttuk, hogy miként fogja Isten országa elsöpörni a földi hatalmakat az utolsó időkben, Krisztus visszatérésekor. Erre az eseményre Dániel 7. fejezete is rámutat:

Dániel 7:13 Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették.

Az Emberfia természetesen Jézus Krisztus, azaz Jahshúa, a Felkent, aki gyakran utalt magára az ember fiaként. Krisztus a felhőkbe szállva távozott a földről (Ap.Csel. 1:9), majd Isten trónjára ült (Márk 16:19), s ott ül Isten jobbján, addig, amíg az ellenségeit lába elé fektetik (Zsolt. 110:1), s az Atya elrendeli neki a földre való visszatérést, hogy vegye át uralmát a földön:

Dániel 7:14 [Az Atya] Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki [Krisztusnak]. Minden népneknemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe.

Zsoltárok 110:1-2, 5-6 1 (Dávid zsoltára.) Azt mondta az Úr az én Uramnak: "Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!" 2 Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette!... 5 Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, 6 a pogányok között ítéletet tart. A halottak halomban feküsznek, szerte a földön fejeket zúz szét.

A nyelvezetet nem lehet félreérteni. Jézus, miután elvégezte földi küldetését, a mennybe szállt, az Atya jobbjára ült, és várja, hogy a Mindenható Atya Isten, a világmindenség ura megadja neki az időpontot, amikor visszatérhet a földre, ahol eltipor minden földi uralmat, és minden nemzet, nép Neki fog szolgálni. Egy világot átfogó tényleges kormányzatról van szó, amely már nem múlik el soha, mint azok, amelyeknek a helyébe lépett.

Amikor Krisztus visszatér, a Királyok Királyaként uralja az egész földet (Jel. 19:11-16); és amint Dániel is megjövendölte, az Ő királysága – az Isten országa – fogja véglegesen megszüntetni a földi hatalmakat:

Jelenések 11:15  ... "Urunké lett a világ királysága és az Ő Felkentjéé. (És) Uralkodni fog az örök korok korain át."

Ézsaiás 52:13-15 13 Nézzétek, szolgám [Jahsúa] diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. 14 Amint sokan megborzadtak láttán, - hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata  [első eljövetelekor] -, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, 15 és királyok némulnak el színe előtt.

Jelenések 19:11-16 11 Megnyílt az ég és egyszerre egy fehér ló tűnt fel, a rajta ülőt Hűségesnek és Igaznak nevezik. Igazságosan ítél és hadakozik12 Szeme tűzláng, fején sok korona. Írott név van rajta, melyet senki sem ismer, csak ő. 13 Köpeny burkolja be, mely vérben ázott. Neve így hangzik: az Isten igéje. 14 Fehér lovakon követték, fényes, tiszta gyolcsba öltözötten a mennybeli seregek. 15 Szájából éles pallos jön ki, hogy azzal vágja a nemzeteket. Vasvesszővel fogja őket terelgetni. Ő tapossa majd a Mindeneken Uralkodó Isten haragos indulata borának sajtóját. 16 Köpenyére, éspedig tomporára, egy név van írva: "Királyoknak Királya és Uraknak Ura."

Jézus nem egy uralomra vágyó zsarnok, aki kedvét leli az emberek megbüntetésében. Ellenkezőleg, Ő megmenteni jött az emberiséget önmaga elpusztításától, és a helyes útra vezeti a nemzeteket. 

 

2.3 Az emberiség Istentől elvágva, majd visszabékítve

Az Édenben történt elbukás óta az emberiség egésze elfordult Istentől, ezzel elvágta magát irányításától és az élet fájától (1Móz. 3:22). Azóta az ember önmagát kormányozva, magától keres megoldásokat a világ problémáira, és az eltelt idő alatt csaknem minden elképzelhető társadalmi formával megpróbálkozott, amelyek hosszú távon mind igazságtalannak és elégtelennek bizonyultak. Nem sikerült létrehoznia egy maradandóan igazságos, és minden problémára választ adó, megoldásokat biztosító világrendet, és a nagy remények, a helyesnek vélt módszerek egytől-egyig megbuktak. Az ember lényegében azt teszi, amit jónak lát, de annak vége a halál (Péld. 14:12; 16:25). Dávid és Jeremiás szavai jól jellemzik az emberi történelmet és állapotot: 

Zsoltárok 14:2-3 2 Az Úr az égből az emberekre tekint, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent. 3 Ám mind elfordultak, mind megromlottak, senki, de senki nincs, aki a jót tenné.

Jeremiás 17: 9 Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. ...

Ézsaiás elemzi ezt a bukott, bűnös állapotot, és okaira is fényt vet:

Ézsaiás 59:1-4, 7-8 1 Nem! Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket a hallásra. 2 Nem, hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket. 3 Mert kezetek vértől szennyes, ujjaitok meg gonoszságtól. Ajkatok hazugságot beszél, és álnokságot sugdos a nyelvetek. 4 Nincs, aki az igazsághoz híven tenne panaszt, és becsületesen folytatná a perét. Inkább haszontalanságokban bíznak és hazudoznak; bajt fogannak és gonoszságot szülnek.... 8 Semmit sem tudnak a békesség útjáról; ösvényeiken a jog ismeretlen. Útjaikat tekervényessé teszik, aki rajtuk jár, nem ismeri a békességet. 9 Ezért van tőlünk távol a jog, és nem jut el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, s íme sötét van; fényességre, és mégis homályban járunk.

Az egyetlen kiutat Isten nyújthatja, Akinek utai, gondolatai merőben mások, mint az embereké:

Ézsaiás 55:8-9 8 Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr. 9 Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim - a ti gondolataitoknál.

Isten útjai tökéletesek, de az emberek elvetik maguktól az utasításait, aminek eredeménye a zűrzavar, a háborúk, a perverzió és az igazságtalanság. A megtérésre nem hajlandókat a saját gonoszságaikra adja és hagyja Isten:

Róma 1:28-32 28 S mint ahogy ők Istent kipróbálták s elvetették, nem méltatva arra, hogy ismeretükben megőrizzék, annak megfelelően Isten is olyan életfelfogásnak dobta őket oda, mely majd az ítéletkor nem állja ki a próbát. Hogy azt tegyék, ami ocsmány, 29 hogy telve legyenek mindenféle hamissággal, rosszasággal, haszonleséssel, gonoszsággal, jóllakjanak irigységgel, gyilkolással, civakodással, cselszövéssel, gonosz szokásokkal. 30 Hogy suttogók, pletykahordók, istengyűlölők, erőszakoskodók, fennhéjázók, kérkedők, gonosz dolgok feltalálói, szüleik iránt engedetlenek, 31 belátásnélküliek, állhatatlanok, szeretetlenek, könyörtelenek legyenek. 32 Mert bár Isten igazságos útjait felismerték – hogy akik ily dolgokat cselekszenek halálra méltók –, mégis nemcsak megteszik ezeket, hanem azokat, akik e dolgokat művelik, egyetértésükkel erősítik.

Miközben a világ a maga megoldásait keresi, azokban látja a reményét, az önámító "megoldások" egyre gyorsabban a teljes megsemmisülése szélére sodorják az emberiséget. Az önpusztítástól csak Krisztus visszatérése menti meg a világot:

Máté 24:21-22 21 Mert akkor nagy szorongás lesz, amilyen a világ kezdetétől fogva mostanáig nem volt és többé nem is lesz. 22 Ha azokat a napokat meg nem rövidítenék, egyetlen hús sem menekülne meg. De a kiválogatottakért azokat a napokat megrövidítik majd.

Az emberiség hiábavaló próbálkozásai véglegesen megszűnnek, és a nemzetek Krisztus teokratikus uralma alá hajtják fejüket, Aki kiveti hatalmából e világ lázadásra szító fejedelmét, Sátánt (Eféz. 2:1-2; 1Ján. 5:19János. 12:31) és szívükbe ülteti Isten magasabb "gondolatait" és "utait".  Uralmával minden törvény, határozat és irányítás felülről, Istentől jön, s az emberiség egésze e világrend alá kerül, mert végre felismeri és elfogadja a helyes életrendet és Isten törvényzetét:

Mikeás 4:1-3 1 A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek, 2 sok nemzet tódul oda. "Gyertek - mondják -, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének templomába, hogy tanítson meg minket útjaira, és az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról származik a törvény, Jeruzsálemből az Úr szava." 3 Nagy nemzeteken uralkodik majd, hatalmas népek fölött ítélkezik. A kardjukból ekevasat kovácsolnak, a lándzsájukból meg sarlót. Nem ragad többé kardot nemzet nemzet ellen, nem tanulják többé a hadviselést.

Ezért örömhír az Isten országa, mert a Békesség fejedelmének uralkodása maradandóan igazságos, bőséges és békés életet hoz a millenniumi emberiségre, majd azon túl az örökkévalóságban. A Biblia egyik legismertebb próféciája ezt a korszakot így ábrázolja:

Ézsaiás 11:2-9  2 Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, 3 s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, 4 hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. 5 Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő. 6 Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket. 7 Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. 8 A csecsemő nyugodtan játszhadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. 9 Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.

Jézus, a Messiás nemcsak azért született meg, hogy elhozza ennek a hírét (Ézs. 52:7), hanem azért is, hogy annak a világnak a királya, uralkodója legyen! Amikor Pilátus előtt állt kihallgatáson, a római kormányzó megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" (Ján. 18:33).

János 18:36-37 36 Jézus ezt felelte: "Az én királyságom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból való volna a királyságom, szolgáim küzdenének, hogy ne adassam át a zsidóknak. Így hát királyságom nem innen való." 37 "Tehát király vagy?" – kérdezte tőle Pilátus." Te mondod, hogy király vagyok – felelte Jézus. Én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúskodjam az igazság mellett.

