CoG

A Galatákhoz írt levél és a törvény megtartása III.

Amennyiben az olvasó még nem olvasta el ennek a tanulmánysorozatnak az előző részeit [1. Rész; 2. rész], úgy mindenképpen azt ajánljuk, hogy kezdje azokkal, mielőtt e befejező részbe belekezdene. Ebben az írásban folytatjuk a Galata levél (4-5. fejezeteinek) részletes elemzését és tanulmányozását.


Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © Isten Egyházának Gyülekezetei 2009

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatások vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül. 

                                                                   Weblap: www.churchofgod.hu


Számos keresztény felekezet tanítása szerint ez a levél bizonyítékul szolgál ahhoz, hogy Isten törvénye végérvényesen hatályon kívül lett helyezve. A valóságban sem a Galata levél, sem a Szentírás egésze nem tartalmaz egyetlen olyan sort sem, amiből ezt következtethetnénk. Ellenkezőleg! A Galata levél valójában azt bizonyítja, hogy habár nem a törvénytartás által jutunk üdvösségre, s a törvény mint a megigazulás eszköze érvénytelenné vált, az igaz hívők Istennek élve a hitük által őszintén és következetesen a törvény beteljesítésére törekszenek.

Mivel az antinomiánus (törvényellenes) nézeteket vallók a Galata levél 2-5. fejezeteinek tartalmára hivatkozva vetik el Isten törvényének megtartását, így a sorozatban ezekre a fejezetekre koncentrálunk. A megjelölt fejezetek nagyrészt valóban azzal foglalkoznak, hogy mi valójában JHVH törvényének a szerepe a hívők életében és az üdvösség tervében. Éppen ezért volt szükség ezeknek a fejezeteknek az alaposabb kielemzésére, hogy ezek tartalmából nyilvánvalóvá tegyük az antinomiánus nézetek egyoldalúságát és hiányosságait.

Csak reméljük, hogy ezzel a sorozattal tisztázni tudunk minden félreértést a Galata levéllel kapcsolatban.  Pál sehol nem mond ellent a Szentírás egészének, sem Jézus szavainak - mint azt manapság sokan hirdetik. Ha tisztázzuk a Galata levél valós mondanivalóját, mindez egyértelművé válik.

 

A Galata levél 4-6. fejezetei

A Galata levél 3. fejezetét egy nagyon fontos összegzés zárta le:

Galaták 3:26-29 26 A Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül ugyanis mindnyájan Isten fiai vagytok. 27 Ahányan csak a Krisztusba bemerítkeztetek, a Krisztust öltöttétek fel. 28 Nincs hát többé zsidó, sem hellén, nincs rabszolga, sem szabad, nincs férfi és nő, mert mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. 29 Ha pedig a Krisztuséi vagytok, következőleg Ábrahám magva vagytok, ígéret vonalán örökösök.

Az igaz hívők abban az áldásban részesülnek, hogy Isten fiaivá és Ábrahám magjává lesznek Jahoshua, a Messiás, vagyis Jézus a Krisztus által. Nemzeti származástól függetlenül, mindannyian eggyé (egy szent nemzetté (1Pét. 2:9)) váltak a Krisztusban. Ezt nem a körülmetélkedés és előzetes törvénytartás tette lehetővé, mint ahogyan azt bizonyos hamis testvérek hirdették, hanem Jézus Krisztus vére. Ezt a gondolatmenetet folytatva kezdi Pál a 4. fejezetet:

Galaták 4:1-3 1 De azt mondom, ameddig az örökös kiskorú, semmivel sem különb a rabszolgánál, noha mindenek (mindennek) ura. 2 Mégis gyámok, és sáfárok alatt van az atyjától előre meghatározott időig. 3 Így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve rabszolgasorsra.

Pál korában már gyakori szokás volt a módosabb családokban a gyermekek mellé gyámokat vagy nevelőket adni, akik addig felügyelték a gyermeket, amíg az be nem töltött egy bizonyos kort. Pál tehát ezt a mindenki előtt ismert gyakorlatot használja annak illusztrációjaként, hogy miként adta JHVH az embert egy bizonyos ideig a törvény gyámsága alá.

Mint azt már láttuk az előző részben, a törvény célja nem az volt, hogy általa kapjuk meg JHVH ígéreteit, mint inkább az, hogy tisztázza az emberek számára azt, hogy mi számít bűnnek, és nyilvánvalóvá tegye, mennyire a bűn rabszolgái vagyunk.

A galaták esetében, hasonlóan más pogány hátterű közösségekhez, a bűn a bálványimádat és különböző pogány gyakorlatok formáiban is megnyilvánult. A törvény azonban megtanított minden embert arra is, hogy szüksége van Isten kegyelmére. Az Isten kegyelme pedig Jahoshua/Jézus a Krisztus által vált elérhetővé Isten akarata szerint:

Galaták 4:4-5 4 Mikor azonban eljött az idő teljessége, Isten elküldte a Fiát, ki asszonytól lett, törvény alá került, 5 hogy a törvény alatt levőket kivásárolja, hogy a fiúvá fogadtatást elnyerjük.

Jézus a törvény alatt született, és tökéletes módon megtartotta annak minden pontját. Ez oknál fogva ő az Igaz, Aki képes megváltani mindannyiunkat, akik vétkeztünk a törvény ellen, ami miatt bűnösökként ítéltettünk meg, és ami miatt a világ elemi erőinek a rabságába kerültünk.

Galaták 4:6-7 6 Minthogy pedig fiak vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának szellemét, aki így kiált: "Abba! Atya!" 7 Így hát nem vagy többé rabszolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Istenen át örökös is.

Az Isten a fiaivá vált hívők szívébe Fia (Jézus) szellemét helyezte, ami által atyát kiálthatnak. Az Isten fiai pedig Isten örökösei is, a Messiás által. Mindezt az tette lehetővé, hogy Isten az irántunk való szeretetében megvásárolt bennünket, és felszabadított a bűn rabszolgasága alól! Mi több, fiaivá fogadott bennünket. Ez Jahoshua véráldozata által valósult meg. Amikor meghalt értünk, akkor vele együtt a mi ádámi emberünk is meghalt, a feltámadása által pedig új életre születtünk:

Galaták 2:20 19A Krisztussal együtt függök megfeszítve [meghaltunk vele együtt]. 20 Élek. De többé nem én, hanem a Krisztus [a feltámadott új ember] él bennem. Amely életet pedig most húsban élek, az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.

Mindazok, akik Isten fiaivá lettek, már nem holmi szolgák, hiszen felszabadultak a bűn rabsága alól, a bennük lakozó isteni szellem ereje által. Természetesen ez a szabadság nem azt jelenti, hogy megváltott állapotban folytassuk a bűnök elkövetését, a törvényszegést:

1Korintus 6:19-20 19 Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szent Szellemnek a temploma, akit Istentől kaptatok? És hogy nem vagytok magatokéi? 20 Áron vásároltak meg titeket. Magasztaljátok Istent testetekben!

Magasztaljuk Istent a testünkben! Hogyan? Lehetséges ez a bűnök elkövetése, halmozása által? Bár már többször idézésre került, de itt szintén helyénvaló a Róma levél alábbi, idevágó kijelentése:

Róma 6:1-2 1 Mit mondjunk hát? Megmaradjunk a vétekben, hogy a kegyelmet megsokasítsuk? 2 Szó sem lehet róla. Vajon mi, akiket halálba vitt a vétek, élhetnénk-e még tovább ebben a vétekben?

Mivel Istennek élünk (amire Pál rámutatott a Galata 2-ben), az új szellemi emberünkben nem építhetjük fel újra azt a bűnt, aminek meghaltunk, amit leromboltunk, máskülönben újra törvényszegőkké válunk, és azok sorsára jutunk. A galatabelieknek pedig igen sok pogány gyakorlatot kellett halálra adniuk a megtérésükkel, amelyek visszaszivárogtak a közösség életébe:

Galaták 4:8-11 8 Mégis akkor, mikor Istent nem ismertétek, [az ádámi] természettől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek. 9 De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni? 10 Napokra, hónapokra, időpontokra és évekre figyeltek. Féltelek titeket! 11 Csak nem volt hiábavaló az értetek való fáradozásom?

Na mármost, itt sokan azt vélik, hogy a Pál által említett "napok, hónapok és időpontok" az Isten szombatjaira, újholdjaira és ünnepeire vonatkoznak. Vagyis azokra a pihenőnapokra, amelyeket a törvény előírt Isten népe számára. Ezt a vonalat tovább feszegetve aztán kijelentik, hogy mindazok, akik e napokat megtartják, azok maguk erejéből kívánják elérni az üdvösséget, és megtapossák Jézus kiontott vérét.

