CoG

Az eheti szombatnapi üzenetnek a United Church of God által kiadott World News & Prophecy című magazin 2005. februári számában megjelent cikkét választottuk.

 Ki fogja megállítani az esőt?

Szerző: Darris McNeely

 

Amint az utóbbi idők hatalmas méretű természeti katasztrófái is kirívóan bizonyítják, az emberiség képtelen a természet erőit uralni és megakadályozni az általa okozott károkat, amelyek milliók szenvedését okozzák. Ilyenkor gyakran elhangzik a nagy kérdés: Hol van Isten, amikor az emberek szenvednek? Ez valóban egy jogos kérdés, amelyre kell válasznak lennie. De mi van akkor, ha a kívánt válaszokat egy olyan helyen találjuk meg, amelyet a legtöbb ember eleve kizár és elvet az életéből?

Magam a hatvanas években nőttem fel, és annak az időszaknak néhány zenéje mélyen megmaradt bennem. Az egyik kedvenc együttesem a Creedence Clearwater Revival volt. Az együttes egyik legmegfogóbb száma a "Who'll Stop the Rain" (Ki fogja megállítani az esőt). Ez a dal az emberiség minden korszakát érintő nagy kérdésekkel foglalkozott, amint az első versszak nagyon jól példáz:

Long as I remember 
The rain been comin' down.
Clouds of myst'ry pourin' 
Confusion on the ground.
Good men through the ages 
Tryin' to find the sun;
And I wonder, still I wonder 
Who'll stop the rain?

A dalban az eső képletesen a világ korszakokon át tartó, és szűnni nem akaró szenvedéseit, problémáit szimbolizálja. A dal végén szomorúan elhangzó kérdés tehát az, hogy ki fogja megszűntetni a világunk problémáit? Ez a kérdés feltétlenül választ igényel az egyre sötétebb esőfelhők mejelenésével.

A dalt nemrég egy újságíró cikke elevenítette fel bennem, aki a 9/11 terrortámadás után megírt cikkében csaknem szóról-szóra ugyanezt kérdezte Istentől. A két torony összeomlását követően ugyanis napokig zuhogott az eső, ami nemcsak nehezebbé tette a mentési munkálatokat, de tovább fokozta az amúgy is komor hangulatot. A cikk írójából a sokkoló eseménysorozat a következő kérdést fakasztotta ki Isten felé: "Ha már a terroristákat nem állítottad meg, nem tudnád legalább az esőt elállítani?"

 

A zabolátlan természet

A dél-ázsiai tsunami csupán előszele volt azoknak a hatalmas természeti csapásoknak, amelyek eljövetelét a Biblia megjövendölte a kor végére. A tsunami halálos áldozatainak száma – több, mint kétszázhatvanezer ember – megrökönyítően nagy szám.

Természetes, hogy az emberekben felmerül a kérdés: Miért történt? Mit jelent ez? Miért engedi meg Isten az ilyen méretű szenvedést? A valóságban ez az emberiség hosszú idők óta tartó egyik kétségbe esett kérdése, kiáltása Isten felé: Isten, ha létezel, miért nem teszel valamit?

Rá kell ébrednünk, hogy nem uraljuk a természet erejét, s tehetetlenek vagyunk a ilyen csapásokkal, katasztrófákkal szemben. De nem csak a természet okoz csapásokat, hozzájönnek még az olyan emberi döntések által okozott katasztrófák, mint a terrorizmus, a háborúk, és sok esetben az éhínségek, járványok is az emberi ostobaságnak és gonoszságnak az eredményei. Ez utóbbiak az emberek szabad választásának köszönhetőek, annak a szabad választásnak, amely képes a rossz - és rossz következményekkel járó - döntésekre.

Hívőkként tudjuk, hogy a természet Isten kezében van, s az emberek végső soron nem igazán urai ennek a világnak. De az Istenben hívő emberek nagy része szintén választ próbál találni a nehezen magyarázható eseményekre.

