CoG

CoG - Messiási prófécia a Bölcsesség könyvéből

Letölthető Word dokumentum

PDF

A protestáns felekezetek szerint az általuk Apokrifnek minősített és így nem kanonizált írások nem Istentől ihletettek, nem tartalmaznak próféciai kijelentéseket, és nem lehet őket keresztutalásokkal [versek egymásra utalása] összhangba hozni az általuk kanonizált 66 könyvvel. Ez az írás ennek az ellenkezőjét kívánja bizonyítani, mégpedig a Bölcsességek könyvének egy fontos és megkapó próféciai fejezetét bemutatva és megmagyarázva.


 

Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2013, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül. 

Weboldal: http://www.churchofgod.hu


 

A Bölcsesség könyve tartalmaz egy rendkívül fontos, részletes és mélyreható messiási próféciát. A szóban forgó próféciát e könyv II. fejezetének 12-20 versei tartalmazzák:

Bölcsesség 2:12-20 12 Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen. 13. Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát. 14. Nézeteinknek ő a vádlója,  15. még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek. 16. Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy az Isten az ő atyja. 17. Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége! 18. Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből. 19. Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát! 20. Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!"

A szöveg próféciai jellege első olvasásra talán túl nyilvánvaló, és leginkább a jó és rossz harcának általános bemutatásaként értelmezhető. De elemezzük a fenti szöveget versről versre, s tekintsük meg azoknak a beteljesedését is úgy, ahogyan azokat az Újszövetség elénk tárja:

Bölcsesség 2:12 Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.

A szóban forgó igaz ember a gonoszok útjában áll, törvényszegéssel vádolja azokat és megszólja az életvitelüket. Ki volt ez az igaz ember, aki mindezeket megtette? Lássuk, mennyire illenek a fentebb leírtak Jézus Krisztusra a következő újszövetségi igék alapján:

Máté 23:23, 27-28 23 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. … 27 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. 28. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel."

János 7:19 Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni?"

Jézus tökéletesen igaz volt és egyben az igaz ember tökéletes típusa volt. Felfedte a képmutatók hamisságát és törvényszegéssel vádolta őket. Emberi parancsolataikat elvetette, mint az igaz tisztesség elleni vétkeket. Mindemellett Jézus kimondta, hogy meg akarják őt ölni, ami párhuzamos a Bölcsesség 2:12 versével, ahol ezek az alattomos, a megfelelő alkalomra váró emberek ezt mondják: "leselkedjünk az igazra". Ahogyan ezt a főpap, az írástudók (farizeusok) tették.  

Máté 26:3-4 3 Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, 4. és megegyeztek abban, hogy Jézust csellel elfogják és megölik.

Márk 14:55
A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak.

Pontosan a szerint, ahogyan azt a 12. vers bemutatja, az igaz Jézus Krisztus megítélte a törvényszegőket, akik - mivel a nép tisztelettel nézett rá (Jn. 12:12-15) - "leselkedtek" utána, azaz titokban szőttek cselt az élete ellen. Folytatva a próféciát:

Bölcsesség 2: 13 Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát.

A gonoszok szerint az igaz azzal "kérkedik", hogy ismeri az Istent, bennfentesen, mert ő az Isten gyermeke. Mennyiben mondhatták ezt Krisztusra vonatkozóan?

János 8:54-55 54az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, 55. pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék; de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét.

Jézus az Isten fiának vallotta önmagát (Jn. 3:18) és ennek megfelelően számos alkalommal utalt úgy az Istenre, mint saját Atyjára (v.ö. Jn. 8:38, 49, 54; 10:19, 25, 29, stb.). Az Isten fia megváltóként jött el:

János 3:16-18 16. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen17. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. 18Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

János 5:25  Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.

Ez oknál fogva, amikor a gonoszok az Isten fiát gyalázzák és ellenzik, akkor a Megváltót és az őt elküldő Atyát is gyalázzák és ellenzik. Emiatt Jézus az ellene áskálódó gonoszokat az ördög gyermekeinek nevezi (Jn. 8:44.), amire a Bölcsesség 2. fejezete hátralévő részének elemzésekor még kitérünk majd. Folytatva:

Bölcsesség 2: 14 Nézeteinknek ő a vádlója,

Máté 9:4 Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: "Miért gondoltok gonoszt szívetekben?

