CoG

 Melkizedek, Melkisédek

Számtalan bibliaolvasó embert foglalkoztat az a kérdés, hogy ki volt Melkizedek és mit tudhatunk meg róla azon a néhány rövid verssoron kívül, amit a Bibliában olvashatunk vele kapcsolatosan. Mint azt maga a kérdés eleve érzékelteti, Melkizedek a kanonizált Szentírás egyik legtitokzatosabb személyiségének mondható. Neve mindössze kétszer fordul elő az egész Ószövetségben (1Móz. 14:18-20; Zsolt. 110:4), és néhány további alkalommal az Újszövetségben. Az utóbbiak mindegyike a fontos hittudományi koncepciókat közvetítő Héber levélben található meg (Héb. 7:1,21; 6:20; 5:10; 7:10-11). Ez a néhány, vele kapcsolatos igerész pedig még inkább a titokzatosságot mélyíti, és további kérdéseket von maga után. Ebben az írásban az elérhető források és ismeretek fényében próbálunk válasz adni a Melkizedekkel kapcsolatos kérdésekre.   


Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © 2015, Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

http://www.churchofgod.hu


 

Melkizedek (Melkisédek)

 

Melkizedek (Melkisédek) személye hirtelen bukkan fel a Teremtés könyvének egy leírásában, majd ugyanolyan hirtelen el is tűnik a színről. Maga a történet nagyon jól ismert: Miután Ábrahám győzedelmet aratott az unokaöccsét is fogságba ejtő királyok seregei fölött, üdvözlő fogadtatásban részesítette őt Melkizedek, Sálem királya, a Magasságos Isten papja:

1. Mózes 14:18-20 18 Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt. 19 Megáldotta és így szólt hozzá: 20 „Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet.” Ő [Ábrahám] pedig tizedet adott neki mindenből.

Zsoltárok 110:1-6 1 (Dávid zsoltára.) Azt mondta JHWH az én Uramnak: „Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!”  2 JHWH kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: Uralkodj ellenségeid közepette! 3 Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. 4 JHWH megesküdött és nem bánja meg: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” 5 Jobbodon áll JHWH: haragja napján királyokat tipor le, 6 a nemzetek között ítéletet tart. A halottak halomban feküsznek, szerte a földön fejeket zúz szét.

Ezekből a leírásokból a következőket állapíthatjuk meg, illetve vonhatjuk le teljesen biztos tényekként:

 Az Ábrahámot megáldó Melkizedek tehát több tekintetben is Jézus Krisztusnak, a várt Messiásnak az előtípusa volt, amit a Héber levél idevonatkozó részei is érzékeltetnek. A fentebb felsorolt tények azonban az alábbi, gyakran elhangzó kérdéseket vonják maguk után:

Minden bizonnyal a fentieken kívül felmerülhetnek még további kérdések is, de az itt felsoroltak mindenképpen nagyon lényeges, hitünket érintő kérdések, amelyekre a lehetőségekhez mérten kielégítő válaszokat kívánunk adni.

Az újszövetségi iratok között a Héberekhez írt levél foglalkozik Melkizedekkel, ahol idézve van a két ószövetségi utalás, összehasonlításra kerül a melkizedeki és a levita papság, valamint tudomásunkra hozza, hogy Krisztusban teljesedett be a Zsoltárok 110:4 verse, így Jézus Krisztus az új Melkizedek, a melkizedeki rend, vagy módozat főpapja, méghozzá örökre szólóan. Mindemellett van egy olyan visszautalás Melkizedekre, ami kerekebbé teszi azt a képet, ami az 1Mózes 14:18-20-ban olvasható:

Héberek 7:2-3 1 Mert ez a Melkisédek Sálem királya volt és a Magasságos Isten papja, aki a királyok megverése után hazatérő Ábrahámnak eléje ment, és megáldotta őt. 2 Ábrahám aztán mindenből tizedet adott neki, ő, ha a nevét lefordítjuk (értelmezzük), először igazságosság királya, de azután Sálem királya is, azaz békesség királya. 3 Apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül lép elénk a történelemből. Napjainak kezdete nincs, sem életének vége, s így hasonlóvá tétetett az Isten Fiához, örökre pap maradt.

A 3. versben található némi kiegészítése a történetnek, ám ez ahelyett, hogy segítene, inkább fokozza a zűrzavart és további kérdéseket, illetve különböző spekulációkat von maga után. Mit jelent az, hogy apa és anya, valamint nemzetségtábla nélkül tűnt fel a történelemben? „Napjainak nincs kezdete, sem életének vége, hanem olyan, mint az Isten Fia?” Mintha nem is egy emberről lenne szó, hanem egy Jézushoz hasonlatos, természetfeletti lényről. Emiatt aztán sokan úgy vélik, hogy Melkizedek Jézus Krisztus egy előzetes inkarnációja volt, vagy pedig egy ún. Krisztofánia. Tény, hogy Ábrahámnak gyakran nyilatkozott meg az Úr angyalai által (v.ö. pl. 1Móz. 17), de ezekben az esetekben így is van lejegyezve. Az egyetlen másik lehetőség az, hogy az író képletes módon vázolt elénk valamit. Mert ha a szöveget szó szerint értelmezzük, akkor azt nehéz egy emberre vonatkoztatni. Ádámon és Éván kívül nem jött világra ember anya és apa nélkül, főképpen nem kezdet és vég nélkül.

