CoG


A judaizmus „kóser” okkultizmusa

Letölthetõ Word dokumentum

Letölthetõ PDF dokumentum

Nagyon sok keresztény él abban a tudatlanság netovábbját demonstráló tévhiedelemben, hogy a judaizmus és különösképpen annak az ortodox ágazatai az ószövetségi vallást, illetve rendtartást követik. Eszerint a judaizmus az az Ószövetség, a kereszténység pedig az Újszövetség vallása. Pedig a valóságban a jellegzetes rabbinikus judaizmust éppenséggel az ószövetségi rendtartás megszegése, majd annak a megszűnése eredményezte, így a ma ismert judaizmus egy emberi hagyományokra felépült vallási pótlék. Való igaz, hogy a judaizmusban az ószövetségi Írásokat használják, arra hivatkoznak, és gazdagon találhatók benne valós ószövetségi elemek, de ugyanakkor bőségesen megtalálhatóak az azzal teljesen összeegyeztethetetlen pogány, mi több, okkult elemek is. A judaizmus legszentebb könyve a Talmud, ami a héber Biblia rabbinikus értelmezését tartalmazza. De ami még ennél is különösebb, a judaizmus át van itatva az Ószövetségben tiltott misztikus és okkult elemekkel. Mivel a zsidókra legtöbben továbbra is úgy tekintenek, mint az Ószövetséget fenntartó népre a judaizmus okkultizmusát egy Isten által szankcionált jelenségnek vélik, vagyis egyféle kóser okkultizmusnak” tartják. Az alábbiakban a judaizmus ezen okkult kötődéseire kívánunk fényt vetni egy rövid kurzus erejéig. A téma azért is fontos és aktuális, mert az elmúlt néhány évtizedben a fősodratú kereszténység bizonyos irányzatai egy jelentős judaizálási folyamaton mentek keresztül, miáltal magukévá tették annak okkult elemeit is. Ha bárki, akarva, akaratlanul ebbe a kelepcébe került, annak őszintén szembe kell nézni a tényekkel és változtatnia kell a hitrendszerén.


 Isten Egyházának Gyülekezetei

http://www.churchofgod.hu

Copyright © 2020, Póli Pál, Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.


 

A babiloni fogságtól a zsidó gnoszticizmusig

 A sajátosan zsidó miszticizmus kialakulása a babiloni fogsággal vette kezdetét, s így erősen magán viseli azoknak az ősi káld misztériumoknak, vagyis a fejlett káld okkultizmusnak a jegyeit, amitől Isten leginkább óvta a népét. A fogság idején jelentek meg azok a romlott bírák, akikre ráillett az Úr szava: ‘Törvénytelenség jött ki Babilonból, azoktól a vénektől, akiknek bírákként kellett volna ítélni a népet.’” (Dán. 13:5, LXX.).  Az Úr tehát akkoriban már egy szállóigévé vált intéssel figyelmeztetett a Babilonban felvett hamis és okkult tanokból fakadó törvénytelenségre. A Babilonba deportált zsidóság nagy többsége soha nem tért vissza a Szentföldre és a Mezopotámiában hátra maradt elemeik a továbbiakban csak fokozták az atyáik vallásának elvegyítését a babiloni misztériumok elemeivel. Ennek a hatása az idők teltével megmutatkozott a Szentföldön is, befolyással volt a két testamentum között létrejövő farizeusi iskolára, majd pedig a zsidó gnosztikusokra is. (A későbbi Talmud is a babiloni zsidóság terméke) Az így kialakult új hagyományok sokban módosították az eredeti mózesi judaizmust”, illetve az igaz ószövetségi vallásrendet már akkor, amikor az még teljesen érvényben volt. A Krisztus eljövetele előtti évtizedekben javában hódított a sajátos zsidó gnoszticizmus, ami bár egy külön irányvonalként funkcionált a korabeli judaizmuson belül, de a The Jewish Encyclopædia szerint: „határozottan zsidó karaktere volt, hosszú idővel a keresztény változata létrejötte előtt.”[[i]] A különböző külső hatások alatt megformálódó zsidó gnoszticizmusnak Szíria és Palesztina volt a bölcsője, majd Alexandria vált a központjává, ahol elvegyültek az egyiptomi, a káld, a zsidó és a görög misztikus elemek. Ezt az iskolát olyan nagy zsidó gondolkodók népszerűsítették, mint a neves Philo és Aristobulus, akik a korabeli Alexandria legjelesebb gondolkodóiként vannak számon tartva, s akik „teljes mértékben kapcsolódtak az atyáik ősi vallásához és mindketten ahhoz folyamodtak, hogy szabadon ékesítsék azt a más [pogány] rendszerekből átvett elemekkel, miáltal utat nyitottak a judaizmus számára a hatalmas hódítás felé.” [[ii]] A Nesta H. Webster által kiadott Titkos társaságok és felforgató mozgalmak című munka részletesen elemzi ezeket a folyamatokat, aminek a lényege: A titkos, vagy okkult ismereteket hirdető gnoszticizmus parazitaként akaszkodott rá először a judaizmusra, majd pedig a kereszténységre, hogy jobbá, hatékonyabbá tegye azokat, egyféle 2.0 verzióként. A gnoszticizmus először judaizálódott, hogy a judaizmust belülről átgnoszticizálja, majd ez a folyamat megismétlődött a kereszténység köreiben is. Az már csak idő kérdése volt, hogy miután a saját képére formálta és átdogmatizálta a megfertőzött rendszereket, a 2.0 verzió vált a hivatalos fősodrattá, kiszorítva, esetenként üldözve az eredeti igaz verzióhoz hű elemeket. A sikert az ősi titkos ismeretek biztosították. „Az a hiedelem, hogy az isteni dolgok megnyilvánulnak minden nemzet vallásaiban létrehozta azt a koncepciót, hogy létezik egy univerzális vallás, ami magában foglalja mindegyiknek az elemeit.” [[iii]]

Röviden, a gnosztikusok annak az okkult rendszernek a részévé tették a Bibliához köthető vallásokat, amit azoknak ki kellett volna küszöbölni. A modern New Age nem egy új koncepció, hanem az ősrégi gnoszticizmus újratöltése. A gnosztikusok a következőket hirdették: 1. A titkos tanok hagyományai magasabb fokú tudást közvetítenek, mint az apostolok [vagy a Tóra] írásai. 2. Ezeket nem mindenkinek, hanem csak a beavatottaknak adják át. 3. A [titkos] kommunikáció emblémák és szimbólumok használata által történik. 4. Az ilyenforma kommunikációval a misztériumok rítusait és tanait közvetítik. [[i]]

Az ókori gnosztikusok azt a máig gyakran alkalmazott mantrát hirdették, hogy a hivatalos Szentírások elhallgatják azokat a titkos tanokat, amelyek által messze nagyobb szellemi látást lehet nyerni és amik által egy magasabb szellemi szintre lehet felemelkedni. A rabbinikus judaizmusban ez a midrási és talmudi irodalomban érzékelődött először, majd pedig a kabbalizmus és hasszidizmus által ékelődött be végérvényesen.

