Nagyon sok keresztény él abban a tudatlanság netovábbját demonstráló tévhiedelemben, hogy a judaizmus és különösképpen annak az ortodox ágazatai az ószövetségi vallást, illetve rendtartást követik. Eszerint a judaizmus az az Ószövetség, a kereszténység pedig az Újszövetség vallása. Pedig a valóságban a jellegzetes rabbinikus judaizmust éppenséggel az ószövetségi rendtartás megszegése, majd annak a megszűnése eredményezte, így a ma ismert judaizmus egy emberi hagyományokra felépült vallási pótlék. Való igaz, hogy a judaizmusban az ószövetségi Írásokat használják, arra hivatkoznak, és gazdagon találhatók benne valós ószövetségi elemek, de ugyanakkor bőségesen megtalálhatóak az azzal teljesen összeegyeztethetetlen pogány, mi több, okkult elemek is. A judaizmus legszentebb könyve a Talmud, ami a héber Biblia rabbinikus értelmezését tartalmazza. De ami még ennél is különösebb, a judaizmus át van itatva az Ószövetségben tiltott misztikus és okkult elemekkel. Mivel a zsidókra legtöbben továbbra is úgy tekintenek, mint az Ószövetséget fenntartó népre a judaizmus okkultizmusát egy Isten által szankcionált jelenségnek vélik, vagyis egyféle „kóser okkultizmusnak” tartják. Az alábbiakban a judaizmus ezen okkult kötődéseire kívánunk fényt vetni egy rövid kurzus erejéig. A téma azért is fontos és aktuális, mert az elmúlt néhány évtizedben a fősodratú kereszténység bizonyos irányzatai egy jelentős judaizálási folyamaton mentek keresztül, miáltal magukévá tették annak okkult elemeit is. Ha bárki, akarva, akaratlanul ebbe a kelepcébe került, annak őszintén szembe kell nézni a tényekkel és változtatnia kell a hitrendszerén.
Isten Egyházának Gyülekezetei
Copyright © 2020, Póli Pál, Isten Egyházának Gyülekezetei
Minden jog
fenntartva.
A honlapon található kiadványok szabadon
másolhatóak és
terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg,
változtatás vagy törlés nélkül
kerül másolásra illetve terjesztésre. A
kiadó nevét, címét és a
kiadási jogot
fel kell tüntetni. Ár nem számítható
fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz
és
elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok
vagy idézetek a kiadási jog
megsértése nélkül.
A babiloni fogságtól a zsidó gnoszticizmusig
A II. templom lerombolását
követő időkben az eleve emberi hagyományokra felépült farizeusi iskola a
rabbinizmusban újította meg önmagát, és ez a felfrissített farizeusi irányzat
szülte meg a midrásokat. A
midrások a héber szentírások rabbinikus
szövegmagyarázatai és bölcselkedései,
amelyek nagy részét aztán a Babiloni Talmudban foglalták össze. A rabbinikus szövegmagyarázat kiegészíti
a szentírásokat és az
általuk megadott magyarázatokat példákkal
teszi érthetőbbé. A szövegértelmezés
módszere az, ami már eleve problematikus, hiszen nem a
leírt üzenetet
értelmezik, hanem adott szövegrészek, szavak
és betűk számértéke alapján
keresik meg azok „valós üzenetét”.
„Átértelmezik
az olvasat fő narratíváját, újakat
kreálnak hozzá, amivel bár nem
helyettesítik
a szöveget, de kiegészítik azt.“ [ [i]] A
midrás egy olyan zsidó szöveg
értelmezés mód, ami nem
csupán a szöveg olvasatáról tesz
megállapítást, hanem a szöveg
mögötti szöveg
értelméről, minden egyes betűt és még a
kihagyott szavakat is megvizsgálva. A
Midrás gyűjtőnévként a 400 és 1200
között megírt rabbinikus irodalmat is
jelöli. Kétségtelen, hogy ez az evilági
és hiábavaló bölcselkedés igen komoly
intellektualitást igényel, de nem hoz magával
semmi valós és pozitív szellemi
ismeretet. Tudni kell, hogy a rabbinikus judaizmus
maszorétái komponálták össze
a ma is ismert héber Bibliát, vagy Tanach-ot,
kihagyva belőle azokat az „apokrif” könyveket, amiket a korai keresztények
által preferált Septuaginta még magában foglalt. A maszoréták számos Krisztusra vonatkozó szövegrészt
is módosítottak, oly módon, hogy azokat nehezebben lehessen Jahósuára
vonatkoztatni. A rabbinikus judaizmus vallási törvényeinek és teológiájának a
legfőbb forrása hivatalosan is a Talmud.
