Tanítás az Istenről és az Ő rendjéről
Az egy igaz Isten
YHWH a világmindenség Istene, és a mindenek feletti Úr (1.Móz.14:18; 4.Móz.24:16; 5.Móz.32:8; Márk.5:7), az egyedül igaz Isten (Ján.17:3; 1.Ján.5:20). Ő a Mindenható, Aki teremtője és
fenntartója a mennyeknek és a földnek és
mindennek, ami bennük található (1.Móz.1.1; Neh. 9:6; Zsolt.124:8; Ésa.40:26,28; 44:24; Csel.14:15; 17:24-25; Jel. 14:17). Ő az egyedüli halhatatlan, láthatatlan (1.Tim. 6:16). Ő a mi Istenünk és az Atyánk, és a Felkent Jézusnak Istene és Atyja (Ján.20:17. Ef.1:17. Jel.3:12).
Az Isten az Ő szelleme által cselekszik a
földön. Ez éltet mindent, ez által
szóltak a próféták és
jelentették ki Isten eleve meghatározott akaratát.
Ismeri Isten mélységeit, mint ahogy az ember szelleme
ismeri annak titkait. (1Kor.2:10-11,12:3) Az Isten Szellem (Ján.4:24). Jézus a Krisztus teljes volt az Isten Szellemével, nem mérték szerint kapta (Ján.3:34).
Amikor gyógyított, vagy ördögöt űzött Isten Szellemének erejével tette, amit
Isten ujjának nevez (Luk.4:14,11:20). Jézus szélnek mondja, amitől szükséges születnie az embernek (Ján.3:8). A Szellemmel be lehet töltekezni (Ef.5:18; Apcs.4:34), kiáradhat övéire (Jóel.2:28; Apcs.2:16-17), megosztható (4Móz. 11:17), kézrátétel által is adható (Apcs. 19:6; Zsid.6:2), az írás olajhoz (Luk.4:18; Zsid.1:9), vízhez hasonlítja (Ján.7:37-39). Mivel a Szent Szellemnek nincs az Istentől független akarata (Róm.8:27),
mint a teremtményeknek, és Isten maga Szellem,
ezért az írásban a Szellemre vonatkozó
megszemélyesítések Istenre, vagy Isten
munkájára értendők (ilyen pl.: Ef.4:30; Ján.14:16). Isten Szellemét káromolni annyi, mint Isten tapasztalható munkáját gonosszal illetni (Mát.12:31; Márk.3:29-30).
Ez az az erő, amit Krisztus megígért, hogy elküldi a választottaknak (Ján.16:13; Luk.24:49). Ez által részesülhetünk Isten természetében (2.Pét.1:4), mindannyian betöltődve vele (Csel.9:17; Ef.5:18) Isten fiaiként (Jób.38:7; Róm.8:14; 1.Ján.3:1-2). Isten megadja a Szent Szellemet mindazoknak, akik kérik azt (Luk.11:9-13) és engedelmesek, azokban lakozva, akik betartják Isten parancsolatait (1.Ján.14:16,17,26). A Szent Szellem ad erőt a tanúságtételre (Csel.1:8) és osztja ajándékait (1.Kor.12:7-11.) az egyház építésére. A Szent Szellemnek azon gyümölcsei vannak, amelyeket a Galáciai levél 5:22-23 elsorol.
További kapcsolódó tanítások:
Jézus (Jahosua), az Isten Fia
A Biblia szerint az Isten Jézus Krisztus Istene és Atyja (Róm.15:6; 2Kor.1:3,11:31; Eféz.1:3,17; Kol.1:3; Zsid.1:1; 1Pét.1:3; 2Ján.3; Jel.1:1,6,15:3). Az Atya akarata által létezik Krisztus élete, ereje és hatalma (Ján.6:57; 7:16,28,29). Isten, Aki küld, nagyobb annál, mint akit elküldött (Ján.13:16), a szolga nem lévén nagyobb az ő uránál (Ján.15:20). Ő az Isten Felkentje, aki az idők végén Jézus (Jahosua) néven testben jelent meg (Luk.1:31; 1.Tim.3:16; 1.Ján.4:2; 1Pét.1:20; Héb.9:26), aki az Örökkévaló Isten mellett szolgált a mennyben, mint Isten teremtett fiai (Elohim, vagy isteni tanács) közül
az egyik (neveztetve az Isten Beszédének (logosz), YHWH
küldöttjének, az Isten orcája
angyalának), aki az Istentől származó
és küldött fia (Mát.14:33; Ján.8:42,3:17,4:19; Mát.21:37), és akinek származása hajdani kortól, ősi napokból való (Mik.2:5). Az Isten, az Atya elválasztotta őt (Ézs.42:1), és felkente őt társai fölé (Zsolt. 45:7-8; Héb.1:9; Mát.14:33)
abból a célból, hogy a Szabadítónk,
az értünk feláldozott Bárány (Ján.1:29) és Főpapunk legyen (Héb.5:10; Ef.1:7; Tit.2:14).
