CoG

Ádám fiai: Káin és Ábel

Ádám Évával hált, aki terhes lett, és életet adott fiának, Káinnak. Ez az írás a Basil Wolwerton által írt, és az Ambassador College Press által kiadott: A Bibliai történetek c. könyvből lett átdolgozva (I. kötet, 2. rész).


 

E-mail: p.poli@mailcity.com

(Copyright © 2003 Christian Churches of God, id. Wade Cox)

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

http://www.churchofgod.hu 


Ádám fiai: Káin és Ábel

 

Az Ádám és Éva az Éden kertjében című írásban Ádámról és Éváról olvashatunk. Amikor bűnbe estek, ki lettek utasítva a Kertből, és megkezdték nehéz és szenvedésekkel teli életüket. Ne feledd! A föld átkozott volt, és ez része volt a büntetésüknek. Ádám munkába kezdett, amit Isten hagyott rá. Az első feladata az volt, hogy népesítsék be a Földet (Ter 1:28-29).

Egy idő után fia született Ádámnak és Évának. A világ első kisbabáját Káinnak hívták. Röviddel azután megszületett a másik fiú, akinek Ábel volt a neve (Ter. 4:1-2). Káin földművelő volt és gyümölcsöt, zöldséget és gabonát termesztett. Ábel juhpásztor volt. Káin és Ábel áldozatokat mutattak be Istennek a kőoltáron. Ilyen módon léptek kapcsolatba Istennel, és kérték a megbocsátását azokra a dolgokra, amit rosszul tettek. 

Ma már nem kell áldozatot bemutatnunk, mert Jézus Krisztus majdnem 2000 évvel ezelőtt meghalt érettünk. Ma, ha az emberek bánják az Istennel szembeni engedetlenségüket, bűnbánatot gyakorolhatnak, és felnőtt korukban alámerítkezéssel megkeresztelkedhetnek (ApCsel 2:38). Azután az Isten elméjükbe helyezi az Ő Szent Szellemét, így megértik, és engedelmeskednek a Teremtő parancsolatainak. Ezáltal kerülhetnek közel Istenhez, és hisznek abban, hogy Ő hallja, amikor imádkoznak, és beszél velük, amikor olvassák a Bibliát.

Ha még nem vagyunk elég idősek ahhoz, hogy megkeresztelkedjünk, megmondhatjuk Istennek, hogy bánjuk, hogy bűnt követtünk el, és kérjük Őt, hogy bocsásson meg, és azután már ne vétkezzünk. Bocsánatát  kérjük annak a személynek is, akit megbántottunk. Azok a gyerekek, akiknél legalább az egyik szülő alámerítkezéssel megkeresztelkedett, szentek (1Kor. 7:14). Ez azt jelenti, hogy a gyerek el van különítve, és szent az Istennek. Ennek a gyereknek különleges gondoskodásban van része az Isten angyalai és az egyháza által.

Nem volt ez így Káinnál és Ábelnél. Egy nap, amikor áldozatot vittek az oltárra, megmutatkozott az a jellemük, ami nem volt kedves Isten előtt (Ter 4:34). Káin a föld gyümölcséből hozott áldozatot az Úrnak, de Ábel az ő nyájának elsőszülöttjéből, és annak is a kövérjéből. Káin jelleme rossz volt, szíve nem volt becsületes. Úgy érezte, hogy Isten akarata nem a legjobb út számára, így saját elképzelése szerint cselekedett. Ez az, amit az emberek is csinálnak. A Biblia megállapítja, hogy az, ami az ember számára helyesnek tűnik, az majdnem mindig rossz, és a halálát okozza (Péld. 14:12). Az Isten útja mindig helyes, még ha nem is tűnik jónak az embernek. Ezt tanulmányozhatjuk rövidesen.

 

A világ első gyilkosa

Isten nem tudta elfogadni Káin áldozatát (Ter 4:5). Az egyik oka az volt, hogy a felajánlása abból a földből származott, ami meg volt átkozva. Azáltal, hogy elfogadta Ábel áldozatát, Isten világossá tette, hogy az elsőszülött véráldozata szükséges. Amikor Káin megértette, hogy az ő áldozata nem kedves az Istennek, nagyon irigy lett testvérére, aki megfelelően cselekedett. Az irigység haragra változott, és azután gyűlöletté. Itt Káin megszegte a tizedik parancsolatot: Ne kívánd azt, ami a te felebarátodé.

