CoG

A fejfedés kérdése és Krisztus teste

(Revised 3/15/06)


Az 1Korintus 11 fejezetében Pál többek között azt a kijelentést teszi, hogy a nőknek ima és prófétálás közben be kell fedniük a fejüket. Pál itt elhangzott utasításaival, illetve azok értelmével és jelentőségével kapcsolatban sok a találgatás. Az alábbi írás a sok találgatást és zűrzavart okozó fejfedés kérdésére ad részletes magyarázatot. Amint látni fogjuk, a zavart elsősorban az okozza, hogy az emberek nem értik meg, mi a célja az itt elhanzó utasításoknak. A Biblia természetesen önmagát magyarázza meg, és ha a megfelelő helyen keressük, majd az összes idevonatkozó igerészt párosítjuk, akkor feltárul a mondanivaló szándéka. Természetesen az 1Korintusi levél 11.-ik fejezetének elemzésével kezdjük, amely közvetlenül a fejfedés kérdését tárgyalja, és tulajdonképpen a fejfedés okára is magyarázatot ad. A megadott magyarázat lényege:  amikor a szellemben imádkozunk vagy prófétálunk, akkor ki kell emelni és hangsúlyozni JHVH dicsőségét, a magunk emberi dicsőségét pedig el kell fednünk, takarnunk. Az 1Korintus 11 tartalmaz bizonyos törvényszerűségeket, amelyeket szintén megvizsgálunk a fejezet versről-versre történő elemzése közben.


 

Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © Eliyah, Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Webcímünk: www.churchofgod.hu 


 A fejfedés kérdése

Amikor a Szentírás bármely vitásabb, vagy nehezebben érthető témaköreit tanulmányozzuk, hasznos kiindulópont a már megadatott és megismert szilárd igazságokra építve megközelíteni az adott témát, így az igazság önmagát építi illetve növeli, és nem hoz ellentmondásos eredményt. Ebben a tanulmányban az eredeti bibliai megnevezéseket használjuk, mert további rálátást és nyomatékot ad a mondanivalónak. Ezzel térjünk is a tárgyra.

Az alábbi vers önmagáért beszél, nincs is szükség különösebb kommentárra vagy magyarázatra. Abszolút egyértelmű, hogy Jézus, Aki megment bennünket a bűneinktől, a férfiak feje, az asszony feje pedig az ő férje, Krisztus feje pedig maga az Atya Isten, Jahova HaElohim:

1Korintus 11:3 Azt akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus (Messhia), s minden asszonynak feje a férfi, a Krisztusnak feje pedig az Isten.

A következő sor mondanivalója szintén egyértelmű: a férfi nem fedheti be fejét imádkozás és prófétálás közben, mert azzal megszégyenítené a fejét. A fentebbi sor értelmében ez azt jelenti, hogy azzal a Messiást, Jahoshúát szégyeníti meg, ugyanis, mint láttuk, a férfi feje Krisztus.

1Korintus 11:4 Megszégyeníti fejét minden férfi, aki úgy imádkozik vagy prófétál, hogy a fején tart valamit.

A hetedik vers pedig rámutat annak okára, hogy miért nem kell a férfinak betakart fejjel imádkozni és prófétálni:

1Korintus 11:7 Férfi ellenben nem tartozik befedni a fejét, miután ő [a férfi] Istennek (JHVH-nak) képe és dicsősége, a nő meg a férfi dicsősége.

Az adott ok: a férfi JHVH dicsőségének képmása. Tehát a férfi JHVH képét és dicsőségét tükrözi, ez az oka annak, amiért "a férfi nem tartozik befedni a fejét". Másszóval ez a vers lényegében azt közli velünk, hogy amikor JHVH közvetlen jelenlétében vagyunk (a Szellemben való ima és prófétálás alkalmával), akkor nem fedhetjük el JHVH dicsőségét.

Itt talán foglaljuk össze az eddig megalapozott tényeket:

1. Jahoshúa, a Messiás a férfi szellemi feje. 

2. A férfi JHVH képe és dicsősége.

3. A férfi nem fedheti be a fejét (JHVH dicsőségét), amikor imádkozik vagy prófétál, mert azzal szégyent hoz Jahoshúának, a Megváltónknak a fejére. Értsd, azzal Jahoshúát megkerülve, a bukott emberből kiindulva kívánná az Atya dicsőségét tükrözni.

 

De mi JHVH dicsősége?

Innen némileg bonyolultabbá válik a dolog, és pontos figyelmet igényel annak megértése, hogy a férfinak miért is nem szabad befednie a fejét, majd arra építve látni fogjuk azt is, hogy az asszonynak miért kell befednie a fejét. Azt tudjuk, hogy Ádám az Isten képére és dicsőségére lett teremtve (1Kor. 11:7):

1Mózes 1:26 Elohim újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog."

Tudjuk azonban azt is, hogy Ádám bűnbe esett. Hogyan lehet ebben az állapotban az ember mégis JHVH képmása és dicsősége? Hiszen bűnös természetünknél fogva a mi elesett képünk és dicsőségünk már nem tükrözi JHVH-t, hiszen Ő a saját tökéletes és igazságos képében áll, a maga teljes hibátlan dicsőségében. A kérdés tehát az, hogy miként lehetünk mi bűnös, esendő és romlott emberek JHVH dicsőségének képében?

Egyetlen-egy lényről mondható el, hogy Ő JHVH lényének pontosan kimetszett képe, dicsőségének hibátlan kisugárzása:

Héberek 1:1-4 1 Miután az Isten a régi időben a próféták által sok ízben és sokféleképpen beszélt az atyákhoz, 2 a mostani napok utólján hozzánk is szólt Fiában, akinek a mindenséget örökrészéül rendelte, akin át az örök korokat is elkészítette. 3 Fiú a dicsőség kisugárzásaaz Istenben az ő lényének kimetszett képe. Hatalmas szavával ő hordozza a mindenséget is, ő szerezte meg a vétkek bocsánatát s azután leült a magasságban az isteni Fenség jobbja felől, 4 miután annyival hatalmasabbá lett az angyaloknál, amennyivel azokénál különb névnek lett örökrészesévé.

Jahoshúa tehát az Isten pontos képmása és dicsőségének tükrözője, lényének kimetszett, pontos képmása, amire számos további bibliai idézet is rámutat. Az alábbi idézetből pedig láthatjuk, hogy Jahoshúa, Aki a JHVH dicsőségének kisurgárzása, egyben a LOGOSZ, vagyis az IGE is, aki hússá, testté lett, lejött az Atya mellől, hogy felénk sugározza azt a dicsőséget:

János 1:14 Az Ige hússá lett, közöttünk vett szállást és mi megláttuk dicsőségét, mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező Egyszülöttnek dicsősége: kegyelemmel és igazsággal teli.

Ő az Ige, s még egyszer kihangsúlyozva, Ő az Atya dicsőségének pontos tükrözője. Az Isten igéje egyben lámpás, ragyogó világosság is számunkra:

Zsoltárok 119:105 A te igéd lámpás a lábamnak, s ösvényeimnek fényesség.

Ezért Jahoshúa a következő megvallást tette Önmagáról:

János 8:12  Azután újra szólt hozzájuk Jézus és ezt mondta: "Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világossága az övé."

Számunkra tehát Jahoshua a JHVH teljes dicsőségének kisugárzója és pontos tükröződése. Ádám, az első ember, bár JHVH képére lett megalkotva, elbukott a bűn által. Jahoshúa, a "második Ádám", szellemi és bűntelen volt, és Ő az, Aki bennünk él és vezérli újjászületett lényünket a megigazulásra és üdvösségre.

Róma 5:14-19 14 A halál mégis uralomra jutott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám eleséséhez hasonlóan vétkeztek, ki az eljövendőnek (a második Ádámnak) az előképe. 15 A másik oldalon ott látjuk a kegyelmet, mellyel nem úgy vagyunk, mint az eleséssel. Ha ugyanis az egynek elesése a sokat halálra vitte, sokkal nagyobb az egy embernek, a Krisztus Jézusnak kegyelmén át az Isten kegyelmének és ingyen ajándékának hatása a sokakra. 16 Nem hatott úgy az ingyen ajándék, mint hatott a vétek azon az egyen át, aki vétkezett. Egyik oldalon az ítélet egy elesés alapján vált kárhoztató ítéletté, a másik oldalon a kegyelemajándék lett sok elesésből megigazulás útjává. 17 Ha ugyanis egynek elesése a halált azon az egyen keresztül uralomra juttathatta, mennyivel inkább kell uralkodniuk az egy Krisztus Jézuson keresztül az élet hatalmávalazoknak, akik bőségben kapták a kegyelmet és az igazságosság ajándékát. 18 Mint ahogy tehát egy elesésen keresztül a kárhoztató ítélet minden emberig elhatolt, úgyhozza el a kegyelem egynek megigazító munkáján át az életadó megigazulást minden emberre. 19 Mint ahogy ugyanis egy ember engedetlensége a sok embert a vétkességállapotába döntötte, úgy egy ember engedelmessége a sok embert az igazságosság állapotába fogja visszaállítani.

Láthatjuk tehát, hogy JHVH természetének igaz tükrözője Jahoshúa, a Felkent, Aki által kegyelmet és megigazulást kaphatunk. Egyedül Jahoshúa véráldozata és elvégzett munkája által lehetséges számunkra a kegyelem és megigazulás, ami az Isten képét és dicsőségét formálja meg bennünk, illetve ami minket az Isten képére és dicsőségére formál. Így, amikor Jahoshúa vére és vezetése alatt állunk, és amikor imánkkal JHVH-hoz fordulunk, akkor JHVH nem a mi romlott és becstelen (testi, ádámi) képünket látja, hanem Önmaga dicsőségének igaz képmását, tükröződését, Jahoshúáét (a második, szellemi Ádámét). Akinek tökéletes képére formálódunk, s Akinek teljessége betölti az egyházat(Eféz. 1:23; 4:13, Kol. 2:10). Mint tudjuk, Jahoshúában JHVH teljessége lakozik (Kol. 1:9), így végsősoron JHVH képére formálódunk Jahoshúán keresztül. Ezért mondja Pál:

Galaták 2:20 Élek. De többé nem én, hanem a Krisztus él bennem. Amely életet pedig most húsban élek, az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.

Ez lényeges, hiszen amennyiben a Krisztus, mint JHVH dicsőségének tükrözője él bennünk, akkor mi lényegében JHVH dicsőségét tükrözzük, amire az 1Korintus 11:7 is utal. De ezt a megfelelő módon kell kinyilvánítanuk. A férfiak nem fedhetik be fejüket, éppen azért, mert a bennük élő Jahoshúa JHVH dicsőségét képviseli, lévén Jahoshúa a férfi feje.

Tehát amikor a hívő férfi imádkozik vagy prófétál, semmiképpen nem fedheti be a fejét, hiszen Jahoshúában élve JHVH dicsőségét kell tükröznie. Amikor imádkozunk, JHVH dicsőségét (Jahoshsúát) fedjük fel, hogy Benne áljunk elé, s a magunk dicsőségét ezzel elfedjük. Ha a férfi betakarná fejét, Jahoshsúát fedné be, és önmaga testi, első ádámi érdemében állna JHVH elé. Mindezt figyelemben tartva térjünk vissza az 1Korintus 11:7 vershez:

1Korintus 11:7 Férfi ellenben nem tartozik befedni a fejét, miután ő Istennek (JHVH) képe és dicsősége, a nő meg a férfi dicsősége.

