CoG

A Törvény Munkái - vagy MMT írások

Ennek a tanulmánynak az a célja, hogy megvizsgáljuk és helyes magyarázatot adjunk arra, hogy mi az, amire Pál apostol utalt, amikor a törvény cselekedeteiről írt a leveleiben. A témakört, amihez nagy félreértések kapcsolódnak, a közelmúltban feltárt holt-tengeri tekercsekből nyilvánosságra hozott felfedezések segítségével fogjuk elemezni. Azokat a szövegeket fogjuk elemzéseink céljából felhasználni, amelyeket Quimron és Strugnell fordítottak angolra. Ezek a felfedezések arra mutatnak, hogy a ’Törvény Munkái’ tulajdonképpen egy első századbeli közismert írás volt, amelynek a héber neve Miqsat Ma’ase Ha-Torah vagy röviden MMT.



PO Box 369, WODEN ACT 2606, AUSTRALIA

Email: secretary@ccg.org

 (Copyright © 1995, 1999 Wade Cox)

Minden jog fenntartva: A kiadványok erről a honlapról szabadon másolhatóak és terjeszthetőek abban az esetben ha a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül van másolva vagy terjesztve. A kiadó nevét, címét és a kiadás jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Rövid kivonatok vagy idézetek használhatók kritikus hozzászólásokban és elemzésekben a kiadási jog megsértése nélkül.

Ez a kiadvány megtalálható a World Wide Web-en http://www.logon.org és http://www.ccg.org


Ez az írás a törvénnyel kapcsolatos eddigi írásaink kiegészítéséül szolgál, a Pál apostol által sokszor említett törvény cselekedeteit illetően. Az egyházat - már nagyon hosszú ideje- világszerte széleskörű támadások érték a törvény érvényességével kapcsolatban. Ezeket a az Isten törvénye elleni támadásokat Pálnak a Róma és Galácziabeliekhez írott leveleiben található megjegyzéseire próbálják alapozni. Az ezzel kapcsolatos viták hamisak, de a vita alapjai az átlag ember számára nem ismertek.

Róma 3:20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.

Pál leveleiben a törvény munkái kifejezést használta, amit Károli a törvény cselekedeteinek fordított. A mai átlag keresztények döntő többségének az a feltételezése, hogy itt Pál a Mózes törvényéről beszél. Továbbá ezt úgy értik, hogy a törvény és az általában vett Ó Szövetségi írások számukra már érvénytelenek. Szerintük a törvény betartása számukra már nem szükséges, mivel az az érvényét vesztette Krisztus eljövetele óta, és az már nem része ennek az új vallásrendszernek. Természetesen ez egy téves feltételezés, amint azt már a Különbségek a Törvényben című írásban bemutattuk. Ott rámutattunk arra, hogy az Isten törvénye valójában az Ő természetének megnyilvánulása, és mint olyan, mindörökre szóló. Ugyancsak bemutattuk, hogy a keresztre az áldozati rendszer lett szegezve, nem pedig a törvény morális parancsolatai. Ennek a témának ugyancsak rámutattunk még egy aspektusára, nevezetesen a törvény munkáira, melyek az áldozati rendszerrel kapcsolatosak, és az Isten törvényét csak közvetve érintik. A Törvény munkái írások hosszú ideig ismeretlenek voltak, és csak most, a mai modern archeológiai feltárások bizonyítékainak köszönhetően lettek sokkal érthetőbbek, hogy Pál miről is írt tulajdonképpen. Ezekből bizonyíthatóan láthatjuk, hogy Pál a leveleiben egy akkor elterjedt írott anyagra utal, amely a Qumránban megalapult és szektásodó judaizmus ágazatából eredt, amelynek azonban nem volt semmi köze a farizeusi vagy rabbinikus judaizmushoz. Ezeket az iratokat azért terjesztették, mert az esszénus és más szekták elutasították a Talmudot és az akkori templomi rendszert, valamint annak papságát. Ők voltak az egyedüli csoport amely ‘csak a Biblia alapján’ működött a Kr.e/Kr.u első századokban. A továbbiakban látni fogjuk, hogy Pál, amikor a törvény cselekedetei kifejezést használta, akkor ezeknek a szektásodott zsidóknak a számukra fontos, rituális tisztaságot elemző írásaira utalt, amelyeknek viszont semmi szerepük nincs az üdvösség elnyerésében. Ezek az írások nem a morális törvényekre utalnak, amelyek szükségesek lennének a lelki megváltás céljából. Néhol - és akkor is csak közvetve - utalnak az Úr ünnepeire, de az írások fő irányvonala mindvégig az áldozatok és a rituális tisztasági törvények elemzései marad. A szöveg felépítéséből láthatjuk, hogy itt tulajdonképpen miről is van szó. A Róma 3:20-ban található az első ilyen megjegyzés. Ez így szól: ‘Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből’. Több fordítás ezt a ‘törvény munkájából’-ként fordította.

Róma 3:20-27 20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon. 21 Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; 22 Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség, 23 Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. 24 Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, 25 Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt, 26 Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való. 27 Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által.

Pál apostol kijelentésének az a lényege, hogy Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által. Ez a lényege és legfontosabb alapelve az üdvösség kiterjedésének az egész emberiség számára. Ennek ellenére Pál továbbra is fenntartja a törvényt.

Róma 3:28-31 28 Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. 29 Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. 30 Mivelhogy egy az Isten, a ki megtisztítja a zsidót hitből és a pogányt hit által. 31 A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.

A Rómában levő gyülekezetnek írt levelében Pál megerősíti és fenntartja a törvényt, annak ellenére, hogy kijelenti azt is, hogy senki sem igazul meg a törvény cselekedetei által. Azokból a tettekből nem fakad üdvösség. Az üdvösség egyedül csak a Jézus Krisztusban levő hit által lehetséges. Miért hozta elő ezt a vitát Pál apostol? Sokan - mivel az adott szövegek ellentmondanak egymásnak - azt feltételezték, hogy ő az áldozati törvényekről írt, még pedig azok ellen, akik a törvényt próbálták védeni. Ha a bibliai összképet nézzük, akkor viszont Pálnak ezek a kijelentései problémát okoznak, mert szemmel láthatóan ellentmondások vannak abban, amit mond. Egyrészt a törvényt fenntartja és megerősíti, másrészt pedig azt mondja, hogy azoknak nincs jelentőségük. Erre a látszólagos ellentmondásra kell, hogy magyarázat legyen. A végső válasz azonban túlmutat az egyszerű különbségtételen a morális és az áldozati törvények között, amelyet a Különbségek a Törvényben című írásban már részletesebben bemutattunk. A teljes válaszhoz azonban még kapcsolódnak bizonyos írások, amelyekről eddig még nem volt ismeretünk. A Pál által használt kifejezés az ergoon nomou, amelynek a jelentése: a törvény előírásai vagy követelményei, és ennek a kifejezésnek a pontos héber megfelelőjét találhatjuk meg a holt-tengeri tekercsekben. Ez a kifejezés a Miqsat Ma’ase Ha-Torah, vagy MMT, amelyet A Torah bizonyos Szabályzatai-ként fordított Strugnell és Quimron. Ez a kifejezés azonban sehol nem található meg a rabbinikus judaizmuson belül. Nem volt széles körökben elterjedt, és egy idő után a kifejezés és annak jelentősége teljesen eltűnt a közhasználatból. Az MMT-ben a miqsat szó azonban nem csak azt jelenti, hogy néhány, vagy bizonyos. A szó jobban érthetővé válik, ha megvizsgáljuk használatát a Talmudban. Martin Abegg véleménye szerint a szó úgy is fordítható, mint valami lényeges, fontos vagy valami helyes (Paul, Works of the Law and MMT, Biblical Archeology Review, Nov.-Dec. 1994, 52. old.). Stugnell és Quimron a ma’ase ha torah-t a Torah szabályzatai-nak fordította. Lawrence Schiffman pedig a Torah törvényes meghatározásait tartja helyesnek (Abegg írása. uo.). Tehát innen látható, hogy ez általában véve a törvény mondanivalójával kapcsolatos. A görögben ennek pontos megfelelője az ergoon nomou, és ezt a kifejezést használták a Septuagintában levő ma’ase ha torah fordításakor. Az ergoon nomou kifejezést használta Pál, ami az angolban the works of the law-nak, magyarul pedig a törvény cselekedetei-nek lett fordítva. Egyre világosabbá válik az, hogy Pál tulajdonképpen a qumráni szekták törvény-értelmezéséről beszélt, amely az első század körüli időkben elterjedt nézőpont volt, de valójában soha nem vált a talmudista judaizmus hagyományává. Így tehát soha nem is lett része annak, amit ma az átlag judaizmus képvisel. Ezért a mozgalom megszűnésével a tanításaik is feledésbe merültek. A holt-tengeri tekercsek felfedezéséig kellett várni, hogy ezek az írások újra ismertek legyenek előttünk, és így általuk jobban megérthessük azt, amiről Pál írt. Először megvizsgálunk néhány szöveget Pál írásaiból, majd a holt-tengeri tekercsekben megnevezett szabályzatokból. Ebből jobb rálátást fogunk kapni arra, hogy Pál milyen tanításokat vetett el és ítélt jelentéktelennek az üdvösség szempontjából, és hogy azoknak a dolgoknak miért nincs semmi hasznuk számunkra. Ezek semmiképpen nem befolyásolják az üdvösséget, vagy a ránk is vonatkozó Ó Szövetségi szabályokat. Ezek az írások csak a rituális tisztasági törvényekkel foglalkoznak. Ha rosszul értelmezzük ezeket az írásokat, akkor azt vehetjük ki belőlük, hogy általuk igazzá lehet válni.

Az Egyesült Államokban pereskedésre került sor a Works of the Law vagy MMT fordítási jogát illetően. Ezeket az USA-ban eredetileg Elisha Quimron és John Strugnell fordította le, és ők próbálták megtartani a fordítási jogot a Qumrán írásokhoz. A kérdés az, hogy ez miért fontos a számunkra? Mit számít, ha valahol felszínre kerül egy írás a Qumrán-ból? És hogy hogyan érinti ez a mi hitünket? Erre az a válasz , hogy ez a kezünkbe ad egy eszközt vagy fegyvert azok ellen, akik meg akarják dönteni hitünket és az Isten törvényét. Ha már odáig jutunk, hogy elvetjük a törvényt, akkor viszont el kell vetni vele együtt a bűn fogalmát is, és a Kovásztalan Kenyér Ünnepét is, amely a bűnből való kijövetelt jelképezi. Ez az Isten által meghatározott üdvösség tervének az alapjait támadja meg. Ha elhomályosodnak előttünk ennek a tervnek a részletei, akkor nem tudjuk megérteni, hogy mi az, amit Krisztus tesz velünk, és hogy Ő miképpen vezet bennünket az üdvösségre vezető úton.

Amit Pál mond a Rómaiaknak és a Galácziabelieknek írt levelében, az most már jobban érthetően elmagyarázható a holt-tengeri tekercsek felfedezései által kibővült ismereteken keresztül. A magyarázat az, hogy amikor Pál a törvény cselekedeteiről beszélt, akkor az alatt a Miqsat ma’ase ha-torah,  vagy MMT írásait értette. Ezek a szektásodott qumráni judaizmusból eredő írások széles körben elterjedtek voltak az első században, majd később teljesen eltűntek a harmadik és negyedik században.

Jeruzsálem elfoglalását és a zsidók szétszóródását követően az MMT teljesen feledésbe merült. Az írások Qumrán barlangjaiban hevertek érintetlenül, egészen a felfedezésükig. Így Pál leveleinek a mondanivalója is elhomályosodott, és azok, akik el akarták törölni az Isten törvényét, azok ezekkel az Új Szövetségben írt levelekkel próbálták megtenni. Ugyanakkor a zsidók részéről is támadás érte Pált, mert ők is veszélyeztetve érezték magukat a tőle jött levelek által. Innen erednek a látszólagos ellentmondások a bibliai versekben. A Gal. 2:13 vers rálátást ad arra, hogy mi is történik valójában.

Gal. 2:13 És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésök által.

Barnabást is megtévesztették, tehát még a választottak sem voltak mentesek ettől az elgondolástól.

Gal. 2:14-16 14 De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangyéliom igazságához képest, mondék Péternek mindnyájok előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek? 15 Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök, 16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.

Az itt használt törvény cselekedetei kifejezés pontosan a törvény követelményeit vagy munkáit jelenti, amelynek a héber megfelelője a Miqsat ma’ase ha-torah. Ezáltal azonosíthatjuk ezt a kifejezést vagy megnevezést azzal az első századbeli zsidó szekta írásaival, amely ezen a néven keresztül volt ismeretes. A Gal 3:1-14 további rálátást és magyarázatot ad.

Gal. 3:1-14 1 Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? 2 Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából? 3 Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be? 4 Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába. 5 Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekeszi-é? 6 Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul. 7 Értsétek meg tehát, hogy a kik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai. 8 Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. 9 Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.10 Mert a kik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. 12 A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által. 13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: 14 Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.

Pál azért utal Ábrahámra, mert Ábrahám az 1Mózes könyvében írtak alapján bizonyult igaznak. Viszont Ábrahám konkrétan az 1Mózes 22:16-ban leírt eseményekkel kapcsolatban bizonyult igaznak azáltal, hogy Isten parancsának engedelmeskedve kész volt feláldozni fiát, Izsákot. Abegg ezt kihangsúlyozza (uo.), mert szerinte Pál nem véletlenül használta pont ezeket a verseket példának. Nem beszélt volna a törvény cselekedeteiről, és nem hozta volna fel ezt példának, ha nem bizonyos tettek vagy cselekedetek számítanának be a megigazuláshoz. A tény azonban az, hogy Ábrahám azáltal bizonyult igaznak, amiket cselekedett. Abeggnek nagyon jók ezek az érvei, és láthatóan a Zsoltárok 106:30-31-et is alapul vették arra, hogy a törvény cselekedetei tehetnek valakit megigazulttá.

Zsolt. 106:30-31 30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn. 31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

Azt az akkori judaizmus és kereszténység is elismerte, hogy Fineás azáltal bizonyult igaznak mindörökké, amit cselekedett. A qumráni szekták, amint az az MMT-ben látható, azt gondolták ennek a versnek az alapján, hogy mivel a törvény igazságosságot adhat a cselekedetek által, az egyént csak a saját cselekedetei teszik igazzá. A qumráni szekta a Zadok Fiai-nak nevezte magát. Zadok volt a főpap Dávid és Salamon uralkodása alatt, és ő Fineás egyenesági leszármazottja volt, ami még jobban megerősíti ezt a véleményt. Pál azonban azt mondja, hogy senki nem válik igazzá a törvény által. Örökké csak azok fognak élni, akik hit által igazultak meg.

Tehát az igazságosság tulajdonképpen nem más, mint hit által engedelmeskedni a parancsolatoknak. A törvény hit nélküli betartása pedig végső soron semmire nem vezet. A qumrániak pontosan ezt az elméletet támadták. A testi megigazulást hirdették annak ellenére, hogy sok bibliai vers található, amelyek az elméletükkel szemben állnak, mint például Ésaiás 9:1-6, ami a Messiásról beszél, és Ésaiás 53, ami a szenvedéséről és a bűneink elvételéről szól. Mindezek az írások a Messiásra és az Ő, bűneink elvételéért hozott áldozatára mutattak. Ennek ellenére ezek az emberek azt gondolták, hogy a munkáik és a cselekedeteik által érhetik el a megigazulást. Ahogy Pál mondja: ‘Óh balgatag Galácziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket? és Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából?’ Ezután tért Ábrahámra. Pál tökéletesen tisztában volt azzal, hogy álláspontjuk ezen a két idézeten alapul, bár Fineást nem említi meg. Az viszont nyilvánvaló, hogy az Ábrahámra vonatkozó írásrészek alapján alakult ki a nézetük, de csak azt látva, hogy engedelmességét cselekedeteivel bizonyította (Izsákot hajlandó lett volna feláldozni). Talán ennek is szerepe volt a monostori önmegtagadás és cölibátus elmélete kialakulásánál a későbbiekben. Valószínűleg azt gondolhatták, hogy ha nem házasodnak és nem nemzenek maguknak utódokat, azzal ‘feláldozzák gyermekeiket’, és ez által igazzá válnak. Vagyis az igazságosság jele az, ha megtagadják maguktól az utódokat. Ez eléggé bizarr és kitekert gondolatmenet, de ez lehet az egyszerű magyarázata e gyakorlat kialakulásának. Számos rituális tisztasági törvény van, amelyeket ezzel a logikával szintén idáig lehet vezetni, mert az emberi élet körülményei nem engedik meg, hogy állandóan a törvény szerinti rituális tisztaság állapotában éljünk. Abegg véleménye a név eredetéről szintén helyesnek látszik. Rámutat arra, hogy az MMT-ben használt nyelvezet megegyezik azzal, amelyet Pál a Galácziabeliekhez (Gal.2:16) írottakban elutasít vagy megcáfol.

Most pedig megvizsgáljuk, hogy mi az, amit magában foglal a Törvény Munkái. Quimron és Strugnell végezte el a rekonstrukciót a holt-tengeri tekercsek írásaiból. Ez az írás három részből áll. Az első rész egy naptár amely 1-től 21-ig számozott sorokból áll. A második rész egy héber nyelvű szöveg 1-től 82-ig számozva. A harmadik rész pedig egy utószó 1-től 32-ig számozva.

Az MMT-nek hat különálló másolatát találták meg eddig Qumránban, tehát ismert és terjesztett írásokról van szó. Ezek az írások kétféleképpen vannak megjelölve. Először is számozással, mint pl. 4Q amely azt jelenti, hogy a dokumentum a 4-es számú barlangból való. Ezek a töredékek 4Q394-től 4Q399-ig lettek rekonstruálva. Másodsorban pedig betűkkel vannak jelölve, a-tól f-ig. A baloldali margón van feltüntetve a töredék példányának eredete egy betű által, a 4Q jelzéssel és a számmal egy zárójelben. Tehát a naptár első 18 sora az a másolatból való, és amely azonos a 4Q394-el. A számok a 4Q után oszlopokat és sorokat azonosítanak (ezek közül sok ismétlődik a többi tekercsben).

Az első sor ezt írja: 

I.[ a tizenhatodik (napja) ( a második hónapnak) az Szombatnap].

Ez már eleve nem egy bibliai álláspont. Ez a határozat talán a qumráni, nap szerinti naptárszámításon alapul, amely helytelen. Ezáltal az egész ünneprendszer helytelen időre tolódik, beleértve az Úr ünnepeit is. Ez az oka annak, hogy ennek a naptárnak és mozgalomnak nem lehetett fennmaradnia, és hogy ezek teljesen eltűntek a második századot követően.

A rekonstruált írást folytatva:

A huszonharmadik nap az Szombatnap. A harmincadik nap az Szombatnap. A harmadik (hónap) hetedikéje az Szombatnap – a tizennegyedik az Szombatnap – a tizenötödik az a Hetek Ünnepe. [ Ez által a Qumrániaknál a Pünkösd ünnepe a harmadik hónap 14 és 15-re esett ami ellentmond 3. Mózes 23-nak]. A huszonegy…] II. …edike az Szombatnap. A huszonnyolcadika az Szombat, azután Vasárnap és Hétfő, [Kedd az hozzáadatik (ehhez a hónaphoz).

Mivel ez egy rekonstrukció, a mai neveket használjuk a hét napjaira, hogy a szöveg érthetőbb legyen számunkra. Folytatás:

III. És ez az évszak végződik kilencvenegy nap múlva. A negyedik hónap elseje a Megemlékezés Napja. A negyedike az Szombat. A tizenegyedike az Szombat. A tizennyolcadika az Szombat. A huszonötödike az Szombat. Az ötödik hónap másodika az Szombat. A harmadika az Új Bor ünnepe.

IV. A kilencedike az Szombat. A tizenhatodika az Szombat. A huszonharmadika az Szombat. Harmincadika az Szombat. A hatodik hónap hetedikéje az Szombat. A tizennegyedike az Szombat…

A szöveg tovább folyatódik az egész évi Szombatok felsorolásával, és az új olaj ünnepével és a fa áldozatok ünnepével végződik. Ezek nem a Biblia által meghatározott ünnepek, és nem részei az Úr általunk is megtartandó ünnepeinek. A Törvény Munkái egy egészen új ünnepi rendszert mutatnak be, amelyeket kötelezővé tettek minden bibliai utasítás vagy akár magyarázat nélkül, ami arra utalna, hogy mi által következtették ki ezeket az ünnepeket. Ezekkel az írásokkal úgy látszik, még Barnabást is megtévesztették. Ebből is látható, mennyire megtévesztő hatása volt ennek az anyagnak az első században. Folytatás:

1. És néhány a mi szabályaink közül […] amelyek [bizonyos szabályok ]

2. [a] Torah parancsolataiból megegyezően a [mi véleményünkkel és] […] foglalkoznak

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek 2000 éves papirusz töredékek, amelyeknek sok hiányos része van. Folytatás:

3. És [a …pogányokat az ő..] [vetési ajándékaival kapcsolatban], és az ő új gabonáiknak a tisztasága

4. és azt meg […] érinteni és meg [szennyezik azt és senki nem ehet]

5. semmit [a pogányok] új gabonáiból, sem nem lehet azt a szentélybe behozni.

Ebből erednek tehát a ’ne érintsd - ne edd - ne ízleld’ tiltások és szabályok. Pál megjegyzései így már jobban érthetővé válnak, és amikor a törvény munkái-ról beszélt, akkor ezekből az írásokból idézett. Óv attól, hogy ezek a hamis gondolatok megtévesszenek bennünket. Azt is kijelenti, hogy a ne tedd ezt, ne érintsd meg azt, vagy ne ízleld amazt utasítások nem fognak igazzá tenni senkit sem. Egyedül Jézus Krisztus által van megigazulásunk. Ezek a leletek és fordításaik nagyon fontosak számunkra. Részben e részletek miatt maradtak a qumráni írások 50 évig elzárva. A szövegek teljesen megdöntik a mai, modern protestantizmus érveit. Továbbá igazolja az Egyház álláspontját a Szombat és a bibliai ünnepek megtartásával kapcsolatban. A modern anti-nomianizmus megtorpant ezeknek az írásoknak a kiadásával, és mentség nélkül maradtak a vitáikban.

A szöveget tovább elemezve, rátérünk a mondanivalójának lényegére, kezdve az 5. sorral.

semmit [a pogányok] új gabonáiból, sem nem lehet azt a szentélybe behozni. [És a tisztasági-áldozat áldozattal kapcsolatban]

6. hogy azt [réz] edényben főzik [és ők…] abban,

7. az áldozataik húsát, hogy ők […] a Templom udvarába (?)…

Itt az áldozatokról beszélnek, és hogy azokat milyen módon kellene elvégezni a templom udvarában, annak ellenére, hogy a templom nem az ő irányításuk alatt állt, bár volt egy jelentéktelen épületük, amelyet ők templomnak neveztek. Olyan dolgokban adtak ki meghatározásokat és utasításokat, amely felett valójában nem tudtak hatalmat gyakorolni. Ennek ellenére ők akarták megmondani a farizeusoknak és a rabbinikus tisztviselőknek, hogy mi szerint kellene a vallásrendszernek működnie. Az érveik valójában eléggé meggyőzően hangzottak, és ezek az első század körüli időkben elterjedtek az egész Közel-Kelet világában. Mégpedig annyira, hogy Pál a Rómaiakhoz és Galácziabeliekhez írt leveleiben, írásainak egy részét arra kellett fordítania, hogy küzdjön ez ellen a tanítás ellen. Ennyire elterjedt volt akkor az MMT. Ilyen dolgokról beszélnek:

8. az áldozataik leve. És a pogányok (nem zsidók) áldozataival kapcsolatban: [az a véleményünk, hogy az ő ] áldozataik

9. a […] hoz, ami olyan mint az asszony, aki paráználkodott vele, [És a gabona áldozattal kapcsolatban] aki áldozta.

Mindent támadtak, amit a pogányok tettek a templomi áldozatokkal kapcsolatban. Az ellenfeleik meghagyhatták a gabona áldozatot más napra, ők viszont úgy tartották, hogy azt naplemente előtt kell elfogyasztani az áldozatadás napján.

Az is feltételezhető, hogy csakúgy, mint János a Jelenésekben, a parázna asszonnyal ők is a hamis vallást szimbolizálták. Júdában ugyanis a hamis vallásgyakorlatokat mindvégig paráznaságnak nevezték, ami Isten iránti hűtlenséget jelképezte.

Az áldozatokról, amelyeket az ellenfeleik meghagytak másnapra, a következőt mondja: A gabona áldozatok a naplemente után fogyaszthatók el, a hús áldozatok pedig még azon a napon naplemente előtt, amikor feláldozzák azokat. Ezeket a rendeleteket kell megtartani a papok gyermekeinek, hogy a népet nehogy büntetés érje. Az MMT utal a vörös tehén áldozata általi megtisztulási rítusok szabályzataira is, amellyel kapcsolatban a megjegyzésük: Aki leöli és a tűzre teszi azt, valamint azok, akik a hamvait egybegyűjtik, vagy a vízzel kevert hamut szétfröcskölik a megtisztulásért, azok naplementekor mind rituálisan tisztákká válnak.

A vörös tehén áldozata a 4Móz.19:2-ben található. Az MMT írói elsősorban az áldozatokkal foglalkoztak, főként azok szabályozásaival. Amit Pál mondott ezzel kapcsolatban, az az, hogy ezek az áldozati törvények és a velük kapcsolatos rituális megtisztulások lettek eltörölve. Az adósságlevelünk (cheirographon) lett a keresztre felszegezve. Az adóslevelünk - amely a mi bűneink által lett megterhelve - lett a keresztre szegezve, és ez az, amit Jézus a saját testének áldozatával váltott meg végérvényesen. De ez sokak számára nem volt elég, ezért a különböző zsidó szekták másodlagos törvényeket és szabályokat vezettek be, mint pl. a későbbi Talmud, amelyek a hétköznapi élet majdnem minden aspektusára szabályokat hozott. Ez egy külön ága volt a judaizmusnak, de ellentétben állt annak fő ágával, a rabbinikus judaizmussal. Szinte megszállott fanatizmussal tartották be a szabályzatokat a kézmosásokra, az étkezésekre, és arra, hogy mi az, amit lehet érinteni, mi az, amit nem, és mit-hogyan-mivel áldozhatnak.

Ezután kitérnek a papságra, amelyre ők mint Áron fiaira utalnak. Itt utasításokat adnak a rituális megtisztuláshoz felhasznált vízre és annak fröcskölésére. Különös figyelmet szentelnek az áldozati marhák és bárányok lenyúzott bőrére (18.) és azok használatára a szentélyben.

…a tisztátalan állatok lenyúzott bőrével kapcsolatban. Tilos azoknak a csontjából vagy bőréből az edények fogantyúit elkészíteni. 

Nem lehetett egy döglött vagy elhullott állat csontjából kifaragni egy edény nyelét, mert az az edényt tisztátalanná tette volna. Tehát ilyen, és ehhez hasonló szabályzatokat hoztak a hétköznapi élet minden területére. Az MMT még tovább viszi a megtisztulási törvényeket, mint amire a Tóra utasít.

A tiszta állatok tetemével és bőrével kapcsolatban: Aki azokat viszi, az nem ehet a megszentelt ételekből.

Tehát még a tiszta állatok tetemének vitele - még a szolgálatban is - elvette a jogot a megszentelt étel elfogyasztásától. Ha valaki pl. hentes üzletben dolgozott, az nem vehetett volna részt a megszentelt kenyér áldozatban. Ez a kereszténységen belül kb. azt jelentené, hogy az Úrvacsorán az a személy nem vehetné magához a kenyeret és a bort. Pál erősen támadta ezeket az utasításokat és szabályzati ostobaságokat, valamint kihangsúlyozta azok érvénytelenségét, mivel ezek Krisztus áldozatát támadták meg. De ugyanakkor ő ezzel nem az Ó Szövetségben megadott törvényt akarta eltörölni. Amit eltörölt, az az Ó Szövetség köré felállított bizonyos törvények voltak. Mely törvények ezek? Krisztus áldozatával egyértelműen az áldozati törvények lettek eltörölve, ahogy azt az apostolok tanították, és amint azt már a Különbségek a Törvényben című írásban bemutattuk. Ebből is láthatóan tehát a törvény különböző elemekből áll. Az Új Szövetségben a törvény három különböző elemét láthatjuk megemlítve. Pál a törvénynek mind a három különböző részéről beszél, ami által a látszólagos ellentmondások és félreértések keletkeztek. Ennek részben az az oka, hogy eddig nem ismertük a Törvény Munkái nevű írásokat. Ma már látjuk azt, hogy a Törvény Munkái nem más, mint egy íráscsoport, amely hasonlóan a Talmudhoz, a Tóra írásait akarja kiegészíteni. Ez a meglátás egyszerű magyarázatot ad sok mindenre. Ezek által jobban felismerhetővé válnak számunkra az anti-nomian szemszögből írt tanok, úgy a saját értelmünk használatával, mint azáltal, hogy összehasonlítjuk azokat a Biblia egészével. Bár amikor a Különbségek a Törvényben című írást kiadtuk, még nem álltak rendelkezésünkre ezek az írások, de ezek nélkül is egyszerű volt megdönteni az anti-nomian álláspontot. Az MMT segítségével viszont teljesen leomlanak mindazok az érvelések, amelyek eddig látszólagosan hatásosnak tűntek. Így most már képesek vagyunk azt kijelenteni, hogy akik azt állítják, hogy a törvény már érvénytelen, azok nem tudják, hogy mit beszélnek. Ezeknek az írásoknak ez a valódi jelentősége. Általuk ismerhetjük meg, hogy mit is jelentenek tulajdonképpen a Törvény Munkái, vagy a magyar fordításban használt törvény cselekedetei.

Az MMT részletesen kitárgyalja a papság dolgait, mert véleményük szerint miattuk jöhet szenvedés a népre, ha nem tartják be pontosan az ’előírásokat’.

Az MMT az áldozatok leölésének a helyét a táboron belül határozza meg, mégpedig a tábor északi részében. Véleményük szerint a szentély az a gyülekezet sátra, a tábor az maga Jeruzsálem, és minden, ami a táboron kívül van, az a Jeruzsálemen kívüli tábor.

Az az ő településük tábora (29-30). A táboron kívül van, ahol a megtisztulási áldozatokat kell [áldozni?] és kivinni az oltárról a hamut és elégetni a megtisztulási áldozatot, mert Jeruzsálem az a hely, amelyet választott Izrael minden törzse közül.

Ebből úgy látszik, ők azt következtették, hogy Jeruzsálem egy elmozdítható lokáció, ugyanúgy, mint Izrael lakhelyei. Ez igen fontos a szórványságban élők vallási gyakorlataira nézve.

Ebben a részben azt vitatják, hogy hol lehet az áldozati állatokat leölni, és azok hamuját szétszórni. Innen látható, hogy itt csak a tisztulási törvényekkel és azok rituális részeivel foglalkoznak részletesen. A megtisztulásra felajánlott áldozati állatok eredetével, hogy azok áldozati állatokból vagy maguktól elhullott állatokból származtak-e. Az MMT nem más, mint megtisztulási és tisztasági rituálék szakkönyve. Ez rálátást adhat az akkori Júdabeli társadalom rituális életének szélsőségeire.

A tisztasági és rituális törvények megszállottai voltak, ez beléjük rögződött. Pálnak ez ellen határozottan kellett fellépnie, mert Krisztusban egy tökéletes, tisztán érthető alapra kellett helyezni a vallást. Az ilyen berögződött vallásgyakorlatok mindig is gátat vetettek az igazságnak szerte a világban, és ez a mai világra is vonatkozik. Csak amikor ilyen írásokat látunk, mint a Törvény Munkái, akkor válik nyilvánvalóvá az, hogy Pálnak milyen hatalmas méretű problémával kellett szembenéznie.

Az MMT ezután továbbmegy az étkezési szabályokra vonatkozólag, a terhes állatokkal kapcsolatban (36-tól). Ezekben kijelentik, hogy nem lehet az anyaállatot és annak magzatát egy napon feláldozni. Nem lehet olyan magzatot elfogyasztani, amelyet az elpusztult anyaállatban találnak, amíg azt rituálisan is le nem ölik. Az efféle dolgok az átlagembert egyébként is kevésbé érintették, de ők még ezeket is szabályozni akarták.

Ezután azok a határozatok következnek, amelyek azt szabályozzák, hogy ki léphetett be a gyülekezetbe. Megnevezik az ammonitákat és a moabitákat, a mamzert és azokat, akiknek heréje megsérült, vagy akinek férfi tagját levágták, de akik ennek ellenére beléphettek a gyülekezetbe és feleségeket vehettek, és bemehettek a szentélybe. Itt az MMT meghatározza azt, hogy ki házasodhat és ki nem, és mit mond erről a törvény. Beszélnek az együttélés tisztátalanságáról és arról, hogy a gyülekezet tagjai nem egyesülhetnek izraelitákkal. Felsorolják a különböző tiltott házasságokat. Az etnikai házasságkeveredésre vonatkozó tiltások kiterjednek a törzseken belüli keveredés tiltására is. Megjegyzést tesznek a vakokról is, akik mivel nem látnak, nem tudják a keveredéseket, de tisztában kellene lenniük azokkal. Ezért jóvátételi áldozatot kellett adniuk. Ha valaki vak volt, akkor nem keverhetett össze semmit akár öltözködésben vagy élelemben, mert tudnia kellett azt, hogy milyen ruhát lehet viselni és mit lehet fogyasztani. Ilyen nehéz terhet helyeztek még a vakokra is. A Törvény Munkái ilyen dolgokra koncentrált, és ez érthetővé teszi, miért kellett ezt Pálnak olyan erősen megítélnie és megdöntenie. Az MMT követői azt hitték, hogy ezek által a cselekedetek által lehet megigazulni. Semmi igazságosság nincs abban, amit eddig olvastunk. Az áldozati törvények mind el lettek törölve. Az áldozati törvények az adósság tárgyai, de a megigazulás Jézus Krisztus által jött. Az MMT-nek egyetlen részét sem számíthatjuk igazságnak, sem a hitünkhöz szükséges vagy ahhoz kapcsolódó dolognak.

Tovább folytatva, az MMT a folyadékokkal kapcsolatos kérdésekbe megy bele, majd a kutyákkal foglalkozik, amelyek betévedve a szentélybe megeszik az ott levő csontokat, és Jeruzsálemmel mint a szentély táborával stb. Ez számukra nagyon fontos kérdéssé vált. Jeruzsálemet úgy látták, mint az Izrael táborainak fővárosát.

Beszélnek az Izraelbe ültettek fák gyümölcseiről is, amelyeket élelemként fogyasztottak. Ezt azért tették, mert figyelembe kellett venniük a papok jogát az első termés gyümölcseihez. Ugyanígy a tizedekkel és nyájakkal kapcsolatban.

A megtisztult leprás betegekről az volt a véleményük, hogy azok nem léphetnek be olyan helyre, ahol megszentelt élelem van, és elkülönítve kellett élniük a házakon kívül (64-70; 59). Ha valaki akaratlanul vagy tudatlanul megszegte a tiltási törvényeket, akkor annak megtisztulási áldozatot kellett bemutatnia. Arról a személyről, aki akarattal szegi meg a szabályokat, az MMT írás azt mondja, hogy az ‘megvetett és Istenkáromló’ (70 uo.).

Ezután a szöveg tovább folytatódik még a leprásokkal kapcsolatban, majd foglalkoznak a tiszta állatokkal, és a tisztátlan keveredésekkel, mint pl. a földek és a szőlősök bevetése különböző, kevert magfajtákkal. Ezeket a bibliai írások sem engedélyezik. Szó van még a szántásról, az egyenlőtlenül igába fogott állatokkal. Egy egész sorozat teendőt határoztak meg, mit kell tenni. Ma ezalatt azt értjük, hogy nem kötelezzük el magunkat más meggyőződésű emberekkel. Ezzel szemben ők ennek elsősorban a szó szerinti értelmét vették a törvény alapján, amit az valóban nem engedélyez, és megemlítenek még további szabályokat (a bibliai utasítások alapján), hogy mit kell tenni ezekkel kapcsolatban. Ezután jönnek azok a szabályok, hogy mit vihet be valaki a saját házba. Azután az, hogy mi az asszonnyal való paráználkodás fogalma. A papság számára tilos volt a nép közül házasodni. Nem keverhették össze a magvukat mással, így ez is tisztasági kérdés volt számukra, nem pedig egy morális vagy lelki meggyőződés. Minden utasítást testi szempontból határoztak meg, és azok csak a testi fogalmakon alapultak. A keresztényi, szellemi felépítést az MMT-ben megadott cselekedeteken alapuló rendszer teljesen aláaknázta, mindent lealacsonyítva egy szellem nélkül vezetett, tetteken alapuló vallásra.

Alapjában véve az MMT akarja meghatározni az áldásokat és az átkokat. Az írók szerint az áldások és az átkok, amelyek a Mózes könyvében találhatóak, azok már mind beteljesedtek. Az áldások Salamon idejében, az átkok pedig Jeroboam után (18-19). Utalás található az utolsó időkre is amikor mind visszatérnek Izraelbe, és többé nem lesznek megtagadva (?), de a gonoszok mindvégig gonoszságot cselekednek. (Sok a hiányos rész).

23 és […] Gondoljunk Izrael királyaira és az ő cselekedeteikre: mindazok akik közülük

24 félték a [Toh]rát, azok megmenekültek a bajoktól; és ezek a Torah követői voltak,

25 kiknek bűneik [meg lettek] bocsátva. Gondoljunk Dávidra, ki igazságosam cselekedetett

26 és akinek meg lett bocsátva, és sok bajból megmenekült. Mi (valóban) elküldtünk

27 némelyeket a törvény szabályaiból, mert ezt határoztuk, a te érdekedben és a nép érdekében. Mert láttuk, [hogy]

28 bölcs vagy és ismered a Toráht. Elmélkedj ezeken és kérd őt, hogy megerősítse

29 az akaratod, és távolítsa el tőled a gonoszság tervét, és Beliál fortélyait,

30 hogy örömet találj az idők végén, bizonyítva, hogy a mi gyakorlataink helyesek.

31 És ez számodra igazságos cselekedetnek fog minősülni, mert azt tetted ami igaz cselekedet az Ő szemében, a saját jóléted és

32 Izrael jóléte érdekében.

Az MMT írások szabályai vagy a Törvény Munkái, az ő szemükben megigazulást adott, de ez nem igaz. Most teljesen érthetővé válik számunkra az, hogy Pál mire is célzott. A Törvény Munkái, az ergon nomou vagy a Károli által használt törvény cselekedetei nem tesznek igazzá senkit. Pál ezt támadta és hasonlította össze a hit általi megigazulással. Ezáltal képesek vagyunk a Rómabeliekhez és a Galátzaibeliekhez írott levelek tartalmát, helyes értelemben megvitatni. Az MMT írások felfedezése, és amit megírtunk a Különbségtétel a Törvényben című írásban, a mai protestáns vallás feltételezéseit teljesen megdöntik. Ma már egyértelműen bizonyítható a tévedésük. Nem a Tóra az, ami által megigazulunk. És főleg nem ezek a rituális tisztasági és áldozati törvények hoznak megigazulást számunkra, amelyek csak egyszerűsített és kategorizált változatai a Tóra törvényeinek.

A morális törvények azok, amelyek Isten természetéből erednek, és amik példázzák az igazságosságot. Csak elképzelni lehet azt, amint az első századbeli keresztények gyülekezeteibe egyesek ezekkel az írásokkal állítottak be, és ezekről beszéltek. Általánosítva lett számukra, hogy ilyen-olyan cselekedeteket kell tenniük. Felvetődött közöttük az is, hogy miként kell venniük a tisztasági törvényeket. Az pedig teljesen megzavarhatta őket, hogy milyen csontból, milyen edény nyelét lehet elkészíteni, mi érinthető és mi nem, milyen állatot hová lehet bevinni és hová nem stb. Ezek az egyének valószínűleg kijelentették, hogy ezt azért kell megtenni, mert meg van írva a Törvény Munkáiban. Ennek mai megfelelője az lenne, hogy ha egy vallási személyre hivatkozva akarnák annak saját tanításait ráerőltetni az egyházra.

Csakúgy, mint amikor a Pászka ünnepének megtartásával kapcsolatban kellett hamis tanításokkal szembeállni, ugyanazt meg kellett tenni az MMT írásokkal kapcsolatban levő kérdésekkel is. Pálnak foglalkoznia kellett ezzel, mert nyilvánvalóan a Galátziabelieket erősen érintette ez a dolog. Nem véletlenül volt ez a Galátziabelieknek nagyobb gond, mint a Rómabeli gyülekezetnek, ahol Pál csak röviden tér ki erre a tárgyra. Galátzia ugyanis sokkal közelebb esett Jeruzsálemhez, így őket közelebbről érintette ez a tanítás, mint a távolabbi, Rómában lévő zsidó közösséget. A Közel-Keleten ez az írás nagyon komoly gondot okozott, és minél távolabb esett onnan a gyülekezet, annál kevésbé volt hatása. Magának a Templomnak is ezért kellett elpusztulnia. A Templom le lett rombolva, hogy teljesen megszűnjön ez és az ehhez hasonló eltorzított, értelmetlen judaikus vallásrendszer. Helyében pedig megjelent a tiszta, szellemi alapokon álló, minden rituális gyakorlattól mentes vallás. Bár ennek a rendszernek az elmúlása azt is magával hozta, hogy ezek az írások teljesen eltűntek és ismeretlenekké váltak számunkra. Ezért sokáig nem tudhattuk azt sem, hogy a Törvény Munkái egykor egy létező, valóságos tanításokat tartalmazó irat volt. Ez egy könyv volt, nem pedig csak bizonyos cselekedetek. Ezért azt nyugodtan kimondhatjuk, hogy Pál írásai - legalábbis azoknak egy része - az MMT-re utaltak. A teológiai körökben folyt viták még nem dőltek el egyértelműen ezzel kapcsolatban, de a hittudósok nagy része ma már bizonyos ebben. Számunkra ez azért lényeges, mert ennek következményei messzehatóak. Ez azonban nem csak az Isten Gyülekezeteinek számára fontos, akik egyébként is helyesen értették Pál leveleit, hanem nagyobb jelentősége van a mai protestáns vallásra nézve. A Reformáció kialakulásakor jól értették az áldozati és morális törvények közötti különbséget, annak ellenére, hogy nem értették sem a Húsvét sem az Ünnepek szerepét a megváltás tervében. Ma pedig már teljesen figyelmen kívül hagyják azokat. Az Isten Gyülekezetei ezáltal igaznak bizonyultak a kezdettől fogva, és ezt a modern kereszténység is hamarosan látni fogja.