CoG

 Septuaginta - Ódák - Odes

A Szeptuaginta könyvei között Ódák (Ωδαι) néven szerepel egy olyan, 14 részből álló irat (Hivatkozás: 1, 2) , ami a Biblia könyveiben található fontosabb énekek és himnuszok (mint például Mózes éneke) válogatását tartalmazza. Mivel ezt a görög iratot a keresztények tartották karban, ezért később újszövetségi óda is került bele, mint például Mária és Zakariás éneke. Ezen kívül megtalálható benne az apokrif Manassé imádsága és a csak a Szeptuagintában fellelhető részek a Dániel könyvéből, mint például Azarja imádsága. A válogatás elkészítéséhez a SZIT és a MBT katolikus fordításokat vettük igénybe.

 Weboldal: www.churchofgod.hu


 

Ódák

1. Óda
(II. Móz 15:1-19)


1. Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az Úrnak: Énekelek az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett.
2. Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom.
3. Az Úr vitéz harcos, YHVH: ez a neve.
4. A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak.
5. Mélység borította be őket, kőként merültek az örvénybe.
6. Jobbod, Uram, erőtől dicső, jobbod, Uram, ellenséget zúz szét.
7. Nagy fenséggel söpröd el támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint a tarlót.
8. Haragod szelétől tornyosult a víz, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében.
9. Üldözöm, elérem! - mondta az ellenség. Zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk. Kirántom kardomat, kezem kiirtja őket.
10. Ráfújtál szeleddel, a tenger elborította őket. Elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben.
11. Ki olyan az istenek között, mint te vagy, Uram? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő.
12. Kinyújtottad jobbodat, föld nyelte el őket.
13. Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted szent legelődre.
14. Népek hallják, s megremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói.
15. Megzavarodnak majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbe esik Kánaán minden lakosa.
16. Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Uram, míg átvonul ez a nép, amelyet szerzettél.
17. Beviszed, és elülteted őket tulajdon hegyeden, melyet lakhelyül készítettél, Uram, a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá.
18. Az Úr uralkodik örökkön örökké!
19. Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, visszafordította rájuk az Úr a tenger vízét, de Izráel fiai szárazon mentek át a tenger közepén.

 

2. Óda
(V. Móz 32:1-43)

