CoG

Los Angeles – a bukott - angyalok városa, az okkult Mekka

 

Letölthető Word dokumentum

Letölthető PDF dokumentum

Los Angeles és a város részét képző Hollywood az álmok és nagy remények városa. A környezet valóban csodás, teljes évben napsütés, kék tengerpart, a pálmafákkal és trópusi növényekkel övezett utcák rendezettek, lenyűgözők az art deco épületek és a mediterrán stílusú luxusvillák. Viszont a downtowni ultramodern felhőkarcoló negyedtől csupán néhány utcával odébb fekszik el a Skid row, az otthontalanok és kisiklott életek reménytelen világa. Itt valóság a közhely, miszerint ahol fény van, ott van árnyék is. Egész Amerikából, de a világ minden részéről naponta érkezik a „friss hús” – a feltörekvő reményteli fiatal szépségek, nők és férfiak egyaránt - a hollywoodi álomgyárba. Sztereotipikusan pincérnőkként, autóparkolókként és egyéb ideiglenesnek szánt, viszonylag alantas foglalkozásokban elhelyezkedve várnak a great break-re, a nagy karriert elindító szerepre, az abból következő hírnévre, illetve az azzal járó életvitelre. Igen, itt sztárokká, csillagokká lehet válni, annak minden pozitív és negatív velejárójával. A sikert azonban nem adják ingyen a  test mellett a lélek is árúvá válik, és naponta sokan kötik meg a mefisztói üzletet. Az egykor sikeres világsztár, Marilyn Monroe tömören ekként vázolta ezt a világot: „Hollywood az a hely, ahol ezer dollárt fizetnek egy csókért és ötven centet adnak a lelkedért.” Az álomváros át van itatva az okkultizmus minden formájával, több mint divatosak a szeánszok és sátáni rítusok, dívik a fekete mágia, rendszeresek a rituális töltetű szex orgiák és a boszorkánytalálkozók. A fiatalok körében a legnépszerűbb tetoválások az illuminátus szimbólumok és a sátánista, okkult jelképek. Röviden, Los Angeles a luciferianizmus fellegvára, Hollywood pedig a propagandagépezete. Kezdjünk is bele ebbe a rendhagyó városnéző túrába.


 

Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2018 Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weboldal: http://www.churchofgod.hu


 

 

A mexikói spanyolok által 1781-ben megalapított Los Angelesnek 1870-ben mindössze 5000 lakosa volt, ami röpke harminc év alatt, 1900-ra egy lüktető, 100.000 lélekszámú és gyorsan fejlődő nagyvárossá nőtte magát. A szomszédos Hollywood 1853-ban alapult meg, a település ekkor egyetlen magányos fakunyhóból állt, és még 1900-ban is csupán 500 lakosa volt. Hollywood 1904-ben egyesült Los Angelesel, annak részévé vált. Az egyre bővülő városnak 1920-ban már 576.673 lakosa volt, 1930-ban 1.238.048, ma pedig az egybenőtt külterületeknek a konglomerátum lakosait is beszámítva 18,79 milliós szuper Metropoliszról beszélünk! Mondani sem kell, a városnak iszonyatos vonzása volt és van ma is.

A viktoriánus korszakban és a századforduló idején élte virágkorát a Teozófia és az „Arany Hajnal” féle modernebb keletű okkultizmus és a jómódú Los Angeles-i polgári körökben is hirtelen divatossá váltak a szeánszok, a szellemidézések, a ceremoniális mágia és a titkos szex klubok. Terjedni kezdtek a különböző Közel- és Távol-keleti ezoterikus tanok, köztük a kabbala, de megjelentek a szabadkőműves páholyok is. Az 1910-es években Hollywoodba kezdtek költözni a filmstúdiók és beindult a filmipar, ami egy nagyon sajátos, meghatározó közeget alkotott. Amikor a „fenevad”-ként és „a világ leggonoszabb embere”-ként aposztrofált nagy, modern okkultista, Aleister Crowley 1915-ben a városba látogatott, ekként jellemezte annak lakosait: „egy bekokainozott, szexmániás mozizó tömeg”. Az ilyen beállítottságú emberek által lakott város kiváló melegágya volt az okkultnak, és maga Aleister Crowley is székhelyet alapított az Ordo Templi Orientis illetve Thelema iskoláinak (itt számos híres és befolyásos követőre talált, akikre később még kitérünk). De helyet kaptak a keleti miszticizmus iskolái, gurujai is. A Paramahasa Yogananda által 1920-ban megalapított és nagyon népszerű „Self Realisation Center” joga-meditációs iskolájának ma is több temploma áll a városban, köztük egy Hollywood szívében. Az 1920-as években Los Angeles és közvetlen környéke már az amerikai okkultizmus legfőbb központjaként volt számon tartva hivatalosan is. A filmipar, a gazdasági és tudományos élet jeles személyiségei közül nagyon nagy számban és nagyon szorosan kötődtek az ezoterikához, ahogy tették ezt a kezdő színészek és a már befutott sztárok is. A más városokból ide érkező riporterek megrökönyödve látták, hogy itt mennyire divatos és közkedvelt az okkult. Egy riporter jelentése szerint:“Százszámra vannak itt az olyan performerek, akik több mint felszínes érdeklődést mutatnak a nekrománia, babonaság és mindenféle jóslások iránt. A tenyér és kristálygömb jósok, a látnokok és a médiumok mindenfele megtalálhatók [a városban]. Azt hallottam, hogy ezek igazán jövedelmező üzletet csinálnak az előadók [színészek] köreiben.” A riporter azt is megjegyezte, hogy sok színész évi bérdíjat fizet az asztrológusoknak, hogy azok azonnal értesítsék őket, ha a bolygók állásai netán befolyásolhatják a karrierjüket. A jelenség annyira mérvadó volt, hogy egy korabeli elismert vallásszakértő, Dr. Lewis Brown 1929-ben külön foglalkozott a filmiparban dívó okkult tendenciákkal. Jelentése szerint, „Dél Kalifornia kiváló táptalajt biztosít a modern vallási mozgalmak tanulmányozásához.” Kutatásai szerint a kései 20-as években kb. 400 kultusz és szekta működött Los Angelesben és környékén, ismertetve jó néhányat a híresebbek közül. Egy Van Nuys-i [North Hollywood] napilap 1930-ban megjelent vezércikkében pedig ez áll: „Los Angeles ... szívélyes menedéket nyújt mindenféle kultusznak, amelyek itt rejtik el ideiglenesen a ronda arcukat mindaddig, amíg megfelelő erőt gyűjtenek ahhoz, hogy terjeszteni kezdjék a mérgező propagandájukat.” Egy Don Thomas nevű Los Angeles-i riporter szintén hasonlóan fogalmazott a témában: „Detroitnak ott vannak az autógyárai, Pittsburghnek az üzemei és New Yorknak az éjszakai klubjai, Los Angelesnek pedig - nem hagyva magát lemaradni-, meg van a maga egyedi specialitása; Ez a város mondhatja magának  talán a legtöbb hamis vallási vezetőt és még ennél is több rászedhető embert, aki követi őket. Messze többet, mint bármely más város az országban.” És valóban, a kultuszok csak jöttek és egyre jöttek Los Angelesbe, az okkult Mekkába. Manly P. Hall 33. fokozatú szabadkőműves, és a kor egy másik kiemelkedő New Age ihletette okkultistája nem sokkal a fenti cikk megjelenése után, 1934-ben helyezte ide szellemi iskolájának a főhadiszállását.

