Az
Ezékiel 39-39-ben olvasható
próféciák magyarázataival foglalkozó
sorozatunk első részeként a World Wide Church of God
által 1980-ban kiadott „Why Russia Will not Attack
Amerika?” című írást
választottuk, mivel jól felépített,
tömör, és könnyen követhető. A
tanulmány eredeti szerzője Herbert W. Armstrong (1892-1986), aki
a hidegháború tetőfokán írta meg
abból a célból, hogy rámutasson: az akkori
várakozások ellenére a Biblia nem
jövendölt meg egy főbb háborút
Oroszország és az izraelita nemzetek között
Krisztus eljövetele előtt! A leginkább csak „az
első Góg Magóg háború”-ként
ismert próféciának számos spekulatív
értelmezése terjeng a keresztény világban.
Olvasóink között is bizonyára szép
számmal vannak még olyanok, akik emlékeznek azon
1980-as években hirdetett próféciai
értelmezésekre miszerint a III.
Világháború az akkori két nagyhatalom [az
USA és a Szovjetunió] között fog kitörni
Izrael állama miatt. Ez a kép időközben
némileg módosult, ám az
alapértelmezés továbbra is ugyanaz:
Oroszország a keleti szövetségesei
élén le fogja rohanni Izraelt a nagyon közeli
jövőben. A legnagyobb zűrzavar ennek a háborúnak az
időzítése körül van, ugyanis ezt az
eseményt sokan az anti Krisztus megjelenése előttre
teszik. Itt az ideje, hogy megértsük végre, mit is
mondanak valójában az erre hivatkozásul
használt Ezékiel 38 és 39 fejezetek. Az eredeti
írást itt némi kiegészítéssel
és kisebb megjegyzések
hozzáfűzésével adjuk közre. A
megjegyzéseket kék színnel jelöljük.
Email: p.poli@mailcity.com
Copyright © Herbert W.
Armstrong, 1980, Worlwide Church of God
Megjegyzések: Póli Pál
Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.
Weblap: www.churchofgod.hu
A hidegháború évei
Az ún. Hideg Háború
évtizedei óta hol kisebb, hol pedig
fokozódóbb mértékben, de folyamatosan
fennállt a veszélye annak, hogy kitörhet egy
hatalmas háború a Szovjetunió és az
Egyesült Államok között. Az adott helyzet miatt
számos önjelölt bibliai
próféciamagyarázó határozottan azt
állítja, ez a háború elkerülhetetlen a
Szovjetunió és az Egyesült Államok, Kanada,
Anglia és az európai NATO szövetségeseik
között. Mindezt az Ezékiel 38-ik
fejezetére alapozva prognosztizálják. Az ilyen
tanítók közül többen is pontosan
beazonosítják az elveszett törzsektől
származó nemzetek utódait, viszont a
próféciák időbeli sorrendjét már
pontatlanul értelmezik. Emiatt aztán tévesen azt a
következtetést vonják le, hogy a Szovjetunió
a jelenlegi lakhelyeiken - mint pl. Észak-Amerika - fogja
megtámadni az izraelita nemzeteket. Mások pedig azt
tanítják, hogy a Közel-Keletet és így
természetesen „Izrael államát” is
bármelyik pillanatban lerohanhatja a Szovjetunió,
és azzal fog beteljesedni ez a prófécia. Ez
utóbbi a messze legelterjedtebb téves magyarázat,
amit a névleges kereszténység csaknem egyetemesen
a magáévá tett. Csakhogy a Bibliából
semmiképpen nem következtethetünk egy ilyen
forgatókönyvre. Ezékiel
próféciája valóban megdöbbentő
eseményeket jövendöl meg, amelyeket az
alábbiakban alaposan végigvezetünk. Ne feledjük
azt, hogy a nyilvánvaló éles ellentétek
ellenére mindkét nagyhatalom rendkívül
óvatos. Az orosz nép hosszútűrő, az
angolszászok pedig eddig minden igazán nagy krízis
alkalmával kimérten és higgadt módon, a
híres angolos hidegvérrel reagáltak.
Megjegyzés: Az
angolszászok izraelita identitását nem csak a COG
ismeri fel, mellette az USA-ban számos független (nem
felekezeti) protestáns gyülekezet vallja és
tanítja. Néhány ilyen gyülekezet
tanítása szerint kellett volna megtörténnie
az USA Szovjetunió általi lerohanásának. Az
nyilvánvalóan beigazolódott, hogy a Hideg
Háború valóban nem vezetett az Ezékiel
38-39 sokak által vélt beteljesedéséhez.
Noha időközben újra kiéleződött a helyzet az
USA és Oroszország között (lásd pl.
Szíria és Ukrajna), ennek ellenére továbbra
is tartsuk magunkat a próféciai
alapálláshoz: Ez a háború
kronológiailag majd csak Izrael népeinek a nagy
nyomorúság alatt elszenvedett romlása, majd
helyreállítása után fog
megtörténni.
A prófécia
időrendje és tárgya: a jövőben történik,
és Izrael házához szól
Ezékiel próféta teljes könyvének
üzenete a mai napra, korunkra, az utolsó időkre szól
és elsősorban Izrael házát,
különösképpen József utódaitm,
vagyis az Egyesült Államokat és a Brit
Nemzetközösség tagállamait érinti!
Először is, ha meg szeretnénk érteni azt, hogy hol,
mi és mikor történik a 38-ik fejezetben, ahhoz
legcélszerűbb Ezékiel első fejezetével kezdeni,
és onnan végig menni az eseményeken. Ez
nélkülözhetetlen, mert Ezékiel
könyvének mondanivalói határozott
időrendi sorrendben követik egymást. Itt
térjünk ki röviden a főbb pontokra:
Az első sorok rámutatnak, hogy Ezékiel a Kebár
folyó mellé Júdából elhurcolt
zsidó foglyok közé tartozott (Ez.1:1),
Júda babiloni fogságának idején. A
próféciai kijelentéseket Júda
királyának, Joachin száműzetésének
ötödik esztendejében kapta meg (Ez.1:2). A
kijelentések próféciák voltak, amelyek a
messze jövő eseményeit mutatták be. Itt
fontos megjegyezni azt, hogy Ezékiel e próféciai
kijelentést Júda fogságba menetele után
kapta meg, azaz valami százharminc évvel Izrael
házának – az elveszetté
nyilvánított tíz törzsnek – az
asszírok fogságába kerülése
után! Izrael (az északi tíz törzs)
tehát ekkor már nem lakott saját
földjén, ahová azóta sem tért vissza
soha. Ezt végig emlékezetben kell tartanunk. Ez idő
tájt az „elveszett” izraelita törzsek legelső
elemeiként vagy előhullámaiként
Európába érkező kelták már
elérték a Brit szigeteket. Miért fontos ez?