Jézus a bemerítkezésekor betöltekezett az Isten Szent Szellemével (Luk.3:21-22),
s ettől a naptól kezdődően Isten
nemzés, illetve születés általi
Fiává lett (Zsolt.2:7; Luk.3:22Bazae kódex; Héb.1:5,5:5). E születés által Jézus az elsőszülött [prototokos] a teremtésben (Kol.1:15),
aki elsőséget és teljes hatalmat
örökölt az Atyától. Ő az
egyszülött [monogene uios/theos] Fiú/isten (Mát.3:17; Ján.1:18; 1.Ján.4:9),
aki a Szent Szellem által megfoganva és a szűz
Máriától megszületve jött el testben (Luk. 1:26-35; Mát.1:18-25), mint a második, nem földi, hanem mennyei eredetű Ádám (ember) (1Kor.15:47), akit ezoknál fogva az ember fiának (Luk.5:24; Márk.14:21), és a Magasságos Isten Fiának is neveztek (Márk.5:7).
A halálából való
feltámadásán keresztül Isten hatalommal
bíró fiának bizonyult (Róm.1:4).
Isten úrrá tette őt mindenen, felmagasztalta,
és olyan nevet adott neki, amely minden név felett
való, és amire minden térd meghajol a mennyben
és a földön. (Csel.2:36, Fil.2:8-11, Mát.28:18). Az Isten jobbjára ült (Mát.12:36), és ő hajtja végre az ítéletet élőkön és holtakon (Csel.17:31). Ő kapta azt az uralmat, hogy az ezer éves nyugalom alatt vasvesszővel kormányozza a nemzeteket (Jel.2:27,19:15).
Neki adatott a Dávid trónja, hogy uralkodjék
Jákob háza felett mindörökké, és
az ő királysága véget nem ér (Luk.1:32). Krisztus (Zsid.1:3,8:1,10:12,12:12; 1Pét.3:22)
megosztja Isten trónját a választottakkal, akik
részt kapnak a Krisztusnak adott trónból (Jel.3:21), ami az Isten trónja (Zsolt.45:6-7; Zsid.1:8).
Krisztus mindenben aláveti akaratát az Atya akaratának, Aki az Isten (Mát.21:31,26:39; Márk.14:36; Ján.3:16, 4:34). Isten adta a választottakat Krisztusnak, és Isten hatalmasabb, mint Krisztus (Ján.14:28) és hatalmasabb mindenkinél (Ján.10:29). Ő az, Aki megdicsőíti Krisztust (Ján.8:54).
Miután Krisztus minden hatalmat leigáz, visszaadja a
hatalmat Istennek, mert Isten volt az, Aki mindent Krisztus alá
vetett, hogy végül Isten minden legyen mindenben [panta en
pasin] (1.Kor.15:28).
További kapcsolódó tanítások:
Megtérés és újonnan születés
Az Örökkévaló Isten teremtésének
célja, hogy tökéletes szellemi fiakat hozzon
létre, és ez által olyan családot (Isten családja),
melynek tagjai egységben lesznek Ővele az
örökkévalóságban. Ennek
érdekében létrehozta a megváltás
tervét (Korok terve),
melynek része a bűn megjelenése, ennek
következtében pedig a halál bejövetele a
világba (Róm.8:20-21). Az emberiség
számára ez egy ember által történt
meg, Ádám elbukásakor és a bűn
mindenkire elhatott (Róm. 5:12). Tehát az
egész világ bűn alá van rekesztve, nem
magától, hanem amiatt, Aki az alá vetette (Róm.8:20; Gal.3:22).