 A midrások és a Talmud

A II. templom lerombolását követő időkben az eleve emberi hagyományokra felépült farizeusi iskola a rabbinizmusban újította meg önmagát, és ez a felfrissített farizeusi irányzat szülte meg a midrásokat. A midrások a héber szentírások rabbinikus szövegmagyarázatai és bölcselkedései, amelyek nagy részét aztán a Babiloni Talmudban foglalták össze. A rabbinikus szövegmagyarázat kiegészíti a szentírásokat és az általuk megadott magyarázatokat példákkal teszi érthetőbbé. A szövegértelmezés módszere az, ami már eleve problematikus, hiszen nem a leírt üzenetet értelmezik, hanem adott szövegrészek, szavak és betűk számértéke alapján keresik meg azok „valós üzenetét”. „Átértelmezik az olvasat fő narratíváját, újakat kreálnak hozzá, amivel bár nem helyettesítik a szöveget, de kiegészítik azt.“ [ [i]] A midrás egy olyan zsidó szöveg értelmezés mód, ami nem csupán a szöveg olvasatáról tesz megállapítást, hanem a szöveg mögötti szöveg értelméről, minden egyes betűt és még a kihagyott szavakat is megvizsgálva. A Midrás gyűjtőnévként a 400 és 1200 között megírt rabbinikus irodalmat is jelöli. Kétségtelen, hogy ez az evilági és hiábavaló bölcselkedés igen komoly intellektualitást igényel, de nem hoz magával semmi valós és pozitív szellemi ismeretet. Tudni kell, hogy a rabbinikus judaizmus maszorétái komponálták össze a ma is ismert héber Bibliát, vagy Tanach-ot, kihagyva belőle azokat az „apokrif” könyveket, amiket a korai keresztények által preferált Septuaginta még magában foglalt. A maszoréták számos Krisztusra vonatkozó szövegrészt is módosítottak, oly módon, hogy azokat nehezebben lehessen Jahósuára vonatkoztatni. A rabbinikus judaizmus vallási törvényeinek és teológiájának a legfőbb forrása hivatalosan is a Talmud.

Gershom Scholem, a zsidó miszticizmus egy nagy professzora szerint a misztikusok a midrások allegorizmusát használták fel arra, hogy harmonizálják a gnosztikus tudományukat a fősodratú rabbinizmussal. Az allegorikus értelmezésmód spontán alakult ki, de amikor az új ideák szembekerülnek a Szentírás kijelentéseivel, az kompromisszummal járt. Scholem szerint a bölcsek által a midrásokban használt allegóriák és misztikus interpretációk az ezoterikus gondolkodás olyan magas fokú szintjét eredményezték, mint a teozófia”. ... a misztikusok a midrásokat illetve az allegóriát használták fel ahhoz, hogy bevigyék a gnosztikus nézeteiket a hagyományokba. [ [ii]]

 Amikor a Szentírás ezoterikus interpretációja magára ölti az allegorikus és misztikus aspektusokat, azzal szabad út válik ahhoz, hogy egy adott tantétel jelentését négy különböző módon értelmezhessük ... így lehetséges a szószerinti, a haggadikus, a philosophico-allegorikus, és a kabbalisták által hozzáadott negyedik,…a teozófiai misztikus módon való értelmezés.” [[iii]]

 A modern misztikusoknak és neo-gnosztikus megtévesztőknek kapóra jön ez a felállítás a kereszténység judaizálásához is, amit a „vissza a héber gyökerekhez” jeligével fémjeleznek és egy hatalmas mozgalommá tettek. Ennek az egyre népszerűsödő irányzatnak egy hírhedt képviselője Jacob Prasch, aki azt hangoztatja, hogy hacsak nem vagyunk képzett gyakorlói a judaizmusnak, a héber nyelvnek és teológiának, akkor szükségünk van a midrási tanítási formulára. Ez azért van így, mert a laikusok képtelenek megérteni a bibliai igazságokat - vagy akár a midrásokat -, az olyan jól képzett tanítók nélkül, mint amilyen ő maga is. [[iv]]Ez pedig a gnosztikusok egy alaptézise. Jacob Prasch olyan bonyolult egyenletekhez hasonlítja a midrások ezoterikus értelmét, amit csakis az ősiek bölcsességével lehet megfejteni.

 Prasch és társainak véleménye szerint, a kereszténység nagy hibája az volt, hogy „a görög módszereket használva értelmezte a Bibliát, nem pedig a zsidó midrások formulájával... Hibát követtek el azzal, hogy egy zsidó könyvet úgy olvastak, mintha az egy görög könyv lett volna.” [[v]] Értsd, az igazi beavatottak nem a görög gnoszticizmust követik, hanem annak zsidó válfaját, s ezért úgy mutatják be a midrásokat, mint amik „feltárják előttünk a zsidó gondolkodás szellemi és etikai kincsestárát az írások teljes megértéséhez.”

 A judaizmus okkultizálása ezzel nem ért véget, a középkorban a Kabbala széleskörű népszerűsödésével indult csak be igazán.

 A Kabbala

Tény, hogy amikor a zsidó miszticizmus szóba kerül, akkor mindenkinek azonnal a Kabbala jut az eszébe, és joggal. Ez a hosszú ideig titkos iskola csak a középkorban vált igazán ismertté, és a kabbalistáknak nagyon sok nehézséget kellett legyűrniük ahhoz, hogy a rendszer elismerést nyerjen és az írásaikat szent írásokként kezeljék. Noha a Kabbala – a szó jelentése hagyomány - általában egy különálló ezoterikus irányzatként van számon tartva, valójában egy a judaizmus minden modern ágazatát befolyásoló ősi, okkult eredetű zsidó misztikus hagyományról beszélünk. Ez a szellemi iskola az Isten mélyebb, bennfentesebb megismerését, Isten e világba való megidézését, illetve az embernek a teremtésben való szükségszerű segédkezését hirdeti. A beavatottak szerint a misztikus módszerek által az ember képes feltárni a teremtés rejtett titkait, mert a módszereik megnyitják az Isten által adott kinyilatkozások mélyebb, titkos értelmét és így lehetőség nyílik a legelrejtettebb igazságok feltárása is. A kabbalisták ebből a sajátos megközelítésből kezelik a Szentírást és annak kijelentéseit, bele értve a törvény és a zsidóság szerepét, sőt, a messianizmust is. A kabbalizmus egy rendkívül jelentős szubkultúrát képviselt a zsidó diaszpóra történelmében, ami aztán bizonyos hatásoknak köszönhetően képes volt a fősodratú judaizmus egészét átitatni, vagyis kabbalizálni, beleértve az ortodoxnak nevezett irányzatokat is. Ennek a folyamata jól követhető. Noha a modern történészek a Zohar 13. századi kiadásához viszik vissza a Kabbala eredetét - vagy még ennél is későbbre, a Luria idejében történt rendszerezésre -, az érintett misztikus körök bölcsei tisztában vannak a rendszer ősi eredetével:


A Kabbala megelőzte a gnózist, [gnoszticizmust] s ezt az álláspontot a keresztény írók kevésbé fogják fel, de a zsidó tudósok magától értetődő bizonyossággal vallanak. “ - J. Matter, Histoire du Gnosticisme, I. köt.12. o.

