CoG

A szövetség megszegésének átkai: 5Mózes 28:52-53 52 Ostrom alá veszi minden városodat, míg le nem omlanak egész országodban a magas és erős kőfalak, amelyekben bízol. Ostromolni fogja minden városodat egész országodban, amelyet Istened, JHVH adott neked. 53 Megeszed méhed gyümölcsét, fiaidnak és leányaidnak húsát, akiket ad neked Istened, JHVH; az ostrom és szorongatás idejében, amikor szorongat ellenséged.

 

Josephus lejegyzése Jeruzsálem ostromáról

 

Az éhínségtől városszerte nagy számban pusztultak az emberek, és kimondhatatlan szenvedéseket éltek át. Minden olyan otthonban, ahol az élelem tárolásának a leghalványabb gyanúja felmerült, ott a közeli családtagok egymás csapásaitól hullottak el, elragadva egymástól az élet szánalmas reményét. Még a halottakat sem tisztelték, a haramiák (Róma ellenes zsidó zelóták) átkutatták őket, azt gondolva hátha ruhájuk alá élelmet dugtak, vagy hátha csak színlelték a halált. Az éhségtől gyötörve, a törvénytelen bandák házról-házra botorkáltak, mint veszett kutyák falkái, döngetve a kapukat, mint a részegek, annyira megvadulva, hogy fel sem fogták, ha ugyanabba a házba törtek be már második, vagy harmadik alkalommal egyazon óra leforgása alatt. Az éhezők mindent megrágtak, ami a kezük ügyébe esett. A hulladékokat, amelyet még az állatok sem ettek meg, összegyűjtötték és ételt készítettek belőle. Végül már a szíjakat, a sarukat és a pajzsaikról lehántott bőrt is megették. Száraz fűcsomókat faltak, amelyeket csomónként négy drakhmáért árultak. 

De nem is érdemes tovább a mindennapos szemét elfogyasztásával foglalkoznunk annak fényében, amiről jelentést kell tennem, hiszen az még a görögök és barbárok történelmében sem fordult elő, és annyira szörnyű elmondani,  amennyire nehéz elhinni is. A magam részéről szívesen elhallgattam volna e tragédiát, nehogy azzal gyanúsítsanak, hogy szörnyű mesetörténeteket gyártok. De mindennek sok szemtanúja volt a kortársaim közül; s emellett, nem teszek azzal szolgálatot a hazámnak, ha elhallgatom azokat a szenvedéseket, amelyeket átélt.

A lakosok közt volt egy asszony, aki a Jordán folyó túlpartjáról származott, Bethezuba [Hisszop Háza] falvából, neve Mária volt, Eleazár lánya. Jó családból származó, módos asszony volt, és rokonaival Jeruzsálembe menekült, ahol az ostrom érte.

Javainak nagy részét, amelyet összepakolt és elhozott magával Perarea-ból, azt a zsarnokok [a Simon és János által vezetett zsidó zelóták] elrabolták, ahogyan maradék kincseit, és az általa beszerzett élelmiszereket is elhordták ezek a haramiák a mindennapos portyáik alkalmával. A szegény asszony keserűségében elátkozta és gyalázta a kizsákmányolóit, s ezzel még jobban magára haragította azokat. Ám nem ölték őt meg, vagy a kimerültségtől, vagy sajnálatból. Az asszony belefásult abba, hogy eledelt próbáljon szerezni családjának. Bármit is tett, minden hiábavaló volt, hiszen lehetetlen volt élelmet találni. Az éhség felélte szervezetét, de haragjának tüze erősebb volt, mint az éhsége. Így a dühtől és szükségtől elragadva, természetellenes bűnt követett el. Megragadta szopós, újszülött gyermekét, majd így kiáltott: "Szegény gyermekem, miért tartanálak életben egy ilyen háborús, éhínséggel sújtott világban? Még ha életben maradunk is addig, amíg a rómaiak bejönnek, azok rabszolgákká tesznek majd bennünket; de az éhség úgyis elpusztít bennünket, mielőtt rabságba kerülnénk; és a [zsidó] lázadók mindkettőnél kegyetlenebbek. Légy hát eledelül nekem, dühös bosszú a lázadók ellen, és a hideg szörnyűségek hírmondója a világ számára, hogy teljessé legyen a zsidók rettenetes agóniája."

E szavakkal ölte meg fiát, megsütötte testét, majd elfogyasztotta felét, a megmaradt részeket pedig egy biztonságos helyre rejtette. De a lázadók azon nyomban rajtaütöttek, megérezve a sült hús szagát, és megfenyegették, hogy azonnal megölik, ha nem adja elő az élelmet. Az asszony megnyugtatta őket, mondván, félretette nekik a maguk részét, és előhozta a gyermek maradékát. Azok pedig megdermedve álltak a szörnyűség láttán. De ő így szólt: "Ez a saját gyermekem, az én gyümölcsöm, egyétek, én már megettem a magam részét. Ne mutassátok magatokat lágyabbnak, mint a nő, vagy sajnálkozóbbnak, mint az anya. De ha lelkiismereti aggályaitok vannak, s elriadtok az emberi áldozattól, akkor amit már megettem, legyen az a ti részetek, és én pedig megeszem a maradékot is."  Erre ők megremegve elsomfordáltak, enni nem mertek belőle, de az asszonynak sem akarták meghagyni ezt az eledelt. Az egész város visszhangzott az elkövetett utálatosságtól. Amikor az emberek hírét vették, megrendültek, mintha maguk követték volna el a tettet.