De talán helyezzük a folyamatokat egy általánosabb történelmi kontextusba. Az 1920-as éveket találóan és méltán nevezték el a „dübörgő” 20-as éveknek, ebben az évtizedben teljesen megváltozott Amerika és az addig ismert életforma. Az I. Világháború után fellendült az ipar, Amerika hihetetlen gyors ütemben modernizálódott és akaratlanul egy nagyhatalommál vált. A nappali szobák rádióiból jazz zene szólt és 1927-ben kiadták az első hangosfilmet is, ezzel lezárult a néma filmek korszaka. A nők szavazati jogot kaptak, és a „flapper”-ek jelenítették meg a független, szexuálisan felébredt és divatos „modern nőt.” Ebben az évtizedben különösen népszerűek voltak a szexualitásra és erotikára fókuszáló „love kultuszok” és szerelmi tanfolyamok, de működtek az ennél messze durvább szekták is, ahol állatokat és esetenként embereket is feláldoztak. A rendőrségi jelentésekben nagyon gyakoriak voltak a kultuszokhoz, szektákhoz kapcsolódó bűnügyek, gyilkosságok. Az 1924-ben, Los Angelesben elkövetett és máig felfedetlen, hírhedt Fekete Dália gyilkosság egy rítusos áldozat jegyeit viselte. Az 1920-ban életbe léptetett alkoholtilalom ellenkező hatást ért el, s inkább fokozta az erkölcsi romlást. A titokban alkoholt mérő „Speakeasy” klubok mellett megjelent a városban a maffia és felütötte fejét a korrupció.

A szabadosabb légkörben Hollywood is egyre merészebb filmeket produkált és az alkotásokban kezdtek megjelenni a kódolt üzenetek is. Az 1939-ben kiadott Wizard of Oz (Óz a csodák csodája) volt az első olyan igazán nagy volumenű hollywoodi filmtermék, ami a máig alkalmazott módon, kódolt formában propagálta az okkult és New Age ideákat, ráadásul egy gyermekmesének álcázott alkotás keretein belül. A film L. Frank Baum még 1900-ban megírt könyvének a feldolgozása volt. Baum a teozófiai társaság tagjaként írta ezt a művet, de tudni kell, hogy 1890-ben egy cikksorozat keretein belül vázolta fel azzal kapcsolatos teóriáját, hogy miként használható fel a misztikus szimbolizmus a regényirodalomban.  Tíz évvel később pontosan ezt vitte gyakorlatba a Wizard of Oz megírásakor. A mesekönyv köntösébe megjelenített történet telítve van okkult jelképekkel, kettősen értelmezhető történésekkel és karakterekkel, rejtett üzenetekkel, valamint spirituális allegóriákkal. Ezek a fűszerek minden további film receptjében ott voltak és vannak.

A filmipart domináló zsidó elit leginkább a kabbalizmushoz kötődött, ami divatossá vált a befutottabb nem zsidó származású hollywoodi közegekben is. A híresztelések szerint egy bizonyos sikerszint elérése után szinte már elvárás volt a judaizmus felvétele. Tény, hogy hosszasan lehetne sorolni azoknak a „celebeknek” a neveit, akik betértek a [kabbalista] „judaizmusba” (mint tette ezt pl. Marilyn Monroe, Liz Taylor és oly sokan mások). A kabbalizmus máig a hollywoodi elit és a befutott sztárok notóriusan preferált okkultista irányzata. A kabbala koránt sem egy ártatlan műfaj, s nem mellékesen ez a háttérhatalmi elit, a nagy cabal [összeesküvő csoport], a Sátán zsinagógájának okkultizmusa.