1. Mózesnek az Isten emberének éneke. Halljátok, egek amiket szólok és Hallja a föld! számnak ékes beszédeit!
2. Csepegjen tanításom, mint az eső! Hulljon mint harmat beszédem, mint langyos zápor a sarjadó fűre, a záporeső a lankadt gyepre!
3. YHVH nevét hirdetem! Adjatok dicsőséget Istenünknek!
4. A Kősziklának! kinek tettei tökéletesek, mert igazság minden útja, a hűség Istene, nincs benne törvényszegés, igaz és egyenes Ő!
5. Vétkeztek ellene, kik nem fiai többé undokságok által a maguk gyalázatára, gonosz és elvetemült nemzedék!
6. Hát ezzel fizettek YHVH-nak, te ostoba és balga nép? avagy nem Atyád-é, aki szerzett? Ő alkotott és tett erőssé téged!
7. Emlékezzél meg a régi időkről, gondolj csak át minden nemzedéket! Kérdezd meg atyádat, és megjelenti véneidet, és elmondják neked:
8. Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek, mikor szétválasztotta az embernek fiait, megszabta a népek határait Isten fiainak száma szerint
9. Akkor YHVH osztályrésze lett az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége
10. A pusztának földjén találta őt, a kietlenségnek üvöltő vadonjában. Felkarolta, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét
11. Mint a fészkéről felrebbenő sas, amely fészkét védi, lebeg a fiókái felett, kiterjesztett szárnyára veszi, evezőtollán hordozza őket
12. Egymaga vezette őt YHVH, s nem volt vele idegen isten
13. Magas földre helyezte őt, hogy egye a mezőknek gyümölcsét és a kősziklából is mézet szopatott vele és olajat a kovaszirtből
14. Tehenek vaját, juhok tejét a bárányok zsírjával, básáni kosokat és bakkecskéket a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a színbort ittad
15. Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból, meghíztál, kövér, hájas lettél! és elvetette Eloah-t, alkotóját, elhagyta szabadító Kőszikláját
16. Féltésre ingerelték idegen [istenek]kel, és utálatosságokkal haragra lobbantották
17. Szellemeknek áldoztak, nem Eloahnak, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, kik nemrég jöttek, akiket az atyák még nem féltek
18. A Kőszikládat, aki szült elhagytad és elfelejtetted Istent, aki világra hozott!
19. Látta ezt YHVH és megutálta bosszúságában fiait s leányait,
20. Kimondta, hogy elveti őket. Így szólt: Elrejtem előlük arcomat, hadd lám, mi lesz a végük! mert elforgató nemzedék ez, fiak akikben hűség nincsen
21. Azzal ingereltek ők, ami nem isten, hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem nép, bolond nép által bosszantom őket
22. Tűz lobban fel haragomban és leég a Sír fenekéig, elpusztítja a földet és termését, és lángba borítja a hegyek alapjait
23. Elhalmozom őket bajokkal, s nyilaimat rájuk fogyasztom
24. És mikor éhségtől aszottak, láztól forrók, és halálos járványtól sorvadtak lesznek, akkor ellenük küldöm a fenevadak fogát, a porban csúszók mérgével együtt
25. Kint fegyver gyilkol, az otthonokban rettegés, ifjat és leányt, csecsemőt és aggastyánt
26. Azt mondom: Elfúvom őket, s kiírom emléküket a halandók közül,
27. de tartok az ellenség gőgjétől, hogy félreértik és azt mondják: A mi hatalmas kezünk és nem YHVH tette mindezt
28. Mily tanács nélkül való nép ez! és nincs bennük értelem!
29. Ha eszesek volnának, megértenék ezt, fontolóra vennék sorsukat:
30. Hogy üldözhet ezret egy, és hogyan futamíthat meg kettő tízezret? ha nem úgy, hogy Sziklájuk odaadta, YHVH kiszolgáltatta őket
31. Mert az ő sziklájuk nem olyan, mint a mi Kősziklánk, ezt ellenségeink is tanúsíthatják
32. Szőlőtövük Szodoma szőlőtövéről való, szőlővesszejük meg Gomora kertjéből, szőlőfürtjeik mérges fürtök, szemei igen keserűek
33. Boruk sárkányok mérge, viperáknak kegyetlen epéje
34. Nincsen-é ez elrejtve nálam, elpecsételve kincseim között?
35. Enyém a megtorlás és a visszafizetés, abban az időben, mikor majd meginog lábuk, mert közel van veszedelmük napja és az idők sietve elérkeznek
36. Mert YHVH megítéli népét, és megkönyörül szolgáin, ha látja hogy fogytán erejük, s védett és védtelen oda van
37. S így szól: Hova lettek isteneik? A szikla amelyben bizakodtak?
38. Akik megették áldozataik zsírját, és megitták italáldozatuk borát: Nosza kelljenek föl és segítsenek nektek és oltalmazzanak titeket!
39. Lássátok, hogy én, Én vagyok AZ! és nincs más isten mellettem, ölök és életre keltek, sebesítek és gyógyítok, és nincs aki kiszabadíthat kezemből
40. Mert az égre emelem kezem s mondom: Élek mindörökké!
41. Ha kiélezem fényes kardom, érvényt szerzek a jognak, bosszút állok ellenségeimen, s megfizetek gyűlölőimnek
42. Nyilam vérrel részegítem, és kardom hússal lakik jól: elesettek és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéről
43. Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti népek, ujjongjatok népével, Istennek küldöttei magasztaljátok hatalmát! Mert megtorolja szolgáinak vérét, hasonlóval fizet ellenségeinek. Bosszút áll gyűlölőin, megtisztítja földjét népe számára a bűntől.

 

3. Óda
(I. Sám 2:1-10)


1. Akkor így imádkozott Anna: Örvendez szívem az Úrban, visszaadta erőmet az Úr. Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak.
2. Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.
3. Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az Úr, és a tetteket Ő méri le.
4. A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel.
5. A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt.
6. Az Úr megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét.
7. Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal.
8. Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, leülteti az előkelőkkel együtt, és főhelyet juttat neki. Mert az Úréi a föld fundamentumai, rájuk helyezte a földkerekséget.
9. Híveinek lábát megőrzi, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.
10. Összetörnek, akik az Úrral szállnak perbe, mennydörög ellenük az égben. Megítéli az Úr az egész földet, de királyát megerősíti, felkentjének hatalmat ad.


