Pergamon
nem csupán
politikai és kulturális szempontból volt egy
nagyon fontos városa az ókori
világnak, de bibliai szempontból is. Ugyanis a
Jelenések könyve szerint egy
bizonyos időben itt volt Sátán földi
székhelye. Így bibliai és azon belül
próféciai szempontból fontos megérteni azt,
hogy valójában mit is jelentett ez
akkor, s mi a korunkra vonatkozó próféciai
relevanciája. Sátán egy szellemi
lény, aki e világ isteneként a föld
légkörében körbe-körbe járja a
világot,
hogy a maga negatív, gonosz szándékai szerint
befolyásolja annak lakóit és
alakítsa a politikai trendeket, s ebből fakadóan a
történelmi eseményeket (vö. 2Kor. 4:4; Jób 1:7, 2:2; 1Pét. 5:8).
Ahol Sátán rendkívül sikeresen képes
befolyásolni egy uralkodót, népességet,
illetve egy térség politikai állapotát,
és kialakított egy számára megfelelő
szellemi bázist, azt a helyet a bázisává
teszi. Hiszen ha egy uralkodó és annak
egész birodalma, katonai és gazdasági ereje az ő
közvetlen szellemi befolyása
alatt áll, akkor ezt hatékony földi
eszközként, ha kell, akár
erőszakszervezetként használhatja a maga
érdekében. Értelemszerűen ott
megállapodik, azt teszi meg a
főhadiszállásává, ahová
visszatér a körutjairól.
A Jelenések 12:13 verse szerint az I. század
körüli időkben Pergamon volt az a
város, ahová Sátán a
székhelyét tette, noha a Szentírás nem
ismerteti azt, hogy
ez konkrétan mikortól és meddig tartott.
Erre a történelemből kapjuk meg a választ. A
krisztusi hit
megjelenésével Pergamon egy szellemi
csatatérré vált, ahol hevesen
ütközött a
sátáni és az Isten szentjeinek
szellemisége. A próféciákból
tudhatjuk, hogy
Sátán utolsó földi székhelye
Jeruzsálem lesz, onnan terjed ki globális szintre
mindaz, aminek az egykori Pergamon egyféle elő típusa
volt az utolsó ilyen
székhelynek. Ez oknál fogva a pergamoni
gyülekezethez szóló üzenetnek a
végidőkben lesz igazán relevanciája, s ennek
kibontakozása a szemünk előtt megy
végbe, már amennyiben felfogjuk az idők jeleit.
COG, Próféciai Figyelő
Copyright © 2019, Póli Pál, Isten Egyházának Gyülekezetei
Minden jog
fenntartva.
A honlapon található kiadványok szabadon
másolhatóak és
terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg,
változtatás vagy törlés nélkül
kerül másolásra illetve terjesztésre. A
kiadó nevét, címét és a
kiadási jogot
fel kell tüntetni. Ár nem számítható
fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz
és
elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok
vagy idézetek a kiadási jog
megsértése nélkül.
Az embert tanító kígyó szimbólumai,
Aszklépiosz botja és az életfa
A Jelenések
2:13 soraiban található egy sokak számára rendkívül titokzatos kijelentés:
Jelenések 2:13 Tudom, hol lakol. Ott, ahol a sátán trónja van. Te ragaszkodol a nevemhez, és a
bennem való hitet nem tagadtad meg, még hű tanúmnak, Antipásznak napjaiban sem,
akit nálatok öltek meg, ott ahol a sátán
lakik.
Pergamon
egyféle hídként szolgált az ősi keleti
misztériumok nyugatra költöztetésében, a
várost uraló szellemiség pedig korunk New Age
szellemiségének a korai változata
volt. Sátán itt számos olyan dolgot
intézményesített, amik maradandóan az
európai, majd a nyugati kultúrkör
örökségévé váltak. A
térséghez köthető az
igaz egyház pergamoni egyházkorszaka is, az azt
érintő sajátos kihívásokkal.
Pergamon az „istenek metropolisza” tömve volt a különböző pogány istenek drága és fényűzően megépített templomaival, s emiatt a „templomok városaként” aposztrofálták. Itt volt az ókori világ egyik csodájaként számon tartott Zeusz oltár, de volt még temploma egyebek mellett Jupiternek, Athénének, Dionysziusznak és külön hangsúlyt érdemel Aszklépiosz nagy kultusza. Számos bibliai kutató szerint éppen a híres Zeusz-oltár volt a Jelenésekben említett Sátán trónja, de ezt talán inkább szimbolikusan kell értelmezni, hiszen egy szellemlény nem feltétlenül kötődik egy fizikai ülőhelyhez. Mindemellett, ez a város volt a legfőbb központja a császárkultusznak is. I.sz. 29-ben egy hatalmas templom épült Augustus császár, az „Úr Cézár” imádatára, majd még további kettőt emeltek a császároknak. Domitian császár azt rendelte el, hogy őt a „mi Urunk és Istenünk” titulussal illessék. Mivel Pergamon egy tartományi központja volt a császárkultusznak, így kiérdemelten viselhette a neokòros vagyis, a „templomőrző város” akkoriban nagyon becsesnek számító címét. Bizonyított történelmi tény, hogy Pergamon egy velejéig pogány város volt.
De a római birodalom számos
más városában voltak nagy és drága pogány templomok, ahol hasonló szellemi
légkör uralkodott, és mindenhol ugyan úgy kellett imádni a császárt is. Ami
Pergamont igazán egyedivé tette, az Aszklépiosznak, a
gyógyászat istenének a kultusza volt. Neve
annyira a városhoz kötődött, hogy őt gyakran Pergamon
istenének nevezték, s
Zeusz templomát tulajdonképpen neki
dedikálták. Jelképe egy botra feltekeredő
kígyó volt, s a pergamoniak kígyóisten
iránti hódolatának jó
bizonyítéka az,
hogy számos pénzérméjüket
ékesítette a botra tekergőző kígyó
képe. Püthon-ként a
varázslás és jövendőmondás szellemét jelenítette meg (vö. Ap.Csel. 16:16). Aszklépiosz hatalmas kultuszát, illetve a rá utaló
„kígyóisten” és a „gyógyító
isten” titulusokat egyáltalán nem lehet
elvonatkoztatni attól, hogy a Szentírás szerint
Sátán éppen ide tette a
székhelyét és a térség a magas
fokú okkultizmus központja volt. Másképpen
kifejezve, a város Aszklépiosz kultusza által
sátánimádó volt.
A
város a maga
korában világhírű volt az
orvostudományáról és működtetett egy
különleges
gyógyászati központot, amit Aszklépion-nak
neveztek. Ez akkor a mai kórházak,
szanatóriumok és wellness-központok megfelelője volt
egy fedél alatt. Itt
ugyanis egyaránt végeztek el komoly műtéteket,
gyógyították a különböző
betegségeket, de lehetett csak gyógyfürdőzni
és egy jó masszázst igényelni. A
szórakozni vágyóknak még egy
színház is rendelkezésükre állt.
