CoG

Juda törzse

Judah törzsének eredete

Ebben az írásban Judah törzsének, illetve a zsidó népnek a bibliai eredetére vetünk fényt, s ennek velejárójaként korrigálnunk kell számos, széleskörűen elterjedt tévhiedelmet is. Bemutatjuk, hogy milyen körülmények között jött létre a zsidó nép három ősnemzetsége, valamint azt, hogy ezek az események milyen jelentőséggel bírtak a Judahnak adott királyi ígéreteket illetően.


Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © 2005, 2008, Póli Pál, Isten Egyházának Gyülekezetei

 

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

 Webcímünkwww.churchofgod.hu


Előszó

Azok az olvasóink, akik már valamivel behatóbban ismerik a Szentírás tanításait, tisztában vannak azzal a rendkívül fontos bibliai igazsággal, hogy az eredeti zsidóságot elsősorban Jákob negyedik fiának, Judah-nak a nemzetté nőtt utódai teszik ki. Judah nemzetsége tehát csak egyike a tizenkét izraelita nemzetségnek, így az izraelita megnevezés nem kizárólag őket illeti meg. Valójában a Szentírás következetesen különbséget tesz a Judah házát kitevő zsidóság,  és az Izrael háza nevet viselő északi tíz törzs között. Bár Izrael nemzetközössége és Judahtestvéri népek, ám biblikus értelemben az Izrael megnevezés elsősorban "az elveszett tíz törzset" illeti meg (ennek részletesebb bemutatását lásd az Izrael háza - az elveszett tíz törzs című írásban).

Közismerten az izraelita törzsek ősapja Ábrahám volt. Ábrahám etnikai származását és nemzetségi geneológiáját A káldok - Babilon öröksége című írás vázolja részletesebben, ebben az írásban tehát nem térünk ki erre. Itt csupán annyit kívánunk röviden és tömören leszögezni, hogy Ábrahám származását tekintve káld nemzetiségű volt, azon belül is a káldok hébereknek nevezett alágához tartozott. Maguk a káldok - s így a héberek is - a szemita, vagyis a fehér embertípus egyik alágát képezték. Ábrahám tehát nem volt sem izraelita, sem zsidó, hiszen az első izraelita az ő unokája, Jákob volt, a legelső zsidó férfi pedig az ükunokája, Judah. Ettől a Judahtól ered maga a jahudim, azaz zsidó megnevezés is. Az ábrahámi ígéreteket öröklő Izsáknak a fiát, Jákobot nevezte át Isten Izraelre. Eképpen Jákob volt az első izraelita, s az ő negyedikként megszületett fia, Judah volt az első zsidó ember. Ennek megfelelően, a héber Szentírásban a zsidó megnevezés kizárólag a Judah nemzetségéhez tartozókat jelöli, s így a zsidó név nem szinonima a szemita, a héber és izraelita kifejezésekkel! Való igaz, hogy minden igaz zsidó [értsd Jahudah valós etnikai leszármazottja] az szemita, héber és izraelita is egyaránt, ám nem minden szemita, héber és izraelita ember zsidó is egyben! A szemiták egyik alága a káldok, akiknek egyik alága a héberek, akiknek egy további alága az izraeliták, s az izraeliták egyik aleleme a zsidók nemzetsége. Maguknak a zsidóknak is három nemzetsége létezik. Van egy kétharmadrészt kánaáni eredetű kevert nemzetség, ez Judah Selah nevű fiának utódaiból áll, valamint van két teljes egészében szemita származású nemzetségük is, Pérez és Zerah nevű fiaitól.

Judah és Támár történetét kevesen feszegetik igazán, a témát általában illedelmesen elkerülik, vagy felületes sablonokban átfutnak a történeten, így jelentősége, és a benne rejlő leckék is feltáratlanul maradnak. Pedig a Szent Szellem nem véletlenül rendezte úgy, hogy ez a történet a Szentírásba kerüljön, és rendkívül érdekes módon, Isten úgy intézte, hogy a Judah történetét vázoló 1Mózes 38. fejezete a József életét vázoló 37. és 39. fejezetek közé ékelődött. Így ez a három fejezet a legprominensebb izraelita törzsek ősapjainak, Józsefnek, a születésjogi áldások birtoklójának, és Judahnak, a királyi pálca birtokosának az élettörténetét mutatja be (vö. 1Krón. 5:1-2) egy bizonyos próféciai altónussal.

Az alábbi történet és a benne rejlő üzenet talán nem politikailag korrekt, de bibliai szempontból valós és igaz, s minden tekintetben jó példája az Úr Jézus intő szavainak is (Márk 7:27).Ezek után pedig lássuk Judah nemzetté válásának kissé bonyodalmas, ugyanakkor nagyon kalandos történetét. 

 

Judah őstörténelmének áttekintése

1Mózes 49:10 Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek néki engednek.

A zsidó nép (héb. Jehudim) történelme Judah-val (héb. Jehudah, vagy archaikusabban Jahúdah), a zsidó törzs pátriárkájával kezdődik. Judah negyedikként jött a világra Jákób tizenkét fia közül, akit Léa nevű felesége szült neki (1Móz. 29:35). Ettől a tizenkét testvértől származott Izrael tizenkét törzse, amelyek később egyéni örökségekkel, egyéni nemzetekké váltak (1Móz. 49:1-28). Judah neve JHVH nevének dicsőítésével áll kapcsolatban, amint az Léa felkiáltásából is látható, miután Judah megszülésekor így kiáltott fel: "dicsőíteni akarom Jahovát!"

Judah nemzetségének aránylag körülményes kialakulását a Szentírás 1Mózes 38. fejezete jegyzi le. Ez a rövidke fejezet nagyon sok értékes igazságot és leckét tartalmaz, hiszen olyan fontos eseményekre mutat rá, amelyek meghatározták Judah leszármazottainak történelmi sorsát és etnikai arculatát. A leírás tartalmaz néhány szimbolikus jelentőségű eseményt is, amelyek Judah királyi pálcájával állnak kapcsolatban.

A Szentírásban ez a fejezet József egyiptomi rabságba való eladásának történetét követi, s ez nem véletlenül van így. Mint tudjuk, Judah mentette meg József életét, amikor azt tanácsolta testvéreinek, hogy meggyilkolása helyett inkább adják őt el rabszolgának az ishmaelitákhoz (1Móz. 37:26). Ez a becstelen tettük igen meggyötörte Jákobot, de valójában nemcsak őt, hanem magukat a testvéreket is, akiket minden bizonnyal heves lelkiismeretfurdalás gyötört. Judah a szomorú esemény után elhidegült testvéreitől, ami abból is látható, hogy elköltözött mellőlük, és a kánaáni Adullámban telepedett meg:

1Mózes 38:1 Ebben az időben Judah elköltözött testvéreitől, és sátrát egy Hira nevű adullámi embernél ütötte fel.

