CoG

Magánjog

Az istenfélő szabad emberek jogrendje

Amikor az első emberpár a jó és rossz tudásának fáját választotta az élet fája helyett, azzal úgy önmagukat, mint a tőlük származó emberiséget Istentől elhatárolódott, öntörvényű lényekké tették. Ezután az Istentől elvágott emberi faj gonoszsága halmozottan növekedett addig a pontig, amíg végül is Isten az özönvíz által elpusztította az akkori világot, és nyolc ember kivételével az egész emberiséget. A szinte univerzális pusztulást emberi vonatkozásban tehát mindössze egy nyolc fős család, Noé, felesége, valamint három fia és azok feleségei élték túl. A logika szerint az emberiségnek meg kellett volna tanulnia a leckét és le kellett volna vonni azt a következtetést, hogy az Isten ellenes lázadás nem sok jót von maga után. Mégis, csupán három nemzedékkel később az emberiség a lázadó Nimród vezetése alatt újból fellázadt Isten ellen, amikor megépítették Bábel tornyát. Ezt követően Isten határozott akaratából lett elkülönítve egymástól az emberiség és rasszok, nemzetségek szerint lettek elosztva a föld színén, létrehozva a különböző nemzeteket, illetve társadalmakat. Ahhoz, hogy egy közösség vagy társadalom sikeresen boldoguljon, gyarapodhasson, és egyáltalán működhessen, szükség van bizonyos közösségi normákhoz való igazodáshoz. Ez minden társadalom elkerülhetetlen velejárója, és az adott közösség által követett társadalmi normák teszik naggyá, vagy gyalázatossá a nemzetet (v.ö. Péld. 14:34). Az emberiség már a legkorábbi időktől fogva kutatott egy tökéletes, mindenki számára elfogadható és igazságos társadalmi rend után. Ez azonban egy nehezen elérhető célnak bizonyult, oly annyira, hogy sokan már ennek a létét is kétségbe vonják. Természetesen létezhet egy igazságosan működő társadalom! A kegyelmes Isten részben a célból hozott létre egy általa választott nemzetet, hogy általuk példázza ezt a bizonyos tökéletes és igazságos társadalmi rendszert. Ez a nemzet Izrael volt, a tökéletes alkotmány pedig az ószövetségi törvényzet. Isten célja az volt, hogy a világ nemzetei előtt példaként álljon egy helyes, követendő példa, amelyet ha bármely további nemzet bevezet, sikert és áldásokat hoz rájuk. Sajnálatos módon sem maguk az izraeliták, sem más nemzetek nem kívánták hűen követni ezt a rendszert. A történelem furcsa fintora az, hogy leginkább azok a nemzetek nem, amelyek magukat a bibliai, illetve a zsidó/keresztény hagyományok örököseinek vallják.



Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2012, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weboldal: http://www.churchofgod.hu



A Magánjog - az istenfélő szabad emberek jogrendje

 

A törvény forrása egy hatalmat gyakorló tekintély

Isten tökéletessége, valamint az a célja, hogy teremtményeinek a leghatékonyabb módon megtanítsa a szeretet gyakorlását, megkívánta azt, hogy egy olyan világmindenséget hozzon létre, amit szigorú ok-okozati törvény-szerűségek vezérelnek. Amikor a mindentudó Isten megalkotta teremtményeit, tudatában volt minden olyan lehetséges tevékenységnek, amit teremtményei véghezvihetnek, megcselekedhetnek. Minden egyes cselekedet, természetétől függően vagy jó, vagy pedig káros, ártalmas eredményeket produkál úgy magára az elkövetőre, mint mások számára is. Isten a teremtése iránti szeretettől vezetve gondoskodó módon keretekbe foglalta az olyan cselekményeket, amelyek közvetve vagy közvetlenül ártalmat okoznak a teremtményeinek. Ezeket a negatív kimenetelű cselekedeteket káros, halált okozó lényegüknél fogva bűnnek, vagyis erkölcsileg elfogadhatatlan és nem tolerálandó tetteknek minősítette.

Az Isten törvénye tehát az Ő tökéletes, szerető természetéből fakad, ami a célból lett megalkotva, hogy teremtményei úgy maguk számára, mint mások számára is a lehető leghasznosabb választások alapján tevékenykedjenek, annak tudatában, hogy ez a jó, s ezáltal vezérelve, hogy a rosszat elkerülve jót tegyenek. Ez az a szeretet, ami betölti a törvényt.

A választásainknak ugyanis, úgy az evilági életben, mint azon túl is, biztos következményei vannak. Isten minden önmagunkra vagy másokra ártalmas cselekedetet lázadásnak, bűnnek nyilvánít, amit végső soron halállal (az élet megszűntetésével) szankcionál, amennyiben nem tanúsítunk őszinte megtérést, élve az általa felajánlott bűnáldozattal: Fiának értünk kiontott vérével. A törvény tehát ok okozati alapon működik. Mindazok, akik egyezségre [szövetségre] lépnek a legfelsőbb Törvényadóval és Ítélőbíróval, azok alávetik és elkötelezik magukat ennek a legfelsőbb hatalmi tekintélynek és az Ő törvényeinek, rendeleteinek.

Ezen a világon minden törvényzet egy hatalmat gyakorló tekintélytől ered, legyen az személy, vagy testület. Hatalmi tekintéllyel ugyanis csak az bír, aki képes a maga akaratát rendeletekbe foglalva érvényre juttatni. A legfelsőbb (isteni) törvény pedig a legfelsőbb hatalmi tekintélytől, a világmindenség teremtőjétől és Istenétől ered. Mindazok, akik hisznek ebben a legfelsőbb tekintélyben és az Ő törvényét tekintik az egyedül tökéletes és mindenkire egyetemesen vonatkozó törvényzetnek, azokban Isten érvényre jutatta a Maga akaratát. Ez az emberi életben az egyedüli igazán lényeges törvény, és nincs az a földi hatalom, ami ezt megvonhatná tőlünk.

Korunk legnagyobb tragédiája az, hogy a nemzeteket olyan vezetők, uralkodók, kormányzók és egyéb fölségek vezetik, akikből sajnálatosan hiányzik az a bölcsesség, ami arra vezetné őket, hogy megismerjék és alávessék magukat a legfelsőbb hatalmat bíró Istennek, Törvényadónak és az Ő akaratának. A földi hatalmak csakis tökéletlen rendeleteket képesek érvényre juttatni, mert az Istentől elvágott emberben a lázadás szelleme uralkodik.

Isten egyik csodálatosan megalkotott teremtménye, egy ragyogó kérub, az önmagától eltelt büszkeségétől vezetve olyan cselekedetek megtétele mellett döntött, amelyeket Isten lázadásnak, bűnnek minősít. Ezzel a tevékenységével Isten ellenfelévé vált, s így innentől Sátánnak nevezték. Ez a bukott lény először a mennyei lények egyharmadát vonta maga után a bűnbe, majd az első emberpár bűnbe vitelével az emberiséget is. Sátán és követői a maguk életformájává tették ezt a megromlott életmódot. Isten azonban gondoskodott arról, hogy a Sátán és bűn uralma alá került emberiségnek lehetősége legyen megismerni az Ő törvényzetét, amint erről a Szentírás is tanúságot tesz. Ezentúl az ember vagy elfogadta ezt a törvényt a maga javára, vagy pedig elvetette azt a maga kárára.

