CoG

 

Salamon és a 666

 

Lecke az utolsó idők keresztényei számára

Letölthető Word dokumentum

Letölthető PDF dokumentum

Van-e valamilyen jelentősége annak, hogy Salamon egy éves aranybevétele éppen 666 talentumot tett ki, illetve kapcsolatba hozható-e ez a szám a Jelenések 13:18-ban a fenevad bélyegeként megadott számmal? Ez csupán a számok egy véletlen egybeesése lenne, vagy annál többről van szó, és ennek van valami szimbolikus, netán próféciai jelentősége is? Ha igen, akkor mi módon? Amint látni fogjuk, ez esetben valóban többről van szó, mint merő véletlenről, és egy igen fontos üzenetet közvetít az utolsó időkre vonatkozóan. Salamon király élettörténete már a felszínen is egy megragadó, érdekes, és számos leckét tartalmazó, tanulságos történet. De mint látni fogjuk, ennek a történetnek van egy mélyebb, próféciai üzenete, ami az Isten egyházának utolsó, laodíceai korszakát érinti az antikrisztusi megtévesztés idejében.  


Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © Isten Egyházának Gyülekezetei 2015

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Webcímünk: www.churchofgod.hu


 

A bölcsességéről legendás Salamon király uralkodása folyamán letért az Isten által lefektetett útról és bálványimádatba esett. Mindez egy folyamat végeredménye volt. Salamon építtette fel a dicsőséges első templomot, és Isten, korábbi ígéretéhez híven (2Krón. 1:10-11), rendkívüli gazdagsággal áldotta meg ezt az uralkodót. A Salamon által uralt Izrael hatalmas előnyére szolgált az a tény, hogy Hirám, Tírusz királya már Dávid óta szövetségben és szoros baráti viszonyban állt Izraellel (2Sám. 5:11; 1Kir. 5:1; 1Krón. 14:1). A főníciai Tírusz kikötővárosa a kor kereskedelmi nagyhatalma volt, nagy kereskedelmi flottával rendelkezett, amely bejárta az akkor ismert világot.

1Királyok 10:11-12,14 11 De Hirám hajói is, amelyek az aranyat szállították Ofirból, rengeteg almuggimfát és drágakövet hoztak. 12 Az almuggimfából a király fölszerelési tárgyakat csináltatott az Úr templomába és a királyi palotába, továbbá citerákat és hárfákat a dalnokoknak. Soha többé nem került be (az országba), s nem volt látható annyi almuggimfa mind a mai napig.

... 14 Annak az aranynak a súlya, amely Salamonnak egyetlen esztendőben befolyt, 666 aranytalentumra rúgott, 15 nem számítva, amit a karavánoktól, a kereskedők hasznából, az idegen királyoktól és az ország helytartóitól kapott.

10:22 22 Mert a királynak Hirám hajóin kívül tarsisi hajói is voltak a tengeren. A tarsisi hajók minden harmadik esztendőben visszatértek és hozták az aranyat, ezüstöt, elefántcsontot meg a majmokat és a pávákat. 23 Így Salamon király gazdagságban és bölcsességben felülmúlta a föld minden királyát,

2Krónikák 9:13-22 13 Salamonnak egyévi jövedelme aranysúlyban hatszázhatvanhat talentum arany volt, 14 a kereskedőktől és a kalmároktól származó jövedelmein kívül. Sőt, Arábia összes királyai és a tartományok helytartói is szoktak aranyat és ezüstöt hozni Salamonnak. 15 Salamon király kétszáz nagy pajzsot is készíttetett vert aranyból, hatszáz vert arany jutott minden egyes pajzsra; 16 továbbá háromszáz kisebb pajzsot is vert aranyból, háromszáz vert arany jutott minden egyes pajzsra. A király a libanoni erdei palotában helyezte el őket. 17 A király készíttetett egy nagy trónszéket is elefántcsontból, és bevonatta színarannyal. 18 A trónnak hat lépcsője és aranyzsámolya volt, hozzá rögzítve. Az ülőhely felett mindkét oldalon karja volt, a karok mellett pedig két oroszlán állt. 19 Tizenkét oroszlán meg ott állt a hat lépcsőnél kétfelől. Nem készült ilyen egy királyságban se. 20 Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, sőt, a libanoni erdei palotában is színaranyból volt minden fölszerelés. Az ezüstöt ugyanis Salamon király napjaiban semmire se becsülték, 21 mert a király Tarsisba járó hajói háromévenként el szoktak menni Hirám szolgáival. A tarsisi hajók aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak. 22 Salamon király tehát gazdagságban és bölcsességben felülmúlta a föld összes királyait.

Hiram pedig még a templom felépítésében is társult, építészeket, mestereket küldött Salamon udvarába és a szükséges anyagok jelentős részét is ő biztosította (1Kir. 9:11; 2Krón. 2:2-15). Tarsis egy másik kereskedelmi hatalom volt, amellyel ugyancsak szoros gazdasági kapcsolatban állt Salamon, illetve Izrael. Dávid korábbi katonai sikerei biztosították annak előfeltételeit, hogy Salamon uralkodása alatt Izrael békében és jólétben éljen. Ezt a negyvenéves periódust Izrael aranykorszakaként tartják számon. A körülmények megfelelő biztonságot és anyagi helyzetet biztosítottak a templom felépítéséhez, ugyanakkor a folyamatok hátterét is ajánlatos alaposabban megvizsgálni. Ez a felemelkedés ugyanis nem várt veszélyeket hozott magával.

A templom felépítésének története egy olyan eszkatológiai leckét tartalmaz, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Salamon, amennyire bölcs volt annyira ostoba is, hiszen uralkodóként megszegte a királyoknak adott törvény minden egyes pontját. A törvény királyokra vonatkozó paragrafusai ugyanis előírták, hogy Izrael királya JHVH trónján ül, nem halmozhat fel gazdagságot, nem tarthat sok lovat és szekeret, vagyis nem állíthat fel hatalmas hadsereget, mert Izraelnek nem a saját katonai erejében, hanem Istenében kell bíznia (ez a 16. vers jelentése), úgy a jólétet, mint a biztonságot illetően. És végül, de nem utolsósorban, a király nem tarthat sok feleséget, nehogy azok eltántorítsák a szívét Istentől:

5Mózes 17:14-20 14 Ha majd bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, birtokba veszed, letelepedsz rajta, s azt mondod: Királyt akarok magam fölé, mint a többi nép körülöttem, 15 akkor csak olyan valakit tehetsz meg magad fölött királynak, akit az Úr kiválaszt. Csak a népedből való testvéreid közül tehetsz meg valakit királyodnak; idegent, aki nem testvéred, nem tehetsz meg királyodnak. 16 Ne tartson sok lovat, s ne akarja visszavezetni a népet Egyiptom földjére lóállományát gyarapítani. Megmondta az Úr: 17 „Sohase térjetek vissza ezen az úton!” Ne tartson sok feleséget se, nehogy eltántorodjék a szíve. Túlságosan sok aranyat, ezüstöt se halmozzon fel. 18 Mikor trónra lép, készíttessen magának másolatot egy könyvbe erről a törvényről, amelyet a Lévi fiai közül való papok fognak őrizni. 19 Legyen mindig kéznél, s egész életében olvasgassa, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s ügyeljen az egész törvénynek és minden parancsnak a megtartására. 20 Így nem emelkedik szíve gőgösen népéből való testvérei fölé, s nem tér el ettől a törvénytől sem jobbra, sem balra, és sokáig megtarthatja ő is, fiai is uralmát Izraelben.

Salamon mindezeknek pontosan az ellenkezőjét tette. A nemzet gazdagságát arra használta fel, hogy Izraelt egy büszke gazdasági és katonai hatalommá emelje:

1Királyok 10:26 26 Salamon harci szekereket és lovakat is szerzett; 1420 harci szekere volt és 12 000 lovasa. A szekérvárosokba telepítette őket és a király közelébe, Jeruzsálembe.

