CoG

A kommunizmus és a Sátán zsinagógájának kapcsolata

Ez az írás a Sátán Zsinagógája II. részének egyik alfejezete, amit a teljes írás megjelenéséig előzetesen leközlünk.


 

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2009, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

 

 Weboldal: http://www.churchofgod.hu 


 Marx és az illuminátusok

Sátán zsinagógája gazdag eszköztárának felsorolásából semmiképpen sem hagyhatjuk ki a kommunizmus néven elhíresült társadalmi és gazdasági rendszer megemlítését. A sötét erők világuralmi törekvésében ez a rendszer bizonyult talán eddig az egyik legsikeresebb eszköznek, még akkor is, ha végül csupán átmeneti szerep jutott neki. Hogyan köthető a kommunizmus az illuminátusokon és Marxon keresztül a Sátán Zsinagógájához? Ki is volt valójában Marx Károly, és kik álltak mögötte az eszme kidolgozásának folyamatában?

Az ideológiát megformáló Marx Károly neve több felforgató, titkos társasághoz is kapcsolható. A közhiedelemmel ellentétben Marx nem volt ateista, hanem - amint ezt Rabbi Antelman is feltárta a "To Eliminate the Opiate" című könyvében - szabbateista, azaz frankista zsidó családból származott. Paul Johnson a "History of the Jews" című munkájában, amelyből ezt a részt már korábban idéztük, Marx gondolkodását a kabbalista Gázai Náthán (Sabbatai Zevi utódja) gondolkodásmódjához hasonlította. Marxot és Engelst egy rejtélyes szervezet kérte fel a kommunizmus eszméinek kidolgozására. Ez a sokáig titkosan működő szervezet az "Igazak Szövetsége" volt, amely később néhány hasonló csoporttal egyesült, és 1847-től a Kommunista Liga nevet viselte. Marx 1845-ben Brüsszelbe költözött, majd valamivel később társával, Engels Frigyessel a Kommunista Liga szervezőivé lettek. A Kommunista Liga fő csoportja, az "Igazak Szövetsége" annak a francia jakobinus mozgalomnak a származéka, amit még a Bajor Illuminátusok hoztak létre. Az Igazak Szövetsége tehát a korábban, 1786-ban Bajorországban betiltott illuminátusokhoz kapcsolható, lényegében azok egyik újraszerveződése volt.

A kommunizmus létrehozásának terve tehát megelőzte Marxot. Amikor a skót születésű Frances "Fanny" Wright, az illuminátusok feminista szárnyának egyik fontos személyisége 1829-ben New York-ban tartott előadássorozatot a rend novíciusai számára, ott felvázolta a mozgalom programjait. Beszélt többek között az "egyenlő jogokról", a nők szerepéről, a szabad szerelem erényeiről, az ateizmusról stb. Üzenetének fő csapásvonala a rend terveinek rövid bemutatása volt. Eszerint az illuminátus elvek alapján ekkor már kidolgozás alatt áll egy nemzetközi mozgalom, amely a különböző bomlasztó csoportosulások (nihilisták, ateisták, szervezett alvilági elemek stb.) felhasználásával háborúk kirobbantását tervezi. Ezt a mozgalmat "kommunizmus"-nak fogják nevezni, és ennek nagy szerepe lesz a világkormány megszületésében. A háborúk és forradalmak által okozott káosz ugyanis növelni fogja a rend iránti igényt, s ekkor az illuminátusok mint a rend megteremtői lépnek majd fel. Marx Károly ekkor mindössze 11 éves volt (Engels pedig 9).