Mi férfiak nem léphetünk és nem állhatunk Isten jelenlétében (az imádkozás és prófétálás alkalmaikor) fejünknek, Jahoshúának rajtunk, illetve bennünk lévő (minket elfedő) dicsősége nélkül. Bármi mással takarnánk be fejünket, az elégtelen lenne Jahoshúa dicsőségéhez képest. Teljes mértékben szükségünk van arra, hogy Jahoshúa takarjon be bennünket, mert egyedül Általa lettünk megmentve, és Általa részesülhetünk a hibátlan igazságosságban.

2Korintus 3 és 4 fejezetei fontosak e szempontból, mert további rálátást adnak minderre, de először is vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet.

2Korintus 3:1 1 Újra ajánlgatni kezdjük magunkat? Vagy talán ajánlólevelekre van szükségünk hozzátok vagy tőletek, mint ahogy némelyeknek szükségük van ilyesmire. 2 A mi levelünk ti vagytok saját szívünkbe írva, melyet minden ember ismer és olvas, 3 nyilvánvalóvá lévén, hogy a Krisztus levele vagytok a mi szolgálatunkkal, nem tintával, hanem élő Isten Szellemével írva, nem kőtáblákra, hanem hússzív táblákra.

Pál joggal emlékeztet bennünket arra, hogy nincs szükségünk magunkat ajánlgatni mások előtt. A korintusiaknak sem kellett semmiféle ajánlólevél, mert maga a korintusi gyülekezet volt a Messiás "ajánlólevele", amit mindenki "olvashat", aki látja a Szellem munkáját. És akit az Úr ajánl, az már kipróbált a hitben:

2Korintus 10:18 Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlgatja, hanem az, akit az Úr ajánl.

Ez minden hívőre egyformán vonatkozik. Jahoshúa, a Felkent az, Aki ajánlja népét mások és JHVH előtt. A valóságban ugyanis a korintusi gyülekezetet is Jahoshúa hozta létre (Ap.Csel. 18).

2Korintus 3:4-5 4 Ekkora bizalmunk a Krisztus által van Isten irányában. 5 Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink, ellenkezőleg a mi rátermettségünk Istentől való,

Pál felismeri és kihansúlyozza, hogy nem a magunk rátermettsége miatt történik bármi, hanem Jahoshúa bennük folytatott munkája által, s abból fakad "rátermettségünk."

2Korintus 3:6 aki bennünket elégségeseknek talált arra, hogy új szövetségnek, nem betűnek, hanem szellemnek kiszolgálóivá legyünk, hiszen a betű megöl, a szellem ellenben megelevenít.

Az igaz, hogy a törvény elítél bennünket, mert mindannyian áthágtuk azt. Ezért az egyetlen út a szabadulás felé a Messiás igazságossága általi megigazulás. Természetesen, miután Jahoshúa igazságossága által menekülést nyertünk, nem hagyhatjuk Őt a kereszten azáltal, hogy továbbra is törvényszegésben élünk. Eleve azért kellett meghalnia, mert megszegtük azt, de azért támadott fel, hogy újjászületve megigazulhassunk, és az egykori törvénytiprókból a törvény beteljesítői lehessünk:

2Korintus 3:7-11 7 Ha pedig a halál szolgálatát, melyet betűkkel kövekbe véstek, dicsőség vette körül, úgyhogy arcának elmúló dicsősége miatt Izráel fiai nem tudtak merőn Mózes arcába nézni, 8 mennyivel inkább dicsőség övezi a Szellem szolgálatát. 9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőség, mennyivel gazdagabb dicsőségben az igazságosság szolgálata. 10 Mert hiszen e szempontból nem is lehet dicsőíteni a megdicsőültet az őt felülhaladó dicsőség miatt. 11 Mert ha az elvesző dicsőségen át jő, mennyivel több dicsőség veszi körül a megmaradót.

Ezzel el is értünk a fejezet egy nagyon lényeges részéhez. A legfontosabb azt emlékezetben tartani, hogy itt valaminek a dicsősége múlik el, nem pedig JHVH igazságos parancsolatainak érvényessége! Mózes küldetésének és munkásságának a lényege JHVH prancsolatainak átadása volt, ami JHVH állandó és igazságos mércéjeként szolgál, rámutatva arra, mi a bűn. Jahoshúa szolgálata azonban kegyelmet biztosított és hozott számunkra, az Ő Maga igazságosságával:

János 1:17 Mert a törvényt Mózesen át adták, de a kegyelem és az igazság a Krisztus Jézuson át támadt.

Így az igazság és kegyelem (üdvösség) szolgálatának összemérhetetlenül nagyobb dicsősége van annak a szolgálatnak a dicsőségéhez képest, amely elítélt bennünket és halált hozott ránk:

2Korintus 3:12-13 12 Ily nagy reménység birtokában nagy szabadsággal élünk, 13 nem úgy, mint Mózes, aki lepelt borított arcára, hogy Izráel fiai az elmúló dicsőségnek még a végére se tekinthessenek.

Ennek a régi, halált hozó szolgálatnak a dicsősége halványodott és múlt el, s még egyszer kihangsúlyozva, nem JHVH igazságosságának mércéje! Mózessel ellenben, akinek el kellett fednie ragyogó arcát, amikor átadta JHVH parancsolatait, nekünk nem szabad elfedni, hanem szabadon ragyogtatnunk kell azt a nagyobb dicsőséget, ami Jahoshúa igazságot és kegyelmet hozó szolgálata által jött el ránk! A két szolgálat dicsősége közt nagy különbség van, az egyiket lepelnek kellett fednie, a másik szabadon ragyog:

2Korintus 3:14-18 14 De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát. 15 Sőt a mai napig, valahányszor csak Mózest olvassák, lepel van a szívükön. 16 De amikor megtér valamelyikük az Úrhoz, lehull körüle a lepel. 17 Az Úr a Szellem, s ahol az Úr Szelleme, ott szabadság van. 18 Mi pedig mindannyian, míg felfedett arccal visszatükrözzük az Úr dicsőségét, dicsőségről dicsőségre átváltozunk úgy, ahogy az Úr Szelleme hat.

Akik a régi dicsőség szerint kívánnak szolgálni, még a lepel alatt vannak. A lepel lehullik azokról, akik a Krisztusban vannak. Tudjuk, a törvény igazsága messze meghaladja az embert, hiszen az túlságosan szent, túlságosan szellemi a romlott testi emberünkhöz és elesett természetünköz mérten (Róm. 7:7). Egyedül a Messiás által lehetővé tett kegyelem, bűneink megbocsátása és az Isten Szelleme által adott újjászületés, a bennünk élő, megszentelő Jahoshúa tesz minket képessé az elvárt szellemi igazságosságra. A lepel viszont továbbra is rajta marad mindazokon, akik nem fordulnak JHVH-hoz a Fián keresztül.

17 Az Úr a Szellem, s ahol az Úr Szelleme, ott szabadság van.

Természetesen mi jól tudjuk, nem a bűnök elkövetésére van szabadságunk, hanem arra, hogy JHVH elé járulhassunk félelem és megítéltetés nélkül, mert ha bűnbe is estünk, de megtérünk attól, kegyelem által továbbra is eléjárulhatunk:

18 Mi pedig mindannyian, míg felfedett arccal visszatükrözzük az Úr dicsőségét, dicsőségről dicsőségre átváltozunk úgy, ahogy az Úr Szelleme hat.

Azért fedhetjük fel arcunkat, mert JHVH dicsőségét tükrözi azáltal, hogy Jahoshúa, a Felkent dicsőségének és igazságosságának teljessége él és ragyog bennünk JHVH Szelleme által.

Pontosan erre utal a dicsőségről-dicsőségre való átváltozás:

1. A múlandó, elhomályosodó dicsőség a Mózes által jött "ítélet szolgálata", ami felfedte bűneinket az igazság szavának fénye által.

2. És a nagyobb, ragyogóbb dicsőség, amely JHVH dicsősége, Jahoshúa, a Felkent bennünk élő igazságossága által nyilvánul meg bennünk (amennyiben ezt választjuk és befogadjuk).

Ahogyan növekszünk a Szellemben, úgy tükrözzük vissza JHVH dicsőségét egyre inkább. De ugyanakkor előttünk van a tükörben a világosság, a Tóra is, mint az igazságosság mércéjeként mutatja meg, tárja fel bűneinket. Az Ige (Jahoshúa) meggyőz bennünket a bűneinket illetően. Ez még a kisebb dicsőség. De ugyanakkor a tükörbe nézve ott van rajtunk Jahoshúa bennünk élő igazságossága is, ami a nagyobb dicsőség. Ahogy "JHVH Szelleme hat" bennünk, azáltal növekszünk Benne, és egyre inkább az Ő akarata szerint élünk, eképpen formálódva dicsőségről dicsőségre. Ennek figyelemben tartásával olvassuk újra:

18 Mi pedig mindannyian, míg felfedett arccal visszatükrözzük az Úr dicsőségét, dicsőségről dicsőségre átváltozunk úgy, ahogy JHVH Szelleme hat.

Csakis a felfedett arcal vagyunk képesek igazán látni a kisebb és a nagyobb dicsőség jelentőségét, s akként formálódni. Jahoshúában mindannyian JHVH képe és dicsősége vagyunk, annak teljességére formálódunk a Szellem hatására:

Róma 8:28-29 28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden összedolgozik a javukra, miután az Isten előzetes terve szerint (való kifejlődésre) elhívottak, 29 mert akiket eleve felismert, azokat a többiektől eleve különválasztotta, hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, hogy így Isten Fia sok testvér között az elsőszülött legyen.

Így formálódunk tehát dicsőségről-dicsőségre Jahoshúa, a Messiás képére, hiszen végülis az Ő pontos másaivá kell hogy legyünk:

2Korintus 4:1-4 1 Ezért, minthogy ezt a szolgálatot ahhoz a könyörülethez mérten végezzük, amelyben mi részesültünk, nem restelkedünk, 2 ellenkezőleg, lemondunk a szégyellni való titkokról, sem nem járunk ravaszkodva, sem az Isten igéjét meg nem hamisítjuk, hanem az igazságnak láthatóvá tételével ajánljuk magunkat Isten előtt minden ember lelkiismeretének. 3 De, még ha leplezett volna is a mi örömüzenetünk, az elveszők között leplezett, 4 akikben e kor istene vakká tette a hitetlen gondolkodást, hogy a Krisztus dicsőséges örömüzenetének fénye, aki Istennek képe, rájuk ne ragyoghasson.

Az Isten képmásának, Jahoshúa dicsőségének fénye el van rejtve azok elől, akik elpusztulnak. El van fedve előlük, mert Sátán elvakította őket, hogy ne láthassák, ne ragyoghasson rájuk a Felkent dicsőséges örömüzenetének fénye, ami által igazakká válhatnak JHVH előtt. De mi is pontosan a Felkent dicsőséges örömüzenetének fénye? A következő:

Ahelyett, hogy a magunk dicsőségében járulnánk JHVH trónja elé (ami feltárná bűnösségünket), és ahelyett, hogy elfednénk azt, ami JHVH dicsősége (a fejünk, Krisztus), mi Jahoshúa, a Felkent teljes ragyogó dicsőségében és képében járulhatunk JHVH színe elé fedetlenül. Mert elengedhetetlenül szükségünk van az Ő dicsőségének ragyogására, amikor JHVH elé járulunk imáinkban és prófétálás közben. Férfiak, ne fedjük hát be a fejünket!