„A
Kabbala megelőzte a gnózist, [gnoszticizmust] s ezt az
álláspontot a keresztény
írók kevésbé fogják fel, de a
zsidó tudósok magától értetődő
bizonyossággal
vallanak. “ - J.
Matter, Histoire du Gnosticisme, I. köt.12. o.
A Kabbala
összeállítása a korai rabbinizmus idejére, a 2. századhoz vezet vissza, név
szerint a híres Akiva rabbi egy tanítványához Simon bar Jocháj-hoz, aki a korai talmudizmus egy híres tannaim-ja [talmudi bölcse] volt. Ő
azonban maga is sokkal korábbi hagyományokból dolgozott, amik legalább a
babiloni fogságig vezettek vissza. Mivel a kabbalizmus nagy könyve, a Zohár [A
Ragyogások könyve] csak
1286-ban vált ismertté Moses de Leon (1240-1305)
által, így sokan neki
tulajdonítják a szerzőiségét, noha ő
inkább csak publikussá tette az addig
kézről-kézre adott titkos írások és
szájhagyományok tartalmát. Moses de Leon
héber neve Moshe ben Shem-Tov volt,
ami azért lényeges, mert néhány
évszázaddal később a Shem-Tov [az Isten
nevének
mestere] a korai haszidizmus tanítóinak a titulusává
vált. De ne ugorjunk túl előre.
1.) A Teozófiai/Spekulatív Kabbala: ami az isteni, vagy a szellemi világ
megértésével és ismertetésével foglalkozik.
2.) A Meditációs/Eksztatikus Kabbala: ami arra tanít, hogy miként lehet az
átszellemülés (elragadtatottság) állapotában megtapasztalni az istenit, és
azzal eggyé lenni.
3.) A Gyakorlati/Mágikus Kabbala: ami a Theurgia alkalmazására tanít. Ennek
lényege a mágikus rítusok elvégzése
által megidézni a szellemit, és befolyásolni a természetfelettit, a kívánt
célok érdekében. Ennek az al ága a gemátria is.
A kabbalisztikus tanítás szerint a Tóra
minden parancsolatának van egy misztikus értelmezési és alkalmazási módja, ami
messze fontosabb, mint az adott parancsolatok szó szerint értelmezett
betartása. A próféciák pedig soha nem
„maguktól” valósulnak meg, hanem kivétel nélkül mindet e nemes feladatot
felvállaló, beavatott és elkötelezett emberek teszik valósággá. A tikkum olam
koncepciója szerint a
kabbalisták képesek helyreállítani a
világ megtört szentségét. A gyakorlatban
ez azt jelenti, hogy a zsidóknak nem
elég csak várni a Messiásra és az Isten
országának eljövetelére, hanem a
próféciákat maguknak kell aktívan
megvalósítani, határozott és
céltudatos
munkával, és persze a kabbalista misztika és
intrikák felhasználásával. Mindezzel
természetesen a forradalmi módon újjá lett
értelmezve a zsidóság
választottsága, küldetése, és a
messianizmus is. Ez vonatkozik Izrael
helyreállítására is. Ha a
próféták szerint Izrael visszakerül egykori
földjére,
akkor azt saját maguknak kell megvalósítani,
és önmaguk, valamint a világ
messiásaiként egészen addig kell
manipulálni az események sorozatait a
kabbalista mágia erejével, amíg azok
általuk kívánt valósága be nem
teljesedik.
