CoG

A törvény és a kegyelem harmóniája

Ez az írás eredetileg a United Church of God hírlapjának, a United News-nak a 2002. decemberi számában jelent meg. A cikk írója Dale Shurter.

A törvény és a kegyelem harmóniája

A kegyelem és törvény kérdését a legtöbb ember a vagy-vagy alapján értékeli. Ez lényegében azt jelenti, hogy szerintük vagy az egyik, vagy a másik van érvényben, de a kettő együtt nem működik, azaz kizárják egymást. Mi pedig, az Isten Gyülekezeteiben egy olyan hitet vallunk, amelynek követése életvitelünkben is bizonyítja azt, hogy e két fontos elem milyen harmonikus összhangban tükrözi Isten tökéletes jellemét és kiáradó szeretetét.

Természetesen mi is mindnyájan szembekerültünk, vagy szembe fogunk kerülni ezzel a kérdéssel az életünk folyamán, talán többször is. Sokunknak újra kellett bizonyítani még önmagunk számára is a hitünket, amikor valami nyolc évvel ezelőtt az Isten Egyházában (WCG) történt változásokkor újra válaszút elé állított bennünket pontosan ez a kérdés. Mivel ez a kérdés az egyik legmaradandóbb vitatéma a kereszténységnek nevezett valláson belül, s mivel kétségtelenül nekünk fogják szegezni még számtalanszor, így érdemes felkészülni, hogy képesek legyünk bibliailag helyesen, jól érthetően és tömören válaszolni a bennünk élő hitnek erről az aspektusáról.

Mi a bűn?

Az Isten törvénye biztosítaná az emberiség számára a nyugodt, biztonságos életet, s emellett meghatározza azt is, hogy mi a halált okozó bűn. A kegyelem pedig lehetségessé teszi számunkra azt, hogy elkövetett bűneinkért ne kelljen annak árával, a halállal fizetnünk, vagyis bocsánatot nyerünk általa. Emellett a kegyelem teszi számunkra lehetségessé azt is, hogy növekedhessünk az Isten parancsolatai szerint élendő újjászületett életünkben, s élvezhessük annak áldásait.

A törvény és kegyelem viszonyának megértéséhez tehát elengedhetetlenül fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mi számít bűnnek Isten előtt. A Bibliában egyetlen helyen nem találunk az Isten törvényétől független meghatározást a bűnre. Más szóval a törvény az, ami meghatározza az emberiség számára mindazt, ami bűnnek számít Isten szemében.

Róma 3:20 mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.

1János 3:4 Aki bűnt cselekszik, az törvénytelenséget cselekszik; mert a bűn az törvénytelenség.

Jelentheti-e azt a kegyelem, hogy nincs többé törvény, s így nincs többé bűn sem? A kérdés jogos, hiszen a kegyelem lényege az, hogy bűneink bocsánatot nyernek, míg a törvény tartásával soha nem érdemeljük ki az üdvösséget, mert "az Úr Jézus kegyelme által tartatunk meg." (Ap.Csel. 15:11). Pál viszont azt is határozottan kijelenti, hogy a kegyelemnek egyáltalán nem az a célja, hogy semmissé tegye a törvényt, hanem inkább az, hogy megerősítse:

Róma 3:31 A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-e a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.

Valóban egymásnak ellentmondó kijelentésekről lenne szó? Ha a Biblia egészének üzenetét vesszük, akkor a válasz nyilvánvalóvá válik. Ne felejtsük el, hogy az Isten szava (előre meghatározott akaratának kijelentései), az Ige Jézus Krisztusban testesült meg. Krisztusban, aki elérhetővé tette számunkra a kegyelmet, s aki egyben – és ez nem mellékes – a törvényt is átadta az Isten népének. A törvényt, amely az Isten kijelentett szava (Igéje) szerint biztosítja népének a jólétet és boldogságot, továbbá ment bennünket az ártalmaktól, és végül, de nem utolsósorban meghatározza azt, hogy mi a bűn. Krisztus tehát részben ezokból is mindvégig úgy van bemutatva a Szentírásban, mint Aki az Úr igazságáért (szaváért, levetett akaratáért), annak beteljesítéseként felmagasztalja és dicsőségessé teszi a törvényt.

Ésaiás 42:21 Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé.

Ezért mondta Krisztus, hogy nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni. Nem úgy tette naggyá és dicsőségessé, hogy elvetette, illetve engedélyezte semmibevételét, hanem úgy, hogy szívébe helyezi Isten népének, akik az Isten erejében már képesek azok szerint élni, s így maguk életében is azt dicsőíteni, naggyá tenni. Mert az az Isten szava, elrendelt akarata, és mert az a Szellem, amely Krisztusban élt, az él követőiben is.