Sokak szerint ebben a bukott, romlott világban lehetetlen megvalósítani egy igazságos társadalmi rendet. Ha ez valóban igaz lenne, akkor a Teremtő Isten szava lenne hamis:

2Sámuel 23:3-4 Aki igazságosan kormányozza a népeket és Istent félve uralkodik, az olyan, mint reggel a világosság, amikor fölkel a nap [felhőtlen reggelen], és eső után sarjadzásra készteti a földön a füvet.

Az Isten szerint az ember számára lehetséges, sőt, kötelező választás az, hogy Isten félelmében igazságosan éljen és uralkodjon (v.ö. 1Móz. 4:7). A probléma abban rejlik, hogy habár az emberek egy igaz társadalmi rendre vágynak, ám nem kívánnak az igazság szerint élni, mert az korlátozza gyarló vágyaikat. Ha az igazságnak élnének, akkor annak egy igaz társadalmi rend lenne a látható, érzékelhető következménye.

Az ember egy igazságos társadalmi rendre vágyik

Vágyik rá, de önmaga nem képes kivitelezni, mert Isten nélkül mindhiába próbálkozik a különböző, ígéretesnek látszó társadalmi formákkal. A Szentírásban egyetlen helyen sem fordul elő a korunk etalonját képviselő "demokrácia" kifejezés, ahogy a Biblia nem támogatja a demokratikus elveket sem. A Szentírás következetesen a monarchikus államformát vázolja az egyetlen Isten által elrendelt vagy szankcionált államformaként (lásd A Demokrácia és a Biblia című írást). Amikor igaz keresztény hívők tanácsot tartanak, céljuk nem a többségi döntés érvényesítése, mint inkább az Isten szellemi vezetésének követése. Tartsuk észben: Sem egy hatalmat gyakorló tekintély, sem pedig a demokratikus többségi akarat nem vetheti el, vagy változtathatja meg az isteni akaratot, az isteni törvényzetet, és nem vonhatja meg az emberektől az Isten által rájuk ruházott jogokat sem!

Egyedül Istennek áll jogában a nemzetek vezetőit kijelölni, hogy azok az ő törvényeit követve igazságosságot és jólétet hozzanak a nemzetre. Igaz azonban a régi közhely: A nép olyan uralkodót kap, amilyet megérdemel. A jólét nem jön önmagától, az az Isten áldásaiból fakad, amennyiben közösségi szinten is megfelelünk a törvényben lefektetett követelményeinek. A demokratikus társadalom önmagát fosztja meg azoktól az áldásoktól, amelyeket aztán önerőből és öntörvényűen kíván kisajátítani magának istentelen és velejéig korrupt eszközökkel. Az emberi kormányzatok létrehozását természetüknél fogva az emberi gyarlóság vezérli, amit egy bölcs megfigyelő az alábbiak szerint summáz:

"Azért szeretjük a kormányzatokat, mert lehetővé teszik számunkra az olyan cselekedetek elkövetését, amelyeket ha magánemberként tennénk meg, akkor azonnal körözés alá, majd börtönbe kerülnénk. Mert ha például egy nagy szükségben szenvedő személyt úgy segítek meg, hogy elrablom mások pénzét és azt a szűkölködőnek adom, akkor rövid úton elítélnek rablásért. Ha viszont liberális szavazóként ráveszem [felhatalmazom] a parlamentet arra, hogy ők tegyék meg lényegében ugyanezt a rablást az adózáson keresztül, akkor engem egy könyörületes, jóravaló embernek tekintenek."

Hozzátehetnénk talán, hogy az emberek azért is szeretik a maguk által létrehozott kormányzatokat, mert azokra háríthatják az egyéni hibáikat és a személyes felelősségeiket. Mindez automatikusan visszaüt rájuk az elnyomás formájában. Minden társadalom valóban olyan vezetőt kap, amilyet megérdemel. Mindeddig kevés népnek sikerült megvalósítani egy igazán szabad, mégis erkölcsös társadalmat a történelem folyamán. Erre létezik egy jelentős, egyedi, sajátos példa, az eredeti angolszász magánjog rendszer, amely valóban irigylésre méltó eredményeket produkált, amit mi sem bizonyít jobban, mint a "lábukkal szavazó" bevándorlók végeláthatatlan milliói.

Az eredeti, évszázadokon át stabil angol-szász jogrendnek számtalan csodálója akadt, sokan és gyakran hivatkoznak rá, népek kívánták lemásolni és követni azt, de anélkül, hogy akár halványan is ismernék a pontos eredetét, erkölcsi alapjainak forrását és a jogrend alkalmazási módjának törvényszerűségeit. Tisztázzuk hát a legfontosabb dolgot: a köznyelven Common Law-ként, azaz közjog, vagy magánjogként ismert jogrend a független, szabad emberek, bibliai törvényeket maguk akarata által követő örökérvényű jogrendje.

Hogy a magánjog elveit miért éppen az angol-szász népnek sikerült megvalósítani? Ennek több bibliai oka van: Elsődlegesen az, hogy az angol-szász népközösség annak a bibliai Józsefnek az utódaiból tevődik ki, akit Isten a mérhetetlen fizikai áldásokkal járó születési jog örökösévé tett (lásd. az Izrael háza – Az elveszett tíz törzs című írást). Hogy egy nép korrupciótól mentes, igazságossággal, és jóléttel bíró társadalmat alkosson, annak bizonyos ok-okozati előfeltételei vannak. S itt jön képbe a bibliai rend, illetve az abban lefektetett isteni törvény társadalmi szintű alkalmazása. A teljes Szentírás (Ó és Újszövetség) egyetlen más nemzetre sem volt olyan gyakorlatias hatással, mint az angol-szászokra. Ez két eszme vonatkozásában nyilvánult meg leginkább; A Biblia Istenében való hit, vagyis az egyetlen igaz Isten létének elfogadásában, és ennek velejárójaként az abban való hit, hogy egy társadalom rendje csakis az ember és Isten, valamint az ember és ember közötti viszonyok mentén épülhet fel. E két viszonynak a kereteit pedig az Isten törvénye határozza meg a mózesi rendtartásban közölt elvek szerint.

 

A magánjog meghatározása és történelmi szerepe

Az ún. Common Law (magyarul magánjog, közjog vagy népjog), mint erre maga a megnevezés is utal, egy, az átlagemberek által elfogadott, gyakorolt és univerzálisan alkalmazott, mindenkire egyformán érvényes jogrend. A magánjog tehát nem egy, képzett "jogászok" és törvényhozók által megalkotott, majd az állami hatalmak által alkotmányosított [a népre erőszakolt] és érvényre juttatott jogrendet jelent, hanem a szuverén emberek önmaguk és a közösség által felvállalt bibliai értékrendjének érvényesítését. A magánjog tehát elválaszthatatlan a bibliai etikától, és sehol nem valósulhat meg, ahol az isteni kinyilatkozás nem számít mérvadónak, illetve ahol nem a bibliailag korrekt keresztény eszmeiséget képviselik! Ki kell hangsúlyozni, itt a korrekt, valós bibliai eszmeiség és értékrend képviseletéről van szó. Ez ugyanis koránt sem azonos a csalárd hangzású "judeo-keresztény" értékrenddel, azon egyszerű oknál fogva, hogy sem a judaizmus követői, sem pedig a fősodratú kereszténység képviselő nem gyakorolták a valós bibliai jogrendet. Mi több, a "judeo-keresztény" hagyományokra épült "demokratikus" nyugati világ korunkban éppen a bibliai rend és az abból fakadó valós szabadságjogok teljes felszámolásán dolgozik. Az ember ugyan alá van vetve az evilági törvényzeteknek (Róm. 13:1), de csakis addig a pontig, amíg azok egyeznek Isten törvényeivel, amit egyébként is köteles megtartani, még akkor is, ha azoknak megszegését a világi hatalom lehetővé teszi, netán előírja (v.ö. 2Móz. 1:15-17; Ap.Csel. 4:19). A Teremtő örök törvénye elsődleges, hiszen az ember az által lesz elbírálva és megítélve, és az által részesül áldásokban vagy csapásokban.