Ez egy nagyon erőteljes tanulság, amelyre szükségünk van, hogy ellenőrizni tudjuk a gondolatainkat, máskülönben megszegjük Isten törvényét. Később, amikor a két testvér egyedül volt a mezőn, Káin ingerültségében megtámadta Ábelt, mégpedig olyan erővel, hogy megölte őt (1M 4:8). Ezzel a cselekedetével megszegte a hetedik parancsolatot, amely kimondja: Ne ölj!

A Biblia azt mondja: szeressük egymást. Aki vétkezik, az a gonosztól van, mert a gonosz (Sátán) vétkezett kezdettől. Itt láthatjuk, hogy Ábel megigazult ember volt. Káin megölte testvérét, mert az ő cselekedetei gonoszak voltak (1Jn 3:8-12; lásd még Zsid 11:4).

A világ első gyermeke lett így a világ első gyilkosa! Amikor Káin tudomásul vette tettét, megpróbált elbújni. Természetesen Isten tudta, hogy hol van, és szembeszállt vele. Ez a Lény - a YHVH angyala – ugyanaz, Aki beszélt Ádámmal és Évával az Édenben.

Hol van a testvéred? - Kérdezte az Úr (1Móz 4:9).

„Nem tudom" - hazudta Káin, remélve, hogy Isten nem talál rá Ábel élettelen testére. Hogyan tudhatnám, hol van? (Olvasd el még a Példabeszédek 28:13 -at.)

 

Több szerencsétlenség is volt Ádám és Éva életében. Amellett, hogy elveszítették a második fiukat, tudomásul kellett venniük, hogy az első gyilkos volt és hazudozó. A testvérek valószínűleg ismerték a törvényt és az áldozás feltételeit. Ábel áldozata - a nyájának elsőszülöttje - megfelelt a törvénynek. Káin nem a nyájából választott, hanem ahelyett felajánlotta az átkozott föld termését. Ebből is láthatjuk, hogy az első termésből származó felajánlás még Ádám idejében lett meghatározva. Így az aratási ünnepek, a szombat ismertek voltak, mielőtt Isten átadta Mózesnek a törvényét a Sínai hegynél.

Káin nem bánta meg a bűneit. Így Isten büntetésként átkot küldött rá. El kellett hagynia a családját, és földönfutóvá lett. Továbbá Isten jelet tett Káinra, mert megölte Ábelt, de egyértelműen kijelentette, hogy Káint nem ölheti meg senki. Ahelyett azzal a nyomasztó  gondolattal kellett élnie, hogy ő a testvére gyilkosa (Ter 4:11-15). Azt láthatjuk újra és újra, hogy az engedetlenség bűnre vezet. Így most Káinnak el kellett hagynia az angyal jelenlétét a bűne miatt. Elment Nód földjére, Édentől Keletre. Az Úr, Aki beszélt Káinnal, ugyanaz a YHVH Angyala volt, Aki a Kertben volt Ádámmal és Évával.

Ez a történet Káinról és Ábelról olyan, mint Krisztus és a Sátán esete a mennyben. Ábel áldozata elfogadhatóbb volt Isten számára, és ez jelképezi Krisztus személyes áldozatát. Káinnál az Istennek kedves áldozat bemutatásának elutasítása ugyanazon a jellemen alapul, amit láttunk már a Sátán Istennel szembeni engedelmeskedésének elutasításánál, mégpedig a büszkesége és telhetetlensége miatt. Ha engedelmesek vagyunk Istennek, Ő kegyeibe zár és elfogad minket.

 

Egy másik fiúgyermek, akit Séthnek hívtak

Ádámnak és Évának több gyermekük volt, akik felnőttek és saját gyermekeik lettek. Káin feleségül vette egyik testvérét, és gyerekei születtek (Ter 4:16-17). A generációk egyre váltották egymást, de az Ádám leszármazottjai közül egyik sem tartotta meg Isten törvényét.

Mikor Ádám 130 éves lett, Éva megszülte fiát, akit Séthnek neveztek. Ő is feleséget vett testvérei közül, és gyermekei és unokái lettek. Séth vonalán keresztül ők voltak Ádámnak azon leszármazottai, akik az Úr nevét kezdték segítségül hívni (Ter 4:25-26).