A Kabbala összeállítása a korai rabbinizmus idejére, a 2. századhoz vezet vissza, név szerint a híres Akiva rabbi egy tanítványához Simon bar Jocháj-hoz, aki a korai talmudizmus egy híres tannaim-ja [talmudi bölcse] volt. Ő azonban maga is sokkal korábbi hagyományokból dolgozott, amik legalább a babiloni fogságig vezettek vissza. Mivel a kabbalizmus nagy könyve, a Zohár [A Ragyogások könyve] csak 1286-ban vált ismertté Moses de Leon (1240-1305) által, így sokan neki tulajdonítják a szerzőiségét, noha ő inkább csak publikussá tette az addig kézről-kézre adott titkos írások és szájhagyományok tartalmát. Moses de Leon héber neve Moshe ben Shem-Tov volt, ami azért lényeges, mert néhány évszázaddal később a Shem-Tov [az Isten nevének mestere] a korai haszidizmus tanítóinak a titulusává vált. De ne ugorjunk túl előre.

A rabbinikus judaizmus már hosszú ideje stagnált, amikor a 13. században a miszticizmus népszerűsége megnövekedett Európa szerte, úgy a kereszténységen, mint a judaizmuson, sőt az iszlámon belül is. Ekkoriban léptek színre a templomosok is a maguk titkos tanaival. Hasonló módon a kabbalisták népszerűsége is megnövekedett, mivel egy teljesen új töltetet adtak a zsidó messianizmusnak, aminek ez által már szervesebben lett részévé a miszticizmus és okkultizmus. A kabbalista messianizmust elsőként a spanyol zsidó misztikus Abraham ben Samuel Abulafia (i.sz. 1240-1291) vezette be a rabbinikus judaizmus messianizmusába. Ez egy meghatározó esemény volt, hiszen a későbbi évszázadok ismert hamis messiásai már mindannyian kabbalisták voltak. Így nem véletlen, hogy Moses de Leon éppen ez időben hozta nyilvánosságra a Zohárt. Hogy mi újat tudott a kabbalizmus nyújtani? Először is az addigi viszonylagos passzivitást felváltotta az a kabbalista tézis, miszerint a zsidóságnak aktívan közre kell működnie az elvárásaik érdekében. A kabbalizmus tanai szerint a tétlen várakozás semmit nem fog eredményezni, viszont a titkos és misztikus módszerekkel ki lehet, mi több, aktív módon ki is kell kényszeríteniük a messiási korszak eljövetelét! Önnön maguknak kell betölteni a zsidóság elhivatottságát a titkos ismeretek és erők segítségével. Mindehhez hozzásegített a politikai légkör is. A spanyol zsidóság aranykora 1492-ben azzal ért véget, hogy száműzték őket Spanyolországból és Portugáliából. Az elűzött zsidók a hagyományos rabbinikus judaizmussal felhagyva tömegesen fordultak a Zohár-hoz, hogy válaszokat találjanak hányatott sorsuk okaira és annak orvoslására. 1560-ban tűnt fel a két nevezetes szefárd kabbalista, Moses Cordovero és Isaac Luria. Mindketten elhagyták Európát és a galileai Szafed-ben telepedtek le, ahol létrehoztak egy kabbalisztikus szellemi központot. Luria iskolája modernizálta és rendszerezte az ősi tanokat a teremtést három kozmikus periódusra bontotta fel:

Tzimtzum (összehúzódás), shevirat hakelim (az edény eltörése), és a tikkun (helyreállítás). Luria a zsidóság sorsának, történelmi tapasztalatainak szemszögéből vázolta fel az isteni folyamatot, a bibliai Izrael történelme, a szórványság, majd önmagára találás.

Ha kissé megvizsgáljuk a kabbalizmus lényegét, az nyilvánvalóvá válik, hogy egy komoly okkult rendszerről beszélünk, ami három fő elemre oszlik:

 
1.) A Teozófiai/Spekulatív Kabbala: ami az isteni, vagy a szellemi világ megértésével és ismertetésével foglalkozik.

 
2.) A Meditációs/Eksztatikus Kabbala: ami arra tanít, hogy miként lehet az átszellemülés (elragadtatottság) állapotában megtapasztalni az istenit, és azzal eggyé lenni.

 
3.) A Gyakorlati/Mágikus Kabbala: ami a
Theurgia alkalmazására tanít. Ennek lényege a mágikus rítusok elvégzése által megidézni a szellemit, és befolyásolni a természetfelettit, a kívánt célok érdekében. Ennek az al ága a gemátria is.

A Kabbala a pogány okkult rendszerek módszereivel próbálja Istent megérteni és megidézni e világba, noha Istent nem lehet megidézni, vagy bármilyen szellemi, vagy testi gyakorlattal befolyásolni az akaratát. Vagyis, a szellemi világgal ily módon felvett kapcsolat a gyakorlatban a Lucifer által vezetett bukott angyali renddel, és a démonikus erőkkel történő kommunikálást eredményezte. Ezek azok a természetfeletti erők, amelyek megidézésével és segítségével hatni kívánnak az eseményekre.

A kabbalizmus duális felfogása szerint, - a korábbi gnoszticizmussal egyezően – a gonosz és a jó egyformán isteni eredetű. A gonosz tehát nem önmagától létezik, ereje az isteni fény aláesett „szikráiból” fakad. Ha pedig az isteni fény nélkül semmi nem létezhet, a gonosz sem jöhetett létre önmagától. A gonoszság ereje tehát az isteni világosság megannyi egyéni aláesett szikrájában nyilvánul meg. Isten történelmet átfogó munkája pedig abból áll, hogy ezeket a szikrákat felszabadítsa, és a káoszt megszüntesse. Amikor Isten megteremtette a világot, és Ádámot, akkor ennek a duális lénynek (isteni szellem és bűnös anyagi testből összetett ember), adta azt a feladatot, hogy vigye véghez a helyreállítást. Ám Ádám elbukott az eredeti bűn elkövetésekor, és újra a káosz uralma győzött. Ezután Isten egy népet választott magának, Ábrahám ivadékaiból, s ezzel a zsidók feladatává vált az Istennel való egység megvalósítása vagy helyreállítása. Ez egy kabbalista számára óriási felelősséggel párosuló küldetéstudatot jelent, ami felülír minden mást.