 

A törvénytelenség végeredménye

Először is megvizsgáljuk, hogy mivel jár Isten törvényének megszegése a kegyelem nélkül, majd azt, hogy mi a szerepe a kegyelemnek, s végül pedig azt, hogy mi az eredménye annak, ha a kegyelem elnyerése után visszatérünk a törvény megrontásához.

Vegyük példának a sokak által legjobban lebecsült parancsolatot, a szombat tartására való utasítást. A szombat tartására vonatkozó törvény azt mondja:

2Mózes 20:8 Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteld! (v.ö Zsid. 4:4, 9-10).

A szombatnap megrontásáért a kegyelem jelenléte nélkül kövezés általi halál jár (4Móz. 15:32-36). A kegyelem alatt mindez másképpen működik. Azok, akik a megtérésük előtti életükben nem tartották a szombatot, megtérhetnek, szívből, igaz megtéréssel, amelynek őszinteségét és mélységét a további életükben az Isten törvényének élve, köztük a szombat megszentelésével, bizonyítják. Az ilyen őszinte megtérés után Isten megbocsátja nekik és eltörli volt bűneiket, leveszi fejük fölül az érte járó halálos ítéletet, mert Krisztus kifizette érte a váltságdíjat.

Természetesen ha valaki csak azért "tért meg", és azért kezd külsőségekben "törvény szerinti életet élni", mert csupán a bőrét akarja megmenteni a haláltól, az valójában halált hoz magára, hiszen ha felszínesen, önérdekből és csak látszólagosan lett engedelmes, attól még szíve indítékai, emberi természete nem változtak meg, így a törvény - s annak átka - alá, a halál alá veti magát. Mert az ilyen ember nem a bűnei miatt sajnálkozik, nem változott meg szellemisége, hiányzik belőle a valós megtérés, anélkül pedig nem kerülhet a kegyelem alá, hiszen csupán annak ítélete alól akarja kivonni magát látszólagos engedelmességgel. Hasonlóan, bármilyen szigorúan is kezdjük el tartani az Isten parancsolatait, azzal nem törölhetjük el a volt bűneink miatt kijáró halálos ítéletet – azt egyedül az igaz megtérés után mossa el Krisztus vére. Mindezt azért fontos kihangsúlyozni, hogy lássuk, milyen nélkülözhetetlenül fontos szerepe van a bűntől való elfordulásnak, más szóval a megtérésnek.

Viszont azok, akik az igaz megtérést választják, a további életükben már elhagyják bűnös életvitelüket, és az Isten törvénye szerint kezdenek élni. Ez a példaként felhozott szombat esetével kapcsolatban valóban azt jelenti, hogy az egyén, aki addig nem vette figyelembe, és megrontotta a szombatnap szentségét, az a további életében elfordul ettől a bűntől, mert már bensőjében az Isten törvénye szerint szándékozik élni. És az ilyen ember maradandóan – még az olykori elesések ellenére is – a kegyelem alatt él, nem pedig a törvény ítélete, a halál alatt. Ez hát valójában a "kegyelem törvénye". A megtérésre adott lehetőség, a bűnök megbocsátása, a kiérdemelt halál elengedése, és az új, engedelmes életre adott lehetőség Isten erejében a kegyelem törvénye alatt. Elfordulva a törvényszegéstől, visszatérve az Isten uralma alá, a "királyi" parancsolatok betartásával.

Ha azonban a megtérés és engedelmes élet választása után újból visszatérünk az engedetlenséghez, vagyis ha újra az Isten parnacsolatainak megszegését választjuk életformaként, azzal visszatérünk a halálbüntetés alá, amely ezúttal már az örök halált jelenti, amelyből nincs feltámadás. Ugyanis azok, akik már egyszer elnyerték és élvezték a kegyelem ajándékát és jóságát, aztán mégis elvetették azt, és a megtérést hátrahagyva szándékosan visszatérnek bűneikbe, azok többé nem állíthatóak vissza a kegyelem alá, Isten Szelleme végleg elhagyja őket.

Pál apostol nem hiába szegezte nekünk a komoly kérdést:

Róma 6:1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?