Azért, mert Ezékiel prófétai
küldetése elsősorban Izrael házához
szólt, amit véletlenül sem keverhetünk
össze a mai, Izrael nevet viselő kis zsidó állammal
(amelynek lakóit részben Júda
házának fiai, a zsidók teszik ki). Amikor
később Ezékiel Izrael házának
fogságba meneteléről prófétál,
látni fogjuk, hogy az a messzi jövőre szól, hiszen
az ókori Izrael házának fogsága ekkor
már körülbelül százharminc éve
megtörtént! Tehát Ezékiel Izrael
házához prófétál (Ez. 2:2-7;
3:1; 4:7), figyelmeztetései a messzi jövőre, illetve
korunkra szólnak. A 3.-ik fejezet 17-es versében
olvashatjuk a gyakran emlegetett, Izrael háza fölé
rendelt „őrálló
üzenetet":
Ezékiel 3:17 Ember fia, őrállóul rendellek Izrael házához; ha hallod a szót az én számból, hirdesd azt nekik az én nevemben.
Az üzenet tehát Izrael teljes házához szól, nem csupán Júdához, a zsidókhoz. Miután a próféta megkapta és „megette a tekercset” – azaz megkapta a prófétai üzenetet –, azzal Izrael fiaihoz kellett mennie és hozzájuk szólni (Ez. 3:1), nem pedig Júdához, akikkel egyébként Ezékiel ekkor éppen együtt élt a fogságban. A 3:4 vers ezt mondja:
Ezékiel 3:4 ... Ember fia, menj Izrael házához és intézd hozzájuk az én igéimet.
Amint azt már a Plain
Truth magazin olvasóinak gyakran elmagyaráztuk, az
Izrael nemzetét kitevő tizenkét törzs Salamon
uralmát követően két külön országra
szakadt. Az egyesült királyság
kettészakadása utáni időktől kezdve a Biblia az
északi tíz törzsre Izrael
házaként utal, a déli
királyságra – Júda, Lévi és
Benjámin törzseire – pedig Júda
házaként. Csak ennek az utóbbi
országnak a lakói voltak a zsidók, és a mai
zsidó nép részben ennek a
királyságnak a leszármazottaiból
áll. Izrael házának vezető nemzetei – egyben
a születési jog testi áldásainak
örökösei is (1Krón. 5:1) –
József két fiának törzsei voltak, Efraim
és Manassze törzse. Efraim mai utódai a Brit
Nemzetközösség, Manasszéé pedig az USA,
pontosabban ezen nemzetek fehér, angolszász
lakossága. A születési jog mellett e két
józsefi nemzet örökölte az Izrael nevet is
(v.ö. 1Móz. 48:5,16,20). Így
Ezékiel próféciája elsősorban az
angolszász nemzetekhez szól, és mivel tartalma a
messzi jövőre, a mai időkre utal, ez a figyelmeztetés
hozzánk, Izrael mai leszármazottaihoz lett intézve
(részletesebb magyarázatért lásd az Izrael háza
– az elveszett tíz törzs című
írást).
Folytatva a 4. fejezettel: a prófétának egy
agyagcserepet kellett elővennie, s arra rá kellett rajzolnia
Jeruzsálemet, ami éppen ostrom alatt áll (Ez.
4:1-2). Ez a kép tehát Jeruzsálemnek,
Júda fővárosának majdani ostromát és
megszállását ábrázolja, s ez az
ostrom majd “jel lesz Izrael háza
számára” (Ez. 4:3; v.ö.
Dán. 11:41; Luk. 21:21).
A következő versek Izrael mindkét házának a
gonoszságban töltött éveit
ábrázolják az „egy nap az egy évnek a
megfelelője” törvényszerűség alapján. A
következő fejezet pedig Izrael egész házának
a büntetéséről szól.
Ezékiel 5:4 És ezekből ismét végy ki, és vesd azokat a tűz közepébe és égesd meg a tűzben; ebből megyen tűz Izráel egész házára.
Júda ekkor éppen fogságban volt, Jeruzsálem nagyrészt romokban hevert, így e prófécia semmiképpen nem szólhatott hozzájuk. Ami pedig később, a Krisztus utáni Jeruzsálemben történt, az figyelmeztetés és előképe volt mindannak, ami egész Izrael házával történni fog. Kétharmaduk elpusztul háborúkban és éhínségben, s az ezt túlélő egyharmadnak a maradéka is megpróbáltatik a tűzben. Amióta ezek a próféciák le lettek írva, mindezidáig soha nem teljesedett be Izrael házának tíz elveszett nemzetén. Ez a prófécia tehát a még előttünk álló időkre szól. Annak „a teljes Izrael házának” a leszármazottaihoz, amely e próféciai igék kijelentésekor már százharminc esztendeje fogságba esett és szétszóródott a világban. Ezen törzsek utódai nagyrészt mi vagyunk [angolszászok], így ez hozzánk szól! A próféciák soha nem „teljesednek” be visszafelé. Miből áll a figyelmeztetés?
Ezékiel 5:12-13 12 Lakóid egyharmada pestisben hal meg körödben, és éhínség által pusztul el, egyharmada kard élén hull el körülötted, egyharmadot meg szétszórok a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk. 13 Kitöltöm rajtuk haragom, kitombolom dühöm, és bosszút állok rajtuk. Akkor majd megtudják, hogy én, JHVH szóltam féltékenységemben, amikor majd kitöltöm rajtuk haragom.