Lukács 5:22 Jézus átlátta gondolataikat, és így válaszolt nekik: "Miről tanakodtok szívetekben?

Lukács 6:7-11 7. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust: gyógyít-e szombaton; hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják. 8. Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Kelj fel, és állj a középre!" Az felkelt és odaállt. 9. Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Megkérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?" 10. És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 11.  Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.

Jézus felismerte a gondolataikat, s megvádolta azokat, amit azzal nyomatékosított, hogy megtette azt a jót, amit ők rossznak nyilvánítottak. Emiatt a farizeusok megint csak terveket szőttek az igaz ember, Jézus ellen. A hamis gondolatokat ő megvádolhatta, mert a maga gondolatai és életvitele tiszták, s ez elvisz bennünket a 15. vershez:

Bölcsesség 2:15 még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek.

Az igaz ember egy, a megszokottól teljesen eltérő életet él, különbözik másoktól a tetteiben, a szokásaiban és a gyakorlataiban, különösen a vallási élet területén. Leginkább akkor látszik ez, ha amazok eltérnek az isteni rendeletektől:

Máté 15:1-6 1. Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz, és ezt mondták: 2. "Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket." 3. Ő így válaszolt nekik: "Ti pedig miért szegitek meg a ti hagyományotokért az Isten parancsolatát? 4. Mert Isten ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.  5. Ti pedig így tanítotok: Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját és anyját. 6. Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért.

Jézus gyakorlatai merőben eltértek a képmutató, emberi eredetű vallásoskodástól, ami a farizeusok számára "különös" és szembetűnő volt:

Márk 3:1-6 1. Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember; 2 figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. 3. Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Állj ki középre!" 4. Hozzájuk pedig így szólt: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?" De azok hallgattak. 5. Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 6. A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

A 6. vers természetesen megint visszavezet bennünket a Bölcsesség 2:12 verséhez. Mindenesetre, a képmutatók számára különös dolognak számított az, hogy valaki jót cselekszik a szombatnapon, ahogy elcsodálkoztak azon is, hogy figyelmen kívül hagyja az ő szokásaikat:

Lukács 5:21-26 21. Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni: "Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" 22. Jézus átlátta gondolataikat, és így válaszolt nekik: "Miről tanakodtok szívetekben? 23. Mi könnyebb: ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid, - vagy pedig ezt mondani: Kelj fel és járj? [Bölcs. 2:14, megítélte nézeteiket 2:14] 24. Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, - így szólt a bénához, - kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!" 25. Ez pedig szemük láttára azonnal felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament.  26. Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: "Hihetetlen [és "különös"] dolgokat láttunk ma!"

Lukács 11:38  A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt [az ő szokásaiktól eltérően Jézus Krisztus] nem mosdott meg.

Folytatva a 16. verssel:

Bölcsesség 12:16 Ő közönségesnek néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy az Isten az ő atyja.

Itt az igaz három jellemzője van kiemelve: 1, közönségesnek, azaz megvetendőnek tekinti a gonoszokat és tartózkodik attól, hogy bármiben kövesse őket, 2, az igazak boldog végsorsát [üdvösségét] hirdeti 3, Istent Atyjának vallja. Vizsgáljuk meg, hogy hogyan is felel meg Jézus e három jellemzőnek:

Lukács 11:39-41 39. Az Úr azonban ezt mondta neki: "Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal. 40. Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? 41. Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek."

Vagyis, nem csupán tartózkodik a hamis gyakorlatoktól, de esztelenségnek, közönségesnek, alávalónak, hitványnak tartja azokat, mert gonosz motivációkkal párosulnak. Az igazságosság az, amikor megfelelő benső motivációból, "tiszta lélekkel" cselekszünk jót. A vers második kihangsúlyozott pontja:

Máté 5:10 Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.

Jézus Krisztus a Máté evangélium 5. fejezetének „boldogmondásaiban" tanította, hogy mi a valós igazságosság, rámutatott a törvény örök érvényére (17-18 versek), a megfelelő törvénytartásra, s az ezekből fakadó igazságosság jutalmára, amikor "boldognak hirdette az igazak végét".