Mivel itt Pál nem részletezi a napokra, hónapokra és időpontokra tett kijelentését, így bármely névlegesen keresztény ember azt mondhatja (amint mondják is), hogy az apostol egy kalap alá vett minden ünnepnapot, és elvetette azok megtartását. Furcsa módon azok, akik ezt a nézetet vallják, minden további nélkül elkülönítik a vasárnapot vallási célokra. Nem is beszélve a karácsonyról és a húsvétról, ami szintén ebbe a kategóriába esik. Vagyis saját nézeteik által hoznak önmagukra ítéletet.

De vajon felfedhetjük-e valami módon azt, hogy Pál itt milyen napokra utalt? Netán a JHVH által elrendelt szombatokra, illetve az olyan jeles ünnepnapokra, mint a pászka, pünkösd, stb.? Ez esetben Pál is önmaga ellen beszélt volna, és magát ítélte volna meg, ugyanis ő megtartotta a bibliai ünnepnapokat:

Ap.Csel. 18:20-21 20 Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon nálok, nem álla reá; 21 Hanem búcsút vőn tőlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell nékem a következő ünnepet töltenem; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És elhajózék Efézusból. (Károli)

Pál valami oknál fogva mindenképpen Jeruzsálemben kívánta megünnepelni a közelgő ünnepnapot, és ezt ki is hangsúlyozta (itt, minden jel szerint a Pászkára és a kovásztalan kenyerek hét napos ünnepére utalt). Ennélfogva, ha Isten ünnepeire vonatkoztatjuk a gyenge elemeket, amelyek rabszolgaságba vezetnek bennünket, akkor Pál saját gyakorlatával komoly önellentmondásról tanúskodna, emellett a hitvány elemek szolgasága alatt lett volna.

Ha engedünk annak az erőltetett értelmezésnek, miszerint a "gyenge és szegényes elemek", amelyek rabságba viszik az embert, az Isten ünnepeit és szombatjait jelentik, akkor Pál az alábbiakban is nagyon ellentmondott volna önmaga gyakorlatának:

Ap.Csel. 25:8 Pál így védekezett: "Sem a zsidók törvénye ellen, sem a szent hely ellen, sem a császár ellen nem vétettem."

A "zsidók törvénye" magában foglalja a Biblia által megjelölt napok megtartását, elvetésük mindenképpen az egyik legnagyobb törvényellenes véteknek számított volna Pál részéről. Pál képmutató lett volna, aki mások többszörös figyelmeztetése után maga is a gyenge elemek rabigája alá vetette magát? Tény ugyanis, ha Pál az "erőtlen és szegényes elemek" alatt a törvénybe foglalt parancsolatokat érti, akkor nincs más lehetőség, és valóban képmutató volt, hisz mást tett, mint amit hirdetett. Vagy itt teljesen másról van szó, és az "erőtlen és szegényes elemek" alatt egyáltalán nem az Isten ünnepeit értette, hanem valami teljesen más dolgot? Ha igen, akkor mi lehet az? A kérdést nem is olyan nehéz tisztázni, mint gondolnánk. A galaták ugyanis korábban pogányok voltak:

Galaták 4:8 Mégis akkor, mikor Istent nem ismertétek, természettől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek.

Pál szerint a galatai hívők valamihez vissza akartak térni. Csakhogy ezek az emberek - mivel korábban pogányok voltak és "Istent nem ismerték" - ha bármihez is visszatértek, az egyedül a pogányság, vagy annak valamely eleme lehetett. Valami olyan gyakorlat, ami a bűnös, elbukott természetük része volt. Ez abszolúte kizárja a bibliai napok megtartását, hiszen mint pogány bálványimádók ők nem tartották JHVH ünnepeit és szombatjait, amikhez visszafordulhattak, visszaigazodhattak volna. Valami más húzta vissza őket, s Pál meg is adja a pontos választ:

Galaták 4:9-10 9 De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni? 10 Napokra, hónapokra, időpontokra és évekre figyeltek. Féltelek titeket!

Amihez ezek a korábban pogány hagyományokat követő galaták visszatérni kívántak, az az alávaló elemeknek való szolgálat, illetve a velejáró babonás szokások, adott időpontok követése volt! Amelyeknek a megtérésük előtti természetük szerint szolgáltak. Isten ünnepei, újholdjai és szombatjai viszont magától JHVH-tól származnak, Ő parancsolta meg Izrael számára az örök megtartásukat, nem holmi alantas elemek. Az Isten ünnepei éppen a bálványimádattól választották el azt, aki megtartotta azokat. 

A levélben néhány alkalommal előfordul ez a kifejezés:

Galaták 4:3 Így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve rabszolgasorsra.

Fogjuk is fel a jelentését annak, amit olvasunk. Mivel a galaták korábban bálványimádó pogányok voltak, így az elemek imádatával járó szertartásokkal ugyanabba a bálványimádatba esnének vissza, amiből kijöttek! Tudjuk, hogy mint pogányok, ezek az emberek korábban nem az Isten által lefektetett Tóra tanításai szerint éltek. Vagyis, bármihez is tértek vissza, bármit kezdtek újra, az biztos, hogy nem a bibliai törvényzetek voltak, sőt: "oly dolgok rabszolgaságában éltek, melyek nem istenek". Ez eleve kizárja azt, hogy itt az Isten ünnepeiről, és szombatjairól legyen szó. A Szentírás szerint nem az Isten törvényének megtartása a rabság, hanem annak megszegése, vagyis a bűn. Ezért Jakab a szabadság törvényének nevezi a törvényt (Jak. 1:25; 2:12). Isten pedig valóban a bűn szolgasága alól mentett meg bennünket az új élet által. Tény, hogy a testiségben élő ember a test erőtlensége miatt képtelen volt a törvény tökéletes megtartására (Róma 8:3), de miután Isten elküldte Fiát vétkeink miatt, a törvény igazságos követelései beteljesednek bennünk, mert az új embert már nem a gyenge test, hanem az Isten Szelleme vezérli (Róm. 8:3-4). Ha a törvény szolgaság lenne, akkor Jézus maga is teljes rabságban élt volna, Ő ugyanis a törvény alatt született, és tökéletesen megtartotta annak minden egyes pontját. Itt tehát a galatáknak a világ elemei alatti rabszolgasága  még véletlenül sem téveszthető össze az Isten törvényével. Annak ellenére sem, hogy egyesek ezt szándékosan bele kívánják olvasni. Maga az „elemek" kifejezés valójában szellemi uradalmakra vonatkozik, vagyis olyan angyali lényekre, akik babonás hiedelmek és gyakorlatok által tartották rabságban az arra fogékony embereket. Lásd még az írás végén található függeléket.

Pálnak tehát egyszerre több dologgal is szembe kellett néznie: egyrészt a galaták teret adtak egy zsidók által terjesztett hamis "örömüzenetnek". Másrészt pedig voltak köztük olyanok is, akik visszatértek azon pogány hagyományaik némelyikéhez, amelyeket a megtérésük előtti időben követtek, s amitől már rég el kellett volna fordulniuk. A gyülekezetben tehát megjelent a zsidó és pogány gnoszticizmus sajátos keveréke. Nem csoda, hogy Pál némi frusztráltsággal így fakadt ki:

Galaták 4:11 Csak nem volt hiábavaló az értetek való fáradozásom?

Hogy itt mennyire nem a szombatokról és Isten egyéb, megtartandó ünnepnapjairól van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint a következő vers:

Galaták 4:12 Legyetek olyanokká, mint én, mert én is olyanná lettem, amilyenek ti vagytok, testvéreim! Könyörgöm hozzátok! Ti nekem semmit sem ártottatok.

Pál ugyanis, mint láttuk, megtartotta Isten szombatjait és ünnepeit, így önellentmondásba keveredett volna akkor, ha a napokra/hónapokra/időkre való figyelés alatt az Isten pihenőnapjait, illetve ünnepeit érteti. A korinthusi híveket pedig egyenesen felszólítja a bibliai ünnepek egyikének, a pászka és kovásztalan kenyerek ünnepének megtartására (1Kor. 5:8). Ha a galatáknak olyanokká kellett lenniük, mint Pál, akkor annak velejárójaként nekik is tartaniuk kellett a biblikus ünnepeket. Azok után, hogy a Bárány vére betakarta őket, a kegyelem által és hitükön keresztül megmenekültek, nem emberek cselekedetei alapján, hanem Jézus, a Megváltó bennük élő igazságosságánál fogva. Ezután Pál már csak azt tisztázza, hogy a galaták ostobasága nem árthatott neki személyesen (12. vers), bár odaadóan munkálkodott értük sok szenvedésen keresztül:

Galaták 4:13-15 13 Tudjátok, hogy első ízben hústestem erőtlensége miatt hirdettem nektek az örömüzenetet. 14 Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett, nem válaszoltatok megvetéssel, sem nem köptetek engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust. 15 Hova lett boldognak-magasztalásotok? Mert bizonyságot teszek, hogy ha lehetséges lett volna, szemeteket vájtátok volna ki, s adtátok volna nekem.