Adullám azon a területen feküdt (Jeruzsálemtől délnyugatra), amely később Judah törzsi területévé vált az izraelita törzsek honfoglalása után. Valamivel később Judah egyik legnevezetesebb sarja, Dávid, egy adullámi barlangban bújt meg az őt üldöző Saul király elől.

Judah családjának elhagyásával és Kánaánba való elköltözésével, zaklatott lelkiismerettel, könnyű prédája lett Sátánnak, aki időt nem vesztegetve kísértette meg a sebezhetővé vált férfit (vö. 1Pét. 5:8).  Az ördög szándéka nem csupán az volt, hogy bűnbe vigye Izrael egyik fiát, hanem azon túlmenően befolyásolni kívánta Judah nemzetségének további alakulását is. Amint a történetből látni fogjuk, Isten gondviselése végülis helyes mederbe vezette az örvénylő eseményeket, ám következményeket is hagyott maga után.

Judah atyjától és testvéreitől távol, Sátán által megkísértve, egy csaknem végzetes hibát követett el, mert mint tudjuk, "a gonoszok társaságában megromlik az erkölcs" (1Kor.15:33). A nagy hibát párjának megválasztásában követte el, ami aztán kihatott utódainak faji karakterisztikájára is. Sátán természetesen tudta, hogy Izrael a választott nép, s tisztában volt azzal is, hogy Judah nemzetségének különlegesen nagy szerepe lesz az isteni üdvtervben, hiszen már Ábrahám, Izsák és Jákob is megjövendölte neki, hogy királyi törzs lesz a sarja (Jud. Test. 1:6; 12:5-6), amiről a kanonizált Írások csak az 1Mózes 49:1-10-ben tesznek először említést. Talán Judah nevének sokatmondó jelentése és az elhangzott prófécia miatt, vagy csupán azért, mert az apjától és testvéreitől távol lévő Judah sebezhetőbb volt, mindenesetre Sátán közvetlenül és hatékonyan befolyásolta a párválasztását.

Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy Sátánnak eleve tervében volt megrontani az Isten által gondosan és óvatosan megalkotott Izrael nemzetét, hiszen azt már tudta, hogy az ígért mag, a Megváltó (vö. 1Móz. 3:154Móz. 24:17) Ábrahámnak ezen utódai közül fog majd a világra jönni. Az azonban biztos, hogy ekkor Sátán megfelelő körülményeket és lehetőséget talált egy pátriárka sikeres megkísértésére, és utódainak genetikai s talán még szellemi megrontására is. Tette ezt azáltal, amitől Judah minden egyes ősapja szigorúan óvta fiát – egy kánaáni asszonnyal való házasság által. Ha nem is azonnal, de az ekkor még fiatal, legénykorban lévő Judah, távol Jákobtól és testvéreitől a gonosz kánaáni életmód befolyása alá került. A kísértést az elbukása követte, amit aztán maga is elismert és megvallott a róla elnevezett Testamentumban (Jud. Test. 11:1-2; 13:6-7). Így annak ellenére, hogy a korábbi pátriárkák határozottan megtiltották fiaiknak a kánaániakkal való házasodást (1Móz. 28:1,6,8), és Judah maga is teljesen tisztában volt azzal, hogy ez tilos dolog számára (Jud. Test. 14:6), fiatalságának hevében és az atyai intelemtől távol, Sátán erős kísértésének engedve, mégis egy kánaáni asszonyt vett maga mellé. Hogy tisztában legyünk vétkének súlyával, ugyanazt követte el, ami miatt nagybátyja, Ézsau kitagadottá lett (Héb. 12:16). Ettől a kánaáni asszonytól aztán három fia született:

1Mózes 38:2-5 2 Ott meglátta az egyik kánaánitának, Suának a lányát. Feleségül vette és vele élt. 3 Az fogant és fiút szült, akit Ernek nevezett. 4 Másodszor is fogant, fiút szült, s Onannak nevezte. 5 Majd ismét szült egy fiút, s Selának nevezte (vö. 1Krón. 2:3). Keszibben tartózkodott, amikor ezt szülte.

Judah tehát éveket töltött Kánaánban, és az ott töltött évei nagyon tanulságosak. Ugyanezeket az eseményeket látjuk felidézve Judah Testamentumában is, ahol valamivel részletesebben, és így egyértelműbben kitűnik, hogy az adullámi kánaáni asszonnyal, Batshsuával való kapcsolata kísértésből, majd az abban megfogant bűnből fakadt, amit maga Judah vall meg utólagosan, felismerve bűnét és cselekedetének súlyát. (Júd.Test. 11:1). Judah saját bevallása szerint tiszta életet élt és ellenállt a kísértéseknek életének addig a pontjáig, amíg nem hált ezzel a kánaáni asszonnyal (Júd.Test. 13:1-7).

Judah elsőszülött fiának, Ernek egy Támár nevű feleséget adott, s ebben a választásában az atyák intelmeit követve már valamivel bölcsebben döntött, mint a saját magáéban:

1Mózes 38:6-7 6 Judah az elsőszülött Er számára egy Támár nevű feleséget vett. 7 Ő [Er] azonban, Judah elsőszülöttjebűnös volt Isten szemében, ezért Isten elvette életét.

Jubileumok 41:1 És a negyvenötödik jubileumban, a második évhét második évében, Judah feleséget vett elsőszülött fiának, Ernek Arám lányai közül, akit Támárnak neveztek.

Szefer HaJasher 45:23 "Akkor pedig Judah Shem házához ment, és elvitte Támárt, Shem fiának, Elámnak a lányát, hogy feleségül vigye elsőszülött fiának, Ernek."

Ekkor már Judah céltudatosan választott egy szemita nőt a fia számára, mert nem akarta, hogy ő is egy kánaánita asszonyt vegyen el. Időközben ugyanis felismerte, hogy felesége, Bathsua egy végtelenül gonosz asszony, akit mindvégig alantas szándékok vezettek. Judah tehát megtérése után már a pátriárkák példáját követve keresett feleséget fiának. Támár, mint a fenti idézetek is mutatják, szemita származású nő volt. A Jubileumok könyve és Judah Testamentuma megemlíti, hogy Támár egy Arám nevű férfi lánya volt (Jub. 41:1; Júd.Test. 10:1), és a rabbinikus hagyományok szintén kitérnek Támár szemita eredetére. A Jásher könyve ugyancsak említést tesz Támár családfájáról, ahol Elámnak, Shem fiának utódaként van említve. Az idézetben megnevezett Arám nem feltétlenül arra az Arámra utal, aki Shem fia volt (1Móz. 10:22). Az arám kifejezés ugyanis egy gyűjtő-, vagy általánosítónévvé vált a különböző szemita nemzetekre vonatkozóan, amit még az izraelitákra is használtak (vö. pl. 5Móz. 26:5), holott köztudottan ők Shem fiának, Arfaxádnak a családfájáról származtak, nem pedig Aráméról. Az Arfaxádtól származó káldok babiloni, vagy neo-akkád nyelvét pl. aráminak is nevezték. A szemita származás kihangsúlyozása itt azért fontos, mert amíg Judahkánaáni asszonytól származó [félvér] fiai Selah kivételével mind elpusztultak, további utódai az isteni gondviselés közbenjárásával már teljesen a szemita ágról származtak.