És végül a 16. vers harmadik, utolsó pontjaként, Krisztus "dicsekszik" azzal, hogy Isten az ő atyja:

Lukács 10:22 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni."

A következő három vers összetartozik, ezért egyben idézzük. Vizsgáljuk meg azt, hogy beteljesedtek-e Krisztus életében, és ha igen, miként:

Bölcsesség 2:17-20 17 Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége! 18. Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből. 19. Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát! 20. Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!"

A gonoszok azzal gúnyolják az igazat, hogy ha ő az Isten fia, akkor az Isten meg is óvja őt. Most pedig forduljunk az Újszövetséghez, s lássuk, miként teljesedett ez be szó szerint:

Máté 27:41-43 41. Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42. "Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! 43. Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok."

Gúnyból tették próbára, kísértve őt, mint az ördög (v.ö. Mt. 4:6), mondván, ha ő valóban Isten fia, akkor jöjjön le a keresztről és akkor hinni fognak neki. 

Jegyezzük meg, hogy a protestáns Bibliákban a Máté 27:43 verséhez keresztutalásként a Zsoltárok 22:9 versét tüntetik fel, ami így szól: "Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa ki, hiszen kedveli." A Bölcsesség idevonatkozó idézete legalább ilyen hiteles keresztutalás, hiszen a szóhasználata még közelebb is áll a Máté 27:43-ban elhangzott kijelentéshez! 

Az igazat szidalmakkal, gyalázatokkal illették és kínzásoknak vetették alá, hogy lássák szelídségét:

Lukács 23:35-37 35. A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!"  36. Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki,  37. és így szóltak: "Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!"

Márk 14:63-65 …64 "Mi szükségünk van még tanúkra? 64. Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről?" Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra65. Akkor némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ütlegelni őt, és ezt mondták neki: "Most prófétálj!" A szolgák is arcul verték őt.

A 20. versben a gonoszok szándéka, hogy "ítéljük őt gyalázatos halálra" (20. vers):

János 11: 47-53,57 47. Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: "Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.  48. Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is." 49. Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: "Ti nem értetek semmit. 50. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen." 51. Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; 52. és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. 53. Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. … " 57. A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák [és megölhessék őt].

János 19: Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: "Feszítsd meg, feszítsd meg!"

Jézust gonosz szándékkal próbára tették, majd törvénytelen módon adták halálra, két latorral együtt végezték ki a keresztfán, mint egy hozzájuk hasonló közönséges bűnözőt.

Ennyiből áll a Bölcsesség közvetlenül messiási vonatkozású próféciai része, s aki ebben nem ismeri fel a nyilvánvaló szellemit, az talán még nem is találkozott az Isten Szellemével. Vagy esetleg nem akarja felismerni, mert arra tanították, hogy szellemit csakis a protestánsok által kanonizált 66 könyvből kaphat. Továbbá, az ilyen határozott és egyértelmű utalások miatt csodálkozhatunk-e azon, hogy a Krisztust megtagadó zsidók több más hasonló tartalmú írás mellett kivetették ezt a könyvet is a judaizmus kánonjából valamikor i.sz. 90 körül?

Nem így az apostoli és a korai kereszténység. Pál apostol pl. a Róma 1:18-23 verseiben jól felismerhetően a Bölcsesség 13. fejezetének mondanivalóját idézi fel, amit szintén lehetne a lapszélen egy keresztutalással jelölni. 

Habár a Bölcsesség 2. fejezetének közvetlen messiási részén túl vagyunk, érdemes megvizsgálni a fejezet további részeit is. Ha ugyanis az igaz ember Krisztus, úgy az ő ellene áskálódó gonoszok az ő haláláért felelős vallási elöljárókkal azonosíthatóak be. Ekkor több minden világosabbá válik az ő sajátosságaikat és tulajdonságaikat illetően.

A Bölcsesség 2:21-24. versei ugyanis rámutatnak arra, hogy itt nem csupán esendő emberekről van szó, hanem a lelküket az ördögnek eladó, megátalkodott gonoszokról:

 

Bölcsesség 2:21-24 21 Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket [elvakultan, megátalkodottan gonoszok]. 22 Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét [nincs reményük az üdvösségre], és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát. [El- és megvetik az üdvösséget] 23 Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta,  24. a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak [akik nincsenek benne Az Élet Könyvében, mind Sátánt követik, és végső pusztulásra jutnak].