Pál testi erőtlensége feltehetően szemének gyengesége volt (v.ö. Gal. 6:11). De bármi is volt ez a testi gyengeség, az teljesen bizonyos, hogy Pál számos szenvedést elviselt az örömhír hirdetése alatt, a galaták pedig először örömmel és hálával fogadták az üzenetét.

Galaták 4:16 Hát azzal ellenségetekké lettem, hogy az igazat megmondtam nektek?

Kivehető, hogy a gyülekezetbe beékelődött hamis tanítóknak sikerült Pál ellen szítani a hangulatot. Emiatt Pál emlékezteti őket a korábbi kölcsönös szeretetre, tudatva velük, hogy ő nem az ellenségük, és csak az igazságot kívánja nekik átadni. A galaták kemény nyomás alatt álltak, megosztottak voltak, és sokukat magával ragadta a hamis örömhír:

Galaták 4:17 Nem szépen buzgólkodnak azok értetek, sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok.

Szemükre veti, hogy hagyták magukat manipulálni olyan elemek által, akik a maguk dicsőségét keresték. Ezek a hamis tanítók aztán ki akarták rekeszteni a gyülekezetből mindazokat, akik ellenálltak a nyomásuknak.

Galaták 4:18-20 18 Szép dolog az, ha mindenkor buzgók vagytok, és nemcsak akkor, mikor jelen vagyok nálatok. 19 Gyermekeim, kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiformálódik bennetek a Krisztus, 20 szeretnék most nálatok lenni és változtatni a hangomon, mert zavarban vagyok veletek szemben.

A buzgóság valóban csak akkor jó és hasznos dolog, ha az igazságban vagyunk buzgók.

Ezután Pál egy allegória használatával mutat rá az örömhír egy fontos aspektusára. Bár sokan ezt az allegóriát is hivatkozásul használják JHVH törvényének hatálytalanítására, de mint látni fogjuk, ez a nézet sem állja meg a helyét. Tartsuk emlékezetben azt, mit jelent a "törvény alatt állni", s ennek fényében folytassuk a fejezetet:

Galaták 4:21-23 21 Azt mondjátok meg nekem ti, kik a törvény alatt akartok lenni, hogy nem halljátok a törvényt? 22 Hiszen írva van benne, hogy Ábrahámnak két fia volt, egy a fiatal rabszolgálótól és egy a szabad nőtől. 23 Az egyik a rabszolgálótól a hús vonalán született, a másik az ígéreten át a szabadtól.

Itt az apostol tudatosan egy ószövetségi írásrészre utalva mutat rá az igazságra. Mint tudjuk, JHVH megígérte Ábrahámnak azt, hogy öreg kora ellenére gyermeket fog nemzeni az addig meddő és szintén idős feleségétől. Az ígéretre várva Ábrahám és Sára úgy vélték, hogy ez a fiú bizonyára már nem Sára méhéből fog megszületni, ezért elhatározták, hogy szolgálónőjén, Hágáron keresztül valósuljon meg az ígéret. Vagyis az ígéretet a maguk elgondolása szerint, és a maguk erőfeszítése által kívánták megvalósítani. Hágártól aztán meg is született egy fiúgyermek, Ismael. Ez az Ismael volt az, aki a "hús vonalán" született meg, mert rab nőtől született, nem pedig a szabad asszonytól, ahogy azt JHVH megígérte. Ez rendkívül fontos, mert JHVH csoda által vitte véghez ígéretét, hiszen Sára meddő volt, és messze túl volt a női termékenység idején. Az ígéret tehát JHVH keze által elvégzett csodán keresztül valósult meg, nem pedig a merő emberi akarat és aktus által. Éppen ezért volt oly tökéletes ez az illusztráció, hiszen pontosan leképezte azt az óriási különbséget, ami az önerőből való megigazulás és az Isten által elvégzett munka és csoda között fennáll:

Galaták 4:24-25 24 Ezek egy példázatnak a képei. A két tudniillik két szövetség: egy a Sina hegyéről való, rabszolgaságra szülő: ez Hágár 25 Hágár a Sina hegy Arábiában, egy vonalban van a mostani Jeruzsálemmel, mert gyermekeivel együtt rabszolgaságban él.

De miért hasonlította Pál Jeruzsálemet és gyermekeit a rabszolga Hágárhoz és gyermekeihez? Mert Jeruzsálem gyermekei csaknem egészében az önerőből való megigazulás által kívánták elnyerni az ígéreteket (v.ö. Róm. 9:31-32), nem hittel várva Isten csodájára. A maguk kiagyalta módon, nem pedig JHVH-ra, az Ő munkájára és csodáira bízva magukat. Mint Ábrahám, aki először szintén a maga erejéből kívánta elnyerni az ígért fiút, Hágáron, a rabszolganőn keresztül. Jeruzsálem a zsidóság fővárosa volt, lakosai a kevés számú hívő kivételével mind emberi erőfeszítésekre támaszkodva akarták elnyerni az örök élet ígéreteit, nem az Isten Jézuson keresztül elvégzett munkája által, ami elhozza az örök élet elnyeréséhez szükséges igazságosságot. Következetesen mindannyian a bűn rabszolgái voltak. Bárki. aki a Sinai hegyen megadott szövetség által kíván megigazulni, az végső soron el fog bukni, és képtelen lesz megszabadulni a bűn igája alól, hiszen képtelen lesz a törvény önerőből való tökéletes megtartására.

Az üdvözítő megigazulás csakis JHVH Krisztus által elvégzett munkája, és a bennünk véghezvitt csodája [szellemi átalakításunk] által valósul meg. Ez pedig az ígéretek és a mennyei Jeruzsálem gyermekeivé tesz bennünket:

Galaták 4:26-28 26 A felső Jeruzsálem ellenben szabad, ez a mi anyánk. 27 Hiszen meg van írva: "Vigadj te meddő, ki nem szülsz! Törj ki hangos kiáltásba, ki nem vajúdsz. Mert sokan vannak az elhagyottnak gyermekei, többen, mint a férjes asszonyéi!" 28 Ti testvéreim, Izsák vonalán ígéret gyermekei vagytok!

Az Ószövetség célja eleve nem az volt, hogy üdvösséget hozzon a tömegek számára, hanem inkább az Isten megváltó tervének egy fontos fázisát képezte. "Az áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet, s addig tart érvénye, míg eljön a Mag, akinek az ígéretet adták" (Gal. 3:19). Mi több, az Ószövetség alatt állóknak vakság adatott, így eleve bukásra voltak ítélve, hogy Isten üdvösségre hozza az addig szövetségen kívül állókat, s csak azok után fejezze be Izrael egészének megváltását (Róm 11). Mindennek fényében a judaizálók eleve óriási céltévesztésben voltak hamis "örömüzenetükkel".

Akik ragaszkodnak azon hitbeli meggyőződéshez, hogy az örök élet ígéretét JHVH munkája végzi el bennünk, azok Izsák vonalához tartoznak, és a szabad asszony gyermekei. Azért vagyunk az ígéret gyermekei, mert a bennünk élő Jézus Krisztus által Ábrahám magjává lettünk. Amit teszünk, nem emberi erővel tesszük, ahogy a törvény megtartását sem a test erejével és körülmetélésével valósítjuk meg, hanem a bennünk élő Jézus hite által, "minthogy Isten elküldte szívünkbe Fiának szellemét" (Gal.4:6), hogy "a törvény igazságos követelései beteljesedjenek bennünk, akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a szellem. (Róma 8:4). A testi ember nem viseli el a szellemit, és ha módjában áll, akkor konokul üldözi:

Galaták 4:29-31 29 De mint ahogy a hús vonalán született üldözte a Szellem vonalán születőt, úgy van ma is. 30 Csakhogy mit mond az írás? "Vesd ki a rabszolgálót és annak fiát, mert rabszolgálónak fia nem fog szabadnak fiával együtt örökrészt kapni." 31 Azért hát testvéreim, nem a rabszolgálónak, hanem a szabadnak gyermekei vagyunk.

A történet csattanója az, hogy a szolgáló asszony ki lett vetve Ábrahám háztartásából, az ígéret fia ellen tanúsított erőszakos viselkedése miatt (1Móz. 21), és nem adatott meg utódai számára az az örökség, ami a szabad asszony utódainak adatott. Ez egy kijózanítóan kemény allegória volt a zsidók felé, akik ez alapján ki vannak taszítva - ha ideiglenesen is - az örökségből! Pál a Római levélben szintén felhasználta ezt az illusztrációt:

Róma 9:7-8 7 nem mind számíthatók gyermekeknek, akik Ábrahám magvából származnak, hanem azt mondta az isteni szó: "Csak ami Izsákban van, azt fogják magodnak nevezni," 8 azaz nem a hús gyermekei az Isten gyermekei, hanem csak az ígéret gyermekeit számítják magnak.

Ennek ismeretében soha nem engedhetünk teret annak, hogy az igaz örömüzenetet felváltsa a hamis "körülmetélkedés evangéliuma", vagy bármi más judaizáló tanítás, tendencia. A szabadsággal élni kell:

Galaták 5:1 Szabad életre szabadított meg titeket a Krisztus, álljatok meg hát ebben, és ne tűrjétek magatokon újra a rabszolgaság igáját.

