CoG

A bibliai korszakok és korok terve

A korszakokkal kapcsolatos bibliai tanítások a legelhanyagoltabb tanok közé tartoznak a keresztény valláson belül. Pedig a szóbanforgó tantételnek óriási jelentősége van. A problémát tovább fokozza néhány, e témát közvetlenül érintő fontos kifejezés gyakori félrefordítása is. Emiatt a keresztények nagy részének halvány fogalma sincs arról, hogy mit is tanít az Ó- és az Újszövetség a különböző korszakokról. Legtöbben még azt sem tudják, hogy egyáltalán létezik erről konkrét bibliai tanítás. Ezzel az írással ezt a hiányt kívánjuk pótolni, remélve, hogy sikerül alaposabb rálátást nyújtani a Biblia korszakokra vonatkozó tanításaira.


Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © Ernest L. Martin, Ph.D., 1984,2005

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül. 

Weblap: www.churchofgod.hu


Mit tanít a Biblia a korszakokról?

Amikor megemlítjük a Biblia korszakokkal kapcsolatos tanait egy átlag keresztény embernek, akkor gyakran azzal az első reakcióval találjuk magunkat szemben, hogy ezek a nézetek minden bizonnyal valamiféle eretnek, vagy "szektás" tanításnak a szüleményei. Mivel ők maguk soha nem hallottak róla, így el sem tudják képzelni, hogy a Szentírásban valóban létezik erről bármiféle tanítás.

Ennek az egyik legfőbb oka – a személyes érdektelenség mellett - az, hogy a Biblia eredetileg héber és görög nyelven megírt szövegeinek bizonyos szavait gyakran olyan szavakkal adták vissza a fordításokban, amelyek nem tükrözik pontosan az eredeti szó valós jelentését, vagyis azt, ahogyan azt a korabeli emberek értették és használták.

A Biblia általában többesszámban beszél a korszakokról. A korszak egy adott, meghatározó és egy fontos, vagy nagyjelentőségű időperiódust jelent. Vannak korszakok, amelyek Izrael népét érintik, ezek olyan különböző időtartamok, amikor bizonyos események történnek velük. Vannak korszakok,  amelyek a pogány népeket érintik, sőt vannak korszakok, amelyek az angyalokat vagy szellemvilágot érintik. Az angyalokkal kapcsolatban legalább hét korszakról tudhatunk. Vannak korszakok, amelyek az Isten Fiával kapcsolatosak, mint pl. amikor a földön élt közöttünk, s az a korszak, amelyben uralkodni fog a jövőben. Alapigazság tehát, hogy a bibliai kijelentések szerint több korszak is létezik, s Isten a korszakokban gondolkodva valósítja meg a teremtéssel kapcsolatos tervét és akaratát. Ennél fogva Isten a "korok Istene, vagy a "korok királya" (Sir. 36:19, Ézs. 9:6; Jer. 10:10).

Nagyon fontos, hogy a fordítás, amit használunk, a lehető legpontosabban adja vissza a Szentírás üzenetét, és pontosan adja vissza a héber és görög szavak eredeti jelentését. Szerencsére ma már több ilyen fordítás közül válogathatunk, különösen angol nyelven.

A korszakokra vonatkozó tanok nem a Church of God egyedi, sajátos tanításai; bárki, aki eredeti nyelven olvassa és valamilyen szinten megérti a Biblia üzenetét, az tisztában lehet azzal, hogy úgy az ószövetségi próféták, mint az újszövetségi apostolok és tanítók is, korszakokban beszéltek az isteni terv bizonyos időperiódusait illetően.

 

A "korszak" meghatározása

A korszak egy időszakot jelent, általában egy hosszú tartamú időszakot, de egy korszaknak, egy valamit átfogó időperiódusnak nem kell feltétlenül hosszú ideig tartani. Egy korszaknak van kezdete és van vége, így egy korszak a szó jelentésének értelmében soha nem tart örökké. Ez egy nagyon fontos tény, amit állandóan figyelemben kell tartanunk. Mindennek, aminek vége van, annak kezdete is van. Aminek kezdete és vége van, az nem lehet örökkévaló. Ami igazán örökkévaló, annak nincs, és nem is lehet sohasem vége - ad infinitum.

A bibliai korszakoknak tehát van kezdetük és végük, s a korszak e két vég között tartó időtartamot jelenti.

Hogy miért olyan fontos ez számunkra? Azért, mert a Biblia eredeti nyelveiben használt korszak/ok kifejezést gyakran  fordították hibásan az "örök", vagy "örökké", illetve "örökkévaló" szavakkal, holott az eredeti szerzőknek egyáltalán nem volt céljuk ilyen értelmet adni pl. az aion szónak a mondanivalójukban.

Ma a kereszténység egyes alapvető, de lényegében hamis tanításai elsősorban a héber és görög szavak félreértésein, félrefordításain alapulnak. A korszakokra vonatkozó tan az egyik legfélreértettebb - és sajnos tudatosan is félremagyarázott - bibliai tanítás.

Azt nem állítjuk mi sem, hogy minden egyes tanítás minden egyes részletét megértjük ebben a korban, de azt igen, hogy Isten kegyelméből igen nagymértékű ismeretre tehettünk szert ebben a témakörben. Az már egy közhelynek számító igazság, hogy aki ismeri az eredeti héber és görög nyelvet, az számos olyan csodálatos ismeretre tesz szert, ami nagyrészt elhomályosul a legtöbb ember szeme előtt a kinyilvánított Ige gyakori fordítási elégtelenségei miatt. Tehát nem egy ezoterikus, titkos tudás birtokában vagyunk, hiszen ezek a dolgok mindenki előtt feltárulnak, ha megfelelő módon és alapossággal tanulmányozzák a Szentírást. A keresztény emberek 99%-a nem érti meg, és nem veszi figyelembe a korszakok tanait, így az is elkerüli figyelmüket, ahogyan azok a megváltás tervét, Izraelt és az ekklésiát, a millenniumi időszakot, valamint a Nagy Fehér Trón ítéletet érintik. De szinte egyetlen olyan bibliai időszakkal, vagy periódussal kapcsolatban sem értik meg azt, hogy azokat tulajdonképpen a korszakokkal kapcsolatos bibliai tanrend részeként kell kezelni.

Ezeknek a hiányosságoknak a pótlására szeretnénk megvizsgálni alaposabban azt, hogy pontosan mit tanít a Biblia ebben a témakörben, s csak reméljük, hogy ezzel is hozzásegítünk legalább egy alapvető, de helyes ismeret megszerzéséhez.

 

A Rotherham Fordítás

A korszakok fogalmát [angol nyelven] talán a Rotherham fordítás adja vissza legpontosabban, különösen az Efézus levél 3:8-11 verseinek mondanivalóját illetően. Ezek a Pál apostoltól fennmaradt tanítások külön figyelmet érdemelnek, hiszen ez a négy vers rendkívül fontos isteni igazságokat tár fel arról, hogy mit hoz magával a jövő, s milyen kidolgozott, korszakokat átfogó terv alapján végzi el Isten a megváltásunk munkáját Jézus Krisztus által. Ebben a tervben úgy a hívőknek, mint az egész emberiségnek nagy szerepe van, s végsősoron minden értünk megy végbe. Így maga az a tény, hogy az emberiség meg lett teremtve és e földre lett helyezve, a korszakok tervének egyik lényeges eleme.