Mindenkor olyan politikai és erkölcsi
körülményeket kell biztosítani, amelyek a
„király Messiás” elfogadásához
és az új világ eljöttéhez vezetnek.
Magát a
bűnt, pedig nem legyőzni kell, hanem eszközzé tenni
és felhasználni a cél érdekében.
A
Luriánus Kabbala
önmegváltó aspektusa különösen a
zsidóság messiásvárására volt
átformáló
hatással, hiszen ezután sorra jelentek meg az
önjelölt misztikus „Messiások”.
A
haszid formula sikerét a bensőlegessé
tett zsidó miszticizmus, a spirituális tapasztalatok, a
karizmatikus élmények
és ezek hangsúlyozása biztosította. A
Talmud merev tanulmányozása és a
túlhangsúlyozott formalitások helyett, vagy
amellett, nagyobb fókusz került az
örömteli közös imákra, az eksztatikus
éneklésekre és táncokra. A haszidok [az
út igaz követői] átlagemberek voltak, akik
kommunális csoportokba tömörültek,
elkülönülve a világtól. A szellemi
vezetőiket cádikoknak, vagy rebbének
nevezték.
Ragon J. M. Franciaország legnevesebb
szabadkőműves szerzője pontosan fogalmazott, amikor kijelentette: „A
Kabbala minden okkult tudománynak a kulcsa. A gnoszticizmust a kabbalizmus
szülte meg.” [[i]]
A jelen korban a kabbalizmus hívei és gyakorlói
egy
rendkívül heterogén csoportot alkotnak, hiszen
megtalálhatóak a judaizmus
csaknem minden ágazatában, ott vannak a
különböző okkultista iskolákban, a
szabadkőművességen belül, a teozófiában,
valamint a modern New Age körökben is.
Mondani sem kell, ez a NWO-t kiszolgáló celebek, a film
és zenesztárok
preferált okkultizmusa is. A kabbalista életfa,
szintén a világ pogány kultúráiban
is fellelhető életfa kultuszának egy változata,
és ugyan azokon a koncepciókon alapszik, mint a hindu kundalinié. A legnépszerűbb kabbalista amulett, a hamza
egy a baálimádatkhoz köthető ékszer, amit
még sok magát kereszténynek
valló ember sem átall viselni és használni.
A kabbalizmus és annak
átértelmezett messianizmusa nem csak a vallásos
zsidóságra volt hatással, de a
szekuláris zsidó gondolkodókra,
filozófusokra is, kiváltképpen a
világmegváltó
izmusok megformálóira és a radikális
anarchista gondolkodókra, Karl Marxtól
kezdve Leon Trotskzn át Emma Goldmanig és Abbie
Hoffmanig. (A névsor hosszasan
folytathatnánk) Furcsa párosítások ezek: A
judaizmus és a judaizált, vagy egyéb
módon okkultizált kereszténység felekezetei
egy szellemi kútfőből merítenek, és
egy szellemi asztalról csemegéznek az
okkultistákkal, az anarchistákkal és az
Új Világrend luciferiánusaival.
„Amint
Abraham bar Hiyya megírta: ‘A Tóra minden egyes
betűje, minden szava
és minden szakasza mélyen a bölcsességben
gyökerezik, és magukban foglalják az
[isteni] titkok minden rejtelmeit, amibe be nem hatolhatunk... Egy
szent
szövegrész jelentését nem lehet
kimeríteni, véges módon
megvilágítani és
értelmezni.’” [[iv]]
A Ba’al Shem Tov, vagyis „a
név mestere” cím ennek az egyiptomi
mágiának a származéka, illetve annak
zsidó változata. Eszerint a név ismerete
által a beavatott magára öltheti annak az istennek
az erejét, akinek ismeri a
nevét, majd felhasználhatja azt a maga
eszközeként. A kabbalisták, valamint a
haszidok a JHVH név ily módon való
használatával a Biblia Istenének erejét
és
hatalmát kívánták
kisajátítani és az ő erejét
felhasználni a saját akaratuk
szerint, illetve a céljaik elérésének
érdekében, durva módon megszegve a 3.
parancsolatot. A betűk, szavak, szövegrészek
számértékéből való üzenet
kiolvasását gematriának, azaz
számmisztikának nevezik.