A rabszolgaság igája alatt - ahogy azt az előző részekben már alaposan feltártuk - a "körülmetélkedés evangéliumának" titulált, önerőből való törvénytartás általi megigazulás tana értendő. Ettől a megigazulási módtól vagyunk szabadok. De a hit által vezetett ember Isten Szellemével felruházva betölti a törvényt. Azt is tegyük itt hozzá, hogy Pálnak azért kellett az ószövetségi példákból illusztrálnia az örömüzenet igazságát, mert a zsidók még az Ószövetség üzenetét sem értették meg. A maguk szájíze szerint értelmezték és gyakorolták, messze eltérve annak eredeti céljaitól. Erre Jézus Krisztus számos alkalommal rámutatott. Bibliai értelemben ez a félreértett, hamis gyakorlatokkal telített vallás a judaizmus, a judaizálók pedig azok, akik a hamis zsidó értelmezéseket, és a nem biblikus gyakorlatokat követik. Tehát nem azok a judaizálók, akik felismerik a törvény szerepét és a megfelelő módon betöltik azt. Az ilyen ember a helyes bibliai gyakorlatot követi.

 

A Galata levél és a körülmetélkedés kérdése

Ezen a ponton Pál a körülmetélkedésnek az igaz evangéliumhoz való viszonyát veszi górcső alá. Röviden szólva a körülmetélkedésnek nincs különösebb szerepe az evangéliumot illetően. Amikor valaki befogadja az örömhírt és hittel reagál rá, akkor az az üdvösséghez vezeti őt, akár körülmetélt, akár nem. Ám ha egy, az igazságot már befogadó hívő kíván a testi törvénytartásba körülmetélkedni, azzal kiesik a kegyelemből, és önmagára lesz bízva az egész törvény hibátlan megtartását illetően:

Galaták 5:2-5 2 Íme én, Pál, mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, a Krisztus semmit sem fog használni nektek. 3 Ismét bizonyságot teszek minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy az ilyen tartozik az egész törvényt megtenni. 4 Nem használ nektek a Krisztus, akik a törvény által kerestek igazságot. Kiestetek a kegyelemből. 5 Mi ugyanis Szellem által hit alapján várjuk az igazságosság reménységét.

Az ilyen ember azért idegenül el Krisztustól, és esik el a kegyelemtől, mert úgy véli, hogy önmagában, önerejében találtatik meg mindaz, ami az üdvösséghez elvezeti. Ellentétben a Krisztusra támaszkodó hit képviselőivel, akik e hit alapján várják a megigazulást és az üdvösséget. Pál itt az adott, helyi körülmények fényében jelentette ki a fentebbieket, vagyis azokhoz szólva, akik a törvénytartásba, illetve annak jeleként kívántak körülmetélkedni. A hamis testvérek hamis evangéliuma miatt kialakult helyzetre vonatkozóan. Akik számára "Krisztus hasztalanná válik", ez oknál fogva, s akik nem "a Szellem által, hit alapján várják az igazságosság reményét." Röviden, a körülmetélkedés okát vetette el, ami nem jelenti azt, hogy körülmetélkedni csak rossz oknál fogva lehet, és a körülmetélkedés minden esetben helytelen. Erre szintén saját gyakorlatával mutatott rá:

Ap.Csel. 16:1-3 1 Eljutottak Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, hívő zsidó asszonynak, de hellén apának fia, 2 ki mellett jó bizonyságot tettek a Lisztrában és Ikóniumban élő testvérek. 3 Pál azt akarta, hogy Timóteus vele utazzék el, fogta hát és körülmetélte őt a zsidók miatt, kik azokon a helyeken laktak. Mindnyájan tudták ugyanis, hogy hellén volt az apja.

Ha a Galata levélben elhangzottakat a közvéleményben elterjedt értelmezés szerint vesszük, akkor az alapján Pál pontosan azt tette, ami ellen a galatákat figyelmeztette! De vajon azért metélte körül Timóteust, hogy számára Krisztus hiábavalóvá váljék és kiessen a kegyelemből? Ráadásul Pál maga is "a zsidók miatt" végezte el a körülmetélést Timóteuson! Mi hát a helyzet? Valóban az önellenmondás és a képmutatás példája forog fenn? Tudjuk, hogy a Szentírás nem mondhat ellent önmagának, de ha a Galata levél üzenetéről kialakult általános vélemény igaz lenne, akkor bizony ezt mondhatnánk.

Az igazság az, hogy Pál nem volt a körülmetélkedés ellen. Ő egy bizonyos tanítás ellen lépett fel, amelyben a körülmetélkedés egy, a Bibliával nem alátámasztható célt töltött be, s ami jegye volt egy olyan hamis tannak, ami elvágta annak gyakorlóját a kegyelemtől és Krisztustól.

Timóteus apja görög volt, ami azt jelenti, hogy bibliai szemszögből nézve nem számított zsidónak, mivel a Szentírás az apa vonalán határozza meg a nemzetségi hovatartozást. Tudjuk, hogy ettől a rabbinikus, illetve talmudi judaizmus eltért a későbbiekben, s az anya után határozzák meg a zsidó vérvonalat. Ez bibliailag helytelen, és az első században még a zsidók is az apai vonalat vették figyelembe. Habár Timóteus pogánynak számított, az édesanyja, Euniké (2Tim. 1:5; 3:15) szigorúan a Szentírás ismeretében nevelte fel fiat, és emiatt "a testvérek jó véleménnyel voltak róla" (Ap.csel. 16:2), Timóteus pedig szívében készen állt a körülmetélkedésre.

Egyetlen más igehely sem tesz említést arról, hogy Pál Timóteuson kívül bárki mást is körülmetélt volna. Az Ap.Csel. 16:3-ban azonban láthatjuk, hogy Pál maga, saját keze által végezte el a műveletet. Azt tudjuk, hogy a zsidók miatt kívánta Timóteus körülmetélését, de vajon miért saját kezűleg kívánta elvégezni azt? Azért, hogy bebizonyítsa a zsidóknak, és hát a Biblia modern olvasóinak is azt, hogy ő nem volt a körülmetélkedés ellen, mint olyan! Egy fél-pogány születésű férfi esetében, ha a megfelelő oknál fogva történik, nem torzítva el az örömüzenet igazságait, akkor maga is elvégzi azt. Megjegyeznénk, hogy ezt nem sokkal azután tette, hogy az apostoli tanács lerendezte a körülmetélkedés kérdését az Ap.Csel. 15-ben lejegyzett konferencia alkalmával. Pálról sok alaptalan hír terjengett a zsidók, és zsidó származású hívők körében, s ezzel bizonyítani kívánta, hogy ő nem vetette el a körülmetélkedés intézményét, s ha annak okai megfelelőek, a körülmetélkedés továbbra is bibliai intézmény maradt.

Idézzük csak fel újból ezeket a verseket:

Galaták 5:2-5 2 Íme én, Pál, mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, a Krisztus semmit sem fog használni nektek. 3 Ismét bizonyságot teszek minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy az ilyen tartozik az egész törvényt megtenni. 4 Nem használ nektek a Krisztus, akik a törvény által kerestek igazságot. Kiestetek a kegyelemből. 5 Mi ugyanis Szellem által hit alapján várjuk az igazságosság reménységét.

Amiről itt szó van, az a megigazulás módja. Mi vezet megigazuláshoz: a törvény szigorú megtartása, vagy a Jézus Krisztus megváltó munkájába vetett hit? Pál tudatja az olvasóival, hogy aki az előző megoldást választja, az "tartozik az egész törvényt megtartani". Minden pontját, tökéletesen, hibátlanul, önerőből! Miért? Mert ha a törvény által kívánunk megigazulni, az csak annak hibátlan megtartásával valósulhat meg. Ennek tekintetében mindegy, hogy az ember ezer, vagy csak egyetlen ponton vétett a törvény ellen, az az ember elbukott és törvényszegővé vált, elesve a törvénytartásból fakadó megigazulástól. Ezért nem igazulhatott meg senki a törvény által. Ellenben ha Jézust tesszük meg az igazságosságunk forrásának, akkor testéhez tartozva, hit által megvalósul a megigazulás. Pontosan erre vonatkozik a "mi, akik a Szellem által hit alapján várjuk az igazságosság reményét" kijelentés.

Galaták 5:6 Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedésnek, sem a körülmetéletlenségnek nincs semmi ereje, csak a szereteten át munkálkodó hitnek.

A Jézus Krisztusban való hit általi megigazulás pedig nem függ a körülmetélkedéstől, vagy annak hiányától. Ebben a cikkben számos alkalommal levezettük, hogy a hit megalapozza, nem pedig elveti a törvényt. Így a szereteten át munkálkodó hit beteljesíti a törvény elvárásait, nem pedig elveti, mint azt sokan tanítják. Tartsuk emlékezetben azt is, hogy Pál maga metélte körül Timóteust. Vagyis, ha valaki a megfelelő okok miatt metélkedik körül (nem az emberi erőből való törvénytartás általi "önmegigazítás" céljából), az nem szakítja el magát a Messiástól, nem kerül átok alá. 

