CoG

A hypostasis szó jelentősége

(Edition 1.0 19971214-19971214)

hüposztaszisz kifejezés elengedhetetlen a trinitarizmus magyarázataihoz, ahol az Istent egy három hüposztaszisz-ből álló úziá-nak tartják. Ezek a kifejezések a görög filozófia termékei, de a görög nyelvű Újszövetségben és a Szeptuagintában (LXX) szintén előfordulnak.


PO Box 369, WODEN ACT 2606, AUSTRALIA

E-mail: secretary@ccg.org

(Copyright: © 1997 Wade Cox)

Minden jog fenntartva: A kiadványok errõl a honlapról szabadon másolhatóak és terjeszthetõek abban az esetben, ha a teljes szöveg változtatás vagy törlés nélkül van másolva vagy terjesztve. A kiadó nevét, címét és a kiadás jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Rövid kivonatok vagy idézetek felhasználhatók kritikus hozzászólásokban és elemzésekben a kiadási jog megsértése nélkül

Ez a kiadvány megtalálható a World Wide Web-en

http://www.logon.org, http://www.ccg.org és http://www.churchofgod.hu


A Hüposztaszisz szó használata

Hüposztaszisz egy sztóikus kifejezés, amely a platoni úzia szó megfelelője. Mindkét szó végeredményben ugyanazt jelenti: valami létének a lényegét. Ez a két szó mára egyedi vallási értelmet kapott, mivel a trinitárius érvrendszer ezeknek a kifejezéseknek a használatával ad magyarázatot egy egy Istenfőn belüli három különálló egyéniség megkülönböztetésére. A sztóikusok hüposztaszisz fogalma az Istenség különálló megnyilvánulási formáinak magyarázataként lett felhasználva, a teljes, egységes Istenfő meghatározására pedig a platoni eredetű úziát használták. Az Istenfőt később kizáróan csak a három megnyilvánulási formára, az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre korlátozták. Erről a három külön megnyilvánulási formáról azt tartották, hogy az valójában nem más, mint egy lény három módozatban való önképviselete. Ezután az következett, hogy az Atyát, a Fiút és a Szentlelket egyetlen lény teljesen egyenrangú és együtt örökkévaló, három különmódú megjelenési formájának jelentették ki. Ehhez még hozzáteszik azt, hogy az egységük annyira teljes, hogy ha egy megnyilvánulási forma cselekszik valamit, akkor azt mindhárom cselekszi, tehát lehetetlen az önálló, egymástól független cselekvésmód. Innen ered a hüposztasziszek azon képtelen és abszurd meghatározása, hogy azok az Istenfőn belül különbözőek, de nem különállóak.

Ez az elmélet azonban ellentmond olyan bibliai igazságoknak, mint a választottak elohim vagy theoi létre születése az első feltámadásban. Ezt az igazságot a korai egyház egyértelműen elfogadta, vallotta és tanként hirdetette, amint azt Ireneusz írásai is bizonyítják (lásd A Választottak mint Elohim [1] című írást). Az ókeresztények abban az értelemben tartották Krisztust az Isten fiának, mint a mennyei seregek többi tagját, és ahogy az emberi választottakat, amikor azok az igazak feltámadásában az Isten fiaivá válnak (lásd a Sociniánizmus, áriánizmus és unitarizmus [185] című írást).

hüposztaszis szó előfordul néhányszor az Újszövetségben és az Ószövetség Szeptuaginta (LXX) fordításában is. A Szeptuagintában használták pl. a Zsoltárok 68 (69):3 fordításakor.

Szintén használt az Ezékiel 43:11-ben, ahol a kifejezés fogalma a következő:

Valamit valami alá helyezni; aláhelyezni, alap vagy alapfelépítés, amire építünk: Zsolt. LXVIII (LXIX) 3; [tou oikou], Ezék. XLIII,11... (Thayer’s Greek English Lexicon alapján, 644-645. oldalak).

A második értelmezés:

Ami gondosan megalapozott, ami stabil; azaz, a. aminek valós léte van; lényeg, kivonat, valós lét: … b. valamely lénynek vagy dolognak a lényeges tulajdonsága, természete, meghatározója.