2Krónikák 9:25-27 25 Salamonnak négyezer ló számára volt hely az istállóiban, továbbá harci szekerei meg tizenkétezer lovasa. Ezeket a szekerész városokban és a király közelében, Jeruzsálemben helyezte el. 26 Ő uralkodott az összes királyok felett a folyamtól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. 27 Ő tette Jeruzsálemben az ezüstöt olyanná, mint a kő, a cédrusfát pedig olyanná, mint a fügefa, amely tömegével fordul elő a síkságon. 28 Lovakat Egyiptomból és még sok országból hoztak neki.

Amint azt a fentebb idézett 1Királyok versei is mutatják, iszonyatos méretékű aranyat és ezüstöt halmozott fel, annyit, hogy „annyi ezüst volt Jeruzsálemben, mint a kavics.” (1Kir. 10:27) „és az ezüstöt Salamon idejében semmire sem becsülték” (2Krón. 9:20). A 666 talentum az több mint 22 000 kg. Egy kommentár szerint annyi aranynak a mai értéke valami $281,318,400 dollár. Ilyen anyagi fedezettel a király képes volt gondoskodni a nemzet biztonságáról és felhatalmazva érezte magát arra, hogy a maga akarata szerint tegyen.

Így vett magához Salamon valami ezer feleséget és ágyast a környező pogány népek leányai közül. Mondani sem kell, ez a nagyszámú pogány asszony elfordította szívét az Úrtól - pontosan úgy, ahogyan Isten előre figyelmeztetett erre:

1Királyok 11:1-9 1 Salamon király számtalan idegenből való asszonyt szeretett, mégpedig a fáraó lányán kívül moábita, ammonita, edomita, szidóni és hettita asszonyokat, 2 tehát pogány népből valókat is, akikről az Úr azt mondta Izrael fiainak: „Ne adjátok össze velük magatokat, s ők se házasodjanak össze veletek, mert elcsábítják szíveteket, s isteneikhez pártoltok.” 3 Ám Salamon csüggött rajtuk. Hétszáz fejedelmi asszonya volt és háromszáz ágyasa. 4 Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az ő Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve. 5 Így Salamon a szidóniak istennőjéhez, Asztartéhez szegődött, majd Milkomhoz, az ammoniták szörnyéhez. 6 Salamon tehát olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és nem követte hűségesen az Urat, mint atyja, Dávid. 7 Akkoriban épített Salamon Kamosnak, a moábiták istenének egy szentélyt arra a hegyre, amely Jeruzsálemmel szemközt emelkedik, aztán ugyanígy Milkomnak is, az ammoniták istenének. 8 S ezt minden idegenből való asszonyának megtette, aki tömjént és véres áldozatot mutatott be isteneinek. 9 Az Úr megneheztelt Salamonra, mivel szíve elfordult az Úrtól, Izrael Istenétől, jóllehet kétszer is megjelent neki,

A fentiek fényében a 666-os szám szoros kapcsolatban áll Salamonnak a gazdagságból fakadó kicsapongásaival, a saját hatalmával való visszaélésével, az elvilágiasodásával, s végül az Istentől való elfordulásával. Izrael Salamon uralma alatt volt nagyságának és dicsőségének csúcsán, ugyanakkor az ő uralkodásával kezdődött meg Izrael hanyatlása is. Salamon tettei miatt Isten a halála után kettészakította az egységes királyságot. Rehoboam apjának, Salamonnak a fennhéjázó életmódját kívánta követni, és még nagyobb adóterheket rótt a népre, ami miatt i.e. 922-ben Izrael tíz törzse elszakadt Dávid házától és Júdától (1Kir. 12; 2Krón. 10), ami viszont hosszabb távon aposztáziához, majd az elbukásukhoz vezetett. Izrael háza alig több mint kétszáz éven át tartott ki, ekkor Isten, megelégelve az egyre növekvő hitehagyást, az északi királyságot az asszírok kezébe adta. Így Izrael tíz törzse közvetve Salamon vétkei miatt lett eltávolítva Isten színe elől és kitagadva a szövetségből. Ugyanakkor Júdában is megkezdődött az a folyamat, ami hosszabb távon Júdát is méltatlanná tette a szövetségre. Mindez tehát amiatt történt meg, mert Salamon lepaktált a „fenevaddal”, illetve azzal a gazdasági és vallásrendszerrel, amiből aztán a Nagy Babilon növi ki magát a kor végén egy globális hatalommá, mielőtt Isten teljesen elpusztítja. Megismétli e magát a történelem a végidőkben? A próféciai előrejelzések szerint a válasz erre egy határozott igen. És innentől talán lássuk a korai események és a végidők történéseinek összefonódását, kezdve Tírus jelentőségével.

Tírus és királya

Kik voltak a Tírusiak, illetve a nevezetes főníciaiak, akiknek hajói bejárták az akkor ismert világot és oly sok kulturális örökséget hagytak ránk? A főníciaiak a bibliai Kám legkisebb fiának, Kánaánnak a leszármazottai voltak. Kánaánnak tizenegy fia volt, és az ő nemzetségeik alkották meg a kánaáni népeket.

1Mózes 10: 15-19 15 Kánaán utódai: az elsőszülött, Szidon, azután Het, 16 továbbá a jebuziták, amoriták, girgasiták, 17 hivviták, arkiták és sziniták, 18 arvaditák, zemariták és a hamatiták. Később a kánaániták nemzetségei szétszóródtak. 19 A kánaániták határa Szidontól Gerar irányában Gázáig terjedt; Szodoma, Gomorra, Adma és Cebojim irányában pedig egészen Lesáig.

Kánaánt több oknál fogva is átok alatt állt, egyrészt a Noé ellen elkövetett szexuális vétek miatt (1Móz. 9:24-25), másrészt pedig a róluk Kánaánként elnevezett földterület jogtalan birtokbavétele miatt (Jub. 10:27:34). Ezt tetőzte még az, hogy az özönvíz utáni, már sokkal korlátozottabb Nefilim berontás is Kánaánban történt meg, valamint a hírhedt Szodoma és Gomorra lakosai is kánaániták voltak. Amikor Noé megáldotta fiait illetve azok utódait, Kánaánhoz így szólt: „Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között.” (1Móz. 9:21-25). Ez a nép, tehát egy megátkozott nép volt, s ennek az átoknak, mint azt látni fogjuk, nagyobb nyomatéka volt, mint azt első olvasásra gondolnánk.

A pátriárkák szigorúan megtiltották fiaiknak a kánaánitákkal való keveredést (1Móz. 24:3, 37-38; 28:1-2), amihez a Jubileumok könyve némi további magyarázatot nyújt:

Jubileumok 22:20-21 20. Óvakodj attól, fiam Jákób, hogy feleséget végy Kánaán lányainak magjából; Mert minden magja ki lesz irtva a földről. 21. Mivel - Hám törvényszegésének következtében - Kánaán vétett, és minden magja ki lesz pusztítva a földről és minden maradéka is, és semelyik tőle való nem lesz megmentve az ítélet napján.

Mielőtt az izraeliták birtokukba vették az Ábrahámnak és fiainak ígért földterületet (1Móz. 17:8; 35:12), Isten határozott utasítást adott nekik az ott lakó kánaáni népeket illetően, hogy az átkot Izrael keze által töltse be rajtuk:

5Mózes 7:1-3 1 Ha JHVH, a te Istened elvezérel arra a földre, ahova most bevonulsz, hogy birtokodba vedd, s ha kiűzi előled mind a népeket, a hetitákat, a girgasitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat - hét nálad népesebb és nagyobb népet -, 2 ha JHVH, a te Istened majd kiszolgáltatja neked, s te legyőzöd őket, akkor töltsd be rajtuk az átkot, ne köss velük szövetséget és ne könyörülj meg rajtuk. 3 Ne köss velük házasságot, lányodat ne add egyhez sem feleségül közülük, és egyikük lányát se vedd fiadnak feleségül.