Marxék 1848-ban kiadják a Kommunista Kiáltványt. Így természetesen nem véletlen az, hogy a Kommunista Kiáltvány bizonyos pontjai szinte szóról-szóra megegyeznek az illumitátusok által korábban megfogalmazott és írásban is levetett célkitűzésekkel. Gary Allen amerikai történész, a "None Dare Call It Conspiracy" - "Senki nem meri összeesküvésnek nevezni" - című művében megállapítja a Marx és Engels által összeállított Kommunista Kiáltványról, hogy: "ha áttanulmányozzuk a Kommunista Kiáltványt, akkor megállapíthatjuk, hogy Marx lényegében azt állítja: a proletárforradalom létrehozza a proletariátus szocialista diktatúráját. A proletariátus szocialista diktatúrájához három feltétel teljesítésére van szükség: (1) A magántulajdonra vonatkozó valamennyi jog eltörlésére; (2) A család felbomlasztására; (3) és annak a lerombolására, amit Marx a nép ópiumának nevezett, vagyis a vallás megszűntetésére." Még egy felületes olvasó is láthatja, hogy ezek a pontok azonosak az illuminátusok által terjesztett nézetekkel.

Marx tehát egy 70 évvel korábban megfogalmazott és ismert elgondolást csiszolt át és igazított a XIX. század viszonyaihoz. A Kommunista Kiáltványhoz sokat kölcsönzött még Clinton Roosevelt, a "The Science of Government Founded on Natural Law" – "A természet törvényeire alapuló kormányzat tudománya" című munkájából, ami pedig határozottan az Illuminátus rendet megalapító Adam Weishaupt filozófiáját tükrözte.

A kommunizmus tehát több szinten is az illuminátusokhoz kapcsolható, még akkor is, ha a későbbiekben azt elsősorban Marx eszmei szüleményének tulajdonították. Tény tehát, hogy Marx egy vagy akár több titkos társaság megrendelésére dolgozott, és valójában nem tett mást, mint a már meglévő illuminátus tételeket sorolta fel, majd egy ideológiai hátteret, egy eszmét produkált hozzá, figyelembe tartva és kihasználva a korabeli állapotokat. 

Az illuminátus megbízók és Marx is tisztában voltak azzal, hogy mielőtt a tömegeket rá lehetne vezetni az általuk vizionált új világrendnek az elfogadására, előtte mindenképpen alá kell ásni és meg kell dönteni a keresztény és a biblikus értékekre támaszkodó társadalmi struktúrákat. E téren a felvilágosodás és a racionalizmus eszméi is a háttérhatalmak világuralmi törekvését segítették elő. Az évezredes, jól berögződött normák nem törnek meg hirtelen maguktól. Ezt felforgató munkákkal, erkölcstelenséggel és ideológiailag alátámasztott forradalmi mozgalmak beindításával, vagyis erőszakkal lehet elérni. A felforgató munka célja a társadalmi nyugtalanság mesterséges felszítása, az osztályok közötti viszályok felkeltése, ami lázadásokat, forradalmakat szül. A forradalmakhoz pedig szükséges a kész, előre gyártott ideológia. A társadalmakat, amelyeknek az Isten képmására teremtett ember áll a központjában, el kell törölni, helyébe pedig egy pénz- és profitközpontú társadalmat kell felállítani. A kereszténységnek még a hamis, vagy langymeleg formája sem tűrhető meg, mert ha csupán névlegesen is, de az igaz Istent képviselik, és viszonylagosan szilárd erkölcsi alapokon állnak. Ezt fel kell váltani a kételkedéssel, az erkölcsi relativizmussal, majd végül a nihilizmussal és teljes istentelenséggel. A végcél azonban sohasem az volt, hogy a világot ateistává tegyék! Céljuk az, hogy megnyerjék az emberiséget Lucifer és Fenevad birodalmának imádatára és követésére, amit korunk végén egy rövid időre sikeresen meg is fognak majd valósítani (Jel. 13:3).