Pál a galatákhoz írta levelét, az ottani problémák és hamis nézetek orvoslására, s a levél kijelentéseit ennek figyelembevételével kell értékelni. Az itt elhangzott kijelentések és figyelmeztetések nem vonatkoznak egyetemesen a föld minden lakójára. Mert ha pl. Timóteus esetére vonatkoztatjuk a Galata levél körülmetélkedéssel kapcsolatos figyelmeztetéseit, akkor Pál Timóteust egyenesen a tüzes tóba küldte azzal, hogy körülmetélte őt. Ahogy kiesnének az üdvösségből azok a milliók is, akik a millennium alatt körülmetélkednek majd (v.ö. Ezék. 44:9). Legyünk józanok, amikor az Írásokat kezeljük! Mielőtt azt gondolnánk, hogy Pálnak a Galata levélben írt figyelmeztetései egyformán érvényesek minden adott helyzetre, jobb, ha először alaposan megvizsgáljuk a levél mondanivalójának pontos kontextusát.

Pál azokat célozta meg, akik szerint az üdvösség nem kegyelem által jön, hanem a saját munkájuk, törvénytartásuk, körülmetéltségük által. A hamis testvérek által elvégzett és egy hamis tanba való körülmetélést ítélte meg, mert az eltávolítja a hívőt az igazságtól és az üdvösségtől. Pál azonban maga is körülmetélt egy fél-zsidó férfit, hogy bebizonyítsa, nincs a körülmetélkedés ellen, csak akkor, ha az egy hamis üzenet befogadását és követését eredményezi.

Az igazság szerint ha a Messiásban/által élünk, akkor nem a test körülmetéltsége, vagy körülmetéletlensége által nyerünk üdvösséget. Ha megköveteljük azt az üdvösség elnyerésének az érdekében, akkor testi cselekedetekkel helyettesítjük a Messiás munkáját. A hitre tért pogányok Jahoshua, a Messiás által válnak Ábrahám fiaivá, nem a testük körülmetélése által. Ilyen értelemben a körülmetélés elveszti jelentőségét. De a helyes bibliai okoknál fogva elvégzett körülmetélkedésnek feltétlenül megvan a maga helye. Máskülönben Timóteus a semmiért végeztette el az egyébként igen fájdalmas műveletet. Sokan azt állítják, hogy azért metélkedett körül, mert a zsidók között kívánta hirdetni az evangéliumot. Nem, ez ettől függetlenül volt Timóteus választása, ahogy Pál választása volt azt elvégezni, mert bizonyítani kívánta, hogy nincs ellene a körülmetélésnek, ha a szándékkal nincs probléma.

Még a törvényben sem volt túlhangsúlyozva a körülmetélkedés. Amikor JHVH elhívta Ábrahámot, nem az volt az első követelménye, hogy azonnal metélje körül magát. Valójában Ábrahám hosszú éveken át követte JHVH-t, Aki csak ezek után utasította őt a rítus elvégzésére.

Hasonlóan történt ez Izrael gyermekeivel, akik a negyven éves sivatagi vándorlás alatt nem végezték el a körülmetélkedést, és ezalatt JHVH nem is követelte meg tőlük. Csak közvetlenül az Ígéret földjére való bevonulás előtt utasította Józsuét a körülmetélés újbóli bevezetésére:

Józsué 5:2-7  2 Abban az időben mondta JHVH Józsuénak: Csinálj kőkéseket, és végeztesd el újból Izráel fiai között a körülmetélést.  3 Józsué tehát csinált kőkéseket, és körülmetélte Izráel fiait az Arálót-halmon. 4 Azért metélte őket körül Józsué, mert az Egyiptomból kijött egész férfinép, a harcosok mind meghaltak a pusztában útközben, miután kijöttek Egyiptomból.  5 Körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött; de a pusztában született nép közül senkit sem metéltek körül útközben, miután kijöttek Egyiptomból. 6 Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, miközben az Egyiptomból kijött egész nép, valamennyi harcos elpusztult, mivel nem hallgattak JHVH szavára. Ezért megesküdött JHVH, hogy nem engedi meglátniuk azt a földet, amelyet esküvel ígért meg JHVH atyáiknak, hogy nekünk adja, a tejjel és mézzel folyó földet. 7 Fiaikat azonban, akiket a helyükre állított, körülmetélte Józsué. Ezek körülmetéletlenek voltak, mert útközben nem metélték körül őket.

Ne feledjük, Izrael 40 éven át tartó sivatagi vándorlásának sokrétű üzenete van az egyház számára is. Az egyház negyven jubileumon át (2000 év) vándorol e bűnös világban, mielőtt bemegy az Ígéret földjére, az örök életbe. Ahogy JHVH-nak meg kellett tisztítania Izrael gyermekeit a köztük lévő bálványimádattól, hitetlenségtől és egyéb bűnöktől, úgy a negyven jubileum alatt az egyház is egy folyamatos megtisztuláson megy keresztül. Krisztus egy tökéletessé tett menyasszonyt vesz magához eljövetelekor (Eféz. 5:27; Jel. 19:7-8), amelynek szíve teljesen körülmetéltetik (bűntelenné tétetik), mielőtt bemegyünk az örök életbe, a mi ígéretünk földjére. E jelenleg még tartó 40 jubileum alatt az Isten elsőszülöttjeinek a megszentelődése megy végbe, s e folyamat részeként meg kell tanulnunk JHVH parancsolatainak hit általi követését a gyakorlati életben. A test körülmetélése nem az elsődleges gondunk:

Róma 2:25 Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt véghez viszed, de ha a törvény áthágója vagy, körülmetélt voltod körülmetéletlenséggé változik.

Pontosan ezekre vonatkozóan jelentette ki Pál a pogányságból frissen megtért, és még a testiséggel küzdő korinthusi hívőknek az alábbi mondatokat:

1Korintus 7:18-19 18 Körülmetélve hívtak el valakit? Ne csinálja vissza! Körülmetéletlenül hívták el? Ne metéltesse magát körül! 19 A körülmetéltség semmit sem jelent, és a körülmetéletlenség sem jelent semmit, csak az Isten parancsolatainak megőrzése.

Egyedül Isten parancsolatainak megtartása számít, ez az, amit következetesen fókuszban kell tartanunk, bárki bármit is mond. És ez tökéletes harmóniában van az Ap.Csel. 15-ben vázolt apostoli határozatokkal is, ahol Jakab tudatja, hogy mik azok az alapvető követelmények, amelyekhez egy hívőnek igazodnia kell, a többivel úgyis tisztába fog jönni, hiszen a törvény szavai elérhetőek szinte minden városban:

Ap.Csel. 15:19-21 19 Ezért úgy ítélem én, hogy nem kell zaklatni azokat, akik a nemzetek közül térnek meg az Istenhez, hanem levelet kell írni nekik, 20 hogy tartózkodjanak a bálványoknak, a paráznaságnak, a fulladt állatnak és a vérnek tisztátalanságától.  21 Mózesnek tudniillik az ősi nemzedékek óta városonként megvannak a maga hirdetői, amennyiben a zsinagógákban minden szombaton felolvassák."

Tegyük hozzá, hogy az első században nem léteztek még könyvek, a tekercsekbe foglalt Szentírás példányai rendkívül ritkának számítottak, és az átlag ember számára csak akkor voltak elérhetőek, ha azt felolvasni hallották. Mindenesetre Isten úgy rendelte, hogy ez annyira széles körben elterjedt szokás legyen, hogy bárki az Ő törvényének ismeretéhez juthasson. Ha Jakab ma adta volna ki a konferencia határozatát, akkor az inkább így hangzana: ‘Mózes (értsd: Isten törvénye) tudniillik csaknem minden háztartás könyvespolcán ott található, a könyvesboltokban kapható, naponta olvasható, hadd ne kelljen mindenkinek külön ecsetelni.’