Az Isten terve szerint, melyet a világ teremtése
elűtt lefektetett, minden embert a maga idejében fog
elhívni (Róm.8:29-30). Ebben a jelen korszakban kevesen vannak a választottak és nem mindenkié a hit (Mát.22:14; 2.Thess.3:2.),
habár az evangélium az ég alatt már
mindenütt hirdetve volt, csak azok jöhetnek Krisztushoz,
akiket Isten vonz (Kol.1:23; Ján.6:44).
A tudatlanságnak idejét Isten elnézte, de Krisztus
után hírül adta minden embernek a
megtérés lehetőségét (Csel.17:30).
A megtérés (ógörög: metanoia)
gondolkodásmód váltást, Istenhez
való fordulást jelent. A megtérés helye az
ember értelme: „változzatok el a ti
elméteknek megújulása által, hogy
megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves
és tökéletes akarata.” (Róm.12:2)
Ez által az ember megutálja a bűnt, felismeri
saját elveszett állapotát, és hogy
egyedül Isten kegyelme mentheti meg a Krisztus
áldozatára nézve (Ef.1:7; Róm.3:24-25).
A megtérés után, Istenhez fordulva, a
bűnét megbánónak
megtéréséhez méltó cselekedeteket
kell cselekednie (Csel.26:20).
A megtérést az alámerítkezés (keresztség) követi a Jézus Krisztus nevére (Csel.2:38; Csel.8:16; Csel. 19:5; Csel.10:48; Csel.22:16). A vízben való elmerülés kiábrázolja az apáinktól örökölt, bűnre hajlamos természetünk halálát (Kol.2:12; Róm.3:5,6:4). A víz színe alól való feljövetel pedig az Istentől kapott új életre történő feltámadást jelképezi, amikor a bőn már nem uralkodik rajtunk (Róm.6:14; Róm.5:21; Ján.8:36; 1.Ján.3:9). Az Örökkévaló Szelleme által növeli, táplálja, támogatja ezt az új embert (2.Kor. 4:16; Kol.3:10), amely ily módon képes megcselekedni Isten akaratát, vagyis engedelmeskedni törvényének (Róm.8:7-9) Isten képére elváltozva dicsőségrõl dicsőségre (2.Kor.3:18). Ez a felülrõl születés, ami miatt Isten fiainak neveztetünk és azok is vagyunk a Felkent Jézusban való hit által (1.Ján.3:1; 1.Pét.1:23; Ján.3:7; Ján.1:12-13; Róm.8:15). Ez egyben azt is jelenti, hogy Krisztus testének, az Egyháznak részévé válunk (1.Kor.12:13) és egyedül Jézusnak tartozunk engedelmességgel (Ef.5:24; Ef.6:5), aki a fej, felkent főpapunk és közbenjárónk az Isten jobbján (Ef.5:24; Zsid.8:1,7:25). Az imádat célja, címzettje egyedül az Örökkévaló (Ef.3:14; Jel.19:10; Mát.4:10; Lk.4:8).
További kapcsolódó tanítások:
Feltámadások
A halálról az Isten beszéde az emberi nemre vonatkozólag elalvásként beszél (1.Thess.4:13-15; Ján.11:11-14; 1.Kor.15:18-20; Zsid.9:27). A halál beálltával az ember szelleme megtér Istenhez, aki adta azt (Préd.12:9), és az arra elkészített helyen pihen az ítéletig (Dán.12:13; Ézs.57:1-2).
Krisztus második eljövetelekor először az
elhunyt szentek támadnak fel, majd azok a szentek, akik akkor
élnek elváltoznak velük együtt a Krisztus
hasonlatosságára, és együtt elragadtatnak
Krisztus fogadására (1.Kor.15:47-54; 1.Thess.4:14-17). Ez az emberi nemre vonatkozóan az első feltámadás (1.Kor.15:23; Jel.20:6; Zsid.11:36; Luk.14:13, Dán.12:2; Csel.24:14; Ján.5:28).
Ezt követően, az ezer éves Nyugalom végén a Sátán a tűznek tavába vettetik. Elérkezik az ideje a második feltámadásnak, amikor az összes többi halott elevenedik meg, a pokol (Seol) és a halál pedig a tűztóba kerül, vagyis megszűnik (Jel.20:7-15). A feltámadások Isten aratási ünnepeiben vannak kiábrázolva és tanítva (1.Kor.15:23).
További kapcsolódó tanítások:
Törvényről:
Az Isten törvénye szent és tökéletes (Róm.7:12). Nem múlik el belőle semmi, amíg minden be nem teljesedik (Mát.5:17-19).