Folytatván:

2Korintus 4:-4-6 5 Mert nem magunkat hirdetjük, hanem a Krisztus Jézus Urat, magunkat legfeljebb úgy, mint Jézusért a ti rabszolgáitokat. 6 Mert az Isten volt az, aki azt mondta, hogy a sötétségből fény ragyogjon elő, aki szívünkben is világosságot gyújtott annak a dicsőséges felismerésnek sugároztatására, mely JHVH-nak a Krisztus orcáján megjelenő fénye.

A 6.-ik vers kulcsfontosságú, és alátámasztja mindazt, amit eddig olvashattunk. JHVH rendelte el, hogy a sötétségből előragyogjon a fény, illetve Ő az, Aki szívünkben és elménkben világosságot gyújtott annak a dicsőségnek kisugároztatására, amely JHVH-nak a Felkent orcáján megjelenő fénye. Amikor imádkozunk és prófétálunk, akkor JHVH-nak az Ő maga, Krisztus orcáján megjelenő ragyogását és képmását kell látnia rajtunk is. Ezokból utasította tehát Pál a korintusi gyülekezet férfitagjait arra, hogy nem fedhetik be fejüket ima és prófétálás közben.

7 Ezt a kincset azonban cserépedényekben bírjuk, hogy annak mindent felülmúló hatalma Istentől eredőnek tűnjék fel, s ne belőlünk eredőnek.

Mi tehát, noha nem fedjük el magunkat egy ruhadarabbal, de be vagyunk fedve JHVH dicsőségének ragyogásával, Aki Jahoshúa, a Messiás. Ezért imádkozás avagy prófétálás alatt egyedül Jahoshúa dicsőséges testére [húsára] van szükségünk, hogy az borítson be bennünket. Így, és csakis így léphetünk JHVH színe elé, vagyis az Ő jelenlétébe:

Héberek 10:19-23 19 Minthogy tehát bizalom adta szabadságunk van arra testvéreim, hogy Jézus vérével a szentélybe bemenjünk, 20 – s ezt a bejárást új és élő útként ő szentelte fel nekünk a függönyön, azaz saját húsán keresztül –, 21 minthogy továbbá van egy nagy főpapunk az Isten háza felett, 22 járuljunk igaz szívvel, kiteljesedett hittel, a rossz lelkiismerettől vérhintéssel megszabadított szívvel, tiszta vízzel megmosott testtel Istenhez23 ragaszkodjunk ingadozás nélkül a reménység vallástételéhez, mert hű az, aki az ígéretet tette.

Ezért, ha a férfi bármi más módon, vagy más fejfedővel (más dicsőségben) kíván JHVH elé járulni, azzal Jahoshúa húsának elégségét tagadja meg. JHVH a maga, Jahoshúa orcáján tükröződő dicsőségét kívánja látja a férfi fején! Mert nem lehet eléggé kihangsúlyozni azt, hogy Jahoshúában élő férfi feje JHVH dicsőségét tükrözi, s amiatt nem szabad azt elfednünk semmivel! Nem véletlenül szakadt ketté a szentélyhez vezető függöny sem!

A fentieket mind emlékezetben tartva, most vizsgáljuk meg a férfi fejfedésének kérdését:

1Korintus 11:3  Azt akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, s minden asszonynak feje a férfi, a Krisztusnak feje pedig az Isten.

1Korintus 11:4 Megszégyeníti (szellemi) fejét (Krisztust) minden férfi, aki úgy imádkozik vagy prófétál, hogy a (maga testi) fején tart valamit.

Most már jobban érthető, hogy miről is van szó. Amikor a férfi fedett fővel imádkozik, azzal Jahoshúát, a Felkentet becsteleníti meg, Aki dicsőségének megnyilvánulásában kell JHVH elé állnunk.

1Korintus 11:7 Férfi ellenben nem tartozik befedni a fejét, miután ő Istennek (JHVH) képe és dicsősége, a nő meg a férfi dicsősége.

Sokan adnak magánvéleményt azzal kapcsolatban, hogy a férfinak be kell-e takarni a fejét vagy sem. Nincs szükség találgatásra, véleményezésre, mert a fenti írásrész tömören rámutat, hogy a férfi nem tartozik befedni fejét, s arra is rámutat, hogy miért nem. Természetesen mélyebbre mehetünk, és a fejfedés kérdésével kapcsolatos mélyebb mondanivalót is feltárhatjuk, hiszen ez az idézet bármennyire egyértelmű, sokakat további találgatásra késztet. Ha alaposan megvizsgáljuk a Törvényt és a Prófétákat (az Ószövetséget), akkor abból is láthatjuk, a férfiak nem fedhetik be fejüket. Itt persze sokan ellentmondásosnak látják Pál kijelentését, mivel a törvény előírása szerint a főpapnak kötelező volt egy bizonyos papi süveget (mitcnefeth #4701) viselnie a szolgálatában:

2Mózes 29:6  Tedd a fejére a süveget (mitcnefeth, és a szent fejdíszt illeszd a süvegre.

3Mózes 16:4 Öltözzék gyolcsból készült szent köntösbe, gyolcsnadrág legyen rajta, gyolcsövvel övezze magát körül, gyolcssüveget (mitcnefeth) tegyen a fejére. Szent ruhák ezek, mosakodjék meg azért vízben, és úgy öltse fel ezeket.

Láthatjuk, a főpapnak valóban viselnie kellett egy süveget, továbbá egy bizonyos fejkendőt (migba'ah #4021) is. Hogy miért? Azért, mert a főpapnak viselnie kellett valamit, ami reprezentálta Jahoshúa, a Messiás igazságosságát abban a korban. Mert ahhoz, hogy az ember JHVH jelenlétében állhasson (merthogy a szolgáló papok JHVH színe előtt szolgáltak), ahhoz igazságossággal kell betakarva lennie. De mennyire megalapozott az a kijelentés, hogy a papi fejfedő valóban Jahoshsúa igazságosságát reprezentálta? Ha megvizsgáljuk a fejviseletre használatos héber szavak pontos jelentését, akkor ez láthatóvá válik:

2Mózes 39:27-28 27 Megcsinálták a len köntösöket is takácsmunkával, Áronnak és az ő fiainak. 28 A len [főpapi] süveget (mitcnefeth) is a süveg ékességeit (kendőit vagyis a migba'ah-t) is és a gyolcs lábravalókat sodrott lenből. (Károli)

A héber szövegekben a papi süveg (vagy turbán) kendőit, vagyis a migba'ah-t a héberben a pé'eyr szóval jelölik, aminek jelentése a Brown Driver Briggs lexikon szerint:"fejdísz", "ék", "díszes turbán". A pé'eyr szó annak a pa'ar (#6286) gyökszónak a származéka, amely "megdicsőítést" jelent. A magyar fordítások egyszerűen kihagyják vagy az ékes, vagy a kendő szót, holott a héberben pontosan egy pé'eyr migba'ah, vagyis ékes [dicsőítő] kendőről van szó. A bibliafordítók ráadásul tisztában vannak a szó ilyen használatával, hiszen ennek a pa'ar héber szónak egy másik variánsát, a tif'arah (#8597) szót következetesen dicsőségnek fordítják a következő versben:

Példabeszédek 17:6 Az öregek koronája az unokák, a fiúk dicsősége (tif'arah) a felmenőik.

Itt meg kell jegyezni, hogy a dicsőség szó nagyon hasonló módon van használva az 1Korintus 11-ben, bár más kontextusban. Bár a pé'eyr az embert beborító dicsőséget jelölte, az idők folyamán mégis csak egyszerűen fejfedőként/turbánként fordították le, amint azt az alábbi példa is mutatja Ezékiel könyvéből:

Ezékiel 24:16-17 16 Emberfia, nézd, elveszem tőled hirtelenül szemed gyönyörűségét. De ne keseredj el és ne sírj, könnyeid ne folyjanak! 17 Sóhajts halkan, ne tarts halotti gyászt; turbánodat (pé'eyr) tedd föl a fejedre, sarud legyen a lábadon, ne takard el szakálladat és ne edd az emberek kenyerét!

A turbán itt szintén a héber pé'eyr fordítása, tehát nem egyszerűen csak a fejviseletről van szó, hanem a dicsőség felöltéséről.

Az alábbiakban pedig megvizsgáljuk Ézsaiás messiánikus próféciáját, illetve azt, hogy abból mi teljesedett be eddig, s minek a beteljesedése van még hátra:

Ézsaiás 61:1-3 1 Uramnak, JHVH-nak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem JHVH. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. 2 Hirdetem JHVH kegyelmének esztendejét,...

Jahoshúa itt a próféciát rövidre vágva befejezte az idézetet ezzel: "Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára" (Luk. 4:21). Továbbra is előttünk áll még a prófécia ekkor nem idézett részeinek a beteljesedése:

... Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. 3 Hamu helyett fejdíszt (pé'eyr) adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, JHVH ültetvényének: őt ékesítik

Ha megfigyeljük, JHVH kijelenti, hogy Jahoshúa hamu helyett fejdíszt fog adni népének (egyes fordítások szerint a "szépség hamuját"). A hamut a gyász és szorongatás alkalmával szórták fejükre az emberek (vö2Sám. 13:19). De mi is pontosan ez a szépség, vagy fejdísz?

Itt nem véletlenül megintcsak az a héber pé'eyr (#6287) szó szerepel, amiről korábban láttuk, hogy fejdíszt, fejre tett éket, vagy fejfedőt jelent.  Azt is láttuk, hogy ez a szó annak a pa'ár szónak a származéka, ami "megdicsőítést" jelent! Így már nem nehéz megértenünk azt, hogy a próféciában valójában arról van szó, hogy Jahoshúa dicsőségének ragyogása fedi be majd az embereknek, illetve az igazság fiainak fejét, aminek mi elsőzsengéi vagyunk! A vers rámutat ugyanis arra, hogy Ő az, Aki felruház bennünket a szépséggel, illetve a dicsőség fejdíszével. Ha Benne élünk, akkor fejünket már nem hamu fedi, nem süveg, hanem valós dicsőség. A hamu valaminek az elégetésekor keletkezik, ami emlékeztethet bennünket arra, hogy Jahoshúa, a Messiás nélkül a halál átka alatt maradnánk, és a tűztóban égnénk el.

Ezt emlékezetben tartva nézzük meg újra, mit is mond a vers:

vigasztalok minden gyászolót. 3 Hamu helyett fejdíszt (pé'eyr) adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, JHVH ültetvényének: őt ékesítik (dicsőítik)

Jahoshúa eljövendő uralma alatt lekerül a gyászfátyol az emberekről, a Hozzá tartozók az igazság fái lesznek, JHVH ültetvényeként. Tudjuk, hogy az igazság fáiként csakis JHVH dicsőségének a birtokában lehetünk számon tartva, amely a Messiás által érhető el számunkra. Akkor, ha az Ő igazságossága takar be bennünket! A Jahoshúán át kisugárzó JHVH dicsősége tesz bennunket az "igazság fáivá", mivelhogy azzal az Ő maga igazságossága fed be bennünket. Ha pedig JHVH dicsősége fed be bennünket, az igazság fáinak neveztetünk, de mi célból? Mert ezzel JHVH dicsőül meg, amint az idézet utolsó szavai elárulják! Ézsaiás messiánikus próféciája ezzel még tartalmasabbá vált számunkra. Egy másik igerész, ami megerősíti az eddig elhangzottakat, az a 2Mózes 28:39-40 versek szóhasználata:

2Mózes 28:39-40 39 A köntöst lenből szövesd meg mintásra, és a süveget is lenből készíttesd! Az övet pedig művészi hímzéssel készíttesd! 40 Áron fiainak is készíttess köntösöket, nekik is készíttess öveket, papi süvegeket is készíttess nekik dicsőségül és ékességül (tif'arah)

Mint látjuk, a papi süveg célja a dicsőség és ékesség kimutatása. Az itt használt héber tif'arah (#8597) szót leggyakrabban dicsőségként vagy ékességként fordítják, mint azt a Példabeszédek 17:16 példájával is láttuk.