Jézus a válaszában rámutatott arra, hogy Ő nem e jelen világ fejedelme. Ez a jelen világ, illetve korszak tehát nincs Isten közvetlen uralma alatt. E korszaknak még Sátán az istene (gr. theosz héb. elohim (2Kor. 4:4)), és éppen ezért kell eljönnie Isten országának, amelynek Jézus lesz majd az Isten által kirendelt helytartó királya. Fontos tudnunk, hogy Isten nem belülről reformálja meg ezt a világot, nem ezen belül valósítja meg országát, hanem emezt eltörli, és helyébe hozza azt.

Mint láttuk, Jézus kijelentette: Ő arra született hogy király legyen. Tudjuk, amikor Gábriel arkangyal megjelent Miriamnak (Máriának) nem sokkal Jézus születése előtt, a megszületendő gyermekkel kapcsolatban ezt mondta:

Lukács 1:31-33 31 Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. 32 Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33 és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége."

Ezt az eseményt már Ézsaiás próféta is megjövendölte:

Ézsaiás 9:5-6 5 Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. 6 Messzire kiterjed majd uralmaés a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által.Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.

A Szentírás számos helyen, és következetesen rámutat, hogy az Atya Isten a maga határozatából és akaratából Jézus Krisztus kezébe adta a föld fölötti királyságot, ami az adott időben megnyilvánulva elhozza az igaz jogot és igazságot a földre. Ez a jogrendszer pedig nem más, mint Isten parancsolatainak követése; ahogyan azt megadta Izraelnek egykor, úgy az egész földkerekség alkotmánya az a törvényzet lesz (Mik. 4:2-3).

Az isteni országlást tehát ez a teljesen igazságos uralom és tökéletes jogrend jelenti. Tudnunk kell azonban, hogy nem a millenniumi nemzetek, nem az akkor még halandó emberiség teszi majd ki az Isten országát, hanem az az uralom, az a rendszer, amely alatt állni fognak, amely irányítja, vezeti majd az akkori emberiség utait, életvitelét, szellemiségét!

Tudjuk, az Atya Isten elrendelt Királya alatt áll majd az országlás, az Ő "vállára kerül" az uralom, de mellette kikből fog még kitevődni az Isten országa? És ami még ennél is fontosabb, részévé válhatunk-e annak, s ha igen, akkor hogyan? Mert Jézus szavai szerint az Isten országába be lehet lépni, be lehet abba jutni, s ez szintén az örömhír szerves része!

 

3. Rész

Belépés Isten országába

 

"Ezért ti mindenekelőtt az Isten országát és annak igazságát keressétek ..." (Máté 6:33).

 

3.1 Személyes megváltónk

Mivel a zsidók elsősorban egy őket, illetve Izrael nemzetét megváltó Messiás eljövetelét várták, Péter apostol különös hangsúlyt fektetett Krisztusnak az egyént, a bűnös embert megváltó munkájára: 

Ap.Csel. 2:36 Teljes bizonyossággal tudja meg azért Izráel egész háza, hogy Isten Úrrá s Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek."

Amikor hallgatósága felfogta a mondanivaló súlyát, az mély hatást gyakorolt rájuk, és természetesen tudni kívánták, mi a további teendő: "Mit cselekedjünk, testvéreink, férfiak?". A válasz:  "Térjetek más felismerésre [térjetek meg]! – mondta nekik erre Péter –, és merítkezzetek be mindannyian a Krisztus Jézusnak nevébe vétkeitek bocsánatára, és majd elnyeritek a Szent Szellem ajándékát (Ap.Csel. 2:36-38).

A felhívásra ezrek válaszoltak, ugyanis felfogták egyéni állapotukat, a bűnös emberi mivoltukat; felismerték, hogy Istennek az általuk is ismert – ha addig általuk nem is pontosan értett – ígéretei valósulnak meg a Szent Szellem kiáradásával és az üdvösség elérhetőségével (Ap.Csel. 2:17-18, 21, 33, 40). Világossá lett előttük az is, hogy mindezt Jézus Krisztus, az ígért, és várva várt Messiás kereszthalála és feltámadása tette lehetővé (24, 30-33, 36 versek).

Lényegében ugyanez ismétlődik meg az Ap.Csel. 3. fejezetében is. Az apostolok kihangsúlyozzák, hogy a személyes bűneik miatt minden embernek szüksége van annak a Krisztusnak az áldozatára, amiért feláldozta magát, amikor ők halálra ítélték. Pontosan emiatt, Péter igehirdetése magában foglalta Krisztusnak az érdekünkben véghez vitt, megmentő munkáját is:

Ap.Csel. 3:18-21 18 ellenben Isten ekképp teljesítette azt, amit az összes próféták száján át eleve megígért, hogy Felkentjének szenvednie kell. 19 Térjetek hát más felismerésre és forduljatok meg [térjetek meg], hogy vétkeiteket kitörülhesse20 hogy az Úrnak orcájától eljöhessenek a felüdülés időszakai s elküldhesse nektek a Krisztus Jézust, akit eleve erre rendelt21 kit ugyan a mindenek helyreállításának idejéigmelyről szent prófétáinak száján keresztül öröktől fogva szólott, a mennynek kellett befogadnia.

Csöppet sem mellesleg, itt Péter rámutat, hogy miképp volt az evangélium meghirdetve a kezdettől fogva, és nagyszerűen példázza azt is, hogy mit foglalt magába az első keresztények evangéliuma! A főbb pontjai: az evangélium öröktől fogva szólt, a próféták meghirdették azt, az eleve elrendelt Messiásnak értünk kellett szenvednie, majd a mennybe ment, addig, amíg Isten visszaküldi, hogy a megújulás idejében elhozza Isten országlását.

 

3.2 Az Isten országa az Isten családja és az üdvösségünk

Jézus földi életének, halálának és feltámadásásának központi szerepe van az örömüzenetben, és nemcsak a zsidók számára, hanem minden egyes ember számára (1Ján. 2:2).  Halálának és feltámadásának célja volt, hiszen általa vált lehetségessé számunkra az örök élet Isten országában:

2Timóteus 1:10 de csak most tett láthatóvá Megmentőnknek, a Krisztus Jézusnak megjelenésén keresztül, ki örömüzenetén át hatálytalanná tette a halált, s megvilágította az életet és a romolhatatlanságot.

Az Isten országába való belépés folyamatát nagyon kevesen értik meg, holott ez szinonima az üdvösséggel (vö. 2Pét. 1:11). Más szóval: ha nem értjük meg, miként kerülhetünk be Isten országába, miként nyerhetjük azt el, akkor nem értjük meg az üdvösség tervét, mibenlétét és célját sem. Ha pedig nem értjük, nem követhetjük; ha nem követjük, nem részesedhetünk abban.

Isten országa egy szellemi valóság, ahová nem léphet be testi, halandó ember, ha előbb nem születik újjá szellemileg Istentől. Ez a szellemi országlás csak az Isten fiait, vagy családját foglalja magában, ami egy isteni egység a Szent Szellemben. Egyek Istennel, mert Ő az, Aki a maga képére megformálta és Önmaga teljességével betöltötte őket, kezdve Krisztussal, Aki ennek elsőszülötte, vagy ha úgy tetszik, a prototípusa volt (Ef. 1:22-23, 3:19, 4:13; Kol. 1:19, 2:9-10). Ez az isteni család uralja a halandó emberiséget a Millennium ideje alatt, amikor is tovább bővül majd azokkal, akik az ezer esztendő alatt, majd azt követően a nagy fehér trón ítélete során kerülnek be a szellemi országba.

Jézus a farizeusokkal folytatott beszélgetésében több részletet is elárult arról, miként működik az országlásba való belépés. Jézusról még a farizeusok is tudták, hogy Ő valóban az Istentől küldött tanító. Nem fogadták el üzenetét, eretnek, hamis prófétának nyilvánították, miközben tudták, Isten beszédét tanította! Ezt láthatjuk Nikodémussal, a zsidó tanácsossal folytatott beszélgetéséből, aki éjjel, titokban látogatta meg Őt, majd közölte:

János 3:2 "Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten."

Ezzel önmagukat vádolták a farizeusok, hiszen bár tudták, hogy Jézus Istentől jött és az igazat szólja, mégsem fogadták el tanításait, sőt halálra adták, keresztre feszítették Őt. Jézus a velük folytatott beszélgetéseiben sosem vesztegette az időt felesleges fecsegéssel, hanem a dolgok lényegére mutatott, arra, hogy minek vannak híján a farizeusok, mire van szükségük az Isten országába való belépéshez:

János 3:2 Jézus azt felelte neki: "Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát."

E válaszból megtudhatunk egy nagyon fontos dolgot: az Isten országát megláthatjuk, azaz elérhető számunkra az oda való belépés. Ez azonban csakis azok számára válik lehetővé, akik előtte újjászületnek Istentől a Szelleme által! A testi ember számára láthatatlan, érthetetlen és felfoghatatlan Isten országa, hacsak Isten nem nyitja meg az ember szellemét a Szent Szellem által. Akiknek ez az isteni rálátás nem adatik meg, azok számára az evangélium üzenete titok marad.

Amikor a gazdag ember megkérdezte Jézust, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy örök életet nyerjen (Mát19:16), a kapott válasz igen elkedvetlenítette (19:17-22), miután Jézus megjegyezte, hogy könnyebb egy tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába (19:24). Jézus tehát az örök élet elnyerését és az Isten országába való belépést azonos dologként értelmezte.

A fenti példák megdöntik azt a hiedelmet, hogy az egyház lenne az Isten országa. Az egyház látható az emberek számára, sőt olyanok is beléphetnek, akik hamisan azt mondják magukról, hogy újjászülettek, holott valójában nem történt meg bennük a szellemi átalakulás. Az egyház emberekből áll, még az igazán újjászületett egyén is test és vér marad addig, amíg el nem jön az átváltozásának ideje. Test és vér pedig nem örökölheti Isten országát (1Kor. 15:50). Az egyház tehát nem az Isten országa; akik mégis ezt tanítják, végzetes tévedésben állnak!

