CoG

Jézus és a parázna asszony

Azok, akik szerint az újszövetségi korszakban már nincsenek érvényben az Isten törvényei, gyakran hozzák fel a János evangéliumában található parázna asszony esetét bizonyítékként arra, hogy a törvény hatályon kívül lett helyezve. Kevés bibliai részből vonnak le helytelenebb következtetéseket, mint ebből a történetből, miközben teljesen átsiklanak annak valós lényege és mondanivalója fölött. 


Church of God
 
Email:
p.poli@mailcity.com

Copyright © Isten Egyházának Gyülekezetei 2009

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.


Weblap: www.churchofgod.hu



Jézus és a parázna asszony története és tanulsága egyáltalán nem a törvény eltörléséről szól. Távol ettől leckéje az, hogy a farizeusi judaizmus minden külsődleges vallásosság és törvényesség ellenére semmibe vette Isten parancsolatait, míg Jézus a törvény helyes alkalmazásával igazságosan ítélt és kegyelmet gyakorolt, mert jogában állt abból kifolyólag, hogy minden hatalom [és ítélet] az Ő kezébe adatott a mennyben és a földön (Mát. 28:18). De lássuk, miről is van szó:

János 8:1-11 1 Jézus kiment az Olajfák hegyére, 2 majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. 3 Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, 4 és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. 5 Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" 6 Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. 7 De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" 8 Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, 9 ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. 10 Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?" 11 "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"

Az általánosan elfogadott magyarázatok szerint a történet leckéje az, hogy mivel Krisztus nem ítélte meg a parázna asszony bűnét (tehát lényegében jóváhagyta azt), ezzel véget vetett a törvény érvényének vagy hatályának. A történetben nem az asszony bűnén van a lényeg, ámbár Krisztus a történet végén arra figyelmeztette őt, hogy hagyjon fel a bűnös életmóddal. Ebben a jelenetben a farizeusok törvénytelensége és a vallásosság álarca mögé bújtatott hamisságuk a legfontosabb lecke. A farizeusok ugyanis teljesen törvénytelen módon jártak el, ráadásul nem őszinte szándékkal, hanem ál-vallásos vak buzgalommal és gonosz indíttatással kívántak "igazságot szolgáltani". Ez miből látható?

1. A farizeusok csak a paráznaságon rajtakapott asszonyt állították elő, a férfit nem. Ez már önmagában is rámutat arra, hogy a farizeusok nem a törvény tiszteletében jártak el. A törvény ítélete mindkét félre vonatkozik, hiszen a házasságtörést két fél követi el. Maga a házas személy, és a vele szexuális kapcsolatot fenntartó másik személy. Az idézet azt érzékelteti, hogy a házasságtörés elkövetésekor, vagyis az aktus közben kapták rajta az asszonyt, ott pedig jelen kellett lennie a másik félnek is. A törvény megkívánja, hogy mindkét vétkes felet a közösség elé kell vinni és halállal kell lakolniuk:

3Mózes 20:20 Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.

Ha a törvény nevében kívánunk ítélkezni – mint ahogyan itt a farizeusok tették –, akkor jobb, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mint is mond valójában a törvény. A Szentírás nem jegyzi le azt, hogy Jézus mit írt ujjával a föld porába, így azt nem tudhatjuk egészen biztosan. A legelfogadottabb magyarázatok szerint, s a kontextusból ítélve, Jézus itt a törvény idevonatkozó részét írta le. A farizeusok ugyanis a törvényre hivatkozva vádoltak meg valakit, majd kikérdezték Jézus véleményét, aki ekkor hajolt le, és kezdett el írni a földre. Az is amellett szól, hogy Jézus a törvénynek egy idevonatkozó részét írhatta le, mert tulajdonképpen Ő volt az, aki JHVH angyalaként (vö. Ap.Csel. 7:53) ujjaival írta fel a törvény kivonatát, a tízparancsolatot a kőtáblákra (2Móz. 31:18; 5Móz. 9:10). A farizeusoknak ez nem volt elég, tovább faggatták, s erre mondta nekik Jézus: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!", majd újra lehajolt és írni kezdett a föld porába. Ekkor a farizeusok egyenként eloldalogtak, kezdve az idősebbekkel. Hogy mit írhatott le Jézus a második alkalommal, ami ilyen váratlan hatást váltott ki a farizeusokból? Minden jel arra mutat, hogy a neveiket és a személyes bűneiket. Idevonatkozóan feltétlenül meg kell említeni a  Jeremiás 17:13 versét, amely az angol nyelvű King James bibliafordításban így hangzik:

