CoG

Hány évet ölel fel egy jubileum? 

Letölthető Word dokumentum

PDF

A következő írás azt a kérdést szeretné megvizsgálni, hogy a 3Mózes 25-ben meghatározott Szombatév – Jubileum naptárrendszer melyik számítás szerint helytálló, ha nagyobb időtávban vizsgáljuk, és hogy melyik számítást használhatták Jézus korában, ha erről maradt fenn valamilyen történelmi bizonyság.


 

Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2014, Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weboldal: http://www.churchofgod.hu


A Jubileum év hét éves ciklushoz való viszonyának kétféle értelmezésmódja van:

a) Minden 50. év különálló ciklust alkot. Eszerint minden évszázad két jubileum-ciklusból áll. Az évhetek sora tehát nem olyan megszakíthatatlan rendszer, mint a napok hetei, mely változatlanul s hetes rendszerben megmarad. Az évheteket ezzel szemben lezárja hétszer hét év elteltével egy úgynevezett „fehér év” (plusz egy év), melynek Jubileum év a neve. Ez az ötvenedik év nem tartozik az évhetek egyikéhez sem, hanem lezárja a hét évhetet úgy, mint a Hetek ünnepe lezárja egy 50-ik nappal a hét hetet. Az évhetek számolása pedig az ötvenedik esztendő letelte után kezdődik újra, és így 50 éves periódusokat kapunk. (A CoG naptára korábban ezt a számítást alkalmazta)

b) Ezzel szemben van egy felfogás, mely szerint az évhetek épp úgy megszakítás nélküliek, mint a rendes hetek, és a Jubileum év sem szakíthatja meg azokat. Mindössze csak az történik, hogy a hét évhét leforgása után következik egy 50. évnek mondott időszak, melynek nagy jelentősége van, megszentelt év, de ez nem hétbontó „fehér év”, hanem átfedésben van: az éppen lejáró periódus utolsó évének vége, és a kezdődő periódus első évének eleje alkotja. Két Jubileum eltelte esetén így nem a 100. év leforgása után állunk új ciklus előtt, hanem már a 98. év után. Az a két év, ami még 100-ig van, már a harmadik ciklus első évei közé tartozik.

 

Bizonyságok az Írásból amellett, hogy a megszakításmentes számítás a helytálló

Kezdjük magával a Törvénnyel, és vizsgáljuk meg, hogy lehetséges-e, hogy a megszakításmentes számítás az igaz. Először is az egész rend alapját határozza meg Isten, az évek szombatjait:

3Móz.25:1-7 Az Úr a Sínai-hegyen ezt mondta Mózesnek: 2. "Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha majd elérkeztek arra a földre, amelyet adok nektek, a föld tartson szombatot az Úrnak. 3. Hat éven át vesd be földedet, hat éven át metszd meg szőlődet és gyűjtsd be termését. 4. De a hetedik évben a föld élvezzen szombati nyugalmat, szombatot az Úr számára. Ne vesd be a földedet, ne metszd meg szőlődet, 5. ne arasd le a kalászt és ne kösd kévébe, ne szüreteld le szőlődet, amelyet nem metszettél meg. A nyugalom éve legyen ez a földnek. 6. De a föld szombatja is tápláljon téged, szolgádat, szolgálódat, béresedet, vendégedet és mindazokat, akik nálad tartózkodnak. 7. Hozama szolgáljon táplálékul szarvasmarhádnak és földed állatainak.

Mint látható a periódus alapja az évek viszonylatában megegyezik a napok hetes rendjével, amely esetében a Teremtő a teremtés befejezéseként a hetedik napot áldotta meg és szentelte meg, mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától (1Móz. 2:2-3). A különbség az év és a napok viszonyában csak annyi, hogy az éveknél a nyugalmat nem az embernek rendeli el, hanem a földnek, kinyilvánítva ezzel, hogy Övé a föld, és mi csak vándorok és bérlők vagyunk rajta (1Krón. 29:15). Akik pedig Isten tulajdonát megrongálják, azok Isten ítélete alá esnek (3Móz 26:34, Jel 11:18). Tehát, ha a nagyobb időperiódust vesszük figyelembe, ott Istennek már nem csak a bérlőre, hanem magára a tulajdonra is gondja van, amit még más bérlők is használni fognak (az újabb generációk). Maga a rend alapja, a hetes nyugalmi periódus, egymással megfeleltethető (2Móz. 23:10-12) a napok és évek esetében.

