CoG

 A pusztai menedék egyháza - II. rész

Amint azt az írás első részében láthattuk, Isten a szellemi elragadtatás helyett egy földi, vagyis fizikai oltalmat, illetve menedéket ígér a nagy nyomorúság idején az egyházának azon része számára, amely kiérdemli azt. Ez magával von egy bizonyára mindannyiunkban felmerülő kérdést: Találhatunk-e olyan konkrét utalásokat a Bibliában, melyek rámutatnak arra, hogy mely földrajzi területen helyezkedik el ez a bizonyos menedékhely? Nos, sokan bizonyára ezt egy teljesen új és meglepő információnak találják, de a Szentírásban meglehetős következetességgel fordulnak elő utalások egy bizonyos lokalitásra, amely fizikai menhelyül szolgálhat majd Isten oltalom alá került népe számára. Rá kell világítani arra a furcsa helyzetre, hogy amíg a nem biblikus “titkos elragadtatás” tana egy olyan jól ismert tan a kereszténységen belül, amiben szó szerint százmilliók hisznek, addig a bibliailag valóban alátámasztott fizikai menhely tana általában egy ismeretlen tanítás, amiről nem nagyon hallhatunk a Church of God gyülekezetein kívül. Ez az írás részben ezen az állapoton kíván javítani.



Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2014, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weboldal: http://www.churchofgod.hu



II. Rész

Behatárolhatjuk-e a pusztai menhely lokációját?

 

A próféciák a hívőknek szánt útmutatások, figyelmeztetések. Azonban a bibliaolvasó emberek egy igen jelentős része sajnálatos módon nehéznek tartja a próféciai könyvek tanulmányozását és azok pontos értelmezését, holott Jézus és az apostolok is nagy hangsúlyt fektettek azokra. Mások pedig egyenesen elvetik, vagy pedig gúny tárgyává teszik a próféciai intéseket, de teszik ezt a saját vesztükre (2Pét. 3:1-9). Jézus okkal utasította arra híveit, hogy állandóan imádkozzanak és éberen figyeljék az eseményeket (természetesen a bibliai próféciák ismeretének fényében), hogy méltók legyenek a menekülésre, felismerjék az idők jeleit, s tisztába legyenek azzal, hogy mikor kell „futniuk”. Ehhez pedig szükséges a pontos próféciai ismeret, különösen a végidők eseményeit illetően. Az alábbiakban olyan kevésbé megértett ószövetségi próféciákra adunk magyarázatot, amelyeknek Jézus figyelmeztető szavainak fényében igen nagy jelentősége van számunkra, különösen ennek az írásnak a témakörében.

Habár Jézus a Máté 24:15 versében konkrétan Dániel egy jelként szolgáló próféciájára hivatkozik, Dániel idevonatkozó próféciája azonban korántsem az egyetlen olyan fontos igerész, amelynek beteljesedése majd az idők jeleiként kell, hogy szolgáljon számunkra. Jeremiás prófétának ugyancsak van egy fontos idevonatkozó jövendölése. Ha figyelmesen olvassuk az alábbi kijelentéseket, akkor tisztábbá válik a kép, a prófécia ugyanis a nagy nyomorúság kibontakozását vázolja fel, vagyis azt az időt, amiről Krisztus is beszélt:

Jeremiás 4:5-8 5 Adjátok hírül Júdában, hirdessétek Jeruzsálemben, és mondjátok: Fújjátok meg a kürtöt országszerte! Kiáltsatok teljes erővel, és mondjátok: Gyülekezzetek, menjünk a megerősített városokba! 6 Sion felé mutassátok az irányt, fussatok megállás nélkül, mert veszedelmet hozok észak felől, és nagy pusztulást! [az észak királya, az antikrisztus által] 7 Előjött az oroszlán a bozótból, elindult a népek pusztítója, kijött a helyéről, hogy pusztává tegye országodat; városaid romba dőlnek, lakatlanná válnak. 8 Öltsetek azért zsákruhát, sírjatok és jajgassatok, mert nem fordult el rólunk JHVH izzó haragja!

Itt Jeremiás annak a pontos körülményeit vázolja fel, ahogy az észak királya, vagyis az antikrisztus betör a Szentföldre (v.ö. Dán. 11:13), és a seregek körbefogják Jeruzsálemet (Lk. 21-20) aminek alkalmával sokan elesnek (Dán. 11:42). Néhány bibliai idézet határozottan azt érzékelteti, hogy ekkor jelentős számú igaz hívő fog Jeruzsálemben és Júdea szerte élni. Ez egy fontos pont, s ennek az okát az alábbiakban majd vázolni fogjuk, ami láthatóvá teszi, hogy ezek a hívők nem feltétlenül megtért zsidók lesznek, mint inkább az antikrisztus által uralt területekről elmenekült igaz hívők. A Máté 24:15-16 sorait Jézus a híveinek szánta, illetve azok azon elemeihez szólt, akik ekkor Júdeában élnek. A futásra, vagy menekülésre pedig azért lesz szükségük, mert megkezdődik a nagy nyomorúság (Mt. 24:21). Mindenesetre nekik azonnal reagálniuk kell Krisztus idevonatkozó felhívásra, amikor beteljesedni látják az adott időt:

Máté 24:15-16 15 „Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! -,16 akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, …

Lukács 21:20-21 20Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak a pusztulása. 21 Akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, költözzenek ki onnan; akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda.