A gonoszságba esett nemzet büntetés alá kerül, aminek célja az, hogy Izrael visszatérjen Istenéhez, a rájuk féltékeny JHVH-hoz. A hatodik fejezet lényegében ugyanezeket az eseményeket fejtegeti, amint újból csak „Izrael hegyeihez” (nemzeteihez) szól a figyelmeztetés:
Ezékiel 6:3, 6-7 Ezt mondd: Izrael hegyei, halljátok JHVH-nak, az Istennek a szavát! Ezt üzeni JHVH, az Isten a hegyeknek, a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek: Kardot szabadítok rátok és lerombolom magaslataitokat. ... 6 Minden lakott helyeteken elpusztítják a városokat, lerombolják a magaslatokat, úgyhogy oltáraitok romhalmazzá válnak és elpusztulnak, bálványaitok darabokra törnek és megsemmisülnek, oszlopaitok ledőlnek és műveitek semmivé válnak. 7 Akiket közületek döfés ér, leroskadnak. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok JHVH.
Isten adja meg, hogy felébredjünk! Mert mindezek a csapások el fogják érni nemzeteinket Jákob nyomorgatásának idején (v.ö. Jer. 30:7) és szétszóródott népünknek csak kis maradéka éli majd túl ezeket a csapásokat:
Ezékiel 6:8 De meghagyok majd közületek olyanokat, akik megmenekülnek a kard elől a nemzetek között, amikor szétszórlak titeket a földön.
Csupán az Istenhez hű maradék éli túl a nagy nyomorúságot (v.ö. Luk. 21:36). Továbbra is tartsuk emlékezetben, hogy Izrael háza ekkor már százharminc esztendeje szét volt szórva, amikor ez elhangzott, így itt ez a kijelentés nem a múltra, hanem csakis egy a jövőben bekövetkező eseményre utalhat. Ez látható a további versekből is:
Ezékiel 6:11 Így szól JHVH Isten: .... Jajj Izrael házának [nem Júda házának] minden gonosz utálatossága miatt, mert karddal, éhínséggel és döghalállal fognak elhullani.
Ez nem éppen népszerű üzenet manapság, nem az a fajta hír, amit az emberek hallani kívánnak. Nem véletlen, hogy az átlag hívő soha nem is hallhatja ezt az üzenetet a bővölködést hirdető „tanítóiktól”. A megélhetési, vagy felekezeti próféciaértelmezők pedig mindent megtesznek azért, hogy teljesen más értelmet adjanak ezen próféciáknak, így teljesen téves időpontra helyezik és más népre vonatkoztatják ezeket az igéket. De a figyelmeztetés magától az igaz Istentől jön, szavai biztosak, a leírtak be fognak teljesedni, és népe úgy hirdeti meg, ahogyan az ki lett mondva. Figyeljük csak meg az események időzítését. Mindez akkor történik, amikor:
Ezékiel 7:2-3 Emberfia, így beszélj: Ezt mondja JHVH, az Isten Izrael földjének: Itt a vég! Eljött a vég az ország négy szélére. 3 Már rád tört a vég. Rád zúdítom haragomat, hogy útjaid szerint ítélkezzem, és számon kérjem tőled minden szégyenletes tettedet.
Ezékiel 7: 12 Eljön az idő, közel a nap! Aki vesz, az ne örüljön, s aki elad, az ne szomorkodjék, mert a harag mindenkire rátör.
Ezékiel 7:17 Minden kéz ellankad, s minden térd szétfolyik, mint a víz.
Ez Izrael megítélésének napján történik, a végidőkben, amelyről több próféta is beszélt:
Ézsaiás 13:6,8 Jajgassatok, mert közel JHVH napja! Mint pusztító hatalom közeleg a Mindenhatótól... 8 Mindnyájan megremegnek, görcs és fájdalom fogja el őket, s úgy gyötrődnek, mint a vajúdó asszony. Rémülten néznek egymásra, míg arcuk a láz pírjától lángol.
Igen, JHVH haragjának napja, amely még mindig előttünk áll, bár ma már a nem túl távoli jövőben! Amikor Izrael gazdagsága és jóléte nem fogja megmenteni őket a harag és ítélet napján:
Ezékiel 7:19 Ezüstjüket az utakra szórják, az aranyat meg szemétnek tartják. Nem tudják velük éhségüket csillapítani, gyomrukat megtölteni, mert bűnbe vitték őket.
JHVH haragjának napjáról Szofóniás próféta Ezékiel szavaihoz hasonlóan, ekképp jövendöl:
Szofóniás 1:14-15 Közel van már
JHVH napja, közel bizony, hamarosan elérkezik. Mily
szörnyű kiáltozás JHVH napján! Mintha harcos
hallatna csatakiáltást. 15 Az a nap a haragnak
a napja, a szorongatásnak és a gyötrelemnek a napja,
a pusztításnak és a fosztogatásnak a napja,
a sötétségnek és a homálynak a napja,
a felhőknek és a komor fellegeknek a napja. ...
Szofóniás
1:17-18 Veszedelmet hozok az emberekre, botorkálnak majd,
mint a vakok, [mert vétkeztek JHVH ellen]. Vérük
kiloccsan, mintha por volna, holttestük, mintha szemét. 18 Ezüstjük,
aranyuk nem mentheti meg őket. JHVH haragjának
napján, féltékenysége tüzében
elpusztul az egész föld, mert megsemmisíti, kiirtja
a föld minden lakóját.
Ezek az idézetek egy bizonyos időpontot vázolnak, ami eddig nem teljesedett be soha, és a mi nemzedékünket érinti! Izrael nyakas népeinek büszkesége megtörik, amikor Isten rájuk hozza a legkegyetlenebb népeket, és nem lesz menekülés:
Ezékiel 7:24 Elővezetem a legkegyetlenebb népeket, hadd foglalják el házaitokat. Megtöröm a hatalmasok gőgjét, és meggyalázzák szentélyeiket.