Itt még egy dologra ki kell térnünk a süveg anyagát illetően. Ha megfigyeljük, a papi süveget vászonból (vagyis gyolcsból) kellett elkészíteni:

3Mózes 16:4 Öltözzék gyolcsból készült szent köntösbe, gyolcsnadrág legyen rajta, gyolcsövvel övezze magát körül, gyolcssüveget tegyen a fejére. Szent ruhák ezek, mosakodjék meg azért vízben, és úgy öltse fel ezeket.

Jelenések könyvéből láthatjuk, hogy a gyolcsruha a szentek igazságosságát szimbolizálja:

Jelenések 19:7-8 7 Örüljünk, ujjongjunk, adjunk dicsőséget neki. Mert eljött a Bárány menyegzője, s asszonya felkészítette magát. 8 Megadták neki, hogy fénylő, tiszta gyolcsba burkolózzék." A gyolcs a szentek igazságos viselkedése.

Tisztán láthatjuk tehát, hogy a fej befedése mindig is JHVH dicsőségét reprezentálta, amit Jahoshúa igazságossága tett elérhetővé számunkra. Ennek az igazságosságnak rajtunk kell lenni, hogy JHVH előtt hibátlanul állhassunk. 

Amikor a templomszolgálat idején a főpap bement a függöny mögé, akkor JHVH elé járult, s ezért fején kellett viselnie Jahoshúa dicsőségének szimbólumát, hiszen akkor még Jahoshúa nem áldoztatott meg, és nem volt elérhető az általa jött megigazulás. A főpap nem volt szellemileg újjászülett ember, nem járt a megszentelődés és megdicsőülés útján sem. Szüksége volt tehát a Jahoshúát jelképező igazságossággal való befedésre. A papok nem voltak megtisztulva szellemileg, ezért ceremóniális tisztulásokat kellett végezniük, és mivel nem takarta be őket Jahoshúa dicsősége, így annak az igazságosságnak, illetve dicsőségnek a reprezentációját kellett viselniük ahhoz, hogy JHVH szolgálatát végezhessék. Mert anélkül lehetetlen JHVH színe előtt állni.  Mi azonban nem takarhatjuk el fejünket, hiszen már megváltattunk Jahoshúa által, vissza lettünk békítve JHVH-hoz azáltal, hogy az Ő igazságossága fed be bennünket. Ha elfednénk fejünket, azzal megbecstelenítenénk Őt.

Manapság szinte divattá vált bizonyos (általában nem biblikus) zsidó gyakorlatok utánzása egyes keresztény körökben, így a kipa (kis kerek sapka) és a Talit (vagy "ima sál" egy négyszög alakú ruhadarab) fejen való viselete ima közben. A zsidók természetesen – kevés kivétellel – a mai napig nem fogadják el Jahoshúát a Megváltóként, nem fedi be őket áldozata, s talán nem is véletlen, hogy szinte ezt jelképezve elfedik a fejüket (Jahoshúát), és a maguk dicsőségében próbálják Istent szolgálni.

Az 1Korintus 11 fejezet egyik fő mondanivalója az, hogy a férfi ne fedje be fejét ima közben, hogy ezzel reflektálja JHVH-nak azt a dicsőségét, ami Jahoshúán keresztül befedi őt. Még rövidebben, a fejünk már be van fedve Általa. A bemerítkezéskor meghaltunk Vele, hogy feltámadhassunk Vele arra az új életre, amit Ő él meg bennünk (Gal. 2:19-20). Az első ádámi, vagy az óemberünk meghalt, s az ádámi dicsőség nem elégséges ahhoz, hogy JHVH színe előtt álljunk, ahhoz a második Ádám dicsősége szükséges. Ezokból szégyenítenénk meg Őt, ha elfednénk fejünket. A megdicsőült Jahoshúa belépett a Szentélybe, leült az Atya jobbjára, hogy általa, Vele mi is JHVH elé állhassunk. Az újjászületett egyénekből kitevődő egyház a fejnek (a Krisztusnak) a teste, s így bizalommal léphetünk a szentélybe:

Héberek 10:19-23 19 Minthogy tehát bizalom adta szabadságunk van arra testvéreim, hogy Jézus vérével a szentélybe bemenjünk, 20 s ezt a bejárást új és élő útként ő szentelte fel nekünk a függönyön, azaz saját húsán keresztül –, 21 minthogy továbbá van egy nagy főpapunk az Isten háza felett, 22 járuljunk igaz szívvel, kiteljesedett hittel, a rossz lelkiismerettől vérhintéssel megszabadított szívvel, tiszta vízzel megmosott testtel Istenhez, 23 ragaszkodjunk ingadozás nélkül a reménység vallástételéhez, mert hű az, aki az ígéretet tette

Azok a férfiak, akik a zsidó hagyományokat kívánják utánozni, és befedik fejüket ima közben, jobb, ha először elolvassák a Tóra utasításait. Ugyanis csak a szolgálatukat végző papoknak volt kötelezően előírva a fejviselet, nem pedig az átlag férfinak. Ha pedig valaki azt a logikát használja, hogy mivel a főpapnak elő volt írva a fejfedő viselése, így nekünk, a papi nemzedéknek is viselni kell azt, akkor miért csupán a fejfedő van kiemelve? Miért nem viselnek ugyanazzal a logikával pl. gyolcsból készített tunikát a hozzávaló övvel, és főpapi melltáblát a tizenkét speciális drágakővel kirakva? Sorolhatnánk még a további elvárásokat, amelyek a 3.Móz. 16-ban fel vannak sorolva, de nyilvánvaló, hogy a fenti logikával valami nincs rendben. A főpapi fejviselet azt az igazságosságot és dicsőséget reprezentálta, amely Jahoshúa által elérhető lett számunkra, és elégséges ahhoz, hogy JHVH-hoz járuljunk. Végtére is Jahoshúa bennünk él, s nem becstelenítjük meg azzal, hogy ima és prófétálás közben elfedjük az Ő dicsőségét, vagyis a fejünket, Aki a Krisztus! Ezt hangsúlyozta ki Pál, miközben elegendő közvetett utalást tett az Ószövetségre ahhoz, hogy mondanivalóját alátámassza. Természetesen vannak, akik erre azt mondják, hogy mindez így nincs kitárgyalva a Tórában. Valóban, így nincs elemezve, de a Tórában nincs szó a Jahoshúa nevében történő bemerítkezésről sem, mégis minden igaz keresztény azzal kötelezi el magát az Újszövetség mellett. Mindemellett a bemerítkezés is telítve van szimbólumokkal: az ádámi óembert halálra adjuk és eltemetjük az alámerüléssel, s a vízből való felemelkedés az új életre való "feltámadásunkat" jelképezi, amit Jahoshúa él meg bennünk. A fejfedés nagyon is kapcsolatban van mindezzel. Ha Ő él bennünk, nem takarjuk el a dicsőségét azzal, hogy befedjük JHVH dicsőségét és képmását. Ha jól megnézzük, csaknem többet olvashatunk Jahoshúáról a Törvényben és a Prófétákban, mint az "újszövetségi" írásokban, s ha jól megvizsgáljuk az Újszövetséget, rájövünk, hogy mennyi mindent foglal magában az Ószövetségből. Ezért számunkra nincs Ótestamentum és Újtestamentum, csak egy teljes Szentírás, ami JHVH szava.

 

Az asszonyok fejfedése

Ez a rész különösen óvatos és alázatos hozzáállást kíván meg a nőnemű olvasók részéről. Tény, hogy a legtöbb nő a feminizmus és liberalizmus hatásának eredményeként először szinte ösztönösen elutasítja mindazt, amit az alábbiakban látni fogunk. Csak ha már megértettük az eddig elhangzottakat JHVH dicsőségéről, akkor leszünk képesek megérteni azt, hogy miért is kell a nőnek befednie fejét ima közben.

Térjünk tehát vissza az 1Korintus 11:3 vershez, amelyre az egész fejezet mondanivalója felépült:

1Korintus 11:3 Azt akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, s minden asszonynak feje a férfi, a Krisztusnak feje pedig az Isten.

Miért van ez egyáltalán így kihangsúlyozva? Azért, mert amint látni fogjuk, a nő a férfin keresztül részesül Jahoshúa dicsőségében.

Ezt a már eddig megalapozott törvényszerűségek is megerősítik. Mint láttuk, JHVH képe és dicsősége a férfi, akit befed Jahoshúa igazságossága. De mi a férfi dicsősége?

1Korintus 11:7 Férfi ellenben nem tartozik befedni a fejét, miután ő [a férfi] Istennek képe és dicsősége, a nő meg a férfi dicsősége.

A Szentírás szerint, ahogyan JHVH dicsősége a férfi, úgy a férfi dicsősége a nő. Ez fontos, ugyanis az egész fejezet lényege az, hogy a mi dicsőségünk el legyen fedve, hogy Jahoshúa dicsősége szabadon ragyoghasson! Miután láttuk, hogy mi JHVH dicsősége, és mi a férfi dicsősége, így csak egy további kérdés vár feleletre: Mi a nőnek a dicsősége? A válasz:

1Korintus 11:15 a nőnek ellenben dicsősége, ha hosszú hajat ereszt, mert a hosszú haját fátyol gyanánt kapta.

Ki kell hangsúlyozni, hogy az itt fátyolként fordított szó nem ugyanabból a görög szóból lett fordítva, ami korábban az elfedésre utalt. Bár mindkét szó a fej befedését fejezi ki, de más módon. Ez a vers arra mutat rá, hogy a nő dicsősége az ő haja. Bár a nő hajzata természetesen befedi a nő fejét, de amikor a nő lefátyolozza magát, azzal a fejét és a haját is elfedi. A hosszú női haj a nő dicsősége (mint ahogy a férfi dicsősége a nő) s a fejfedéskor azt is be kell fednie, hiszen a nőnek el kell takarnia a maga dicsőségét is! Ezt bizonyítják a korábban elhangzott sorok is:

1Korintus 11:5-6 5 Megszégyeníti fejét minden nő, amikor fedetlen fejjel imádkozik vagy prófétál. Mert egy és ugyanaz, mint egy megnyírt nő. 6 Mert ha nem fedi le fejét a nő, akkor beretváltassa is le haját. Ha pedig éktelen dolog a nőnek, hogy megnyiratkozzék vagy megberetválkozzék, akkor fedje el magát!

Itt megintcsak soroljuk fel a megalapozott tényeket:

1. A nő feje a férfi.

2. A férfi dicsősége a nő.

3. A nő dicsősége a maga haja

Ezt figyelemben tartva egészítsük ki az idézetet az eddig megalapozott bibliai törvényszerűségekkel, hogy érthetőbbé váljon a mondanivalója: 

1Korintus 11:5-6 5 Megszégyeníti fejét (a férjét) minden nő, amikor fedetlen fejjel (a maga dicsőségét felfedve) imádkozik vagy prófétál. Mert egy és ugyanaz, mint egy megnyírt nő. 6 Mert ha nem fedi le fejét a nő, akkor beretváltassa is le haját (amivel a nő dicsősége el van távolítva, ugyanakkor a férfi dicsősége, a nő fedetlen marad).