Ami a lényeg: A pogányoktól elvárt dolog, hogy megismerjék Isten törvényét. Az Isten szava, a Biblia ezért maradt ránk ilyen adott formában. Mivel az Ószövetség ismertette a törvényt, az Újszövetségben nem kellett újra leírni az egészet. Legfeljebb a törvény mélyebb, szellemi értelme volt kihangsúlyozva pl. Krisztus által, aki maga is gyakran szólt így: "meg van írva". Az első században az átlag ember szombatonként a zsinagógákban hallgatható felolvasások alkalmával ismerhette meg a törvényt. Korunkban pedig a Szentírás rendszeres tanulmányozása és a Szellem vezetése által. Az Ap.Csel 15:20-ban Jakab csak azokat a nagyon fontos dolgokat hangsúlyozta ki, amelyek a konferencián megvitatott kérdéshez kapcsolódtak (a farizeusi háttérből származó hamis tanítók azon tanításához, hogy a pogányok addig nem üdvözülhetnek, amíg nem metélkednek körül és nem tartják meg az egész törvényt (Ap.csel. 15:1-5)). Az apostoli tanács elvetette a farizeusok hamis tanát, és Jakab a határozathoz hozzáfűzött néhány dolgot, amik a frissen megtért pogányok számára újdonságnak számítottak (vértől, paráznaságtól, s bálványoktól való tartózkodás). A vér fogyasztása, a rituális szex és a templomi prostitúció ugyanis szerves része volt a korabeli pogány gyakorlatoknak. A megtért és megmenekült pogányoknak azonnal fel kellett hagyni ezekkel a szokásokkal, de ezek korántsem az egyedüli elvárások voltak, amelyeknek egy hívőnek meg kell felelni, erre mutat rá a 21. vers! Hiszen számos más újszövetségi idézet bizonyítja, hogy a törvény megrontói nem nyerik el Isten országát (1Kor. 6:9-10; Gal. 5:19-21; Mát. 7:21-23, stb.).

Azok a névleges keresztények akik azt tanítják, hogy a hívőknek csupán a vértől, paráznaságtól és bálványoktól kell tartózkodni, felbontják az Írást! Arról nem is beszélve, hogy igazán még ezeknek a követelményeknek sem tesznek eleget!

Visszatérve a körülmetélkedéshez: Timóteus nem volt körülmetélve, mert apja görög volt. Viszont édesanyja a Szentírás szerint nevelte őt fel, és kora gyermekkorától kezdve ismert volt számára az Isten szava:

2Timóteus 3:15  és mert kisgyermek korodtól ismered a szent írásokat, melyek képesek bölccsé tenni téged annak a menekülésnek dolgában, mely a Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül lelhető.

Mivel Timóteus izraelitaként nevelkedett, s nem pogány bálványimádóként (a testvérek is mind jó véleménnyel voltak róla), úgy döntött, hogy elvégezteti a körülmetélkedést. Pál pedig azért kívánta elvégezni maga a műveletet, hogy ezzel bizonyítsa be a zsidóknak azt, hogy ő is "a körülmetélkedést hirdeti", sőt, elvégzi azt még egy pogány apától származó férfin is, ha az a megfelelő okokból történik meg.

Mint tudjuk, a törvény szerint a körülmetélést a gyermek születése utáni nyolcadik napon kell elvégezni, aminek önmagában nagy szimbolikus jelentősége van. Amikor az üdvösség megnyílt a pogány nemzetek előtt, az elhívott emberek felnőttek voltak, s esetükben elsősorban a bemerítkezés, illetve a szív körülmetélése volt az elsődleges szempont. Ezt tükrözte az Ap.Csel. 15 konferencia határozata is.

Galaták 5:7-11 7 Szépen futottatok! Ki tartott fel, hogy az igazságnak ne engedelmeskedjetek? 8 Ez a rábeszélés nem attól van, aki elhívott titeket. 9 Kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti. 10 Én az Úrból rátok vonatkozólag azt a bizalmat merítettem, hogy nem fog az eszetek egyében járni. De az, aki megháborít titeket, hordozni fogja az ítéletet, bárki legyen is. 11 Ám ha így van, ha én még a körülmetélkedést hirdetem, testvéreim, miért üldöznek engem akkor? Ha így igaz, akkor megszűnt a kereszt botránya.

Itt egy további bizonyítékot láthatunk arra, hogy Pál nem volt a megfelelő körülmények és okok miatt elvégzett körülmetélkedés ellen: "ha én még a körülmetélkedést hirdetem, testvéreim miért üldöznek engem akkor?" Ha Pál valóban nem hirdette volna a körülmetélkedést, akkor bárki jogosan mondhatta volna rá, hogy ellentmond az Írásoknak, és JHVH határozott parancsolatait (1Móz. 17:12; 2Móz. 12:48; 3Móz. 12:2-3) érvényteleníti. Éppen amiatt fakad ki, hogy annak ellenére, hogy hirdeti a körülmetélést, mégis üldözik. Még a kereszt botránya is megszűnik, ha felismerik az igazságot. Csak azok számára marad megbotránkoztató, akik a saját maguk erejéből kívánnak megigazulni, s nem keresik a Jahoshuába vetett hit általi megigazulást.

Szó sincs arról, hogy a Messiás kereszthalála nem volt elégséges az üdvösséghez. Minden a prioritástól függ. Izrael és a zsidók legfőbb problémája a hitetlenség és a célt tévesztett megfelelni akarás volt. Ez okozta bukásukat:

Róma 9:30-33 30 Mit mondjunk hát? Hogy nemzetek, melyek igazságosságra nem törekedtek, birtokul kapták az igazságosságot, éspedig a hit alapján elérhető igazságosságot. 31 Izráel ellenben, mely az igazságosság törvénye után futott, nem érkezett el a törvényhez [nem teljesítette be]. 32 Miért nem? Mert nem a hit alapján kereste, hanem úgy, mintha cselekedetek alapján volna elnyerhető. Beleütköztek a megütközés kövébe. 33 Ahogy írva van: "Lám, Sionban megütközés kövét helyezek el, botlás kőszikláját, de aki hisz benne, meg nem szégyenül."

Tehát amíg a pogányok eljuthattak a megigazuláshoz, addig Izrael fiai [a közülük választottak kivételével] elbuktak, mert nem hittel álltak a törvényhez, hanem a maguk erejéből kívánták beteljesíteni annak elvárásait. A zsidók számára ezért volt Jézus a megütközés köve, s ezért nem juthattak el a Benne való megigazuláshoz. És bizony ez oknál fogva üldözik a testi vonatkozásúak a szellemieket:

Galaták 4:29  De mint ahogy a hús vonalán született üldözte a Szellem vonalán születőt, úgy van ma is.

Minden ember, zsidó és pogány egyaránt újjászülethet és betöltekezhet a Szellemmel, amennyiben halálra adja az ádámi embert önmagában, és hagyja, hogy Jézus éljen benne az Atya erejével és bölcsességével:

1Korintus 1:22-24 22 Miután a zsidók is jeleket kívánnak, hellének is bölcsességet keresnek, 23 mi megfeszített Krisztust hirdetünk a zsidóknak botrányul, helléneknek ostobaságul, 24 a választottaknak maguknak azonban, zsidóknak is, helléneknek is Krisztusul, Isten hatalmául, Isten bölcsességéül.

Galaták 2:20 Élek. De többé nem én, hanem a Krisztus él bennem. Amely életet pedig most húsban élek, az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.

Folytatva a levelet:

Galaták 5:12  Bárcsak lemetszenék magukat azok, akik titeket fellázítanak.

Pál itt talán sokkal többre utalt, mint csak arra, hogy jobb lenne, ha ezek a rendbontók levágnák a nemi szervüket. A lemetszés kifejezés használatával legalább annyira utalhatott arra is, hogy jobb lenne, ha lemetszenék magukat a hívők közösségéről. A szövegkörnyezet ezt az értelmezést több, mint alátámasztja:

Galaták 5:7-12 7 Szépen futottatok! Ki tartott fel, hogy az igazságnak ne engedelmeskedjetek? 8 Ez a rábeszélés nem attól van, aki elhívott titeket. 9 Kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti. 10 Én az Úrból rátok vonatkozólag azt a bizalmat merítettem, hogy nem fog az eszetek egyében járni. De az, aki megháborít titeket, hordozni fogja az ítéletet, bárki legyen is. 11 Ám ha így van, ha én még a körülmetélkedést hirdetem, testvéreim, miért üldöznek engem akkor? Ha így igaz, akkor megszűnt a kereszt botránya. 12 Bárcsak lemetszenék magukat azok, akik titeket fellázítanak.

Pál elvárta a galatáktól, hogy megszabaduljanak a hamis tanítóiktól, hiszen amit azok hirdettek a törvénnyel kapcsolatban, az soha nem volt a Szentírás tanítása. A hívők az életük folyamán megtanulják majd azt, miként kell betölteni a törvény elvárásait, mert az Isten Szelleme erre ösztönzi őket. Szabadságra vagyunk elhívva, amivel azonban nem élhetünk vissza:

Galaták 5:13-14 13 Mert titeket szabadságra hívtak el, testvéreim, de nem olyan szabadságra, mely ugródeszka a húsnak. Ellenkezőleg. Szereteten át szolgáljátok egymást. 14 Mert az egész törvény egyetlen igében teljesül: "Szeresd felebarátodat, mint magadat."

