CoG

Noé és az özönvíz

Abban az időben Isten látta, hogy csak egy ember van, aki az Ő a törvényei szerint akar élni.  Az ő neve Noé volt. Ez az írás a Basil Wolverton által írt, és az Ambassador College Press által kiadott A Bibliai történetek c. könyvből lett átdolgozva (I. kötet, 3. és 4. rész).


 

E-mail: p.poli@mailcity.com

 (Copyright © 2003 Christian Churches of God, id. Wade Cox)

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül. 

http://www.churchofgod.hu 


Az előző tanulmányokból megtudtuk, hogy Ádam és Éva bűnbe estek, és büntetésképpen száműzve lettek az Édenkertből. Két fiuk született, és Káin megölte a testvérét, Ábelt. Isten jelet tett Káin homlokára, majd  elküldte a családjától messzi tájakra, és magányos vándorrá vált. Később Ádámnak és Évának másik fia született, akit Séthnek hívtak, és idővel születtek még fiaik és leányaik.

Ahogy telt az idő, azt vesszük észre, hogy Ádám fiainak nemzedéke meg lett rontva a bukott angyalsereg által, és ezért el kellett pusztulniuk (Ter. 6:1-7). Lásd a Káin és Ábel c. írásban a nephilimekről szóló részt. Mindezeknek ellenére, Séth leszármazottai voltak azok, akik "kezdték segítségül hívni az Úr (JHVH) nevét" (Ter. 4:25-26). Ez azt jelenti, hogy ők megigazultak voltak, és engedelmeskedtek Isten törvényeinek.

Ádám életének 810. évében Isten kijelentette, hogy az ember életének hosszát 120 évre korlátozza (Ter 6:3). Ez a döntés az emberre való tekintettel volt meghozva, tehát a testműködése szempontjából, hogy  Noé halála után még  hosszú időn át teljesítse feladatát. Isten eme elhatározása mögött az ember bukása állt, amely a démoni beavatkozásnak volt köszönhető. Ádám 930 éves korában halt meg, 120 évvel Isten kijelentése után. Ádám életének  810. esztendeje megfelel az időszámításunk előtti 3194. esztendőnek.

Az Úristen látta, milyen nagy a gonoszság az emberek között a Földön, és sajnálta, hogy megalkotta az embert. Ezt mondta az Úr: „Eltörlöm az embert, a kit teremtettem a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem" (Ter. 6: 5-7). Isten mindenről tudott, hogy mi fog történni, még mielőtt megalkotta volna az embert, ahogy azt is tudta, hogy a szellemi fiai is vétkezni fognak. Az emberi gonoszság miatt Isten özönvizet hozott a Földre, hogy megtisztítsa és helyreállítsa újra a bolygót.

Isten tudta, hogy ha az emberiség továbbhalad a gonoszság útjain, önmagát fogja elpusztítani, csak sokkal fájdalmasabban. Az Ő módszere sokkal könyörületesebb. Ha majd több ezer évvel később Jézus Krisztus fog uralkodni a Földön, visszahozhatja majd őket az életbe. Erre utal a második feltámadás. Lásd az Isten Szent Napjai c.írást, ahol  több részletet találsz a második feltámadásról. Az emberek akkor fogják tudatosítani, hogy mennyivel bölcsebb lett volna engedelmeskedni a Teremtőnek. A második feltámadás után a negatív gondolatok elmúlnak, és könnyebb lesz engedelmeskedni Isten törvényeinek.

 

Az igazságos Noé

Abban az időben Isten látta, hogy csak egy ember van, aki az Ő törvényei szerint akar élni.  A ő neve Noé volt (Ter. 6:8). A Strong's Hebrew Dictionary szerint (5146 sz.szó) a neve azt  jelenti: „maradék". Az apja, Lámekh megjövendölte, hogy Isten Noén keresztül fogja átmenteni a maradékot az átkozott Földről (Ter. 5:28-29). Noé volt a megfelelő egyén, és „tökéletes ember volt a vele egykorúak között". Ez azt jelenti, hogy az ő családja nem volt megvesztegetve a nephilimek által, akik nem részesülnek a második feltámadásban, és akik el lettek pusztítva  az özönvíz által. Noé engedelmes volt, és követte Isten törvényeit, ahogyan az apja, nagyapja és elődei tették. Noé igaz ember volt(Ezék.14:14,20).