A film és zenei sztárok közül túlontúl sokan haltak meg a siker csúcsán, akik „tragikus”, illetve „gyanús” körülmények között vesztették életüket, esetenként kétes balesetek vagy öngyilkosság által. Ez a világ megemészti és feláldozza a saját gyermekeit. Könyvtárnyi története van a jól ismert kísértetházaknak és a démoni erőkkel, szellemekkel asszociált közterületeknek és az e helyeken történt parajelenségekhez köthető halálos eseteknek (ide értve nagynevű hoteleket, parkokat, sétányokat, stb.). Még a híres HOLLYWOOD felirat is egy ilyen kísértetjárta helyszín, ahol nem mellékesen sokan követtek el öngyilkosságot.

Az 1950-es években a hollywoodi elit jelentős része kommunista volt, akik meg akarták dönteni Amerikát az internacionalizmus érdekében. Az akkor még jóval egészségesebb kormányzat azonban gyorsan reagált és a híres, hírhedt Fekete Listára kerültek a hollywoodi kommunista agitátorok (a kommunizmusnak veleszületett okkult kapcsolata van). A világkommunizmus megvalósítása ekkor ugyan elmaradt, de a következő évtizedben megjelent az „ellenkultúra” és vele a New Age inspirálta „mindent szabad” filozófia. Noná, hiszen közelgett a Vízöntő korszaka.

Ennek az időszaknak egy jellegzetes formációja volt Charles Manson féle szekta, „a család”. Ezt nem csupán a kommunális hippi életforma és a hallucinogén drogok fogyasztása jellemezte, de a rituális sorozatgyilkosságok valamint a társadalom anarchikus felforgatásának eltökélt szándéka is. A 60-as években erőre kapott a New Age és második sebességbe kapcsolt az okkultizmus, ez az általános légkör szülte meg azt a szélsőséges esztelen liberalizmust is, ami korunkban érte el az abszurditás tetőfokát. Ennek terjesztésében Hollywood is kivette a részét. A 70-es években a szexuális szabadosság elérte a középosztály nappali szobáit, amelyek ekkor „swinger” [partnereket felcserélő] klubokká váltak. A 80-as 90-es években North Hollywood és a San Fernando völgy, Los Angeles egy nagy kertvárosa, a világ pornóiparának a fővárosa lett, ami évi 4 milliárd dollárt jövedelmez. Színészekből nem volt hiány, ezrével állnak készségesen rendelkezésre az olyan gyönyörű lányok, akik ha nem futhattak be Hollywoodban, befuthattak pornósztárokként (igen, őket is sztároknak nevezik). Filmes körökben ma is úgy utalnak erre a Los Angeles-i városrészre, mint “Porn Valley” azaz, Pornó völgyre. Amíg San Francisco a Szilikon völgyéről híres, addig Los Angeles a Pornó völgyéről.  Ezt az ipart ugyancsak erős szálak kötik az okkultizmushoz, a 3D számítógéppel generált, grafikával készített pornó legújabb és rendkívülien nyomuló terméke az „alien sex”, ahol hatalmas méretű, Nefilim-re emlékeztető szörnylények végeznek rendkívül durva és perverz nemi aktusokat „az emberek lányaival,” márpedig ez önmagáért beszél.

 

Walt Disney

Az átlagember Walt Disney nevét a rajzfilmekkel és gyermekműsorokkal asszociálja, eszébe nem jutna az okkulttal kapcsolatba hozni őt. Pedig Disney nem csupán kötődött az okkulthoz, hanem rajzfilmjei által erőteljesen terjesztette azt a gyermekek köreiben.

Walt Disney 19 évesen, 1920-ban csatlakozott a DeMolay rendhez Kansas City-ben. Az Ordem DeMolay egy szabadkőműves hátterű szervezet, ami kizárólag tehetséges, 12 és 21 év közötti ifjú fiúk kiképzésére szakosodott. A szervezetet a templomos lovagok utolsó nagymesteréről, Jacques DeMolay-ról (1243-1314) nevezték el. Egy ilyen neveltetés sikeres pályafutást és elkötelezett beavatott egyéneket eredményez. E szervezet ismertebb végzős tagjai voltak John Wayne filmszínész, Walter Cronkite a neves TV riporter, Mel Blanc TV és rádiós személyiség, Tom Osborne TV bemondó, és még lehetne sorolni. Disneyt 1931-ben a Legion of Honor díjjal jutalmazta meg a szervezet, amit csak olyan volt tanulók kapnak meg, akik kiváló pályafutást és eredményeket érnek el az életben. Walt Disney érett felnőttként a Antiquus Mysticusque Ordo Rosæ Crucis tagjává lett (Ősi és Misztikus Rózsakeresztes Rend). Ez a legnagyobb létező rózsakeresztes szervezet, amelynek egy másik hollywoodi illetőségű tagja Gener Roddenberry, a nagysikerű Star Trek sorozat megalkotója volt.

