CoG

 
II. rész: A kommunizmus sátáni szimbólumai


 

Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2012, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weboldal: http://www.churchofgod.hu


Május elseje

Május elseje nemzetközi munkásnapként, a munka napjaként, avagy a munkásmozgalom (és a szakszervezetek) ünnepnapjaként lett bevezetve a volt szocialista országokban.

Az ünnepnap történetének ismertebb, propaganda célú változata így hangzik: Chicagóban, 1886 május elsején kizsákmányolt gyári munkások tömegei hagyták abba a munkát, és felvonulást rendeztek a napi nyolcórás munkaidő bevezetéséért. Ezzel a munkásosztály felébredt és szervezkedni kezdett jogainak érdekében. Így szól a "hivatalos" történet.

Ennél azonban sokkal több történt. Az már egyáltalán nem hangoztatott tény, hogy a valóban szegény, jobbára európai bevándorlókból álló munkásokat hivatásos anarchisták agitálták erre a bizonyos megmozdulásra. Az anarchisták bombát dobtak a kivonuló rendőrök közé, a rendőrség pedig a tömegbe lőtt. A történelembe a Haymarketi zavargás (baloldali kép) néven Bomba robbant a Haymarket téren, 1886. május 4-én bevonult esemény során összesen 11 ember (7 rendőr és 4 tüntető) vesztette életét. Az anarchisták közül jó néhányat elfogtak, négyet közülük ki is végeztek 1887-ben, az ötödik felakasztotta magát a börtönben, további hármat pedig hat év fegyházbüntetésre ítéltek. De kik voltak ezek a háttérben működő agitátorok és anarchisták, akik valakiknek a megbízására dolgoztak? Chicagóban nagyszámú marxista beállítottságú európai bevándorló telepedett meg, köztük sok militáns némettel, akik az akkor még újdonsült ideológiát, a kommunizmust kívánták megvalósítani. Természetes módon, a jól megszervezett illuminátus ügynökök és felbérelt anarchistáik a szegény bevándorlók tömegei között tudtak elérni jelentősebb sikereket. Azóta sok idő eltelt és sok minden megváltozott, sikerüket azonban mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ma már május első napja az USA-ban nem csak a munkások ünnepe, hanem például az illegális bevándorlók "hivatalos" ünnepe is. Mert újabb és újabb ágyútöltelékekre mindig szükség van.

A vak is láthatja, hogy az egykori kommunisták és a mai balliberálisok ugyanazokat a háttérhatalmi érdekeket szolgálják - az érem egyik oldalaként - amelyek ellen látszólagosan harcot viselnek. Vagyis azt az okkult globális hatalmi elitet, amely szisztematikusan megtöri a nemzetek gazdasági és lelki erejét, hogy létrehozza az egész emberiséget uraló világkormányát. Ehhez mindig szükség volt feláldozható tömegre, s ha kicsit mélyebben megvizsgáljuk, május elseje tulajdonképpen nem is más, mint az ágyútöltelékek ünnepe!

Hogy miért éppen május elsejére tették ezt az ünnepet?

Az angol nyelvű Wikipedia korrektül említi, hogy május első napjának ünneplése a messzi pogány múltra nyúlik vissza.

Ezen a napon ünneplik Németországban a Walpurgis-éjt, Írországban és Skóciában pedig Beltain vagy Baltein (jelentése: Baál, Bel, vagy Balder) tüzének napjaként ismerik a mai napig. A május elsejei hagyományokat szintén a messzi időkig vezethetjük vissza. Ez a nap a tűz és a fény imádatának napja, amikor hatalmas tüzeket szítottak szertartások elvégzésére. Írországtól Skandináviáig a mai napig gyakori szokás ezen a napon a tűz fölött átugrani, azon "áthaladni".

Baál természetesen megegyezik a bibliai bálványistennel, azzal a bálvánnyal, amelynek Izrael is gyakran szolgált elfordulva Istentől. (2Kir. 17:16; Bír. 2:13; Jer. 19:5):

Jeremiás 19:5 Magaslatokat építettek a Baalnak, hogy elégessék tűzzel fiaikat, amit egyáltalán nem parancsoltam, sem el nem rendeltem, de még csak eszembe se jutott.