Magyar nyelven talán a Csia Lajos-féle fordítás áll  legközelebb a Rotherham verzióhoz, így e tanulmányban ezt fogjuk használni:

Efézus 3:8–9 8 Nékem, az összes szentek közül a legkisebbnek adták azt a kegyelmet, hogy a nemzeteknek örömüzenetül hirdethetem a Krisztus kinyomozhatatlan gazdagságát 9 és megvilágíthatom, hogy miben áll annak a titoknak sáfársága, mely örök [aiónón] korszakok óta el volt rejtve Istenben, aki a mindenséget azért teremtette,

Erre a mindennél fontosabb ismeretre van szüksége mindannyiunknak, amit Isten maga világít meg nekünk Fián, Jézus Krisztuson keresztül! Mert az evangélium üzenete által egy korszakokon át elrejtett, és felbecsülhetetlen gazdag titok tárul fel számunkra, amit Isten elrejtett mindaddig, amíg Jézus Krisztus által megvilágosítani kíván előttünk. Ez az elrejtett, szent titok soha nem volt elérhető a korábbi korszakokban, ennek megismerése a kereszténység privilégiuma. Sőt, ez az "Istenben rejlő" titok olyannyira ismeretlen volt, hogy még a szellemi teremtés, vagyis az angyali fejedelemségek elől is rejtve volt, és egyedül a Krisztus világosságát tükröző egyház által nyilvánul meg számukra is:

Efézus 3:10-11 10 hogy most a mennyei fejedelemségekkel és fennhatóságokkal az eklézsián [hívők gyülekezetén] keresztül megismertethesse az Isten sokféle bölcsességét 11 az örök korokban [aiónón, korszakokban] előzetesen tett elhatározásának megfelelően, mely Urunkban, a Krisztus Jézusban született meg,

1Korintus 2:6-7 6 Ugyan bölcsességet is szólunk, de a tökéletesek között, azonban nem ennek a korszaknak, nem e korszak fejeinek bölcsességét, akik elvesznek, 7 hanem titokként Istennek bölcsességét, azt az elrejtettet, melyet az Isten korszakokkal ezelőtt különválasztott a mi dicsőségünkre,

A terv tehát Isten elhatározása és titka volt, addig, amíg el nem jött a megfelelő idő[korszak] a kinyilatkoztatásukra. Pál máshol is rámutatott arra, hogy ez a terv már a föld megalapítása előtt ki lett dolgozva értünk (Efézus 1:4). Ezt a tervet Isten korszakokkal az első ember megteremtés előtt tervezte meg, annak teljességében, minden egyes mozzanatát előre tudva és rendelve. Aztán pedig megvalósított vagy meg fog valósítani mindent, aszerint, ahogyan azt Ő eleve lefektette, vagy elrendelte egy-egy adott korszakra. És ennek a korszakokat átfogó tervnek a részét képezzük mi, egy olyan korszakban, amelyben számunkra megvilágosodott ez a terv Isten kegyelme által, Jézus Krisztusban.

 

A korszakokban megvalósuló terv céljai

De mi is ez a csodálatos terv, amelybe az angyalok belátást kívánnak nyerni, s ami bennünk, igaz hívőkben valósul meg? Ezt egy kereszténynek igazán illene tudni! Hiszen azért éljük életünket e testben a rendelkezésünkre álló körülbelül 70-80, vagy akárhány éven alatt, mert szerves, meghatározó részesei vagyunk ennek a hatalmas, korszakokat átfogó tervnek! A terv rólunk szól, értünk lett kidolgozva! Mert mindennek a végcélja az, hogy Isten családjába szülessünk, és teljesen eggyé váljunk Vele! Ez a válasz a dilemmára:

Héberek 2:6-8 6 Valahol valaki határozott bizonyságot tett: "Kicsoda az ember, hogy megemlékezel róla? Az embernek fia, hogy reá tekintesz? 7 Kevés időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel koszorúztad meg, 8 mindent lába alá vetettél." Azzal ugyanis, hogy a mindenséget alája vetette, azt fejezi ki, hogy semmit nem hagyott neki alá nem vetetten. Most azonban még nem látjuk, hogy a mindenség alája volna vetve.

Most még nem, de az adott korban ejön ennek az ígéretnek a valósága. Egy adott szinten és értelemben a hívők esetében ez a fiúság már a jelenben is valóság, mivel mi már Isten gyermekei vagyunk (Róm. 8:26; 1Ján. 3:9-10, 4:4; 5:2), de sorsrészünk mérhetetlenül nagyobb annál, hogy csupán e hústestben legyünk Isten fiai. A teljesség eljövetelével, a feltámadás után testünk átváltozik romolhatatlan szellemi testté (1Kor. 15:52; 1Pét. 1:4-5), amely pontosan olyan lesz, mint Jézus Krisztus szellemi teste. Jelenleg azonban, e testben az emberi szellem irányvonalát kell megváltoztatnunk és fejlesztenünk, amíg eléri Isten és Krisztus szellemi karakterének teljességét (Eféz.3:19; 4:13; Kol.1:19;  2:9).

Az örök szellemi élet és az Isten tökéletes tulajdonságai lesznek az Isten fiainak sorsrésze akkor, amikor lezárul, vagy beteljesedik a korszakok terve. Pontosan ezen oknál fogva kell tudnunk azt, hogy miről is szól ez a terv.  Ezért hangsúlyozta ki Pál az Efézus és Kolossze levelekben annak a szent titoknak az egyházban való feltárulását, amely az előző korokban el volt rejtve a "nagy nyilvánosság" elől. A nagy, szent titkot egyedül az Atya ismerte, s még angyalai sem nyertek belátást abba. E tervben meghatározóan fontos szerep jutott Jézus Krisztusnak, Akiről a következőket mondja a Szentírás:

Mindezek a dolgok annak a tervnek a részét képezik, amibe "még az angyalok is betekintést kívánnak nyerni" (1Pét. 1:3-12).

Pál a Szent Szellemtől vezetve azt nyilatkozta, hogy Isten eklézsiá-ja  számára feltárult, vagy megvilágosodott a szent titok Krisztus ismeretén keresztül, s vele a korszakok terve, amit Isten a világ megalapítása előtt elrendelt, szintén Jézus Krisztusban.

Ezért kell minden kereszténynek tisztában lennie azzal, hogy minek is a részesei, hiszen minden az üdvösségünk és az egész emberiség üdvösségének az érdekében történik.

De nem minden ember jut el egyszerre az üdvösségre, Isten ugyanis a maga meghatározott időperiódusain keresztül valósítja meg az emberiség megváltására kidolgozott tervét a feltámadások által (1Kor. 15:22-24).  A jelen korban nem mindenki fogadja el Jézus Krisztust, sőt a világ messze nagy része nem ismeri Őt, s ez nyilvánvaló tény. Hasonlóan az emberiség döntő többsége nem volt igazán keresztény sem ma, sem a korábbi időkben. Krisztus előtt elenyésző számú ember jutott üdvösségre, eljövetele után pedig csak az elsőszülöttek egyháza (Héb. 12:23), amiben bizony még a magukat kereszténynek mondó emberek nagy többsége sincs benne.

 

A korszakok nagy tervének rendje és kibontakozása

Az az ember, aki nem fogadja el Jézus Krisztust Megváltóként, és nem kapja meg az Isten Szent Szellemének ajándékát, nos, az a személy nem keresztény a Szentírás meghatározása szerint (Róm. 8). Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az a személy megátalkodottan rossz, vagy gonosz ember, ahogy azt sem jelenti, hogy a jövőben nem tapasztalja meg Istent és az üdvösséget. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a "korszakok tervének rendje szerint" egyesek megismerhetik és elfogadhatják Istent és ajándékát ebben a jelen korban, másoknak pedig nem e jelen, hanem egy másik erre rendelt korszakban adatnak meg ezek a dolgok.

És ez a terv a mai napig pontosan úgy van kibontakozásban, ahogyan azt Isten elrendelte, meghatározta. Isten terve soha meg nem változik, sem a korszakokat, sem bármi mást illetően. Minden a terve szerint folyik.