 A Luriánus Kabbala szélsőségesen emberközpontú, ami szerint először az embernek, majd később az erre kiválasztott zsidóknak kulcsszerep adatott a világmindenség sorsának eldöntésében. A zsidóknak így nem csupán saját sorsuk irányítóivá kell lenniük, hanem az egész világé, azon túl, a kozmoszé, sőt, még az Istennel való egység is egyedül az ő munkájuknak a sikerétől függ. Más szóval, a zsidóság végső küldetése az, hogy az Isten céljait elvégezzék és az egész világot megreformálják. Ezáltal az isteni terv kimenetelének, de végső soron még magának az Istennek a sorsa is egyedül az ő kezükben van, hiszen ha ők sikertelenek, akkor minden elbukik a teremtésben! Ez a zsidók egyedi sorsrésze, amit nem kerülhetnek ki, még akkor sem, ha netán más vallást vesznek fel. A kabbalizmus ezen nézetei nagy hatással voltak a talmudista judaizmus irányzataira is, - különösen az ortodox haszidokra, - de a zsidóság egészének a kollektív tudatára is.

A kabbalisztikus tanítás szerint a Tóra minden parancsolatának van egy misztikus értelmezési és alkalmazási módja, ami messze fontosabb, mint az adott parancsolatok szó szerint értelmezett betartása. A próféciák pedig soha nem „maguktól” valósulnak meg, hanem kivétel nélkül mindet e nemes feladatot felvállaló, beavatott és elkötelezett emberek teszik valósággá. A tikkum olam koncepciója szerint a kabbalisták képesek helyreállítani a világ megtört szentségét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a zsidóknak nem elég csak várni a Messiásra és az Isten országának eljövetelére, hanem a próféciákat maguknak kell aktívan megvalósítani, határozott és céltudatos munkával, és persze a kabbalista misztika és intrikák felhasználásával. Mindezzel természetesen a forradalmi módon újjá lett értelmezve a zsidóság választottsága, küldetése, és a messianizmus is. Ez vonatkozik Izrael helyreállítására is. Ha a próféták szerint Izrael visszakerül egykori földjére, akkor azt saját maguknak kell megvalósítani, és önmaguk, valamint a világ messiásaiként egészen addig kell manipulálni az események sorozatait a kabbalista mágia erejével, amíg azok általuk kívánt valósága be nem teljesedik. Mindenkor olyan politikai és erkölcsi körülményeket kell biztosítani, amelyek a „király Messiás” elfogadásához és az új világ eljöttéhez vezetnek. Magát a bűnt, pedig nem legyőzni kell, hanem eszközzé tenni és felhasználni a cél érdekében. A Luriánus Kabbala önmegváltó aspektusa különösen a zsidóság messiásvárására volt átformáló hatással, hiszen ezután sorra jelentek meg az önjelölt misztikus Messiások”.

Miután a kabbalista misztikusok új életet leheltek a zsidó messianizmusba, ezen körökön belül az 1666-os év lett kijelölve a Messiás eljövetelének éveként. Hogy, hogy nem, a megadott időben színre is lépett a „Messiás”, a kabalista Szabatáj Cvi, a történelem legnagyobb hamis messiásának személyében, aki egy ideig megigézte Palesztina, Egyiptom, valamint kelet és nyugat Európa zsidóságát. Szabatáj Cvi meghirdette, hogy hazavezeti a zsidókat az őseik földjére és Jeruzsálemből fog uralkodni a világ királyaként. A mozgalom olyan gyorsan terjedt és olyan erővel, hogy még a korabeli protestáns nyugat európai kereszténységet is messiási lázba hozta. A mozgalom azonban néhány év leforgása alatt felgöngyölődött. A kabbalizmus azonban szervesen beépült a fősodratú judaizmusba, s így a későbbi rabbinikus irányzatokban is érezhető volt a hatása. A szabateista Dönme és a Jákob Frankot követő zoharista „frankisták” luciferiánus mozgalmaival és azok maradandó negatív hatásaival A Sátán zsinagógája II.  című írásunk foglakozik részletesen.

Gershom Scholem szakértőként vallja azt, hogy „Az írott Tóra kabbalisztikus interpretációja az színtiszta teozófia. A Szentírás következetes allegorikus értelmezésének meg vannak a veszélyei. Amit a kabbalista exegézis felfedezni vél a Biblia szószerinti szövegei mögött, vagy a Biblia talmudista interpretációi nagyon eltérnek egymástól. A kabbalisták nem annyira a filozófiai ideákat keresték, mint inkább az isteni lét és terv titkos, de szimbolikus üzeneteit, ahogyan azok a szefirót kiáradásában és manifesztációiban tárulnak fel. Őket a Biblia elsősorban teozófiai szempontból érdekli.” [[i]]

 A haszidizmus

A történészek szerint kétségtelen, hogy a szabateista messianizmus összeomlása vezetett az 1700-as évek vége felé a Kelet-Európában létrejött haszidizmus kialakulásához. Ez az irányzat ötvözte a hagyományos rabbinikus judaizmus és a kabbalista miszticizmus elemeit. A tizenhatodik századtól kezdve az askenázi zsidók tömegei menekültek el az orosz pogromok elől és sokuk az akkor még Lengyelországhoz tartozó Galícia keleti, Podoliának nevezett régiójában telepedett meg. Ez a régió hamarosan a zsidó miszticizmus és kabbalizmus egyik fő gócpontjává vált. A másik két ilyen központ az ottomán birodalomhoz tartozó Szaloniki, valamint a már említett galileai Szavez volt. A hírhedt Jákob Frank maga is podoliai volt, de amíg ő egy titkosan működő kabbalista szektát hozott létre, az ugyancsak itt létrejött haszidizmus már képes volt tömegesebb mozgalommá válni. Lengyelországban [Podolia térségében] a kabbalizmus új erőre kapott; itt jelentek meg a cádikok és Ba’al Shem-ek, s közülük is kiemelkedett egy Podoliai Izrael-ként nevezett személy, aki aztán Ba’al Shem Tov-ként, illetve e név kezdőbetűiből kitevődő Besht-ként vált ismerté, ő volt az, aki 1740-ben megalapította a Haszidim szektát.” [[i]]

A mozgalom megalapítója tehát ez a podoliai misztikus vándorprédikátor Baal Shem Tov volt. A név, pontosabban a titulus jelentése „az isteni név mestere”. Noha a kabbalista körökben az Isten szent neve” [a Tetragrammaton] okkult, mágikus célokra való használatának ekkor már több ezer éves történelme volt, a név-titulust a kelet európai haszidok tették ismertebbé. A kabbalistáknál a szentséggel és titkos ismerettel rendelkező karizmatikus vezetők viselhették ezt a címet, akik a gonosztól megóvó amuletteket készítettek, büntetlenül használhatták a Szent Nevet [JHVH-t], s akik [a Névre hivatkozva vagy azt megidézve] erőt és hatalmat kaptak arra, hogy szellemeket idézzenek meg és gyógyszereket írjanak fel a különböző betegségekre. Ezek a misztikus elemek végleg a haszidizmus részévé váltak. Baal shem Tov maga is kabbalista volt, de felismerte azt, hogy a Luriánus Kabbalát sokkal elfogadhatóbb módon kell feltálalni a hagyományosabb zsidó rétegek számára. Besht ellenezte a bigott rabbinizmust és bár zoharista volt, nem ragaszkodott szorosan annak azon tanításaihoz, miszerint az univerzum az Isten emanációja. Ehelyett egyféle panteizmust hirdetett azáltal, hogy szerintte az egész univerzum az maga az Isten és még a gonosz is Istenben létezik, és a gonoszság így önmagában nem rossz, csupán az emberi lét viszonylatában nyilvánul meg aként. [[i]]

A haszid formula sikerét a bensőlegessé tett zsidó miszticizmus, a spirituális tapasztalatok, a karizmatikus élmények és ezek hangsúlyozása biztosította. A Talmud merev tanulmányozása és a túlhangsúlyozott formalitások helyett, vagy amellett, nagyobb fókusz került az örömteli közös imákra, az eksztatikus éneklésekre és táncokra. A haszidok [az út igaz követői] átlagemberek voltak, akik kommunális csoportokba tömörültek, elkülönülve a világtól. A szellemi vezetőiket cádikoknak, vagy rebbének nevezték.