Jeremiah: 17:13 O LORD, the hope of Israel, all that forsake thee shall be ashamed, and they that depart from me shall be written in the earth, because they have forsaken the LORD, the fountain of living waters. - King James Version

Magyarul a fenti King James alapján ugyanez így hangzik:

Jeremiás 17:13 Ó JHVH, Izrael reménysége, megszégyenülnek mindazok, akik elpártolnak Tőled, és azok akik elhagynak engem a földbe lesznek írva, mert elhagyták JHVH-t az élő vizek forrását.

Pontosan ezt a fordítást tükrözi még az American Standard Version, American King James Version, English Revised Version, Webster’s Bible Translation, World English Bible, Young’s Literal Translation, Douay-Rheims Bible, és a God’s Word Translation (©1995) is.

A God’s Word Translation fogalmazását mindenképpen érdemes külön kiemelni, ami így hangzik: "… azok, akik elfordulnak Tőled, a föld porába lesznek írva."

Mindenesetre, amit Krisztus a földre írt, az meggyőzte a farizeusokat afelől, hogy a törvény megszegését illetően valójában ők sem különbek a parázna asszonynál. Hiszen aki egyet megszeg a parancsolatok közül, az mindet megszegi (Jakab 2:10), így vétkesek voltak abban is, amivel az asszonyt vádolták. Ezért egyetlenegy nem volt közülük, aki tiszta lelkiismerettel rádobhatta volna az első követ. Mindannyian ki nem érdemelt kegyelem által tartatunk meg, s az igazság szerint egyik törvényrontó nem ítélheti el a másikat. A törvény egy igazságot fenntartó nemzetnek lett szánva, ahol a bűnt nem tolerálják. De miképpen ítélhet halálra egy vétkes ember egy másik vétkes embert, amikor lényegében egyazon bűn terheli őket? Ha magad is vétkes vagy, akkor ne ítélj, hogy ne ítéltessél meg (Luk. 6:37). Egyedül csak azt az embert nem ítélheti meg a törvény, aki soha nem vétkezik ellene. A végső szó és ítélet az Isten kezében van, aki előtt nyitottan áll minden ember szíve és cselekedete, és az Ő igaz ítélete nem marad el.

Jézus korábban már figyelmeztette a farizeusokat, mennyire elégségtelen az ő "igazságosságuk" (Mát. 23:1-31), amikor rámutatott a törvény lényegére, ami az igazságos ítélet, az irgalmasság és az [Isten iránti] hűség.

Jézus maga is eszerint járt el, amikor a törvény igazságát fenntartotta, helyénvaló irgalmat gyakorolt, és az egész folyamatban hű maradt Isten akaratához. A történet jól példázza azt, hogy a farizeusok és a testi emberek nem képesek az igaz ítéletre, ugyanakkor az isteni kegyelem megbocsáthatja a múlt vétkeit, ha azt valós megtérés és az igaz élet választása kíséri.

