CoG

Miért nem ünnepeljük a karácsonyt?


 

Email: p.poli@mailcity.com

(Copyright © 2002, Erica L. Cox és Wade Cox)

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül. 

http://www.churchofgod.hu 


Ez a több részre felosztott írás a karácsonyi ünnepekkel kapcsolatos népszerű hagyományok pontos eredetével foglalkozik, majd ismerteti az Isten által elrendelt szent ünnepnapokat, amelyek megtartását Isten elvárja tőlünk.

A témák:

  1. Az ünnepi idény
  2. Miért éppen december 25.-e
  3. A Nap születése
  4. A háromkirályok
  5. A karácsonyfa
  6. A karácsonyi fények és gyertyák
  7. A Mikulás (Santa Claus)
  8. A Mikulás manói
  9. A karácsonyi kalács
  10. A magyal, a repkény és a fagyöngy
  11. A karácsonyi fatuskó (Yule)
  12. A karácsonyi mítosz modernebb kiegészítései
  13. Mit mond a Biblia Krisztus születésének az időpontjáról?
  14. Milyen ünnepeket tartsunk?

 

1. Az ünnepi idény

Az ókori Rómában volt egy ünnep, amelyet decemberben ünnepeltek. Az egész ünnepség a téli napforduló megünneplésén alapult. Ezt a ünnepet Szaturnáliának hívták, Saturnus isten ünnepének, aki a vetőmag és a bor (szőlőművelés) istene volt.

Mi az a napforduló?

A napforduló az az időpont, amikor a Nap évi látszó mozgása során a legtávolabb kerül az égi egyenlítőtől. Ez kétszer van egy évben, a két napéjegyenlőség között.

Mi az a napéjegyenlőség?

A napéjegyenlőség akkor van, amikor a Nap évi látszó mozgása során keresztülhalad az égi egyenlítőn. Ez is kétszer történik meg egy évben.

A rómaiak december 25.-én ünnepelték a téli napfordulót. Az északi félgömbön ilyenkor tél van.

A Római Birodalom ideje alatt ez az ünnepség 7 napon át tartott,  december 17.-től december 23.-ig.

A fesztivált 3 részre osztották:

  1. Szaturnália: december 17.-től ünnepelték, és Saturnus isten tiszteletére rendezték meg.
     
  2. Opali: december 19.-én ünnepelték, és Opisnak, a Föld istenének és Saturnus feleségének ajánlották fel.
     
  3. Sigillaria: december 22.-től 23.-ig ünnepelték (a Szaturnálianak 6. és 7. napján). Sigillaria ideje alatt méhviaszból formált játékokat készítettek, és ezt árusították. Ezekkel a játékokkal ajándékozták meg a gyerekeket az ünnep végén. Ez a magyarázata annak, honnan ered az a szokás, hogy ajándékokat adnak a gyerekeknek karácsony idején.

 

méhviasz – A Britannica Encyclopaedia a méhviaszról:

A Szaturnália ünnepe egy államilag elismert hivatalos ünnep volt, e napon nem kereskedhettek, és a tanítás is szünetelt. Mindenki részt vett a lakmározásban és a vigasságban. Fogadásokat, díszvacsorákat rendeztek. Ekkor még a rabszolgák is élvezhették a szabad emberek különböző kiváltságait.

A rómaiak minden évben több napon át ünnepelték a Szaturnália ünnepét, amely végülis a ma karácsonynak nevezett ünnep részévé vált.

A ma használt kifejezés: „az ünnepi időszak" eredetileg a Szaturnália ünnepségre vonatkozott, s innen eredően került át e kifejezés ma a karácsonyi ünnepek időszakára.

 

2. Miért éppen december 25.-e?

A Julián (Juliánus) naptár december 25.-re tette át a napfordulót.

Mi a Julián naptár?

A Julián naptárt Julius Cézár, a Római Birodalom uralkodója készítette 46 évvel a Krisztus születésének meghatározott dátuma előtt.

December 25.-ét a legyőzhetetlen Nap istenének, Mithrásznak a születésével azonosították, aki a Mennyei anya-istennőtől született. Ettől a naptól kezdve a nappalok hosszabbodnak, az éjszakák pedig rövidülnek. Azt hitték, hogy a nappalok meghosszabbodásával maga a Nap is életerősebbé vált.

 

3. A Nap születése

Mithrász születésének megünneplése hasonló volt a karácsony megünnepléséhez. A Római Birodalomban a Mennyei anya-istennő és fia imádata nagy népszerűségnek örvendett.