A szabadság nem lehet ugródeszka a testi ember bűnös kívánságainak elkövetésére. JHVH törvénye akkor teljesedik be, ha úgy szeretjük embertársainkat, ahogyan önmagunkat. Ennek tudatában el is vethetjük az olyan nevetséges nézeteket, miszerint mivel Jézus betöltötte helyettünk a törvényt, így nekünk nem kell annak megvalósításán fáradozni. Nekünk nem kell a felebarátainkat szeretni, hiszen Jézus megtette helyettünk? Jézus valóban hibátlanul betartotta a törvény minden egyes pontját, de az Istennek ezzel nem az volt a célja, hogy nekünk már ne kelljen azt betölteni, hanem az, hogy Jézus Krisztus a hívőkben élve bennünk is megvalósítsa annak elvárásait. Beteljesítve a próféta szavait:

Ezékiel 36:27 Az én szellememet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.

Ezt jelenti a "szellem szerint járni", és erre nem volt sohasem képes a bűn rabságában élő testi ember:

Róma 8:5-10 5 A húshoz igazodók ugyanis a hús dolgain jártatják eszüket, de a szellemhez igazodók a szellem dolgain. 6 A hús észjárása ugyanis halálra visz, a szellem észjárása ellenben életre és békességre. 7 Ezért a hús észjárása ellenségeskedés Isten ellen, Isten törvényének ugyanis nem veti magát alá, minthogy nem is képes rá. 8 A húsban élők Istennek nem tetszhetnek. 9 Ti azonban nem a húsban éltek, hanem szellemben, ha csakugyan Istennek Szelleme lakik bennetek. Ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, az nem is övé. 10 Ha ellenben a Krisztus bennetek van, a test holt ugyan a vétek következtében, de a szellem élet azért, hogy igazságosságot munkálhasson.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a testi ember felfogása Isten ellenes beállítottságú, és ezen természeténél fogva képtelen igazán alávetni magát Isten törvényének, ami megtanít bennünket egymás és Isten szeretetére. Habár a Messiásban felszabadultunk a testiség alól, soha nem használhatjuk fel a szellemi ember szabadságát az Isten törvényének megszegésére, mint azt oly sokan tanítják manapság. Hiszen éppen azért volt szükségünk a Megváltóra, hogy megváltassunk a korábbi állapottól.

Pál következő sorai éppen azt mutatják, miként él a Szellem által vezetett ember:

Galaták 5:15-18 15 Ha azonban harapjátok és felfaljátok egymást, vigyázzatok, mert még elemésztitek egymást. 16 Azt mondom, Szellemtől ösztökélve járjatok, és a hús kívánságát véghez ne vigyétek. 17 Mert a hús kívánsága a Szellem kívánsága ellen fordít titeket, s a Szellem kívánsága a húsé ellen, ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit akartok. 18 De ha a Szellem hajt, nem vagytok törvény alatt.

Figyeljük csak meg, mit mond itt az Írás: mindazok, akiket a Szellem vezérel, nincsenek a törvény alatt. Csak két módon vagyunk vagy esünk a törvény hatálya alá. 1.) Amikor nem fogadjuk el azt, hogy egyedül Jézus Krisztus által üdvözülünk, és Tőle jön az igazságosságunk és megigazulásunk. 2.) Amikor elvetjük a Szellem vezetését, ami rávezet bennünket az Isten törvényének és parancsolatainak megtartására! Ezért figyelmezteti Pál a galatabelieket ekképpen:

Galaták 5:19-21 19 A hús tettei pedig nyilvánvalóak, ilyenfélék: paráznaság, tisztátalanság, kicsapongás, 20 bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civakodás, féltékenység, indulatoskodás, veszekedések, meghasonlás, versengések, 21 irigykedés, részegeskedés, lakmározás és az ezekhez hasonlók. Akik ilyesmiket tesznek – előre megmondom nektek, mint ahogy már előre meg is mondtam –, Isten királyságát nem fogják örökrészül kapni.

Értsük is meg, ne csak olvassuk, hogy mit mond az Írás! A szabadságunk nem jogosít fel arra, hogy a fentebb felsorolt vétkeket elkövessük, mert ha megtesszük, akkor nem juthatunk be Isten országába, nem üdvözülünk. Márpedig a fentebb felsorolt bűnök mindegyike az Isten parancsolatainak áthágása.

Galaták 5:22-26 22 A Szellemnek gyümölcse ellenben: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, jóságosság, derékség, hűség (hit), 23 szelídség, önuralom. Az ilyenek ellen nincs törvény. 24 Azok, akik a Krisztus Jézuséi, a húst szenvedélyeivel és kívánságaival együtt megfeszítették. 25 Ha a Szellem életet ad nekünk, úgy is járjunk, ahogy a Szellem ösztökél. 26 Ne vágyódjunk üres tekintélyre, ne legyünk egymással szemben kihívók, ne irigykedjünk egymásra.

Az isteni ígéret szerint mindannyian elnyerhetjük az örök életet Ábrahám magja, Jahoshua által. Isten a megváltó terv részeként ismertette az emberiséggel a törvényét, ami megmutatja nekünk az isteni igazságosság mércéjét. Majd, a könyörületes Isten egyszülött Fiát adta értünk, hogy megváltson bennünket az engedetlenségünkből fakadó átoktól, és a Szelleme által képessé tegyen bennünket törvénye betöltésére. Az igazságosság mércéje soha nem változik. A változás bennünk megy végbe, amikor a testit halálra adva feltámadunk szellemi életre, és Jézus igazságossága növekedni kezd bennünk, amíg eljutunk a teljességig! Ha úgy járunk, ahogy a Szellem ösztökél, akkor annyi törvényszegés [bűn] a "megengedett", amennyire Isten Szelleme ösztökél bennünket.

Ezen a nehéz szellemi úton persze vannak bukkanók, s a hívők alkalmanként el is esnek (bűnt, törvényszegést követnek el). A szellemben érettebb testvérnek nem farizeusi hidegséggel és álszentséggel, hanem szelíden kell helyreigazítani az elesőket.

Galaták 6:1-5 1 Testvéreim! Ha valakit rajta érnek valamely elesésen, az olyant ti, szellemiek, szelídség szellemével igazítsátok helyre. De tartsd magadon a szemedet, hogy te ne juss szintén kísértésbe. 2 Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. 3 Ha valaki valaminek véli magát, noha semmi, tévútra viszi saját eszét. 4 Ki-ki a saját munkáját próbálja meg és akkor csak saját maga felé lesz dicsekednivalója és nem a másik felé. 5 Mert mindenki a saját terhét fogja hordozni.

Mindannyian esendőek vagyunk, és vétkezhetünk a kísértések közepette, ha nem vigyázunk. Ébernek kell lennünk a bűnt illetően, de nem a másoknak való megfelelésből, sem másokkal versengve, hanem a Szellem vezetésének engedve. Egyénenként állunk az ítélőszék előtt, így szellemileg érett hívő önmagán tartja a szemét (tükörbe néz), nem másokon, de ha vétket lát, szelíden igazítja helyre testvérét, annak tudatában, hogy maga is eleshet a kísértés napján. Aki elbizakodik és azt hiszi magáról, hogy több és szellemibb másoknál, holott önmagában semmi, az megtéveszti önmagát. Mindenkire ki vannak róva a maga személyreszóló próbái, terhei és munkái, amikkel szembe kell néznie, amiket el kell viselnie, s amikért magának kell megküzdenie.

Levelének végéhez közelítve Pál már csak némi további utasítást, figyelmeztetést és összefoglalót nyújt, amelyek nem is igényelnek már különösebb kommentárt:

Galaták 6:6-8 6 Akit az igére oktatnak, tegye közössé oktatójával minden javát. 7 Ne tévelyegjetek! Isten nem hagy csúfot űzni magából, mert amit vet az ember, azt fogja aratni is. 8 Aki a hús világába vet, saját húsából fog romlást aratni, aki ellenben a Szellembe vet, a Szellemből fog örök életet aratni.

Az utolsó mondat egy kijózanító figyelmeztetés az antinomiánus tévelygők felé. Istent nem lehet megtéveszteni és szavát gúny tárgyává tenni! Az ember, aki a testi hajlamainak él (a bűn szolgálatának), az romlásra jut. Aki a Szellemnek él, az elnyeri az örök életet. A hit harcában nem lehetünk hanyagok, nem fáradhatunk el, mert ha méltó módon járunk el, akkor mindennek meglesz a jutalma:

Galaták 6:9-10 9 A nemes dolgok tevésében hanyagokká ne váljunk. Mert ha ki nem dőlünk, a maga idejében aratni fogunk. 10 Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább hitünk házanépével szemben.

A hit hiányát nem pótolhatjuk látszatokra adó vallási sallangokkal, amelyek célja a test dicsőítése:

Galaták 6:12-14 12 Mindazok, akik a hús vonalán akarnak tetszetős külsőt ölteni, arra kényszerítenek titeket, hogy metélkedjetek körül, csak hogy a Krisztus keresztjéért üldözést ne kelljen szenvedniük. 13 Mert hiszen maguk azok sem őrzik meg a törvényt, akik körülmetélkednek, hanem azért akarnak titeket körülmetélni, hogy húsotokkal dicsekedhessenek. 14 Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak.