Az egyértelmű, hogy az antikrisztus Szent földre való bevonulása és a pusztító utálatosság megnyilvánulása után Jeruzsálemet és Júdea egészét nagy pusztítás fogja érni, tehát nem lesz többé biztonságos hely az ott összegyűlt hívők számára, s nekik ezelől “a hegyekbe kell futniuk”. Az is biztos, hogy olyan helyre kell futniuk, ami valami oknál fogva nem kerül majd az antikrisztusi erők közvetlen irányítása alá, hiszen ha csöbörből-vödörbe kerülnének, akkor eleve értelmetlen lenne a menekülésük.

Mielőtt azonban folytatnánk, ezen a ponton térjünk rá az igaz hívők júdeai jelenétére a végidőben. Kik lesznek ők? A zsidók azon csekély számú elemei, akik megtértek Krisztushoz? Ennél messze többről van szó. A próféták több alkalommal is igen nyomatékosan arra utasítják Isten népét, hogy fussanak ki Babilonból, az északi országból, vagy Káldeából (Jer. 50:8; 51:6, 44-45; Zak. 2:7, Jel. 18:4). Ezek az idézetek mind nagyon fontosak, különösen e két alábbi prófécia:

Jeremiás 50:8 Bujdossatok el Babilonból, távozzatok a káldeusok országából!

Zakariás 2:10-11 10 Jaj! Jaj! Fussatok ki az északi országból - így szól JHVH -, hiszen szétszórtalak benneteket a négy égtáj felé! - így szól az JHVH. 11Jaj! Menekülj, Sion, aki Babilóniában laksz!

Habár a Babilon kifejezést gyakran és céltudatosan használjuk szimbolikusan a világot uraló hamis szellemi rendszerre vonatkozóan, ám ez egyben egy fizikai birodalom is lesz. Az északi ország, vagy a Káldea megnevezések már erre utalnak, mivel ezek egy határozottan fizikai lokalitást jelölnek. Az északi ország az antikrisztusi birodalom lesz, aminek része a modern Káldea is. Vagyis, eljön majd az idő, amikor a Sionnak (az igaz hívőknek) fizikailag is ki kell futniuk észak királyának birodalmából és a káldok földjéről. Ez pedig az európai népekből álló föderációra vonatkozik (lásd A káldok Babilon öröksége) Az idézetekből az is levonható, hogy azok a hívők, akik ekkor elmenekülnek az antikrisztus birodalmának területeiről, ideiglenesen a Szentföldön találnak menedéket és pontosan nekik szól Jézus ezen üzenete: “akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe”. 

Krisztus maga is utal arra az állapotra, hogy a végidőkben a híveinek állandó mozgásban kell lenniük az üldözések miatt:

Máté 10:21-23 21 Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és halálra juttatják őket. 22 Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül. 23 Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba. Mert bizony, mondom nektek: nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.

Jézus itt a hívők azon elemeiről beszél, amely nem kap lehetőséget a menhelyre való eltávozásra és heves üldöztetésnek lesznek kitéve (Dán. 11:33), ami miatt állandó menekülésben élnek. Ézsaiás próféta alábbi sorai pedig már arra az oltalomra utalnak, amelyben az arra méltók részesülnek:

Ézsaiás 33:14-16 14 Megrettentek a Sionon a vétkesek, reszketés vett erőt az elvetemülteken: Ki tartózkodhat közülünk perzselő tűz mellett, ki tartózkodhat közülünk örökös izzás mellett? 15 Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti a zsarolt nyereséget, nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét, hallani sem akar vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot. 16 Az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára. Kenyerét megkapja, vize állandóan van.

Isten a feddhetetleneknek (ami csak Krisztusban, az Újszövetség által lehetséges, így itt nem a fizikai Júdának üzen) egy biztonságos “sziklaerődöt” biztosít, ahol bár nem luxus állapotokban élnek, de biztosítva lesz a napi vizük és kenyerük. Vagyis, ha nem is bőségben, de Isten “táplálja őket” (vö. Jel. 12:14), azaz biztosítja a fizikai szükségleteiket a “pusztában”. Erre a menhelyre fognak a keresztények futni a pusztító utálatosság láttán. Ez a bizonyos “sziklaerőd” azonban nem csupán egy képletes, vagy költői fogalom, hanem egy valós hely. Ezt talán Dávid király alábbi zsoltára érzékelteti a legmegfelelőbb módon:

Zsoltárok 27:5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.