Az Isten országa nem csupán felfoghatóvá válik az újjászületett emberek számára, hanem, mint láttuk, belépést is nyerhetnek abba:

János 3:5 "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent) lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.

Csak azok mehetnek be, akik vízből és a Szent Szellemtől születnek meg. Más szóval, csakis azok, akik megtérnek bűneiktől (amit az alámerítkezés szimbolizál), amikoris megkapják a Szent Szellemet, és az általa biztosított új életüket már Istennek engedelmeskedve élik. De maga a belépésük majd csak a feltámadáskor illetve az elragadtatáskor, a test átváltozásával valósul meg. Mi mindent foglal magában az üdvösségünk? Amint az eddigiekből is láttuk, az üdvösség lényege az, hogy a testi, halandó ember Isten halhatatlan, tökéletessé tett fiává válik:

Héberek 2:10-11,13 10 Mert úgy illett, hogy szenvedéseken keresztül tegye bevégzetté azt, akiért és akin keresztül a mindenséget teremtettékaki sok fiat vezet dicsőségre, s aki az ő megmenekedésüknek a szerzője. 11 Így tudniillik mind a megszentelő[Jézus], mind a megszenteltek [hívők], mind egytől [JHVH-tól] származtak, ez okból nem szégyenli őket testvéreinek nevezni. 12  Hiszen az Írás így szól: "Hírül adom nevedet testvéreimnek, az eklézsia közepette énekkel magasztallak." 13 Majd ismét: "Bizalmam benne lesz." Aztán megint: "Itt vagyok én és a gyermekek, akiket nekem adott az Isten."

Mint már láttuk, az Isten országát egy család teszi ki, az isteni család, ahol az Atya, és szellemi fiainak sokasága tökéletes harmóniában élnek, és teljesen egyek (Ján. 17:11,22) a Szent Szellem által, ami egybeköti az isteni családot (lásd még a Hogyan vált Isten családdá című írást). Jézus az elsőszülött a feltámadás által, testvéreinek nevezi a megdicsőülő szenteket, akik levetik majd a romlandó földi testüket, és romolhatatlan szellemi testet öltenek az igazak feltámadásakor (1Kor. 15:42-44), követve Jézust, osztozva a tökéletes isteni természetben:

2Péter 1:4 továbbá, hogy ezeken át értékes és igen nagy ígéreteket kaptunk ajándékul, hogy rajtuk keresztül, miután attól a romlástól elmenekültetek, melyet a világban a kívánság okoz, isteni természetet közölhessen veletek.

Igen, Isten Jézus pontos másaivá teszi fiait, azáltal, hogy teljességig betölti őket Önmagával, ahogyan Krisztust is teljességével töltötte be:

1János 3:1-3 1 Lássátok, mekkora szeretetet adott nekünk az Atya, az ő ajándéka, hogy Isten fiainak hívnak minket, és azok is vagyunk. A világ azért nem ért minket, mert nem érti őt.2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, s még nem vált láthatóvá, hogy mikké leszünk. Tudjuk, hogyha láthatóvá válik, hasonlókká leszünk hozzá, mert úgy fogjuk őt látni, ahogyan van. 3 Mindenki, akinek ez a benne vetett reménysége megvan, szent tisztaságot ölt magára (megszenteli magát), amiként ő is szentül tiszta.

Efézus 3:19 és megismerhessétek a Krisztusnak ismeretet felülmúló szeretetét is, hogy így az Istennek egész teljességéig betelhessetek.

Ez az emberiség mérhetetlen potenciálja, s az Isten országának jelentősége, ahol örökségünk maga Isten, és Krisztussal társakként örökölhetjük az Ő teljességét:

Róma 8:16-17 16 Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek örökösök is, Istennek örökösei, a Krisztusnak örököstársai, ha csakugyan együtt szenvedünk vele, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Láthatóan, Isten csodálatos ajándékot biztosít fiainak, azoknak, akik elfogadják az örömhírt, akik megtérnek, s akik Krisztus vére alá kerülve várják az örökségüket. De mi lesz a világ nagy részével, a sokasággal, akik előtt a múltban és jelenben rejtve volt a megváltáshoz vezető út?

 

3.3 A Millennium, majd az új föld és az új ég

Minden egyes ember felmérhetetlen lehetősége az, hogy része lehet az isteni családnak, ezt tehát nem csupán az elsőszülöttek viszonylagosan kis csoportja éri el. Az üdvösség tervében mindenki részesülhet, s Isten megfelelő alkalmat biztosít ehhez mindenki számára. Az ezer év alatt Krisztus és a feltámadott szentek munkája az emberiség további generációinak megváltásáért folyik. Amikor Krisztus visszatér, az emberiség maradéka egy teljesen új korszakban, a Millenniumban indul újra fejlődésnek, ezúttal már nem Sátán, hanem Krisztus és szentjei szellemi vezetése alatt. Az akkor élő emberek milliói közvetlen, határozott szellemi vezetést kapnak Krisztustól és a szentektől, hogy ők is elnyerhessék az üdvösséget:

Ézsaiás 30:20-21 20 Bár a szenvedés kenyerét és a nyomorúság vizét adta neked az Úr [a korábbi időkben], de ő, a te tanítód, nem rejtőzik el többé előled, és szemed látni fogja tanítódat21 Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: "Ez a helyes út, ezen járjatok!"

Akik e nagy szellemi aratás idején a helyes utat fogják választani és azon járnak, szintén átváltoznak szellemlényekké, megdicsőülnek, és beléphetnek Isten országába. Itt újra kihangsúlyozzuk, a millenniumi korszak nem egyenlő az Isten örök országával, csupán annak az országlásnak a vezetése alatt fog állni.

Az ezer esztendőt követően történik meg a nagy általános feltámadás, ez lesz a végítélet napja, amikor is feltámad az emberiség még hátralévő része, azok, akik nem részesültek az első feltámadásban (Jel. 20:5, 11:15) Krisztus visszajövetelekor.

Pál a "feltámadás fejezetben", az 1Korinthus 15 fejezetében bemutatja a feltámadások sorrendjét és logikáját:

1Korintus 15:19-24 19 Ha egyedül ebben az életben vetettük reményünket a Krisztusba, szánalmasabbak vagyunk minden embernél. 20 Az igazság azonban az, hogy a Krisztus feltámadott a halottak közül az elaludtak zsengéjeként. 21 Miután ugyanis emberen át jött a halál, emberen át jött a halottak feltámadása is. 22 Mint ahogy ugyanis Ádámban mindnyájan együtt halnak meg, úgy a Krisztusban mindannyian együtt elevenednek majd meg. 23 Ki-ki azonban a maga rendjében: zsenge a Krisztus, azután a Krisztuséi, mikor megérkezik, 24 azután a vég, mikor a királyságot átadja az Istennek és Atyának, mikor félretesz minden fejedelemséget, minden fennhatóságot és hatalmat.

Láthatjuk, hogy Krisztus a feltámadás első zsengéje, Őt követik az övéi, a szentek, akik visszatérésekor támadnak fel, s végül mindazok, akik Ádámban meghaltak, Krisztusban ők is megelevenednek (feltámadnak). Tehát egy bizonyos sorrendben, vagyis ki-ki a maga rendje szerint, addig a pontig, amíg minden beteljesedik azzal, hogy a halál megszűnik, Krisztus átadja Istennek a rábízott hatalmat, és Isten minden lesz mindenekben (1Kor. 15:26-28).

Amíg azonban a szentek az első feltámadásban halhatatlan szellemlényekként támadnak fel, a második feltámadásban testi emberként elevenednek meg mindazok, akik Ádámban meghaltak. Azért nevezik "jobbnak" az első feltámadást (Héb. 11:35), mert az abban életre kelők már elnyerik a végleges jutalmukat, és rajtuk már nem fog többé a halál (Jel. 20:6), amíg a második feltámadásban életre kelőknek a nagy fehér trón ítélete alatt dől el az örök sorsuk. Lesznek, akik elnyerik az örök életet, mások pedig örökre elpusztulnak a tüzes tóban, ez a második halál, amelyből már nem lesz feltámadás (Jel. 20:14-15).

Miután levezette az üdvösség tervében meghatározott sorrendet, a fejezet végén Pál magyarázatot ad az evangéliumnak egy nagyon fontos aspektusára. Mivel hús-vér nem örökölheti az Isten országát, ahogyan az elsőzsengék, úgy a második feltámadásban részesülők is átváltozhatnak és romolhatatlan szellemlényekké válhatnak. 

1Korintus 15:50-54 50 Ezt pedig azért mondom el testvéreim, mert hús és vér Isten királyságát nem örökölheti, sem a romlás nem örököl romolhatatlanságot. 51 Íme, egy titkot mondok nektek: Nem fogunk mindnyájan elaludni, de mindnyájan át fogunk változni 52 egy oszthatatlan időben, egy szempillantásban, az utolsó kürtszókor, – mert kürtölni fognak – s a halottak romolhatatlanságban feltámadnak, mi pedig átváltozunk majd. 53 Kell ugyanis, hogy ez a megromló test romolhatatlanságot öltsön fel, és ez a halandó testhalhatatlanságot öltsön fel. 54 Mikor pedig ez a megromló test romolhatatlanságot ölt fel és ez a halandó test halhatatlanságot ölt fel, akkor bekövetkezik a megírt ige: "Győzelem nyelte el a halált!

A feltámadások tana az egyik legfontosabb és legalapvetőbb keresztény doktrína, mert a feltámadás teszi lehetővé minden egyes embernek azt, hogy eljuthasson ahhoz, amit Jézus lehetővé tett számunkra, Aki "örömüzenetén át hatálytalanná tette a halált, s megvilágította az életet és a romolhatatlanságot" (2Tim. 1:10).