4. Óda
(Hab 3:1-19)


1. Habakuk próféta imádsága. Ének.
2. Uram, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, Uram. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra!
3. Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.. Fensége beborítja az eget, dicsőségével megtelik a föld.
4. Ragyogása maga a világosság, fénysugarak villognak mellette: abban rejtőzik az ereje.
5. Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad.
6. Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Az ősi hegyek szétporlanak, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár.
7. Látom, amint bomladoznak Kúsán sátrai, reszketnek Midján földjének sátorlapjai.
8. A folyamok ellen lobbant haragra az Úr? A folyamokra haragszol, vagy a tengerre vagy dühös? Azért jössz vágtató lovakkal, győzelmet hozó harci kocsikkal?
9. Íjad harcra kész, tegzed nyilakkal tele. (Szela.. Folyóknak hasítasz medret a földbe.
10. Ha meglátnak téged a hegyek, remegni kezdenek, feltör a vízáradat, morajlik a mély tenger, magasra emelkednek partjai.
11. A nap és a hold lakóhelyén marad, amikor nyilaid villogva cikáznak, és dárdád ragyogva villámlik.
12. Felindulásodban taposod a földet, haragodban csépeled a népeket.
13. Kivonulsz néped szabadítására, fölkented szabadítására. Szétzúzod a bűnös házának tetejét, alapját föltárod a sziklatalajig. (Szela..
14. Nyilaiddal átlőtted harcosainak vezérét, pedig már rám törtek, hogy megfutamítsanak; ujjongtak, hogy megemésztik rejtekhelyén a szegényt.
15. A tengeren jártál lovaiddal, a nagy vizek habjain.
16. Hallottam, és reszketett a szívem, hangjától megremegtek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat, reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre!
17. Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban.
18. De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt.
19. Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem. A karmesternek: húros hangszerre.



5. Óda
(Ézs 26:9-20)

1. Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős városunk van: az Úr kőfalat és bástyát állított védelmére.
2. Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, mely hűséges maradt!
3. Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.
4. Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!
5. Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, porrá zúzza.
6. Lábbal tapossák majd: a nyomorultak lábai, a nincstelenek léptei.
7. Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.
8. Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk.
9. Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói.
10. Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az Úr fenségét.
11. Uram, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet.
12. Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.
13. Urunk, Istenünk, más urak voltak gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.
14. A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak föl, ezért büntetted meg és irtottad ki őket, még az emlékezetüket is eltörölted.
15. Megszaporítottad e népet, Uram, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait.
16. Uram, a nyomorúságban téged kerestek, és halkan fohászkodtak, amikor fenyítetted őket.
17. Olyanok voltunk előtted, Uram, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: míg vajúdik, kiált fájdalmában.
18. Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra.
19. Életre kelnek hallottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.
20. Eredj, népem, menj be szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja.
 

6. Óda
(Jónás 2:3-10)


1. Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában. Ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.
3. Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.
4. Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat!
5. Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre.
6. Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem!
7. Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.
8. Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.
9. De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás!

7. Óda
(Dán. 3:26-45)


26. Azarja imádsága. Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene, és minden dicséretre méltó; neved magasztos mindörökké.
27. Mert igazságos vagy mindenben, amit velünk tettél, tetteid mind igazak, útjaid egyenesek, és minden ítéleted igazságos.
28. Igazságos ítéletet hajtottál végre, bármit mértél ránk és Jeruzsálemre, atyáink szent városára. Bűneink miatt mindent igazságos ítélettel mértél ránk.
29. Vétkeztünk és elpártoltunk tőled, gonoszságra vetemedtünk, és parancsaidra nem ügyeltünk.
30. Lelkiismeretünkkel szembeszegülve nem azt tettük, amit parancsoltál, hogy jó legyen sorunk.
31. Amit ránk mértél és velünk tettél, mind igazságos ítélettel tetted.
32. Kiszolgáltattál minket gonosz ellenségeinknek és gyűlölködő árulóinknak, egy igazságtalan királynak, a leggonoszabbnak az egész földön.
33. Most még szánkat se nyithatjuk ki, szégyen és gyalázat lett szolgáid és tisztelőid osztályrésze.
34. Szent nevedre kérünk, ne taszíts el minket végleg, ne bontsd fel a szövetséged.
35. Ne vondd meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért.
36. Megígérted nekik, hogy megsokasítod utódaikat, mint égen a csillagokat, s mint a tenger partján a fövényt.
37. Minden népnél kisebbek lettünk, Urunk, megaláztatásban van részünk bűneinkért az egész földön.
38. Most nincs fejedelmünk, sem prófétánk, sem vezérünk, nincs sem égő-, sem véres, sem étel-, sem illatáldozat, de még hely sem, ahová letegyük első termésünket,
39. s elnyerhessük irgalmadat. Fogadd el megtört szívünket és alázatos lelkünket kosokból és bikákból álló égőáldozatul, tömérdek hizlalt bárány gyanánt!
40. Áldozatunk legyen ma éppúgy kedves színed előtt, s engesztelődj ki a múlt miatt, mert akik benned bíznak, nem vallanak szégyent.
41. Most már egész szívünkkel téged követünk, téged félünk, és a te nevedet keressük.
42. Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk könyörülettel, nagy irgalmasságod szerint!
43. Siess segítségünkre, mint hajdan a csodatetteiddel, és szerezz dicsőséget, Uram, a nevednek!
44. Valljanak szégyent mind, akik gonoszat tesznek szolgáid ellen, mindenhatóságod alázza meg őket, és enyésszen el erejük!
45. Tudják meg, hogy te, az Úr vagy az egyetlen Isten, és tiéd a dicsőség szerte az egész földön.

