CoG

Kezdetben

Az idők kezdete Isten alkotó munkájával kezdődött. Ez az írás a Basil Wolwerton által írt, és az Ambassador College Press által kiadott A Bibliai történetek c. könyvből lett átdolgozva (I. kötet, 1. rész), és kibővítve a Biblia tanításaival és az Isten Egyháza Gyülekezetének tantételeivel.


 

E-mail: p.poli@mailcity.com

Copyright © 2003 Christian Churches of God, id. Wade Cox)

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül. 

http://www.churchofgod.hu 


A teremtés története                        

Volt idő, amikor városunk és szüleink nem léteztek, de ugyanúgy volt idő, amikor a bolygónk, ahol ma élünk, sem létezett. Bizonyára sokan kíváncsiak vagyunk arra, milyen volt az, amikor még semmi sem volt a végtelen térben, ahol most az univerzumunk van. Sőt, feltesszük a kérdést: hogyan keletkezett a Nap, a Hold és a csillagok? Nehéz elképzelnünk azt az időt, amikor még semmit sem lehetett látni, csak egy rideg, sötét teret.

Ki vagy mi létezhetett akkor? Eloah, az egy igaz Isten (Jn 17:3; 1Jn 5:20). Isten alkotott mindent, ami valaha is létezett, így Őneki kellett itt lennie először (1M 1:1; Neh. 9:6, Zsolt 124:8; Ézs 40:26, 28; 44:24; Apcsel 14:15; 17:24, 25; Jel 1:8; 4:11; 14:7). Valószínűleg az első, amire kíváncsiak vagyunk, az az, hogy Ő honnan jött. Isten nem jött sehonnan. Annak ellenére, hogy mindennek volt kezdete, Isten örökké létezett (Zsolt 90:2). Volt idő, amikor csak egyedül volt. Neki nem volt szüksége semmilyen energiaforrásra, ami életben tartotta volna Őt. Isten az örökkévalóságban lakozik (Ézs 57:15). Isten mindig is volt, és mindig is lesz. Ő a Kezdet és a Vég (Jel 1:8), Ő halhatatlan(1 Tim 6:16). Ez azt jelenti, hogy Ő nem halhat meg. Csak ez az egyedüli dolog, amit nem képes megtenni.

Mivel testiek (földiek) vagyunk, így ezek a dolgok nehezen érthetőek számunkra. De  tudomásul kell vennünk, hogy vannak dolgok, amit Isten rejtve tart előttünk. Viszont sok dolgot kinyilvánít, ha engedelmesek vagyunk.

Hogy néz ki Isten? Tudjuk, hogyan néznek ki az emberek, mert látjuk őket. A szüleink, a testvéreink testi lények, akik testből és vérből lettek az Isten képmására teremtve (1Mózes 1:26)Ez nem azt jelenti, hogy Eloah, az egy igaz Isten úgy néz ki, mint mi. Ez azt jelenti, hogy a testiek az isteni lények szerint lettek teremtve, ahogyan az állatok is a saját fajtájuk szerint. Ezáltal a testiek nagyon különböznek az állatoktól, amelyeket Isten alkotott.

Isten nem egy testi személy, Ő teljesen szellemi lény. A szellemi lények nincsenek alávetve az idő és tér törvényének. A testiek általában nem érzékelik vagy nem hallják a szellemieket, de befolyásolhatók általuk. Ez az egyik oka annak, miért hívják a Sátánt a levegő urának (Ef. 2:2). Ő befolyásolja az embereket, hogy fellázadjanak Isten törvénye ellen.

Ha képesek volnánk visszatekinteni sok millió évvel ezelőttre, akkor sem látnánk Istent, annak ellenére, hogy csak Ő volt az, Aki akkor létezett. De ma láthatjuk azokat a dolgokat, amiket Isten megalkotott. Isten tudta, mi az, ami megalkotható, és tudta, hogyan kell megalkotni. Ő a Mindenható, és semmi sem lehetetlen számára (Luk 1:37). Lásd a Kicsoda az Isten c. írást!