Er és Onan nem nemzett udódokat Támártól, de vajon miért nem? A pontos választ Judah Testamentuma adja meg, ami még az olyan, számunkra fontos részletekre is kitér, hogy Er és Onán anyjuknak, Bathsuának gonoszságból fakadó parancsa miatt, tudatosan nem akartak utódot támasztani Támártól. Ennek az volt az oka, hogy Támár szemita volt, mint magaJudah is, nem pedig kánaáni származású. Bathsua egyszerűen el akarta kánaánosítani Judah nemzetségét, s ezért nem akarta, hogy fiainak akárcsak részben is szemita utódaik legyenek! Miután két fia meghalt, mert véghez vitték az ő gonosz akaratát, Selahnak, az egyetlen életben maradt fiának – Judah tudta és engedélye nélkül – kánaáni asszonyt vett feleségül:

Judah Testamentuma 10:1-5 1 És ezek után történt, hogy fiam, Er feleséget vett magához, Támárt Mezopotámíából, Arám leányát. 2 Er pedig gonosz volt, megfeledkezett [elhanyagolta férji kötelességét] Támárról, mivelhogy ő nem volt Kánaán földjéről való, és ezért JHVH angyala elveszejtette őt a harmadik nap éjszakáján. 3 És nem hált még Támárral, mert anyjának [Bathsuának] gonosz terve miatt, nem akart gyermeket tőle. 4 A házasság napjaiban összeadtam vele Onant, de ő ugyanúgy gonoszságában nem ismerte meg Támárt, holott egy évet élt vele. 5 És amikor bevezettem hozzá, hogy végre tegye meg, együttháltak ugyan, de magvát, anyja parancsának megfelelően a földre eresztette, és Onan is meghalt a gonoszsága miatt. Selaht is hozzá akartam adni, de az anyja, Báthsua ezt már nem engedte meg, mert rosszat forralt Támár ellen, mivel az nem volt Kánaán leányai közül való, mint ahogyan ő maga.

11:4-5 És távollétem alkalmával, Kánaánból vett feleséget Selah mellé. 4 Amikor megtudtam, hogy mit tett, megátkoztam őt a lelkem keserűségében. 5 És fiait követve ő is meghalt a gonoszsága miatt.

Bathsua gonosz taktikája miatt Selah így kánaánita feleséget vett magának, ami azt jelenti, hogy Judah Selahtól származó utódai (vagyis ez az adott nemzetsége) már az elején kétharmadrészt kánaániták voltak! Onan, Judah második fia, Erhez hasonlóan szintén gonosz volt, és Isten őt is elpusztította:

1Mózes 38:8-10 8 Judah azt mondta Onannak: "Élj bátyád feleségével, teljesítsd vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára." 9 Mivel Onan tudta, hogy az utód nem az övé lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának. 10 Istennek nem tetszett, amit művelt, azért ő is meghalt.

Amellett, hogy Bathsua eleve manipulálta a fiait, Onan tovább vétkezett azzal, hogy az elsőszülöttségi jogot, a királyi örökséget önmagának akarta kisajátítani, nem pedig elhunyt testvérének megalapozni. Bár a kanonizált iratokban nem lett lejegyezve, de korábban Er ugyanazt tette, amit később fivére, Onan is tett, amit úgy Az Igazak könyve, mint a Jubileumok könyve is lejegyzett:

Szefer HaJasher 45:24-26 24 És Er bement feleségéhez Támárhoz, és ő a felesége lett, és amikor bement hozzáelpusztította magját azáltal, hogy azt kívülre engedte, és ez a cselekedete gonosz volt az Úr szemében, és az Úr elpusztította őt. 25 Majd Ernek, Judah elsőszülöttének halála után, Judah így szólt Onanhoz: - menj be fivéred asszonyához, házasodj össze vele, mint a legközelebbi hozzátartozója, és támassz utódokat fivérednek. 26 Onan pedig magához vette Támárt, mint feleséget, betért hozzá, és Onan ugyanazt cselekedte, amit fivére tett, és gonosz tett volt ez az Úr szemében, és őt is elpusztította.

Jubileumok 41:1-3 1 És a negyvenötödik jubileumban, a második évhét második évében, Júda feleséget vett elsőszülött finak, Er-nek Arám lányai közül, akit Támárnak neveztek. 2 Ám gyűlölte őt [Támárt] és nem feküdt vele, mert az anyja kánaánita volt, és ő az anyja népéből akart magának feleséget, de Judah, az apja ezt nem engedte meg neki. 3 Nem vitte véghez a közösülést, az anyjának gonosz fortélya miatt, mert nem akart tőle gyermeket magának.

Az egész kánaánita család féltékenyen gyűlölte a szemita Támárt! Bathsua tanácsára úgy Er, mint Onan megtagadta férji kötelességét, mert anyjuk célja az volt, hogy Judah vérvonalát teljesen kánaánitává tegye. Ezzel az alaposabb háttérismerettel már jobban érthetővé válnak a kanonizált Írások mondanivalói is.

Ennek a "rasszista" előítéletnek nyomós oka volt, hiszen a "faji tisztaság" megtartása mindkét fél részéről nagy jelentőséggel bírt. Emögött ugyanis egy szellemi harc állt, ahol Judah az egyik felet, Bathsua pedig az ellenoldalt képviselte. Meg kell hagyni, hogy szégyenletes módon, ez a kánaánita asszony elkötelezettebben lépett fel a maga hitének érdekében, mint Judaha magáéért.

Mindamellett, hogy Er és Onan anyjuk, Bathsua gonoszsága miatt, nem akartak maguknak nem tisztán kánaáni utódokat, Onán a bűnét még gyarlással is tetőzte, amikor a törvény rendelete szerint nem akart utódot biztosítani meghalt testvérének. Ez pedig azt bizonyítja, hogy Isten törvényeit a pátriárkák is tartották, hiszen a törvény előírása szerint testvéri kötelesség volt a halott fivér számára utódot nemzeni, hogy ne haljon ki annak ága (5Móz. 25:5-15; Rúth 4:7-9). Ebben az esetben ráadásul egy olyan jelentős elsőszülöttről volt szó, aki Judah magasztos királyi áldásait örökölte. Onan tehát ettől a rendkívül méltányos állapottól akarta megfosztani elhunyt testvérét, amire csakis az irigység vezethette.

Azt tudjuk, hogy sátán ősidőktől fogva meg szerette volna rontani a választott királyi vérvonalat, s a kánaáni Bathsua remek eszköznek bizonyult ehhez, hiszen erőteljes odaadással küzdött céljaiért. Judah később, illetve későn, már felismerte vétkét, s megbánta azt, hogy egyáltalán kánaáni asszonyt vett el.