Megalapozott tény, hogy a kommunizmus soha nem volt az elnyomott és jogfosztott tömegek mozgalma. A kommunizmus eszméit és a munkásmozgalmat lényegében a titkos társaságokba tömörült, és világuralomra törő sátáni elit, valamint az őket pénzelő nemzetközi bankárok formálták meg és indították útjára világhódító programjuk részeként! Ez volt ugyanis a legkézenfekvőbb és leghatékonyabb eszköz az egyik alapvető célkitűzésük megvalósításához: a meglévő monarchiák, vagyis uralkodó-dinasztiák és történelmi uralkodó osztályok eltávolításához, és vele a teljes politikai, pénzügyi és gazdasági hatalom átvételéhez. Úgy vélték, hogy ez az ideológia futótűzként terjed majd el szerte a világban, és az internacionalista kommunizmus által sikeresen megvalósíthatják régi álmukat, az általuk uralt világállam létrehozását. Ehhez az egyik stratégia a szocialista kormányzatok létrehozása volt, ezért a világ országainak többségében ilyen szocialista kormányzatokat kívántak megvalósítani vagy hatalomra segíteni. Konszolidációjuk után pedig létre kell hozni a nagy egyesülést egy, az egész világot átfogó, diktatorikus szocialista szuperállam formájában. Az adott korban ebben látták a globális világállam megvalósulását, ami azóta természetesen már komoly módosításra szorult.

A Marx által kidolgozott, eredetileg illuminátus ideológia szerint a proletárforradalom hozza létre a nincstelenek szocialista diktatúráját. A marxizmus az egyszerű embereknek azt hirdette, hogy ha létrejön a proletariátus diktatúrája, és annak nyomán az osztálynélküli kommunista társadalom, akkor mindenki békében, jólétben és szabadságban fog élni. Nem lesz többé szükség kormányokra, rendőrségre, hadseregekre, s nem lesznek háborúk sem. Békét és jólétet biztosítanak az emberiségnek. A kommunizmus tehát egy hamis messianizmus! Bár a marxizmus hangsúlyozta, hogy az uralkodó osztály nem fogja önként feladni hatalmát, ezért a harc és az erőszak alkalmazása először elkerülhetetlen, de "ez a harc lesz a végső, és nemzetközivé válik majd a világ."

Amit azonban Marx és utódai gondosan elhallgattak az egyszerű emberek és a tömegek elől, az az, hogy a társadalmat irányító – pontosabban az uralmat kézben tartó – vezetők mindig is "egyenlőbbek lesznek" majd az általuk uralt embereknél. Röviden szólva, ők fel lesznek mentve az alól, hogy az ők is egyenlően osztozzanak népük és nemzetük anyagi javaiban és forrásaiban. Köztudott tény, hogy a kommunista vezetők között nem nagyon akadtak nyomorgó szegény emberek, és olyan luxust élveztek, amiről az átlag polgár csak álmodozhatott. Soha nem volt titok, a kommunizmus mögött egyáltalán nem a javak egyenlő megosztása és a társadalmi igazságosság megvalósítása húzódott, hanem egy titkos, háttérhatalmi erő kiszolgálása. A kommunista hatalmi elit csupán a szupergazdagok frontemberei voltak, akik jutalma a páratlan luxus és a zsarnoki hatalom megkaparintása és megtartása volt.

A sátáni háttérhatalom, a szupergazdag élbankárok nem csak a kommunizmus kijelölt értelmi szerzőit és az ideológia kidolgozását irányították, de a velejáró erőszakot, a forradalmi megmozdulások elterjedését is ők rendelték meg. Az orosz forradalmat és a cár meggyilkolását a Rothschildok és ügynökeik, Jacob Schiff, a német és amerikai Warburgok tervelték ki, és természetesen ők pénzelték magának a bolsevik forradalomnak a kitörését is. Ezek a bankárok arra jelölték ki Lenint, Trockijt, és Sztálint, hogy végezzék el a piszkos munkát, a kijelölt egyének pedig hűségesen eleget tettek azok megbízatásának, akik ellen elvileg harcolniuk kellett volna.