Ekkor már keresni fogja a nép az igaz próféták szavait, őszintén, szívükből kívánják az igazságot, mert felismerik, hogy a tanítóik hamis üzeneteket hirdettek és becsapták őket, de már túl késő:
Ezékiel 7: 25-26 Rettegés szállja meg őket, keresik a békét, de nem találják. 26 Csapás csapást ér, az egyik hír a másikat követi, látomást követelnek majd a prófétától, de a papok híjával lesznek a törvénynek, s a vének is a tanácsnak.
Az Isten hű szolgái által hirdetett figyelmeztetést hosszú időn át megvetették, túl későn kapnak észbe. Ez lesz majd az idő, amikor beteljesedik Ámosz próféta szava:
Ámosz 8:11 Íme, jönnek napok – mondja JHVH –, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem JHVH igéjének hallására.
Igen, aki JHVH szavát
akarja hallani, az most hallhatja! Most kell elfogadnia a
megtérésre felhívó hangot, és
megtérni Istenhez, amíg lehetőséget ad a
büntetés előtt. A névleges
kereszténység jólfizetett lelkészei
már elfordultak Isten törvényétől, és
az ellen tanítanak.
Ezékiel 11. fejezete szintén Izrael
házához szól (Ez.11:5):
Ezékiel 11: 8-10 Féltek a kardtól, azért kardot hozok rátok - mondja JHVH, az Isten. 9 Kivetlek a városból, az ellenség kezére adlak benneteket, és ítéletet tartok fölöttetek. 10 Kard élén hulltok el ...
Mikor teljesedik ez be? Ezékiel ezen kijelentése is a jövőre szól, ami mindeddig nem teljesedett be Izrael házán. De amit Isten kinyilatkozott, az pontosan úgy meg is fog történni, és teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Izrael háza nemzeti fogságba, száműzetésbe fog kerülni:
Ezékiel 12:11 Mondd: én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek.
Ezékiel 12:13 Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, a káldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott.
Babilon fogságába, és mi több, a jövőben? Hogyan lehetséges ez, amikor Izrael háza Asszíria fogságába került, majd szétszóródott a földön, Júda háza pedig éppen ekkor Babilon fogságában volt!? Ez a prófécia előfeltételezi az elveszett törzsek majdani nemzetekké válását, ahhoz, hogy ebből az állapotból fogságba kerüljenek a végidőkben. Izrael házának ez a messzi jövőre szóló babiloni fogsága a Jelenések-ben vázolt Nagy Babilon által fog megvalósulni. Az európai „nagy parázna” és a fenevad, vagyis az egyház-állam szövetségéből álló birodalomkolosszus viszi fogságba Izrael házát. Ez a nemzeti fogság leckeként szolgál az Istenüket elhagyó Izrael számára.
Ezékiel 12:15 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok JHVH, ha szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba.
Izrael szét lesz szórva a népek között, szerte a földön és nemzeti rabságban fognak élni. Ezékiel könyvében számos alkalommal hangzik el az „akkor majd megtudják, hogy én vagyok JHVH“ – ez mindig Krisztus visszajövetelének idejére vonatkozik, amikor a büntetések után Krisztus visszatér, és visszavezeti Izrael teljes házát eredeti földjükre. Számos egyéb bibliai prófécia vázolja ezeket az eseményeket az Ezékiel könyve mellett, amelyekből tisztán látható, hogy Izrael szétszórva a nemzetek között rabságban él a Messiás eljövetelekor, Aki megszabadítja és visszavezeti őket eredeti hazájukba (v.ö. Jer. 30:8; Ézs. 10:20-22; Ez. 28:25-26; 36: 22, 24,33-38; 28; 37:16-22).
Ki fogadja meg a figyelmeztetést? - Az előttünk álló nemzeti fogság
Isten igaz szolgái csaknem mindig egyedül álltak, a „fősodraton” kívül, akiknek üzenetét Izrael népének nagy többsége ellenezte és elvetette. Sajnos ez nem csak az egykori Izrael esetében volt így, ez ugyan úgy igaz a jelenre vonatkozóan is. A 13. fejezet rámutat korunk népszerű, de hamis tanítóinak megtévesztő és hiábavaló munkájára:
Ezékiel 13:2-6 Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, jövendölj és mondd meg azoknak, akik maguktól jövendölnek: Halljátok JHVH szavát! 3 Ezt mondja JHVH, az Isten: Jaj az esztelen prófétáknak, akik saját lelküket követik és semmit sem látnak! 4 Mint a rókák a romok között, olyanok a prófétáid, Izrael! 5 Nem álltatok be a résbe, nem építettetek falat Izrael háza számára, hogy erősen tartsa magát a harcban JHVHnapján. 6 Látomásuk csalás, jövendölésük hazugság, amikor ezt mondják: „JHVH mondja”, hiszen JHVH nem küldte őket, mégis azt remélik, hogy a szavuk beteljesedik.
Ez szinte tökéletesen vázolja a mai amerikai és brit karrier-lelkészek munkásságát, akik elvetve az Isten igaz tanításait és parancsolatait, saját elméjük szüleményeit tanítják, Isten szavainak nevezve azokat. Nem állnak a résben, hogy meggátolják Izrael romlását, nem építenek köréjük védőfalat az igazság hirdetésével, hogy a nemzet elkerülhesse a bukást és ítéletet JHVH napjának eljövetelével! Hazugságokat hirdetnek, amelyek nem teljesedhetnek be, hiába remélik, és ezért nem mennek be az ígéretekbe (9.vers). Mert békét és javakat hirdetnek, amikor a romlás és fogság fenyeget:
Ezékiel 13:10 Mert félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke.
Isten nem különleges
privilégiumok és kedvezmények
élvezetére választotta ki népünket,
hanem szolgálatra, és arra, hogy az általa
levetett igazságos életmódot
példázzuk a nemzetek számára; és
mindebben könnyűnek találtattunk nemzeti szinten,
szégyent hozva Isten nevére (Ez. 22:16). Noha
figyelmeztető példaként állnak előttünk az
ősi izraeliták, akiktől Isten minden alkalommal elfordult,
amikor elhagyták vezetését, elvetették
parancsolatait és rendeleteit, hogy a pogányok
szokásai szerint éljenek. Ma ugyanez
történik, áltatjuk magunkat, amikor
„kereszténynek” nevezzük magunkat,
miközben olyan pogány szokásokat és
gyakorlatokat tartunk meg, mint pl. a Karácsony
ünneplése. Az ókori Izraelt Isten rabságba
vitte mindezekért a dolgokért, ha nem
tanúsítottak őszinte bűnbánatot és
tértek meg útjaiktól. Ne gondoljuk azt, hogy
időközben megváltozott Isten!