Ez az igerész egyike azoknak, amelyeknek több rétegű értelme van számunkra. A Szent Szellem úgy ihlette meg Dávidot, hogy habár ő e sorok megírásakor egy saját korábbi tapasztalatára reflektált, ez legyen bíztató üzenet minden Istenben hívő ember számára is, ugyanakkor még egy fontos próféciai jelentőséggel is bírjon.

Kétségtelen ugyanis, hogy Dávid ezzel a zsoltárral eredetileg egy, a Szentírásban is feljegyzett, a saját életében megtörtént eseménysorozatra utalt költői módon. Maga a történet az 1Sámuel 23:14-28 verseiben olvasható: “Amikor Dávid a pusztában sziklavárakban tartózkodott”. … “Zíf pusztájában lakott a hegyen, Saul mindennap kereste, de Isten nem adta őt a kezébe.” … Ezért hívják azt a helyet Szela-Hammahlekótnak (a Menekülés Sziklájának). Természetesen ez a zsoltár bármelyikünk éneke lehet, hiszen Isten a “Kőszikla”, a menedék a bajok idején mindazoknak, akik benne bíznak. Mindemellett “a veszedelem napja” egy konkrét időszak is, mégpedig a nagy nyomorúság ideje, aminek alkalmával Isten ugyancsak oltalmat ígér a hűségeseknek. Ahogy Dávid “sziklája” duális módon részben az Isten gondviselését, részben pedig egy konkrét helyszínt jelentett, úgy lesz ez velünk is a veszedelem napján.

 

A “Menekülés Sziklájának” helye

Nagyon sokan érvelnek azzal, hogy Isten képes bárhol és bármilyen körülmények között oltalmat, védelmet biztosítani, ha ez a szándéka. Ez igaz is, amit senki nem kíván vitatni. Ez esetben azonban nem az a kérdés, hogy Isten mire képes, hanem az, hogy mit nyilatkozott ki számunkra arról, ami meg fog történni a próféciai akarata szerint. Hiszen Noét is képes lett volna megmenteni úgy, hogy annak ne kelljen egy hatalmas bárkát 120 éven át tartó fáradtságos munkával megépíteni, és sorolhatnánk a hasonló példákat. A Jelenések 12-ben a puszta a görög eremon szó fordítása, aminek jelentései: puszta, elhagyatott, kietlen, sivatag, lakatlan, stb. terület. Az asszony pedig ez esetben egy testületet, az egyházat jelképezi, nem pedig egy egyént. A testület “sasszárnyakat kap” és az adott pusztai menedékben viseli gondját az Isten. Ezekből következően nyilvánvaló, hogy Isten nem a saját egyéni otthonunkban, vagy egyéni lakhelyeinken fog majd oltalmat biztosítani, hanem egy meghatározott, erre kijelölt helyen. Jézus utasítása szerint nekünk az eseményeket figyelve készen kell állnunk az otthonunk elhagyására, vagyis a futásra, aminek oly gyorsan kell mennie, hogy még az udvarból sem térhetünk vissza a házba. Az idevonatkozó igerészek fényében nem a vak világba futunk fejvesztett módon szerte szét, ki merre lát, hanem az ígért [pusztai] oltalom adott színhelyére.

Sofóniás próféta egy idevágó jövendölése alapján még további információkhoz jutunk:

Sofóniás 2:1-5 1 Szedd össze magad, szállj magadba te szemérmetlen nép, 2 mielőtt bekövetkezik az ítélet, mielőtt rátok tör JHVH izzó haragja, mielőtt rátok tör JHVH haragjának napja! Mert oly gyorsan jön az a nap, ahogyan a polyva száll! 3 Keressétek JHVH-t mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényt! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok JHVH haragjának napján! 4 Bizony, elhagyatott lesz Gáza, Askelón pedig pusztaság! Az asdódiakat fényes nappal hajtják el, az ekróniaknak írmagjuk sem marad. 5 Jaj a tengerpart lakóinak, a Krétából származó népnek! Így szól rólatok JHVH igéje: Kánaán, filiszteusok földje, elpusztítalak, lakatlan leszel!

A fentiekből két dolgot biztosan következtethetünk: 1. Akik keresik JHVH-t és teljesítik a törvényét, azok oltalomban részesülhetnek. 2. A ma elsősorban palesztinok által lakott Gáza, Askelón, Ekrón és Asdód teljesen el fog pusztulni, és nem mondhatók biztonságos helynek. Ezek a városok Júdától északi irányba fekszenek, ami azt jelenti, hogy ez nem lehet a biztonságos menedékhely iránya! Nyugati irányban a Mediterrán tenger állja az utat, így minden szempontot figyelembe véve csak a déli, illetve dél-keleti irány marad egyedüli lehetőségként.