Évente több ezer
beteget láttak el, köztük császárokat
is, akik ide utaztak Rómából kezelésre.
Noha az Aszklépion gyógyászata
dokumentáltan hatékony és sikeres volt, ennek
nem csak az orvosi tudomány és a kezelés
minősége volt az oka. Az orvosok maguk
az Aszklépion papjai voltak, és a kezelési
módszereik legalább annyira magukban
foglaltak okkult rítusokat, mint a tényleges
orvoslást. Tették mindezt jó
üzleti érzékkel, az intézmény
hírnevének megőrzése céljából
ugyanis nem
fogadtak be halálukon lévő, vagy
gyógyíthatatlan betegeket. Ha esetleg bárki
meghalt volna a kezelés közben, az ártott volna a
nívónak és egyben az
üzletnek. Ezt annyira komolyan vették, hogy az
Aszklépion főbejárata fölött a
következő, kétértelmű felírást
helyezték: „A halálnak nem engedélyezett a
belépés”.
A betegek egy „szent
ösvényen” közelíthették meg a
gyógy
központot, ami önmagában is az egészség,
a felépülés felé haladó utat
jelképezte. Ezután egy rövid lépcsősoron az
alagsorba mentek, ahol külön kamrák
képezték a „betegszobákat”. A gyógyítási díjat
(iatron-t)
előre ki kellett fizetni.
Maga a gyógymód azzal kezdődött, hogy a betegeket
bódító és hallucinogén
hatású
itallal elkábították, majd kígyókkal
(nem a mérges fajtákból) teli kamrákba
fektették le őket. Miután a páciensek elaludtak,
az aszklépioszi kígyók egész
éjjen át ott csúsztak-másztak a testeik
körül. A papok utasításai szerint erre
a rítusra azért volt szükség, mert
Aszképiosz, a kígyóisten álmukban
ezáltal
fogja tudatni velük a diagnózist. Emellett a
kígyókból Aszklépiosz
gyógyító
ereje sugárzott át a betegbe. Ha a kígyó az
alvó beteg testére mászott, az jó
jelnek számított, mert annak a biztos jele volt, hogy fel
fog épülni. Másnap
reggel a paciens elmondta álmát a papnak, aki a
diagnózis alapján ellátta őt a
megfelelő orvossággal vagy kezeléssel. Ezzel egyben a
beteg agyagból
megformálta azt a testrészét, ami
gyógyítást igényel és
Aszklépiosz szobra elé
tette. Ez a gyógymód furcsán
párosította a sámánizmusból is
ismert rítusokat,
szellemi erők invitálását, a kuruzslást, a
gyógyszerek alkalmazását és a
tényleges kezelési formákat. Egy a
Bibliában jártas olvasó számára
azonnal
nyilvánvaló, hogy ezek a módszerek a
sötét oldalról, s annak fejedelmétől
Sátántól származnak. Mivel a bukott rend is
rendelkezik természetfeletti erővel
a maguk módján és bizonyos korlátokon
belül képesek a gyógyításra. Mindezek
fényében talán az is érthetőbb, hogy
miért okozott akkora ribilliót a városban
a keresztények megjelenése, akik Isten erejével
gyógyítottak, valós csodákat
tettek és démonokat űztek ki. Mi több, tették
mindezt teljesen ingyenesen. Nem
lehet meglepő az sem, hogy miért éppen Aszklépiosz
papjai vádolták be a
keresztényeket a kormányzó előtt és
eszközölték ki Antipász halálát,
akit Zeusz
oltárán áldoztak fel. Ez volt az a hely, ami ha
jelképesen is, de a valódi
„kígyóistennek”, Sátánnak a
trónja volt.
Sátán trónja
időközben elvándorolt Pergamonból, ahogy Aszklépiosz kultusza is új, modernebb
formát öltött. De ki volt ez az Aszklépiosz, kit reprezentált ő, van-e, s ha van,
akkor mi a pergameni gyülekezethez írt levél korunkban is releváns üzenete?
Aszklépiosz
legendája viszonylag jól ismert, az viszont már
annál kevésbé, hogy az ő görög
mitológiából ismert története
már egy messze korábbi történetnek a
kései
változata. Az eredeti történet az ember
teremtéséig, az Édenhez vezethető
vissza. Tudjuk, hogy Aszklépiosznak a
gyógyítás istenének a jelképe egy
botra
tekeredő kígyó volt, ami jelképet szinte
akaratlanul is de teljes joggal az
édenkerti kísértővel asszociálja az
átlag bibliaolvasó. A szálakat persze
megfelelően össze kell kötni, de ha ezt megtesszük,
akkor sok mindenre fény
derül. Aszklépiosz és a neki tulajdonított
jelkép egy olyan ősminta kései
interpretációja, ami a nyugati kultúrkörben
terjedt el. Hangsúlyozzuk ki, e
kultúrkörben a botra tekeredő kígyó az
intézményesített gyógyászat
és
orvostudomány jelképe maradt a mai napig, s ennek
jelentősége is teljesen más
fényt fog kapni.
Szükségszerű
megvizsgálni azt az ősmintát, aminek a nyugati
világban ismert változata mellett
máshol is találhatunk példákat szerte a
világban. Mivel az özönvíz utáni
emberiség legősibb kultúrája a sumér volt,
így kezdjük azzal. A suméroknál
Nin-gish-zida egy alvilági, kapuőrző istenség volt a
gyógyászat, s emellett a
természet és termékenység patrónusa,
nevének ominózus jelentése „a jóságos/szent fa ura.”
A titulus mindenképpen
az Édenből ismert, az embernek ismereteket átadó
kígyóval asszociálandó.
Nin-gish-zida a legkorábbi olyan ismert istenség, akinek
a jelképe egy fára
tekeredett kígyó volt. Gyakran
ábrázolják őt két botra tekeredő
kígyóval,
amelyek leginkább - és mint látni fogjuk nem
véletlenül -, a DNS spirál alakú
hélixeihez hasonlítóak. Ez a jelkép bő ezer
évvel megelőzi Hermész caduseus-át
és Aszklépiosz botra tekeredő
kígyóját, s ezen messze ősibb, vagy eredetibb
változatoknak a jelentéstartalma rendkívül
gazdag és árulkodó. Csaknem
minden kultúrában ismert az életfa, vagy világfa, az axis mundi, aminek a magyar
népmesékből ismert megfelelője az égig érő fa.
Ezek mind egy tőről fakadnak:
„[Nin-gish-zida]
Mint khtónikus
isten ő is kapcsolatban állt a vegetációval. Neve
sumér alakjának jelentése: ‘a
termékeny fa istene’. ... Kígyó
alakjában a fák gyökereit szimbolizálja.