A Temura, vagyis a Szentírás betűinek permutációja [egy bizonyos
logika mentén történő felcserélése] által a legeretnekebb tanításokat is
kabbalista igazságként, titkos gnózisként lehet tálalni. Ily módon az Ige
tiszta tanításait bármilyen eretnek tanítással, vagy gondolattal fel lehet
váltani. A számmisztika eltereli a figyelmet a valós Tanításról, Isten valós
üzeneteiről, s helyette olyan „titkokat”
tár fel, amik valójában nem csak haszontalanok, de szellemileg károsak is. Magyarán, a Szentírásba tücsköt-bogarat bele lehet olvasni, és eladni azt
titkos tudásként, bennfentes ismeretként. Ily módon nem csak eltávolítja az
egyént a kinyilatkozástól, hanem az okkult hatása alá vonja őt.
A zsidó miszticizmus hatása a modern keresztényekre
A
2000-es években egy furcsa jelenség ütötte fel
a fejét és kerítette heves lázba
az amerikai neo-protestáns, pünkösdi-karizmatikus
felekezetek köreit, ami persze
hasonló hatással volt a világ más
részein élő rokon hátterű felekezetekre is.
Ez időben számos híres neo-protestáns
tanító és tv-evangélista nagy hirtelen
felfedezte „az ősi zsidó bölcsek” által
kifejlesztett gemátriát, vagyis a
számmisztikát, s ahogy mondani szokás, rá
is kattantak a témára. Oly annyira,
hogy ennek fényében kezdték kezelni, illetve
értelmezni a bibliai próféciákat
is – ezzel is bővítve a már addig is megosztott
és ellentmondásos értelmezések
zűrzavarát.
A túlbuzgó próféciai
megmondó embereket láthatóan nem zavarta az a tény, hogy a gemátria egy mélyen
okkult eredetű technika, s a rendszer, mint azt láttuk, a kabbalista
misztikusok által kidolgozott módszereket alkalmazza. Sokak számára újdonság
volt, hogy a héber (vagy görög) betűk számértékéből meg lehet fejteni egy adott
szó rejtett vagy szimbolikus érelmét és így a szövegek rejtett üzeneteit, s ez
volt a hirtelen sikerének titka.
Mivel
a gemátria az a
kabbala számmisztikája, így amely
keresztény tanító a gemátria által
kíván
bibliai titkok birtokába jutni, az a kabbala módszereit
alkalmazza. Ha pedig
ezen felül még nyilvánosan kérkedik a titkos
tudással, előadásokat tart róla,
netán áruba bocsájtja azokat [anyagi
támogatást kérve a témában kiadott
könyvek, CD-k, egyebek eladása által], akkor az „pásztor” egy okkultista és Bálám tanítványa.
Noha
a Bibliában a
számoknak lehet szimbolikus jelentésük (pl. a 7 a
teljesség száma), de ennek
semmi köze a gemátriához, sem titkos
tanítások közvetítéséhez, ez
csupán egy
jól ismert bibliai tény.
A gemátria széleskörű elterjedése ékes bizonyítéka annak, hogy miként képes az okkultizmus beszivárogni a zsidó kóserség köntösében. A midrásszerű, történetekbe foglalt tanítási formulát a keresztény teológiai iskolákban is tanítják. A rafináltan megszerkesztett, fordulatokkal teli és az érzelmekre ható történetekkel sok hamis tanítást el lehet adni. Egyre másra jelennek meg az olyan szélsőséges tanítók, mint Jacob Prasch és Avi ben Mordechai, akik már egyenesen azt hangoztatják, hogy a Midrásokban rejlő ismeretek elengedhetetlenek a Biblia megértéséhez és még az Újszövetség is csupán fedőszöveg, amiknek a valós, eltitkolt üzenetét csak a midrási és kabbalista technikák általi mélyre ásással lehet megérteni. Ennek a nézetnek mára már egy teljes mozgalommá növekedett tábora van, akik azt a logikát követik, hogy a keresztényeknek a zsidók gondolatvilágának és a híres bölcseiknek a szemszögéből kell értelmezniük az Isten szavát, ha azt igazán meg szeretnék érteni. A fősodratú kereszténység oly módon és olyan gyorsan lett judaizálva, hogy észre sem vette, fel sem fogta.