Ez az imádat  túlélte a kereszténység államvallássá tételét Konstantin (római császár) által, s így  maradt életben.

A Mennyei anya-istennő és fia különböző formákban való ábrázolása egyáltalán nem keresztény eredetű. Augustus császár napjaiban a papok ugyanúgy ábrázolták és kiállították, mint a szerzetesek a középkorban.

A Mennyei anya-istennő a keresztény hitbe a szűz Mária formájában került be.

Krisztus anyjának neve Mariam volt, nem Mária. Mariamnak bizonyítottan több gyermeke született, az anya-istennőtől eltérően, aki csak egy fiúnak adott életet és valójában őt tisztelik hódolattal a katolikus vallásban.

 

4. A háromkirályok

A napimádati ünnepekkel kapcsolatos  háromkirályok  nem ugyanazok a bölcs emberek,  akikről a Biblia beszél. A három király látszólag kapcsolatban van a Karácsony 12 napjával.

A december 25.-től  január 05.-ig tartó időszakot úgy ismerjük, mint a karácsony 12 napját. Karácsony 12 napja a napforduló napján kezdődött, vagyis december 25.-én. A tizenkettedik éjszakát nevezzük a vízkereszt (január 6.) előtti éjszakának.

A Biblia nem tesz említés a keletről  érkező emberek számáról. Azonban említést tesz a három ajándékról. Azon kívül a Biblia nem királyoknak nevezi ezeket az embereket, hanem mágusoknak, ami ekkor a bölcs embereket jelölte.

Máté 2:1-12 1 A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: 2 Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki. 3 Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. 4 És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? 5 Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta: 6 És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt. 7 Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét. 8 És elküldvén őket Bethlehembe, mondta nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki. 9 Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala. 10 És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. 11És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát. 12 És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba.

 

5. A karácsonyfa

A karácsonyfa feldíszítésének szokása Attis isten imádatának szokásaiból ered.

Ki volt Attis?

Attis egy pogány isten volt, akit fára feszítettek. A fenyőfa  kivágása, ezüsttel és arannyal való feldíszítése Attis halálát és újjászületését jelképezi, tetején egy hatágú csillaggal, ami az ő áldozatára mutat. A fák díszítésének szokása kapcsolatban áll azzal az ősi hiedelemmel is, miszerint a fákban szellemek élnek. A görögök által imádott Adonisz Attishoz hasonlatos pogány isten volt. Attis, a termékenység istene kiherélte önmagát egy fenyőfa alatt, ami után elvérzett (Britannica E.).

Attis jelképe a fenyőfa volt, amelyet  imádtak, és amit neki szenteltek. Azért tartották a fenyőfákat szentnek, mert azok télen is zöldek maradtak, amikor más fák már elveszítették leveleiket.

Attisnak a fenyőfákra akasztott emblémái az idők során meg lettek változtatva a napra, majd az angyalokra, amelyeket a fenyőfa tetejére erősítettek. Az olyan karácsonyfa-díszek, mint a nap, a hold és a csillagok könnyen azonosíthatók a karácsonyfagömbbökkel, az arany és ezüst selyemszálakkal. A korai Közép-Keleten Attist Baálként ismerték, aki Astarte (másként Istar vagy Easter) hitvese volt. A Biblia elítéli ezt pogány gyakorlatot. Jeremiásnál azonosíthatjuk a karácsonyfa leírását, és figyelmeztetnek bennünket, hogy ne kövessük a körülöttünk élő emberek pogány szokásait.

Jeremiás 10:2-5 2 Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! 3 Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ácsmester kezei készítik bárddal. 4 Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. 5 Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!

 

6. A karácsonyi fények és gyertyák

A Szaturnália ünnep alatt szokás volt az, hogy a méltóságosok vékony viaszgyertyákkal ajándékozták meg az egyszerűbb embereket. A gyertyákat használták még a mennydörgés és a vihar istenének távoltartására, valamint a boszorkányok és rossz szellemek elriasztására. Az égő gyertyákat ilyenkor a szent tölgyfára erősítették.

 

7. A Mikulás

Modern korunk Mikulása az amerikai fogyasztótársadalom egy eltorzult kelléke lett. Az amerikaiak eredetileg a német és holland néphagyományokból vették át a Mikulással kapcsolatos szokásaikat, amit mára teljesen a világi kommersz társadalom részévé tettek.

