CoG

 Róma 9:5

Letölthető Word dokumentum

PDF

Köztudott, hogy az Isten Egyházának Gyülekezetei elvetik a szentháromságtant és egy határozottan unitárius istenképet vallanak. A háromsághívő apologéták általában egy sor, általuk jól megválogatott igegyűjteményre hivatkoznak nézeteik alátámasztásaként. Ebben az írásban egy gyakran, de, mint látni fogjuk alaptalanul felhozott igerészt elemzünk, jelesül a Róma 9:5 versének üzenetét. 

 


Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © Isten Egyházának Gyülekezetei 2013

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Webcímünk: www.churchofgod.hu


 

Róma 9:5 

Lássuk is a szóban forgó idézetet a maga szövegkörnyezetében:

Róma 9: 1-5 1 Igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem a Szent Szellemmel együtt tanúskodik, 2 hogy nagy bánat, szakadatlan kín gyötri szívemet. 3 Esdeklek, hogy bárcsak volnék átok alatt, a Krisztustól elszakítva azokért a testvéreimért, akik hús szerint rokonaim. 4 Mert izraeliták ők, övék a fiúvá fogadtatás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentiszteleti szolgálat és az ígéretek, 5 övék az atyák, kiktől hús szerint a Krisztus származott, aki mindenek felett való Isten, s áldandó az örök korokig. Ámen.

Az avatatlan olvasó számára a fentiekből úgy tűnhet, hogy Pál Jézus Krisztust nevezte meg a mindenek feletti Isten-ként, vagyis annak az Istennek, aki mindenek felett áll, s aki felett már értelemszerűen nem állhat senki és semmilyen hatalom. Csakhogy ez nyilvánvalóan ellentmondana számos olyan igerésznek, amelyek határozottan azt mutatják, hogy Jézus Krisztus alá van rendelve az Atyának, hatalma az Atya Istentől ráruházott hatalom (mint jutalom az elvégzett munkájáért) s ez a hatalom kiterjed mindenre, kivéve természetesen az Atyát, aki kiutalta neki:

I. Korintus 15:20 25 Addig kell ugyanis királynak lennie, míg [az Atya Isten] lába alá nem veti mind az ellenségeit. 26 Utolsó ellenségeként teszi félre a halált. 27 Hiszen az Atya mindent lába alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy mindent alája vetett, világos, hogy azt kivéve, aki a mindenséget alája vetette. 28 Mikor pedig alája veti majd a mindenséget, akkor majd ő maga a Fiú is alája veti magát annak, aki a mindenséget alája vetette, hogy Isten legyen minden mindenekben.

Jézus Krisztus saját szavaival vallotta meg, hogy mindent az Atya adott neki, beleértve azt az Önmagán kívül minden más feletti hatalmat is, amivel az Atya felruházta őt:

Máté 11:27 Nekem adott át mindent az én Atyám.

Az Írás szerint az Atya támasztotta fel Krisztust a halálból (Ap.csel. 2:24, 32; 3:15, 26; 4:10; 5:30; 10:40; 13:30, 33, 34, 37; Róm. 4:24; 6:4; 10:9; 1Kor. 6:14; Gal. 1:1. Kol. 2:12), vagyis adott életet neki. A mindenek feletti Isten nem kaphat sem életet, sem hatalmat [vagy bármi mást] valakitől, mert akitől kap, vagy kaphat, az nagyobb lenne őnála. A mindenek feletti csakis az lehet, aki nem kaphat semmit senkitől, mert mindennel eleve ő bír, s kedve szerint adhatja annak, akinek határozata szerint adni kívánja. Vagyis, az Atya Isten Jézus Krisztus felett áll, így Jézus Krisztus nem lehet a mindenek felett való Isten. De hogy minden kétséget kizárjunk, lássuk, hogy Pál további általa írt igerészekben kit nevez meg a mindenek felett való Istennek és Krisztus fejének:

Efézus 4:6egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő [az Atya] van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.

1Korintus 11:3 Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten.

Mivel a Szentírás nem mondhat és nem is mond ellent önmagának, így csupán két lehetőségünk marad: Az egyik, hogy a Róma 9:5 egyike azon kevés szövegrészeknek, amelyeket manipuláltak a háromsághívők, hasonlóan a hírhedt I.János 5:7-8 verseihez, ahol közismert tény, hogy egy később betoldott, s így hamisnak mondható rész áll. A másik lehetőség pedig az, hogy a fordítók tévesen adták vissza a többféleképpen értelmezhető görög szöveg mondanivalójának lényegét. Mint látni fogjuk, ez esetben inkább erről van szó.

Még a háromsághívők is megoszlanak e verssorok értelmezésével kapcsolatban

Ennek az igerésznek a fordítási lehetőségei miatt a legtöbb háromsághívő hittudós és képzett teológus nem véli azt, hogy ez a vers konkrét bizonyítékul szolgálhat Jézus Krisztus Istennel való azonosítására, és nem is hivatkoznak erre a szentháromság tanának alátámasztásaként. Ezzel ellentétben a laikus háromsághívők már sokkal inkább fordulnak ehhez a vershez azon téves nézet alátámasztására, hogy Jézus Krisztus egyenlő az Atya Istennel. Más szóval, komoly megoszlást tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy miként vélekednek egy adott igerésszel kapcsolatban a görög nyelvben és a teológiában jártas háromsághívő hittudósok, és miként használják ezeket a teológiai kérdésekben járatlanabb "mezei" apologéták és önjelölt hitvédők.
A laikus háromsághívő apologéták a különböző internetfórumok szintjén folyó vitáik alkalmával természetesen egy remek, készre szabott adut látnak ebben a versben a nézeteik alátámasztására, fel sem fogva azt, hogy saját alaposabban felkészült hittestvéreik tisztában vannak azzal, hogy ez az ige igazán nem egy jó hivatkozási pont.

A Róma 9:5 több eltérő értelmet kap a pontozás használata által

A görög nyelvtan szabályai szerint ennek a versnek legalább három lehetséges fordítása létezik, amivel a háromsághívő hittudósok is tisztában vannak, olyannyira, hogy nem is kezelik adu érvként ezt a verset Krisztus Istenségének alátámasztására. Az 5. vers mondanivalója lényegében a pontozástól függ. A korai görög kéziratokban nem használták a ma ismert pontozási rendszert, így ebben a versben sincsenek sem vesszők, sem pontok feltüntetve. Még a szavak és a mondatok sem voltak elválasztva egymástól, nem volt kis és nagybetű megkülönböztetve. Mindezeket a fordítók adták hozzá, s így nem feltétlenül tükrözik minden esetben hűen az eredetileg szánt mondanivalót. Ezt a verset háromféleképpen lehetséges lefordítani, attól függően, hogy hogyan használjuk, vagy helyezzük el a pontozást. A szövegváltozatok után feltüntetjük, hogy melyik angol nyelvű bibliafordítás alkalmazza azt:

1. …kiktől test szerint a Krisztus származott, aki mindenek felett való Isten, s áldandó az örök korokig. Ámen.

2. … kiktől test szerint a Krisztus származott, aki mindenek felett áll, Isten áldandó az örök korokig. Ámen.

3. … kiktől test szerint a Krisztus származott. Isten aki mindenek felett való és áldandó az örök korokig. Ámen.

1. Az ESV, NIV, TNIV, NET, NLT, NKJV, Message, és HCSB ESV Krisztus Istenségére fekteti a hangsúlyt.

2. A KJV, ASV, JB, az NASB és az NRSV a kétértelmű változatot alkalmazza, ahol ki van hangsúlyozva Krisztus hatalma, de az áldás Istenhez szól. 

3. Az RSV, NEB, REB, NAB, TEV/GNB, CEV, és NWT az Istent helyezi mindenek fölé és áldja.

De lássuk a görög szöveget, ahogy a kéziratok megőrizték, vesszők és pontok nélkül:

 

και εξ ων ο χριστος το κατα σαρκα ο ων επι παντων θεος ευλογητος εις τους αιωνας αμην

 

A szöveg felépítése:

 

και

εξ

ων

 

ο

χριστος

το

κατα

σαρκα

 

ο

és

től

aki

a

Krisztus

az [aki]

szerint

test/hús

az [aki]

 

ων

επι

παντων

θεος

ευλογητος

εις

τους

αιωνας

 

αμην

van

felett

mindenek

Isten

legyen áldva

ig

a

korok

Amen

 

A görögben a szórend nem annyira kötött, mint pl. az angolban és a szavak értelmét nem annyira a sorrend adja meg, mint inkább a ragozásuk. Röviden, a Róma 9:5 vers görög nyelvezete több fordítási lehetőséget nyújt, s figyelembe véve a Szentírás egészének Jézus Krisztus Atyához való viszonyával kapcsolatos üzenetét, azok a fordítások, amelyek Jézust nyilvánítják a mindenek feletti Istennek, egyszerűen pontatlanok.