Ha az asszony fedetlen fejjel imádkozik vagy prófétál, az olyan, mintha kopaszra lenne nyírva. Miért? Mert ha úgy fedetlen fejjel, mint kopaszon imádkozik, azzal megkerüli, illetve megtagadja a férfi fennhatóságát illetve tekintélyét, s vele az isteni rendet! Amikor a nő a maga dicsőségét (a haját) felfedi, vagy amikor leborotválja azt, akkor vagy a nő dicsősége (a haja), vagy pedig a férfi dicsősége (a nő) van jelen az ima közben.

Holott úgy a férfinak, mint a nőnek el kell fedniük a saját dicsőségüket az ima és prófétálás közben, ezzel hagyva JHVH dicsőségét megnyilvánulni (Jahoshúa által, aki az Ő dicsőségének fénye), ami a férfi fedetlen feje által történik. Vagyis a mi "dicsőségünket" megfelelő módon el kell fedni. Éppen ezért imádkozunk Jahoshúa nevében, mert általa jutunk meghallgatásra, és miatta kapunk választ – mert JHVH akkor saját Fiának dicsőséges fényét látja az imát fedetlen fejjel kérő férfiban! Ily módon nem üközik akadályba sem a férfi, sem a nő imája. Mert az asszonynak és férfinek csakis a megfelelő egymáshoz való viszonyban szabad JHVH színe elé állniuk, és hatékonyan kérelmezniük. Bizonyos módon egymásra vannak utalva:

1Korintus 11:11 Ettől eltekintve sem nő nincs férfi nélkül, sem férfi nő nélkül JHVH-ban,

Ezt a férfi és nő közt fennálló fontos viszonyt tükrözik az alábbi versek is Péter apostoltól:

1Péter 3:5-7 5 Istenben reménykedő szent asszonyok úgy ékesítgették ugyanis egykor magukat, hogy saját férjüknek alárendelték magukat, 6 ahogy Sára is engedelmeskedett Ábrahámnak, mikor őt urának nevezte. Ha jót cselekesztek és szenvedélyek fel nem kavarnak titeket, akkor Sára gyermekei lesztek. 7 Ti férfiak, mikor az ismeretnek megfelelően együtt éltek a nővel, mintegy erőtelen edénnyel, részesítsétek őket megbecsülésben, mint olyanokat, akik az élet sokféle kegyelmének sorsrészesei, hogy imádságaitokban ne legyetek akadályozva.

Áttekintve, tehát az asszonynak két fő oknál fogva nem szabad felfedett fejjel imádkozni. Először is azért, mert azzal megbecsteleníti a maga fejét (azaz a férfit), azáltal, hogy semmibe veszi annak fennhatóságát Jahoshúában. Másodjára pedig a fedetlen fejjel mondott imával az asszony önmaga dicsőségét emeli ki (hajának feltárásával), nem a férjéét, aki JHVH dicsősége Jahoshúán keresztül. Az első esetben a férfi dicsőségét emeli ki (a nőt), a második esetben pedig saját magáét (a haja feltárásával) ahelyett, hogy JHVH dicsőségét (Jahoshúát, aki JHVH képe és dicsősége) emelné ki az imája közben. Ezért is kezdődik a konkrét téma az alábbi verssel:

1Korintus 11:3 Azt akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, s minden asszonynak feje a férfi, a Krisztusnak feje pedig az Isten (JHVH).

Az egésznek a lényege a fennhatóság illetve alárendeltség helyes sorrendjének a követése, amit itt röviden összegzünk:

1. Az asszonynak a feje a férfi. 
2. A férfi dicsősége az asszony. 
3. Az asszony dicsősége az ő haja. 
4. A férfi az asszony feje 
5. Egyedül JHVH dicsőségének szabad megnyilvánulni az ima és prófétálás alkalmával.  
6. Ezért a magunk dicsőségét el kell fedni.

6. vers jobban rávilágít minderre, ha a mondanivaló eddig megállapított pontos jelentését is betűzzük:

6 For if the woman be not covered (her own glory being manifested), let her also be shorn (cut off that glory): but if it be a shame for a woman to be shorn or shaven (her glory cut off), let her be covered (veil her own glory and the glory of man).

1 Korintus 11:6 Mert ha nem fedi le fejét a nő (engedi a maga dicsőségét megnyilvánulni), akkor beretváltassa is le haját (azaz a maga dicsőségét). Ha pedig éktelen dolog a nőnek, hogy megnyiratkozzék vagy megberetválkozzék (elvetni dicsőségét), akkor fedje el magát (takarja be a maga dicsőségét és a férfi dicsőségét (önmagát) is egyben)!

Ha a nő nem akarja befedni sem a haját (a maga dicsőségét), sem a fejét (a férfi dicsőségét), akkor jobban teszi, ha kopaszra borotválja magát, hogy ne legyen látható az önmaga önző dicsősége!

Ezek Pál szavai, nem újkeletű keresztény tanok, se nem helyi kulturális szokások, mint ahogyan sokan magyarázni próbálják, mint inkább az idevágó ószövetségi utasításokra való közvetett hivatkozások!

 

Részletesebb elemzés

Miután ezeket az alapokat levetettük, folytassuk az 1Korintus 11 versről-versre való áttekintésével:

1Korintus 11:1-4 1 Legyetek az én utánzóim, mint ahogy én a Krisztusé vagyok. 2 Dicsérem nálatok, hogy mindenben rám emlékeztek, s hogy amit nektek átadtam, úgy tartjátok meg, ahogy átadtam. 3 Azt akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, s minden asszonynak feje a férfi, a Krisztusnak feje pedig az Isten. 4 Megszégyeníti fejét minden férfi, aki úgy imádkozik vagy prófétál, hogy a fején tart valamit.

Jól tudjuk, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy Jahoshúa fényessége nyilvánujon meg bennünk, illetve rajtunk. Ez a dicsőség pedig végsősoron nem más, mint JHVH dicsősége. Ha ima közben elfedjük azt, akkor lényegében magunkra hagyatkozunk, és kétségbe vonjuk azt, hogy a bennünk jelenlévő Jahoshúa dicsősége elégséges ahhoz, hogy"szeplőtlenül és feddhetetlenül" az Atya színe elé járulhassunk (Kol. 1:22).

Ha mi, férfiak az imáink közben eltakarjuk Jahoshúát, azzal megtagadjuk Őt, munkáját és kegyelmét, csupaszon, önmagunk dicsében állunk JHVH előtt, a romlott test szerint, ami haragot és ítéletet érdemel.

Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy nem az igazságosság szabványai és elvárásai változtak meg, azt továbbra is JHVH örök törvénye határozza meg. Nem az elvárásokban, hanem a mi állapotunkban történt változás azáltal, hogy Jahoshúa fed be bennünket, vagyis az Ő igazságosságában állunk JHVH színe előtt, mert az új ember gyönyörködik a törvényben, és törekszik annak beteljesítésére.

Az emberek sajnos hajlamosak arra, hogy pontosan az ellenkezőjét tegyék annak, amit JHVH elrendelt nekünk. Már az ókorban felütötte a fejét az a nem biblikus hagyomány, hogy a férfiak a maguk alázatosságának kihangsúlyozásaként betakarták a fejüket, amikor Istenhez imádkoztak. Az az alázat, ha követjük JHVH utasításait, s nem a magunk módján kívánjuk megközelíteni Őt.  A mai napig vannak, akik így gondolkoznak, és félrevetve JHVH parancsolatait, a maguk választotta emberi hagyományokat követve próbálják megközelíteni JHVH-t. De a férfi nem tartozik befedni fejét, mi bátran és bizalommal járulunk a kegyelmi trón elé, mert Jahoshúa igazságosságával befedve megtehetjük azt.

Mi a mennyei székhelyű papsághoz tartozunk:

Zsoltárok 110:1-4 1 (Dávid zsoltára) Azt mondta az JHVH az én Uramnak: "Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!" 2 Az JHVH kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette! 3 Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. 4 JHVH megesküdött és nem bánja meg: "Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint."

Erről tesz bizonyságot egy másik igerész is:

Héberek 7:20-21 20 és ez a behozatal nem eskütétel nélkül történt. A léviták isteni eskü nélkül lettek papokká, 21 míg az újszövetség főpapja esküvel azon át, aki így szólt hozzá: "Megesküdött az Úr és nem fogja megbánni: örökre pap vagy te a Melkisédek rendje szerint."

Az ószövetségi állatáldozatok előremutattak Jahoshúa áldozatára, amelyeket halálával a teljességig betöltött. Ő a mi páskabárányunk és igazságosságunk. Mi nem áldozunk állatokat a bűneink miatt, hanem Jahosúában mindörökre megvan az értünk adott áldozat. Való igaz, Pál maga is részt vett bizonyos templomi rítusokban (elsősorban a zsidók megbékítésének érdekében), amikor ceremóniális megtisztulást is végeztek:

Ap.Csel. 21:26 A következő napon tehát Pál magához vette ama férfiakat, velük együtt szent tisztulás végett bement a szent helyre s kihirdettette a megtisztulás napjainak eltelését, amikor mindegyikükért megviszik a felajánlást.

De a keresztény hívőknek nincs szükségük állatok vérét ontani a bűneik elfedése miatt. Jahoshúa, a Messiás vére az, ami elfedi bűneinket egyszer s mindenkorra:

Héberek 9:24-26 24 a Krisztus ugyanis nem kézzel csinált szentélybe ment be, nem a valódinak képmásába csupán, hanem magába a mennybe, hogy most helyettünk az Isten orcája előtt megjelenjék. 25 Arra azonban nem áll fenn kényszerűség, hogy sokszor vigye magát áldozatul, mint hogy a Főpap másnak a vérével évenként bemegy a szentélybe, 26 hiszen akkor a világ megalapozása óta sokszor kellett volna már szenvednie. Így azonban csak egyszer lépett a látható világba az örök korok befejeződésekor, hogy véres áldozatával a vétket eltörölje.

Az Újszövetség számos alkalommal kihangsúlyozza (különösen a Héber levélben), hogy a Melkizedek rendbeli papság az örök és szellemi papság. Áldozataink szellemiek, maga a templom szellemi, a szolgálat szellemi stb. Ezért is kell fejünkön viselni Jahoshúa szellemi elfedését, mert azáltal rajtunk van a "fátyol", hogy JHVH előtt szolgálhassunk:

Héberek 10:19-22 19 Minthogy tehát bizalom adta szabadságunk van arra testvéreim, hogy Jézus vérével a szentélybe bemenjünk20 - s ezt a bejárást új és élő útként ő szentelte fel nekünk a függönyön, azaz saját húsán keresztül -, 21 minthogy továbbá van egy nagy főpapunk az Isten háza felett, 22 járuljunk igaz szívvel, kiteljesedett hittel, a rossz lelkiismerettől vérhintéssel megszabadított szívvel, tiszta vízzel megmosott testtel Istenhez,

Egyedül erre az elfedésre van szükségünk! Az Ő [feláldozott] húsa az egyedüli fátyol, aminek fednie kell bennünket. Nem kell hát egy ruhadarabbal elfedni fejünket az igazságosságunk jeleként, ahogyan állatáldozatokat sem kell adnuk amiatt, hogy igazak legyünk JHVH előtt. Amikor megtértünk, magunkra vettük Jahoshúa bűneinkért adott véráldozatát, bemerítkeztünk és új életre keltünk benne, akkortól el vagyunk fedve általa, és szabad utunk van a kegyelem trónjához:

Héberek 4:14-16 14 Mivel tehát van nekünk főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk a vallástételhez. 15 Hiszen nem olyan főpapunk van, aki nem képes erőtlenségeinkkel együtt szenvedni, ellenkezőleg, mindenben hasonlóan megkísértetett, a vétektől eltekintve. 16 Járuljunk hát a szabad szólás bátorságával a kegyelem trónjához, hogy könyörületet és kegyelmet találjunk kellő időben jövő segítségül.