Ezékiel felrója Izrael bűneit, a szokásokat
és gyakorlatokat, amelyek szépek, jók és
elfogadhatók a mi szemünkben, de ellentmondanak Isten
parancsolatainak, és utálatosságok a
szemében. Ezek egy részét a 8. fejezetben
láthatjuk, többet pedig a 22. fejezetben, ahol a
súlyos szociális illetve társadalmi
igazságtalanságok mellett a
bálványimádat bűnei is szerepelnek, mint a
bukás okai:
Ezékiel 22: 8 Szent dolgaimat megveted, és szombatjaimat megszeged.
Ezékiel 22:12 Megvesztegetésül ajándékot fogadnak el benned, hogy vért ontsanak, uzsorakamatot és ráadást fogadsz el, erőszakkal kifosztod embertársadat, rólam pedig elfeledkezel - mondja JHVH, az Isten.
Ezékiel 22:15 Szétszórlak [jövő időben, nem múlt időben] a népek közé, szétszélesztelek a népek közé, elsöpröm a tisztátalanságot, amely benned van.
A nemzeti fogság
tehát Izrael megtisztítását,
megtérését fogja eredményezni.
A 23-24 fejezetek lényegében egy
példázatban vázolják fel Izrael és
Júda hűtlenségét. A 25-32 fejezetek
pedig az Izraellel kapcsolatban álló pogány
nemzetek elleni próféciák. A 33:11-től Ezékiel
visszatér Izrael házának
intéséhez.
Ezékiel 33:11 Térjetek meg, térjetek le gonosz utatokról! Miért akartok meghalni, Izrael háza?
Ez a fejezet tartalmazza az őrálló üzenetét:
Ezékiel 33:7 Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd intelmeimet.
Ez az üzenete
hozzánk lett intézve, és mai Izrael
házának népeihez szól, elsősorban az USA
és Britannia lakosságához, de kiterjed Izrael
teljes házára, beleértve a többi elveszett
törzset és Júdát is. A
figyelmeztetéssel Ezékiel lett megbízva, ő
jegyezte le számunkra, de ma Isten hű szolgái hirdetik,
illetve kiáltják tovább, azok, akiknek ki lett
nyilvánítva mindennek a jelentősége. Isten adjon
erőt hozzá, hogy képesek legyünk hűségesen
és erővel véghezvinni ezt a komoly és
súlyos feladatot.
A 34. fejezetben Isten újra Izrael pásztorai
(korunk „lelkészei”, pásztorai) ellen
szól, akik magukat hizlalják, gazdagítják,
hatalmaskodnak a nyáj fölött, amely igaz
vezetés nélkül szétszóródik
és tévelyeg. A pásztorok azt
tanítják, amit az emberek hallani kívánnak
(v.ö. 2Tim. 4:3-4), hogy megélhetést
és gazdagságot szerezzenek maguknak.
A hamis pásztorok kemény ítélet alá
esnek, mert miattuk, illetve a hamis tanításaik miatt
kerül Izrael fogságba, és Isten a Maga kezébe
veszi igaz nyájának terelését:
Ezékiel 34:10-13 Ezt mondta JHVH, az Isten: A pásztorok ellen fordulok, és kiveszem kezükből nyájamat és véget vetek pásztorságuknak. A pásztorok nem legeltetik többé magukat, kiragadom torkukból juhaimat, és nem falhatják fel őket többé. 11 Ezt mondja azért JHVH, az Isten: Nézzétek, magam gondoskodom nyájamról, és magam ügyelek rájuk. 12 Amint a pásztor szemlét tart nyája fölött, amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim fölött, amelyek azon a napon [Izrael ítéletének napján] szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen, ahová a felhő és sötétség napján szétszóródtak. 13 Hazahozom őket a népek közül, összegyűjtöm őket az országokból és hazavezérelem őket. Izrael hegyein legeltetem őket [az igazság szellemi eledelével], a völgyekben és az ország lakott tájain.
A visszatérő Krisztus
fogja megmenteni népünket, nem csak Babilon testi
fogságából, hanem magából a babiloni
szellemiség fogságából is, vagyis a
tévtanoktól, az Isten szavának ellentmondó,
„kereszténynek” nevezett pogány
vallásgyakorlatoktól és hitelméletektől.
Izrael újra megszabadul egy hatalmas nemzeti
fogságból, amikor „kinyújtja JHVH
másodszor is kezét, hogy visszahozza népe
maradékát” (Ézs. 11:11). Ekkor
végre le fog hullani a lepel a szemükről, nem lesznek
többé vakok a szellemi igazságokat illetően,
és egész Izrael megmentetik (Róm. 11:25-26), beleértve
Júdát is. Röviden: eljön Isten
országlása. A nép nem fogja saját
útjait járni többé, hanem Isten
vezetését követi. Nem fogják
törvényét megvetni, és
példázzák azt a nemzetek előtt, ahogyan Isten
szándékában volt. „Mert Sionról
jön ki majd a törvény és Jeruzsálemből
JHVH szava” (Mik. 4:2-3). A nemzetek megismerhetik a
békéhez vezető utat.