Így lettek a századfordulótól kezdve Lenin, Trockij, majd később Sztálin is a bolsevizmus vezérei. Tudjuk, ezek fedőnevek, egyiknek sem ez volt az igazi neve. Lenin főhadiszállása először Párizsban volt, de a háború kitörése után áthelyezte székhelyét Svájcba. Trockij New York déli belvárosában élt, ahol főleg orosz és zsidó bevándorlók laktak. Lenin és Trockij ekkor még együtt dolgoztak. Annak ellenére, hogy egyiküknek sem volt foglalkozása, vagy ismert kereseti forrása, jó módban éltek és bőven el voltak látva pénzzel. Trockij gyakori látogató volt Jacob Schiff palotájában, ahol titkos tárgyalásokat folytattak. Később derült fény arra, hogy Schiff finanszírozta Trockijt, és egy orosz emigránsokból álló gengszter csoport kiképzését. Trockij hirtelen eltűnt New York-ból, s mint kiderült, a nagyjából háromszáz kiképzett orosz emigránssal Svájcba tartottak egy Schiff által bérelt hajón. Ugyanez a hajó szállította azt a Jacob Schiff által kiszolgáltatott 20 millió dollárt is, amivel a bolsevik forradalom kirobbanását finanszírozták. Trockij és a forradalomra kiképzett kalandorok nem véletlenül tartottak Svájcba, ott egyesültek Lenin csoportjával, és készen álltak a bevetésre. Előtte azonban Lenin egy fogadást tartott a frissen érkezett Trockij számára, amelyen több, a világ legmagasabb pozícióit betöltő ember volt jelen. Ott volt pl. Edward Mendehaus ezredes, Woodrow Wilson bennfentese, és Schiff kormányzati ügynöke. Emellett jelen volt Warburg a Warburg Banktól, a Rothschildok Londonból és Párizsból, valamint Lipitinov, Kaganovics és Sztálin is. Ez utóbbi ekkoriban még egy bank- és vonatrabló banda vezére volt. Oroszország meghódítását és az első kommunista állam létrehozását New Yorkból, a kapitalizmus fellegvárából irányították az olyan nemzetközi "zsidó" bankárok, mint Jacob Schiff és társai. Tehát úgy a kommunizmus ideológiájának megformálása és terjesztése, majd pedig az első kommunista állam létrehozása a világuralomra törő sátáni háttérerők és élkapitalisták munkája volt.

 

Marx a luciferiánus szellemiség kirakatpéldánya

Ezt a részt mindenképpen egy fontos tény kihangsúlyozásával kell kezdeni, mégpedig azzal, hogy sem az illuminátusok, sem a kommunizmus létrehozói nem voltak ateisták! Ateistákká csupán a lebutított népet tették, akiket az ő "választottaik" uraltak és vittek pusztulásba. Egy igaz ateista nem hisz Isten létezésében. Ám úgy az illuminátusok, mint maga Marx is hittek Isten létében, olyannyira, hogy tudatosan ellene fordultak, és tudatosan a szintén Isten ellen lázadó Sátánt szolgálatába álltak.

Az alábbiakban idézni fogunk részeket Richard Wurmbrand keresztény szerző alapos kutatómunka után megírt, "Sátánista volt-e Marx Károly" - "Was Karl Marx a Satanist?" - című könyvéből. Wurmbrand kielemezte Marx verseit, barátainak, kortársainak vele kapcsolatos megjegyzéseit és levelezéseit. Kutatásai során Wurmbrand teljes meggyőződést nyert afelől, hogy Marxot sötét szellemi erők tartották fogva. Idézi Engels egyik idevágó írásos nyilatkozatát, miszerint Marx egy "szörnyeteg, akit tízezer ördög szállt meg". Az bizonyos, hogy versei, munkássága és eszméjének gyümölcsei valóban nem engednek meg más következtetést. Az író azzal a megállapítással zárja le munkáját, hogy "a kommunizmus egy kollektív démoni megszállottság".

[Megjegyzés: Az angol nyelvű versszövegeket ennek az írásnak a szerzője fordította magyarra, nem annyira a rímekre ügyelve, mint a szószerinti mondanivalóra.]