Amikor Noé ötszáz éves lett, nemzette három fiát (Ter. 5:32): Shémet, a legfiatalabbat, a középsőt: Khámot, és Japhetet, a legidősebbet (Ter. 10:21). Isten figyelmeztette Noét, hogy elpusztítja az erkölcstelen embereket, és az özönvíz által eltávolítja az erőszakot a földről. Noénak megmondatott, hogy építsen bárkát, és figyelmeztesse a világot a közeledő pusztulásra. A világnak adatott két jubileum, azaz kétszer ötven év a megtérésre. Az emberek nem hallgattak Noéra. Noé életének hatszázadik esztendejében, és Matuzsálem halálának évében – annak az embernek, aki a földön valaha is élt emberek közül a legöregebb volt, és aki az utolsó igaz pátriárka volt Noé vezetéséig – Isten özönvizet hozott a Földre.

 

Noé bárkát épít

Isten különleges utasításokat adott Noénak a bárka építésével kapcsolatban (Ter. 6:14-22). Noé nem panaszkodott, és nem mondta  Istennek, hogy nem tudná megtenni. Engedelmes volt, és követette a kapott utasításokat (Ter. 6:22). Nagy volt a hite, és bízott Istenben, még akkor is, ha nem láthatta a véget az egész tervnek. Istennek való engedelmességével Noé megmentette családját, mialatt a többiek elpusztultak (Zsid. 11: 7). Hit által épített bárkát a szárazföldnek azon a vidékén, ahol nem volt elegendő víz a bárka vízre bocsátására.

Ahogy a Noé fiai felnövekedtek, besegítettek a bárka építésében, az emberek és állatok ellátásában a fedélzeten. Mikor az emberek meghallották, mit csinálnak, messzi tájakról odajöttek, hogy megbámulják és jót nevessenek a történteken. Tréfát űztek Noéból, és valószínűleg azt gondolták, hogy megőrült.

Ahogy teltek az évek, a bárka egyre nagyobb lett. A bámészkodók továbbra is kigúnyolták Noé és három fia türelmességét. De ők gondosan folytatták a munkát majdnem 100 éven át, miközben folyamatosan megemlítették, hogy rájuk ront az árvíz a kellő időben, az ő engedetlenségük miatt. De akik bűnbánatot tartanak és engedelmeskednek Istennek, megmenekülhetnek. Noé családján kívül senki sem hitte el, amit mondtak.

 

A bárka építése befejeződött

A bámészkodók gúnyolódtak, amikor tekintetüket az óriási bárkára vetették, amely túl messze feküdt attól a helytől, ahonnan vízre bocsáthatnák.

Mire elkészült a bárka, magasabb volt, mint egy négyemeletes épület, és tízszer olyan hosszú, mint amilyen magasságú! Úgy volt megtervezve, mint egy óriási úszó állatkert. A belsejében annak a sokfajta állatnak voltak az istállói és ketrecei, amellyel a bárka meg volt rakva. Volt itt kifutópálya, szellőztető tárna, vályúk az etetéshez, és minden, amire szüksége lehet ennek a különös élő rakománynak.

Mire a bárka elkészült és vízhatlan szurokkal be lett kenve, Noé majdnem 600 éves volt. A fiai több, mint 100 évesek voltak, mire az özönvíz megjött. Jóval öregebbek voltak a mai ember életkorához képest, amikor meghalnak.

Sok munka volt még hátra. Össze kellett gyűjteni és elraktározni az élelmet és a vizet, amire szükségük lehet a bárkán levő állatoknak és embereknek.