A magánjog elve abból a bibliai alapigazságból indul ki, hogy az emberek szabadnak születnek, és Istentől rájuk ruházott elidegeníthetetlen emberi jogaik és szabadságjogaik vannak. A szabadságjogaikat a legfelsőbb hatalmi tekintélynek, az Istennek a törvénye biztosítja, ez ugyanakkor felelősséggel is terheli az egyént. Mivel ennek a legfőbb hatalmi tekintélynek egyénenként kell alávetnünk magunkat, ezért Isten nem államokkal, nem kormányzatokkal, hanem egyéni emberekkel kötötte meg azon szövetségeit, amelynek keretein belül a törvényzetét először táblákra vésve adta meg, később pedig az emberi szívbe, elmébe írva. Az ítéletünk napján is egyenként állunk az igaz Bíró elé. Így, az egyéni ember, más szóval a természetes személy a szuverenitás igazi hordozója, s a végső döntési centrum! Ezt a felelősséget az egyén nem háríthatja át felelőtlenül semmiféle kormányzatra. Amennyiben a szuverén, szabad emberek önkéntesen korlátozzák bizonyos szabadságjogaikat a közösség [társadalom] érdekében, és ezt megfelelő, kontrolált keretek között átruházzák egy, a közügyeket intéző korlátozott hatalmú és általuk ellenőrzött apparátusra [mint pl. helyi rendfenntartás], akkor létrejöhet az egyéni és a közösségi érdek optimális összhangja. Az olyan közösségek, jobb esetben társadalmak, amelyek egy emberként alávetik magukat a legfelsőbb hatalomnak és törvénynek, azok élvezhetik a magánjoggal járó szabadságot és áldásokat.

A magánjog tehát szöges ellentéte a nép fölött álló hatalmi, vagy intellektuális elit által megalkotott és önkényesen a társadalom egészére ráerőszakolt jogrendnek. A magánjog a keresztény hitét aktívan gyakorló köznép által közösen felvállalt értékrend egyetemes elfogadását és követését és de facto törvényesítését jelenti. A magánjog nem emberi logikára és elgondolásokra épült, hiszen szigorúan a bibliai törvények szellemisége vezérli és tartja egyben. Röviden szólva, ez a bibliai tízparancsolaton és az aköré épült jogrend alapjain fekszik. Azon az erkölcsi renden, amit Isten a természetünk mélyébe helyezett, s amit lelkiismeretnek is nevezhetünk, s amit törvényében is lefektetett. A magánjog tehát az isteni rend önszántú elfogadását és követését jelenti, s így nincs köze a demokráciához, vagy a demokratikus elvekhez, hiszen ez a jogrend nem a népszavazat által jutott érvényre! Ehelyett a magánjog követői – mintegy alapállásból – ezt örökérvényű igazságnak tartják, és saját elhatározásukból állnak rá a követésére. Legalapvetőbb tétele, hogy az emberek jogait az Isten biztosítja, nem az állam. Minden ember szuverén, szabad ember, s ezt a szabadságot egyetlen emberi kormányzatnak sincs joga elvenni vagy korlátozni. Az Isten által adott jogokat nem veheti el ember, amit pedig ember ad, azt az ember vissza is veheti.

Bizonyos értelemben tehát, minden egyes, a Szellem által vezetett és [igazán] az Isten törvénye szerint élő keresztény szintén a magánjogot gyakorolja. Erre senki nem kényszeríti, és ezt senki nem vonhatja meg tőle, sem a kormányzatok, de még ennek a világnak a bukott szellemi fejedelmei és istene sem!

A köz-, vagy magánjog végleges formája egy aránylag hosszú folyamat végeredménye, hiszen generációk alatt, több száz esztendő tapasztalatai által formálódott meg. A lényeg az, hogy a jogrend pályafutása alatt tízmilliók vetették alá magukat s fogadták el hiteles törvényként, majd élvezték annak áldásait. A törvény képes volt hozzáigazodni az állandó fejlődéshez és modernizálódáshoz, de anélkül, hogy erkölcsi mércéjéből veszített volna, és anélkül, hogy megosztotta volna a társadalmat, vagy súlyos anyagi terheket rótt volna a polgárokra.

A magánjog egy egyedi "kísérleti laboratórium" volt a földünk színén, amely önmagát igazolja azon nemzetek életében, akik szerencsések - vagy inkább áldottak - voltak annyiban, hogy az angolszász magánjog-rendet örökségüknek mondhatják. Néhány példa erre: Kanada, az USA és Ausztrália fénykora.

Említésre méltó az USA megalapítóinak alkotmányi szövegezése:

- "Az élő lelkek, amelyek a szövetség államainak földjén születnek meg az anyjuk méhéből, azok "szuverének,' vagyis 'szabadnak született," és 'szabadon élő emberek,' addig, amíg ezen jogukat teljes tudatukban és szándékuknál fogva önmaguktól fel nem adják."
- Amendment X (a X. törvénykiegészítés): "Az Alkotmány nem ruházza át a hatalmat a Egyesült Államokra [az államszervezetre] .. a hatalom a népé."

James Madison (1751-1836) az USA egykori elnöke egy alkalommal az amerikai nép születésjogának nevezte a Common Law-t!

És valóban, a Common Law rendszer Isten ajándéka volt a bibliai születési jogot öröklő izraeliták számára (1Krón. 5:1), ami nélkül valójában sohasem lettek volna képesek nem, hogy állami, de egyéni szinten sem élvezni annak fizikai áldásait. Más ugyanis, ha egy ország gazdag, ám a nemzet gazdagsága egy hatalmi elit kezében összpontosul, amely kizárólagos élvezője az adott nemzeti gazdagságnak. És természetesen merőben más az, amikor az átlag, vagy kisember is joggal élvezi, élvezheti a nemzet bőségét és áldásait. Ez egy törékeny szerkezet, ami rendkívül igazságos, önmagát ellenőrző és hitből fakadó önfegyelmet gyakorló népet kíván meg. Egy ilyen, viszonylagosan igazságos törvényzet nem jöhetett volna létre a Gondviselő által biztosított szellemi elkötelezettség, hit és odaadás nélkül. Próféciai értelemben tehát Isten vezette a születésjog nemzeteit abban, hogy olyan társadalmi rendbe szerveződjenek, ami lehetővé teszi a nekik ígért születésjogi áldások kibontakozását.



A magánjog bibliai gyökerei

A Common Law eredetét két külön ágon vezethetjük vissza egy tőre, a biblikus isteni törvényhez illetve rendtartáshoz; mégpedig az igaz, a bibliai Júda utódain keresztül! Ennek a bibliai vonatkozású Common Law törvényzetnek törzse két külön ágból fonódott össze, ezek: a brit Malmutine Törvények, majd pedig az ír/skót Tarai Törvények.