Egy sátánista már csak azért sem lehet ateista, mert hinnie kell az Isten által megteremtett Sátán létében és erejében, s így magától értetődően Isten létezésében is. Marx Károly minden tekintetben magán viselte a szabbateista/dönmeh és illuminátus (luciferiánus) jegyeket. Marx zsidó családba született, apja ügyvéd volt, aki a keresztény hitre tért, és fiát hatéves korában szintén "megkereszteltette". Az ifjú Marx még odaadó kereszténynek tűnt, ám legénykorában hirtelen színt vallott. Ez a családi profil tökéletes példája a dönmeh kettős identitásnak.

Marx annyira nem volt ateista, és annyira gyűlölte Istent, hogy versekben örökítette meg Isten-ellenes haragját és küzdelmét. Saját szavaival szólva: "Bosszút kívánok állni magamért az ellen, Aki odafönn uralkodik."  Olvassuk csak el egy hírhedtebb versének két árulkodó versszakát:

A kétségbeesett segélykiáltása – "Invocation of One in Despair"

Hát egy isten ragadta el tőlem mindenem
A sors folyamán és kínpadján.
Az ő világai visszavonhatatlanul állnak! 
Csak a bosszú marad meg énnekem!

Felépítem trónomat odafenn, a magasban, 
s annak borzasztó, hideg orma lesz.
Mert bástyái a babonás rettegés. 
Mert nagyvezére a legsötétebb gyötrelem.

A luciferiánus Marx Isten elleni haragjában így emelte fel szavát az ellen, "Aki odafenn uralkodik": "felépítem trónomat, odafenn, a magasban." E szavak szinte szó szerint megegyeznek Sátánnak, az eredeti Lucifernek, azaz "fényhozónak" szándékával: "én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat." (Ézs. 14:13).

De miért kívánt magának Marx Sátánhoz hasonlóan egy ilyen magasztos trónt? Erre a pontos választ egy szintén Marx által megírt, ám kevéssé ismert drámából bogozhatjuk ki. Ennek a drámának a címe: Oulanem. A dráma lényegében a luciferiánusok (és frankisták) orgiáira emlékeztet. Mielőtt magának a drámának a mondanivalójára térnénk, előtte talán idézzük fel Marx egy másik versét, amelynek címe "A játékos" (The Player):

A pokoli párák felemelkednek és betöltik az agyat, 
amíg őrült nem leszek és a szívem teljesen megváltozik. 
Látod e kardot? A sötétség fejedelme adta el nekem.
Értem lüktet az idő és adja a jeleit. 
S én egyre merészebben járom a haláltáncot.

A fenti sorok egy sátánista vallomásai, egy olyan emberé, aki átérezte a szellemében végbemenő elsötétülést, szívének elváltozását. Miként is lehetne másképp, miután egyezséget kötött az ördöggel, tudva azt, ez a játék valóban nem más, mint a halál tánca. Később a nagy nyilvánosság előtt már tisztázni próbálta magát, és egy jelentéktelen epizódként kívánta vázolni életének ezt az időszakát. Követői a mai napig elhallgatják, vagy lekezelik a nagy bálvány verseinek mondanivalóját. E költeményeket azonban nem tekinthetjük egy igazságosságra éhes, de célt tévesztett fiatalember hevületének. Minden ilyen irányú érvet kiüt az életműve, a kommunizmus, s annak iszonyatos ember- és Isten-ellenes rémtettei. A történelem a tanú arra, hogy amit versében írt, azt a lehető legkomolyabban vallotta és gyakorolni kívánta. Ezek után talán idézzük az említett Oulanem két strófáját:

És ők is mindannyian Oulanem, Oulanem. 
A név felcseng, mint a halál, felcseng, 
amíg elhal egy nyomorult kapaszban.
Elég már, érzem! Felemelkedik a lelkemben....