Disney 1923-ban költözött Hollywoodba, ahol fivérével, Roy-al létrehoztak egy kis filmtársaságot. Ez a karrierje már jóval ismertebb, ki ne hallott volna pl.: Miki egérről és Donald kacsáról és megannyi más általa megalkotott rajzfilmkarakterről. Az alaposabb szemlélők figyelmét sosem kerülte el az, hogy ezek a rajzfilmek telítve voltak negatív karakterekkel, varázslókkal, boszorkányokkal, szellemekkel, mágiával, varázsigékkel és olyan szexuális töltetű szubliminális képüzenetekkel, amelyek a gyermekeket tudatalatti módon kondicionálják a nemiségre és szexualitásra. Rajzfilmjeiben gyakran fordultak elő rejtett sátánista, illetve illuminátus szimbólumok is. Még híres aláírásában is ott rejlik három 6-os szám. Walt Disney szabadkőműves, rózsakeresztes kapcsolatai mellett jól ismert még az Anton Levay-hez - a Sátán Egyházának megalapítójához és a Sátán Bibliája szerzőjéhez - fűződő szoros kapcsolata is. Levay nagyra tartotta Disneyt és azt mondta róla, hogy Sátán követőinek “iránymutatójaként” kell tekinteni rá.

Disneyről az a hír járta, hogy pedofil volt, s noha ez nem egy határozottan bizonyított tény, az kétségtelen, hogy szellemileg a gyermekek megrontója volt. Az általa használt szubliminális késztető módsze
rt még a CIA által kidolgozott hírhedt MK-Ultra elmeprogramozásban is felhasználták. Ennek megfelelően a jellegzetes „Miki egér fülek” ugyancsak egy okkult szimbólummá váltak Hollywoodban, viseletét az elmekontroll, illetve programozás alá vetett gyermeksztárokkal, valamint a film, a zene és a divatiparban szex tárgyakká tett lányokkal, az un. „sex kitten”-ekkel [szex cicákkal] lehet kapcsolatba hozni. Disney 1966-ban halálozott el, de a Walt Disney Company a világ legnagyobb független média konglomerátumává vált, és az eredetileg meghirdetett „családcentrikus szórakoztatása” ma már sokkal nyíltabban és merészebben közvetíti a luciferiánus ideákat és motívumokat.

Hollywood Lucifer szolgálatában


A Hollywoodban székelő luciferiánus szórakoztatóipar propagandatermékeinek alapelve az igazság elferdítése és egy alternatív „igazság”, illetve világkép előterjesztése. Ennek bevált eszköze az, hogy a jó rossznak, a rossz pedig jóként, az isteni uralom gonosz elnyomásként, a lázadás pedig ragyogó szabadságharcként van bemutatva (Lásd Star Wars, Matrix, stb). Minden más, a kiváló zene, a képhatások, az öltözetek, az izgalmas fordulatok csupán megkapó aláfestésként szolgálnak a fordított értékrend népszerűsítéséhez. A propaganda célja az értékek relativizálása és a szellemi átkondicionálás. A hollywoodi gépezet nem csupán szórakoztatni kívánja a közönséget, de meg kívánja nyerni azt egy konkrét napirend elkötelezett támogatásához szerte a világon. Mindazok, akik ehhez színészekként megfelelő tehetséggel, de leginkább odaadással asszisztálnak, azokat sztárokká avanzsálják. Kívülállókként nem tudhatjuk egészen pontosan, hogy a nagy rendezők munkáit közvetlen sugallatok által befolyásolják-e a bukott szellemi lények, vagy pedig már luciferiánus beavatottakként a tervek ismeretében végzik a dolgukat, de hogy tudatosan teszik, az biztos.

A Jelenések könyve arról tudósít bennünket, hogy a korszak lezárásával az emberiség harcolni fog a Királyok Királyaként visszatérő Messiás és a vele eljövő feltámadott szentek ellen. Gondoljunk bele: A Messiás nyilvánvalóan szupernaturális módon, szupernaturális seregek által támogatva és nyilvánvalóan szupernaturális erővel fog a földre visszatérni. Az tehát teljesen egyértelmű lesz az ellene harcolók számára, hogy természetfölötti erőkkel állnak szemben. Ennek ellenére az emberiség összefog, hogy katonai erővel semmisítse meg ezt az „idegen beavatkozást”. Mi készteti az emberiséget egy ilyen kétségbeesett és makacs ellenállásra? Van-e valami kapcsolat a fenti prófécia és korunk szórakoztatóipari termékei között? Talán bizonyos szellemi erők már ma ennek a reménytelen harcnak a megvívására kívánják felkészíteni, vagy kondicionálni az emberiséget? Megint csak gondoljunk bele: Miért jelentek meg az elmúlt évtizedekben tucatszám az olyan hollywoodi produkciók, amelyekben a végre egyesült, nemes lelkűvé emelkedett és hősies emberiség szembekerül egy az általuk ismert földi életet eltörölni kívánó „idegen” erő támadásával? A rendkívül keserves és egyenlőtlen harc nagyon sok áldozattal jár, de az emberi leleményesség és hősiesség végül mégiscsak sikerrel jár, s a diadalmas emberiség felemelkedve, egy új, boldogabb korszak elé nézhet (ennek a sémának egy jó példája az 1996-os Independence Day). Ne kerteljünk, a luciferimádó szórakoztatóipari termékek olyan jól kidolgozott, néha burkoltabban, esetenként pedig átláthatóbb módon, de a legtöbb esetben ötletesen csomagolt sátáni propagandaműsorok, amelyek a visszatérő Krisztus elleni harc megvívására készítik fel a közönséget. Ezek a termékek tehát nem csak szellemi kondicionáló programok, de emellett egyféle toborzó eszközök is, amelyeknek az a célja, hogy a szélesebb rétegeket - beleértve a keresztényeket is - megnyerjék és „besorozzák” a luciferi ügy szolgálatába. Akik már beállnak ebbe a sorba, azoktól elvárják azt, hogy nyíltan tegyenek bizonyságot sikerük forrásáról és a luciferianizmus iránti elkötelezettségükről. Külön iróniája a dolognak, hogy ezt a kondicionálást az áldozatok fizetik meg, a drága mozijegyeken keresztül. A sötétség gyermekei valóban leleményesebbek és dörzsöltebbek a világosság gyermekeinél
(Luk. 16:18).