5Mózes 20-16-18 16 E népek városaiban, amelyeket JHVH, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben. 17 Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hetitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy JHVH, a te Istened parancsolta, 18 nehogy eltanuld tőlük utálatos dolgaikat, amelyeket isteneik (tiszteletére) végbe visznek, s így vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen.

Mindez nem volt üres és következmények nélküli követelmény! Salamon és az uralma alatt álló Izrael megszegte azt az isteni rendeletet is, miszerint a kánaánita népek egyikével sem keveredhettek vagy léphettek szövetségre (5Móz. 7:3). Isten figyelmeztette népét, hogy ha nem hallgatnak rá, ha nem hajtják végre ezt a rendeletét, akkor maguknak okoznak ártalmat, és hosszútávon arra a sorsra jutnak, amit az ellenségeiknek szánt:

4Mózes 33:55-56 55 Ha azonban nem űzitek ki magatok elől a föld lakóit mind, akiket meghagytok közülük, szálka lesznek a szemetekben és tüske az oldalatokban, szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen laktok majd, 56 s én úgy bánok majd veletek, ahogy velük szándékoztam bánni.

Józsué 23:6-13 6... mindent, ami Mózes törvénykönyvében írva van, ne térjetek el tőle sem jobbra, sem balra, 7 s ne keveredjetek össze azokkal a népekkel, amelyek még megmaradtak körötökben. Ne ejtsétek ki isteneik nevét, ne szólítsátok meg őket eskütételkor, ne szolgáljatok nekik, s ne boruljatok le előttük. 8 Ragaszkodjatok inkább a ti Uratokhoz, Istenetekhez, amint a mai napig tettétek. 9 Ezért az Úr is elűzött előletek nagy és erős népeket, senki sem volt képes eddig a napig nektek ellenállni. 10 Közületek egy ezret üldözött, mivel az Úr, a ti Istenetek maga harcolt értetek, amint megígérte. 11 Tehát nagyon ügyeljetek arra – az életetek függ tőle! –, hogy az Urat, a ti Isteneteket szeressétek! 12 Ha azonban elpártoltok, s azoknak a népeknek a maradékához csatlakoztok, amelyek köztetek maradtak, velük összeházasodtok és kölcsönös kapcsolatot tartotok fenn velük, 13 akkor tudjátok meg, hogy az Úr, a ti Istenetek nem űzi el többé előletek azokat a népeket. Inkább háló és csapda lesznek számotokra, tüske az oldalatokban és por a szemetekben, míg el nem tűntök erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek.

Bírák 2:1-3 1... Ezt mondtam: Nem szegem meg szövetségemet soha. 2 De ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a népével, hanem pusztítsátok el oltáraikat. Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Miért tettétek ezt? 3 Aztán azt is mondtam: Nem űzöm el ezeket a népeket előletek. Szorongassanak benneteket, isteneik meg legyenek csapda a számotokra.”

Ezt a kitérőt szükséges volt megtenni ahhoz, hogy tisztában legyünk a helyzet súlyával. A főníciaiakként ismert nép ugyanis Kánaán elsőszülött fiától, Szidontól származik, a szidoniak alapították meg Szidon és Tírus városait. Ezek után talán némileg más fényben kell értékelnünk Salamonnak a velük való viszonyát, hiszen Izrael házával pontosan az történt, ami „meg van írva”: Elkezdtek barátkozni, szövetkezni, keveredni a kánaánitákkal, majd azok szokásait felvenni és isteneiknek szolgálni - mígnem ki lettek pusztítva az Ígéret földjéről.

A kánaánitákról, de különösképpen Tírusról és a főníciaiakról azonban nem ez a negatív kép van jelen a modern köztudatban, hanem egy sokkal pozitívabb vélemény: Az élettől lüktető, kozmopolita, gazdag és „multikulturális” kereskedőváros képe, ahol az emberek jólétben éltek, liberális gondolkodásúak voltak, így tolerálták a „másságot”. Ha ez a kép a mai Nyugat-Európára emlékeztet bennünket, az nem a véletlen műve. Ez a társadalmi beállítottság tökéletes ellentéte volt a vallásilag merev és „konzervatív” Izraelnek. A kánaánita városállamok az i.e. 2000 és i.e. 1200 közötti időkben még sarc formájában munkásokat és árukat adtak el Egyiptomnak. Tírus is ebben az időben kezdett meggazdagodni az Egyiptomnak szállított faárúk bevételéből. Ezt egy kiterjedt kereskedelmi hálózat létrehozása követte, ami Salamon idejére már fontos gazdasági központtá tette Tírus városát. A főníciaiak több gazdasági kolóniát is létre hoztak, többek között Karthágó városát is ők alapították meg. Kétségtelen, hogy a Salamon és Tírus királya közt zajlott kereskedelem gazdaságilag mindkét fél számára előnyös volt, de Izrael számára rejtett veszélyeket hozott magával az Istennel való szövetség szempontjából.

Az Isten által magadott ismételt figyelmeztetések fényében Izrael királyainak és a főníciai Tírusnak a viszonylag szoros kapcsolata egy igen különös frigynek mondható. Dávid és Salamon korában Tírus már a Sátán által kreált gazdasági és kereskedelmi rendszert testesítette meg, és Isten rá is világít ennek sátáni eredetére Ezékiel próféta könyvének két teljes fejezetében (Ez. 27-28). Ez a két fejezet nem csupán az egykori Tírusról nyújt leírást, tartalma ugyanis próféciai előképe mindannak, ami a kor végén a Nagy Babilon által fog megtestesülni, és egyaránt érinti majd a testi Izraelt (mind a 12 törzset), és érinti Isten szellemi népét, az egyházat is. A 27. fejezet úgy mutatja be Tírust, mint egy globális kereskedelmi hálózat központját, s mint a kor egy „gazdasági csodáját”, hiszen: „gazdag lett és dicsőséges a tenger szívében.” (Ez. 27:25).

Ezékiel 28. fejezetét elsősorban az teszi ismertté, hogy itt olvashatunk Sátán bukásáról, s általában csak ebben a kontextusban vannak idézve a fejezet bizonyos versei. De ha megfigyeljük, mindez oly módon van kinyilatkoztatva, hogy asszociálja őt Tírus királyával, és annak gazdasági csodájával. Ez az asszociáció oly szoros, hogy lényegében Sátán és Tírus királya egymást személyesítik meg a szóban forgó fejezetben. Más szóval Tírus királyának hatalma és gazdasági, kereskedelmi csodája mögött Sátán szellemisége és kreativitása állt, ő alkotta meg és ő vitte sikerre ezt a kereskedelmi rendszert:

Ezékiel 28:4-5 4 Bölcsességeddel és okosságoddal vagyont szereztél magadnak, aranyat és ezüstöt halmoztál fel kincseskamráidban. 5 Milyen ügyesen tudsz kereskedni! Megsokszoroztad vagyonodat, de szíved felfuvalkodott bensődben gazdagságod miatt.

Mindez azonnal az antikrisztusra és az ő általa létrehozott, megvalósított gazdasági csodára, a végidők Nagy Babilonjára emlékeztet bennünket, aki mögött ugyancsak maga Sátán áll az antikrisztus által megszemélyesítve. Más szóval ez a Tírusban létrehozott gazdasági és kereskedelmi rendszer a korszak végére a Nagy Babilon által világméretűvé tett rendszernek az eredete és előtípusa volt, s mindkettő Sátán céltudatos eszközeként szolgált, illetve fog majd szolgálni. Tírus Izrael határán feküdt, s így nagy hatással, befolyással volt Izraelre, annak szellemi hanyatlására. A 666 pedig következetesen ennek a sátáni eszköznek a száma, az adott rendszer pedig sikeresen elbuktatta Izrael népét, és mint azt a Jelenések könyvéből tudjuk, a kor végén megkísérti az egyházat is, és sokan megtántorodnak.