A hívőnek nincs mivel dicsekednie, mert mindent Isten végez be benne, Akiben élünk, s Aki bennünk él Fián keresztül. Ez az új teremtés, Isten szellemi népe, az Isten Izraelje.

Galaták 6:15-16 15 Mert sem a körülmetélés nem jelent semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtés. 16 Mindazokra, akik ezzel a mértékmutatóval járnak, szálljon békesség és könyörület, meg az Isten Izráelére.

Ezek után ítéljük meg józan ésszel azok tanítását, akik szerint a törvény el van vetve. Az antinomiánus "logika" torz és ellentmondásos, ugyanis szerintük az Isten megköveteli az egész emberiségtől, hogy tartózkodjon a bűntől (a törvény megszegésétől), és a bűnösök az ítélete alá kerülnek, ám azok, akik Jézus Krisztust "a szívükbe fogadják", úgy szeghetik meg a törvényt, ahogy kedvük tartja! Ez szintén egy hamis evangélium, amit Pál egyértelművé tett leveleiben akkor, amikor megmagyarázta a testi és szellemi ember között fennálló különbséget. A hívő Krisztusban él és a Szellem szerint jár! Ha pedig a Szellemben járunk, akkor annak velejárójaként alávetjük magunkat JHVH törvényének (lásd még A kegyelem szükségtelenné teszi-e az engedelmességet? című írást).

A törvény egyszerűen nem tölthet be más szerepet az üdvtörténetben, mint amire JHVH eredetileg megtervezte a funkcióját. JHVH pedig nem abból a célból fektette le a törvényt, hogy azáltal üdvösséget nyerjünk. Akik erre próbálják azt felhasználni, azok rossz célokra használják. A Galata levélben pedig pontosan a törvény rossz célú alkalmazása ellen szólalt fel Pál.

Ugyanakkor Isten megígérte, hogy beteljesíti bennünk a törvény elvárásait. A sorozat elején említettük, hogy sokan a Galata levélre hivatkozva támadják az Isten Egyházának tanításait. Nos, lenne egy kérdésünk: amikor erre a levélre hivatkozva félrevetik az Isten törvényét, tisztában vannak-e azzal, hogy mi is annak a valós mondanivalója, és azzal, hogy tanulatlanul és megalapozatlanul csavargatják az írásokat a maguk veszedelmére?

2Péter 3:13-17 13 Új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, melyekben igazságosság lakozik. 14 Azért szeretteim, mivel várjátok ezeket, serénykedjetek azon, hogy mocsoktalanoknak és feddhetetleneknek találjon majd titeket, békességben. 15 Urunknak hosszútűrését a menekülés alkalmának tartsátok, miként a mi szeretett testvérünk, Pál is a neki adott bölcsességgel írt erről nektek, 16 ahogyan minden levelében tenni szokta, amikor bennük e dolgokról írt. Vannak leveleiben némely nehezen felfogható dolgok, melyeket a tanulatlanok és meg nem szilárdultak félrecsavarnak, ahogy egyéb írásokkal is teszik saját veszedelmükre. 17 Szeretteim, mivel előre tudjátok ezeket, őrizkedjetek, hogy a törvényt elvető emberek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és szilárdságotokból ki ne essetek.

Serénykedjünk azon, hogy mocsoktalannak és feddhetetlennek találtassunk. Mert ha ez a szívünkbe van írva, akkor nem fogjuk tudatlanul és ingatagon a magunk bűnös életének igazolására kitekergetni az írásokat. Aki ezt teszi, veszedelmet hoz magára az Ítélet Napján, és Jahoshua bizonyságot tett afelől, hogy maga fogja ekként elvetni magától: "Távozzatok tőlem, ti törvényszegők!" Pál pedig nem hogy ellentmondott volna ebben Jézusnak, hanem megerősítve szavait így figyelmeztetett: "a testiségnek élők [törvényszegők] nem öröklik Isten országát".

Járjunk hát a Szellem szerint, hogy Benne hibátlannak és vétlennek találtassunk. Nem azért, mert önmagunkban igazak vagyunk, hanem azért, mert Ő bennünk él. Aki pedig bennünk él, megtisztít minket minden tisztátlanságtól, erőt adva ahhoz, hogy úgy járjunk, amiként Ő járt, úgy éljünk, ahogy Ő élt, és ott lehessünk Vele, ahol Ő van. Ez az örömüzenet lényege.

Jelenések 3:21 A győzelmesnek megadom, hogy velem trónomra üljön, mint ahogy én is győztem, s Atyámmal együtt leültem az ő trónjára.

Jelenések 21:7 A győzelmes örökrészül fogja kapni ezeket. Én annak Istene leszek, és ő fiammá lesz.

Mi, Isten Egyházában, bízunk abban, Aki a mi igazságosságunk és abban, Aki Szellemét helyezte belénk és hitet ad ahhoz, hogy az Ő igazságosságai szerint járhassunk. Istennél nincs változás sohasem (1Sám. 15:29; Jak. 1:17), Jézus Krisztus pedig ugyanaz volt, van és lesz (Héb. 13:8). Az igazságosság, a szeretet és a harmonikus együttélés irányelveit az a törvény foglalja össze, ami soha nem változik meg (Zsolt.  119:142; 105:10). A testi ember képtelen ezt betölteni, a szellemi ember pedig új természeténél fogva gyönyörködik annak betöltésén.

Galaták 6:18 Urunknak, a Felkent Jézusnak kegyelme legyen a ti szellemetekkel testvéreim. Ámen. 

 

Függelék:

Az elemek

A görög stoicheia szót leggyakrabban elemek-ként fordították, ám e kifejezés elsősorban nem fizikai dolgokat takar, és gyakran a mennyei szellemlényekre vonatkozik, amivel a legtöbb bibliakutató tisztában is van. A szónak ez a használati módja jól kivehető Pál alább idézett leveleinek a szövegkörnyezetéből is:

Galaták 4:1-3 1 De azt mondom, ameddig az örökös kiskorú, semmivel sem különb a rabszolgánál, noha mindenek (mindennek) ura. 2 Mégis gyámok, és sáfárok alatt van az atyjától előre meghatározott időig. 3 Így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá [ta stoicheia tou kosmouvoltunk vetve rabszolgasorsra.

Galaták 4:9 De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újrakezdeni? Ismét az [Istenhez mérten] erőtlen és alávaló elemek  [stoicheion]  rabszolgái akartok lenni?

Kolosszé 2:8 Vigyázzatok, hogy valaki a tudományon keresztül üres félrevezető szavakon át zsákmányul ne ejtsen titeket, az emberi hagyományokhoz, a világ elemeihez [ta stoicheia tou kosmou ] tartva magát, és nem a Krisztushoz.

Kolosszé 2:18-20 18 Alázatoskodással vagy angyalok tiszteletével tetszelegve meg ne fosszon titeket a pályadíjtól senki, aki látomások után indul, s akit ok nélkül felfuvalkodottá tesz a hústól vezetett értelem, 19 ki nem kapaszkodik bele erősen a Főbe, noha az egész test belőle kapja növekedését. Amennyiben a kapcsokon és kötelékeken át ellátva és egybekötözve Isten adja növekedését. 20 Ha pedig már a világ elemeitől [ton stoicheion tou kosmou értsd, a kozmosz elemi szellemei-től] elszakadtatok, s a Krisztussal együtt meghaltatok, miért állítotok fel, mintha még a világban élnétek ilyen tételeket:

A Strong's görög/héber szótár meghatározása szerint a stoicheion (SGD 4747) kifejezés valami rendszerezett, rendszerben álló felépítésre utal. Tehát egy ilyen formában alapvető, vagy elemi-en elrendezett dologra.

Dictionary of Paul and His Letters (Pál leveleinek szótára) pedig a következő megjegyzést teszi az itt szóban forgó "elemekről", vagyis szellemi erőkről:

"A legtöbb szövegértelmező megegyezik abban, hogy a Pál által használt ta stoicheia tou kosmou kifejezés bizonyos szellemi erőkre utal .... Rendelkezésre állnak Biblián kívüli zsidó eredetű írásos bizonyítékok arra, hogy a stoicheia szót úgy szellemekre, mint csillagokra vonatkozóan is használták. A Salamon Testamentumaként ismert írás pl. határozottan bizonyítja a stoicheia szó szellemlényekre vonatkozó értelmezését. Az írásban hét megkötött, bukott szellemlény jelenik meg Salamon előtt, akik ezzel a kifejezéssel mutatják be magukat a királynak: Mi ennek e sötét világnak [kosmokratores tou skotous v.ö. Eféz. 6:12,] a stoicheiá-i, uradalmai vagyunk, ... csillagaink kicsinynek tűnnek a mennyben, de úgy vagyunk nevezve, mint istenek (Sal.Test. 8:2-4)" ("Elements/Elemental Spirits of the World" 231-232 old. (kiemelések hozzáadva)).

Lásd még a Kolossze 2:16-17 című írást.

<<Vissza az előző oldalra