Az Isten népe örvend ennek a rendnek, amely
ítéli, feddi, útbaigazítja és
védelmezi (Zsolt.119). A bűn maga a törvényszegés (1.Ján.3:4),
ebbõl szabadított ki, ettől váltott meg a
Felkent, hogy többé ne a magunk
kívánsága és akarata szerint
éljünk (1.Pét.1:14-20), hanem hogy Istenünket, Aki megváltott és szent hívással elhívott (2Tim.1:9),
buzgón szeressük. Őt szeretni pedig nem más,
mint rendeléseinek, törvényzetének
örömmel, szívből engedelmeskedni (1.Ján.5:2-3; 2.Ján.1:6).
A törvény két alappillére: Az Isten szeretete és a felebarát szeretete (Mát.22:36-39). Ennek bővebb kifejtése, részletesebb taglalása a tízparancsolat (Mát.19:17-19).
Az első négy parancsolat az Isten felé
irányuló szeretetről szól, a többi a
felebarát iránti szeretetről. Az
aprólékos, konkrét helyzetekre való
lebontás pedig megtalálható Isten további
kijelentéseiben (Törvény,
Próféták, és Írások). Az
egyedül hatalmas Isten az Ő tökéletes
törvényét elsősorban azért adta, hogy
az ember elveszett állapota nyilvánvaló legyen
önmaga előtt (Ján.7:19, Róm.3:20; Róm.7:7).
Isten a természetnek is adott törvényt, melynek
tagjai nem hágják át rendeléseit, hanem
teljesítik akaratát (Péld.8:29). Az embernek is adott törvényt (Zsolt.19). Megszabta az istentisztelet módját, rendjét (1.Kor.14:40; Zsid.9:1, Zsolt.29:2, 96:9). Ha mi eltérünk attól, az magaválasztotta istentisztelet lesz (Kol.2:23)
akár tudatlanságból, akár
okoskodásból fakadjon is. Az Isten
törvényének megcselekvése több, mint a
természet szerint bennünk levő lelkiismeretre
való hallgatás. Az Isten szerint való jó
lelkiismeret a megtérés, az
alámerítkezés, és a
bűnbocsánat eredménye (1Pét.3:21).
Az újjászületést követően pedig
Isten az ember szívébe, bensőjébe
írja be a törvényét (Zsid.8:10-13), amivel a belső ember egyetért (Róm.7:16, 22).
Ezáltal az ember képes lesz, és vágyakozni
fog az Isten rendjének tanulmányozására,
felismerésére és cselekvésére. A
törvény elsődleges célja rámutatni az
ember bukott állapotára, és hogy beismerje; emberi
erőből nem tudja teljesíteni a
“mércét” (Róm.8:7, 9:32).
Jézus Krisztusban azonban megjelent az Isten
üdvözítő kegyelme, hogy szentül és
tisztán éljünk (Tit.2:11-14).
Általa az Örökkévaló
megbocsátotta törvényszegéseinket, nem
azért, hogy továbbra is a magunk
elképzelése és homályos sugallata szerint
éljünk (Róm.13:13), hanem lefektetett, kijelentett rendje alapján (2Ján.1:6, Róm.8:4, 1Pét.2:16, Róm.6:12-23).
Az Isten felé való szeretet megnyilvánulása
az, hogy engedelmeskedem és parancsolatait megtartom, ahogy a mi
Urunk Jézus Krisztus is tette (Ján.15:10), aki engedelmes volt a halálig, a keresztfának haláláig (Fil.2:8).
Ha gyermekünk azt mondja: ’Szeretlek apa!’ de
útmutatásunkat, beszédünket semmibe veszi,
vajon nem hamisan hangzik-e számunkra mondata? Az Isten
törvénye tökéletes, megeleveníti a
lelket, bölcsé teszi az együgyűt,
megvilágosítja a szemeket (Zsolt.19). Az
Úr Jézus nem változtatta meg, főleg nem
eltörölte a törvényt, hanem naggyá
és dicsőségessé tette (Ézs.42). Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járni, ahogy Ő járt (1Ján.2:6).
Az Isten törvénye gyönyörűséges,
örökké megáll. Mind egyenesek az
értelmeseknek. A törvénynek való
engedelmesség következménye, hogy már itt a
földön boldogulunk és jó dolgunk lesz (5.Móz.4:40,5:16,10:13,12:28; Ef.6:3).
További kapcsolódó tanítások: