CoG

József testamentuma a mértéktartásról

 

József végrendelete a mértéktartásról

I. 1 József végrendeletének hiteles másolata ez, azokban a napokban mikoron meghalni készült, egybehívta fiait és testvéreit, majd így szólott hozzájuk: 2 – Testvéreim és gyermekeim, hallgassátok meg Józsefet, akit Izrael oly nagyon szeretett, hallgassátok meg tehát gyermekeim a ti atyátokat. 3 Életemben eleget láthattam az irigységet meg a halált, de sohasem tévedtem az Úr igazságában. 4 A testvéreim gyűlöltek engemet, ám az Úr szeretett, azok nem akartak megkegyelmezni nekem, de az Úr megőrzött engemet, verembe dobtak, de a Magasságbeli kihozott onnan. 5 Rabszolgának adtak el, és az Úr megszabadított, fogságba estem, de az ő hatalmas keze segítségemre volt, az éhínség idején szükséget szenvedtem, és az Úr táplált engemet, 6 egyedül voltam, és az Úr megvigasztalt, gyengeségre jutottam, és a Magasságbeli reám tekintett, fogságban voltam, és a szabadító megkönyörült rajtam, a börtönből kiszabadított, a számkivetésben megsegített, az egyiptomiak keserű vádaitól megmentett, amikor a rabtársaim irigykedtek rám és a cselvettettek, velem volt és magasztalt fel engemet.

II. 1 Abban az időben Potifár, a fáraó főembere reám bízta a házát, és szemérmetlen feleségével tusakodnom kellett, mert arra vágyott, hogy vele a törvényt megszegjem, 2 de atyámnak, Izraelnek Istene megőrizett engemet a fellobbanó tűztől. 3 Börtönbe zártak, ott megvertek és kigúnyoltak, de az Úr a börtönőrnél irgalmasságot adott énnekem, 4 mert nem hagytam el félelmét sem sötétségben, sem börtönben, szorongattatás vagy szükség közepette sem. 5 Az Isten nem szégyenül meg, mint az ember, nem bátortalanodik el, mint az emberek fia, nem gyöngélkedik, nem futamodik meg, mint a föld szülötte. 6 Minden körülmények között ott állt mellettem, mindenütt vigasztalt, egy kis időre ugyan elhagyott, de csak azért, hogy kipróbálja lelkem gondolatait. 7 Tíz kísértésben próbált meg, és úgy mutatott rám, mint aki kiállta a próbákat, mert mindegyikben megmaradtam türelmesnek. Hatalmas gyógyszer a türelem, és a kitartás sok jóval ajándékoz meg bennünket.

III. 1 Hányszor akart engemet a halálba vinni az egyiptomi asszony? Hányszor adott ki a félelmeknek, hányszor állított elő, hányszor bocsátott el, és hányszor nem akarta azt, hogy elmenjek tőle? Azt mondotta nekem: 2 Uralkodni fogsz felettem, meg enyéim felett, ha odaadod nekem magadat, uralkodónk leszel. 3 Akkor megemlékeztem atyánk, Jákob szavairól, szobámba mentem és sírva kérleltem az Urat. 4 Böjtöltem mintegy hét esztendeig, és olyannak mutatkoztam Egyiptom előtt, mint aki fényűzően él, mert akik az Isten kedvéért böjtöt tartanak, arcukat a kegyelem tölti el. 5 Ha borral kínáltak, nem fogadtam el, a nekem járó élelmet három részre osztottam, és odaadtam a szükségben élőknek és az elgyengülteknek. 6 Az Úr elé álltam hajnalban, sírtam az egyiptomi, az emfiszi nő miatt, mivel elháríthatatlanul terhemre volt, éjszaka is meggondolásaival jött hozzám. 7 Elsők között azért könyörögtem, mert nem volt fiúgyermeke, ő meg úgy tekintett engemet, mintha csak a fia lennék, akkor imádkoztam az Istenhez, és fia született. 8 Egészen addig úgy bánt velem, mintha fia lennék, így megmaradhattam tisztaságban, de a végén mégis paráznaságra kívánt csábítani. 9 Mikor rádöbbentem erre, halálos szomorúság fogott el, eltaszítva őt magamtól, egyedül éltem, de sírtam miatta igen sok napon keresztül, mivel cselszövéseit és ármánykodásait felismertem. 10 Elmondottam neki a Magasságbeli szavait, hátha eláll parázna vágyaitól.