Nem tudjuk, mikor volt létrehozva az univerzum, és mennyi ideig tartott a megalkotása, de arról, hogy meg lett teremtve, beszél a Biblia. Az univerzum nagyon nagy, így mi csak egy részét látjuk. Képtelenek vagyunk agyunkkal felfogni a hatalmas méreteit. Viszont ez elképzelést ad arról, mennyivel bölcsebb és erősebb a mi Teremtőnk, mint mi vagyunk(Jób 22:12, 33:12 és 38:4-6)

Ragyogó csillagok közé lett a mi Földünk megalkotva. Sok kételkedő állítja és tanítja, hogy a csillagok és a bolygók csak úgy létrejöttek, anélkül, hogy Isten valamit is cselekedett volna. Az emberek sok feltételezést kitaláltak már arról, hogyan jött létre a Föld. A Biblia nem kérdőjelezi meg, hogy van-e Isten, hanem kijelenti, Isten volt az, Aki a teremtést elkezdte, és csak a bolond mondja, hogy nincs Isten (Zsolt. 53:1).

Ha láthattuk volna, hogyan nézett ki a Föld, miután meg lett teremtve, akkor egy hatalmas kék-zöld bolygót látnánk a legnagyobb gyönyörűségében, amint a csillagokkal teleaggasztott térben függ. Nem tudjuk elképzelni a bolygónk felszínét, tarkaságát, mert mikor Isten megalkotta a Földet, az egészen más volt.

Ahhoz, hogy az univerzumban meg lehessen teremteni mindent, Istennek szüksége volt anyagra, ugyanúgy, mint az építésznek a házak építéséhez, amelyekben lakunk (Zsid. 11:3). Tudjuk, hogy az Isten szellem, és ahogyan a lámpa fénye bevilágítja a szobát, úgy sugározza ki Isten a szellemét az univerzumba. Ez a titokzatosság és a hatalmas erő az egész lényege Istennek. Az Ő ereje által lett az univerzum megteremtve, és Ő ellenőriz minden fizikai erőt és mennyei lényt. Lásd a Mi a Szent Szellem c.írást.

 

A teremtés eredete

Teremtés 1:1-2 1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. 2 A föld pedig kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebegett a vizek felett.

Itt láthatjuk a menny és föld teremtésének kezdetét. Ez arról a világról beszél, amikor még „tohu" és „bohu", vagyis alaktalan és üres volt (2Pét. 3:5-6). Egy olyan, a múltban végbement teremtést ír le, amely tönkrement. Erről fogunk beszélni a továbbiakban.

 

Isten Fia

Isten nem azért csinálta a világegyetemet, hogy csodálhassa a saját munkáját, hanem vágyódott arra, hogy családot teremtsen magának. Először sok millió szellemi lényt teremtett, hogy éljenek a világegyetemben. Sokan közülük Őt szolgálták a harmadik égben, ahol a trónja van (2Kor 12:2). Nem vagyunk tudatában annak, hol van a harmadik ég, de lehetséges, hogy valahol messze északon (Ézs 14:13). Tudjuk viszont, hogy láthatatlan az emberi szemnek, mint ahogyan a szellemi lényeket sem látjuk (2Kor 4:18)

Isten tudta, hogy teremtett lényei csak az Ő törvénye által működhetnek. Ezek a lények voltak az istenfiak (elohimok), akiknek megadatott a Szent Szellem, így tudtak kapcsolatban lenni az Atyával és egymással. Kettőt közülük Isten felkent, mint oltalmazó kerubot az Istenfiak tanácsában. Az egyik közülük lett a későbbi Messiás (Kol. 1:15),és a másik lényt (Lucifert),  mint Sátánt ismerjük. Olvasd még el a Kicsoda Jézus, és az Isten családjának teremtése című írásokat!

Isten Lucifert az újonnan teremtett Föld uralkodójává tette, ahol sokmillió angyal lakozott. Lucifer irányította a Földön az angyalokat, végrehajtva Isten minden rendelkezését és parancsait. Lucifer nagyon okos és alkalmas volt erre a feladatra. Amikor Isten őt megalkotta, tökéletes volt, kiemelkedő a tudásban, és ragyogó a megjelenésben. A Lucifer név azt jelenti, hogy a fényhozó, vagy a hajnal fényes csillaga.