A Molmutin Törvények:

Az ún. Molmutin Törvények beiktatása az angliai Cornwall-ban, i.e. 510 körül uralomra került brit király, Dunvallo Molmutius (vagy Dyfnwall Moelmud), a trójai Brutus egy leszármazottjának nevéhez fűződik. A brit őstörténelemmel foglakozó Geoffrey of Monmouth (i.sz. 1100-1155) lejegyezte, hogy az ún. Molmutin Törvények elsősorban a trójai származású brit királyok törvényei voltak, s emiatt ezt a köznyelvben gyakran a Trójai Törvényeknek is nevezik. Moelmud a trójai Brutus által i.e. 1150-ben elrendelt törvényzetet elevenítette fel, kodifikálta és tette köztörvénnyé. Mert az igaz Királynak szívét az Úr vezérli (Péld. 21:1). 

Példabeszédek 20:8,26 8 Amikor a király bírói székén ül, szemével minden gonoszt különválaszt. … 20 A bölcs király kigyomlálja a bajkeverőket, s hagyja, hogy gaztettük visszahulljon rájuk.

A Molmutin törvények gyorsan és hatékonyan vetettek véget a bűnözésnek, egy csapásra megszűntek a korábban gyakorinak számító útonállások és hasonló bűncselekmények! Emellett a törvényzet – a bibliai törvény menedékvárosainak mintájára – az Isten templomait és a városokat menhelyekként jelölte ki bizonyos bűnök elkövetői számára (v.ö. 4Móz. 35). Szigorúan korlátozták az adózást (!), óvták a közembert a hatalmasoktól, s így nem véletlen, hogy Moelmud uralma alatt általánossá vált a jólét és a jó közbiztonság szerte a brit szigeten. Ez a törvényzet később nagy hatással volt a Magna Cartára (i.sz. 1215) (s így közvetve a magyar Aranybullára is). Geoffrey of Monmouth [i.sz. 1100-1155] velszi krónikás a következőket írja Dunvallo Molmutius híres törvényeiről:

"Dunwallo Molmutius i.e. 510 körül emelkedett ki /.../ Úgy szemrevaló kinézetében, mint bátorságában is túltett Britannia minden királyán, aki egy arany koronát készíttetett magának. /…/ Ez a király állította fel a britek között azokat a törvényeket, amelyeket Molmutin Törvényeknek neveznek – s amik még ma is nagy tiszteletnek örvendenek az angolok között."

„Elrendelte azt, hogy az Isten templomai és a városok olyan privilégiummal rendelkezzenek, hogy azokban menhelyre lelhet a szökevény vagy vétkes ember [a 4Mózes 35-ben vázolt elvek alapján]. Elrendelte azt is, hogy az utakat tisztán kell tartani az útonállóktól /…/ Az ő idejében az útonállók kései eltompultak, és a haramiák kegyetlenségének véget vetett a földön /…/ Dunwallo halála után [i.e. 455 körül] fia, Belin vált tengertől-tengerig a sziget vitathatatlan mesterévé. Fenntartotta az atyja által elrendelt törvényeket, és megparancsolta, hogy birodalma egészében kötelező véghezvinni a nem részrehajló és határozott igazságszolgáltatást. Különösen nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a városok és utak ugyanolyan helyzetben maradjanak, mint amit Dunwallo idejében élveztek. /…/ Biztosította, hogy megőrzi magasztosságukat és méltóságukat, és kihirdette ezt, mint Common Law-t, hogy bárki, aki erőszakos cselekedetet követ el, az megkapja a méltó büntetését. /…/ "Ha valaki tudni kívánja [Dunvallo] rendeleteit /…/ olvassa el a Moulmutin Törvényeket, amelyeket Gildas a Történész [i.sz. 500-570] fordított le brit nyelvről latinra – és Alfréd király [i.sz. 880] latinból vissza az angol nyelvre."

Mint azt a fentebbi leírásból is láthatjuk, Dunvallo halála után fia, Belin került uralomra, aki i.e. 455-ben a szigetország egészében bevezette a törvényzetet, s ő nevezte először azt common law-nak, a közösség, vagy társadalom minden rétegére egyformán vonatkozó törvénynek. Az ezt követő fontosabb állomások:

- i.sz. 37-ben Arimetai József a brit szigetre érkezett, s így általa már ekkor hallották az igaz evangéliumot a brit szigeteken. Arimetai József és a brit őskeresztények székhelye Avalonban vagy Inys Witrin-ben volt, a későbbi Glastonbury-ben. Lánya a trójai brit királyi vonalba házasodott be, s ezzel a magánjog a keresztény Újszövetség szellemisége alá került. A brit kereszténység megelőzte a római egyház megalapítását, és később a katolicizmus elterjedése után is megőrizte sajátosságait.

- i.sz. 39-ben a trójai eredetű brit királyi család több tagja felvette a keresztény hitet (Brán, Caradoc), és leszármazottaikról említést tesznek az újszövetségi írásokban (Pudensz, Línusz, Klaudia, v.ö. 2Tim. 4:21). Az eredeti őskeresztény hit nagy hatással volt a Common Law további alakulására.

- i.sz. 880-ban a szász [saxon] "Jó Alfred Király," keresztény uralkodó egyeztette a mózesi törvényeket Moelmud trójai törvényével, majd cikkelyekbe szedve királyságának common law-jává tette azt.

- i.sz. 1409-ben a Reform Tanács kiemelten hangot adott annak a ténynek, hogy: "A brit egyházat a Palesztínából származó Arimetai József alapította meg, nem pedig a római egyház."

- i.sz. 1470-ben Sir John Fortescune angol jogász a "Praises of the Laws of England""Anglia törvényeinek érdemei" című munkájában így hivatkozik: "A brit törvénykód a trójai Brutusszal kezdődött i.e. 1150-ben."

Minden hiteles történelmi forrás szerint az angolszász Common Law történelme a Júdának adott bibliai ígéretekhez vezethető vissza! Hiszen mi az Isten Egyházában tudjuk, a trójai uralkodók a Júdának adott ígéretek, vagyis a törvényadás és a királyi pálca örökösei voltak (1Móz. 49:10; Zsolt. 60:9, 108:8; lásd még a Dávid Trónja című írást)! Ez önmagában is elég bizonyíték arra, hogy a Common Law Istentől adatott az Isten választottainak a megígért áldások részeként, pontosabban előfeltételeként. Ugyanakkor választ ad arra is, hogy miért állt érdekében bizonyos köröknek a monarchiák felszámolása. Mert Isten királyok által uralkodott, s ezt az uralmi jogot egy bizonyos vérvonalnak, az igaz Júda leszármazottainak adta. Ennek az ígéretnek a részeként Krisztus eljövetelével mindörökké az ő, Júda oroszlánjának kezébe kerül az uralmi pálca.

 

Tarai Törvények

Bármennyire is furcsa, a Common Law elterjedésében nagy szerepe volt egy másik bibliai történetnek is, ez pedig az ír/skót Common Law alapja, az ún. "Tarai törvények". Ennek a törvényzetnek a története szintén lényeges a bibliai ígéretek szempontjából. A történet számunkra már ismert:

I.e. 583-ban Jeremiás próféta Isten megbízatásából Izrael házába plántálta azt a Dávidtól származó, Tea Tephi, vagy Scota néven ismert hercegnőt, aki az utolsó jog szerinti Dávid-házi trónörökös volt. Ez a herceglány összeházasodott egy szintén Júdától [annak Zerah nevű fiától] származó miléziai herceggel, és Írországban telepedtek le Jeremiás próféta vezetése által. Így lett elplántálva Dávid király örök trónja Júdából Izrael háza fölé.