Ugyanis az idevonatkozó próféciák és egyéb leírások fényében a menedékhely földrajzi elhelyezkedésének a következő kritériumoknak kell megfelelni:

  1. Krisztus utasítása szerint a Júdeában élő hívőknek sebtében a hegyekbe kell futniuk, hogy megmenekülhessenek, így a menhely Júdea közelében kell legyen. 
  2. Az adott helyszínen a sárkány távol lesz tartva az asszonytól három és fél év időtartamára (Jel. 12:14). Ez azt jelenti, hogy a sárkány, illetve az ő földi hatalmát megtestesítő antikrisztus és a fenevad birodalom fennhatósága nem terjedhet ki arra a területre, amely az egyház rejtekhelyéül szolgál majd a nagy nyomorúság 1260 napjára. A sárkány megkísérli ugyan az áradatot utána küldeni, de azt elnyeli a föld, azaz a kísérlete sikertelen lesz.
  3. Az északi, keleti és nyugati irányokba való menekülés ki van zárva, így marad a déli irány.
  4. Az adott vidéknek meglehetősen kietlennek, sivárnak és viszonylag elhagyatottnak, ugyanakkor a túlélés szempontjából biztonságosnak is kell lennie, és ivóvízzel is el kell legyen látva.

Ha összefoglaljuk ezeket a kritériumokat, a menedékhely déli, enyhén keleti irányú lokalitása “futótávolságra” kell legyen Júdeától, vagyis nem túl messzire ahhoz, hogy akár gyalogszerrel is el lehessen oda jutni. A terület részben hegység, részben sivatagos. És habár az antikrisztus Jeruzsálemben üti fel a székhelyét, és a Közel-Kelet nagy része az uralma alá fog kerülni, ennek az adott és viszonylag közeli helynek mégis meg kell menekülnie attól, hogy a fenevad elfoglalja! Mindezek igencsak leszűkítik a potenciális lehetőségeket, így keresésünk egyetlen, minden adott szempontnak megfelelő lokalitásra korlátozódik. Ez pedig a mai Jordánia egy bizonyos területe. A környéken egyedül ez a terület lesz biztonságban az észak királyától:

Dániel 11:40-43  40 A vég idején összecsap vele a déli király. Az északi király forgószélként tör rá harci kocsikkal, lovasokkal és sok hajóval. Behatol az országokba, és elözönli őket, mint az áradat. 41 Behatol az ékes földre is, ahol sokan elesnek. De az edómi, móábi és ammóni nép legjava megmenekül a hatalmából. 42 Kiterjeszti hatalmát az országokra, nem menekül meg Egyiptom sem. 43 Birtokba veszi Egyiptom arany- és ezüstkincseit és minden drágaságát. Líbiaiak és etiópok lesznek kíséretében.

Az antikrisztus a dél királya ellenes hadjárat alkalmával fog a Szentföldre is bevonulni, s ennek során történik meg Jeruzsálem körbevétele, ami viszont jelként szolgál majd a futásra. A közeli Keleten - Edom mellett – csak Moáb és Ammon fog megmenekülni attól, hogy az általuk lakott területek az antikrisztus hatalma alá kerüljenek. Számunkra itt most csak a két utolsó név fontos, Ammoné és Moábé. Ammon és Moáb Ábrahám unokaöccsének, Lótnak a fiai voltak, akik a bibliai történet szerint Lót Szodomából való elmenekülése után fogantak meg a környék egy barlangjában saját lányaitól (1Móz. 19:30-38). A két fivér ezen a területen telepedett meg, és elsősorban ez, az izraeliták távoli rokonainak mondható két nemzetség teszi ki a mai Jordánia lakosságának nagy részét. Próféciai értelemben tehát Ammon és Moáb a mai Jordániát jelenti. Azt a Jordániát, amelyben a sivatag szélén fekvő Petra (héb. Szela) hegyes-sziklás vidéke található. Ez a Jordániában fekvő Petra (gör. kőszikla) a nevének megfelelően egy sziklás terület a kietlen sivatag szélén, s ez a hely a korai keresztény idők óta a menekülés helyével van asszociálva. Petra Jeruzsálemtől délre, s kissé keleti irányban fekszik, 164 km távolságra. A bibliai térképeken gyakran a Szela névvel jelölik. Az enyhén rózsaszínű sziklákból álló hely különlegessége, hogy egy mélyből fakadó forrásnak köszönhetően bőven el van látva tiszta ivóvízzel. A forrás neve Ain Musza (Mózes forrása), ugyanis a helyi hiedelem szerint ez volt az a hely, ahol Mózes vizet fakasztott a sziklából a szomjazó izraelitáknak. Magát a völgyet, amelyben Petra fekszik Wadi Musa-nak, vagyis Mózes Völgyének nevezik. Áronnak, Mózes fivérének a feltételezett sírhelye is a közeli Jebel Haroun-on (Áron hegyén) található.