IV. 1 Sokszor próbálkozott azzal a csábítással is, hogy mint egy szent emberhez beszélt hozzám, a férje előtt dicsérte mértékletességemet, de hatalmába akart keríteni, mikor egyedül voltunk. 2 Nyilvánosság előtt, mint mértékletes embert dicsért, de titokban már azt mondotta: - Ne féljél férjemtől, ő meg van győződve mértékletességedről, ha bármit is mondanának nekik rólunk, úgysem hinné el. 3 Mindezek miatt zsákba öltözötten a földre feküdtem, úgy kérleltem az Istent, hogy szabadítson meg engemet ettől az egyiptomi asszonytól. 4 Mikor már semmire sem ment, akkor meg azzal jött hozzám, hogy tanítsam őt az Úr igéire. 5 Egy alkalommal pedig azt is mondta nekem: - Ha azt akarod, hogy elhagyjam a bálványokat, tedd meg a kedvemet, egyiptomi férjemet is elállítom a bálványoktól, és az Úr törvényei szerint fogunk járni. 6 Mire így válaszoltam: - Az Úr nem a tisztátalanság közepette szólítja meg azokat, akik félik őt, és nem is a házasságtörőkben leli kedvét, hanem azokban, akik tiszta szívvel és tiszta szájjal közelítnek Hozzá. 7 Erre elhallgatott, mert fájt neki, hogy nem teljesedhetett be vágyódása. 8 Én pedig megsokszoroztam böjtjeimet meg imádságaimat, hogy az Úr szabadítson már meg tőle.

V. 1 Egy másik alkalommal meg így szólott hozzám: - Ha nem akarsz velem házasságtörést elkövetni, akkor én megmérgezem egyiptomi férjemet, és majd törvényesen, mint férjemet vehetlek magamhoz. 2 Amikor meghallottam ezt, ruháimat megszaggattam és így szóltam hozzá: - Asszony, féljed az Urat, és ne kövesd el ezt a gonoszságot, nehogy te is elpusztuljál, mert én elmondom mindenkinek a te istentelen gondolataidat. 3 Erre ő igen megijedt, és nem is alap nélkül, majd kérlelni kezdett, hogy senkinek se mondjam el gonoszságait. Melengetően ajándékokkal vett körül, az emberek fiainak mindenféle ínyencségeit küldte hozzám.

VI. 1 Ezután ételekben elvegyített varázsszereket is küldött nekem. 2 Amikor jött az eunukh, és hozta az ételt, reátekintettem, és egy félelmetes embert láttam, aki az étel mellett átadta nekem a tőrt is, és azonnal megértettem, hogy az étel hatása lelkem megtévesztésére szolgál. 3 Mikor kiment, sírva fakadtam, és sem ezt, sem más küldeményt nem ízleltem meg. 4 Másnap beállított hozzám, amikor ott meglátta az ételt, így szólt: - Mit jelentsen ez, hogy te nem eszel ebből az ételből? 5 Mert halálos varázslással töltötted meg – válaszoltam rá – hogyan is mondhattad, „nem közeledek többet a bálványokhoz, hanem egyedül az Úrhoz”? 6 Tudd meg tehát, atyám Istene angyala által feltárta előttem gonoszságodat, és az ételt érintetlenül hagytam a te gyalázatodra, hogy mikor ezt meglátod, magadba szálljál. 7 De tudd meg, hogy az istenfélőket mértékletességük miatt sohasem fogják legyőzni az istentelenek gonoszságai. Majd pedig fogtam az ételt és a szeme láttára megettem az egészet, és így szóltam: - Atyáim Istene és Ábrahám Angyala velem lesz. 8 Akkor a lábaim elé borult, sírás fogta el, de én felemeltem, megintettem, és megérttettem vele, hogy soha többé ne kövessen el ilyen istentelenséget.