Ádám további 800 évet élt Séth születése után, és 930 éves volt, amikor meghalt. Ádám nemzedéke tovább szaporodott, és több gyermeke is volt, akik nincsenek név szerint említve a Bibliában. Az is látható, hogy azokban az időkben az emberek magas kort értek meg.

Ha tovább tanulmányozzuk Séth nemzedékét, látni fogjuk más fontos személy megszületését is. Az ő neve volt Noé, és a Föld korábbi lakosai közül Isten őt hívta el egy nagyon fontos dolog véghezvitelére. Miután Noé 500 éves lett, három fiú apja volt, akiket Sémnek, Hámnak és Jáfetnek hívtak.

Mire Ádám meghalt, már sok ember élt a Földön. Minél jobban szaporodtak, annál messzebb kerültek a Teremtőtől. Nem volt boldog közösség! A férfiak irigyek s fukarak voltak, és ahelyett, hogy megdolgoztak volna azért, amit akartak és amire szükségük volt, inkább csaltak, loptak és öltek.

Az emberek a városokba tömörültek ahelyett, hogy kifelé terjeszkedtek volna, ahogyan Isten meghagyta nekik (Ter 4:17). Ez vezette őket az egymás közötti viszályba és nyomorúságba, mert nem tartották be Isten parancsolatait. Nem voltak képesek szeretni egymást, így lehetetlen volt együtt élniük.

Egyre több ember gyűlt össze a városokban, a férfiak csapatokat alkottak, hogy megvédjék magukat. Mások azért csoportosultak össze, hogy megtámadják a városokat, így növeljék a vagyonukat. Senki sem volt biztonságban ezektől a kapzsi emberektől. Így történt, hogy a háborúskodás kezdetét vette a világban. Az ember egyre gonoszabb lett. Százakat öltek meg, és úgy fogták fel, mint a sportot, amiben örömmel vettek részt (Ter 6:5).

 

Óriások a földön

Ebben az időben óriások is éltek a földön. Nefilimnek hívták őket. A Biblia azt mondja róluk, hogy ők voltak az utódai „az Isten fiainak". Úgy tudjuk, hogy az Isten fiai azok az angyalok. De ebben az esetben ezek a bukott angyalok voltak.

1Mózes 6:1-3 1 Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdenének a föld színén, és leányaik születének. 2 És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. 3 És monda JHVH: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje százhúsz esztendő.

A Sátán és a démonok meg akarták akadályozni Isten tervét az emberiséggel kapcsolatban. Azáltal, hogy összeházasodtak a földön élő testi lényekkel, létrehozták a humanoidokat (emberhez hasonló lényeket), amelyek alábbvalók és erőszakosak voltak. Viszont tudatában voltak annak, hogy mind nagyságukban, mind erejükben magasabbrendűek. Tetteik által beszennyezték az ádámi szervezetet.

A nefilimeket másképpen refaimoknak is hívják. Ők is emberhez hasonlóak voltak, mint Ádám, de nem voltak Isten teremtményei. A Biblia azt mondja nekünk, hogy ők nem részesülnek a feltámadásban. Nem juthattak hozzá Isten Szent Szelleméhez, mert alacsonyabbrendűek voltak, ezért el kellett pusztítani őket. További részletekért olvasd el azÉzsaiás 26. fejezetét:

Ézs. 26:13-14 13 Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved! 14 A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el öket, és eltörléd emlékezetöket.

Az ok, amiért Isten úgy határozott, hogy elpusztít mindent a föld felszínéről, az az volt, amit az emberiség és a bukott sereg művelt abban az időben.

Korábban az első emberek több száz évig éltek, de Isten lerövidítette az élettartamot 120 évre. Az emberiség elzüllött, elhatalmasodott a bűn, és Isten megszomorodott, amiért valaha is megalkotta őket. A szíve pedig fájdalommal volt tele (Ter 6:5-6).

Azonban Noé tökéletes volt az ő nemzedékéből, így Isten azt mondta Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.  (1M 6:9-13)

A nefilimek és az emberiség szörnyű romlottsága miatt Isten elhatározta, hogy elpusztítja az embereket, és a földön levő élőlényeket. Azután Isten utasítást adott Noénak, hogyan építse fel a bárkát, hogy megvédje önmagát és családját. Azzal a céllal, hogy az özönvíz után egy új társadalmat hozzon létre. Ennek a jelentőségét a „Noé és az özönvíz" című tanulmányban fogjuk megvitatni.