De Isten épp a Héber levélben tette nyilvánvalóvá azt, hogy a papoknak embereknek kell lenniük: „Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bűnökért, 2 mint olyan valaki, aki megértő tud lenni a tudatlanok és a tévelygők iránt, hiszen őrá is gyöngeség nehezedik.” (Héb. 5:1-2). Igen, még maga Jézus Krisztus is emberként elvégzett munkája által lett főpappá és királlyá! Melkizedek tehát nem lehetett sem Jézus egy előzetes és ideiglenes megtestesülése, sem valamely angyal, hanem embernek kellett lennie. Az ószövetségi angyali megjelenések, „teofániák” csak egy adott küldetés erejéig tartottak, majd a megjelenés után azonnal el is tűntek, Melkizedek azonban egy folytatólagos hivatalt töltött be királyként, illetve papként. Arról nem is beszélve, hogy Jézus egy esetleges előzetes inkarnációja számos teológiai problémát vetne fel. Vagyis, marad a képletesség. Ez esetben azonban tudnunk kell, mit kívánt az író tudatni velünk képletes módon. Nos, tudjuk, a Héber levél nagyrészt a szellemi templom és szolgálat felsőbbrendűségét hangsúlyozza a testivel és fizikaival szemben. Az összehasonlítások részeként a melkizedeki papságnak a levitaihoz viszonyított felsőbbsége is hangsúlyt kap. Tudjuk pedig, hogy a levitai rendhez való tartozásnak és szolgálatnak voltak olyan követelményei, amelyek nem vonatkoztak a melkizedekire. Az ószövetségi Izraelben kizárólag Levi törzséből és csak férfiakból állt a papság, s ezt nekik nemzetségtáblával kellett bizonyítaniuk ahhoz, hogy papként szolgálhassanak (Ezr. 2:61-63). Ez okból az apa és az anya származása, illetve a további felmenők is aprólékosan nyilván voltak tartva egészen Áronig visszamenőleg! Csak egy ilyen nemzetségtáblával rendelkező, fizikailag ép, testi hibáktól, torzulásoktól mentes levita lehetett pap (3Móz. 21:17-21)! Emellett Isten korlátok közé szabta még a szolgálati idejüket is. A leviták 25 éves koruktól kezdhették meg az alapszolgálatot, és 50 éves korukban abba kellett hagyniuk (4Móz. 24-25). Maga az aktív papi szolgálat 20 évre szólt, a 30-50 év közötti korban (4Móz. 4,30,43). Nos, ezek a megkötések egyáltalán nem vonatkoztak Melkizedekre, ahogy nem vonatkoznak a melkizedeki rend, vagy mód szerinti papságra sem, ahol nincs semmilyen korra, nemre illetve nemzetiségre való korlátozottság (Gal. 3:26-28).

Az „apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül” egyszerűen arra utal, hogy e  papságba nem egy alaposan számon tartott és óvatosan ellenőrzött emberi genetikai vonalhoz való tartozás által kerülünk be, hanem Isten egyéni választása és elhívása által, az eleve elrendelt akarata szerint. Vagyis Melkizedeket, illetve a rendjének tagjait nem kötötték meg azok a “genetikai” korlátok, amelyek kötöttek voltak a leviták számára, s ezt kívánta kifejezni a Héber levél írója a maga sajátos technikai terminusaival.

Egy újszövetségi hívő tisztában van azzal, hogy nem volt szüksége számon tartott nemzetségtáblára, hogy a melkizedeki rendben való szolgálatának nincs adott kezdetei ideje, és nincs meghatározott vége sem (ahogy a levitáknak viszont volt 30 és 50 év között). Sőt, még a természetes halálunk beállta sem vet örök véget neki, mert a feltámadás után - „mint az Isten Fia” - örökre papok és királyok maradunk Jézus főpapsága és királysága alatt (1Pét. 2:9; Jel. 1:5-6, 5:9-10, 20:6). Ennek a rendnek és módnak volt a prototípusa az a bizonyos Melkizedek, akivel Ábrahám találkozott!

Ezen a ponton pedig válaszoljuk meg azt a kérdést, hogy tulajdonképpen kivel is találkozott Ábrahám, ki volt az a Melkizedek?

Nos, amíg a fősodratú vagy névleges kereszténységen belül általában csak találgatások és spekulációk léteznek Melkizedek identitásával kapcsolatban, a judaizmus egy sokkal határozottabb nézőpontot képvisel. A judaizmusban Melkizedek Sem pátriárkával van beazonosítva, s mint látni fogjuk, korrekt módon.

 

A pátriárka Sem, mint Melkizedek?


A judaizmuson belül, illetve a rabbinikus irodalomban határozottan Noé fia, Sem van megnevezve mint az a személy, aki a Melkizedek címet viselte Sálem királyaként Ábrahám idejében:

„Melkizedek Noé fia, Sem volt, a felséges papja “  (Pirkei De Rabbi Eliezar 9A)

„És Melkizedek az Sem, Noé fia.” (Rashi, Kommentárok az 1Mózes 14:1-hez).

„Melkizedek az Sem, Noé fia”
(Talmut, Nedarim Traktátus 32b)

„Támár Semnek, Melkizedeknek,  Szálem királyának, a Felséges I-n papjának a lánya (leszármazotta) volt (Midrash Rabbah, 2.köt. Soncino Press translation, 1983, 796. o.)

„Amikor Ábrahám visszatért a háborúból, Sem, vagy ahogyan gyakran őt nevezik, Melkizedek, az igazságosság királya, a Felséges papja, és Jeruzsálem királya, elé jött, hogy üdvözölje őt kenyérrel és borral. És ez a főpap tanította meg Ábrahámot a papság és a Tóra törvényeire …” (Ginsberg, Legends of the Jews, p. 233.)