VII. 1 Mivel szíve a velem való kicsapongásra indította és tovább kereste annak módját, hogy engem csapdába ejtsen és sóhajtozások közepette egyre összetörtebb lett. 2 Látta ezt férje, az egyiptomi is, és megkérdezte tőle: - Miért oly beesett az arcod? – Szívem szomorúsága miatt gyötrődöm – válaszolta –, lelkem jajgatásai sorvasztanak. Férje pedig ápolta őt, hogy végképpen el ne gyengüljön. 3 Egyszer, amikor férje távol volt, odajött hozzám és így szólt: - Rettenetesen kínlódom, ha nem szánsz meg engemet, tűzbe vagy szakadékba vetem magam. 4 De én azonnal láttam, hogy Beliár lelke zavarta így meg, az Úrhoz könyörögtem és így szóltam hozzá, az asszonyhoz:  5 – Miért vagy így felindulva, miért vagy ilyen összezavart, bűneidtől elvakult? Gondolj csak arra, hogy ha nem fékezed magadat, el fogsz veszni, s Széthon, férjed ágyasa az ellenséged, gyermekeid üldözője lesz, és még az emlékedet is kitörli a föld színéről. 6 Szavaimra így válaszolt: - Ismerd be, hogy te is szeretsz engemet, és ez elég nekem, aztán tegyél ellenemre, meg gyermekeim ellen, de elvárom, hogy vágyam teljesüljön. 7 Nem fogta fel, hogy az Istenem miatt beszéltem így, nem pedig őérte. 8. Ha valaki gonosz szenvedélyébe zuhanva szenvedne és annak szolgálna olyanképpen, mint ez az egyiptomi asszony, mindazt a jót, amiről csak hall, szenvedélyébe – ami ugyan elgyengíti őt – olvasztja be, a gonosz vágyaiba juttatja.

VIII. 1 Elmondom néktek még azt is, gyermekeim, hogy már a hatodik óra felé járt az idő, amikor elment tőlem, én meg a nap további részében, meg egész éjszaka is térden álltam az Úr előtt, megszabadulásomért könyörögtem hozzá, hogy tisztára moshassam magamat az egyiptomi asszonytól. 2 Ezek után megragadta ruháimat, akkor ő erőszakosan húzott, hogy most háljunk együtt. 3 Amikor láttam, hogy őrjöngő erővel ragadja meg a ruhámat, mezítelenül elfutottam. 4 Ő pedig felindultságában bevádolt engemet a férjénél, erre az egyiptomi férje házában börtönbe vetett engemet, majd odakint megostoroztatott és a Fáraó börtönébe küldött. 5 Ahogy bilincsekben voltam, az egyiptomi asszony egészen elgyengült szomorúságában, és hallotta, hogy a sötétség házából himnusz hallatszik az Úrhoz, mert még ott is vidám hangom volt, örvendezve dicsőítettem Istenemet, egyedül azért, hogy ezen események folytán megszabadultam az egyiptomi asszonytól.

IX. 1 Ő ugyan több ízben üzent nekem, és azt mondotta: - Fontold meg, ha eleget teszel kívánságomnak, akkor kiszabadítalak a börtönből, és kiviszlek tégedet a sötétségből. 2 De mindezekből mit sem engedtem beférkőzni a gondolataimba, soha nem hajoltam hozzá. Jobban szeret engemet az Isten a sötét veremben, de önmegtagadásban és böjtölésekben, mint az étkezőtermekben kicsapongások közepette. 3 Aki a mértékletesség útján halad, az a dicsőséget akarja magához ragadni, és tudja a Magasságbeli, hogy mi az, ami javára válik, és azt adja meg neki, történetesen ezeket, és ezért is adta meg nekem mindezt. 4 Gyakran elfogta a gyengeség, és eljött énhozzám magányomban és hallotta esdekléseim hangját. Megértettem sóhajtozásait, és elhallgattam. 5 Amikor még fent voltam a házában, karjait lemeztelenítette, ugyanúgy melleit meg lábszárait is, azért, hogy én rávessem magamat. Minden tagjában csodálatosan szép volt ő, különösen pedig akkor, ha felékesítette magát, de mindezt csak azért tette, hogy megtévesszen, ám az Úr megóvott engemet ármánykodásaitól.