Ezzel a világszférákat [a mennyei és földi
világot]
összekötő világfák egyik
részévé tették. Őt magát gyakran
szarvaskígyóként is
ábrázolták. Ez rendkívüli
képességeire utalt. Antropomorf
megjelenítésekor férfialak, akinek a két
vállából egy-egy kígyó (bashmu) nőtt ki. Szakállt és sisakot
visel, ami isteni mivoltának jelzője. Mint apját, Ninazut, őt is kísérte a mushussu (kígyó-sárkány). Jelképe a botra tekeredő kígyó volt. Ez a jelkép Nin-gish-zida mitológikus
jeleként a legkorábbi ábrázolása az apotropaikus szerepbe helyezett
szimbólum-együttesnek, a botnak és a kígyónak. A
későbbiekben Mózes
érckígyójaként, Apollo-Aszklépiosz
jelképeként és
Hermész herükeon-jaként (caduceus) ismerjük. Ez a jelkép a világfák jelképcsoportjához
is hozzátartozik, Nin-gish-zida, aki a fák gyökereit jelképezi, a fák törzsét jelentő botra feltekeredve az
élők világába ér és védelmező szerepét rájuk is kiterjeszti.
Rendkívül
összetett jelképi világának ez a momentuma
az, amely Hermésszel, a világszférák
közötti hírnökkel rokonítja. Nin-gish-zida
később az enyészet-tenyészet mítoszok
istene, Damuzi (Tammúz) társaságában
gyógyító istenként jelent meg és
ebben az
alakban vált Aszklépiosz rokonává.
Mindketten a természet, gyógyító
erejét
szimbolizálták.” - Hoffmann
Zsuzsanna, T. Horváth Ágnes, Mágia és
varázslás az ókorban, 359. o.
A
fentiek viszonylag
pontosan foglalják össze a lényeget a
tudományos történészek
értelmezése
szerint. Az adott szimbólumok azonban ennél sokkal
mélyebb jelentőséggel bírnak
a különböző nagy okkult iskolákon belül,
ahol beavatást lehet nyerni Sátán
mélységes titkaiba (Jel. 2:24). Az
életfa egy természetfeletti, illetve ősvilágban gyökerezik, a törzse pedig a
fizikai világban élők,
vagyis az emberiség
világát és korszakát jelképezi. Ezt
a világot a fa törzse köré tekeredett
kígyó
tanítja, ő az emberek védelmezője,
gyógyítója és legfőbbképpen ő vezeti
el az
embert a titkos tanok átadása által a
felvilágosodáshoz. Az ágak és a lombozat
létrákként szolgálnak a felső szellemi világ, a
teljessé válás felé.
Az életfa szimbolikus módon vázolja fel az
ismeretekbe beavatottak törekvését, a felsőbb
szellemi ismeretekben
szintről-szintre való előre haladását a
teljessé válás felé. A kígyó
által
beavatottak végcélja az, hogy a fa tetején, azaz a
látható fizikai világon túl
a természetfeletti világ részévé
legyenek a kígyó tanításainak megfelelően.
A
botra tekeredett kígyó az egyszerűsített
jelképe ennek a felemelkedésnek.
Mindez a bibliai Édenkert kígyójának
és az első emberpár elbukásának a
sötét
oldal okkult iskolái által propagált
verziója. Eszerint az emberiség minden
tudása, ismerete és szellemi felemelkedése az
emberiség jótevőjétől és
gyógyítójától a
kígyótól származik. Ő Lucifer, aki
átadja, megosztja a
világosságot az emberrel. Minden jelentős okkult
irányzat az életfa által
szimbolizált koncepciókat közvetíti.
A Kundalini
A hindu és a buddhista
ezoterikában a caduceus két olyan kígyóval jelképezett pozitív energiát
jelenít meg, ami az ember gerincoszlopára tekeredve lelki egyensúlyt
eredményeznek. A botra tekeredő kígyó, vagy
az életfa indiai változata azonban leginkább a kundalini
energiával asszociálandó. A szanszkrit kundalini
jelentése „kígyó energia.” Ez a
mélyen lappangó, de ébredni vágyó
őserőre, vagy
energiára utal, amit egy a gerinctőnél [farok
csontnál] összetekeredett
kígyóval jelképeznek (ez a csakra az
életfának az őserőbe nyúló gyökere).
Amikor egy egyén elindul a tudatra ébredés
és felvilágosodás felé, akkor a
kígyó energia vagy erő a gerincoszlopon - a központi
idegrendszeren át -
feltekeredve halad tovább egészen a fejtetőig (ez az
életfa törzse, és a beavatott
fokozatos felemelkedése). A gerinctőtől a fejtetőig hét
csakra, vagy szellemi
energia központ, vagy állomás
található – a fejlődés nagy
állomásai. Minden
egyes ilyen központ hét al elemből áll, így
összesen 49 fokozati szintet kell
meghaladnia a tanulónak. Amikor a kígyó energia
eléri a fejtető csakráját,
akkor teljessé válik az egyén
tökéletes tudatra ébredése. A kundalini
shakti
felébresztését egy sor szisztematikusan
kidolgozott és meditációval egybekötött
test- és légzésgyakorlattal segítik elő.
Ennek a rendszerét nevezik jógának,
aminek több, némileg eltérő iskolája van. A
jóga jelentése egybekapcsolni, ami
arra utal, hogy a gyakorló a legfelsőbb tudattal és az
univerzális valósággal
kapcsolódhat egybe. A Brahma, vagy Satcitananda -t, a
beteljesedés állapotát –
amint azt minden más okkult rendszerben – itt is
fokozatokban lehet elérni: 1. Szat, a lét és realitás (gyökér), 2. cit, a transzcendentális tudatra ébredés
(törzs és ágak), 3. ánanda,
a tiszta
örömteli beteljesedett létállapot. A
végcél tehát ez esetben is az, hogy az
egyén a kemény és kitartó munka
árán felemelje és egyesítse magát
végtelennel.
Árulkodó jelenség, hogy a nyugati, egykoron
keresztény kultúrkörben rendkívüli
sikere és státusza lett a jógának, amit a
jómódú polgárok tömegei gyakorolnak.
A statisztikák szerint a jóga és kellékei
évi 80 milliárd dollár profitot
generálnak, s e tekintetben afféle mini
Aszklépionok, ahol ugye borsosan meg
kell fizetni a wellness élményt. A hasonlatot
tovább élesíti az a tény, hogy a
jógatermek gurujai Aszklépion papjainak
vehemenciájával vetik rá magukat a
keresztényekre, amikor azok rámutatnak a jóga
valós lényegére és óva intik az
embereket a gyakorlásától.