Még egy sokatmondó párhuzam: Tírus büntetése és bukása a Nagy Babilon büntetésének és bukásának a pontos előképe volt, szinte szó szerint:

Ezékiel 27:26-36 26 Evezőseid a nyílt tengerre vittek. A tenger közepén azonban összetört a keleti szél [a keleti népek föderációja]. 27 Gazdagságod, árud és rakományod, hajóskapitányod, hajósaid és karbantartóid, azok, akik áruidra alkusznak, és minden harcosod, akit szállítasz, az emberek egész sokasága, amely fedélzeteden tartózkodik, mind a mély tengerbe merülnek pusztulásod napján. 28 Megremeg a tenger partja kormányosaid hangos kiáltozásától. 29 A kormányosok mind otthagyják hajójukat. A matrózok és a tenger hajósai mind a szárazföldön vesztegelnek, 30 és hangosan jajgatnak miattad és keservesen siránkoznak. Hamut szórnak a fejükre és hamuban fetrengenek. 31 Kopaszra nyírják miattad fejüket, és szőrzsákba öltöznek. Lelkük szomorúságában keservesen megsiratnak. 32 Bánatukban gyászdalt énekelnek fölötted, és így jajveszékelnek: „Ki volt olyan, mint a büszke Tírusz, a tenger közepén? 33 Áruiddal, amelyek a tengert szelték, sok népet kielégítettél. Javaid és áruid bőségével gazdaggá tetted a föld királyait. 34 Most azonban összetörtek a hullámok, és a mélybe süllyedtél. Rakományod és egész legénységed elsüllyedt veled együtt. 35 A szigetek lakói mind megdöbbennek miattad, a királyok megborzadnak a félelemtől, és elváltozik a színük. 36 A népek kereskedői felszisszennek. Iszonyattá váltál, és véged van mindörökre.”

Jelenések 18:1-3, 7  1 Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni az égből, akinek nagy hatalma volt, és a föld felragyogott dicsőségétől. 2 Hangos szóval így kiáltott: »Elesett, elesett a nagy Babilon, démonok lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyűlöletes állat lakóhelyévé. ) 3 Mert féktelen paráznasága borából ivott minden nemzet; s a föld királyai paráználkodtak vele, a föld kereskedői az ő gyönyörűségeinek bőségéből lettek gazdagokká!« ... 7 Amennyire dicsőítette önmagát és gyönyörűségben volt, annyi gyötrelmet és gyászt adjatok neki, mert így szól szívében: ‘Mint királyné, ülök a trónon, és nem vagyok özvegy, gyászt nem fogok látni!’ 8 Ezért egy napon jönnek rá a csapások, a halál, gyász és éhség, és tűz fogja megégetni; mert erős az Isten, aki őt megítéli!«

18:9-19 9 Sírni és gyászolni fognak fölötte a föld királyai, akik paráználkodtak vele, és gyönyörűségekben éltek, amikor látják majd füstjét, amint ég. (Ez 27,31-33; Iz 23,17) 10 Elhúzódnak tőle, félve gyötrelmeitől, és így szólnak: »Jaj, jaj, az a nagy város! Babilon, az erős város! Mert egy óra alatt eljött a te ítéleted!« (Dán 4,27) 11 A föld kereskedői sírni és gyászolni fognak fölötte, mert senki sem veszi meg többé áruikat: (Ez 27,31.36) 12 arany és ezüst árut, drágakövet, gyöngyöt, gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, semmiféle tujafát, sem elefántcsont-edényt, és egyetlen nemes fából, rézből, vasból és márványból való edényt sem, 13 sem a fahéjat, fűszert és illatszereket, kenetet, tömjént, bort, olajat, lisztlángot, búzát, barmokat, juhokat, lovakat, kocsikat, rabszolgákat és emberi személyeket. 14 A lelked számára kívánatos gyümölcsök eltávoztak tőled, és minden kövérség és kiválóság elveszett tőled, és többé már nem találják meg! 15 Mindazok, akik ezekkel kereskedtek, s akik meggazdagodtak, megállnak tőle távol, gyötrelmeitől félve, sírva és gyászolva, (Ez 27,31.36) 16 és így szólnak: »Jaj, jaj, az a nagy város, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékes volt, 17 és egy óra alatt odalett ennyi gazdagság!« Minden hajókormányos és mindenki, aki a vizeket járja, a hajósok, és akik a tengeren dolgoznak, megállnak távol, (Ez 27,27) 18 és így kiáltanak, amikor látják égésének helyét: »Melyik város volt hasonló ehhez a nagy városhoz?« 19 Majd port hintenek fejükre, és sírva és gyászolva így kiáltanak: »Jaj, jaj, az a nagy város, amelynek kincseiből meggazdagodtak mindnyájan, akiknek hajóik voltak a tengeren, az ő kincseiből; és egy óra alatt elpusztult!

A párhuzamok tovább folytatódnak azzal, hogy a két város büntetése, majd a pusztulása és kárhozata is megegyezik:

Ezékiel 28:6-10 6 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel szívedet Isten szívéhez tetted hasonlóvá, 7 lám ezért idegeneket szabadítok rád, nagyon erős népeket. Kardot rántanak bölcsességed ellen, és bemocskolják fényességedet. 8Letaszítanak a gödörbe, és erőszakos halállal halsz meg a tenger szívében. 9 Vajon mondod-e majd gyilkosaid előtt is: „Isten vagyok”, noha csak ember vagy, s nem Isten, azoknak a kezében, akik átszúrnak? 10 Úgy halsz meg, mint a körülmetéletlenek [a szív körülmetélését elvető, megtérni nem akaró megátalkodottak], idegenek keze által. Mert én mondom ezt – mondja az Úr, az Isten.

Jelenések 14-11 9 Egy harmadik angyal követte őket, hangosan kiáltva: »Aki imádja a vadállatot és annak képmását, és felveszi bélyegét a homlokára vagy a kezére, 10 az is inni fog Isten haragjának borából, amely készen van, elegyítetlenül, haragjának kelyhében, és gyötrődni fog tűzben és kénben az angyalok és a Bárány előtt. (Iz 51,17;Jer 25,15) 11 Gyötrelmeik füstje felszáll örökkön-örökké, és nincs nyugalmuk éjjel-nappal azoknak, akik imádták a vadállatot és képmását, és aki fölveszi nevének bélyegét.«

A rendszernek a kiszolgálói és haszonélvezői mindkét esetben örök ítélet alá esnek. Az elkötelezett luciferiánusok végső büntetése a kárhozat és örök pusztulás. Ennek részeként beteljesedik majd egy sor rendkívül fontos prófécia is – Isten Izrael helyreállításakor végleg megtisztítja népét a sok szenvedést okozó kánaánita „tüskéktől”:


Ezékiel 28:24-25 24 Izrael házának nem lesz többé szúró tüskéje, sem fájdalmas tövise a körülötte levő népek között, amelyek megvetik. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, az Isten. 25 Ezt mondja az Úr, az Isten: Amikor majd összegyűjtöm Izrael házát a népek közül, ahová szétszóródott, akkor megmutatom rajtuk a népek szeme láttára, hogy szent vagyok.

Zakariás 14:21 Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek JHVH-jának szent tulajdona lesz, és aki csak eljön, hogy áldozatot mutasson be, bármelyiket előveheti, és főzhet benne. Attól a naptól fogva nem lesz többé kánaánita (héb. kena'aníj) a Seregek JHVH-jának házában.