Nézzük a folytatást:

3Móz.25:8-19 Számolj hét évhetet, hétszer hét esztendőt vagy hét évhét idejét, negyvenkilenc évet. 9. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján szólaltasd meg a harsonát: az engesztelés napján fújd meg a harsonát az egész országban. 10. Legyen ez jubileum [örvendetes] számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához. 11. Ez az ötvenedik esztendő legyen jubileumi év számotokra: ne vessetek, ne arassátok le a kalászt, ne kössétek kévébe, és ne szüreteljétek le a fürtöket, amelyek maguktól nőnek. 12. A jubileumot tartsátok szent dolognak: egyétek a földek termését. 13. Ebben a jubileumi évben mindenki kapja vissza a birtokát. 14. Ha eladsz vagy veszel népedből valótól, ne csapd be testvéredet. 15. A jubileumi esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj népedből valótól. Ő meg a termés éveinek száma szerint határozza meg az eladási árat. 16. Minél nagyobb a hátralevő évek száma, annál jobban emeld az árat, s minél kevesebb az év, annál jobban csökkentsd, hiszen bizonyos számú aratást adsz el neki. 17. Senki se csapja hát be a népéből valót, hanem féld Istenedet, mivel én vagyok JHVH, a te Istened. 18. Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, tartsátok meg úgy, hogy teljesítitek, s akkor biztonságot élveztek az országában. 19. A föld megadja termését, jóllakásig esztek és biztonságban laktok.   
 

Ami azonnal feltűnhet a Jubileum év esetében, hogy halmozva vannak a „hetes”-ek. A hét évhetes időszak (7*7=negyvenkilenc év) utolsó Szombatévében és azon belül is a hetedik hónapban, az engeszteléskor kellett kihirdetni a Jubileumot, ami úgyszintén nyugalom a földnek. Tehát, habár a Jubileum év az ötvenedik esztendőnek van nevezve, mégis erőteljesen kötődik a hetes periódusokhoz. Az, hogy már az utolsó hetes szakasz Szombatévében (7.) kihirdetik, amellett szól, hogy a Jubileum nem rúgja fel a hetes periódus ciklusát, hanem egy elkülönített időszakot foglal magában, mint ahogy a hetek ünnepe (pünkösd) esetében is, amelyhez hasonlít ez a szisztéma. Pünkösdkor a hét első napjától hétszer hét nap számlálása jön, és rákövetkező 50. nap (ógörög: pentakoszte) az ünnep, ami viszont nem szúr be egy plusz napot a hetek napjainak körforgásába, hanem egyúttal már egy újabb hét első napja is (vasárnap). Itt a hasonlóság az, hogy az 50. nap szintén egy magasabb rendű, elkülönített nap, amely nem befolyásolja a hetek normál menetét, hanem felette áll a heti napok sorának, nem pedig beékelődik abba.

 

Dániel könyve, és az évszázados időtávlat megadása

Minden bibliaolvasó ismeri Dánielnek a Júda népére vonatkozó, hetven évhetes próféciáját, aki a babiloni fogságban kapott kijelentést Gábriel angyal által:

Dán.9:24. Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente. 25. Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben. 26. A hatvankét hét múlva pedig kiírtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.

Ami itt most számunkra fontos, az az, hogy Gábriel is az Isten törvényének megfelelően adhatja csak meg az időt, így egyeznie kell azzal a naptárral és számolással, aminek rendjét Isten már eleve kijelentette és lefektetette. Mivel az időtávlat megadásában évheteket ad meg, nem pedig Jubileumokat, ebből az következik, hogy a nagyobb időtávlat számolásának alapja elsősorban az évhét, illetve hogy a Jubileum számolásának és az évhét számolásának átfedésben kell lennie, ez pedig csak úgy lehetséges, ha nincsenek beiktatott, plusz 50. évek!