Jelenések könyvének utolsó két fejezetéből további rálátást nyerünk arra, mi is lesz majd a győzedelmesek, vagyis a megdicsőültek végleges öröksége, ezúttal már mindenki számára, akinek neve benne van az Élet könyvében:

Jelenések 21:1-7 1 Erre új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld tovatűntek, és tenger nem volt többé. 2 Azután a szent várost, az Új Jeruzsálemet láttam, amint Istentől az égből leszállt, felkészülve, akárcsak egy férje számára felékesített menyasszony. 3 Majd egy hatalmas szózatot hallottam, mely a trónból hangzott fel, s mely ezt mondta: "Íme, az Isten sátora az emberekkel együtt van, náluk üti fel sátorát. Az ő népeivé lesznek, s az Isten maga lesz velük. 4 A szemükről minden könnyet le fog törölni. A halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem vesződés nem lesz többé. Mert az elsők elmúltak." 5 És szólt a trónon ülő: "Íme, mindeneket megújítok." – "Írd meg!" – mondta azután. – "Ezek a beszédek megbízhatóak és igazak." 6 Azután így szólt hozzám: "Megvannak hát. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak az élet forrásából ingyen adok inni. 7 A győzelmes örökrészül fogja kapni ezeket. Én annak Istene leszek, és ő fiammá lesz.

Újra elérhetővé válik az élet fája, amitől az emberiség el lett vágva az Édenben (1Móz. 3:11-14), Isten megújítja a földet és az eget, és Maga is a földre költözik, a megdicsőült fiai közé. Tehát a jutalmunk nem "a mennyország" lesz, hanem az a megújult föld, ahová Isten is eljön, s ahova az univerzum trónszékét teszi, azok közé, akik hűek voltak Hozzá, akik megtartották parancsolatait, vagy megmosták ruháikat (megtisztultak a bűneiktől (Jel. 22:14)).

 

3.4 A belépésünk rajtunk is áll!

Az ígéretek csodálatosak, de az oda vezető út keskeny és nehéz. Jézus gyakran figyelmeztette hallgatóit arra, hogy számos dolog nehezíti, vagy akár meg is akadályozhatja az Isten országába való belépést, és az üldöztetés is velejárója a hívásnak (Mát. 5:20; 19:23-25; Márk 9:47; Luk. 18:17; Ján. 3:5). A Jelenések könyve a győzedelmesekről beszél, ami előfeltételez egy nehéz küzdelmet. Az Isten országába való belépéshez szükséges egy megfelelő hozzáállás, az alázatos, szerény, tanítható, gyermeki természet, ami őszinte bűnbánattal és megtéréssel párosulva elengedhetetlen feltétele a bemerítkezésnek, s a Szent Szellem beköltözésének (Mát. 18:3; Ján. 3:3-5. Ap.Csel. 2:38). Aki ezt felvállalja, és hűségesen végigfutja a versenyt, annak szól Isten ígérete:

Lukács 12:32 Ne félj kis nyájacska, mert Atyátok úgy látta helyesnek, hogy a királyságot nektek adja.

Viszont vele jön a komoly figyelmeztetés is, hogy nem lesz könnyű dolgunk, nehéz lesz kitartani, és meg kell szenvednünk a királyságért:

Ap.Csel 14:22 Közben támogatták a tanítványok lelkét, bátorították őket, hogy tartsanak ki a hitbens hangoztattákhogy sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten királyságába.

Minden megpróbáltatás ellenére, és mindenek előtt Isten országát kell keresnünk (Mát, 6:33), és állhatatosan imádkozni azért, hogy az minél hamarabb eljöjjön (Mát. 6:10).

A hitben nem lesz könnyű az életünk, de az eredménye ugyanaz lesz, mint amit a pátriárkák, a hit hősei is elértek, akik szenvedéseikben előre tekintettek [Isten országára], amiért Isten nem szégyelli őket magáénak vallani, s várost [az Isten Városát] készített nekik (Héb. 11:13-16). Mivel kitartottak, nem a földiekbe vetették reményüket, nem riadtak vissza a haláltól, szenvedéstől, megharcolták a jó harcot, elnyerték koronájukat. Bár eddig ők sem vették át az ígéretet, de csupán azért, hogy velünk – akik hozzájuk hasonlóan megéljük a hitet, kitartva abban –, együtt jussunk a tökéletességre (Héb. 11:39:40) az első feltámadásban.

Nem véletlenül, a Biblia úgy is beszél erről az örökségről, mint a szentek jutalmáról (Kol. 3:24; Jel. 22:12), ami rámutat, hogy nem várhatjuk tétlenül az ígéretek valóságát, hanem nekünk is aktív részünk van e folyamatban. Emlékezzünk csak a Krisztus örömhírével kapcsolatos felhívásra: Térjetek meg,  mert közeleg az Isten országa. Akiknek e jelen korban megadatott az elhívás, feltárultak Isten országának titkai, azok számára elengedhetetlenül fontos a kegyelemben való növekedés (2Pét. 3:18), a bűnök és kísértések elleni harc akár a testi életünk árán is (Héb. 12:4). Pál határozottan kijelenti, hogy akik megmaradnak bűneikben, nem öröklik Isten országát, meg kell tisztulnunk a bűnöktől Isten Szelleme által:

1Korintus 6:9 Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok Isten királyságát nem fogják örökölni?

Akik megtagadják a bűnös természetük legyőzését, azoktól meg lesz tagadva Isten országa (1Kor. 6:9-11; Gal. 5:19-21; Ef. 5:5). Azok, akik elhallgatják ezt az evangélium hirdetésekor, azok meglopják az embert a jutalomtól. Mert nem csak küzdenünk kell, hanem győznünk is:

Jelenések 21:7 A győzelmes örökrészül fogja kapni ezeket. Én annak Istene leszek, és ő fiammá lesz.

Jelenések 2:26-27 26 Annak, aki győz, és aki végig (célig, határig) megőrzi tetteimet, fennhatóságot fogok adni a nemzeteken, 27 vasvesszővel fogja őket terelgetni, cserépedényekként törnek széjjel. Mint ahogy én is kaptam Atyámtól,

Az aktív küzdelem és törekvés a mi felelősségünk, amint az alábbi utasítás szerinti élet megélését is csak a magunk választása és elszánt akarata hozza meg az élet küzdőterén:

Héberek 12:1 ... vessünk félre minden terhet és a behálózó vétket, és fussuk meg mi is kitartással az előttünk levő küzdőteret,

A Biblia megszentelődésnek nevezi azt a folyamatot, amelyben a bűn ellen harcolunk, s világossá teszi, hogy arra törekednünk kell, mert e szentség nélkül nem láthatjuk meg az Urat:

Héberek 12:14 Arra törekedjetek, hogy mindenkivel békességben legyetek és megszentelődjetek, ami nélkül senki sem fogja meglátni az Urat.

Továbbá rajtunk áll az is, hogy elutasítjuk vagy megtartjuk az Isten szavát, vállalva az azzal járó végzetes következményeket:

Héberek 12:25 Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok a beszélőt. Ha ugyanis azok, akik elutasították, nem tudtak elmenekülni attól, aki a földön a kijelentést tette, sokkal kevésbémenekülhettünk el mi, ha elfordultunk attól, aki maga a mennyből való.

 

 3.5 A szentek jutalma az uralkodás Krisztus mellett  

Aki győz, az támad fel az első feltámadásban (1Kor. 15:42-44, 50:54; 1Tessz. 4:17), az lép be Isten országába, és az uralkodik Krisztussal az ezer esztendős királysága alatt. Rajtuk nem fog többé a halál, elnyerték az örök életet:

Jelenések 20:4-6 4 Trónokat láttam. Voltakakik rájuk ültek, s azokra ítélethozatalt bíztak. Láttam azután azokat a lelkeket, akiket Jézus tanúságtételéért és az Isten igéjéért lefejeztek, akik nem borultak földre a fenevad előtt, sem annak képmása előtt, akik nem vették sem homlokukra, sem kezükre a bélyeget: ezek megelevenedtek és a Krisztussal együtt királyságra léptek ezer évig. 5 A többi halott nem elevenedett meg, amíg az ezer esztendő véget nem ért. Ez az első feltámadás. 6 Boldog és szent az, aki részt kap az első feltámadásban. Hozzájuk nincs joga a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjaivá lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendőn át.

Isten nem személyválogató, nem kívánja senkinek a vesztét, és minden valaha élt embernek lehetősége van belépni Isten országába, vagy az első, vagy a második feltámadásban, és csak a megátalkodott gonoszok kerülnek az örök halálra (2Pét. 3:9; 1Kor. 15:20-26; Jel. 20:11-15).

Az ezer esztendős időszakban az akkori emberiség megélheti az ideális emberi életet Krisztus és a szentek uralma alatt, ahogyan Ádám óta élhetett volna, ha nem lázad fel Isten ellen. Az emberiség nem fog többé vakon botorkálni, mint Sátán hatezer éves uralma alatt, hanem direkt, látható, hallható vezetést kap (Ézs30:20-21). Ezt a boldogságot, testi és szellemi egészséget elhozó időszakot a héber Írások próféciái vázolják részletesebben (lásd pl. Ézs. 35:1-6). A Millenium és a Nagy Fehér Trón ítélet periódusa után, Isten megszámlálhatatlan sokaságú, megdicsőült fiaié lesz az egész világmindenség (Héb. 2:6-8).

 

3.6 Egy egész világot átfogó kormányzat

Jézus nyilvánvalóvá tette a zsidók előtt, hogy az Isten országa nem csupán Júda, vagy a testi Izrael helyreállítása lesz, hanem kiterjed majd az egész világra. Nem lesz hasonló az olyan emberi birodalmakhoz, amelyekre rá lehet rámutatni, s azt mondani: "itt van", vagy "ott van".