Hol van Isten az ilyen katasztrófák alkalmával? Erről a katasztrófáról hetekig sugároztak a különböző híradókban, pedig ez korántsem volt az egyedüli tragédia és emberi szenvedés színhelye a világon.

Az egész afrikai kontinensen, széltében-hosszában, milliók hiányolják a legalapvetőbb napi szükségleteket. Egyes számítások szerint Afrikában valami tízezer ember hal meg minden egyes hónapban betegségben, éhínségben vagy háborúban.

A tsunamit és a hasonló természeti katasztrófákat soha semmi emberi erő nem lett volna képes megakadályozni (az viszont igaz, hogy az emberáldozatok számát némi elővigyázattal korlátozni lehetett volna). De pl. Afrikában számtalan olyan emberi elővigyázatossággal megelőzhető katasztrófa fordul elő, aminek kizárólag az ottani korrupt, tehetetlen és mindenre alkalmatlan vezetők és intézmények az okai. Mindez persze nem sokat jelent a szenvedőknek, akik csakúgy, amint a fentebb említett újságíró is tette, azt kérdezik, hol van Isten, és miért engedi meg mindezeket?

 

Mit tenne Jézus Krisztus?

A modern kereszténység egyik sallangossá vált szlogenje a "mit tenne helyünkben Jézus?" Most tegyük félre egy pillanatra ezt a közhelyet, hagyjuk meg a matricákon és könyvjelzőkön, és inkább vessünk egy pillantást a Szentírásba a kívánt válaszért.

Ha egy rövid összefoglalásban szeretnénk példázni azt, hogy Krisztus miként enyhített az emberek napi szükségleteinek hiányán, arra talán legjobb példa az alábbi evangéliumi részlet:

Máté 9:35-38 35 Jézus azután bejárta az összes városokat, a falvakat is. Közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömüzenetét hirdette s minden betegséget és minden gyengeséget gyógyított. 36 S mikor a sokaságot meglátta, szánalom fogta el miattuk, mert el voltak kínozva s hányt-vetettek voltak, mint a juhokmelyeknek nincs pásztoruk37 Azután tanítványaihoz szólt: "Sok az aratnivaló, de kevés az arató. 38 Könyörögjetek hát az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat aratásába!"

Először is Krisztus az Isten országának eljövetelét hirdette, ami az eljövendő, végleges megoldás lesz az emberiség szenvedéseire. És addig, amíg az megvalósul? Krisztus, amikor a földön járt, megesett a szíve az embereken, és három gyakorlatias módon reagált az emberek fizikai szükségeinek enyhítésére: tanította őket (a helyes életvitelre), meggyógyította őket a betegségektől és táplálékot adott nekik. De mindezt csak ott tette, ahol éppen ottjártakor látta a szükséget, ahol személyesen megsegíthette a szükségben szenvedő embereket. Azt tette, amit környezetében megtehetett, amikor lehetőséget látott arra, hogy segíthessen az emberek azonnali gondjain, bajain.

De a fenti idézetben jól kivehető utalás van az emberiség problémáinak, szenvedéseinek okaira is. Ez az ok pedig a helytelen életmód, illetve a helyes életvitel ismeretének hiánya. Az emberek Isten helyes irányítása nélkül tévelyegnek, "hányt-vetettek, mint a juhok", s hatalmas szükségük van az olyan igaz tanítókra, akik képesek a szükséges ismereteket megtanítani, akik feltárják előttük azt, hogy mi a helyes, mi nem, és mi vezet a bőséges, beteljesedett élethez.

Krisztus az emberiség érdekében jött el, segített, ahol tudott, mert megszánta őket, de nem változtatta meg a világ adott rendjét, alapvető irányvonalát. Tudta ugyanis, hogy Isten akarata szerint ennek a világnak végig kell mennie a maga választotta úton, s vele a csapásokon és nehézségeken is a meghatározott időig, vagyis ‘minden dolog helyreállításának idejéig’ (Ap.Csel. 3:21).

Ezt nyilvánvalóvá tette Krisztus kijelentése is, amikor utolsó alkalommal Jeruzsálembe látogatott, s a város közelébe érve lenézett a városra az Olajfák hegyéről, majd megsiratta azt:

Lukács 19:41-44 41 Mikor közel érkezett és meglátta a várost, sírva fakadt rajta 42 és ezt mondotta: "Óh, ha a mai napon te is megismerted volna, hogy mi válik békességedre. Most azonban el van rejtve szemed elől. 43 Mert napok jönnek rád, amelyekben ostromfalat építenek ellened ellenségeid, körülvesznek, és mindenünnen szorongatnak majd, 44 azután a földre tipornak téged és benned lakó gyermekeidet, követ kövön nem fognak hagyni benned azért, mert nem ismerted fel meglátogatásodnak idejét."

Krisztus megsiratta Jeruzsálemet, mert tudta, hogy néhány évtized múlva mi fog történni a várossal és lakosaival a rómaiak keze által. Sírt és bánkódott emiatt, de képes lett volna megakadályozni? Tény, hogy a ráruházott hatalommal képes lett volna megakadályozni, ám nem tette. A történelem pedig rámutat, hogy Jeruzsálem ostroma különösen kegyetlen volt, és a zsidók szenvedése szinte példátlan méretű: több, mint egymillió halott, férfiak, nők és gyermekek tízezreit vitték rabszolgaságba, maga a nemzet pedig szórványba került.

 

Mit nem tett Jézus?

Isten közönyös lenne irántunk, Aki csak tétlenül nézi a szenvedéseinket? Azt már láttuk, hogy Krisztus mit tett a földön, ugyanakkor meg kell említeni azt is, mit nem tett. Elgondolkodtató, hogy Jézus Krisztus nem állította meg pl. a saját népére, a zsidókra eljött atrocitásokat. Nem gyógyította meg a világ minden betegét, nem etetett meg minden éhezőt. Az azóta eltelt időben pedig minden egyes nép számtalan katasztrófát szenvedett el. Krisztus ezalatt nem akadályozta meg a természeti csapásokat, a betegségeket és a háborúkat, az egyéni és nemzeti szenvedések végeláthatatlan sorát. Jól tudjuk, a közeljövőben egyre több és egyre nagyobb méretű katasztrófát, járványokat és háborúkat fogunk látni, amelyeket majd Krisztus szintén nem fog megakadályozni.

A helyzet ugyanis az, hogy Isten nem fogja ‘megállítani az esőt’, legalábbis egyelőre nem, és addig jóval több esőben lesz része földünknek. Minél hamarabb felfogjuk és elfogadjuk ezt a tényt, annál hamarabb leszünk képesek olyan változásokat hozni a saját szellemi életünkben, amelyek javunkra lesznek a csapások elmúlásával.

Másrészt, Isten nem hagy bennünket minden magyarázat és remény nélkül a sötétben botorkálni.

A Biblia szerint Istennek gondja van ránk (1Pét. 5:7), Krisztus pedig megsiratta a pusztulás előtt álló Jeruzsálemet, s életét adta megváltásunkért. Levonhatjuk hát, hogy Isten és Krisztusa egyáltalán nem érzéketlenek és közönyösek a szenvedéseink iránt. De mindennek ellenére tisztában kell lennünk azzal, hogy Isten mennyire megmásíthatatlanul és elkötelezetten hagyja az emberiségnek, hogy az lefussa a maga választásainak teljes pályahosszát.

Ezt a jelen gonosz világot vagy korszakot (Gal. 1:4) a jónak és rossznak az ismerete alapozta meg az első emberpár választása óta. Ezért a világ a maga csodálatos természeti adottságaival, harmóniájával és szépségével ki van téve a helytelen, rossz emberi választásoknak, igazságtalan cselekedeteknek - és persze azok következményeinek.