Efézus 1:5, 9–12 5 Szeretetéből indítva azonban már eleve különválasztott minket a maga számára a Krisztus Jézuson keresztül, avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata is helyeselte. ...  9 miután titkos akaratát velünk megismertette.  Így felelt meg ez az ő jótetszésének, melyet őbenne 10 az idők teljességének háztartására már eleve kitűzött: hogy a mindenség, mindaz, ami a mennyekben van, és ami a földön van, a Krisztusban egy fő alatt egyesüljön. 11 Egyesüljön abban, akiben sorsrészünket is megkaptuk, ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az, aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja 12 s azon munkálkodik, hogy mi, akik reménységünket eleve a Krisztusba vetettük, az ő dicsőségének magasztalására legyünk.

A Jelenések könyvében olvashatjuk, hogy Jézus Krisztust tulajdonképpen "a világ megalapítása óta" ölték meg (Jel. 13:8). Tudjuk, ez mit jelent: megváltó halála a világ megalapításától el lett rendelve Isten által, vagyis ez is része volt a korszakok tervének.  Majd ennek az adott időben (vagyis az erre elrendelt idő teljességében Gal. 4:4; 1Tim. 2:6) történt megvalósulása egy óriási mérföldkő volt a korszakok tervében. Halála tehát a meghatározott terv szerint az erre rendelt időben és módon történt meg.

Pál szavai szerint Istennek akarata az, hogy a Krisztusban megvalósuló üdvösség elérhető legyen az egész ádámi faj, vagyis az emberiség számára:

1Timóteus 2:3-4  3 a mi Megmentőnk, az Isten, 4 aki minden embert meg akar menteni, és az igazság ismeretére eljuttatni.

És ez pontosan azt jelenti, amit a kijelentés mond: a mindenható Isten akarata az, hogy az emberek eljussanak a színtiszta igazság ismeretére, és azáltal elnyerhessék az örök életet. Az 1Timóteus 2:3-4 szövegében az igazság-ról [határozott névelővel] van szó, s ez az igazság a korszakok tervében megvalósuló dolgokat jelenti. Mindaz, amit Isten az eleve elrendelt akarata szerint véghez visz a korszakokat átfogó tervében: az igazság. Istennek tehát határozott akarata az, hogy az igazság, vagyis tervének ismeretére jussunk. A jelen korban az ismereteink nagyrészét a Szentírás szellemi üzenetének megértéséből nyerjük, amire Isten Szelleme vezet bennünket (Ján. 16:13). Ezek az ismeretek egyelőre csak az elsőszülötteknek, az egyháznak, Isten választottainak adattak meg.

Tény viszont, hogy még az ismeretekkel gazdagon megáldott egyházban sem jutottunk el minden igazság ismeretére, és nem is fogunk, amíg e testben élünk. E korban a Szentírás által kapjuk a legtöbb ismeretet, amit az magában foglal, az mind igazság. Ám az sem foglal magában minden igazságot, sem azt a teljességet, amit Isten fog megadni akkor, amikor átváltozunk szellemlényekké. Akkor azonban már minden titok minden apró részletét meg fogjuk ismerni.

Így tehát még az Isten eklézsiájában is csupán a terv számunkra fontos körvonalait ismerjük e jelen időben, nem minden egyes részletét. Csak a jelenleg szükséges igazságok adattak meg. Pál apostol a csodálatos és minden addigit meghaladó új isteni kinyilatkozások ellenére is kijelentette: "Most ugyanis tükör által homályosan látunk, töredékes ismerettel", s átváltozásunkkor nyerünk el tökéletes ismeretet mindenről (1Kor. 13:12). Gondoljunk bele ennek az ígéretnek a nagyságába: minden igazság és a teljes ismeret birtokába jutunk, aminek most letétét tapasztaljuk meg az eklézsiának megadott páratlan ismeretekben.

Egy ilyen hatalmas jelentőségű kinyilatkoztatott  igazságot Pál Timóteushoz írt levelében találhatunk:

1Timóteus 2:3-5  3a mi Megmentőnk, az Isten, 4 aki minden embert meg akar menteni, és az igazság ismeretére eljuttatni. 5 Mert egy az Isten. Egy a közbenjáró is Isten és emberek között az (ember) Krisztus Jézus.

Senki, de senki nem áll és nem állhat Isten és az ember közé, egyedül az Úr Jézus Krisztus a közbenjárónk. Krisztus a mennyben, az Atya jobbján ülve jár közben értünk szüntelenül. Nem oldalirányba, hanem fölfelé kell tekintenünk, ha az egyház fejét, s az egyedüli közbenjárót Isten és magunk között meg akarjuk lelni.

De lássuk, mi módon és milyen időzítéssel bontakozik ki a nagy terv! Folytatva az 1Timóteus 2 fejezetét, láthatjuk, hogy Krisztus áldozata nem véletlenszerűen történt meg akkor, amikor megtörtént:

1Timóteus 2:6  Egy ember, ki magát mindenekért odaadta váltságul a kellő időben, tanúságtételül.

A szószerinti, pontos fordítás szerint a "kellő idő" valójában "a maga adott idejében"-t, vagy "idő periódusaiban"-t jelenti. Vagyis abban az időben, amelyet erre stratégiailag a legmegfelelőbbnek tartott Isten. Ez az igehely tehát fontos részeleme a korok tervének.

De miért vannak adott időre meghatározott periódusok? Tudnunk kell, hogy az emberiség nem egyszerre menekül meg. Az Isten rendelkezése szerint vannak, akik e korban, mások pedig egy másik, erre rendelt alkalommal ismerik meg az igazságot, s támadnak föl a halálból - mindenki a maga sora és rendje szerint, amint Pál is kijelentette (1Kor. 15:23). Az üdvözülők első zsengéje Krisztus visszatérésével, az első feltámadásban nyeri el véglegesen az ígéreteket, az emberiség további része pedig a Millennium és a második feltámadás idején. Ezek az ítélkezés periódusai. Amikor a korok terve beteljesedik, akkor eljön az Istennel való eggyéválás mindenki számára, akinek az megadatott:

Efézus 1:10 az idők teljességének háztartására már eleve kitűzött: hogy a mindenség, mindaz, ami a mennyekben van, és ami a földön van, a Krisztusban egy fő alatt egyesüljön.

Ez ugyancsak a korok tervével kapcsolatos fontos idézet, ami megerősíti a terv mozzanatainak előre meghatározott rendszerét, s magát a célját is.  Ahogyan Krisztus egy stratégiailag meghatározott időben jött el, úgy a teljességnek is adott ideje van.

Ahhoz, hogy teljesen tisztán lássunk a korszakokra vonatkozó tanítások területén, először is meg kell vizsgálnunk az idevágó héber és görög szavak jelentéseit.

 

A  "korszak" héberül

Az ószövetségi írásokban a korszakra vonatkozó kifejezést nagyon gyakran "örök"-nek, vagy "örökkévaló"-nak fordították, valójában minden alap nélkül. Hiszen ha megvizsgáljuk azt, hogy miként is használták több alkalommal a szóbanforgó írásokban ezt a kifejezést, akkor nyilvánvalóvóan nem jelenthet örök időt. Még akkor sem, ha netán ezt a kifejezés Istennel kapcsolatban is alkalmazzák. Igen, a kifejezés még akkor sem jelent örökkévalót az ad infinitum értelemben, ha Istenre utalnak vele.