„Temészetesen a sarlatánok is meglovagolták a mozgalom népszerűségáet és ugyan ebben az időben tűnt fel egy másik Ba’al Shem, egy bizonyos Heilpin, más nevén a satovnovi Joél Ben Uri személyében. Ő a Podoliai Izraelhez hasonlóan ugyancsak a Szent Név használatával tett csodákat, s eként tett szert nagyszámú követőre, akik mesterük halála után további sarlatánok egy kisebb seregét produkálták, hogy szégyentelenül kihasználják a kortársaik hiszékenységét.” [[i]]

Néhány  nagynevű rebbéről, mint pl. a híres Lubavicsi Rebbéről (1902-1994) azt tartották a követői, hogy ő a messiás. A haszidizmus máig megmaradt annak, amiként indult: egy messiánikus alaphangú, de hangsúlyosan misztikus, eksztatikus kabbalista mozgalom. A mozgalom messiási elvárásainak minőségét jól példázza a már elhunyt Lubovicsi Rebbe messiássá nyilvánítása.

A haszidizmus a modern judaizmus erősen megosztott vallási palettájának egy jelentős elemét teszi ki, s ahogyan maga a judaizmus egésze, úgy ez az irányzat önmagán belül is megosztott. Legalább 30 nagyobb haszid csoport van számon tartva, emellett létezik néhány száz kisebb csoportosulásuk. Bár a különböző haszidoknak alapjaiban véve hasonló a hitrendszere és gyakorlataik, de még sincs egyetlen hivatalos, vagy autentikus verziója. Az irányzat az ortodox [haredi] judaizmus részeként van nyilvántartva. Ami talán még a hitelesség szempontjából említésre méltó az az, hogy a ruházatukat, ételeiket és még a zenéiket is a helyi kultúrákból vették át. A jellegzetes haszid bekishe a hagyományos magyar bekecs némileg módosított változata, ami általában egy fekete, esetenként színesebb selyemből, vagy ma már egyre inkább olcsó polyeszterből készített zakószerű formális viselet. A fekete kaftán, valamint a shtreimel [kerek szőrkucsma], amiket tévesen hagyományos zsidó ruházatként tartanak számon, noha ezek kazár és tatár [askenázi] eredetű viseletek és semmi közük nincs az egykori Szentföldön élt izraeliták öltözetéhez. Az ételeik hagyományos kelet-európai népi ételek, illetve ezek módosított változatai, amelyeket „autentikus zsidó ételekként” tartja számon a közhiedelem. A haszidizmus annyira biblikus és héber, mint amennyire az okkultizmusuk, a ruházatuk, a zenéjük és az ételeik az.

 A szerteágazó kabbalizmus

Ragon J. M. Franciaország legnevesebb szabadkőműves szerzője pontosan fogalmazott, amikor kijelentette: A Kabbala minden okkult tudománynak a kulcsa. A gnoszticizmust a kabbalizmus szülte meg.” [[i]] A jelen korban a kabbalizmus hívei és gyakorlói egy rendkívül heterogén csoportot alkotnak, hiszen megtalálhatóak a judaizmus csaknem minden ágazatában, ott vannak a különböző okkultista iskolákban, a szabadkőművességen belül, a teozófiában, valamint a modern New Age körökben is. Mondani sem kell, ez a NWO-t kiszolgáló celebek, a film és zenesztárok preferált okkultizmusa is. A kabbalista életfa, szintén a világ pogány kultúráiban is fellelhető életfa kultuszának egy változata, és ugyan azokon a koncepciókon alapszik, mint a hindu kundalinié. A legnépszerűbb kabbalista amulett, a hamza egy a baálimádatkhoz köthető ékszer, amit még sok magát kereszténynek valló ember sem átall viselni és használni. A kabbalizmus és annak átértelmezett messianizmusa nem csak a vallásos zsidóságra volt hatással, de a szekuláris zsidó gondolkodókra, filozófusokra is, kiváltképpen a világmegváltó izmusok megformálóira és a radikális anarchista gondolkodókra, Karl Marxtól kezdve Leon Trotskzn át Emma Goldmanig és Abbie Hoffmanig. (A névsor hosszasan folytathatnánk) Furcsa párosítások ezek: A judaizmus és a judaizált, vagy egyéb módon okkultizált kereszténység felekezetei egy szellemi kútfőből merítenek, és egy szellemi asztalról csemegéznek az okkultistákkal, az anarchistákkal és az Új Világrend luciferiánusaival.

 A Nesta H. Webster által publikált Titkos társaságok és felforgató mozgalmak munkában a szerző rámutat egy sokatmondó tényre: Miután a Kabbala tanítványa elsajátította a héber abc mágikus jelentéseit, onnantól már olyan igazságokat lesz képes feltárni, amit soha nem lenne képes elsajátítani pusztán ay Isten írott igéjének [a Szentírás] tanulmányozásából. A Kabbala egy alaptanítása szerint a Szentírás minden egyes betűje tartalmaz egy olyan misztériumot, amit csak a beavatottak képesek megfejteni.” [[ii]] A kidolgozott rendszer segítségével azonban láthatóvá válnak az Ószövetség szövegeinek olyan üzenetei, amik elkerülik az átlagos olvasó figyelmét. [[iii]]

Amint Abraham bar Hiyya megírta: ‘A Tóra minden egyes betűje, minden szava és minden szakasza mélyen a bölcsességben gyökerezik, és magukban foglalják az [isteni] titkok minden rejtelmeit, amibe be nem hatolhatunk... Egy szent szövegrész jelentését nem lehet kimeríteni, véges módon megvilágítani és értelmezni.’” [[iv]]

 Az Aranyhajnal Hermetikus Rendjének egyik megalapítója és számos okkult tankönyv szerzője, McGregor Mathers eként magyarázza a kabbalista gematria lényegét:

 A zsidó misztikusok számára a héber abc minden betűje egy csatorna az Isten életerejéhez és [minden betű] tartalmaz egy szent jelentést. Mivel a héber betűknek van számértéke, így a neveknek és szavaknak ugyancsak számértékük van. Az azonos számértékű szakvak összekapcsolása által egy sor bonyolult titkos jelentés tárul fel a Tóra, vagyis a Mózesnek tulajdonított törvénykönyv szövegeiből. Valójában az egész Tórát egyetlen hosszú szóként lehet venni, ami az Istennek egy nevét adja ki. Az Isten nevének jelentősége Egyiptomig megy vissza, ahol az isten nevének ismerete által annak az istennek az erejében lehetett működni.”  [[v]]

A Ba’al Shem Tov, vagyis a név mestere” cím ennek az egyiptomi mágiának a származéka, illetve annak zsidó változata. Eszerint a név ismerete által a beavatott magára öltheti annak az istennek az erejét, akinek ismeri a nevét, majd felhasználhatja azt a maga eszközeként. A kabbalisták, valamint a haszidok a JHVH név ily módon való használatával a Biblia Istenének erejét és hatalmát kívánták kisajátítani és az ő erejét felhasználni a saját akaratuk szerint, illetve a céljaik elérésének érdekében, durva módon megszegve a 3. parancsolatot. A betűk, szavak, szövegrészek számértékéből való üzenet kiolvasását gematriának, azaz számmisztikának nevezik.

A Temura, vagyis a Szentírás betűinek permutációja [egy bizonyos logika mentén történő felcserélése] által a legeretnekebb tanításokat is kabbalista igazságként, titkos gnózisként lehet tálalni. Ily módon az Ige tiszta tanításait bármilyen eretnek tanítással, vagy gondolattal fel lehet váltani. A számmisztika eltereli a figyelmet a valós Tanításról, Isten valós üzeneteiről, s helyette olyan titkokat” tár fel, amik valójában nem csak haszontalanok, de szellemileg károsak is. Magyarán, a Szentírásba tücsköt-bogarat bele lehet olvasni, és eladni azt titkos tudásként, bennfentes ismeretként. Ily módon nem csak eltávolítja az egyént a kinyilatkozástól, hanem az okkult hatása alá vonja őt.

A zsidó miszticizmus hatása a modern keresztényekre

A 2000-es években egy furcsa jelenség ütötte fel a fejét és kerítette heves lázba az amerikai neo-protestáns, pünkösdi-karizmatikus felekezetek köreit, ami persze hasonló hatással volt a világ más részein élő rokon hátterű felekezetekre is. Ez időben számos híres neo-protestáns tanító és tv-evangélista nagy hirtelen felfedezte „az ősi zsidó bölcsek” által kifejlesztett gemátriát, vagyis a számmisztikát, s ahogy mondani szokás, rá is kattantak a témára. Oly annyira, hogy ennek fényében kezdték kezelni, illetve értelmezni a bibliai próféciákat is – ezzel is bővítve a már addig is megosztott és ellentmondásos értelmezések zűrzavarát.

A túlbuzgó próféciai megmondó embereket láthatóan nem zavarta az a tény, hogy a gemátria egy mélyen okkult eredetű technika, s a rendszer, mint azt láttuk, a kabbalista misztikusok által kidolgozott módszereket alkalmazza. Sokak számára újdonság volt, hogy a héber (vagy görög) betűk számértékéből meg lehet fejteni egy adott szó rejtett vagy szimbolikus érelmét és így a szövegek rejtett üzeneteit, s ez volt a hirtelen sikerének titka.

Mivel a gemátria az a kabbala számmisztikája, így amely keresztény tanító a gemátria által kíván bibliai titkok birtokába jutni, az a kabbala módszereit alkalmazza. Ha pedig ezen felül még nyilvánosan kérkedik a titkos tudással, előadásokat tart róla, netán áruba bocsájtja azokat [anyagi támogatást kérve a témában kiadott könyvek, CD-k, egyebek eladása által], akkor az pásztor” egy okkultista és Bálám tanítványa.

Noha a Bibliában a számoknak lehet szimbolikus jelentésük (pl. a 7 a teljesség száma), de ennek semmi köze a gemátriához, sem titkos tanítások közvetítéséhez, ez csupán egy jól ismert bibliai tény.

A gemátria széleskörű elterjedése ékes bizonyítéka annak, hogy miként képes az okkultizmus beszivárogni a zsidó kóserség köntösében. A midrásszerű, történetekbe foglalt tanítási formulát a keresztény teológiai iskolákban is tanítják. A rafináltan megszerkesztett, fordulatokkal teli és az érzelmekre ható történetekkel sok hamis tanítást el lehet adni. Egyre másra jelennek meg az olyan szélsőséges tanítók, mint Jacob Prasch és Avi ben Mordechai, akik már egyenesen azt hangoztatják, hogy a Midrásokban rejlő ismeretek elengedhetetlenek a Biblia megértéséhez és még az Újszövetség is csupán fedőszöveg, amiknek a valós, eltitkolt üzenetét csak a midrási és kabbalista technikák általi mélyre ásással lehet megérteni. Ennek a nézetnek mára már egy teljes mozgalommá növekedett tábora van, akik azt a logikát követik, hogy a keresztényeknek a zsidók gondolatvilágának és a híres bölcseiknek a szemszögéből kell értelmezniük az Isten szavát, ha azt igazán meg szeretnék érteni. A fősodratú kereszténység oly módon és olyan gyorsan lett judaizálva, hogy észre sem vette, fel sem fogta.

Eme bukott világ szerinti bölcsességben, vagy Szellemben és igazságban?

Ezen a ponton talán vizsgáljuk meg azt, hogy bármi módon „kóserré” válhat e az okkultizmus? Az izraelitákkal megkötött szövetségben Isten meghagyta nekik azt, hogy egyéni és társadalmi szinten szigorúan az Ő szavai, valamint az adott szövetség törvényeinek a keretein belül kell élniük - attól nem fordulhatnak el semmilyen irányba és semmi módon:

 

5Mózes 5:32-33 32 Ügyeljetek, hogy úgy tegyetek, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta nektek, se jobbra, se balra ne térjetek el tőle. 33 Pontosan azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy életben maradjatok, s jól menjen sorotok, és sokáig éljetek azon a földön, amelyet birtokba vesztek.

 

5Mózes 4:2-3 2 Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek. 3 Saját szemetekkel láthattátok, mit tett az Úr Baál-Peorban: mindenkit, aki a Peor-beli Baálhoz szegődött, az Úr, a te Istened kiirtott körödből.

 

Józsué 23:6 Legyetek nagyon erősek, s tartsatok meg és teljesítsetek mindent, ami Mózes törvénykönyvében írva van, te térjetek el tőle sem jobbra, sem balra ...

 

Példabeszédek 3:5 Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre pedig ne támaszkodjál!

