CoG

Az ítélet periódusai

 Feltámadás és ítélet, vagy örök kínszenvedés a pokolban?

 

Úgy a pogány, mint a fősodratú keresztény közhiedelem szerint is, az ember testének halála után a "lelke" vagy a mennybe, vagy pedig a pokoltűz örökkön át tartó kínszenvedéseire kerül. A Szentírás nem támasztja alá ezt a pogány eredetű tanítást, hanem feltámadásokat és ítéleti periódusokat tanít. Ebben az írásban elsősorban egy fontosságához mérten nagyon elhanyagolt témakörrel foglalkozunk, nevezetesen a Biblia  feltámadásokkal és ítéleti periódusokkal kapcsolatos tanításaival.



Church of God
Email: p.poli@mailcity.com

 

Copyright © 2010, Póli Pál, Isten Egyházának Gyülekezetei

 

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weboldal: http://www.churchofgod.hu


Bevezető

Az embereket minden korban foglalkoztatta az, hogy mi történik, mi vár ránk a halál után.  Az ember a lelke legmélyén érzi azt, hogy az életnek többnek kell lennie, mint annak a néhány röpke évtizednek, amit e földön eltöltünk. Ez természetes dolog, már csak azért is, mert maga Isten helyezte értelmünkbe, vagy a bensőnkbe ezt az örök sorsunk megismerése iránti vágyat:

Prédikátor 3:11 Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő [olam, azaz korszakok] egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz. [Szent István Társulati katolikus fordítás]

Prédikátor 3:11 Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot [olam, azaz korszakokat] is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott. [Újfordítású protestáns]

Tehát maga Isten teremtett bennünket olyan lényekké, hogy foglalkoztasson bennünket az örök sorsunk. Természetesen az ember önmagától képtelen megfejteni azt, hogy mi is bontakozik ki valójában abban az Isten által megalkotott tervben, amelyet hosszú korszakokon át visz véghez azzal a céllal, hogy elnyerjük az örökkévaló létet. A Szentírás határozottan nyilvánvalóvá teszi, hogy "a titkok azok  a mi Istenünknek JHVH-nak a dolgai"(5Móz. 29:29).

Bár az ember tudatában van annak, hogy valami rejtelmes dolog vár rá, de azt már nem képes felfogni, hogy mi is történik vele valójában, s miként alakul majd örök sorsa. Bizonyára ez a benső meghasonlás vezetett oda, hogy önmaga próbáljon meg válaszokat adni az élet nagy kérdéseire. Ezeket a "válaszokat" természetesen Sátán, e világ megtévesztő és gonosz szellemi fejedelme sugallta, és így jöttek létre azok a filozófiai és vallási nézetek, amelyek az ember lelkét, vagy szellemét halhatatlannak nyilvánítják. Noha az ember önmaga soha nem fejtheti meg azt, hogy miként valósul meg az az örök, vagy korszakokat átfogó lét, az Isten feltárja azt választottai által. Nem kell a sötétben botorkálnunk, vagy sátáni és emberi filozófiákat, nézeteket követnünk, ugyanis a fentebbi idézetnek folytatása is van: "a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét" (5Móz. 29:29). Isten, kinyilatkoztatásai által megadja a feleleteket az élet mindazon nagy kérdéseire, amelyekre önmagunktól soha nem tudnánk megfejteni a válaszokat. Ez az isteni kinyilatkozás pedig magában foglalja az egész emberiség megváltásának tervét és ismereteit, annak is egy rendkívül fontos aspektusát, az üdvösségre való ítélet meghatározott periódusait.

 

Az üdvösség egyedüli napja?

Az 1Timóteus 2:6 verse szerint Krisztus egy olyan időpontban adta magát váltságul, ami a megváltó munka szempontjából stratégiailag az erre legmegfelelőbb időként volt kijelölve:

1Timóteus 2:6 Egy ember, ki magát mindenekért odaadta váltságul a kellő időben, tanúságtételül.

Ennek a versnek fő üzenete [különösen más idevágó igehelyekkel egybekötve] az, hogy Isten adott és előre megtervezett időperiódusokban, azaz stratégiailag kijelölt intervallumokban valósítja meg az emberiség megváltására kidolgozott tervét (lásd A bibliai korszakok és a korok terve című írást). Isten uralja a helyzetet, semmi nincs, és nem történik meg az akaratán kívül, és a maga idejében, az erre meghatározott periódusokban mindenki eljuthat az igazság ismeretére és az üdvösség elnyerésére.

Ennek megfelelően, e korban mindössze egy kisebbség van elhívva az üdvösségre. Vegyük csak Izrael esetét, ami e szempontból tükrözi a pogányok közül megváltottak arányát a világ egészéhez képest, amelyből ki lettek hívva. A Pál apostoltól származó alábbi, első látásra talán ellentmondásosnak tűnő idézetek szerint Izraelnek csupán egy piciny eleme, egy erre eleve megtartott maradék jut el a szellemi választottsághoz e korban, vagy időben:

Róma 11:5  Ugyanígy a kegyelem kiválasztásához ragaszkodva, a mai időben is hagyott maradékot Isten.

A maradék szó egy elenyésző kisebbséget jelöl. Ugyanakkor Pál azt is kihangsúlyozza, hogy az izraeliták "a kiválasztásnak megfelelően  szeretettek az atyákért" (Róm. 11:28), s emiatt végül Izraelből nem csupán egy maradék, egy piciny kisebbség üdvözül, hanem az egész Izrael:

Róma 11:26-27 26 Így fog aztán egész Izráel megmenekülni, mint írva van: "Megérkezik Sionból az, aki kiragadja őket, aki Jákóbtól az istentelenséget elhárítja, 27 és akkor én ilyen szövetséget kötök velük: Elveszem vétkeiket."

Amit Isten megígér, azt teljes bizonyossággal meg is tartja. De akkor hogyan oldódik fel a látszólagos ellentét? Miképpen üdvözül "egész Izrael" [ideértve a múlt, a jelen es a jövő izraelitáit], ha Isten a mai időben csupán egy maradéknyi elemét választotta ki menekülésre? Ez magától értetődően csakis azt jelentheti, hogy azon izraeliták számára, akik e jelen korban nem tartoznak a "választott maradékhoz", egy másik időben, vagy korszakban nyílik majd lehetőség a menekülésre. És a Szentírás pontosan ezt tanítja!

Azonban nem csak Izrael fog megmenekülni, az üdvösség minden ember számára elérhető [Izraelbe bevonva] Jézus Krisztus által, etnikai hovatartozástól függetlenül:

1Timóteus 2:4-6 4 [Isten] aki minden embert meg akar menteni, és az igazság ismeretére eljuttatni. 5 Mert egy az Isten. Egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az (ember) Krisztus Jézus. 6 Egy ember, ki magát mindenekért odaadta váltságul a kellő időben [az adott időperiódusban], tanúságtételül.

De hány ember ismeri és követi ma az üdvözítő igazságot? Ha csupán a jelen korban van az üdvösségre elhívás, akkor Isten igen szerénynek mondható eredményeket ért el az emberiség üdvösségre vezetésében.

Márpedig a Szentírás azt tanítja, hogy az üdvösség kiterjed majd a mindenségre, tehát nem csupán a földi, de a mennyei lényekre is. Mindez akkor, amikor elérkezik annak az időnek a teljessége:

Efézus 1:9-10 9 miután titkos akaratát velünk megismertette. Így felelt meg ez az ő jótetszésének, melyet őbenne 10 az idők teljességének háztartására már eleve kitűzött [az üdvösségre szánt időperiódusok lezárásával]: hogy a mindenség, mindaz, ami a mennyekben van, és ami a földön van, a Krisztusban egy fő alatt egyesüljön.

A Biblia üzenetének summája tehát az, hogy Isten az egész univerzumot harmóniába hozza Önmagával! Mindezt egy korszakokat átfogó tervben és ítéleti periódusokban valósítja meg. Az arra elrendelt időszakban Isten mennyei és földi családja (mert Istentől származik minden földi és mennyei atyaiság (Ef. 3:14-15)) egy fő, Krisztus alatt egyesül majd, miután Isten betölt mindeneket. Ez a sokak számára rejtett bibliai igazság egyben az igaz keresztény hit egyik fő oszlopa, amelyre csaknem minden más bibliai igazság épül.

Mindennek megvalósulásáig még további korszakok és ítéleti periódusok állnak előttünk. Jelen korszakban csak egy "választott maradék", Isten szellemi aratásainak első zsengéi állnak az ítélőszék előtt, Izrael és a népek választottai.

Az bibliailag elvitathatatlan tény, hogy jelen korunk az üdvösség egy "napja", vagyis meghatározott időperiódusa, erről a Szentírás hatátozott bizonyságot tesz:

2Korintus 6:2 Lám most van a szívesen fogadott idő, íme most van a menekülésnek (üdvösségnek) [egy] napja!

A fenti szöveg eredeti görög változatában nincs ott a határozott névelő, amit számos fordítás betold. Most tehát van egy adott idő a menekülésre, de ez nem az egyedüli időszak. Tudjuk azt, hogy az ószövetséget megelőző, majd az ószövetségi időkben is voltak olyan emberek, akik ismerték Istent, hit által éltek és üdvösséget nyertek életük folyamán. Az újszövetség megkötése óta (kb. 2000 éve) pedig igen sok ember vált hívővé és nyert menekülést, még akkor is, ha most eltekintünk a csupán névleges keresztények nagy tömegeitől. Az Ádámtól Ábrahámig tartó időszak (hozzávetőleg 2000 éve) alatt csupán néhány olyan embert említ a Szentírás, akik Istent követték, és igaznak számítottak. Ezalatt az idő alatt milliók éltek és haltak meg bűneikben Isten ismerete nélkül. És legyünk őszinték: ma a keresztény vallás hívői egy igen alacsony arányszámú kisebbséget képeznek a világ teljes lakosságához mérten. Ha hozzátesszük, hogy a keresztények messze nagy része csupán névlegesen mondható keresztények, akkor ez az arány még rosszabbá válik. Ugyanez vonatkozik a korábbi korszakokra is. Mindent összevetve, az emberiség döntő többsége soha nem ismerte, ismerhette meg az üdvösséghez vezető utat, s vele Jézus Krisztus, az egyedüli közbenjáró nevét.

 

Nincs más név az ég alatt …

Krisztus és az apostolok szerint egyetlen igazság és út vezet üdvösséghez, a keresztény út. Az emberiség ["minden ember"], de valójában az egész univerzum Krisztus által menekül meg. Nincs más név az ég alatt, nincs más útja és módja az üdvösségnek a földön vagy az égen, csak Jézus Krisztus:

Ap.Cselekedetei 4:12 Nincs senki másban menekülés! Nevet sem adtak mást az ég alá emberek közé, melyben a menekülést keresnünk kell."

János 14:6 "Én vagyok az út, az igazság és az élet."

1Timóteus 2:5 Egy a közbenjáró is Isten és emberek között az (ember) Krisztus Jézus.

Ahhoz, hogy igaz keresztények legyünk, meg kell térnünk bűneinktől, el kell fogadnunk Krisztus áldozatát, hinnünk kell Benne, és annak az élő hitnek kell működnie bennünk is, ami Krisztusban is élt és működött. Bíznunk kell a közbenjárói munkájában, amit értünk tesz a mennyben az Atya jobboldalán. Krisztus és az igazság ismerete, az igazság útjának követése nélkül nincs örök élet senki számára! Nincs más üdvözítő út! Sem a jelenben, sem a Millennium alatt, sem pedig a második feltámadásban. De még ezen is túl, Krisztus a véráldozatával nem csupán az ádámi  teremtésért, az emberiségért hozott engesztelést az Atyához, hanem a szellemi világ számára is:

Kolossze 1:19-22 19 minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti, 20 miután a keresztről lehulló vérrel békességet szerzett, rajta keresztül engeszteljen ki mindent magával, rajta keresztül azokat is, amik a földön, azokat is, amik a mennyekben vannak. 21 Titeket is, kik egy időben el voltatok idegenülve, kiket ellenségekké tett a rossz munkákban megnyilvánuló gondolkozásmód, 22 most hústestében a halálon át kiengesztelt, hogy majd szentül, kifogás és vád nélkül állíthasson maga elé,

Talán a legismertebb és legtöbbet ismételt újszövetségi igeidézet a János 3:16 verse.

János 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki őbenne hisz, hanem örök élete legyen.

Igy tehát Krisztus nélkül mindenki halott marad, de Benne mindenki életre juthat, és Isten programja mindenki számára elérhetővé teszi ezt az egyedüli üdvösséghez vezető utat. Egyetlen más vallás sem vezetheti el híveit az üdvösségre. Mindez azonban kizárja az üdvösségből azokat a milliárdokat, akik nem ismerik Krisztus nevét, s így nem is hihetnek Őbenne. Ugyanakkor kizárja azokat is, akik bár kereszténynek vallják magukat, de nem követik hűen Krisztust, és hitetlen, törvénytelen életmódot élnek (Mát. 7:21-23). Más szóval, ha ez az üdvösség egyedüli "napja", akkor Isten megmentő munkája nem a legsikeresebb, mert a világ lakosainak nagyon nagy többsége mindörökre és reménytelenül elveszik. Szerencsére Istennek terve van azokkal is, akiket nem e jelen korban ment meg! A Biblia tanításai rámutatnak, hogy Isten különböző időperiódusokat jelölt ki arra, hogy az emberiséggel megismertesse az üdvözítő utat és annak elvárásait. Ennek fényében már más jelentőséget kap az ígéret: "[Isten] minden embert meg akar menteni, és az igazság ismeretére eljuttatni." Ebbe beletartoznak mindazok, akik Ádám óta éltek, és nem üdvözülhettek. Korunk tehát nem az egyedüli, üdvösségre kijelölt, vagy meghatározott időperiódus. E korban Isten szellemi aratásainak csupán első zsengéi kerülnek betakarításra.

 

A bűn büntetése  az örök pokoltűz, vagy a halál?

A bűn büntetésével kapcsolatos tanok sajnálatos módon a felismerhetetlenségig el lettek ferdítve a hagyományos "keresztény világ" különböző felekezetei által. Legyen az katolikus, protestáns, evangélikus, szabadegyház, és sorolhatnánk még tovább,  néhány ritka kivétellel tévtanokat hirdetnek a bűn büntetésével kapcsolatban. Alapvető hitük szerint, a bűneiktől meg nem térő emberek az örökkévalóságon át tartó szenvedésre kerülnek egy bizonyos tüzes pokolban.

A bűn, és annak büntetése nagyon szoros kapcsolatban áll a Biblia korszakokra vonatkozó tanításaival, illetve a héber olam és a görög aion szavak félrefordításaival.

Amennyiben a bibliafordítások minden esetben hiánytalan pontossággal adnák vissza az eredeti nyelvek szavainak értelmét, akkor látnánk, hogy az aion szó olyan időtartamot jelent, amelynek van egy adott kezdete, és van vége. Ez sokat segítene a szövegek valós üzenetének megértésében. Talán a Jelenések 14:11 lenne a legjobb példa arra, hogy milyen rettenetes félreértéseket okoztak a rossz fordítások, amelyek szerint azok, akik magukra veszik a fenevad bélyegét, tűzzel és kénkővel kínoztatnak "mindörökkön-örökké". Általában ez az elsődleges igerész, amellyel "alátámasztják" az örök pokoltűz tanát, holott a pontos fordítás szerint a kínlódás füstje száll fel, s lesz jelül a korszakok korszakain át. Ez azonban egy véges idő. Eljön az idő, amikor még a Tofat, vagyis a gyehenna is szentté válik Isten számára (Jer. 7:31-32). De miért is ne lenne így, hiszen az egész föld és a mennyek is újjáteremtődnek, ahol nem létezik gonosz, tisztátalan dolog!

A görög aion szó jelentése korszak, így jelenthet egy rövid időt, és jelenthet egy hosszú időszakot is. Ugyanez áll a héber olam kifejezésre is, a bibliai szövegekben az a három nap, amit Jónás a nagy hal gyomrában töltött, az egy olam volt (Jón. 2:6). Az lehet, hogy Jónásnak ez a három nap is hosszúnak tűnt abban a helyzetben, de a valóságban három nap igazán nem hosszú idő, különösen annak fényében, ahogy ezt a kifejezést általában fordítják. A Biblia szerint még a Gyehenna is szentté válik egy szép "napon."

Sokan mégis nemes egyeszerűséggel valahogy így állnak a dologhoz: "Az én Bibliámban az áll, hogy 'örökké', és énnekem ez elég." Legyen így, ha valaki egy félrefordított szóban kíván hinni, de az eredeti szó akkor sem fog örökké-t jelenteni. Ez egy bizonyított tény.

Az egyedüli örök, ami bennünk van, az az örökké élő Istennek a Szelleme. Az által fogunk mi is örökkön át élni. Amennyiben a bűn fizetsége valóban az örök pokoltűzben való szenvedés, akkor mindannyian bajban lennénk, mert az lesz a sorsa minden embernek, aki valaha is elkövetett egy vétket. Azt a fizetséget ugyanis senki sem fizette meg értünk!

Tehát, a legtöbb "keresztény" felekezet tanítása szerint, a bűnös emberek a pokolba, vagyis tűzben való örök kínszenvedésre kerülnek, ha nem fogadják be szívükbe Jézus Krisztust.  Csakhogy a Biblia szerint a bűn zsoldja nem a pokoltűzben való örök szenvedés: "a bűn zsoldja az a halál (Róma. 6:23)."  Az örök élet pedig Isten ajándéka (Róm 6:23). Ezért tapasztalta meg értünk Jézus Krisztus a keresztfán azt a halált, amit a mi bűneinkért vett magára, megfizetve "az utolsó fillérig" (Mát. 5:26)!

Jézus így figyelmeztette az embereket: "Ne féljetek azoktól sem, akik a testet megölik, de a lelket megölni nincs hatalmukban! Féljétek inkább azt, akinek a lelket is, testet is hatalma van a gyehennán elveszteni!" (Máté10:28). Pál apostol hasonlóképpen nyilatkozott:

Róma 6:20-21 20 Hiszen amikor a vétek rabszolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságosságtól. 21 Mi gyümölcsötök volt akkor? Olyan dolgok, amiket most szégyelltek, mert azok vége halál.

2Tesszaloniki 1:9 Ezek [az engedetlenek] örök veszedelemmel (elveszejtéssel) fognak lakolni, mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani.

Aztán vannak felekezetek, amelyek szerint a bűn következménye az örök halál. Valójában ez sem teljesen így van. Legyünk bibliailag pontosak! Ugyanis ha a megtérés nélküli bűn következménye az örökkön át tartó halál volna, akkor Jézusnak magának is azt kellett volna magára vennie, vagyis mindörökké halottnak kellett volna maradnia. De tudjuk, három nappal halála után már feltámadott és leült az Atya jobbjára, ahol jelenleg is tartózkodik.

Vizsgáljuk csak meg alaposabban, hogy miként működik a bűn büntetése. Az isteni rend szerint a bűnért halál jár. Éppen ezért Krisztusnak is a maga halálával kellett fizetnie értünk, amit meg is tett a keresztfán. Ha ezt a tényt elménkbe szögezzük, akkor minden nehézség nélkül átlátható a pokol tanának megdőlése.

Krisztus megfizetette a bűn zsoldját, ami természetesen az Ő esetében is halál volt [bár ezt mindannyiunk bűneiért viselte el, hiszen Ő maga bűntelen volt]. Mindazok, akik a tűznek tavába kerülnek, azok el fognak pusztulni. A Jelenések könyve határozottan nyilvánvalóvá teszi azt, hogy ez a tűzből álló tó a második [már valóban örök] halált jelenti. Ezt mondja az Írás. És ennek ellenére a legtöbben ennek ellenkezőjévé szeretnék tenni, valamiféle második, vagy örök élet kezdetének. Így az örök halálból hirtelen örök élet lesz, amit ráadásul kínszenvedésben töltenek azok, akik a "pokolba" kerülnek. Azok, akik ebben hisznek, egy olyan büntetést határoznak meg a bűnösök számára, amit a Biblia nem tesz!

Tegyük fel, hogy a bűn zsoldja nem a halál, hanem az örök kínszenvedés. Ebben az esetben Krisztus halála nem lenne elégséges fizetség, hiszen a halálával nem a bűnért kijáró, tehát nem a megfelelő árat adta volna. Ez esetben a megfelelő és egyedül elfogadható ár az lett volna, hogy ha helyettünk Ő megy az örökkön át tartó gyötrelemre a pokol tüzében.

A Biblia azonban következetesen kihangsúlyozza, hogy Krisztus teljes, és Isten által elfogadott áldozatot adott a bűneink miatt a halálával. Mivel nem ment értünk örök pokoli szenvedésre, tudhatjuk, az nem lehet a bűneink fizetsége. Máskülönben oda került volna. Amivel fizetett (a halálával), az volt a bűn kiérdemelt fizetsége. Tehát maga az, ahogyan Krisztus megfizette a bűn következményét, több, mint elárulja, hogy a bűn zsoldja nem lehet a pokol tüzében való örök szenvedés, hanem csakis a halál. Éppen ezért:

2Korintus 5:14  ha egy mindenkiért meghalt, következőleg mindenki meghalt.

Róma 5:6 ha ugyan igaz, hogy a Krisztus, még mikor erőtlenek voltunk, a kijelölt időben meghalt az istentelenekért,        

Róma 5:8 Irántunk való szeretetét éppen azzal bizonyította Isten, hogy a Krisztus akkor halt meg értünk, mikor még vétkesek voltunk.

Héberek 2:9 De Jézusról, akit kevés időre az angyaloknál csakugyan kisebbé tett, azért, hogy Isten kegyelmétől hajtva mindenkiért megkóstolja a halált, azt látjuk, hogy halálos szenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koszorúzták meg.

1Péter 3:18 Mert a Krisztus is meghalt egyszer vétkekért, az igazságos a hamisakért, hogy benneteket Istenhez vezessen, megölte őt a hús ember, de megelevenítette a szellem.

Ezek a bibliai idézetek csodálatosan és erőteljesen vázolják a valóságot. Minden bűnünk, és minden valaha élt, vagy élő ember bűneinek fizetsége le "van rendezve" Krisztus véráldozata által. A halál, amit Krisztus elszenvedett értünk, az egyszersmindenkorra elégséges fizetségnek számít: 

Héberek 10:10,12 10 Ez az akarat szentelt meg minket a Krisztus Jézus testének egyszeri feláldozásán keresztül.12 Ő ellenben, miután egyszersmindenkorra felvitt egyetlen véresáldozatot a vétkekért, leült az Isten jobbjára,

Krisztus megfizetett értünk, de mégsem maradt halott, tehát nem örök halállal adott fizetséget. A Bibliában végig és következetesen az áll, hogy a bűn büntetése a halál. Krisztus véráldozata ettől a büntetéstől szabadított meg mindannyiunkat. Ezek alapján a bűn büntetése nem lehet a pokol tüzében való örök szenvedés. Ha az lenne a bűn kiérdemelt jutalma, akkor Krisztusnak azzal az örök pokoltűzben való szenvedéssel kellett volna megfizetnie értünk. Mert ugyanis Krisztus teljességgel megfizetett az emberiség bűneiért. Csakhogy Krisztus a halálát követő harmadik napon feltámadott, s az örök pokoli szenvedés helyett dicsőségre jutott, és az Atya Isten jobbjára ült:

Héberek 1:3 ő [Krisztus] szerezte meg a vétkek bocsánatát s azután leült a magasságban az isteni Fenség jobbja felől,

Más szóval, ha a bűn következménye a soha meg nem szűnő örök kínszenvedés, akkor Jézus Krisztusban nincs megváltásunk. Ugyanis Ő nem azzal fizetett meg helyettünk, s ez tény. Azoknak, akik azt vallják, hogy a bűnért igenis a pokol tüzében való örök szenvedéssel kell megfizetni - s ez a keresztények minimum 95 %-a -, azok számára nem lehet Krisztus a Megváltó.

Csakhogy van megváltónk, és az valóban Jézus Krisztus, Aki pontosan azzal fizetette azt meg helyettünk, ami a bűn valós következménye. Az Újszövetség következetesen azt hirdeti, hogy Krisztus magára vette a bűneink által kiérdemelt halálbüntetést. Legyen az kicsi, vagy óriási bűn, esetleg bűnök halmaza, az azokért kijáró halált felvállalta helyettünk.

De menjünk tovább:

1Korintus 15:22 Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.

Róma 5:15,18-19 15Mert ha egynek bukása miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme, s az egy embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra. 18 Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást. 19 Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.

Ha meghalt értünk Krisztus, nekünk önmagunk számára kell meghalnunk, vagyis a továbbiakban annak kell élnünk, Aki életét adta értünk.

2Korintus 5:14-21 14 Mert a Krisztus szerelme szorongat minket, mikor azt a döntést hozzuk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, következőleg mindenki meghalt. 15 S az az egy azért halt meg mindenkiért, hogy azok, akik élnek, ne magukért éljenek, hanem annak, aki meghalt és feltámadt értük. 16 Így hát, mi mostantól kezdve senkit sem ismerünk hús szerint. Ha a Krisztust ismertük is hús szerint, most már többé nem ismerjük. 17 Így hát, ha valaki a Krisztusban van, új teremtés, a régiek elmúltak, íme új állt elő. 18 De mindez Istenből támadt, aki a Krisztuson keresztül minket magával kibékített és a kibékítés szolgálatát ránk bízta. 19 Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kibékítette, amikor nem számította fel nekik az eleséseket, sőt belénk helyezte a kibékítés igéjét. 20 A Krisztus helyett járunk tehát követségben, mintha Isten kérlelne titeket rajtunk keresztül, a Krisztus helyett kérlelünk titeket: Béküljetek ki Istennel! 21 Azt, aki vétket nem ismert, helyettünk vétekké tette, hogy benne Isten igazságosságává legyünk.

Igen, a bűn zsoldja a halál, s annak rendje-módja szerint minden ember meg is hal amiatt. Ez vitathatatlan tény. Csakhogy a mondat folytatását már sokan figyelmen kívül hagyják: "Krisztusban mindenki életre kel." Mindenki, Ádámtól az utolsó nemzetség legutolsóként megszületett egyénéig! Krisztus nem csupán az egyház bűneiért halt meg, nem csak azt békíti vissza Istenhez, hanem az egész világ bűneiért vállalta a halált, és az egész világot visszabékíti Istenhez (1Ján. 2:2; 2Kor. 5:14,18-19). A korszakok tervében feltárul, hogy a választottak gyülekezete, az egyház csupán Isten első szellemi aratása. Ők elsőként jutottak a Krisztusban való új élethez, s ha Benne élnek és maradnak, akkor Benne örök életre támadnak fel az első feltámadás alkalmával.

Ám amint láttuk, Krisztus valójában az egész világ bűnéiért halt meg.  Mivel tehát minden ember életre kel (feltámad) majd Krisztusban az ádámi halálból, így azoknak is életre kell kelniük Krisztusban, akik nem támadtak fel eljövetelekor, vagyis az első feltámadás során! Ez pedig a második, vagy általános feltámadásban valósul meg, ahol azok a milliárdok, akik bűneikben pusztultak el [a bűnös ádámi létnek], és nem voltak az elsőszülöttek egyházának tagjai, életre kelnek. Ekkor Krisztus számukra is elérhetővé teszi az örök életre való ítéletet, vagyis az "életet adó megigazulást". Ez hasonló módon történik, ahogyan korábban az elsőszülöttek esetében, akikkel tulajdonképpen megkezdődött ez a végítélet (1Pét. 4:17) vagy "az életet adó megigazulás." A megigazulás a mi esetünkben is egy tökéletesedési folyamat (Róm. 6:22; 2Kor. 7:11 Héb. 9:14), s mindennek csak a végén nyerjük el a teljességet, együtt és egyszerre a korábbi korszakok híveivel (Héb. 11:39-40).

A második feltámadásban életre kelőknek egy adott időperiódus keretein belül szintén meg kell tapasztalniuk a Krisztusban való feltámadás után a Benne való új életet is. Ezután mindazok, akik nem rendeltettek el az örök életre, a tűztóban pusztulnak el, miután megszűnik a halál, és "Isten minden lesz mindenekben." Ha pedig a halál megszűnik, nem marad más, csak az élet.

Ó, milyen sokan vannak azok, akik hallani sem kívánnak minderről, s felkiáltanak: Micsoda igazságtalanság, mily eretnekség! Még hogy Isten egy "második esélyt ad" az embereknek? Távol legyen, kerüljenek ők a jól megérdemelt "örök pokoltűz" örök kínszenvedésére! Akik ebben a babonás hiedelemben élnek, azok számára még rejtett dolog a korszakok terve. Hiszen még az e korban elhívott elsőszülötteknek is meg kellett halniuk Ádámban, azaz a bűnös testi embernek (Róma 6:2; 10:11; 8:10, 13-14; Kol. 3:3-5; 1Pét. 2:24; 4:1-2), s fel kellett támadniuk az ádámi halálból a Krisztusban való új, szellemi életre (Róm.5:18, 6:4, 6:6-9, 6:13, 8:10; 1Pét. 1:3, 3:7). Igen, Ádámban mindenki meghalt, de aki meghalt, az felszabadult a bűn alól, halállal megszabadult a bűntől (Róm. 6:7)! Azok, akik az isteni rend szerint a második feltámadásban kelnek életre Krisztusban, és befogadják a hitet, ugyanolyan tiszta lappal kezdenek, mint az újjászületett elsőszülöttek. Ez az egyetlen igaz esély az örök életre. A föld porából való [test és vér] ádámi ember eljátszotta az örök élet lehetőségét, nem örökölheti azt (1Kor. 15:50).  Az örök élet egyedüli a második, a mennyből való és éltető szellemé lett Ádám (1Kor. 15:45-49), azaz Krisztus által lehetséges, és mindenki számára egyforma módon, ha nem is egyazon időben.

Az elsőszülötteknek, illetve az első feltámadásban részesülőknek jelenleg, a természetes életünk folyamán kell halálra adnunk a bűnt, önmagunkat, vagyis a test szerinti [ádámi] embert:

1Korintus 5:14-15 14 Mert a Krisztus szerelme szorongat minket, mikor azt a döntést hozzuk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, következőleg mindenki meghalt. 15 S az az egy azért halt meg mindenkiért, hogy azok, akik élnek, ne magukért éljenek, hanem annak, aki meghalt és feltámadt értük.

1Péter 4:1-2 1 Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanazzal a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenvedett, szakított a bűnnel, 2 hogy ne emberi vágyaitokat követve, hanem az Isten akarata szerint éljetek földi életetek hátralevő idejében. 

Annak kell élnünk, Aki meghalt és feltámadt értünk, s ez már szellemi életet jelent. A test semmit nem számít, a Szellem az, ami megelevenít (Ján. 6:63). Krisztus a közbenjáró az ember [minden ember] és Isten között:

1Timóteus 2:4-6 4 [Isten] minden embert meg akar menteni, és az igazság ismeretére eljuttatni. 5 Mert egy az Isten. Egy a közbenjáró is Isten és emberek között az (ember) Krisztus Jézus. 6 Egy ember, ki magát mindenekért odaadta váltságul a kellő időben [a maga meghatározott időperiódusában], tanúságtételül.

Minden ember egyféleképpen menekülhet meg, az igazság ismeretére jutás által. Az üdvösségnek nincsenek különböző módjai, eltérő feltételei. A kellő időben, pontosabban "a maga meghatározott idejében" Krisztus mindenekért, így mindenkiért váltságul fizetett. Nem csupán az elsőzsengékért, az egyházért, akik számára valóban e jelen kor az ítélet ideje (2Kor. 6:2; 1Pét. 4:17), hanem az egész világért. A világ messze nagyobb része azonban egy másik meghatározott időperiódusban tapasztalja meg a Krisztus által megfizetett válságdíj valóságát, és a nélkülözhetetlen igazság ismeretét.  Pál pontosan erről az előre megszabott időrendről beszél az 1Korintus levélben:

1Korintus 15:20-24 20 Az igazság azonban az, hogy a Krisztus feltámadott a halottak közül az elaludtak zsengéjeként. 21 Miután ugyanis emberen át jött a halál, emberen át jött a halottak feltámadása is. 22 Mint ahogy ugyanis Ádámban mindnyájan együtt halnak meg, úgy a Krisztusban mindannyian együtt elevenednek majd meg. 23 Ki-ki azonban a maga rendjében: zsenge a Krisztus, azután a Krisztuséi, mikor megérkezik, 24 azután a vég, mikor a királyságot átadja az Istennek és Atyának, mikor félretesz minden fejedelemséget, minden fennhatóságot és hatalmat.

Pál itt minden feltámadási periódust megemlít, kezdve Krisztus egyedi feltámadásával, Aki lényegében az elsőzsengék aratásának első kévéje, amint azt a pászka és kovásztalan kenyerek ünnepéhez tartozó elsőkéve meglengetésének szertartása előképezte. A sor folytadódik a szentekkel, akiket a Szentírás szintén elsőzsengéknek nevez (Jak. 1:18; Héb. 12:23), ők azzal a folyamatosan mért omer-rel vannak jelképezve, amelyeket a kovásztalan kenyerek ünnepétől Pünkösdig számlálnak (3Móz. 23:15-16). Majd mindent lezár a vég, az általános feltámadás, aminek végén visszaad Istennek minden fennhatóságot.

Igen, Krisztus váltsága kinek-kinek a maga adott időperiódusában nyilvánul meg (1Tim. 2:6). A Biblia gyakran beszél az eljövendő korszakról (gr. aion), amikor Krisztus uralkodik a földön ezer esztendőn át (Mát. 12:32; Luk. 18:30; Eféz. 1:21; Héb. 6:5; Jel. 20:2-7). Ez a millenniumi korszak Krisztus visszatérésével kezdődik meg. Természetesen a korszakok váltása hatalmas változásokkal jár. Mondhatnánk, az adott periódusok sajátos tartalma, jellemzői különböztetik meg a korszakokat egymástól. Azt a hatalmas, radikális változást, amit az új föld és új ég eljövetelét hozza majd magával, talán a legfőbb korszakváltásnak nevezhetjük. A Szentírás nem véletlenül utal erre a korra úgy, mint a "korszakok korszaka",  vagyis a legjelentősebb korszak, ami érthető is, hiszen a régi rend, vele a bűn és halál végleg felszámolódik, miután az Isten Városa, vagyis az Új Jeruzsálem leszáll az új folder, és maga Isten is az emberekkel lakozik (Jel. 21). De a millenniumi korszak és a korszakok kora között van egy nagyon lényeges, de szinte alig ismert korszak vagy időperiódus, ami szintén az üdvösség egyik periódusa. Ez a Végítélet, vagy Nagy Fehér Trón Ítélet időtartama.

 

"A Nagy Fehér Trón", vagyis a Végítélet  időtartama

Sokak számára nehéz elfogadni a második feltámadás valós mibenlétét, ami tulajdonképpen egy ítéleti periódus. Ebben sokan örök életet nyernek, másokat pedig megemészt a második, örök halál. Emellett vannak olyanok, akik a bibliai tények fényében elfogadják ugyan a második feltámadás igazságát, ám azt csupán egy rövid ítélethozatalnak vélik, amikor a bűnösöket "formális keretek között" is elítéli Isten. Vagyis szerintük Isten egy rövid időre visszahozza a bűnös lelkeket az "örök pokoltűzből", testet ad nekik, és egy hivatalos ítélőszék előtt elítéli őket, majd újra visszaküldi őket a szenvedés helyére. Mert ugyebár Ő igen sokat ad a formalitásokra. Mi sem mutatja jobban a makacsul berögződött emberi tanítások hamisságát, mint az ilyen és hasonló alaptalan vélemények.

Kezdjük tehát Péter apostol írásaival, amelyek némi rálátást nyújtanak a végítélet időzítésére, valamint arra az időperiódusra, amikor e jelenlegi föld és ég elpusztul tűz által:

2Péter 3:10–13 10 Úgy fog eljönni majd az Úrnak napja, mint egy tolvaj. Ha eljön, az egek zúgva tovatűnnek, az elemek égve felolvadnak, a földet és rajta az ember munkáit nem lelik meg [minden elég a tűzben]. 11 Ha ezek így mind feloldódnak, milyenekké kell lennetek szent forgolódásban és istenfélelemben, 12 hogy kell várnotok, sőt siettetnetek az Isten napjának megjelenését, mely miatt az egek égve feloldódnak majd, s az elemek égve megolvadnak. 13 Új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, melyekben igazságosság lakozik.

Amit Péter az Úr napjának nevez, az egy ítéleti periódus. Pontosabban annak az ítéletnek az ideje, amelynek végén e jelenlegi föld és ég elmúlnak. A föld elemei feloldódnak és semmivé válnak ebben a mindent megemésztő tűzben. Mivel ezt az eseményt közvetlenül követi az új ég és új föld, tudjuk, hogy az Úrnak ez a napja egyenlő a második feltámadással, vagyis "a nagy fehér trón" ítélkezéssel, amire Péter néhány sorral korábban közvetlen utalást is tett:

2 Péter 3:7–8 7 a mostani egeket és földet ellenben ugyanaz a beszéd a tűz számára tartotta fenn, s hogy az ítéletnek és az istentelen emberek elveszésének napjára őrzi őket. 8 Ez az egy azonban ne legyen rejtve előletek szeretteim, hogy az Úrnál egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. (vö. Zsolt. 90:4).