Ez a bizonyos szó az olam, ami csaknem ötszáz alkalommal fordul elő az Ószövetségben. Maga a kifejezés az alam szótőből származik, aminek jelentése: "elfedni, "eltakarni" a szem elől. Vagyis valami, ami homályba vész. Ha előveszünk egy konkordanciát és rákeresünk az "örökké" kifejezésre, akkor láthatjuk, hogy azt legtöbbször a héber olam szó fordításaként alkalmazzák. Ha pedig az olam kifejezésre keresünk rá, mondjuk a népszerű, angol nyelvű King James Version-ban, akkor az alábbi fordításokat találjuk:

"örökkön örökké "

  24  alkalommal

"öröktől örökig"

    4  alkalommal

"örökké"

 251 alkalommal

"örökkévaló"

   60 alkalommal

"ősi idők" vagy "régi idők"

     2 alkalommal

"valaha régen"

   16 alkalommal

"végnélküli világ"

     1 alkalommal

"soha"

   16 alkalommal

"folyamatos"

   22 alkalommal

"mindig"

   15 alkalommal

"vén" vagy "ősi"

   13 alkalommal

"régen"

     3 alkalommal

"folyton"

     5 alkalommal

"többé"

     2 alkalommal

"világ"

     2 alkalommal

"folytonosság"

     1 alkalommal

"örök"

     1 alkalommal

"tartós"

     1 alkalommal

"sokáig"

     1 alkalommal

"valamikor"

     1 alkalommal

"a világ kezdete óta"

     1 alkalommal

"valaha"

     4 alkalommal

"hosszú"

     2 alkalommal

 

 

Az olam összesen 448 alakommal fordul elő, és ebben a King James fordítást  többé-kevésbé tükrözik a más nyelvű fordítások is. Ami itt lényeges: láthatjuk, hogy gyakran teljesen más szavakkal fordították le ezt a bizonyos héber kifejezést, amely esetekben a kontextus világosan elárulja, hogy a szó semmiképpen nem jelentheti a végnélküli "örök" időket. Ezt bizonyítja az is, hogy az olam-ot gyakran fordították pl. "ősi időknek" vagy "régi időknek", esetenként pedig csak öregnek, ősinek, többé-nek, világnak, folyamatosságnak, maradandónak, hosszú időnek stb. Bizonyos esetekben pedig olyan időszakokra vonatkoztatják, amelyek csupán pár napot, vagy néhány évet foglalnak magukban. Más szóval, ha analizáljuk a kifejezés használati módját, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az egy adott időperiódust takar, mialatt valaki, vagy valami él, vagy fennáll. Az olam tehát egy adott időt, vagy korszakot átfogó tartam, s mint ilyen, van kezdete és vége. A Szentírás némely olam-nak megadja a határozott időtartamát, néha pedig nem.

Alkalmanként az emberi élet tartamát is olam-nyi időnek nevezték. Mózes törvénye előírta, hogy a személy, aki nem kíván felszabadulni a szolgaság alól, annak "gazdája fúrja át a fülét egy árral, s attól kezdve mindenkorra rabszolgája marad" (2Móz. 21:6; 5Móz. 15:17). Mondanunk sem kell, itt a "mindenkorra" (némely fordításban: örökre) kifejezést a héber olam-ból fordították ekként. A szöveg mondanivalója nem más, mint az, hogy az olyan rabszolga, aki nem kíván felszabadulni, az élete folyamán végig gazdájánál marad. Senki nem marad rabszolga az örökkévalóságon át, így ebben az esetben az olam semmiképpen nem jelenthet örök vagy örökkévaló időt, csupán egy adott, meghatározott időtartamot - a rabszolga életét. Így tehát, mikor az örök szóval találkozunk, akkor azt az olam szó valós jelentésének fényében kell értelmezni, s nem pedig úgy, hogy az a végtelenségig, mindörökkön át tart.

Egy másik illusztráció a Nehemiás 13:1 verse, amely felidézi azt a mózesi törvényt, miszerint "az ammonita és moábita sohasem [olam] léphet be az Isten közösségébe." Ám az 5Mózes 23:36 verse rámutat arra, hogy ezesetben a "sohasem" valójában tíz nemzedéket jelentett, nem pedig egy végtelen időt.

Hasonlóan, az 1Krónika 22:10 szerint Isten"örökké" megerősítette Salamont trónját, amiről pedig tudjuk, hogy uralma negyven esztendeig tartott. Az 1Királyok 8:13 és 9:3 olamjai pedig azt az időszakot jelölték, amíg a fizikai Templom fennáll. Még a King James fordítói is lehetetlennek találták azt, hogy az olam-ot kizárólag a végtelennel asszociálják, s ilyenkor más kifejezésekkel voltak kénytelenek visszaadni a szó jelentését:

A fenti összevetés megintcsak azt bizonyítja, hogy az olam nem azonos az örökkévaló idővel, s a fordítók maguk választották meg, mikor milyen kifejezéssel adják vissza a szó értelmét.  Az ószövetségi írásokban a legrövidebb olyan időszak, amire az olam kifejezést használták, egy mindössze három napos időtartamot foglalt magában. Ez a bizonyos idézet Jónás könyvében található, aki a nagy hal gyomrában töltött időre az olam szóval utalt.

Jónás könyvében azt olvashatjuk, hogy Jónást elnyelte a nagy hal, ahol saját szavai szerint egy olam-nyi időt töltött el:

Jónás 2:1  Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt.

Jónás 2:6-11 6 Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre.  7 Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre [olam] bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, JHVH, Istenem!  8 Amikor elcsüggedt a lelkem, JHVH-ra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.  9 Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. 10 De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az JHVH-tól jön a szabadulás!  11 JHVH pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.

Vagyis ezt a három napon és három éjen át tartó időszakot egy olam-nyi időnek nevezi a Szentírás. Ebből tehát levonhatjuk, hogy az olam kifejezést még olyan időperiódusra is használták, aminek tartama még az emberi életénél is sokkal rövidebb.

 

Az olam az isteni ígéretekben

Talán sokan megütköznek rajta, de az olam még azokban az esetekben sem jelent abszolút végnélküliséget, amikor az isteni határozatokra és ígéretekre utal:

Zsoltárok 78:69 Mint égi magaslatot, úgy építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet, amelyet örökre [olam] megteremtett. 

Prédikátor 1:4  Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké [olam] megmarad. 

Ezekből a fordításokból azt vonhatjuk le, hogy a jelenlegi föld a végtelenségen át, örökké megmarad és létezni fog, soha nem pusztul el. Csakhogy a Biblia számos egyéb verse határozottan kijelenti, hogy földünk hiábavalóságra (pusztulásra) van ítélve, és lassan halad a teljes romlás felé (Róm. 8:20-22). A föld és az egek megavulnak, mint egy kiöregedett ruha, és elvész (Héb. 1:10-12). Igen, a föld és az egek nem maradnak meg jelenlegi állapotukban örökké, annak ellenére, hogy a fordítók oly módon adták vissza az olam értelmét, mintha az végnélküliséget jelentene. A föld és az egek elpusztulnak, és Isten egy teljesen új földet és új egeket teremt a régi helyébe:

Izaiás 65:17  Mert új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek. 

Emellett több más bibliaidézet is azt bizonyítja, hogy a föld és egek elmúlnak, majd egy új főld és új egek jönnek létre a régi elmúlt helyébe (Zsolt. 102:25-26; Mát. 5:18, 24:35; 2Pét. 3:7-12).

Ezek után teljesen világos kell legyen, az "örök" [olam] a föld és egek esetében nem végtelenséget jelent, csupán azt az időtartamot, amit Isten meghatározott e föld és egek létezésére. Vagyis ezesetban az olam azt az időszakot fedi, ami az 1Mózes első verseitől a Jelenésekben vázolt megszűnéséig tart. Márpedig ez nem örök, vagy örökkévaló tartam. A Rotherham fordítás ezesetben is sokkal pontosabb fogalmazással adja vissza a szó jelentését:

Példabeszédek 1:4 Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld korszakokon át fennmarad.

A jelen földnek egy meghatározott idő adatott, s ez jónéhány korszakot foglal magába, de semmiképpen sem marad meg mindörökké.

De további példákat is felhozhatunk az olam "örök"-ként való fordításának problémáira. A Jeremiás 5:22 verse így szól: "Én tettem a homokszegélyt a tenger határává; örök [olam] korlátul, amelyet nem hághat át soha." Ám a Jelenések 21:1 verse elárulja, hogy az új földön nem lesznek többé tengerek és óceánok (Jel. 21:1). Itt megintcsak azzal állunk szemben, hogy a tengerrel és partjaival kapcsolatos "örök" rendeletek a valósagban csupán addig vannak érvényben, amíg léteznek a tengerek. Ezért a Rotherham verzióban az ebben a részben előforduló olam "korokat átfogó" korlátként lett fordítva.