Ezt látván az emberek tovább gúnyolódtak. Nem akarták elhinni, hogy az egész világot érintő csapás közel van. Ahelyett úgy érezték, hogy egy nagyszerű jövő vár az emberekre, ha szétterjeszkednek és meghódítják az egész világot. 

Hasonlóképpen nekünk is megadatott a Jelenések Könyve, amely figyelmeztet minket ennek a kornak a végére. Mialatt várjuk a jeleit a Messiás eljövetelének, tőlünk is elvárják, hogy legyen hitünk. A próféták szintén figyelmeztetnek a Messiás eljövetelére, és a végidők eljövetelére. Az egyház ugyanúgy figyelmezteti a nemzeteket a nagy nyomorúságra, zűrzavarra, amely hamarosan végigsöpör a földön, a ma élő emberek életének folyamán. Ahelyett, hogy törődnének ezzel a figyelmeztetéssel, a többség a gondtalan könnyebb életet várja sok pénzzel, és kevesebb munkával. De úgy, amint Noé idején az ostoba remények semmivé lettek, ugyanúgy lesznek a mai világban is. Olvasd el még a Máté 24:36-38 és Lukács 17:26-33 igéket.

Azonban úgy, mint Noé idejében, a figyelmeztetések jönnek ma is, de a legtöbbje süket fülekre talál. Isten semmit nem cselekszik meg anélkül, hogy ne figyelmeztetné az embereket a prófétáin keresztül (Ámosz 3:7).

 

Az állatok menedéket keresnek

Nem volt könnyű Noénak hallgatnia az emberek gúnyolódásait évtizedeken keresztül. De ő hitt és bízott Istenben. Biztos volt benne, hogy az ő élő rakománya hamarosan ott lesz a bárka oldalán levő ajtó előtti feljárón, hogy bemehessenek abba. Ez volt egy másik oldala az Istenbe vetett bizalomnak, mialatt a bárka épült, és az emberek figyelmeztetve voltak.

Egy napon azok, akik eljöttek, hogy csúfolódjanak, megálltak és szótlanul bámultak maguk elé. Az állatok minden fajtája, a madarak is, ott gyülekeztek a bárka körül (Ter. 7:8-9).

Isten arra indította a teremtményeit, hogy menedéket keressenek, s így tértek be a bárkába szabályos rendben. Még ha sok közülük természetüknél fogva vadállat is volt.

A tiszta állatok és madarak közül – amelyek ehetők az emberek számára – 7 pár ment a bárkába. A tisztátalan teremtmények közül csak egy hím és egy nőstény ment be. Isten utasította Noét, hogy több tiszta állatot vigyen magával. Ez mint előkészület volt a az özönvíz utáni napokra. A tiszta állatokat felhasználhatják táplálékul és áldozatként. Ezért volt szükség több tiszta állatra. Részletesebben olvashatsz a tiszta és tisztátalan állatokról A Szentírás táplálkozási törvényei c. írásban.

Rövidesen az állatok elfoglalták helyüket az istállókban és a ketrecekben, amelyek otthonukul szolgáltak hónapokon keresztül.

Azután a második hónap tizedik napján (Ter 7:7) Noé és felesége, valamint Noé három fia feleségeikkel együtt bementek a bárkába. A növekedő bámészkodó tömeg még mindig gúnyolódott, de néhányan nagyon meglepődtek a bárkába belépő állatok láttán. Csodálkozni kezdtek, vajon Noé jövendölése igaz lett volna? De legtöbben egyszerűen elutasították, hogy  komolyan vegyék Noé figyelmeztetéseit. Az emberek nem engedelmeskedtek Istennek, és ezáltal nem ismerték fel az igazságot. Így van ez ma is.

Egyik nap telt el a másik után. Még mindig semmi jele sem volt az özönvíznek. Majdnem egy hét telt el (Ter. 7:4) A nézelődők közül sokan nevetve mentek el. A szárazföldön épült bárkának a híre eljutott mindenhova, és egyre nőtt a kíváncsiság. Noé és fiai ajtót készítettek, hogy a bárka oldalán levő nyílást bezárják. Maga az Úr Isten gondoskodott arról, hogy zárva legyen. (Ter 7:16) A bámészkodók ezt látván bizonyára újra meglepődtek.