Judah Testamentuma 10:1-2 1 És bár tudtam én, hogy gonosz egy faj a kánaánita, de ifjúságom vágyai elvakították az elmémet. 2 És amikor láttam őt bort tölteni [Bathsuát], a bortól való bódulat miatt kelepcébe estem és magamhoz vettem őt, anélkül, hogy kikértem volna előtte atyámnak [Jákobnak] tanácsát. 

Judah teljes mértékben tisztában volt azzal is, hogy Isten tiltotta a kánaánitákkal való keveredést:

Judah Testamentuma 14:6 Bort ittam, és nem szégyenkeztem az Úr parancsolata miatt, hogy kánaánita asszonyt vegyek magamhoz.

Mindezek nem voltak véletlenszerű események, Batshua ugyanis tisztában volt Judah teljesen egyedi örökségével a királyi házat illetően, ugyanis Judah részegségében feltárta neki Izrael titkait, beleértve a királyi ígéreteket is:

Judah Testamentuma 17:5-6 5 Ugyanúgy Ábrahám, atyámnak atyja is megáldott engemet, hogy uralkodjam majd Izrael felett; hozzá hasonlóan Izsák is áldást mondott reám. 6 Így tudtam meg azt, hogy belőlem fog felkélni a királyság.

Judah Testamentuma 16:4 A bor képes arra, hogy az Isten titkait másoknak is feltárja, ahogyan ezt én is tettem az Úr parancsaival, még Jákobnak, az atyámnak a titkait is felfedtem a kánaánita Bathsuának, pedig az Úr meghagyta mindannyiunknak, hogy nem szabad feltárni nekik ezeket.

Mellékesen megjegyezve, Onan szintén ennek az ígéretnek az ismeretében követte el bűnös cselekedetét Er-rel szemben, amiért az Úr el is pusztította. Bathsua pedig Jezabelhez hasonlóan manipulálni kívánta a helyzetet a maga javára és gonosz céljainak érdekében, Sátán szolgálatában.

De Judaht is magával ragadták az események, nem volt igazán ura a helyzetnek, ösztönösen és álszent módon cselekedett. Érzékelhető, hogy miután Judah elvesztette két első fiát, a harmadikat, Selát már féltette Támárhoz adni, mert felismerte, hogy valami nagyon nincs rendben. Ezzel azonban már Támárnak a törvényes özvegyi jogát sértétte meg, és szinte kibúvót keresve mondta neki:

1Mózes 38:11 ... "Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Selah, fel nem nő." Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába.

Szefer HaJasher 45:27 Miután Onan is meghalt, Judah ezt mondta Támárnak: - maradj atyád házában addig, amíg fiam, Selah felnő, és Judah többé nem kívánta Támárnak adni Selaht, mondván, nehogy ő is elpusztuljon, mint fivérei.

Támár további szerepére és igazságosságára még kitérünk az alábbiakban, de előtte ismertetnünk kell a kánaánitákkal való keveredés megtiltásának a pontos okait.

 

Miért volt tiltott a kánaánitákkal való keveredés?

A kánaáni népek attól a Kánaántól származtak, aki átok alatt állt a Noé ellen elkövetett szexuális vétek miatt, s az átok utódaira is rászállt (1Móz. 9:21-25). Emellett a kánaániták között éltek a hírhedt káiniták is (1Móz. 15:19), valamint a kánaáni népek (1Móz. 10:18) között történt meg az özönvíz utáni, második Nefilim berontás is. A bukott angyalok még az özönvíz előtt megkísérelték az ádámi emberiség genetikai megrontását (1Móz. 6:4), amit az özönvíz után már csak a kánaániták között tettek meg újra, abban az utólagos felismerésben, hogy az a föld lett Ábrahámnak, illetve a választott magot hordozó népnek adva. Ezek az okok együttesen eredményezték azt, hogy Isten szigorúan megtiltsa Ábrahámnak és utódainak a velük való keveredést és házasságot (lásd még A Nefilim és a démonok című írást).

A pátriárkák aztán hűen követték, és nemzedékről-nemzedékre adták tovább utódaiknak ezt a parancsolatot (1Móz. 24:3, 37-38; 28:1-2). Jellemző módon Ézsau, Judah nagybátyja, a kitagadottak és kárhozottak "prototípusa" kánaáni asszonyokat vett magához, nagy fájdalmat okozva ezzel szüleinek (1Móz. 26:34-35; 28:6-8; 36:2; Róm. 9:10-13; Héb. 12:16 ). Ézsau részben emiatt a paráznaság miatt vesztette el örökségét. Isten később, a honfoglaláskor megparancsolta Izraelnek, hogy Kánaán bűnöket tetéző népeit teljesen ki kellett (volna) irtaniuk a föld színéről (5Móz. 20:16), s a velük való házasság és keveredés a törvény alatt is szigorúan tiltott volt (5Móz. 7:1-4; 23:44). Sokkal később, a hetven esztendős rabságot követő helyreállítás alkalmával Ezrás szintén elüldöztette az idegen asszonyokat a közösségből (Ezr. 9:1-2,12; 10:2-3,10-11,13,17-44), mert hiszen tudjuk jól, Istennél nincs változás (Mal. 3:6; Jak. 1:17).

Amit Isten megparancsolt a pátriárkáknak, azt a szövetség megkötésekor törvénybe foglalta egész Izrael számára:

5Mózes 7:1-3 1 Ha JHVH, a te Istened elvezérel arra a földre, ahova most bevonulsz, hogy birtokodba vedd, s ha kiűzi előled mind a népeket, a hetitákat, a girgasitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat - hét nálad népesebb és nagyobb népet -, 2 ha JHVH, a te Istened majd kiszolgáltatja neked, s te legyőzöd őket, akkor töltsd be rajtuk az átkot, ne köss velük szövetséget és ne könyörülj meg rajtuk. 3 Ne köss velük házasságot, lányodat ne add egyhez sem feleségül közülük, és egyikük lányát se vedd fiadnak feleségül.

5Mózes 20-16-18 16 E népek városaiban, amelyeket JHVH, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben17 Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hetitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy JHVH, a te Istened parancsolta, 18 nehogy eltanuld tőlük utálatos dolgaikat, amelyeket isteneik (tiszteletére) végbe visznek, s így vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen.

Isten figyelmeztette népét, hogy ha nem hallgatnak Rá, nem tartják meg rendeleteit, akkor maguknak okoznak ártalmat, és arra a sorsra jutnak, amit ellenségeiknek szánt:

4Mózes 33:55-56 55 Ha azonban nem űzitek ki magatok elől a föld lakóit mind, akiket meghagytok közülük, szálka lesznek a szemetekben és tüske az oldalatokban, szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen laktok majd, 56 s én úgy bánok majd veletek, ahogy velük szándékoztam bánni.