Lásd még Genesis Rabbah 46:7 56:10; Leviticus Rabbah 25:6, Numbers Rabbah 4:8. stb. A rabbinikus irodalom önmagában nem feltétlenül mérvadó, ám a fentiek mellett több apokrif, illetve bibliai utalás is amellett szól, hogy az Ábrahámot üdvözlő Melkizedek valóban Sem volt. Apokrif részről ezt az álláspontot támasztja alá egy, az utóbbi  időkben igen népszerűvé váló, és általunk is gyakran idézett írás, a Jásár könyve is:

Jásár 16:11-12 11 És Adonizedek [“Az Igazságosság Ura”, a Melkizedek egy variánsa] Jeruzsálem királya, aki egyazon volt Sem-mel, kiment az embereivel, hogy találkozzon Ábrahámmal és az ő népével, kenyérrel és borral, és együtt maradtak Melech völgyében. 12 És Adonizedek megáldotta Ábrahámot, és Ábrahám tizedet adott neki mindabból, amit az ellenségeitől zsákmányként hozott, mert Adonizedek pap volt az Isten színe előtt.

Sem a bibliai történelem egy kiemelkedő alakjának mondható. Ez a pátriárka 602 évet élt meg, 100 évvel az özönvíz előtt született meg, s az özönvíz után – ami után az emberiség élethossza alaposan lecsökkent - még 502 évet élt. Sem együtt élt az utána következő kilenc nemzedékkel, s tovább élt, mint az Ábrahámot megelőző nemzedékek bármely tagja, sőt, néhány évtizeddel túlélte magát Ábrahámot is! A Jásár könyve szerint, amikor Sem meghalt Izsák 110, Jákob pedig 50 esztendős volt (Jásár 28:24-25). Mindemellett, Sem egy választott ág volt, aki a következő isteni áldásban részesült, atyja, Noé részéről:

1Mózes 9:26-27  26 „Áldott legyen az JHWH, Sem Istene és Kánaán legyen a szolgája. 27 Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Sem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája.”

Jubileumok 7:11-12 11
… És [Noé] megáldotta Semet, ezen szavakkal: Áldott legyen JHWH Istene Semnek, Kánaán szolgája lesz neki. 12 Isten megnöveli Jáfetet, és Isten Sem lakhelyein lakozik, és Kánaán pedig szolgálni fogja őt.

A maszoretikus írások fordítása (köztük a Károli) igen kétértelmű módon fogalmaz, míg a Jubileumokból való idézet sokkal világosabban adja vissza a mondanivaló lényegét: „Sem sátraiban” nem Jáfet fog lakni, hanem maga az Úr Isten, JHVH, Aki „Semnek az Istene”. Jáfetre már csak abból a szempontból sem vonatkozhat a Sem sátraiban való lakozás, mivel magának Istennek az akarata volt a nemzetek egymástól való elválasztása. A Semre vonatkozó áldás pedig azt jelenti, hogy ő, illetve a leszármazottai ígéretet kaptak arra, hogy Isten közöttük fog „lakozni”, vagyis Istenük lesz, aki velük, általuk fog dolgozni, s magát megnyilvánítani a népek között. Ha kissé alaposabban elemezzük a leírtakat, akkor láthatóvá válik, hogy itt a mai nemzetek három pátriárkájának mindegyike külön-külön egy sorsdöntő próféciai kijelentést kapott magukra, illetve utódaikra vonatkozóan. Sem isteni áldást, Khám egy átkot, míg Jáfet egy semleges, azaz önmagában se nem jó, se nem rossz ígéretet (ez elsősorban a jáfetiták népszaporulatára vonatkozott).

Tudjuk, nem sok idővel az özönvíz után az emberiség teljes egészében elhagyta Istent, Nimród alatt pedig már csaknem egyetemessé vált az idegen istenek, bálványok imádta és azok szolgálata. Egyedül Semnek volt az Istene JHWH Elohim, és Noé után már csak ő és az ő választott utódai képviselték ezt az egy igaz Istent. Mivel egyedül Sem tanította az Isten útjait a földön, így bárhogyan is nézzük, ezzel egy papi küldetést töltött be. Tudjuk, a későbbiekben a Semnek adott ígéret részeként, a tőle származó és Isten által elhívott Ábrahám lett a választott ág. Ez aztán kiterjedt az ő utódaira, az izraelitákra, akik nemzetként lettek az Isten választottai, s akik által a világ megismerhette az igaz Istent, és az annak az Istennek a kinyilatkozott akaratát magábafoglaló héber Szentírásokat is. Ennél fogva Izrael az Isten papi királysága és szent népe volt (2Móz. 19:6). Az isteni küldetés tehát valóban Sem-re illetve utódaira szállt, s maga Jézus Krisztus is ebből a Sem-i vérvonalból származott és lett a melkizedeki rend főpapjává mindörökké. A Szentírás által tisztában vagyunk Izrael küldetésével, jól ismerjük Ábrahám történetét, de rendkívül keveset tudunk Semről és munkásságáról, holott vele kezdődött meg ez a bizonyos, küldettetést jelentő áldás, amit ő a melkizedeki rend papjaként töltött be! Igen, az Ábrahámot megáldó Melkizedek az valóban Sem volt, aki az Ábrahámnak adott áldásával rá és utódaira ruházta a Sem-i áldás, illetve küldetés örökségét.