Eme bukott világ szerinti
bölcsességben, vagy Szellemben és igazságban?
Ezen
a ponton talán vizsgáljuk meg azt, hogy bármi
módon „kóserré” válhat e
az okkultizmus? Az izraelitákkal megkötött
szövetségben Isten meghagyta nekik
azt, hogy egyéni és társadalmi szinten
szigorúan az Ő szavai, valamint az adott
szövetség törvényeinek a keretein belül
kell élniük - attól nem fordulhatnak el
semmilyen irányba és semmi módon:
5Mózes 5:32-33 32 Ügyeljetek, hogy úgy tegyetek, ahogy az Úr, a mi Istenünk
parancsolta nektek, se jobbra, se balra ne térjetek el tőle. 33 Pontosan azon az
úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy életben
maradjatok, s jól menjen sorotok, és sokáig éljetek azon a földön, amelyet
birtokba vesztek.
5Mózes 4:2-3 2 Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az
Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek. 3 Saját szemetekkel láthattátok, mit tett az Úr
Baál-Peorban: mindenkit, aki a Peor-beli Baálhoz szegődött, az Úr, a te Istened
kiirtott körödből.
Józsué 23:6 Legyetek nagyon erősek, s tartsatok
meg és
teljesítsetek mindent, ami Mózes
törvénykönyvében írva van, te
térjetek el tőle
sem jobbra, sem balra ...
Példabeszédek
3:5 Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját
értelmedre pedig ne támaszkodjál!
Na
mármost, a Church of God oldal olvasói
általában bibliaolvasó, az
Írásokban legalább valamelyest jártas
emberek, s mint ilyenekhez tesszük fel
ezt a fontos kérdést: A fentiek fényében a
modern judaizmus mennyiben felel meg
az adott bibliai elvárásoknak? Letért-e a
kijelölt útról, hozzáadott-e az Úr
szavához? Ha netán mégsem vagyunk biztosak a
válaszban, tudni kell, hogy erre a
kérdésre már Jahósua a Messiás
megadta a választ az első eljövetelekor (Mt. 15:9; Mk. 7:7).
A
Messiás első eljövetelekor a kor judaizmusának
dönteni kellett Jahósua
messiási hitelessége felől. Az a kevés
zsidó ember, aki akkor elfogadta
Jahósuát, átment az Izraellel megkötött
szövetség megjövendölt második,
szellemi fázisába, amit új, vagy
megújított szövetségnek nevezünk. Ennek
megkötői képviselték, képviselik a
szövetség népét, függetlenül
attól, hogy
izraelita, vagy pogány háttérből jöttek. A
zsidók többségének
döntésével
mindenki tisztában van. Ennek megfelelően a modern judaizmus
egyik legmeghatározóbb
alaptétele az, hogy a keresztények által
elfogadott Jahósua/Jézus nem töltötte
be a héber Biblia Messiásra vonatkozó
próféciáit, így ő nem lehetett az igaz
Felkent. A történelmi Jahósua számukra egy
imposztor, mi több, egy a zsidóságra
nézve nagyon ártalmas, hamis tanító volt.
Pedig a valós mózesi rendtartásnak,
vagyis az Ószövetségnek volt egy határozott
messiási aspektusa, amint maga
Jahósua tesz erről bizonyságot:
János 5:46-47 46 Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. 47 Ha
pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek.
Felfogjuk
mit mondott itt valójában Jahósua? Azok a
zsidók, akik nem
hisznek benne, nem hisznek Mózesnek sem, azaz, nem azt az
ószövetségi rendet
követik, mert annak minden eleme a Messiásra mutatott.