 “ Scota neve jól ismert a legősibb korok óta … Scota ‘a Fáraó leánya’ volt, aki egyike a milézek női őseinek… a miléz herceggel megkötött házasságából származnak a Tara-beli királyok…” (Eri krónikái és A négy mester krónikái (Annála Ríoghachta Éireann) )

“Az Írországot uraló ulsteri királyok egyik legnevezetesebb személyisége volt Ollmh Fodhla, vagy Ollav Fola, a híres törvényadó. ...Ő alapította meg a Tarai Tanácsot is”  (A négy mester krónikái, 412. old).

A történészek ezekkel a krónikákkal könnyen egyeztethető leírást nyújtanak:

“Az ókori Tara hegye azoknak az ősi kelta királyoknak az uralkodási központja volt, akik Ibéríából költöztek át /…/ Írországban megalapozták az ottani uralmukat, és a Tará hegyein koronázták meg magukat, ahol a fővárosuk volt.” (Raymond Capp, Jacob”s Pillar a Biblical and Historcal Study  31. old).

A királyok "Istentől eredő hatalmi joga" önmagában fabatkát sem ér, ha az uralkodók nem az isteni rend szerint uralkodnak. A Jeremiás által lefektetett tarai törvénynek a hihetetlenül fontos szerepe abban rejlik, hogy az izraeliták "elveszett törzsei" között a tízparancsolat vált az erkölcsi normák meghatározójává már jóval a kereszténység elterjedése előtt! Ez a törvény tiltotta a gyilkosságot, a lopást, a hamis tanúskodást, a szülők elhanyagolását, és azt tanította, hogy oly módon kell cselekedni embertársainkkal, amiképpen elvárjuk, hogy ők cselekedjenek velünk, stb. Ezeket a rendeleteket aztán az általa megalapított Ollam-ok rendjének (a bölcseknek, illetve a törvény kezelőinek) kellett a továbbiakban fenntartaniuk (Eri Krónikái, II. köt. 2. 100. 108. 112. 114-5. 140 oldalak). Az Ollam titulust később több ír király viselte. Tara hegyén koronázták meg a korai ír királyokat, itt hozták a törvényt, s maga a név feltétlenül kapcsolatban áll a héber Tórah (tanítás, törvény) szóval. A Tarában lefektetett törvényzet volt az őse az ír Common Law-nak (vagy más néven a Dan Law-nak, azaz Dán törvényének), a magánjogi törvényrendszernek. Itt jegyezzük is meg nyomban, hogy a Dán név jelentése "bíró", és a dániták törzsi áldása is a bíráskodással, illetve jogszolgáltatással kapcsolatos:

1Mózes 49:16 Dán igazságot szolgáltat [jogot biztosít] népének, mint Izrael egy törzse…

Ez a méltánytalanul mellőzött prófécia legalábbis részlegesen beteljesedett a Dan Law, majd az abból fakadó Common Law (magánjog) által. Később az ír és a brit Common Law vált az angolszász jogrend alapjává, ez tette lehetővé az angolszász népek páratlan személyes szabadságjogait, és a szinte minden társadalmi rétegre kiterjedő nemzeti gazdagságát, jólétét. A Mayflower-en Amerikába érkező pilgrimek (zarándokok), és az őket követő telepesek szintén a magánjogi törvény elvei szerint éltek, majd ezt iktatták be az USA alkotmányaként is (ezt mára csaknem teljesen lerombolták a "törvényhozó" testületek). Ugyanennek a magánjogi törvénynek a már sokkal korlátozottabb formában való használata vetette meg az északnyugat-európai jóléti demokráciák alapjait is. Vagyis a kontinensen már valamivel mérsékeltebb egyéni szabadságjogokkal rendelkeztek. Emlékezzünk arra, hogy az angolszászok József "születésjogi" törzsének leszármazottai, míg az északnyugat-európai népek nagy része a többi elveszett izraelita törzsé.

Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy e törvényzetek nélkül lehetetlen lett volna a születésjogi áldások beteljesedését elnyerni az arra jogosult törzseknek. Ezt bizonyítja az az érdekes jelenség is, hogy ezt a jogrendet egyetlen nem-izraelita nemzetnek sem sikerült igazán és hosszútávon is sikeresen beiktatni, vagy követni a mai napig – legfeljebb csak papíron. Végül, de nem utolsósorban, Jeremiás vezette be az írek három különböző idényben megrendezett nagy nemzeti gyülekezését is. Ezek a nagy népünnepek nem csupán a vigadalom és kereskedelem célját szolgálták, de ezen alkalmakkal rendezték el a nemzet dolgait is. Az természetesen nem lehet véletlen, hogy ezeknek a népünnepeknek az ideje egybeesik a három bibliai pilgrim ünnep időszakaival, a pészach, a pünkösd [hetek] és a sátoros ünnep napjaival. Szintén Jeremiáshoz vezethetjük vissza a kollégiumi oktatási rendszert, aminek ugyancsak fontos szerepe volt a nyugati világ felemelkedésében, és sajátos kultúrkörének formálásában.

Menedékvárosok.

Jeremiás egy Isten törvényein alapuló társadalmi rendet fektetett le, s ezzel hozzá vezethetjük vissza az angolszász alkotmányok eredetét, beleértve az USA alkotmányát is! Jeremiás Törvénye volt az ír közjog eredete, s a brit közjog pedig az ír közjog mintájára lett megalkotva. Később, amikor az 1600-as évek elején Angliában korlátozták a közjogot és a szabad vallásgyakorlatot, az amerikai kontinensre kivándorló pilgrimek 1620-ban az angol közjog mintájára alkották meg a Mayflower Compact néven ismert "alkotmányt". Számunkra csöppet sem mellékesen, a pilgrimek többsége "szombatos keresztény" volt, akik a vallási üldözések elől menekültek az Újvilágba. Az általuk megalkotott Mayflower Compact igaz keresztény értékeket képviselt, és később az USA alkotmányának gerincévé vált.

A skót-ír törvények

Sir Edward Coke (1552 – 1634) híres jogász és köztisztviselő – akinek a magánjoggal kapcsolatos munkái meghatározók voltak az elkövetkező 150 évben –, véleménye szerint:

"Az angol és a skót-ír Common Law ugyanaz a történelmi Common Law mindkét királyságban. /…/  Amikor Isten megteremtette az anyagot és létrehozta a mozgás törvényszerűségeit, akkor lefektetett bizonyos szabályokat is, amelyek meghatározzák a mozgás irányát. /…/ Hasonlóképpen, amikor megteremtette az embert és szabad elmét, akaratot ruházott rá, hogy az vezérelje őt az élet minden területén, akkor szintén lefektetett bizonyos soha meg nem változó törvényeket, amelyek a szabad akaratot bizonyos fokig a helyes választás felé irányították, illetve korlátozták, s amelyek képessé tették őt arra, hogy felfedezze azon törvények célját és értelmét.” — Sir William Blackstone: Anglia törvényeivel kapcsolatos megjegyzések, I:17-95.

A biblikus Jeremiási/Dánita Törvények, valamint a Trójai Törvények váltak a brit nemzetközösség (Efraim) tagállamainak, és az attól különálló USA nemzetének közjogává.