De még erő van ifjú karjaimban, 
hogy megragadjalak és összezúzzalak [mármint az emberiséget] viharos erővel,
mialatt mindkettőnkre sötéten ásít a mélység.
Alámerülsz, s én kacagva követlek, 
füleidbe súgva: "szállj alá, jöjj velem, barátom."

Marx nagyon jól ismerte a Szentírást, tudta, a gonoszság munkásai az ördögnek és angyalainak fenntartott örök tűz általi pusztulásra jutnak majd (Mát. 25:41). A költő Oulanem száján keresztül beszél, s ezáltal a saját szavaival bizonyítja, hogy ebbe a pusztulásba kívánta magával sodorni az emberiséget! (Ugyanezt Wumbard is megjegyzi könyvében (u.o. 12-13. o.)). Marx imádta citálni Mefisztó szavait a Faust-ból: "Minden ami létezik, megérdemli a pusztulást." És a kommunisták mindig is hűek maradtak a pusztítás és rombolás eszméihez, Leninen, Sztálinon, Maón és Pol Pot-on át, a mai utód kommunistákig.

Az illuminátusok és egyéb luciferiánusok hisznek az örök életben, de elvetik azt az ideiglenes hatalomért és gyönyörökért. Megátalkodott lázadásukban felvállalják a pokol kínjait és az örök halált, tudván ezen elrendeltetésüket, de makacs vágyuk, hogy az emberiség minél nagyobb részét magukkal ragadják "az ásító mélységbe". Marx idevonatkozó megvallása jól látszik "A sápadt hajadon" – "The Pale Maiden" című verséből is, amelynek egyik versszaka így szól:

A mennyet eljátszottam, 
Tudom nagyon jól.
 
Lelkem, mely egyszer igaz volt Istenhez, 
a pokolra választatott.

Figyeljük meg az Oulanem befejeződését:

Ha van Valami, ami emészt, 
beléje szökkenek, és én hozom a világot romlásba – 
A világot, mely köztem és a mélység között dagad
darabokra töröm kitartó átkaim révén ...

Az Oulanem-ben Marx azt teszi, amit az ördög is tesz: Az egész emberiséget kárhozatba kívánja vinni. Az Oulanem teljesen egyedi dráma, hiszen szereplőinek mindegyike tisztában van a maga romlásával, amelyet büszkén fitogtatnak és meggyőződéssel dicsőítenek. "E drámában nincs fekete és fehér jellem ... Mindannyian sátániak, korruptak és veszedelemre vannak ítélve." [Wurmbrand, u.o. 15. o.]

"Amikor Marx 18 éves korától kezdve írta ezeket a szavakat, már megformálta elméjében életének célját. Egyetlen olyan szava nincs, amelyből azt vehetnénk ki, hogy az emberiségnek, vagy akár a proletároknak vagy a szocializmusnak a javáért küzd. Egyetlenegy üzenet cseng át: a világot teljes pusztulásba kívánta vinni, s ezzel egy trónt emelni magának, amelynek bástyája az emberi borzalom." [u.o. 16. o]

Richard Wurmbrand felhasználta könyvében a Marx és apja között folyt levelezés fennmaradt példányait is, amelyekből idézi a sötét erők által megszállt forradalmár apjához írt egyik levelét: "A főszentélyem kettéhasadt és új isteneknek kellett helyet foglalniuk" [u.o. 16. o.] A levelezésből kitűnik, hogy az apa komolyan aggódott fia lelkiállapotáért, és próbálta meggyőzni őt a sötét oldal elhagyására. Marx viszont a Hegelről című versének néhány stanzájával ajándékozta meg édesapját annak 55. születésnapja alkalmából:

A szavak, melyeket tanítok, egy ördögi massza keverékei. 
Így mindenki azt gondolhatja, amit gondolni kíván.
 [u.o. 17. o.]