Ugyancsak Jeremiástól származik egy olyan vers, amely azt vázolja, hogy Isten "örökre" elveti magától népét, mondva: "Örökös [olam] szégyent hozok  rátok és véget nem érő gyalázatot, amelyet a feledés nem borít el soha" (Jer. 23:39-40). Csahogy ez a "szégyen" és kitagadás megintcsak nem örökre szóló, hiszen ugyanez a Jeremiás a 24:6 versben már így ír: "Feléjük fordítom tekintetem, hogy jót tegyek velük, és visszahozom őket ebbe az országba." (v.ö. Ézs. 25:8; Róm. 11:25-26). Izrael megtagadása egy adott ideig, adott korszakon át tart, és majdani végleges helyreállításuk a Messiás visszatérésével meg is fog történni.

A fordítások legtöbbje szerint Jeruzsálem "mindörökké" állni fog (Zsol. 48:8; Ézs. 65:18; Jer. 17:25), és Isten "örök fenséggé, sok-sok nemzedék örömévé teszi" (Ézs. 60:15). De tudjuk, hogy a jelenlegi Jeruzsálemet az Új Jeruzsálem váltja fel (Jel. 3:12; 21:2), ami elárulja, hogy a fentebbi esetekben is használt olam szó nem azt jelenti igazán, amit az örök szóval asszociálunk, s amit a fordítók érzékeltetni kívántak. Ráadásul az Ézsaiás 60:15 példa önmagát magyarázza, azzal, hogy az olam-ot sok-sok nemzedéket átfogó idővel azonosítja, nem pedig az örökkévalósággal. A jelenlegi Jeruzsálem korszakokon át fennáll, ezalatt nagy jelentőséggel bír, de ez nem lesz így "mindörökkön örökké".

Amikor Ezékiel próféta vázolja a millenniumi állapotokat, azt olvashatjuk, hogy Isten örök [olam] időkre megerősíti a szentélyét [templomát] Izrael népei között (Ezékiel 37:26–28). Ez a millenniumi uralom alatt meg is fog valósulni, ám annak a periódusnak vége lesz, és eljön az új föld, ahol már nem lesz templom vagy szentély többé (Jel. 21:22). Más szóval ez az "örök" körülbelül ezer esztendeig, legfeljebb a második feltámadás végéig tart, de mindenképpen véget ér akkor, amikor Isten megújít mindent.

A fentebbi példák nagyon jól vázolják azt, hogy milyen értelmi különbségek lehetnek az eredeti ihletett írások, és azok más nyelvekre való fordításai között.

Az eddigiek alapján leszögezhetjük, hogy az olam-ot és annak különböző formáit igen változatos módon alkalmazza a Szentírás, de mi a helyzet azokkal a versekkel, ahol a kifejezés a valóban örök Istennel van asszociálva? Az bizonyos, hogy Isten örökkévaló, kezdet és vég nélkül "van". Csakhogy Isten örökkévalóságát nem az olam szó bizonyítja, hanem más bibliai kijelentések. Az Isten és azok is, akik eggyé válnak Vele, örökkön át élni fognak (v.ö. Héb. 7:25,  ahol a pantote zón, vagyis "allandó lét" áll).

 

Az olam és az isteni tulajdonságok

Még Jézus Krisztus uralma sem tart örökké, hiába fordítják azt gyakran így:

Héberek 1:8 A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.

A Héberekhez írt levél a Zsoltárok 45:6 verset idézi, és a héber olam-ot a görög aion-nal adták vissza az Újszövetségben. Az eredeti nyelvekben mindkét kifejezés egy olyan korszakot jelent, ami le fog zárulni egyszer. Maga az idézet a Fiú, vagyis Jahoshua, a Messiás uralmára utal. A fordítás alapján azt gondolhatjuk, hogy Krisztus uralma a véget nem érő örökkévalóságon át tart majd. Mi tagadás, több fordítás tudatosan is ezt kívánja érzékeltetni, sőt, több fordításban a fokozott "mindörökkön örökké" áll. Csakhogy számos más igerész teljesen rácáfol erre az értelmezésre:

1Korintus 15:24-28 24 azután a vég, mikor [Krisztus] a királyságot átadja az Istennek és Atyának, mikor félretesz minden fejedelemséget, minden fennhatóságot és hatalmat. 25 Addig kell ugyanis királynak lennie, míg lába alá nem veti mind az ellenségeit. 26 Utolsó ellenségeként teszi félre a halált. 27 Hiszen az Atya mindent lába alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy mindent alája vetett, világos, hogy azt kivéve, aki a mindenséget alája vetette. 28 Mikor pedig alája veti majd a mindenséget, akkor majd ő maga a Fiú is alája veti magát annak, aki a mindenséget alája vetette, hogy Isten legyen minden mindenekben.

Az teljesen világos, hogy Krisztus uralmának egyszer vége lesz. Bár maga az isteni uralom vagy irányítás folytatódik az Atya vezetése alatt, Akinek Krisztus visszaszolgáltatja mindazt a hatalmat, amivel Isten felruházta Őt egy adott korszakon át. Magának az országlásnak tehát valóban nem lesz vége (Luk. 1:33), csak Krisztus ideiglenesen kiutalt fennhatóságának.

A Héberek 1:8-ban említett örök uralom valójában az aiona tou aionosz, vagyis a korszak korán át tart. A korszak kora egy kihangsúlyozott fontosságú, nagyjelentőségű korszakot takar (a millenniumi periódust, erre a versre az alábbiakban még kitérünk).

Pontosan ugyanez vonatkozik a szentek örökkön-örökké tartó uralmára is (Jel. 22:5), hiszen ők Krisztus alatt uralkodnak, így uralmuk ideje párhuzamos az Ő uralmának idejével, ami itt aionasz ton aionon, és a korok korán át tart majd. Amikor megszűnik minden hatalom és fennhatóság, akkor értelemszerűen Krisztus és a szentek uralma is véget ér (1Kor. 15:25-26), hiszen amikor Isten minden lesz mindenekben, akkor ezekre a dolgokra már nem lesz semmi szükség.

Az természetesen bizonyos és igaz, hogy Isten halhatatlan, és az örökkévalóság állapotában él, de ezt nem az olam kifejezés támasztja alá. Azok az igerészek, ahol az olam-ot Istennel kapcsolatban olvassuk, azok nem az Ő örökkévalóságáról szólnak, mint inkább azon tulajdonságairól, amelyek az időn belüli munkájában nyilvánulnak meg.  Példaként hozhatnánk fel azt, hogy miként oldja meg pl. a bűn problémáját, amit egy olam-on belül végez el, de az az olam betelik, végetér akkor, amikor megszűnik a bűn és a gonoszság.

Isten még a maga címeit, titulusait is úgy nyilvánítja ki, ahogy azok tükrözik természetét és akaratát, illetve akaratának korszakokon át tartó kivitelezését az emberek számára. Egy ilyen titulus a Korszakok Istene, éppen amiatt, mert munkáját különböző időperiódusok által és alatt viszi véghez. Minden korszakban tesz valamit, ami abban a korban Őt dicsőíti, ami megmutatja hatalmát, és rávilágít munkajának egy fontos fázisára. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy Isten nem örökkévaló [hiszen jól tudjuk, az]. Arról van szó, hogy Isten kiemelten kezel valamit, amit eleve arra az adott korra szánt megvalósítani. 

Mindent összevetve és összegezve le kell szögeznünk, hogy az olam nem jelent végtelen örökkévalóságot, csupán egy adott időperiódust, aminek kezdete és vége van. Ha bárkinek további kételyei lennének ezzel kapcsolatban, akkor ajánljuk, hogy vegyen elő egy jobb konkordanciát, és ellenőrizze le a kifejezés előfordulásait az adott szövegkörnyezetben. 