Tény, hogy az angolszászok felemelkedésében hatalmas szerepet játszott az oktatási rendszer is. Ez az oktatási rendszer szintén nem volt a véletlen műve. Amikor Isten Jeremiást Írországba rendelte a dávidi királyi ház fennmaradásának érdekében, Jeremiás ott lefektette az istenközpontú modern oktatási rendszer alapjait is. Ez az intézmény évezredeken át képes volt elhárítani Sátán támadásait, még a sötét középkorban is. Így talán nem véletlen, hogy a mai napig Írországban található a világ legjobb iskolarendszere.

A rómaiak elfoglalták ugyan a brit szigetet, de ott el is akadtak, s egy fallal kellett elzárni magukat. Soha nem voltak képesek Írországba benyomulni. (vö. Ézs. 54:17). Írország valóban egy rendkívüli ország, lévén az angol királyi ház, valamint a modern izraelita államok jogrendjének és oktatási rendszerének a bölcsője.


A Common law, minden nemzet gazdasági virágzásának az előfeltétele

Az izraelita nemzetek Isten szövetségének örökösei, akik az Ábrahámnak adott ígéreteknél fogva olyan nemzeti gazdagsághoz, jóléthez és hatalmi státuszhoz jutottak, amely más nemzeteknek nem adatott meg. Ezeket a testi áldásokat a Biblia a születési jog áldásainak nevezi. A születésjog áldásai: gazdasági jólét, katonai erő és hatalom, széleskörű kolonizálás (1Mózes 12:2-3; 1Móz. 15:5-6; 1Móz. 17:1-8,15-16; 1Móz. 22:16-17; 1Móz. 24:60; 1Móz. 27:28-29; 1Móz. 28:13-14; 1Móz. 33: 13-16; 1Móz. 49:22-26).

1Mózes 27:28-29 28 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét. 29 Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.

Miután a születési jog József két törzsére szállt (1Krón. 5:1-2), a fizikai ígéreteknek rajtuk kellett beteljesedni. Ezt az alábbi bibliai próféciák is megerősítik:

1Mózes 49:22-26 22 Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat. 23 Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók: 24 De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától. 25 Atyád istenétől, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival. 26 Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közűl kiválasztatottnak koponyájára.

5Mózes 33:13-16 13 Józsefről pedig monda: Áldott az Úrtól az ő földje az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülő mélységes vizekkel; 14 A nap érlelte drága terméssel; és a hold sarjasztotta drágaságokkal; 15 És az ős hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival; 16 A földnek drágaságaival és bőségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az ő atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára! 17 Tehenének első fajzása dicsőségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim tízezrei és Manasszé ezrei.
 

József két fiától erednek a mai angolszász nemzetek. Efraim a Brit nemzetközösség tagállamai, Manasszé pedig az Amerikai Egyesült Államok. Isten nekik adta, s bennük teljesítette be a fenti, Józsefnek adott ígéreteket (ennek részletesebb elemzésével az Izrael Háza - az elveszett tíz törzs című írás foglalkozik). Ők uralták a világ stratégiai pontjait és szóródtak szét a föld kerekségén. Bárhol telepedtek meg, oda magukkal vitték a keresztény értékrendet, a parlamentáris kormányzatot és a Common Law jogrendszert. Számos nemzet élvezte [az anglo] Izrael áldásait, mivel sokfelé nyújtottak segítséget. Izraelben példás módon valósággá vált a bibliai törvényszerűség (úgy pozitív, mint negatív értelmében):

Példabeszédek 14:34 Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek.

Tény, hogy az utóbbi évtizedekben mindez negatív fordulatot vett, mert az áldásokkal járó felelősség terén könnyűnek találtattak a megáldott izraeliták, amint Mózes is megjövendölte:

5Mózes 32:35-36 35 Enyém a bosszúállás és a jutalmazás, Arra az időre, mikor meginog lábuk. Mert közel van pusztulásuk napja, Sorsuk hamarosan utoléri őket. 36 Mert az Úr igazságot szolgáltat népének…

Ézsaiás próféta szintén megjövendöli az ítélet idejét, ugyanakkor reményt nyújt a helyreállításukra:

Ézsaiás 54:8 Amikor haragom fölgerjedt, egy pillanatra elrejtettem előled arcomat. De örökre szóló irgalommal megkönyörülök majd rajtad. JHVH mondja ezt, a te Megváltód.

Igen, az áldások csak addig tarthatnak, "amíg ezen jogukat teljes tudatukban és szándékuknál fogva önmaguktól fel nem adják", vagyis elherdálják. Az önelégültség és elkényelmesedés elveszi az éberséget, amit mindig hanyatlás, majd romlás követ (lásd A születési jog elrablása című írást). 

A Common Law tehát kritikusan fontos szerepet játszott az angolszász nemzetek mindeddig páratlan gazdasági felemelkedésében. E törvény nélkül lehetetlen lett volna elérni az angolszász jóléti társadalmak megvalósítását. Mivel a Common Law egyszerű, áttekinthető és pontos irányelvek szerint működött, csaknem minden közösségi tevékenységhez, így az üzletkötés és gazdasági vállalkozások számára is biztos, kiszámítható kereteket nyújtott. Az üzletfeleknek nem kellett egy átláthatatlan és bonyolult jogi és bürokratikus útvesztőben botorkálni pl. egy vállalkozás létrehozásakor, egy ház felépítéséhez, vagy egy üzlet megkötéséhez. Az adott vállalkozás vagy üzletkötés joga eleve adott volt számukra minden felső beavatkozás nélkül. A feleknek elég volt egy szerződést aláírni és kezet fogni, és ezután az üzlet vagy vállalkozási tevékenység gondtalanul kezdetét vehette. A jövedelmi adó ismeretlen fogalom volt, ugyanis szigorúan tilos volt az egyén munkájából fakadó jövedelem egy részét íly módon elbitorolni. Ez egy rendkívül hatékony gazdaságot produkált, mivel a szabad vállalkozást nem gátolták a hivatalok és a bürokrácia rétegeinek végtelen sorai, így idő és fölösleges pénzveszteség nélkül, rövid idő alatt megfogható eredményeket hozott magával.

A törvényhozási (legislative) rendszer csak "szakértők" által értelmezhető, bonyolult jogszabályainak átláthatatlan labirintusai minden szinten fölösleges idő és pénzveszteségeket okoznak. A vállalkozónak mindenekelőtt szüksége van a drága pénzen felfogadott jogi szakértők és ügyvédek segítségére. Majd a vállalkozónak át kell még verekednie magát a semmit nem produkáló bürokrata rétegek siserahadán, ami természetesen további idő és pénz felemésztésével jár. Ez a pénz semmit nem termel, ahogyan az elveszett idő is termeléskiesést okoz. Arról már nem is beszélve, hogy termékeny melegágyat biztosít a korrupciónak és visszaéléseknek.

Az angolszász nemzeteknek a gondviselés által megadott sajátos és különleges szabadságjogait, valamint az abból következő jólétét sokan csodálják, ám bibliai eredetét nagyon kevesen ismerik. A merőben más történelmi hagyományok alatt formálódott kontinentális európaiak számára hihetetlennek tűnik az, hogy egy ilyen alulról jövő jogrend oly hosszú időn át képes volt fennmaradni, sőt, jólétet biztosítani az átlagember számára is. Nem véletlenül, az angolszász világban jelentős, mélyen gyökerező kultusza van annak a meggyőződésnek, hogy jogaikkal Isten ruházta fel őket, s ezek minden angolszász ember születésjogai.