X. 1 Látjátok gyermekeim, hogy mily nagy dolgokat visz végbe a türelem, az imádsággal és a böjttel egyetemben. 2 Ha ti a mértékletességet és a tisztaságot fogadjátok be szerénységben és türelemben, szívetek megalázkodásában, akkor az Úr fog lakni tibennetek, mert szereti a mértékletességet. 3 Ha azt, akiben a Magasságbeli lakozik, valaki is irigykedéssel venné körül, rágalmazó szavak és fondorkodások kíséretében, az Úr, aki benne lakozik, mértékletességére való tekintettel nemcsakhogy megszabadítja őt, hanem felemeli és megdicsőíti, ahogyan velem is ezt tette. 4 Az ilyen ember mindenben összeszedett, szavaiban, tetteiben és gondolataiban egyaránt. 5 Tudják a testvéreim is, hogyan szeretett atyám engemet, mindazonáltal én nem lettem szívemben dölyfössé, gyermeki maradtam, gondolataimban mindig ott volt az Úr félelme, mert tudtam, hogy mindez el fog múlni. 6 Mérsékeltem magamat, tartottam testvéreimtől, a tőlük való félelmemben hallgattam, mikoron ők eladtak engemet, és az izmaelitáknak sem árultam el nemzetségemet, azt, hogy Jákobnak, a hatalmas és erős embernek fia vagyok én.

XI. 1 Fiaim, legyen ott az Úr félelme a ti cselekedeteitekben is, tiszteljétek testvéreiteket, mert mindaz, aki az Úr törvényeit teszi, az Úr is szeretni fogja ezeket. 2 Akkor az izmaelitákkal eljutottam az indokolpitákhoz, és azok tudakolni kezdtek felőlem, de én azt mondottam, hogy csak szolga voltam a mi házunknál, nehogy valahogyan is megszégyenítsem testvéreimet. 3 Közöttük a legtekintélyesebb megjegyezte: - Nem vagy te szolga, még a tekinteted is elárul tégedet! Halálra faggatott engemet, de én erősködtem, hogy bizony szolgájuk vagyok. 4 Amikor megérkeztünk Egyiptomba, azok megverekedtek érettem, aki arannyal fizetett, az kapott meg. 5 Eladóim közül mindegyik azt látta jónak, hogy az egyik kereskedőnél otthagyjanak Egyiptomban, mindaddig, amíg áruikkal vissza nem térnek. 6 Az Úr kegyelmét adta nekem a kereskedő szemében, ezért rám bízta házának vezetését. 7 És megáldotta őt az Úr kezeim által, aranyban meg ezüstben meggazdagította, 8. három hónapig és öt napig maradtam ott nála.

XII. 1 Abban az időben éppen ezen a helyen időzött Memfisz, Petefrisz felesége, nagy pompával körülötte. Szemeit rámvetette, mivel beszéltek rólam neki az eunukhjai. 2 Akkor elmondotta férjének, hogy ez a kereskedő egy bizonyos héber férfi keze által meggazdagodott, és azt beszélik róla, hogy rablás útján jutott hozzá Kánaán földjén, 3 épp azért tartsál ítéletet ezen ügyben, az ifjút hozd át a te gazdaságodba, akkor majd tégedet is meg fog áldani a héberek Istene, mivel a mennyei kegyelem van rajta.

XIII. 1 Petefrisz megfogadta szavait, parancsba adta, hogy vezessék elibe a kereskedőt, és így szólt hozzá: - Mit hallok én felőled, hogy lelkeket lopsz a héberek földjéről a kereskedelmi munkádra? 2 Erre a kerekedő leborult előtte és kérlelni kezdte: - Kérlek, uram, nem tudom, mit mondasz. Amaz közbevágta: - Honnan került hozzád ez a héber szolga? 3 Az izmaeliták hagyták ott nálam letétben addig, ameddig ők vissza nem térnek. Amaz nem hitte el, megparancsolta, hogy mezítelenül korbácsolják meg a kereskedőt. 4 Miután az kitartott szava mellett, Petefrisz így szólt hozzá: - Vezesd ide hozzám azt az ifjút! 5 Amikor odaértünk hozzá, én leborultam a főeunukh előtt. A fáraónál méltóságban a harmadik volt, minden eunukh fő előljárója, feleségei és gyermekei meg ágyasai voltak. 6 Mondd tehát, szolga vagy, vagy szabad ember? – Szolga vagyok, válaszoltam neki. 7 Kinek a szolgája vagy – folytatta tovább. Az izmaelitáké – feleltem. 8 Majd ismét kérdést tett fel: - Hogyan lettél ezeknek a szolgája? Kánaán földjén vettek meg engem – válaszoltam. 9 Nem hitte el nekem, azt mondta, hogy hazudok. Mezítelenre vetkőztetett, és parancsba adta, hogy korbácsoljanak meg.