 

Na mármost, a Church of God oldal olvasói általában bibliaolvasó, az Írásokban legalább valamelyest jártas emberek, s mint ilyenekhez tesszük fel ezt a fontos kérdést: A fentiek fényében a modern judaizmus mennyiben felel meg az adott bibliai elvárásoknak? Letért-e a kijelölt útról, hozzáadott-e az Úr szavához? Ha netán mégsem vagyunk biztosak a válaszban, tudni kell, hogy erre a kérdésre már Jahósua a Messiás megadta a választ az első eljövetelekor (Mt. 15:9; Mk. 7:7).

 
A Messiás első eljövetelekor a kor judaizmusának dönteni kellett Jahósua messiási hitelessége felől. Az a kevés zsidó ember, aki akkor elfogadta Jahósuát, átment az Izraellel megkötött szövetség megjövendölt második, szellemi fázisába, amit új, vagy megújított szövetségnek nevezünk. Ennek megkötői képviselték, képviselik a szövetség népét, függetlenül attól, hogy izraelita, vagy pogány háttérből jöttek. A zsidók többségének döntésével mindenki tisztában van. Ennek megfelelően a modern judaizmus egyik legmeghatározóbb alaptétele az, hogy a keresztények által elfogadott Jahósua/Jézus nem töltötte be a héber Biblia Messiásra vonatkozó próféciáit, így ő nem lehetett az igaz Felkent. A történelmi Jahósua számukra egy imposztor, mi több, egy a zsidóságra nézve nagyon ártalmas, hamis tanító volt. Pedig a valós mózesi rendtartásnak, vagyis az Ószövetségnek volt egy határozott messiási aspektusa, amint maga Jahósua tesz erről bizonyságot:

 

János 5:46-47 46 Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. 47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek.

 

Felfogjuk mit mondott itt valójában Jahósua? Azok a zsidók, akik nem hisznek benne, nem hisznek Mózesnek sem, azaz, nem azt az ószövetségi rendet követik, mert annak minden eleme a Messiásra mutatott. Őrá mutattak az áldozatok és róla beszéltek a próféciák. Miután pedig a felhőbe és a tengerbe bemerítkeztek Mózesre, Izrael minden szellemi eledelét és italát a Krisztustól kapta, mert ő volt a szellemi szikla, aki kísérte őket a felhőben (1Kor. 10:1-4). A törvény Izrael nevelője volt, azzal a céllal, hogy Krisztushoz vezesse őket, hogy hit által legyenek igazságosakká (Gal. 3:24). Mivel azonban elhagyták a mózesi rendtartás követését [és valami teljesen más utat követtek], így képtelenek voltak hinni a Messiásnak! Amit ők követnek, az egy emberi tanításokra és hagyományokra épülő, okkult elemekkel gazdagon ízesített és a Messiást megtagadó vallás. Ezt nevezik ma judaizmusnak. A kereszténység alaptétele pedig az, hogy Jahósua volt a várt és az Isten által elküldött egyedül üdvözítő Messiás:

Ap.Csel. 4:10-12 10 Legyen mindnyájatoknak s Izráel egész népének is tudtára, hogy a Krisztus Jézusnak, a Názáretinek neve által, akit ti megfeszítettetek, kit azonban az Isten a halottak közül feltámasztott, ő általa áll ő itt egészségesen előttetek. 11 Ő az a kő, akit ti, az építők megvetettetek, ki mégis a szeglet fejévé lett. 12 Nincs senki másban menekülés [üdvösség]! Nevet sem adtak mást az ég alá emberek közé, melyben a menekülést [üdvösséget] keresnünk kell."

A judaizmus megszűnik judaizmusnak lenni, ha elfogadja a Názáretit, a kereszténység pedig megszűnik kereszténynek lenni, ha megtagadja őt. Az egyik fél megtagadta a szövetséget, a másik felvette, megkötötte. A két rendszert csak alantas szándékkal és hamis tanokra építve lehet szinkretizálni. Az igazság szempontjából minden kompromisszum kizárt, s a magukat kereszténynek valló embereknek óvatosabban kellene bánni a judaizmus tanítóinak bölcsességével, ami nem isteni, hanem evilági bölcsesség:

1Korintus 3:18-19 18 Senki ne ámítsa magát! Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen. 19 Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten előtt. Amint írva van: „Saját ravaszságukkal fogja meg a [világi] bölcseket.”

Pál apostol a saját személyes tapasztalatai alapján jelentette ki a fentieket. Ugyanis eredetileg maga is egy farizeus volt, aki a legnevesebb iskola legnevesebb mesterének tanítványaként felülmúlta a tantársait a farizeusi/rabbinikus tudományokban (Gal. 1:14), ám a megtérése után szó szerint szemétnek nevezte mindazt, amit hátrahagyott Krisztusért (Fil. 3:5-8). Ennek fényében joggal intette óva az egyházat, nehogy a zsidó mesékre, az igazságtól elfordult emberek parancsaira hallgassanak (Tit. 1:14; vö. 1Tim. 4:7). Miért is tennék ezt, mi hasznára válhat egy kereszténynek az olyan emberek bölcsessége, akik tagadják Krisztust, a megtestesült igazságot? A kérdés nem költői, hiszen láthatóan vannak olyanok, akik semmibe veszik Krisztus azon ígéreteit, miszerint az Atya elküldi az igaz híveknek az igazság szellemét (Jn. 14:16-17), ami megtanít mindenre (14:26). Az Isten Szelleme az, ami elvezeti a híveket minden igazságra Isten akarata szerint. Akik ennek ellenére mégis a kabbalista és egyéb okkult módszerek titkos ismeretei” után áhítoznak, azok bizony még a gonoszság fejedelme által uralt világhoz tartoznak (Jn. 14:17) és a végén könnyen a kárhoztató megtévesztésre adathatnak (v.ö. 2Tessz. 2:9-12).

A hazug tanok és hazug források megállapítása igazán nem egy bonyolult formula:

1János 2:22-23 22 Ki a hazug, hacsak nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az Antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. 23 Aki tagadja a Fiút, annakaz Atya sincs. Aki megvallja a Fiút, azé az Atya.

János apostol rámutat arra is, hogy noha a krisztustagadók [Antikrisztusok] félre akarják vezetni az igazakat, de a ha rajtuk van az igaz szellemi kenet az meg fogja tartani őket:

1János 2:26-27 26 Ezeket azok miatt írtam, akik félrevezetnek benneteket. 27 A tőle kapott kenet maradjon meg bennetek, és akkor nincs szükség rá, hogy bárki is tanítson benneteket, hiszen kenete megtanít benneteket mindenre, s ez igaz, nem hazugság. A szerint, ahogy tanított benneteket, maradjatok benne.

2Péter 1:16-20 16 Mert nem kieszelt [midrási, kabbalista, gnosztikus, stb.] meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hiszen szemlélői voltunk felségének. 17 Amikor ugyanis az Atya Isten tiszteletet nyilvánított iránta és megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” 18 Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen. 19 Így a pfófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben a világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyok a szívetekben. 20 Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlen jövendölése sem származik önkényes értelmezésből.