Jézus Krisztus okkal mondta a következőket az őt meggyilkolni vágyó farizeusoknak:

János 8:44 Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.

Máté 23:31-35 "31 Ezzel magatok is megvalljátok, hogy a próféták gyilkosainak vagytok a fiai. 32 Töltsétek csak be atyáitok mértékét! 33 Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését? 34 Nos, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok. Közülük némelyeket megöltök és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógában és városról városra üldöztök. 35 Ezért rátok száll minden igaz vér, amelyet a földön kiontottak, az igaz Ábel vérétől egészen Zakariásnak, (Barakiás fiának) véréig, akit a templom és az oltár közt öltetek meg.

A Bölcsesség 2. fejezetének záró sorai visszautalnak a 1. fejezet utolsó versében, valamint a 2. fejezet első 11 verseiben leírtakra, ahol a gonoszok tulajdonságainak listázása látható. Így menjünk is vissza az idézett prófécia elejére, mert ez teszi igazán teljessé a történetet. Lássuk, milyen emberek által teljesedett be ez a prófécia Jézusban, milyen jellemzői vannak azoknak, akik az ördög oldalán állnak és dolgoznak:

Bölcsesség 1:16 16. Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek.

Szövetséget kötni a halállal csakis úgy lehet, hogy szövetséget kötnek annak szerzőjével, az ördöggel. Akik pedig szövetségre lépnek vele, azok a halál gyermekei, a kárhozottak, akik a kárhozottak cselekedeteit teszik. Tisztában vannak azzal, hogy el vannak vágva az üdvösségtől és csupán az evilági létnek, a múlandó testi örömöknek élnek:

Bölcsesség 2:1-11. Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: "Rövid az életünk értelme és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból. 2. Mert semmiből lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna [v.ö. Ez. 28:19; Abd. 9:16], mert csak füst az éltető lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére: 3. ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint gyenge szellő. 4. Idő múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz, és a melege földre sújt. 5. Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkből nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem. 6. Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk! 7. Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett! 8. Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásainktól érintetlen! 9. Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból [a halál elsőszülötteinek testvérisége], mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk! [az evilági jó a sátánnak eladott lélekért] 10. Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára! 11. Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan!

Sátán az őket leghívebben szolgálóknak adja meg a földi javakat és hatalmi pozíciókat (Luk. 4:6-7), s ezek a gonoszok hatalmukhoz mérten azt az "elitet" képezik, akik kizsákmányolják, elnyomják és eltiporják az igazakat, tekintet nélkül arra, hogy özvegy vagy aggastyán. Röviden, ők a Sátán ivadékai (1Móz. 3:15), akik az asszony ivadékának a sarkába martak (amikor megfeszítették Krisztust). A 10. versben azonban kiterjedtebb értelemben van szó az igazakról, mindazokról szól, akik az "Igaz"-hoz (Krisztushoz) tartoznak.

Tudjuk, hogy számos prófécia többrétegű. Az itt bemutatott próféciának is van egy további értelmezhetősége, hiszen nem csupán a főtípusában, vagyis az "Igaz" Jézus Krisztusra vonatkozóan igaz, hanem mindazokra is, akik Őbenne igazak, igazulnak meg. Rájuk ugyanaz a gyűlölet és üldöztetés vár, mint Mesterükre:

Máté 5:11 Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.

János 15:18-25 18. "Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. 19. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.  20. Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani.  21. De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. 22. Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre. 23. Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. 24. Ha nem tettem volna közöttük olyan cselekedeteket, amilyeneket senki más nem tett, nem volna bűnük; most azonban látták azokat, és mégis meggyűlöltek engem és az én Atyámat is. 25. De be kell teljesednie annak az igének, amely meg van írva az ő törvényükben: Gyűlölnek engem, ok nélkül." 

Az igazakat a mai napig üldözik és egészen a végidőkig üldözik azok, akik a Sátán oldalán vannak, méghozzá szervezetten. Akik üldözték Krisztust, a sátán felé elkötelezett gonoszok, azok üldözni fogják tanítványait is. Ez a prófécia tehát minden olyan ember számára figyelmeztető üzenet, akik Krisztusban Isten szerinti szent életet élnek, vagyis igazak.