XIV. 1 Amikor Memfisz látta, ajtón keresztül, hogy megkorbácsolnak engemet, ezekkel a szavakkal menesztett valakit a férjéhez: - Igazságtalan a te ítéleted, mert az elrabolt embert bünteted, ahelyett, hogy a bűntett elkövetőjével tennéd ezt. 2 És mivel nem változtattam meg szavam a verés ellenére sem, ezek után sem, elrendelte, hogy börtönbe zárjanak, egészen addig, amíg vissza nem térnek a szolga gazdái. 3 Felesége erre megjegyezte: - A nemes születésű és fogoly gyermeket miért akarod fogságban tartani, maradjon csak szabadon, és legyen a szolgálatodra. 4 Bűnös vágyai folytán látni akart ugyanis engemet, a gondolatai mindig ezen jártak. 5 Mire ő azt válaszolta Memfisznek: - Nincs szokásban az egyiptomiaknál, hogy bizonyítékok híján valamit is elvegyenek a másiktól. 6. Mindezt a kereskedővel és velem kapcsolatban mondotta, úgy van az rendjén, hogy én a börtönben maradjak.

XV. 1 Huszonnégy nappal ezután megérkeztek az izmaeliták. Hallottak már róla, hogy Jákob, az atyám sirat engemet, és így szóltak hozzám: 2 – Miért mondottad magadról, hogy te szolga vagy? Íme, most mi megtudtuk rólad, hogy egy tekintélyes ember fia vagy, és atyád ott sirat tégedet zsákban és hamuban. 3 Erre már engemet is fojtogatott a sírás, gyötrődtem magamban, de testvéreimet nem akartam mégsem megszégyeníteni, ezért így válaszoltam: - Erről én nem tudok, szolga vagyok. 4 Ezek után már ők is el akartak adni engemet, nehogy kezük között találjanak rám, 5 féltek ugyanis Jákobtól, nehogy bosszút álljon rajtuk, mert hallottak róla, hogy hatalmas ő az Isten és az emberek előtt egyaránt. 6 Akkor a kereskedő így szólott hozzájuk: - Most már engemet szabadítsatok meg Petefrisz ítéletétől. 7 Odajöttek és kértek engem: Mondd, hogy ezüstben fizettünk meg, és szabadon engedünk.

XVI. 1 Akkor Memfisz kifejezte óhaját a férje előtt, hogy vásároljon meg engemet. Hallottam ugyanis – mondotta –, hogy szándékukban áll eladni. 2 Majd elküldötte az egyik eunukhját az izmaelitákhoz, és megkérte őket, hogy adjanak el. 3 De nem tudtak megegyezni, ezért otthagyták egymást. Az eunukh beszámolt róluk gazdájának, hogy ezek a fiúért igen nagy árat akarnak. 4 Erre ő egy másik eunukhját küldte oda, meghagyva neki: – Még ha két aranyminát is kérnek érte, adjátok meg nekik, ne sajnáljátok érte az aranyat, úgy térjetek vissza, hogy megvásároltátok azt az ifjút. 5 Végül nyolcvan aranyat fizetett ki neki értem, de az egyiptomi asszonynak százat mondott, hogy ennyit kellett értem adnia. 6 Mikor tudomást szereztem róla, hallgattam, nehogy megfenyítsék az eunukhot.

XVII. 1 Látjátok gyermekeim, hogy mi mindent kellett nekem elviselni azért, nehogy szégyenben hagyjam testvéreimet? 2 Szeressétek egymást ti is, türelemben rejtsétek el egymás gyengéit! 3 Mert az Istennek örömére van a testvérek egyetértése, és a jóindulatú szív szeretettől indított választásai. 4 Amikor testvéreim lejöttek Egyiptomba, megtudták, hogy én visszajuttattam nekik pénzüket, meg azt is, hogy nem haragudtam rájuk, hanem meghívtam őket. 5 Jákob halála után pedig még jobban szerettem mindegyiket, amit meg atyánk meghagyott, én nagyobb buzgalommal megtettem, mint ők, ők mindezeken elcsodálkoztak. 6 Azt sem tűrtem el, hogy sanyargassák őket, akár a legkisebb dologban is, ami csak megfordult a kezem között, mind nekik juttattam. 7 Az ő fiaik az én fiaim voltak, az én fiaim pedig az ő szolgáik; lelkük olyan volt, mintha csak lelkem lenne, minden fájdalmuk az én fájdalmam is volt, minden gyengeségük az én erőtlenségem, földem az ő földjük, terveim az ő terveik. 8 Nem toltam magamat magasba közöttük nagyzolásba a nekem adatott dicsőség miatt, hanem olyan voltam közöttük, mint egy a legkisebbek közül.