Azonban amíg ez megtörténik, Isten népének keresztül kell menni egy végső próbán, ahol a próba abból áll, hogy teljes mértékben kivonjuk magunkat e rendszer hatása, befolyása alól. Úgy a vallás, mint a gazdasági élet területein. Előttünk áll Izrael példája, ahol a nemzet úgy-ahogy követte Istent, bár elsősorban csak formálisan és rítusokban, ugyanakkor minden fenntartás nélkül megszegte azokat a parancsolatokat, amelyek pl. a körülöttük élő népekkel való kapcsolataikat voltak hivatottak helyes keretek közt tartani. Semmi nem lazítja fel a szellemi éberséget annál jobban, mint a gazdag, gondtalan és „felszabadult” erkölcsi élet. Erre pedig bizonyíték Salamonnak, a világ legbölcsebb emberének a példája, s az egységes királyság katonai és gazdasági hatalmából fakadó szellemi eltunyulása, majd az ezt követő bukása.

Salamon történetének leckéje a végidők eseményeinek fényében.

A fentebb már leírtak alapján talán jobban érthető számunkra az, hogy Salamon éves arany bevétele nem véletlenül rúgott éppen 666 talentumra. Ez a bevétel a sátáni rendszerrel való kiegyezés eredménye volt, s az ominózus szám ezt, mint egy pecsét, tükrözi! Így tehát közvetlen kapcsolat van az 1Királyok 10:14-ben és a Jelenések 13:18-ban megadott 666-os számok között, mivel ez a szám a fenevad gazdasági, politikai és vallási rendszerének az azonosító száma, illetve bélyege is egyben.

Salamon olyan világias (értsd: a sátáni rendszerrel megalkuvó, illetve azzal „kiegyező”) gazdasági, politikai és vallási gyakorlatokat folytatott, amelyek figyelmeztető leckeként, negatív példákként szolgálnak számunkra. Mindez ugyanis előképe volt az utolsó idők bizonyos eseményeinek, konkrétabban a laodíceai egyházkorszak langymeleg, megalkuvó szellemiségének. A megalkuvás elsődleges oka az emberek fizikai jóléthez való ragaszkodása, ehhez viszont szükséges lesz behódolni a fenevad által megvalósított gazdasági, politikai és vallásrendszernek. Emiatt az utolsó idők egyháza, a laodíceai egyház az alábbi figyelmeztetésben részesül:

Jelenések 3:16 16 De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból. 17 Mert azt mondod: ‘Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van, nem szorulok rá semmire’...

A laodíceai egyház szellemileg langymeleg, vagyis nem áll ki határozottan az igazság mellett, s olyan mértékben alkuszik meg a világgal és a hamis vallási dogmákkal, hogy az a kitagadtatás határára juttatja őket. A 17. vers rámutat ennek okára, ami nem más, mint az anyagi jólét, s az abból fakadó biztonságérzet. Ahogyan Salamon a gazdagsága által megteremtette saját biztonságát, úgy a laodíceaiak is a gazdagságukban bíznak, „nem szorulnak Istenre”.

Csakhogy ennek a világnak a gazdasági felépítése az istentelen kapzsiságon és igazságtalanságon alapszik, mivel Sátántól/Tírus királyától ered, és aki ennek a rendszernek a része kíván lenni, ezen belül kíván meggazdagodni, annak azonosulnia kell „Tírus fejedelmével”, és magának is istentelenné, igazságtalanná kell válnia a gyarapodás érdekében. Ezt követően pedig szembe kell néznie a gonoszok ítéletével:

Jakab 5:1-6 1 Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt! 2 Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly. 3 Aranyotokat és ezüstötöket belepte a rozsda, és ez a rozsda tanúul szolgál ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Vagyonotokat gyarapítottátok még az utolsó napokban is. 4 Nos, a bér, amelyet a földeteket learató munkásoktól levontatok, felkiált, és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe. 5 Bőségben éltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok szíveteket a leölés napjára. 6 Az igazat elítéltétek, megöltétek, s ő nem tanúsított ellenállást.

Ez a velejéig romlott rendszer csalóka jólétet biztosít azoknak, akik alávetik magukat szellemiségének és kiszolgálják azt. A nemzetek, azok uralkodói és a világ kereskedői elkötelezik magukat e berendezkedés mellett a gazdagsági jólét érdekében. Isten népe választás elé kerül: vagy megfogadják Isten utasítását és kifutnak ebből a rendből, vagy engednek a fizikai vágyaiknak, és a rendszer részeseiként, osztozni fognak annak bűneiben és az ítéletében:

Jelenések 18:3 Féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői”. 4 Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: „Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket; 5 mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.

Ésaiás 52:11  Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok.

A „fussatok ki belőle én népem” figyelmeztetést általában csak a hamis vallási dogmák elhagyására értelmezik az emberek, ám ez a rendszer nem csupán vallási, hanem gazdasági, politikai felépítmény is lesz egyben. Ez pedig azt jelenti, hogy Babilon minden aspektusát - beleértve a gazdaságit is - hátra kell hagynunk. Mi sem mutatja tisztábban ennek a rendszernek a valós arcát, mint az, hogy a kereskedelmi áruk mellett még a rabszolgákat és az emberi lelkeket is portékaként kezelik:

Jelenések 18:9-14  9 „Sírni és gyászolni fognak miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják a tűzvész füstjét. 10 Gyötrelmétől való félelmükben távol megállva így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város, egyetlen óra alatt ért utol az ítélet. 11 A föld kereskedői is sírnak és gyászolnak miatta, mert áruikat senki sem vásárolja többé: 12 az aranyat és ezüstöt, a drágakövet és gyöngyöt, a gyolcsot és bíbort, a selyem- és skarlátárukat, a különféle tujafákat és elefántcsont-tárgyakat, a különféle nemes fából vagy ércből, vasból és márványból készült eszközöket, 13 a fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, a kenőcsöket és tömjént, a bort és olajat, a finomlisztet és gabonát, a barmokat és juhokat, a lovakat és kocsikat, a rabszolgákat és emberi lelkeket. 14 A haszon, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled, minden bőség és pompa elpusztult körülötted, és ezek soha többé nem lesznek találhatók sehol.

Igen, az erre kapható ember a lelkét is képes eladni a jólétért. Ám a rendszerre egy mindent elsöprő ítéletet hoz Isten, és egyetlen óra alatt megsemmisíti. Ha Isten népe közül valaki nem hagyja el időben Babilont, vagy visszatekintget rá, mint Lót kánaáni felesége, akkor vele együtt pusztulnak el.

Ahogy Salamon megalkuvásait és gazdasági felemelkedését gyorsan követte az idegen asszonyok utáni vágy és az azokkal való intim viszony, úgy a laodíceai egyház is a „parázna” tanok befolyása, hatása alá kerül. Azt már láttuk, hogy Salamon vétkének messzemenő, elbukást eredményező következményei voltak Izrael számára, és ezt a leckét nem veszíthetjük szem elől az egyházban.

Elengedhetetlenül fontos külön kitérni az Isten templomára, illetve felépítésének körülményeire. Salamon ugyanis még a templom felépítésébe is bevonta a pogány világ forrásait, onnan kérte az építőanyagokat (lsd. 1Kir. 5), sőt még a „kőműveseit” is.

2Krónika 2:7 7 Azonkívül küldjél nekem cédrus¬, ciprus¬ és fenyőfát a Libanonról. Tudom ugyanis, hogy szolgáid ügyesen vágják a Libanon fáit. Aztán ott lesznek az én szolgáim is a te szolgáid mellett, 8 hogy sok fát szállítsanak nekem, mert a templom, amelyet építeni akarok, nagy és pompás lesz.

1Királyok 5:31-32 31 Majd megparancsolta a király, hogy nagy köveket, értékes köveket fejtsenek a templom alapjául, s faragják négyszögűre őket. 32 Ki is faragták őket Salamon kőművesei és Hírám kőművesei, a gebáliak [biblósziak] pedig elkészítették a fát és a köveket a ház építéséhez.

Ez önmagában is egy komoly leckét tartalmaz, és ha valamelyest mélyebben utána kutatunk, akkor néhány kevésbé ismert és meglepő ténnyel találjuk magukat szembe, amire egy alábbi fejezetben még kitérünk. Előtte azonban lássuk, milyen eredményeket hozott magával Izrael számára a pogányokkal felvállalt közösség. 

A kánaáni tüske Jezabel szellemisége

Az a bizonyos kánaáni tüske nem szűnt meg gyötörni Izrael testét, s amint azt Isten kijelentette, isteneik állandó kísértést jelentettek az egységes királyság kettészakadását követően is Izrael és Júda számára. Ahogy a szép kánaáni asszonyok utáni vágyakozás is sok rossznak volt forrása.

A fizikailag gyönyörű - kreolbőrű, feketehajú és nagyon szép arcvonású - ám szellemileg konokul gonosz kánaánita nő karakterét senki nem jeleníti meg jobban, mint a hírhedt Jezabel. (Szoros másodikként talán még Juda feleségét Betshuát említhetnénk meg név szerint, aki a zsidó nép, a „királyi törzs” teljes genetikai megrontását kívánta elérni.)

Az i.e. 887 és az i.e. 856 közötti években Omri fia Ákháb, az északi királyság feje, egy érdekszövetség megkötése részeként elvette feleségül Tírus királyának, a szidoni Etbaál-nak a lányát, Jezabelt. Etbaál uralma alatt Tírus második fénykorát élte a virágzó kereskedelem által. Jezabel azonban Baált és Asherah-t imádta, így a kapcsolatnak a már megszokott és jól ismert következményeként "azt cselekedte Ákháb, Omri fia, ami gonosz JHVH színe előtt" (1Kir. 16:30). Jezabelnek nem kellett túl sok idő ahhoz, hogy kiismerje és kihasználja Akháb gyenge és gonoszra hajló jellemét, így hamar a maga befolyása alá vonta őt, és Izrael királya Baál szolgálatába lépett. Szamáriában oltárt emelt a bálványistennek, és berkeket ültetett neki JHVH bosszantására (1Kir. 16:30-34). Izrael egészét gyors futótűzként itatta át a minden korábbit meghaladó bálványimádat. A Jezabelben munkálkodó szellemiséget két, nevéhez fűződő, kirívó eseménysor tükrözi leginkább. Miután királyné lett, Jezabel azonnal át kívánta itatni Izraelt a baál-imádattal, s minden erejével Isten szolgái ellen fordult. A király pénzén valami 800 baál-papot hozatott Izraelbe, üldözte Isten prófétáit, közülük sokat megöletett (1.Kir. 18:4-13), és oltárokat emelt Baálnak. Az általa okozott páratlan hitehagyás váltotta ki Illés próféta figyelmeztetését, valamint a három és fél esztendőn át tartó szárazságot és éhínséget (1Kir. 17:1). Végül pedig a baál-papokkal való leszámolást. Jezabel megátalkodott gonoszságát mi sem példázza jobban, mint konok kitartása a bálványistenek mellett, még azután is, hogy Illés leszámolt Baál és Asherah papjaival. Mivel képtelen volt alávetni magát az Isten akaratának, elérte a próféta által megjövendölt vég, és az ablakból kidobott testét a kutyák ették meg (2Kir. 9:29-37). Talán dacból, vagy talán annak a reményében, hogy külsejével és szexualitásával képes lesz megmenteni az életét, halála előtt kifestette és felszépítette önmagát.

A Jezabelt uraló szellemiség egy másik hírhedt példája az az ördögi módszer volt, amivel elrabolta az istenfélő Nábót atyai és Isten általi örökségét (3Móz. 25:23). Férjének, a királynak a nevében levelet írt a Nábót városában lakó véneknek, királyi pecséttel ellátva. A levélben arra utasította a nemeseket, hogy fogadjanak fel két hamis tanút, akik megvádolják Nábótot azzal, hogy megátkozta Izrael Istenét és a királyt, majd kövezzék őt meg. Emiatt Isten elküldte Illést, aki megjövendölte végzetüket (1.Kir. 21:1-29). E cselekedetével Jezabel a Jelenések 17 Nagy Paráznáját személyesítette meg, aki ugyancsak hamis vádakkal és Istenre hivatkozva pusztítja majd el az Isten mártírjait. Jezabel nevének pontos jelentése ismeretlen, egy feltevés szerint a héber „izevel” szóból származik, aminek jelentése: “[aki] nem lesz felmagasztalva”.

A jezabeli szellemiség nem csak testi Izraelben okozott bálványimádást, de Isten szellemi népének soraiba, az egyházába is beférkőzött:

Jelenések 2:118-23 18 A tiatírai egyház angyalának írd meg: Így szól az Isten Fia … :  19 Ismerem műveidet, hitedet, szeretetedet, szolgálatodat és béketűrésedet, és utóbbi tetteidet, amelyek számosabbak az előbbieknél. 20 De van ellened egy kifogásom, hogy megengeded Jezabel asszonynak, aki magát prófétanőnek mondja, hogy tanítson, és elcsábítsa szolgáimat, hogy paráználkodjanak és egyenek a bálványáldozatokból. 21 Időt adtam neki, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. 22 Íme, ágyba döntöm őt, és akik vele házasságtörést követnek el, igen nagy szorongatásban lesznek, ha nem fordulnak el tetteiktől. 23 Fiait halállal ölöm meg, és megtudja minden egyház, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek közületek mindenkinek tettei szerint.

A történelmi Jezabelhez hasonlóan ez a „prófétaasszony” a férjét semmibe nézve ragadta magához a hatalmat, és hamis tanításokkal fertőzte meg a tiatírai egyházat, elcsábítva sokakat az igazságtól. A tiatírai egyház maradéka még jelen lesz az utolsó időkben, s vagy sebtében megtérnek, vagy pedig el kell szenvedniük a nagy nyomorúságot. A figyelmeztetés és lecke azonban minden egyházkorszakhoz szól (23. vers).

Európa elrablása

A sátáni fenevad birodalmi rendszerének székhelye a római birodalom ideje óta Európában található. A történelem folyamán itt, Európában jöttek életre a római birodalmi minta „megújulásai” (a szarvak) a különböző korszakokban. És mint azt a próféciákból tudjuk, ugyancsak Európában fog létrejönni ennek a végső formája, Nagy Babilon is az antikrisztus uralma alatt. Európában folytatódott annak a gazdasági rendszernek a működése, amely Tírus városát korának gazdag kozmopolita központjává tette.

Európa a főníciai Tírus királynak, Agénórnak és Télephasszá nevű feleségének volt a gyönyörű szép leánya. A mitológiai történet szerin Zeusz egy alkalommal meglátta Európát, amint a leány virágokat szedett a tenger partján, és szépsége miatt azonnal beleszeretett. Zeusz szerelme oly heves volt, hogy átváltoztatta magát egy fönséges fehér bikává, és előjött a tengerből ott, ahol Európa és szolgálólányai játszadoztak. A fehér bika a hercegnő elé állt, s az felült a hátára, a bika pedig elragadta és magáévá tette. Róla lett elnevezve az európai kontinens, aminek szimbóluma a mai napig a bikán ülő tírusi királylány. Ennek a szimbolikus jelentése sokkal mélyebb és messzemenőbb, mint azt a legtöbb ember gondolná. 

Az elmúlt kétezer évben - az utolsó néhány évtizedet leszámítva - a világ európa-centrikus volt, ami a földrész gazdasági rendszerének, illetve az abból fakadó életszínvonalnak és katonai hatalmának volt köszönhető. Itt történtek meg a római fenevad birodalmi rendszerének összes eddigi megújulásai (a hétfejű fenevad, Jel. 13:1-8), és itt fog felébredni ideiglenes álmából ez a vadállat az utolsó periódusára is, amikor az antikrisztus vezetése alatt: „... hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte.” (Jel. 13:7-8) Imádják és csodálják, mert egy vonzó gazdasági csodát visz végbe a világon, ami jólétet és biztonságot hoz. Ennek a rendszernek a gazdasági aspektusa Tírusban született meg. Abban a Tírusban, amit a zseniális Sátán alkotott meg, s tett gazdaggá a kereskedéseinek fortélyaival. Ha egy bibliai szóhasználattal kívánunk élni: „Európa az Tírus leánya.” Ahogyan a valóságban Agenor leánya, Európa is tírusi volt. Talán nem véletlen egybeesés az, hogy ez a földrész még a nevét is Tírus királyának egy lánya után kapta!

Sátán munkásai az Isten templomában

Salamon uralmának és Izrael fénykorának idején, konkrétan a templom építésekor történik egy okkult behatás. Ez egy bizonyos Hiram Abiff (bibliai megnevezése: Hurám-Abit) nevű személyhez fűződik, aki egy „mesterépítész volt”, s akit Tírus királya küldött Salamonhoz, hogy ő vezesse az építkezést:

2Krónika 2:12-13 12 Azért küldök neked egy bölcs, tudós és értelmes embert: Hurám-Abit. 13 Dán leányai közül való asszonynak a fia, csak az apja volt tíruszi férfi. Járatos az arany, ezüst, réz és vasmunkákban, a kő és fafaragó munkákban, a bíbor, a kék színű, a bisszus és a karmazsin fonalak szövésében, ért bármilyen metszet véséséhez, sőt mindenféle tervet is tud készíteni, amit csak rábíznak, a te mesterembereiddel és az én uramnak, a te atyádnak, Dávidnak mesterembereivel együtt.

Ezzel az eseménnyel a bibliai történet valójában egy rejtelmes okkult töltetet kap. Hiram Abiff, az I. templom főépítésze ugyanis a szabadkőművesség egyik központi karaktere, akinek nevéhez egy jelentőségteljes beavatási rítus fűződik. A Biblia igen kevés, csupán néhány vers erejéig ad leírást Hurám-Abitról, illetve Hiram Abiffről. Ezekből megtudjuk, hogy ő „egy Naftali törzséből való özvegyasszonynak volt a fia, de tíruszi apától származott; rézműves volt és tökéletes műérzékkel, hozzáértéssel és ügyességgel tudott mindenféle rézmunkát végezni.” (1Kir. 7:14).Járatos az arany, ezüst, réz és vasmunkákban, a kő és fafaragó munkákban, a bíbor, a kék színű, a bisszus és a karmazsin fonalak szövésében, ért bármilyen metszet véséséhez, sőt mindenféle tervet is tud készíteni, amit csak rábíznak ... (2Krón. 2:13). A két idézet annyiból mond ellent egymásnak, hogy az 1Királyok idézete szerint az asszony Naftali törzséből származott, a 2Krónika viszont Dán törzséből származtatja. Erre az az általánosan elfogadott magyarázat, hogy az asszony vér szerint Dán törzséből származott, majd Naftali törzséből való férje lett, s miután az meghalt, az ő özvegyeként már Naftali törzséhez tartozott (a törvény szerint a más törzsből való feleség a férje törzsének tagjaként számíttatik). Miután özvegy lett, egy tírusi (szidoni) férfihez ment hozzá, akitől Hiram Abiff született. Emiatt a szabadkőművesek gyakran úgy utalnak rá, mint „az özvegy fia”. Hiram történetét a szabadkőművesek sokkal részletesebben vázolják fel, mint ez a néhány bibliai sor.

Hiram Abiff a mester építész a szabadkőművességen belül egy rendkívüli személyiségnek számít, akit az egyik legfontosabb elődjükként tartanak számon. A szabadkőművesek harmadik fokozatának rítusában Hiram a főszereplő. Ekkor a fokozatot elérő kandidátusnak el kell játszani egy allegóriát, ahol ő Hiramot személyesíti meg, s bekötött szemmel vezetik be a terembe. Salamont a szertartás levezető Mester, Hiram királyt pedig egy már beavatott mester személyesíti meg. Ennek a fontos rítusnak az alkalmával felelevenítik Hiramnak a szabadkőművesek által ismert teljes  történetét. A történet szerint Hiram minden nap lefekteti azt a munkarészt, amit azon a napon az építészeknek meg kell valósítaniuk. A templomot építő mesterembereknek azt ígérik, hogy miután a templom elkészül, jutalmul megkapják a kőműves mesterség legmélyebb titkait, s azzal maguk is magasfokú „építőmesterekké” válnak, és onnantól a legmagasabb fokú mesterek bérét kapják meg. A történet szerint azonban volt tizenöt olyan építész, akik nem akarták megvárni a munka bevégzését ahhoz, hogy a titkokat megkaphassák, és egy tervet szőttek az építészeti titkok megszerzésére. Ezt a tervet aztán a csoport három tagjának kellett véghezvinnie. A három „gonosztevő” egymás után szólítja meg Hiramot, egyikük a keleti kapunál, másikuk a déli kapunál, a harmadik pedig a nyugati kapunál. A dialógusok mindhárom alkalommal ugyanazt foglalják magukban. Amikor az első gonosztevő követeli, hogy Hiram fedje fel számára a „mesterépítészek titkait”, akkor ő azt válaszolja, hogy ez nem a megfelelő idő, sem a megfelelő hely. Az adott titkokat ugyanis csakis három személy egyidejű jelenlétében lehet feltárni; Salamon királynak, Tírus királyának és Hiramnak a Mesternek a jelenlétében. A gonosztevő ekkor így szól; „áruld el a titkokat, vagy vége az életednek”. Hiram válasza: „Az életem elveheted, de a becsületemet, azt nem”. Ennek hallatán az első gonosztevő egy szerszámmal lecsap Hiramra, aki sebesülten tovább vánszorog a következő kapuhoz, ahol a jelenet megismétlődik. A harmadik kapuhoz érve az ott rá váró gonosztevő sem képes a titkokat megszerezni, s egy nehéz sulyokkal (fakalapács) agyonüti Hiramot. Hiram így inkább feladta az életét, mintsem elárulja az építészet titkait a nem beavatottak számára. A gonosztevők pedig gondba kerültek, hiszen a titkokat nem sikerült felfedniük, ám kezükben volt az építész holtteste, amit gyorsan el kellett rejteniük. Sebtében a templom építési törmelékeivel fedik be, majd az éjszaka folyamán visszatérnek, hogy véglegesen eltüntethessék a tetemet, amit elástak egy, a Mória hegyétől nyugatra fekvő dombon. Másnap Hiram nincs jelen a munkálatokban és keresésére indulnak. Végül az összeesküvő építészek bevallják a történteket. Hiram sírját megtalálják, aki ekkor már 15 napja holtan feküdt abban. Salamon király elrendeli a holttest feltámasztását, amit először a fokozatba beavatandó növendékek kézfogásával, majd pedig a már beavatottak kézfogásával kíván elérni. Ez a kísérlet sikertelen és Salamon aggodalmát fejezi ki, hogy Hiram Abiff halálával a kőművesmesterek titka végleg kihalt. Salamon azonban nem adja fel, s kijelenti, hogy miután Hiram feltámad, az ő első szavaival helyettesítik majd az elveszett „titkos szót”, addig, amíg azt nem sikerül majd megtalálniuk. Ekkor Salamon feltámasztja Hiram Abiffet „a halott szintjéről az élő függőleges szintjére”, s teszi ezt az „oroszlánmancs” elnevezésű Mester Kőműves kézfogásával. Ezután megöleli Hiramot a testvéri szövetség öt pontjának érintésével: láb lábat érint, térd térdet, mellkas mellkast, a kezek egymás hátát, és a száj a fület. A Salamont megszemélyesítő Nagytekintetű Mester ekkor a beavatott fülébe súgja a Hiram által kimondott, az elveszettet helyettesítő szót. Ez a szó a Ma-Ha-Bone.