8. Óda
(Dán. 3:52-88)


51. A három gyermek imádsága. Ekkor a kemencében mindhárman egy szájjal dicsőítették, magasztalták és áldották az Istent, a következőképpen:
52. Áldott vagy Urunk, atyáink Istene, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.
53. Áldott vagy dicsőséged szent templomában, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.
54. Áldott vagy királyi trónodon, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.
55. Áldott vagy, aki belelátsz a mélységekbe, és a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.
56. Áldott vagy az ég boltozatján, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.
57. Áldjátok, az Úrnak minden művei az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
58. Áldjátok, az Úrnak angyalai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
59. Áldjátok, egek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
60. Áldjátok, mind ti vizek az égboltozat felett, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
61. Áldjátok, minden erők, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
62. Áldjátok, nap és hold, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
63. Áldjátok, ég csillagai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
64. Áldjátok, minden záporeső és harmat, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
65. Áldjátok, mind ti szelek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
66. Áldjátok, tűz és forróság, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
67. Áldjátok, hideg és hőség, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
68. Áldjátok, harmat és dér, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
69. Áldjátok, fagy és hideg, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
70. Áldjátok, jég és hó, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
71. Áldjátok, éjjelek és nappalok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
72. Áldjátok, világosság és sötétség, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
73. Áldjátok, villámok és fellegek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
74. Áldjad föld, az Urat, dicsőítsd és magasztald mindörökké.
75. Áldjátok, hegyek és halmok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
76. Áldja minden, ami a földön sarjad, az Urat, dicsőítse és magasztalja mindörökké.
77. Áldjátok, vízforrások, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
78. Áldjátok, tengerek és folyamok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
79. Áldjátok, cethalak és a vizekben mozgó összes állatok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
80. Áldjátok, égi madarak, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
81. Áldjátok, vadak és barmok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
82. Áldjátok, emberek fiai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
83. Áldjátok, Izrael fiai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
84. Áldjátok, az Úrnak papjai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
85. Áldjátok, az Úrnak szolgái, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
86. Áldjátok, igazak szellemei és lelkei, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
87. Áldjátok, szentek és alázatos szívűek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
88. Áldjátok, Hananja, Azarja, Misael, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Mert kiragadott minket a holtak országából, s kimentett a halál kezéből; kiszabadított a lobogó lángok közül, kiragadott a tűzből.
89. Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló!


9. Óda
Mária és Zakariás éneke (Luk. 1:46-55; 1:68-79)


46. Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,
47. És az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,
48. Mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
49. Mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,
50. Irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
51. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
52. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.
53. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
54. Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,
55. Amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."
...
68. "Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.
69. Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,
70. Ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva:
71. Hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
72. Hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
73. Arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,
74. Hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,
75. Szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
76. Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,
77. Hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által,
78. Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;
79. Hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára."

10. Óda
(Ézs. 5:1-9)


1. Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon.
2. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett!
3. Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt!
4. Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt?
5. Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják!
6. Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt!
7. A Seregek Urának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!
8. Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok ebben az országban!
9. Ezt hallottam a Seregek Urától: Az a sok ház romba dől majd, a nagyok és szépek lakatlanná lesznek.