Ez az esemény tehát semmiképpen nem azonos Krisztusnak a 6000. év végén történő visszatérésével, amellyel megkezdődik az 1000 éves uralom, s amivel lezárul egy ítélkezési periódus [az elsőszülötteké], a szentek elnyerik jutalmukat, sokan pedig végső büntetésüket (vö. Dán. 12:2. Mát. 25:31-41; Jel. 14:9-11). A Biblia ezt az ítéleti időt az Úr haragjának napjaként is említi (Ézs. 13:9,13; Zsolt. 110:5; Zof. 1:15; Róm. 2:5; Jak. 5:3), amivel tulajdonképpen megkezdődik a millenniumi korszak, s azzal egy új ítélkezési periódus is. De a Millennium végével még nem szűnik meg a föld a mindent megemésztő tűzben, s nem akkor jön el az új ég és új föld a tökéletes igazságossággal. A Millennium után és a jelenlegi föld elpusztulása előtt lesz egy időperiódus, a második feltámadás, illetve a Végítélet napja. Péter tehát konkrétan erre a napra utalt a fentebbi idézetben (2Pét. 3:10). Amikor pedig a második feltámadásban életre kelt tömegek ítélkezési periódusa lezárul, azzal lezárul egy aion, s eljön az új ég és új föld (Jel. 20:11-22:5).

Az sokak számára elfogadott tény, hogy a Szentírásban a heti ciklus valójában egy hétezer éves periódust tükröz. A Church of God szintén ezt vallja. Eszerint a heti ciklus hat munkanapja a Sátán által uralt 6000 évet tükrözi, míg a hetednapi, vagy szombatnapi phihenő a Krisztus által uralt Millenniumot. Ezt a nézetet leginkább épp a szóbanforgó péteri idézet támasztja alá (2Pét. 3:8; plusz Zsolt. 90:4). A heti ciklus szimbolikus értelmezése aránylag tiszta sor, ám a Szentírásban alkalmanként említve van a nyolcadik nap is. Ez némileg furcsa, hiszen a heti ciklust valójában nem a nyolcadik nap követi, hanem az új hét első napja. Amikor a Biblia a nyolcadik napot említi, azzal valamit ki kíván fejezni. Amennyiben a hetedik nap ezer esztendő, úgy ez az azt követő nap, a nyolcadik nap is ezer esztendőt kell jelöljön. Ez azt jelenti, hogy a Végítélet napja 1000 esztendőn át tart. Már amennyiben "az Úrnál egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap" (2Pét. 3:8; Zsolt. 90:4).

Mindez még érthetőbbé válik azok számára, akik valamelyest ismerik az Isten ünnepeinek szimbolikus jelentéseit. Viszonylag közismert tény, hogy az Izraelnek megadott ünnepi ciklusok a megváltás tervét tükrözik (lásd a JHVH ünnepeinek üzenete című írássorozatunkat). Itt röviden csak arra kell kitérni, hogy JHVH hét ünnepe közül a Sátorok ünnepe Krisztus millenniumi uralmát szimbolizálja. A sátorok ünnepe hét napon át tart, amit egy ahhoz kapcsolódó, mégis attól teljesen különálló nagy munkaszüneti ünnepnap követ a nyolcadik napon:

3Mózes 23:34-36 34 "Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján lesz a hét napig tartó sátoros ünnep az Úr számára. 35 Az első nap a szent összejövetel napja, ne végezzetek szolgai munkát. 36 Hét napon át mutassatok be áldozatot az Úrnak. A nyolcadik napon tartsatok szent összejövetelt, és mutassatok be áldozatot az Úrnak.

Erre az ünnepi ciklushoz kapcsolódó nagy szombatra - a bibliai szóhasználattal élve - gyakran azzal az "utolsó nagy nap" megnevezéssel utalunk, amellyel a végítéletre is:

János 7:37–38 37 A [sátoros] ünnep utolsó nagy napján Jézus kiállott és felkiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! 38 Annak, aki hisz bennem, amint az Írás mondja, élő víznek árjai folynak majd belsejéből." (v.ö. Luk. 10:12; Héb. 6:2; Jn. 11:24).

A sátorok ünnepének hét napja, majd a nyolcadik, vagy utolsó nagy napja egymáshoz kapcsolódó, de mégis önálló ünnepekként állnak Isten ünnepkörében. Értelemszerűen a nyolcadik nap úgy követi a hetediket, mint a hetedik a hatodikat, nem csak a valós heti ciklusban, hanem szimbolikus jelentésében is. Isten ünnepei az emberiség megváltásának menetrendjét tükrözik (lásd a JHVH ünnepei című írást). Ez a 8. nap egy csúcspont, amivel lezárul Isten évenként ismétlődő ünnepi ciklusa. Minden, ami megelőzi, ehhez a ponthoz vezet. Ez a nap a fizikai teremtés végcélját ünnepli, amivel befejeződik az emberiség korszakokat átfogó megváltásának terve. A nyolcadik napon, a nyolcadik ezer évben.

Az utolsó nagy napon (a végítélet napján) mindazok, akik szomjaznak az igazságra (ahogyan az elsőszülöttek ma), azok Krisztushoz jöhetnek, Aki élő vizet [szellemi újjászületést] ad nekik. Vagyis megadatik akkor számukra az a lehetőség, ami ma csupán a választottaké. Az ádámi halálból felkelt emberek Krisztusban kelnek életre, s Isten kegyelméből kiárad rájuk a Szent Szellem, megismerhetik az igazságot és megszentelődnek az üdvösségre. Ennek a folyamatnak a végén eldől az örök sorsuk. Azok, akik benne vannak az élet könyvében, akik elfogadták Krisztust, gyümölcsöztetik a Szellemet, azok örök életre, a rosszak örök kárhozatra.

Istennél nincs személyválogatás (Róm. 2:12), nincsenek kedvencek és kevésbé szeretettek, ám mindenki számára csakis Krisztus nevében van üdvösség (Ap. Csel. 4:12). Mindannyiunknak el kell jutni Krisztus és Isten teljességére, ahhoz, hogy Velük eggyé lehessünk (Eféz.3:19; 4:13; Kol.1:19;  2:9). Isten ezt a fejlődést a megszentelődés folyamata által viszi véghez, ami időt vesz igénybe. Bárhol is tartunk ebben a folyamatban, amikor eljön természetes halálunk, az első feltámadásban eljön a teljesség és dicsőség. A második feltámadásban életre kelők pedig akkor kezdik meg a folyamatot, s haladnak a növekedésben azidő alatt, ami erre megadatik nekik.  

Ahogy mi, úgy ők is csak a Krisztusba vetett hit, valamint az abból fakadó cselekedeteik (Jel. 20:12) által üdvözülnek. Mert másként Isten személyválogató lenne. Amikor ezt az egyetlen utat megismerjük, akkor el kell fogadnunk. Ez nem egy "második esély" számukra, hanem ez az egyetlen igazi esély. Ahogyan nekünk sem második esély a szellemi újjászületés, hanem az egyetlen igazi. Az egyetlen különbség az, hogy mi életünkben haltunk meg az ádámi bűnnek, mint elsőzsengék, ők pedig az ádámi halálukból feltámadva nyerhetnek új szellemi életet. S ez adja meg a választ arra, hogy mi lesz azokkal, akik soha nem hallották Krisztus nevét, az igazságot, hogy mi lesz a milliónyi korán elhalt kisded sorsa (akik mind az ádámi bűnöket örökölve, "bűnben" haltak meg, még alkalmuk sem volt jót vagy rosszat tenni, főként nem hithez jutni).

A Péter által említett ítélet napja tehát közvetlen kapcsolatban áll a János által említett utolsó nagy nappal. Ez a nap szintén az üdvösség [egy] napja lesz.

Tudjuk, hogy a törvényben a test körülmetélése a nyolcadik napra lett meghatározva Isten által, ami egy teljes hét, plusz egy nap (3Móz. 12:3; Luk. 1:59; 2:21; Ap.Csel. 7:8; Filippi 3:6). A test körülmetélése a szellemi megújulást, a szív körülmetélését szimbolizálta (5.Móz. 10:16; 30:6; Jer. 4:4; 9:26; Ez. 44:7,9; Róm. 2:29; ), ami történetesen a nyolcadik ezer évben lesz elérhető az emberiség nagy része számára.

Ha figyelembe vesszük a nyolcadik nap jelentőségét, akkor láthatjuk, hogy az emberiség megváltása valójában nem hétezer év alatt történik meg, hanem nyolcezer év alatt. Krisztus a nyolcezer éves periódus derekán, vagyis a 4000. évben jött el testben, elvégezni a megváltó munkáját.  A második négyezer év első felében (vagyis 2000 évben] csak az erre elrendelt elsőszülöttek kerülnek ítélet alá. A második 2000 éves periódus [a millennium és a Fehér trónszék ítélet] egyetemes üdvösségi periódus lesz - azok számára is, akik az első 4000 évben, s a második 4000 év első felében el voltak vágva attól.

Azok, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az emberiség üdvtörténelme egy 7000 éves periódusban valósul meg, tegyék, ám nekik is szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a második feltámadás már a millennum után (Jel. 20:5) fog megtörténni. Vagyis egy teljesen "új napon" [a nyolcadik napon], a hetedik ezer év és az örökkévalóság között. E rendkívül jelentős jövőbeli korszakban az emberiség nagy része elnyeri a megváltást és örök életet, és beteljesednek Pál szavai:  

Róma 11:32  Mert az Isten az összes embereket engedetlenségbe zárta össze, hogy valamennyin könyörülhessen.

Aki nem Krisztusban halt meg, annak ez az "elrendelt időperiódus" az egyetlen esély az üdvösségre. Isten mindenkinek megadja az egyetlen igaz esélyt:

1Timóteus 2:3–6 3 Ezt látja nemesnek, ezt fogadja szívesen a mi Megmentőnk, az Isten, 4 aki minden embert meg akar menteni, és az igazság ismeretére [görög epignosis, vagy teljes tudásra] eljuttatni. 5 Mert egy az Isten. Egy a közbenjáró is Isten és emberek között az (ember) Krisztus Jézus. 6 Egy ember, ki magát mindenekért odaadta váltságul a kellő időben [a maguk időperiódusaiban], tanúságtételül.

Az emberiség nagyobb részének a kellő idő, vagyis a meghatározott időperiódus a második feltámadás lesz. Ekkor több tízmilliárdnyi feltámadott ember fog a nagy fehér trón előtt állni, akik megismerik Istent, valamint Krisztust, a Megváltót és közbenjárót, Aki váltságul adta Önmagát mindenkiért. Megismerik, ahogy korunkban az igaz hívők, a választott elsőzsengék ismerik. Felfogják Isten megváltó tervét, s elfogadhatják az örök élet ajándékát, tudván, Krisztusban mindannyian erre keltek életre (1Kor. 15:22).

Ez az ítélet nem csupán egy döntés kihirdetése, hanem egy folyamat végleges határozattal való lezárása! Máskülönben nem lenne szükség a megtérés és hitben történő természetes halálunk között eltelő megszentelődési folyamatra. De az elsőszülöttek sem változnak át szellemlénnyé az újjászületéskor, hanem végigmennek egy folyamaton, amit megszentelődésnek (Róm. 6:19; 1Kor. 1:30; 2Kor. 7:1; 1Tessz. 4:3; 2Tessz. 2:13; 1Pét. 1:2) nevezünk, s ez a folyamat vezet az örök élethez (Róm. 6:22). Ez a hit jó harcát jelenti (1Tim. 6:12; 2Tim. 4:7), a bűn elleni küzdelmet (Héb. 12:4) és a nekünk adott szellemi ajándékok (tálentumok) felhasználását, stb. Ezekben áll elsőként ítélet alatt az Isten egyháza (1Pét. 4:17). A Szellem gyümölcseit, a hit fejlődését egy folyamaton keresztül növeljük életünkben, Krisztus fokozatosan metszi le rólunk a bűnös természet hajlamait (vö. Ján. 15:2-8).

Azoknak, akik szerint a második feltámadás csupán egy formális ítélethozatal a bűnös és elkárhozott emberek fölött, akik csupán e szertartás elvégzése miatt hozatnak fel a pokol mélyéről, tegyük fel kérdést: Mikor üdvözül Izrael? Pál apostol kijelentése szerint teljes Izrael megmenekül? Mikor? Ebben a korban bizonyosan nem, hiszen Izraelből csupán egy maradékot tartott fenn magának Isten választás alapján. A nagy többség megtagadja a Megváltót!

Ugyanakkor, ha Izrael egésze logikus módon csak a második feltámadásban menekül meg, akkor a második feltámadásban nem csak örök halálos ítéletet, de örök életet is nyerhet az ember.

Vannak, akik túl hosszúnak tartják az 1000 éves időtartamot, de elfelejtik, hogy a korszakokat az adott állapotok különböztetik meg egymástól. Ézsaiás próféta pl. rámutat arra, hogy az Isten országának eljövetelekor, Krisztus millenniumi uralma alatt az emberek élettartama újra olyan hosszú lesz, mint az özönvíz előtti pátriárkáké. Ne feledjük, Matuzsálem kilencszázhatvankilenc évig élt.

Izajás 65:20, 22  20 Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öreg ember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg; s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít. ...  22 Nem azért építkeznek, hogy más lakjék benne; s nem azért ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem életkora hasonló lesz a fák életkorához; és választottaim maguk veszik hasznát kezük minden munkájának. 

A második feltámadás szintén Krisztus fennhatósága alatt megy végbe, s az emberek életkora a millenniumi állapotokhoz hasonlóan rendkívül hosszú lesz.  Ám az élettartam hosszától függetlenül, amennyiben Isten nem személyválogató, akkor a második feltamadásban életre kelt és ítélet alá kerülő embereknek az elsőszülöttekhez hasonló módon kell üdvözülniük. Nem lehetséges két vagy több mérce! Krisztusnak ki kellett állnia a próbákat, az elsőzsengéknek szintúgy, s mindenki más egyformán próba alá kerül, függetlenül attól, hogy mely ítéleti periódus alatt ismeri meg az igazságot:

Héberek 2:18 Amennyiben ugyanis őt magát is megkísértették szenvedésekkel, képes azokon segíteni, akik kísértést szenvednek.

Az ezeréves királyság alatt az emberiség Krisztus szellemi vezetése alatt áll majd, s pontosan azon szellemiség által vezettetnek, amely ma az igaz keresztényeket is vezérli:

Ezékiel 11:19-20 19 Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, 20 hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat, és teljesítsék őket. Akkor a népem lesznek, én meg az Istenük leszek. 

Az ezer év végén Sátán ki lesz engedve a mélységből, s ekkor is azt teszi, amit az ördög mindig tesz: elhiteti, megkísérti, azaz próbára teszi az emberiséget (Jel. 20:7-8). Az isteni uralom alatt az emberek Krisztus szellemi vezetése alatt állnak, s számukra ez lesz a végső próba. Mindenesetre ez a lázadás már rövid életű lesz, és a lázadók gyorsan elpusztulnak a rájuk bocsátott tűzben (Jel. 20:9).

 

A régi korok nemzedékei együtt támadnak föl

Jézus maga is gyakran utalt a második feltámadásra, s tette ezt olyan módon, ami azt érzékeltette, hogy a régi korok bűnösei lehetőséget kapnak a megtérésre egy eljövendő ítélet alatt. Amikor szerte küldte tanítványait az evangélium hirdetésére (Mát. 10:9-14), kijelentette, hogy lesznek olyan városok, ahol elvetik majd az üzenetet, s akikről így szólt:

Máté 10:15 Bizony azt mondom nektek, Szodomának és Gomorrának az ítélet napján elviselhetőbb lesz a sorsa, mint annak a városnak.

Maga a tény, hogy Szodoma és Gomorra elviselhetőbb helyzetben lesz az ítélet napján, arra utal, hogy lehetséges számukra a megtérés. A Mester azért hozta fel ezt a példát, mert Szodoma és Gomorra számára nem adatott meg az esély az igazság felismerésére, Isten elfogadására (ellentétben azokkal a városokkal, ahol a tanítványok hirdették az igazságot). Az elpusztult városok lakóinak nem adatott meg az elhívás és a velejáró ítélet, így az egy más időperiódusban fog megtörténni velük. Számukra ez nem egy második esély, mint inkább az egyedüli lehetőség Isten útjainak felfogására és elfogadására.

Lényegében ugyanez a kontextusa Krisztus alábbi szavainak is:

Máté 12:41-42 41 Ninivebeli férfiak fognak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel [Jézus kortársaival] együtt feltámadni s kárhoztatják azt, mert ők Jónás igehirdetésére más felismerésre tértek, itt azonban nagyobb van Jónásnál. 42 Délnek királynője az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt fog felkelni s kárhoztatni fogja azt, mert ő a föld szélső tájáról eljött, hogy Salamon bölcsességét meghallgassa, itt azonban több van Salamonnál.

Itt olyan különböző népekről és teljesen eltérő nemzedékekről van szó, asszírokról, etiópokról, akik hosszú idővel Jézus eljövete előtt éltek, de Jézus kortársaival támadnak majd fel. A ninevei asszírok együtt a Dél királynőjével és az első századi zsidókkal. Az egyértelmű, hogy ez a feltámadás a második feltámadás lesz, a fehér trón előtt, hiszen ezek a népek nem voltak a választottak, vagyis az elsőszülöttek részei.

Ám senki nem lesz a bűneiben megmentve, vagyis abban az állapotban támadnak fel, ami megtérést igényel.  A megtérést pedig csakis Krisztus áldozati halála és feltámadása tette, teszi lehetővé. Azok tehát, akik nem ismerték, nem ismerhették meg ezt,  meg kell, hogy tapasztalják az üdvözüléshez.

 

Sátán elsőszülöttei

Krisztus visszatérésével megtörténik az első feltámadás, amivel megkezdődik az ítélethozatal is:

Dániel 12:2 Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.

Itt Dániel a nagy nyomorúságot követő első feltámadásról beszél, ami közvetlenül Krisztus visszatérését előzi meg. Figyeljük meg a szóhasználatot: sokan feltámadnak, de nem minden ember. A nagy többség majd ezer évvel később, a nagy általános feltámadásban kel fel életre és kerül ítélet alá (Jel. 20:5). Vagyis  Dániel itt a választottak feltámadásáról beszélt. Az elsőszülöttek egyháza ekkor elnyeri jutalmát, ki-ki aszerint, ahogyan felhasználta tálentumait (Mát. 25:14-23), megvívta a hit kemény harcát (2Tim. 4:7). A hitben elhunytak örök szellemi életre támadnak fel (1Kor. 15:42,53-54), és átveszik az országlást, jutalmaikat, illetve a számukra kijelölt pozíciókat, és Krisztussal uralkodnak a földön ezer esztendőn át (Mát. 25:34; Jel. 1:6; 20:4,6; 21:7). Rajtuk nem fog a halál többé (Jel. 2:11; 20:6), örökké élni fognak.

De kik azok, akik gyalázatra, kárhozatra kelnek életre? Csak kevesen ismerik fel azt a tényt, hogy az Isten egyházának tagjai nem az egyedüli elsőszülöttek. Sátánnak, e világ istenének szintén megvan a maga gyülekezete (Jel. 2:9), vagyis azon emberi eszközei, akik elkötelezetten szolgálják az ő céljait, s akik ezzel Sátán és a kárhozat elsőszülöttei. Bár a kanonizált Szentírásban nem találhatjuk meg a "Sátán elsőszülöttei" kifejezést ilyen formában, de az őskeresztények használták ezt a fogalmat. Polikárp (János apostol tanítványa) a filippibeliekhez írt levelében pl. használja ezt a fogalmazást:

Polikárp a filippibeliekhez 7:1 Mert mindaz, aki nem vallja meg, hogy Jézus Krisztus eljött a testben, az antikrisztus"; és aki nem vallja meg a kereszt tanúbizonyságát, az az ördögtől való; és aki az Úr igéit a maga igényeinek megfelelően meghamisítja, és azt mondja, hogy nincs feltámadás, sem ítélet, az a sátán elsőszülöttje.

Ez lényegében azt jelenti, hogy amiként Istennek és az örök dicsőségnek vannak elsőszülöttei (zsengéi), úgy Sátánnak és a kárhozatnak is van egy első "aratása". Ez Krisztus visszatérésével történik, vagyis párhuzamban az első feltámadásban életre kelt igazakkal. Az ő ítéletük romlásra, kárhozatra szól. Ők azok, akik nem használták fel talentumaikat (Mát. 25:24-30), kétszer meghaltak (Júdás 1:12), vagyis a második, örök halál alá kerülnek, mert:

Héberek 6:4-6 4 Mert az lehetetlen, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, a mennyei ajándékot megízlelték, a Szent Szellemnek részeseivé váltak, 5 akik megízlelték az Isten nemes beszédét és az elkövetkező kor hatalmas erőit és 6 akik mégis elálltak az igazság mellől és félreestek, lehetetlen, hogy azok mégegyszer megújuljanak és új felismerésre térjenek, ők, akik az Isten Fiát maguknak újra megfeszítették, és őt kipellengérezték.

Ezek az emberek a Szent Szellemet káromolták (az újjászületett életüket vetették el), amire nincs bűnbocsánat (Mát. 3:29; Luk. 12:10). Emellett, vagy ezek között az egyének között olyanok is vannak, akik tudatosan és szánt szándékkal követik Sátánt, s akiket a Szentírás a Sátán zsinagógájának nevez (Jel. 2:3;3:9). Ők a veszedelem (kárhozat) fiai, mint volt pl. Júdás (Ján. 17:12), vagy ahogyan maga az antikrisztus (2Tessz. 2:3) és követői is lesznek (Jel. 13:8; 14:9-11).  Mindkét esetben olyan tudatos választásról van szó, amely Isten ismeretében valósult meg. Így számukra ez az ítélet örök ítélet.

Sátán elsőszülöttei tehát ugyanolyan ítélet alatt állnak most, mint Isten elsőzsengéi:

János 12:31 Most folyik a világon [kozmosz] az ítélet! Most fogják e világ fejedelmét kivetni.

Az újszövetségi görögben a kozmosz (SGD # 2889) szó jelentése egyetemes világ, vagy rend, s itt a jelenlegi kor gonosz adminisztrációs rendjére utal. Fontos tehát kihangsúlyozni, hogy a lázadás elvén alapuló bukott, gonosz világrend, annak feje és az ő hívei állnak ítélet alatt.  Ez nem a lakott földet (SGD # 3625 ökümené), és nem annak minden egyes lakosát jelenti!

 

A második halál

Az vitathatatlan, hogy az az ember, akit tűzbe vetnek, az gyötrődni fog, amíg beáll a halála, de ez kétségtelenül nem tart majd hosszú ideig. Az a heves tűz, amely képes megolvasztani az elemeket, nagyon hamar kioltja az emberi életet. Ez a folyamat Ézsaiás szerint egy olam-ig, a Jelenések írója szerint pedig egy aion-ig tart. A bűnös halála az halál, bármi módon is történik az, vagy áll be az egyén életének végén. A Szentírás következetesen egy tűz általi halált vázol fel a megátalkodott gonoszok elpusztítására:

Jelenések 21:8 De a gyávák, hitetlenek, megutáltak, gyilkosok, paráznák, varázslók, bálványimádók és az összes hazugok részüket a tűzzel és kénkővel égő mocsárban lelik majd, mely a második halál."

Malakiás 3:19 Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap - mondja a Seregek JHVH-ja -, nem marad sem gyökerük, sem águk. 

2Tesszaloniki 1:9 Ezek [az engedetlenek] örök veszedelemmel (elveszejtéssel) fognak lakolni, mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani

A tűztó lesz a vesztőhelye Sátánnak és bukott angyalainak is, valamint megátalkodott emberi eszközeiknek is.  Az itt elpusztulók olyanná válnak, mintha sosem lettek volna.

Mi fog történni magával a halál eszközével, a tűznek tavával? A tűztó a halállal egyenlő, ugyanis az lesz a végleges, második halál színhelye és okozója (Jel. 2:11, 20;6,14, 21:0). Pontosan az fog történni a tűztóval, mint ami a halállal is történik, márpedig: "Utolsó ellenségként a halál semmisül meg" (1Kor. 15:26). Más szóval, miután a halál betöltötte szerepét (véget vet mindazoknak,  akik nincsenek benne az élet könyvében), meg fog szűnni! A halál nem fog létezni többé. Ez vonatkozik úgy az első halálra, mint a második halálra, mivel a Szentírás csupán e két halálról beszél. Innentől tehát csak az élet létezik majd, illetve azok, akik élnek. Maga a halál (a görög hádesz, amit gyakran pokolnak fordítanak) is a tűztóba lesz vetve, ahol meg fog semmisülni. A tűztó a második halál, amelyből nincs feltámadás, és amivel tehát megszűnik maga a halál is, hogy az új földön Isten legyen minden mindenben:

1Korintus 15:26–28 26 Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen "mindent lába alá vetett". 27 Amikor arról van szó, hogy minden alá van neki vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. 28 S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.

Isten szava nem megbontható (Ján. 10:35). A Héber levél írója rámutat, hogy Krisztus "a halálon át hatástalanná [kartageo] teszi azt, aki uralkodik, a vádlót" (Héb. 2:14). A szövegben szereplő görög kartageo jelentései: haszontalan, ellehetetlenült, hatástalan, megsemmisítés, felszámolás, elpusztítás, stb.

Ugyanez a görög kifejezés áll abban a szövegrészben is, ahol Pál az eljövendő antikrisztusról ír:

2Tesszaloniki 2:8  Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével.

És az 1Korintus 6:13-ban, ahol Pál ezt mondja: Az étel a gyomorért van, a gyomor pedig az ételért, de Isten ezt is, azt is megsemmisíti. Tehát Sátán, az Antikrisztus és az őket követő megátalkodott gonoszok meg lesznek semmisítve. Az Antikrisztus, vagy másnéven a fenevad a tüzes tóba lesz vetve, ahol megsemmisül (Jel. 19:20). Maga Sátán is erre a sorsra jut majd:

Ezékiel 28:17-19 17 Szépséged miatt szíved felfuvalkodott. Ékességeddel tönkretetted bölcsességedet. A földre vetettelek, a királyok szeme elé tettelek látványosságul. 18 Tömérdek vétkeddel és becstelen kereskedéseddel meggyaláztad szentélyeidet. Tüzet támasztottam benned, hadd emésszen meg. Hamuvá teszlek a földön mindenki szeme láttára. 19 Azok, akik ismertek a népek közül, mind megborzadtak miattad. Iszonyattá váltál és véged van mindörökre.

Ézsaiás 14:7-12 7 Megnyugszik az egész föld, végre megpihen, s ujjongó öröméneket hallat. 8 Még a ciprusok s Libanon cédrusai is így ujjonganak bukásodon: "Mióta ledőltél, nem jön fel senki sem, hogy kiirtson minket." 9 Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. Tiszteletedre felriasztja az árnyakat, a föld minden fejedelmét. A nemzetek királyainak mind fel kell előtted trónjukról állaniuk. 10 Mindnyájan megszólalnak és ezt mondják neked: "Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél. 11 A te dicsőséged is az alvilágba szállt hárfáid zengő hangjával együtt. Rothadás lett a fekvőhelyed és férgek lettek a takaród. 12 Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?

Mert igazságosak az Úr végzései … (Zsolt. 19:9)

Ézsaiás 14:7-12 7 Megnyugszik az egész föld, végre megpihen, s ujjongó öröméneket hallat. 8 Még a ciprusok s Libanon cédrusai is így ujjonganak bukásodon: "Mióta ledőltél, nem jön fel senki sem, hogy kiirtson minket." 9 Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. Tiszteletedre felriasztja az árnyakat, a föld minden fejedelmét. A nemzetek királyainak mind fel kell előtted trónjukról állaniuk. 10 Mindnyájan megszólalnak és ezt mondják neked: "Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél. 11 A te dicsőséged is az alvilágba szállt hárfáid zengő hangjával együtt. Rothadás lett a fekvőhelyed és férgek lettek a takaród. 12 Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?

Krisztus felszólítása szerint azt kell félni, aki képes a szellemet és a testet is elpusztítani  a gyehenna (a tüzes tó jelképe) tüzében (Máté 10:28). Ez nem csupán az elveszendő emberek szellemére vonatkozik.

Zsoltárok 82-ben is utalást láthatunk az igazságtalan uradalmak megítélésére, de Ézsaiás néhány próféciájából további részleteket tudhatunk meg ennek időzítésével és körülményeivel kapcsolatban, ami, mint látjuk, szintén a végidőkben teljesedik be, az Úr napjának eljövetelével:

Ézsaiás 24:19-22 19 Recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld. 20 Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl. 21 Azon a napon majd meglátogatja JHVH az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön. 22 Összegyűjti őket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idő múltán megbünteti őket.

Ebből az írásrészből kivehetően, azon a napon, amelyen Isten megbünteti a földet, ugyanakkor kiveti uralmukból a lázadó mennyei seregeket is, akik addig a földet és nemzeteket uralják az égből, és akik üldözték Isten népét. Ekkor veti Krisztus a lázadó angyalokat a mélységbe a végítélet napjáig, ami körülbelül ezer esztendővel később következik be a "nagy fehér trón" ítéletekor (v.ö. Ézs. 14: 5-17; Jel.20:11-14). A lázadó mennyei seregek elpusztítását vázolják Ézsaiás 34:1-5 versei is:

Ézsaiás 34:1-5 1 Jöjjetek ide, népek, halljátok, figyeljetek, nemzetek! Hallja meg a föld és ami rajta él, a világ és minden szülötte! 2 Megharagudott JHVH minden népre, haragra gerjedt egész seregükre, kiirtja, vágóhídra viszi őket. 3 Az elesettek szétszórva hevernek, bűzt árasztanak a hullák, hegyek olvadnak meg a vértől. 4 Széthull (héb. namaqu, elolvad, szétfoszlikaz ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy tekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, ahogy lehull a fügefáról. 5 Vért akar inni mennyei kardom, ezért lesújt Edómra, a népre, amelyet kiirtásra ítéltem.

Ekkor elpusztulnak úgy a fizikai elemek, mint a mögöttük álló szellemi hatalmak. Ahogyan a Messiás elpusztítja az Őt megtámadó földi seregeket Armageddonnál, az őket uraló mennyei seregek (héb. tzeva’ hashamayim) hatalmának is véget vet. Az Örökkévaló Isten mennyei kardját Krisztus forgatja, amellyel lecsap a földi és mennyei lázadókra. Az Ézsaiás 34:4 szerint széthullik, elfoszlik (héb, namaqu) az ég serege. A Zakariás 14:12-ben ugyanez a szótő (maqaq) található, amikor vázolja a Jeruzsálemet megtámadó seregek elpusztítását.

Az Ézsaiás 34:4 és a 2Péter 3:10-12 versei tehát lényegében egyazon eseményről beszélnek, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, mert ez egy további újszövetségi utalás a témában. Péter ugyanis - Ézsaiáshoz hasonlóan - az Úr napján bekövetkező események részeként szintén az egek és az elemek megolvadását illetve elfoszlását vázolja: 

2Péter 3:10-12 10 Úgy fog eljönni majd az Úrnak napja, mint egy tolvaj. Ha eljön, az egek zúgva tovatűnnek, az elemek égve felolvadnak, a földet és rajta az ember munkáit nem lelik meg. 11 Ha ezek így mind feloldódnak, milyenekké kell lennetek szent forgolódásban és istenfélelemben, 12 hogy kell várnotok, sőt siettetnetek az Isten napjának megjelenését, mely miatt az egek égve feloldódnak majd s az elemek [stoicheia] égve megolvadnak.

A görög stoicheia szót leggyakrabban elemek-ként fordították, ám e kifejezés alatt nem csupán fizikai dolgokat kell érteni. Ez a kifejezés gyakran vonatkozik a mennyei szellemlényekre is, amivel a legtöbb bibliaoktató tisztában is van. A szónak ez a használati módja jól kivehető Pál alább idézett leveleinek a szövegkörnyezetéből is:

Galaták 4:1-3 1 De azt mondom, ameddig az örökös kiskorú, semmivel sem különb a rabszolgánál, noha mindenek (mindennek) ura. 2 Mégis gyámok, és sáfárok alatt van az atyjától előre meghatározott időig. 3 Így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá [ta stoicheia tou kosmouvoltunk vetve rabszolgasorsra.

Galaták 4:9 De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újrakezdeni? Ismét az [Istenhez mérten] erőtlen és alávaló elemek [stoicheionrabszolgái akartok lenni?

Kolosszé 2:8 Vigyázzatok, hogy valaki a tudományon keresztül üres félrevezető szavakon át zsákmányul ne ejtsen titeket, az emberi hagyományokhoz, a világ elemeihez [ta stoicheia tou kosmou ] tartva magát, és nem a Krisztushoz.

Kolosszé 2:18-20 18 Alázatoskodással vagy angyalok tiszteletével tetszelegve meg ne fosszon titeket a pályadíjtól senki, aki látomások után indul, s akit ok nélkül felfuvalkodottá tesz a hústól vezetett értelem, 19 ki nem kapaszkodik bele erősen a Főbe, noha az egész test belőle kapja növekedését. Amennyiben a kapcsokon és kötelékeken át ellátva és egybekötözve Isten adja növekedését. 20 Ha pedig már a világ elemeitől [ton stoicheion tou kosmou értsd, a kozmosz elemi szellemei-től] elszakadtatok, s a Krisztussal együtt meghaltatok, miért állítotok fel, mintha még a világban élnétek, ilyen tételeket:

A Strongs Greek/Hebrew Dictionary meghatározása szerint a stoicheion (SGD 4747) kifejezés valami rendszerezett, rendszerben álló felépítésre utal. Tehát egy ilyen formában alapvető, vagy elemi-en elrendezett dologra.

Dictionary of Paul and His Letters (Pál leveleinek szótára) pedig a következő megjegyzést teszi az itt szóbanforgó "elemekről", vagyis szellemi erőkről:

"A legtöbb szövegértemező megegyezik abban, hogy a Pál által használt ta stoicheia tou kosmou kifejezés bizonyos szellemi erőkre utal .... Rendelkezésre állnak Biblián kívüli héber eredetű írásos bizonyítékok arra, hogy a stoicheia szót úgy szellemekre, mint csillagokra vonatkozóan is használták, bár ezek nem az első századból származnak (i.sz. második, harmadik századból), viszont igazoltnak látszik az, hogy a kifejezésnek ugyanezt az értelmezését reprezentálták Pál korában is. A Salamon Testamentuma című zsidó-keresztény írás eredetét a kutatók általában az i.sz. harmadik századra teszik*, de tartalmazhat olyan részeket, amelyek már az első században is létezhettek. Ez az írás határozottan bizonyítja a stoicheia szó szellemlényekre vonatkozó értelmezését. Az írásban hét megkötött szellemlény jelenik meg Salamon előtt, akik ezzel a kifejezéssel mutatják be magukat a királynak: Mi ennek e sötét világnak [kosmokratores tou skotous v.ö. Eféz. 6:12,] astoicheiá-i, uradalmai vagyunk, ... csillagaink kicsinynek tűnnek a mennyben, de úgy vagyunk nevezve, mint istenek (Sal.Test. 8:2-4)" ("Elements/Elemental Spirits of the World" 231-232 old. (kiemelések hozzáadva)).

* Megjegyzés: Salamon Testamentumát a modern "kutatók" – számos más írással együtt – egy második-harmadik században keletkezett, ún. Pszeudoepigráf iratnak tartják, ami nem feltétlenül igaz. Teszik ezt több okból is: 1. Mert az eddig megtalált kéziratok ezekből az évszázadokból származnak. 2. Mert ezekben az írásokban olyan gyakori utalások vannak Krisztusra, amit nem tudnak elképzelni korábbi időkből. 3. Nem kívánják feszegetni az ihletettségük, illetve a kanonizáció kérdéseit.

Ha tehát a Péter által használt stoicheia kifejezést a megfelelő értelemében vesszük (vagyis úgy, amit a szó Pál leveleiben is jelent), akkor láthatóvá válik, hogy Péter lényegében Ézsaiás próféta kijelentéseire utalt, azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni az Isten ellen álló szellemi erőkkel. Ézsaiás kijelentése szerint a mennyei seregek felbomlanak, eloszlanak; Péter ehhez hasonlóan azt írja, hogy ezek az elemi szellemek a tűzben emésztődve oszlanak föl vagy bomlanak el (v.ö. Mát. 25:41). Természetesen ugyanekkor a föld és a fizikai elemek is elpusztulnak. Az univerzum és annak törvényszerűségének fenntartása az angyalokra lett bízva, vagyis az univerzumban működő erőket az angyalok irányítják Isten delegálásából. Így az angyali erők állanak az univerzum fizikai erői mögött, szellemi elemek a fizikai elemek mögött, s ez fontos része a delegált mennyei uralmi felépítésnek. Péter ezzel egyben arra is rámutat, hogy a lázadásban álló szellemlények a meg nem térő emberi bűnösök sorsára, a tűzben való teljes megsemmisülés sorsára jutnak, csakúgy, mint a javíthatatlanul gonosz emberek.