CoG

 A pusztai menedék egyháza

Minden bibliaolvasó számára teljesen világos kell legyen, hogy jelen nemzedékünk abban a bizonyos “végidőben” él, hiszen a Biblia idevonatkozó jelei határozottan ezt mutatják. Annak értelmezésében azonban már jelentős eltérés van a különböző felekezetek között, hogy miként érintik majd az igaz hívőket az olyan rettenetes események, mint pl. a “nagy nyomorúság”-ként ismert időszak. A protestánsok döntő többsége egy, még a nagy nyomorúság előtt megtörténő “elragadtatásban” bízik, így számukra a kérdés ezzel le is van tudva. Szerintük tehát az egyház ki lesz véve ebből a világból még a szörnyűséges események előtt és elől, amit ők már csak a mennyek biztonságában fognak végignézni. A Church of God gyülekezeti közösségei határozottan elvetik az elragadtatás tanát abban a formában, ahogy azt a protestáns felekezetek csaknem egésze hirdetik (lásd. A modern kereszténység eltérítese című írásunkat). Ebben az írásban arra szeretnénk fényt vetni, hogy mi történik Isten egyházával az antikrisztus uralma és a nagy nyomorúság 1260 napja alatt. Lesz-e biztosítva egy fizikai menekülés a keresztények számára, s ha igen, hol és milyen formában? Mint azt a továbbiakban látni fogjuk, némelyeknek lesz, másoknak viszont el kell majd viselni az üldöztetést, szenvedést és mártírhalált. Hogy miért, és miként azt szintén látni fogjuk az alábbiakban. 



Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2014, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weboldal: http://www.churchofgod.hu



I. Rész

Biztosítva lesz-e a fizikai menekülés a hűséges keresztények számára?

 

Amikor Jézus az utolsó időkben végbemenő nagy nyomorúság idejének szörnyűségeit vázolta a tanítványainak, akkor utalásokat tett arra, hogy igaz híveinek egy része menekülést nyerhet azok elől:

Máté 24:15-21 15 „Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! -,16 akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, 17 aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, 18 és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. 19 Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! 20 Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök. 21 Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.

Ezek a sorok nyilvánvalóan egy fizikai menekülés körülményeiről szólnak, amelyekre nem lehet ráerőszakolni semmiféle, a test elváltozásával járó és mennybe való fel-, vagy elragadtatást. Ez egy fizikai menekülés, amiről Jézus azt is elárulta, hogy az abban való részvételnek követelményei vannak:

Lukács 21:36 Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek [gr. kataxióthentesz, méltónak találtatni] mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.”

A fentiekből világosan kivehető, hogy Jézus igaz híveinek, vagy legalábbis azok egy bizonyos részének, lehetőség adatik arra, hogy menekülést találjanak a nagy nyomorúság alatt végbemenő páratlan szenvedés és üldöztetések elől.

Jelenések 12:13 13 Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte; 14 de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék ideig, időkig és idő feléig a kígyó elől elrejtve. 15 A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. 16 De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából.

Ezek a versek ugyancsak megerősítik azt, hogy az egyház – legalábbis annak bizonyos része - Isten oltalma alatt fog állni a három és fél éven át tartó nagy nyomorúság ideje alatt. Őket nem éri el a sárkány hatalma és haragja. Ugyanakkor a szenteknek egy másik eleme már nem élvezi ezt a biztonságot, a sárkánynak hatalmában lesz elérni, üldözni és legyőzni őket:

Jelenések 12:17 Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele,…

Jelenések 13:7 Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket

Jelenések 7:9,14  9 Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, …  14 „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és meg fehérítették a Bárány vérében.

Amint azt a fenti sorok bizonyítják, a sárkány képtelen lesz elérni és üldözni az igazak egy csoportját, de képes lesz ezt megtenni azok egy másik, tömegeket magában foglaló csoportjával. Ezek után magától értetődik a következő kérdés: Mi alapján döntetik el az, hogy egy adott hívő oltalomban fog-e részesülni, vagy pedig keresztül kell mennie a rettenetes megpróbáltatásokon? Mint azt korábban láttuk, Jézus közvetve azt érzékeltette, hogy azok, akik éberek, figyelik és megértik az eseményeket, állandóan imádkozva szoros kapcsolatban állnak Istennel, azok méltóknak találtathatnak a menekülésre. Ezután már csak az a kérdés marad, hogy konkrétan behatárolhatóak-e a Szentírásból azok a jellemzők, amelyek miatt az egyik csoport elkerüli a nagy nyomorúságot, a másiknak pedig keresztül kell mennie azon? Természetesen a Biblia erre is megadja a választ, de mielőtt erre rátérnénk, egy kis kitérőt kell tennünk.

Tisztáznunk kell ugyanis azt, hogy az egyház pusztába való menekülése semmi módon nem azonos és nem is hozható kapcsolatba az “elragadtatás” tanával. A tribuláció előtti elragadtatás hamis és ártalmas tana szerint a keresztények már a “mennyben” lesznek, amikor a nagy nyomorúság megkezdődik és éppen annak szenvedései elől lesznek “elragadva”. Aki ebben bízik, az egy szellemileg igen káros álbiztonságérzetben ringatja magát, ami pontosan attól az éberségtől és felkészüléstől fosztja meg, ami esetleg menekülést hozhatna számára. Az igaz hívek megmenekülése a “pusztában”, vagyis egy földi helyszínen valósul meg, nem a mennyben, és csupán egy meghatározott időtartamon (3 ½ éven) át tart. Ez időben Isten távol tartja népétől a Sátánt, illetve annak birodalmi eszközét vagy erőszakszervezetét. Azt az áradatot, amit a sárkány az asszony után küld, a föld nyeli el, tehát ez semmiképpen nem egy mennyei esemény lesz. Ha megfigyeljük, az Isten parancsolatainak megtartása és Jézus Krisztus valós tanúbizonyságának megvallása, megélése önmagukban nem feltétlenül elégségesek a nagy nyomorúságtól való megmeneküléshez. Az ember ugyanis hozhat a megtéréshez nem méltó gyümölcsöket is az életében és emiatt csak úgy menekül meg, mint “aki tűzön ment át” (Mt. 3:8; 1Kor. 3:11-15).

Isten népének azon része, amely a pusztába menekül, “sasszárnyakat” kap majd. A Szentírásban a kiterjesztett szárnyakkal repülő sas az Isten általi vezettetést, az Ő gondviselését és oltalmát szimbolizálja:

2Mózes 19:3-6 3. Mózes fölment Istenhez, JHVH pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: 4 Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. 5 Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. 6 Papok királysága és szent nép lesztek.

Ézsaiás 40:28-31 28 Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az JHVH? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. 29 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. 30 Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. 31 De akik JHVH-ban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

Habár a Lukács 21:36 már idézve volt, ezúttal a szélesebb kontextust is vizsgáljuk meg:

Lukács 21:34-36 34Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35 mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36 Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.”

Jézus itt tulajdonképpen felvázolja azokat a tulajdonságokat, amelyek méltatlanná teszik az egyént a menekülésre. Ez egyrészt a jobb módból fakadó élvezetek hajszolása, az azokban való ki-, vagy megelégültség érzése, ugyanis ezek eltompítják a józan ítélőképességet és egy hamis biztonságérzetet nyújtanak. Másrészt a hátrányosabb anyagi helyzetben lévők számára a megélhetési gondok és evilági őrlődések vehetik el a fókuszt az Isten országáról. Mindazok, akik bármely oknál fogva fél lábbal még a világban vannak, annak gondjaival vesződnek, nem állnak készen Krisztus eljövetelére. A szellemi emberüknek, illetve a jellemüknek még csiszolódnia kell, ami esetükben az üldöztetés és szenvedés által fog megtörténni.

Ezek után már konkrétabban rátérhetünk arra, hogy kik és miért fogják élvezni azt a bizonyos oltalmat. Ehhez a Jelenések 2. és 3. fejezetéhez kell fordulnunk.

Isten levele az egyházának

A Jelenések könyve egy fontos próféciai üzenet Istentől az egyházához:

Jelenések 1:1,9 1 Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak. … 11 „Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodíceába”.

Jézus Krisztus az egyház feje, s a Jelenések könyvében ő áll a hét gyertyatartó között, ami Isten hét egyházát, vagy gyülekezetét jelképezi (Jel. 1:12-16). Minden gyülekezetnek külön csillaga, azaz, angyala van:

Jelenések 1:19-20  19 Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után; 20 a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.”

A Jelenések 2. és 3. fejezeteinek többrétegű üzenete van. Habár az üzenet hét, egykor létezett, konkrét kis-ázsiai gyülekezethez van címezve, tartalmának ugyanakkor próféciai jellege van azáltal, hogy Isten egyházának hét történelmi korszakának a jellemzőit és karakterisztikáit vetíti elénk. Ez azt jelenti, hogy a hét egymást követő egyházkorszakot egészében az adott gyülekezetre felvázolt vonások, vagy karakterisztikák jellemzik. Amíg Izrael tükrözte az Isten világosságát, a menora egy egy tőből fakadó, de hét ágra oszló gyertyatartó volt. Az Ószövetség alatt ugyanis Isten egy adott néppel dolgozott, annak a népnek a hét történelmi korszakán át. A Jelenésekben pedig hét teljesen külön álló gyertyatartót láthatunk, amelyek hét egyházkorszakon át adják a fényt a világ számára. Krisztus áll e gyertyatartók között, hét csillagot tartva, amelyek az egyházak angyalai. Ezen írás témájának szempontjából csak az utolsó négy, de különösen az utolsó két egyházkorszak releváns.

A thiatirai és a szárdiszi korszak gyülekezeteinek a maradéka megéli Krisztus eljövetelét. Azokra a thiatirai szentekre, akik hűek maradnak mindahhoz, amit kaptak, nem lesz további teher róva, a hűtleneknek azonban el kell viselni a nagy nyomorúságot (Jel. 2:18-25; 3:3). A szárdiszi gyülekezet munkái értéktelen, halott munkák, és sokukat teljesen váratlanul éri majd Krisztus visszajövetele és az események sodrása, de vannak közöttük igazán tiszták, vagy elfogadottak is (Jel. 3:1-5). Ám a végidők “főszereplői” a két, akkor igazán aktív gyülekezet, a filadelfiaiak és a laodíceaiak lesznek. E két gyülekezet között azonban óriási minőségbeli különbség látható: a filadelfiai, vagyis “a testvéri szeretet” közössége kevés ereje ellenére is buzgón megtartja Krisztus igéit és hűen kitart a neve mellett, még a Sátán zsinagógája által irányított világban is (Jel. 3:8-9). Ez oknál fogva oltalomban részesülnek:

Jelenések 3:10-11  10 Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak. 11 Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.

Ezzel szemben a laodíceai gyülekezet egy olyan gazdag, önelégült és letargikus közösséget alkot, amely szellemileg langyos, azaz képtelen Krisztust teljes hévvel követni, ugyanakkor a hite nem hűl ki olyan hidegre, hogy a teljes kitagadásig elhaljon (Jel. 15:15-16). Mivel ez az egyház el van telve önmagától, így nem ismeri fel szánalmas és nyomorult állapotát, emiatt Krisztus kiköpi őket a szájából. Egyetlen reményük a megtérés, és a hitük tüzes próbák általi megerősítése, bizonyítása:

Jelenések:3:18-19 18 tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. 19 Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!

Az arany tűzben való megtisztulása képletesen a hívő próbák, üldöztetések és szenvedések általi jellembeli megtisztulását jelképezi.

Bölcsesség 3:5-6 5 Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. 6 Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul.

Sirák 2:5  Mert az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában.

Az ókeresztények írásai pontosan ugyan ezt a képet és fogalmazást tükrözik:

Hermász Pásztora, IV. Látomás, 24:4 … Ahogyan az aranyat tűzben próbálják meg, és ez javára válik, ugyanúgy ti is ebben a világban élve kerültök próbára. Akik a tűzpróba után megmaradnak, azok megtisztulnak. Ahogyan az arany elveti salakját, úgy ti is vessétek el a szomorúságot és az aggódást, hogy így megtisztuljatok, és alkalmasak legyetek a torony [egyház] épületébe.

Dániel ugyancsak rámutat, hogy ez a nagy próbatétel a megtisztulást és a hit bizonyságát szolgálja:

Dániel 11:35 Az értelmesek közül is elhullanak többen, hogy ők is próbatételt szenvedjenek, kiválogassák őket és megtisztuljanak az előre meghatározott ideig, mert még más idő is lesz.

Dániel 12:10 Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az okosok megértik.

Krisztus mindkét gyülekezet esetében egyformán, a következő szavakkal kezdi meg az üzenetet: “Tudok cselekedeteidről.” Tehát a két szellemiség kétféle munkásságot, így kétféle eredményt produkál, Krisztus pedig a munkáik, cselekedeteik alapján ítéli meg a gyülekezeteket. Ennek eredménye pedig az, hogy az egyiket oltalomban részesíti, a másikat pedig próbák alá helyezi a teljes és feltétel nélküli megtérés érdekében:

Lukács 12:42-48  42… „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? 43 Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál! 44 Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. 45 Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram, és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni; 46 azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47 Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; 48 aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap.

A filadelfiaiak hűsége

Ha kissé mélyebben elemezzük a filadelfiai egyházhoz szóló üzenet olyan adott sorait, mint a Jel. 3:9, ahol Sátán zsinagógája van megemlítve, s összevetjük ezt azzal az ígérettel, hogy a filadelfiaiak meg lesznek óvva a “kísértés órájától”, vagyis a Sárkány szájából kiömlő “áradattól” (Jel. 12:14), akkor egyetlen következtetésre juthatunk: A filadelfiai szenteknek még a nagy nyomorúság előtt bizonyítaniuk kell hűségüket, s mivel ezt megteszik, nem kell a szörnyűséges, korrigáló szenvedésen keresztül menniük. Ez tehát azt jelenti, hogy a filadelfiaiakra a nagy nyomorúság előtt kerül egy igen erős nyomás és próba, amivel nekik szembe kell nézniük, meg kell küzdeniük és hűnek kell bizonyulniuk. Miből áll ez a nagy nyomás, vagy próba? Nos, a Sátán zsinagógájának célja az antikrisztusi világállam létrehozása, amit céltudatosan és tervszerűen valósítanak meg. Ez a háttérszervezet teljesen kezében tarja a média, a propaganda, a pénz és a politika világát, és megpróbálja elhitelteleníteni az igaz keresztény üzenetet és fanatikus, intoleráns őrültekként feltűntetni annak hirdetőit. Hatalmukban áll megbélyegezni embereket oly módon, hogy azokat a társadalom egésze “politikailag nem korrekt”, “antiszemita”, “intoleráns”, “gyűlölködő”, “gyűlöletkeltő” stb. egyéneknek lássa, és erre hivatkozva esetenként meghurcolja őket. “Kezet emelnek rájuk, bebörtönzik, üldözik, és átadják őket a zsinagógáknak”, stb. ám mindezek által ők tanúságot is tesznek (Luk. 21:12-13). Önmagukban kevés erejük van, de mindennek ellenére Isten nyitott ajtókat biztosít számukra (Jel. 3:8), amelyeket senki, még a luciferiánus háttérhatalom teljes apparátusa sem képes bezárni előttük!

A laodíceaiak langyossága

Ahogy a filadelfiai gyülekezet nevének jelentése (testvéri szeretet) sokatmondó, úgy a laodíceai név is árulkodó. A Strong’s Bible Dictionary szerint Laodicea két görög szónak, a laosz és a dikea szavaknak a kombinációja. A laosz jelentése “nép”, a dike-nek pedig több jelentése van, úgymint: “jog”, “ítélet”, “bosszú”, stb. A Smith’s Biblie Dictionary a Laodicea szó jelentését a következőképpen határozza meg: “népjog”, vagy “népigazság”, vagy “a nép döntése”. Amennyiben a Laodicea nem csupán egy név, hanem annak jelentése az adott gyülekezet, vagy egyházkorszak karakterének jelképe is, akkor ez a gyülekezet egy olyan közösséget alkot, ahol úgy a közösség egésze, mint az egyéni tagok is nagyrészt a saját maguk döntései szerint funkcionálnak és élik meg a hitüket. Egyféle “hintában” vannak az ó-ember és a szellemi ember akarata, vezetése között, ami miatt így langymelegek, s ez a munkásságukra is kihat. A Szellemet ugyan nem tagadják meg, követik, de nem feltétlen odaadással, mert az ó-ember akaratának is helyet adnak. Elfogadják ugyan az igazságot, de amikor azt következetesen meg is kellene élni, akkor az emberi észre hagyatkozva nem feltétlenül tesznek eleget annak. Emiatt mondja Jézus, hogy bár lennének vagy melegek, vagy teljesen hidegek (vagy hűségesek és engedelmesek, vagy nyílt hitehagyók). Az egyéni önbíráskodás ugyanis tolerálja a bűnt az egyén saját esetében, és megítéli azt mások esetében. Ezen hiányosságok miatt, a Laodiceai egyház a tribuláció egyháza lesz, tagjainak meg kell térniük a feddés és fenyítés idején: “Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! (Jel. 3:19).

A nagy nyomorúság a maga valóságában

Mi történik azokkal, akik nem találtatnak méltóak az isteni oltalomra? Milyen képet alkothatunk a nagy nyomorúságról? A Biblia egy teljes könyve, a Siralmak könyve vázolja azt, hogy milyen sanyarú sors és kegyetlen állapotok jellemzik azokat, akikre az Isten ezt rótta:

Jeremiás siralmai 4:4-16 4 A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúság miatt, a gyermekek kenyeret kértek, de senki sem tört nekik. 5 Akik csemegéket szoktak enni, éhen pusztultak az utcákon, akiket bíborban neveltek, a szemétdombon turkáltak. 6 Nagyobb volt népem bűne, mint Sodoma vétke, amely egy pillanat alatt elpusztult, kezét sem mozdíthatta benne senki. 7 Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó, fehérebbek, mint a tej, testük pirosabb volt, mint a korall, mintha zafírból metszették volna őket.8Testük feketébb lett, mint a korom, nem ismerni rájuk az utcákon, bőrük a csontjukhoz tapadt, elszáradtak, mint a fa. 9Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg, mint akik éhen haltak; azok átdöfve múltak ki, ezek pedig, mivel elfogyott a föld termése. 10 A gyengéd szívű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy legyen táplálékuk népem összeomlása idején. 11 Szabad folyást engedett haragjának az ÚR, kiöntötte izzó haragját. Lángba borította a Siont, megemésztette még az alapját is. 12 Nem hitték a föld királyai, sem az egész világ lakói, hogy be tud hatolni az ostromló ellenség Jeruzsálem kapuin. 13 Prófétáinak vétkei miatt, papjainak bűnei miatt történt ez, akik igazak vérét ontották benne. 14 Vakon botorkáltak az utcákon, vértől beszennyezve. Érinteni sem lehetett az öltözetüket. 15 Félre az útból, tisztátalan - kiáltoztak feléjük -, félre, félre az útból, ne érintsetek! Ha botladozva eljutottak is a pogányok közé, azok azt mondták: Nem maradhattok tovább itt! 16 Maga az ÚR szolgáltatta ki őket, nem tekint rájuk többé.

A Jeremiás próféta által megírt Siraloménekekre sokan úgy tekintenek, hogy annak tartalma csupán Júdának és Jeruzsálemnek a babiloniak általi elpusztításakor teljesedett be (s valóban ez a Siralmak eredeti kontextusa), esetleg részben Jeruzsálem i.sz. 70-ben történt elpusztításakor, amit azonos körülmények jellemeztek (lásd Josephus feljegyzését Jeruzsálem ostromáról). Ugyanakkor a Siralmaknak van egy próféciai üzenete, ami azt jelenti, hogy létezik még egy előttünk álló beteljesedése is, aminek intenzitása messze meghaladja az előzőekét. Bármilyen szörnyűek is voltak az elmúlt idők szenvedései, azok eltörpülnek a nagy nyomorúság retteneteihez képest. Ezt onnan tudjuk biztosan, mert a próféták és Krisztus szavai szerint a tribulációs szenvedések erőssége olyan maximális mértékű lesz, “amelyhez hasonló soha nem volt a világ megalapítása óta, s soha nem is lesz többé” (Mt. 24:21), “nincs hozzá fogható” (Jer. 30:7), beleértve Jeruzsálem korábbi ostromait és a korábbi izraeliták szenvedéseit is. Más szóval mindaz, amit a Siralmakban olvashatunk, csupán egy “enyhe” formában megnyilvánult előzetese, vagy típus-esete volt annak, ami jönni fog a nagy nyomorúság idején.

A nagy nyomorúság az Isten korrigáló haragja elsősorban népének engedetlen részén lesz. Ez magában foglalja egyrészt Jákob összes fizikai nemzetségeit, Izraelt és Júdát, másrészt pedig az egyház bizonyos elemeit is. Kezdjük a fizikai néppel:

Jeremiás 30:4-7 4 Ezeket az igéket jelentette ki JHVH Izráelről és Júdáról. 5 Így szól JHVH: Riadt lármát hallok, rettegés van, nincs békesség! 6 Kérdezzétek meg, nézzetek utána: szokott-e szülni férfiember? Miért látok ennyi férfit, ágyékára tett kézzel, mintha szülne? Miért vált minden arc fakósárgává? 7 Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak, de [végül] megszabadul belőle!

31:15-17 Ezt mondja JHVH: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvígasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek. [Rákhel a 10 törzs vezető törzseinek, Efraimnak és Manasszénak anyja] 16. Ezt mondja JHVH: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja JHVH, hiszen az ellenség földéből térnek vissza. 17. Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja JHVH, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra.

11-15 11…. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül. 12 Ezt mondja JHVH: Halálos a bajod, gyógyíthatatlan a zúzódásod! 13 Sebedet senki sem orvosolja, gyógyír és kötszer sincs számodra. 14 Szeretőid mind elfelejtettek, nem törődnek veled. Megvertelek, mintha ellenség vert volna, és kegyetlen ember fenyített volna. Mert sok a bűnöd, és súlyos a vétked. 15 Miért kiáltozol bajodban, halálos zúzódásod miatt? Mivel sok a bűnöd és súlyos a vétked, azért bántam így veled.

A nagy nyomorúság tehát Isten igazságos és korrigáló büntetése lesz Izrael és Júda nemzetein a halmozottan elkövetett vétkeik miatt, ugyanakkor ennek hatására tér majd meg az a maradék, amelyet Isten megszabadít és hazavezet az Ígéret földjére, majd ígéreteihez híven leveszi az értetlenség fátylát a szemükről és megköti velük az Új szövetséget (Jer. 31:31-33).

Isten azonban a Vele már szellemi szövetségre lépett népét, az egyházat is kénytelen lesz megfegyelmezni a tisztulásuk érdekében. Tudjuk, hogy mindaz, ami Izraellel történt, példaként áll előttünk és az egyházban is szükség lesz a korrigálásra (I.Kor. 10:1-13), hiszen lesznek olyanok, akiknek szükségük lesz ruhájukat fehérre mosni, azaz teljesen megtisztulni. Jézus maga is határozottan utalt arra, hogy híveinek egy részét eléri a nagy nyomorúság, amit a választottak maradékának érdekében rövidít meg Isten (Mt. 24:22).

Lukács 21:10-19 10 Azután így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, 11 mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.” 12 „De még ezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. 13 De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. 14 Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, 15 mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. 16 Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, 17 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. 18 De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. 19 Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.”

Ezek az igerészek azt mutatják, hogy Isten népének bizonyos elemei, mint pl. a filadelfiaiak, az állhatatosságuk és hűségük által képesek, vagy pontosabban érdemesek lesznek menekülést nyerni az üldöztetés elől úgy, hogy közben egy hajuk szála sem görbül meg, habár előtte egy bizonyos fokú üldöztetést nekik is el kell szenvedniük. A Hermász Pásztora című őskeresztény apokalipszis ezt eként adja vissza:

Hermász Pásztora, IV. Látomás, 23:5-6 5 Menj hát, és ennek nagyságát mondd el az Úr választottainak, mondd meg azt is nekik, hogy ez a vadállat az eljövendő szorongattatás előképe. Ha felkészültök rá, és teljes szívetekből az Úrhoz fordultok, akkor képesek lesztek elmenekülni előle, ha a szívetek tiszta és szeplőtelen lesz, és ha életetek hátralevő napjaiban az Úrnak szolgáltok szeplőtelenül. Aggódásaitokat pedig bízzátok az Úrra, mert ő az, aki orvosolja azokat! 6 Higgyetek az Úrnak, ti, kételkedők, hogy minden lehetséges, vagy haragját fordítja el tőletek, vagy az ostorcsapásait küldi rátok, kételkedőkre. Jaj annak, aki hallja ezen igéket és semmibe veszi; jobb lett volna neki, ha meg nem született volna!

Dániel könyvéből tudjuk, hogy közvetlenül a nagy nyomorúság kirobbanása előtt Mikáel arkangyal felkel majd Isten népének oltalmára:

Dániel 12:1 Abban az időben [héb: lam-mo-w’-éd] felkel azonban Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója, és olyan idő jön, amilyen a nemzetek keletkezése óta addig az időig még nem volt. Abban az időben megszabadul népedből mindenki, aki be van írva a könyvbe.

Mikáel [Mihály] arkangyal azoknak fog segíteni, akik menekülésre vannak szánva, másoknak azonban “el kell hullaniuk”, hogy próbákban bizonyítsák magukat, és hogy megtisztuljanak.

Dániel 11:33-35 33 A nép értelmesebbjei sokakat belátásra bírnak, egy ideig mégis hullanak a kard, a láng, a fogság és a rablás miatt. 34 De miközben hullanak, némi segítséget is nyernek, bár igen sokan álnokul csatlakoznak hozzájuk. 35 Az értelmesek közül is elhullanak többen, hogy ők is próbatételt szenvedjenek, kiválogassák őket és megtisztuljanak az előre meghatározott ideig, mert még más idő is lesz.

Ezek után már csak egyetlen kérdésre kellene választ kapnunk: Isten népének a nagyobb része fog-e megmenekülni, vagy nagyobb része fog bemenni a nagy nyomorúságba?

A Szentírás három helyen említ meg egy bizonyos “időszakot, meg két időszakot és egy fél időszakot” (Jel. 12:14; Dán. 7:25; 12:7). A Dániel 12:7 verse azt érzékelteti, hogy az egész egyház ereje megtörik a nagy nyomorúság három és fél éve alatt:

Dániel 12:7 Egy időszak, meg két időszak és egy fél időszak múlva! Mert amikor véget ér a szent nép megrontójának hatalma, mindezek beteljesednek. (Újfordítású)

Dániel 12:7 …. hogy ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek. (Károli)

Az Isten népének ereje három és fél évre teljesen megtörik, mert az egyház ezalatt az idő alatt nem lesz képes szervezett formában hirdetni az evangéliumot és végezni a rászabott munkáját. Ennek oka az, hogy egy részük a nekik biztosított pusztai menedékben “túlélő módban” bujdokol, másik részük pedig heves üldöztetésen megy keresztül. Ahogy Dániel írja, ekkor megszűnik a mindennapi szolgálat (Dán. 12:11). Manapság széleskörűen elterjedt az a tévhit, hogy itt Dániel csakis egy majdan helyreállított zsidó templomban végzett áldozatokra utalhat, hiszen az igaz keresztények ekkor már “elragadtattak” a mennybe. Ez az áldozat tehát egyféle bizonyítékként van felhasználva az elragadtatás tana mellett. Csakhogy az “áldozat” szó egyáltalán nem szerepel a Dániel 8:11 eredeti héber szövegében, azt a fordítók toldották be, s ezt ennek megfelelően számos fordításban dőlt betűkkel jelezik. A héber hat-tā-mîḏ, fordítása: “a mindennapi”. A tamid kifejezés jelentései: állandó, folyamatos, nap mind napi, minden napos, stb. Ezt a kifejezést használták a papságnak a szentélyben elvégzett állandó jellegű és sokrétű napi munkáira, feladataira is. Általában vagy melléknévként használták a naponként elvégezendő papi munkákkal kapcsolatban, vagy pedig határozószóként bizonyos ugyancsak állandó jellegű tevékenységek után. Például a "folyamatos égő-áldozatok” és az “állandóan kitett kenyerek” esetében (2Móz. 25:30, 4Móz. 4:7), valamint a “mindenkor égő mécsesek” (2Móz. 27:20; 3Móz. 24:2), vagy a “szüntelen illatáldozat” (3Móz. 6:13) eseteiben. Természetesen ide érthetjük még az ószövetségi napi áldozatokat is, amelyet naponta két alkalommal, este és reggel végeztek el. A Dániel szóhasználata azonban koránt sem korlátozza a kifejezést csupán az áldozatok adására, mint inkább a papság mindennapos, teljeskörű szolgálati feladataira! Az ószövetségi papi rendszer pedig az újszövetségi nép munkáinak az előképe volt, amelyek vagy Krisztusban, vagy az egyházban valósultak meg. Maguk a szóban forgó naponkénti áldozatok történetesen az újszövetségi szenteknek a szellemi templomban, az egyházban (1Kor. 3:16) elvégzett mindennapos szolgálati munkáit előképezték! Krisztusban megszűntek a kőtemplomban végzett, és amúgy is csak előképekként szolgáló szertartások, mert Isten népe ma már önmagát, teljes életét áldozza fel folyamatosan és minden egyes nap “élő áldozatként” Istennek (Róm. 12:1)! Tudjuk, az új szövetség alatt kivágattattak Izraelből a hitetlen testi izraeliták, s be lettek oltva a pogányok választottai. E kettőből lett egyé téve Isten népe (Ef. 2:14), s a kettőből kitevődő egyház Isten szent Izráelje (Gal. 6:16, vö. Ézs.56:7, lásd még az Izrael titka című írást). Isten tehát ma a szellemi templomban, vagyis az egyházán keresztül végzi a munkáját, amelyben az újszövetségi papság szolgál. Ez a munka az, amely a végidőkben meg lesz szüntetve, vagy inkább felfüggesztve az antikrisztus által, nem pedig a már elévült ószövetség fizikai szertartásai. Ennek a munkának a felfüggesztése egybe esik a pusztító utálatosság eseményével, aminek láttán az egyház vagy a pusztába menekül, vagy pedig attól fogva üldözve és pusztítva lesz. A hamis tanítások szerint az igaz hívek elragadtatnak a nagy nyomorúság előtt, s a mindennapi “áldozat” adását a “törvényhez visszatérő igaz zsidókra” vonatkoztatják. Holott Krisztus legelőször a zsidók számára volt az írott törvény teljessége (Róm. 10:4), s visszatérésekor, Izrael helyreállításakor nem az “elévült” ószövetségi törvényhez igazíttatja vissza őket, hanem biztosítja számukra az új szövetség által elérhető, szívbe és elmébe vésődött törvényt (Jer. 21:31; Héb. 8:10-13). Az elragadtatás tana és a zsidók fizikai törvényhez való visszatérítésének elvárása a sátáni megtévesztés részét képzik. A testi Izrael maradéka csak a nagy nyomorúságban tér majd meg, és ezután következik a helyreállításuk. Ekkor (az 1260 nap után) valóban újra Istent kezdik szolgálni az új szövetséget megkötve, Krisztus uralma alatt. Az egyház “mindennapi” szolgálata, pedig ennek az időnek a kezdetén lesz felfüggesztve. Ez az Isten házának megmérettetése (Jel. 11:1), vagyis megítéltetése. Habár az egyház ez alatt a három és fél év alatt nem lesz képes szervezett formában szolgálni, az Isten két tanúbizonysága el fogja végezni a megtérésre való felszólítás feladatát (Jel. 11:3-11) és lefekteti a helyreállítás alapjait (lásd az Illés eljövetele című írást).

Az 1260-nap években számított értelmezésében (azaz a történelmi kontextusban) a „mindennapi” akkor lett felfüggesztve, amikor a pápaság intézménye i.sz. 538. - ban korlátlan civil hatalmat kapott a Justiniusi dekrétum formájában és a katolikus egyház a birodalom katonai erejének és intézményeinek irányításával üldözni kezdte az általuk eretnekeknek minősített igaz híveket. Az Isten egyháza ekkor a pusztába menekült, távol a római karhatalom erejétől, amelynek azonban hatalma volt kegyetlenül elpusztítani „amazokat”, akik az asszony ivadékából valók voltak. Az igazak nem működhettek szervezett formában, s az „ivadék” az olyan üldözött mozgalmak keretein belül működött, mint pl.: a Waldensek, akiket tömegesen pusztítottak el.

Sátán a megtévesztett emberek óriási tömegéből kitevődő, és saját hamis vallásrendszerét gyakorló, iszonyatos erejű birodalmát használja majd fel, amikor hatalmat kap arra, hogy az oltalomban nem részesülő szenteket üldözhesse:

Dániel 7:25 Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felségesnek a szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt. Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra, meg két időszakra és egy fél időszakra [3 ½ évre].

Jelenések 13:7,9-15 7 Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket … 9 Ha valakinek van füle, hallja! 10 Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének.

A fenevad birodalmának és a nagy parázna egyháznak a részletes beazonosítása Az 1260 nap című írásunkban található. A Dániel 7:25, a Jelenések 3:9 és Lukács 21:12 versei érzékeltetik azt, hogy az istenellenes rendszer irányítói már a nagy nyomorúság kezdete előtt is fokozódó nyomást fognak gyakorolni a szentekre, ami aztán a három és fél éven át tartó nyílt üldöztetésükbe és pusztításukba megy át.

A fizikai Izraelt illetően az Ezékiel 5. fejezete részletezi a nagy nyomorúság okait és intenzitását:

Ezékiel 5:2-4 2 Harmadrészét égesd el a város közepén, amikor letelnek az ostrom napjai; azután fogd a harmadrészét, vágd össze karddal a városon kívül; harmadrészét pedig szórd széjjel, én meg kivont karddal üldözöm. 3 De végy ki belőle egy keveset, és kösd be a ruhád szegélyébe! 4 Még ebből is végy ki, dobd bele a tűzbe, és égesd el a tűzben: ebből árad tűz Izráel egész házára.

A nagy nyomorúság végső soron megtisztulást hoz Izrael teljes háza számára, valamint a sok, előtte langymeleg és önelégült, vagy szellemileg tunya hívő számára:

Dániel 12:10 Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az okosok megértik.

Ezek a megtisztultak és kipróbáltak azok lesznek, akiket Jézus arra utasított, hogy “vegyenek tőle tűzben kipróbált aranyat”, vagyis próbák általi megtisztulást (Jel. 3:18). S mellettük azok, akik ráébrednek arra, hogy a nagy paráznának, a babiloni misztériumok vallásának a szolgálói voltak, de lesz elég hitük és merszük ahhoz, hogy kifussanak onnan, nyilvánvalóan az ezzel járó üldöztetésbe és szenvedésbe (Jel. 18:4).

Egy közmondás szerint, minden jó, ha jó a vége. Habár a nagy nyomorúságban páratlan és ma még felfoghatatlan szenvedéseket kell elviselni, de sokak számára ez lesz az egyedüli módja annak, hogy megtisztuljanak és üdvözüljenek.

Jelenések 7:14 „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.

A második részben fel fogjuk tárni mindazt, amit a Szentírás elárul annak a területnek a helymeghatározásáról, ahol az adott időszak alatt az arra érdemesek hívők biztonságra találnak majd a földön.