A szertatás levezetése után a Mester Kőműves a következőket mondja: „Így tehát, testvéreim, legyünk követői a mi Nagy Mesterünknek, Hiram Abbiffnak, utánozva az ő erényes magaviseletét, Isten iránti őszinte áhítatát, töretlen hűségét a bizalomhoz; hogy amint ő tette, mi is üdvözöljük a borzalmas kényurat, a Halált, s fogadjuk őt úgy, mint a Legfelsőbb Nagy Mesternek a kegyes küldöttét, aki átvisz bennünket a tökéletlenségből a teljes tökéletességbe, dicsőségbe és a mennyei páholyba, ahol a Világmindenség Legnagyobb Tervezője elnököl.”

Ha a luciferiánus szabadkőműves célok ismeretének fényében aprólékosan elemezzük a fenti rítus tartalmát és mozzanatait, akkor egyértelmű az, hogy a beavatott halálos titoktartásra kötelezi magát, és maga is a mestermunka építőjévé válik. Ez a mestermű természetesen nem egy fizikai épület, ahogyan a szabadkőművesek sem valós kőművesek, hanem egy, az emberiség sorsát meghatározó ideának, egy új világrendnek a megépítői. Mivel Hiram az Isten templomának mesterépítője volt, ez úgy jelképesen, mint a valóságban is azt ábrázolja, hogy a Sátán zsinagógája jelen van az Isten szellemi templomában, az egyházban is, ahol ugyancsak folyik ez az építkezés, lényegében bevonva abba a kereszténységet is. Ennek részeként a maguk tanaival és céljai szerint indoktrinálják a keresztény embereket, hogy az így belülről „megdolgozott” egyház a Messiás eljövetelének tekintse majd az antikrisztus megjelenését. Az betanítás és a mesterterv szerves részét képzi „a harmadik zsidó templom” felépítése, aminek célja ugyancsak az, hogy hitelesítsék a hamis messiási uralmat. A „keresztény cionizmus” ugyanennek az aknamunkának az eredménye (lásd A modern kereszténység eltérítése című írást). Mi sem mutatja jobban a helyzet kritikus mivoltát, mint az a tény, hogy a modern protestantizmus legnevesebb pásztorainak és prédikátorainak javarésze szabadkőműves, vagy pedig valamelyik más titkos társaság, lovagrend stb. tagja. A későbbiek folyamán talán kiegészítjük ezt egy alaposabb elemzéssel, illetve magyarázattal (lásd még A templom és az antikrisztus című írást). A „templom” ahová az antikrisztus beül, az Isten szentélye, az egyház lesz.

Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy az „özvegy fia” megnevezés egy titulus, illetve kódnév is egyben, aminek antikrisztusi vonatkozása van. A bibliai Rut könyve vázolja Rut és Boáz történetét, akiktől a dávidi királyi ház származik (Rut Dávid dédanyja volt). Rut férje Boáz a nászéjszakájukat követően meghalt, s így Rut özvegy lett, férfi utódait pedig „az özvegyasszony fia” titulussal illetik a szabadkőművesek. Salamon és Jézus ugyancsak ebből a vérvonalból származott, így a titulust rájuk is vonatkoztatják, de mivel az álmessiásnak, vagyis az antikrisztusnak valami köze kell, hogy legyen ehhez a vérvonalhoz, így ez a titulus az ő egyik kódneve is egyben. Vagyis Hiram után az új rend építőit és a várt királyukat is ezzel a címmel illetik.

A mesterterv része, hogy az Isten egyházát elvakítsák a különböző hamis tanok, valamint a jólét és a „bővölködés evangéliuma” által, majd a gazdasági, politikai és vallási rendszerük részévé tegyék. Munkájuk nagyon sikeres, ezt mutatja a laodíceai egyházhoz szóló üzenet, valamint Isten azon felhívása, hogy népének ki kell futnia abból. Amikor megérett rá a világ, az antikrisztus elrendeli a fenevad bélyegének a felvételét:

Jelenések 13:16-18 16 Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, 17 és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát. 18 – Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát; mert ember száma az, és a száma hatszázhatvanhat. –

Emlékezz az Istenre, amíg nem késő

A végidők egyházának egy jelentős része kezdetben oly mértékben megalkuszik majd a feléledt fenevad-rendszerrel, hogy emiatt el kell szenvedniük a Nagy Nyomorúság borzalmait. Sokuk azonban hirtelen rádöbben a helyzet valós súlyára, és megfogadják Uruknak, Jézusnak a szavait: „18 végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; ölts fehér ruhát, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s végy gyógyírt, hogy bekend a szemed, és láss. 19 Akiket szeretek, azokat korholom és megfenyítem; buzdulj tehát föl, és térj meg.” (Jel. 3:18:19). Mivel számukra nem lesz az fizikai menedék biztosítva, amit a filadelfiai gyülekezet elnyer, mély megtérésük ekkor már üldöztetést és mártírhalált jelent: „a sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és elment, hogy harcra keljen az asszony többi [a pusztai menedéket elszalajtó] ivadéka ellen, akik megtartják Isten parancsait, és akiknél Jézus tanúságtétele van. (Jel. 12:17).

Megszámlálhatatlan sokaság lesz, „akik a nagy szorongatásból jönnek ki, és fehérre mossák ruhájukat a Bárány vérében.” (Jel. 7:14, Dán. 12:1). Más szóval megszenvednek a hitükért, és a tűz általi próbákban hozzák meg „a megtérés méltó gyümölcseit” (Lk. 3:8). 

És itt talán utolsó párhuzamként hozzunk fel egy jóval pozitívabb leckét, vagy példát Salamon életéből. Írásaiból ugyanis kitűnik, hogy a király vén korára megtért gonosz cselekedeteitől, és bölcsessége még élesebbé vált, mint azt pl. a Bölcsesség és a Prédikátor könyve is érzékelteti. Minden, amin átment tanulságos leckeként szolgált neki (Préd. 2:4-18).

Tisztába volt azzal, hogy minden értelmetlen, s minden hiábavalóság, a gazdagság, a jólét, a kényelem, Isten nélkül minden értelmetlenné válik. A szenvedésnek pedig Isten szemszögéből nézve megvan a maga értelme, mert tapasztalatot, s abból fakadó igazán mély megtérést és örök életet hozhat magával. Salamon oly sok mindent megtapasztalt, felemelkedést, gazdagságot és bukást. Végül pedig ugyanarra jutott, mint amit Isten eleve megmondott nekünk úgy az Édenben, mint az írott Törvény átadásakor, majd pedig annak az új szövetség általi szívünkbe, elménkbe helyezésekor:

Prédikátor 11:7-10 8 Akárhány évet ér is meg az ember, lelje örömét mindegyikbe [az élet dolgaiban], de emlékezzék meg a sötét időről, és arról a sok napról, amelyek, amikor eljönnek, hiúságnak mutatják az elmúltakat. 9 Örvendj, ifjú, fiatal korodban, és légy jó kedvvel ifjúságod napjain! Kövesd szíved hajlamát, és azt, amit szemed lát! De tudd meg, hogy mindezekért Isten törvény elé idéz.

Prédikátor 12:15 A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!

Az emberek legfőbb dolga az, hogy Istent féljék és az ő parancsolatait megtartsák. Erre ébredt rá Salamon, erre ébrednek rá majd a laodíceaiak, vagyis a langymelegen megalkuvó hívők sokaságai, s velük együtt sok olyan ember is, akit a kései eső alkalmával ragad majd meg a visszatérő Illés prófétának, illetve Jézus Krisztusnak a felhívó szava: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.” (Mt. 3:1-2; 4:17). Ezúttal már annak teljességében. Azok pedig, akik nem fogják az Isten parancsolataihoz való megtérést, valamint a világ dolgainak elhagyását a fenevad színrelépésének, illetve a Nagy Nyomorúságnak az idejére halogatni, az Isten oltalmát élvezhetik a pusztai menedékhelyen.