Az ember képes gyönyörű zenét komponálni, inspirációt nyújtó alkotásokat létrehozni, képes segíteni és jót tenni, ugyanakkor képes a legszörnyűbb, mérhetetlen szenvedéseket okozó cselekedetek elkövetésére is. Erre talán jól emlékeztethet az auschwitzi haláltábor felszabadításának idei, hatvanadik évfordulója, ahol látványosan megmutatkozott, milyen mélyre képes süllyedni az emberiség.

 

Miben reménykedhetünk?

A világon nagyon kevés igazán boldog, és mindenben megelégedett ember él. A legtöbbünknek állandóan van valami okunk bánkódni, szomorkodni, és természetes, hogy választ keresünk a gondjainkra. De hogyan és miben találhatunk bátorítást, valós vigasztalódást és igaz reményt? És mi, keresztények megtaláljuk e a fenti kérdésekre a pontos válaszokat az evangéliumi igazságok megértésében?

Pál apostol többek között ezeket a nagy kérdéseket forgatta elméjében, amikor megírta a Római levelet.  Először is tisztázta, hogy jelen világunk a hiábavalóság alá van rekesztve Isten által, egy hatalmas cél érdekében:

Róm 8:20-21 20 A teremtés tudniillik hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem azért, aki alávetette, 21 azzal a nekünk adott reménységgel, hogy maga a teremtés is meg fog szabadulni a romlandóság rabszolgaságából, és átjut az Isten fiainak dicsőséges szabadságába.

Majd rámutat, hogy éppen ezért ez a világ egy bizonyos ezzel járó vajúdáson megy keresztül, ami ráadásul egyformán érinti a nem hívőket és hívőket. Mi, választottak állandóan Isten országának eljöveteléért imádkozunk, és egyben sóhajtozunk is, hogy Isten megváltó munkája teljességre jusson bennünk:

Róma 8:22-23 22 Tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtés mostanáig együtt sóhajtozik, és együtt vajúdik. 23 Sőt nemcsak ők, hanem mi, a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk, mert a fiúvá fogadtatást várjuk, azaz testünknek megváltását.

Isten akarata és terve szerint van eképpen, ahol minden a maga idejében történik meg. Ez a remény egész életünkön át tartó türelmet igényel. Isten befejezi a tervét, s bármi történik, az hosszú távon javunkra válik:

Róma 8:28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden összedolgozik a javukra, miután az Isten előzetes terve szerint (való kifejlődésre) elhívottak,

Pál a Szent Szellem által vezetve biztosít bennünket afelől, hogy akármi történjék körülöttünk, Isten uralja a helyzetet, nem feledkezett meg rólunk, és minden látszat ellenére velünk van:

Róma 8:18 Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyről értünk egyszer a lepel le fog hullani

Róma 8:31-32 31 Mit is fűzhetünk még ezekhez? Ha Isten értünk, ki tehet ellenünk? 32 Aki saját Fiát nem kímélte, hanem érettünk, mindnyájunkért odaadta, hogyan ne adna kegyelemből vele együtt mindent minékünk?

Róma 8:35-39 35 Ki szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongatás, üldözés, ínség, mezítelenség, veszedelem vagy kard? 36 Mint ahogy írva is van: "Érted egész nap ölnek minket, annyiba vesznek, mint vágójuhokat." 37 Ám mi mindezekben győzteseknél is többek vagyunk azon keresztül, aki minket megszeretett. 38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem elkövetkezők, sem hatalmak 39 sem magasságban, sem mélységben lakók, sem semmi más teremtés sem képes elszakítani minket Isten szeretetétől, melyhez Urunkban, a Krisztus Jézusban jutottunk.

Ki fogja megállítani az esőt, vagyis a világunk problémáit? Isten, aki Jézus Krisztus visszatérésével helyreállítja e világon az igazságos, békés és örömteli isteni országlást. Bármikor meghallgatom ezt a régi, kedvenc dalomat, engem ezekre emlékeztet.