Melkizedek uralkodásának idejében Sálem városa Kánaánhoz tartozott, és a terület akkori lakosai a Khámtól (Sem fivérétől) származó, megátkozott kánaániták voltak. Ez a földrajzi helyszín azonban eredetileg Sem öröksége volt! A Jubileumok könyve tartalmaz egy olyan rendkívül fontos információt, ami a kanonizált írásokból sajnálatos módon kimaradt. Az özönvíz után Isten megáldotta Noét és fiait, ezekkel a szavakkal: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet” (1Móz. 9:1). A Jubileumok könyve rámutat, hogy  Noé sorsvetés által döntötte el utódainak földi örökrészeit, s Isten akarata szerint a Szentföld Sem örökrésze lett:

Jubileumok 8:11-19 11 És előhívta fiait, akik eljöttek hozzá, ők és gyermekeik, és sorsot vetve osztotta fel közöttük a földet, ami szerint vette fel három fia az osztályrészét, és kezüket kinyújtva magukhoz vették Noé öléből az írásokat. 12 És az írás szerint Semnek a föld középső része jutott örökrészül, …. 18 És Noét öröm töltötte el, amiért ez a terület Semnek és fiainak a részeként jutott, és emlékezett mindenre, amiket saját szájával prófétált meg, amikor azt mondta: ‘Áldott legyen Semnek az Úr Istene. És lakozzék az Úr Sem lakhelyein.’ 19 És tudta, hogy az Éden Kertje, a szentek szentje, és az Úr lakóhelye, és a Sínai Hegy a sivatag központja, és a Sion hegye a föld köldökének közepe: ez a három szent helynek lett teremtve egymással szemben. 20 És áldotta az istenek Istenét, aki az Úr szavát a szájába helyezte, és [áldotta] az Urat mindörökké. 21 És tudta, hogy Sem részeként jutott az áldott föld és az áldás, és az ő fiainak minden nemzedéken át örökké …

Noé fiainak utódai azonban már a harmadik nemzedékben, a bukott angyalok és démonok hatására, megkíséreltek egy néppé válni, s erről szól a bábeli torony története. Csak a torony lerombolása és a szétszórattatás után indultak el a népek az örökségeiket birtokba venni (v.ö. 5Móz. 32:8; ApCsel. 17:26). A pátriárkák utódai el is foglalták a sorsvetés által nekik jutott területeket, felosztva azt tovább a maguk alnemzetségei között. Vagyis a nemzetek ahhoz hasonlóan vették birtokba örökrészüket, ahogyan később az izraelita törzsek is sorsvetés által kapták meg nemzetségi örökségüket (4Móz. 26:55, 34:13; Józs. 14, 18:10). Azok a nemzetségek, amelyek nem a nekik kijelölt helyre költöztek, átok alá kerültek:

Jubileumok 9:14  És így Noé fiai, Noé, az ő apjuk jelenlétében részt adtak az ő fiaiknak, és Noé eskü által egybekötötte mindnyájukat, megátkozva egy átokkal mindazokat, akik megpróbálják megszerezni azt a részt, amelyik nem nekik  jutott sorsrészül.

A kiátkozott Kánaán és fiai azonban mindennek ellenére nem a saját örökségüket vették birtokba, hanem jogtalanul elfoglalták a Semnek kijelölt örökséget, még jobban megpecsételve ezzel az sorsukat:

Jubileumok 10:27-34 27 A harmincnegyedik jubileumban, a negyedik évhét első évének kezdetén lettek szétszórva Shinar földjéről. 28 És Khám és az ő fiai mentek az ő elfoglalandó földjükre, amit részül kaptak a déli vidéken. 29 És Kánaán látta Libanon földjét az egyiptomi folyóig, hogy az igen jó volt, és nem ment az ő maga örökségének földjére nyugat felé (amely) a tengernél van, hanem letelepedett Libanon földjén, keletre és nyugatra a Jordán határától és a tenger határától. 30 És Khám, az ő apja, és Khús és Miczráim, az ő testvérei szóltak neki: 'Oly földön telepedtél le, ami nem tiéd, és ami nem jutott jussként nekünk: ne cselekedj így, mert ha így cselekszel, te és a te gyermekeid el fogtok bukni azon a földön, és átkozottak lesztek a lázadás miatt; mert lázadás által telepedtél le, és lázadás által fognak elbukni  gyermekeid, és örökre ki leszel gyomlálva. 31 Ne költözz a Sem részeként jutott lakhelyre; mert az Semnek és utódainak sorsául jutott. 32 Átkozott vagy, és átkozott legyél Noé minden fia előtt, az átokkal, amihez kötöttük magunkat esküvel a szent bíró jelenlétében, és Noé, a mi apánk jelenlétében.' 33 De nem hallgatott rájuk, és lakozott Libanon földjén Hamathtól Egyiptom bejáratáig, ő és az ő fiai mind a mai napig. 34 És ennek okáért annak a földnek neve Kánaán.

Az igaz Istent ismerő és szolgáló Sem nem vett részt a bábeli lázadásban, hanem a neki [és utódainak] adott sorsrészen, Sálemben telepedett le, ahová aztán a kánaániták jogtalanul telepedtek be a szétszórattatás után. Semnek a Felséges Isten által ráruházott címét és hatalmát azonban tiszteletben tartották a kánaániták, így lett Sem a „kánaáni” Sálemnek a királya. A továbbiakban kitérünk még erre, de ezen a ponton tudnunk kell, hogy Sem már az özönvíz előtt is szolgált a Metuselah által felállított oltárnál, amelynek helyszíne azonos volt a későbbi, Jeruzsálemben fekvő Sion hegyének térségével.