A jogrendet dióhéjban a 2Mózes 22:1-9 verseiben foglalhatjuk össze:

2Mózes 22:1-9 1 Ne tégy hamis vallomást. Hamis tanúskodással ne segítsd azt, akinek nincs igaza. 2 Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csatlakozzál a többség vallomásához, úgyhogy eltérsz az igazságtól. 3 A perben a szegényhez se légy részrehajló. 4 Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá. 5 Ha látod, hogy ellenséged szamara a teher alatt összerogyott, ne kerüld ki ellenségedet, hanem segíts neki felállítani. 6 Ne csavard el a szegény ember igazát. 7 Az igazságtalan pertől tartsd magad távol. Az ártatlant, és akinek igaza van, ne öld meg, viszont a bűnöst ne mentsd fel soha. 8 Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van. 9 Az idegent ne nyomd el. Tudjátok milyen sorsa van az idegennek, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban.

Mint láthatjuk, az idegeneket, bevándorlókat ugyan azon törvényekkel ítélik meg, mint az őshonosokat. Sem a gazdagság, sem a szegénysors, sem pedig az idegen [vagy mássági] státusz nem hozhat felmentést az Isten törvényének betartása, illetve a megszegése miatt kiszabandó büntetés alól, a korrupció pedig messzemenően elítélt cselekedet.


A Common Law vs. az Új Világrend

A próféciák menetrendjének megfelelően az elmúlt több mint fél évszázadban az angolszászok születési jogi áldásait elbitorolta, a Common-Law-ból fakadó páratlan szabadságjogaikat pedig eltiporta egy Sátánt kiszolgáló, globális pénzügyi és politikai háttérhatalom (lásd A születési jog elrablása és a Sátán zsinagógája II. című írásokat). Az egyéni szabadságjogok minden formáját felszámolni kívánó érdekkörnek számos kiszolgálója van, így pl. az olyan "hivatalos történészek" egész sora, akik szerint a Common Law eredete homályos, követhetetlen, és lényegében szükségtelen is ennek az idejétmúlt jogrendnek a ködös múltjában kutakodni. A hivatásos történelemhamisítók mellett tettestársakként kell kezelni a hollywoodi propagandagépezet működtetőit is, akiknek alkotásai a lehető legnegatívabb módon ábrázolják a biblikus erkölcs követőit. Filmjeikben egyre fedetlenebbül és következetesen rosszarcú, bigott, intoleráns keresztény fanatikusoknak, veszélyes, állig felfegyverzett öntörvényeskedő embereknek mutatják be a magánjog és a keresztény erkölcs követőit. Azok, akik rabszolgaságba kívánják vezetni e nemzeteket jól tudják, hogy céljukat csak akkor érhetik el, ha teljes mértékben felszámolják a Common Law-t és felváltják azt az új világrend pseudo-judaista Noahita törvényrendszerével.

A Common Law bibliai eredete és potenciálja adja meg a nyilvánvaló választ arra a kérdésre is, hogy Sátán zsinagógája miért gyűlöli oly vehemens módon a monarchiákat, és miért pusztították el azok nagy részét az általuk kirobbantott forradalmakban és háborúkban! A hamis zsidók sátáni világrendjének eljövetelét a valós, bibliai Júda házának királyai, valamint rendeltetésük gátolta meg leginkább. Így puszta létük és rendeltetésük okánál fogva el kellett tenni őket az útból, ugyanis:

1Mózes 49:10 Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek.
 
Zsoltárok 108:8 … Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, …

Az itt említett ígéretek kizárólag Júda két fiának, Péreznek és Zarah-nak az utódait illetik meg, más szóval ők bírják a júdaita születésjog uralkodásra vonatkozó ígéreteit (lásd a Juda törzse című írást) Krisztus [Silo] visszajöveteléig. Kihangsúlyozandó, hogy ők semmiképpen nem azonosak a mai Izrael nevet viselő közelkeleti állam "zsidók"-ként ismert lakosaival, akiknek nagy része még csak nem is a bibliai Júda leszármazottja.

Némileg sarkítva kijelenthetjük, ez egy viszály a bibliai Júda és Sátán zsinagógájának hamis zsidói között, ahol az egyik fél az isteni rendeltetést, a másik pedig a világkormányban kibontakozó sátáni világrendet reprezentálja. A sötétség és világosság harca ez, ahol a sötétség fejedelme a fény angyalaként mutatja magát, megtévesztve az emberiség nagy részét. Munkája egyre sikeresebb, hiszen ahogy az emberek elfordultak Istentől, egyre inkább a céltudatos butítás hatása alá kerültek és egyre gyorsuló ütemben adták fel a szuverén ember önrendelkezési jogát. A hatalmat pedig mohón kisajátította az a modern államapparátus, ami a mesterségesen kreált pénzügyi függőségeinél fogva, a nemzetek fölötti háttérerők irányítása alatt működik.

Gyümölcseikről fel lehet ismerni őket: A sátáni háttérhatalmi erők által megrendezett Nagy Francia Forradalom és a "felvilágosodás" korszaka óta az emberek nem szabadabbak, hanem fokozatosan egyre inkább az állam, majd az államok mögött álló titkos hatalmak kiszolgáltatottjai és rabjai lettek. A végcél az egész emberiséget a sátáni világkormány és rend korlátlan uralma alá hajtani. Röviden ez a luciferiánus titkos társaságok hosszú távú menetrendjének célja (lásd. a  2012 – Sátán apokalipszise című írást)

Vegyünk csak néhány rövid, gyakorlati példát. A magánjog rendfenntartását maga a közösség intézte, nem bízták felsőbb kormányzati intézményekre. Az ítéleteket is ők hajtották végre, legyen az halálos ítélet, vagy kiközösítés. Nem mellékesen, ez a bibliai példát követi, ahol a törvénysértőkön az egész közösségnek kellett véghezvinni a halálos ítéletet. A sheriff a közösség által kijelölt rendfenntartó volt, akit közvetlenül maga a közösség hatalmazott fel a rendfenntartó munkára. Mondanunk sem kell, ez a fajta rendfenntartás nem herdálta el fölöslegesen az adófizetők milliárdjait, s nem lehetett felhasználni az őket alkalmazó közösség ellen sem! Ez egy Bibliailag korrekt, igazságos és rendkívül hatékony megoldás volt. A hollywoodi propaganda filmek természetesen úgy állítják be pl. a western filmek lótolvajainak felakasztását (Common Law gyakorlat), mint az öntörvényű, fanatikus keresztény emberek jogtalan és gonosz túlkapásait, aminek még a merő gondolata is borzasztó. A jó rövid úton rossznak minősül, a rossz pedig jónak. 

A halálbüntetés intézményének eltörlésével, az önvédelem esztelenül szigorú korlátozásával, és a gazdaság globalizálásával a szuverén emberből egy, az államapparátustól függő, kiszolgáltatott és könnyen manipulálható rabszolga lesz. A háttérből irányított kormányzatok ugyanis globalizáló megbízóik céljait szolgálják, nem a saját polgáraiknak az érdekeit. Így korunkban a kormányzatoknak meg kell felelni a nekik tervezett szerepnek.