A Kabbala
A
zsidó Kabbala a nyugati
okkultizmus valamint a háttérhatalmi elit és az
őket kiszolgáló szórakoztató
ipar sztárjainak az egyik legfőbb iskolája. A Kabbala
központi szimbóluma a
szefirot által megjelenített életfa. Ezt
tíz szefirot és huszonkét ösvény teszi
ki. A tíz szefirot a isteni őserőt ábrázolja,
amelyek befolyásolják az egyén
működését
és összefoglalja a kabbalizmus lényegét a
beavatottak számára. A malkhut-nak nevezett legalsó szefirot a
gerincoszlop alján található tőcsakrának felel meg. A legfelső, a kether pedig
az isteni tudatra való
felemelkedést jelenti, amit az ágas-bogas
ösvényeken felhaladva lehet elérni. A
tíz szefirot az emberben rejlő tíz különleges
spirituális energiaközpontot is
jelöli egyben, amelyekben rendkívüli erők
rejtőzködnek. A szefirotokkal a
meditáció és a vizualizáció
útján tudatosan kapcsolatba lehet lépni,
miáltal
radikálisan átformálódik a tudat. A
kabbalizmus szülte meg az egyéni
felemelkedést meghaladó zsidó nemzeti önmegváltás
koncepcióját is, miszerint a zsidó népnek
önmaga Messiásának,
megváltójának
kell lennie. A Luriánus Kabbala tanításai szerint a kollektíven
kiválasztott zsidóság kulcsszerepet kapott a
világmindenség sorsát illetően, s nekik így
nem csupán saját sorsuk
irányítóivá
kell lenniük, hanem az egész világé, de azon
túl is, a kozmoszé. Eszerint még
az emberiség Istennel való egységre jutása
is egyedül tőlük, vagyis az ő
erőfeszítéseinek a sikerétől függ. A
kabbalizmus három fő eleme:
1.) A Teozófiai/Spekulatív Kabbala: ami az isteni, vagy a szellemi világ
megértésével és ismertetésével foglalkozik.
2.) A Meditációs/Eksztatikus Kabbala: ami arra tanít, hogy miként lehet az
átszellemülés (elragadtatottság) állapotában megtapasztalni az istenit, és
azzal eggyé lenni.
3.) A Gyakorlati/Mágikus Kabbala: ami a Theurgia alkalmazására tanít. Ennek lényege a mágikus
rítusok elvégzése által megidézni a
szellemit, és befolyásolni a természetfelettit, a
kívánt célok érdekében.
A szabadkőművesség és az életfa
A
szabadkőművesség
tanításaiban a kundaliniból is ismert módon
a gerincoszlop egy „életfát” alkot.
Mivel az ember gerincoszlopa általában 33
csigolyarészből áll, a DNS-ének pedig
33 szekvenciája van, ezáltal a titkos
társasággal oly szorosan asszociált 33-as
szám a már ismertebbek mellett még egy
további jelentőséggel bír. Köztudottan,
a szabadkőművességen belül a 33. fokozat az utolsó,
a nagymesteri fokozat. A
gerinc 33 csigolyarésze az egyén szellemi
felemelkedésének a fokozatait
jelölik. Amint az a kabbalizmus és a kundalini
esetében is történik, az
ébredési folyamat e rendszeren belül is a
gerinctőnél található háromszög
alakú
csigolyarészből, a keresztcsontból, illetve a farok
csontból indul meg. A
keresztcsont egy lefelé fordított piramishoz
hasonlít, „fejköve” vagy csúcsa a
farok csont, amit ősidők óta az örök élet
és az ember elhalt, de lappangó
szellemi tudatának forrásaként tartanak
számon. A zsidók ezt nevezik shekinának, a kínai taoisták Jing-nek, Indiában ez a kundalini, a szufiknál pedig a bakara. A keresztcsont latin neve sacrum, ami szentet jelent. A latin
nyelvbe a görög hieron osteon (ἱερόν ὀστέον) fordításaként került be, amit a neves Pergamonból származó
nius Galenus
(i.sz. 129-200) orvostudós és filozófus
használt az írásaiban először. (a Pergamoni
Galenusmunkássága
meghatározó volt a nyugati orvostudomány
fejlődésében). Az ősiek az
okkult tudományokból ismertek alapján
nevezték el az emberi anatómia ezen
pontját „szent csontnak”, ami aztán a
görög és latin formákon keresztül a
modern orvosi nyelvekbe is bekerült és használt
maradt korunkban is. Korai
elődeink természetesen az őskígyótól,
Lucifertől és a bukott angyali rendtől
nyerték az ismereteiket. Tény, hogy a sumérok
alapos ismeretekkel rendelkeztek
az Ádám előtti, a bukott angyali rend által uralt
földkorszakról, az anunnakik
által elvégzett
teremtéskísérletekről és genetikai
manipulációkról. A korai
beavatottak okkult rendszerekbe foglalták a megszerzett
ismereteiket s ezek
később szerte terjedtek a föld színén. Ez az
oka a köztük lévő szoros
hasonlóságoknak is. Így csaknem minden rendszer
tanításában megtalálható a
farok csonttól feltekergő kígyó motívuma,
ami a fokozatokban megtörténő
szellemi felemelkedést szimbolizálja.
Manley P. Hall, 33.
fokozatú szabadkőműves nagymester és a titkos társaság neves filozófusa a „The Occult Anatomy of Man” című
munkájában rámutat arra, hogy: „A
szellemi regeneráció fokozatokban valósul meg, a 33 csigolyán felfelé haladva,
mígnem eléri az agyalapi mirigyet, ami pedig felébreszti a tobozmirigyet. Ennek
a regenerációnak a tudománya a szabadkőművesség egy nagy kulcsa, és éppen ez az
oka annak, hogy az ősi szabadkőművesek 33 fokozatra építették a rendszert. ...
A 33. fokozat a gerinc 33. csigolyarésze
fölötti fejrészt reprezentálja.” Manley P. Hall ekként ír a Tűzbe Beavatottak szintjét elérő
tanítványokhoz: [a beavatott] a
spade-ben, ami hosszú korok óta a halál egy
szimbóluma, a saját anatómiájának
egy részét látja. Ha megfigyeled a spade-t, s
ha valaha is tanultál anatómiát, láthatod,
hogy a kártyából ismert spade, a
sírásó ásója, nem más, mint a
gerincoszlop és a spade alakzatú csont, a sacrum
[keresztcsont] formája.
A römi kártya Pikk Ász (angolul Ace of Spades, jelentése ásó) lapja a legerősebb ütőlapként van számon
tartva, amire a Spadilla, illetve az
ominózus Halállap megnevezésekkel is utalnak. Az okkult rendszerek szerint a sacrum az ember szellemi halálának
helye, s innen ébreszthető fel újra a megfelelő szellemi és fizikai tréningek
által. A 33. fokozatot meghaladva az ember visszanyeri az Ádám által elvesztett
szellemi tudatot, látást, s elnyerheti az örök életet. A
kígyószerűen ívelő emberi gerinc közvetlen
kapcsolatban áll az
aggyal, a központi idegrendszerrel és az ember
DNS-ével is. Az okkult
rendszerekben ősidők óta számon van tartva ez a kapcsolat
és nem ok nélkül
tükrözik ezt a szimbolikákban. A
szabadkőművesség az egyik messze
legrendszerezettebb, s legjelentősebb iskolája az okkult
tudományoknak, az
életfájuk gyökereit a Teozófiához
hasonlóan szintén az ádámi teremtés
elé, az
atlantiszi aranykorszakig vezetik vissza.