Mivel Isten teremtette a világegyetemet, Ő a legfőbb uralkodója. Lucifer ennek volt a polgára. Mindent megtett, amit Isten elrendelt. Évek hosszú sora telt el a boldogságban és megelégedettségben, amikor mindnyájan engedelmeskedtek Isten parancsolatainak. Ez azért volt így, mert Isten törvényei azért adattak, hogy a teremtményeket boldoggá tegyék. Minden rendben is volt addig, amíg Lucifer engedelmeskedett Isten parancsolatainak (Ezék  28:13-15).

De idővel megengedte, hogy rossz gondolatok árasszák el az elméjét. „Király vagyok milliónyi angyal fölött", gondolta, „velük létrehozhatok egy hatalmas hadsereget, ami elég erős lesz, hogy megtámadjam vele Isten angyalait, ha szembeszállnak velünk. Ha megragadnám Isten trónját a menyben és eltávolítanám onnan Istent, én lehetnék a legfőbb uralkodó az egész univerzumban!" (Ézs. 14:12-14).

Már a merő gondolat Isten meghódításáról és helyébelépéséről hatalmas büszkeséggel és becsvággyal töltötte el. Növekvő kapzsisággal és égető vággyal azon volt, hogy folytassa elképzelése véghezvitelét.

Végül Lucifer ismertette tervét azokkal, akik szívesen meghallgatták csábító ajánlatait, hogy vezetése alatt uralkodókká teszi őket más világok fölött, sőt még magas tisztséggel is megbízza azokat, akik vele együtt fellázadnak.

Megmámorosodott tanításától az angyalok egyharmada nevetségesen képes volt megkockáztatni a boldogságát az ördöghöz való kapcsolódása által (Jel 12:4 és Jób 4:18 ). Az angyalsereg kétharmada hű maradt Teremtőjéhez.

A büszkeség, a hatalomvágy, a kapzsiság - amely az ördög gondolatából eredt – okozta, hogy a nagytudású Lucifer beképzelt lett. Máskülönben tudta volna, hogy egy sikeres csata a Teremtője ellen lehetetlen lenne. A gondolkodása annyira megzavarodott, hogy megcsalta saját magát. Azzal a hittel, hogy valóban legyőzheti a Teremtőt, Lucifer folytatta a lázadása tervének kivitelezését. Sok millió angyallal, akik neki engedelmeskedtek – az Isten helyett –, felvonult a mennybe a harcra.

Ez a harc a hatalmas számú szellemi lények között egy hihetetlen szörnyű dolog volt. A testi lények nem tudnak semmit ezekről a különös és pusztító erőkről, amelyet használtak. Még a hidrogén vagy kobalt bombák is jelentéktelenek, ha összehasonlíthatnánk az Isten irányítása alatt levő erőkkel. Isten mindig is a legerőteljesebb Lény volt. Nincs olyan harci csapat, akár testi, akár szellemi, amely elég erős ahhoz, hogy megfoszthatná Őt a tróntól.

Lucifer belerohant egy szörnyű vereségbe. A Teremtő félelmetes erejével, amelyet rájuk zúdított, a támadók vissza lettek taszítva a Földre (2Péter 2:4 és Ézs 14:15).

Lucifer az Isten uralma elleni lázadás bűne miatt kirekesztette magát a mennyből, és a földre vettetett, melynek uralkodójává vált. Isten azonban nem tette meg a lázadó angyalokkal ugyanezt. Lucifernek megadatott, hogy uralja a földet, amíg felnövünk az ő uralma alól a Krisztus uralma alá, aki majd követi őt. Cselekedete miatt ő és követői meg lesznek ítélve az Isten terve szerint. A neve meg lett változtatva Sátánra, ami a héberben azt jelenti, hogy ellenség (Jel 12:9), miképpen ő Isten népének az ellensége.