A 36. fejezet vázolja Izrael nemzeteinek
helyreállítását:
Ezékiel 36:1,4,8,10-11 Te meg, emberfia, jövendölj Izrael hegyeiről ... 4 azért, Izrael hegyei, halljátok JHVH-nak, az Istennek a szavát! Ezt üzeni JHVH, az Isten a hegyeknek és a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek, a pusztuló romoknak és a kihalt városoknak, amelyeket kifosztottak és csúfoltak a szomszéd népek. ... 8 Ti meg, Izrael hegyei, sarjasszatok ágakat és teremjetek gyümölcsöt népemnek, Izraelnek, mert hamarosan visszatér! ... 10 Megsokasítom rajtatok az embereket és Izrael egész házát. A városokat lakják majd, s a romokat újra fölépítik. 11 Megszaporítok rajtatok embert és állatot, hogy sokasodjanak és legyenek termékenyek. Lakottá teszlek benneteket, mint azelőtt voltatok, és jót teszek veletek, többet, mint azelőtt, és megtudjátok, hogy én vagyok JHVH.
Igen, Izrael
megpróbált maradéka végre visszatér,
de nem a mai jóléti államaikból
áttelepítve, nem a mostani USA és Britannia
befolyásos nagyhatalmi pozíciójából,
nem dicsőséges győzedelmes háború után,
hanem a nemzetek közötti
szétszóródásból,
rabságból és szenvedésből megmentve. A
Biblia minden egyes próféciája hasonló
képet ad Izrael egybegyűjtéséről és
hazájukba való visszatelepítésükről,
ami csak Krisztus megjelenésével történik
meg.
Izrael két házának
újraegyesülése
A 37. fejezet egy nagyon fontos fejezete
Ezékiel könyvének. Az első rész a
„csontok mezejét” vázolja, ami duális
jelentőséggel bír. Egyrészt rámutat Izrael
népének „nemzeti
feltámadására”, azaz a
rabszolgasorsból történő szabadulásra
és a szétszórtságból való
helyreállítás
„újjászületésére” Isten
választott népeként. Emellett rámutat a
szellemi újjászületésükre is, ugyanis
ekkortól a Szent Szellem vezetése és az
Újszövetség megkötése által ők is
az új természetet adó szellemi életnek
élhetnek. Vagyis – az ekkor már megdicsőült
egyház mintájára – ők szintén
eljutnak a szövetség örökre szóló
szellemi fázisához (lásd Az Isten
Szövetsége című írást).
Megjegyzés: A fentieket
egészítsük ki azzal, hogy Izrael és az
egyház igazai ugyancsak Krisztus eljövetelekor
támadnak fel örök életre.
A 15. verssel kezdődően következik egy
rendkívül fontos tényt feltáró
rész, Izrael és Júda házainak, vagyis az
elveszett izraelita törzseknek és a zsidóknak az
újraegyesítéséről! Amint az az Isten
Gyülekezeteiben közismert, a Salamon után két
ágra szakadt, és a történelem folyamán
végig különálló izraelita ágazat
– Izrael és Júda – csak ekkor egyesül
újra Krisztus alatt:
Ezékiel 37: 15-17 JHVH szózatot intézett hozzám: 16 Te, emberfia, fogj magadnak egy darab fát és írd rá: “Júda és Izrael fiai közül, akik vele tartanak [Júda, Benjámin és Lévi töredékeivel].” Aztán fogj egy fát és írd rá: “József, Efraim fája és Izrael egész háza, aki csak vele tart.” [a József törzsei által dominált elveszett törzsek] 17 Aztán illeszd össze az egyiket a másikkal egy fává, legyenek eggyé kezedben.
Izrael és Júda népeinek nagy része csak ekkor fedezi fel az önmagukkal, eredetükkel kapcsolatos nagy igazságot, mert Isten ekkor megnyilvánítja számukra az izraelita nemzeti azonosságukat. Ezt az igazságot ma csak nagyon kevesen ismerik, jelenleg kis kivétellel csupán a zsidók azonosságát ismeri a világ. Ekkor ez a tudatlanság végleg elmúlik:
Ezékiel 37:18-20 Ha akkor néped fiai azt mondják neked: "Nem árulnád el, mit akarsz ezzel mondani", 19 ezt feleld nekik: Ezt mondja JHVH, az Isten: Nézzétek, fogom József fáját, amely Efraim kezében van, meg Izrael törzseit, amelyek vele tartanak, és melléjük teszem Júda fáját, és egyetlen fát alkotok belőlük, hogy eggyé legyenek kezemben. 20 A fadarabok, amelyekre írsz, legyenek a szemük előtt a kezedben …
A nemzetegyesítés csak a fogságból való szabadulásuk után következik be, tehát a Krisztus által történő egybegyűjtés után történik majd meg:
Ezékiel 37:21-23 Ezt mondja JHVH, az Isten: Lám, kiragadom Izrael fiait a népek közül, ahová elhurcolták őket. Összegyűjtöm őket mindenhonnan, és a saját földjükre viszem őket. 22 Egy néppé teszem őket országomban, és Izrael hegyein egy király fogja kormányozni őket, és nem alkotnak többé két népet, és nem oszlanak többé két országra [Csak ekkortól kezdődően]. 23 Nem szennyezik be többé magukat bálványaikkal, iszonyatos tetteikkel és bűneikkel. Kiszabadítom őket a hűtlenségből, amelyet elkövettek, megtisztítom őket, és az én népem lesznek, én meg az ő Istenük leszek.
A föld az Ígéret Földje, Izrael eredeti lakhelye, ahol Krisztus megköti velük is az örök szövetség szellemi fázisát, (amelyet az Izraelbe oltott pogány választottak hamarabb elnyertek, mint a testi Izrael egésze):
Ezékiel 37:25-26 Azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, s amelyen atyáitok is laktak. Ők is ezen laknak majd, fiaik is, fiaik fiai is, mindörökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük mindörökre. 26 A béke szövetségét kötöm velük, s ez örök szövetség lesz (v.ö Jer. 31:31). Megerősítem és megsokasítom őket, és felállítom közöttük szentélyemet, örök időkre.
Izrael letört ágai
visszaolttatnak a saját olajfájuk gyökerébe,
elnyerve az ígéretek teljességét. A
helyreállított nemzet újra élvezheti Isten
jelenlétét, majd gyarapodni, gazdagodni kezd,
áldások és békesség közepette.
Megjegyzés: Ez az a tény, amit az ún.
keresztény cionisták leginkább képtelenek
megérteni: Nincs helyreállítás a két
izraelita ágazat teljes megtérése,
újraegyesítése és az
újszövetség felvétele előtt. Ebből
következően a jelenleg „Izrael
állama”-ként ismert állam az NEM a
helyreállított Izrael!