Annak az országlásnak Jézus Krisztus lesz a királya, erre született, ahogy Pilátusnak mondta (Jn. 18:36-37). A Bibliában a király és királyság (az országlás, uralkodás) szinonimák, a király jelképezi az uralma alatt álló királyságot (lásd Dániel 1:17-18,23). Mint láttuk, a jövőben megnyilvánuló isteni országlásnak a királya állt a farizeusok között. Ezért mondta Jézus, hogy "az Isten országa köztetek van".

Az ezt követő sorokban Jézus további rálátást nyújtott a visszatérésével és uralmának megkezdésével kapcsolatban, ekkor már tanítványainak:

Lukács 17:24 Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is.

Amikor visszatér, az az egész világ számára látható esemény lesz. Ez az idézet (és a Máté 24:7), valamint a fejezet hátralévő sorai rámutatnak, hogy Krisztus visszatérése nyilvánvaló lesz az egész világ előtt.

 

3.7 Eddig még nem jött elMit jelent az, hogy közel van?

Némi félreértésre ad módot Jézus azon kijelentése, hogy közel van, vagy elközeledett az Isten országa (Márk 1:14-15. Mát. 4:17), s emiatt egyesek azt hiszik, hogy a közeli idő a földi küldetésének hátralévő időszakában jött el. Vagyis még Krisztus első eljövetelével megvalósult Isten országa. Némelyek pedig úgy gondolják, hogy ez a halála után megalakult egyházban teljesedett be.

Először is, Jézus azt mondta, Isten országának örömhíre terjed, az prédikáltatik (Luk. 16:16), nem pedig azt, hogy az már el is jött. Az ‘elközeledett’ a görög engizo szó fordítása, amelynek jelentése: közeledni valamihez. A szó egyáltalán nem indikálja azt, hogy már eljött.

Mivel sokan úgy vélték, hogy Isten országa beteljesedik az ő életükben, Jézus tisztázni kívánta, hogy arra az időre várni kell, mert az a távolabbi jövőben fog megvalósulni:

Lukács 19:11 Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak:

Jézus egy példabeszéddel magyarázta meg, hogy az csupán egy időszak eltelte után fog megnyilvánulni. Ennek az egész példabeszédnek az volt az elsődleges célja, hogy korrigálja az elképzelést, miszerint Isten országa az ő idejükben valósul meg. A példabeszéd felépítése határozottan érzékelteti, hogy egy bizonyos időperiódusnak el kell telnie, mielőtt az országlás valóban eljön:

Lukács 19:12-13 12 "Egy főember - kezdte - messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen. 13 Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek.

A példabeszéd nem kíván különösebb magyarázatot, jelentése könnyen követhető, és itt nem is szükséges kitérni mondanivalójának részletes elemzésére. Tudjuk, maga Jézus a főember, aki elment a messzi földre, hogy a királyságot megszerezze. Ezt a feltámadása után tette, amikor felemelkedett a mennybe az Atyához, Aki ráruházta a királyságot. Kitért azonban visszatérésére is, ami csak egy bizonyos idő elteltével történik meg. Ez jól látható abból, hogy szolgáinak olyan felelősséget adott, ami időt igényel, s addig kell azt elvégezniük, amíg visszatér. Krisztus ugyan kiérdemelte a királyságot, de jelenleg még az Atya jobbjánál ül, és addig nem is tér vissza, amíg az Atya a lába elé nem fekteti ellenfeleit, s kezébe adja a tényleges királyságot és a hűek jutalmának kiosztását (Luk. 19:17). Ez eddig nyilvánvalóan nem történt meg, tehát Isten országa sem jöhetett még el.

Az Isten országába bemennek mindazok, akik az igazak feltámadásával elnyerik jutalmukat, és az örök életet. Eddig még hitbeli atyánk, Ábrahám se lépett be oda (Héb. 11:13, 39-40), ahogy minden más, hitben meghalt személy is alszik a sírjában, hogy majd az első feltámadásban együtt (1Tessz. 4:14-17) lépjünk be örökségünkbe, az ígért országba (Jak. 2:5).

 

3.8 A megújulás idejével jön el Isten országa

Az Apostolok Cselekedetei könyve rámutat, hogy Jézus Krisztust befogadta az ég addig, amíg eljön a mindenség megújulásának, vagy más szóval a helyreállításnak ideje. Ez az Isten országának helyreállítását jelenti, ami határozottan, jól láthatóan még előttünk álló időben történik majd meg. 

Ap.Csel. 3:19-21 19 Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg bűneitek bocsánatára, 20 hogy eljöjjön az Úr színétől a megenyhülés ideje, és elküldje az elsősorban nektek rendelt Megváltót, Jézust, 21 akit az égnek kell befogadnia egészen a mindenség megújulása idejéig, ahogy az Isten réges-rég megmondta szent prófétái ajka által.

Amint Krisztus tette, úgy az apostolok is felhívják először az embereket a megtérésre, amikor Isten országának eljövetelét hirdetik. Mert a helyreállítás azt jelenti, hogy teljességében visszaáll a földön Isten uralma, vagyis kormányzata és törvényzete; és ajánlatos magunkat ahhoz igazítani, mert amikor eljön, mint a tolvaj, az országlás a gonoszok büntetésével fogja kezdetét venni.

Dániel egy másik álomlátomása szintén a már jól ismert képet vázolja: megszűnnek az emberi birodalmak, és helyükbe Isten országlása jön. Dániel négy vadállatot látott az álmában, majd Isten megadta az álom jelentését:

Dániel 7:17-18 17 "Ez a négy hatalmas vadállat négy király, aki hatalomra jut a földön. 18 De a Fölséges szentjei nyerik el a királyságot, és az országot örökké birtokolni fogják, örökkön-örökké."

Krisztus tehát nem egyedül fog uralkodni, Vele lesznek a szentek, vagyis azok, akik megtértek, újjászülettek s Isten fiaiként hűek maradtak a végsőkig. Ők Krisztus társörökösei, akik Krisztussal, illetve alatta uralmi pozíciókat kapnak Isten országlásában, királyok, papok lesznek mellette.

Ugyanebben a fejezetben láthatjuk a negyedik fenevad leírását, ami a római birodalmat jelképezte. Ez a birodalom egy rettenetes fenevadként van bemutatva, amelynek tíz szarva volt. A tíz szarv a már bemutatott római rendszer tíz történelmi feltámadását jelenti (Jel. 13,17), miután az eredeti római birdalom elbukott i.sz. 476-ban. A tíz szarv között kinőtt egy kisebb szarv is – egy vallási hatalom –, ami uralta a hét utolsó nagyobb szarvat (az első három ki lett tépve általa), a római rendszer hét utolsó feltámadását (Dán. 7:20). A kis szarv azonos a már említett nagy paráznával, a vallási nagyhatalommal, amely üldözi a szenteket:

Dániel 7:21-22 21 Láttam, hogy ez a szarv hadat viselt a szentek ellen, s legyőzte őket, 22 míg el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, s míg el nem érkezett az idő, és a szentek el nem foglalták a királyságot.

Amikor elérkezik az idő, a szentek már nem hús-vér testi lények lesznek, hanem a feltámadott, halhatalanságra született szellemlények, akik Krisztus mellett alárendelt királyokként fognak uralkodni. Ezt maga Jézus jelenti ki:

Jelenések 2:26-27 26 Annak, aki győz, és aki végig (célig, határig) megőrzi tetteimet, fennhatóságot fogok adni a nemzeteken, 27 vasvesszővel fogja őket terelgetni, cserépedényekként törnek széjjel. Mint ahogy én is kaptam Atyámtól,

Jelenések 3:21 A győzelmesnek megadom, hogy velem trónomra üljön, mint ahogy én is győztem, s Atyámmal együtt leültem az ő trónjára.

Jézus jelenleg Isten jobbjánál ül a mennyei trónon, de uralma ki fog terjedni a földiekre, amikor azt az Atya megfelelőnek látja. Akkor Jézus Jeruzsálemből, Dávid trónján ülve kormányozza majd Izraelt és a népeket:

Lukács 1:32-33 32 Nagy lesz ő, a Magasságos Fiának nevezik majd, s az Úr, az Isten, neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33 úgyhogy az örök korokon át fog Jákób házán uralkodni, s királyságának nem lesz vége.

Közismerten, minden kormányzat magában foglal egy területet, egy kormányzati felépítést, a maga törvényzetét és jogrendszerét. Az Isten országának felépítését, törvényzetét jól vázolja a Biblia: az isteni jogrendszert Isten parancsolatai teszik ki, s akik e földi életükben alávetették magukat annak, azok uralmat kapnak Krisztus mellett az Ő országlásában. Talán éppen ezért nem népszerű az Isten országának eljövetelét hirdetni, mert az emberek valójában nem akarják magukat annak törvényzetének alávetni. Akkor azonban már nem lesz többé elvitatható az isteni rendszabályzat, ahogy nem lesz megtűrve annak áthágása sem:

Mikeás 4:2-3 2 ... Mert Sionból jön ki majd a törvény, és Jeruzsálemből az Úr szava. 3 És ő ítéletet mond majd sok nép között, és megítél távoli erős nemzeteket...

A törvény tehát a gyakorlatban, és pontosan úgy fog beteljesedni, ahogyan Izraeltől elvárta Isten.

 

3.9 Az időpontját nem tudhatjuk

Az Isten országának egyetlen titka van, ami továbbra is el van rejtve előlünk. Az pedig az eljövetelének pontos ideje. Miután Jézus feltámadt és megdicsőült, közölte tanítványaival, hogy rövidesen (a közeli pünkösdkor) elérhető lesz számukra a Szent Szellem ereje, ami megmutat nekik minden szükséges dolgot.

Jézus tanítványai tudni szerették volna, hogy ezzel a nagyjelentőségű alkalommal eljött-e végre Izrael országának helyreállítása. Az egyház ezen a pünkösd ünnepen alakult meg, és kapta meg a Szellem erejét, de a tanítványok kérdésére adott válasz nyilvánvalóvá teszi, hogy azzal még nem lett beiktatva az országlás, s így az egyház semmiképpen nem lehet azonos az Isten országával:

Ap.Csel. 1:6-9 6 Az egybegyűltek erre megkérdezték: "Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?" 7 "Nem tartozik rátok - felelte -, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. 8 De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig." 9 Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől.

Jézus tehát azt a küldetést adta az egyháznak, hogy hirdessék az evangéliumot szerte a világban. Azoknak, akik az egyházba lettek hívva, megadatott a Szent Szellem ereje, ami által véghezvihetik ezt a küldetést. Vagyis ezzel a szellemi erővel nem az Isten országa jött el – annak jövőben megtörténő pontos idejét egyedül az Atya tudja –, hanem annak az országlásnak a hatalommal történő meghirdetése megy végbe. Éppen ezért mondta Jézus a tanítványainak:

Máté 24:36 Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya.

Bár nem tudhatjuk a pontos napot és órát, de a jól ismert próféciák alapján, és az idők jeleiből nyilvánvalóan látjuk, hogy nagyon közel van az az idő, amelyet Jézus így jellemzett:

Lukács 21:25-32 25 Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt.26 Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. 27 Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. 28 Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje." 29 Ezután mondott nekik egy hasonlatot: "Gondoljatok a fügefára és a többi fára. 30 Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. 31 Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa. 32 Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.

 

3.10 A tudás felelősség

Választások előtt állunk, s ha tetszik, ha nem, ezzel mindenkinek szembe kell néznie. Modern korunk átment két világháborún, s mára az atomfegyverek megjelenésével az emberiség képes a bolygónk, és vele önmaga teljes megsemmisítésére. A világ jeles emberei között egyre többen vannak olyanok, akik egy globális kormányzatban, egy új világrendben látják a megoldást, ami kizárja az emberiség önpusztítását. Sajnálatos módon, legtöbbjük továbbra is egy emberi vezető alatt képzeli el ezt a világrendet. Vannak, akik felismerik, hogy az emberiség egyetlen reménye az Isten országának eljövetelében van. Ezt a reményt és a válaszutat hirdetni kell, ahogy Krisztus elvárja tőlünk.

Térjünk vissza Jézus saját szavaihoz, hirdessük azt, amit Ő hirdetett, azzal az erővel, amellyel Ő tette!

Választhatunk: elfogadjuk-e mindazt örömhírként, amit Krisztus hirdetett, vagy továbbra is az olyan "keresztényesített" pogány hiedelmekkel áltatjuk magunkat, amelyek hamis evangéliumai a pusztulásba viszik azokat, akik abba vetik reményüket. Csak rajtunk áll, hogy továbbra is követjük-e azokat, akik magukat az Isten földi helytartóiként az Isten országának nevezik, de a maguk hatalmát gyakorolják, s a maguk javára hirdetik a maguk üzenetét. Vagy esetleg azoknak hiszünk, akik szerint az Isten országa egy szívünket melegen megérintő szentimentalitás, egy átható érzelem, ami ha jelen van bennünk, azzal jobb lesz a világ, és a mennyekbe visz minket a halálunk után. Kövessük inkább Jahsúa szavait, és várjuk az Ő dicsőséges uralmának megnyilvánulását! Kevés idő maradt hátra, és létfontosságú megismerni az igaz evangéliumot, s elengedhetetlen különbséget tenni a hamis próféták és Isten hű szolgáinak az üzenetei között.

Tudjuk, hogy az igaz örömhír nem igazán népszerű, és sohasem volt az, mert a velejáró határozott felhívás eleve elidegeníti az emberek többségét annak követésétől. A sokaság nem akarja hallani, és főként megfogadni a "Térjetek meg, mert JHVH uralma elközeleg" (Mt. 3:2, 4:17; Luk. 16:16; Ap.Csel. 8:12 stb.) felhívást, ami pedig az igaz evangélium elengedhetetlen, szerves része. Anélkül hiába is várjuk, nem kerülünk be abba az országlásba. Sokan vélik azt, hogy az evangélium elveti az Isten törvényét és az "ószövetségi dolgokat", holott az evangélium az Ószövetségben gyökerezik, s rámutat, miként teljesednek be az abban megadott ígéretek. Azoknak az ígéreteknek maradandó részét képezik az Isten törvényének beteljesülései.

Korábban már láttuk, hogy Jézus miként teljesítette be a próféciákat azátal, hogy példabeszédekben szólt, amiknek a jelentéseit csak tanítványainak tárta fel. Már ez is a megjövendölt próféciák része volt:

Zsoltárok 78:1-8 1 ... Népem, figyelj tanító szavamra, hallgassátok meg szám tanítását! 2 Példabeszédre nyitom meg ajkam, ősidők titkait hirdetem nektek3 amit hallottunk, amit megismertünk, s amit őseink beszéltek el nekünk. 4 Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket művelt. 5 Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak6 hadd ismerjék meg a jövő nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán ők kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek. 7 Hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait. 8 Ne legyenek, mint atyáik voltak: nyakas, pártütő nemzedék; nemzedék, amely ingatag szívével nem volt hűséges Istenéhez.

Az ősidők titkai, az atyáknak adott kinyilatkozás magába foglalta a tanítást (a tórát), amit nemzedékről nemzedékre hirdettek az igazak (lásd  Az Isten szövetsége  című írást). A kinyilatkozott igazság nem a parancsolatok elvetését jövendöli meg, hanem rámutat arra, hogy a jövő nemzedékét is tanítani kell az iránta való engedelmességre. Mert:

Példabeszédek 28:9 Aki elfordítja fülét a törvénytől, annak még az imája is szégyen (vö. Péld. 18:8,9Ézs. 1:15-16).

Ha továbbra is figyelemben tartjuk a korai héber koncepciókat, s fenntartjuk, hogy az Újszövetség azokat nem elveti, hanem helyes értelmükben tárja fel, s a hívőkben be kell teljesedniük, akkor mélyebb jelentőséget kapnak Pál alábbi szavai is az igaz evangéliumot illetően:

2Korintus 4:1-4 1 Mivel Isten irgalmából ez a hivatásunk, nem veszítjük el bátorságunkat. 2 Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem alkalmazunk cselt, és nem hamisítjuk meg az Isten (JHVH) szavát, hanem az Isten jelenlétében nyíltan hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére. 3 Ha evangéliumunk (besorah) mégsem érthető világosan, csak azoknak nem érthető, akik elvesztek. 4 Az ilyen hitetleneknek az e világ istene (elohim-ja, aki Sátán) elvakította értelmüket, hogy az Isten (JHVH) képmásának, Krisztusnak (Messíah-nak) dicsőségéről szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik.

2Korintus 2:17 Mi nem tartozunk azok közé, akik Isten (JHVH) tanításával (ha tórah) nyerészkednek, hanem őszintén, mintegy az Istenből beszélünk, az Isten színe előtt Krisztusban (Messíah).

Az Isten tanítása a Tóra, más néven a törvény, amely el nem múlik, amíg az ég és föld létezik. Pál többes számban beszél, ahol a "mi" azokra az igaz, hűséges keresztényekre vonatkozik, akik mindenben a Bárányt és az igazságot követik. Az embereknek először fel kell fogniuk, hogy megszegték Isten tanítását, parancsolatait. Nem elégséges önmagában hangoztatni azt, hogy vétkeinkért meghalt Jézus, vére elfedte bűneinket, ha a keresztfán hagyjuk azáltal, hogy továbbra is tiporjuk Isten parancsolatait.

Máté 7:21 Nem mindenki fog a mennyek királyságába bemenni, aki nekem azt mondja: Uram, Uram! Csak, aki mennybéli Atyám akaratát teszi.

Az emberiség eltért Istentől, megszegve az örök szövetséget, s a Hozzá való visszatérés Krisztus áldozatán keresztül megköveteli azt, hogy uralmát feltételek nélkül elfogadjuk magunk fölött, ami egyben megment bennünket az eljövendő haragtól (1Tessz. 1:10, 5:9). Azokon rajta marad Isten haragja, akik igazságát nem fogadják be: 

Róma 1:18 Mert hull már a lepel Isten haragjáról, mely mennyből sújt le azoknak az embereknek minden istentelenségére és hamisságára, akik az igazságot hamissággal lefogva tartják.

A keményszívűek elutasítják a megtérésre szóló felhívást, és felelni fognak érte Isten haragjának napján (Róm. 2:5,8; 2Tessz. 2:10; Eféz. 5:6; Kol. 3:5-7; Jel. 11:18). Ők azok, akik megszegték az örök szövetséget, akikre kiárad Isten haragja, mert:

Ézsaiás 24:5-6 5 Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget. 6 Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek, akik rajta laknak. Tűz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben.

Ez a nap, amelyet a héber basar üzenet részeként az Istenünk bosszújának napja-ként nevezett Ézsaiás (Ézs. 61:1-2).

Ez okból az örömhír megkívánja, hogy minden ember, mindenhol felhívást kapjon a megtérésre (értsd: fordítson hátat a bűnnek, ami az Isten törvényének áthágása), így mindazok, akik hirdetőivé lesznek az igazságnak, automatikusan feladatukká teszik ezt a felhívást is. Azok, "akik elvesztek", nem képesek felfogni a tanúbizonyságot, az igaz evangéliumot, és az olyan hamis tanítók prédáivá válnak, akik megélhetési foglalkozásként hirdetik hamis evangéliumaikat. Jézus ezt mondta:

Máté 24:14 Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.

Ezt az evangéliumot hirdetik majd Isten szolgái az egész világon, mielőtt eljön a vég (Mát. 24:14).  Úgy, ahogyan kell, s az igaz evangélium egyik védjegye az előtte álló felhívás: "Térjetek meg, mert közeledik az Isten országa!"

 

3.11 Útmutató az Isten országa felé

A megváltásnak van egy előre meghatározott, pontosan és lépésről lépésre haladó terve. Ezt a tervet legtisztábban JHVH évenként hét alkalommal megünnepelt ünnepnapjai vázolják elénk. Ezek az ünnepek a közhiedelemben elterjedt nézet ellenére nem "zsidó ünnepek", hanem JHVH ünnepnapjai (3Móz. 23:2,4). Ezeket az ünnepeket Isten abból a célból adta meg népének, hogy megtartásukkal állandóan emlékezetünkben tartsuk a megváltásunk folyamatának főbb mozzanatait, a bűneink bocsánatától az Isten országába való belépésünkig. Pál a Kolossze 2:16-17 verseiben úgy utal ezekre az ünnepekre, mint az "eljövendő dolgok árnyékaira". Pál és a korai keresztények megtartották ezeket az ünnepnapokat, mert felfogták jelentőségüket, előttük tartották Isten tervét és az evangélium üzenetét (lásd a Pogány ünnepek vagy Isten ünnepei – Melyik? című írást).

 

4.Rész

Hamis evangéliumok, téves nézetek, és kérdéses részek az Isten országáról

 

4.1 Isten országa az emberi szívben?

Miután láttuk, mi mindent takar az evangélium, térjünk ki néhány elterjedtebb tévhitre is. Egy népszerű, de alaptalan hiedelem szerint az Isten országa valamiféle, a szívünkben jelenlévő szentimentális érzelem, egyféle benső átérzés. Ha ez valóban így lenne, akkor az Isten országának a halandó emberekbe kellene beköltöznie és megvalósulnia. Ez azonban ellentmondana a tiszta bibliai tanításoknak, amelyek szerint test és vér nem örökölheti az Isten országát, csak a romolhatatlan szellemi test. És csak az átváltozott, szellemmé váló egyének mennek majd be az Isten országába, nem pedig az ország költözik be az egyénbe, amíg az a hústestében él.

E tévhit képviselői gyakran használják "az emberben lévő isten" kifejezést, ami szerintük az újjászületett ember jó oldalát, isteni természetét, a bennünk lévő Isten országát jelenti. Holott a sorrend nem értelmezhető félre: először újjászületünk, majd kitartunk a hitben, hogy majdan beléphessünk abba az országba.

Ki kell térnünk egy gyakori érvükre, ami szinte az egyetlen igerész, amelyre hivatkozni szoktak. Ez a Lukács 17:21 verse, ami az angol nyelvű King James változatban hibásan így lett fordítva: "the Kingdom of God is within you" vagyis, "az isten országa bennetek van". A szöveg pontos fordítása: "az Isten országa köztetek van", amivel Krisztus magára utalt, mivel Ő az Isten országába vezető egyedüli út. A szóban forgó nézet bizonyos, főként az USA-ból eredő protestáns csoportok közt népszerű, de az általuk folytatott "evangelizáció" révén máshol is felütötte fejét.

Vizsgáljuk csak meg kissé alaposabban ezt a néhány sort, de tartsuk figyelemben, hogy a már eddig bemutatott igerészeknek nem mondhat ellent vagy ellentéteset az itt elhangzó mondat jelentése. Fontos kitérni arra is, hogy kikhez beszélt Jézus ez alkalommal, ugyanis éppen a farizeusok kérdezték Őt:

Lukács 17:20-21 20 A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: "Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. 21 Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van [jelen időben]."

A kérdést a farizeusok tették fel, s Jézus nekik válaszolt. Nos, nehéz lenne elképzelni, hogy itt Jézus azt mondta volna: Isten országát bennetek [farizeusokban] lehet megtalálni. Azokban a farizeusokban, akiket képmutatónak nevezett, s akik krónikusan a test szerint gondolkodtak, igazságtalanul megvádolták, és halálát keresték. Emellett ezek a farizeusok soha nem voltak Isten egyházának része. Akik szerint az Isten országa az egyház, ugyanakkor az a farizeusokban van, akkor a farizeusoknak kellene az egyháznak lennie. Amikor ez a beszélgetés lefolyt, akkor természetesen még nem létezett a keresztény egyház. Jézus pedig nem azt mondta, hogy a "ti szívetekben lesz majd felállítva", hanem ezt: "köztetek van", jelen időben. Ha valahol téves a logika, az mindig önmagától eredően válik evidenssé.

Jézus nem a hamarosan megalakuló egyházra utalt, nem egy szívben érződő szentimentalitásra, hanem önmagára, mint annak az országnak a beiktatójára és uralkodójára. A farizeusok természetesen nem is tudták, hogy létre fog jönni az egyház, rideg mentalitásuknál fogva a szentimentális érzelmekhez sem álltak közel. Ők egyedül az általuk jól ismert bibliai próféciák szerint értelmezték az Isten országát, tudták, hogy az a Messiás jövetelével fog eljönni. Amikor Krisztus azt mondta, hogy köztetek áll, azzal saját Messiás-kilétére mutatott. A farizeusok ezt jól tudták, akik bár jól ismerték az Írásokat, nem értették meg, hogy a Messiás első eljövetelekor az Isten Bárányaként jelenik meg, hogy meghaljon bűneinkért, s lehetővé tegye a majdani országlásba való belépésünket. Ismerték az írásokat, s mégis általuk, hitetlenségüknél fogva teljesedett be az első eljövetellel kapcsolatos prófécia:

Ézsaiás 53:1-5 1 Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? 2 Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. 3 Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. 4 Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. 5 Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

A farizeusok tudtak Isten országáról, s várták is annak eljövetelét. Bár sok tekintetben téves képük volt róla, mivel ők inkább önzően, a zsidók nacionalista szemszögéből értelmezték az országlásról szóló próféciákat, de legalább tisztában voltak azzal, hogy Isten országlása egy valós, tényleges uralom és kormányzat lesz. Így ezen a téren még ők is előbbre voltak, mint oly sok mai, magát szellemi izraelitának (kereszténynek) valló egyén, akiknek Isten országa nem több, mint egy szentimentális fogalom. Jézus nyilvánvalóvá tette a farizeusok vakságát, mert megmondta: az Isten országa közöttük áll, más szóval Ő maga az, mint annak az országnak a királya, elhozója. Mindazok, akik Jézus és a farizeusok közt végbement vitára alapozzák azon kijelentésüket, hogy Isten országa a szívünkben él, nem látják azt, amit olvasnak.

Emellett Jézus rámutatott, hogy a farizeusok nem jutnak be Isten országába, mert igazságosságuk emberi, gyakran képmutató, így elégtelen:

Lukács 13:28-29 28 Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve29 Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában.

Máté 5:20 Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.

 

4.2 Már eljött az Isten országa?

Eddig nem jött el. Jézus nem sokkal halála előtt vázolta a végkorszakot, amikor a történelemben páratlan, világméretű katasztrófák és háborúk dúlnak, járványok és éhínség pusztít, amikor vallási káosz uralkodik, és a legtöbb ember a megtévesztés áldozata lesz, az igazakat pedig üldözni fogják (Luk. 21:7-28). Krisztus rámutatott, hogy az országlás még nincs itt, hanem a fentebbi események előjelei lesznek a közelgő eljövetelének, amikor megjelenik a felhőkben mindenki láttára, hatalomban és dicsőségben. A hívők azonban látni fogják a jelekből, hogy mikor lesz közel Isten országa (Luk. 21:31). Jézus kétséget kizáróan arra az időre teszi az ország eljöttét, amikor dicsőségben visszatér uralkodni.

Amikor Jézus imádkozni tanította a tanítványait, annak az imának része volt a jöjjön el a te országod (Mát. 6:9-10). Ez a gyakori ima rámutat, hogy Isten országa még nincs itt, hanem mindennap imádkozni kell azért, hogy mihamarabb eljöjjön.

Azt már láttuk korábban a Pilátussal lefolyt beszélgetése alkalmával, hogy Krisztus nem tartotta ezt a világot a magáénak. Ő az eljövendő korszak ura, aminek közeli eljövetelét az idők jeleiből fogjuk látni:

Lukács 21:31 ...ha látni fogjátok, hogy mindezek megtörténnek, fel fogjátok ismerni, hogy közel az Isten királysága.

 

4.3 Hogyan lettünk 'áthelyezve az országba'?

 

Kolossze levél 1:13 verse szerint a szentek Isten országába lettek "áthelyezve". Első látásra úgy tűnhet, mintha itt arról lenne szó, hogy a keresztények már az Isten országába lennének helyezve. Azt pedig tudjuk, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát (1Kor. 15:50). Itt részben a görög basileia szó fordítása okozhat félreértést. Ez a szó elsősorban valós királyságot jelent, de ugyanakkor uralmi erőt, azaz fennhatóságot is jelöl (lásd pl. Vine's Complete Expository Dictionary of Old and New Testament Words "Kingdom" címszavát). A New International Version Study Bible magyarázata: "ez nem egy adott uralom területére vonatkozik, mint inkább egy szuverén hatalom, vagy király fennhatósága alatt állni. Más szóval, a keresztények nincsenek a sötétség uralma alá rekedve, hanem Isten Fiának jóságos uralma alá lettek vonva, mint Isten fiai."

A szentek Isten fennhatósága alá lettek áthelyezve, bár nagyon jól tudjuk, hogy e világban élünk. Isten országa, illetve az üdvösségünk még nem jött el, de tudjuk, hogy ki lettünk hívva Sátán világából, és Isten Magához szólított bennünket. Igaz, a basileia kifejezés csaknem minden további alkalommal Isten tényleges, szószerinti és direkt királyságára, országlására utal. A keresztények, mint Isten gyermekei és örökösei ebben az életben felkészülnek, hogy beléphessenek majd örökségükbe, Isten királyságába (Róm. 8:15-17; Mát. 25:34; Jel. 20:4,6), de addig is már Isten fennhatósága, uralma és törvényzete alá kerültek. Jézus, Aki az eljövendő korszak Ura és Királya lesz, Ura és Mestere a keresztényeknek már a jelenben (Fil. 2:9-12). Egy igaz keresztény életét Isten vezérli és irányítja, hiszen a megtérése után Istennek adta át az életét, elfogadta Isten fennhatóságát (basileia), engedelmeskedik Neki, és aláveti magát törvényeinek. Az egyén az egyház része, ami Krisztus teste, amit pedig Isten ural. A hívők egyháza természetesen várja az országlás tényleges eljövetelét.