 

Az ördög kapuja – Los Angeles-i portál az alvilágba

A Szentírásban az olvasható, hogy az első században Pergamon városában állt Sátán trónja (Jel. 2:13). Léteznek tehát városok, területek, ahol Sátán, a bukott angyalok és a démonok sokkal aktívabban és erőteljesebben működnek. Ebben kétségtelenül szerepe van annak is, hogy azon területek lakosai miként viszonyulnak az okkulthoz, hiszen „akik ellent állnak a Sátánnak, azoktól kénytelen elmenekülni” (Jak. 4:7). Értelemszerűen ott pedig, ahol tömegesen és aktívan foglalkoznak az okkultizmussal, oda vonzódik Sátán és vele a bukott angyalok, démonok is. Ez fordítva is működik: egy már okkultizált hely vonzza azokat, akik kötődnek az okkulthoz, s így válik egy hely negatív értelemben vett szellemi központtá. Pontosan ilyen hely volt az ókorban Pergamon és egy ilyen hely korunkban Los Angeles.

A nagyobb Los Angeles belterületén található egy barlang, ami „Az Ördög Kapuja” nevet kapta. A barlang bejárata melletti sziklaformáció valóban egy ördögi fejformára emlékeztet, és sokak szerint innen ered a neve is. Azonban nem ez a sziklaformáció teszi igazán különlegessé a helyszínt, ugyanis ezt a környéket már az indiánok is a gonosz szellemek tanyájának tartották és messze elkerülték – tegyük hozzá, tették ezt hosszú idővel azelőtt, hogy a város idáig kiterjedt volna. A barlang az Aroyo folyócska mentén helyezkedik el, s mivel a folyó nagyobb esőzések után gyakran elárasztotta a lejjebb fekvő lakterületeket, 1920-ban egy gáttal zárták el. A gát a szikla mögött épült fel, a barlang előtt elfekvő teljes környéket pedig parkosították. A parkosított, lankás terület egy közkedvelt kiránduló és túrázó hellyé vált. Ekkoriban vette kezdetét a barlang modern okkult pályafutása is és éjszakai rítusok színhelyévé vált. A korábban már említett világhírű okkultista, Aleister Crowley szerint ez a barlang egyike volt a pokol hét kapujának. Az ezoterikus körökben azt hirdették, hogy az itt végzett rítusok, és szeánszok alkalmával a barlang mélyén megnyílik az alvilág, ahonnan negatív energiák és nem emberi entitások áramlanak ki. A barlang környéken több gyermek is örökre eltűnt, néhányuk gyilkosa egy démonizált sorozatgyilkos volt, de a többi áldozatról semmit nem lehet tudni. Az Aroyo folyó köti össze a barlangot és a némileg odébb elhelyezkedő magasépítésű pasadénai hidat, amit a helyiek csak „az öngyilkosok hídja”-ként neveznek. A területhez tartozik még a Cobb birtok is, ami ugyancsak a kísérteteiről és rítusairól vált ismerté. Ha ezt a három egymáshoz közelfekvő helyet légvonalban összekötjük, akkor egy háromszögformát kapunk, s emiatt egyesek az Aroyo-háromszögnek nevezik ezt a hírhedt területet. A barlang természetesen több horrorfilm tárgya volt az idők folyamán.

A „fenevad”, a NASA a „Holdgyermek” és egy sci-fi szekta kapcsolata

Az 1930-as években Crowley, a „fenevad”, egy fanatikus követőre talált Los Angelesben Jack Parsons személyében, aki koránt sem nevezhető egy átlagos, vagy mezei, hobby okkultistának. Parsons egy rendkívüli tehetséggel megáldott rakétamérnök, rakétahajtómű kutató és kémikus volt, egyike a világhírű Jet Propulsion Laboratory (JPL) megalapítóinak. A JPL-t 1930-ban hozták létre, ennek utódja a NASA. Mindemellett Parsons az OTO (Odo Templi Orientis), valamint a Crowley által létrehozott Thelema követője volt, a pasadenai „Agape Páholy” tagjaként. Az OTO egy szabadkőműves mintájú szervezet, vagy páholy, amit Crowley a maga által kidolgozott „szex mágiával” és egyéb rítusos szexuális elemekkel egészített ki, s ezt az irányt nevezte el Thelema-nak. (ógörög szó, jelentése „akarat”; kérdés, hogy kinek az akarata? Nyilvánvalóan az ördögatyáé) Jeligéje a „tégy, amint akarsz” volt. A Thelema részét képezi egy bizonyos Babalon nevű istennő imádata, akit a benső körökben úgy is neveznek, mint „a skarlátvörös nő”. Parsons később az OTO pasadénai páholyának vezetője lett, de rendszeresen tartott rituális szex orgiákat a saját házának pincéjében is. A Thelema tanításai szerint a megfelelő szexuális rítusokon keresztül lehetségessé válik felidézni Babalon szellemét oly módon, hogy az fizikai formában jelenjen meg és emberi gyermeket szüljön meg. Ennek a megfoganandó utódnak a Moonchild (Holdgyermek) nevet adták, aki egyféle Antikrisztusként jelenik majd meg a földön, elhozza az apokalipszist és véget vet az eddig ismert emberi civilizációnak, hogy egy újat hozzon létre a helyébe. Ez tömör luciferianizmus, Sátán valóban ezt kívánja megvalósítani.
 