 

Az aion, vagyis a "korszak" a görög nyelvben

A héber olam-hoz hasonló precedenst láthatjuk a görög nyelvű újszövetségi írások fordításainak esetében is. Sőt, az Újszövetségben talán még fontosabb megkülönböztetni az adott kifejezés pontos értelmét, mint az Ószövetségben. Pál szerint ugyanis az Újszövetseg által számos új kinyilatkozás és ismeret nyilvánul meg, amelyeket a korábbi próféták nem értettek meg, de még az angyalok sem ismertek. (Eféz. 3:8-11). Pál az Efézus és Kolossze levelekben tudatja velünk, hogy maga sem értette meg egyből azt a neki adott kinyilatkozást, amit nagy titoknak, vagy szent titoknak nevezett, s ami a "korszakok tervét" foglalja magában. Ez a terv ismertté vált az egyház számára, amit még az angyalok is csak általunk ismernek meg. Tehát a nagy titok, az egyház számára megadatott új kinyilatkozás a korszakok tervével kapcsolatos ismeretek. Pontosan ezért oly fontos számunkra az, hogy tudjuk, mit is jelent, miként is volt használatos az a görög kifejezés, amit a fordítók gyakran az Újszövetség esetében is két rokonértelmű kifejezéssel, az örök, illetve az örökkévaló szavakkal adtak vissza (nem csak a King James-ben, de a legtöbb modern fordításban, nyelvtől függetlenül). A szóbanforgó görög szavak az aion (főnévi formában), illetve aionian (melléknév formában), és csaknem ugyanazt jelentik. Amikor a görög írások aionion időkről beszélnek, azt a fordítók az örök, vagy örökkévalóság szavakkal adják vissza, csaknem minden fordításban. Emiatt aztán pl. az "aionion-i élet" a fordításokban örök élet-ként jelenik meg. 

Az aion főnév jelentése "kor" vagy "korszak", és 128 alkalommal fordul elő az Újszövetség 105 részében, 23 alkalommal duplán. Főnévként 37 alkalommal, elöljáró szóként pedig 68 alkalommal olvashatjuk. Az Aion szó fordítását pl. az Authorized Version a következőképpen adja vissza:

Használati mód

Előfordulás

Példa

Age (kor)

2 alkalommal

Efézus 2:7

Course (lefolyás, menet)

1 alkalommal

Efézus 2:2

World (világ

40 alkalommal

Héberek 6:5

Ever (mindig, valaha)

72 alkalommal

Júdás13

Never (soha)

7 alkalommal

János 11:26

Evermore (mindig)

4 alkalommal

2Korintus 11:31

Eternal (örök)

2 alkalommal

1Timóteus 1:17

Ez csupán egy példa arra, hogy egy adott fordítás miként adja vissza hét különböző módon a szó jelentését. A magyar fordítások hasonlóan, eltérő kifejezésekkel adják vissza az aion értelmét. A Szent Jeromos Katolikus fordítás a fentebbi, példaként felhozott szövegrészeket a következő módon adja vissza:

Az Efézus 2:7                                

- eljövendő kor

Az Efézus 2:2                                

- világ

A Héberek 6:5

- jövendő világ
A Júdás 6:5 - örökké
A János 11:26 - soha
A 2Korintus 11:31 - mindörökké
1Timóteus 1:17 - mindörökkön örökké

Úgy tűnik, mintha a fordítók gondban lettek volna a szó pontos értelmével kapcsolatban, és azokban az esetekben fordították öröknek, ahol a doktrínális előfeltételezéseik azt úgy kívánták. A világ kifejezéssel pl. a körülöttünk lévő világot, a földi létet és annak rendjét, és talán állapotát jelöljük, de ez a szó egyáltalán nem érzékeltet időt. Az aion viszont határozottan időperiódust jelent. Ahogy a héber olam is.

A melléknévi formában már kevesebb fordítási variációval találkozunk. A King James Version-ban pl. csak négy angol szóval adják vissza az aioniosz-t:

Használati mód

Előfordulás

Példa

Eternal = örök

42 alkalommal

Titusz 3:7

Everlasting = örökkévaló

25 alkalommal

2Tesszaloniki 1:9

Ever = mindig

1 alkalommal

Filemon 15

World = világ

3 alkalommal

Titusz 1:2

Az aionosz nem jelenthet többet, mint azt az adott időperiódust, amely korra azt alkalmazzák. Nem jelenthet örököt, örökkévalót, örökkévalóságot. Szószerint egy korszaknyi időt takar.

Miután a héber olam és görög aion szavak pontos jelentése tisztázódik, onnantól már világosabbá válik a korszakok stratégiai szerepe az isteni tervben az emberiség megváltását illetően.

Az angol nyelvterületeken akadnak olyan fordítások is, amelyek átírással adják vissza az aion kifejezést. Ez lényegében jó megoldás, már csak azért is, mert az angolban létezik a görögből átvett eon (ejtsd: ion) szó, s jelentése természetesen ugyanaz, mint az eredetiben: kor, korszak, időperiódus. Az eon kifejezést elsősorban egy olyan korszakra vonatkozóan használják az angol nyelvben is, aminek van kezdete és vége, és általában egy hosszabb időperiódust takar. Viszont értelemszerűen még az eon-t sem használják az örök, vagy örökkévaló szinonimájaként.

Ha elővesszük a színvonalas Wigram’s Greek Concordance to the New Testament konkordanciát, és felütjük az örök, vagy örökkévaló kifejezéseket, akkor azt látjuk, hogy ezeket a görög aion,  vagy melléknévi formájából, az  aionion-ból fordították. Ezután ha megvizsgáljuk az adott igehelyeket is, illetve azt, ahogyan a kifejezés ott alkalmazva van, akkor világossá válik, hogy sok esetben egyáltalán nem jelenthet valóban örököt, vagy örökkévalót. Ez sokakban zavart okoz, és emiatt a korszakokra vonatkozó tanok elhomályosodnak az átlag olvasó számára. Ennek következményeként óriási zűrzavar alakult ki pl. a gonoszok büntetésével és a jók jutalmával kapcsolatos tanok körül.  Emellett nagyon fontos további bibliai témakörök válnak érthetetlenné azzal kapcsolatban is, hogy mit tartogat Isten azok számára, akik elnyerik az országlását, milyen korszakban élünk a jelenben, és mi szerepük volt a korszakoknak a múltban. De ha egy kifejezésnek nem a pontos értelmét adjuk vissza a fordításokban, akkor ez nem is lehet másként.

Vegyünk néhány példát: a Szentírás beszél a korok előttről (vö. 1Kor. 2:7; 2Tim. 1:9; Tit. 1:2; stb.). Ez azt jelenti, hogy a korszakokat megelőzte valami, legyen az a valami bármi, akár egy állapot, vagy a valós örök, vagy akár egy korábbi korszak. Ez viszont elárulja, hogy az aion nem jelenthet örököt! Mert az örököt vagy örökkévalót miként előzhetné meg bárminemű időszak, periódus, netán egy másik örök? Ez logikai képtelenség. Márpedig a fentebbi versek a korszakok kezdete előttről beszélnek. Isten az, Aki megalkotta a korszakokat, megelőzte azokat, és még kezdetük előtt levetett egy mindannyiunkat érintő tervet. A Szentírás szerint Isten ismert és elválasztott bennünket a fiúságra, mielőtt az első kor első pillanata elindult volna.

 

Krisztus szerepe a korszakok tervében

Már csak amiatt is szükséges az aion és aionion szavak pontos jelentését megérteni, mert elárulják azt, valami bizonyos "dolog" megelőzte a korokban megnyilvánuló eseménysorozatok beindulását. Ez pedig a megváltásunkat illető isteni terv, szándék és akarat.