Amikor JHVH ránk tekint, akkor Jahoshúát és az Ő igazságosságát kell rajtunk, bennünk látnia. Nem hozhatunk szégyent a fejünkre, mert azzal Jahoshúát gyaláznánk meg. A férfi imája nem talál válaszra, ha nincs rajta JHVH dicsősége Jahoshúa által.

Most pedig térjünk vissza a nők fejfedésére, arra építve, amit az 1Korintus 11-ből eddig megállapítottunk. Péter további rálátást ad arra, hogy mi is a jelentősége a helyes alárendeltségnek. Az ugyanis a nő ékessége:

1Péter 3:5-6 5 Istenben reménykedő szent asszonyok úgy ékesítgették ugyanis egykor magukat, hogy saját férjüknek alárendelték magukat, 6 ahogy Sára is engedelmeskedett Ábrahámnak, mikor őt urának nevezte. Ha jót cselekesztek és szenvedélyek fel nem kavarnak titeket, akkor Sára gyermekei lesztek.

Amikor a nő alárendeli magát férjének, az ékességként tündököl. A nő a férfi dicsősége, mert a nő lett a férfinek teremtve. A nő dicsősége az ő a haja. A fejének elfátyolozásával elfedi a férfi dicsőségét (a nőt), s egyben a nő dicsőségét (a hajat) is. De JHVH dicsősége (Jahoshúa az Ő tökéletes képmása) fedetlen marad. A mi dicsőségünk alávalóbb és méltatlan dicsőség a Messiásban megnyilvánuló tökéletes dicsőséghez mérten.

Ha a nő nem fedi el a dicsőségét, azzal szégyent hoz fejére (a férfire), vagyis ezzel lényegében azt fejezi ki, hogy neki nincs szüksége a férfi Jahoshúában adatott fennhatóságára, s így Jahoshúa dicsőségére sem, ahhoz, hogy JHVH jelenlétébe lépjen. Félrevetve az adott rendet, a férfi módjára viselkedik (aki nem takarhatja el fejét)! Erre pedig egyáltalán nincs felhatalmazása a nőnek, és ékességét, az alárendeltséget veti el. Ahhoz, hogy JHVH dicsősége a nőt befedje, az Isten gyülekezetéhez tartozó férfinek fedetlen fejjel, a nőnek pedig fedett fejjel kell imádkozni és prófétálni.

Mint említettük, Pál ezt ószövetségi törvényszerűségek alapján jelentette ki, nem pedig egy új kijelentésként adta elő. Hogy a Tórából is lássunk példát a női fejfedéssel kapcsolatos törvényszerűségre, vizsgáljuk meg az alábbi igerészeket:

4Mózes 5:12-16 12 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha valakinek a felesége eltévelyedik, és hűtlenséget követ el ellene, 13 és valaki vele hál, és közösül vele, de férje előtt titokban marad, hiszen az asszony titkolja, hogy tisztátalanná vált, tanú pedig nincs ellene, mert nem érték tetten, 14 de a férjben féltékenység támad és féltékeny a feleségére, hogy tisztátalanná lett; vagy ha féltékenység támad benne, és féltékeny a feleségére, holott az nem lett tisztátalanná, 15 akkor vigye el a férj a feleségét a paphoz. Vigye el az érte járó áldozatot is: egy tized véka árpalisztet, de olajat ne öntsön rá, se tömjént ne tegyen rá, mert féltékenységi áldozat az, emlékeztető áldozat, bűnre emlékeztet. 16 Vezesse oda a pap az asszonyt, és állítsa JHVH színe elé.

Lássuk csak, mi történt akkor, amikor az asszonyt JHVH színe elé állították:  

4Mózes 5:17-18 17 Vegyen a pap egy cserépedénybe szent vizet, azután vegyen a pap a hajlék földjén levő porból, és tegye a vízbe. 18 Állítsa a pap az asszonyt az JHVH színe elé, bontsa ki az asszony haját, és tegye annak a tenyerére az emlékeztető áldozatot: féltékenységi áldozat az. A keserű, átokhozó víz azonban maradjon a pap kezében.

Mi volt a fontossága annak, hogy fel kellett fedni az asszony fejét? Amint azt már láttuk, a férfit JHVH dicsősége fedi be Jahoshúa, a Messiás igazságossága által. Szintén láttuk, hogy a Messiás a férfi feje, ahogyan az asszony feje a férfi. Ahhoz, hogy az asszonyok JHVH dicsőségében részesüljenek, alá kell vetniük magukat a férfi fennhatóságának. Másszóval, csakis az elrendelt módon, a férjükre ruházott hatalmon keresztül járulhatnak JHVH elé! És ennek jelét kell fejükön viselni, amikor JHVH elé járulnak! Ez a jel pedig nem más, mint fejük befedése. Amikor az asszony JHVH színe elé járult, annak a férjnek adott felhatalmazáson keresztül kellett megtörténnie.

4Mózes 5:19-20 19 Azután eskesse meg őt a pap, és mondja ezt az asszonynak: Ha nem hált veled senki, ha nem tévelyedtél el tisztátalanul férjedtől, ne ártson neked ez a keserű, átokhozó víz, 20 csak akkor, ha eltévelyedtél férjedtől, és tisztátalanná váltál, mert férjeden kívül más is hált veled.

A pap itt levette az asszony fejéről azt az dicsőséget/igazságosságot, amiben férjén keresztül részesült, hogy ha valóban vétkezett, a bűnért kirótt átok érvényét vehesse:

4Mózes 5:21-22 21 ekkor a pap eskesse meg az asszonyt átok terhe alatt, s közben így szóljon az asszonyhoz: JHVH tegyen eskü és átok tárgyává néped körében, sorvassza el JHVH csípődet, méhed dagadjon meg, s 22 ez az átokhozó víz hatoljon be beleidbe, hogy méhed megdagadjon és csípőd elsorvadjon. Az asszonynak közben ezt kell mondogatnia: Úgy legyen (Ámen), az történjen!

Amennyiben az asszony megbecstelenítette férjét azzal, hogy mással hált, akkor ez a fenti átok beteljesedett rajta, mivel úgy tett esküt JHVH színe előtt, hogy a feje fel volt fedve, azaz a férje igazságossága/dicsősége nem fedte be őt. Egyéb körülmények között a nő vagy asszony esküjét érvényteleníthette vagy a férje, vagy pedig az apja (ha nem volt házas). Ha a férj érvénytelenítette az adott esküt, JHVH nem kérte azt számon:

4Mózes 30:13 De ha a férje határozottan érvénytelenné teszi a fogadalmakat, amikor meghallja azokat, akkor nem érvényes semmi abból, amit kimondott fogadalomként vagy elkötelezésként. A férje érvénytelenné tette azokat, és JHVH is megbocsát neki.

Tehát már akkor is a férfi fennhatósága (mint JHVH dicsőségének mása) biztosított védelmet az asszony számára! A megvádolt asszony, amikor eskütételt tett JHVH előtt, a fejének (férjének) fennhatósága és oltalma nélkül kellett vizsgálat alá esni! Amiatt volt szükséges fejét felfednie, amíg az végbement.

A tiszta és jelentőségteljes igazság az, hogy amikor az asszony a rendelet szerint betakarja a fejét, azzal azt jelzi és teszi nyilvánvalóvá, hogy aláveti magát a férje fennhatóságának, illetve vezetésének, s ezzel JHVH-nak engedelmeskedik, aki elrendelte ezt az asszonyoknak. Mert ez az asszony dísze és ékessége:

1Timóteus 2:8-11 8 Akarom, hogy a férfiak minden helyen imádkozzanak, jámbor kezeket emelve az égre, haragtól és számítgatástól mentesen. 9 Hasonlóképpen a nők is szemérmetesen és józanul, szerény ruhával ékesítsék magukat, ne hajberakásokkal, arannyal, gyöngyökkel, költséges ruházattal, 10 hanem mint ahogy asszonyokhoz illik, kik jótetteken át az istenfélelemmel jegyezték el magukat. 11 A nő teljes alávetettségben, csendességben tanuljon. 12 A tanítást nőnek nem engedem meg, sem azt, hogy férfin önkényeskedjék, hanem hogy csendességben legyen.

Amint azt már korábban láttuk, Péter apostol ezt eképpen fejezte ki:

1Péter 3:5-6 5 Istenben reménykedő szent asszonyok úgy ékesítgették ugyanis egykor magukat, hogy saját férjüknek alárendelték magukat, 6 ahogy Sára is engedelmeskedett Ábrahámnak, mikor őt urának nevezte. Ha jót cselekesztek és szenvedélyek fel nem kavarnak titeket, akkor Sára gyermekei lesztek.

Az asszony és férj viszonya valójában Jahoshúa és az egyház viszonyát tükrözi:

Efézus 5:25-28 25 Férjek, szeressétek feleségeteket, miként a Krisztus is szerette az eklézsiát és odaadta magát érte, 26 hogy azt megtisztítsa az igében levő vízfürdővel, 27 hogy megdicsőülve állítsa maga mellé az eklézsiát, hogy azon ne legyen szennyfolt, ránc, vagy valami efféle, hanem, hogy szent legyen és kifogástalan. 28 Így a férjek is tartoznak szeretni a feleségüket, akárcsak a saját testüket. Aki a feleségét szereti, magát szereti.

Jahoshúához hasonlóan, a férjeknek is be kell teljesíteniük elkötelezettségeiket, és felelősséggel tartoznak azért, ahogyan fennhatóságukat gyakorolják az asszony fölött a földi életben. Mindez áldásként lett megadva, és ily módon "egy test" a Krisztus teste. Jahoshúának alá kell vetnie magát JHVH-nak, aki az Ő feje. A férfi feje (Jahoshúa) iránti alárendeltsége és a nő feje (férfi) iránti alárendeltsége nélkül nem lehet egység a testben. Igen, amikor a nő betakarja fejét, azzal azt nyilvánítja ki, hogy aláveti magát a férfi fennhatóságának! És éppen ez az, ami sokakat megbotránkoztat modern, "emancipált" korunkban. Aki ez ellen a rend ellen lázadni kíván, az tegye, válogathat magának épp elég vallás közül, de Isten Egyházában ez a rend járja. A nő szabadon elhagyhatja Jahoshúának az igazságosságát és elfedését, amit számára a férfinak adott fennhatóság iránti engedelmessége biztosít, ez ad neki oltalmat. De jaj annak a nőnek, aki leveti magáról a Jahoshúa igazságossága által biztosított védelmet.

A hívő férfi sem önmagában, vagy az óembere szerint számít JHVH dicsőségének és képmásának, hanem Jahoshúán keresztül, az általa biztosított fedésben áll oltalom alatt. Azért nem is fedi be fejét (a Krisztust), az ima és a prófétálás alatt, mert így ezt nyilvánítja ki. De a nő a férfiért lett teremtve:

1Korintus 11:8-9 8 Mert nem a férfi van a nőből, hanem a nő a férfiből, 9 mert nem is a férfit teremtették a nőért, hanem a nőt a férfiért.