11. Óda
(Ézs. 38:10-20)


10. Ezékiás éneke. Már azt gondoltam, hogy életem delén kell elmennem a holtak hazájának kapuiba, megfosztva többi évemtől.
11. Azt gondoltam, hogy nem látom többé az Urat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között.
12. Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle. Összetekeri életemet, mint takács a vásznat, elvágja életem fonalát. Reggeltől estig végez velem!
13. Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán. Reggeltől estig végez velem!
14. Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, nyögtem, mint a galamb, szemeim fönnakadtak: Uram, szenvedek, segíts rajtam!
15. Mit szóljak? Hiszen amit megmondott, azt tette velem. Így múlnak el éveim lelkem keserűségében.
16. Uram, az éltet mindenkit, engem is csak az éltet ezek után, hogy megerősítesz és meggyógyítasz.
17. Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet.
18. Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, nem a sírba leszállók reménykedhetnek hűségedben.
19. Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy.
20. Megszabadít engem az Úr, ezért pengessük a lantot életünk minden napján az Úr házában.
 


12. Óda - Manassé imája.
(Apokrif, az II. Krón. 33:12-13;19 alapján)


1.  Uram, Mindenható Isten, atyáim Istene, Ábrahám, Izsák, Jákob és az ő igaz nemzetségük Istene
2. Aki alkottad az eget és a földet és a mindenséget
3. Aki beszéded parancsával bilincsbe verted a tengert, aki rettenetes és áldott neveddel lezártad és lepecsételted a mélységet
4. Akitől mindenki fél és akinek hatalmától mindenki remeg!
5. Dicsőséged ragyogása kibírhatatlan. És fenyítésed haragja a bűnösök számára elviselhetetlen.
6. Mégis végtelen és mérhetetlen megígért kegyelmed,
7. Mert a Leghatalmasabb Úr vagy, könyörületes, hosszútűrű, felette irgalmas, aki bánkódik az emberek gonoszságán.
8. Ennekokáért Te, ó Uram, Igazak Istene, jóságod rendelése szerint bocsánatot és megtérést ígértél azoknak, akik megbánják bűneiket és nagy irgalmasságodban helyt adtál a bűnbánatnak, hogy a bűnösök megmenekülhessenek. Ezért Uram, igazak Istene, te nem az igazak számára rendelted a bűnbánatot, nem Ábrahám, Izsák és Jákob számára, akik nem vétkeztek ellened, hanem nekem, aki bűnös vagyok rendelted a bánatot,
9. Mert bűneim számosabbak, mint a tenger homokja. Bűneim megsokszorozódtak, óh Uram, bizony megsokszorozódtak. Vétkeim sokasága miatt nem tudom fölemelni a fejemet, hogy fellélegezzek. Most, Uram, joggal vagyok szükségben és méltán szenvedek:
10. Bilincsben vagyok és görnyedek a vasláncok súlya alatt, úgy, hogy nem tudom fölemelni a fejemet. De nem vagyok méltó arra sem, hogy a szememet fölemeljem, feltekintsek és lássam az ég magasságát, olyan nagy vétkeim galádsága. Mert gonoszat cselekedtem színed előtt és felingereltem haragodat, bálványokat állítottam és megsokasítottam az istentelenséget.
11. Íme, szívemben térdet hajtok előtted és jóságodat keresem.
12. Vétkeztem, Uram, vétkeztem, elismerem az én bűneimet és leborulok előtted.
13. És most őszintén könyörgök előtted: Bocsáss meg nekem, Uram, bocsáss meg! Ne pusztíts el gonoszságaim által. Ne haragudj rám örökké, ne tartsd meg vétkeimet. Ne ítélj el engem és ne vess a föld legmélyére. A bűnbánók Istene vagy, mutasd meg hát rajtam, Uram, jóságodat.
14. Szabadíts meg nagy irgalmasságod szerint, bár nem vagyok rá méltó, és áldani foglak mindenkor, életemnek minden napján.
15. Mert téged áldanak az ég összes erői és neked énekelnek mindörökké. [Ámen.]


13. Óda
(Luk. 2:29-32)


29. Simeon imája. "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,
30. mert meglátták szemeim üdvösségedet,
31. amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,
32. hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek."
 

14. Óda
(Reggeli himmnusz. Nem teljes fordítás. Luk. 2:14 - el indul)

1. Dicsőség a magasságban Istennek,
2. és a földön békesség,
3. és az emberekhez jóakarat.
... stb.

 

 CoG