Amíg a mózesi rendtartás a Jahósuában megtestesült Messiásra mutatott, addig a judaizmus a Jahósuaként eljött Messiásnak, az Isten Fiának megtagadására épült fel. A [rabbinikus] judaizmus tanításai szerint a Messiás emberi szülőktől fog megszületni és átlagos, minden más emberhez hasonló fizikai tulajdonságokkal fog rendelkezni. Nem lesz természetfeletti eredete (1) és Dávidtól apai ágon kell származnia (lásd 1Móz. 49:10; Ézs. 11:11). Furcsa módón, a rabbinikus judaizmuson belül - a Szentírásnak ellenmódnva -, anyai ágon tartják számon a zsidó vérvonalat, s csak a Messiás esetében tesznek kivételt, akinek apai ágon kell számítani a genealógiáját.  A Krisztus utáni judaizmus ugyanis ily módon kívánja hitelesíteni azt a koncepciót, hogy a zsidó Messiás egy kizárólag hús-vér ember lesz, s ezzel egyben hitelteleníteni azt a keresztény álláspontot, hogy a Messiásnak természetfölötti eredete és fogantatása van.

Noha bibliailag az apai vérvonal van számon tartva, Krisztus a nevelőapja, vagyis József ágán valójában nem is lehetne Izrael királya ő ugyanis egy olyan dávidi vonalból származott, amelytől meg lett vonva az uralkodás joga. József felmenője az a Jekóniás volt, akinek utódai felől Isten kijelentette, hogy közülük egy sem ülhet Izrael trónjára (Jer. 22:24, 30). (Mátéban József genealógiája van megadva, míg Lukácséban Miriamé, lásd: A Messiás Dávid trónján). Jahósua az Isten Szelleme által fogant meg Miriam méhében, akit így az Isten fiának neveznek (Lk. 1:35). Miriam Nátán ágáról, nem pedig a megátkozott dávidi vonalból származott ő viszont nő volt. És bár a törvény lehetőséget nyújt arra, hogy ha nincs egy családban férfi örökös, akkor a női ágon folytatódhat az öröklődés, de az Ézsaiás 11:1 verse valóban azt mondja, hogy a Messiás Isai (Dávid apjának] sarja lesz. A meghatározó férfi „Y” kromoszómát csakis a férfiak hordozzák, így a szűz Miriam méhében természetfeletti módon megfogant Jahósua számára az Istennek kellett biztosítani a megfelelő genetikai állományt. Istennek, illetve Isten Szellemének nincs fizikai DNS-e, de természetesen képes azt produkálni, ahogy Ádámét genetikai állományát, illetve Noé fiainak az eltérő rasszjegyeket hordozó DNS felépítéseit is Isten alkotta meg.

 

Mivel a talmudi bölcsek cáfolni kívánták a Messiás természetfeletti származást, úgy próbálták kikerülni a jekóniási átokból fakadó problémát, hogy összeállítottak egy történetet, miszerint Jekóniás bűnbocsánatot nyert és Isten visszavonta tőle az átkot (Soncino Talmud, Sanhedrin 37b-38-a). A későbbi rabbinikus irodalomban ennek megfelelően Jekóniáson keresztül határozták meg a Messiás vérvonalát, amivel ugyancsak hozzátettek a Szentíráshoz. (Ezt a nézetet a messiási zsidók is osztják) Láthatóan rendkívüli erőfeszítéseket fektettek abba, hogy Jahósuát hamis Messiásnak nyilváníthassák és helyette egy az okkultizált judaizmus képére formált nemzeti hős messiást várjanak.

 

Szükséges kitérni arra is, hogy a kabbalizmus önmegváltó ideái ihlették azokat a vallási és szekuláris gondolkodókat és okkultista hálózatokat, akik élen jártak a cionista zsidó állam létrehozatalában. A judaizmus tágabb rétegei pedig megalkudtak ezzel a status quo-val. A cionista Izrael államba csakis zsidók, illetve a judaizmus és a kabbalizmus hívei, gyakorlói vándorolhatnak be. Ez a hivatalosan messiástagadó állam készen áll elfogadni azt a messiást”, aki nem az Ószövetséget megkötő Atya nevében, hanem a saját maga nevében jön el (Jn. 5:43).  Elfogadja, mert e célból lett létrehozva azok által, akik a liciferiánus világrend eljövetelén munkálkodnak. Ennek fényében mi más is lehetne a judaizmus legfőbb vallási és állami emblémája és pecsétje, mint az okkult, a titkos társaságok és luciferiánusok legfőbb jelképe, Szaturnusz csillaga, a hexagram. Ahhoz, hogy sikerre vihessék a New Age Tervet, a zsidóság mellett meg kellett nyerniük az ügynek a kereszténységet is. Ennek eszköze a kereszténység már vázolt judaizálása, okkultizálása és a (politikai) cionizálása volt

 

A kereszténység” neves pásztorai, nagy tanítói és TV-evangélistái megannyi Ba’ál Shem-ként vajákoskodnak az Úr nevével. Olyan eseményekre teszik rá a Nevét, amik nem Tőle vannak, hanem az ellenféltől és az igazak megtévesztését szolgálják. Ennek megfelelően kommentálják a politikai eseményekre, trendekre zavaros korszakunk jelenségeit. A megtévesztett keresztényekre a talmudi Noahita Törvények várnak, az igazakra, a meg nem alkuvókra pedig az üldöztetés és mártírhalál.

 

 v

Források:

 



[i] Ragon, Maçonnerie Occulte, 78. o.

 

[ii] Jacob Prasch, Explaining the Midrash, www.cw.co.za/moriel/midrash.html

 

[iii] Webster, u.o. 12. o.

 

[iv]  42. Gershom Scholem, "On The Kabbalah And Its Symbolism," 63. o.

[v]  McGregor Mathers, “Introduction to the Kabbalah Unveiled”

 



[i] Jewish Encyclopædia, article on Heilprin, Joel Ben Uri.

 



[i] Jewish Encyclopædia, article on Ba'al Shem Tob.

 



[i] Nesta H. Webster, “Secret Societies” 182. o.



[i] Gershom Scholem, On the Kabbalah and Its Symbolism, 53. o.



 

[i] 1966-, Gafney, Wilda (2017). Womanist Midrash : a reintroduction to the women of the Torah and the throne (First ed.). Louisville, Kentucky

 

[ii] Gershom Scholem, On the Kabbalah and Its Symbolism, 54. o.

[iii] Gershom Scholem, On the Kabbalah and Its Symbolism, 53. o.

[iv] Jacob Prasch, Explaining the Midrash, www.cw.co.za/moriel/midrash.html

 

[v] Jacob Prasch, u.o.

 




 

[i] Matter, u.o. II.364., ahogyan Webstertõl idéz uo. 32. o., Ibid.p.32



 

[i] Jewish Encyclopædia, article on Cabala.

 

[ii] Matter, Histoire du Gnosticisme, II. 58. o.

 

[iii] Nesta H. Webster; "Secret Societies and Subversive Movements," 42. o., Omni Publications,   

A teljes cikk letölthetõ PDF és DOC formátumban.