Őrá mutattak az
áldozatok és róla beszéltek a
próféciák. Miután pedig a felhőbe és
a tengerbe
bemerítkeztek Mózesre, Izrael minden szellemi
eledelét és italát a Krisztustól
kapta, mert ő volt a szellemi szikla, aki kísérte őket a
felhőben (1Kor. 10:1-4). A törvény Izrael nevelője
volt, azzal a céllal, hogy Krisztushoz vezesse őket, hogy hit által legyenek
igazságosakká (Gal. 3:24).
Mivel
azonban elhagyták a mózesi rendtartás
követését [és valami teljesen más utat
követtek], így képtelenek voltak hinni a
Messiásnak! Amit ők követnek, az egy
emberi tanításokra és hagyományokra
épülő, okkult elemekkel gazdagon ízesített
és a Messiást megtagadó vallás. Ezt nevezik
ma judaizmusnak. A kereszténység
alaptétele pedig az, hogy Jahósua volt a várt
és az Isten által elküldött
egyedül üdvözítő Messiás:
Ap.Csel. 4:10-12 10 Legyen mindnyájatoknak s Izráel egész népének is tudtára, hogy a
Krisztus Jézusnak, a Názáretinek neve által, akit ti megfeszítettetek, kit
azonban az Isten a halottak közül feltámasztott, ő általa áll ő itt
egészségesen előttetek. 11 Ő az a kő, akit ti, az építők megvetettetek,
ki mégis a szeglet fejévé lett. 12 Nincs
senki másban menekülés [üdvösség]!
Nevet sem adtak mást az ég alá emberek
közé,
melyben a menekülést [üdvösséget]
keresnünk kell."
A judaizmus megszűnik judaizmusnak
lenni, ha elfogadja a Názáretit, a kereszténység pedig megszűnik kereszténynek
lenni, ha megtagadja őt. Az egyik fél megtagadta a
szövetséget, a másik felvette, megkötötte. A két rendszert csak alantas
szándékkal és hamis tanokra építve lehet szinkretizálni. Az igazság
szempontjából minden kompromisszum kizárt, s a magukat kereszténynek valló
embereknek óvatosabban kellene bánni a judaizmus tanítóinak bölcsességével, ami
nem isteni, hanem evilági bölcsesség:
1Korintus 3:18-19 18 Senki ne ámítsa
magát! Aki közületek bölcsnek tartja
magát ezen a világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen. 19 Hiszen a
világ bölcsessége balgaság Isten előtt. Amint
írva van: „Saját ravaszságukkal fogja meg a [világi] bölcseket.”
Pál apostol a saját
személyes tapasztalatai alapján jelentette ki a fentieket. Ugyanis eredetileg
maga is egy farizeus volt, aki a legnevesebb iskola legnevesebb mesterének
tanítványaként felülmúlta a tantársait a farizeusi/rabbinikus tudományokban (Gal. 1:14), ám a megtérése után szó
szerint szemétnek nevezte mindazt, amit hátrahagyott Krisztusért (Fil. 3:5-8). Ennek fényében joggal
intette óva az egyházat, nehogy a zsidó mesékre, az igazságtól elfordult
emberek parancsaira hallgassanak (Tit.
1:14; vö. 1Tim. 4:7). Miért is tennék ezt, mi hasznára válhat egy
kereszténynek az olyan emberek bölcsessége, akik tagadják Krisztust, a
megtestesült igazságot? A kérdés nem költői, hiszen láthatóan vannak olyanok,
akik semmibe veszik Krisztus azon ígéreteit, miszerint az Atya elküldi az igaz
híveknek az igazság szellemét (Jn.
14:16-17), ami megtanít mindenre (14:26).
Az Isten Szelleme az, ami elvezeti a híveket minden igazságra Isten akarata
szerint. Akik ennek ellenére mégis a kabbalista és egyéb okkult módszerek „titkos ismeretei” után áhítoznak, azok bizony
még a gonoszság fejedelme által uralt világhoz tartoznak (Jn. 14:17) és a végén könnyen a kárhoztató megtévesztésre
adathatnak (v.ö. 2Tessz. 2:9-12).
A hazug tanok és hazug
források megállapítása igazán nem egy bonyolult formula:
1János 2:22-23 22 Ki a hazug, hacsak nem az, aki tagadja, hogy
Jézus a Krisztus? Az az Antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. 23 Aki tagadja a Fiút, annakaz Atya sincs. Aki
megvallja a Fiút, azé az Atya.
János apostol rámutat arra
is, hogy noha a krisztustagadók [Antikrisztusok] félre akarják vezetni az
igazakat, de a ha rajtuk van az igaz szellemi kenet az meg fogja tartani őket:
1János 2:26-27 26 Ezeket azok miatt írtam, akik félrevezetnek benneteket. 27 A tőle kapott kenet maradjon meg bennetek, és akkor nincs szükség rá, hogy bárki is tanítson benneteket, hiszen kenete megtanít benneteket mindenre, s ez igaz, nem hazugság. A szerint, ahogy tanított benneteket, maradjatok benne.
2Péter 1:16-20 16 Mert nem kieszelt [midrási, kabbalista, gnosztikus, stb.] meséket vettünk
alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét,
hiszen szemlélői voltunk felségének. 17
Amikor ugyanis az Atya Isten tiszteletet
nyilvánított iránta és
megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá
vonatkozóan a
fölséges dicsőség hazájából:
„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” 18 Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a
szent hegyen. 19 Így a pfófétai jövendöléseket még
jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben a világító
lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyok a
szívetekben. 20 Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlen jövendölése sem
származik önkényes értelmezésből.
Amíg a mózesi rendtartás a Jahósuában megtestesült
Messiásra mutatott, addig a judaizmus a Jahósuaként eljött Messiásnak, az Isten
Fiának megtagadására épült fel. A [rabbinikus] judaizmus tanításai szerint a
Messiás emberi szülőktől fog megszületni és átlagos, minden más emberhez
hasonló fizikai tulajdonságokkal fog rendelkezni. Nem lesz természetfeletti eredete
(1) és Dávidtól apai ágon
kell származnia (lásd 1Móz. 49:10; Ézs. 11:11). Furcsa módón, a rabbinikus
judaizmuson belül - a Szentírásnak ellenmódnva -, anyai ágon tartják számon a
zsidó vérvonalat, s csak a Messiás esetében tesznek kivételt, akinek apai ágon
kell számítani a genealógiáját. A Krisztus utáni judaizmus ugyanis ily módon kívánja hitelesíteni azt a
koncepciót, hogy a zsidó Messiás egy kizárólag hús-vér ember lesz, s ezzel
egyben hitelteleníteni azt a keresztény álláspontot, hogy a Messiásnak
természetfölötti eredete és fogantatása van.
Noha bibliailag az apai vérvonal van számon tartva, Krisztus a nevelőapja,
vagyis József ágán valójában nem is lehetne Izrael királya ő ugyanis egy olyan
dávidi vonalból származott, amelytől meg lett vonva az uralkodás joga. József
felmenője az a Jekóniás volt, akinek utódai felől Isten kijelentette, hogy
közülük egy sem ülhet Izrael trónjára (Jer.
22:24, 30). (Mátéban József genealógiája van
megadva, míg Lukácséban Miriamé, lásd: A Messiás Dávid
trónján). Jahósua az Isten Szelleme által fogant meg
Miriam méhében, akit így az Isten fiának neveznek (Lk. 1:35). Miriam Nátán ágáról, nem pedig a megátkozott dávidi
vonalból származott ő viszont nő volt. És bár a törvény lehetőséget nyújt arra, hogy ha nincs egy családban férfi örökös, akkor a női ágon folytatódhat az öröklődés,
de az Ézsaiás 11:1 verse valóban azt mondja, hogy
a Messiás Isai
(Dávid apjának] sarja lesz. A meghatározó
férfi „Y” kromoszómát csakis a
férfiak hordozzák, így a szűz Miriam
méhében természetfeletti módon megfogant
Jahósua számára az Istennek kellett
biztosítani a megfelelő genetikai állományt. Istennek, illetve Isten Szellemének
nincs fizikai DNS-e, de természetesen képes azt produkálni, ahogy Ádámét
genetikai állományát, illetve Noé fiainak az eltérő rasszjegyeket hordozó DNS felépítéseit is Isten alkotta
meg.