Ez a tűzön való áthaladás eredete. A rómaiak szintén ezen a napon tartották meg az ugyancsak mélyen pogány eredetű, Attis isten imádatával kapcsolatos Floriala ünnepet, a virágok és virágzás ünnepét. Később a két hagyomány erősen keveredett, de ami lényeges, hogy minden egyes májusi hagyománynak okkult eredete van.

Adam Weishaupt történetesen szintén 1776. májusának első napján indította útjára az általa létrehozott illuminátus rendet. Igen, a dátum nem véletlen, az illuminátusok luciferimádók és céljuk egy okkultista világrend létrehozása, amely Sátánt szolgálja és megőrzi az okkult hagyományokat és ünnepeket.

A májusfa például az ősi termékenységkultusz fallosza, aminek máig jól megőrzött tradíciói vannak a különböző népek között. Amikor az Illuminátus rend a nagy francia forradalom kirobbantásával "debütált", akkor érdekes módon éppen a májusfa vált a francia forradalmi csőcselék egy fontos szimbólumává, immáron a "szabadság fája" megnevezéssel.

Csak érdekes mellékvonal, hogy a forradalom énekét, a La Marseillaise-t egy illuminátus, Philippe- Frédéric Baron von Dietrich (1748-1793), más néven "Omarius" alkotta meg, ami egyféle forradalmi indulóvá vált szerte a világon. Chicagóban, az 1886-os május elsejei felvonuláson történetesen ezt énekelte a tömeg.

Tagadhatatlan tény, hogy minden, amit az illuminátusok célul tűztek ki, az hosszú időn át a kommunisták és liberálisok keze által látszott megvalósulni a gyakorlatban. Pontosabban szólva, a kommunizmus és a liberalizmus a nagy cél fontos mérföldkövei a teljes globalizmus eléréséhez vezető úton.

Az illuminátusok és szabadkőművesek rendkívül gazdag, okkult eredetű szimbólumrendszert használnak, amelyeket a "mindenki szeme láttára elrejtve maradni" (hiden in plain sight) elv alapján használnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha bármit bevezetnek, ha bármit jelképpé tesznek, vagy ha bármit rákényszerítenek a tömegekre, arra van egy könnyen elfogadható, a nyilvánosságnak szánt magyarázatuk, ami mögött ugyanakkor egy mélyebb értelem is rejlik, s amit szándékosan csupán felszínesen fednek fel. Ezek a szimbólumok a beavatottak számára már teljesen mást jelentenek, mint amit a pórnépnek bemagyaráztak. A kommunizmus jelképei is ilyenek, teljesen mást jelentenek az egyszeri proletárnak, mást a funkcionáriusoknak, és megint mást az ideológiát megformáló okkultista háttérerőknek.

Az egymást keresztező sarló és kalapács emblémája hivatalosan a földművesek és az iparban dolgozók szolidaritását, egységét jelképezi. Az okkultban azonban a sarló Krónoszt/Szaturnuszt, a kaszás halált jelképezi, aki elpusztítja még a saját gyermekeit is. A szabadkőművességen belül a kalapács a gyakorolt hatalom és a bírói ítélet jelképe. A kettő összefonódásának jelentése szabadon: "Mi vagyunk az élet és halál urai. Még a bennünket szolgálókat is feláldozzuk, mint a nagy jakobinus forradalom, vagy a sztálini tisztogatások alatt, mert mi még saját gyermekeinket is elpusztítjuk.”

A mindenki szeme által látható, de rejtett üzeneteket tartalmazó amerikai egydolláros talán a leghírhedtebb kódolt üzenet a háttérhatalomtól. Az okkultisták számára minden cselekedetnek többrétegű, számukra nagyon fontos szimbolizációs jelentősége van. Ha a május elsejével kapcsolatos ünnepek okkult jellegét összehasonlítjuk az illuminátus célkitűzésekkel, akkor láthatóvá válik ez a kapcsolat is.