Ezeknek az értelmezéseknek a függvényében van használva a Zsidók 1:3-ban, ahol a Fiú az Isten valóságát reprezentálja. A görög szöveg romanizált betűkkel írva, a Károli fordítás alapján:

osz ón apaugaszma tesz dozesz 
aki lévén [az ő] dicsőségének visszatükröződése

kai charakter tesz huposztaszosz autou, 
és [az] ő valóságának képmása (megjelenítője).

pherón te ta panta tó remati tesz dunaméosz 
[annak,] aki hatalma szavával fenntarjta a mindenséget,

auto, kathariszmon tón amartión poieszameosz 
aki minket bűneinktől megtisztítván.

ekathiszen en dezia tesz megaloszunes 
üle [a] Felségnek jobbjára

en upszeloisz,

a magasságban

Itt, a szó valóban valóságot jelent. Krisztus tehát az Isten valóságának tükröződése, képviselője, reprezentációja. De csak azért, mert a hívő az egyház valóságának tükröződése, és a hívőkből álló egyház pedig az Isten valóságának tükröződése, tehát hüposztaszisze, attól még nem mondhatjuk azt, hogy a hívők vagy az egyház egyenlőek vagy azonosak az Istennel.

A trinitáriusok megkísérlik elfedni a különbséget a lények különállóságát illetően, és a köztük fennálló alávetettségi viszonyt egy olyan szónak a használatával, amely egy lénynek a valós lényegét jelenti. Ez nem más, mint játék a szavakkal.

Az viszont egy tényleges igazság, hogy úgy az egyéni hívő, mint az egyház az Isten hüposztasziszei. A trinitáriusok viszont megtagadják az ilyen irányú kiterjedt értelmezését a kifejezésnek, és kizárólag csak három egyéniségre próbálják korlátozni a használatát. Ezáltal náluk a Szent Szellem már nem csak egy erő vagy eszköz, hanem egy különálló hüposztaszisz. Pontosan ebben áll az eretnekségük, és emiatt lehetetlen a közösség a választottak és a trinitarizmus képviselői között.

A kifejezés előfordul Flavius Josephus, Antiquities of the Jews (18:1,6) történelmi anyagában. Megtalálható a 2Korinthus 9:4 és 11:17-ben, ahol a bizalomra, szilárd meggyőződésre használt. (A Károliban használt szavak nem pontosan adják vissza ezt az értelmet). A Zsidók 3:14-ben bizodalomként (a Károli itt pontosabb) van fordítva, a Zsidók 11:1-ben pedig valóságnak (Károli), ahol a hit a remélt dolgok valósága, meggyőződés a beteljesedésről, így a hit a biztosan beteljesedő, remélt dolgok hüposztaszisze. Ebből nagyon világosan kivehető, hogy az Istenség minden megnyilvánulása, legyen az a hit, a Szent Szellem, Krisztus, vagy akár a választottak teljes, magabiztos meggyőződése, mind az Isten hüposztasziszei. Vagyis az Isten több, mint egy hüposztaszisz vagy három hüposztaszisz. A trinitarizmus korlátozott értelmezése nem más, mint egy komolytalan kísérlet az Istent egy skatulyába szorítani.

A szó használata megtalálható még a Rúth 1:12-ben (LXX) (a tiqvah SHD 8615 szó fordításaként), ahol a „ha azt mondanám is, hogy van reménységem" kijelentésben egy tényben való reménységre van vonatkoztatva. Még a feltételes mód használata is a kívánt dolog valóságába vetett bizonyosságra utal. Az Ezékiel 19:5 (LXX) szintén ahüposztaszisz szót alkalmazza a reménység (tiqvah) kifejezésére. A Zsoltárok 39 [38]:8-ban (az SHD 8431) tokeleth szó fordítására van használva, ahol az Istenbe vetett hitre és bizalomra vonatkozik. Az Ezékiel 19:5-ben (LXX) a fiatal oroszlánkölyökbe vetett remény az (apooleteo e hüposztaszisz).

Mint láttuk, maga a hit is egy hüposztaszisz, mint az Isten valóságának egy lényege, kivonata. A választottakat tehát a Szent Szellem általi hit az egy igaz Isten hüposztasziszévéteszi (Ján. 17:3), akik testvérei és társörökösei lesznek a Fiának, Jézus Krisztusnak, az Isten fiaiként (Róm. 8:17; Gal. 3:29; Tit. 3:7; Zsid. 1:14; 6:17; 11:9; Jak. 2:5; 1Pét. 3:7).