Petra a korai időkben a vad, barlanglakó horiták lakhelye volt (1Móz. 14:6), akiket Ézsau fiai, az edomiták üldöztek el (5Móz. 2:12), s akik aztán a Szela néven utaltak erre a vidékre, amikor a maguk erősségévé tették (1Móz. 36:8). A későbbiekben a Szeír hegyeként utaltak rá. Az edomiták az idők folyamán elkerültek innen, de a terület neveiben még őrzi egykori jelenlétüket. Az i.e. 300-as években egy nomád arab törzs, a nabateiták elüldözték az edomiták még ott élő maradékait, és a nabateita királyság fővárosává tették e helyet. Ők a maguk nyelvén a “Rekumu” névvel illették e helyet (nyelvükön a “rekem” ugyancsak sziklakövet jelent). Az i.e. II. században a nabateiták a görög kultúra hatása alá kerültek, amikor is a helység megkapta a ma is ismert Petra nevet. A nabateiták voltak azok, akik megalkották a Petrát a mai napig fémjelző, jellegzetes architektrúrát, ami ma egy fontos turisztikai látványosság. Az igen nagyvonalúan ékesített barlangbejáratok eredetileg a nabateiták sírhelyeiként szolgáltak. Petra azonban nem csak egy város, hanem a vadonban elhelyezkedő, barlangokkal teli, kietlen sziklavidék. A korábban felvázolt elemzés fényében ez a terület az egyetlen lehetséges hely, ahová a hívők elmenekülhetnek, s ezt alátámasztja az a tény is, hogy a kereszténység létrejöttének korai idejétől kezdődően ez a hely az igaz hívők majdani menedékhelyeként volt ismert, aminek bibliai okai vannak.

És való igaz, a Szentírás több helyen említi meg Petrát oly módon, hogy azt a leghatározottabban egy, az Isten által a népének szánt menhellyel asszociálja. Tény viszont, hogy ezek az igerészek igen ambivelensek, amelyek többféleképpen is értelmezhetőek, ráadásul némely magyar fordítás igen hanyagul adja vissza a pontos mondanivalót. De jegyezzük meg: ha ezek a versek nem a valós, fizikai Petrára utalnak, akkor Isten igencsak homályban tartja népét afelől, hogy hol is fogja az oltalmat biztosítani számukra három és fél éven át. Legyen a bennünk lakozó Szellem az irányadónk, s lássuk a konkrét idézeteket a maguk szövegkörnyezetének egészében:

Ézsaiás 2:10 Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba JHVH félelmes fensége és méltósága elől!

Ézsaiás 16:1-4 1 Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére. 2 Mert mint a bujdosó madár szétszórt fészek körül, olyanok lőnek Moáb leányai az Arnon gázlóin: 3 Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiűzötteket, és a bujdosót ne add ki! 4 Lakozzanak benned menekültjeim, és Moábnak te légy oltalom a pusztító ellen! Mert vége a nyomorgatónak, megszünt a pusztítás, és elfogytak a földről a tapodók. [Károli]

Ézsaiás 16:1-5 1 Küldjetek bárányokat az ország királyának, Szelából, a sivatagon át, Sion leányának hegyéhez! 2 Mint az ide-oda röpdöső madarak, s mint a kifosztott fészek, olyanok Moáb leányai Arnon gázlójánál. 3 „Adj tanácsot, Hozz döntést! Tedd árnyékodat olyanná délben, mintha éjszaka volna; rejtsd el az elűzötteket, s ne áruld el az oda menekülőket, 4 hadd lakjanak nálad moábi menekültjeim, légy rejtekhelyük a pusztító elől.” Majd ha véget ér az elnyomás, elpusztul a pusztító, s akik most a földet tiporják, letűnnek, 5 akkor majd királyi széket állít fel az irgalom, és rajta hűségesen, Dávid sátorában olyan bíró ül majd, akinek gondja lesz az igazságra, és sietve megadja azt, ami jogos. [Szent István Társulati katolikus Biblia]

Isaiah 16:1-4 1 Send the lamb to the ruler of the land, From Sela to the wilderness, To the mount of the daughter of Zion. For it shall be as a wandering bird thrown out of the nest; So shall be the daughters of Moab at the fords of the Arnon. 3 "Take counsel, execute judgment; Make your shadow like the night in the middle of the day; Hide the outcasts, Do not betray him who escapes.  4 Let My outcasts dwell with you, O Moab; Be a shelter to them from the face of the spoiler. For the extortioner is at an end, Devastation ceases, The oppressors are consumed out of the land.. [King James Version]

Az angol fordítások, így a fentebbi King James verzió is, sokkal pontosabban adják vissza a 4. Vers mondanivalóját, amikor Moábot a menekülés biztosítójaként mutatják be, nem pedig menekülőként. Ezek alapján tehát a 4. vers konkrét értelmi mondanivalóját így adhatjuk vissza pontosan:

“[Moáb] Rejtsd el a kiűzötteket, és a bujdosót ne add ki [ne áruld el]! Lakozzanak benned az én menekültjeim, ó Moáb, s te légy oltalmuk a pusztító [antikrisztus] ellen!”

A menekülők/száműzöttek kifejezés nagyon sokat elárul. Azok, akik megfogadva Jézus tanácsát, állandóan imádkoztak, hogy méltók legyenek a menekülésre, a kényszerből fakadó futásuk által száműzöttek lesznek. A száműzött kifejezés ugyanis azokra az emberekre vonatkozik, akiknek valamilyen kényszer hatására el kellett hagyniuk az otthonukat, s helyről helyre vándorolnak, addig, amíg valahol biztonságra leltek. Az Isten száműzöttei magukban foglalják azt a nagyszámú hívőt is, akik az idők jeleire gondosan figyelve még időben megragadják majd az alkalmat és “kifutnak az északi országból”, Káldeából, illetve a babiloni, antikrisztusi [új] világrend által kontrolált területekről. Ezek az elemek a meneküléssel járó hányattatások után sikeresen eljutnak a Szentföldre, majd annak elfoglalása után onnan tovább mennek Moáb területeire, ahol biztonságra lelnek. Habár sokuknak Júdea lesz a menekülés első állomása, de egyes próféciák azt is érzékeltetik, hogy mások az edomiták által uralt Boszporuszon át jutnak el erre a területre, akiknek az edomiták gonosz módon rendkívül megnehezítik a menekülés körülményeit:

Abdiás 1:13-14 Népem kapuján ne lépj be a veszedelem napján! Ne örülj te is bajának a veszedelem napján! … 14 Ne állj ki a keresztutakra, hogy megöld a menekülteket; a szökevényeket ne fogd el a szorongatás napján!

Habár Moáb és Ámmon (ahogy Edom sem) nem kerülnek teljesen az antikrisztus fennhatósága alá, ezek a nemzetségek nem kerülik majd el méltó büntetésüket a nagy nyomorúságot követően, az Úr haragjának napján. Ezt a Jeremiás 48. fejezete vázolja fel, s ami számunkra itt érdekes, az az, hogy ebben a fejezetben Petra és barlangjai továbbra is egyféle menhelyként van feltüntetve, immáron a moábiták számára: ”Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklán, Móáb lakosai! Legyetek olyanok, mint a galamb, amely a barlangok nyílásában fészkel!” ((Jer. 48:28), lásd még az Edom című írást).

Jeremiás még egy további próféciai idézete említhető meg a helyszínt illetően, legalábbis közvetett utalásként:

Jeremiás 12:5-6 5 Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni, ha csak nyugodt földön érzed biztonságban magad, mit csinálsz a Jordán sűrűjében [áradatában]?! 6 Testvéreid és rokonaid is alávaló módon bánnak veled, tele torokkal kiabálnak a hátad mögött. Ne higgy nekik, még ha szépen beszélnek is veled!

Ezek a sorok közvetve ugyan, de arra utalnak, hogy ha a hívő a mai viszonylag békés és kényelmes hétköznapi életben is nehezen képes megállni a helyét, akkor mi lesz akkor, amikor a Jordán áradatában szinte emberfeletti kihívásokkal kell szembenéznie? A hívők, akik az adott időben kifutnak Jeruzsálemből, ha kelet felé veszik útjukat, akkor át kell kelniük a Jordánon és annak árterületén. Az áradaton való átkelés tehát szó szerint is és képletesen is értelmezendő. A moabiták – akik Izrael egy testvérnépe - nem fogják osztatlan örömmel fogadni a jövevényeket, áskálódnak ellenük, attól rettegve, hogy bajt, üldöztetést hozhatnak rájuk. Tény, hogy ez egy viszontagságos út lesz bárhonnan is kerülnek a menekülés színhelyére:

Zsoltárok 107:2-7 2 Így szóljanak JHVH megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből, 3 és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről. 4 Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost. 5 Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük. 6 De JHVH-hoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből. 7 A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak.

Ennek a zsoltárnak van egy szellemi és fizikai vetülete, ugyanis egyformán vázolja az Isten választottainak szellemi megváltását és a fizikai ellenségtől való oltalmazását is.

De ezen a ponton térjünk vissza Jézus már idézett próféciájának alaposabb elemzésére ugyanis az eddig felvázolt tények fényében érthetőbbé válik a mondanivalója:

Máté 24:15 „Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! - 16 akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, 17 aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, 18 és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. 19 Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! 20 Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök. 21 Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. 22 Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok.” 23 „Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek!

A menekülésre adott időkeret oly szűkre szabott lesz, hogy a személy a házának udvarából sem mehet vissza a lakásába még annyi időre sem, hogy esetleg magához vegyen valami ruházatot, felszerelést, élelmiszert, vagy bármi mást, ami egy gyalogszerrel való menekülés esetén bizony sokat segítene. Tudjuk, Jeruzsálem seregek általi körbevétele és a pusztító utálatosság jelként szolgál a hívőknek, ugyanakkor ezeket az eseményeket megdöbbentő hírekként fogják a híradók leközölni a világ minden táján. Az emberek látják, felfogják, hogy valami nagy dolog veszi kezdetét, ha nem is tudják, hogy az a bekövetkező bibliai nagy nyomorúság lesz. Ezt a viszonylag rövid ideig tartó döbbeneti időt és a velejáró pillanatnyi bénultság állapotát kihasználva kell elmenekülni Jeruzsálemből és Júdeából. Az egyén szellemi állapotának, illetve felkészültségnek azonban még a meneküléssel kapcsolatban is szerepe lesz, ugyanis Jézus felszólítása szerint imádkoznunk kell azért, hogy a futás ne télvíz idején, s ne szombatnapon történjék, mert ezek megnehezítik és hátráltatják a futás körülményeit, valamint annak időtartamát. A tél sokkal keményebbé és körülményesebbé tenné a menekülést, a Jordánon való átkelést, különösen megfelelő ruházat, felszerelés és élelem hiányában. Arról nem is beszélve, hogy csecsemőkkel és gyermekekkel futni az életért önmagában is kegyetlen dolog. A szombat pedig egyszerűen megállítaná az iramot, lévén, hogy itt hű, törvénytartó igaz hívekről van szó, akik még ekkor is inkább a törvényben előírt pihenést választják, mint az erőltetett menekülést. Ez viszont kiteszi őket annak, hogy esetleg kifutva az időből, fogságba kerüljenek. A szellemileg “laza”, az odaadó és mély, szívből jövő imákat hanyagoló ember könnyen olyan helyzetben találhatja magát, hogy szüksége lesz észhez térni, mert máskülönben Jézus nem figyelmeztetett volna erre az eshetőségre bennünket. Az tehát egy “nyitott” próféciai kérdés, hogy futásunk viszonylag könnyű lesz-e, avagy megnehezíti azt a megfelelő szellemi felkészültség hiánya.

A felkészülés vagy a menedékre való “méltóvá válás” csak addig történhet meg, míg kezdetét nem veszi a nagy nyomorúság. Vagyis e mostani időt kell kihasználnunk arra, hogy keresve JHVH-t, az Ő törvényét megélve, a tiszta evangelizációs munkát elvégezve és a filadelfiai testvéri szeretetet gyakorolva méltóvá tegyünk magunkat a menedékhely oltalmára.


Pella – a keresztények menekülése, mint történelmi precedens

Az igaz hívők menekülésnek volt egy precedens értékű korai, vagy tipológiai beteljesedése az apostoli egyházban is, amire határozott utalásokat találhatunk a korai keresztények irodalmából. Ezek leírást adnak arról, hogy a keresztény egyház valamivel Jeruzsálem i.sz.70-ben történt teljes elpusztítása előtt csodálatos módon figyelmeztetve lett, majd elmenekült a városból. Maga Jeruzsálem ostroma és elpusztítása szintén egy előképnek mondható. A keresztény hívőket egy Isten által adott csodálatos jel figyelmeztette arra, hogy menekülniük kell a közelgő ítélet és a velejáró pusztulás elől. A menekülés színhelye ekkor egy Pella nevű város volt, ami azonban nem azonos Petrával. Eusebius – valószínűleg a nála korábban élő Heggepusztól idézve – a következőt írja erről az eseményről:

Az egész Jeruzsálemben tartózkodó egyház egy mennyei kinyilvánítást kapott arra, hogy mindazok, akik igaz életet élnek és érdemesek rá, hagyják el a várost a harcok kitörése előtt, és vonuljanak a Jordán mögé egy bizonyos Pella nevű városba. Mindazok, akik hittek Krisztusban, azok erre a helyre lettek Jeruzsálemből átmentve, és minden szent életű ember elhagyta ekkor a királyi várost és Júdea egész földjét; mert eljött az isteni ítélet ideje mindazokra, akik gonoszságot műveltek Krisztussal és apostolaival, s az az egész gonosz nemzedék el lett törölve a föld színéről. – Eusebius, 3. könyv, 5.

(v.ö. Márk 13:14; Mát 24:15; Luk. 21:20-22; 19:43-44; [Megjegyzés: ezek a próféciák nagyrészt kettős jelentésűek, vagyis i.sz. 70-ben csak az előzetes beteljesedésük történt meg, ami tipologizálja a végső, végidőkben történő beteljesedésüket. Lásd még A pusztító utálatosság című írást]).

A pellai menekülést több további forrás is megerősíti, köztük a korabeli Josephus leírása is:

“Továbbá (i.sz. 69-ben), a Pünkösd nevű ünnepnap alkalmával, amikor a pap éppen a templom belső udvarába tartott … ekkor az elbeszélések szerint, először egy földrengés rázta meg a helyet, majd egy hangot hallottak, amely úgy hangzott, mint egy hatalmas sokaság hangzata, ami ezt mondta: ‘Távozzunk el innen.’” – Josephus, A Zsidók háborúi VI. könyv v. fej. 3. rész.; és Whiston 1957:825

A Pseudo-Clementine által írt Recognitions (I:36 és 39) – ha a feltételezés igaz, miszerint ugyancsak a zsidó háború idejéből származik – az egyik legkorábbi történelmi forrás, amely erre az eseményre utal. Az I:39 részben ez áll:

Recognitions I.39 Mindazok, akik hisznek a Mózes által megjövendölt Prófétában, és megkeresztelkedtek (alámerítkeztek) az ő nevében, ártalom nélkül fogják átvészelni a háború pusztításait, amely eljön a hitetlenekre és magára a helyre [Jeruzsálemre] is.

Panarion 30:2. [7]
… mindazok, akik a Krisztusban hívők voltak, Pereába jöttek lakni, a Dekapoliszhoz tartozó Pella nevű városba, amelyről az evangélium is ír, és ami bataneai és a baszanitiszi területek szomszédságában található. Innen származtak Ebion tanításai is, miután ide költöztek, s itt telepedtek le. (Lüdeman 1980:164).

Epiphaniusz (Haereses XXIX:7; XXX:2; De Mesuris and Ponderibus XV:3) hasonlóan írja le ezt az eseményt. Mindegyik forrás megemlíti Pellát, mint a keresztények menedékhelyéül szolgáló várost. Némely forrás hozzáteszi, hogy az isteni jel egy olyan szózat, vagy hang volt, amelyet az egész város hallott, s amely azt harsogta: “Távozzunk el erről a helyről”. Epiphaniusz egyébként a Dekapolisz és Kole-Szíria területén kialakult későbbi keresztény csoportok, köztük az Ebioniták és Nazarénusok eredetét e Pellába menekül hívőkhöz vezeti vissza. A korai egyháztörténészek szerint tehát a júdeai keresztények az i.sz. 66-70 közöti első zsidó háború alkalmával Pellába menekültek, őket nevezték a zsidók Nazarénusoknak, a Júdeán kívüliek pedig Isten egyházának (héb. qehal’el; görögül pedig ekklézsia tou Theou). Mára számos e korból származó feltárt acheológiai lelet is egy jelentős keresztény jelenlétre mutat ezen a területen.

 

Mi a teendőnk?

Jézus utasításai szerint fókuszunknak a hit megélésén és a ránk szabott evangelizációs munka elvégzésén kell lennie, nem pedig magán a menekülésen. Az ugyanis megadatik, ha megfelelően éljük az életünket. Hogy az a hely valóban Petra lesz-e? Nos, a bibliai utalások alapján nyugodtan azt mondhatjuk, hogy igen - legalábbis a Júdeában tartózkodó hívők esetében.

Egykor a fenevadon ülő nagy parázna 1260 éven át üldözte azokat a szenteket, akik a birodalma, vagy fennhatósága határain belül éltek, a “pusztába” azonban már nem ért el a keze. A római fenevad birodalmi hatáskörén kívül Isten kis nyájának gyülekezetei jelen voltak Britanniától kezdve, kis-Ázsián és Indián át egészen Kínáig, szabadon hirdetve a tiszta evangéliumot.

Tudjuk, óriási mértékű megtévesztés jön a földre. De függetlenül attól, hogy mit hirdetnek a kegyelemre hivatkozva a törvénytipró tanítók, ajánlatosabb Pál apostol intését megfogadva, félelemmel telve és rettegéssel munkálkodnunk az üdvösségünkért (Fil. 2:12), mert Isten haragja eléri mindazokat, akik áthágják az örök szövetséget (Ézs. 24:5, 61:8). Krisztus figyelmeztető szavai szerint egyénekként kell méltóvá válnunk arra, hogy megmenekülhessünk mindattól, ami a földre jön a nagy nyomorúság idején. Eleve már azért is imádkoznunk kell, hogy egyáltalán méltók legyünk (Mt. 24:20), mert egyedül Isten adhat ehhez erőt.

Számunkra tehát nem is az az igazán lényeges dolog, hogy feltétlenül tudjuk azt, hogy pontosan hol is lesz a helyszíne a menedéknek, hanem az, hogy olyan életet éljünk, figyeljük az eseményeket, úgy végezzük a hit munkáját és úgy imádkozzunk, hogy mindezek által érdemessé váljunk a menekülésre, amit így Isten biztosítani fog (Lk. 21:36). És mindenekelőtt vigyázzunk arra, hogy senki meg ne tévesszen bennünket, vagy elterelje a figyelmet a lényegről. Manapság ugyanis sokak figyelme a felkapott álhírekre és a mindennapi eseményekbe próféciai jelentőségeket belemagyarázó tévinformációkra terelődik. Hiányzik a bölcsesség és józanság, ami nélkül még imádkozni sem tudunk úgy, ahogy kell:

1Péter 4:7 Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy [megfelelően] imádkozhassatok.