2. Ha a farizeusok valóban az igazság és a törvény szerint kívántak volna eljárni – amint azt az 5. versben érzékeltetni akarják –, akkor mi jelentősége volt annak, hogy mit szól ehhez Jézus? Ezzel lényegében önmaguk hamis szándékait fedték fel, hiszen a törvény nem kíván meg semmi olyat, hogy ha egy új tanító érkezik, akkor először ki kell kérni az ő véleményét ["hát te mit mondasz"] a törvény értelmezéséről. Miért kellett volna megismételnie azt, ami "írva vagyon", s amit egyébként is mindenki nagyon jól tudott Izraelben? Egyetlen igaz próféta sem beszélhet az Isten törvénye ellen (Ézs. 8:20). A törvény szerint a házasságtörést halállal kell büntetni, függetlenül attól, hogy bárkinek mi a magánvéleménye erről – legyen bárki is az illető. Ha az asszony bűnös volt, s ezt két tanú bizonyította, akkor a közösségnek meg kell kövezni úgy őt, mint azt a személyt is, akivel a bűnt elkövette: "Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal." (Zsid. 10:28) Ez alól nincs feloldás. Ha pedig az asszony a törvény szerint nem volt bűnös, akkor eleve nem állt volna jogukban elfogni és Jézus elé vinni.

Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy nem a törvény valós tisztelete volt a motivációjuk, hanem az, hogy valami fogást találjanak Jézuson, aki aztán megleckéztette őket alantas szándékaik miatt. A modern farizeusok szintén feltárják a maguk hátsó szándékait, amikor meghamisítják azt, amit Jézus a törvényről tanított.

Ezt leggyakrabban talán Jézus házassággal kapcsolatos tanításaival teszik meg. Példaként, a Máté 19:9-ben és Máté 5:32-ben elhangzott tanítást lényegében leminősítik, amikor az elhangzottakat csupán azokra tartják érvényesnek (már ha egyáltalán), akik újjászülettek és Isten országlása alá kerültek. Nem kívánják alkalmazni a Krisztus által kijelentett törvényt, hogy megtarthassák azt a házastársi viszonyt, amihez nincs legális joguk.

3. A harmadik probléma a farizeusok eljárásával az, hogy nem hozták elő a tanúkat. Ők maguk nem tanúkként ítélkeztek, hanem vádlókként. Márpedig a törvény kimondja, hogy legalább két tanú vallomása szükséges ahhoz, hogy valakit halálos ítéletben részesítsenek a törvény megszegéséért:

5 Mózes 19:15 Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog.

Amikor Jézus valóban a törvény értelmében kívánt eljárni, a vádlók gyorsan eltávoztak. A farizeusok felszínesen, nem hűen követték a mózesi törvényt. A maguk érdekei szerint használták azt, s így saját magukra hoztak ítéletet általa.

Isten egyháza nem "tökéletes törvénytartó" egyénekből áll, viszont a szellemi emberek a törvényt egyféle tükörként tartják maguk előtt, ami rámutat arra, hogy mi a törvényes eljárás mondjuk pl. a házassággal, a válással, vagy – mint jelen esetben is – a halálos ítélet alkalmazásával kapcsolatban. Akik Istennek élnek, a hit által fenntartják, illetve megerősítik és betöltik a törvényt (Róm. 3:31), ahogyan Uruk is tette és teszi addig, amíg minden megvalósul (Mát. 5:17)!

A farizeusok vallási buzgalomtól fűtve, ám törvénytelen módon akarták betartani a törvény előírásait. Amennyiben a vádlók között lett volna olyan ember, aki a törvény pontos előírásai szerint járt el az egész ügy kezdetétől fogva, akkor az az ember valóban teljes joggal vethette volna el az első követ. Csakhogy nem volt egyetlen ilyen igaz ember sem közöttük.

Sokan vonják le azt a tanulságot, hogy itt Jézus elvetette a törvényt. Túl elnézően viselkedett volna Jézus a törvényszegést illetően? Ha ezt tette volna, maga is vétkes lett volna, és így nem lehetett volna a Messiás. Hasonlóképpen, mi sem tekergethetjük kedvünkre, és nem enyhíthetjük meg azt a törvényt, amely alatt Istent szolgáljuk. A mózesi törvény nagyon aprólékosan meghatározta azt, hogy milyen körülmények között és milyen módon lehet kivégezni a bűnösöket, különösen a paráznaság esetében.

Jézus a legnagyobb tiszteletet mutatta a törvény iránt, amiben sajnos azon emberek nagyrésze, akik magukat az Ő követőinek mondják, már nem követik Őt.

A vádlók viszont törvénytelen módon és alantas szándékoktól vezetve jártak el. Nemcsak a törvény szellemét, de még annak betűjét sem követték megfelelő módon, s ez bűnössé tette őket is. Krisztus valós követői pontosan úgy járnak el, mint ahogyan Uruk tette, helyesen kezelve Isten Igéjét (vö. 2Timóteus. 2:15).

Mi a  helyzet az asszonnyal? Minden jel arra mutat, hogy az asszony valóban elkövette a szóbanforgó bűnt. Miféle ítéletet kell gyakorolnia egy gyülekezetnek, amelyben felüti fejét a paráznaság? Netalán tolerálnunk kellene a paráznaságokat és házasságtöréseket arra hivatkozva, hogy Jézus is "elengedte" a parázna asszonyt? A probléma az, hogy legtöbben nem látják Krisztus szavaiban a következetességet. Krisztus egyáltalán nem támogatta vagy fedezte az asszony bűnét!  A mózesi törvény nem adott helyet kifogásoknak, a vádlott személy a megfelelő eljárások után vagy halált érdemelt, vagy pedig bűntelennek lett nyilvánítva és életben maradhatott.

Krisztus, mivel már maga az eljárás sem volt törvényes, elengedte az asszonyt azzal a figyelmeztetéssel, hogy "menj, és ne vétkezz többé". Az más kérdés, hogy Ő, akinek minden ítélet megadatott a földön és az égen, nem ítélte el az asszonyt, hanem mint már láttuk, helyes ítéletet és kegyelmet gyakorolt.

A megalkuvás nem keresztény erény. Azok a "jószándékú" emberek, akik pl. hitelesítenek egy Isten szemében törvénytelen kapcsolatot a "gyermekek érdekében", Uruk szavának ellentmondva megrontják a törvény betűjét és szellemét is. Jézus rendkívül szigorúan vette a házasság szentségét, túlmenve az írott törvényen is, amikor kijelentette:

Máté 5:28-32 28 "Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. 29 Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. 30 Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára." 31 "Megmondatott ez is: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. 32 "Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el."

A bibliai törvény értelmében vett házasságtörést (beleértve a válással és újraházasodással kapcsolatos törvények áthágásait is) soha és semmilyen körülmények között nem tolerálhatják Isten gyülekezetei. A házasságtörést nem tűrte meg Jézus, ahogy az apostoli egyház sem. Az egyház nem csak nem tűrheti meg, de  határozott paracsolat szerint ki kell vetni a gyülekezetből a paráznákat (1Korintus 5:1-13).

Legyünk nagyon óvatosak az olyan kegyesség látszatát keltő tanítókkal, akik azt hiszik magukról, hogy jobbak, "elnézőbbek" és megbocsátóbbak még Jézusnál is. Jézus utasítást, sőt határozott parancsot ad a megtérésre, ami nélkül a hívők számára sincs bűnbocsánat.

Megtérés nélkül nincs bűnbocsánat, s az igaz megtérést az annak megfelelő méltó gyümölcsökkel kell  bizonyítani (Mát. 3:8). Bűnbocsánatot nyerhet-e az, aki megtartja a lopott tulajdont, vagy az a házastárs, aki továbbra is szeretőt tart?