Amit Izrael elmulaszt elvégezni, azt Isten tüskeként a testükben hagyja, majd Ő maga végzi el a teljes megtisztításukat a helyreállításkor:

Zakariás 14:21 Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek JHVH-jának szent tulajdona lesz, és aki csak eljön, hogy áldozatot mutasson be, bármelyiket előveheti, és főzhet benne. Attól a naptól fogva nem lesz többé kánaánita (héb. kena'aníj) a Seregek JHVH-jának házában.

Természetesen a nagy ellenfél, Sátán, minden hatalmával megpróbálta a kánaánitákat Izraelbe oltani, éppen a fent említett okok miatt! Ezért is próbálkozott itt olyan hevesen Judahval, hogy megfertőzze a majdani királyi házakat, és továbbmenően magát a messiási vérvonalat is. Mert ez volt valójában a tét! Számos bibliai történet példázza, hogy mi történt akkor, amikor Izrael a kánaániták befolyása alá került. Ilyen pl. Ahábnak, Izrael egyik királyának az esete, aki egy Jezabel nevű kánaáni asszonyt vett el. Jezabel neve pedig az Isten elleni lázadás, a bálványimádat és a fortélyos megtévesztés szinonimája lett (1Kir. 16:31; 18:4 és lásd még az Illés eljövetele című írást). Ezek fényében Judah vétke is több volt, mint egy oktalan, heves vágyak okozta félrelépés, és ráadásul maradandó következményekkel járt a nemzetségét illetően, hiszen egy tőle származó nemzetséget kétharmadrészt kánaánita vér dominált. Hozzá kell még tenni, az égvilágon semmi jel nem mutat arra az írásokból, hogy Selah valamivel is különb lett volna bátyjainál. Az anyja ugyanúgy befolyásolta őt is, mint testvéreit, és amikor kánaáni feleséget vett neki, nem ellenkezett, és nem is várta meg apját a döntéssel. Életben is azért maradt csupán, mert apja féltette őt, így nem jutott Támárhoz, és így nem tehette meg vele a testvéreihez hasonló gonoszságot.

Amikor a Szentírásban említve van Judah családfája, Bathsua és Támár fiai külön vannak listázva, és a Pérez-Zerah kettős nemzetségen van a hangsúly, mivel rájuk szállt az elsőszülöttség joga, a királyi pálca:

1Mózes 46:12 Júda fiai pedig: Hér, Ónán, Séla, Perecz, Zerákh; de megholt vala Hér és Ónán a Kanaán földén. Perecznek fiai pedig: Kheczrón és Khámul.

4Mózes 26:20-21 20 Judah fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Sélától való a sélái nemzetség, Péreztől a péreci nemzetség, Zerahtól a zerahi nemzetség. 21 Pérez fiai ezek voltak: Hecróntól való a hecróni nemzetség, Hámultól a hámuli nemzetség.

1Krónika 2:3-8 3 Judah fiai: Er, Onan és Sela, ez a három a kánaáni Bat-Suától született. Er, az elsőszülött nem volt kedves JHVH szemében, ezért meghalt. 4 A menye, Támár szülte neki Perezt és Zeráht. Júdának összesen öt fia volt. 5 Pérez fiai: Hezron és Hamul. 6 Zerah fiai: Zimri, Etán, Hemmán, Kalkol és Darda; összesen öt. 7 Karmi fiai: Achár, aki bajba hozta Izraelt, mivel átok alá vetett dolgot tulajdonított el. 8 Etán fia: Azarja.

A Messiás vérvonalában szintén Pérez neve és nemzetsége szerepel (Luk. 3:33).

 

Judah és Támár

Mielőtt a történetet folytatnánk, előtte érdemes a történet valós főszereplőjének a jellemvonásaira kitérni, aki a valóságban nem Judah, hanem Támár. Támárt a felületesebb bibliaolvasók finoman szólva könnyűvérű asszonyként ítélik meg, vannak, akik paráznának nevezik, holott az egész történetben egyedül ő járt el valóban törvényes módon. Támár nem egy szajha volt, ahogy nem volt parázna sem, hanem ő volt Judah nemzetségének megmentője, akit Isten rendelt el arra, hogy a királyi ág méltó ősanyja legyen.

Támár neve szemita eredetű, jelentése: pálmafa, pontosabban datolyapálma. Ez a szó azonban több, mint egy fának a neve, a szó valami egyenesen állót, kimagaslót stb. fejez ki, s mint ilyen, jellemre is vonatkoztatható, hasonlóan pl. a magyar "derék" szóhoz. És valóban, a gyakran felületes következtetések ellenére, Támár a történet legderekabb, legegyenesebb, legigazabb szereplője volt, hiszen "az igaz, virul, mint a pálmafa" (Zsolt. 92:13).

Az események folytatása már valamivel jobban ismert: Judah egy alkalommal elment juhait megnyírni Timnába, ahol Támár is lakott (1Móz 38:12-13). Selah ekkorra már felnőtt férfi ugyan, de Judah féltette őt, és nem merte Támárhoz adni, aki emiatt cselhez folyamodott (1Móz 38:14):

1Mózes 38:14-15 14 Ekkor levetette magáról özvegyi ruháját, elfátyolozta és elváltoztatta magát. Azután odaült Énaim kapujába a Timnába vezető úton. Mert látta, hogy Sélá felnőtt, de őt nem adták hozzá feleségül. 15 Júda meglátta, és paráznának gondolta, mert eltakarta az arcát. 16 Csatlakozott hozzá az úton, és ezt mondta: Hadd menjek be hozzád! Mert nem tudta, hogy a menye az...

Judah Testamentuma 12:1-4 1 Ezek után két évre, Támár özvegy lévén, megtudta, hogy én birkanyírásra megyek, felékesítette magát, mint egy menyasszony, és leült a város előtti kapunál. 2 Törvényben van ugyanis az amorreusoknál, hogy a menyasszonyt hét napon át kiültetik a városkapuba, hogy paráználkodjon. 3 Hózéb vizeinél megittasodva, a bor miatt nem ismertem fel őt, mert megtévesztett engemet szépsége és díszes öltözete. 4 Így hát odahajoltam hozzá, és megszólítottam: - betérnék tehozzád.

Támárt nem az alantas nemi vágy ösztönözte arra, hogy lefeküdjön a nálánál jóval idősebb Judahval, aki korára nézve az apja lehetett volna. Törvényes joga volt ahhoz, hogy ő szüljön utódot Judah számára, és ezt annyira értékes dolognak tartotta, hogy megtette mindazt, amit a történetben olvasunk. A fizetség sem érdekelte, ám mivel nagyon jól tudta, hogy mit és miért tesz, így csakis bizonyos zálogok fejében fogadta el az ajánlatot:

1Mózes 38:16-18 16... De ő azt kérdezte: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám? 17 Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegödölyét. De Támár ezt mondta: Adj zálogot, amíg megküldöd! 18 Júda megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Az ezt felelte: Pecsétnyomódat zsinórostul, meg azt a botot, ami a kezedben van. Odaadta azért neki, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle.