Az 1Mózes 14-ben említett Melkizedek uralkodásának ideje a korai városállamok kialakulásának az időkeretébe helyezhető. Ebből a korszakból számos bibliai történet pogány verziója maradt ránk, mint pl. a Gilgames eposz, amely említést tesz az özönvízről és Noéról. Természetesen ezekben a leírásokban nem a később kialakult bibliai héber nyelvben használt nevek szerepelnek, viszont a szereplők könnyedén beazonosíthatóak. A Gilgames eposzban Noé karaktere az Uta-Napishtim (a távoli) névvel ismerhető fel.

Ehhez hasonlóan Melkizedeknek ugyancsak nyomát lehet lelni. Ha összekötjük az ismert történelem bizonyos szálait a bibliai és néhány nem kanonizált írás adott szövegrészeivel, akkor egy viszonylag éles és következetes kép bontakozik ki Melkizedekről, illetve munkásságának hatásairól még ilyen történelmi távlatokban is. Ez a titulus korántsem volt ismeretlen vagy egyedi a korai antik világban. A híres asszirológus, E. A. Speiser szerint az 1Mózes 14. szövege olyan, mintha azt egy asszír ékírásos dokumentumból emelték volna át (pl. az Amarna levelekből), amelyekben a „Melkizedek” név nyugat-szemita dialektusban LUGAL.DU-ként („a király igazságos”), keleti-szemita nyelven pedig a Šarru(m)-kîn (“a király jogos, igaz”) változatban olvasható. Ez utóbbi név Szargon-ként van visszaadva, vagyis a híres akkád/asszír királynak, Szargonnak a neve megegyezik a melkizedeki titulussal (emiatt néhányan arra következtetnek, hogy Sem azonos volt ezzel az asszír királlyal). Az asszírok valóban Semtől származnak (1Móz. 10:22), de a jelek inkább azt mutatják, hogy a különböző népek királyai ennek a titulusnak, vagy tiszteletbeli címnek a felvételével kívánták legitimálni az „Istentől eredő” vagy jogos uralmukat, és/vagy ezáltal a Semhez hasonló méltóságot kívánták elnyerni. A jelek szerint Sálem, illetve Jeruzsálem királyai örökölték, vagy pontosabban szólva előszeretettel viselték ezt a névcímet, hiszen még évszázadokkal Sem után is találkozunk vele a Józsué 10:1 ben, ahol az akkori Jeruzsálem királyát ugyancsak Adonizedeknek (a Melkiezedek egy változata) nevezik. Amint azt egy közmondás is tartja: „az utánzás a legnagyobb fokú elismerés”. Tény, hogy ha a föld nagy királyai azzal kívánták hatalmukat és méltóságukat kimutatni, hogy Sem/Melkizedekhez hasonlították magukat, akkor minden bizonnyal abban a korban Sem páratlan hírnevet és méltóságot élvezett, az Isten által ráruházott hatalomban. Ez pedig azt jelenti, hogy nem csupán a királyi, de a papi funkciója is jól ismert volt az akkori világban.

Melkizedek királyi hatásköre tehát még történelmileg is megalapozott, ám láthatjuk-e hasonló módon a papságának a hatását? Mivel Melkizedek a Felséges Istennek a papja volt, így az Isten útjainak, törvényeinek, parancsolatainak és akaratának a közvetítője, tanítója kellett, hogy legyen! Ez pedig azt jelenti, hogy annak a törvénynek, melyet Isten a Sínainál átadott később, az erkölcsi elemei ismertek kellett, hogy legyenek Melkizedek idejében. Ha ez így van, annak valami nyoma kell legyen, úgy a Szentírásban, mint a szekuláris történelmi forrásokban is. Isten törvénye örök, Nála nincs változás, s a közhiedelemmel ellenben a törvényt Jahosua sem törölte el (Zsolt. 119:160; Mal. 3:6; Mt. 5:17). Vannak-e hát jelei Isten törvényének a szóban forgó korszakból?

Vegyük csak példaként Hamurabi törvénykódját. Ennek a kódnak bizonyos pontjai oly mértékben hasonlítanak a mózesi törvényekre, hogy sokak szerint Mózes, illetve az izraeliták ezt a törvényt „másolták le”, s tették magukévá. Mi lehet a hasonlóságok oka? Hamurabi törvényei az i.e. 1700-as évekből származnak, így ő hozzávetőleg Jákob kortársa volt, s mint ilyen, neki ismernie kellett a melkizedeki tanításokat. Törvényeinek bizonyos pontjai legalábbis ezt tükrözik, hiszen a 282 törvény tételei közt megtalálható több biblikus törvény mellett, még a „szemet szemért, fogat fogért” bibliai ítélet is.

Sok ember veti el a Bibliát amiatt, hogy számos bibliai leírásnak léteznek sokkal korábbi verziói, s emiatt a Szentírást egy korábbi forrásokból összeollózott irománynak, esetenként azok meghamisításának tartják. A melkizedeki papság léte és aktivitása sok mindenre magyarázatot ad, hiszen annak szerepe, ha más módon is, de hasonló volt az Izraeléhez. Mindkét papság fő célja az igaz isteni rend megélése, képviselete, valamint ezeknek a világgal való megismertetése volt.   