A fentebb listázott fordítások legnagyobb részét a görög nyelvben járatos háromsághívő fordítók készítették, és figyelemre méltó, hogy számos esetben még ők is úgy adják vissza a szöveg értelmét, hogy nem teszik Jézust a mindenek feletti Istennel egyenlővé (ennek kiemelkedő példái az NAB és a rendkívül népszerű RSV)! Vagyis, ez esetben a háromsághívők is megosztottak azzal kapcsolatban, hogy miként adják vissza a mondanivaló értelmét. A Szentírás fordítása és magyarázata egy nagy felelősséggel járó feladat, s emiatt a háromsághívők közül is vannak többen, akik elhatárolódnak attól, hogy erre a versre úgy hivatkozzanak, mint ami Krisztus Istenségét bizonyítja. Mások úgy kezelik, hogy ez egy nyitott kérdés és az olvasóra bízzák az értelmezést.

Miután láttuk, hogy még a háromsághívők is tisztában vannak az eltérő fordítási lehetőségekkel, a kérdés és vita tárgya inkább az, hogy mit szándékozott Pál pontosan kifejezni. Ahelyett, hogy kimazsolázzuk magunknak azt a fordítást, ami a legjobban megfelel az általunk vallott nézeteknek, bölcsebb, ha górcső alá vesszük Pál írásstílusát és kívánt mondanivalóját, majd azok alapján ítéljük meg a fordítás hitelességét.

Pál sajátos szófordulatai, és az általa használt doxológia (dicsőítő beszéd) elemzése

Ha összehasonlítjuk az ebben a versben is előforduló kifejezéseket a Szentírás más részeiben található, és különösen a Pál által írt hasonló kifejezésekkel és gondolatmenettel, akkor láthatjuk, hogy a doxológiáiban használt "áldott", vagy "áldott legyen" kifejezések kizárólag az Istenhez szólnak. Habár az első két példa nem Pál tollából származik, de tükrözi a kifejezés általános használati módját, amit Pál is követett:

" Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?" (Márk 14:61)

"Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki." (Lukács 1:68)

" Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen." (Róma 1:25)

"Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja …" (II. Korintus 1:3)

"Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja …" (Efézus 1:3)

 "Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja …" (1Péter 1:3)

"Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok." (II. Kor. 11:31).

" kiktől test szerint a Krisztus származott. Isten aki mindenek felett való és áldandó az örök korokig. Ámen. " (Róma 9:5).

Az utolsóként idézett fordítása a Róma 9:5-nek tökéletesen harmonizálható az előtte felsorolt igerészekkel, de ha a másik fordítási lehetőséget alkalmaznánk (amelyik Krisztus mindenek felettiségét érzékelteti), akkor igencsak kilógna a sorból, ellentmondva a többinek. Az Újszövetségben az "áldott legyen" doxológia kivétel nélkül minden egyes alkalommal az Atyához szól.

A keresztények a dicsőítő beszéd ilyen típusú használatával nem egy új szokást vezettek be, mint inkább éltek a korábbi héber bibliai hagyományokkal. Ennek pedig része volt az Isten imádatát az "áldott legyen" (héb. berakah) kifejezés használatával kihangsúlyozni. Pál a Róma 9:5-ben leírt áldása minden bizonnyal közvetlen utalás a Zsoltárok 41:14 versére: Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen. Pál ezt a zsoltárt kiegészítette azzal, hogy ez a lény "mindenek felett való". A másik igerész, ahol konkrétan ki is mondja, hogy ki áll mindenek felett, az a már korábban idézett Efézus 4:6 …"egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett.'

A Pál által használt kifejezésmódok

Érdemes összehasonlítani a II. Korintus 11:31 és a Róma 9:1-5 idézeteket, mert Pál e két helyen azonos módon hangsúlyozza ki azt, hogy szavai igazak, mégpedig a berach hebraizmus használatával. Más szóval, szavainak igazságtartalmát az Istent áldó szóval nyomatékosítja:

Róma 9:1,5 1 "Igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem a Szent Szellemmel együtt tanúskodik" … 5 " kiktől test szerint a Krisztus származott. Isten aki mindenek felett való és áldandó az örök korokig. Ámen. "

II. Korintus 11:31 "Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok."

Az Újszövetség 27 könyvének csaknem a felét, pontosabban tizenhármat, Pál írt meg. Ezekben több mint 500 alkalommal használja a theos (Isten) kifejezést, de egyetlen esetben sem vonatkoztatja Krisztusra, beleértve a Titusz 2:13-at is, ami a háromsághívők egy másik gyakori, de szintén alaptalan hivatkozása. Pál, a héber Szentírások kiváló ismerője lévén, tisztában volt azzal, hogy csupán egy igaz Isten létezik és keresztényként sem tanított mást, mondva:

I. Korintus 8:5-6 5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, 6 nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. [vö. Még Ef. 8:6]

Ennek megfelelően Pál soha nem alkalmazta volna az Isten (Eloah/Theosz) kifejezést úgy, hogy az kérdésessé tegye ezt a tényt bárki számára. Ne feledjük, a Római levélben Pál nem csupán a római pogányoknak üzent, de az ott élő zsidóknak is (lásd Róm. 2:17; 3:9; 4:1; 7:1; 8:3-4, 36) és bőven lett volna mit magyarázkodnia, ha az egy igaz Isten mellé, vagy helyébe helyezne bárki mást. De nem magyarázkodott, mert az Istenképen semmit nem változtatott.