Nem
szükséges külön
listázni minden egyes az életfához kötődő
nemzeti hagyományt, viszont mivel
érintettek vagyunk, a magyar változatára
mégis kitérünk röviden. A magyarság
néplelkében mélyen beivódva maradt fenn az
ősi életfa motívuma, leginkább a
népmesék formájában, amelyek viszont gazdag
szimbólum tárral és archaikus módon
tálalják fel az ősüzenetet. Az életfa nagyon
gyakori motívuma a magyar
népművészetnek is. A mesehősök, akiknek a feladata,
hogy feljussanak a fa
tetejére gyakran táltosok - s így a beavatottaknak
megfelelően nagyon
fogékonyak a szellemi világgal való szoros
kapcsolatra. A
hősnek fokozatosan kell az égig érő fa
tetejére eljutni, különböző szinteken egyre
nagyobb nehézségekkel megküzdve,
hogy végül a felső világot elérve
hozzá jussanak az élet vizéhez. Ezen mesék
gyakori motívuma az, hogy a hősnek grádicsokat kell
vágni az életfa fa törzsén
és azokon fokról-fokra lépkedve
kell
elérnie a célját, az öröklét
vizének megszerzéséért. A
szimbolizáció önmagáért
beszél.
Az életfa a tudatában és genetikájában
módosított emberiség istenekké való felemelkedésének a szimbóluma
Minden életfa hagyományban azonos az a
motívum, hogy a fa gyökerei egy különös ó-világhoz vezetnek vissza. Egy
óriáskígyóval asszociált ősföldhöz, Tiamthoz, messze az ádámi
teremtést megelőző földkorszakokhoz. Lucifer, illetve a
lázadást követően már Sátán, valamint az általa vezetett bukott angyali seregek
a földre lettek levetve (Ézs. 14:12),
ahol hosszú időn át isteneket játszhattak és szabadon, vidáman tették mindazt,
amit jónak láttak. Ennek a világnak része volt egyféle morbid teremtés
létrehozatala (lásd a dinoszauruszok világát), majd pedig olyan otromba
humanoid lények megalkotása, akiket aztán saját genetikai anyagaikból kívántak
tökéletesíteni. Mindezekről a genetikai manipulációkról a sumér és a maya
leírások is említést tesznek. A bukott rend szemszögéből ez egy csodálatos
korszaknak számított és pontosan ehhez köthető a jól ismert „Aranykorszak”
fogalma. Szabadosságuk azonban végül kataklizmákat és tohu vá bohut, azaz teljes káoszt hozott el a földre, s Isten
vízzel borította el az egész akkori világot (2Pét.
3:6) - ami nem azonos a későbbi noéi özönvízzel. Valami 6000 évvel ezelőtt
aztán e vizek fölött lebegett az Isten Szelleme (Gen. 1:2), hogy újjáformálja a földet, lakhatóvá tegye és
megalkossa rajta az emberi fajt, akinek a föld fölötti uralmat szánta. Ez
komoly veszélyt jelent Sátán uralmára és emiatt azonnal akcióba lépett a
hatalmának megtartása érdekében. Tette ezt a kígyó [Nakhas] formájában azt sziszegve az
asszonynak, hogy amennyiben elfogadják az általa felajánlott tiltott fa
gyümölcsét - s ezzel egyben alávetik magukat az ő szellemi irányításának -,
akkor: „bizony nem haltok meg, hanem
felnyílik a szemetek, s a jó és rossz tudásának birtokában olyanokká lesztek,
mint az Elohim” (Gen.
3:4-5). Az asszony pedig látta, hogy „a fa
élvezhető, tekintetre szép, és csábító a tudás megszerzése”, vette hát,
evett a gyümölcsből, majd a férfi is ezt tette, mire felnyílt a szemük,
tudatossá vált bennük valami (Gen.
3:6-7), ám halandókká lettek. Az ember elbukásával a bukott Lucifer lett
egy hatezer éves gonosz korszaknak [aion]
az istene (Gal. 1:4; 2Kor. 4:4). Az
ember pedig a jó és rossz tudásának birtokában (Gen. 3:2)
lényegében élő halottá lett,
szívének minden dobbanása,
az óra egy kettyenése az elmúlás
felé. Szembesülnie kellett azzal, hogy
megváltásra szorul. Isten megváltó
munkája azonnal mozgásba lendült azáltal,
hogy egy leölt állat bőréből készített
nekik ruhát, ami eltakarta szégyenüket (Gen.
3:21). Tudjuk, hogy ez nem mást, mint Krisztus áldozatát és az újjászületés
általi új természet elérhetőségét
jelképezte és vele az Élet fájához
való jogot. Történt azonban még egy
további
fejlemény, ami azonnal helybe is hoz bennünket:
Genezis 3:14-15 14 Az Úr Isten így
szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott
légy minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld
porát eszed életed minden napján. 15 Ellenkezést vetek közéd és az
asszony közé, a te magod és az ő magva közé. Az neked a fejedre tipor, te
pedig annak sarkát mardosod.”
A
fentiek egy
gigászi 6000 éven át tartó szellemi harc
kibontakozását vázolják fel, aminek
folyamáról a bibliai üdvtörténelem ad
hiteles képet. Sátán kontrázta az Isten
megváltó tervét a maga hamis „üdvtörténetével”, amit egy komplex okkult
rendszerbe foglalt, aminek mint fentebb már láttuk, több iskolája van. Az ő mély titkaiba beavatottak
az ő magvai. Az ember
sátán általi megváltásának és felemelésének a legősibb
szimbolikus megjelenítése az életfa, illetve a fa
köré tekeredett kígyó. Ebbe a szimbólumba, mint láttuk, minden bele van
tömörítve: jelképezi a kígyó által uralt Aranykorszakot, az őt követő beavatott egyén,
bolygószinten pedig a beavatott emberiség együttes felemelkedését és ezzel
egyben a New
Age, az új Aranykorszak eljövetelét. Sátán
jókora lépéselőnyt kapott. Az özönvíz előtti időkben elvétve voltak
választottak, míg a föld teljes egészében megromlott erkölcsileg és genetikailag egyaránt. Röviddel az özönvíz után az újrakezdő emberiség, Nimród vezetése alatt fellázadt, s Bábelben le lettek vetve a sátáni rendszer politikai, társadalmi, tudományos és
vallási aspektusainak az alapjai. A két magvonal 6000 éven át tartó küzdelme az
Antikrisztus színrelépésével fogja elérni a tetőfokát. Krisztusnak a Jelenések
könyvében megírt hét gyülekezethez címzett üzenete is ebben a kontextusban
értelmezendő, ugyanis az ott megemlített káros szellemi iskolák nagyjából
lefedik az okkult és titkos társaságok teljes spektrumát.