A kérdés valójában az, hogy folytassuk-e továbbra is azt az életmódot, amely következetesen áthágja Isten törvényét, mivel már kegyelem alatt vagyunk? Vagyis azt jelenti-e a kegyelem, hogy most már szabadon megszeghetjük a törvényt? Ezt csak egy test szerint gondolkodó, öncélú, a bűntől még valósan meg nem tért egyén kívánhatja. Pál maga adja meg a választ erre a nagyon komoly kérdésre a következő versben: "Távol legyen! Isten ments!"

A Biblia tehát rendkívül nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a megtért egyénnek abba kell hagyni minden olyan cselekedetet, amelyet Isten bűnnek minősít, vagy amelyek a törvényét megszegik. A kegyelem elnyerése után tehát azonnal elkezdünk Istennek engedelmesen élni, hogy a kegyelemből ki ne essünk a további akaratos bűnök miatt. Viszont ha tudjuk, hogy Isten kegyelmében vagyunk, akkor megbocsátást nyerünk minden előforduló elbukáskor, és Isten segítségével lehetőségünk van győzni a bűnök fölött.

Jézus kifizette minden egyes bűn árát! Más szóval megvásárolta tőlünk bűneinket saját életével fizetve értük. Így megvásárolta a bűn jutalmát is, a halált. Ezért van Krisztus hatalmában a bűneink és az általuk jött halál megbocsátása. Mindezzel azonban megvásárolta életünket is, és így ahhoz is joga és hatalma van, hogy lefektesse a bűnbocsánat és halálos ítélet elengedésének a követelményeit. És ezt meg is tette az Atya akarata szerint a kegyelem ajándékán keresztül, de a kegyelem elnyeréséhez kötött feltételek által!

 

Válaszd az életet

Az élet választásának szükségét Jézus Krisztus, Isten Igéje, JHVH Angyalaként az 5Mózes 30:19-ben summázta a legtömörebben, miután lefektette Isten választott népének, az izraelitáknak a törvényt:

5Mózes 30:19 Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is!

Minden egyes bűn, amelyet nem követ valóban őszinte és mély megtérés, az elválaszt bennünket Istentől (Iza. 59:2) és halált eredményez. A kegyelem az egy soha ki nem érdemelt bocsánat elnyerése, ami az igaz megtérés után lép érvénybe. Mert ha nem térünk meg, nem kapunk kegyelmet. Krisztus lehetővé tette ezt a kegyelmet számunkra, abban az esetben, ha elfogadjuk az evangélium megtérésre felhívó üzenetét. Természetesen ez azt is jelenti, hogy mindazok, akik nem szándékoznak megtérni a bűneiktől, nem akarnak attól elfordulni, továbbra is a halál ítélete alatt maradnak. Tehát egyértelmű, hogy a kegyelem feltételekhez van kötve, és az élet választására való felhívás most hozzánk, szellemi Izraelhez szól. A mi esetünkben azonban még súlyosabb a választás, mint a testi izraeliták esetében az Ószövetség keretein belül, hiszen a mi választásunk az örök élet vagy az örök halál választását jelenti.

A kegyelem előttünk áll, ki nem érdemelt, szabadon adott csodálatos ajándékként, de nekünk választani kell azt, s ki kell tartanunk abban. Isten szeretete az tökéletes, odaadó szeretet:

János 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Isten kiáradó, önzetlen szeretetét és mérhetetlen könyörületét legjobban ez a számunkra biztosított, de általunk meg nem érdemelt kegyelem példázza. Ez a kimondhatatlanul értékes lehetőség a miénk, ha hiszünk Istenben és üdvösségében, és ha azt választjuk. Az Istenben való őszinte hitnek természetes velejárója az Iránta való engedelmesség – mert az ördögök is hisznek Istenben (Jak. 2:19), és rettegnek, de nem engedelmesek neki.

Ha bárki azt mondja, hogy képtelenség Istennek engedelmeskedni, parancsolatait megtartani, vagy lehetetlen a kedvébe járni, az hazuggá teszi az Atyát és Krisztust. Mert meg van írva: "Istennel minden lehetséges." Mát. 19:26; Luk. 18:27).