 

Az özönvíz megérkezett

A második hónap 17-én a dolgok drámaian megváltoztak. Valószínűleg néhányan megjegyezték, hogy a szél kicsit erősebben fújt, mint általában. Az erős széllökések szélviharba mentek át, és az emberek menedékhelyet kerestek. Az erős szél nem volt szokatlan, de amikor a sebesen haladó szokatlan fekete felhők megjelentek a horizont felett, az emberek nyugtalankodni kezdtek. 

A megsokasodó gondokat csak növelte, hogy a földben furcsa dörgések voltak. A sötétség növekedett. A dörgések olyan erősek lettek, hogy a föld megremegett. Tehát csak hét nappal azután, hogy Isten megmondta Noénak, hogy menjen be bárkába, a föld kérge megrepedt, és óriási vízsugár tört ki a földből. (Ter. 7:11) Ugyanabban az időben hatalmas hullámok jöttek fel a tengerből, a villanásokat követte a fülsiketítő mennydörgés zúgása, és a széthasadt fekete égből vízzuhatag hullott alá.

Ez csak a kezdete volt azoknak a szörnyűségeknek, amelyre Noé figyelmeztette őket, hogy eljöhet a világra. A Sátán vétkezése óta ez volt a legfélelmetesebb dolog, ami történt a bolygón, a föld felszíne megrepedezett, és semmi nem tudott megélni rajta.

Eddigre az embereket őrült félelem fogta el. Bármit csináltak, bárhova mentek, a víz követte őket. Senki sem menekülhet meg óvóhely nélkül, de nem találtak tartós menedékhelyet. A folyók elárasztották a völgyeket, ahol a legtöbb ember lakott. Az állandósult felhőszakadás miatt a magasabb helyekre jutás majdnem lehetetlen volt. A hegyekről lezúduló víztömeg elsodorta a bokrokat, a fákat, a sziklákat, az embereket a növekvő víz alá. Csak a legerősebbek voltak képesek felküzdeni magukat a magasabb helyekre, hogy végül így is vízbefulladás, gyilkosság, vagy erőszak által veszítsék el életüket a nagy zűrzavarban.

Ezalatt a bárka körül is örvénylett a víz, és lassan felemelte a földről. Sokan azok közül, akik kigúnyolták Noét, ráébredtek arra, hogy az egyedüli hely, ahol biztonságban lehetnének, az a bárka belseje. (Ter 7:18)  Azok, akik nem tudtak máshova menekülni, nekiestek a bárkának, és kiabáltak, hogy engedjék be őket. De ahogyan a hangos eső csapkodta a bárkát, bent senki sem hallotta a kétségbeesett sikoltozást. Végül a bárka oldalaiba kapaszkodó kezek elgyengültek, és eltűntek a hirtelen emelkedő és örvénylő vízben.

 

Az Isteni kegyelem

Irántunk való nagy irgalmában Isten 100 évet (vagyis 2 jubileumot) adott az embereknek, hogy felfigyeljenek a Noé által közvetített figyelmeztetéseire, és megtérjenek. Amint tudjuk, az emberek figyelembe sem vették Noét, ez egyenlő volt a Teremtő semmibevevésével. De most már túl késő volt, hogy megváltozzanak, vagy segítségért könyörögjenek. Gyakran túl késő elvárni Istentől, hogy segítsen, ha Isten kegyelmének idején, amelyet kiárasztott ránk, elhalasztjuk a Felé intézett segélykérésünket.

Nap nap után a víz ömlött az égből és a feltört földből. A legmagasabb hegycsúcsokig duzzadt, és néhány héten belül a víz olyan mély volt, hogy a hegycsúcsok már jóval a vízszint alatt voltak (Ter. 7:20). Noé családján, és a bárkában levő állatokon kívül addigra minden elpusztult, úgy, ahogy Isten megmondta (2 Pét. 2:5). Nyolc ember tartatott meg a víz által, és a víz, amely a keresztséget szimbolizálja, megment minket is (1 Pét. 3:20-21).

A sötét felhőrétegből 40 napon és 40 éjjelen át természetfölöttien ömlött a víz. Azután az eső elállt. Bizonyos esetekben a 40-es szám a megpróbáltatást, vagy a tanítást jellemzi. Ahogy a Messiás is 40 napon át böjtölt, és megpróbáltatott a Sátán által. A Messiás, miután feltámasztatott és visszajött a földre, folytatta a tanítást 40 napon át. Mózes 40 napon át tartózkodott a hegyen, és két alkalommal taníttatott a Jahova Angyala által.

A negyvenes számot használják az Írásban a bűnbánásra is. Ninivének 40 nap adatott a megbánásra, és meg is tették. Júdának 40 év adatott a megbánásra a Messiás halála után. De Júda nem tartott bűnbánatot, így leromboltatott és fogságba vitetett. Krisztus halála után 40 jubileum, vagyis (40 x 50 év) 2000 év adatott a bűnbánatra.

Jelenleg a földön csak kevesen tartanak bűnbánatot. Ez csak néhány példa a 40-es szám használatára, de azok a számok és dátumok, amelyeket Isten használ, nagyon fontosak. Szükséges, hogy figyeljünk Isten naptárára és a számokra, amelyek segítenek megértenünk az Isten tervét.

Ezalatt a földet betakaró víztömeg szintje több mérföld magasságban volt a szárazföld felett, és a normális tengerszint felett. De Noé családja a bárka rakományával ugyanolyan biztonságban érezhették magukat, mint a jelenben a felhők felett repülő utasszállító repülőgépeken.

150 napon át állt a víz (Ter. 7:24). Ezalatt az idő alatt az emberek a bárkában nem lustálkodtak. Amíg a bárka az erős széllökésekben himbálózott, bármi is volt a feladatuk, azt véghez kellett vinniük. Isten ugyanis erős szelet bocsátott a földre, és a víz apadni kezdett (Ter. 8:1). Isten bezárta a mélység forrásait, az ég csatornáit, és megszűnt az eső az égből (Ter. 8:2).

 

Csökken a vízszint 

Hamarosan a hegyek csúcsai megjelentek a vizek felett. A hajó tovább sodródott, és megfeneklett az Ararát hegyén (Ter. 8:4). Mindez a hetedik hónap 17. napján történt, 5 hónappal azután, hogy az özönvíz elkezdődött. Két nappal azelőtt, amit mi a Sátoros ünnepeknek nevezünk, összhangban az Isten naptárával. A vízszint fokozatosan csökkent, és a tizedik hónap első napján láthatóvá váltak a hegy csúcsai (Ter. 8:5). Noé több mint két hónapig várt, míg a víz lecsökkent. A 40. nap végén kinyitotta a bárka ablakát, és kibocsátotta a hollót. Kibocsátotta a galambot is, de az nem talált magának pihenőhelyet, és visszatért Noéhoz (Ter. 8:6-9).

Noé további 7 napot várt, és újra kibocsátotta a galambot. Estére tért vissza, egy olajfalevéllel a szájában. Így tudta meg Noé, hogy elapadt a víz a földről, és a növények újra növekedésnek indultak, és a völgyek alkalmassá váltak a megélhetésre (Ter. 8:10-11). Noé várt újabb 7 napot és újra kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá(Ter. 8:12).

Az első hónap első napján Noé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld felszíne (Ter. 8:13). Ez volt az Isten naptára szerinti első hónap első napja. Ez volt az első eset a Bibliában, amikor Isten egy nagyon jelentős dolgot cselekedett az első hónap első napján. A Bibliában fellelhető további események, amelyek szintén az első hónap első napjára estek: a kijelentés sátrának a felállítása (2Móz 40:20); megtisztíttatik az Úr háza (2 Krón 29:17); Ezsdrás elhatározása (Ezsd. 7:9) és minden férfi ügyének elintézése, aki idegen asszonyt vett feleségül (Ezsd. 10:17).  

Az Ezékiel 45:18-20-ban szintén olvashatunk arról, hogy az első hónap első napjától egy szellemi folyamat kezdődik, ami az első hónap első napján kezdődött és folytatódott a hónap 21-ig, ami egyben a kovásztalan kenyerek ünnepének végét is jelenti. A megszentelődési folyamat az első nappal kezdődik, ami vonatkozik a templomra, és ez a templom mi vagyunk. Minden bemerített egyén felelős a megszentelődésért, és az önmaga elkülönítéséért. Az első hónap hetedik napján minden bemerített egyén böjtöl azokért, akik tudatlanságból, vagy tévedésből vétkeztek (Ezékiel 45:20). Ez a mi módszerünk arra, hogy „Hogyan tesszük le életünket, és hogyan  segítünk testvéreinknek, akik nem ismerhették meg Istent, vagy gyengék a hitben". Ez az első 21 nap, amely magában foglalja a 7 napos kovásztalan kenyerek ünnepét, nagyon nagy jelentőségű. Lásd az Isten szent napjai c. írást.

 

Új élet kezdődik

A második hónap 27. napjára megszáradt a Föld felszíne, és így szólt Isten Noéhoz:  „Jöjj ki a bárkából" (Ter. 8:14-16). Hozz ki minden élőlényt, amely csak veled van! Azt akarom, hogy  nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak (Ter 8:17).

Miután több hónapon át a bárkában voltak, a szárazföld látványa örvendetes volt Noé és családja számára, de furcsa volt, amikor lenéztek a zajtalan világra, ahol senki sem volt, aki gúnyolódhatott volna. Valóban furcsa érzés volt egyedüli élőlénynek lenni a bolygón. Ez a maradék emberiség, amely megmenekült a bárkában, nagyon hálás lehetett Isten kegyelméért, gondoskodásáért, és azért a tervért, amely által túlélték az özönvizet, és új életet kezdhettek.

A bárka oldalán levő hatalmas ajtók megnyíltak, és egy széles kikötőhídon át elérték a talajt. Minden állat elhagyta az istállóját, vagy a kalitkáját, hogy visszatérjen, és új életet kezdjen az újonnan kizöldült földön.

De Noé nem engedett minden állatot szabadon. Nagyon hálás volt teremtőjének, hogy megkímélte őt és családját, ezért oltárt épített a hegyen, és feláldozott néhány állatot égő áldozatként az Úrnak (Ter. 8:20).

Isten meg volt elégedve Noéval. Megáldotta őt és fiait, Shémet, Khámot és Jáfetet. Azt a feladatot kapták, hogy építsék újjá otthonaikat, és szaporodjanak, hogy újra benépesítsék a földet, amelyről az engedetlenek ki lettek pusztítva.

Isten azt mondta Noénak és fiainak: nem hoz többé özönvizet a föld elpusztítására (Ter. 9:11). És az ígéretnek a jele, hogy ez többé nem fog megtörténni, látható lesz olykor az égen (12-17). Ezek után a Teremtő egy sok színből álló szivárványívet hozott létre. Mindig, amikor az emberek látják a szivárványt, Isten ígéretének jelét láthatják. A szivárvány a jele annak, hogy a föld többé nem lesz elpusztítva özönvíz által. A szivárvány emlékeztetőül lett Istennek az emberrel (Noéval) kötött szövetségére.

Csodálkoznánk, hány ember a földön emlékszik arra, mit jelent a szivárvány, ha látják az égen. Ha ennek láttán egyeseknek eszébe is jut a bibliai történet, milyen kevés lehet az olyan ember, aki elgondolkozik azon, hogy megtérjen a bűnös utaitól, és visszatérjen Istenhez, mielőtt a romboló erők újra megindulnak. A Biblia azt mondja nekünk, szükséges lesz, hogy a föld bűnbánatot gyakoroljon, mielőtt elérkezik a 120. jubileum vége, vagyis a 6000. év attól kezdve, hogy a föld meg lett átkozva, és bezárult az Édenkert ajtaja.