A gyógyító
kígyó
Minden
emberi tudomány közül, talán az
orvostudománynak van a legnagyobb nimbusza. Ez érhető, az
emberi test egy
törékeny szerkezet, és ezen tudomány
célja az egészség fenntartása, vagy
visszaállítása betegségek, vagy
sérülések után. Eredetileg azonban volt egy
ennél sokkal messzemenőbb,
a kígyó által inspirált célja
is. A kígyó ígérete nem csak az élet
megmentését a test
gyógyítását, de az
ember egy magasabb szintű létre való
felemelését, a halhatatlanságának
elérését
is magában foglalta. Talán sokaknak furcsán
hangzik az, hogy a modern nyugati
orvostudomány eredetét – ahogy minden más
emberi vívmánynak az eredetét is - a
zseniális és hatalmas erővel rendelkező egykori
arkangyalhoz, Luciferhez,
illetve a bukott angyali rendhez vezethetjük vissza. Pedig ehhez
elég csupán a
gyógyászat jelképeit és az orvosi nyelv
szavainak jelentéseit megvizsgálni. A
görög φαρμακεία (farmakia)
szó eredeti
jelentései: varázslás, mágia,
ráolvasás, mérgezés, illetve
varázsitalok, drogok
elkészítése, gyógykezeléshez
való alkalmazása. A farmakológia szó csak később kapta meg a mai értelmezését, ami a
gyógyszerek és a használatuk általi kezelés tudománya. A farmakon (gyógyszer, gyógynövény, s ezek keverése) + logia (tan, lógia). A görög nyelven
megírt Újszövetség még az eredeti értelmében használta a farmakia szót, amint az tisztán látható a Gal. 5:20, Jel. 9:21, 18:23, 21:8, 22:15 versekben!
Pergamon
Aszklépiosz kultusz
A híres Delphoi-i jósda látnokai az erősen hallucinogén daturából (csattanó maszlag, datura stramonium) készült varázsitalt használták abból a célból,
hogy élesebbé tegyék a látomásaikat. A bódító szertől transzba
esett pap, vagy papnő (püthia), így közvetítette Apolló üzenetét a kuncsaftoknak. A jelek
szerint a kószi és pergamoni aszklépiosz-papok szintén ezt a koktélt adták be a
betegeknek, hogy a bódulatukban a jósoló kígyóisten, Püthon tudassa velük a
diagnózist. Nem mellékesen, Delphoi-ban volt Apollón temploma ahol annak az „isteni
fénynek” az örökmécsese égett,
amit Prométheusz lopott és hozott el az emberek
tanítására. Delphoi – eredeti neve Püthón volt –, több, mint ezer éven át
volt a hellén világ vallási központja, és innen vitték el a tudás lángját, vagy fényét szerte a görög városokba. Delphoi volt Gaia-nak, a földanya imádatának a központja is.
A farmáciáknak,
azaz a gyógyszerészetnek és a
gyógyszertáraknak a jelképe ma is egy
orvosságos
csésze köré tekeredett kígyó.
Aszklépiosz lánya, Hügeia (az ő nevéből ered
a
higiénia kifejezés) az egészség és
tisztaság istennője volt. Testvérei,
Panakeia, a növényi eredetű orvosságok istennője, Iaszó a
gyógyítás istennője, Ianiszkosz és Iatrosz gyógyító istenek, Makhaón a
sebészet, Podaleirosz pedig a belgyógyászat istenorvosai voltak. Szent állatuk
a kígyó.
Bár erre nincs bibliai utalás, de Delphoi feltehetően szintén Sátán ideiglenes székhelye lehetett egykoron, mert tény, hogy
onnan terjedt el szinte minden kultusz, amelyeknek később Pergamon
lett a székhelye. A nyugati világban ismert modern egészségügyi rendszer
eredete is ide vezethető vissza. Így Sátán
közvetlen uralmának számos aspektusa közvetlenül és rendszerszinten érinti a
modern egészségügyet (orvoslást, ellátást, ezek megfizethetőségét, vagy megfizethetetlenségét).
A hippokratészi eskü hipokráciája
A Hippokratész nevével
fémjelzett orvosi esküről a tudományos körökben is elismerik, hogy az valójában az őt megelőző
időszakból, (az i.e. VI. századból) származik, s eredetileg a Kósz szigetén
működő Aszklépiosz orvos papjainak volt a fogadalmi szövege. Az ókori görögök
dolgozták ki azt az orvoslási rendszert, ami mint már rámutattunk, a világi és
az okkult tudományok keveréke volt. Hippokratész (i.e. 460-377) volt az első
orvostudós, aki rendszerbe foglalta és leírta az orvostudomány elméleti és
gyakorlati alapjait, ezzel egyben standardizálva azt, s ez lehet az oka annak,
hogy az orvosi eskü is az ő nevéhez lett kötve. Az eskü legszembetűnőbb eleme
az, hogy azt egy sor a luciferi napirendet képviselő pogány istenre és
istennőre teszik meg:
Esküszöm a gyógyító Apollónra, Aszklépioszra,
Hügeirára, Panakeirára, az összes istenre és istennőre, őket hívom tanúul, hogy erőmhöz és belátásomhoz mérten teljesíteni fogom eskümet és alábbi
kötelezettségeimet.
Az esküt követő etikai
pontok tehát nem az egy igaz Istentől eredő etikára épülnek, hanem a jót és
rosszat egyaránt közvetítő őskígyóéra. Ez az etika pedig nagyon is helyzetfüggő
és személyválogató. Ezt mi sem mutatja jobban, mint az alábbi pontok oly
nyilvánvaló és brutális áthágása:
Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem ha kérik, és
erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá
egyetlen asszonyt sem a magzata elhajtásához.
Korunkban
az abortusz egy népirtó
epidémiának mondható, a rendszer pedig messze
inkább bünteti az abortusz
elvégzésének a megtagadását, mintsem
annak elvégzését. Az eutanázia
széleskörű
alkalmazása lassan társadalmilag elfogadottá
válik. A laboratóriumokban
előállított gyógyszerek a farmakhia
eredeti jelentéséhez hűen inkább mérgek,
amelyek mellékhatásai gyakran
ártalmasabbak, mint maga a betegség, amit kezelni
kívánnak vele. A mérgekkel
teli kötelező vakcináció egy alantas eszköze a
népszaporulat kontrolálásának, a
vakcinák rendkívül káros hatásai egyre
nyilvánvalóbbak. Kialakulni látszik egy
olyan légkör, ahol erkölcsileg elfogadottá
válik az, hogy egyeseket
rendszerszinten érdemesnek tartanak az életre, míg
másokat nem! A privilegizált
kaszt számára elérhető a legnívósabb
orvosi kezelés, míg a nem kívánatos
tömegek áldozataivá válnak a drága,
ártalmas és kötelezővé tett
egészségügyi
iparnak. A Delphoi eredetű és Pergamon kötődésű Gaia
földanya kultusz korunkban
a zöld politika és a klímavédelem
köntösébe bújva jelent meg a színen.