 

Akik eddig nem ismerhették meg Isten kegyelmét

Egy nagyon fontos bibliai igazság szerint mindazok, akik a történelem folyamán eddig nem ismerhették meg Isten kegyelmét, nem részesültek abban, illetve nem élhették életüket a kegyelem törvénye alatt, azok a bűneikben meghalnak, elpusztulnak! Igen, elnyerik a bűn zsoldját és meghalnak (Róm. 6:26), de azzal a halállal, amelyet a Szentírás közvetve az első halálnak nevez. Isten kegyelme azonban számukra is elérhetővé válik. Ugyanis azok az emberek, akik abban az állapotban halnak meg, hogy soha nem adatott meg nekik a kegyelem ismerete, s így a lehetőség arra, hogy azt vagy elfogadják vagy megtagadják, fel fognak támadni egy testi életre, ahol alkalmuk lesz mindezt megismerni, és elfogadni vagy megtagadni (Jel. 20:5: Ezék. 37). Ez az ún. második feltámadás, ők ekkor ítéltetetnek meg, és vagy elnyerik az örök életet, vagy az örök második halálra jutnak, amelyből már nincs többé feltámadás. Így minden egyes valaha élt embernek van lehetősége arra, hogy az életet válassza és bejusson Isten országába, de csak a Bibliában meghatározott módon. Az örök életet el lehet veszteni, méghozzá saját választásunk által, ha nem szándékozunk elfordulni a halál okozójától, a bűntől. Az engedetlenek sorsa az örök élet ellentéte, az örök halál lesz, a teljes nemlét állapota.

Prédikátor 9:5-6 5 Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmiről sem tudnak többé, és jutalmuk nincs többé, mert emlékük feledésbe merül. 6 A szeretet éppúgy, mint a gyűlölet és az irigység akkor már egyaránt elmúlt, és nincs részük e világban, s abban, ami a nap alatt végbemegy.

Láthattuk tehát, hogy Isten parancsolatai az életet, a jó, bőséges életet szolgálják, és azt is, hogy a parancsolatok iránti engedetlenség bűn. Láthattuk azt is, hogy Isten kegyelme lehetőséget ad a bűntől való elfordulásra, és erőt ad az engedelmes élet megéléséhez is.

 

A parancsolatok a jó életet biztosítják, nem elviselhetetlen terhet rónak ránk.

1János 4:16 Minálunk megismerésbe és hitbe ment át a szeretet, melyet Isten bennünk tart. Az Isten szeretet, aki tehát a szeretetben marad, az Istenben marad. Isten is őbenne.

1János 5:3 Mert Isten szeretése abban áll, hogy rendelkezéseit megőrizzük. Rendelkezései pedig nem nehezek,

Tehát Isten parancsolatai nem betarthatatlanok, ahogyan sokan azt el szeretnék hitetni. Az Istenben élők tulajdonságához tartozik ugyanis az, hogy ők a hit által legyőzik a világot, s a testi világ legjellemzőbb tulajdonságát: a bűnt.

1János 5:4 mert minden, ami Istenből született, legyőzi a világot. A mi hitünk az a győzelem, mely legyőzte a világot.

Aki ezt nem teszi, vagy "képtelen" megtenni, az még nem ismerte meg Istent. Aki azt mondja, hogy ismeri Istent, de nem tartja meg a parancsolatait, az az ember a Biblia szerint hazug, és nem ismeri az igazságot.

1János 2:3-4 3 Arról tudjuk meg, hogy az ő ismerete bennünk él, (hogy megismertük őt), hogy rendelkezéseit megőrizzük. 4 Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de parancsolatait nem őrzi, hazug, az ilyenben nincs az igazság.

Az Isten szava egy határozott és következetes bibliai tényt tár elénk: Az üdvösség a törvény és kegyelem által nyilvánul meg. Tehát a sokak által vélt ‘vagy törvény, vagy kegyelem’ elve hamis!

1János 2:5 Aki őrzi beszédét, abban igazán bevégezetté lett az Isten szeretete. Erről tudjuk, hogy őbenne vagyunk.

A valóság az, hogy ha Isten parancsolatait a Szellem által vezetve szívből betartjuk, azok a Szellem ajándékait, békét, nyugalmat, boldogságot, örömet, türelmet, kedvességet, jóságot, hűséget stb. okoznak, illetve eredményeznek az életünkben. Más szóval: a hit általi engedelmességünkkel a szellem gyümölcseit hozzuk életre, amelyek ellen nincs törvény(Gal. 5:22-23). Minden ember vágyik egy ilyen boldog és teljes életre, de kevesen fogják fel, hogy ennek választása a kezükben van. A bűn minden alkalommal rossz lelkiismeretet, szenvedést, bánatot, szomorúságot és halált okoz.

A törvény és kegyelem együtt egy csodálatos párosítás, amely Isten szeretetét, igazságosságát és tökéletességét példázza. Szabadon elérhető mindenki számára, akinek füle van a hallásra, és engedelemre vágyó szíve. A választás a miénk.