Isten kapcsolatba lépett Ádámmal. Ádámnak és  Évának felkínáltatott az élet fája (Ter. 2:16-25). Annak ellenére, hogy Ádám kudarcot vallott, ennek következtében az emberiség és a bukott sereg bűnbe esett, a teremtmények át lettek helyezve, hogy az Isten terve hibátlanul megvalósulhasson.  

Így lett elpusztítva a föld Noé idejében. De Isten szövetséget kötött Noéval (Ter. 6:18, 9:9-17, Ézs. 54:9). Noé után pedig Isten egy újabb szerződéskötésre készülődött, hogy megkötése után például szolgáljon a nemzeteknek. Amikor Ábrahámot fogjuk tanulmányozni, többet tudunk majd meg erről a szövetségről.

Ha megtartjuk a szövetséget Istennel, örök életünk lesz, de ha megszegjük, meg fogunk halni (Róm 6:23). Krisztus óta a vízkeresztség a mi ígéretünk, hogy kitartunk a szövetség mellett. Ez a bemerítkezési aktus ugyanolyan jelentőségű, mint az Izráel körülmetélkedésének jele. Így a testi körülmetélkedés a szív lelki körülmetélkedésévé lett.

 

Noé fiai

Noé fiai, akik elhagyták a bárkát, Shém, Khám és Jáfet volt. Khám volt Kánaán apja. Általuk  népesült be újra a föld (Ter. 9:18-19).

Noé sikeres földműves lett, és szőlőt termesztett. Egyik nap Noé túl sokat ivott, és a kisebbik fia meglátta szemérmét, míg a sátrában aludt. Mikor Noé felébredt, és megtudta, mi történt, nagyon mérges lett. Megátkozta Kánaánt, Khám fiát, és azt mondta, szolgája legyen testvéreinek. Ugyanakkor Noé megáldotta fiait: Shémet és Jáfetet (Ter. 9:20-27).Ennek az átoknak és áldásnak az elkövetkező generációkban és nemzetekben kellett beteljesedni.

 

Noé idős korban bekövetkezett halála

Noé még 350 évig élt az özönvíz után (Ter. 9:28). Ezalatt az idő alatt nyilvánosan hirdette Isten akaratát bárhol, ahol lehetősége volt (2Pét. 2:5). Rajta keresztül sok ember megértett valamit Isten törvényéről és tervéről. Sajnos az emberek egyre távolabb kerültek attól, ami által élhettek, és egyre csökkent érdeklődésük az iránt, hogy megjavuljanak, és engedelmeskedjenek Teremtőjüknek.

Isten hosszú, gazdag élettel ajándékozta meg Noét. Teljes életkora 950 év volt, amikor meghalt (Ter. 9:28-29). Ez hosszú életkor, főleg, ha összehasonlítjuk a mai életidő rövidségével. De azok, akik elég bölcsek ahhoz, hogy elforduljanak a gonoszságtól, és Isten akaratát kövessék, sokkal hosszabb életre számíthatnak majd. Mint  szellemi lények, örök életet kapnak (1 Kor 15:44-45,53), és hamarosan sokan közülük uralkodni fognak a földön Jézus Krisztussal ezer éven át! (Jel. 2:26-27, 5:9-10)

Ez az egyike azoknak a csodálatos dolgoknak, amit Isten készített az őt szeretőknek. Úgy, ahogy Noé beszélt szavaival és tetteivel az ő idejében Isten törvényéről, ugyanúgy mi is megtehetjük ezt ma. A jövőben – nem túl sokára – Jézus visszatér a földre, és látni fogjuk azokat a természeti erőket, amelyek kibocsáttatnak az emberek gonoszságai, és a földdel való helytelen gazdálkodás miatt.

A megtérés és megváltozás ideje most van.