CoG

Magunkról

Az Isten Egyházának Gyülekezetei a Krisztus által létrehozott, tisztán bibliai, a Felkent (Krisztus) és az apostolok által hirdetett kereszténységet gyakorló felekezet. Mint ilyen, kizárólag az egész Szentírásban, vagyis az Ó és Újszövetségben lefektetett hitet gyakorolják, minden emberi hagyománytól, vagy az idők során kialakult, de nem biblikus, hozzáadott tradícióktól mentesen.

Az Isten Gyülekezeteinek történelme azokhoz az őskeresztény csoportokhoz vezethető vissza, amelyek vagy maguktól különültek el, vagy pedig hitük miatt ki lettek zárva abból a vallásrendszerből, amely az első néhány században teljesen megváltoztatta, majd kiszorította az eredeti apostoli hitet (Ján. 16:1-4; 3Ján. 9:10). Történelmük tehát teljesen független az ily módon átformálódott és világvallássá kialakult, majd római katolikusnak elnevezett kereszténység minden ágazatától, így a tőlük elkülönült görögkeleti és a később levált protestantizmus különböző változatainak a történelmétől is. Ezokból az Isten Egyházának Gyülekezetei nem mondhatók a mai értelemben vett kereszténység részének, sem történelmüket, sem tanításaikat illetően.

Bár az Isten Gyülekezetei mindig jelen voltak a történelem folyamán, és bizonyságot tettek a világban Isten királyságáról az Ő parancsolatainak betartásával, Jézus hitén és tanúbizonyságán keresztül, a Szent Szellem erejében (Jel. 12:17; 14:12). Tették mindezt olyan mozgalmak keretein belül, amelyeket a nagy, világvallássá vált kereszténység eretneknek titulált, erőszakkal pusztított, és mindent megtett annak érdekében, hogy egy-egy ilyen mozgalomnak még az emlékét is kitöröljék a történelemből. A mai Isten Gyülekezeteinek olyan csoportok voltak elődei, mint pl. az erdélyi Szombatosok, akik az unitárius vallásosságtól elszakadtak, és Eössi András nyomdokain jártak (később ezen felekezet egy része az üldözések hatására a zsidó vallásba épült, amivel a CoG nem egyezik, más része a reformátusok üldözése folyamán vagy felőrlődött, vagy a török birodalomban lelt menedékre). Így egy bizonyos fokig elmondható, hogy kései utódai vagyunk az erdélyi szombatosoknak.

Az Isten Egyháza az Isten szent, szellemi Izraelje (Gal. 6:16; Eféz. 2:12), oly módon, hogy az Isten beoltott minket Izrael nemzetközösségébe (Róma 9:5; 11:11-12) és az Izraelnek (ami nem egyenlő a modern zsidó rabbinikus júdaizmus vallásával) adott ígéretekbe (Róm. 9:4), de egyben az Izraelnek megadott rendeletekbe is.

Az Izraelnek adott ígéretek fókusza az az Újszövetség, amely Krisztus véráldozatán és megszentségesítő munkáján keresztül a szívünkbe, elménkbe és akaratunkba helyezi az Isten törvényét (Zsid. 8:10), amelyeket hit által követnek az újjászületett szellemű egyének. Így amit emberi erőből képtelenség volt véghezvinni, azt betöljük az Isten által belénk helyezett új, szellemi természet által.

Mindazok, akik állhatatosan az Isten Szellemében, erejében, az Általa megadott hit által élnek, és magukon viselik az igaz hit jegyeit, azok az Isten választottai és az Isten Gyülekezeteinek része.

Az Isten Egyházának Gyülekezetei tehát nem egy emberi szervezet, nem egy intézményrendszer, nem áll hierarchikus rendszerű emberi vezetőség lelki irányítása alatt, hanem a tökéletesen azonos szellemiség, és az a közös hit tart össze és tesz minket egy közösséggé, amely a belénk ültetett akarat által mindenben engedelmes az Isten szavának, ahogy azt kinyilvánította az egész Szentírásban. Az Isten helyezi az egyházba azokat (Ján. 6:44; 17:9-11; ApCsel. 2:47), akiket eleve elrendelt arra a világ megalapítása előtt (Róm. 8:28-31; Eféz. 1:11; 1Pét.1-2), hogy szellemi aratásainak első zsengéi legyenek (Kor. 1:21-23) minden nemzetből, minden nyelvből és népből.

Ezért az Isten Gyülekezetei nem folytatnak hittérítő munkát. Azonban kötelességük hirdetni az Isten igazságait és a békéltetés evangéliumát (II. Kor. 5:18-21), vagyis az Isten királyságának eljövetelét, amint Jézus utasított arra (Mát.4:17, 10:7, 11:1; Márk.1:38-39; Márk.3:14, 16:15; Luk.4:43, 9:60), és szellemileg táplálni a hithez kerülteket.

Azoknak, akiknek az értelmét megnyitja az Isten, azok befogadják az evangéliumot, és maguk is részesévé válnak az egyháznak és megélik a nekik megnyilvánított igazságokat. Ezáltal az egyház egyben tanúbizonyságot tesz az Isten királyságáról oly módon, hogy ők már alávetik magukat az Isten uralmának ebben a gonosz, sátáni világban (Eféz. 6:11-12; Gal. 1:3-4), hogy ily módon jutalmat nyerjenek az uralomra a Felkent mellett az Isten királyságában (Jel. 2:26; 5:10; 20:6). (Nem üdvösséget, ami az Isten ingyenes kegyelmi ajándéka!)

Az Isten országlását az Isten törvényei uralják, amelyek két nagy parancsolatban foghatók össze (Mát. 22:37-40). A két nagy parancsolat pedig összegzése tíz parancsolatnak, vagyis annak, hogy miként imádhatjuk Istent, és miképp szeressük embertársainkat. A tíz parancsolat még további alegységekre terjed, amelyek elemei a Törvény könyveiben találhatóak meg. Ezeket a parancsolatokat az Isten a szívünkbe helyezte, így minden akaratunkkal, erőnkkel és vágyunkkal betartjuk azokat. Az Isten Gyülekezetei tartják a hetednapi szombatot, az újholdnapokat és az Úr hét nagy ünnepnapjait, az Isten által lefektetett naptár alapján. Tartják a táplálkozási törvényeket, gyakorolják a tized fizetését és a jubileumi gazdasági rendszert. Nem tartanak egyetlen emberi hagyományokon alapuló, vagy pogány vallásokból kölcsönzött vallási elemet, gyakorlatot vagy ünnepet sem, mint pl. a Karácsony és Húsvét.

Mindezeknek a részletesebb ismertetése céljából jött létre ez a honlap, annak reményében, hogy az Isten által elhívott egyének felleljék azokat az igazságokat, amelyekről a Szent Szellem tesz bizonyságot (Ján. 16:13) az egyházon, az igazság gondviselőin keresztül (1Tim. 3:15; 1Kor. 4:1-2; Eféz. 1:13; 1Thess. 2:13; ), hogy általuk Istennek éljenek (Tit. 1:1).

A Church Of God modern kori történelmét a Hetednapi Church Of God Történelme című írásunk tárgyalja...