Azokat az angyalokat, akik követői voltak, úgy nevezzük, mint rágalmazók vagy hamis vádlók, mert ők emelnek  vádat az emberiség ellen. A görögben ez a szó volt diabolos(ördögi). A héberben a shade vagy shades kifejezést használták ezekre a szellemi lényekre, amely azt jelenti: árnyék vagy árnyékok. Ezekre utalnak a pogány isten imádatban -Pán isten – a kecskék, vagy szatírok. A démon szó a görögből ered, és azt jelenti: istenség vagy isten. Ezeknek a szavaknak a jelentése azt fejezi ki, hogy befolyásolva lenni, vagy hatalma alatt lenni a bukott istennek, vagy a démonnak. Ezek a görög szavak az eredetiben használt daimon szóból erednek, és a szellemekre vagy isteni erőkre használták őket, mind jó, és mind rossz értelemben. Lukács 4:36-ban a démon szót használják a tisztátlan lelkekre, hogy ezzel is kifejezzék a gonoszságukat.

A démonok nem teremtett ördögök. Ők úgy, mint Krisztus és Isten fiai, azzal a képességgel voltak megteremtve, hogy tudják: mi a jó és mi a gonosz. De néhányan a bűnt választották a lázadásuk által, és ez okozta a háborút a mennyben. Ez még ma is tart. Ez a lázadás okozta a szétválást (szakadást) Isten irányításában. Ez vezetett a különböző hamis vallásokhoz, és hamis istenekhez, és oda, hogy a világ tele van gonoszsággal.

 

A bűn szörnyű büntetése

Bármikor, ha az Isten törvényét megszegjük, azt elkerülhetetlenül a szenvedés, a problémák, a pusztulás követi. A nagy küzdelem alatt, amikor a Sátán és a démonok megpróbálták legyőzni Istent, egy félelmetes változás jött a földre (1Móz. 1:2). A gyönyörű bolygó átváltozott egy kozmikus ronccsá. Nem vagyunk biztosak abban, mi okozta ezt a pusztulást. A légkör beszennyeződött. Úgy tűnik, az eredeti teremtés pusztulását a Sátán és a mennyei sereg egyharmadának lázadása okozta.

Semmilyen fizikai élet nem menekülhetett meg ez alatt a szörnyű idő alatt. Egy időre a földünk mintha eltemetve állt volna, befedve egy vastag takaróval, ami gáz, füst és víz volt. Víz borította az egész földet. Nem volt egy darab szárazföld sem. Az atmoszféra túlságosan is el volt árasztva az anyagok apró részeinek porfelhőivel. Így semmilyen fény nem érte a tengert. Nem tudjuk, meddig tartott ez az állapot, de később elérkezett az idő, amikor Isten megkezdte a felkészülést egy nagyon fontos esemény megkezdésére, összhangban az Ő hatalmas tervével. Ez pedig a testi lények megteremtése volt.

Isten hűségesen meg is teremtett egy csodálatos világot az Ő teremtményeinek. Az Ő elohimjaival (szellemi lényeivel) újra teremtette, hogy egy új korszak kezdődjön, amelyben mi, emberek élünk.

Más bolygók is vannak, amelyek a Nap körül keringenek, és valószínűleg több is van itt-ott a világegyetemben. Amennyire csak tudjuk, a Föld volt az egyedüli bolygó, amelyet Isten kiválasztott és elkészített, hogy otthonul szolgáljon azoknak a testi lényeknek, akik az Ő képmására lettek megalkotva.

 

A jelenkor létrehozása

„És Isten lelke lebegett a vizek fölött", azután a Teremtés 2:1-ben láthatjuk: „És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege". Ez a teremtés a jelenkorban történt, azon a hat napon, mielőtt Isten megpihent volna a hetedik napon az egész alkotó munkája után.

Teremtés 1:2-31-ben láthatjuk a világegyetemnek az új kezdetét, amely a lázadás után kietlen és puszta volt. Arról az égről és földről van szó, amelyet most is láthatunk (2Pét. 3:7). De a föld felszíne Noé idejében ismét el lett pusztítva az özönvíz által. Erről az eseményről majd később fogunk tanulni.