XVIII. 1 Ha ti is az Úr parancsai szerint jártok, gyermekeim, titeket is éppúgy felmagasztal majd, és megáld a jó dolgokban mindörökre. 2 Ha valaki ártani akarna nektek, ti jócselekedeteitekben könyörögjetek az ilyenekért, akkor majd az Úr minden rossztól megóv benneteket. 3 Íme láthatjátok azt is, türelmességem által Heliolpolisz papjának leányát vettem feleségül, és vele együtt még száz talentumnyi aranyat is adtak nekem hozományként és őket is nekem szolgáltatta az Úr. 4 Szépséggel is megajándékozott engemet, mint egy virágszálat, mely Izrael szépségei fölé magasodott, és megtartott engemet erőmben és szépségemben, egészen az öregkorig, mivel mindenben hasonlítottam Jákobhoz.

XIX. 1 Hallgassatok reám, gyermekeim, hogy mit is láttam én az egyik álmomban! 2 Tizenkét szarvas legelészik együtt, ebből kilencen elválnak és szerteszéjjel szóródnak a földön, másnap pedig ugyanúgy a többi három is. 3 Akkor láttam, hogy a három szarvasból három bárány lesz, az Úrhoz kiáltottak, és az Úr kivezette őket egy vízben gazdag, viruló helyre, a sötétből a világosságra. 4 Az Úrhoz  kiáltottak, amíg hozzájuk nem terelte a többi kilenc szarvast, és így mind olyanná lettek, mint tizenkét bárány, rövid idő alatt igen megszaporodtak, hatalmas nyájjá lettek. 5 Ezek után pedig azt láttam, hogy tizenkét tehén egyetlen üszőt szoptatott, és ez a dús tejből egész tengert adott, majd a tizenkét nyáj ebből a tejből ivott, hasonlóan más megszámlálhatatlanul sok nyáj is. 6 A negyedik bikának a szarvai felemelkedtek egészen az egekig, olyanná lett az, mint az egész nyáj védőbástyája, és a két szarva között egy másik szarvat is növesztett, 7 és láttam, hogy ez a hajtás tizenkétszeresen körülvette a többit, és a bikák tökéletes védelme lett. 8 És a szarvai közt egy szűzet láttam, aki hibiszkuszból készült stólát viselt, és belőle fog kijönni a szeplőtlen Bárány, a nemesek legnemesebbje, mint egy oroszlán, de minden vadállat fellázad majd ellene, ám mint bárány győzi le azokat, elpusztítja mind, összetaposva. 9 Az angyalok örvendezni fognak, ugyanúgy az emberek, és az egész föld. 10 Mindez annak idején be fog következni, a végső napokban. 11 Ti pedig, gyermekeim, tartsátok meg az Úr parancsolatait, Júdát és Lévit tiszteljétek, mert belőlük kél fel számotokra az Isten Báránya, kegyelme által megszabadítja az összes pogányt, meg Izraelt. 12 Országa örökké tartó királyság lesz, sohasem fog meginogni; az én uralmam akkor megszűnik köztetek, mint csőszkunyhó, ami a nyár elmúltával már nem is látható.

XX. 1. Tudom, halálom után az egyiptomiak sanyargatni fognak benneteket, de az Isten ítéletet fog szolgáltatni nektek, és elvezet titeket atyáitok ígéretébe. 2. Akkor vigyétek csontjaimat magatokkal; mikor majd magatokhoz veszitek csontjaimat, veletek lesz az Úr is fényességgel övezve, Beliár pedig az egyiptomiakkal, de a sötétségben. 3 Asenátot, az anyátokat is vigyétek magatokkal, Bála mellé a Hippodromnál Rákhel szomszédságában helyezzétek nyugalomra őt. 4. Amint elmondotta ezeket, lábait kinyújtotta és örök álomra szenderült. 5 Megsiratta őt egész Izrael, de az egész Egyiptom is nagy sírásban volt. 6 Az egyiptomiakkal úgy bánt ő, mint saját osztályrészével, jót tett velük, minden munkájában, szándékaival és tetteivel egyaránt mellettük állt. 6 És amikor Izrael gyermekei kivonultak Egyiptomból, magukkal vitték József csontjait és eltemették Hebronban az atyái mellé, és az ő éveinek száma száztíz esztendő volt.