Mivel
a talmudi bölcsek cáfolni kívánták a
Messiás
természetfeletti származást, úgy
próbálták kikerülni a jekóniási
átokból fakadó
problémát, hogy összeállítottak egy
történetet, miszerint Jekóniás
bűnbocsánatot nyert és Isten visszavonta tőle az
átkot (Soncino Talmud, Sanhedrin 37b-38-a). A későbbi rabbinikus irodalomban ennek megfelelően Jekóniáson
keresztül határozták meg a Messiás vérvonalát, amivel ugyancsak hozzátettek a
Szentíráshoz. (Ezt a nézetet a messiási zsidók is osztják) Láthatóan rendkívüli erőfeszítéseket fektettek
abba, hogy Jahósuát hamis Messiásnak nyilváníthassák és helyette egy az
okkultizált judaizmus képére formált nemzeti hős messiást várjanak.
Szükséges
kitérni arra is, hogy a kabbalizmus
önmegváltó ideái ihlették
azokat a vallási és szekuláris
gondolkodókat és okkultista hálózatokat,
akik
élen jártak a cionista zsidó állam
létrehozatalában. A judaizmus tágabb
rétegei
pedig megalkudtak ezzel a status quo-val. A cionista Izrael
államba csakis
zsidók, illetve a judaizmus és a kabbalizmus
hívei, gyakorlói vándorolhatnak
be. Ez a hivatalosan messiástagadó állam
készen áll elfogadni azt a „messiást”,
aki nem az Ószövetséget megkötő Atya
nevében, hanem a saját maga nevében jön el
(Jn. 5:43). Elfogadja, mert e célból lett létrehozva
azok által, akik a liciferiánus világrend eljövetelén munkálkodnak. Ennek fényében mi más is lehetne a
judaizmus legfőbb vallási és állami emblémája és pecsétje, mint az okkult, a
titkos társaságok és luciferiánusok legfőbb jelképe, Szaturnusz csillaga, a hexagram. Ahhoz, hogy sikerre
vihessék a New Age Tervet, a zsidóság mellett meg kellett
nyerniük az ügynek a kereszténységet is. Ennek eszköze a kereszténység már
vázolt judaizálása, okkultizálása és a (politikai) cionizálása volt
A „kereszténység”
neves pásztorai, nagy
tanítói és TV-evangélistái megannyi
Ba’ál Shem-ként vajákoskodnak az Úr
nevével. Olyan eseményekre teszik rá a
Nevét, amik nem Tőle vannak, hanem az
ellenféltől és az igazak
megtévesztését szolgálják. Ennek
megfelelően kommentálják
a politikai eseményekre, trendekre zavaros korszakunk
jelenségeit. A megtévesztett
keresztényekre a talmudi Noahita
Törvények várnak, az igazakra, a meg nem alkuvókra pedig az
üldöztetés és mártírhalál.
Források:
[i] Ragon, Maçonnerie
Occulte, 78. o.
[ii] Jacob Prasch, Explaining the Midrash, www.cw.co.za/moriel/midrash.html
[iii]
Webster, u.o. 12.
o.
[iv] 42. Gershom Scholem, "On The Kabbalah And Its Symbolism," 63. o.
[v] McGregor Mathers, “Introduction
to the Kabbalah Unveiled”
[i]
1966-, Gafney, Wilda (2017). Womanist
Midrash : a reintroduction to the women of the Torah and the throne (First
ed.).
[iii] Gershom Scholem, On the Kabbalah and Its Symbolism, 53. o.
[iv]
Jacob Prasch,
Explaining the Midrash, www.cw.co.za/moriel/midrash.html
[v] Jacob Prasch, u.o.