Isten öt napon át – az elohimok, vagyis Isten családjának segítségével, amelyet Ő alkotott – azon dolgozott, hogy a Föld megfelelő hellyé váljon a testi lények fenntartására (1 Móz 1:23). Hatalmas energiára és nagy erőre volt szükség, hogy a bolygó felszínét kevesebb, mint egy hét alatt megváltoztassa. Az Atya páratlan tervet készített, és ki is gondolta, hogyan viszi véghez. Megbízta az angyalokat (vagy ahogy a görög szó utal rájuk: a küldötteket), hogy beszéljenek az Atya parancsolata szerint. Ezeket az angyalokat „Isten igéjének" is nevezzük, mert ők voltak Isten szóvivői. Az egyik ilyen nagy angyal volt az, aki megjelent a pátriárkáknak, és Mózesnek átadta a törvényt. Ő volt az, aki később testi formában megszületett, és Jézus Krisztussá lett. A hatalmas és mindenható Szent Szellem bármit létrehozott, amit az Ige elrendelt.

Ez az, ahogyan Isten teremtett és megformált mindent Jézus Krisztuson keresztül és általa.

Az első napon a föld átváltoztatásánál Isten ezt mondta: „Legyen világosság". És elválasztotta a világosságot a sötétségtől, és elnevezte a világosságot nappalnak, és a sötétséget éjszakának. Így tisztította meg újra az eget a füsttől, a gázoktól, az anyagrészecskéktől, amelyek azt betöltötték. Így egy kis fény jutott el a földre, azok után, hogy a Sátán és az ő démonai ki lettek vetve a mennyekből (Teremtés 1:2-5).

A második napon Isten egy hatalmas tiszta levegőréteget hozott létre a Föld körül. Ezen keresztül szivárgott fel a vízgőz, hogy az égen tiszta felhőkké változzon. A friss levegőre – amely ártalmatlan gázokból tevődött össze – szükség volt, hogy életben tartsa majd az embereket (1 Móz 1:8).  Ezt az atmoszférát nevezte Isten az égnek. A Bibliában még további két ég van megemlítve. Az egyik az atmoszférán túli rész (1 Móz 1:14), és a másik, ahol az Isten  trónja van, amit a harmadik égnek neveznek (Apcsel 7:49 és 2Kor 12:2). A Biblia nem mondja el nekünk, hol van ez, és az űrhajósok sem látták soha, mert láthatatlan, és része a szellemi felépítésnek. Ezek olyan dolgok, amelyek nem látható dolgokból vannak elkészítve.

A harmadik napon a Teremtő megformálta a föld felszínét, így lett az helyenként magas, helyenként alacsony. A hatalmas víztömegek alacsonyabb helyekre tömörültek, és különböző alakú tengerek jöttek létre. Hatalmas területek emelkedtek ki a vízből, ezek lettek a kontinensek (1 Móz 1:9-10). Ezeken a kontinenseken megindult a vegetáció: fák, bokrok, virágok és füvek nőttek ki a földből. És még ugyanazon a napon kizöldült az egész vidék, és a termőföldből kibújtak a növények különböző fajtái (1 Móz 1:11-13).

A negyedik napon a Teremtő kisöpörte az utolsó porszemeket és ártó gázokat az égről, így kezdtek világítani a nap, a hold és a csillagok teljes fényükkel a földterületek és a tengerek felett. És Isten azt mondta: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározói jelei legyenek az ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre, és így lett. Isten két nagy világítótestet hozott létre: egy nagyobbat, hogy uralkodjon nappal, és egy kisebbet, hogy uralkodjon éjszaka. Azután alkotta meg a csillagokat (1Móz1:14-19). Itt láthatjuk, hogy Isten naptára már kezdettől be volt vezetve.

A ötödik napon megteremtette a vizekben élő különféle-fajta úszó élőlényeket. Ezen a napon formálta meg a madarakat is, hogy röpködjenek a levegőben. Rövidesen az égen és a vizekben hemzsegtek az élő teremtmények.

A Teremtő felújította a föld felszínét, és öt nap alatt betöltötte számos élőlénnyel. Ide tartoztak az elefántok, szarvasmarhák, lovak, rágcsálók, giliszták, és mindenféle dolgok, amelyek járnak, csúsznak, másznak (1 Móz 1:24-25).Végül kész volt arra, hogy létrehozza az embert.