A sátáni gazdasági és politikai rend végeredménye az, hogy az egyik ember a másiknak az akaratlan eltartójává válik, ami viszont remekül megosztja a társadalmat. Az USA-ban pl. a szövetségi költségvetés legalább kétharmada olyan dolgokra megy el, amely az emberek mesterségesen előidézett egymás iránti függőségét szolgálja. A fiatalok fizetik az idősek nyugdíját és gyógykezelését, a munkások váltják ki a farmereket, a középosztály tartja el a szegényebb rétegeket, az iskolásokat, a befolyásos érdekcsoportokat stb. stb.

Egy további példaként kiemelhetjük még a házasság és a család szent intézményeit is. A házasság korszakokon át két ember szövetsége volt Isten és tanúk előtt, amibe csupán a szülőknek volt beleszólása. Ebben még az egyháznak is csupán annyi szerepe volt, hogy legfeljebb levezették a házassági szertartás, amennyiben ezt igényelte a pár. Ehelyett a hataloméhes kormányzatok egy olyan bonyolult bürokratikus rendszert hoztak létre, ami még a házasság intézményét is teljességében az állam irányítása alá vonta. Ennek nemkívánatos mellékterméke az, hogy – minden isteni felhatalmazás nélkül – az állam engedélyezi és veszi nyilvántartásba azt, hogy ki kivel és mikor léphet házasságra. A válásokat természetesen szintén az állam hitelesíti. A hivatalok, úgy önkormányzati mint állami szinten, pontos nyilvántartást vezetnek a házasságkötésekről, amit eleve csak az általuk kiadott engedélyek és dokumentumok kitöltésével köthet meg a pár. Ma pedig már ott tartunk, hogy azt is az állam határozza meg, hogy tulajdonképpen mi is a házasság. Ugyanakkor az állami hivatalokat egyszerűen nem érdekli a házasság szentsége, a lényeg az apparátus hatalmának kiszélesítése az élet minden területére. Az államnak az ég-világon semmi befolyása nincs abban, hogy a párok hűek maradnak-e egymáshoz a jövőben. Sem a hivatalokat, sem hivatalnokokat, sem a számítógépeiket nem érdekli az, hogy az adott pár közt létrejött-e szexuális kapcsolat, mielőtt az általuk "legálisnak" minősített házasság létrejött, ahogyan teljesen közömbösek és érdektelenek abban is, hogy a társak hűek kívánnak-e maradni egymáshoz a továbbiakban. A házasság lényege teljesen elvész a bürokrácia hideg és érdektelen tengerében. Pedig a házasságot egyedül Isten hitelesíti, és sehol nem adott erre felhatalmazást emberi intézményeknek (lásd. a Mi hitelesíti a házasság intézményét? című írást). A természet rendjébe való beavatkozásnak megvannak a maga következményei e téren is: A nyugati világban – többek közt a homoszexualitás legalizálásával és az abortusz liberalizálásával – összeomlóban van a család intézménye, a népesség egyre csökken és öregedik.

A magánjog erejét, hitelességét és egyetemes érvényét mi sem érzékelteti jobban, mint az a jelenség, hogy a common law - házasság megőrzi az intézmény szentségét, és azok a közösségek, amelyek ezt gyakorolják, szigorúan el- és megítélik a szexuális hűtlenséget, azaz a házasságtörést. A természet egyik legelemibb törvénye szerint, mikor egy pár Isten előtt elkötelezi magát egymás iránt, amikor egy fedél alatt élnek, egy asztalnál esznek és egy ágyban alszanak, akkor magától értetődő dolog az egymás iránti hűség és elkötelezettség.

Amikor a kongresszus, vagy a parlament öntörvényűen egy olyan társadalmi rendet alkot, vagy tűr meg, ahol az egyik ember munka és gond nélkül megélhet a másik ember verejtékes munkájából, akkor rövid időn belül mindenkinek az lesz az érdeke, hogy valami módon élvezője, ne pedig fizetője legyen a rendszernek. A gyarlóság erénnyé válik, az erősebb elveheti a gyengébbét. Hosszútávon elkerülhetetlenné válik a teljes erkölcsi és anyagi összeomlás. Ismerjük korunk vérzőszívű, hivatásos aggódóinak az automatikus reakciót is, ami általában a következő: "önök nem hisznek abban, hogy meg kell segítsük rászoruló embertársainkat?" A válasz: De igenis hiszünk ebben. Hisszük, hogy minden embernek felelőssége a saját maga zsebébe nyúlva megtenni minden tőle telhetőt az igazán rászoruló embertársának az érdekében. Nem hiszünk viszont abban, hogy bárkinek (egyénnek vagy államnak) joga van a másik ember zsebében kotorászni és onnan "jótékonykodni". Ez ugyanis lopás, ami az egyetemes erkölcsi alaptörvénynek, a Tízparancsolat egyikének megrontása. Amikor Isten átadta Mózesnek a kőtáblákat, azon ez állt: "Ne lopj!" Nem pedig az, hogy "ne lopj, hacsak nem hatalmaz fel rá többségi szavazat a kongresszusban."

Don't Tread on Me  - The Gadsden Flag

Az Egyesült Államokban a magánjoghoz és egyéni szabadságjogokhoz ragaszkodó, a kormányzati elnyomást nem tűrő szuverén emberek és csoportok legismertebb emblémájaként hosszú idők óta az ún. Gadsden zászló és az azon található szlogen szolgál. Ennek a zászlónak az eredete az Anglia ellenes amerikai függetlenségi háborúhoz vezethető vissza, legelőször 1776 Január 4.-én tűnt fel a kolonialisták egy hadihajóján. Az élénksárga színű zászlón egy csörgőkígyó ábrázolása látható, alatta a következő felirattal: DON'T TREAD ON ME, jelentése: NE TAPOSS RÁM. Az üzenet nyilvánvaló. A csörgőkígyó már a függetlenségi háborút megelőzően is a korai, szabadságra vágyó telepesek egy ismert jelképe volt. Ennek oka elsősorban az, hogy a csörgőkígyó sehol  máshol, csak kizárólag az amerikai kolóniákon volt őshonos, itt azonban igen nagyszámban. Ez a kígyó, ha nem bántják akkor nem egy agresszív típus, sőt, a csörgésével még figyelmezteti is a környezetét a veszélyre, de ha megtámadják, vagy rálépnek, villámgyorsan reagál. A magánjog hívei ezzel a hasonlattal kívánták kifejezni azt, hogy a maguk értékrendjei szerint kívánnak élni és jobb, ha békén hagyják őket, a kormányzatnak nem ajánlatos rátiporni a szabadságjogaikra - mert azonnal reagálni fognak, mint a csörgőkígyó.

Mint azt már korábban láttuk, a magánjog szoros kapcsolatban áll a Dán törzsének adott bibliai ígéretekkel, és történetesen Dán egyik törzsi jele a kígyó (v.ö. 1Móz. 49:17).


Korunk globalizált világában, az új világrend hajnalán a gyakorlatias Common Law legfeljebb csak kis közösségi szinten lehet még gyakorolható, de eljön az idő, amikor teljességében helyre áll a "királyi törvény", amit egy király fog felülvigyázni, egy igaz zsidó, Júda törzsének oroszlánja, aki mindörökké fenntartja az örök jogot. A választás lehetősége azonban mindig fenn áll, és nem csak jogunkban áll, de kötelességünk is Isten parancsolatai szerint élni, függetlenül annak következményeitől:

Zsoltárok 118:6 Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem?