CoG

A Nefilim és a Démonok - bővítve

Lehetséges-e a szellemi világban élő angyaloknak szexuális viszonyt létesíteniük emberekkel? Olyan szexuális viszonyt, amely még utódokat is eredményez? Ha igen, és ha volt erre példa, akkor mi akadályozza meg azt, hogy ez esetleg újra megtörténjen? Mi lehet a valós mondanivalója az 1Mózes titokzatos 6. fejezetének? Kik valójában az ott említett "Isten fiai", akik vágyakoztak az emberek leányai után, és kikre vonatkozik a Nefilim megnevezés? Valóban lettek volna olyan angyalok, akik emberi testet öltve lejöttek közénk a földre, és nemi kapcsolatot létesítettek az emberek leányaival? Ha valóban volt ilyen keveredés, akkor milyen utódokat nemzettek, köztünk élnek-e azok ma is, és miként érinti ez az üdvtörténetet? Mi volt a bukott angyalok "nagy bűne", amiért Péter apostol szerint börtönbe lettek zárva? Ebben az írásban részletes választ adunk ezekre a kérdésekre. A Biblia mellett felhasználunk néhány további olyan forrást, amelyek ebben a témakörben nélkülözhetetlenek. Elsősorban az Énok könyve és a Jubileumok könyve tartalmaz lényeges és részletes információkat ezzel a témával kapcsolatban, így ezekből számos idézetre hivatkozunk. Az említett forrásokban levetett démonológiai tanítások tökéletesen megegyeznek a Biblia tanításaival, továbbá azzal, amit az apostolok és az őskeresztények hittek, vallottak és tanítottak a szellemvilággal és a démonokkal kapcsolatban. Valójában az apostolok és a korai keresztények nemcsak ismerték de ihletett írásokként kezelték és használták ezeket az írásokat a ma "kanonizáltként" ismert Biblia mellett, így a judeo-keresztény hitrendszert alakító forrásokként kezelhetjük őket. Sajnálatosan a legtöbb modern keresztény elveti ezeket az írásokat, így a korai keresztények e témakörben vallott hittételeinek és tanításainak a java része mára vagy elveszett, vagy teljesen elhomályosodott.  Magát a keresztény vallást elárasztották az emberi tradíciók, a görög filozófia, a pogány hiedelmek és az áltudományos nézetek. Mivel ezeknek a tévhiteknek az elterjedése hosszú időn át egy rendkívül fontos bibliai igazságkört szorított ki, korunk lassú lezáródásával itt az ideje annak, hogy a kereszténység visszatérjen eredeti gyökereihez, és életet mentő igazságaihoz. Az viszont tény, és látni is fogjuk, hogy az igazság ebben az esetben messze meghaladja a legfantáziadúsabb emberi elképzelést is.


 

Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © Póli Pál, Isten Egyházának Gyülekezetei 2002, 2004, 2006.

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetők, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

 

 Webcímünk: www.churchofgod.hu 


 

I. AZ ISTEN FIAI

 

1.1 Az Isten fiai, az angyalok

Az angyali létvalóság és a szellemvilág egy önmagában is hatalmas témakör, amivel egy külön írásban foglalkozunk majd részletesebben. Itt csak röviden rámutatunk, hogy a szellemvilágban teremtett lények az Isten fiainak vannak nevezve. A közismert ‘angyal’ (úgy a héber malak, mint a görög aggelosz szavak jelentése: hírnök) megnevezést tulajdonképpen csak egy funkciójuk után kapták, ugyanis ők voltak az Isten szóvivői, hírnökei az emberek számára.

Teremtés könyvében olvasható a Biblia egyik legtitokzatosabb szövegrésze, amely évszázadokon át gondot okozott a teológusoknak és az átlag bibliaolvasóknak egyaránt. A szóban forgó írásrész az 1Mózes 6:1-4 mondanivalója. Számtalan vita és értelmezési ellentét alakult ki e néhány rövid sor pontos jelentésével kapcsolatban. A vita lényege és fókusza a következő: valóban voltak-e olyan angyalok, akik lejöttek a földe, és tényleges szexuális viszonyt alakítottak ki az emberek leányaival, amely kapcsolatból az antik világ óriásai jöttek létre? De lássuk magát a kérdéses szövegrészt:

1Mózes 6:1:4 1 Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek, 2 látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. 3 Isten ekkor így szólt: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból! 4 Óriások voltak a földön azokban a napokban – azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek –, ezek az ősidők erős, híres férfiai.

Az Isten fiai feleségeket vettek magukhoz az emberek lányai közül, ez eddig érthető is. A vita akörül folytatódott, hogy kik voltak az Isten itt említett fiai? És milyen jelentősége volt ennek, mire utalhat pontosan ez a néhány rejtelmes igerész?

Ádám, akit Isten teremtett meg, az Isten fiaként van megnevezve a Lukács 3:38-ban. Viszont a Teremtés könyvében azután végig Ádámnak, vagyis embernek van nevezve. Ádám az Isten fia volt azáltal, hogy Isten őt közvetlenül teremtette meg. Azonban ő volt az egyedüli férfi, aki nem asszonytól született meg. Az utána született emberek már mind az első emberpártól eredő, születés által világra jött "emberek fiai" voltak. Ádám korántsem az egyedüli lény volt, aki közvetlen teremtés által jött létre. Az Istennek voltak más fiai is, akiket jóval a fizikai világ megalkotása előtt, a szellemvilág megteremtésekor hozott létre. Ezeket a fiakat azonban nem az Ádáméhoz hasonló fizikai anyagból, hanem szellemi kivonatból alkotta meg Isten. Az Isten által közvetlenül teremtett szellemlényeket a Biblia következetesen az Isten fiainak nevezi. Az Isten fiainak nevezett szellemlényekről, más nevükön angyalokról többek között a Jób könyvében olvashatunk. Csak példának:

Jób 38:1-7 1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda: 2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel? 3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! 4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! 5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? 6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; 7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

Az Ószövetségben az Isten fia kifejezés csaknem mindenhol kizárólag az angyalokra vonatkozott (lásd. Jób 1:6; 2:1; 38:7; Zsolt. 29:1; 89:6-7; Dán. 3:25). Ugyanez elmondható a kánonba be nem került "apokrif" írásokról is. Semmi alapunk nincs tehát arra, hogy az 1Mózes 6:2 versét mégis másképpen értelmezzük. Különösen annak ismeretében, hogy a Szeptuagintában az 1Mózes 6:3 versében az "Isten angyalainak" fordították a kérdéses megnevezést (lásd az Alexandriai verzió lábjegyzetét a 7. oldalon).

Jób könyvében további utalásokat találhatunk erre:

Jób 1:6 "Egy napon pedig, amikor eljöttek az Isten fiai, hogy az Úrnál jelentkezzenek, a sátán is közöttük volt."

Jób 2:1 "Történt pedig, amikor egyik napon eljöttek az Isten fiai és jelentkeztek az Úr előtt, a sátán is eljött közöttük és színe elé állt."

Tehát az Isten fiai az angyalok, éppen ezért még Sátán, s a vele elbukott angyalok is az Isten fiainak vannak nevezve. Ezt a tényt az emlékezetünkbe kell vésnünk. Az ószövetségi iratokban a fiak kifejezés csak néhány alkalommal, és generikus alkalmazásban fordul elő az emberekre – pontosabban az izraelitákra – vonatkozóan,  s e kivételektől eltekintve az emberekre végig az "ember fiai" jelzőt használták (lásd: Zsolt. 4:2; 31:19; 33:13; 57:4; 58:1; 145:12; Préd. 2:3,8; 3:10, 18, 19; 8:11; 9:3, 12, stb.). Ami testtől születik, test az, emberi testnek gyermeke, és Ádám kivételével mindannyian így születtünk meg. Ily módon, csak az Isten közvetlen teremtései nevezhetők az Isten fiainak, és éppen ez okból utalt Ádámra így a Lukács 3:38 verse.

Itt lényeges viszont kitérni arra, hogy később az újszövetségi időkben, mindazok, akik újjászülettek az Isten Szelleme által, s így új, szellemi teremtményekké váltak Krisztusban (2Kor. 5:17; Eféz. 2:10), azok már szintén az "Isten fiainak" nevezhetők (Róm. 8:14-15; 1Ján. 3:9-10). Ez épp amiatt van, mert újjászületésük Isten közvetlen munkája által történt meg (Ján. 1:13), ahogyan a megszentelődésük folyamatát is már Isten bennük történő munkája viszi véghez. Tehát Isten közvetlenül és aktívan teremti meg az egyénben az új természetet, a "belső, szellemi embert", és fejleszti azt a fiúság teljességének megnyilvánulásáig. Akikben megtörténik ez az Istentől való újjászületés, azok mind Isten fiai.

Ezzel a háttérrel már egyáltalán nem lepődhetünk meg azon, amit a további írásokban – némelyben sokkal bővebben és egyértelműbben vázolva – olvashatunk ugyanezekről az eseményekről. A Teremtés 6-ban leírt eseményeket a Jubileumok könyve kissé részletesebben mutatja be:

Jubileumok 5:1 És eljött az idő, amikor az emberek gyermekei sokasodni kezdtek a földön, és leányaik születtek nekik, és annak a Jubileumnak egy bizonyos évében, az Isten angyalai látták, hogy szép kinézetűek voltak azok; és feleségeket vettek maguknak közülük, amint választottak, és óriásokat nemzettek azokkal.

Az Énok könyve szintén feleleveníti ezt az eseményt:

Énok 6:1-2 1 És lőn abban az időben, miután az emberek fiai megsokasodának a földön, hogy leányaik születtek, akik bájosak és szépek voltak. 2 És amikor az angyalok, az egek fiai látták őket, kívánkoztak utánuk, és így beszéltek egymás között: „Menjünk és válasszunk feleségeket magunknak az emberek lányai közül, és legyenek gyermekeink tőlük.”

Amint ezek az őskeresztények által is hitelesnek tartott írások is egyértelműen bizonyítják, az Isten fiai minden kétséget kizárva az angyalok, az Isten szellemi gyermekei.

 

1.2 Az emberek és a testet öltő angyalok keveredése

Testet öltő angyalokMint láttuk, az Isten fiai megegyeznek azokkal a szellemi lényekkel, akiket közismertebben angyaloknak nevezünk. A Szentírásból azt is tudjuk, hogy az angyalok képesek megjelenni emberi formában. Pl. Ábrahámnak három, hús-vér emberi testet öltött angyal jelent meg, akik vele ettek és ittak. Az angyalok tehát képesek testet ölteni, s ily módon képesek a test bármely funkcióját betölteni. 

1Mózes 18:1-2 1 Ezután az Úr megjelent neki Mamre völgyében, amikor a legforróbb napszakban éppen a sátra nyílásában üldögélt. 2 Amint fölemelte szemét, megjelent neki három férfi, s megállt ott a közelében…

Az Ábrahámnak megjelenő angyalokat egyéneknek, embereknek (héb ísh 18:16) nevezi az Írás, tehát itt nem csupán emberi kinézetű "szellemekről" van szó, hanem valós emberi testben jelentek meg. Az Újszövetség szintén megerősíti azt, hogy az angyali lények megjelenhetnek emberként, és ilyenkor mi meg sem különböztethetjük őket a valódi emberektől. Amikor Pál emlékeztette a hívőket a vendégszeretet fontosságára, kijelentette, hogy sokan tudtukon kívül angyalokkal találkozhatnak így: 

Zsidók 13:2 Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadtak be szállásra.

Ha angyalok így meg tudnak testesülni, ha velünk ehetnek és ihatnak, akkor az emberi test minden más funkcióját is képesek elvégezi. Ez vezet a következő kérdéshez: Képesek-e az angyalok emberi testet öltve szexuális viszonyt kialakítani emberekkel? Bármennyire is meghökkentő, a válasz: igen, képesek! Az angyalok közreműködnek a fizikai világ erőinek, törvényszerűségeinek a vezérlésében, és minden további nélkül képesek a materializálódásra is. Ez természetesen azt jelenti, hogy az Isten ellen lázadó bukott angyalok is megjelenhetnek emberként, és ilyenkor élvezhetik a test minden funkcióját, beleértve a szexualitást is. Az már más kérdés, hogy mikor ad teret ennek, és mikor gátolja meg őket ebben a mindenható Isten. Tudnunk kell, Isten nem minden esetben gátolja meg azt, ha egy lény megátalkodott akarattól vezetve egy rettenetes bűnt kíván véghezvinni. Ez több, mint nyilvánvaló a mai világunkban is, ahol szinte minden nap találkozhatunk a gonoszság és kegyetlenkedés durva megnyilvánulásaival. Isten gyakran hagyja, hogy az emberek (vagy angyalok) tetézzék bűneiket, és teljességgel megérjenek az ítéletre vagy kárhozatra. Más szóval, Isten mindentudó akarata szerint vagy engedélyezi, vagy pedig meggátolja az egyének gonoszra irányuló szándékait. Ebben az esetben engedélyezte ezt a maga határozatából kifolyólag, aminek okait nekünk, embereknek nem feltétlenül kell megértenünk ebben a korban. Mindenesetre a lázadó angyalok egy csoportja párjára talált a lázadó emberek asszonyai között, és véghezvitték ezt a természetellenes aktust.

 

1.3 Képesek-e az angyalok "házasodni"?

Egy gyakran felhozott ellenérv az, hogy a mennyben nincs házasság (Mát. 22:30). Ez igaz is. Hogyan lehetséges hát a szellemvilágban nemtelen angyaloknak nemi viszonyt kialakítani? Ez ellentmondásosnak tűnik, hiszen Jézus Krisztus egy alkalommal, amikor a feltámadásról adott magyarázatot, valóban kijelentette:

Máté 22:30 A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.

De ez természetesen azt jelenti, hogy az angyaloknak a mennyei, szellemi testük nem nélküli, s ott valóban nincs sem házasság, sem szexualitás. Ez nem is vitatható. Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy itt Krisztus egyébként is az igaz, engedelmes angyalokra utalt. Ez azonban egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a lázadó angyalok emberként megtestesültek, asszonyokkal szexuális viszonyt hoztak létre, és e kapcsolatból félangyal- félember hibrid lényeket produkáltak. Valóban, a mennyekben, szellemlényként nincs szexualitás, és az angyalok nem képesek utódokat létrehozni a maguk képére, vagy képmására. Csakis emberi testben megjelenve lehetséges számukra a szexualitás és az esetleges utódnemzés. És némelyek a bukott angyalok közül pontosan ezt tették az özönvíz előtt. Nem tudtak ellenállni annak a csábításnak, hogy ők is "átéljék" ezt az emberiségnek adott ajándékot. Sokak számára kétségtelenül nehezen elfogadható ez a nézet, de a bizonyítékok határozottan emellett szólnak. Az antik világ ugyanis számos ilyen írásos bizonyítékot hagyott ránk, s jónéhányból idézni is fogunk az alábbi fejezetben.

 

1. 4 Az antik világból ránk maradt bizonyságok

Az emberiség őskorszakáról rendkívül kevés, és annál is kevesebb igazán megbízhatónak mondható információnk van. A fennmaradt anyagokból viszont egy olyan kép tárul elénk, amelyben következetesen jelen van egy, a mai ember számára furcsa motívum: volt valaha egy időszak, amikor az angyali lények egy csoportja lejött a földre, emberi testet öltöttek, majd közösültek az emberek leányaival, akik e kapcsolatból emberfeletti képességekkel bíró utódokat nemzettek. A modern ember számára ez nem több, mint az elmúlt korok primitív embereinek babonás hiedelme vagy eltúlzott legendái, amelyek nevetségesen hangzanak egy mai, felvilágosult ember számára. Ehhez sajnos a legtöbb esetben még hozzájárul a hívő emberek tudatlansága is, akik abszolút képtelenek választ és megfelelő magyarázatot adni az olyan kérdésekre, amelyeket a tudományos világ lehetetlennek minősít. A régi korokból fennmaradt források azonban rendkívül következetes képet adnak, amint az alábbi áttekintés is mutatja.

Számunkra elsősorban a Jubileumok és Énok könyve fontosak, hiszen e két könyvet elismerte, sőt kanonizálta is néhány korai közel-keleti és afrikai keresztény egyház (így pl. a kopt és etióp egyházak). A bennük leírtak eloszlathatnak minden kétséget a szóbanforgó kérdést illetően.

Jubileumok 4:22 És [Énok] mindent leírt, és bizonyságot tett a Őrangyalok ellen, azok ellen, akik bűnbeestek az emberek leányaival, mert magukat egyesítették az emberek leányaival, hogy megromoljanak. És Énok tanúbizonyságot tett mindannyiuk ellen. 

Jubileumok 5:1-3 1 Amikor az emberek fiai elkezdtek megsokasodni a föld színén, és leányaik születtek, akkor az Úr angyalai látták – annak a Jubileumnak egy bizonyos évében –, hogy szép azoknak a kinézete, és feleségeket vettek közülük a maguk választása szerint, és gyermekeket nemzettek nekik, akik óriások voltak. 2 És a törvénytelenség elszaporodott a földön, minden test megrontotta a maga útját, az emberek, és a háziállatok és a vadállatok és a madarak, és minden, ami a földön jár, elhagyta az adott rendjét, s minden élő romlottá lett, és még egymást is enni kezdték, és igazságtalanság hatalmasodott el a földön, és az emberiség minden képzelete és minden cselekedete állandóan a gonosz volt. 3 És az Isten lenézett a földre, és íme, romlottá vált az, és minden test megrontotta a maga rendjét, és minden, ami a földön volt, mindenféle gonoszságot cselekedtek az Ő színe előtt.

Jubileumok 5:8-9 8  És [az Úr] ezt mondta:  A lelkem nem marad mindig az emberen; mert ők testből valók és az ő napjaik százhúsz esztendő lesz. 9 És kardot küldött közéjük, hogy öljék le egymást, és azok elkezdték egymást pusztítani, amíg mindannyian elhullottak a kard által, és kipusztultak a földről.

Jubileumok 7:21-25 21 Mert e három oka volt az özönvíz eljövetelének, nevezetesen a paráznaság bűne, amelyet a Vigyázók [Őrangyalok] követtek el, amikor elhagyták törvényes rendeltetésüket és az emberek leányai után vágyakoztak, és feleséget vettek maguknak választásuk szerint: ezzel megkezdve a tisztátalanságot. 22 És fiakat nemzettek, a Nefilim-et, akik közül egy sem volt egyforma, és elpusztították egymást: az óriások ölték a Nefilt, a Nefil ölte az Eljót, és az Eljó pedig az emberiséget, és egyik ember a másikat. 23 És mindegyik átadta önmagát a gonoszság munkáinak, és sok vért kiontottak, és a föld megtelt gonoszsággal. 24 És ezek után bűnt követtek el az állatok és madarak ellen, és minden ellen, ami a földön mozog vagy jár: és sok vér kiömlött a földön, és az emberek minden gondolatai és minden vágyai hiábavalóság és gonoszság volt állandóan. 25 És az Úr mindent elpusztított a föld színéről …

És a talán legtöbb részletet eláruló leírás ugyanezekről az eseményekről az Énok könyvéből:

Énok 6:1-8 1 És lőn abban az időben, miután az emberek fiai megsokasodának a földön, hogy leányaik születtek, akik bájosak és szépek voltak. 2 És amikor az angyalok, az egek fiai látták őket, kívánkoztak utánuk, és így beszéltek egymás között: „Menjünk és válasszunk feleségeket magunknak az emberek lányai közül, és legyenek gyermekeink tőlük!” 3 Erre Shemjáza, aki a vezérük volt, azt mondta nekik: „Félek, talán mégsem akarjátok majd véghezvinni e cselekedetet, úgyhogy egyedül én fogom e nagy bűn terhét viselni.”4. Azok, válaszolva neki, ezt mondták: „Mindannyian megesküdünk; és fogadalommal kössük magunkat közös átkok alá, hogy ezen a terven nem változtatunk, hanem véghez visszük azt.” 5. Ezután mind megesküdtek és a reá jövő átkok alá közösen kötötték magukat. 6. Teljes számban kétszázan voltak, akik Járed idejében alászálltak az Árdiszra, ami az Hermon hegyének csúcsa. Azt a hegyet azért Hermonnak hívják, mert annak csúcsán esküdtek meg és vetették magukat közös átok alá. 7. Ezek a vezéreik nevei: Shemjáza, aki (fő)vezérük volt, Uraklbárméel, Rámláel, Kokábel, Támiel, Rámuel, Dánel, Ázákéel Baráqjéel, Asáel, Ármáres, Bátráel, Anánel, Szeráquel, Szamszávéel, Szatárel, Turel, Jomjáel, Száriel. Ezek voltak a tízek vezérei.

7:1-6 1 Ők, és a velük lévő többi angyal feleségeket vettek magukhoz, mindegyik azt, akit választott magának, elkezdtek bejárogatni hozzájuk, és velük háltak. 2  És megtanították őket varázslatokra (mágiára), bűvöletekre és a gyökereket vágni (oltani), és megismertették velük a növényeket. 3 Azok teherbe estek tőlük, és hatalmas óriásokat szültek (*), kiknek magassága háromezer könyöknyi volt. 4 Ezek felélték az emberek minden termését, amíg azok nem bírták őket tovább eltartani. 5 Ekkor az emberek ellen fordultak, hogy azokat falják fel. 6 És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és egymásnak estek, hogy egymást felfalják és megitták a vért. A föld pedig vádat emelt a törvénytelenek ellen.

(*kieg. „...majd háromféle utódot szültek: elsőként óriásokat. Az óriások pedig Nefilimet hoztak a világra, a Nefilimeknek pedig Eliud született. Ezek pedig nagyságukkal arányban növekedtek”)

Jubileumok 5:3-3,6-11 3 "És az Úr látá a földet, és íme, az romlottá vált, és minden test megrontotta a maga rendjét, és mindazok, akik a földön éltek, sokféle gonosz munkát cselekedtek az Ő színe előtt ... 6 És nagy haragra gyulladt az angyalok iránt, akiket a földre küldött. Megparancsolta, hogy uradalmaikból legyenek kiszakítva.  És mondta nekünk [az arkangyaloknak], hogy kössük meg őket a föld mélységeibe, és lám, meg lettek azok kötve oda, és el lettek ott különítve. 7 És utasítás jött az Ő színe elől a gyermekeiket illetően, hogy mind kard által pusztuljon el, és ne legyen helyük többé a mennyek alatt ... 9 És a kard rájuk lett küldve, hogy egyik a másikat elpusztítsa, amíg mindnyájan elhullanak a kard által, és így lettek eltörölve a föld színéről. 10 És látták ezt a szüleik, akik ezek után megkötöztettek a föld mélységeiben mindörökké, a nagy ítélet napjáig, hogy ítélet legyen véghezvíve mindazokon, akik megrontották a maguk útait és cselekedeteit az Úr előtt. 11 És Ő kitaszította mindegyiküket a helyeikről, és egyetlen egy nem maradt, akit ne ítélt volna meg a gonoszságáért.

Hogy pontosan mikor történt meg, illetve kezdődött el ez a keveredés? A Biblia csupán az özönvíz előtti korszakra (1Móz. 6:4) teszi, viszont úgy a Jubileumok könyve, mint Énok könyve Járednek (Énok apjának) az idejét adja meg:

Jubileumok 4:15 És a tizedik jubileum második hetében [t.u.* 449-55] Mahalálel feleséget vett magához, akinek neve Dinah volt, az apja fivérének Barákielnek leányát, aki fiat szült neki a hatodik év harmadik hetében [t.u. 461], és annak a Járed** nevet adták, mert az ő idejében az Úr angyalai aláereszkedtek a földre, azok, akiket Vigyázóknak [Őrangyaloknak] neveznek, mivel az ő feladatuk volt az emberek fiait tanítani, hogy azok az igazságban és feddhetetlenségben járják a földet.

 [*t.u. teremtés után. ** Járed nevének jelentése: aláereszkedés].

Ezek az események említve vannak még a Tizenkét pátriárka végrendeletében is, a Naftali Testamentuma 3:5 tesz egy röpke utalást, a Rúben Testamentumának 5. részében pedig ez áll:

Rúben Testamentuma 5 "[az emberek lányai] eképp csábították el a Vigyázókat az özönvíz előtt, mert ahogy azok állandóan figyelték őket, kívánkozni kezdtek utánuk, s elméjükben megfogant a cselekedet; mert maguk testét emberi testre változtatták és megjelentek nekik, amikor azok a férjeikkel együtt voltak; és azok az asszonyok elméjükben [szintén] vágyakoztak azok formái iránt, óriásokat szültek, mert a Vigyázók úgy jelentek meg, hogy testük az égig ért.

Rúben Testamentumából kivehető, hogy az emberek leányai sem voltak vétlenek e dologban, hiszen ők szintén vágyakoztak a hatalmas testben megjelenő angyalok után, sőt elcsábították azokat.

Egy további forrás a Szefer HaJashar, vagy “Az igazak könyve” (említve a kanonizált Józsué 10:13-ban és II.Sámuel 1:17-18-ban), ami eként vázolja az eseményt:

Jasher könyve 4:18 És a [szellemi] bíráik és uradalmaik bementek az emberek leányaihoz és kedvük szerint feleségeket vettek magukhoz, elragadva azokat a férjeiktõl, és azokban a napokban az emberek fiai vették a föld állatait, a mezõk vadjait, az egek madarait, megtanultva annak módját, hogy miként keverhetik az állatok egyik faját a másikkal, hogy azáltal felingereljék az Urat; és Isten látta, hogy az egész föld romlottá lett, mert minden test [genetikailag] romlottá vált a földön, minden ember és minden állat.

A fenti héber eredetű, bár nem kanonikus írásokat szekuláris héber források is megerősítik. Az első században élt Josephus, a modern történészek által is elismert és hitelesnek tartott zsidó történész pl. ezt írja:

"Szeth utódai azonban megmaradtak az Isten, az univerzum Istenének tiszteletében, az erényeiket megőrizve hét nemzedéken át; de az idő teltével ők is romlottakká váltak, elhagyták atyáik gyakorlatait, és nem adtak dicsőséget az Istennek, ahogy az illő lett volna hozzájuk. Emellett nem törődtek a más emberek iránti igazságossággal sem. Amennyire buzgók voltak az erényekben a korábbiakban, annál kétszeresebb buzgalommal lettek gonoszok a későbbiekben, olyannyira, hogy az Istent ellenségükké tették. Mert az Isten angyalai közül sokan nőkkel társultak akkor, és fiakat nemzettek, akik gonosznak bizonyultak, és minden helyes dolgoknak megtagadói lettek, a saját erejükben bízva. Mert az orákulum szerint ezeknek az embereknek a tettei hasonlatosak voltak azokéhoz, akiket a görögök óriásoknak hívnak. De Noét nyugtalanították ezek a cselekedetek, s mivel nem szívlelte, amit azok tettek, próbálta őket meggyőzni, hogy változzanak meg, és térjenek vissza a jobb utakra. De látván, hogy nem hallgatnak rá, mert rabjaivá váltak a gonosz gyönyöreiknek, és félvén attól, hogy megölik őt, feleségével, gyermekeivel, és azok feleségeivel elhagyta azt a földet (Josephus, Antiquities of the Jews, I,3,1).

Egy másik említésre méltó szekuláris forrás Alexandriai Philótól (i.e.20 - i.sz.50) származik. Ez a zsidó filozófus az Óriásokkal kapcsolatban című kommentárjában kihangsúlyozza, hogy egyáltalán nem mítoszokról van szó, hanem valóban megtörtént eseményekről:

‘És amikor az Isten angyalai látták az emberek leányait, hogy azok szépségesek, feleségeket vettek maguknak a maguk választása szerint’ (1Móz. 6:2.). Azokat a lényeket, akiket más filozófusok démonoknak neveznek, Mózes általában angyaloknak nevezi; mert szellemek azok, akik a légben suhannak tova. Senki ne feltételezze azt, hogy az itt említett dolgok csupán mende-mondák, hiszen szükségszerűen az univerzum mindenhol telve van élő lényekkel ... –  Philo, Az Óriásokról 2:6-9

Láthatjuk, egyáltalán nem maradtunk információk híján ezeket az eseményeket illetően, és itt meg sem említjük a pogány mítoszokat, a különböző népek által fennmaradt legendákat, meséket, amelyekben ha eltorzult formában is, de fennmaradtak e történet bizonyos elemei. A fenti leírásokból egyértelmű, hogy voltak olyan angyalok, akik valóban eljöttek az emberek közé, és valóban keveredtek az emberi fajjal. Ennek a meglepő ténynek, ha lehet, még meglepőbb folytatása van, amelyek részleteit az alábbi fejezetekben láthatjuk. 

 

II. A NEFILIM

2.1 Valóban éltek óriások?

Teremtés könyve határozottan kijelenti, hogy valaha óriások is éltek a földön: "Óriások [Nefilim] voltak a földön azokban a napokban – és azután is –, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek, ezek az ősidők erős, híres férfiai."  Az óriások létéről természetesen számos, Biblián kívüli információ fennmaradt, hiszen csaknem minden nép hagyományaiban található valamilyen fokú ismeret a létezésükről. Mint azt a fentiekből már láttuk, és az alábbiakban még látni fogjuk, ezek az óriások az Isten fiainak és az emberek leányainak keveredéséből jöttek létre. Hatalmas termetű, emberformájú lényekről van szó, akik az átlagemberhez mérten rendkívüli erővel és tulajdonságokkal bírtak, így rövid időn belül ők lettek a föld hatalmasai, urai, "vitézei és hősei", a "régi korok hírnevesei". Ezek a lények rendkívül erőszakosak és gonosz szándékúak voltak, akik felélték az emberiség élelmét, javait, majd egy idő után magukat az embereket is enni kezdték. Vétkeztek a teremtés minden élőlényével, állatokkal, madarakkal és halakkal is. Röviden: az egész teremtés rendjét megfertőzték.

Ha nyitott hozzáállással, és némi szorgalommal hajlandóak vagyunk utána nézni, akkor meglepő dolgok ismeretére jutunk. Szerencsénkre számos információ maradt fenn ezekről az eseményekről számunkra, az utolsó időkben élő értelmeseknek (Dán 11:33; 12:10), a szenteknek, akiknek éberen figyelnünk kell (Mát. 24:42), és akik Énok írása szerint ekkor"hétszeres kijelentést kapnak minden felől a teremtés dolgaival kapcsolatban(Énok. 93:10)! És ez egy rendkívül fontos témakör, különösen, ha figyelemben tartjuk Jézus azon kijelentését, hogy az utolsó idők eseményei pontos másai lesznek azon idők gonoszságainak, amelyek miatt Noé idejében Isten vízzel pusztította el az akkori világot (Mát. 24:37-39). Ha az eljövendő idők gonoszságai mindenben pontosan megegyeznek az özönvíz előtti időkével, akkor annak velejárója lesz az is, hogy az emberiség egy része újra keveredni fog e földönkívüli lényekkel! Tehát egyáltalán nem lényegtelen a Nefilim témakörrel foglalkozni, hiszen ha tudjuk, mi és miért történt Noé korában, akkor felkészülten érnek bennünket a legmegdöbbentőbb és leghihetetlenebbnek tűnő események is, amelyek az emberiséget érinteni fogják az utolsó időkben.

Szinte végeláthatatlan sora van a rendelkezésünkre álló információknak az angyalok és emberek keveredéséről, és az így létrejött óriásokról. A Biblia, az Énok és Jubileumok könyve mellett még néhány további idézet a lényegesebbek közül, ezúttal a paráznaságból származó óriásokkal kapcsolatban:

A szintén apokrifnek minősített Sirák könyve ezt írja róluk:

Sirák 16:8 Nem nyertek bocsátott bűneikért a régi korok óriásai, elvesztek, mert erejükben bíztak. 

Ugyanez a mondanivaló tükröződik a 3Makkabeusok könyvének egy idézetéből, és Báruknak, Jeremiás próféta írnokának és társának egy fennmaradt leveléből is:

3Makkabeusok 2:4 "A gonoszságaikért elpusztítottad a régi korok embereit, köztük az óriásokat, akik saját erejükben és önmagukban bíztak, akikre a mérhetetlen vízáradatot hoztad"

Báruk 3:26-28 "Születtek akkor óriások, a régi korok hírnevesei, szálas termetűek, hadviselésben jártasak, Isten mégsem választotta őket, nem adott nekik tudományt sem. Úgy pusztultak el, mert nem volt értelmük; saját balgaságuk miatt pusztultak el."

3Báruk 4:10 Amikor Isten özönvizet hozott a földre, és elpusztított minden testet, és négyszázkilencezer óriást, és a vizek tizenöt könyökkel a legmagasabb hegyek fölé emelkedtek, akkor a vizek elárasztották a paradicsomot is, és elpusztítottak minden virágot; ...

És egy, zsidó rabbik által fennmaradt idézet:

"Azoktól születtek az óriások, akik kevélyen járkáltak az emberek között, tolvajlással kisajátítva maguknak mindent, és bővelkedtek a romlásban és vérontásban" (Priqei de R Eliezer 22).

A nevezetes holt-tengeri Tekercsek között Énok könyvének számos különálló példányát találták meg, ami kétségbevonhatatlan bizonyíték a könyv akkori, rendkívüli népszerűségére. Itt előkerült egy addig ismeretlen énoki írás is, az "Óriások könyve" (4Q203, 1Q23, 2Q26, 4Q530-532, 6Q8). Ezekben a töredékekben az angyaloktól származó óriások, Shemjáza és Baraquel arkangyalok fiai megvitatnak egy álmot, miszerint az óriások és utódaik mind ki lesznek pusztítva a földről a közeli vízözönben.

Egy másik ókori zsidó forrás szintén érdekes bizonyságot szolgáltat az óriásokkal kapcsolatban. A Boober’s Tanhuma, Davarim 7-ben lejegyzett esemény szerint, ami i.sz. 135 körül történt, nem sokkal a Bar Kóba féle zsidó lázadás leverése után. Itt Hadriánus római császár, és egy bizonyos Johanan ben Zakkai nevű rabbi beszélgetése van lejegyezve, a következőképpen:

"A gonosz Hadriánus császár, Jeruzsálem elfoglalása után dicsekedve így kevélykedett: ‘Jeruzsálemet elfoglaltam hatalmas erővel’. Rabbi Johanan ben Zakkai ezt mondta neki: ‘Ne kevélykedj. Ha nem lett volna ez mennyei akaratból, nem lettél volna képes elfoglalni.’ Ezután rabbi Johanan Hadriánust egy barlanghoz vezette, ahol megmutatta neki az oda eltemetett Amoreusok testi maradványait.  Azok közül az egyik tizennyolc könyöknyi magasságú (kb. 10 méter) volt. És ezt mondta: ‘Amikor méltók voltunk rá, ilyen embereket győztünk le, most pedig a gonoszságaink és bűneink miatt te győztél le bennünket.’" (Arthur Hertzberg, Idézetek a Júdaizmusból, 155-156 oldalak. George Braziller,New York; 1962).

Ez nem egyedülálló idézet, Josephus, az első században élő nevezetes zsidó történész, aki mellesleg a farizeusi rend tagja volt, a következőt írja Kánaánnak az izraeliták általi elfoglalásával kapcsolatban:

"Akkor még élt az óriások faja, akiknek teste olyan hatalmas volt, és akiknek ábrázata annyira eltérő volt az emberek kinézetétől, hogy megrökönyítő volt látványuk, és rettenetes a hangjuk. Ezeknek az embereknek a csontjai itt vannak velünk, láthatóak ma is, és láthatjuk, teljesen különböznek a többi embertől" (Ant, Vii,3).

Tehát az első század körül, Josephus idejében még voltak megmaradt és látható földi maradványai az óriások fajának. Josephus vázolta még, hogy Dávid idejében (1000 évvel Krisztus előtt), ezeknek az óriásoknak éltek maradékaik, akik, mint Góliát is, harcoltak Izrael ellen. Egy bizonyos ütközet alkalmával Dávid legyőzte és szétkergette a filiszteusokat, és a csata után fáradtan leült, hogy kipihenje magát. A király teljesen egyedül volt, és egy túlélő ellenség véletlenül belebotlott:

"Akinek neve Akhmon volt, az Aráf fia; aki maga is az óriások egy fia volt. Kezében volt dárdája, amelynek nyele háromszáz shekelt [kb. harminc kg.] nyomott, láncból fonott mellvértet viselt és egy kard is volt nála. Meglátva [Dávidot], nekifordult és rohanva rátámadt a királyra, aki kimerülten hevert, de Abishai, Joáb testvére hirtelen ott termett és pajzsával megvédte a fekvő királyt, majd levágta az ellenséget" (Antiquities of the Jews VII, xii, 1).

Az ószövetségi időkben még gyakran találkozhatunk az óriások, illetve refaiták említésével:

2Sámuel 21:20 Gátnál is harc tört ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek a kezén is, meg a lábán is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt.

A már korábban idézett Alexandriai Philo, az első századi híres zsidó filozófus - aki szintén vallásos farizeus zsidó volt, és aki Péter apostollal személyes ismeretségben állt -, írt egy tézist, melynek címe: Az Óriásokat illetően. Philo az "Isten fiai" kifejezést az "Isten angyalainak" fordította, és a Teremtés könyvében leírtakat történelmi tényekként kezelte. Az angyal szóhoz megjegyezte, hogy az a jó és rossz szellemlényekre egyaránt vonatkozó név. A Sátánt követő rossz angyalok között voltak, akik később nem voltak képesek ellenállni azon vágyaiknak, hogy belekóstoljanak a testi élet örömeibe, és szabad utat adtak vágyaiknak. Philo kihangsúlyozza, hogy az óriások léte nem mitológia, hanem a Szentírás tanítása szerinti igazság, ami rámutat, hogy az emberek közül némelyek földi születésűek, némelyek mennyei születésűek, de vannak olyanok, akik az Istentől születnek meg! Philó tehát bizonyos embereket angyali eredetűnek tartott, ami azt jelenti, hogy ez a vérvonal jelen van az emberiség egyes elemeiben. Érdekes, de láthatóan Philo megértette a szellemi újjászületés lényegét is. Lehetséges, hogy ezt az ismeretet Péternek köszönheti, de lehetséges az is, hogy olvasott ismeret alapján volt ezzel tisztában. Philo ezt írja az óriásokról:

"De ő [Mózes] szerint ezek az óriások kettős természetből származnak, nevezetesen az angyaloktól és a halandó asszonyoktól; mert az angyalok lényege szellem; de előfordul, hogy alkalmanként emberi jelenlétet öltenek magukra, átformálva megjelenésüket oly módon, hogy ember alakjában jelennek meg; mint tették ezt akkor is, amikor az asszonyokkal kapcsolódtak egybe az óriások létrehozataláért…" (The Works of Philo, 811.oldal).   

William F. Albright, a Bibliai archeológia dékánja rövid tényszerűséggel így fogalmaz: "A zsidó rabbik és bölcsek a Teremtés 6:1-4 verseit egyöntetűen úgy értelmezték, hogy az azokra az angyalokra vonatkozott, akik nemi kapcsolatot létesítettek asszonyokkal" (Albright, From the Stone Age to Christianity, 226.old).

Láthatóan megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az ókori héberek között rendkívül közismert volt egy olyan óriás faj léte a történelem hajnalán, amely angyali és emberi keveredésből származott. Ezt számtalan népi hagyomány is alátámasztja szerte a világon. Rendkívül érdekes módon a mai, modern rabbinikus judaizmusban már nem lelhető fel ez az ismeret, hasonlóan ahhoz, ahogy a mai keresztények tanításaiból és ismeretéből is nyomtalanul eltűnt. Természetesen ennek nyomós oka van, amit más írásokban tárgyalunk meg.

De lássuk, hogyan viszonyultak ezekhez az ismeretekhez a legkorábbi keresztények? Hiszen mára már sokan annyira elválasztották az eredeti keresztény vallást annak héber gyökereitől, hogy szinte felismerhetetlenné tették azt a számtalan ráaggatott pogány eredetű szokással, hagyománnyal. Ha újra vesszük a fáradságot, és utána nézünk a rendelkezésre álló információknak, meglepő felfedezéseket tehetünk az ókeresztények hitével kapcsolatban e területet illetően is.

 

2.2 Az őskeresztények tanításai

Az őskeresztények és a korai "egyházatyák" szintén szó szerint értelmezték ezeket az írásrészeket a keveredésre és az óriásokra vonatkozóan. Természetesen ott vannak az apostolok, Júdás, Péter és Pál, akik vagy idéznek az Énok könyvéből, vagy pedig utalásokat tesznek az abban leírt eseményekre. Majd időben kissé tovább lépve, néhány jobban ismert név azok közül, akiknek írásai máig fennmaradtak e témakörben: Barnabás, aki ismételten vagy idéz Énok könyvéből, vagy pedig hivatkozik arra. Majd a korai apologetikus Athenagorus, Justin Mártír; Ireneusz, aki János apostol tanítványának a tanítványától tanult, az Eretnekek ellen című írásában említést tesz ezekről az eseményekről. Kelemen hangsúlyozottan vallotta Énok könyvének és tartalmának isteni ihletettségét. Órigenész, Tertullianus, Lactantius, Eusebius, aki egyháztörténész volt Konstantin császár idejében, és Ambrosius szintén tényként vették az angyal-ember keveredést.

Kelemen a Homilies című írásában (The Ante-Nicean Fathers) említést tesz az angyalokról, akik testet öltöttek:

"…de mivel minden tekintetben emberré váltak, így az emberi kívánalmakat is magukra vették, és az elhatalmasodott rajtuk, egybekeltek az asszonyokkal; és azokkal kapcsolatot alakítva a fertőzöttségbe estek, és teljesen elvesztették előző erejüket, miután képtelenek voltak visszakerülni a tisztaság állapotába, a helyénvaló természetükbe ..."

De a szentségtelen közösülésekből álnok emberek nőttek fel, sokkal nagyobb méretűek, mint az átlagos emberek, akiket a későbbiek során óriásoknak neveztek; nem olyanok, mint azok a sárkánylábú óriások, akik Isten ellen harcoltak a görögök káromló mítoszaiban, hanem vadul viselkedők, és hatalmasabbak az emberek méreténél, merthogy ők az angyaloktól keltek életre; mégis, kisebbek voltak az angyaloknál, mert asszonyoktól születtek" (Az Ante-Niceai Egyházatyák, 8. kötet 273 oldal).

A sumér, babiloni, görög, római, és csaknem minden más nép hagyományaiban és mitológiáiban szintén jelen vannak az óriások, és végeláthatatlanul lehetne idézni ezeknek a legendáknak az eseményeit. De természetesen egy hívő embert az érdekel, hogy mit mond a Biblia. És a Biblia elég sokat mond róluk, jóval többet, mint gondolnánk. A Biblia a régi idők hőseinek, hires-neveseinek nevezi őket, de itt a hős jelzőt nem a pozitív értelmében kell venni. Inkább olyan értelemben, hogy brutalitásuknál és hatalmas testi erejüknél fogva az átlagemberekhez képest valóban győzhetetlen bajnokok voltak. Viszont teljesen felbontották a biológiai egyensúlyt, tönkretették a környezetet, vele a táplálékláncot, és lerombolták a természet egyensúlyát,  a szellemi rontásról nem is beszélve.

 

2.3 Nefilim, Eljó, és hibrid szörnyek

Amennyire furcsának és hihetetlennek hangzik az angyalok keveredése az emberekkel, még annál is elképesztőbb dolgok történtek. A bűnöző angyalok ugyanis nemcsak az emberi fajt rontották meg genetikailag, hanem még az állatokat is! Az egész teremtés ellen vétkeztek, vagyis a fajtalanság annyira univerzális méretet öltött, hogy messze túltett a szép asszonyok utáni vágyódáson. "Minden testnek" a magját megrontották! Az embereket teljes gonoszságba vezették, erőszak, perverzió és mértéktelen pusztítás jellemezte munkájukat. Már ez önmagában elárulja, hogy Isten tervének véghezvitelét akarták megakadályozni bármi áron. És együttesen ezek a tettek eredményezték az Isten kijelentését: "Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az ég madarait…" (Ter. 6:7), "Mert megromlott minden test a földön" (Ter. 6:12). Sokak által feltett kérdés az, hogy miért lettek az állatok is elpusztítva? Azt még megértik, hogy az emberek bűnei és gonoszságai miatt Isten elpusztította az emberiséget, de az állatokat miért? Pontosan azért, mert a berontás a teremtésbe olyan nagy mértékű volt, hogy Istennek kellett minden állatból megóvni, és a bárkához vezetni párokat az özönvíz túlélésére. Énok szerint ez így történt:

Énok 7:6 És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és egymásnak estek, hogy egymást felfalják, és igyák egymás vérét. És a föld vádat emelt a törvénytelenek ellen.

A qumráni tekercsek között talált, szintén énoki írásban, az Óriások könyvében valamivel drasztikusabban van lejegyezve, hogy mi is történt:

1Q23 1+6 tekercstöredék: [... kétszáz] 2. szamarat, kétszáz öszvért, kétszáz ... kost a 3. nyájból, kétszáz kecskét, kétszáz [... mezei állatot] 4. A mezőről minden állatot, minden [madarat ...] 5. [...] a fajtalankodásra.

4Q531 2. töredék [...] megrontották [...] 2. [...születtek nekik] óriások és szörnyek [...] 3 [ születtek tőlük, és lám, az egész [föld megfertőződött...] a vérével és az óriások [...] keze által 5 ami nem elégítette ki őket és [...] 6 [...] és sokaknak elpusztítását akarták [...] 8 [...] a szörnyek megtámadták.

4Q532 2. töredék, 1-6 [...] test [...] 3 mind [...] szörnyek [...] lesznek [...] 4 [...] felkelnének [...] igazságra való ismeretük nem lévén [...] mert [...] 5 [...] a föld [romlottá vált...] hatalmas [...] 6 [...] azt fontolgatták [...] 7 [...] az angyaloktól [...] 8 [...] a vég eljövetelekor meghal és elpusztul [...] 9 [...] hatalmas romlást hoztak a [földre...] [...ez nem] volt elég [...] lesznek ők

Ez hát a valós eredete az ókori legendák kentaurjainak, minotauruszainak, szörnyeinek és titánjainak, akik az "istenek fiai" voltak. Így valóban, illetve a szó szoros értelmében kell venni azt, hogy minden test megromlott, és az egész élővilágra kihatott a romlás valamilyen fokon. Jól jellemezte hát Énok:

Énok 8:2 És megsokasodott az istentelenség, és paráznaságokat (fajtalanságokat) követtek el, és mindnyájan eltévelyedtek, romlottakká lévén minden utaikban.

Jubileumok 7:24 És ezek után bűnt követtek el az állatok és madarak ellen, és minden ellen, ami a földön mozog vagy jár: és sok vér kiömlött a földön, és az emberek minden gondolatai és minden vágyai hiábavalóság és gonoszság volt állandóan.

Sátán volt az első szexuális perverz, aki meg akarta rontani ezt az embereknek adott ajándékot, és az ő sugallatára kezdtek az emberek helytelen nemi életet élni. Amellett, hogy ő volt a hazugság atyja (Ján. 8:44), tőle erednek a szexuális bűnök is. Amikor ezek a bűnök teljessé váltak és tetőztek, akkor Isten elpusztította az akkori világot, kezdve az óriásokkal:

Énok 10:9 És Gábrielnek pedig mondá az Úr: „Menj a fattyúk és a semmirekellők ellen, a paráznaság gyermekei ellen: és pusztítsd el a Virrasztók gyermekeit az emberek közül: Küldd egyiket a másik ellen, hogy egymással harcolva pusztuljanak el: Mert nem adatik nekik hosszú élet!

Jubileumok 5:8  És kardot küldött közéjük, hogy öljék le egymást, és azok elkezdték egymást pusztítani, amíg mindannyian elhullottak a kard által, és kipusztultak a földről.

Miután az óriások elpusztultak, a szellemileg és genetikailag is megromlott emberiséget az özönvíz temette el. Kivéve egy választott, tiszta ádámi embert, Noét és az ő családját.

 

2.4 Noé, "tökéletes a nemzedékében"

A Biblia szerint "Noé igaz és tökéletes ember volt az ő nemzedékében." (Ter. 6:9). Ez azt jelenti, hogy egyedül Noé maradt tökéletes ádámi genealógiával a maga nemzetségében. Noé idejében már az egész emberiség romlottá vált a keveredés által, vagyis minden más emberben az angyalok és emberek által keveredett gének voltak. Az itt használt ‘tökéletes’ szó a héber tamim, aminek jelentése nem morális hibátlanságra utal (annak ellenére, hogy Noé valóban az igazak közé, és a hit nagyjaihoz tartozott). A tamim jelentése ugyanis testi vonatkozású, elsősorban a testi hibátlanságra utal. Például a 2Móz. 12:5-ben az áldozati báránynak tamim-nak, vagyis hibátlannak, tökéletesnek kellett lennie, mentesnek a testi betegségektől és fogyatékosságoktól. A 4Móz. 19:2-ben az áldozati vörös üszőnek szintén tamim-nak kellett lennie. Ezekben a versekben semmiképpen nem lehet morális tisztaságról szó. Igaz, a Zsoltárok 119:1-ben a tamim szó romlatlan utakra vonatkozik, de csak olyan értelemben, ahogy ez a szó átvitt értelemben használható a morális tisztaságot illetően is. Pl. a magyar korcs szó kifejezetten nem fajtiszta kutyákra használt szó, de lehet valamire azt mondani, hogy "elkorcsosult", és ilyen értelemben már jellemre is vonatkoztatható. Noét és az ő fiait éppen tisztaságuk miatt mentette meg Isten az özönvíz halálától, hogy általuk fenntartsa és újranépesítse a földet a tiszta ádámi fajjal.

A Nefilim szó jelentése "leesettek" (a nafal, azaz esés szóból), átvitt értelemben pedig elbukottakat jelent. Mivel az óriások ezektől a leesett angyaloktól származtak, így a név rajtuk maradt, és szinonima lett az óriás szóval. Az óriások hatalmas testtel, és még annál is hatalmasabb gonoszsággal rendelkeztek. Mértéktelenek voltak minden területen, és rendkívül erőszakosak. Méretük és erejük révén ők lettek a korai idők hatalmasai [héb. gibborim, a névvel még találkozni fogunk], híres-neves hősei. De mivel ezek a lények teljesen megrontották az emberi fajt, így csak kipusztításukkal, és egy választott tiszta emberi ágazat megőrzésével maradhatott fenn a tiszta ádámi faj. Ezeket a keveredett óriásokat, hibrid-lény szörnyeket, és a megrontott embereket mind elpusztította Isten az özönvíz által, sőt, ezek közül egy sem fog a feltámadásokban és Isten kegyelmében részesülni (Ézs. 26:14).

 

2.5 A második berontás – a Refaim

Furcsa módon, nem túl sokkal az özönvíz elmúlta után ismét megjelentek az óriások. Amikor az izraeliták Kánaán földjét kikémlelték a honfoglalás előtt, a visszatért felderítők elmondták Mózesnek és a népnek, hogy óriások lakják a földet:

4Mózes 13:28-33 28 Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, amelyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel mézzel és mézzel folyó az, és ez annak a gyümölcse. 29 Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák fiait is láttuk ott30 Amálek lakik a dél felől való földön, és Khitteus, Jebuzeus, és Emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett és a Jordán partján pedig Kananeus lakik. 31 És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétségkívül megbírunk azzal; 32 Mindazáltal a férfiak, akik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál. 33 És rossz hírét vivék annak a földnek, amelyet megkémleltek volt, Izráel fiaihoz, mondván: Az a föld amelyen által-mentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is; amelyet láttunk azon, szálas emberekből (Nefilim) áll.

A "szálas embereknek" fordított szó az eredeti héberben ugyanaz a Nefilim, mint az 1Mózes 6:4-ben. Tehát világos, hogy az özönvíz után újra feltűntek az óriások. De honnan származott ez a második óriás nemzetség, hiszen korábban minden óriást, és keveredett genetikájú embert elpusztított az özönvíz? Az amerikai kiadású híres Companion Bible ezt a logikus magyarázatot adja:

"De a Nefilim újra feltűnt, amint a 4Mózes 13:33-ban olvashatjuk: "láttunk ott jónéhány szörnyet Anák fiaiból, az óriások (héb. Nefilim) nemzetségéből …" Jogos a kérdés, hogyan lehetséges ez, ha korábban mind elpusztultak az özönvízben? A válasz a Ter. 6:4 szövegében található, ahol ez áll: Az óriások valának a földön abban az időben (értsd. Noé idejében), sőt még azután is, amikor az Isten fiai bemenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves (héb. Gibbor) emberek voltak. (szó szerint: nagynevű emberek, akik híresek voltak az istentelenségükben).

Tehát, a ‘sőt még azután is’ az özönvíz utáni időkre utal, amikor a bukott angyalok még egyszer berontottak az emberiségbe, ekkor azonban már látszólag sokkal kisebb méretekben, és sokkal korlátozottabb területre összpontosították ezt. Ez alkalommal ugyanis jobbára csak Kánaánra korlátozódott, és az özönvíz utáni nefilimek valójában ‘a kánaáni nemzetekként’ voltak ismeretesek. Pontosan ezért lett elrendelve a kipusztításuk, amit Isten Izrael által vitt véghez, s ami lényegében pontosan azt a szerepet töltötte be, amit korábban az özönvíz.

A második berontás dátumát illetően csak annyi bizonyos, hogy kevéssel azután történt, miután kinyilvánult az, hogy a választott mag Ábrahámon keresztül fog eljönni. Ugyanis, miután Ábrahám elhagyta Háránt (1Mózes 12:6), és Kánaánba telepedett, a következő sokatmondó kijelentést olvashatjuk: ‘Akkor (vagyis akkor már) Kananeusok valának azon a földön.’ És az 1Mózes 14:5-ből láthatóan már akkor Refaim-nak és Emeusoknak nevezték őket, akik Aszheroth Kárnajimba és Sávé-Kirjátjaimba fészkelték magukat" (Bullinger Companion Biblie, 25. függelék). 

Sátán jól tudta, hogy az ígért Messiás, aki legyőzi őt és átveszi a föld fölötti uralmat, Ábrahám magjából fog eljönni, és ezzel egyfajta megelőző csapást szándékozott mérni a választott népre. Amikor Isten először tudatta Ábrahámmal, hogy utódai fogják majd birtokolni az Ígéret földjét, az Sátánnak valami négyszáz esztendőt adott arra, hogy kidolgozza és véghezvigye ellencsapását. Természetesen ez idő alatt történt meg a Nefilim faj második megjelenése. A hatalmas erővel rendelkező, vad és könyörtelen óriásokat nem véletlenül "palántálta" Sátán pontosan arra a helyre, amelyet Isten Ábrahámnak és fiainak adott örökségül – Kánaánba, az ígéret földjére! Úgy tervezhette, hogy ezek a hatalmas, erős emberek képesek lesznek megakadályozni az izraeliták betelepedését, esetleg még el is pusztítják majd a választott népet. Esélyét láthatta annak is, hogy az izraelitákkal keveredve genetikailag rontják meg őket (Izrael számára tiltott volt a kánaániakkal való házasság). Röviden: talán sikerül általuk az Isten tervét meghiúsítani, és megakadályozni a választott mag, a Megváltó eljövetelét. Természetesen ez a terve is meghiúsult, mert az izraeliták nem sokkal később Józsúé alatt, Isten utasítására kipusztították az Anakim-i és refaita törzsek nagy részét, bár végzetesen hagytak túlélőket is.

Az 5Mózes 2:10-11 verseiből láthatóan eredetileg Moáb területén is az óriások laktak:

5Mózes 2:10-11 10 Ennek (Moábnak) az emiták voltak az első lakói, egy nagy, erős, és olyan szálas nép, mint az enakiták nemzetsége; 11 az Óriások közé számították őket, éppen úgy, mint az énakiták fiait, de a moabiták emitáknak nevezik őket.

Az itt használt óriás szó a héber Rafá-ból lett fordítva. Ez a neve az elpusztult óriások szellemeinek is, ugyanis a szó további jelentései: szellem, árnyak (mint az árnyékvilág). A Refaim az óriásoknak egy másik faja volt, akik mérete már nem volt olyan megrökönyítően hatalmas, mint a özönvíz előtti óriásoké. Láthatóan, ezeknek a második berontásból származó óriásoknak a módszerei is mások voltak már. Ezek az óriások beolvadtak a különböző kánaáni törzsekbe, ahol egész nemzetségeket alakítottak ki. Más szóval bizonyos népek részévé lettek, és úgy szaporodtak tovább a biztosabb túlélés érdekében. Mózes megemlíti az óriások egy további törzsét:

5Mózes 2:20-21 20 Ezt az Óriások földjéhez számították, s rajta egykor az Óriások laktak, de ezeket az ammoniták szamszummitáknak nevezik; nagy, sok és szálas termetű nép volt, olyan, mint az enakiták21 Az Úr eltörölte őket az ammoniták színe elől, s őket telepítette helyükre.

Amikor Izrael Mózes alatt elfoglalta Básánt, akkor ott már csak egyedül Básán királya, Og maradt meg az ottani óriások közül:

5Mózes 3:11 Og, Básán királya volt ugyanis már csak hátra az Óriások [rafa] nemzetségéből; Még mutogatják vasból való ágyát … hossza kilenckönyöknyi (kb.5 méter), szélessége négy (kb. két méter)…

Básánt az óriások földjének nevezték (13. vers. lásd még Józsué 12:413:12). Érdekes módon az Énnom völgye lett később Jeruzsálem szemétégető telepe – ami a végső gyehenna tűz jelképéül szolgált –, amely az óriások völgyétől keletre feküdt (Józsué 15:8; 18:16). A Józsué 17:15-ben van még egy utalás a Refaiták (Refaim) egy törzsére. Ez az ágazatuk a Szodomához és Gomorrához közeli területeken élt, már Ábrahám idejében (1Móz. 14:5-7; 15:20; 2Sám. 5:18,22; 23;13).

Az Úr tehát már jóval korábban, Izrael Kánaánba költözése előtt kipusztította nagy részét ezeknek a törzsekbe tömörülő óriásoknak. Vagyis már aktív "népességkorlátozás" alatt álltak korábban is, mielőtt Izrael utasítva lett az óriások minden törzsének elpusztítására. Erről az eseményről így ír a Biblia:

1Mózes 14:5-7 5 A tizennegyedik esztendőben eljött tehát Kedorlaomer, és a királyok, akik vele voltak, és megverték a Refaitákat (Refaim, vagyis az óriásokat) Astarót-Karnaimban, szúszitákat Hámban, az emitákat Sáve-Kirjátaimban, 6 és a horitákat a Szeír hegységben... 7 Azután visszafordultak, és elmentek a Mispát forráshoz – azaz Kádeshez –, s elpusztították az amalekiták egész földjét, valamint az amoritákat...

Az itt megemlített törzsek mind az óriásokkal keveredett népek voltak, és Isten a szemita elamiták királyának, Kedorlaomérnak és szövetségeseinek a kardja által pusztította ki sokukat.

Az óriások későbbi népességkorlátozásában aktív szerepet kaptak az izraeliták és rokon népeik: Káleb elpusztította az utolsó anakitákat (Józs. 14:6-15). Az Ábrahám unokaöccsétől származó moabiták pusztították ki az Emmim törzseket, és a szintén Lóttól származó ammoniták pedig a Zuzim/Zamzummim törzseket. Jákob testvérének, Ézsau/Edomnak az utódai a barlangokban lakó horitákat pusztították ki, maga Ézsau viszont keveredett a horitákkal (lásd a VI. fejezetet). A későbbiekben a refaitáknak már csak egyéni harcosaik maradtak, mint Góliát és társai, akiket Dávid és vitézei pusztítottak el.

A további bibliai irodalomban a refaim kifejezés már csak ezeknek a lényeknek a szellemeire utal (Jób. 26:5; Zsolt. 88:11; Péld. 2:18; 9:18; 21:16; Ézs. 26:14,19).

A héber Refaim (Refák vagy Refaiták) jelentése ugyanis nemcsak óriást jelent, mert a név kapcsolatban van az óriások szellemeivel, amelyek haláluk után elhagyták a testüket. A Refa/refaim szó további jelentései: árnyék (mint szellem), elernyedvalami ami elengedte magátpetyhüdt. Például, amikor Krisztus megjelent a hajóban a tó közepén (Máté14:26; Márk 6:49), és a tanítványok megijedtek tőle, mert szellemnek vélték, ott egy ilyen Refa szellemnek a megjelenésére gondolhattak. Majd, amikor Krisztus a feltámadása után is megjelent a tanítványoknak, azok először megint szellemnek vélték, Krisztus megnyugtatta őket, hogy egy szellemnek nincs húsa és vére. Krisztus ekkor egy Refaim szellemre utalt, sokan ugyanis úgy gondolják, hogy ezek a versek azt bizonyítják, hogy az emberek halála után azok szellemei így megjelenhetnek. Ez egyáltalán nem igaz, itt a Refaimtól eredő gonosz szellemekre van utalás. Az ádámi emberek szellemei alszanak a feltámadásig. A bekeveredés mértékétől függő, erősebb szellemből álló démonok tehát képesek lehetnek egy gyenge, halvány, árnyékszerű megjelenésre – már a nevük egyik jelentése is erre utal – de nem képesek megtestesülni. De ez már a következő fejezet témája lesz. Mindenképpen tartsuk emlékezetünkben azt, hogy az óriások a bukott angyalok bukott fiai [innen a Nefilim név], akik tehát egy sajátos vérvonalhoz tartoznak, és nem csupán nagyra nőtt ádámi emberek.

 

III. A DÉMONOK

3.1 A démonok eredete és befolyása

Ma az egyik legelterjedtebb feltevés az, hogy a démonok azonosak a bukott angyalokkal. Ez egy olyan téves feltevés, ami sok félreértéshez vezetett a Biblia bizonyos tanításait illetően. Ez megint csak egy olyan témakör, amelyről a kanonizált Biblia meglehetősen szűken ír, és az adott szövegeket nem nehéz félreérteni, azok pontos jelentését nem lehet minden esetben tisztán felismerni bizonyos háttérismeretek nélkül.

Nagyon fontos tény, hogy a bukott angyalok egyáltalán nem azonosak a démonokkal, azaz a tisztátalan, gonosz szellemekkel.  Való igaz, a bukott angyaloknak sok közük van a démonokhoz, ugyanis a démonok az angyalok és asszonyok keveredéséből létrejött óriások és szörnyek szellemei. Azok a szellemek, amelyek elhagyták testüket elpusztításuk után:

Énok 15:8-12 8 És mostantól az óriások, akik a hús és a szellem keveredéséből jöttek létre, gonosz szellemeknek [démonoknak] lesznek nevezve a földön, és a föld lesz lakhelyükGonosz szellemek hagyták el a testeiket; mert embertől születtek meg, de elsődlegesen a mennyek szent Vigyázóitól erednek; 10 gonosz szellemek lesznek ők a földön és gonosz szellemeknek lesznek nevezve. [Mert a mennyei világ szellemeinek a mennyekben lesz a lakhelyük, de a földön létrejött szellemeknek, akik a földön születtek meg, azoknak a földön is lesz a lakhelyük.] 11 És az óriásoktól származó szellemek gyötrik majd, és elnyomják, pusztítják, támadják és rombolással sújtják a földet, és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak. 12 És ezek a szellemek felkerekednek az emberek gyermekei ellen, és az asszonyok ellen, mert ők maguk is azoktól származnak.

Énok 16:1 Attól a naptól fogva, amikor majd az óriások le lesznek ölve és el lesznek pusztítva, és halállal halnak meg, a testeiket elhagyó szellemek megindulnak és pusztítani fognak, anélkül, hogy ítéletben részesülnének – és így pusztítanak majd egészen a nagy ítélet eljövetelének beteljesedéséig, amelyben maga a kor is beteljesedik, a Vigyázók és az istentelenek felett, igen, mindennek a beteljesedése eléri őket akkor teljesen.

Ezek az idézetek rendkívül sokatmondóak. A démonok tehát a keveredésből létrejött, majd az Isten által elpusztított óriások és szörnyek szellemei. Ezek a szellemek az angyali és emberi szellemeknek a hibridjei, amelyek a testük halála után a földön működnek tovább, mint gonosz szellemek, ellentétben a tiszta ádámi teremtéssel, akiknek szellemei haláluk után elalszanak a feltámadásig. Ezek a démon szellemek teljesen gonoszak és emberellenesek. Az ókeresztények nagyon jól ismerték ezeket az írásokat, hiszen ahogyan az óriásokról, úgy a démonokról vallott tanaik is tökéletesen megegyeznek az említett könyvek mondanivalójával:

Az angyalok áthágták ezt a rendeletet, és az asszonyok iránti szeretet fogta el őket. És gyermekeket nemzettek, akiket démonoknak neveznek. - Justyn Martyr (i.sz.160, ANF 1.190).

A szent könyveinkből megtanultuk, hogy bizonyos angyalok miként buktak el saját szabad akaratuk által, és hogy azoktól még náluknál is gonoszabb démoni fajzatok jöttek létre. - Tertulliánus (i. sz. 197,) ANF 3.36 

Ezek a gonosz démoni szellemek a földhöz vannak kötve, soha nem kerülhetnek ki a föld atmoszféráján kívül, mint az őket nemző angyalok, akik a mennyek szellemei, az Isten fiai. A gonosz szellemek gyűlölik az emberiséget, megátalkodottan gonoszak, mert nem részesülnek a feltámadásban és az Isten kegyelmében, hiszen Isten közvetlen akaratán kívül, bűnben jöttek létre. Tudják, hogy szellemeik el lesznek pusztítva (Márk 1:24), és amíg annak ideje nem jön el, addig minden erejükkel és gonoszságukkal támadják és rontják az emberiség életét. Testet nem tudnak ölteni (mint az angyalok), ezért a gyenge akaratú embereket "szállják meg", és azok testén keresztül élik ki különböző vágyaikat (Mát. 12:43). Ne feledjük, amíg óriásokként, testben éltek, addig az abszolút mértéktelenség jellemezte őket, különösen az evés, az ivás és egyéb testi élvezetek területén, a fajtalankodásról nem is szólva. Felélték az emberiség minden eledelét, majd amikor az elfogyott, akkor az embereket kezdték enni, és az állatokat, amelyeknek a vérét is megitták (Énok 7:3)! Amikor Jézus a Noé idejében történt gonoszságokat említette, az evést, ivást és a házasodást sorolta fel a kor fő bűneiként, amiért az emberiség el lett pusztítva az özönvíz által:

Máté 24:37-39 37 Mert amilyenek Noé napjai voltak, olyan lesz az ember Fiának megérkezése38 Mint ahogy az özönvizet megelőző napokban ettek, ittak, nősültek, férjhez mentek az emberek, ameddig csak Noé be nem ment a bárkába 39 és nem ismerték fel a veszélyt, amíg el nem jött az és el nem ragadta valamennyiüket:úgy lesz az ember Fiának megérkezése is.

Úgy az evés, mint az ivás teljesen természetes testi funkciók, amelyek ráadásul elengedhetetlenül szükségesek az emberi élet fenntartásához. A házasság intézményét és a szexualitást pedig maga Isten ajándékozta az emberiségnek. Tehát itt Jézus nem utalhatott a normális körülmények közt végbemenő evés-ivásra és házasodásra, mint olyan bűnökre, amiért el kellett pusztulnia az akkori emberiségnek. Az eddigiekből már világosnak kell lenni számunkra, hogy Krisztus itt az angyalok-emberek-óriások természetellenes szexuális keveredésére, és az általuk véghezvitt mértéktelen, és gyakran kannibalizmusba fulladó evésre, ivásra, tobzódásokra utalt!

A démonok tehát úgy élik ki az őket gyötrő vágyaikat, hogy embereket (vagy akár állatokat) szállnak meg, és azokat hajszolják az ilyen élvezetek kielégítésére. A testi vágyak közé sorolható minden gátlástalanul, és mértéktelen megszállottsággal véghezvitt cselekedet, amely a testi örömöket szolgálja. A túlzott eves-ivás (tobzódás), a perverz szexualitás, és hasonló szenvedélyek a démoni megszállottság biztos jelei. Nem véletlenül, gyakori megnyilvánulása a különleges kegyetlenség és szadista erőszak is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az ember önmagától nem hajlamos a mértéktelenségre vagy kegyetlenségre, és az egyéb ilyen bűnökre. Viszont ha bárki megszállottan éli ki az ilyen vágyakat, azt legtöbb esetben démoni erők uralják. Cseppet sem mellékesen, a Galaták 5:21-ben a tobzódás olyan bűnként van említve, ami kirekesztheti az embert az Isten országából. Tény azonban, hogy egy olyan korban, ahol "az élet egy party" szellemisége vezeti a fiatalságot, és egyre több aberrált viselkedésmód nyer társadalmi elfogadást, nincs nehéz dolga a démonoknak olyan testet találni, amelyben kiélhetik élvezeteiket.

Az ember joggal teheti fel a kérdést, miért engedi meg Isten a démonok ilyen fokú működését az emberek között? A válasz: ez sajnálatosan az emberiség bűn alá rekesztésének(Róm. 7:14) egyik velejárója, amitől azonban megszabadít a Krisztusba vetett hit. A démonoknak megszabott ideig van hatalmuk, az ítélet napjáig, a kor beteljesedéséig gyötörhetik a hit nélküli emberiséget. A Jubileumok könyvében egy rendkívül érdekes rész rámutat arra, hogy miként és miért engedélyezte Isten ezeknek a gonosz szellemeknek a működését:

Jubileumok 10:1-7 1 És annak a jubileumnak a harmadik hetében a tisztátalan démonok rossz utakra kezdték vezetni Noé fiait, és félrevezették őket, hogy hibázzanak és elpusztítsák őket. 2 És Noé fiai, apjukhoz, Noéhoz jöttek, és elmondták neki aggodalmaikat a démonokkal kapcsolatban, akik félrevezetik őket és vakságot okoznak, és pusztítják az ő fiainak fiait. 3 És [Noé] imádkozott az Úr, az Istene előtt, e szavakkal: Minden test szellemének Istene, aki könyörületet mutatott irántam, és aki megmentett engem és fiaimat az áradat vizétől, és nem hagytad, hogy elpusztuljak, mint ahogyan a kárhozat gyermekeivel tetted; Mert kegyelmed nagy volt irántam, és bőséges irgalmat adtál a lelkemnek; Add hát kegyelmedet a fiaimra is, és ne hagyd, hogy a gonosz szellemek uralják őket. Nehogy kipusztuljanak általuk a föld színéről. 4 De add áldásod rám és fiaimra, hogy szaporodhassunk és újranépesíthessük a földet. 5 Hiszen tudod, hogy a te Vigyázóid, ezeknek a szellemeknek az atyjai, miként cselekedtek az én időmben: és ezeket a szellemeket, amelyek élnek, börtönözd be és tartsd őket szorosan a kárhozat helyén, és ne engedd, hogy pusztulást hozzanak a te szolgádnak fiaira6 És ne engedd nekik meg, hogy uralják az élők szellemeit; Mert te egyedül uralkodsz azok fölött. És ne engedd azt, hogy erejük legyen az igazak fölött, innentől és mindörökké. 7 És [az angyal ezt mondta] az Úr, a mi Istenünk utasított bennünket, hogy kötözzük meg mindegyiküket.

Tehát ezek a szellemek már közvetlenül az özönvíz után támadni és pusztítani akarták az újra szaporodásnak indult emberiséget. Noé felismerte, milyen károkat képesek okozni a démonok, az utódaiért kért aggódó imáját és közbenjárását meghallgatta Isten, a démonok meg lettek kötözve. Azonban Sátán nem alszik:

Jubileumok 10:8-11 8 És a szellemek fejedelme, Mástéma (a gonoszság fejedelme, azaz Sátán) eljött és így szólt: Teremtő Isten, hagyd, hogy némelyikük velem maradjon [szabadon], és legyenek azok engedelmesek a hangomnak; mert ha nem maradnak velem némelyek, akkor nem lesz módomban hatalmamat gyakorolni az emberek fiai fölött; mert ezek okozzák a romlást és megtévesztést az én ítéletem [akaratom] szerint, hiszen nagy az emberek gonoszsága. 9 És mondta Ő: Maradjon hát vele tized részük [a démonoknak], és a másik kilenc részt zárjátok alá a kárhozatnak helyére... 11 És mi [az angyalok] úgy tettünk, ahogy utasított; a leggonoszabbakat elzártuk a kárhozatra való helyen, tizedrészüket meghagytuk Sátán uralma alatt, a földön.

A világ uralma Sátán kezébe lett adva (Luk. 4:5-6; Eféz. 2:2; 2Kor. 4:4; Ján. 14:30; 16:11; Jel. 12:9) és ő marad a föld istene mindaddig, amíg Krisztus visszatér a földe, és átveszi az uralkodást tőle. Isten Ádám elbukásakor – mivel az Sátán kísértésének engedett, nem Isten vezetésének – az emberiséget Sátán, és az ő bűnös szellemisége alá rekesztette. Sátán tehát hatalmat kapott az emberek megtévesztésére, s ennek a hatalomnak a hatékonyabb gyakorlásáért kérte Istentől azt, hogy ezeknek a gonosz szellemeknek egy részét is hagyja szabadon számára. Isten megadta neki ezt a kérést, de a legártalmasabbakat elzárta a mélységbe.

A mélységbe való elzárásra vettetnek továbbá mindazok a démonok, akiknek gonoszsága elérte azt a határt az emberek nyomorgatásában, amelyet már Isten nem tűr meg (v.ö. Tob. 8:3). A démonok megkötözése tehát nem az emberből való eltávolításukat, kiűzésüket jelenti, hanem a mélységbe vetésüket, ahol rabságra (tehetetlenségre) vannak kötve, és nem árthatnak többet a földön. Az emberek megszabadítása a démoni befolyás alól egy másik kategóriába tartozik. Krisztus hatalmat adott az Őt követőknek arra, hogy a démonokat kiűzzék, illetve befolyásuktól megszabadítsanak embereket a nevének erejével (Márk 16:17; Luk. 10:17), de ezek a démonok máshol tovább tevékenykedhetnek (Mát. 8:31; 12:43). Krisztus nevében akkora hatalom van, hogy olykor még hamis tanítók, vagy a nem éppen őszinte tanítványok is képesek démonokat kiűzni, vagy tehetnek csodákat a nevének használatával (Mát. 7:22: Márk 9:38; Luk. 9:49).  Az egyháznak hatalom adatott arra is, hogy alkalmanként ne csak kiűzzék, de meg is kössék, azaz a mélységre zárjanak egyes démonokat. Ezt azonban a Szent Szellem vezeti és viszi véghez bennünk az Isten akarata szerint, tehát határozottan nem az emberek kénye-kedve szerint működik. Ez egyáltalán nem hasonlítható a ma annyira divatos, szinte iparággá vált démonhajhászathoz, ahol látványos előadások kereteiben "megkötik" a démonokat mindenben és mindenkiben, ahol úgy vélik, hogy azok jelen vannak. Ez a szellemi ajándék a gyakorlatban talán olyan ritka, mint a halottak feltámasztása, a tökéletes gyógyítás, vagy egy gyógyíthatatlan betegségből való teljes felépülés. Amikor megtörténik, kizárólag az Isten akaratából történik, ami azt jelenti, hogy az egy eleve elrendelt dolog volt a mindentudó Isten által (Ján 1:9:3). Amikor Isten bevégzi elrendelt akaratának egy-egy fázisát, gyakran a bennünk lakó Szent Szellem, illetve a nekünk adott szellemi ajándékok által vitelezi azt ki. Ilyenkor az erre kapott hit, és a Szent Szellem ereje által képesek vagyunk megtenni az elrendelt csodát. A Szellem ajándékai tehát azt a célt szolgálják, hogy kivitelezzék bennünk és általunk az Isten akaratát! A mai, főleg pünkösdi irányzatú kereszténységben rendkívül nagy divattá vált alkalmanként a démonok mellett Sátánt is "megkötözni". Ez pedig káromlás, még akkor is, ha tudatlanság az oka. Sátánt az Isten egy arkangyala fogja majd megkötözni és a mélységbe vetni, az Általa meghatározott időben (Jel. 20:1-3), oda, ahol az eddig megkötözött angyalok is várják a végítéletet. Még az univerzum egyik leghatalmasabb szellemlénye, Mikháel arkangyal sem merte Sátánt megvetően gyalázni, hanem az Istenre hagyta annak ítéletét (Júd. 1:9). Hogyan kötözhetné hát meg Sátánt egy ember? Még a kiejtett szavaik valós értelmét sem fogják fel, s így tudatlanul gyalázzák a mennyei hatalmakat (Júd. 1:8), és vele Azt, Aki a hatalmat nekik megadta (v.ö. Róm. 13:12) – Istent.

A démoni megszállás alóli feloldás, vagy szabadítás nem egy szórakoztató műsorszám! Még maga Jézus Krisztus is az Isten ujja (és így akarata) által űzte ki a démonokat(Luk.11:20). Figyelemben kell tartani azt is, hogy ha Jézus nevének hatalma által a gonosz szellem el is hagyja az embert, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy véglegesen megszabadult. Gyakran csupán ideiglenes a szabadulás, ha Isten Szelleme nem dolgozik azzal a személlyel, illetve nem hívta el Krisztushoz ebben a korban. Ha az egyén nem tartozik a választottakhoz, akkor a démon később visszatérhet, gyakran többedmagával, még gonoszabbakkal, és az elhamarkodott kiűzése végső soron több kárt okozott neki, mint hasznot. Érdemes alaposan átolvasni Lukács 11:14-26 verseit a szövegkörnyezetükben, mert a démonok kiűzése igen nagy felelősséggel jár, amit nem ajánlatos önérdekű cirkuszi mutatványként, vagy hatásvadászatból, a szellemi erő fitogtatásaként előadni.

Az újszövetségben leírt démonológiai részek tökéletesen egybevágnak az itt felhozott források mondanivalójával. Tömören: a gonosz szellemek test nélküli szellemek (Mát. 12:43-45; Luk.11:24-26), akik embereket szállnak meg, és kívánalmaikkal gyötrik őket. Az angyaloknak viszont van szellemi testük, ők nem megszállják az embert, hanem szellemi sugallatokat sugároznak feléjük az égből (Eféz. 2:2). A bukott angyalok fejedelme Sátán (Mástéma), az ő hierarchiájában a démonok fejedelme Belzebub Sátán alatt (Márk 3:22).A pogányok gyakran istenekként tisztelik vagy imádják ezeket a szellemeket (1Kor.10:20). Az ítéletük nem jön el a végítélet napjáig (Mát. 8:29), amikor elpusztulnak a tűzben.

A keresztény hithez valóban hozzátartozik a démonok fölötti hatalom gyakorlása, ha az a megfelelő módon történik. Krisztus számos alkalommal űzött ki démonokat emberekből, s mint láttuk, az Őt követőknek is megadta erre a hatalmat. Ez az ígéret az Isten Egyházára egyetemesen vonatkozik minden korra, tehát mára is.

Márk 16:15-17 15 Azután ezt mondta nekik: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16 Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. 17 Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket (daimónion) űznek ki…

Az Isten szolgáiban az Isten Szent Szelleme lakozik (Róm.8:9-10; 5:32), ha nem oltják azt meg, akkor nekik nem kell tartaniuk a démonoktól. Viszont ez nem egy játékszer az egyház kezében, amelyet látványos fogásként használhatnak a tömegek megtérítésére. Még szomorúbb az, hogy egyesek megélhetési forrássá tették Krisztus nevét, és a névben rejlő hatalmat.

Tehát jól kivehetően, a gonosz szellemek nem azonosak a bukott angyalokkal, ahogyan azt oly sokan tévesen vélik. A Rafa héber szóról annyit még meg kell jegyezni, több bibliafordításban eléggé hibásan halálnak, illetve halottaknak fordítják (angolban főleg), s csak néhol árnyaknak, ami már pontos. Ezzel kapcsolatban néhány bibliaidézetre is fel kell hívni a figyelmet. Ezek a Jób 26:5; Péld. 2:18 és Ézs. 26:14 versei. Az "árnyak" valamelyest visszaadják az eredeti értelmet, mivel ez a Refák szellemeire, a démonokra utal az említett idézetekben. (A Refaim-ról az előző fejezetben már volt szó).

Jób 26:5-6 5 halottak  (héb. refaim azaz gonosz szellemek, árnyak) is megremegnek tőle, a vizek alatt levők és azok lakói is. 6 Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.

Ebben az írásrészben nem emberi halottakról, hanem a Refaim szellemeiről, a démonokról van szó. Továbbá ez az idézet éppen arról beszél, miként lettek a Refák az özönvíz által elpusztítva, és szellemeik ma rettegnek Istentől, Aki előtt minden nyitva áll, így ezek a szellemek is. Hasonlóan, a Példabeszédekben szintén több értelmet kap az adott szöveg mondanivalója, ha tudjuk, hogy ott sem csak egyszerűen a halottakról van szó, hanem a Refák (Refaim) szellemeiről, azaz démonokról. Figyelembe kell venni a szövegkörnyezetet, ugyanis az előző vers azokról beszél, akik elhagyják a szövetséget.

Példabeszédek 2:17-19 17 Aki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről megfelejtkezik; 18 Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvénye az élet nélkül valókhoz (refaim/árnyak, szellemek).  19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

Ez a példabeszéd valójában azokról szól, akik elhagyják a hitet, Jézus Krisztust, az egyház férjét, és vele elhagyják az Isten szövetségét is, megfeledkezve arról visszatérnek bűneik mocsarába. Ezek az emberek a bűneikkel visszaesnek annak zsoldjába, a halálba, és arra a végzetes sorsra kerülnek, mint a Refák (18. vers)! Hová vezetett a Refák bűne? A kárhozatra, amelyből nincs és nem is lehet megtérés. Akik visszaestek a múlt bűneibe, meggyalázva Krisztus áldozatát, bár belekóstoltak az ígéretek jóságába, azt megtaposták; és akik ezt tették, már nem térnek meg abból, és nem nyerhetik vissza az életnek utait (19. vers. v.ö Zsid. 10:27-27 és Júd. 1-12). Vagyis a megbocsáthatatlan bűn a Refaim sorsára juttatja az embert, arra a kárhozatra, amely a tűzben pusztítja el Isten konok, megátalkodott ellenségeit. A harmadik idézet Ézsaiástól pedig pontosan arra mutat rá, hogy ezek a Refák (testük) nem támadnak föl a halálból úgy, mint az ádámi embereké, akik a nagy fehér trón ítéletekor a második feltámadásban még elnyerhetik majd az életet (Jel. 20:5-15).(A választottak, mint Isten elsőzsengéi, ezer évvel korábban már feltámadnak, mert az ő ítéletük ebben a korszakban megtörtént (1Pét. 4:17)).

Ézsaiás 26:14 A meghaltak nem élnek, az árnyak (Refaim) nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.

A Nefilim és a Refaim lények nem részesülnek a test feltámadásában, mivel ők Isten közvetlen szándéka ellenére, bűnben fogantak meg. Nem tartoznak az ádámi teremtéshez, s ez a faj nem részesül a megváltás és üdvösség ajándékában. Elvesztésre adattak az Isten által, és még emlékezetük sem marad meg. Viszont a szellemeik, vagyis az árnyak, a démonok, azok élnek, és ítéletükig, illetve szellemük örök pusztulásáig gyötrik az embereket.

Mivel Isten nem kegyelmezett meg ezeknek a "korcs" és "semmirekellő" lényeknek, el kell gondolkodnunk a modern orvostudomány bizonyos vívmányain. Vegyük csak a genetikai manipulációk, vagy az újszülöttekből, elvetett magzatokból kivont "őssejtek" gyógyászati, vagy akár kozmetikai célú felhasználásának moralitását. Vajon mi lesz a végső sorsa egy genetikailag manipulált embernek – amennyiben ez elfogadott gyakorlattá fog válni a jövőben? Tudnunk kell, Sátánnak és angyalainak továbbra is szándékukban áll az embereket elpusztítani bármi módon. Korunkban nem testesülnek meg a bukott angyalok azzal a céllal, hogy újra megrontsák az emberi fajt – legalábbis egyelőre nem. Kétségtelen viszont, hogy az általuk befolyásolt emberiség tudománya lehetővé tette a genetikai manipulációk véghezvitelét. Ez végülis egy találó megoldás a részükről: rávezetni az embereket arra, hogy azok maguk rontsák meg a genetikai felépítésüket a tudomány és az emberi haladás nevében. Ne feledjük, az élelmiszeriparban már bevett és elterjedt módszerré vált a génkezelés, és semmi biztosítékunk nincs arra, hogy a növények és az állatok után az emberek ne kerüljenek sorra.

 

3.2 A démoni megszállottság különböző formái

A démoni világ nagy hatással van az emberekre, számos problémát, gyötrelmet okoznak nekünk. A modern tudomány egyetlen ágazata sem tud határozott és pontos választ adni az olyan jelenségekre, mint pl. a többszörös személyiség, ahol több különálló szellemlény uralja az egyént, aki azok személyiségeit felvéve egyik személyiségből a másikba vált. Vagy az olyan esetekre, ahol egy egyén képes tökéletes leírást adni egy történelmi eseményről egyes szám első személyben, mint szemtanú. Vannak olyanok, akik képesek egy kihalt, vagy előtte soha meg nem tanult emberi nyelven beszélni. Ezeket a jelenségeket a személyben lévő démoni szellemek okozzák, akik a maguk élményeit, jellemeit, illetve ismereteit a megszállott egyén testén keresztül nyilvánítják ki.

Az "elmebetegség" némely fajtája szintén lehet démoni megszállottság eredménye. Ilyen a krónikus depresszió, a gyors egymás utáni és szélsőséges hangulatváltás, eluralkodott erőszakos vagy perverz hajlamok. Pl. a kleptománia egy olyan beteges hajlam a lopásra, ami nem is annyira a megszerzett javakért történik, mint inkább magának a tolvajlás élményének átéléséért. Az erősen megrögzött szerencsejátékosok, vagy egyéb szenvedélybetegek szintén démoni hajlamokat elégítenek ki. A mai fiatalok körében az öngyilkossághoz vezető depresszió szinte epidémiássá vált számos országban. Megnövekedett a gyermekek elrablása, szexuális zaklatása, és egyéb, néhány évtizede még elgondolhatatlannak tűnő bűncselekmény. Az ilyen, növekvően szélsőséges és visszatarthatatlan gonoszságvágy terjedése arra mutat, hogy a démoni erők befolyása az utolsó időkre jellemző mértéket öltött. Amint Krisztus megmondta: "Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is." (Mát. 12:45).

A démonok területi urak. Csakúgy, mint az özönvíz előtt, amikor őseik, az óriások egy-egy területet uraltak az emberek között, ma a szellemeik szintén ragaszkodnak bizonyos területekhez. A primitív pogány, démonokat imádó vallások az erdők, folyók, hegyek stb. "isteneinek" tartják őket. Ezeknek az "isteneknek" általában különleges igényeik vannak, amiket áldozatokkal kell kielégíteni. Az áldozatok különböző jellegűek, de jellemző, hogy általában élelem vagy ital iránti igényeik és szexuális követelményeik vannak (szüzek, gyermekek áldozata stb.). Vagyis a már jól ismert Nefilim tulajdonságok: evés, ivás és nemiség. A démoni hatások változatait szintén múltjukban lelhetjük fel, attól függően, hogy óriásoktól, vagy szörnyektől, vagy állat-ember hibridlényektől erednek. Függ még attól is, hogy az özönvíz előtti erősebb, vagy az özönvíz utáni gyengébb szellemektől valók-e. Az özönvíz előtti szellemek félangyal-félember keverékek voltak, és mint ilyennek, a haláluk utáni szellemeik erősebbek voltak, mint az özönvíz utáni Refáké, akik "leolvadtak" az emberiségbe. Talán erre is utalnak a gyenge, erőtlen, lankadt és árnyék megnevezései ennek a fajtának. A démonoknak tehát számos fajtája van, akik különböznek erejükben és hajlamaikban is. Mivel a démonoknak nincsen testük, de heves vágyaik vannak a testi kielégülés után, így embereket szállnak meg, hogy azokon keresztül éljék ki ezeket az olthatatlan vágyakat. Céljuk azonban nyilvánvaló: szándékosan és eltökélt gonoszsággal ártani akarnak az embereknek.

Énok 15:11-12 11 És az óriásoktól jött szellemek gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják, és a rombolás munkáival sújtják a földet, és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak. 12 És ezek a lelkek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok ellen, mert ők maguk is azoktól származnak.

Minden tekintetben gyűlölik az embereket, mert nem részesülhetnek az embereknek adott kegyelemben és ígéretekben. Támadják az asszonyokat, holott asszonyoktól származnak ők is. Támadásaiknak különösen a gyenge akaratú, vagy maguk is szenvedélyekre hajlamos emberek a célpontjai. A túlzottan mértéktelen viselkedés bármely területen - a démoni jelenlét egyik jele lehet. Szintén a démoni befolyás eredményei a szellemvilággal kapcsolatot felvevő "foglalkozások", mint a varázslás, bűbájosság, ráolvasás, kártya- és tenyérjóslás, és a hasonló okkultista megnyilvánulások.

 

3.3 Amennyit Isten megenged

Az egy adott tény, hogy a démonok gyötrik-támadják az emberiséget, és sok szenvedést okoznak. Itt feltehető egy nagy kérdés: Miért engedi meg Isten, hogy az emberek szenvedjenek a bűnös angyalok befolyásától és a démonok ártalmaitól? Ezt még sok hasonló kérdés követhetné, mint pl. miért van betegség, szenvedés, stb. Mivel ezek a dolgok velünk vannak, hozzátartoznak életünkhöz, így Isten megengedi, hogy ez így legyen. S mivel megengedi, az akaratához tartozik. Mert Isten korlátlan, mindenható Úr, Akinek akaratán kívül nem történhet meg semmi. Bármit képes lenne megakadályozni, s ha nem teszi azt, az a tervéhez tartozik. Hogy hogyan is működik ez, azt a Jób könyvéből láthatjuk:

Jób 1:6-12 6 Egy napon pedig, amikor eljöttek az Isten fiai, hogy az Úrnál jelentkezzenek, a sátán is közöttük volt. 7 Az Úr megkérdezte tőle:"Honnét jössz?" Az így felelt: "Szerte bolyongtam a földön és bejártam azt." 8 Az Úr így folytatta: "Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá hasonló férfi, feddhetetlen és igaz, istenfélő és a gonosztól tartózkodó!" 9 A sátán erre megkérdezte: "Vajon ok nélkül istenfélő-e Jób? 10 Hisz te megoltalmaztad őt, a házát és egész vagyonát; megáldottad keze munkáját és gyarapodott jószágja a földön! 11 De bocsásd csak rá egy kissé a kezedet és verd meg mindenét amije van, akkor bizony szemtől szembe áld majd téged!" 12 Ezt mondja erre az Úr sátánnak: "Nos a kezedbe adom mindenét, amije van; őrá azonban ne nyújtsd ki kezedet!" …

Ez a néhány versrészlet sokat elárul. Bár itt angyal (sátán) befolyásáról van szó, nem a démonokéról, de hasonló törvényszerűség alapján engedélyezett az ő működésük is. A történetben Sátán, aki a földet járja, bolyongva keresi az alkalmat arra, hogy ártalmat okozhasson Isten népének (vö. 1Pét.5:8), Isten trónja elé járul. Amikor Jóbra kerül a szó, Sátán szavaiból kiderül, hogy Isten oltalma állt Jób élete fölött, ami miatt Sátán tehetetlen volt ellene. Ha valakin rajta van Isten oltalma, akkor Sátán csak annyit tehet meg,amennyit az Isten megenged neki. Nem többet! A folytatásból látható, hogy – egy tökéletes végcél érdekében – Isten engedélyezte Sátánnak azt, hogy teljesen tönkretegye Jób életét. De magát az életét nem vehette el, azt Isten nem hagyta, korlátot szabott abban, hogy Sátán meddig mehet el a Jób életében okozott ártalmakban! Isten Jób fizikai életének minden aspektusát Sátán kezébe adta, kivéve magát az életét. Amikor Jób elveszíti mindenét, az "természetes" módon történt, katasztrófák, rablások, betegségek által, de tudjuk, Sátán állt mögötte, ő dolgozta ki mindazt, kétségtelenül a démoni hordáinak felhasználásával. Vagyis Jób javainak elrablása, a katasztrófa és a betegség mind Sátántól jöttek, de jól láthatóan Isten engedelmével. Isten ideiglenesen levette az addig védő kezeit Jób életéről, és ezalatt Sátán erőt kapott fölötte, de csak addig és annyiban, ameddig Isten engedte. Lényegében ugyanez történik az egész föld történelmében, amely ideiglenesen a sátáni életmód hiábavalósága alá lett vetve (Róm.8:20). Hasonló példa látható Dávid megkísértésével kapcsolatban is, ugyanis a 2Sámuel 24:1 szerint Isten kísértette meg Dávidot, viszont az 1Krónika 21:1-ben az áll, hogy Sátán volt a kísértő. Ezt a látszólagos ellentmondást nem nehéz pontosítani, csupán az történt, hogy Isten engedélyezte Sátánnak Dávid megpróbálását, és az meg is tette azt, kihasználva az adódó alkalmat.

A próba után Isten helyreállította Jób életét, és áldásokat hozott rá, amely ellen Sátán már képtelen volt bármit tenni. Csak addig és annyit tehetett, amennyit Isten megengedett neki a saját céljai érdekében. Mivel Sátán csak annyit tehet meg, amennyi engedélyezve van számára, így ez a nagy próba Jób életében hozzátartozott Isten akaratához. Sátán természetesen készséggel kapott az alkalmon, gondolván, ezáltal képes lesz elpusztítani az igazat, vagy esetleg Isten ellen fordítani őt (Jób. 2:9). Mivel Sátán nincs birtokában a mindentudás, így nem látta előre azt, amit Isten tudott és kidolgozott mindenható erejével. Tudta, hogy az igaz ember kiállja a próbát, és az a javára fog válni.

Hasonlóan, a démonok is csak olyan fokon gyötörhetik az emberiséget, amennyire azt Isten engedélyezi számukra. Akiket szándékában áll megszabadítani tőlük, azokkal megteszi, azáltal, hogy követőinek megadja arra az erőt és az alkalmat, amikor jónak látja. A próbák tehát hozzátartoznak a hívők életéhez, mindannyiuknak keresztül kell mennünk ilyen, hitünket megpróbáló eseményeken, amelyek után Isten helyreállítja sorsunkat (1Pét. 5:9-10).

A kor végén az egyház egy hatalmas, utolsó próbán megy majd keresztül, ahol a szentek Sátán kezébe adatnak (Jel. 13:7), aki emberi eszköze által (Jel. 13:2) egy minden addiginál nagyobb szenvedést okoz Isten igaz népének. Ez lesz a végső, és legelkeseredettebb próbálkozása. Csakúgy, mint Jób esetében, úgy gondolja, hogy az elviselhetetlenségig fokozódó szenvedésekkel kárhozatra vezetheti az igazakat. A mindentudó Isten azonban kijelentette ennek a próbának a végeredményét: sokak ekkor tisztulnak meg véglegesen, Krisztus menyasszonya hibátlanná válik, és elkészül a menyegzőre (Dán. 11:33-35; 12:1-3,10; Jel.19:7). Tehát még a végső, nagy tribuláció nyomorúságai is végső soron a jót szolgálják. Ígéretet kaptunk arra is, hogy Isten nem ad ránk nagyobb próbát annál, mint amit el tudunk viselni (1Kor. 10:13).

Mindezeknek a hátteréből nézve jóval nagyobb jelentőséget kap Pál jól ismert kijelentése:

Róma 8:28 Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek.

 

IV. TARTAROSZ – A MÉLYSÉG

4.1 A bűnös angyalok börtöne

Ebben a részben először is tisztázni kell egy szinte egyetemes félreértést két nagyon fontos bibliai versrészt illetően. Az egyik a Júdás 6:6-7, a másik pedig a 2Péter 2:4 szövegei. E két idézetben ugyanis bizonyos elzárt angyalokról van szó, ami sok gondot okozott az átlag bibliaolvasó számára, hiszen a kanonizált Biblia sehol nem ad magyarázatot arra, hogy itt csupán azok az angyalok vannak elzárva, akik vétkeztek az asszonyokkal Járed idejében. Hiszen Sátán és az eredeti lázadás többi angyalai ma is a föld istenei, urai, akik a légtérben szabadon sugározzák megtévesztő szellemiségüket az emberiség felé (Eféz. 2:2).

Júdás 6:6-7 6 Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekbe tartja. 7 Ugyanígy* Szodoma és Gomorra is, és a szomszédos városok, amelyek paráznák voltak, és más test után jártak, elszenvedték az örök tűz büntetését, és intő példaként állnak előttünk.

* "Ugyanúgy", mint ahogy az angyalok paráználkodtak és fajtalankodtak korábban, "ugyanúgy" tettek az emberek Szodomában és Gomorrában.

Jubileumok 5:6 Az angyalok iránt, akiket a földre küldött, hatalmas haragra gerjedt, és parancsot adott, hogy tépjék ki őket minden uralmukból, és megkötöztette őket a föld mélységeiben, és lám, meg lettek azok kötve oda, és el lettek ott különítve.

Júdás szerint azokat az angyalokat, akik elhagyták mennyei lakhelyüket és lejöttek a földre – mint láttuk, amiatt, hogy az emberek leányaival egybekeljenek – Isten elzárta a mélységbe, és fogva tartja ott őket az ítélet nagy napjáig. Ők a bukott angyalok azon részét képviselik, akik túllépték a határokat, és Isten megkötözte őket a kor végéig. Ezt a tényt már eléggé részletesen feltártuk a korábbi fejezetekben, de figyelemben kell tartani, hogy itt csak azokról az angyalokról van szó.

Péter apostol szintén megjegyzi – és szintén az özönvízzel kapcsolatos szövegkörnyezetben –, hogy az akkor vétkező angyalokat a mélységbe zárta Isten:

2Péter 2:4 Hiszen Isten még a vétkező angyaloknak sem kegyelmezett, hanem a pokol (tartarobilincseibe zárva a mélységbe taszította őket, hogy ott gyötörjék és fogva tartsák őket az ítéletre

Itt a fordítók a görög tartaro szót pokolnak fordították, emiatt ez az írásrész sok ártalmas félreértést okozott a Biblia tanításait illetően. Az emberek nem értik, hogy hogyan lehetnek a vétkes angyalok elzárva, miközben a Biblia azt tanítja, hogy Sátán a világ istene, aki bukott angyalaival uralja és megtéveszti a nemzeteket. Sokak számára ez zavaros, hiszen vagy el vannak zárva az angyalok, vagy nem. És ez a hely lenne a "tüzes pokol", ahová a bűnös emberek is kerülnek "örök szenvedésre"? A válasz: nem, a tartaro nem azonos a "tüzes pokol" fogalmával, ugyanis az nem az ítélet színhelye, hanem ott az ítéletig vannak elzárva bizonyos angyalok, azok, akik vétkeztek az özönvíz előtt. Itt pontosan és kizárólag erről az angyali csoportról van szó. Maga a tartaro kifejezés egyedül a 2Péter 2:4-ben fordul elő a kanonizált Bibliában, és ez az angyalok fogvatartásának helyét, a mélységet jelöli. Egy olyan börtönt, amely semmiképpen nem hozható kapcsolatba az örökkön át tartó szenvedés színhelyével, a közhiedelem poklával.

Az említett félreértések aztán további félreértéseket okoztak, amelyekből aztán tévtanítások is származtak. Csak példaként említve azt a hibás nézetet, miszerint Sátán a "pokolban" van elzárva, ahonnan alkalmanként mégis kijöhet gonosz munkáját végezni. Ezzel egy téves, bibliailag alátámaszthatatlan koncepció jött létre, amit a világi kereszténység mégis igazságként fogad el szinte egyetemesen.

De ha már itt tartunk, meg kell említeni egy másik, újabban elterjedt tévhitet ebben a témakörben az 1Péter 3:18-29 verseivel kapcsolatban:

1Péter 3:18-21 18 Mert a Krisztus is meghalt egyszer vétkekért, az igazságos a hamisakért, hogy benneteket Istenhez vezessen, megölte őt a hús ember, de megelevenítette a szellem. 19 Ebben a szellemben ment el a tömlöcben lévő szellemekhez isés hirdette nekik az igét20 Ezek a szellemek egykor engedetlenkedtek, amikor Noé napjaiban a bárka készülésekor az isteni hosszútűrés várakozott rájuk. E hosszútűrés ellenére a bárkában mégis kevés, vagyis csak nyolc lélek menekült meg a vízen keresztül. 21 Ennek a menekülésnek az ellenképe, a vízbemerítés most titeket is megszabadít, ami nem hús szennyének letevése, hanem jó lelkiismeret keresése Istennel szemben a Krisztus Jézus feltámadásán keresztül,

dőlt betűs, és itt pirossal kiemelt részek nem szerepelnek az eredeti görög szövegekben, de a legtöbb fordítás - mintegy magyarázatként - betoldotta ezeket a megjegyzéseket, hiszen mi tagadás, anélkül igazán érthetetlennek tűnik a mondanivaló. Próbáljuk csak meg elolvasni a kiemelt részek kihagyásával! Ezt a tradíciót még az itt használt Csia fordítás is alkalmazta.

Ha valóban Krisztus ment el az elzárt szellemekhez, akkor Ő a Logoszként, és Noé idejében ment el a fogságba vetett angyalokhoz valami oknál fogva. Azért mondhatjuk, hogy valami oknál fogva, mert a fordítások hozzátoldották a kijelentette szó után a nekik az igét, vagy esetenként a nekik az evangéliumot. Ezeket nem tartalmazzák az eredeti görög szövegek. Az nyilvánvaló, hogy az akkori nyolc ember megmenekülése a Krisztusban hívők megmenekülését jelképezi. De ha itt valóban Krisztusról van szó, mint aki kijelentést tett a vétkező szellemeknek, akkor Ő nem a keresztfán való halála után ment "a pokolba" (tartaro), mint azt sokan tanítják manapság, hanem akkor, abban az időben, amikor csak nyolc ember maradt meg, azaz Noé idejében! Egy újkeletű, karizmatikus körökben terjedő tanítás szerint Krisztus a pokolra került értünk a kereszthalál után, ahol Sátán gyötörte Őt három napig, hogy nekünk ne kelljen ott szenvedni, s ezt a tévtant a fenti szövegrésszel próbálják alátámasztani. Krisztus nem sokkal halála előtt a keresztfán így szólt az egyik latorhoz: "bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban" (Luk. 23:43). Jézus tehát halálával nem mehetett a "pokolba", hanem halott volt, szelleme pedig az igazak szellemeinek tárhelyére került, ahonnan visszatért Hozzá, amikor Isten feltámasztotta Őt a három nap elteltével (lásd a Lázár példázata című írást).

A fenti szövegekhez van mit hozzáfűzni: a 19. verstől kezdődően a görög szöveg zavaros, szinte értelmetlen, ha nem toldanak hozzá valami vélt mondanivalót. Ez okból az alábbi, második értelmezésnek jóval több valószínűsége van, már csak azért is, mert tökéletes harmóniában áll az írás korábbi fejezeteinek mondanivalójával, amit alátámaszt egy nyelvészeti érdekesség is.

Vegyük figyelembe, hogy a szövegkörnyezet az özönvíz idejével vázolja példaként a Krisztusban és alámerítkezésben rejlő menekülést vagy üdvösséget. A 19. vers kezdő szavát azebben-t a görög ÉN-Ó-KÉ szóösszetételből fordították le. ÉN (ban-ben, rajta, által. stb.) Ó (az, aki) KÉ (és, szintén stb.).

Ez az összetett szó azonban tökéletesen megegyezik Énok görög nevével, ami ÉNOKÉ. A hirdetni szót pedig a görög kerusszó-ból fordították, aminek jelentése: kijelenteni, meghirdetni, deklarálni (mint említettük, a különböző fordításokban használt evangélium vagy esetenként ige, megváltás, vagy egyéb betoldott kifejezések egyáltalán nem szerepelnek a görög szövegben).

A kései szövegmásolóknak és modern bibliafordítóknak már fogalmuk sem volt arról, hogy mit is hirdettek meg a tömlöcben lévő angyaloknak, ki hirdette azt meg nekik, és miért! Ők tehát úgy következtették, hogy nem lehet másról szó, mint az  evangélium, vagy az ige hirdetéséről.

Ha viszont pontosan ismerjük a szóbanforgó angyalokkal megtörtént eseményeket, akkor korántsem olyan titokzatos ez a kijelentés. Péter itt azokra az angyalokra utalt, akik az Énok könyvéből ismert bűnöket elkövették, s ami miatt be lettek börtönözve a tartarosz-ba, majd Énok kijelentette számukra, hogy nem nyernek kegyelmet. Az Énok 14-15 fejezetek vázolják, miként kérték meg az angyalok Énokot, hogy járjon közbe értük Istennél, Isten azonban visszaküldte hozzájuk Énokot, és általa kijelentette, meghirdette nekik, hogy nincs kegyelem számukra. "Hiszen Isten még a vétkező angyaloknak sem kegyelmezett" (2Pét. 2:4), s ha nincs számukra kegyelem, mi hasznukra vált volna az evangélium hallása?Vagyis ÉNOK, görögül ÉNOKÉ tett kijelentést (Isten ítéletéről, nem pedig az evangéliumról, igéről stb.) a börtönben elzárt angyaloknak.

Az adott szövegben Péter először valóban Krisztus áldozatáról beszél, hogy testben meghalt, s megelevenült a szellemben (18.vers). Ezután pedig a 19-21 versekkel a Krisztusban való menekülést az özönvíz előtti eseményekhez hasonlítva példázza, s az özönvizet a bemerítkezéshez, illetve az abban rejlő meneküléshez hasonlítja. Ahogyan akkor kevés, nyolc ember menekült meg, úgy a kevés igaz is megmenekül a vízbemerítés által.

A 19-es versben tehát, minden valószínűség szerint a korai görög szövegmásolók követtek el hibát, aminek lehetőségét néhány fordítás és kommentár már megemlíti (lásd Hugh J. Schonfield, The Original New Testament, The First Definitive Translation of The New Testament in 2000 Years, Element Books limited 1988, 451. old.).

Ne feledjük, az újszövetségi görög nyelvben még nem használtak kis- és nagybetűket, s az egészet azzal a betűtípussal írták meg, amit ma nagy betűnek nevezünk. Ez azt jelenti, hogy nem voltak megkülönböztetve még a személynevek sem. Emellett nem használtak pontokat és vesszőket, sőt még szóközi szüneteket sem alkalmaztak. Mivel a másolók (akik sokszor bérmunkában végezték ezt) csak az ENOKÉ-t látták, nem ismerték fel, hogy az egy embernek (Énoknak, a prófétának) a személyneve, s a görög ÉN-Ó-KÉ-re bontották, aminek a görögben jelentése van, méghozzá az, amit a fordítók őbenné-nek, általa-nak stb. fordítottak, s azt az előző vershez  hozzákapcsolva Krisztusra vonatkoztatták! Ez azonban szinte értelmetlenné tette a szöveget, s ezért a fordítók beillesztették a dőltbetűs véleményeiket. Az 1Péter egész 3. fejezete példák sorozatát hozza elénk, amelyek által felhív az igaz életre, és int a gonosz életmód ellen. Amit legjobban a 12. vers foglal össze:

1Péter 3:12 mert az Úr az igazságosakon tartja szemét, fülét könyörgésükön, de orcáját a gonosztevők ellen fordítja.

Az 1-6 versekben az asszonyok felé van utasítás, többek között arra, hogy ne szépítsék magukat külsőleg, ami érdekes módon szintén figyelmeztető kapcsolatban áll azoknak az özönvíz előtti bűnös asszonyoknak a cselekedeteivel, akik keveredtek az angyalokkal, s megtanulták azoktól a test szépítésének dolgait.

Mindezek a példák és ellenpéldák harmonikusan követik egymást, ami egy közismert bibliai oktatómódszer. A jó példák követésére való felhívást a 18-ik versben klimatikusan maga Krisztus áldozatának említése követi, amit aztán a 19. versben az ellenpélda követ, illetve az, hogy mi  történik azokkal, akik a rossz, gonosz példát követik. A 19. vers tartalmi mondanivalóját a többi idevágó újszövetségi résszel, és az Énok könyvében megírtakkal egybevetve így lehetne összefoglalni:

"Énok pedig meghirdette a gonosz angyaloknak a vesztüket, azoknak, akik minden gonoszságot elkövettek, s Isten türelemmel várt, de eljött az ítélet ideje, amikor Noé beszállt a bárkába, a világ elpusztult, s csak kevesen menekültek meg. A vétkező angyalok kegyelem nélkül bebörtönöztettek a végítéletük napjáig, amikor minden gonosz el lesz pusztítva mindörökre. Az emberek pedig elpusztultak kevés kivétellel. Legyen ez tanulság számunkra."

Tehát az ÉNOKÉ, ha a görög szóösszetételt vesszük alapul, harmonikusan összeköti a két vers mondanivalóját, azonban a jelenlegi fordítások igen zavarossá teszik a versek értelmét, hiszen a betoldások nincsenek igazán kapcsolatban az adott szövegkörnyezettel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a számtalan kérdés e sorok jelentésével kapcsolatban. A fordítók által magyarázatként beillesztett dőltbetűs szövegek ugyanis ahelyett, hogy segítettek volna értelmet adni, inkább további kérdéseket, és súlyos hibák elkövetését vonták maguk után.

Még annyit hozzá lehet tenni, hogy a görög nyelvészeti kommentárok szerint ez a szóösszetétel rendhagyó, vagyis ilyen formában nem volt használt. (Igaz, nem tesznek megjegyzést arra, hogy ez tökéletesen megegyezik Énok nevével). Itt azonban nem annyira céltudatos hamisításról lehet szó, mint inkább egy véletlen hibáról.

De e fontos kitérő után térjünk vissza a tartaro-hoz: Ez a tartaro egy és ugyanazon hely, ahová Isten elzárta azokat az angyalokat, akik, mint arra a korábbi fejezetek rámutattak, házasodni kezdtek az emberek leányaival.

Énok 10:11-14 11 És mondá az Úr Mikháelnak: "Menj, kösd meg Semjázát és társait, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, megfertőzve magukat mindentisztátalanságukkal. 12 És amikor fiaik leölik egymást, és látták az ő szeretteik pusztulását, kösd meg őket szorosan, hetven nemzedék idejéig a föld mélységeiben, amíg eljön az ítéletük napja, és a befejeződésük13 az ítéletnapig, amely örökkön-örökre szóló ítélet lesz. Akkor majd a tüzes mélységhez lesznek vezetve, megégnek és elpusztulnak örökre; 14 És innentől mindazok, akik a kárhozatra lesznek ítélve és elpusztulnak, velük együtt lesznek megkötve a nemzedékek végéig.

Jubileumok 5:3-11 3 És az Úr látá a földet, és íme, az romlottá vált, és minden test megrontotta a maga rendjét, és mindazok, akik a földön éltek, sokféle gonosz munkát cselekedtek az ő színe előtt ... 6 És nagy haragra gyulladt az angyalok iránt, akiket a földre küldött. Megparancsolta, hogy legyenek kivetve méltóságukból. És mondta nekünk [az arkangyaloknak], hogy kössük meg őket a föld mélységeibe, és lám, meg lettek azok kötve oda, és el lettek ott különítve. 7 És utasítás jött az ő színe elől a gyermekeiket illetően, hogy azok mind kard által pusztuljanak el, és ne legyen helyük többé a mennyek alatt ... 9 És a kard rájuk lett küldve, hogy egyik a másikat elpusztítsa, amíg mindnyájan elhullanak a kard által, és így lettek eltörölve a föld színéről. 10 És látták ezt a szüleik, akik ezek után meg lettek kötözve a föld mélységeiben mindörökké, a nagy ítélet napjáig, hogy akkor ítélet legyen véghezvíve mindazokon, akik megrontották a maguk utait és cselekedeteit az Úr színe előtt. 11 És ő kitaszította mindegyiküket a helyeikről, és egyetlen egy nem maradt, akit ne ítélt volna meg a gonoszságáért.

E két fenti idézetben tehát arról a mélységben való megkötésről van szó, amelyről Péter és Júdás beszélt az Újszövetségben. Azázelnek, a különösen könyörtelen és gonosz angyalnak az elzárásáról ez áll Énok könyvében:

Énok 10:4-7 4 És mondta az Úr Rafáelnek: "Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és vesd őt a sötétségbe: vágj egy nyílást a 5 sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda vesd őt. És vessél rá durva, éles köveket, s takard őt be sötétséggel, 6 és lakjék ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot. 7 És az ítéletnek nagy napján a tűzre lesz vetve.

Énok 14:5 Mert mostantól nem ereszkedhettek fel a mennyekbe az örökkévalóságon át, hanem a földben maradtok megkötve mindörökké, amíg a világ napjai tartanak.

Mint azt az előző fejezetben láttuk, a gonosz szellemek 9/10 része szintén el lett zárva a föld mélyébe, nem sokkal az özönvíz után (Jub. 10:110). Hogy pontosan ugyanarra a helyre lettek-e elzárva, az nem teljesen bizonyos, de az igen, hogy a szabadon lévő démonok rettegnek attól, hogy erre a helyre kerüljenek.

Énok 10:11-15 11 És mondá az Úr Mikháelnak: "Menj, kösd meg Semjázát és társait, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, megfertőzve magukat mindentisztátalanságukkal. 12 És amikor fiaik leölik egymást, és látták az ő szeretteik pusztulását, kösd meg őket szorosan, hetven nemzedék idejéig a föld mélységeiben, amíg eljön az ítéletük napja, és a befejeződésük, 13 az ítéletnapig, amely örökkön-örökre szóló ítélet lesz. Akkor majd a tüzes mélységhez lesznek vezetve, megégnek és elpusztulnak örökre; 14 És innentől mindazok, akik a kárhozatra lesznek ítélve és elpusztulnak, velük együtt lesznek megkötve a nemzedékek végéig. 15 És pusztítsd el a semmirekellők lelkeit, és a Vigyázók gyermekeit, mert rosszat tettek az emberiséggel.

Énok 16:1 Attól a naptól fogva, amikor az óriások le lesznek majd ölve és el lesznek pusztítva, és halállal halnak, a testeiket elhagyó lelkek megindulnak és pusztítani fognak, anélkül, hogy ítéletben részesülnének – és így pusztítanak majd egészen a nagy ítélet eljövetelének beteljesedéséig, amelyben maga a kor is beteljesedik, a Vigyázók és az istentelenek felett, igen, mindennek beteljesedése eléri őket teljesen."

Énok 84:4 A mennyeidnek angyalai bűnöket követtek el [a földön], és haragod rajta marad az emberek húsán, amíg eljön az ítélet nagy napja.

Jelenések 9:1-3 1 Az ötödik angyal megfújta a harsonát, és láttam, hogy egy csillag esett le az égből a földre, és neki adatott a mélység kútjának kulcsa. 2 Megnyitotta a mélység [abuszosz] kútját, és fölszállt a kút füstje, mint egy nagy kemence füstje, erre elsötétült a levegő a kút füstjétől. 3 A kút füstjéből sáskák jöttek ki a földre, és olyan hatalom adatott nekik, amilyen hatalma a föld skorpióinak van.

Összegezve tehát: a tartarosz az angyalok megkötésének helye, egy börtön a föld mélységében, ahol az ítéletük napjáig fogva lesznek tartva. Ez a hely nem egyezik meg a világi kereszténységen belül hirdetett, és a közhiedelemben élő "tüzes pokollal", hiszen itt csak bizonyos angyalok vannak elzárva, és csupán egy meghatározott ideig. Az utolsó időkben Sátán még egyszer megkísérli majd Istent levetni a trónjáról, de újra vissza lesz vetve a földre, amikor a tartaroszban fogvatartott démonok és angyalok egy rövid időre ki lesznek engedve a mélységből, hogy teljessé tegyék a rombolás munkáját (lásd alább A Mélység megnyitása fejezetet).

 

V. MI VÁRHATÓ A JÖVŐBEN?

 5.1 Mint Noé idejében

Krisztus drámaian vázolta a végidők eseményeit az olajfák hegyén elmondott próféciákban. Az utolsó időkre, a korunkat lezáró időszakra egy hatalmas nyomorúságot jövendölt, olyat, amilyen soha nem volt eddig, és nem is lesz többé a világtörténelemben: Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. (Máté 24:21).

Ha Isten nem szabná rövidre az időt, akkor egyetlen élő sem maradna meg: "Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat." (Mát. 24:22).

Jézus kifejtette, hogy milyen idők jönnek el, és Noé idejéhez hasonlította a majdani állapotokat:

Máté 24:37-39 37 Mert mint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. 38 Mert amint a vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, 39 és nem sejtették, amíg el nem jött a vízözön és el nem ragadta mindnyájukat: így lesz az Emberfia eljövetele is.

Lukács 17:26-27 26 Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. 27 Az emberek ettek, ittak, házasodtak, nőül mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és akkor eljött az özönvíz és mindenkit elveszített.

Ez azt jelenti, hogy az emberek ugyanazokat a dolgokat teszik majd, mint akkor. Ez kijózanító azok után, amit ebben az írásban láthattunk Noé idejével kapcsolatban. A prófécia szerint az utolsó napok még annál is borzalmasabbak lesznek! Láthattuk, hogy nem magával a normális étkezéssel és házassággal volt baj akkor, hanem ezeknek a gonoszsággal elferdített változataival.

Mindezidáig Sátán egyetlenegy dologra összpontosított: lerombolni és megrontani Isten tervét az emberi faj megváltásával kapcsolatban. Bármi áron, és bármi módon! Bár ezideig egyik kísérlete a másik után bukott el, nem adja fel, és tovább kísérletezik. A Biblia próféciái szerint lesz még egy végső, elkeseredett próbálkozása az utolsó időkben. Ekkor, tudván, hogy ideje rövid, mindent egy lapra tesz fel, nem tartja magát vissza semmiben, s mindent, amit csak erejében áll megtenni, azt meg is fogja tenni. Mi több, Isten sok tekintetben szabadabb kezet ad neki, mint bármikor azelőtt, így még a szenteket is kezébe adja egy rövid ideig. Sátán és angyalai arzenáljában továbbra is aduként szolgál az emberiség genetikai megrontásának terve, amit egy harmadik berontás alkalmával kívánnak véghezvinni. Azt csak találgathatjuk, hogy ez alkalommal milyen fokon fogja engedélyezni ezt neki Isten, de nem szabad elfelejteni, az özönvíz előtti berontás univerzális méretű volt.

 

5.2 Jön egy harmadik berontás?                                   

A próféciák szerint a közeljövőben lesz még egy hatalmas háború a mennyben, amelynek elvesztése után Sátán újból vissza lesz vetve a földre. A közeljövőben várhatóan történni fognak események, amelyek megváltoztatják a világ jelen ismert rendjét. A szórakoztatóipar által az emberiség szinte prekondícionálva van a nagy találkozásra.

Jelenések 12:7-9 7 Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. 8 A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. 9 Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre és vele együtt angyalait is letaszították.

Amikor Sátán a korokkal ezelőtt megtörtént nagy lázadása után e földre le lett vetve (Luk. 10:18), a föld tohu-vá és bohu-vá, azaz kietlen káosszá vált (1Móz. 1:2). Később, a föld újjátétele és az ember megteremtése után Sátán megtévesztette az első emberpárt, amivel saját uralma és szellemisége alá vonta az emberiséget. Azontúl az általa befolyásolt és irányított emberi társadalmakat vezetve folytatta lázadó munkáját, ami e bolygó lassú hanyatlását és pusztulását okozza. Sátán hatalmának gyakorlása azonban jól megszabott korlátok közé van szorítva.  Bábel tornyának felépítését, és a népek szétszórását pl. azért okozta Isten, mert az egy nyelvet beszélő, és egy uralom alatt álló emberiség fejlődése a tervezettnél sokkal gyorsabb lett volna minden téren. Így pl. a tudományokban is hamarabb eljutottak volna arra a technikai szintre, amely sokkal korábban képessé tette volna az emberiséget a teljes önpusztításra. Isten viszont egy általa előre meghatározott időrend szerint vezeti az emberiség történelmét, amit Sátán képtelen kikerülni vagy meggátolni. Azonban az utolsó levettetése alatt teljesen szabad kezet kap, igaz, csak rövid ideig, amivel maga is tisztában lesz. E rövid idő alatt azonban minden rombolást és pusztítást véghez fog vinni, amire évezredek óta várta a lehetőséget, a megfelelő elrendelt alkalmat (v.ö. Eszt. 3:7).

Jelenések 12:12 ... Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!

A nagy nyomorúságnak (tribulációnak) is nevezett esemény valóban egy elképesztő méretű szenvedés és nyomorúság ideje lesz a földön, amelynek valós mértékét ma még talán felfogni is képtelenek vagyunk. Ekkor olyan fokú üldöztetés éri az Isten népét, amely meghalad minden korábbit, ami végbement a történelem folyamán. Sátán különösen gyűlöli az Isten választottait, mert tudja: Isten dolgozik velük illetve bennük, és nincs szellemi hatalma fölöttük, nincs ereje az örök halált hozó bűn fogságában tartani őket.

Jelenések 12:13-17 13 Miután a sárkány látta, hogy letaszították a földre, üldözte az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. 14 Ekkor az asszony két nagy sasszárnyat kapott, hogy a pusztaságba repüljön a saját helyére, hogy ott táplálják egy ideig és időkig és fél ideig távol a kígyótól. 15 Ekkor a kígyó akkora vízárat bocsátott a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorhassa őt a folyóval. 16 De a föld megsegítette az asszonyt, megnyitotta száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány bocsátott ki a szájából. 17 Ekkor a sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és elment, hogy harcra keljen a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják Isten parancsolatait, és akiknél Jézus tanúságtétele van.

A fenti idézet kettős jelentésű prófécia, amelynek van egy 1260 éven át tartó történelmi, és egy három és fél évig tartó végidőbeli beteljesedése. Itt most a három és fél éves időszakról van szó. Már azt megelőzően megnövekszik a démoni aktivitás, és a Szentírás utalásaiból több, mint feltehető, hogy valamilyen fokon újra megtörténik egy berontás az emberiségbe. Mint már láttuk, Jézus az özönvíz előtti időkhöz hasonlította az utolsó időket, de emellett Dániel próféciáiban is található egy igen érdekes idevágó szövegrész. Ez az esemény a fenevad utolsó feltámadásának korában történik meg. Az adott szöveg pontos fordítását talán az angol King James Version adja vissza legpontosabban, aminek szószerinti magyar fordítását is láthatjuk:

Daniel 2:43 And whereas thou sawest iron mixed with miry clay, they shall mingle themselves with the seed of men: but they shall not cleave one to another, even as iron is not mixed with clay.

És ahogyan a vasat keveredni láttad a sáros agyaggal, úgy fogják ők magukat keverni (arám 'arab) az emberek magjával (arám, zera' = leszármazott, utód): de nem forrnak egybe, ahogyan a vas sem keverhető az agyaggal.

A Szent István Társulat katolikus fordítása szintén vissza próbálja ezt adni, ha kissé zavarosan is hangzik.

Dániel 2:43 Ha a vasat agyagos sárral összekeverve láttad, ez azt jelenti: házasságok által össze fognak keverednide eggyé nem fognak összeforrni. A vas ugyanis nem vegyül az agyaggal.

Néhány kommentár szerint a szöveghasználat alapján csakis olyan keveredés jöhet szóba, amely nem illik össze, mint pl. az angyali/emberi keveredés az özönvíz előtti időkben. Olyan "valakikről" van szó, akik nem emberi magból valók, de keverednek az emberek magjával.

A sáros, képlékeny agyag az agyagból formált halandó emberre utal, akiknek magjával keverednek a vassal jelképezett, de személyes névmással jelölt "ők". Ha ezt a Lukács17:26-ban tett "mint Noé napjaiban" kijelentés fényében értelmezzük, akkor elkerülhetetlenül kapcsolatba kell hoznunk az 1Mózes 6 mondanivalójával is. Legyen ez bármennyire fantasztikus elképzelés, minden jel arra mutat, hogy ez az esemény meg fog történni. Mindenesetre a világi szórakoztatóipar filmjei látszólag erre a "találkozásra" készítik fel, illetve kondicionálják az emberi elmét, meg kell hagyni: igen hatékonyan. Egyre gyakoribb filmtéma a földönkívüliekkel való kapcsolat felvétele, vagy az emberiség ilyen lényekkel való együttműködése – gyakran "romantikus", szerelmi történetbe foglalva –, valami "közös ellenség" ellen egy meghatározó küzdelemben. Ugyancsak közkedvelt téma a génmanipulációk által létrehozott szuperemberek, szuperkatonák és hősök (az új gibborim) kalandjainak bemutatása, amint az "emberiség érdekében" csodálatos tetteket visznek véghez. Az ilyen filmeknek állandó motívumai az olyan elmaradott, negatív szerepben bemutatott emberek, akik ellenzik és útjában állnak az emberiség és a földönkívüliek harmonikus együttlétének, és akiket le kell győzni annak érdekében, hogy a világ a fejlődés következő lépcsőfokára léphessen. Röviden, a szerepeket megfordítva, Istent, Krisztust tirannikus szörnyekként vázolják, híveiket pedig intoleráns bigottként, akiket le kell győznie az emberiségnek a "világosságot hozó" földönkívüliek segítségével, hogy eljöhessen az univerzális béke és "szabadság" korszaka.

Nem mellékesen, Dániel könyve rendhagyó módon az egyetlen olyan kanonizált könyv, amelynek terminológiái megegyeznek az Énok könyvében használt kifejezésekkel (vö. pl. a Dán. 4:13; 4:23 versekben található arám 'íyr azaz vigyázó angyal, őrangyal kifejezéseket az énoki vigyázókkal, őrangyalokkal).

 

5.3 A mélység megnyitása

Jelenések 9:1-3 versei rámutatnak, hogy a jövőben megnyílik majd a mélység, és gonosz szellemek mirádjai lesznek szabadon engedve, az emberiség gyötrelmére.

Jelenések 9:1-3 1 Kürtölt az ötödik angyal is. Ekkor láttam, hogy egy csillag az égből a földre hullott, s hogy odaadták neki a feneketlen mélység kútjának kulcsát. 2 Az megnyitotta a feneketlen mélység kútját és a kútból úgy szállt fel a füst, mintha nagy kemence füstje lett volna. A kút füstjéből elsötétült a nap és a levegő. 3 A füstből sáskák mentek szét a földre, s ezeknek olyan hatalmat adtak, amilyen hatalmuk a föld skorpióinak van.

Ez a mélység pontosan az a mélység, ahová a gonosz szellemek kilenctized része el lett zárva, és kiszabadult tömegeik - mintegy Isten eszközeiként - gyötrik a föld lakóit öt hónapon át.

Érdemes felidézni Daniel H. Stern egy megjegyzését a Jelenések 9:1, 3 verseivel kapcsolatban:

1 A csillag megnevezés itt nem Sátánra vonatkozik (annak ellenére, hogy az Ézs. 14:12 és Luk. 10:17 így utal rá), hanem egy főangyalra, aki kezében tartja a mélység kulcsát (v.ö. Jel. 20:1).* Az Abyss nem a Sheol (mint a Róm 10:7), hanem az a hely, ahová a démoni lényeket elzárják. A Manassze Imája című apokrif irat pl. ezt írja Istenről: "Te vagy az, aki félelmetes és dicsőséges neveddel bezárod és elpecsételed a mélységet." (Man. im. 3).

3 Ekkor a démoni szörnyek szabadon lesznek engedve, amelyek sáskákként röpködnek (2Móz. 10:12-20; Jóel 1:4; 2:4-14) és skorpiókként marnak (Ezékiel 2:6, Lk. 11:12). (Jewish New Testament Commentary 815, 816 old).

*Az Énok 10:4-ben Ráfael arkangyal veti a mélységbe Azázelt, és a Tóbit könyvében szintén Ráfael kötötte meg a démont (Tób. 8:3), így a csillag, illetve az angyal, aki kezében tartja a mélység kulcsát, minden valószínűség szerint Ráfael lesz, aki egyike a négy főangyalnak.

Jelenések 9:11-ben a mélységből egy titokzatos angyal tűnik fel, aki a mélység királyának van nevezve, tehát rangban fölötte áll az ott elzárt angyaloknak, és természetesen a démonoknak. Ekkor az itt zárva tartott, Abbadón névvel nevezett főangyal, és vele az angyali-démoni seregek mirádjai ideiglenesen ki lesznek engedve a mélység börtönéből:

Jelenések 9:11 Király is van föléjük helyezve, a feneketlen mélység angyala, a neve héberül Abaddón, hellénül Apollion, magyarul Vesztő [vagy Pusztító]

Ezek a bukott szellemi hordák egy ideig szabad kezet kapnak, és skorpiókként, fájdalommal és kínokkal nyomorgatják az emberiséget – azokat, akiknek homlokán nincs ott az Isten jele (Jel. 7:2-8) –, és akik inkább a halált keresik, mintsem elviseljék a szenvedést.

Abbadón/Apollión (mindkét szó "pusztítót" jelent) a mélység angyali fejedelme, tehát ő a legmagasabb rangú elzárt angyal. Bár a Bibliában sehol máshol nincs megemlítve ez a név, de ennek az angyalnak a kor végén lezajló eseményekben nagyon nagy szerepe lesz.

Ki ez a görög névén Apollion-nak nevezett, láthatóan igen magas rangú angyali lény?

Ehhez röviden vissza kell térnünk az Énok könyvéhez, ami megemlíti a legmagasabb rangú elzárt angyalok nevét, akiknek feje Azázel. Az Énok könyvében Azázel van megnevezve a lázadó angyalok fejeként (Énok 54:5). Ő volt az az angyal, aki a fegyverek készítésére és háborúra (pusztításra!) tanította az embereket (Énok 8:1). Azázel büntetése a mélységbe zárás volt. Annyira gonosz és ártalmas volt az emberiségre, hogy Isten nem hagyhatta szabadon. A már korábban idézett részek mellett, még egy idézet az angyalok büntetésének helyéről:

Énok 54:1-6 1 És onnan más irányba, a föld egy másik területére tekintve egy mély völgyet láttam, amely tűzben égett. 2 És oda vezették a királyokat és a hatalmasokat, és ebbe a mély völgybe hajították őket. 3 És szemeimmel láttam, amint eszközöket készítenek számukra, vasláncokat, melyeknek mérhetetlen súlyuk van. 4 És megkérdeztem a békesség angyalát, aki velem volt, mondván: ‘Kiknek készítik ezeket a láncokat?’ 5 Ő pedig mondta nekem: ‘Ezeket Azázel seregeinek számára készítik, hogy megragadván őket, a teljes kárhozat mélységébe vessék mindnyájukat, és befedjék állkapcsaikat durva sziklákkal, ahogy azt a Szellemek Ura megparancsolta. 6 És Mikáel, és Gábriel, és Rafáel, és Pénuel megragadják majd őket azon a nagy napon, és az izzó kemencébe vetik őket, hogy a Szellemek Ura megfizessen nekik igazságtalanságukért, mivel Sátán szolgáivá lettek, és félrevezették a föld lakosait (vö. Énok. 10:4)

Az Énok könyve tehát egyértelműen rámutat, hogy Azázel és társai a mélységbe lettek zárva, mert bűnre vezették az emberiséget. Látható az is, hogy Azázelt a vezérükként említik, akinek Isten az emberiség megrontását tulajdonította. Itt hozzátehetjük, hogy Azázel jól kivehetően nem azonos Sátánnal, mint azt sokan vélik. Mindent összevetve, ez ugyanaz a mélység, mint amiről a Jelenések ír, ahonnan majd az elzárt szellemek ki lesznek engedve, mielőtt elpusztulnak a végítéletben.

A Biblia csekély számú, de hasonló információt ad a démonok fogvatartásának helyéről. Egy ilyen közvetett információ a Luk. 8:25-33 versekben található, ahol egy embert megszállva tartó démonok attól féltek, hogy Krisztus a mélységbe fogja őket küldeni. Mint azt a korábbi fejezetekből már láttuk, a mélység az a föld mélyében lévő börtön, ahová Azázel, és az emberekkel vétkező angyalok el lettek zárva az özönvíz előtt. Ez egyben az a hely, amelyről a Júd. 6; 2Pét.2:6; 1Pét.3:19 írásrészek említést tesznek, amit a fentebbiekben már láttunk. Ha összevetjük az összes idevágó idézeteket a Bibliából, és a felhasznált extrakanonikus iratokból, akkor láthatjuk, hogy Azázel az elzárás alá került legádázabb lázadó angyal a mélységben fogvatartott szellemlények közül, s a legmagasabb rangú oda elzárt lény. Azázel volt, aki megtanította a háborúskodást és egyéb gonoszságokat, s akinek – a kanonizált Szentírás szerint – minden bűn a fejére van olvasva:

Énok 10:8 És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bűnt (lásd még Énok 8:6).  

Eme elzárás helye a mélység, amelyről János beszél a Jelenésekben, s ahonnan a fogvatartott gonosz szellemlények szabadon lesznek bocsátva, hogy az ötödik harsona megfúvásával gyötörjék a megtérni nem akaró emberiséget. Az angyal, akinek a kezében van a kulcs, Isten utasítására nyitja meg a mélységet, hogy a kiszabadult démonok öt hónapon át kínozzák azokat, akiknek homlokán nincs Isten pecsétje (Jel. 7:2-8).

Ismételten, Azázel volt az, aki tulajdonképpen megtanította az embereket a különböző, pusztítást okozó gonoszságokra. Az Appollion, illetve a pusztítás angyala név így szintén összevonható Azázellel.

Jelenések 9:1-21 1 Kürtölt az ötödik angyal is. Ekkor láttam, hogy egy csillag az égből a földre hullott, s hogy odaadták neki a feneketlen mélység kútjának kulcsát. 2 Az megnyitotta a feneketlen mélység kútját és a kútból úgy szállt fel a füst, mintha nagy kemence füstje lett volna. A kút füstjéből elsötétült a nap és a levegő. 3 A füstből sáskák mentek szét a földre, s ezeknek olyan hatalmat adtak, amilyen hatalmuk a föld skorpióinak van. 4 Megmondták azonban nekik, hogy ne ártsanak a föld füvének, se semmi veteménynek, se semmi fának, hanem csak azoknak az embereknek, akiknek homlokán nincs ott az Isten pecsétje. 5 Azt az utasítást adták nekik, hogy ne öljék meg őket, csak kínlódjanak öt hónapig. Kínjuk olyan, mint a skorpió okozta kín, ha az megszúrja az embert. 6 Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják meg, kívánnak meghalni, de a halál elfut előlük. 7 Ami a sáskák hasonlatát illeti, hasonlítanak harcra felkészített lovakhoz, a fejükön koszorúk, melyek olyanok, mintha aranyból volnának, orcájuk olyan, mint az emberi orca, 8 hajuk mintha női haj volna, foguk, mint az oroszlánok foga, 9 páncélt is viseltek, olyant, mint az acél, szárnyuk zaja olyan volt, mint harcba futó sok lovasszekér zöreje. 10 A skorpiókéhoz hasonló farkuk van, meg fullánkjuk, s a farkukban van hatalmuk arra, hogy öt hónapig ártsanak az embereknek. 11 Király is van föléjük helyezve, a feneketlen mélység angyala, a neve héberül Abaddón, hellénül Apollion, magyarul Vesztő.

A Nag Hammadi könyvtár egy traktátusában "A világ eredetéről" II. 125:34 ez áll: "Akkor az uralkodók siránkozni fognak, az eljövendő haláluk miatt. Az angyalok siratják az embereiket, a démonok siratják, hogy idejük lejárt, és az emberek pedig sírni fognak a haláluk miatt."

Ezdrás apokalipszisében olvashatunk egy rejtelmes kijelentést, ami szintén a démoni erők fenti szabadonbocsátására, és egy újabb berontásra utal:

2Ezdrás 5:8 Zűrzavar lesz majd sok helyen, és a tűz gyakran lesz leküldve, és a vadállatok elhagyják lakhelyeiket, és vérfolyásos asszonyok szörnyeket hordanak ki:

Ennek a végső berontásnak a pontos körülményeit vagy mértékét egyelőre nem ismerhetjük. Annyi azonban bizonyos, hogy akiken Isten pecsétje van, azok nem fognak ettől szenvedni. Az asszonyok (és férjeik) számára azonban új jelentőséget kell hogy kapjanak Pál intő szavai:

1Korintus 11:6-10 6 Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha megszégyenítő az asszonyra, hogy a haját levágassa vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. 7 A férfi nem köteles a fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dísze. 8 Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiből. 9 S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. 10 Ezért viselje az asszony annak jelét [bekötött fej] hogy hatalom alatt áll, az angyalokra való tekintettel.

 

VI. Közöttünk járnak?

 

6.1 Jelen van-e a Nefilim vérvonal a mai emberiségben?

Ebben a részben először megvizsgálunk egy, a keresztény teológia szempontjából rendkívül fontos kérdést. Azt, hogy vannak-e ma is esetleges Nefilim-humán keveredésű (hibrid) emberek illetve nemzetek, és ha igen, akkor miképpen hat ez ki az üdvösségükre. A válasz szoros összefüggésben van az eleve elrendelés tanával is. Valójában már az eleve elrendelés is vitatott témakör. A bibliai eleve elrendelést sokan félreértik, illetve elvetik, mert nem tartják egyeztethetőnek az általuk kialakított Istenképpel, illetve az isteni jóság fogalmával. Ez a nézet azonban, bár humánusan hangzó, de nem bibliai. Annyit kivehetünk az Írásokból, hogy Isten gondviselése megtartja azokat, akiknek neve benne van az Élet Könyvében, így megóvja őket attól a végzetes genetikai megrontástól is. A kárhozat gyermekeire természetesen nincs ilyen ígéret, sőt.

Tudván, hogy a nefilim berontásnak voltak túlélői a refaita törzsek által, ez magával von egy logikus kérdést: jelen van-e ez az vérvonal a mai emberiség bizonyos elemeiben? Ha igen, akkor levezethetjük-e, követhetjük-e ezt a Szentírásból?

További jogos kérdések: mi lesz a sorsa azoknak az embereknek, akiknek ősei között ott voltak az emberiségbe több generáción keresztül beleolvadt óriások is? Röviden: mi lesz a sorsa azoknak, akikben jelen van a nefilim vérvonal, tehát nem tiszta, ádámi genetikával rendelkeznek? A Biblia erről sem hallgat, ha utána járunk, találhatunk választ e kérdésekre.

Legalább egy olyan nemzet genealógiája követhető, amelyről tudjuk, hogy fennmarad a végidőkig, és keveredett a refaita törzsek egyikével. Ez a nemzet a hírhedt Amaleknek, Ézsau/Edom unokájának a nemzetsége, ami nem jelenti azt, hogy kizárólag rájuk korlátozódik. Esetükben azonban pontosan követhetjük, hogy Ézsau és gyermekei olyan kánaáni törzsekkel keveredtek, amelyben jelen volt a nefilim vérvonal:

1Mózes 36:1-6,8 1 Ézsaunak, vagyis Edomnak ezek az utódai: 2 Ézsau Kánaán leányai közül vett feleséget: Adát, a hettita Elon lányát és Oholibámát, Anának, a horitaCibeon fiának lányát, 3 továbbá Bászmátot, Izmael lányát, Najobot húgát. 4 Ada szülte Ézsaunak Elifázt, Bászmát szülte Reuelt, 5 Oholibáma szülte Jeust, Jalamot és Korachot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek. ... 8 Így Ézsau a Szeir-hegységben telepedett le. Ézsau (neve) Edom is.

Mint korábban láttuk, a hettita és horita törzsek a refaitákhoz tartoztak. Isten nem véletlenül tiltotta a kánaániakkal való keveredést, majd megparancsolta kiirtásukat is, amint már szintén láttuk a fentebbi fejezetekből. Ennek ellenére Ézsau, szülei nagy bánatára, két kánaáni asszonyt is elvett (1Móz. 34:35), majd később egy izmaelita (nem kánaáni) (1Móz. 28:9), és egy szintén kánaáni horita asszonyt is (1Móz.36:2). Feltétlenül tartsuk emlékezetben ezeknek az asszonyoknak a származását. Ézsau nagyapja, Ábrahám az Úr nevére tetetett esküvel tiltotta meg, hogy Izsáknak (Ézsau és Jákob apjának) kánaáni asszony legyen a felesége, e célból elküldött szolgájának saját nemzetségükből kellett feleséget találni(1Móz. 24:2-4). Izsák így is tett, s unokatestvérét vette el, nagyapjának, Náhor fiának lányát, Rebekkát (1Móz. 24:47). Izsák szintén megparancsolta Jákobnak – aki ekkor már a születési jog birtokosa volt –, hogy nem vehet feleséget Kánaán lányai közül, hanem neki is a rokonságuk közül kell párra találnia (1Móz. 28:1-2,6).

Ézsaut viszont láthatóan nem érdekelték különösebben ezek az Istentől eredő intelmek, s szülei nagy bánatára a maga feje után ment, ami természetesen mindig következményeket von maga után. Ennek az engedetlenségnek egyik eredménye lett az a vérvonal, amelyből az edomiták leghírhedtebb nemzetsége, az amalekiták is származnak. Ézsaunak a hettita Ádától született egyik fia Elifáz, akinek Támna nevű mellékfelesége vagy ágyasa szülte Amáleket:

1Mózes 36:11-12 11 Elifáz fiai voltak: Temán, Ómár, Szefó, Gátám es Kenez. 12 Támna pedig, aki Elifáznak, Ézsau fiának mellékfelesége volt, Amaleket szülte neki.

Ez a Támna szintén a horiták közül való asszony volt, a horiták pedig egy ősi refaita (óriás) nemzetségként vannak számontartva, amelyet később Ézsau utódai legyőztek, majd kipusztítottak Szeír földjéről, s ahová aztán maguk telepedtek be (5Mózes 2:12,20,22). Bár a horiták nagy részét elpusztították, hagytak maradékot, akiktől Elifáznak ez a Támna nevű mellékfelesége, vagy ágyasa is származott:

1Mózes 36:20-22 20 A horita Szeir fiai, és annak a földnek a lakosai a következők: Lótán, Sobál, Cibón, Ána, 21 Disón, Eszer, és Disán. Ezek a horiták fejedelmei, Szeír fiai,Edom földjén. 22 Lótán fiai pedig ezek voltak: Hóri és Hemán, Lótán nővére pedig Támna volt.

A korábban idézett 1Mózes 14:3-10 versei rámutattak arra, hogy amikor az elamita Kedorlaomer harcolt a refaita/óriás törzsek ellen, a velük asszociáló törzsek közt a horiták is fel vannak sorolva (6. vers). Való igaz, azt nem tudhatjuk, hogy a horiták milyen szinten voltak érintve, de tény, hogy az amalekiták ettől a refaitákkal asszociált törzsből való Támnának, és Ézsau fiának, a maga is fél-kánaáni Elifáznak a leszármazottai. Az amalekiták egyik nevezetes királya az Agág nevet viselte (v.ö. 4Móz. 24:7; 1Sám.15:8), akinek egy későbbi utóda a hírhedt, megátalkodottan zsidógyűlölő Hámán volt Eszter idejében (Eszt. 3:1). Bár a korai amalekiták közt még előfordulhattak óriások, az tény, hogy az amalekiták már nem refaiták voltak, ahogy mai utódaik sem azok. A básáni Óg volt az utolsó eredeti refa (5Móz. 3:11), vagyis a további refaiták már mindannyian erősen keveredett lények voltak. Az idők folyamán az óriás gének annyira leolvadtak és recesszívvé váltak, hogy legfeljebb alkalmanként törnek fel bizonyos fokig azokban, akikben jelen vannak. Viszont ennek fényében már jobban megérthető az, hogy Amálek miért olyan ádáz és megátalkodott ellensége Izraelnek, továbbá miért van teljes pusztulásra ítélve Isten által. Az is érthetőbbé válik, hogy a Szentírásban miért éppen Ézsau lett a jelképe mindazoknak, akiket Isten megtagad, vagyis akiknek a sorsa a kárhozat lesz.

Ha emlékezetben tartjuk, hogy az óriások maguk is gyűlölik az emberiséget, gonosz angyalok által, gonosz módon, gonoszságra lettek létrehozva, akkor nem csodálkozhatunk Amalek megátalkodottságán és mély gyűlöletén Isten népe iránt. Ha a refaiták fizikai jellegzetességei már nem is annyira láthatóak köztük, szellemiségükben Isten tervének ádáz ellenségei maradtak.

Azt tudjuk, hogy Amalek egész népe pusztulásra van ítélve az utolsó időkben! Isten egykor Izrael által szándékozta elpusztítani az amelekitákat, azonban Izrael, Isten határozott utasítása ellenére, mégis hagyott túlélőket. Ezt a hibát Saul, Izrael első királya követte el, aki elhanyagolva Isten utasításait, nem pusztította ki az amalekitákat teljesen (1Sámuel 15:8-9), ami vészes következményeket vont maga után Izrael és Júda számára a későbbiekben, hiszen kis híján Júda teljes pusztulását okozta!

Saul engedetlensége miatt elvesztette a királyságot, a józan eszét, s végül ironikusan egy amalekita vetett véget az életének. Mivel az izraeliták hagytak amalekita túlélőket, azok amikor tehették, Izrael vesztén munkálkodtak. Ennek egyik oka az, hogy szinte genetikailag erre vannak "kódolva". A túlélő amalekiták egyik hírhedt leszármazottja a zsidógyűlölő Hámán volt Eszter idejében (Eszt. 3:1), és a majdani keleti federációt vezérlő Góg is kapcsolatban áll e vérvonallal.

Eszter könyvéből jól ismert a történet, hogy Hámán, a zsidók nagy ellensége, miként tervezte az egész zsidóság elpusztítását. Ez a gyűlölete nem volt véletlen, Hámán ugyanis annak az Agágnak volt a leszármazottja, akit Saul életben hagyott. Az alábbiak az Adalékok Eszter könyvéből című írásból jól összefoglalják ennek eszkatológiai jelentőségét:

Amálek népe Izrael ellen vonult, mielőtt Izrael az ígéret földjére települt. Ekkor kellett Mózesnek kezeit magasra fenntartva megállni, hogy felülkerekedjenek az Amálek elleni harcban. Ennek jelképe szintén jelentős a végidőkre vonatkozóan is, mert ez azokat az eseményeket mutatja be, amelyek közvetlenül az ígéret földjére való bemenetel előtt történtek, ahol Sátán ereje és seregei Amáleken keresztül működnek Isten népe ellen. A történetben az Amálektől származó Hámán, az agágita testesíti meg azt az erőt, amelyen keresztül Sátán Júda teljes kipusztítását akarja elérni. A rabbik megemlítenek két alkalmat, amikor el lett rendelve Kánaán teljes kiirtása, és hogy a kánaáni népek egyike volt az amálekita. Az amálekita nép részéről pedig ez volt a harmadik eset, amikor a választott népet ki akarták pusztítani. Ez már a végidőkben történő utolsó pusztítást előképezi, amely a korunkat lezáró háborúkban fog megtörténni, amikor Izrael hazaköltözik az ígéret földjére a Messiás vezetése alatt. Az egyáltalán nem véletlen és nem mellékes, hogy a történetben Hámán Amálek leszármazottja volt. Eszter könyvének szereplői jelképesen személyesítik meg úgy a Sátánt, mint a Krisztust követő erőket. A történet tehát erőteljes módon vázolja elénk az utolsó idők végső háborúit is. A Midrásból és Migulából több magyarázat van arra vonatkozóan, hogy Hámán miért nem szerette Vástit, de afelől nincs kétség, hogy az amálekiták miért gyűlölték az izraelitákat. Amálek volt Izrael legősibb ellensége, és ők a választottak örök ellenségeit jelképezik e korszakban.

Eszter 3:6 De kevés volt előtte, hogy csakis Márdokeusra magára vesse rá kezét, (mert megmondták néki Márdokeus nemzetségét) azért igyekezett Hámán elveszteni minden zsidót, aki Ahasvérus egész országában vala, a Márdokeus nemzetét.

Eszter könyvéből tehát rálátást nyerhetünk az Izraelt érintő utolsó nagy pusztulásra a jövőben, közvetlenül a Messiás visszatérése előtt. Amálek jelen lesz a végidők Izrael-ellenes szövetségében, amikor a purim szerint újra esélyét látják Izrael elpusztításának. Ahogy az agágita Hámán Márdokeus elleni gyűlölete olyannyira mély volt, hogy annak egész népét ki akarta irtani, úgy a végidőkben is megkísérlik ugyanazt megtenni. 

Tény tehát, hogy Izrael ostoba vétke miatt Amálek népe fennmarad a végidőkig, akik egyéb edomita testvéreikkel és más népekkel szövetkezve Izrael legádázabb ellenségei maradnak a kor végéig. Sokan Amálek utódaiként tartják számon a palesztínokat is, akik máig kibékíthetetlen konfliktusban állnak Júdával. Az agágiták a fenevad birodalmi rendjének (a babilonit követő perzsák birodalma ide tartozott) a szolgálatában álltak, s utódaik szintén az adott fenevad rendjét szolgálják majd. Azok közé számítanak, akik megátalkodottak, kárhozottak, arra adattak, hogy felvegyék a fenevad bélyegét és támadják Isten népét:

Zsoltárok 83:-5-8 5 Így szólnak: "Gyertek, töröljük ki a népek sorából, Izrael nevét ne is emlegessék!" 6 Igen, egyetértőn tanácskoznak, és szövetkeznek ellened: 7 Edomsátrai, az izmaeliták, Moáb és a hagriták, 8 Gebál, Ammon és Amalek, a filiszteusok és Tírusz lakói.

Csupán az utolsó időkben, Krisztus visszatérésével teljesedik majd be a rég megjövendölt pusztulásuk:

4Mózes 24:20 Amikor meglátta Amálékot, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Népek eleje Amalek, mégis pusztulás a vége.

2Mózes 17:14 Akkor így szólt JHVH Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben, és vésd Józsué emlékezetébe, hogy Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól!

Ez utóbbi a prófécia akkor hangzott el, miután Izrael megvívta a végidőkben megismétlődő harcát Amálekkel. Amálek jelen lesz még az Ezékiel 39-ben vázolt Izrael-ellenes szövetségben is:

Ezékiel 39:8,11 8 Eljön ez, és megtörténik - így szól az én Uram, az ÚR -, ez az a nap, amelyről beszéltem (Amálek pusztulásáról a fenti idézetekben) 11 Azon a napon nevezetes helyet adok Izraelben Gógnak temetőül, Abarim völgyét, a tengertől keletre - ez útjában lesz az arra járóknak -, és oda temetik el Gógot tömérdek seregével együtt, s Hamon-Góg völgyének nevezik majd el.

 

6.2 A Góg név jelentése és jelentősége

A Góg (hosszú ó-val úgy a héberben, mint a görögben) egy héber szó, a GG tőszóból ered, ami a korai héberben valami hatalmas, gigantikus méretű dologra utalt (pl. hegy). Ha megvizsgáljuk a szó bibliai használatát, akkor láthatunk egy jellegzetességet: a név változatai következetesen az óriásokkal, illetve az Isten népének ellenségeivel vannak kapcsolatban.

Józsué 12:4-ben olvashatunk Óg-ról, Báshán királyáról, aki a Refaim, vagyis az óriások törzseinek maradékából származott. Az Óg, a Góg és a Magóg szavak mind szoros kapcsolatban állnak egymással. Az amalekita Agág neve ugyancsak a GG szótőre vezethető vissza. Agág, az Alef+GG = első és hatalmas! Bálám mintegy kontraszként említi meg Agágot, Izrael eljövendő uralkodójával, a Messiással szemben:

4Mózes 24:7 Hős támad utódai körében, uralkodik majd számtalan népen. Hatalmasabb lesz királyánál, Agagnál, királysága dicsőségre emelkedik.

A GG (Góg) névváltozatait viselő személyek mindannyian Izrael és Isten legádázabb ellenségei voltak, olyannyira, hogy a Góg megnevezés szimbolikusan a gonoszság erejének, az Isten-ellenes, antikrisztusi erőknek a szimbólumává és szinonimájává vált. A bibliakommentárok nagy része kitér a név szimbolikus jelentőségére. Bár egyesek csupán a név fizikai aspektusát hangsúlyozzák, mint azt, hogy a keleti népek majdani federációját vezető Góg a gigantikus méretű Oroszországot, és a világ legnagyobb számú lakosságával rendelkező Mágógot vezeti Izrael ellen. Ez önmagában igaz is, ennél azonban sokkal mélyebb jelentősége van annak, hogy éppen ezt a megnevezést viselik.

Az özönvíz után élő nefilim törzsek Khám fiának, Kánaánnak utódai közt jelentek meg, illetve az ottani törzsekbe olvadtak be. Khám köztudottan a fekete, illetve sötétbőrű népeknek volt az ősapja. Miképpen lehet kapcsolatba hozni a keleti, jáfetita népeket vezérlő Gógot ezekkel a kánaáni nefilim törzsekkel, akiknek messze nagy részét teljesen kiirtották az izraeliták? Miképpen kerülhet kapcsolatba a közel-keleti Amálek a végidők keleti szövetségével, és miképp került az amalekiták egyik ága a legtávolabbi észak-keletre?

Edom, illetve Ézsau utódai a mai kisázsiai török, és belső-ázsiai türk népek. A török nép elsősorban szemita és kámita keverék, így ennek a kevertségnek a jegyeit viselik. Külsejükben tehát inkább az ismaelita arabokra hasonlítanak, akikkel egyébként szintén keveredtek (1Móz. 36:3). Edom vezető törzseit Elifáz fiai tették ki, Temánnal az élen, akiknek utódai, az ottománok, a mai Törökországban találhatók meg. Edomtól hat nagy nemzetség származott, és számos utóda Közép-Ázsiában telepedett meg, ahol jelentős elemeik keveredtek az ottani tatár népekkel (Askenáz és Tógarma ágán), és kevesebb mértékben bizonyos mongoloid (Góg-Magóg vonalán) népekkel is. A török népelemek keleti népekkel való szoros asszociációjának az eredménye a máig fennmaradt török-tatár megnevezésforma is. A törökök kulturálisan szorosan kapcsolatban álltak a belső-ázsiai népekkel, habár külsejükben egyáltalán nem ázsiaiak (lévén szemita/kámita keverék). Közismert, hogy a törökök a hunok rokonainak tartják magukat, és kétségtelenül, többek közt keveredtek velük is.  Maga a török nyelv az Ural-Altáji nyelvcsaládba tartozik, ami határozottan keleti nyelvcsalád.

Figyelemre méltó az is, hogy az edomiták fő ágazata, az ottomán törökök, ma pontosan azon a területen laknak, amelyet Kimmerria (Góméria) néven neveztek a legősibb időkben. A bibliatérképeken láthatjuk, úgy Gómer, mint Tógarma lakhelyét itt jelölik meg közvetlenül a nemzetek Bábel utáni szétszóródását követően. Érdekes módon úgy a török/türk, mint a mongoloid (Gómer/Magóg) népek közt gyakori volt a GG név változata a bibliai időkben. Törökország mindkét világháborúban a tengelyhatalmak mellett állt, vagyis mindig az izraelita népek ellenfeleinek az oldalán. Ézsau egészének sorsát a következő fejezet tárgyalja.

 

6.3 Eleve elrendelve

Véletlen egybeesés-e az, hogy Ézsau kánaáni asszonyokat vett el, és a Bibliában ő jelképezi a kárhozottakat? Megakadályozza-e mindez az üdvösségüket, vagy ellenkezőleg, éppen azért jött létre ez a keveredés, mert a kárhozottakhoz tartoznak, nem pedig az üdvösségre megmentettek közé? Ezzel eljutunk egy fontos teológiai kérdéshez, és vele az eleve elrendeltség tanához. Kapcsolatban van-e a megátalkodottság, a kárhozottságra ítéltség és az ilyen genetikai keveredés? Amálek esetében igen, hiszen történetesen olyan népről van szó, amelyről bizonyítható az óriásokkal való keveredés. Azt nem tudhatjuk, hogy Ézsau kánaáni feleségei valóban a refáktól származtak-e, hiszen nem minden egyes kánaáni volt refaita.

Elgondolkodtató azonban, hogy Pál éppen Ézsauval példázza a kárhozottakat a Róma levél 9. fejezetében. Ez a fejezet az eleve elrendeléssel foglalkozik, és Ézsaut úgy mutatja be, mint örökségét a test kívánsága miatt eladó, a kárhozottakat szimbolizáló embert.

De vizsgáljuk meg a szóban forgó újszövetségi írásrészt: a Róma levélben a választottságot illetően Pál az ígéret gyermekeit nevezi örökösöknek, fiaknak (figyelemben kell tartanunk, hogy az ígéreteken kívül nincs üdvösség és örök élet)! Ők Ábrahám gyermekei, akiké a gyermekké fogadás, tehát az üdvösség a hit által (Róm. 9:6-8). Ezt példázza Jákob és Ézsau (más néven Edom) esetével is, ahol Jákob a kegyelemre választottakat, az Isten által megváltottakat és elfogadottakat, Ézsau pedig a megtagadottakat szimbolizálja. Itt nem kevesebbről van szó, mint az örök életre születők, az üdvözülők (Jákob) és a kárhozottak (Ézsau) közötti különbségről. Mindezt Pál a következőképpen vázolja:

Róma 9:11-13 11 még mielőtt megszülettek s jót vagy hitványat művelhettek volna a gyermekek, azért, hogy Istennek a kiválasztást fenntartó előzetes elrendelése nem a tettek következményeképp, hanem az elhívó akaratából szilárd maradjon, 12 – azt hallotta, hogy a nagyobbik rabszolgája lesz a fiatalabbnak, 13 ahogy írva is van: "Jákóbot szerettem, Ézsaut ellenben gyűlöltem." 14 Mit mondjunk erre? Talán csak nincs hamisság az Istennél? Szó sem lehet róla. 15 Mózeshez ugyanis így szól: "Könyörülni fogok azon, akin könyörülök, és irgalmazni fogok annak, akinek irgalmat adok." 16 Következőleg nem az akaróé, sem a futóé a jövő, hanem a könyörülő Istené.

Tehát, mielőtt megszülettek volna, eleve el volt döntve a sorsuk, Isten szerette az egyiket és gyűlölte a másikat. Nem a maguk választásán múlott, hogy a születésük után egyik a szeretetben és kegyelemben kapott eleve elrendelt sorsot, a másik pedig gyűlölt volt és megtagadott. Ugyanattól az apától, Izsáktól születtek, de a két férfi két ellentétes életutat kapott és járt, amelyek különböző célokhoz érnek. Ennek az írásnak nem célja az itt leírtaknak az emberi szemszögből való  "igazságosságát" vizsgálgatni, tényként vesszük, hogy Isten ennek jogos meghatározója (Róm. 9:21-22):

Róma 9: 21-22 21 Hát nincs joga a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanannak az agyagtömbnek egy részéből megbecsült, más részéből nem becsült célra formáljon edényt? 22 És ha ezzel éppen haragját akarta megmutatni, és hatalmát megismertetni az Isten, és azért viselte oly nagy türelemmel a harag edényeit, akik elveszésre készültek [erre lettek elrendelve].

Ezért inkább jelentőségére összpontosítunk. Még meg sem születtek, már az anyaméhben küzdöttek egymással (1Móz. 25:23). A JHVH által gyűlölt Ézsaunak a gonoszság jutott sorsrészül, tékozló és parázna lett, aki megvetette a szent dolgokat:

Zsidókhoz 12:16 Senki ne legyen parázna, és a szent dolgokat se vesse meg, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségét.

Ézsau jellemét két fő bűn határozta meg, elsőként a paráznasága van megemlítve. A paráznaság nem minden esetben a házasságon kívüli szexualitásra utal, Ézsau ugyanis feleségül vette a kánaáni asszonyokat, azok a házastársaivá lettek. A Biblia sehol nem írja, hogy megcsalta volna feleségeit, paráznasága tehát inkább abból állt, hogy Isten és a pátriárkák tiltásainak ellenére eggyé vált (1Kor. 6:25) az átok alatt álló kánaániakkal (1Móz. 9:25), a házasságon és a velük folytatott szexuális kapcsolaton keresztül. Olyan kánaáni népelemekkel vált eggyé, akikben a jelek szerint több, mint valószínű, hogy a Nefilim vérvonal is jelen volt. Szövetségszegő volt Ézsau, ami a paráznaság bűne, elfordult az ígéretektől, semmibe vette a választott vérvonalat, és az átok alatt lévőkkel tette magát eggyé. És ezzel kapcsolatos a második fő bűne, az Isten szent dolgainak megvetése, az evilági, testi gondolkodás, hiszen a test éhsége miatt kótyavetyélte el az elsőszülöttnek járó ígéreteket, ami ebben az esetben az örök életre való választottság volt. A szentségtelenség JHVH szent dolgainak elvetése, semmibevétele, ami lényegében a paráznaságához is vezetett.

Az ígéreteket Jákob kapta meg, aki engedelmeskedett apjának, és Isten megváltoztatta a nevét Izraelre, mert vele jelképezte azokat, akiket szeret, akiket megvált és győzelmet ad nekik, mert életre szánta őket. Ézsauval pedig a veszendőket, a kárhozottakat jelképezte, azokat, akik bár örökösök lehetnének, elfordulnak attól.  Mindez a sors már e világban is jellemzőjük lesz:

Malakiás 1:2-4 2 Szerettelek titeket – mondja az Úr –, de ti azt mondjátok: ‘Miben mutatod meg szeretetedet irántunk?’ – Nemde, Ézsau a testvére volt Jákobnak? – mondja a Úr –, és én mégis Jákobot szerettem, 3 Ézsaut pedig gyűlöltem, és hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig a sakálok (tannah, sivaatagi démon) pusztaságává4 Ha Edom azt mondja: ‘Elpusztultunk ugyan, de majd ismét felépítjük azt, ami elpusztult’ – erre azt mondja a Seregek Ura: Hát csak építsék fel ők, én majd elpusztítom! ‘Gonoszság országá’-nak nevezik majd őket, és ‘olyan népnek, amelyre örökké haragszik az Úr.’

Ézsaiás 34:2-5 2 Az Úr megneheztelt az összes nemzetre, haragja fölgerjedt minden seregük ellen. Átok alá veti, s megöleti őket. 3 A megölteket szétszórják az utcákon, holttestükből bűz csap fel, vérüktől szinte megolvadnak a hegyek, 4 s az ég seregei szétoszlanak. Mint a könyvtekercs, összegöngyölődnek az egek, és seregük úgy lehull, mint a falevél, mint a szőlő, s mint a fügefáról a levél. 5 Mert kardom megittasodott az égben. Nézzétek, hogy lesújt Edomra, a népre, amelyet pusztulásra szántam.

Ezékiel 32:29 Ott van Edom minden királya és fejedelme, akik hőstetteik ellenére is a kard áldozatai közé kerültek. A körülmetéletlenek [ez a szív körülmetéletlenségére utal] között pihennek, azokkal, akik leszálltak a sírgödörbe.

2Mózes 17:14 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Írd be ezt a könyvbe emlékeztetőül, és add Józsué tudtára, hogy el fogom törölni Amalek emlékét az ég alól!"

A próféciák következetesen teljes pusztulást jövendölnek Edomra:

Abdiás 9-10,18,21 9 És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán [Ézsau unokája, Elifáz fia], úgy hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyéről az öldöklés miatt. 10 A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre! ... 18 És a Jákób háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik őket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott... 21 És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és az Úré lesz a királyság.

Jeremiás 49:7-10 7 Edom felől ezt mondja a Seregek Ura: Hát nincs már bölcsesség Temánban? Tanácstalanok lettek a bölcsek, és hiábavaló lett a bölcsességük? 8 Fussatok, meneküljetek! Rejtőzzetek el a mély üregekben, Dedán lakói! Mert pusztulást hozok Ézsaura, ha eljön az ideje, hogy megbüntessem. ... 10 Bizony kifosztom Ézsaut, feltárom rejtekhelyeit, úgyhogy többé nem rejtőzhet el. Nemzetsége kivész, nem marad fenn tovább.

A testvérpár tehát két sorsot jelképezett, az egyik az üdvözülőkét, a másik a kárhozottakét. Nincs középút, ahogy nincs középút az örök élet és örök halál között sem. Választásaik sorsuk választása volt, ami utódaik sorsára is kihatott (lásd még az Ezékiel 38-39 című írást). Azt feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy bár több népben jelen lehet a refa/óriás vérvonal, az nem jelenti azt, hogy az adott nép egésze pusztulásra van ítélve. Isten nagyon is tisztában van az emberek genetikai felépítésével, és képes megóvni azokat, akiket örök életre szánt.

 

Utószó

Jahshúa a Messiás, az Isten Fia, nyomatékosan figyelmeztette tanítványait, hogy az emberi önrendelkezés hatezer éves korszaka minden elképzelést felülmúló, rettenetes körülmények közt fog lezárulni. Ebben az írásban láthattuk, hogy a valóság gyakran meghaladja az elképzelhetetlent. A gonoszok nagyobb szabadságot és szabadabb kezet kapnak gonoszságaikra, mint azt sokan gondolni mernék. Az ember nem kerülheti ki a választásokat, függetlenül az eleve elrendelés és szabad akarat látszólag ellentétes igazságától. Ebben a világban a gonosz választása a természetes, így mindig könnyebb, mint a jó választása. Ahogy a Prédikátor 8:11 fogalmazza: "mert nem hoznak ítéletet a gonosz fölött azonnal, ezért az emberek fiai a gonoszságot minden félelem nélkül cselekszik." De az ítélet elhalasztása nem jelenti azt, hogy az nem fog megtörténni. Ahogyan a Tartaro-ba zárt angyalok, úgy az emberek is ítéletet alá kerülnek. A megtérés és menekülés egyetlen módját, az emberiség egyetlen reményét az evangélium tárja fel, amelynek világméretű hirdetését Krisztus megjövendölte a kor vége előtt. Ez az idő itt van, senkit ne tévesszen meg az, ami a látható világban zajlik, és ami tisztán ellentmond a világi kereszténység nézeteinek vagy bibliaértelmezésének. A Biblia szava igaz marad akkor is, ha holnap földönkívüli lények jelennek meg bolygónkon – akár "kis zöld emberekként", akár "istenekként" –, akik elmondják majd, hogy ők voltak az emberiség teremtői, és azért tértek vissza, mert eljött az ideje a fejlődésre lépés új korszakának. A hatodik trombitaszóra Sátán embere jön el, egy hamis Messiás, aki megtéveszti a világot, és felveszik magukra annak bélyegét. Várjunk arra, Aki a hetedik trombitaszó elhangzásakor jelenik meg! Ahogy az idő egyre rövidül, és egyre inkább a berögződött választásaink határozzák meg sorsunkat, úgy egyre kevesebb időnk van a helyes választásokat életformává tenni:

Jelenések 22:11 Aki gonosz, tegyen gonoszul ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is, aki szent, legyen szent ezután is.