A történelemben valóban élt egy személy, akit Szent Miklósnak, illetve a Mürai Miklósnak neveztek. Ő a kis-ázsiai Müra (Myra) püspöke volt, aki 345-ben vagy 352-ben halt meg.

A vele kapcsolatos legenda úgy szól, hogy hároméves béréből három arany labdát öntött, amelyeket aztán szegény családok házába gurított be. Az egyik ilyen labda törtenetesen egy harisnyába gurult bele, és ez az eredete annak a szokásnak, hogy a karácsonyi ajándékokat harisnyába teszik.

A három aranylabda a kereskedők maradandó jelképévé vált, és mivel zálogházakba kerültek, ezért Szent Miklós a kereskedők (!) védőszentjévé vált.

A Mürai Miklós példáját követve, a szegények hasonló módon való megajándékozását később a francia apácák tették szokássá. Az apácák az ajándékokat alamizsnás dobozokban osztották ki december 26.-án. Emiatt hívják a karácsony utáni napot csomagosztó napnak.

Németalföldön a Mikulás úgy ismert, mint Sinterklaas. Sinterklaas egy püspök volt, püspöksüveggel a fején, és vezetett egy könyvet, amelybe a jó és gonosz cselekedeteket írta be. Egy pásztorbotot tartott a kezében, és fehér lován a háztetők fölött lovagolt. Sinterklaasnak volt egy szolgája, akit Fekete Péternek neveztek. Hollandiában elterjedt szokás, hogy a gyerekek a kémények körül Sinterklaasnak énekelnek. Fekete Péter a kémény tetején hallgatja, és eldönti, vajon a gyerekek megfelelő énekeket énekelnek-e,  és megfelelnek-e a Sinterklaas lovának felajánlott eledelek, a sárgarépák és széna formájában. Az ajándékokat azután a kéményen keresztül bedobva adja oda a gyerekeknek.

Sinterklaas Amsterdam város védőszentje, és azoké a tengerészeké, akik az amsterdami kikötőből indultak útnak vitorláikkal.

A Sinterklaas szó német eredetű,  és Woden isten nevéhez kapcsolódik (így kapjuk a 'Wodenesday'  szót, ami azt jelenti: Woden napja, angolul ma Wednesday-nek mondjuk). Woden egy fontos istene volt a germán, teuton népeknek, de ismert és tisztelt volt az ősi angolok számára is. Woden (Odin) – aki egyébként egy valóban élő, történelmi személy volt – köré egy egész mitológia épült. E mitológiák leírása szerint Woden fehér lován a levegőt átszelve vágtatott, hosszú, kecsesen lengő palástjában. Emellett hosszú fehér szakálla volt, és egy hatalmas sapkát viselt. Úgy tartották, hogy a bölcsesség birtokosa volt (ugyanis e célból feláldozta az egyik szemét), és egy könyvet hordott a kezében.

 

8. A Mikulás manói

A Shetland-szigetek lakói nevezték el az ünnepi idényt Yules-nek, azaz karácsonynak. Hét nappal a karácsony előtt a földben lakozó manókat (trows) a föld felszínére engedték, ha ők ki szándékoztak oda menni. Az ünnepek utolsó napján a shetlandiak visszakergették a manókat földalatti otthonaikba. Ezt a szokást saining-nek nevezték. A saining-et pontosan kellett végrehajtani ahhoz, hogy a manóktól megszabadítsák a térséget, akiket másképpen szürke népnek is neveztek. Innen ered egyébként a modern mítoszok vagy legendák „szürke idegen" kifejezése is.

 

9. A karácsonyi kalács

A Szaturnália ünnepét követően volt egy ünnep, amelyet a Bolondságok ünnepének  hívtak. Ez december 25.-től január 06.-ig tartott. Ez alatt az idő alatt választottak egy királyt, vagy néha egy királynőt. Ez a választás karácsony 12 napjának 12. éjszakáján, (azaz január 5.-én) sorshúzás által történt. Eredetileg babot sütöttek egy kalácsban, a királyt és a királynő választásának alkalmából. A sok bab között a színes babok jelképezték a királyt vagy a királynőt. Angliában a királyt egy kalácsba tett babbal, a királynőt pedig egy borsóval választották. Később a babokat érmekkel helyettesítették.