Izrael
békességben, a Szentföldön
helyreállítva él
Figyeljük csak meg a történet folyamatát, az
események időrendi sorrendjét: a próféta
először vázolja a nemzet bűneit, figyelmeztet az azt
követő katasztrófákra (háború,
invázió és fogság), végül
bemutatja a szétszórtság
állapotából való egybegyűjtést
Krisztus által, Aki akkor helyreállítja Izrael
népének jólétét. Láttuk, hogy
a fogságból való szabadulásuk után
Izrael és Júda addig különálló
két házát egyesítette, majd
helyreállította őket egykori hazájukban, a
Szentföldön. Ekkor, Krisztus közvetlen
irányítása alatt, a leckéket megtanulva,
végre betöltik Isten törvényét,
amiért újra áldásokat élveznek
és gyarapodni kezdenek. És ezzel a képpel
értünk el a 38. fejezethez! Ez a fejezet további
folytatása az eddigieknek. Láthatjuk, Izrael már
békében él, mint „olyan ország,
amely megszabadult a kardtól” (Ez. 38:8). És
mint egy olyan ország, „ahol nincsenek erődök,
akik mindnyájan biztonságban érzik magukat.
Mindannyian falakkal nem védett városokban laknak, se
záruk, se ajtajuk” (Ez. 37:11). Az addig
hosszú időn át kietlen területek, „amelyeket
ismét laknak, és a nép, amely a többi
nép közül gyűlt egybe, birtokot és vagyont
szerez és a föld köldökén lakik.” (Ez.
37:12). Ahol az áldások miatt „ezüstöt
és aranyat, nyájakat és vagyont, és
bőséges zsákmányt” (Ez. 37: 13) lehet
találni.
A fejezet első mondatai részben ismétlik Izrael
hazakerülését és gyarapodását,
részben rámutatnak a Krisztus vezetése alatti
állapotokra. Tehát itt, a 38. fejezetben
egyáltalán nem a jelenlegi Amerikai Kontinens, vagy a
Brit Nemzetközösség gazdagsága és
területei ellen intézett támadásról
van szó, hanem a már ősi földjükre, egykori
hazájukba a Szentföldre visszakerült törzsek
megtámadásáról, a Millennium
kezdetén. Sokak feltételezése
ellenére nem vázolhatja a jelenlegi, zsidó
kézben lévő Izrael államot sem, hiszen ott sem
béke, sem biztonság nincs, nem beszélve a
Messiás jelenlétéről. Ez nem
véletlen, mert ez a prófécia
félreérthetetlenül csak Krisztus
visszatérése után fog beteljesedni!
Semmiképpen sem az előtt. Miután az egész
világ gazdasága összeomlott a
világméretű háborúkban és
pusztulásban, Izrael újra gyorsan gyarapodni kezd a
Messiás uralma alatt, s erre a gazdagságra vetnek szemet
a keleti népek szövetségei.
Kihívás
Krisztus uralma ellen
Bármennyire meglepően vagy hihetetlenül is hangzik sokak
számára, a tény az, hogy ez az
invázió Krisztus visszatérése után
fog megtörténni. Az egy téves
elképzelés, hogy Krisztus megjelenésével
azonnal, automatikusan és „egy csapásra”
megoldódik minden emberi probléma. Sokan úgy
gondolják, hogy az emberek minden további
nélkül alávetik magukat Krisztus
vezetésének, hiszen milyen erő, milyen hatalom merne
ellenállni az isteni uralomnak. Az emberek és a nemzetek
azonban nem változnak meg egyik napról a másikra.
Még a választott, Isten szavát bíró
Izraelnek is csak maradéka kerül haza a nemzeti
katasztrófák és a csaknem teljes
kipusztulás után. Bizonyos pogány népek,
amelyek a történelem során soha nem ismerték
Istent, sok esetben még hallásból sem, erő, vagy
„vasvessző” által lesznek alávetve a
királyságnak. Az európai fenevad
birodalmához tartozó népek
ellenállását pl. abban a hatalmas csatában
semmisíti és töri majd meg Krisztus, amit
legtöbben az „Armageddoni csataként” ismernek.
De az eurázsiai, távol-keleti és
délkelet-ázsiai nemzetek hatalmas embertömegei addig
még nem lettek alávetve az isteni uralomnak. Ezek a vad
keleti hordák, Góg, Magóg, és
szövetségeseik majd csak ebben a háborúban
kerülnek ítélet, és megtérést
eredményező feddés alá.
Góg,
Magóg, és a velük szövetséges
népek
A Magóg országából való Góg
fejedelem alatt álló nemzeteken a Balti-tengertől a
Csendes-óceánig fekvő végeláthatatlan
észak-oroszországi területek népeit kell
érteni. Rós a fehéroroszokat jelöli Mesek a
„nagyoroszok” nyugati ágazata, Moszkva róluk
és általuk lett megnevezve, Tubál a
„nagyoroszok” keletebbi ágazata pedig az ugyancsak
róluk megnevezett Tobolszk körül telepedett meg. A
velük tartó népek között ott
találjuk még Gómert, Tógarmát
és a Góg-Magóg párost. Az 1Mózes
10:2-3 verseiből láthatjuk, hogy ezen népek mindegyike
Jáfetnek, a keleti népek ősapjának az
utódaiból tevődik ki. Velük
tart még Etiópia és Pút, akik pedig
Kám utódai. Az Ezékiel 38 tehát
részletesen bemutatja azokat a nemzeteket, amelyek ebben a
hatalmas invázióban részt fognak venni. Az
idevonatkozó ismeretek birtokában ezek a népek
viszonylag könnyen beazonosíthatók a mai nemzetek
között. Amikor Isten országlása megkezdődik
Krisztus uralma alatt a föld geográfiai
középpontjában (köldökén) fekvő
Jeruzsálemben, és a választott nép
áldásokkal telve gyarapszik, ez a hatalmas
eurázsiai szövetség kísértésbe
esik: „rossz gondolatai támadnak és gonosz
terveket fog szőni” (Ez. 38:10), hogy javaikat
elzsákmányolják. A földet nem sokkal
korábban pusztította fel egy hatalmas
világégés, így még minden
gazdaság romokban hever. A keleti népeknek a fenevad
ellenes háborúját túlélő elemei
kiegészítve a frissebben besorozott katonai erőkkel
fergeteges támadást indítanak a már
békében élő izraeliták ellen:
Ezékiel 38:9 De te felvonulsz, betörsz, mint a förgeteg minden csapatoddal és a veled levő sok néppel, olyan leszel, mint a földet beborító felhő.