Gaia
földanya és hívei ártalmas
károkozóknak tartják az embert. A New Age manifesztója utal
arra, hogy az Új Világrend megalkotói
ötszáz millió alatt kívánják
tartani az emberiség összlétszámát, s
ez tervszerűen lesz megvalósítva. Mert az Új
Aranykorszak az emberiségnek csak egy kis töredékét, a luciferiánus
beavatottakból felemelkedett emberisteneket illeti meg.
2Ezdrás 5:8 Zűrzavar lesz majd sok
helyen, és a tűz gyakran lesz lebocsátva, és a vadállatok elhagyják
lakhelyeiket, és vérfolyásos asszonyok szörnyeket szülnek meg:
Miután a
babiloni, a méd/perzsa és a Nagy Sándor-i görög birodalmak elbuktak, a
káldeaiak pogány misztériumvallásának új központja Pergamon városa lett. A
területet a Nagy Sándor-i birodalom után Lysmiachis tábornok vette birtokba,
akinek a halála után az Attalid dinasztia került uralomra. Ennek a dinasztiának
a királyait nevezték először a babiloni misztérium kultuszok pontiffjainak,
vagyis, hídépítőinek. III. Attalus (i.e. 170-133) a dinasztia utolsó
pap/királya felismerve, hogy Róma lesz a következő világhatalom, az i.e.
133-ban bekövetkezett halála előtt elrendelte, hogy az adott időben a Pontiff címe
a római uralkodókat illesse
meg. Egy évszázaddal később Cézár
lett Róma császára és a
misztériumvallás Pontifex Maximus-a,
amely cím azon túl
az utódiaira szállt. A pontiff címet később
a keresztényesített babiloni
misztérium vallások mindenkori fejének, a
pápának a címe lett. Pergamon valóban
a két Babilon, az eredeti és a Rómába
áthelyezett vallásrendszer közötti
áthidaló pont volt, s rászolgált a pontiff
(hídépítő) névre. Pergamon 250 éven
át volt hivatalosan Róma egy tartományi
fővárosa, és mivel itt volt a
kis-ázsiai önkormányzatok székhelye, egy
nagyon fontos politikai központként
volt számon tartva. E helyről jelentették be hivatalosan
az egész térségre
vonatkozó császári rendeleteket és Pliny
leírásaiból azt is tudjuk, hogy
Pergamon egyike volt azoknak a római városoknak, ahol a
kormányzóságok
legfelsőbb bíróságai ítélkeztek. Az
egész tartományból ide hozták
bíróság elé
az elítélteket. Róma a kard által
uralkodott, s a híres kétélű római kard a
legfelsőbb, az élet és halál döntéseit
hozó császári ítélet magabiztos
jelképe
volt. Aki ellentmondott, vagy ellenállt a császári
rendeleteknek, azokra
lecsapott a birodalmi kard. Sátán Pergamonban való
rezidenciájának idején
vezették be a császárkultuszt, azaz a római
fenevad birodalom cézárjának
istenként való tiszteletét és
imádatát. Mindez előképe volt annak az
antikrisztusi uralomnak, amikor a világdiktátor szava
lesz a törvény, az ő
határozatai által hoznak ítéletet,
és végül megköveteli az istenként
való
imádatát. A pergamoni gyülekezethez írt
levél tartalma így korunkhoz is szól –
ahogy másik haté is –, mert a végidőkben is
ez a hét szellemi beállítottság
fogja jellemezni az Isten gyülekezeteit.
A pergamoni szellemiség ott, ahol Sátán trónja áll (ekkor már Jeruzsálemben).
Márpedig Isten pergamoni gyülekezete nem volt kifogástalan:
Jelenések 2:14-17 14 De van némi kifogásom ellened: Vannak
ott nálad olyanok, akik Bálám
tanításához ragaszkodnak, aki megtanította
Bálákot arra, hogy kelepcét állítson
Izráel fiai elé azzal, hogy bálványáldozatot esznek és paráználkodnak.
15 Így nálad is vannak olyanok, akik ugyanúgy ragaszkodnak a Nikolaiták
tanításához. Térj meg!
A
gyülekezet
tagjai közül némelyek tévtanok
béklyóiba, Baál kultuszának és a
babiloni
misztériumok hatása alá kerültek. Hallgattak
olyan tanítókra is, akik anyagi
javakért elmondott hamis próféciáikkal
csapták be a híveiket, kelepcét
állítva
nekik. Ezek a kultuszok ma is élnek és virulnak,
így ez a kelepce a kor végéig
fenn fog állni. Természetesen, az egyház
esetében a paráznaságot elsősorban annak
szellemi vonatkozásában kell értelmezni, ami
következetesen ítéletet és pusztulást
hoz magával. Ahogyan Bálám rávette Izrael
fiait arra, hogy Baál Peor-ért elhagyják
az Urat és ezáltal képes volt vészt hozni
Izraelre (4Móz. 31:16), úgy a végidőkben is elhullanak az így kelepcébe
csalt hívők:
Jelenések 2:16 Térj meg tehát!
Mert ha nem, sietve odamegyek, és harcba szállok velük szájamnak
kardjával.
Az ókorban
ennek elő típusa volt a pergamoni korszak bizonyos elemeinek megalkuvása. A
paulíciánusok egy jelentős része átvette az elhajlott, az eklézsiai hierarchiát
kialakító nikolaita/ katolikus egyház tanait és gyakorlatait. Ezen felül még a
fegyveres harcokban is részt vettek, s emiatt végül kard által vesztek el.
Korunkban a fősodratú, ám csak névlegesen keresztény gyülekezetek át vannak
itatva a Baál kultusz olyan kereszténnyé átkozmetikázott gyakorlataival, mint a
pogány Szaturnália/karácsony és Ishtar/Easter megünneplése, de megtűrik az okkult
jelképek használatát is. Hírneves pásztoraik egy jó része pedig hírhedt tikos társaságok tagjai. akik istentelen tanokkal
fertőzik meg a követőiket. Az ilyen negatív
hatásoktól
Isten igaz gyülekezetei sem teljesen mentesek így a
lazaság, a megalkuvás
némelyeket a végidőkben is eltántorít majd
az igazságtól. Rájuk sietve jön el
az ítélet a Krisztus szájából
kijövő kard által.