A rakéta meghajtású üzemanyagok területén számos találmány fűződik Parsons nevéhez, aki minden fontos kísérlet előtt elénekelte Crowley egy himnuszát. A kutató úgy van számon tartva, mint a JPL és a NASA okkultizálója. A NASA okkult kapcsolataival számos oknyomozó riport és cikk foglalkozott már, maguk az intézmény logói és a rakétaprogramok nevei árulkodóak. A NASA egy külön írást érdemel, de ez távolabbra vinne bennünket Los Angelesnél, de talán majd sor kerül erre is egyszer. Los Angelesnél maradva, itt létrejött még egy különös kapcsolat: Parsonsnak közeli jó barátja és okkultista társa volt L. Ron Hubbard - ő alapította meg később a Szcientológiai Egyházat -, akit be kívánt vonni a Thelema-ba. Crowley azonban nem szívlelte Hubbardot, sőt egyenesen sarlatánnak tartotta, így hivatalos felvétele elmaradt. Ennek ellenére Parson és Hubbard 1946-ban együtt kezdtek bele egy általuk „Babalon Working”-nak elnevezett és hónapokon át tartó programba, egy intenzív és folyamatos mágia és orgialáncba, abból a célból, hogy életre hívják a várt „Holdgyermeket”. A próbálkozás nem járt sikerrel, viszont a Parsons életvitelével járó kiadások felélték az anyagi tartalékait. Mivel Hubbard egy zseniális pénzügyi embernek adta ki magát, bevonta Parsonst egy sémába, aki minden forrását kimerítve átadott neki 20.000 dollárt. Hubbard nemes egyszerűséggel lelépett Parsons feleségével és pénzével és Mexikóban húzta meg magát. Innentől minden kapcsolata megszűnt Parsonssal, eltekintve némi pereskedéstől. Crowley-nek jó meglátása volt vele kapcsolatban, amikor egy sarlatán szélhámosnak tartotta Hubbardot. 

Hubbard 1950-ben jelentette meg a Dianetika első kiadását, majd erre építve létrehozta minden idők egyik legpénzkiszipolyozóbb és legdestruktívabb szektáját, a Szcientológiai Egyházat. A ma már világszerte – így Magyarországon is – elterjedt és botrányos „egyháznak” számos követője van Hollywoodban, köztük olyan hírességek, mint Tom Cruse és John Travolta. Személyes meglátásom szerint a Szcientológia egy renegát és megvetett iskolaként van számon tartva a valódi okkult körökben. Ebben az írásban tömören és a lényegre törően vannak felvázolva ezek a különös kapcsolatok, ha az idő engedi talán a részletekre is sor kerül egy külön cikkben.

Mindenesetre az tény, hogy Los Angelesben termelte ki magát egy sor, esetenként világméretűvé növekedett kultusz és szekta és az innen kivezető okult szálak szerteágazóak és messzire elnyúlnak. Mindezidáig azonban nem volt szó a város megalapításáról.

 

Az alapítók és az ég királynőjének és angyalainak városa

A spanyolok 1781. szeptember 4.-én alapították meg azt a kaliforniai várost, amit ma Los Angeles-ként ismer az egész világ. Los Angeles egy spanyol megnevezés, szószerinti jelentése „az angyalok”, de később inkább a Pueblo de Los Ángeles néven, azaz, „Az angyalok városa”-ként vált ismertebbé. Mindez viszonylag közismert tény, azt azonban már csak kevesen tudják, hogy a spanyol Pueblo de Los Ángeles egy már lerövidítettebb változata a település eredeti spanyol megnevezésnek, ami: „El Pueblo de Nuestra Señora la Reina de los Ángeles del Río Porciúncula”. Azon persze ne csodálkozzunk, hogy az ilyen egyébként notóriusan hosszú és faramuci spanyol neveket gyakran lerövidítik, ugyanakkor mégis csak fontos az eredeti megnevezés jelentése. Mert hát, amint a mondás szól, nomes est omen [a név kötelez]. A hosszadalmas spanyol megnevezés magyarul kb. ennyit tesz: „A mi Úrnőnk, a Porciúncula folyó [mentén elfekvő] angyalok városának a királynője.”  A város tehát eredetileg egy bizonyos angyalok felett álló Úrnőnek lett dedikálva. Hogy ki valójában ez az Úrnő? És mi a jelentősége a Porciúncula megnevezésnek? Nos, a katolicizmust Mexikóban elterjesztő spanyolok bevett gyakorlata volt az, hogy katolikus szentek neveiről nevezték el az általuk megalapított kaliforniai településeket, városokat, hegyeket, folyókat, stb. San Diego-tól Los Angelesen át San Franciscóig több száz ilyen név található. Mexikóban különösen nagy kultusza van az ég királynőjének, ami alig leplezetten egy a Szűz Mária köntösébe bújtatott pogány istennő kultusz. Az ókori kultúrák különböző neveken ismerték és imádták ezt az istennőt – Inana, Íszisz, Aseráth, Artemisz, Diana, stb. A várost átszelő Los Angeles folyó - ma már inkább egy patakocska - szélesen kibetonozott medrét egyféle alternatív bicikli útként és kocogóként használják a helyiek. A spanyolok az akkoriban még viszonylag bővizű folyót Porciúncula-nak nevezték el, s ennek mentén alapították meg Los Angelest. A porciúncula a latin portiuncula spanyol változata (jelentése „kis földdarab”). A megnevezése abból fakad, hogy a korabeli leírásokban ekként utaltak arra a kis földdarabra, amelyet Liberius pápa (i.sz. 352-366) átadott a Josafát völgyéből érkező remetéknek. A Szentföldről érkező remeték bizonyos ereklyéket hoztak magukkal a „Szűz Mária” sírjáról, amelyeket a földdarabon felépített kis kápolnában helyeztek el. A kápolnát ma “Az angyalok Szent Máriájának a pápai bazilikája” foglalja magában. A katolikus legendák szerint Mária angyalok kíséretében vétetett fel a mennybe, s emiatt gyakran úgy utalnak rá, mint „A mi nagyasszonyunk és az ő angyalai”. Tulajdonképpen ennek a kultusznak a tisztelete miatt kapta a nevét a Porciúncula folyó. A Los Angeles-i központi katolikus nagykatedrális neve ugyancsak: Our Lady of the Angels.  Noha a katolikusok a felszínen Szűz Mária néven tisztelik, a valóságban ég királynőjét imádják, s ez egy világméretű jelenség a katolikus világban, beleértve Magyarországot is, ahol „Nagy Asszonyként, vagy Boldog Asszonyként, vagy egyenesen a szín pogány Babba Máriaként tisztelik. Ami a cikk tekintetében a lényeg lenne, hogy eredetileg Los Angeles a bibliai Nagy parázna misztériumvallásában kulcsszerepet játszó ég királynőjének lett dedikálva. Jegyezzük meg, Közép és Észak-Amerika területeinek nagy része [beleértve Kalifornia is] a Habsburgok által uralt Új Spanyolország része volt, s így a kor „fenevadjának” uralma alatt állt. 