S ez visszahoz bennünket a Szentíráshoz, ami számos közvetett utalást tartalmaz a melkizedeki papság hatását illetően. Ábrahámról azt olvashatjuk, hogy „megtartotta Isten parancsait, utasításait és rendeleteit” (1Móz. 26:5). A Szentírásban azonban nem lett lejegyezve az, hogy miként ismerte meg Ábrahám részletesen az Isten parancsolatait, rendeleteit. Márpedig mindezen dolgoknak a tanítása a papság feladata. Korábban idézve volt a Jásár 16:11 verse, miszerint Adonizedek azonos volt Semmel. A Jásár könyve azonban azt is ismerteti velünk, hogy Ábrám ifjú korában Noé és Sem mellett élt több évtizeden át és ők tanították meg vele JHWH utasításait és útjait:

Jásár 9:5-6 5 És amikor Ábrám kiment a barlangból, Noéhoz ment és fiához Semhez, és velük maradt, hogy megtanulja tőlük JHWH utasításait és útjait, és egyetlen ember sem tudta hol volt Ábrám, és Ábrám Noénak és  a fiának, Semnek szolgált hosszú ideig. 6 És Ábrám Noé házában maradt harminckilenc évig, és Ábrám ismerte az Urat három éves korától, és JHWH útjain járt halálának napjáig, mint ahogy Noé és fia, Sem tanította neki;

9:19  ... és Ábrám Noé házában maradt és ott ismerte meg JHWH-t és útjait és szolgált az JHWH-nak életének minden napjain, és az egész akkori generáció elfelejtette JHWH-t, és szolgáltak idegen isteneknek fából és kőből készülteknek, és fellázadtak minden napjaikban.

Sem, mint azt már láttuk, azonos Melkizedekkel, ami azt jelenti, hogy Ábrahám magától Melkizedektől, Isten papjától tanulta meg az Úr útjainak követését. A Jásár könyve szerint Ábrahám fia, Izsák ugyancsak Sem/Melkizedek tanítványa volt:

Jásár 24:13-17 13 És Ábrahám pompás módon temette el Sárát, királyok voltak a temetésén, és szép és nagyon finom ruhákban temette el. 14 A ravatala mellett ott volt Sem, fia Héber és Abimelek, velük együtt Anar, Askol és Mamre, a föld minden nemesei kísérték az ő ravatalát. 15 és Sára napjai egyszáz és huszonhét esztendő volt és akkor meghalt, és Ábrahám nagy gyászt rendezett, és a gyászt hét napon át tartotta. 16  És a föld lakosai mindnyájan vigasztalták Ábrahámot és az ő fiát, Izsákot Sára miatt. 17 És amikor elmúltak a gyász napjai, Ábrahám elküldte fiát, Izsákot, s az elment Semnek és Hébernek a házába, hogy ott megtanulja JHWH útjait és utasításait, és Izsák ott maradt három éven át.

Ezt a bevett családi hagyományt aztán Izsák fia, Jákob is követte:

Jásár 28:17-18, 24-25 17 És ezután meghalt Shela, Arpaksád fia, abban az évben, ami Jákobnak és Ézsaunak a tizennyolcadik [élet]éve volt; és Shela teljes napjainak száma, amit megélt, négyszáz és harminchárom év volt, és akkor meghalt. 18 Ezidőben történt, hogy Izsák elküldte az ifjabb fiát, Jákobot Sem és Héber házába, és ő tanulta ott JHWH utasításait, és Jákob Sem és Héber házában maradt harminckét éven át, és Ézsau az ő testvére nem ment vele, mert nem volt akaratára elmenni, és az atyja házában maradt Kánaán földjén. …. 24 És az történt azokban a napokban, Izsák életének száztizedik évében, ami Jákob életének ötvenedik éve volt, hogy abban az évben meghalt Sem, Noé fia; Sem hatszázesztendős volt a halálakor. 25 És amikor Sem meghalt, Jákob visszatért atyjához Hebronba, ami Kánaán földjén van.

Az Isten elhívását tehát még a jeles pátriárkák és hithősök az esetében is kiegészítette a papság általi oktatás, ami koránt sem furcsa annak fényében, hogy „a hit hallás által jön” (Róm. 10:17). Jákob fiai, a tizenkét izraelita pátriárka ugyancsak ez alatt a papság alatt szolgált. A tizenkét pátriárka testamentuma című extrakanonikus írás általános szellemisége nem az írott törvénynek, hanem határozottan a benső, szellemi meggyőződést eredményező melkizedeki papságnak a szellemiségét tükrözi, ahogyan a „krisztusi tanítások” is! A melkizedeki rend hívei ugyanis szellemileg megtért emberek voltak, ahogyan ma az e rend alá tartozó igaz keresztények is szellemileg megtért, illetve megújult emberek. A törvény bensőjükben van, a szívükbe, elméjükbe van „írva” a Szent Szellem által (Héb. 8:10). Számos olyan, az Isten törvényének tiszteletben tartására való utalás találhatunk a Sinait megelőző időkből, amelyek közvetett bizonyítékul szolgálnak a melkizedeki tanítások aktív hatására az adott korban. S végül, de nem utolsósorban említsük meg Jób könyvét. Maga Jób még a tételes törvény magadása előtti korszakban élt, izraelita sem volt, ám töviről hegyire ismerte, és megtartotta Isten parancsolatait, sőt, szellemileg megtért emberré vált! (lásd a Ki volt Jób? valamint a Jób és a tízparancsolat című írásokat) Jób könyve egy kiemelkedő példája az akkor szolgáló Melkizedek (akinek identitását nem ismerjük) hatásának. Valójában Jób könyve még a Melkizedeki rend idejéből származik, nem az azt valamivel később megszakító, a Sínainál átadott tételes törvény idejéből. Más szóval, a Biblia egyik legrégibb irata, a Jób könyve a Melkizedeki rend ideiglenes felfüggesztése előtt, az újszövetségi része pedig annak visszaállítása után lett megírva. Függetlenül attól, hogy valaki a rend mely időtartama alatt volt a melkizedeki rend hű követője és képviselője [a Sinainál történt megszakítása előtt, vagy a Krisztus kereszthalála utáni helyreállítása után], az első feltámadásban, az igazak feltámadásában fog részesülni.