A támadó seregek mint a szélvész özönlenek a védtelen népre, vélhetően egy olyan hatalmas légierő kíséretében, amelynek árnyékba beborítja a földet, mint a felhők. Izrael népe fegyvertelenül, „békében és biztonságban lakik”, de korántsem védtelenül. Isten maga a szerzője ezeknek az eseményeknek:
Ezékiel 38:14-16 Azért prófétálj, emberfia, és mondd meg Gógnak: Így szól az én Uram, JHVH Azon a napon, amikor megtudod, hogy népem, Izráel, biztonságban él, 15 eljössz lakóhelyedről, a messze északról sok néppel együtt, akik mind lovakon nyargalnak; nagy sereg ez, roppant haderő. 16 Úgy vonulsz föl népem, Izráel ellen, mint a földet beborító felhő. A későbbi napokban hozlak el téged országom ellen, hogy megismerjenek engem a népek, amikor szemük láttára megmutatom rajtad, Góg, hogy szent vagyok.
A háború
célja tehát az, amire már korábban is
rámutattunk. Hogy Isten megszentelje magát a
támadó Góg népeiben, vagyis megmutassa
nekik, megismertesse velük önmagát, hogy Ő JHVH, az
Isten.
Izrael ekkor már nem fog harcolni, nem fog fegyvert fogni.
Népünk végre megtanulta, hogy Isten vívja meg
a harcainkat!
Ezékiel 38:18,21-23 De majd azon a napon, amelyen megérkezik Góg Izráel földjére - így szól az én Uram, JHVH -, haragra lobbanok. ... 21 Akkor ellene hivom minden hegyemen a kardot - így szól az én Uram, JHVH -, mindenki kardja a társa ellen fordul majd. 22 Megbüntetem dögvésszel és vérontással. Ömlő záporesőt, jégesőt, tüzet és kénkövet hullatok rá és csapataira, a vele levő sok népre. 23 Így mutatom meg, hogy nagy és szent vagyok, és megismertetem magamat a sok néppel, és megtudják majd, hogy én vagyok JHVH.
Igen, Izrael ekkor már
megtért, ismeri és elfogadja Istenét, de a keleti
pogány népek tömegei mindaddig nem fogják meg
és elismerni Istent, még Krisztus helytartói
királyságának kezdetekor sem. Ennek az
eseménynek a következményei fogják
végre rávezetni ezeket a nemzeteket arra, hogy
megismerjék JHVH nevét, és elfogadják
uralmát.
A 39. fejezet további részleteket elárul ennek a
háborúnak a kimeneteléről, amint Krisztus
természetfeletti erővel elpusztítja a
támadó seregek öthatodát. A kezdő sorok itt
is felelevenítik a biztonságban élő Izrael
állapotát, Isten kezét az események
irányításában, majd a támadók
pusztulását, és magát a célt, hogy
mindez miért történt (Ez. 39:1-8).
És végül Isten újra rámutat az
összképre, a hazatelepített Izrael sorsának
végleges jóra fordulására, Krisztus uralma
alatt:
Ezékiel 39:25-29 Ezért így szól az én Uram, JHVH: Most jóra fordítom Jákób sorsát, és irgalmas leszek Izráel egész házához, mert féltő szeretetre indulok szent nevemért. 26 Akkor elfelejthetik gyalázatukat és mindazt a hűtlenséget, amit ellenem elkövettek. Biztonságban laknak földjükön, és senki sem rettenti őket. 27 Visszahozom őket a népek közül, és összegyűjtöm őket ellenségeik országaiból, és így mutatom meg rajtuk a többi nép szeme láttára, hogy szent vagyok. 28 Majd megtudják, hogy én, JHVH, Istenük voltam akkor is, amikor fogságba vittem őket a népek közé, mert összegyűjtöm őket földjükön, és nem hagyok ott közülük senkit. 29 Többé nem rejtem el orcámat előlük, mert kiöntöm lelkemet Izráel házára - így szól az én Uram, JHVH.
Többszörösem
ismételve és végig következetesen
láthatjuk az események sorrendjét. Izrael
háza nemzeti fogságból, ellenségeik
országaiból kerül vissza hazájába, nem
az USA-ból és a Brit Nemzetközösség
földjeiről, és nem Krisztus visszatérése
előtt.
A 40. fejezettel kezdődően a könyv végéig
már az igaz, ideális teokratikus uralom részletei
vannak bemutatva. Egy valóban új világrend, isteni
kormányzat alatt, annak állandó és
maradandó intézményeivel, amelyek hűen
tükrözik az elrendelt ideális kapcsolatot Isten
és ember között.
A történelem e pillanatában egyelőre még ott
tartunk, hogy továbbra is figyelmeztessük Izrael
népeit ezeknek a hozzájuk szóló
próféciáknak a beteljesedésére, hogy
ha lehet, ne érje őket teljesen váratlanul az
eljövendő vihar. Kiáltanunk kell a felhívást:
„fussatok ki Babilonból!” Hogy legyenek,
akik megtalálhassák Istenüket már most,
és befogadhassák az igazságot, és
megtérhessenek, hogy az Isten gondviselése alá
kerüljenek (v.ö. Zsolt. 91). És
azért, hogy így Isten Szellemével
betöltött engedelmes életet élhessenek,
törvényeit, rendeleteit megtartva, s ezáltal
felkészíthessék magukat arra, hogy
uralkodók és tanítók lehessenek Krisztus
hamarosan eljövő királyságában! ÁMEN!