Amikor Moses Hess, a szocializmus és cionizmus egyik korai élharcosa találkozott Marxszal, így üdvözölte őt: "Dr. Marx, Ön az én bálványom, aki az utolsó rúgást adja az ódon vallásnak és politikának." [u.o. 20. o.]

Georg Jung, Marx egy másik közeli barátja így ír róla 1841-ben: "... Marx minden bizonnyal elűzi Istent a mennyekből... Marx a kereszténységet a legerkölcstelenebb vallásnak nevezi." [u.o. 20. o.]

És végül még egy idézet, ez Mikhail Bakunyintól, a híres orosz anarchistától származik, aki Marx partnere volt az Első Internacionálé idején: ".... Itt lép be Sátán, az örök lázadó, az első szabadgondolkodó, és a világok emancipátora ... aki biztat az engedetlenségre és a tudás gyümölcsének elfogyasztására."  ... Ebben a forradalomban fel kell ébresztenünk az ördögöt az emberekben, felszítani bennük a legalávalóbb vágyakat." [u.o. 22. o.]

Bakunyin egyébként feltárja, hogy egy másik nagy szocialista gondolkodó, Proudhon (szintén Marx barátja) "Sátánt imádta". Proudhon azt hangoztatta, hogy Isten az igazságtalanság prototípusa, és úgy vélte: ".... Minden egyes lépésünk egy győzelem, amelyben legyőzzük az istenit." [u.o. 23. o.]

"Marx verseinek egyik üzenete (pl. 'A kétségbeesett segélykiáltása' és az 'Emberi büszkeség') a dacos, sátáni büszkeség követésének példái, ahol az ember a maga nagyságára áhítozik, és ha emiatt pusztulnia kell, az ugyan egy kozmikus katasztrófa, de legalább mint isteni lény pusztul el, akit megsiratnak a démonok. 'A játékos' Istent okolja, mert az nem ismeri el és nem tiszteli a művészi nagyságát. A pokol mélyéből tör fel, 'megigézve az elmét és elcsábítva a szívet, és a tánca a halál tánca ...' " [u.o. 24]

Ugyanakkor ez a művészet, ami "a mélységből tör fel és megigézi az elmét", mindig is célbavette az ifjúságot, mint a démoni erők fegyvere. E szellemiség Jerry Rubinnak, a hasonszőrű amerikai forradalmi agitátornak a szavaira emlékeztet bennünket, amit a "Tedd" – "Do it" címet viselő, lázadásra szító könyvében fogalmazott meg: "Kombináljuk az ifjúságot, a zenét, a szexet, a kábítószerélvezetet és lázadást a hazaárulással – és ennek a kombinációnak nehéz lesz ellenállni." A cél szintén minden érték lerombolása és elpusztítása, az ördöggel való szerződés megkötése, a pillanatnyi felemelkedés és az örök halálba lengő tánc.

Az "Emberi büszkeség" - " Human Pride"című versében Marx is tökéletesen világossá teszi, hogy célja nem a világ jobbá tétele vagy akár megreformálása, mint inkább elpusztítása, s annak a pusztulásnak az élvezete:

Lenézően vágom bele kesztyűimet a világ arcába.
Látva ennek a törpe óriásnak az összeomlását, aminek esése nem fojtja el lelkesedésemet.
Akkor majd istenien és győzedelmesen vándorlok a világ romjai között, 
és szavaimnak aktív erőt adva, egyenlőnek érzem magam a Teremtővel.

Az utolsó sor szintén Sátánt idézi fel, aki így szólt: "Olyanná leszek, mint a magasságbeli" (Ézs. 14:14).

Az eddigiekből jól láthatjuk, Marx egyáltalán nem volt ateista. Sátánista volt, aki hitt Istenben, de ellene és a teremtése ellen fordult. A Szentírásban azt olvashatjuk, hogy vannak bizonyos emberek, akik "Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék..." (Róma 1:28). Mit tesz Isten az olyan emberekkel, akik nem kívánják megismerni sem Őt, sem kegyelmét, sem igazságos útjait? " ... Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. (Róm. 1:28). Mire jutnak ezek a megátalkodott emberek, ha Isten romlott eszükre hagyja őket, és miféle alávaló tetteket követnek el?

Róma 1:29-32 29 Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.  30 Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, 31 értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek32 Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.

Marx tökéletes példája annak, amit itt a kiemelt részekben olvashatunk, ehhez elég csupán verseit és levelezéseit elolvasni, valamint a kommunizmus gyümölcseit megvizsgálni. Bár Marx korántsem volt Sátán egyedüli szócsöve, de egyike volt a leghatékonyabbaknak a történelem folyamán.

Amit Marx és az ideológia megrendelői akkor még nem tudhattak, az az, hogy a világuralmi terv nem fog első nekifutásra [a kommunizmus által] megvalósulni. A kommunizmus mint államforma és gazdasági rendszer megbukott, de úgy, hogy betöltötte hasznos funkcióját. Az erős kezű diktatúrát felváltotta a demokrácia puha diktatúrája, és a háttérhatalom módszert váltott, még alantasabb eszközökkel szorítja meg a hurkot a világ nyakán: az eladósítás és gazdasági kényszer által. Ily módon az emberek nagy része önszántából veti alá magát az általuk kreált problémák általuk nyújtott megoldásainak.

A régi rendszer élharcosai és irányítói természetesen ugyanúgy hatalomban maradtak, és tovább folytatják munkájukat, immáron demokratákként és kapitalistákként. Egy dolog soha nem változik, ők a továbbiakban is egyenlőbbek az átlagembernél, s a hatalom továbbra is az ő kezükben marad, amíg a háttérhatalmat szolgálják.

Kifinomultak a módszerek, megadatott a szabadság látszata, hiszen ma már lehet pl. utazni, de nincs igazán értelme, ugyanis bárhova megyünk, ugyanazt találjuk. Néhány dolog azonban nem változott meg.

Ahogy a háttérhatalmakat kiszolgáló gondolkodók, politikusok egykor megalkották a kommunizmus eszméit, és ezáltal "felébresztették", majd könnyen használható eszközzé formálták a munkásosztályt, úgy korunk polgárainak gondolkodását is aktívan formálják a globalizmus ideológiájával.

A polgárokat olyan dolgokkal riogatják, ami a kezük irányítása alá készteti a megfélemlített, és a mesterségesen létrehozott válságokkal manipulálható embereket. Hiszen az általuk mesterségesen kreált válságokra természetesen egyedül ők tudnak választ és megoldást nyújtani. Rémisztgetnek a nacionalizmussal, ami részükről már egyenlő a mindennél rettenetesebb ellenséggel, a fasizmussal és nácizmussal. Ez nem véletlen, hiszen a világállam eljövetelét csakis olyan szuverén nemzetek gátolhatják meg, amelyek nemzetük érdekeit nézik, és nem kívánnak fejet hajtani a világkormány előtt. A háttérhatalmi kezekben lévő politikusok vagy kormányzatok azonban soha nem vádolják azt a kommunizmust, amit végülis nagyon sikeres eszközként használtak fel a világkormány eljövetelének megvalósításához. Így a kommunizmus bűnei fölött szemet hunynak, és a rendszert még ma, a hivatalos bukása után is úgy kell beállítani, mintha az alapjában véve mégiscsak valamiféle jót képviselt volna, s amit csak bizonyos emberek hibái szennyeztek be.

A tények szigorúan azt bizonyítják, hogy a kommunizmus és a szocializmus csupán a szervezett pénzhatalom átmeneti lépése volt egy hosszabb távú világstratégiában.

A nemzetközi bankárok, akik a tényleges kezdeményezői és finanszírozói voltak a kommunista mozgalomnak, kezdettől fogva a saját távlatokban gondolkodó stratégiájuk érdekében használták azt, és mindvégig az ellenőrzésük alatt tartották.

Tovább a kommunizmus sátáni jelképei című íráshoz >>