Nemi, Róma Hollywood-ja

Nemi a metropolitániusi Róma egy kis kertvároskája az Alban hegyekben, a Nemi hegyi tó fölött. A területet az ókori rómaiak Nemus Aricinum-nak, azaz, Nemus erdejének nevezték. A nemus pedig pontosan annak növénynek a római megnevezése, aminek az angol megfelelője a holly, s ami után Hollywood a nevét kapta. Nemi erdős, ligetes városa így szószerint Róma Hollywoodja. Úgy a nemus-nak, mint az angol holly szavaknak van egy szentséggel kapcsolatos jelentése is, a nemus kelta változatát, a nemeton-t kizárólag így használták. A mellékelt képen is látható holly egy fontos karácsonyi díszítő elem az angol nyelvű világban és a kelta kultúrákban egyaránt. További különös véletlen, hogy a Los Angeleis Hollywood hegye ugyancsak egy hasonló tóra néz. Az ókorban Nemi még nem volt város, de az erdős területen állt az egykori Róma egyik legnevezetesebb kultuszhelye az i.e. 495-ben megalapított Diana temploma. Dianára úgy is utalnak, mint Diana Nemorensis, vagyis, az erdő Dianája. Ez a templom a Nemi tó északi partján épült fel, magát a tavat speculum Dianae-nek, vagyis „Diana tükrének” becézték. Nemiben még korunkban is állítottak egy szobrot Diana emlékére. Diana a görög Artemisz istennő megfelelője, akit a rómaiak és görögök a hold, az erdők és a vadászat szűz istennője, a nők és gyermekek védelmezője, de harcos istennőként is tiszteltek és általában egy holdsarlóval a hajában ábrázolják. Dianának volt egy évi ünnepnapja, az augusztus 13.-án megtartott Nemoralia. Még egy újszövetségi leírás is tanúsítja a kultuszának egykor rendkívüli népszerűségét, ugyanis amikor Efezusban sokan megtértek Pál tanításaira, a helyiek egy része ellene támadt, mert üzleti érdekeik voltak a Diana kultuszának fenntartásában.

Ap.Csel 19:27-29 27 Nemcsak az a veszély fenyeget pedig bennünket, hogy ez a mesterség tönkre jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő nagysága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel. 28Mikor pedig ezeket hallották és haraggal megtelének, kiáltnak vala, mondván: Nagy az efézusi Diána!

Caligula (i.sz. 12-41) római császár több nagyméretű és drága luxushajót építtetett, amiket a tavon használtak fel Diana rítusaihoz. Az egyik hajón az egyiptomi Ízisz kultusz rítusait végezték el, egy másikon pedig Dianáét. A további hajókat mulatságokra használták és torokat ültek rajtuk. A hegyi erdőségben végzett szertartások során véráldozatot is adtak, s esetenként embereket is feláldoztak. Nemiben Diana imádata oly mértékben begyökerezett, hogy a tó környékén még a középkorban is végeztek titkos rítusos találkozókat. Az ide menekült szökött rabszolgák élethalál harcot vívhattak a templom főpapjával, s ha győztek szabadságot nyertek. A helyi legendák szerint, Diana Nemorensis naponta megjelent, hogy megnézze magát tükrében, a tó vizében. Az egykori Diana templom régen eltűnt, csupán néhány maradványa látható, köztük az oltár, ahol az áldozatokat adták, illetve elvégezték az imádatával járó három kultuszrítust.