Mint már láttuk, a férfi JHVH képe, és itt ahhoz csatlakozóan van kijelentve, hogy a nő, mint a férfi dicsősége, a férfiból lett megalkotva. Az itteni és más igerészekben megadott rend koncepciójára épül a férfi fennhatósága:

10 Ezért tartozik a nő viselni a fennhatóság (gr. exúszia) jelét a fején az angyalok miatt.

A fennhatóság egy elrendelt, illetve kiutalt hatalmat jelent, egy olyan törvényszerűséget, amit nem lehet kikerülni. Sokan a fennhatóság kifejezés elködösítésével próbálják megváltoztatni a mondanivaló lényegét. Az alábbi példával azonban tisztábbá válik, hogy milyen értelemben kell venni a fennhatóság (görög, exúszia #1849) szót:

Máté 7:28-29 28 Úgy történt, hogy mikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, tanításán megdöbbentek a tömegek, 29 mert úgy tanította őket, mint akinek fennhatósága(exúszia) van az embereken és nem úgy, mint írástudóik.

Félreérthetetlenül egy felhatalmazásról, egy kiutalt fennhatóságról van szó (ez utóbbi a pontos szótári meghatározása a szónak). Tehát a nőnek a fennhatóság jeleként kell viselnie a fejfedőt, az mutat rá arra, hogy a férfi, s így JHVH fennhatósága alatt áll, továbbá ez ad neki felhatalmazást arra, hogy JHVH színe elé járuljon. Engedelmesen az adott rendnek, a maga és a férfi dicsőségének elfedésével hagyja, hogy Jahoshúa dicsősége a férfin keresztül megnyilvánuljon, s így közelítheti meg JHVH-t, aki így Jahoshúa dicsőségét látja rajtuk.

Röviden, a nő azért a férfi dicsősége, mert a férfi számára lett megteremtve, ezért, amikor imádkozik vagy prófétál, a nő (a férfi dicsősége) be kell, hogy takarja a férfi dicsőségét (önmagát és az ádámi dicsőséget), s ezt a hatalom alatt levés jeléül kell tennie.

 

Az angyalok miatt?

Azt tudjuk, hogy a fejfedés részben "az angyalok miatt" történik, és ezzel kapcsolatban számos magyarázat létezik. A kijelentés minden magyarázat és látható összefüggés nélkül szinte csak oda lett vetve a mondanivalóhoz, s emiatt sokaknak gondot okoz az értelmezése. Természetesen az egyik jól ismert magyarázat az 1Mózes 6:4-ben vázolt eseményekkel, az Isten fiainak és az emberek leányainak keveredésével hozza kapcsolatba a nők fejfedését. Ezzel azonban van egy gond: az angyalok szellemlények, s ők láthatják az asszonyokat akkor is, amikor azok nem takarják be fejüket, ami itt csupán az imádkozáshoz és prófétáláshoz van kötve. A szellemlények pedig nem csak ezek alkalmával, de bármikor láthatják az asszonyokat, akár a zuhany alatt is, ahol nemhogy fejüket nem fedik be, de még testüket sem. Tehát ha az angyalok miatt kell tenni, akkor nem lehet közvetlenül a fej fedettségének vagy fedetlenségének a látványa a gond. Közvetve persze már lehet jelentősége, hiszen amennyiben az angyalok látják, hogy az asszony ima és prófétálás közben befedi a fejét, akkor tisztában kell lenniük azzal, hogy az asszony igaz hívő, aki felismeri asszonyi szerepét, "a fennhatóságának jeleként" viseli, mivel hűen aláveti magát JHVH akaratának. S mint ilyen, Jahoshúa dicsősége fedi be, vagyis JHVH-hoz tartozik, Akit nem érinthetnek oly módon, mint pl. azokat az asszonyokat, akik lázadásban vannak Isten akarata ellen, s kiteszik magukat akár a velük való keveredésnek is. Akik nem viselik az Istent követő asszony fennhatóságának jelét. Mi, az Isten Gyülekezetében erre az értelmezésre hajlunk.

Egy másik magyarázat szerint a szent angyalokat megbotránkoztatná annak látványa, hogy az asszonyok fedetlen fejjel imádkoznak vagy prófétálnak. Ez azonban gyenge magyarázat, különösen annak fényében, hogy az asszony a fennhatósága jelét mutatja vele az angyaloknak.

Tény, hogy úgy angyal, mint a hívő ember előtt nyilvánvalóvá válik, hogy ha a nő viseli ezt a jelet, akkor azt a fennhatóság jeleként viseli, és tisztában van felelősségével: Pál az asszonyi felelősségről ugyanis ezt írja:

1Timóteus 2:11-12 11 A nő teljes alávetettségben, csendességben tanuljon. 12 A tanítást nőnek nem engedem meg, sem azt, hogy férfin önkényeskedjék, hanem hogy csendességben legyen.

Másrészt pedig a férfi és a nő kiegészítik egymást:

1Kor 11:11-15 11 Ettől eltekintve sem nő nincs férfi nélkül, sem férfi nő nélkül az Úrban, 12 mint ahogy tudniillik a nő a férfiból lett, úgy a férfi a nő által lesz, de minden Istenből.

Természetesen, bár a nő a férfiból lett megalkotva, a férfiak mind a nő által jönnek a világra, de minden az Istenből jön. Isten pedig levetett rend szerint adott nekünk életet:

13 Ti magatoktól ítéljétek meg, illik-e a nőnek fedetlenül imádkozni Istenhez.

Ne feledjük, korábban azt mondta Pál, hogy a nő, aki nem akarja fejét befedni, az borotválja le fejét kopaszra. Más szóval, ha a nő a férfi fennhatóságát kikerüli azáltal, hogy nem fedi be a fejét, majd leborotválja a haját is, akkor teljesen felrúgja a természetes rendet, hiszen:

14 A természet is nem azt tanítja-e nektek, hogy a férfinak gyalázatára válik, hogy hosszú hajat viseljen, 15 a nőnek ellenben dicsősége, ha hosszú hajat ereszt, mert a hosszú haját fátyol gyanánt kapta.

A fenti versben a nő fejére utaló fedés a görögben szintén nem ugyanazzal a szóval van kifejezve, mint a fejfedéssel kapcsolatos idézetekben, ezért is fordították "fátyol gyanánt"-nak. Ez a hajfátyol a dicsősége, amit nem érdemel ki, ha elveti a fennhatóságát, ezért job, ha levágja azt. Ha viszont viseli, a fennhatóság jeleként teszi.

 

Nincs ilyen gyakorlat az Isten Egyházában...

1 Kor 11:16 Ha pedig valaki úgy vélekedik, hogy szereti a civakodást, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem az Isten egyházainak nincsen.

Itt először újból egy hamis nézetre vagy értelmezésre kell felhívni a figyelmet. Sokan úgy tekintenek erre a versre, mintha felhatalmazást adna arra, hogy elvethetjük az egész fejfedés kérdését. Érveik szerint, mivel a fejfedés kérdése rendkívüli módon megosztja a véleményeket, gyakran vitákat kavar az egyházon belül, ezért inkább ki kell dobni az egész arról szóló tanítást, hogy a nőnek be kell fedni a fejét ima és prófétálás közben. Nem szabad azonban elfelejteni, milyen szavakkal kezdte korábban Pál:

1Korintus 11:4 Megszégyeníti fejét (a Krisztust) minden férfi, aki úgy imádkozik vagy prófétál, hogy a fején tart valamit.

Ha Pál a fejfedéssel kapcsolatban mondta azt, amit a 16. versben látunk, akkor lényegében azt lehetne levonni, hogy Pál szerint a civakodás elkerülése végett akár meg is lehet becsteleníteni Jahoshúát a férfi fejének befedésével. Tudjuk azonban, hogy el kell határolódni azoktól, akik nem dicsőítik Jahoshúát, mert aki nem becsüli Őt, nem becsüli Azt sem, aki Őt elküldte.

János 5:22-23 22 Ítélni sem ítél senkit az Atya, hanem az egész ítéletet átadta a Fiúnak, 23 hogy mindenki úgy becsülje a Fiút, ahogy becsülik az Atyát. Aki nem becsüli a Fiút, nem becsüli az Atyát sem, aki elküldte őt.

János 8:54 Jézus ezt felelte: "Ha én magam dicsőítem magamat, dicsőségem semmit sem ér. Van, aki engem megdicsőítsen: Atyám, akiről azt mondjátok: Ő a mi Istenünk.

Még a mennyei Atyánk is dicsőíti Jahoshúát, ezért az az ember, aki becsteleníti Őt, az az Atyát is becsteleníti. Elképzelhetetlen, hogy Pál engedélyt adott volna Jahoshúa ilyen módon való lealacsonyítására. De akkor miről van szó? Egy biztos, Pál azokat célozza meg, akik "szeretik a civakodást", s Pál közli, hogy az nem szokás Isten gyülekezeteiben. De ennél azért többről van szó, mert a vers kapcsolatban áll az azt megelőző sorokkal, tehát a szóbanforgó esetleges vita és viszály tárgyának a nő hosszú és a férfi rövid hajának kell lennie. Pál tisztában volt azzal, hogy az adott kijelentéseinek ellenében léteztek bizonyos kivételek. Ilyen pl. a nazarita fogadalom, ami alatt a fogadalmat tévő férfinak hosszúra kellett növesztenie a haját, a nőnek pedig le kellett kopaszra nyírnia a magát:

4Mózes 6:2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha egy férfi vagy nő külön fogadalmat tesz, názírfogadalmat, vagyis JHVH-nak szenteli magát,

4Mózes 6:18 A názír pedig nyírja le fejének hajkoronáját a kijelentés sátrának bejáratánál, azután fogja fejének a hajkoronáját, és tegye azt a tűzre, amelyen a békeáldozat van.

Emellett volt még néhány más olyan helyzet, amikor a hajat kopaszra kellett vágni (5Móz. 21:12; 3Móz.  13:33; 14:8-9). Pál maga is véghezvitte a nazír fogadalmat (Ap.Csel.18:18), amit láthatóan még gyakoroltak az őskeresztények is. Ezeknek a kivételes eseteknek a fényében nagyon is előfordulhatott az, hogy a hívők között nézeteltérések lehettek a hajviselettel kapcsolatban, s Pál ezért jelentette ki, hogy nőnek igenis a hosszú haj, a férinak pedig a rövid haj viselete az elfogadott a gyülezetekben.

Ezzel véget is ért a fejezet, s a hátralévő részben egy összefoglaló magyarázatot, és néhány olyan további bibliai példát láthatunk, amelyek megerősítik és alátámasztják az eddig elhangzottakat.

 

Az eddigiek összefoglalása:

A férfi JHVH dicsősége, amíg a nő a férfi dicsősége. A nő dicsősége pedig az ő haja. Amikor JHVH elé járulunk, nem Ádám dicsőségében (a férfi részéről), és nem Éva dicsőségében (a nő részéről) tesszük azt, hiszen a természetes, vagy ó (ádámi) embernek már meghaltunk, hanem a Jahoshúában megadatott új teremtésként jövünk JHVH színe elé. Amikor a nő elfátyolozza vagy betakarja fejét és haját, azzal elfedi a férfi dicsőségét (ami az asszony), ugyanakkor saját dicsőségét is elfedi, mivel a nő dicsősége az ő hajzata. De JHVH dicsősége (vagyis Jahoshúa, az Ő tökéletes képmása) nem kerül fedés alá. A természetes ember dicsősége hitvány és méltatlan, ezért az egyetlen dicsőség amit nem kell elfedni, az JHVH Önmaga dicsősége, ami Jahoshúán, a Messiáson keresztül nyilvánul meg rajtunk! Amikor az asszony nem fedi el a maga dicsőségét, akkor fejére (a férfira) hoz szégyent, mert azzal azt mutatja ki, hogy nincs szüksége férjének Jahoshúában biztosított fennhatóságára és dicsőségére ahhoz, hogy JHVH-hoz járuljon.