További fontos bizonyság az is, hogy a babiloni fogság időtartama 70 év, ami pont 10 évhét, évhetekkel számolva egy kerek szám, míg ugyanez beiktatott 50. évekkel számolva: 1 Jubileum 2 évhét és 6 év lenne:

Dán.9:2 Uralkodásának első esztendejében, én, Dániel, megértettem a szent könyvekből, hogy annyi évnek kell elmúlnia, amennyit az Úr Jeremiás próféta által előre megmondott, vagyis hogy Jeruzsálem pusztulása hetven évig tart.

Isten a hetes számmal mindig a teljességet mutatja meg (a hetvenes szám még a nemzeteket is jelképezi, akik felett hetven angyal áll), így a babiloni fogság büntetése is csak akkor mutat teljességet, ha a megszakítás nélküli hetes ciklussal számolunk. A hetven évhét esetében szintén ez a teljesség figyelhető meg, csak egy még nagyobb léptékben. Nem mellesleg Dániel könyve az egyetlen a kanonizált Írásban, ahol ilyen időtávlatokat, hosszú periódust ad meg Isten, ezért ennek súlyát hatványozottan is figyelembe kell venni abban a kérdésben, hogy az Írás milyen számítást használ a hosszabb időtávlatok esetében. A hetven évhét 490 év, amiből szintén látható a 49-es (jubileumi) periódus létjogosultsága, és ami így kereken 10 Jubileum. Tehát míg a babiloni fogság 10 évhét, addig Júdára 10 Jubileum lett szabva, amíg be nem következnek a Dániel által említettek. Ez a szép párhuzam csak akkor látható, ha évbeiktatás nélküli 49 éves Jubileumokkal számolunk. A nagyobb teljességet kifejezendő ugyanez a szám hangzik el Jézus tanításában is a megbocsátás mértékét tekintve:

Mát.18:21-22 (Csia Lajos fordítása) Ekkor Péter odament hozzá, ezt mondta neki: Uram, hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hogy megbocsássak neki? Talán hétszer? Ezt mondta neki Jézus: nem azt mondom neked, hétszer, hanem hetvenszer hétszer. [70*7 pontosan 490, ahogy Dánielnél a hetven hét]

Jubileumok könyve és a qumráni közösség

A Jubileumok könyve egy olyan Írás, amely Krisztus előtt a korabeli zsidóságban használt volt, leginkább a qumráni közösségekben, ahol meg is találták töredékeit a barlangokban. A qumráni közösségről elmondható, hogy erőteljesen ragaszkodott az Isten törvényének megtartásához, úgyannyira, hogy a pusztába is azért vonult ki, mert korruptnak látta az akkori papságot és templomi rendtartást, amely korrupcióra Jézus is rámutatott, amikor kiűzte a templomból a kufárokat. (Mát 21:13; Luk 19:46) Ebben a környezetben maradt fenn ez az Írás.

A Jubileumok könyve az ősatyák életidejét számmal és jubileummal is megadja, amiből lehet következtetni a második Templom idején használt számítás módjára, ami szintén megegyezik az 50. év beiktatása nélküli renddel:

Jub.10:16. [Noé] kilencszázötven évet élt, tizenkilenc jubileumot és két (év)hetet és öt évet.

(49*19)+7+7+5=950

Jub. 19:7. Sára életének ideje pedig százhuszonhét év volt, vagyis két jubileum és négy (év)hét és egy év: ezek Sára élete éveinek napjai.

(49*2)+(7*4)+1=127

Jub. 23:8. [Ábrahám] három jubileumot és négy (év)hetet élt, egyszáz és hetvenöt évet, és betöltötte életének napjait, jó öregségben, megelégedéssel.

(49*3)+(7*4)=175

A Jubileumok könyve egyik jellemzője, hogy minden eseményt a Teremtéstől Mózesig a Jubileumok évheteinek időpontjaihoz képest ad meg, mintegy szigorú naptári időkeretbe foglalva az eseményeket, addig a napig, amíg Mózes megkapja a Tórát a Sinai hegyen:

Jub. 50.4. Ezért rendeltem el neked az évheteket és az éveket és a jubileumokat: negyvenkilenc jubileum van Ádám napjaitól eddig a napig, és egy évhét és két év: és még negyven év jön az Úr parancsolatainak megtanulására, míg (végül) bemennek majd Kánaán földjére, átkelve a Jordánon, nyugat felé.

A 49 jubileum gyakorlatilag ugyannak a hetes számítású rendnek a hatványozott változata: 2401 év, ahol a pusztai vándorlással már egy újabb nagy ciklus kezdődik, és egy jubileumot foglal magában. Mózes tehát a pusztai vándorlás 9. évében kapta a kinyilatkoztatást és még 40 év volt hátra a pusztai vándorlásból. Ez pontosan 49 év, egy Jubileumi periódus.

Ezek kívül a qumráni közösség fennmaradt töredékeiben naptárakat is találtak, amelyek alapján rekonstruálni lehet a különböző években a papi családok szolgálati idejének kezdetét. Ezek a naptárak is 49 éves jubileumokkal számolnak.

4Q319 - [1] Vermes, 1997, Calendric Signs (Otot) - 4Q319, pp.352-356

A második oldalon lévő „year” (év) oszlopban láthatóak a megfelelő évhez rendelt papi családok nevei, és ha tovább olvasunk a dokumentumban, akkor látható, hogy a 100 éves periódusokhoz képest egyre inkább elcsúszik. Az utolsó oldalon már a 246. évben kezdődik a számítás, nem pedig a 250-ben, ami akkor történne, ha lettek volna beiktatott ötvenedik évek.

Ezen kívül a qumráni töredékek között olvashatunk olyat, ahol a Dániel által prófétált 70 évhét jubileumokban van megadva. Dimant helyreállítása alapján, a Jeremiás Apokrifon C töredéke az, amelyik említi a tíz jubileumot (4Q387 2 ii):

„Legyetek elszántak, hogy szolgáljatok Nekem teljes szívetekkel, és egész lelketekkel. És keresni fogják majd jelenlétemet nyomorúságukban, de nem felelek majd a kérésükre, az ő törvényszegéseik miatt, amellyel vétkeztek ellenem, egészen amíg letelik tíz jubileumnyi esztendő; és őrületben jártok majd, és vakságban, és szívetek megzavarodik. És miután annak a generációnak eljön a vége, elszakítom a királyságot azok kezéből, akik elfoglalták, és másokat támasztok helyettük a királyság fölé más nemzetből, és az arcátlanság fog uralkodni az egész földön, és Izrael királysága elvész. Azokban a napokban lesz egy király, aki istenkáromló lesz, és utálatosságokat cselekszik, és elszakítom majd tőle a királyságát, és az a király pusztulásra jut. És elrejtem orcámat Izrael elől /…/ visszatér sok nemzethez. És Izrael Fiai kiáltanak majd a nehéz iga miatt, amit fogságuk földjén viselnek, és nem lesz senki, aki megszabadítsa őket, mert rendeléseimet megvetették és megutálták Törvényemet.” .” – Forrás: John Sietze Bergsma - The Jubilee from Leviticus to Qumran A History of Interpretation, 271o.

Innen el is jutottunk a következő témához, hogy milyen számítást használtak Jézus korában, és a megelőző Templomi időszakban, maradt-e fenn erről valami.

 

Josephus Flavius és a Makkabeusok által rögzített szombatévek

Josephusnak a „Zsidók Története” című művében – szinkronban a Makkabeusok könyvével – fellelhetők szombatévek, amelyek jeles történelmi eseményekhez köthetőek, ezért időpontjuk meghatározható. Ezeket a szombatéveket szeretném végigvenni időrendben:

1. i.e. 163/162 Makkabeus háborúk

Antiochos Epiphanes halála után kilenc éves fia Anticohos Eupator ült a trónra, és a nevében Lysias indított Júda ellen háborút. Amikor "150-ben körülzárták őket" (I. Makk 6.20), a Jeruzsálem várában lévő helyőrség segítséget kért a királytól, aki sereget toborzott, és Betszúr megerősített vára ellen indult.

"A betszuriak megrémültek az ellenség roppant haderejétől, és mivel élelmiszereik is fogytán voltak, megadták magukat, miután esküvel biztosították őket, hogy semmi bántódásuk sem esik a király részéről. Antiochos a város elfoglalása után nem bántotta a lakosokat, mindössze fegyvertelenül kiutasította őket a városból és saját helyőrségét helyezte el a városban. De Jeruzsálem ostroma még nagyon hosszú ideig tartott, mert a védősereg vitézül védekezett; akárhány ostromgépet állított fel a király ellenük, ők is ugyanannyit állítottak fel. De kifogyott az élelmiszerük, mert elfogyasztották a fölraktározott gabonát és abban az esztendőben nem művelték meg a földet; mert ez éppen a hetedik év volt, amelyben törvényük szerint parlagon kell hagyni a földet. Ennélfogva az ostromlottak közül sokan megszöktek az élelmiszerhiány miatt, úgy, hogy a szent helyen csak kevesen maradtak." - Flavius: Zsidók története XII. 9. 323o

Ugyanez az esemény az 1Makkabeusok. 6:49-54-ben:

"49 A Bet-Curban lakó emberekkel békét kötött. Azok megadták magukat, mivel már nem volt semmi élelmük, hogy kiállhatták volna az ostromot – épp szombati nyugalom uralkodott az országban. 50 Tehát a király hatalmába kerítette Bet-Curt, majd őrséget helyezett bele, hogy őrizze. 51 Aztán hosszú időn át a szentélyt ostromolta. Lőtornyokat, faltörő kosokat, tűzcsóvákat, kővető és nyíllövő szerkezeteket és röpítőgépeket állított fel, 52 de azok is alkalmaztak gépeket támadóikkal szemben, és sokáig védekeztek. 53 Csakhogy az élelem kifogyott a kamrákból, mivel éppen a hetedik esztendő volt. A maradék tartalékot már azok fölélték, akik a pogányok elől Jeruzsálembe menekültek. 54 Csak kevés ember maradt a szentélyben, mert az éhség úrrá lett rajtuk, és szétszéledtek, ki-ki a maga hazájába."

Jegyzet: A 6:16-ban említett 149. év Antiochos Epiphanesz halálának ideje, mely az i.e. 163-as év volt, a rákövetkező év a 6:20. versben van említve, mely eszerint i.e. 162. A Makkabeusok könyvében említett időszámítás a szeleukida korszak kezdetétől indul.

2. i.e. 135/134 Hyrcanus főpapsága előtt egy évvel Ptolemaiosz a szombatévben megöleti Hyrcanus testvéreit és anyját:

És ahogy az ostrom ideje hosszúra kezdett nyúlni, ennélfogva eljött az ideje annak az évnek, amikor a zsidók meg szoktak pihenni; mert a zsidók megtartják ezt a pihenőt minden hetedik évben, amint azt teszik minden hetedik napon; és mivel Ptolemaiosz emiatt felszabadult a háborútól, megölte Hyrcanus testvéreit, és az ő anyját; s miután ezt tette, Zeno-hoz menekült, akit Cotylas-nak hívtak, s aki ekkor Filadelfia városának uralkodója volt. - Flavius: Zsidók története XIII. 8.1

XIII. 8.2  [..] Antiochos, uralkodásának negyedik évében, Hyrcanus uralkodásának első évében és a százhatvankettedik Olympias idején megtámadta Júdeát, feldúlta az országot és Hyrcanust körülzárta a fővárosban"

Jegyzetben: Nehezen azonosítható időpont. Antiochos uralkodásának negyedik éve, és Hyrcanus uralkodásának első éve, i. e. 135-134., de a 162. Olympias i. e. 132-ben kezdődött.

Ugyanez az esemény részletesebben szerepel az 1Makkabeusok 16.11-24-ben:

"11 Akkoriban Abubusz fia, Ptolemeusz volt Jerikó síkságának a parancsnoka. Sok ezüstje, aranya volt, 12 hiszen a főpapnak volt a veje. 13 Szíve eltelt gőggel, és azt tervezte, hogy az ország urává lesz. Simon és fiai ellen cselhez folyamodott, így akarta eltenni őket láb alól. 14 Simonnak ugyanis szokása volt, hogy bejárja az ország városait, és ellenőrizze, hogyan intézik ügyeiket. Így a 177. esztendő tizenegyedik hónapjában, azaz Sebat hónapjában fiaival, Mattatiással és Júdással Jerikóba érkezett. 15 A Dok nevű kis erődben, amelyet ő épített. Abubusz fia fogadást rendezett nekik. Alkalmat teremtett az ivásra. Közben azonban embereket rejtett el ott. 16 Amikor Simon és fiai ittasak lettek, Ptolemeusz és emberei fölkeltek, fegyverhez nyúltak, behatoltak Simonhoz az ebédlőterembe, és megölték két fiával és kísérete néhány tagjával egyetemben. 17 Így szégyenletes hűtlenséget követett el, rosszal viszonozta a jót. 18 Ptolemeusz levélben értesítette a dologról a királyt [Antiochos Eusebes], és követséget küldött hozzá, hogy küldjön neki csapatokat segítségül és engedje át neki a városokat és a tartományt. 19 Más embereket Gezerbe küldött azzal, hogy öljék meg Jánost, a parancsnokoknak meg azt írta, keressék fel, s aranyat, ezüstöt és más ajándékokat ad nekik. 20 Ismét más embereket pedig azért küldött, hogy foglalják el Jeruzsálemet és a templomdombot. 21 De valaki előresietett és jelentette Gezerben Jánosnak, hogy atyját és testvéreit megölték: „Már útnak indította embereit, hogy téged is öljenek meg.” 22 Erre a hírre nagyon megrémült. Elfogatta az embereket, akik azért mentek, hogy megöljék, és kivégeztette őket. Mert tudta, hogy a vesztére törnek. 23 János történetének többi részét, háborúit és véghezvitt hőstetteit, a falak újjáépítését és egyéb tetteit 24 mind följegyezték főpapsága könyvébe, attól az időtől fogva, hogy atyja helyett ő lett a főpap."

Jegyzetben: Ptolemeusz valószínűleg idumeai volt, veje lett Simonnak. A 177. év Sebat hava megfelel i.e. 134 január-februárnak. Hirkanusz János i.e. 134-104 között volt főpap.

3. i.e. 37/36 Heródes és a rómaiak, Sosius vezetésével elfoglalják Jeruzsálemet. Az ostrom nyáron kezdődik és a böjtnap (engesztelés) idejére ér véget:

"Közben száz meg száz kéz dolgozott az ostromműveken, úgy, hogy a három sánc hamarosan elkészült; ezenfelül éppen nyár is volt, és sem az időjárás, sem a földművesek nem akadályozták a munkálatokat …
… Egyébként inkább kétségbeesetten harcoltak,mint ésszerű terv szerint, és körömszakadtáig ellenálltak, ámbár óriási hadsereg ostromolta őket és rengeteget szenvedtek az éhség és az általános ínség miatt. Mert az az év, amelyre az ostrom esett, éppen Sabbat-év volt." - Flavius: Zsidók története XIV, 16. 385o;

Jegyzetben: Ha elfogadjuk Josephus adatát, akkor az ostrom i.e. 38-37-ben zajlott. Más adatok szerint azonban egy évvel később, i.e. 37-36-ban ostromolták meg Jeruzsálemet.

"Ez a szerencsétlenség Marcus Agrippa és Canidius Gallus consulsága alatt érte Jeruzsálem városát, a 185. Olympias idején, a harmadik hónapban, mégpedig ezúttal is böjtnapon, mintha csak megismétlődött volna az a csapás, amelyet a zsidók Pompeius alatt elszenvedtek, mert 27 évvel ezelőtt ugyanezen a napon foglalták el Jeruzsálemet." - 387o;

Jegyzetben: Tehát i.e. 37-ben esett el Jeruzsálem.

"Jeruzsálem bevétele után Heródes összeszedte a királyi kincseket, kifosztotta a gazdag embereket, s óriási mennyiségű ezüstöt és aranyat szerzett ilyen módon, amit azután Antoniusnak és barátainak ajándékozott. Azután Antigonosnak 45 előkelő hívét kivégeztette, és a város kapuiban őröket állíttatott fel, hogy a kivégzettekkel együtt semmit ki ne vigyenek; a holttesteket gondosan megvizsgálták s ami ezüst, arany vagy egyéb érték volt náluk, elvitték a királynak. A szenvedéseiknek nem volt vége, egyrészt, mert a király rendkívül kapzsi volt és pénzre volt szüksége, másrészt mert a föld ebben az évben megműveletlen maradt, mivel Sabbat-év volt, amelyben nem szabad a földet megművelnünk." - Flavius: Zsidók története XV, 1. 388o

4. i.sz. 69/70 Titusz serege lerombolja a Második Templomot. Az ezt megelőző év egy szombatév volt.

Ez a tétel vita tárgya az ezt kutatók között (konkrétan, hogy i.sz. 69/70, vagy 68/69 volt), így ezt az időpontot csak megemlítem, mint lehetséges szombatév, amit a Seder Olam és a Talmud hagyományával próbálnak igazolni.

Ha tehát megnézzük ezt a négy szombatévet sorban: i.e. 163/162, 135/134, 37/36 és i.sz. 69/70, a közöttük lévő évbeli távolság héttel osztható kell legyen. Ha vesszük a két legtávolabbi időpont közti különbséget, az 163-tól 37-ig = 126 év. Ez több, mint egy jubileumi időszak, akár 50, akár 49 évnek vesszük. Ötven éves periódusokkal számolva azonban nem ez a két évszám jönne ki szombatévnek, hiszen ekkor hozzá kellene adni plusz két, beékelt évet a hetes periódusokhoz. Az, hogy éppen ezek az évek voltak sabbatévek csak úgy lehetséges, ha nem volt közöttük „fehér év”.

 

Összefoglalás

Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy az évek számolásának bibliai rendje a hetes évhét, és a 49 éves jubileum, amit nem szakítanak meg beiktatott évek. Ezen a renden kívül egy másik rend is körvonalazódik, amelyik a 10. periódus fontosságára mutat rá (Jeremiásnál a babiloni fogság, Dánielnél a hetven évhét). Ez a periódus párhuzamba állítható a hetedik hónapban megtartandó engesztelés ünnepével is, ami a tizedik napon van minden évben. A jubileumok könyvének kijelentése szerint a végidőkben Izrael el fogja felejteni az évhetek rendjét, és hibázni fog az évek rendszerével kapcsolatban (Jub. 6:34), az Egyház pedig, mivel nem népként funkcionál, hanem szétszórva van a világban, ezt a rendet nem tudja megfelelően gyakorolni, hanem csak részlegesen, a Szent Szellem vezetésével. Prófécia van viszont arra, hogy Illés visszatérésekor „mindent helyreállít” (Mal. 4. Mát. 17:11, Lásd még az Illés eljövetele című írást), így várhatjuk azt, hogy az idők rendjével kapcsolatban az Egyház gyakorlata hozzá lesz igazítva Isten Királyságának rendjéhez, a vér szerinti Izraelt pedig maga a Felkent Jézus fogja helyreállítani, miután legyőzte a fenevadat és seregeit (Jel. 17:14; 19:19-21) és megkezdi az ezer éves országlását a Földön.