 

10. A magyal, a borostyán és a fagyöngy

A piros és a zöld színek az ókori pogány vallásgyakorlat színei. A karácsonyi díszeken látható bogyók és levelek, a magyal, a borostyán és a fagyöngy zöldek és pirosak. A borostyán szent volt Attis isten imádói számára, és papjai borostyánt ábrázoló tetoválásokat viseltek. A tölgyön talált fagyöngy különösen a druidák és árják számára volt szent. Ennek részben az volt az oka, hogy mivel a fagyöngy felülről terjeszkedik el a fán, és soha nem érinti a talajt, ezért úgy vélték: a mennyekből szállt a fába.

 

11. A karácsonyi fatuskó (Yule)

A karácsonyi fatuskó elégetése a németek szokása volt. Ez egy ismert ősi szokás volt már 1184 előtt is, amikor a lejegyzések szerint Ahlen plébánia papja Munsterlandból hozott egy farönköt, hogy meggyújtsák azt ünnepi tűzként az Úr születésnapjának megünnepléséhez. A tüzek és gyertyák fényével a Napot szándékozták segíteni, hogy annak újra kigyúljon a fénye.

 

12. A karácsonyi mítosz modernebb kiegészítései

Kriss Kringle (Jézuska): Ez a megnevezés az európai bevándorlókkal került az Egyesült Államokba. A Christkindl azt jelenti: gyermek Krisztus, és ebből kapjuk meg a Kriss Kringle kifejezést.

A Knickerbocker mesék: Washington Irvine úgy ábrázolja a Mikulást, mint egy manót, aki kiosztja a harisnyákat.

A rénszarvas: Clement Clark Moore a Szent Miklós látogatása c. versében - amelynek címét későbben megváltoztatták az Ez történt a karácsony előtti éjszakán címűre - bemutatja a nyolc rénszarvast, amelyek hagyományosan a mennydörgés és villámlás istenét elevenítik fel az olyan nevekkel, mint a Donner és Blitzen.

A Mikulás közismert arca: 1931-ben, a skandináv Haddon Sundblom reklámcélú megbízást kapott a Coca Cola Társaságtól, és – saját arcképét felhasználva – megfestette a Mikulást, amit így ő jelenített meg az elkövetkezendő 25 évben.

1941-ben Gene Autry énekelte a Rudolf a piros-orrú rénszarvas c. dalt, és ez volt egyelőre az utolsó kiegészítés.

Azok a színek és mondák, amelyek körülveszik ezt az emberi alakot, vagy ahogy ma ismerjük: a Mikulást, egy 3000 éves pogány bálványimádásnak és kereskedelemnek a végtermékei.

 

13. Mit mond a Biblia Krisztus születésének időpontjáról?

Úgy tűnik, Krisztus a Sátoros ünnepek ideje körül születhetett (Szeptember/Október) i.e. a 8.-5. évek között. A Biblia azt mondja, azon az éjjelen, amikor Krisztus megszületett, a pásztorok kinn voltak a mezőn és őrizték a nyájukat (Lukács 2:8). Ez lehetetlen lett volna decemberben, mint ahogy a juhokat sem tartották már akkor kint a mezőn. December a lunáris naptár kilencedik hónapja körülre esne, és köztudottan ekkortájt a világnak ezen a részén már hideg és esős az idő, s ezt a Biblia is megerősíti (vö. Ezsdrás 10:9).

Jézus Krisztus valós születésnapja nem december 25-re esett. Emellett sem az apostolok, sem a korai keresztény egyház nem ünnepelte meg Krisztus születésnapját semmilyen formában. A Biblia nem ad pontos információt arról, hogy mikor született Krisztus, és egyébként  sincs semmi utasítás a születésnapja megünneplésére.

 

14. Milyen ünnepeket tartsunk?

Sehol a Bibliában nem találunk utasítást, vagy akár csak egy utalást a karácsony megünneplésére. Viszont a Biblia megadja nekünk az évenkénti ünnepnapokat, amelyeket meg kell tartanunk. Ezek a szent ünnepnapok azon a ünnepeknek a sorozata, amelyek által betekintést nyerhetünk Isten megváltási tervébe.

Az évenkénti szent ünnepnapok:

Pászka és a kovásztalan kenyerek ünnepe,
Pünkösd,
A trombiták ünnepe,
Az engesztelés napja,
A sátoros ünnepek, és
Az utolsó nagy nap

Ezeknek a szent ünnepnapoknak a felsorolása megtalálható Mózes harmadik könyvében  23:1- 44 és Mózes ötödik könyvében 16:1-16.

Kapcsolódó cikkek:

- 4000 éves karácsony?
- COG - Pogány ünnepek vagy Isten ünnepei - melyik?