Az okkultista illuminátusok nagyon is tisztában voltak azzal, hogy május első napjához évezredes, a Nap, a fény és a tűz imádatával, valamint emberáldozatokkal kapcsolatos pogány rítusok fűződnek. Briliáns módon kombinálták az ősi tűzáldozatok napját és a szervezetük megalapításának napját azzal a nappal, amely az ágyútöltelékekként feláldozandó tömegek napjává lett. Az áldozatra szánt tömegek pedig világszerte vígan dalolva ünneplik saját pusztulásukat, amit a New Age közeli, nagy aratása hoz majd magával.  (lásd a New Age ördögi arca című írást) 


 

A sátáni rend szimbólumai és jelképei


A felemelt, ökölbe szorított kéz

 

Örölbe szorított kézA "power salute", vagyis a magasba emelt ököl egy nagyon ősi és mai napig rendkívül közkedvelt jelkép: az elnyomás ellen való fellépés, az elszánt militáns ellenállás, az egy ügyért való összefogás jelképe és egyben metaforája. Szolgál még egyféle bajtársi szalutálásként, és felhívásként a szervezkedésre, a közös ügyért való szolidaritásra és harcra. A győzelem jel (v formában felemelt két ujj) és a “ördögvilla” (felemelt kisujj és mutatóujj) mellett a legismertebb kézjelek közé tartozik.

Ezt a kézjelet már az antik asszír birodalomban is az összefogás és ellenállás jeleként használták. Az asszírok által közkedvelt Ishtar (Vénusz) istennőt pl. gyakran ábrázolták felemelt ököllel.

Ez egy kizárólag politikai tartalommal feltöltött embléma, amit a modern korban elsősorban a baloldali érzelFeminista mozgalom jelképemű és kötődésű mozgalmárok tettek a szimbólum-rendszerük fontos részévé. Így nagy előszeretettel használták a kommunista Szovjetunió és a volt "szocialista blokk" propaganda plakátjain. De igazán az 1960-as 70-es évek "ellenkultúra" fellépésével vált világszerte népszerűvé, az ilyen-olyan-jogi mozgalmak élharcosai és ikonikus figurái által (mint pl. Martin Luther King, Angelda Davis és Jane Fonda), akik maradandóan a pop-kultúra részévé is tették. A felemelt ököllel szalutáltak többek között a “Fekete Párducok”, az American Indian Movement és a Zsidó Védelmi Liga tagjai. Felemelt ököllel kezdtek sztrájkba a szakszervezetek munkásai és felemelt ököllel indultak randalírozni az anarchisták. De magáévá tette az egyre militánsabb arculatot öltő feminista mozgalom (lásd a jobb oldali képet) és egy sor újabb keletű, kétes hátterű mozgalom is, mint pl. az Occupy Now.

No és ott vannak az okkult titkos társaságok, ahol a kézjeleknek különösen nagy fontosságot tulajdonítanak. Az illuminatizmusban az ököl a titoktartás, a palástolás, a színlelés és a hermetizmus szimbóluma. A szabadkőművesek kézjelei között és rítusaikban ugyancsak megtalálható az ökölbeszorított kéz, ahol a titoktartás mellett azt is jelenti, hogy az azt megszegőknek tőből levágják mindkét kezét. Mivel a legtöbb esetben titkos társaságok állnak a különböző izmusok és “mozgalmak” mögött, így nem a véletlen műve az, hogy a legtöbb politikai jellegű kézjel és egyéb szimbólum az okkultból ered. 