Az teljesen nyilvánvaló, hogy a választott ág, Ábrahám és leszármazottai ismerték és követték az Isten útjait, ám Melkizedek tanításai bizonyos fokig még a pogány nemzetek királyaira - következésképpen azok népeire is – hatással voltak. A fáraó és Sárai esete mindenképpen ezt bizonyítja. A fáraó ugyanis határozottan tartott és óvakodott az igaz Isten parancsolatának a megszegésétől, illetve az azt követő csapásoktól Ábrahám feleségének elvételével kapcsolatban (1Móz. 12:10-20). Több jel is arra mutat, hogy a korai Egyiptomban létezett egy sémi papság, illetve annak kirendeltsége, ami Melkizedek alatt működött. Maga a fáraó is csupán egyetlen forrásból ismerhette az Isten törvényét, mégpedig az azt képviselő Melkizedek, vagy az ő tanítványainak a közvetítése által. Izsák életében ugyancsak előfordult egy ehhez hasonló eset, ahol pedig a filiszteus Abimélek tartott jó okkal a más feleségével való paráznaságot tiltó parancsolat megszegésétől (1Móz. 26:1-11). Azt viszont nem tudhatjuk, hogy a törvényt megelőző melkizedeki periódus alatt léteztek e még a pátriárkákon, és az edomita származású Jóbon kívül olyan szellemi hívők - s ha igen, milyen számban -, akik ugyancsak az igazak feltámadásában részesülnek Krisztus eljövetelekor.

Semnek és Ábrahámnak természetesen egy azon Istene volt, JHVH, amint azt Ábrahám alábbi szavai is tükrözik, közvetlen az után, hogy Melkizedek megáldotta őt:

1Mózes 14:22-23  22 És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet JHVH-hoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez: 23 Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot. 

A Felséges Isten, Sem Istene nem más, mint JHVH. Sem Melkizedekként JHVH papja volt, s mint ilyen, JHVH törvényeit és útjait tanította a körülötte lévő közegben. Hogy Sem után kik viselték még a Melkizedek titulust, azt nem tudhatjuk pontosan.

 

A HaSem – A NÉV

Sem (שם) nevének jelentés „név”, de jelent „neves”-t illetve „nevezetes”-t is. A Bibliában adott neveknek oka, jelentősége van. A judaizmusban Isten nevére gyakran csak a HaSem, vagyis A Név-vel utalnak, ahelyett, hogy kimondanák a szent nevet (JHVH). Az 5Mózes 28:58-ban ezt olvashatjuk: „… ennek a törvénynek, amely ebben a könyvben írva áll, minden szavát megtartsd, félvén ezt a dicsőséges és félelmetes nevet (HaSem): JHVH-t, Istenedet …”. Mindenesetre az tény, hogy a sémi ígéretnek megfelelően, HaSem az Sem sátrában lakozik, s ez talán egy külön értelmi töltetet ad Sem nevének.

A papságok története

Ezen a ponton talán érdemes röviden áttekintenünk az ádámi emberiséget szolgáló papságok történetét, szolgálatait és hatását. Miután Ádám és Éva ki lettek űzve az Éden kertjéből, Ádám egy oltárt épített és áldozott az Úrnak, miáltal ő lett az emberiség első papja. Ádámot Szeth követte ebben a hivatalban, őt pedig Methuselah. Methuselah évszázadokon át szolgált papként, őt aztán unokája, Noé (illetve Noé öccse, Nir) követte, akik Ádám és Énok könyveiből, valamint Methuselah-tól tanulták meg a papi szolgálatot. Sem 98 éven át szolgált Methuselah alatt, aki pedig még személyesen ismerte Ádámot. Methusela az Akuzan-ban felállított oltár mellett végezte papi szolgálatait, vagyis azon a helyen, amit később Sionnak neveztek Jeruzsálemben. Az özönvíz után Noé a túlélő emberiség főpapja lett, akitől röviddel ezután fia, Sem vette át ezt a hivatalt. Noé és Sem tehát egy kapcsot képeztek az özönvíz előtti és azt követő világ között. Mindkét világban az igazakat reprezentálták, Isten igaz szolgái voltak, az Ő útjait tanították (v.ö. 2Pét. 2:5). Mindemellett ők örökölték és tartották meg Énok próféta írásait, amelyek, miután át lettek mentve az özönvíz utáni világba, a melkizedeki papság Szentírását képezték! Jákob/Izrael 12 fia, Izrael pátriárkái a Melkizedeki rend alá tartoztak, és Énok könyvére hivatkoztak Szentírásként (lásd a 12 Pátriárka Testamentuma). A melkizedeki rend egy jeles alakja, Judás apostol említette meg és hitelesítette Énok próféta könyvét (Jud. 1:14-15).