Mi egy adott korban élünk, amit a Galaták 1:4 ezen [gonosz] kornak, a Lukács 16:8 pedig jelen kornak [egyes számban] nevez. Ennek a kornak Sátán az istene, vagy szellemi fejedelme (2Kor. 4:4). A Héberek 9:26 pedig elárulja, hogy e korszak lezárult Krisztus áldozatával:

Héberek 9:26 hiszen akkor a világ megalapozása óta sokszor kellett volna már szenvednie. Így azonban csak egyszer lépett a látható világba az örök korok [aionon] befejeződésekor [beteljesedése], hogy véres áldozatával a vétket eltörölje.

Megjegyzendő, hogy e fenti idézetben még Csia Lajos is elkövetett egy logikai hibát az "örök" szó alaptalan, de beidegződött beillesztésével. Ugyanis miként érhet végéhez, fejeződhet be az, ami örök? A Héberek 9:26 verset eredeti értelmében olvasva láthatjuk, hogy Krisztus eljövetelével egy kor beteljesüléséről beszélhetünk. Viszont maga Krisztus, Aki eljövetelével beteljesített egy korszakot, említést tesz egy további korszakról:

Máté 12:32 Ha valaki az embernek Fia ellen mond valamit, meg fogják neki bocsátani, de ha a Szent Szellem ellen szól, nem fogják megbocsátani sem ebben a korban [aion], sem a következőben.

Valójában még több korszak is előttünk áll, amit az Efézus levél is bizonyit:

Efézus 2:7  hogy jóságos voltában az ezután következő korokban [többes számban] kegyelmének mindent felülmúló gazdagságát a Krisztus Jézusban megmutassa rajtunk.

Lukács evangéliuma szerint szintén korszakok [többes számban] állnak előttünk Krisztus visszatérése után is:

Lukács 1:33 úgyhogy [Krisztus] az örök korokon [aionosz] át fog Jákób házán uralkodni, s királyságának nem lesz vége."

Korábban említésre került az Efézus 3:11-ben található ‘korok terve’ kifejezés, de találhatunk még egy hasonlóan érdekes szóhasználatot a már szintén említett Héberek 1:8-ban is, ez pedig a korok kora:

Héberek 1:8 A Fiúhoz ellenben így szól: "Trónod, oh Isten, az örök kornak korán át [mindkét "kor" egyes számban áll a görög szövegben] megáll, királyságodnak pálcája az egyenesség pálcája.

Ez a szóhasználat egy fokozottan jelentős, vagy minősített, kiváló korra utal (Krisztus uralmára). A szó öröknek való fordítása semmiképpen nem adja vissza hűen a szöveg mondanivalóját. Eljön az idő ugyanis, amikor Krisztus visszahelyez minden rábízott  hatalmat az Atya kezébe (1Kor. 15:24 ).

Egy további idézet, amelynek értelmét gyakran ellehetetlenítik a fordítások, az az Efézus 3:21. Itt Pál említést tesz a korok koráról. Ezesetben a Csia Lajos fordítás teljesen pontos:

Efézus 3:21 legyen része a dicsőség az egyházban és Krisztus Jézusban a korszakok korszakának minden nemzedékéig. Ámen.

S végül még egy utolsó, de rendkívül fontos szóhasználatot a Jelenések 14:11 versében találunk, ez a ‘korszakok korszakai’. Mondanunk sem kell, ez az egyik legcéltudatosabban félrefordított szövegrész. Alább két fordítást adunk meg, az első a hagyományos, bevett értelmezést tükrözi, a második pedig a pontos szószerinti fordítást (eltekintve az örök szó beillesztésétől):

Jelenések 14:11 Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké  és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét." (A Szent Jeromos féle Katolikus)

Jelenések 14:11 Kínlódásuknak füstje felszáll majd az örök korok korain [többes számban, aiónosz aiónon, vagyis korszakokról-korszakokra] át, nem lesz nyugvásuk sem nappal, sem éjjel azoknak, akik a fenevad előtt és annak képmása előtt leborulnak, sem annak, aki magára veszi a fenevad nevének bélyegét. (Csia Lajos)

Sokak csodálkoznak azon, hogy miként lett ebből "örökkön-örökké". Avagy ha az örök szót megduplázzuk, akkor az esetleg hosszabb idejű örök lesz, mint a csak egyszeri örök? Ez teljes képtelenség, aminek így egyszerűen nincs semmi értelme. Az egyedüli oka az örökkön-örökké szóhasználatnak az előfeltételezett halhatatlan lélek örök szenvedése a pokolban. Egy bevett tévtan eredménye. Ebből a félrefordításból aztán hivatkozási referencia lett, hiszen a köztudatban ez az egyik elsődleges olyan bibliai idézet, amellyel az örök pokol tanát "bizonyítani" kívánják.

A "korszakok korszakai" viszont már annál inkább kifejez valamit. Még az Ószövetségben is előfordul az olam-olamja kifejezés, aminek jelentése: korok kora, hasonlóan az újszövetségi aion aionja-hoz. Mit hangsúlyoz ez ki? Amikor zsidó írásszakértőket kérdeznek afelől, hogy miért fordulhat elő az olam olam-ja (korok kora) kifejezés, akkor ők is azt válaszolják, hogy a felminősítés miatt.

Az újszövetségi görögben olvashatunk:

Mindez első látásra talán némi zavart okoz, de a precíz nyelvezettel megírt Újszövetségbe nem véletlenül kerültek be ezek a különböző kifejezések. Ha valakinek rendelkezésére áll mondjuk a Wigram’s Concordancia, akkor teljes pontossággal láthatja, hogy hol fordul elő a korszak szó egyes számban, vagy többes számban, ami által lényegesen pontosabb belátást nyerhetünk arra, hogy miről is beszélt valójaban Krisztus, Pál, János és Péter a korszakokkal kapcsolatban. A Júdás által megírt levél 25. versében azt olvashatjuk, hogy még további korszakok (többes számban) állnak előttünk:

Júdás 25az egy Istenre, a mi Meg­mentőnkre szállt az egész kor előtt, száll most is, és szálljon az összes korokon át [pantasz tousz ainonasz] a Krisztus Jézuson, a mi Urunkon át dicsőség, fenség, uralom, fennhatóság. Ámen.

A Csia fordítás jól adja vissza a panta tousz aionesz, vagyis minden korokon [többes számban] át értelmét. Hány kor létezett eddig, mikor kezdődtek meg, és miként végződtek az előző korszakok, mi minden történt azokban? Minderről legfeljebb nagyon halvány és homályos ismeretünk van e korban. Ha jobban odafigyelünk a Biblia szavaira, akkor nagy vonalakban körvonalazódik a  korszakok funkciója, de a teljes ismeretet csak új szellemi testünkben nyerjük majd el. Annyit viszont a leghatározottabban leszögezhetünk, hogy sem az ószövetségi olam, sem az újszövetségi aion szavak egyetlen esetben nem jelentenek örököt, örökkévalót, vagy örökkévalóságot. Már ennek ismeretében is másként kell néznünk az olyan tanokra, mint pl. a pokolban való, örökké tartó szenvedés tanára.

Az olam és aion időtartamát általában elárulja a szövegkörnyezet. Amikor e szavak egy élettartamot jelölnek, akkor a szóbanforgó személy életének idejét takarják, legyen az akárhány év. Ábrahám kora pl. 175 évig tartott.

Való igaz, hogy helytelenül bár, de ráaggaszthatjuk az olam és aion szavakra az örökkévaló értelmezést, hiszen a szavakat számos esetben Istennel kapcsolatban is  használják az írások.  Azt pedig tudjuk, hogy Isten valóban örökkévaló, kezdet és vég nélkül, azaz maradandóan és állandóságban létezik. Mivel az olam és aion szavakat sokan csak Istennel és az Ő örökkévalóságával asszociálják, így a kifejezéseket ennek értelmében használják és értelmezik. Ismételten kihangsúlyozva, az olam és aion szavak nem örökkévalót jelentenek, s bár Isten maga valóban örökkévaló, a teremtésével már egy olyan terv keretein belül dolgozik, amely által adott korszakokban adott célkitűzések valósulnak meg. Emiatt az örökkévaló Isten egyben a korok, korszakok Istene. Amennyiben ezt nem értjük meg, úgy számos bibliai tan körül nagy zűrzavar alakulhat ki.