Judah Testamentuma 12:4-5 4 Erre ő így válaszolt: - Mit adsz ezért énnekem? Akkor én átadtam neki foglalóként a botomat, övemet, meg királyi fejékemet, betértem hozzá, ő pedig fogant. 5 De nem tudtam én akkor, hogy mit is teszek valójában...

Így Judah a kívánt "szolgáltatás" fejében átadta Támárnak a királyi jelképeit, aki viszont teherbe esett tőle. Amikor Judah elküldte a fizetséget és visszakívánta a zálogokat, a "prostituáltat" nem találták meg (1Móz 38:20-23), majd úgy három hónappal később jelezték Judahnak, hogy terhes a menye. Judah haragjában meg akarta égetni Támárt, s ez a büntetés megintcsak a törvényességet érzékelteti, hiszen a későbbiek során a papok kicsapongáson kapott lányait büntették ilyen kegyetlen módon (3Móz. 21:9). Támár azonban elküldte Judahnak a tőle kapott zálogokat, és tudatta vele, hogy a zálog tulajdonosától esett teherbe. Judah képmutatása is megszűnt, hiszen ekkor felfogta, hogy menye valójában igaz asszony, és csupán a törvény szerint neki járó joggal akart élni (1Móz 38:24-26), amit ő maga tagadott meg tőle. Judah elismerte, hogy Támár becsületesebben viselkedett, mint ő, és kijelentette: "Igazabb ő nálamnál" (1Móz. 38:26).  Támár valóban igazabban cselekedett, mint Judah, de ami ennél is lényegesebb, minden az Úr akaratából történt így:

Judah Testamentuma 12:5-6 5 El akartam veszíteni őt, erre ő titokban elküldte hozzám a foglalóját, és az megszégyenített engem. 6 Magamhoz hívattam, és visszahallottam tőle a szavakat, amelyeket titokban mondtam neki, amikor részegségemben vele háltam; és nem tudtam elveszíteni őt, mert ez az Úrtól volt.

Jubileumok 41:19 Judah pedig felismerte azokat [a zálogtárgyakat] és így szólt: Támár igazabb volt, mint én, és ne égessétek őt meg.

Támár soha nem vált a fél-kánaánita fivérek feleségévé a törvény teljes értelmében, hiszen a házasság egyik esetben sem pecsételődött meg [a közösülés megszakítása és az utódnemzés megtagadása miatt]. A bibliai házasság egyik fő célja az utódok nemzése, ahol az elsőszülött dupla örökséget kap (5Móz. 21:17), s ő viszi tovább a család nevét, az onanizálás pedig nem ad lehetőséget erre. Mindezekben Támár egyáltalán nem vétkezett, mint inkább az események áldozata volt. A történet tehát a gondviselésből alakult így, és Isten az igaz Támár által őrizte meg Judah királyi vérvonalának faji tisztaságát! Ezek a fejlemények tehát meghatározóak és sorsdöntőek voltak e törzs további történelmében. Amikor Judahátadta Támárnak a királyságának jegyeit, azzal szimbolikusan neki, illetve a tőle származó fiainak adta azokat. A judahi ígéretek ezzel rájuk kerültek, ami aztán a történelmükben is valósággá lett. Ha Támár Selahtól esett volna teherbe, akkor az a gyermek a fél-kánaáni Ernek lett volna támasztva, így azonban Judah maga produkált a törzsének törvényes jogutódot.

Ez valóban az Úrtól volt, hiszen JHVH nem akarta, hogy Judah öröksége a kánaánitákra szálljon, de a törvényességet elvárta a történet szereplőitől, így a félkánaáni fiaktól is, majd aszerint pusztította el Ert és Onant.Végül pedig úgy rendezte, hogy Támáron keresztül megmaradjon Judah királyi házának genetikai tisztasága.

Hogy mi történt Támárral ezek után, arról nem maradtak fenn további leírások.  Azt azonban tudjuk, hogy Judah nem hált vele többé (1Móz. 38:26), ami azt érzékelteti, hogy közelében maradt, és fiait ő nevelte anyaként, majd minden bizonnyal ő is Jákobbal és fiaival tartott, amikor Egyiptomba költöztek Józsefhez. Erős és igaz jellemét megismerve abban is teljesen biztosak lehetünk, hogy óvta és figyelmeztette fiait a kánaánitákkal, így a selahitákkal való keveredéstől, hiszen egész elhívásának a fő célja éppen az volt, hogy általa maradjon tisztaJudah vérvonala.

A judahi elsőszülöttségi jog, a királyi pálca birtoklása a Támártól megszületett ikrekre, Zerahra és Pérezre szállt. Mivel Sela a törvény tekintetében nem számított elsőszülöttnek, így egyetlen utóda sem örökölte a féltestvéreire szállt ígéreteket. Ez oknál fogva a selahiták közül soha senki nem ült sem Judah, sem Izrael házának trónján! Egyetlen királyi geneológia sem vezet Selához, ahogyan a Messiás vérvonala sem. A kánaáni Bátshua és Judah legfiatalabb, és egyedül életben maradt fél-kánaáni fia, Selah nemzetsége Izrael, illetve Judah egyik nemzetségévé vált, de születésének körülményei, pontosabban az isteni gondviselés úgy hozták, hogy ne kaphasson részt a királyi jogarból, és ne járulhasson hozzá Izrael Megváltójának vérvonalához sem.

 

A királyi jogart Zerah és Pérez örökli

Miután Támár teherbe esett Judahtól, ikertestvéreket hozott a világra, az egyiket Zerahnak, a másikat Péreznek nevezték. Zerah nevének jelentése: "[aki] felemelkedikfeltűnik",  Pérez nevének jelentése pedig: "szakadás".

1Mózes 38:27 Amikor a szülés ideje elérkezett, kitűnt, hogy ikrek voltak a méhében.

Mint láttuk, az ikerek váltak törvényesen Judah elsőszülötteivé, és így Isten elrendezéséből csakis ők, illetve az ő utódaik váltak az apjuknak adott királyi ígéretek örököseivé! A szóbanforgó ígéretek:

1Krónika 5:2 Júda lett a legerősebb testvérei között. Az uralkodó [a Messiás király] belőle került ki,

A király jogar és uralom ígérete kettőjükre szállt, és a közismert, Judah-nak adott próféciák szerint, az ő leszármazottai tartják kezükben a föld királyi jogarait a Megváltó [második] eljöveteléig:

1Mózes 49:10 "Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek néki engednek."

Judah Testamentuma 22:2 idegen nemzetségből való emberek között teljesedik be a királyságom, egészen addig, amíg el nem jő Izrael üdvössége, az Isten igazságának megjelenése, ő fog majd nyugalmat szerezni Jákobnak, meg az összes pogány népnek.

Mivel Zerah és Pérez ikrekként születtek meg, az elsőszülöttség jogának kérdése az ő esetükben is felmerült. Ez azt jelentette, hogy még kettejük között is el kellett dönteni azt, hogy melyikük lesz az elsődleges örökös. Ez általában az alapján döntetik el, hogy melyikük jött világra először. Ám Pérez és Zerah meglehetősen rendhagyó körülmények között születtek meg:

1Mózes 38:28-30 28 Szülés közben az egyik kidugta a kezét, a bába megfogta, vörös fonalat kötött a kezére, és így szólt: Ez jött ki először29 De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak rést? Ezért nevezte el az apja Pérecnek. 30 Utána kijött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Ezt Zerahnak nevezte el.

A Biblia nagyon sok ember születését lejegyezte, de itt szokatlanul részletes leírást láthatunk, éppen azon oknál fogva, hogy milyen jelentősége volt ennek az eseménynek világtörténelmi szempontból is. Ebben a néhány sorban valójában a bibliai történelem egyik legfontosabb eseménye lett lejegyzve, hiszen itt a föld királyi házainak ősei születtek meg.

Zerah hamarabb jött világra annyiban, hogy kezét kinyújtotta, amelyre a bába egy vörös fonalat kötözött elsőségének jeleként. A bába még azt is hozzátette, hogy "ez jött ki először". Azután mégis Pérez jött világra először, egész testével megszületve. Mivel a törzsi áldás jogarral kapcsolatos öröksége, és a velejáró méltóság automatikusan az elsőszülöttre száll, ez a rendhagyó esemény konfliktust, vagyis "szakadást" eredményezett a két fiú között. A születés körülményei pedig valóban vitathatóvá teszik az örökségjogot. A bába Péreznek tulajdonította a szakadást, amit neki kell majd helyreállítani később, viszont utal arra is, hogy a szakadás helyre fog állni a maga idejében, s mindketten egyformán részesei lesznek a királyságra vonatkozó ígéreteknek. Hogy ez miképpen valósult meg, azt a Dávid Trónja című írás mutatja be részletesen, és lásd még a Judah háza mellékletet .

A királyi pálca ígéreteinek több aspektusa van, hiszen egy adott vonalról jön a Megváltó, egy adott vonal uralja Izrael nemzeteit, s egy másik vonal a nemzeteket, addig, amíg a Messiás király megjelenik (1Móz. 49:10).  Ez a rendkívüli születési jog szállt a Támártól megszületett, két teljesen szemita származású fiúra, Pérezre és Zerahra.

Ha tehát a bibliai zsidóságot be akarjuk azonosítani, annak legegyszerűbb módja az, hogy megvizsgáljuk, kikben teljesedtek be azok az ígéretek, amelyeket Isten Judah leszármazottainak elrendelt! Mert akik azt az ígéretet birtokolják, azok Judah igaz örökösei, és ők képviselik az igaz zsidóságot. Akikben pedig nem teljesedtek be, azok vagy Selah gyermekei, vagy pedig csak zsidóknak mondják magukat, de hazudnak, mert nem azok (Jel. 3:9).

Judah és Támár története azért volt ennyire fordulatos, mert mindenek mögött egy szellemi harc folyt, ahol Sátán munkája és az isteni gondviselés keresztezték egymást. Sátán mindenördögi eszközt bevetett, Isten pedig elhárította és helyes mederbe terelte, nagyrészt Támár törvénytisztelő jellemén keresztül.

 

A zsidóság etnikai kérdése

Sajnálatos módon korunk kereszténységét a felületesség és az ignorancia jellemzi. Ennek köszönhetően gyakran figyelmen kívül maradnak a Biblia legalapvetőbb mondanivalói, tanításai és üzenetei is. Ennek számos példája van, de itt csak egyet emelünk ki: a szemita jelző téves értelmezését és használati módját. Jól tudjuk, manapság elsősorban a zsidókat és arabokat tekinti szemita népeknek a közvélemény, ideértve a keresztények java részét is. Ez azonban egy nagyon pontatlan álláspont.

Az özönvíz utáni emberiség nemzeteit Noé három fiának, Shemnek, Jáfetnek és Khámnak a leszármazottai alkotják (1Móz. 9:18-19). Az egyéni nemzetek valójában e három férfi hatalmassá növekedett családjaiból alakultak ki! Ez a három elsődleges pátriárka volt egyben az emberiség három fő alaptípusának, vagy "rasszának" az őse is. A három alaprassz: a fehér, vagyis a világosbőrű embertípus Shemtől, a fekete vagy sötétbőrű embertípus Khámtól, valamint a keleti, vagyis sárgabőrű embertípus Jáfettől (vö. Énok 89:9). Minden ma élő ember e három fő alaptípusba, illetve ezek valamilyen fokú keveredésébe tartozik. Amikor Isten elválasztotta egymástól a nemzeteket (1Móz. 11:9; 5Móz. 32:8), azt a rassztípusok alapján tette meg (Jub. 8:10-30). Fontos tény tehát, hogy eredetileg nem csupán a nemzetek, de a rasszok is el lettek egymástól különítve, ami nyilvánvaló abból is, hogy Európa a fehér, Ázsia a sárga, Afrika pedig fekete rassz nemzeteinek elsődleges otthona lett. Eképpen, a szemita kifejezés elsősorban Shem leszármazottai illeti meg (1Móz. 10:22), akik pedig hozzávetőleg az emberiség csaknem kétharmadát, illetve mintegy kétmilliárd főt képviselnek ma bolygónkon. Ennek ellenére, elsősorban a csak részben szemita arabokat, és a zsidóság éppen nem szemita jegyeit viselő elemeit (selahiták) nevezik szemitának.

A kétharmadrészt kánaáni eredetű selahiták nemzetsége természetesen magán viseli ennek a kevert vérvonalnak a sajátos jegyeit. Köztudott, hogy a kánaániak attól a Khámtól eredtek(1Móz. 10:6), aki a fekete és sötétbőrű embertípus ősapja volt, s ezáltal Júdának egyik nemzetsége, vagy ha úgy tetszik, egyik eleme, örökölte Selah keverék vonásait. Más szóval,Judah egyik nemzetsége vagy törzsi aleleme már a nemzet kialakulásakor is viselt olyan bizonyos khámita jelleget, mint a kreol bőrszín és sötétbarna vagy fekete hajszín, s a hajuk gyakran erősen göndör is. Így ezek a sajátos "szemita jegyek" valójában nem igazán szemita jegyek, hanem a khámita (fekete) és szemita (fehér) keveredés jegyei! Pontosan úgy, ahogyan a másik "szemita" nép, az arabok esetében is. Az arabok Ábrahám fiának, Ismaelnek az utódai, ám ők ugyancsak kétharmadrészben khámiták, s csak egyharmadrészt szemiták. Ishmael anyja, Hágár egyiptomi volt, azaz micrajimita, Khám ágáról (1Móz. 10:6; 1Móz. 16:3,11), s mivel Ishmael maga is egyiptomi feleséget vett el (1Móz. 21:21), így utódai, a mai arabok is kétharmadrészben khámiták, s csak egyharmadrészben szemiták. Ezt a keveredést pontosan tükrözik a fizikai vonásaik, annak ellenére, hogy nyelvük egy szemita dialektus maradt. Mivel a selahita zsidók egy pontosan ilyen keveredési arányból származnak, így kinézetük hasonló az arabokéhoz. Jákob testvére, Ézsau szintén kánaánita asszonyokat vett feleségül, így az ő leszármazottai is hasonló faji jegyeket viselnek. Viszont ennek a három embernek, Ismaelnek, Ézsaunak és Selahnak az utódai nem csupán fizikai vonásaikban hasonlítanak egymásra, hanem egy ennél jóval fontosabb dologban is, mégpedig abban, hogy mindhárman kiestek az atyák áldásaiból és az ígéretekből! Ábrahám két fia közül nem a fél-egyiptomi Ismael (és az ő kétharmadrészt egyiptomi utódai), hanem a teljesen szemita Izsák utódai örökölték az ábrahámi szövetséget és az áldásokat. Ezeket az áldásokat Izsák a szemita feleséget választó Jákobra hagyta, nem a kánaánitákkal vegyülő Ézsaura, s végül Judah királyi pálcája nem a nagyrészt kánaáni selahitákra szállt, hanem a szemita Támár gyermekeire. Ráadásul mindhárom esetben Isten közvetlen közbelépésére volt szükség ahhoz, hogy ez így történjen meg, mert Sátán mindhárom esetben a maga céljai felé szerette volna irányítani a dolgok menetét.

A judaizmusnak nevezett vallás felvételével aztán nagyobb edomita, kazár, etióp stb. népelemek is "zsidókká" váltak a történelem folyamán.

Mivel Zerah és Pérez tisztán szemita származásúak voltak, így ők a fehér embertípus jegyeit viselték, ahogyan Pérez legnevezetesebb leszármazottai, a pirospozsgás, vöröses hajú Dávid király (1Sám. 16:12; 17:42), és maga a Messiás  is (Énekek 5:10), de ez vonatkozik általában véve minden utódjára (vö. Siralmak 4:7). A trójai, a miléz, majd az európai királyi házakat megalapozó Zerah utódai szintén a fehér faj jegyeit viselték, akiknek genetikai tisztaságát páratlan bölcsesség és intellektualitás kísérte (vö. 1Kir. 5:11). 

Isten ígérete szerint helyre fogja állítani Izraelt a maga teljes tisztaságában és a törvényhez való viszonyában, s e célból fenntart Magának egy tiszta maradékot, amin még Sátán emberiségromboló globalizációs programja sem lesz képes változtatni. Istennél nincs változás, ahogy közbelépett a pátriárkák életében a választott nemzet megformálásakor, úgy a helyreállításkor is gondja lesz népének megfelelő megtartására.

 

Melléklet: Az angol koronázási szertartás

Amikor Judah átadta zálogul királyi méltóságának jelképeit Támárnak az együtthálás fejében, azzal egy rendkívül fontos szimbolikus esemény történt meg. Az átadott tárgyak az angol királyi koronázási szokások részévé váltak!

1Mózes 38:18 Júda megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Az ezt felelte: Pecsétnyomódat zsinórostul, meg azt a botot, ami a kezedben van. Odaadta azért neki, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle.

Judah Testamentuma 12:5 Akkor én átadtam neki foglalóként a botomat, övemet, meg királyi fejékemet,

Judah három dolgot adott át zálogul: a botját, a pecsétjét és egy "zsinórt". Ez a bot nem egy egyszerű, a sivatagi gyalogláshoz használt bot volt, hanem Judah fejedelmi botja, a királyi jogar előfutára. Miért is lett volna egy mindennapos fadarab értékes zálogeszköz? Ez a pálca Judah fejedelmi pálcája volt, és szimbolikus értelemben a tőle származó királyi dinasztiák jogara is. A pecsét (héb. khotam) általában egy pecsétgyűrű volt, amit vagy a nyakba kötve, vagy pedig az övre akasztva viseltek (Judah Testamentumában ezért szerepel az öv). A harmadik tárgy a héber  pathíl szó fordításából lett "zsinór", ám a szónak több jelentése van, mint: fonat, zsinór, drót, karkötő, stb. Az angol King James fordítás a karkötőt használja, s az alábbiak fényében valószínű, hogy Támár egy karkötőt vett át Judahtól. A Judah Testamentumában diadém/fejék van említve, mivel az eredeti héber szó jelentése nem pontos, szó lehet bármilyen fémből hajlított ékszerről.

Most pedig vázoljuk annak a formális ceremóniának a főbb mozzanatait, amelyet közvetlenül II. Erzsébet angol királynő megkoronázása előtt tartottak meg.

Erzsébetet a királyi trónra ültették, amely alatt az Izrael házát jelképező Lia Fail, a végzet köve, vagyis Jákob párnaköve volt elhelyezve. II. Erzsébet hivatalos koronázási programja ezzel folytatódott:

Az érsek két karkötőt helyezett a királynő csuklóira, majd a brit nemzetközösség (Efraim nemzetközössége) birodalmi palástját öltötték a vállaira. Ezután az országalmát először a királynő kezébe helyezték [ez az Izrael fölött uralkodó JHVH trónjának hatalmát jelenti (vö. 1Krón. 28:5; 29:23)], majd az oltárra tették [amivel a királyi uralmat JHVH szolgálatába ajánlották]. Ezután a királyok Isten által elpecsételt hatalmi jogát jelképező gyűrűt ráhúzták az ujjára, végül pedig kezébe adták a királyi pálcát, az uralkodás, ítélkezés és hatalom jelét. Csak ezek után helyezték a királynő fejére a koronát.

Ezzel tehát nem más ment végbe, mint annak az eseménynek a szimbolikus újrajátszása vagy felelevenítése, amikor Judah Támárnak, és ezzel egyben az ő utódainak a kezébe adta ezeket a jegyeket, s velük együtt a királyi hatalmát. Sátán világában nem könnyű dolog egy ilyen örökséget bírni, sok nehézséggel és támadással kell szembenézni, így nemhiába áldotta meg Mózes e törzset eképpen:

5Mózes 33:7 Júdára ezt mondta: Hallgasd meg, URam, Júda szavát! Vezesd őt vissza népéhez; ha harcolnia kell kezével, segítsd ellenségével szemben!

És ezek ismeretében mélyebb átérzéssel kérhetjük az Egyesült Királyság nemzeti himnuszának áldását: "Isten óvja a királynőt [vagy királyt]!"

Ez a bibliai Judah öröksége, ez az igaz jahuditák egyedi ígérete, az uralkodás JHVH trónján, ami nem múlik el tőlük addig, amíg eljő az, Akinek a nemzetek engednek (1Móz. 49:10).

Isten óvja a királynőt!