Sem tehát Sálemben kezdte meg a melkizedeki hivatását, ezzel ő tulajdonképpen visszatért arra a helyre, ahol az özönvíz előtt Methuselah szolgált, s aminek ő maga még személyesen is szemtanúja volt. Csupán annyiban változott a helyzet, hogy ő és választott utódai immáron örökrészül kapták meg ezt a bizonyos földterületet. Négy igaz ember ismert a nemzetek szétszóródásának idejéből: Noé, Sem, Héber és Ábrahám.

A melkizedeki rend igazságos szolgálatának az eljövetele az ígéret népének, Izraelnek adott ígéret volt, s mi keresztényekként ennek valóságát az Izrael testébe való beoltásunk által tapasztalhattuk meg az új szövetség alatt. Az ószövetség a választott néppel megkötött fizikai szövetség volt. Dávid alatt Jeruzsálem Izrael nemzeti fővárosává, a Salamon által felépített templom által pedig annak szellemi központjává lett. Jeruzsálem és Sion fizikai helyszínei Izrael öröksége. Izraelnek az ószövetség ideje alatt Isten földi mintaállamaként kellett [volna] jelen lenni a nemzetek között, egyféle papi nemzetként, szigorúan teokratikus uralom alatt. Ám mielőtt Izrael akár létezett volna, Sálem már annak a melkizedeki papságnak a központja volt, ami egy magasabb szintű szövetség alatt, szellemi szinten és népként szolgálta Istent. A Héber levél nem ok nélkül ecseteli oly mélyrehatóan ennek szellemi felsőbbségét, és ezt soha nem veszíthetjük szem elől. 

Amikor Dávid Jeruzsálemet Izrael fővárosává tette, azzal egy pre-izraelita (Melkizedek rendi) szent helyet tett meg egy fizikai nemzet [Izrael] politikai központjává, ami teljesen rendjén is volt az alatt a szövetség alatt. A testi szövetség és Jeruzsálem városának dicsősége azonban meg sem közelíti a melkizedekiét, a szellemiét, ami nem a fizikaihoz lett elhívva.

Héberek 12:22-24 22hanem Sion hegyéhez és az élő Isten városához járultatok, a mennyei Jeruzsálemhez, aztán angyalok tízezreihez, 23 a mennyekben összeírt elsőszülöttek ünnepi odagyülekezéséhez és eklézsiájához, a Bíróhoz, mindenek Istenéhez, a bevégzett igazságosak szellemeihez, 24 új szövetség közbenjárójához, Jézushoz, a meghintő vérhez, mely Ábelnél hatalmasabban beszél.

Jeremiás próféta megjövendölte, hogy Adonizedek Dávid házából fog eljönni, és ő lesz a mi igazságosságunk:

Jeremiás 23:5-6 5 Igen, jönnek napok – mondja JHVH – amikor igaz sarjat [héb. Tcemmak Tcadik] támasztok Dávidnak. Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, s gondja lesz a jogra és az igazságra az országban. 6 Az ő napjaiban megszabadul Júda, és biztonságban él Izrael. Ez lesz a neve, amelyen szólítják: „JHVH, a mi igazságunk.” [JHVH Tcidkenu, vagyis, Adonizedek

A prófécia természetesen Jahoshuára (JHVH Megváltása) vonatkozik. Az új szövetség eljöttével valóban Jézus Krisztus testesítette meg az Adonáj Tcidkenu-t, (Adonizedek), vagyis JHVH-t, a mi igazságosságunkat. Az Újszövetség szövege őt nevezi meg tcadik-ként, vagyis, igazként (1Kor. 1:30; 1Jn. 1:2), hiszen egyedül ő tartotta és élte meg az Isten parancsolatait hibátlanul és tökéletesen, mi több, felajánlotta magát értünk, hogy megváltson bennünket a bűneink következményeitől (2Kor. 5:21; Jn. 3:36). A benne hívők (Izrael és a pogányok választottai, az elkézsia) ugyancsak méltóak a tcadikim címre, mert a tcadik, az hit által él (Hab. 2:4; Róm. 1:17; Gal. 3:11), betöltve a melkizedeki rend rendeltetését. Megigazulni pedig azt jelenti, hogy osztozunk Jézus természetében és igazságosságában, mert ő a mi Adonáj Tcidkenu-nk. Ennek valóságát közvetíti az Újszövetség, s ennek technikai kérdéseire ad magyarázatot a Héber levél.

 

A II. Énok leírásai Melkizedek eredetéről
 
Ezek után már csak egyetlen kérdést kell tisztázni: Megtudható-e az, hogy mikor és milyen körülmények között lett megalapítva a Melkizedek rendbeli papság? Mivel ennek egyetlen narrációja ismert, mégpedig a II. Énok könyvének az utolsó fejezeteiben (68-73) található leírás, ami szerint a melkizedeki papság valamivel az özönvíz előtt lett létrehozva a Szetita papság funkcióját követően. Ennek a leírásnak a teljes szövege az alábbi linkek között érhető el. Ezek a fejezetek már nem a korábban elragadott Énok által lettek megírva, hanem könyvének kiegészítéséül szolgáló narrációként maradt ránk. A szerző felvázolja a rend eredetét és a „Nagy Tanítóban”, a Felkent Jézusban való végleges megállapodását.
 
A II. Énok jelenése Melkizedekről
Melkizedek eljövetele – qumráni tekercstöredék (11Q13)
Melkizedek és a tized
Melkizedek és a modern ABC