Magyarán, felrúgva az isteni rendet, a férjét kikerülve, maga szándékozik a férfi hatalmában érvényesülni! Ugyanebbe a kísértésbe esett Éva, amikor férje megkérdezése és beleegyezése nélkül engedett a kísértésnek, hogy a maga módján lehessen olyan, mint Elohim. Az isteni rendet azonban nem lehet felrúgni, az asszony nem férfi, és nem viselkedhet úgy, mint a férfi. Az első férj a maga fennhatóságát elvetve engedett az asszonynak, és követve őt, maga is elbukott, halált hozva a természetes emberre. A új Éva (az egyház, Jahoshúa jegyese) nem enged Sátán kísértésének, s nem tesz semmit jegyese (Jahoshúa) háta mögött, hanem engedelmeskedik neki mindenben.

Ahhoz, hogy Jahoshúa dicsősége befedje az asszonyt, ahhoz a férfi fejének fedetlennek kell maradnia ima közben, a nőnek fejének pedig fedettnek. A fátyol tehát elfedi a nőt  (azaz a férj dicsőségét) és a hajat is (a nő önmaga dicsőségét), s ez az alázatosság engedi Jahoshúa dicsőségét ragyogni. Ezért mondja az Írás, hogy ha a nő nem akarja fejét befedni, akkor job, ha levágja a haját, amivel semmi dicsősége nem marad.

Egy gyakori kérdés, hogy csak a férjes asszonyokhoz szól a fejfedés, vagy ez elvárás minden asszony felé, függetlenül attól, hogy házasok vagy egyedülállók? Amennyire az idevágó szövegekből láthatjuk, a kérdés a férfi és nő hitben való szerepével van kapcsolatban, mintsem a közvetlen házastársi viszonnyal, bár természetesen a házasságon belül még inkább érvényben van. Az 1Korintus 11-ben sehol nem fordulnak elő a férj és feleség kifejezések, inkább általánosan véve van szó a férfiakról és a nőkről vagy asszonyokról. Az isteni rendelet szerint a nő, mint a gyengéb nem, a férfi fennhatósága alatt áll. A fejfedés tehát általánosan minden hívő nő kötelessége, legyen fiatal lány, egyedülálló nő, házas, vagy özvegy.

Gyakran teszik fel azt a kérdést is, hogy az asszonynak állandóan fedve kell-e tartania a fejét, vagy csupán a tárgyalt versekben említett ima és prófétálás alkalmaival? Az Írás rámutat, hogy az ima és prófétálás, azaz a JHVH-val tartott közvetlen szellemi kapcsolat alkalmaival kell az asszonynak befedni a fejét. Viszont ha figyelembe veszünk néhány bibliai törvényszerűséget, akkor láthatóan a mindennapi gyakorlat inkább az állandó fejfedést érzékelteti. Egy ilyen törvényszerűség pl. a 2Tessz. 5:17-ben elhangzott utasítás: "Szüntelenül imádkozzatok." A szentek Istenhez való szellemi kapcsolata több, mint naponta egy-két alkalommal elmormolni egy formális imát. A Szellem szüntelenül munkákodik bennünk, s így bármely pillanatban felserkenthet bennünket az igaz szellemi imára (a Szellemben kell ugyanis imádkoznunk). A prófétálás pedig még inkább a Szellem megnyilvánulása, amelynek időzítését nem tudhajuk előre, így bármikor készen kell lennünk arra, hogy JHVH Szelleme imára buzdít, vagy prófétai kijelentést ad. Emellett a nap bármely percében előfordulhatnak olyan váratlan események, vagy hirtelen felmerült problémák a hívők életében, hogy JHVH segítségét kell kérniük sürgősen egy gyors imában. Ilyen esetekben természetesen nem mondhatjuk, hogy "pillanat, kendőt kell keresnem". Vagyis ha az ilyen alkalmakkor keresnünk kell a kendőt, majd felölteni, az hátráltathatja az ima hatékonyságát, és arról árulkodik, hogy az asszony maga akarja megválasztani, mikor áll JHVH színe elé. Egy szellemi felfogású asszony számtalan alkalommal imádkozik a nap folyamán, s minden pillanatban készen áll a szellemi aktivitásra. És végül, Jahoshúa utasítása szerint az imát nem illik fitogtatni, inkább titokban kell Isten elé járulni (Mát. 6:6), s ha egy asszony hirtelen felteszi a kendőt a fejére, akkor nyilvánvalóan azt mutatja, imádkozni szándékozik. Ha viszont állandóan a fején van a kendő, akkor bármikor imádkozik, titokban marad, csak JHVH hallja, Aki a titokban mondott imát nyíltan jutalmazza meg. Legyen ebben minden asszony hű, mert ebben rejlik a szellemiségük ereje.

A fejfedés nem egy ókori, idejétmúlt társadalmi szokás, mint azt sokan vélik, hanem a helyes istenimádat egy meghatározó eleme, határozott okoknál fogva, amit csak a valóban szellemi, megtért és JHVH-hoz hű nők képesek felfogni és elfogadni, átadva magukat az Ő akaratának. A modern liberális nézetek, különösen a feminizmus túlkapásai megtagadják az asszony méltó helyét a családon, a társadalmon és az isteni renden belül, s megrabolják őket a hitben meghatározott rendeltetésüktől, s a velejáró áldásoktól. A szerepek elmosódásával megaláztatás és kielégületlenség jut úgy a férfinak, mint a nőnek, s amíg ez nincs helyreállítva az egyházban, addig a menyasszony nem szeplőtelen, sem eléggé felkészült a mennyegzőre! Olvassuk csak el az Efézus 5:21-27 verseit, ahol a férfi és nő közt helyreállítandó megfelelő viszonyhoz van kötve az egyház szeplőtlensége, megtisztulása, mert csak akkor lesz megfelelő ahhoz, hogy magához dicsővé legyen téve:

Efézus 5:21-27 21 Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. 22 Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak23 mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. 24 De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben25 Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte26 hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, 27 így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.

Amíg nem teljesedik be az egyházban az, hogy úgy a férfi, mint a nő respektíven alávetik magukat ezen elvárásoknak, addig nem lehet teljes az egyáz szentsége és feddhetetlensége, s így nem lesz felkészülve az átváltozásra. HallelúJah! Amiért feltárta ezt a titkot, és érthetővé tette számunkra az ezzel kapcsolatos követelményeket és jelentőségüket "az ige által megtisztítva és megszentelve". Döntenünk kell tehát, hogy magunkévá tesszük-e, vagy akadályként hagyjuk ezt magunk előtt a megtisztulásunk teljessé válásának útján.

 

Jahova Dicsősége

Ezzel a fejfedés kérdését le is zártuk, de mivel a témakörhöz nagyon szorosan kapcsolódik, ki kell térni néhány idézetre, amelyek úgy ábrázolják Jahoshúát, mint JHVH dicsőségét. Az itt kiemelt két igerész az "ószövetségi" iratokból származik, és némi figyelmet igényel a lényeg leszűrése:

Ezékiel 11:17-22 17 Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az JHVH, az Isten: "Összegyűjtelek benneteket a népek közül, egybegyűjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izrael földjét. 18 Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent, ami gyalázatos és utálatra méltó. 19 Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, 20 hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat, és teljesítsék őket. Akkor a népem lesznek, én meg az Istenük leszek. 21 De akiknek a szívük bálványaikhoz és szégyenletes tetteikhez tapad, azoktól számon kérem útjaikat - mondja a JHVH, az Isten." 22 Akkor a kerubok fölemelték szárnyukat, s a kerekek is követték őket. Fölöttük ott volt Izrael Istenének dicsősége.

Ezeket a verssorokat már jól ismerjük, tudjuk, Izrael egybegyűjtését, az újszövetségi ígéretek beteljesedését jövendölik meg, amelynek keretein belül Isten szívükbe, természtükbe ülteti törvényét. Az utolsó sor JHVH dicsőségét, Jahoshúát említi fölöttük lebegni, Aki megváltja majd őket a nagy nyomorúságból:

23  És JHVH dicsősége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre van.

Ekkor JHVH dicsősége (a visszatérő Jahoshúa) a várostól keletre fekvő hegyen áll meg, ami nem más, mint a Jeruzsálemtől keletre fekvő Olajfák hegye! Egy ezzel párhuzamos prófécia bemutatja, hogy a visszatérő Jahoshúa ítéletet hajt végre a népeken:

Zakariás 14:1-3 1 Eljön JHVH napja, amikor osztozkodnak a tőled elvett zsákmányon. 2 Mert összegyűjtök minden népet, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy, a megmaradt népet azonban nem űzik ki a városból. 3 De  JHVH harcba száll majd azokkal a népekkel, ahogyan harcolt egykor, a csata napján.

A következő vers különösen fontos:

Zakariás 14:14 Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy lesz, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el.

A két idézet párhuzamos eseményeket vázol, amelyekből láthatjuk, hogy JHVH dicsősége nem más, mint a visszatérő Jahoshúa. Ő áll majd meg az Olajfák hegyén JHVH nevében és dicsőségében, általa lesz jelen az Atya a földön. Maga az Atya csak akkor lakozik az emberekkel, amikor eljön az új föld és az új ég (Jel. 21:3), addig dicsőségének kisugárzása van velünk:

Héberek 1:3 Fiú a dicsőség kisugárzása, az Istenben az ő lényének kimetszett képe. Hatalmas szavával ő hordozza a mindenséget is, ő szerezte meg a vétkek bocsánatát s azután leült a magasságban az isteni Fenség jobbja felől,

Reméljük, ez az írás sikeresen rámutatott a fejfedés kérdésének jelentőségére, s arra is, hogy milyen szoros kapcsolatban áll JHVH-nak Jahoshúán keresztül ránk áradó dicsőségével. Ezt az áldást várták az igaz hívők a legkorábbi időktől kezdve:

Zsoltárok 80:8 Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!

4Mózes 6:24-27 24 Áldjon meg téged JHVH, és őrizzen meg téged! 25 Ragyogtassa rád orcáját JHVH, és könyörüljön rajtad! 26 Fordítsa feléd orcáját JHVH, és adjon neked békességet! 27 Így szóljanak nevemben Izráel fiaihoz, és én megáldom őket.

Ez az áldás nem kevesebbet, mint az evangéliumot, a megváltás tervét és annak menetét foglalja magába. Mert amikor JHVH orcája végre ránk ragyog, akkor megkönyörült rajtunk, és kegyelemben részesültünk. Ha kegyelmet kaptunk, azzal JHVH békéje száll rank, s az Ő neve alatt vagyunk, az Ő fénye tükröződik ránk Jahoshúa orcájáról:

2Korintus 4:6 Mert az Isten volt az, aki azt mondta, hogy a sötétségből fény ragyogjon elő, aki szívünkben is világosságot gyújtott annak a dicsőséges felismerésnek sugároztatására, mely Istennek a Krisztus orcáján megjelenő fénye.

Minden olvasónk számára azt kívánjuk, hogy kerüljön JHVH kegyelme, áldása és gondviselése alá, és ragyogja be JHVH dicsősége, Jahoshúán, a Messiáson keresztül. Mert ha Jahoshúa (Jahova a mi igazságosságunk) neve fed be bennünket, akkor az igaz shalom-ban, vagyis abban a békében részesülünk, ami meghalad minden értelmet.