Kolossze 1:13-t megelőző sorok (az 1:9-től kezdődően) mondanivalói szintén rámutatnak, hogy a keresztények a felkészülés periódusában állnak, és hálásnak kell lenniük, amiért részt nyerhetnek a szenteknek szánt örökségben (12. vers). Az örökségről pedig tudjuk, azt csakis Krisztus visszatérésekor, az első feltámadással nyerjük el. Ahogyan Ábrahámnak, vagy az őskeresztényeknek el kellett hagyniuk az adott pogány világot, úgy nekünk is "rendszert kell cserélnünk", vagyis a megtérésünk után Isten vezetését kövessük, elkötelezve magunkat országának, ha az még nem is jött el ténylegesen. Pál egy jobban érthető analógiát vagy hasonlatot használ a 2Korintus 5:20-ban, amikor azt mondja: Krisztus helyett járunk követségben. Tudjuk, egy követ nem önmagát, hanem az országát reprezentálja egy más országban. Ez az analógia teljesen pontos, mert a keresztények Isten országát és királyukat, Krisztust reprezentálják minden adott helyzetben a pogány világban

 

4.4 Különböző Evangéliumok?

A Szentírásban előfordul, hogy más jelzővel van említve az evangélium, mint az Isten országának evangéliuma. Ilyen pl. az "Isten evangéliuma" és "Krisztus evangéliuma" kifejezések (Róma. 1:1, 16). Az Isten evangéliuma megnevezés nem egy másik üzenetre utal, csupán arra, hogy az üzenet Istentől jön, Ő üzente és küldte el hozzánk Jézus által. Péter határozottan rámutat erre:

Ap.Csel. 10:36-37 36 Ti ismeritek azt az igét, melyet Isten Izráel fiainak küldött el, amikor a Krisztus Jézuson át a békesség örömüzenetét hirdette. Ez a Jézus mindeneknek ura. 37 Ti ismeritek azt az igét, mely Galileától elkezdve egész Júdeát általjárta azután a bemerítés után, amelyet János hirdetett,

Hasonlóan, Jézus Krisztus evangéliuma az az üzenet, amit Istentől hozott, aminek Ő a hirnöke. Pál alkalmanként a maga örömüzenetének nevezi az evangéliumot (Róm. 2:16;16:25; 2Tim. 2:8), ami természetesen nem azt jelenti, hogy Páltól ered, vagy Pálról szól, csupán azt, hogy ő annak hirdetőjének vallotta magát. Végtére is Pál közvetlenül Krisztustól kapta azt:

Galaták 1:11-12 11 Tudtotokra akarom adni ugyanis nektek, testvéreim, hogy az az örömüzenet, melyet én vittem nektek, nem emberekhez volt szabva. 12 Mert sem embertől nem kaptam, sem nem tanítottak rá, hanem a Krisztus Jézus leleplezésén [kinyilatkozáson] át jutottam hozzá.

Egy másik ilyen kifejezés a kegyelem örömüzenete (Ap.Csel. 20:24), ami az Isten megváltó tervében oly nélkülözhetetlen kegyelem szerepét hangsúlyozza ki. Kegyelem által lettünk elhívva, azáltal lettünk megigazítva és megmentve is (Gal. 1:6, 15; Róm. 3:24; Ef. 2:8). Ez a megnevezés tehát megmenekülésünk egyik fontos aspektusára fekteti a hangsúlyt. Az Efézusi levél 1:13-ban Pál a megmenekülésetek örömüzenete-ként ír róla, mert a megváltás és az Isten országába való belépés ugyanazt jelenti. A béke evangéliuma (Ef. 6:15) megint egy másik megnevezése ugyanannak az örömüzenetnek, hiszen Isten uralma egyetemes békét hoz a világra, amint azt Ézsaiás is megjövendölte (Ézs. 9:7).

Az evangéliumot jelölő különböző kifejezések csupán kihangsúlyozzák a teljes evangéliumi üzenet egy-egy sajátos vagy fő aspektusát.

Vannak, akik az Isten országának evangéliumát és Krisztus evangéliumát két különböző üzenetnek tartják, holott e két bibliai terminológia egyazon dologra utal. Mint már eddig jól láthattuk, az országlás evangéliuma az, amit maga Krisztus is meghirdetett, és amit az Újszövetség Krisztus evangéliumának is nevez. Ez azért van így, mert az Ő áldozata, az Ő tanításai, utasításai, és bennünk végzett munkája teszi számunkra elérhetővé az Isten országába való belépést, ami azonos az üdvösséggel. Ez a kifejezés arra mutat rá, azt hangsúlyozza ki, hogy csak Krisztus által, a Benne, mint személyes megváltónkban megélt hit által nyerhetjük el üdvösséget.

"A mennyek országa" kifejezés egyedül Máté evangéliumában használt, de Jézus ezt az Isten országának szinonimájaként használta (Máté 19:23-24), néha pedig röviden csak úgy utalt rá, mint "az országlás". Hogy miért nevezte mennyek országának? Egyszerűen azért, mert Isten a mennyben él, amire gyakran utalt is (Mát. 5:34, 45, 48). Máté leírásából láthatjuk, hogy az isteni országlás nem hasonló az evilági királyságokhoz, és imádkoznunk kell érte, hogy az eljöjjön a földre (Mát. 6:10).

Pál és Péter apostolok néha oly módon utaltak az országlásra, hogy azzal kihangsúlyozzák Krisztus meghatározóan fontos szerepét is. Ezt láthatjuk az Efézus 5:5 versben, ahol a"Krisztusnak és Istennek királysága" olvasható. A Kolossze 1:13-ban az Isten "szeretett Fia királyságába" látható. Péter a "Krisztus Jézusnak örök királyságába" való belépésről beszél. Jézus szerepét illik is kihangsúlyozni, hiszen jól tudjuk, hogy Isten országának Jézus a helytartó királya és Ura (Jel. 17:14; 19:16), ahogyan Ő az üdvösséghez és az Isten országába vezető egyedüli "út" és "ajtó" is (Ján. 10:9; 14:6).  

 

4.4 A megosztott evangélium

A kereszténység messze nagy része lemetszette magát arról a jó fáról, amelybe be lett oltva. Pedig nincs külön basar a héberek számára, és egy másik, attól teljesen eltérőeuaggelion a keresztények számára. Mindkét fogalom JHVH eljövendő uralmát takarja, és az újszövetségben eggyé válik a két nép (lásd az  Izrael és az egyház titka című írást). Ezt azért kell kihangsúlyoznunk, mert a modern kereszténység szinte teljes egészében levágta magát héber gyökereiről, azt a látszatot keltve, hogy az Izraelnek adott ígéreteknek és az újszövetségi egyháznak nem sok köze van egymáshoz. Pál pedig rámutat, hogy az addig titokban álló isteni rendelkezés a pogányok számára is ismertté, elérhetővé vált.

Róma 16:25-26 25 Annak pedig, akinek van hatalma arra, hogy az én örömüzenetemben és a Krisztus Jézusról szóló igehirdetésben megszilárdítson titeket, abban az örök időkön át elhallgatott titokban, melyről most lehullt a lepel, 26 úgyhogy az most a szent próféták írásain keresztül az örök Isten rendelkezése szerint láthatóvá és közismertté lett az összes nemzetek számára, hogy hitbeli engedelmességet keltsen

Az evangélium üzenetét hallotta Ábrahám (Gal. 3:8; 1Móz. 12:3), amikor Isten elhívta és elkülönítette őt a pogány káldok közül, s azok pogány gyakorlataitól. Ábrahámot hite és hűsége tette áldássá a megtérő pogányok számára is, aki a mi atyánk is, ha ugyanaz a hit él bennünk. Nekünk is el kell különülnünk a pogányoktól, és a hamis gyakorlatoktól. Éppen ezért Pál gyakran figyelmeztette az olyan, pogányságból elhívott gyülekezeteket, mint a galatai és efezusi hívőket, hogy ne idegenítsék el magukat a szövetségtől azáltal, hogy továbbra is a pogányok szokásai szerint élnek:

Efézus 4:17-18 17 Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. 18 Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye.

Az első századi hívőket, ahogyan a mai hívőket is, a pogány világ életvitele vette és veszi körül, a mindennapi életet átitatják a pogány szokások, amitől el kell különülnünk. Ennek nyomós oka van, mert Isten tudomásunkra hozta, hogy többé nem nézi el a tudatlanságot:

Ap.Csel. 17:30-31 30 Az Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság kora felett, de most tudomására hozza az embereknek, hogy mindenütt meg kell térnie mindenkinek31 Mert kiválasztott egy napot, s ezen igazságos ítéletet ül a világ fölött egy arra rendelt férfi által, aki mellett mindenki előtt tanúbizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta a halálból."

Pál nem csupán egy tényt közölt az athéniakkal, hanem mint Jónás Ninivében, felhívta őket a megtérésre és az ítélet valóságára. Az ítélet pedig Isten házával kezdődik, az egyház most áll az ítélet és elbírálás alatt, ha pedig rajtunk kezdődik, mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmesek Isten evangéliumának (1Péter 4:17)?

A világ egésze, de még a "keresztények" többsége is elveti Isten rendeleteit, törvényét, megvetik ünnepeit, amelyek rámutatnak megmentő tervére, és ennek eredményeként váratlanul és teljesen felkészületlenül éri majd őket Isten bosszújának és haragjának nagy napja. Ezért a kor végéig harsogni kell Jézus Krisztus felhívását:

"Betelt az idő, közel jött az Isten királysága, térjetek meg és higgyetek az örömhírnek!"