 

A korszakok teljessége

"Az idők teljességének háztartására már eleve kitűzött" (Ef. 1:10),  és bármi is történjék meg az arra kitűzött vagy elrendelt időben, azzal be fog teljesedni a "korok terve". Annyi bizonyos, hogy Krisztus visszatérése után legalább még két megkülönböztetett korszakról tudhatunk, de nincs kizárva, hogy több is létezik majd. Az egyik természetesen a millennium, az ezer éves országlás, valamint az utolsó ítélet korszaka. Ezután pedig az idők teljességének bekövetkezte, amivel lezárul a korszakokban kibontakozó terv minden fázisa, és megvalósul az isteni terv végcélja. A halál és a bűn elmúlnak, megszűnnek létezni, s minden, ami az akkori, megújult univerzumban él, az eggyé lesz Istennel és Krisztussal. Erről sokat beszélnek az Efézus, Kolossze és Filippi levelek. A korok tervének megvalósulásával a Krisztusban való megváltásunk is befejeződik, illetve teljességre jut.

Ismételten, a koroknak kezdetük és végük van. És mielőtt a legelső korszak valójában kezdetét vette volna, Isten személyesen kiválasztott bennünket, elrendelve, hogy milyen időben születünk meg és éljük le életünket e földön. A korszakok csak e terv megalkotása után vették kezdetüket, egymást váltják, és tartanak mindaddig, amíg végük nem lesz egyszer. Hogy mindez pontosan mikorra teljesedik be, azt nem tudhatjuk meg az Írásokból, de azt biztosan tudjuk, hogy be fog teljesedni.

A korszakok tervének részét képezi számos, rendkívül fontos bibliai tanítás. Így a feltámadások, az ítéletek ideje és időzítései mind ennek a témakörnek az alelemeit alkotják.

Akik nagyobb belátást kívánnak nyerni a Szentírás üzenetébe, vegyék figyelembe az eredeti héber és görög szavak pontos jelentéseit! A korszakokra vonatkozó tanok megértéséhez ez különösen hasznosnak fog bizonyulni. Márpedig a korszakok tana az egyik legfontosabb bibliai témakör, végtére is a teremtés céljának titkait foglalja magában. Rámutat, hogy miképpen ment meg bennünket Isten a jelenben, s miként menti meg az egész világot a jövőben.  Így a korszakoknak kulcsszerepük van az üdvterv megvalósulásában.

Emellett több más tanítás is érthetőbbé válik, ha ismerjük a korszakok rendszerét. Pál utalást tett arra, hogy több előttünk lezajlott korszakban állatáldozatok által nyertek engesztelést az igazak, de azok a korszakok lezárultak akkor, amikor Krisztus feláldozta önmagát (Héb. 9:26 az eredeti görög alapján). Ez azt jelenti, hogy az állatáldozatok engesztelésül szolgáltak a Törvény megadása előtt is, így pl. az özönvíz előtti korszakban is.  Az ábrahámi korszakban szintén léteztek állatáldozatok. Mózessel és a Törvénnyel új jelentőséget kaptak, s ez tartott a törvény alatt állás korszakában. Vagyis az állatáldozatoknak különböző korszakokban különböző jelentősége volt Krisztus áldozata előtt.

Minden olyan időleosztást, amit Isten azon célból hozott létre, hogy azalatt véghezvigye megváltó tervének egy, vagy akár több fontos lépését, azt korszaknak nevezzük. Némely korszak részlegesen átfedi egymást Isten akarata szerint. Még e jelen korunk is több korszakot magában foglal. Mindezek Isten meghatározott időperiódusai (1Tim. 2:6), s csak hasznunkra válik az, ha tisztában vagyunk létükkel és szerepükkel az isteni terv szerint.

 

FÜGGELÉK:

Az aion és olam szavaknak többféle használati módja van a Szentírásban. A bibliai használati módjuk alapján következtethetünk a pontos értelmükre. Az alábbi lista az újszövetségi írásokban előforduló aion szót listázza az adott szövegkörnyezetben. Az aion alábbiakban látható használati módjai kizárják, hogy az abszolút értelemben örök-öt, vagy örökkévalót jelentsen:

1.      a korszak [vagy korszakok] előtt  - 1Korintus 2:7; 2Timóteus 1:9; Titusz 1:2; Róma 16:25; Júdás 25.
 

2.      a jelen korszak - Galata 1:4; 1Timóteus 6:17; 2Timóteus 4:10; Titusz 2:12.
 

3.      e [jelen] korszak - Lukács 16:8; 1Korintus 1:20; 2:6–8; Róma 12:2; Efézus 2:2
 

4.      a korszak vége - Máté 13:39–40; 24:3.
 

5.      korszakok (többes számban) vége - Héberek 9:26.
 

6.      eljövendő korszak - Máté 12:32; Márk 10:30; Lukács 18:30; Efézus 1:21; Héberek 6:5.
 

7.       eljövendő korszakok (többes számban) - Efézus 2:7.
 

8.      a jövő korszakai (többes számban) - Lukács 1:33; Héberek 13:8.
 

9.      korszakok (többes számban) terve - Efézus 3:11; Héberek 1:2; 11:3.
 

10.  a kor (egyes szám) kora (egyes számban) - Héberek 1:8 (Az LXX szintén ezt a kifejezést használja a Zsoltárok 45:6 fordításában).
 

11.  a korszakok (többes számban)  kora (egyes számban) - Efézus 3:21.
 

12.  a korszakok (többes számban) korszakai (többes számban) - Jelenések 14:11; 19:3.
 

13.  jövőbeli korszakok - Júdás 25. 

A "korszakok korszaka" vagy "korszakok korszakai" kifejezések egy jól ismert héber nyelvtani használatmódot tükröznek (ez a görög nyelvben is megtalálható). Ezzel a nyelvtani megoldással lenyegében fokozzák, vagy nyomatékosítják a kifejezés mondanivalóját, amit az alábbi bibliai szövegrészek is példáznak:

1. a hiábavalóság hiábavalósága (héb: havel havelim) – valami, ami nagyon hiábavaló (Prédikátor 1:2). (ez a nyelvtani használati mód jól láthatóan fokozza a mondanivaló lényegét)
 

2. Nemzedékek nemzedékei = minden nemzedéken át (Zsolt. 72:5, 102:24).
 

3. Szolgák szolgája = legalacsonyabb rangú szolga (1Mózes. 9:25).
 

4. Szombatok szombatja = a legkiválóbb Szombat (2Mózes 16:23, stb.).
 

5. A szent szentebbje = a legszentebb rész (Ezékiel 48:12).
 

6. Énekek éneke = a legszebb ének (Énekek éneke 1:1).
 

7. A teljesség teljessége = valami, ami véglegesen beteljesedett (Ésaiás 34:10).
 

8. A mennyek Mennye = a legfelsőbb menny, Isten lakhelye (1Királyok 8:27).
 

9. Szentek Szentje = a legszentebb hely (2Mózes 26:34).
 

10. Az urak Ura = a mindenek fölött álló Úr (Zsoltárok 136:3).
 

11. A királyok Királya = minden királyok fölött álló Király (Jelenések 17:14).
 

12. Héberek hébere = a legjobb héber, legigazibb héber (Filippi 3:5).

Ezek a kifejezések tehát nyomatékosítják, felfokozzák a mondanivaló lényegét. Így a korok korai a legfőbb, legjelentősebb korokat jelöli. Még a magyar nyelvben is találhatunk hasonló példákat az olyan kifejezésekkel, mint szépek szépe, jobbnál jobb stb.