A szövegkörnyezetet megvizsgálva láthatóvá válik, hogy az Izraelnek adott becses privilégiumokat és ajándékokat sorolja fel: a fiúságot, a dicsőség jelenlétét, a szövetséget, a törvényt, a templomi imádatot, az ígéreteket, a pátriárkákat és a Messiás tőlük való testi eljövetelét. Mindezeket egy formulaszerűen használt, Istent dicsőítő beszéddel zárja le és nyomatékosítja. Fókuszában az áll, hogy a Messiás test szerint Izraelből származik, s miután testben meghalt, szellemi életre támadt fel, és ez jelenti az igazi választottságot. Mivel Pál itt Krisztus testi vonatkozását hangsúlyozza, a háromsághívők teljes ellentmondásba keverednek ennek az igének a magyarázatával kapcsolatban. Ugyanis ha Pál a testben megjelent Krisztusra utal a „mindenek feletti” jelzővel, akkor az ellentmond a háromságtan azon tételének, miszerint Krisztus a testben nem volt Isten. A háromságtan szerint ugyanis Jézusnak azért lehetett Istene, és azért imádkozhatott Istenhez, mert ő a test szerint, vagyis a testi természete szerint nem volt Isten. Jézus csakis az isteni természete szerint Isten. Más szóval, ha Pál Krisztus testi vonatkozását hangsúlyozva nevezné őt mindenek feletti Istennek, akkor ellentmondana a háromságtan egy alaptételének, ez pedig azt jelenti, hogy a háromsághívők Jézus Istenségét egy olyan igerésszel és úgy kívánják alátámasztani, hogy az teljesen ellentmond a saját teológiájuknak.

Mindent összevetve, Pál szóhasználata, írásainak felépítése és stílusa, a szövegkörnyezet mind azt bizonyítja, hogy az adott szövegben nem Krisztusra vonatkoztatta a „mindenek feletti Isten” jelzőt.

Mit mondanak a bibliakommentárok?

The New International Dictionary of New Testament Theology:

"Krisztust nem lehet abszolút módon egyenlővé tenni Istennel, legfeljebb úgy ábrázolni, mint az isteni természet birtokosát [megjegyzés: amiben mi is osztozhatunk (2Pét. 1:4) ], mert a theos szó előtt nincs névelő. … sokkal lehetségesebb az, hogy ez a kijelentés egy Isten felé irányult doxológia." - 2. köt. 80. o. Zondervan, 1986.

United Bible Societies

Tény, hogy Pál teológiájának általános jellegénél fogva a lehetetlennel lenne egyenlő az, hogy oly módon hangsúlyozná Krisztus nagyságát, hogy az "örökké áldott Isten"-nek nevezné őt. Pál egyetlen valós levelében sem nevezi ho christos [a Krisztust] úgy, mint theos [mint isten, vagy Isten]. -  522. o. A Textual Commentary on the Greek New Testament, United Bible Societies, 1971.

És végül az angolnyelvű Catholic Dictionary (Katolikus Szótár) a következőket írja:

Sem a nyelvtan, sem a szövegkörnyezet nem ad okot arra, hogy [a Róm. 9:5-öt] a következőképpen fordítsuk le: Krisztus, aki mindenek felett áll, legyen áldott mindörökké. ÁMEN. 

Összegezve a tényeket:

1. Az Újszövetségben az áldott kifejezést kizárólag az Atya Istenre vonatkozva használták.

2. Pál sehol máshol nem nevezi Krisztust az Istennek.

3. A páli levelekben nem találhatunk Krisztusra vonatkozó doxológiákat.

4. A Róma 9:4-hez legközelebb álló kifejezéseket az Efézus 4:6-ban láthatjuk, ahol Isten van megnevezve a mindenek felettinek.

5. A héber nyelvű bibliai irodalomban gyakori az Istent áldó záradék (mint hebraizmus).

6. Mivel a Római levél 11. fejezetének végén található doxológia sem a Krisztusra utal, joggal feltételezzük, hogy jelen szövegrész is magáról Istenről szól.

7. A szövegkörnyezetben a hangsúly Krisztus Izraelhez való kapcsolatán van (mivel az ígéretek szerint az Isten közülük támasztja fel a Megváltót), s ha őrá vonatkozna az Isten kifejezés, az értelmetlenné tenné ezt a kontextust.