A felszínen első látásra jogosnak, igazságosnak tűnő ügyek mellett sokan beállnak a sorba. Pedig ha megfigyeljük a fentebb felsorolt példákat, a felemelt ököl égisze alatt harcba lépők diadala nem a várt szabadságot, hanem még keményebb elnyomást, nem egységet és szolidaritást, hanem további megosztottságot és konfliktusokat okozott. A szándékosan alkalmazott dialektika által az érem bal oldalára tömörített tömegek felemelt öklének az eredménye: A kommunizmus legkevesebb kétszázmillió áldozata, további százmilliók “vasfüggöny” mögé zárva, egy életen át megfosztva az alapvető emberi jogaiktól. A 60-as évek ellenkultúrájának öklei lerombolták a hagyományos “Isten, család, haza” értékrendet és felváltották azt a “mindenki magának”, “mindenkinek mindent szabad”, a free love nihilizmusával. Az anarchisták és az Occupy Now mozgalom tagjai a háttérből manipulálva pedig pontosan azok céljait szolgálják, akik ellen látszólag felemelik az öklüket. Ezek után nyugodtan kimondhatjuk, a felemelt ököl teljesen mást ígért, amikor harcba hívott, és teljesen mást hozott magával a valóságban. Lehet-e ennek egy mélyebb oka?

Végső soron ki áll a felemelt ököl mögött? Ki emelte fel öklét, vagyis ki lázadt fel, s szólította fel lázadásra társait legelőször a Világmindenség történelmében?

Bibliai értelemben a felemelt ököl az Isten és az isteni rend ellenes harag és lázadás jelképe. Az első lázadó természetesen Isten egy “csúcsteremtménye”, a Hajnalcsillag, vagy közismertebben Lucifer volt, az okkultista titkos társaságok istene, világossága és példaképe. Lucifer tehát a lázadás és az “ellenkultúra” archetípusa. Tőle származnak a lázadás motivációi, eszközei és végül, de nem utolsó sorban annak szimbólumai is. Az pedig teljesen természetes dolog, hogy pontosan ezeket tükrözik a luciferiánus titkos társaságok és az általuk létrehozott eszmék, mozgalmak, valamint azok eszközei és szimbólum-rendszerei. Végleg kitörni az adott, számunkra korlátozó keretekből és a magunk szája íze szerint élni, és univerzálisan kiharcolni ezt az életformát. Egyedül erről szól az Új Világrend. A luciferi messiás hamarosan meghirdeti ezt az anti-evangéliumot, az Isten elleni harcra emeli fel öklét, szolidaritásra hívja a föld lakóit és elpusztítja azokat, akik nem tartanak vele:

Jelenések 13:5-8 5. Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. 6. Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit. 7. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. 8. A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte.

Az első nagy, egyetemes emberi lázadás Nimród alatt történt meg, a bábeli torony építésekor. Együttesen emelték fel ökleiket Isten ellen egy Isten nélküli világrend megvalósítása céljából. A korai asszírok minden bizonnyal innen örökölték ezt a szimbólumot, mindenesetre Ishtár/Vénusz/Hajnalcsillag/Lucifer felemelt öklének követése végig kísérte az emberi történelmet.

Ami ez idáig nem adatott meg a lázadóknak, azt szellemi utódaik ma a szemünk láttára valósítják meg. Tapasztalatból tudjuk, hogy ennek nagy emberáldozatai lesznek, a bibliai próféciák szerint a hétmilliárd ma élő embernek csupán töredéke éli túl a pusztításokat.

Sátán szimbólumai bármerre nézünk, mindenhol jelen vannak, naponta találkozunk a különböző kézjeleivel is, amelyek a sátáni lázadást, a kivitelezendő tervet, s közvetve a velejáró pusztulást éltetik. Akik éberen figyelnek, azok tudják, mi megy végbe, de a dolgok ismerete önmagában nem elég. Számukra nem létezik semleges fél, csak ellenség. Aki nem kíván felemelt ököllel lázadni, annak egyetlen választása marad. Isten felé tárni a kezeit. Az istenfélő embereknek ugyanis megvan a maguk sajátos “kézjele”: az igaz Isten imádatára felemelt nyitott tenyér:

Lukács 21:36 Figyeljetek hát [világ eseményeire] és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.”

A fFelemelt nyitott kézelemelt ököl a harag, a lázadás, a keserűség és mindezek következményének, a pusztulásnak a szimbóluma. A felemelt nyitott kéz pedig a bizalom, az elfogadás, a meghívás és az Isten imádatának, s vele a menekülésnek a jelképe.