 

Az ember teremtése

Legvégül Isten megformálta munkájának legfontosabb feladatát. Felhasználva ugyanazt az anyagot, amiből a földet alkotta, elkészítette az emberi lényt (1 Móz 1:26-28).

A mennyet és a földet az elohim teremtette, aki azt mondta: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon (1Móz.1:26). A testi lények azt az utasítást kapták, hogy szaporodjanak, és töltsék be az egész földet (1Móz.1:28, Zsolt. 8, Héb. 2:6-8). Annak ellenére, hogy az elohimnak különböző szerepe volt a teremtésben, az egy igaz Isten teremtette a földet az Ő ereje és tudása által.

Jeremiás 10:12-13 12 Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével. 13 Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.

Az Úr Isten megformálta az embert a föld porából, és az életnek lehelletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké. (1 Móz 2:7)

Isten ezt az első testi lényt elnevezte Ádámnak. Ő volt az első halandó ember ezen a bolygón (1Kor. 15:45). A Teremtő már létrehozott egy gyönyörű kertet Ádámnak, hogy ott éljen és dolgozzon (1 Móz 2:8). Ez a terület az Édenben volt, amely a mai közép-keleten van, Izráel területén, és északra a Tigris-Eufrátesz völgyétől.

Istennek tervében volt megalkotni az emberiséget. Tudta, hogy Ádám egyedül fogja érezni magát, ha csak ő lenne az egyedüli testi lény. Ezért elhatározta, hogy hozzá illő társat alkot neki. Amíg mély álomban volt, Isten kivette egyik bordáját, és azt asszonnyá formálta.

Mindezeket Isten hat napi munkával alkotta. Minden napnak 24 órája volt, és volt éjszakája és nappalja, mint ahogy a jelenben is van. Látta Isten, hogy minden, amit alkotott, jó (1 Móz 1:31). És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege (1 Móz 2:1).

A hetedik napon Isten megpihent minden teremtő munkájától (1Móz. 2:2-3). A hetedik napot elnevezte szombatnak (sabbath) (2Móz. 16:26). Így alkotott egy különleges pihenőnapot, és elkülönített egy 24 órás periódust, mint az Ő különleges napját. Megalkotott egy törvényt, hogy az emberek azt betartva a hétnek ugyanazon a napján pihenéssel és összegyülekezéssel megtartsák istentiszteletüket a hetedik napon. Isten megszentelte a hetedik napot, és megparancsolta, hogy mindig is tartsák szentnek. Mint tudjuk, már a negyedik parancsolat is azt mondja, hogy tartsuk a sabbathot szentnek. A hét első hat napja az embereknek adatott, hogy dolgozzanak és játsszanak, de a hetediket, a hét utolsó napját Isten megtartotta magának (2Móz. 20:8-11). Lásd még a Szombatnap c. írást.

A hetedik nap (szombat, sabbath) emlékeztet minket arra, hogy a hét utolsó napján Isten is megpihent az alkotó munkája után. De Krisztus azt mondja nekünk a Bibliában, hogy Ő és az Atya mindmáig munkálkodik (Ján. 5:17).

Így fejeződött be az első hét a bolygó átalakítása után, ahol a mai testi lények élnek már lassan hatezer éve.

Ha közelebbről megnézzük a teremtés első hetét, láthatjuk benne Isten megváltási tervét. A teremtés első napja a hét első napjával kezdődött (vasárnap), és folytatódott a sabbath (szombat) napig.  A Biblia azt mondja, hogy Istennek egy nap olyan, mint ezer év (2Pét. 3:8). A teremtés hete jelképezi azt a hétezer esztendőt, amelyet Isten adott az emberiségnek a Ő terve szerint.

Az emberiség az első hatezer évben a Sátán és démonai uralkodása alatt van. Az utolsó évet az Úr napjának nevezzük. Ez lesz a millenium – Jézus Krisztus és választottai uralkodásával, miután visszatér, hogy átvegye az uralmat a Sátántól (Jel. 20:4).