Mindezzel arra kívántam rámutatni, hogy Los Angeles és Nemi, Róma Hollywoodja valójában egyazon istennőnek, Dianának a kultusza alatt áll. Minden olyan terület vagy ország, ami a Szűz Máriának lett felajánlva – mint tette ezt István király Magyarországgal -, az a terület a katolikus krédó szerint „Mária oltalmában” áll. Mária oltalma az Auspice Maria, egy intézményként van számon tartva a katolikus világban és ennek az itt mellékelt szimbóluma gyakori motívuma az általánosabb katolikus művészetnek is. Az Auspice Maria kezdő betűi, az A és M betűk e kombinációja a Szűz Máriának a monogramjává vált. Ugyanakkor, amint ez a mellékelt képen is jól látható, a betűkombináció a római IXXI, azaz, 911 számokat adja ki és ezzel válik igazán különösen érdessé a dolog, ugyanis Dianának, az egek királynőjének, illetve az okkultban az „isteni nő” vagy „női isteniség” (divine feminine) száma ugyancsak a 911-es szám. Az alábbi képen látható pénzérme i.e. 43 körül lett kinyomtatva és az érme egyik oldala a Diana kultusz hármas rítusát örökítette meg oly módon, hogy az egek királynőjével asszociált 911-es szám is kódolt formában ugyan, de határozottan kivehető rajta. Mindemellett az okkultban a 9 és a11-es szám kombinációja az újonnan születés, az új kezdetek, illetve a változás, a változó idők jelképe is, mi több, ez a szám jelképezi a pusztítónak, azaz Apollionnak, a mélység urának kapuját és az onnan való szabadulását is. Ezáltal a 9/11-es szám önmagában is egy teljes okkult töltetsort foglal magában. Ennek a számnak nagy jelentősége van korunk háttérből irányított eseményeinek a tekintetében is, amit a hollywoodi produkciók is hosszú ideje érzékeltettnek a szám nagyon gyakori szubliminális módon való használata által.

Dianának, az egek királynőjének maradandó kultusza van a modern okkult körökben is, immáron leginkább az „isteni nő” megjelenítőjeként. A női isteniség kihangsúlyozása a hollywoodi film és zeneiparnak is egy nagyon közkedvelt és gyakran alkalmazott motívuma. Az olyan nagy sztárok, mint Biancé (a képen ő látható) vagy Lady Gaga és megannyi más énekesnő gyakran jelennek meg a színpadon úgy, hogy az isteni nőt Diana és a Szűz Mária sajátos megjelenésének a kombinációjával formálják meg. Tudatosan keverik Diana és a Szűz Mária kultuszát, hangsúlyosan érzékeltetve, hogy tulajdonképpen mindkét forma az ég királynőjét jeleníti meg. A pogány Dianát a katolikusok azért tették meg Szűz Máriává, hogy az ég királynőjének kultusza továbbra is éljen, s ma a Szűz Mária egyre inkább és egyre kendőzetlenebbül vedlik vissza eredeti formájára, Dianára. Lényegében ez ment végbe Los Angeles esetében is, ami eredetileg annak a Szűz Máriának lett dedikálva, aki valójában mindig is egy keresztény köntösbe bújtatott pogány istennőt reprezentált. A korai keresztények között nyoma sem volt Jahósua szülőanyjának, Miriamnak bármiféle imádata, vagy akár különleges kultuszszerű tisztelete. Némileg hasonló a helyzet az EU csillagaival is, amelyek egyaránt összehozhatóak az egek két királynőjével, a babiloni misztériumkultuszok Máriájával és a pogányok Dianájával is, de oly módon, hogy a külsőségek ellenére a pogány dominál.

Ennek az egész történetnek egy nagyon fontos szimbolikus jelentősége van. A szűz Mária Los Angelesét kisajátította volna az egek királynője? Nos, igen is, meg nem is. Valójában egyazon személyről van szó, két megjelenési formában, az egyiket addig viseli, amíg el nem jön az ideje ledobni, hogy felvegye a másikat. Los Angelessel esetében pontosan ez történt, s ez fog történni a nagy paráznával is. Noha még maga az Antikrisztus is úgy mutatkozik először, mint a szentek oltalmazója, azonban hamarosan megmutatja a valós énjét. A Jelenések könyve pedig rámutat, hogy miután a nagy parázna hamis vallásrendszere betöltötte a neki szánt szerepet és nem lesz rá többé szükség, a fenevad tűz által semmisíti meg (Jel. 17:16-17). A hamis kereszténység pogány rendszerekből kölcsönzött vallási motívumai visszaveszik az eredeti formájukat. Megvalósul luciferiánusok ördögi TERVE,  az antikrisztusi New Age azonban roppant rövid ideig tart, mert Krisztus elpusztítja a szájának leheletével (2Tessz. 2:8). Mindazok, akikre hatással volt a sátáni kondicionálás és behódolnak a fenevadnak, felveszik annak bélyegét, azok örökre elvesznek.

Jelenések 14:9-10 9„ ... Aki leborul a vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, 10 az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. 11 Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét.” 12 Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét.

Nincs semleges állapot, vagy a sátáni életmódnak áldozzuk életünket a világ szeretetében, vagy pedig Jézus hitében, Isten parancsait megtartva élünk.  A világ és annak kívánságai elmúlnak, elmúlik Hollywood és kialszanak a csillagai is, de aki Isten akarata szerint és, az megmarad örökre:

1János 2:15-17 15 Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, 16 mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a [sát’ani] világból. 17 De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre.


  CoG