Az
üzenet egy
további aspektusa a hamis tanítók által
felállított alternatív, az
igazságtól
teljesen eltérő próféciai kép. Ennek
legkirívóbb példája az a hamis
szcenárió,
amit a cionista zsidó állam
megalapításával és annak szerepével
kapcsolatban
kialakítottak. A zsidó államalapítás
eszméit az antikrisztusi kabbalizmus szülte, a létrehozatala pedig leginkább a háttérhatalmi politikai intrikáknak volt köszönhető. Az
erre felépített és hamisan értelmezett
helyreállítás teljesen elvakítja a
megtévesztetteket a próféciai események
valós lényegével kapcsolatban. Ezzel az Antikrisztus előtt egyengetik az utat, aki ez
meglovagolva képes lesz sokakat eltántorítani az igazságtól (2Thessz. 2:3). Az Antikrisztus eszköze
a sátáni jelek és csodák mellett „mindenféle gonosz csábítás” (2Thessz. 2:9) lesz. A leggonoszabb csábítása pedig éppen az életfa
által szimbolizált „bizony
nem haltok” meg hamis ígéret, amit az okkultizmuson keresztül üzen, s aminek fejében
teljes imádatot követel magának:
2Thesszaloniki 2:10-12 10 „azok vesztére, akik
elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami
üdvösségükre szolgált volna. 11 Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés
hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. 12 Így azok, akik nem hittek az igazságban,
hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.”
A törvénytipró
dekrétuma lesz az új törvény (Dán. 7:25)
a fővesztés terhe mellett (Jel. 20:4).
Kötelezővé teszi bélyegének felvételét, ami nélkül a fizikai élet
alapszükségleteihez sem lehet majd hozzájutni (Jel. 13:). És éppen emiatt nyomatékosította az Isten jobbján ülő,
megdicsőült Jahósua a civil hatalmakkal megalkuvó pergamoni gyülekezetnek: „Ezeket mondja az, akinél a kétélű éles kard van,“ utalva ezzel az Isten szavának, igazságának
mindent átható kétélű kardjára (Héb.
4:12; Eféz. 6:17). Ez
a kard, az igazság igéje, s ez messze
felülmúlja az
evilági sátáni hatalom határozatait,
még akkor is - illetve legfőbbképpen akkor
-, ha azok a Sátán székhelyéről,
bevehetetlennek látszó pergamoni
erősségéből,
citadellájából vannak meghirdetve.
A végső küzdelem még
előttünk áll, de már körvonalazódik a felek felállása. Sátán, „a
légkörben uralkodó gonosz fejedelemség a szellemi táplálója a hitetlenség
fiainak” (vö. Ef. 2:2).
Ennek eredménye nyilvánvaló a világban, a
luciferi
csábítást tükrözik a pogány
vallások, az elpogányosított fősodratú
kereszténység, a tudomány, a kulturális
és a szórakoztatóipari termékek, s az
egész korszellem.
Az utolsó
időkhöz közel a gonoszság szelleme minden fronton előretör, ami ellen az igazak az Isten által biztosított szellemi
fegyverzettel állnak
szemben.
Noha sátán
fizikai „trónszéke“ az 1930-as évekig
Pergamonban maradt, maga a nem látható szellemi székhelye Rómába távozott nem
túl sok idővel a Jelenések megírása után. A fizikai trón Berlinbe való
áthelyezése azonban szimbolikusan sokatmondó. Az Asszír
Antikrisztus színrelépésekor ugyanis megtörténik majd
Sátán trónjának a végső, Jeruzsálembe való áthelyezése. A
Jeruzsálemben székelő Antikrisztus uralma alatt teljes
mértékben oda összpontosul majd a
sátáni világrend minden aspektusa, a
vallási,
a gazdasági, a katonai és a kulturális elemei is.
Jeruzsálemben, Sátán utolsó
földi székhelyén követeli meg majd az
Antikrisztus azt, hogy őt istenként
imádják és kövessék. Lesznek modern
Antipásztok, igazak, akik szembeszállnak az
aszklépioszi papokkal [Sátán
zsinagógájával] akár életük
árán is. És lesznek
megalkuvók, akik okot találnak az
elpártolásra.
Jelenések 19:20 De megfogták a fenevadat és
vele a hamis prófétát, ki a jeleket tette előtte, melyekkel eltévelyítette
azokat, akik a fenevad jegyét vették magukra, és képmása előtt leborultak. Élve
vetették őket (mindkettőt) a kénköves, égő tüzes tóba.
Jelenések 14:9-11 9 ... "Aki leborul a fenevad előtt, vagy annak képe előtt, s homlokára
vagy kezére veszi annak jegyét, 10 szintén
inni fog
az Isten haragjának borából, amelyet
színtisztán töltött haragjának
poharában,
s tűzzel és kénkővel fogják kínozni Isten szent angyalai előtt és a
Bárány előtt.11 Kínlódásuknak füstje felszáll
majd az örök korok korain át, nem lesz nyugvásuk sem nappal, sem éjjel azoknak,
akik a fenevad előtt és annak képmása
előtt leborulnak, sem annak, aki magára veszi a fenevad nevének bélyegét. 12 Itt tűnik ki a szentek állhatatossága, azoké, akik
őrzik Isten parancsolatait és a Jézusba vetett hitet."
Isten szabadon
adja meg az állhatatos, parancsolatait megtartó igazaknak azt, amit a csábító
hamisan ígért meg az ő követőinek:
Jelenések 2:7 A győztesnek az élet fájáról adok
enni, amely az Isten paradicsomában van.
Jelenések 2:17 Akinek füle van, hallja meg,
amit a Szellem az eklézsiáknak mond. A győzelmesnek enni
adok a rejtett mannából, és fehér kövecskét is adok neki. A kőre írva új
nevet, amit senki más nem ért meg, csak az, aki megkapta.
A
fehér kőre
írt új név az Isten országában
betöltött pozícióikra utal, mert Isten
királyai
és papjai lesznek a messiási uralom idején (Jel.
5:10). Az örök élet és a fiúság általi istenné válás (Jn. 10:34) az Isten ajándéka mindazok számára, akik befogadják az
igazságot, hittel megélik azt és a végsőkig kitartanak benne (Mt. 24:13).
Jelenések 21:6-8 6 Azután így szólt hozzám:
"Íme, bevégeztetett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én
a szomjazónak az élet forrásából ingyen adok inni. 7 A győzelmes örökrészül fogja
kapni ezeket. Én annak Istene leszek, és ő fiammá lesz. 8 De a gyávák [megalkuvók], hitetlenek, megutáltak, gyilkosok, paráznák, varázslók, bálványimádók és az
összes hazugok részüket a tűzzel és kénkővel égő mocsárban lelik majd, mely
a második [örök, végleges] halál."
Maga az őskígyó, az ördög, a Sátán ezer évre elzárattatik a
mélységbe. Az ezer év elteltével szabadon engedik, s azon nyomban folytatni
fogja a lázadást és a lázítást (Jel.
20:1-9), Isten és népe ellen vezetve a lázadókat. De tűz száll alá az égből
és elemészti őket. Az ördögöt pedig, aki félrevezette őket, az Antikrisztus és
a hamis próféta mellé, a kénköves, tüzes tóba vetik. (Jel. 20:9-10).
v