A parázna asszony azért menekült meg, mert Jézus törvényes módon elvette a vádolóktól annak lehetőségét, hogy törvénytelen módon ítélkezzenek felette. Ő maga elítélhette volna a valóban bűnös asszonyt, de kegyelmet gyakorolt, de ezzel egyben felszólította őt a bűn elhagyására, vagyis a megtérésre. Ha belegondolunk, ez a történet az egyház története. A bűnös ember megérdemli a bűn zsoldját, a halált, ám Isten ingyenes kegyelmet gyakorol Jézus Krisztus áldozata által (Róm. 6:32). A vádló erejét hatástalanná tette azáltal, hogy a törvénynek megfelelően áldozatot hozott bűneikért, majd maga, akinek kezében van az ítélet, kegyelmet gyakorolt fölöttünk a megtérés feltételével. És még ahhoz is erőt ad nekünk, hogy sikeresen véghezvigyük Isten akaratát és beteljesítsük törvényét.

Nem véletlenül, Jézus lényegében ugyanazzal az üzenettel vált el a parázna asszonytól, mint ami üzenettel fordul minden bűnöshöz, azaz törvényszegőhöz:

János 8:11  "Menj, de többé ne vétkezzél!"

Máté 9:13, Márk 2:17 "Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."  

Lukács 5:32 "Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre."

Krisztus önmaga áldozatán keresztül visszahívja, visszabékíti az emberiséget Istenhez, illetve visszavezet bennünket Isten országa, rendje alá, ez az evangélium üzenete (lásd még Az Evangélium című írást). A megtérés nem más, mint a bűntől, vagyis a törvényszegéstől való elfordulás Isten Szellemének vezetése által. Sokan félreértik Jézusnak a parázna asszonynak mondott kijelentését, miszerint: "Én sem ítéllek el." Jézus akkor valóban nem ítélte el az asszonyt. Ezzel azonban nem azt kívánta mondani, hogy a bűn miatt nem jön ítélet a világra, hiszen számos igerész kihangsúlyozza Isten haragjának nagy napját, amikor Isten megbünteti a lázadásban álló és bűneiben élő világot (Ézs. 28:22; 66:16; Jer. 25:31; Dán 7:26; Joél 4:12; Mát. 12:18,36; 23;14; Róm. 2:3,5; 2Tessz. 2:12; Héb. 6:2, 9:27, 10:27; 1Pét. 4:17; 2Pét. 3:7; Júd. 1:15; Jel. 14:7, 15:4).  Az ítélet pedig Jézus Krisztusra van bízva (Ján. 5:22; 9:39; Ap.Csel. 17:31), tehát a kor végén Ő lesz az, aki véghezviszi az ítélkezést cselekedeteink szerint (Jel. 20:13):

2Tessz. 1:7-9 7 ... a mikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. 8 Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, a kik nem ismerik az Istent, és a kik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának. 9 A kik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől,

Az evangélium az Isten országlása alá való visszatérést lehetővé tevő hívó szó. Jézus azért jött, hogy ne pusztuljunk el tudatlanságunkban, ismerjük meg általa Istent és az Ő világosságát, és azért, hogy bizonyságot tegyen az igazságról, igazságosságról (Ján 9:39; Ján. 12:46; Ján 18:37), ami által képes megtartani bennünket (Ján. 12:47). Segítségünkre adja még azt a Szent Szellemet, amely "meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről" (Ján. 16:8). Hamarosan eljön Illés az utolsó figyelmeztetéssel, ami ugyanaz felhívás lesz, mint amit az Ő szellemében munkálkodó Keresztelő János hirdetett, Krisztus első eljövetele előtt:

Máté 3:9-10 9 Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét.... 10 A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.

Senki ne csapja be önmagát, aki számára a bűnbánat csupán egy érzelmi, de tartalmatlan szó, ami azt jelenti, hogy a továbbiakban megszegheti Isten parancsolatait - az rossz gyümölcsöket termő fa. A fejsze pedig már azok gyökerénél van.